Alyara Nirois háza

[Riggs O'Conell]

/ Vadászidény /


/ Alyara őrjöngését végig hallgatja, s közben éberen figyel. Döntött.../
+Gyerek, akinek épp úgy nem való a kezébe harci kutya mint zsoldos+
/ Lehet még fizetni sem tudna, hisz egyelőre csak üres ígéretekkel szolgált, meg persze az ezüstjével, de azzal ő még nincs tisztában. Az elhajított gyűrű után ered ( már amennyiben sikerült levenni és elhajítani ), s pár gyors lépéssel az érkezési ponton van. Talán megér pár pofa sört, ennyivel jönnek neki amiért elcaplatott idáig.
Amíg a többiek újra egymás hajának esnek, vígasztalnak, győzködnek, stb. elsüllyeszti a zsebében. Ha minden jól megy fel sem fog tűnni a hiánya. ( Ha Alyarának nem sikerült leszednie a gyűrűt akkor ez a rész nincs. ) Az ajtó felé menet szemmel tartja a népet ( és a kezében kibiztosított pisztoly van - tehát ha esetleg bárki mozdul, lesz ideje reagálni. ). Egyedül Kath felé intéz szavakat. /
-Ha kellek, megtalálsz. / Biccent, s amennyiben nem történik semmi eget rengető, kilép a hóesésbe, s elindul vissza a teleportkapu felé. /

(29)

[Laki]

* Vadászidény *

* Alyara, Raven, Ry, Kat, Vera, Jessie , Riggs *

/Alyara lehúzza az ujjáról a gyűrűt, ami hangosan koppan a padlón majd gurulni kezd, de Riggs még menet közben fölkapja. A nagydarab férfi mozgása egy pillanatra mindenki pillantását magára vonzza, így meglepetésként éri a társaságot, amikor Ry hangját halljátok, ahogy a többség számára ismeretlen nyelven kántál valamit majd egy suhintó kézmozdulatára apró kőszilánkok manifesztálódnak körülötte amik hirtelen Alyara felé röppennek. Csak ekkor tűnik fel, hogy Ry szemei beteges, zöldes árnyalatban izzanak. Hacsak valaki nem veti magát a szilánkok útjába, akkor azok többsége Raven hátába fognak mélyedni, igen komoly sérüléseket okozva, viszont azok amik őt elvétik néhány centire Alyara arcától porrá omlanak és csak ez finom por csapódik csak az arcába. Gryff a szilánkok kilövése után egy pillanat alatt suhan át a szobán. Egyik kezével Linda száját fogja be másikkal a bal csuklóját fogja satuba, Jessie ugyanez alatt pisztolyt ránt és Ryra fogja, ujja a ravaszon. Aki éppen nem Ryt figyeli, az láthatja, hogy Alyara körül megremeg a levegő és egy alak bontakozik ki mögötte, az arca erősen hasonlít arra, akit Linda rajzán láthattatok. Az alak Alyara vállaira teszi kezeit aztán mindketten eltűnnek. Ry még egy pár pillanatig káromkodik, majd kihuny a fény a szemében és összeesik, nem sokkal az után hogy Raven a sebeitől térdre rogy./
- Basszus!
/Gryffből csak ennyi robban ki, majd Linda szemébe néz egészen közelről. Néhány pillanatnyi vizsgálódás után elengedi és egy lépésnyit oldalt lép./
- Ideje lelépnünk. Itt már nem biztonságos.


* Alyara: Raven magához húz így csak a válla fölött fogod észrevenni a feléd suhanó kőszilánkokat. Ry hangját te is hallod és könnyedén felismered a varázslatot. Hamarosan pedig két nehéz kezet fogsz érezni a válladon majd valaki magával ránt a valóság szövedékén át egy másik helyre.

* Raven: Egy pillanatra látod Alyara szemében a rémületet és hacsak valaki önfeláldozása nem ment meg, akkor tucatnyi apró kőszilánk fogja áttépni a ruhádat és mélyen a húsodba fúródni. Amik elég mélyre mennek ráadásul széthasadnak és mint a srapnel tépik magukat kicsivel beljebb. Javarészt a hátad felső részét és a nyakad tövét érik. Súlyos de nem halálos sebeket ejtenek. Egyedül se kiszedni, se meggyógyítani nem fogod tudni magad. Ahogy a találat után térdre rogysz még látod ahogy az idegen alak átrántja Alyarát a repedésen amit a valóságon tép.

*Ry: Mikor Riggs elindul a gyűrűért, te is mozdulnál, viszont mint ha megbénultál volna. Furcsa suttogást hallasz, majd a saját hangodat ahogy valami ismeretlen nyelven kántálni kezdesz. A tested felett teljesen elveszíted az irányítás egészen addig, amíg meg nem szűnik az idegen jelenlét amit a suttogás nyomán érzel és össze nem esel. Ellenben a memóriádnak hála bármikor vissza tudod majd idézni az iménti varázslatot. (kő teremtése, formázás, mozgás indítása - Teremtés/átváltoztatás 1)

*Kat: Gryff szorítása határozott de fájdalmat nem okoz. Mint ha nem ellened irányulna, inkább csak védeni akarna valamitől. Közelről viszont tökéletesen láthatod a szemeit, amik bár emberinek tűnnek, de az íriszén mint ha apró mintákat látnál és amikor fókuszál szinte olyannak látod mint ahogy egy fényképezőgép lencséje előtti írisz elforog.

*Vera: Szerencsédre Riggs mozgása akkor is védene, ha valaki feléd indult volna, így viszont a kilátás nagyját is takarta. Azt viszont látod, ahogy vérző nyakkal és háttal Raven térdre rogy és azt is jól érzékeled, ahogy Gryff elsüvít melletted.

*Riggs: Gond nélkül utoléred a gyűrűt és fel tudod kapni. A kezedben szinte eltörpül az apró ékszer ám annál értékesebbnek tűnik. Viszont ahogy a kezedbe veszed feltűnik, hogy a vörös kő kifakul benne és teljesen színtelenné válik akár egy gyémánt.

*Mostantól Alyarára nem kell várni. Az új sorrend: Raven, Ry, Kat, Vera, Riggs*

[Renaviel]

*Vadászidény*

/Gonosz fintora a sorsnak, hogy amikor az ember a leginkább hisz benne, hogy minden jóra fordul, amikor leginkább remélsz és hiszel a sikerben az élet akkor szarik a fejedre és még csak esernyőt sem ad valaki, hogy védjen...
Nos valami hasonló volt a helyzet nálam is. Ahogy ott álltam Alyával, a szívemben kigyúlt a remény, hogy talán még jó útra térhet, hogy van esély rá, hogy a vér átka, ami a testvérét a sötétségbe taszította, őt ne ragadja magával. Hiszen ellent mondott a gonosznak, a démoni csábításnak! Még egy kis büszkeség is volt bennem, maiért megtette. Persze nem az én érdemem volt, de mégis...
Akkor azonban egy pillanatra mintha rémület villant volna társnőm zöld szemeiben. Még feldolgozni sem volt időm a dolgot, máris belehasítottak a húsomba valamik... Többé már nem létezett semmi, csak és kizárólag a fájdalom.
Még kétségbeesetten kinyúltam Alya felé zuhantamban, nem is tudom segítséget akartam kérni, vagy tán csak egy fogódzóra volt szükségem, de megjelent egy alak és magával rántotta őt...
A fájdalom vörös függönyén át az eszembe véstem a férfi arcát, aki hasonlított Linda rajzára, az eszembe véstem a démon felvillanását, az elpusztítandó gonoszt.
Aztán ahogy a padló felé zuhantam megfosztva a reménytől, mint valamikor énokokkal ezelőtt testvéreim, akik Danut megtagadva elhagyták az éteri birodalmat és harcra keltek, felvéstem magamban, hogy újabb ellenségem van, újabb gonoszra leltem, akit el kell törölni erről a világról./
+ Az általad kiontott vérre esküszöm, légy bárki is, hogy fizetni fogsz minden sötét tettedért... +
/Alig egy gondolatra maradt időm, mert a gyógyítás volt az első, amivel még ködös tudatommal próbálkoztam, de ez sem segített... Nem maradt más, csak az égető fájdalom az egész hátamon, mintha bukott angyalként kitépték volna a szárnyaim.../

(175)

[Ry Fomor]

Tehetetlen szemlélője lesz csak az eseményeknek, ahogy fogolyként a saját testében asszisztálni kénytelen az Alyara ellen intézett varázslathoz. +Varázslathoooz?!+ Jól érzi, zsigerei világosan jelzik a számára, két külön pólust mozdítanak meg a kavargó energiák, azonban az érzés elemezgetésében megakadályozza a feltörő szitoközön.
- Az átok bele, az átok beléd, az átok az egészbe! Ha csak egy kicsivel előbb sikerül... /Szakad vége az áradatnak, ahogy végre magára hagyatottan földre bukik, mint egy marionettbábu, aminek elengedték a zsinórjait./
+Kilöktem végre? Vagy ő engedett el?+
/Morfondírozik békésen heverészve egy pillantásnyit, majd eszébe villan a rá fegyvert fogó Jessie.
Remegve-küszködve támasztja fel magát, miközben jobbik, üres tenyerét megadóan emeli a katonanő felé./
- Várj... Mi a fene... /Küzd a szavakkal, és a meglepetésszerűen rátörő gyengeséggel, miközben a történteket játsza le magában újra és újra, igyekezvén elemezni és analizálni a legkisebb információtöredéket is./
- Ne! /Teszi még hozzá, Linda felé intézve a könyörgésnek is beillő kérést, végül néhány mély sóhajt követően szép lassan, oldalától eltartott kezeivel hangsúlyozva ártalmatlanságát, felemelkedik./ Ha valaki még segíthet kideríteni, mi történt itt, az Linda.

(58)

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

/A távozni készülő Riggsre pillant, biccentve a szavaira. Meg fogja majd keresni, mindenképpen. Nem tudná megmondani, miért érzi ezt, de a nagyember valamiért megbízható szövetségesnek tűnik, ha szükség van rá. Elfordulna, de ekkor Alyara ledobja a gyűrűt. A kis ékszer Riggs markában végzi, Linda szemöldökvonással furcsállja a szarkára valló mozdulatsort./
+Ejnye...+
/Cöccögi magában szórakozottan, amikor beüt a krach. Nem messze áll Rytól, így szinte tisztán hallja szavait, bár semmit se ért belőle. Azt viszont sejti, nem jelent túl jót. Pillanatnyi ideje marad csak, hogy felfigyeljen a férfi szemeinek furcsa színére, majd a kézmodulatra, és máris Gryff szorításában találja magát. Nem is küzd, olyannyira ledöbben a repülő szilánkoktól, amik Alyara felé tartanak. Legszívesebben sikítana, hogy ugorjon félre, de mire eljut az agyában eddig a gondolatig, a támadás Ravent éri. Az a pár valami, ami eljut a vörös hajú lányig, semmivé foszlik. Linda az összeeső angyal láttán felnyög, és most kezd el csak küzdeni, hogy Gryff elengedje. De hiába, a férfi szorosan fogja, így a lány hasztalan kapálózik. A szürkés-kékes szempár továbbra is Alyarát és Ravent figyeli, így látja, az alakot. Mozdulatlanná dermed, amint felismeri a férfit a látomásból. Sőt, talán kicsit még hátrál is, Gryffnek dőlve. Aztán egyszercsak hopp, Alyara eltűnik. Linda nagyot nyel és továbbra se mozdul. A háta mögül hangzó káromkodása csak összerezzen. Testőre, vagy mifenéje, feléje fordul és pár pillanatnyi szemezésbe kezdenek. A lány szeme szinte kistányérnyira tágul, a másik, kameralencséhez hasonló tekintete láttán. Szólni sem tud, miután a férfi elengedte./
+Mi a manó...+
/Mormolja magában, keresve valahol a józan eszét. Peche van, nincs meg. Megrázza a fejét Gryff szavaira, még nem mehetnek. Ry is rákontráz erre, a lány előbb hozzá lép./
-Jól vagy?
/Kérdezi kicsit rekedten, majd a válasz után Raven mellé botorkál és leül az angyal mellé. Egyelőre nem érinti meg, csak végignézi a sebeit. Nem ért a gyógyításhoz, de muszáj valamit tennie. Nem tud ölbe tett kézzel várakozni, vagy még elindulni./
-Hogy segíthetünk rajta?
/Végigpillant a többieken, utolsóként pedig Gryffre emeli a tekintetét./

(32)

[Vera Rider]

*Vadászidény;Laki
[2900 augusztus 4. délután]

/ Ayara eldobta a gyűrűjét, ami tőlem nem messze gurult el, nem telik bele pár másodpercbe és a benga vadász máris a gyűrű nyomába eredt, majd elkaptam azt.
A reakcióm minderre csak egy rosszalló fejcsóválás volt. Ekkor azonban valami furcsa dolog történt. Halottam, hogy Ry valamit kántált, de azt nem értettem, hogy mit. A következő pillanatban, azonban griff futott el mellettem, persze akkor már sejtettem, hogy baj van. Vagyis az eddigieknél is nagyobb. Bár Riggstől nem láttam semmit a varázslókból, de azt láttam, hogy Raven összeesik és a hátától a nyakáig véres. Na ekkor borultam ki./
- Raven!
/Kikerültem a melákot majd gyors léptekkel az angyalhoz siettem. Megvizsgáltam a sebeit, melyek olyanok voltak, mintha lehellet vékony pengéket lőttek volna a lányba. Mivel puszta kézzel nem tudtam volna kiszedni a "szilánkokat" ezért inkább a vérzés elállítására koncentráltam. Egy gyors mozdulattal letekertem magamról a selyemsálamat és azzal kezdtem felitatni az angyal vérét./
- Ez úgyis vörös.
/Majd mikor láttam, hogy ez nem sokat segít, átvetettem a sál egyik végét az angyal egyik válla fölött és a másikat pedig az angyal másik szárnya alatt, majd megkötöttem azt elől. (Persze csak ha hagyta, ha nem akkor csak próbálom itatni a vért)
Így egészen úgy festett, mint egy szépségkirálynő vállszalagja, csak épp sokkal vastagabb volt és véres. A sál szinte az egész hátát beterítette így és megakadályozta a további vérveszteséget.
Miután végeztem a művelettel, (ha engedte) segítettem Ravennek feltápászkodni. nem voltam orvos, de azért tudtam, hogy azoknak a szilánkoknak mielőbb ki kell kerülniük a testéből./
- Jessie, van a környéken kórház? Mihamarabb ki kell szedni azokat a hegyes micsodákat Raven hátából, mert ha begyógyítja magának a sebet akkor azok a vacakok belülről fogják sérteni ezután. Tudod van -e Polimetronban kórház? Vagy esetleg H'Sekiratba kellene vinni Rvent?
/Közben láttam ahogy Ry erőtlenül próbál feltápászkodni. Meg azt is észleltem, hogy valami hiányzik, pontosabban valaki./
- Ryjal, meg mi a csuda történt? És hová tűnt Alyara?!
/Kérdeztem a többieket kissé indulatosan. Igen ideges voltam, itt valami olyasmi történik amitől a hideg futkos a hátamon./

(100)
*A rózsaszín varázsló elszabadult

[Riggs O'Conell]

*Vadászidény*

/ Épp hogy eléri a gyűrűt mikor Ry kántálni kezd. Felmerül benne hogy agyon lövi, de nincs elég ideje, mert már jön is a föld eső. Ösztönösen védi az arcát, de hozzá nem jutnak el a szilánkok. Mielőtt mozdulhatna Alyarát hátra tépi valami és eltűnnek, aztán Raven összeesik véresen. Gyors helyzetfelmérés, miközben a gyűrűt a zsebébe süllyeszti. Gryff láthatóan ügyel Kath-re. Nem sérült. Verát és Jesse-t is egy pillantással felméri, egyiken sem lát sérülést. Bár épp most készült kiszállni, de ez a támadás megváltoztatott mindent. Az angyalnak jön eggyel, úgyhogy most törleszti az adósságát. Verával egy időben ér a földön fekvő nő mellé, de még mielőtt vele kezdene foglalkozni, megindít egy rúgást a félig feltápászkodott Ry arca felé. Ezek után egyáltalán nem bízik a fickóban, és jobb szeretné még pár percig ájultan tudni. Remélhetőleg sikerül úgy eltalálni hogy ez bejöjjön. Ha nem is lesz teljes a siker annyit talán elér hogy pár percig még a földön fetrengjen...
Verát egy kicsit sem finom mozdulattal fogja arrébb lökni ha nem ad neki helyet, ez a lányon múlik.
Először átfutja az angyal hátán lévő sebeket. Látott már ilyesmit nem is egyszer. /
-Megmaradsz / Adja meg hidegen a helyzetfelmérés eredményét. /
-Nem kötözzük, kiszedjük. / Hozza meg a döntést egymaga, saját felelősségre. Látta hogy milyen gyógyító képessége van a lánynak. Úgy tippeli hogy ha eltávolítja belőle a sérülést okozó tárgyakat képes lesz meggyógyítani magát a szárnyas jószág. Ha téved? Akkor egy angyalkával kevesebb lesz. /
-Maradj nyugton, ez fájni fog. / Morran, s ha szükséges le is nyomja a térdével. /
Feltételezve hogy a nőstény testfelépítése alapvetően olyan mint egy emberé elkezdi kihúzgálni azokat a szilánkokat amiket puszta kézzel ki lehet szedni, aztán pedig előhúzza a beszerzett kisebb méretű kést, s jobb kezének ujjait, illetve a pengét használva megpróbálja kiszedni azt ami mélyebben van. Csinált már ilyesmit harctéri körülmények között, bár azok többnyire fémrepeszek voltak. Ha nem kapott el nagyobb eret, akkor nincs gáz. /
-Nem tudom mit csináltál a kezemmel, de ha tudod, csináld ugyanazt a hátaddal is. Ha nem megy, kiégetjük, az elzárja a vérzést. / Most pedig időt ad az angyalnak, hátha menni fog a dolog. /

(30)

[Laki]

* Vadászidény *

* Raven, Ry, Kat, Vera, Jessie , Riggs *


/Riggs igencsak lendületesen érkezik az angyal megmentésére, így Rynak épphogy csak van ideje az arca elé kapni a kezeit. A rúgás, bár Ry fejét nem éri teljesen, de bőven elég erővel bír, hogy egész a legközelebbi falig penderítse a varázslót, aki a becsapódás nyomán némileg megszédül, de eszméleténél marad. Majd a "tank" tova robog, félre túrva útjából Verát és a vérzéscsillapításra, szemmel láthatóan nem éppen alkalmas selyemsál-kötést, és mint egy jófajta hentes dolgozni is kezd. A Raven hátából szivárgó vér hamarosan már méretes tócsába gyűlik a lány körül, eláztatva szárnyait. De eközben öt apró kis kőszilánk is előkerül. Mind Linda, mind pedig Ry érzékelheti a nagyon enyhe mágikus kisugárzást belőlük. Ám hamarosan kiszedett szilánkok porrá omlanak. Raven már a műtét közepe tájékán elájul, és egyre fehérebb színt ölt, miközben Gryff elkezdi kitessékelni a szobából Lindát, Jessie pedig néhány pillanatig mint ha csak bámulna maga el majd megszólal./

- Igen, persze hogy van kórház. És neki arra lesz szüksége, és egy nagyon jó gyógyító se ártana neki. De ahogy elnézem Riggset, lassan inkább az utolsó kenetre. Hagyd már abba, mielőtt megölöd és inkább egy nyomókötést tegyünk rá, mielőtt itt vérzik el teljesen!

*Riggs: Félúton veszed észre, hogy egyrészt a szilánkok elég mélyre hatoltak, másrészről amit nem tudsz elsőre kihúzni, az az érintésed nyomán mélyebbre húzódik.

[Renaviel]

* Vadászidény *

*Elsősorban jelezném mindenkinek, hogy Raven szárnyai azóta az éteri síkon vannak, hogy Gryff lenyúlt egy tollat, szóval azt nem tapizza vagy vérezi senki.*

/Ha még észlelem hogy Vera mit próbál csinálni, akkor egy erőtlen suttogással adom tudtára, hogy mi a véleményem, ha meglátom a sálat./
- Ne... ez nem hiszem, hogy a legjobb ötlet...
/Aztán ha érzékelem a meteorként belém csapódó Riggset és a fájdalom vörös ködén át még hallom a szavait, akkor igyekszem a tudtára hozni mi is a gond./
- Nem megy... Nem tudom rajta használni a mágiám. /suttogom amilyen hangosan csak megy, hátha a hatalmas vadásznak eljut az agyáig és esetleg a többieknek is tovább adja.
Próbálok tudatomnál maradni, vagy egy kétségbeesett sikollyal elérni bárkihez, aki hallja. Már nincs benne tudatosság, csak egy végső kétségbeesett sikolyt hallatok, habár inkább az éteri angyallelkemen remeg végig a hang, az ajkam néma marad, egyedül az arcomon patakzanak a könnyek, minden összemosódik, már nem érzékelem a túlvilágot a hátam egy összefüggő fájdalomgóccá változik... Aztán magával ránt az ájulás egy idegen helyre....
A forró homokon fekszem a Nap szikrázó sugaraival elvakít. Egy hatalmas test vet rám árnyékot, de a gladiátor páncélzata talán még vakítóbb a Napnál is. És halál ígér, szörnyű halált. Karcsú karjaim az arcom elé emelem, nem akarok meghalni még, várnak rám a testvéreim, nem távozhatok még... Aztán érzem ahogy lecsap a kard, a fájdalom szörnyű... Csak a fájdalom van... fájdalom.../

(176)

[Ry Fomor]

/Válaszra várva pillant körbe, de csak egy hatalmas méretű bakancs formájában érkezik bármi jelzés az irányába. Még éppen sikerül karját felemelni, hogy a lábbeli ne az arc finom szerkezetét zúzza szét, azonban a becsapódás erejétől keresztülzúg a szobán és egy szolid nyögést követően a legközelebbi fal tövében pihen el. Sztoikus nyugalommal konstatálja a fejleményeket, s vágyakozva pillant a még mindig parázsló csikkre a földön, ami még mindig ott és úgy hever, ahogy kiesett a szájából./
+De legalább nem süttöttek szét azzal az űrfegyverrel. A kolléga reakciója meg természetes, én is ezt tettem volna. Még egész olcsón megúsztam, bár ez a melák akkorát rúg, mint egy ló.+
- Csak ne viselt volna meg ennyire! /Morogja maga elé, miközben lüktetve sajgó karjára támaszkodva lassan felküzdi magát a halálváró pozícióból./ Csak nyugi! /Emeli meg ismételten tenyerét, miközben a pillanatnyilag egyetlen, pisztolyt markoló személyre, Jessie-re siklik pillantása./ Tényleg, most már nem lesz gond.
- Linda! /Szól a fal tövéből a távozóban lévő Gryffék felé./ Ha most elvonultok, esélyünk sem marad, hogy Alyarát esetleg előkerítsük! Te vagy a látnok, szüksége van rád! /Lép el lassan a faltól, majd alkarját maszírozva óvatosan megközelíti Riggséket, gondosan az óriás bő kartávolságán kívül maradva./ Riggs, tényleg gáz lesz a csajjal. Nem ismered az anatómiáját, ráadásul tuti csúcskategóriás az itteni kórház. Inkább az elvérzését akadályozd meg, aztán majd ott összerakják, de ha most kinyírod, feltámasztani szerintem még mindig nem képesek.
Keríts légyszi egy pólót, vagy párnahuzatot, amit össze tudunk tekerni pólyának. /Villan tekintete végezetül Verára, hangja csendes, de kevés ellentmondásra hagy lehetőséget./ Szerintem az emeleten találsz megfelelőt.

(59)

[Kathleen Sirett]

* Vadászidény *

/A nagyember önállósítja magát, talán túlságosan is. A még földön fekvő Ry-t egy lendületes rúgással a sarokba küldi, majd az angyal hátának esik neki. Eleinte úgy tűnik, szerencsével járhat, néhány szilánk elő is kerül Raven hátából. Linda megbabonázva figyeli, ahogy porrá válnak. Ahogy Riggs tovább dolgozik, egyre nagyobb vértócsa gyűlik körülöttük. A látványtól felszisszen, de sehogy sem tud segíteni. Főleg, hogy Gryff nekiáll kitessékelni./
- Ne! Várj!
/Kéri a férfitól, és Ry-ra pillant./
- Hogy lehetne rám szüksége? A látomásokat nem én idéztem elő. Egyszerűen csak jöttek. Valaki küldte ... őket...
/Szavai elhalkulnak, ahogy elméjében felvillan újra a látott férfi és ugyanaz az alak, aki elvitte Alyarát. Mintha védelmezte volna őt, nem pedig elrabolta. Bár lényegében utóbbit tette, de ez szükséges volt a vörös hajú lány felé repülő szilánkok miatt. Amit Ry varázsolt elő. De nem önszántából. Emlékszik rá, hogy furcsa volt a szeme és utána a férfi is összeesett./
- Van itt valami más is, nemcsak Alyara apja... Valami, ami meg akarja ölni Alyarát.
/Nem teljesen biztos feltételezésében, más magyarázat nem jut az eszébe. A látomások valószínűleg attól a bizonyos Joramtól jöttek, bár még mindig nem tudja miért, és miért ő. De jobban aggasztja ez a másik a hatalom, ami képes volt átvenni az irányítást Ry felett./
- Ha elmegyünk, hova akarsz vinni?
/Súgja halkan Gryffnek. Egyelőre nem tud dönteni, menjenek, vagy maradjanak, de ha mennek, tudni akarja hová./

(32)

[Vera Rider]

*Vadászidény;Laki
[2900 augusztus 4. délután]

Meglepett amikor Riggs egy határozott mozdulattal arrébb lökött az angyaltól, így megakadályozva, hogy bekössem annak hátát. Mikor láttam, hogy tépi ki a tüskéket, csak még jobban elborzadtam. Nem tetszett, hogy az angyal itt fog elvérezni. Először csak ledermedtem a látottaktól, figyeltem ahogy a kiszedett tüskék szétporladnak a földön, de amikor a vértócsa egyre nagyobbá vált, akkor már nem hagyhattam szó nélkül a történteket./
- Riggs, elég. Szakképzett orvosnak kell kiszednie a szilánkokat. Nehogy a végén még itt vérezzen el Raven.
/Arra, hogy Riggs röppályára állította a Ryt szintén meglepődtem./
+ Hogy képes ekkorát rúgni?
/Ry szavaira, vagyis inkább küldésére, derekamra kötöttem ismét a sálamat, majd felrohantam az emeletre valamilyen lepedőt, vagy huzatot keresni. Ha pedig találtam máris vissza futottam vele a társasághoz, hogy elláthassuk a sérültet. Bár tudtam csak akkor tudom betakarni a vérző sebet, ha Riggs odaenged az angyalhoz./

(101)

[Riggs O'Conell]

*Vadászidény*

/ Felmerül némi zavaró körülmény, mint például az, hogy egyes szilánkok beljebb húzódnak, és hogy az angyal sokkal gyorsabban vérzik mint az várta.../
-Gyerünk kislány, bírd ki.../ Azzal kitépi az utolsó szilánkot amit még el tud érni. Ry mondanivalójának van értelme, de ettől még kicsit sem lett kevésbé ellenszenves a fickó. Lényegében ő csinálta ezt az angyallal. Tehát bármikor megteheti újra. /
-Amit lehetett, azt kiszedtem. / Morran, s amint Vera leér a takarókkal meg huzatokkal, rögtönzött szorító kötést kreál a lány hátára. Megfontolja a kapott tanácsokat, s az új helyzet fényében változtat az előzetes tervein. /
-Kórházba visszük, te vezetsz. / Biccent Jess-nek s vállára dobja a lányt, mintha csak egy kis táska lenne. Aztán már dübörög is az ajtó felé. Termetéből és erejéből fakadóan nem jelent különösebb kihívást az égi teremtmény, ha kell hosszabb távon és könnyedén tudná cipelni. Futó pillantást vált Kath-el, aztán kirobban a házból, bele a hóesésbe. Ha Jess vezet, akkor követi.../

(31)

[Laki]

* Vadászidény *

* Raven, Ry, Kat, Vera, Jessie , Riggs *

* Én kérek bocsánatot: Raven szárnyai nem, ellenben minden más része úszik a vérben... *

*Raven: Egész addig az eszméletednél vagy, amíg Riggs el nem kezd műteni. Onnantól pedig valahol nagyon máshol találod magad, forró homokon.*

- Kelj fel onnan és te is kapd össze magad. Na nem lépünk le, akkor a végén mindig itt veszünk. És az angyalkára is ráférne egy rendes orvos és nem egy hentes. Jessie baba, tervet váltunk. Hívtam mentőt, itt maradok és gondoskodom az angyalról. Te fogd a bandát, lépjetek le, aztán tudod a dolgod. Ha ennyien itt vagyunk, ráadásul ilyen vegyes társaság, biztos nem ússzuk meg a kényes kérdéseket. Ellenvetés? Na ugye hogy nincs. Javaslom a hátsó ajtót. Ogre, dobd le ott az angyalt és te is mozdulj!
/Majd Gryff úgy fordul, hogy Lindán kívül senki ne láthassa a száját és közel hajol a lányhoz, hogy a hangját se hallják./
- Veszélyben vagytok itt. Ki kell jutnotok és véghez vinni amit Nirois elkezdett vagy megtalálni őt. Ha ennek az egésznek vége, akkor pedig elviszlek a leendő tanítódhoz.
/Idő közben rögtönöztök egy nyomókötést Raven hátára de úgy tűnik már túl nagy a kár. Itt már csak a csoda segíthet./

[Renaviel]

* Vadászidény *

/Ragyogó fehér fény mindenhol. A köntös lágyan öleli körbe a testem, még a tollaimnál is lágyabb. Pedig a hatalmas ezüsttel szegett fehér szárnyak esküvői uszály gyanánt kísérnek, ahogy a felhőkön sétálgatok.
+ Merre lehetnek? +
Nem tudom kit keresek, de a tudatom peremén ott remeg, hogy valamelyik testvéremre lenne szükségem. Valami szomorúság is motoszkál bennem, habár nem tudom hová tenni, nem tudom kit siratok, ki miatt gördül végig az az árva könnycsepp az arcomon és hullik alá a fehér derengésbe.
Aztán egy lágy érintés ér el hozzám, meleg és biztonságot nyújtó, tudom, hogy vár rám, hiszen évszázadokig egyek voltunk és egyek leszünk majd ismét.
+ Danu... +
Az arcom az érintés felé fordítom, sötét hajam most nem kavarog, szinte telítődik a fehér fénnyel, lassan fehérré válok magam is. Érzem ahogy fakulok, ahogy lassan átmos a fény és eggyé olvadok Vele.
~ Húgom! ~
Az erőteljes hangra felkapom a fejem, a hang túl ismerős és túl hangos.
+ Miért nem hagy pihenni? +
Idegesen nézek körül, a hang forrását keresem, próbálok átlátni a ragyogáson de nem megy... A szemem is fakul, ahogy fakul a világ. A hangba kapaszkodom, mert érzem felém tart, de nincs elég erőm nekem is felé menni. A fehér fény minden egyes pillanattal egyre inkább felbomlaszt, mintha sósavba mártottak volna, habár ez nem fáj. Lassan talán elolvadok akár a táli hó a tavasz csókjától, de legalább egy nyár ígérete marad utánam,.../

(177)

[Ry Fomor]

/Gryff szavait egy bólintással nyugtázza és gyors terepfelmérés után az asztalon heverő tárgyakat, a félresikerült idézés kellékeit határozott, ám sietős mozdulatokkal süllyeszti kabátjának-mellényének zsebeibe. Linda öngyújtóját, Alyara selyemdarabját a jobb oldalra, míg a közben felszedett és gondosan elnyomott csikkel együtt az elrendezés alapjául szolgáló papírlapba csomagolt cigarettahamut bal zsebébe, az angyal elhullajtott, Alyara vérétől vörös tolla mellé teszi. Az üvegpohárban békésen várakozó bort rövid töprengés után +Csak tudunk már majd valahol borhoz jutni, ha arra lesz szükség!+ végezetül Lindára emeli, majd kiissza./
- A túlélésre!
/Biccent, ahogy leteszi az asztalra a kiürült kelyhet. Végezetül miután Linda rajzát és az ott heverő ceruzát is felmarja, engedelmesen, sietve megindul a jelzett ajtó irányába, egy utolsó pillantással ellenőrizve, kik azok, akikre a továbbiakban figyelnie kell.
+Gryff észrevétlenül tudott mentőt értesíteni, továbbá tisztában van az utasításokkal, amiket korábban Jessie kapott. Bármik is legyenek azok. És igen, az az entitás, aki éppencsak, de elkésett... Az sem elhanyagolható probléma. Továbbá... Ha tényleg Linda védelme volt a feladata, miért mond le róla ilyen könnyedén és bízza láthatóan kevéssé profi társaságra?+/

(60)

[Kathleen Sirett]

* Vadászidény *

+És még azt hittem a múltbeli életem volt komplikált...+
/A haditerv hamarosan újabb változáson esik át, ki tudja, ma már hányadszorra. Némán bólint Gryff szavaira, majd ő is az asztalhoz lép. Ry már benyúlta az öngyújtóját, így legalább a rajzot előbb elorozza és a ceruzát is, hátha megint lát valamit, amit le kell rajzolnia. Bár előbb szeretne púpot növeszteni a hátára, mint még egy látomás, de utóbbiról nem ő dönt.
A rá emelt pohárra csak magában morog egy keveset, miközben szépen összehajtja a papírlapot és a pulóver zsebébe süllyeszti a ceruzával együtt. Amíg a többiek elindulnak, ő még marad pár szóra./
-Sejted hol lehet Alyara?
/Kérdez vissza rögtön. Esélytelennek tartja, hogy a lány nélkül véghez vigyék az idézést. Ugyanakkor tart attól a valamitől, ami képes volt uralni Ry-t és megtámadni őket. Nem tetszik neki ez a két munkálkodó hatalom, de a végére akar járni./
-Ha vége lesz... Rendben...
/Biccent a férfinak, majd a hátsó ajtó felé indul, a többiek után. Amint kilépnek a hóesésbe, fázósan összerezzen. Nem túl vastag a pulóver, ami rajta van. Bár Londonból jött, ott mégse mínuszok röpködtek, és még javában nyár volt. A fejére húzza a kapucnit és Jessie-hez fordul./
-Most hová? Remélem akad olyan biztonságos hely, ahol nem tombol hóvihar...

(33)

[Vera Rider]

*Vadászidény;Laki
[2900 augusztus 4. délután]

/Az események ismét fordulatot vettek és én már nagyon nyugtalan voltam emiatt./
+ Van egy félholt angyalunk, egy varázslónk aki folyton elájul a látomásaitól, egy másik aki nemrég próbálta meg kinyírni Niroist, de végül nem sikerült neki. Nem hinném, hogy önszántából a segítőjét ki akarná nyírni, valaki megszállhatta. Ebben a világban bármi megeshet. Plusz van három vadászunk, akik közül az egyik kezelhetetlen, a másik a titokzatos mindent tudó, a harmadik pedig próbálja irányítani a csapatunk. Ezen felül pedig most tűnt el közülünk egy alakváltó is. Á semmi különös baj nincs. Tényleg.
/Kezdtem kiborulni az eseményektől. Griff mentőt hívott az angyalhoz és kiadta parancsba, hogy tűzzünk el./
- Menjünk, de hová? Azt se tudjuk hová tűnt Nirois.
/De inkább nem szegültem ellen és követtem a kis csapatot a szakadó hóesésbe. Mikor kiléptem, összerezzentem a hidegtől, ami nem is csoda hiszem még mindig abban az ujjatlan pólóban és farmerben voltam átkerülésem óta./
+Jól jönne egy tiszta és egy melegebb ruha, mert már nagyon idegesít.
/Próbáltam tűrni a hideget, de esélyem se volt, a bőröm nem védett meg a farkasordító hidegtől ami kint várt minket.
Jessie felé fordultam, és hozzá intéztem a következő mondataimat./
- Mi a terv Jessie? Elvisszük Lindát és Riggset a városaikba, vagy előbb keressük meg együtt Alyarát? Van ötleted egyáltalán hol lehet? Nagyon hideg van, ne haragudjatok, de nem tehetek mást, át kell változnom, vagy engem is bevihet a mentő kihűlés miatt.
/Miután az utolsó mondatom elhangzott rögtön át is változtam macskává. A vörös bunda megvédett a nagy hidegtől, de a mancsaimat sajnos nem védte meg a hideg hótól. Így csak hihetetlen gyorsasággal kapkodtam őket. Teljesen olyan volt, mintha helyben futnék./
+ Jujj, de hideg. Jujj, de hideg. Menten lefagy a mancsom.

(102)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

/A begyorsult eseményeknél azonnal reagálok, de mire lőhetnék elviszik Niroist, pedig példátlan reflexeim vannak. A mágiával azonban még én sem tudok vetekedni. Riggs elintézi Fomort, aki nyilván meg volt bűvölve. + Rohadt mágusok! + Viszont az angyal nagyon durván vérzi, nem sokat adok neki, hogy ezt túlélje. Gryff végre megnyilvánul, alig vártam, hogy elhagyjuk ezt a fertőt. "Tudod a dolgod." Ja, rohadtul le kell innen lépni, mielőtt jön valami nagyobb hatalmú fertőzött és lerobbantja alólunk a fél lakónegyedet./
- Gyerünk! /Azért én sem vagyok hülye, tudom, hogy Gryff többet tud. Kódolt üzenetet küldök neki. "Ezért még szétverem azt a vigyorgó fejedet. Tudod, hogy hol találsz, Goblinkám." Most éppen arra az új búvóhelyre gondoltam, ahol a azt a bűzös goblint kaptuk el az emberek városában, a második szinten. Egyelőre meglapulunk, túl magas ez a szint, mi meg csak kis porszemek vagyunk, hogy átláthassunk mindent. A "mentő", ami egy megbűvölt szekér, még nem jött meg, viszont megvárom amíg Riggs is visszajön, és elindulok a hátsó ajtón kifelé. A szemem elé kivetítem Polimetron térképét, és az alagutakat, amik talán valaha vízvezetékek lehettek volna, most csak üresen állnak. Reményeim szerint.
- Most eltűnünk. /Mondom mindannyiuknak, és a számlálót is figyelem, hogy mennyi időnk lehet még. Majd a macska felé fordulok./
- Egyelőre nem mondanék semmit, bármikor lehallgathatnak minket. Kövessetek! /Elindulok hát, és pár sarokkal odébb benyomom az egyik ház tégláját. Mellettünk egy alagút nyílik meg, lépcsővel kialakítva, azonnal le is rohanok. Éjjel látásra állítom a számítógépet és gyorsan keresek egy fáklyát. A régi módszerek most is hatásosak. Fomor felé nyújtom, legyen dolga neki is./
- Gyújtsd meg, aztán lelépünk végre.

(27)

[Riggs O'Conell]

*Vadászidény*

/ Gryff szavai nyomán leteszi az angyalt a földre. /
-Most már kvittek vagyunk. / Biccent az ájult nőnek. Ez az ő nyelvén annyit tesz hogy következőleg gondolkodás nélkül lövi keresztül ha keresztbe tesz neki.
-Az egyezségnek vége.../ Mordul Gryffre, jelezve, hogy a hátba lövési esély újra megvan. Ha következőleg meglátja az ipsét, nem fog habozni. /
Búcsut int a menekülő bagázsnak. Ő nem fut el, nem szokása. Kisétál a főbejáraton, ahol befelé is jött, s lassú tempóban elindul a teleportkapu felé. Itt az ideje, hogy végre keressen egy rendes kocsmát és egy prostit. Remélhetőleg Kath túléli a dolgot és még összefutnak. Mégis csak együtt jöttek. Megkeresi majd, ha kicsit rendbe szedte az életét. 50-es bakancsai alatt csak úgy ropog a hó ahogy távolodik a háztól, pár perc és beleveszik az éjszakába.../

(32)

[Laki]

* Folytatás a csatornákban a vadászidényeseknek!*

* Raven, neked irány a kórház! *

[Alyara Nirois]

*Előzmény* [2900. augusztus 30., hétfő; késő esti órák]

/A teljes kimerülés határán érkezem meg a házam hátsó, kerti bejáratához. Egyedül Tóbiás tartja bennem a lelket, miközben befelé vonszolom magam, hogy aztán odabent elaludjak a hideg kövön a benti állapotokra nem figyelve.

Az elmúlt egy hét rettenetesen hosszú volt, és minden ügyességemet és kitartásomat be kellett vetnem a túlélésem és a teljes rejtve maradásom érdekében. Három napon keresztül szeltem az óceánt, holott ennek a felére számítottam. A szél és a levegő a segítségemre volt, így az utazás nem volt kellemetlen, és az asztronómiai ismereteimnek hála, nem tévesztettem irányt. Csak az a borzalmas, nyugtalan érzés: mikor látom már a szárazföldet? Ez ne zaklatott volna a nap minden egyes percében a második naptól kezdve.

Amikor leléptem Negapanra, ujjongani tudtam volna. Ám meglepő volt, hogy mindent hó borít, hiszen megszoktam már a trópusi időjárást. A testhőmérsékletem megőrzése érdekében nem változhattam vissza emberré. Tóbiás ettől kezdve a tollaim között melegedett. Elsősorban az élelmezéssel voltak problémák, no meg nem akartam, hogy mindenki meglásson. Az úton ezért lassan haladtam. Egyedül nem keltettem volna feltűnést, de Tóbiást nem hagyhattam halálra fagyni. Maradt a meleg griff-toll, meg a kemény sasmarok, hogy legyen mivel áldozatra vadászni.

Aggasztott, hogy nem haladok, és Fenrirnek is rosszul tippeltem meg az időt. Már rég túl vannak Viking felderítésén, talán Rebel már egy kis ízelítőt is kapott a farkaslétből. Mindegy, ezzel már nem tudok mit csinálni. Igyekeztem, ahogy csak tudtam./

(198)

[Alyara Nirois]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

/Másnap kora reggel fáradtan ébredek. Tóbiás ébresztget, hideg orrát a nyakamba fúrja. Enyhe morgást kap válaszul, de a kellő hatást eléri. Kinyitom a szemem, de nyomban be is csukom. Nem akarom látni azt a rumlit, ami a házamat uralja.

A testem továbbra is fáradt, de az elmém lassan magához tér, szikrázni kezd. Érzem, ahogy szétárad ereimben a mágia, s az arcom felizzik. Apámra gondolok, megdobog tőle a szívem. Érdekes képek villannak fel előttem - rúnák. Korábban már láttam őket, de nem foglalkoztam rúnamágiával. Most mégis meg tudom mondani a sokuk nevét. Mögöttük Joram arcát látom, eszembe jut az örökségem. Ez lenne hát az?

Feltápászkodom a földről. A tagjaim átfáztak, elgémberedtek. Megjegyzés magamnak: nem jó ötlet meztelenül a hideg padlón aludni. Még akkor sem, ha a Levegő megvéd. Gyorsan segítségül hívom kedvenc elemem hogy felmelegedjek. Tóbiás közben a lábam körül kezd el mászkálni, majd az ajtó felé táncol. Szó nélkül kinyitom neki, éhes, vadászni szeretne. Én közben pedig felmérem a károkat.

Az egész ház fel van túrva, és áll benne a por. Az emeleten nincs akkora káosz, ellenben a földszint felvállalhatatlan. Nem akarom tudni, hogy ki volt az. Vagy mégis? Nem. Nem vitt el fontos dolgot. Csak az ezüstöt. Legfőképp az étkészletemet. Hát, jó étvágyat kívánok neki.

Miközben mászkálok meglátom a Lunotól kért dolgokat a nappaliban lévő kávézóasztalon. Azon nyomban felmegyek az emeletre és a dolgozószobámban megkeresem a tartalék portomat. Átutalom a fegyverkereskedőnek az összeget, amennyiben megegyeztünk. Ha már az emeleten vagyok, bevonulok a fürdőszobába is. Jó érzés hetek óta végre egy hagyományos zuhanyfülkében tisztálkodni.

Kilépve a víz alól jól megtörülközöm. Hozzábújok a puha anyaghoz. Elmosolyodom. Jó végre civilizált helyen lenni! Apropó civilizáció... ez az első eset, hogy valóban meg tudom magam nézni komolyabban egy tükörben. Két dolog az, ami megrémít: eleve az a változás, amit Joram érintése okozott - a tetoválások, a nőiességem -, másrészt az elvesztett kilók és a testem állapota. Nagyon-nagyon lefogytam, csupa csont és bőr vagyok. A gyomrom is beszűkült, alig tudok enni. Azonban a kiesett táplálékot vissza kell ennem, ezért az elkövetkezendő időkben hízókúrára fogom magam.

Ezek alapján - még mindig meztelenül - leszaladok a konyhába, és kinyitom a hűtőmet. Orrfacsaró bűz csapja meg orrom. Mindent, ami megromlott azonnal kidobok. A hűtöm szinte üres. Szerencsére a kamrában találok néhány konzervet, ezekből és némi tésztából bőséges reggelit főzök magamnak. Furcsa érzés a tűzhely fölött állni. Megint elmosolyodom. Az étel hamarosan készen van, s miközben eszem, Tóbiás kaparását is meghallom a hátsó ajtónál. Egy fejmozdulattal kinyitom, majd be is csukom azt. Tóbiás karmainak hangját hallom, majd pár másodperc múlva már ott ül az ölemben és szemléli az én étkemet. Két falat között megsimogatom az orrcsontját. Ezt imádja.

Végül eljutok arra a pontra, ahová nem akartam. Mindenképp rendet kell csinálnom otthon, s számomra egyetlen gyors út létezik. Ám hogyha ennyire figyeltem arra, hogy a negapaniak ne neszeljék meg az érkezésemet, ez az út járhatatlan. Bár... Itt az ideje, hogy Merlin megtudja: nem tudott megóvni engem az apámtól és nem tudta elvenni tőlem az örökségemet.

Egy megmagyarázhatatlan késztetés hatására előkapok egy éles konyhakést. A pengét végighúzom az alkarom belsején. Felszisszenek a fájdalomtól, majd nézem, ahogy a vérem vörösre festi a bőröm, aztán ahogy lecsöpög a padlóra. Lerakom a kést, mutatóujjamat belemártom a vérbe. Győztes mámor lesz úrrá rajtam, miközben felrajzolom a Levegő rúnáját a seb mellé. Az ugyanolyan kékes fénnyel felizzik, mint ahogy az arcom szokott. Összpontosítok, kinyílnak bennem a mágia virágai. A következő pillanatban hatalmas energia szabadul fel a házban, ahogy a Levegő szélrohamot idéz, megmozgatja a tárgyakat odabent és odakint is. Én csak állok az orkánban, mialatt a kertemtől a kéményemig minden megtisztul, megszépül, tökéletessé válik, s a helyére kerül. A Levegő jótékony hatását még a szomszédok is érezhetik. Tíz másodperc elég a teljes folyamat lezajlásához, s én ez után a tíz másodperc után kimerülten rogyok le a pillanatokkal ezelőtt még véráztatta padlóra.

Kell néhány perc, hogy összeszedjem magam. Közben a kezem a hosszú vágásra igyekszem szorítani. Érzem, hogy nem gyógyíthatom meg magam. Ez apám mágiájával ellentétes lenne. Ezért amint felállok a konyhába lévő elsősegély dobozhoz sietek, és a seb kitisztítása után jól bekötözöm.

Ezek után már jól érzem magam itthon. Kimegyek a nappaliba, és megszemlélem a Luno által küldött tárgyakat. A fixálót átalakítom egy gyűrűvé, felhúzom a bal kezem középső ujjára. A pisztolyt és a tartóját felcsatolom a jobb alkaromra. Mivel a bal kezem rettenetesen fáj végül a mágiát hívom segítségül. Elégedetten szemlélem az eredményt.

A következő, körülbelül két órát a hálószobámban töltöm némi meditálással, miután felöltöztem. Egy kényelmes sötét pamutruhát választok ki, melynek mintázata vidámságot kölcsönöz megjelenésemnek. Mivelhogy lóg rajtam, ezért átalakítom mágiával. Lábamra nem húzok semmit, mezítláb vagyok.

Tizenegy óra körül meglepetésként ér a csengő. Paranoiám azonnal felüti a fejét, de gyorsan legyűröm magamban. Félelmetes vigyor szalad szét arcomon, miközben lefelé suhanok a lépcsőn. Egy szál nyári ruhámban kerülök a bejárati ajtó elé. A nyílászáró magától kinyílik, nem mozdulok. A kint didergő fiatalember egy felettébb sovány, gyengének és fáradtnak tűnő alacsony, fiatal lányt találhat, aki a tél ellenére sem fázik, holott a háza nincs fűtve. Arcán és nyakán nonfiguratív minták kígyóznak, bal alkarján a fehér kötés már átázott a vértől, jobbjára egy derringer van erősítve. Zöld szemében kissé őrült láng villog, vörös haja tűzként omlik a vállára. Ekkor megérezhet valamit a feje búbján, amint a mágikus csápjaim végigpásztázzák az agyát mágiát keresve. Semmit sem találok. A mosoly arcomon elhalványul, hiszen innentől kezdve nem számítok izgalomra. Csalódottan felsóhajtok./

- Igen, mit akar? /kérdezem kissé unott hangon. Meg sem próbálom palástolni, hogy sokkal többre számítottam./

(199)

[Matt Hrowing]

*Alyara*

-Jó napot Ms Nirois-t keresem, Jonathan Riley vagyok a... / "Scothland Yardtól", mondanám de az ajtóban álló lány látványa elbizonytalanít. Először is, egyáltalán nem hasonlít Georgina Mystic-re. Ami még nem lenne baj, elvégre én is megváltoztam. De pontosan annak a fajta embernek tűnik, aki érti a viccet, csak épp nem szereti. Haja szanaszét kígyózik, kissé alultáplált, és még sebesült is. Továbbá jól láthatón felfegyverzett egy olyan fegyverrel, amit el szokás rejteni, és csak közelről érdemes lőni vele. Hogy mégsem rejti el, abból arra következtetek, hogy nem szokta használni. Ami jó abból a szempontból, hogy ha most rám lőne, valószínűleg nem találna el. Viszont a lány tekintetében van valami ami miatt elhiszem róla, hogy gondolkogás nélkül rámlőne, ha veszélyben érezné magát. Amit érthető okokból szeretnék elkerülni.
Inkább egy biztonságos, mint egy emlékezetes bemutatkozást szeretnék, ezért kicsit átfogalmazom a mondandómat./
-... a múltból jöttem akárcsak maga, és mivel többek között önnek köszönhető, hogy ide kerültem gondoltam meglátogatom. /mondom a lehető legbarátságosabb hangnemben./ - Őszintén szólva, reméltem hogy lesz alkalmunk egy beszélgetésre.
/ beszéd közben egy pillanatra sem veszem le róla a tekintetem, figyelem a reakcióit és fel vagyok készülve rá hogy ha kell, bevessem magam a kerítés mögé.

(25)

[Alyara Nirois]

[2900. augusztus 31., kedd]

/A férfi kissé megilletődik, nehezen kezd bele. Miközben beszél nem változtatok a testtartásomon, továbbra is egyenesen állok, kezeimet leejtve magam mellett tartom. Ám ahogy kitér arra, hogy ő is múltlakó, és csak úgy "szeretne velem elbeszélgetni", a fejem kissé elbillen oldalra, szemöldököm kezd felcsúszni a homlokomra./

- Nézze, Mr Riley ezzel a kifogással már túl sokan próbáltak ebbe a házba bejutni. Vagy szólítsam inkább Mr Hrowingnak? /nézek a melle fölött látható lapocskára. Felismerem benne a tanácsházai kártyát. Ez még nem győz meg. Egyelőre egy olcsó trükknek tartom. Ez arra enged következtetni, hogy a fiatalember egy amatőr. Vagy pedig tényleg igazat mond./ Távozzon, kérem, vagy mondja el az igazat. Mit akar tőlem? Nem érek rá.

/Utálok az ajtómban ácsorogni, és idegenekkel foglalkozni. Amikor legutóbb ez történt, egy férfi lehányta a küszöbömet és egy lakatlan szigeten kötöttem ki, ahol majdnem egy hónapig éltem. Kezem morcosan összekulcsolom magam előtt./ Adok magának egy esélyt, ha őszinte lesz velem nem perzselem halálra és gyalázom meg a tetemét. Ki küldte? /Még sosem fenyegettem meg igazán senkit, de ez most annyira jól sikerült, hogy meg is ijedek magamtól. Ellenben tudom, hogy megtenném. Az a nő, aki visszatért a Csillagkő-szigetekről már sokkal több mindenre képes, mint az, aki itt hagyta ezt a házat.

A feszültség hirtelen megszűnik az irányomból, hiszen Tóbiás - egy sárkányszerű kisméretű hüllő - ekkor megjelenik a lábaim között. Meztelen lábfejemmel megcirógatom, miközben még mindig a férfit figyelem. / Ki küldte? / kérdezem újból, és szememmel kényszerítem őt, hogy az igazat mondja. [Lélekmágia]

Ha megelégszem a válasszal, nem csapom rá az ajtót. De ha nem, jön az a pokol, amit ígértem./

(200)