Főhadiszállás

[Caridwen]

Nem tartozik már a városhoz ez az épület, egyrészt mert igen messze áll, illetve száll tőle, másrészt mert az angyalok nagy ívben elkerülik.
A régies és modern elemeket ötvöző épület a felhőmezők szélén lebeg az égen, de nem túl nagy a forgalom errefelé. Néha egy-egy magányos alakot lehet látni, de velük jobb nem leállni beszélgetni.

[Legion]

+ Hogyaza!
/Csúnyát csattanok Leviathan keze nyomán. Hát nem éppen erre számítottam, de számíthattam volna rá. Kótyagos fejjel nézek fel Zebre./
- Nőként? Isten ments tőle. Na jó, bevallom ez most eléggé fájt.
/Feltápászkodom némi nehézségek árán és óvatosan megrázom a fejem./
- Aham, azt hiszem fogok tudni repülni, csak adj egy percet, hogy összeszedjem magam.
/Előtúrtam az egyik kis flakont a táskámból és ittam pár kortyot mielőtt összeszedelőzködnék az induláshoz./
- Na rendben, azt hiszem menetkész vagyok, de ne süvítsünk nagyon, most eléggé félgőzön vagyok. Öhm, szóval merre?
/Azzal követem Zebet egész a "Főhadiszállásig". Mikor megérkezünk követem az általa választott teraszhoz és leszállok mellette majd kifújom magam. Hosszú, igen hosszú repülés van a hátunk mögött. Megmozgatom kicsit a tagjaimat majd összehúzom a szárnyaimat a hátamon./
- Azt azért mondhattad volna, hogy a fél világot átrepüljük. Nem vagyok formában.
/Felnézek és alaposan megszemlélem az épületet. Elismerően bólogatok./
- Ejha, szép, tényleg szép. És csak mi heten lakunk itt vagy vannak mások is?
/Ha bevezet, körbevezet követem végig./

(147)

[Caridwen]

*Éadrom*

/Zeb kissé bűnbánóan pillant rád a hosszú repülés után, amikor megérkeztek./
- Ne haragudj, én már egészen megszoktam a távot, meg nem vagyok annyira leamortizálva, mint te haver... Jut is eszembe, szerintem jobb ha pihensz egyet, mert ha jól vettem ki erőteljesen rád jár a rúd mostanság. Ha gondolod ázz egy kicsit a fürdőben, vacsorázz, aztán pihenj és holnap reggelre összeszedem a többieket és akkor tiszta és pihent fejjel talán nem viselnek majd meg annyira. /mosolyog rád barátian./

- Amúgy igen, a mienk a kecó egyedül, más nem igazán teszi be ide a lábát, vagy ha igen, hát vagy Belp vagy Lev közbenjárásával tuti, hogy nem marad neki több végtagja...
/De ezzel a teraszajtó felé is int./
- Nah gyere haver, akkor megmutatom merre van a járás. /mondja nyugodtan, majd elvezet téged egy fürdőhöz, ahol ki vannak készítve fürdőköpenyek, puha törölközők, a víz pedig csábítóan meleg a mentolillatú pára az orrodba is beveszi magát már az javít a fejfájáson és minden kínon./

- Ha gondolod akkor magadra hagylak. Szemben van egy vendégszoba, ott találsz ruhákat, az ágy meg van vetve és kaját is találsz az asztalon. Most viszont megkeresem a többieket, ha elboldogulsz, és akkor holnap beszélünk. /ha nem tartóztatod, akkor kapsz még egy hátbaveregetést, majd magadra hagy az ókori hangulatú fürdőhelyen./

[Legion]

/Egy darabig gyönyörködök a lebegő épületegyüttesben, majd követem Zebet a belsejébe. Várakozásaim helyesnek bizonyultak, sokkal inkább tűnt belülről kastélynak vagy luxus hotelnak, mint sem a neve sugallta./
- Semmi gond, amúgy is rám fér az edzés. Minden téren.
/Megdörgölöm az arcom, ahol Lev ütése ért és félmosolyra húzódik a szám./
- Azt hiszem, nem ártana valami hangzatosabb név. A "Főhadiszállás" nem igazán írja le. És ha most azt mondod, hogy az én ötletem volt, biztos sírva fakadok. Na de nem akarlak feltartani, menj csak nyugodtan. Holnap találkozunk.
/A hátba veregetést már lassan kezdtem megszokni és kivételesen nem is szakadtak be tőle a bordáim. Miután Zeb távozott, előbb a vendégszobát vettem célba ahol lepakoltam a magammal hozott holmit és előkerítettem az említett vacsorát. Nem ettem sokat, csak éppen annyit, hogy az éhségemet elűzzem reggelig. Meg kellett hagyni, választék volt bőséggel. Néhány furcsa gyümölcs, hús, sajtok, még valami kenyérszerűt is találtam. Mindezt leöblítettem egy kis flakon vízzel, ez legalább kilenc évszázad alatt se változott.
Vacsora után visszatértem a fürdőbe. Ruháimat egy padra tette a fal mellett, egy kis szekrényben fürdőolajnak és sónak tűnő teli tégelyeket találtam, és némi próbálgatás után találtam egy kedvemre való, enyhe illatú olajat. Óvatosan léptem a vízbe de hamar rájöttem, hogy fölösleges volt az óvatoskodás. A víz kellemesen meleg volt, de nem volt olyan forró, hogy megégessen. Ahogy leléptem a lépcsőről, nagyjából derékig ért a víz, a szárnyaimat egyenlőre felemelte, bár egyszerűbb lett volna eltüntetnem őket. Pár perc ázás után nekiláttam, alaposan átmosni magam. Már vagy egy hete nem jutottam ilyesmihez, nem akartam tudni, milyen szagom lehet. Miután a testemet lecsutakoltam alaposan, a szárnyaim következtek. Na ez lehetett aztán a vicces látvány. Mint egy pocsolyában vergődő galamb, úgy nézhettem ki, de végül nagy nehezen csak sikerült alaposan áttisztogatnom a tollaimat, bár utóbb megfordult a fejemben, hogy ha átalakítom őket energiává és eltüntetem őket, akkor vajon a kosz róluk hova kerül? Végül a hajamon volt a sor és mikor már azt is alaposan átdörzsöltem, lemerültem a vízbe. Csak pár pillanatig voltam lent és ezt meg is ismételtem párszor, hogy alaposan leöblítsem magam. Végül, mikor már eléggé tisztának éreztem magam, kihúzódtam a medence pereméhez, a szárnyaimat óvatosan kiemeltem a medencén kívülre és szétterpesztettem őket, hogy könnyebben száradjanak. A hátamat a peremnek vetve feltámaszkodtam magam is a peremre és kényelembe helyeztem magam. Talán a fáradtság, talán a párás meleg levegő, de már éreztem is, hogy kezdek bóbiskolni. Minden esetre ébren tartottam magam, addig nem nagyon akartam kimenni innen, amíg nedvesek a szárnyaim./

(148)

[Caridwen]

*Éadrom*

/A meleg víz kellemesen ellazít és bizony sikeresen el is alszol... Talán órákra, talán csak percekre. A víz nem hűl ki így erre nem ébredsz fel, csak amikor furcsa belső tűz kezd feszíteni.
Ahogy zavartan felnyitod a szemeid annyit látsz a gőzön át, hogy nyílik az ajtó. Ahogy közelebb ér azt is észreveszed hogy egy férfi lépett be, minden bizonnyal a leggyönyörűbb lény, akit eddig valaha láttál. Amikor észrevesz megáll és kissé összeráncolja fekete szemöldökét. Csak most tűnik föl, hogy az arca egy kissé mintha hasonlítana a tiedhez, csak valahogy több benne a nőies báj, de mégis férfias marad valahogy.
Egyedül derékig érő fekete haja takarja a testét, amibe néhol vérvörös tincsek vegyülnek. Keresztbe fonja tökéletes mellkasán a karjait, ahogy megszólít./

- Üdvözöllek Legion, azt hittem már elmentél pihenni. /mondja elbájoló hangon, olyan mintha a vágy balladája lenne minden szava. Megdöbbentő, sőt zavaró, de a hangja és az egész jelenléte igen intenzív hatással van rád.../

- Zavarok? /kérdi macskamosollyal, de közben azért bemászik ő is a vízbe, a haja függönyként úszik utána ahogy feléd halad./

[Legion]

/Felpillantok az ajtó zajára és hogy gyorsabban magamhoz térjek, kezeimből tálat formázok és egy kis adag vizet lökök az arcomra, majd kidörzsölöm a szememből a fáradtságot. Alaposan végigmérem a férfit, nem is tudom igazán miért. A hasonlóságon valahogy nem akadok fenn különösebben, hisz itt elvileg csak mi heten bukkanhatunk fel. Vagyis valamelyik testvérem az./
+ Eh, de fura így gondolni rájuk. De elvileg igaz.
- Üdv, bocs de még nem régen kerültem elő és még nem tudlak titeket első pillantásra megkülönböztetni. De nem, nem zavarsz.
/Próbálom elfojtani a rám gyakorolt hatását, miközben valami motoszkál a gondolataim mélyén./
+ Zeb mellett folyton éhes voltam és most ez. Mi a fene folyik itt?
- Mellesleg, egész szép lett a hely. Bár kívülről egy kicsit zord, de mit vártam a "Pokol hét koronahercegének" a "Főhadiszállásától".
/Megremegtetem kicsit a szárnyaimat, lerázva róluk a még rajtuk lévő víz nagyját, aztán újra kényelembe helyezem magam./
- Azt hittem, hogy holnapig egyikőtökkel se futok össze. Beelzebub holnap akarja beharangozni, hogy megtalált. Bár azt hiszem egyeseknek csalódást fogok okozni, még semmire sem emlékszem a régi életeimből. Így igazán rátok se. Bár Leviathanhoz már volt szerencsém, még mindig érzem.
/Megdörgölöm az állkapcsomat és hátra vetem a fejem./
- Tényleg, te tudod, hogy min kapott össze Leviathan és Belphegor?

(149)

[Caridwen]

*Éadrom*

- Oh persze... Jómagam is alig fél órája értem haza, de Belzebub már beszélt róla, hogy rád talált. Sajnálom, hogy nem kaptad még vissza az emlékeid, de ezen majd tudunk segíteni. /mosolyodik el./
- Mellesleg Ashmodeus vagyok. /nyújt kezet. Ha elfogadod és megrázod, akkor a vágy mintha elektromos töltésként rohanna át rajtad a keze felől, és igen ha nem lenne annyira gőzpárás a víz teteje, akkor fizikai jeleit is láthatnád annak, hogy a közelsége olyan mint valami afrodiziákum.
Ő nem igazán zavartatja magát, tovább folytatja közben a mondandóját, de hangja még mindig nem veszít szédítő dallamából./
- Hívhatlak Legionnak? De ha zavar mond el a mostani neved és úgy foglak hívni. Mellesleg igen, nem igazán szeretnék meghívni ide egy belső építészt... Félő hogy Leviathán vagy Belpegor felfalná még a tervek elkészülte előtt. /sóhajt fel szimpadiasan, majd kisimít néhány gőztől ázott tincset az arcából, aztán ő is a peremhez sétál és nekidől melletted./
- Amúgy igen, Belzebub mondta, hogy a többiekkel is beszélt és holnap üdvözlünk téged, de mivel azt hittem már alszol, így gondoltam még gyorsan lemosom magamról az út porát. /Hunyja le különös belül arany kívül méregzöld szemeit, kicsit kiélvezve a kellemesen meleg vizet./
- Leviathán pedig mindig ilyen, magának való és morcos, de ha békén hagyjuk nincs vele gond. Az a baj, hogy Belphegor képtelen nem piszkálni az embereket, és állítása szerint zavarja Lev "sunyi pillantása". A gond ott volt, hogy Leviathán megint engedett Belpegor csábításának és lefeküdt vele... Aztán állítólag kritizálta Belphegort, de innentől már nem tudom mi igaz és mi nem. De velük folyton csak gond van. Ha nők mind a ketten rivalizálnak... habár bevallom azt jobban szeretem /itt lusta macskamosoly ömlik el az arcán/ A férfiak, akkor folyamatosan verekszenek... Így meg, hát néha ez, néha az, néha pedig egymás ágyában kötnek ki. /vonja meg a vállát nyugodtan./

[Legion]

- Na azt hiszem, annak örülni fogok. Mióta először összetalálkoztam Luciferrel, azóta frusztrálnak az emlékképek. Mint ha valamire nagyon emlékezni akarnék, de nem menne.
/Elfogadom a felém nyújtott kezet, és egy pillanattal később már próbálok minél inkább aszexuális dolgokra koncentrálni./
+ Ez nem természetes, az biztos!
- Persze, nyugodtan szólíts Legionnek, vagy Gionnak, ahogy Zeb emleget állandóan. Örvendek Asmodeus. Amúgy nem gondoltatok arra, hogy megzabolázzátok azt a kettőt. Ma sikeresen végignézhettem, ahogy Leviathan szétmarcangol több embert. Még mindig forog tőle kicsit a gyomrom.
/Elkerekedett szemmel hallgatom végig a kis történetet./
- Istenem, kész szappanopera. De így már értem, hogy mi verhette ki ennyire a biztosítékot Levnél. Kérlek, ha eszembe jutna Belphegorral, khm.... bármi ilyesmi. Csapj le!
/Kicsit fészkelődök, közben lenyugtatom aktívabb részeimet./
+ Hetero vagyok, hetero vagyok!
- Ha nem gond, mesélhetnél egy kicsit a társaságról, ha már úgyis itt ázunk még egy darabig!

(150)

[Caridwen]

*Éadrom*

- Ez természetes. Amióta megnyílt a csatorna, amin keresztül az angyallelked vissza fog térni és eggyé olvad a porhüvelyed lelkével, azóta szivárogtak az emlékek az angyali tudatodból. Én is emlékszem milyen frusztráló hidd el. Mintha az ember megkapna egy halom puzzle darabot, de sehogyansem tudná egységes képpé olvasztani őket. /mondja barátságos megértéssel, közben szép lassan nekiáll átmosni a haját, ami vizesen még hosszabbnak tűnik és ahogy lelapul kissé férfiasabb élt ad az arcának, de a jelenlétének intenzív hatását ez sem szünteti meg.
Ha koncentrálsz sikerül elterelned a gondolataid, de a szavai mindig újabb olajat öntenek a tűzre./
- Igen Belzebub odavan azért, hogy beceneveket adjon az embereknek. Engem nem zavar, de inkább Legionnak foglak hívni, az valahogy komolyabb. Persze lehet csak nekem nincs olyan humorom, mint a barátunknak. /von vállat kecsesen./
- Természetesen és többnyire sikerül is, de egy vadállat akkor is vadállat marad, ha örvet raksz a nyakába és ha véletlen van lehetősége rá kitör és tombolni kezd. Rövid pórázon tartom őket, de én sem lehetek mindig itt.
/A szappanoperára pedig csak felnevet./
- Hát igen, ráadául jelenleg igen aránytalan lett a csapat elosztása. Belphegor tobzódik női egyeduralmában, egyeedül rám fúj néha, de mondjuk rám mindig. /mosolyodik el./
- Amúgy jobb ha felkészülsz rá, nálad is próbálkozni fog, mindig feszgeti a határokat, hogy meddig mehet el, a kikosarazásra pedig meg fog sértődni, hacsak nem találsz ki valami jó indokot. /mondja könnyedén./
- Természetesen, szívesen mesélek. Mire vagy kíváncsi? /szegezi rád különös arany-zöld pillantását./

*És gratula a szintlépéshez. *

[Legion]

- Eh, őszintén megmondva, nekem is jobban esik néha rövidíteni a neveket, bár nem mindig áll rá a nyelvem. De igazad van, ez az egész olyan mint egy rossz puzzle, és a legzavaróbb, hogy nem tudom mik lehetnek a hiányzó darabok. Az biztos, hogy öltem, sokakat és sokféle okból. De amíg Beelzebubbal nem találkoztam, addig meg se fordult a fejemben, hogy közétek tartozhatok. Voltak már visszatérő emlékeim Luciferről és hogy követtem hűségesen. De minden újabb darab átírja az összes többit. Mint ha valaki folyton a "reset" gombbal szórakozna. És szerintem a világon nincs még egy olyan, aki a Zebéhez hasonló nyakatekert humorral bírna.
/Röviden felkacagok, bár még mindig feszéjez a jelenléte és főleg az, ahogy a testem reagál rá./
- Szóval, ha jól sejtem, jelenleg Belphegor az egyetlen nő itt? Akkor legalább könnyű lesz felismerni. Bár, én örülnék ha nem próbálkozna különösebben. Egy ideje már nem nagyon gyakorlotam, hogyan is kell bánni a nőkkel. Ráadásul nemrég volt egy, khm... nem éppen kellemes élményem egyel. Úgyhogy most egy kicsit visszafogtam magam ilyen téren. És tényleg nem akarnám megsérteni, de nem is akarok fölösleges konfliktust Leviathannal.
/Felpillantok és felsóhajtok./
- Hogy mire? Mindenre. Leginkább, hogy kikkel fogok holnap találkozni és hogy mit érdemes elsőre tudnom róluk. Az már biztos, hogy Belphegortól távol maradok és szerintem Leviathan se kedvelt meg elsőre. De a többiek milyenek? Ez rád is vonatkozik, rólad se tudok semmit. És még egy fontos dolog eszembe jutott. Még csak ismerkedek a hatalmammal és a mágikus világgal, úgyhogy ne nevess ki kérlek, de valahogy olyan érzésem van, hogy nem egyszerű angyalok vagytok, vagyunk. Beelzebubbal is miután összefutottunk, pont akkor ettem és mégis folyton éhes voltam, sőt most hogy belegondolok, mindenki a kávézóban folyton eszegetett valamit ahogy megérkezett. És ne érts félre, de te is furcsa hatással vagy rám. Szóval van valami amit tudnom kéne?

(151)

* Köszi. Avatár váltás pedig a lélekvisszaszerzés után lesz. *

[Caridwen]

*Éadrom*

- Természetesen én sem vagyok megszállottja a formaságoknak, csupán a mi Zeb barátunk könnyeddsége számomra nem lyan magától értetődő. /von vállat./
- Hát igen, az ember nem úgy ébred föl egyik reggel, hogy Pokol hercegei közé tartozik. Én részemről nem is szeretem ezt a nevet használni, olyan baljóslatú és az emberek hajlamosak többet belegondolni, mint amennyit jelent, még ebben a modern korban is. Habár itt nem égetnek meg azonnal érte, de jobb finoman bánni a szavakkal, néha pont olyan veszélyesek, mint a fegyverek. /vet rád egy komoly pillantást./
- És igen, Belzebub egy nagyon karakteres egyéniség, de nem lehet nem kedvelni. /mosolyog./
- Igen, jelenleg ő az egyetlen nő. Néha így alakul a dolog, néha úgy, volt már fordítva is a helyzet. És megértem amit mondasz, de Belphegor nem gondolkozik túl racionálisan. Néha képes minden indokot félresöpörni, aztán nyafog, ha nem az van, amit ő akar. Majd megpróbálok segíteni, csak jobb, ha tudsz róla.
/A kérdéseidre pedig elnémul kissé, mintha rendezné a gondolatait. Ismét benedvesíti a haját, mintha ez az egyszerű dolog segítene koncentrálni./
- Egy idő után úgyis meg kéne tudnod és mivel eddig eléggé jól kezelted a dolgokat és eddig is mindig számíthattam rád, így azt hiszem itt az ideje, hogy megtudd. Mi démonok vagyunk Legion, mind démonok vagyunk. Most ne a szörnyűséges pokoli bestiák képe jelenjen meg a szemed előtt, mert akkor tévedsz. A démon mindössze annyiban különbözik angyali testvérétől, hogy hatalmának forrása nem a Danunak nevezett szeszélyes anyaistennő, aki Lucifer elméjét is rabszolgaságba hajtja. Mi nem szolgáljuk ezt a Danut, nem kérünk a hatalmából. Azonban erőre szükségünk van, ezt pedig az emberek érzelmeiből vonjuk magunkhoz. Mind egy bűnön élősködünk és akarva akaratlan néha kissé felerősítjük ezt. Az én bűnöm a vágy. /És mintegy végszóra a szemedbe néz, ami olyan, mintha egy baseball-ütővel vágnának arcon, úgy hullámzik át rajtad a nemi vágy elemésztő hulláma, mintha hangyák masíroznának a bőröd alatt, alig bírsz nyugton maradni, aztán egy pillanat alatt megszünik az egész és Ashmodeus lehunyja a szemeit, kissé mintha jóllakott lenne az arca./
- De ne aggódj, nem fogok semmi olyasmit tenni, amit te nem akarsz, csak gondoltam így hihetőbb. /pillant feléd ismét, de most mintha lecsavarta volna az erőszabályzót, már egyáltalán nincs rád hatással./
- Az előzőkért is elnézést, csak koncentrálnom kell, hogy kikapcsoljam.
/Itt újabb szünetet tart./
- Szólj, ha megemésztetted a dolgot és nem akarsz sikítva kereszteket hányva szenteltvizet borítani a fürdőmbe, akkor mesélek a többiekről is. /mosolyog rád vizes hajának függönye alól./

*oké, csigatempóban, de arrafelé haladunk ám. *

[Legion]

- Na igen, a szavak. Bár eddig akikkel találkoztam itt, azok többnyire süketek voltak minden szóra, ami nem az ő igazukat harsogta. De mit ne mondjak, tényleg elég baljóslatú ez a Pokol hercegei dolog. Van talán valami más megnevezés a társaságra, vagy nem fáradtok, fáradunk ilyesmivel?
/Röviden elmosolyodok és megcsóválom a fejem./
- Azt hiszem, előbb vagy utóbb de lesz konfliktusom Belphegorral. Eh, előre tartok a hisztijétől.
/Végig szenvedem a kis bemutatót, aztán levegőért kapkodva és fújtatva próbálom lenyugtatni magam./
- Démonok? Ez... ez most komoly? Eh, megköszönöm, ha hanyagolod ezt körülöttem. Így se könnyű nekem most. Na jó, már kezdem azért megszokni, hogy óránként jön valami világrengető reveláció. Szóval, akkor mi nem ettől a Danutól hanem az emberekből nyerjük a hatalmunkat? Máris egy kicsit, érthetőbb számomra de, eddig mindenki csak angyalokról beszélt, valahogy a démonok létezése kimaradt. És én még azt hittem, hogy csak nem értem az angyalokat. Huh, szóval vágy? Hát ez sok mindent megmagyaráz. És a többiek? És én? Bakker, falánkság.... Zeb testesíti meg a falánkságot? Oh, hogy az a.... Na szép, és ha jól sejtem, akkor az angyalok nem kedvelnek minket. Ne aggódj, nincs nálam szenteltvíz, de azért ezt nem könnyű megemészteni. De akkor nincs villás farok, nincsenek denevérszárnyak, minden olyan mint az egyszerű angyaloknál igaz?

(152)

[Caridwen]

*Éadrom*

- Ha ilyesmi kell gyere hozzám, én mindig szívesen meghallgatlak. Egy jó vitánál csak egy fülledt éjszakát élvezek jobban. /nevet fel, majd kissé komolyabban hozzá teszi./
- Mellesleg viccen kívül is. Nem szeretek megfásult öreg lenni. Mindig hajlandó vagyok meghallgatni más nézőpontját, szóval ha ilyen gondod van, nálam nem fogsz süket fülekre találni, ezt megígérem. /mondja komolyan./
- Szeretem meghallgatni a társaim, azt hiszem ez tesz minket olyan hatékonnyá. Mellesleg nincs másik név, csak amit az emberek ránk aggattak. De ha mindenképp szeretnél valamit kitalálhatsz... Csak ne legyünk a Szivárványpóni társaság. /somolyog./
- Belphegorral valóban jobb vigyázni, de majd igyekszem távol tartani tőled, habár esküdni nem tudok rá, hogy sikerül is... /sóhajt./
- Hát igen, nem egyszerű a jövőbe kerülni... pláne nem az út, amin a lelked keresve jársz... És igen, az én bűnöm a vágy. Nem mellesleg nem hiába nem hallottál a démonokról, olyan kevesen vagyunk, hogy szerintem fel tudom sorolni mindannyiunk nevét. És igen, Belzebub a falánkság, miért? Amúgy igen, az emberek nem tudnak rólunk. Persze elfogadó ez a kor... de mi elég régimódiak vagyunk ebben a témában. Nem hangsúlyozzuk kik vagyunk és azt hiszem jobb is így... A démon szónak megvan a maga baljóslatú csengése.
/A denevérszárnyakra és egyéb feltételezésre ismét egy jó ízűt nevet./
- Nem semmi fura mutáció. És valóban, annyira egyszerűek vagyunk, amennyire az angyalok... Csupán a hatalmunk forrása kicsit más, mi nem hódolunk Danunak, ennyi az egész. De azt hiszem ennyi is bőven elég lesz most neked. /mosolyog./

[Legion]

- Egen, azt hiszem egyszerre ennyi elég. Ezt is elég lesz emésztgetni. De azért jó tudni, hogy van akivel lehet még rendesen beszélni. Tényleg fárasztó állandóan árral szemben úszni. Erről jut eszembe, Lucifer is itt lesz holnap? Gyanítom hogy jelenleg nem kedvel túlságosan.
/Jót nevetek én is és közben utána nézek a törölközőmnek./
- Szivárványpóni társaság? Egész kellemes csengése van. De mindegy, nem vagyok túl kreatív ilyen téren.
/Kimászom, megtörölközöm és bele bújok a fürdőköntösbe./
- Na azt megköszönöm, ha Belphegort egy darabig távol tartod. Lyn után, hát mit ne mondjak, nem egy démon lenne az első jelöltem. Na igen, azért kérdeztem, mert amikor összetalálkoztunk pont túl voltam egy ebéden és megint neki kajás voltam. És a pincérnő se nagyon tudott a csokis papíron kívül maradni. Tényleg, ez a bún dolog. Ez valami előre elrendelt, vagy válogatni lehet? Csak úgy kíváncsi volnék, ha már egyszer elvileg én is démon volnék, akkor mire számítsak? Örjöngő emberekre, lusta kanapékrumplikra vagy mire? Oké, attól gondolom nem kell félnem, hogy mindenkire rájön a .... khm.... kufircolhatnék. De azért jó lenne tudni, hogy mire számítsak.
/Leülök egy padra oldalt ahonnan még könnyen rá láthatok a medencében ázó démonra./
- Azt hiszem, a holnapi után majd fogok némi segítséget kérni. Legfőképp abban, hogy hogyan irányíthatom a hatalmamat. Eddig fegyvert egyszer próbáltam idézni, lebontottam egy egész kórtermet. Bár van egy sanda gyanúm, hogy ez a későbbiekben se fog változni. Bármikor nyúlok bele mindig úgy reagál mint ha felpiszkálnál egy tornádót. Na de azt hiszem én lassan elteszem magam holnapra. Rám fér. Amióta itt vagyok, nem aludtam rendesen ki magam.

(153)

[Caridwen]

*Éadrom*

- Rendben, mára legyen elég akkor ennyi. Mellesleg ne aggódj, Lucifer nem lesz itt, ő többnyire a maga feje után megy, és jelen életében nem túl sokat van velünk.. majd talán legközelebb. /von vállat./
- Akkor maradjon az, hogy mi mi vagyunk és kész. /somolyog./
- Rendben, ígérem megteszem amit tudok, ha más nem lefoglalom. /vigyorodik el./
- Nos nem, a dolog nem teljesen úgy néz ki, hogy elmész délután a piacra és kiválasztod melyik bűnt szeretnéd. Előre el van rendelve és úgymond ha "megbukunk", habár én jobban szeretem a megvilágosodunk szót használni, akkor áttérünk erre a bűnre. Minden életünkben ugyan az, szóval nem okoz soha túl nagy meglepetést... persze amíg nem tudunk róla, addig rejtély. És igen, tudom a te bűnöd, illetve Legionét, a harag az, ami táplálja a démoni alteregód.
/Megvárja amíg kimászol, addig egyszer lemerül ismét benedvesítve hosszú haját, majd amikor felbukkan, akkor csak biccent neked./
- Rendben, ha maradsz egy darabig szívesen megtanítom neked hogy működik a hatalmad. Mi is angyalok vagyunk ha úgy vesszük, tehát azoknak a képességeknek vagy birtokában, mint mi, szívesen elmagyarázom hogy működik. Elég nehéz ide lakberendezőt hozni, szóval nem szeretném, hogy tönkre tedd a kis otthonom! /fenyeget meg játékosan, majd amikor indulni készülsz biccent./
- Rendben, azt hiszem a pihenés valóban rád fér. Menj és aludj egy jót, időnk mint a tenger, nem sietünk sehová. /mosolyodik el, majd ha mást már nem kérdezel, nekiáll fürdeni./

[Legion]

* Caridwen *

- Én, mint harag? Ez most vicc? Nem, akkor nem ilyen komoly arcot vágnál. Mit ne mondjak, ez nem igazán jutott volna eszembe. Hogy őszinte legyek, régebben se voltam az a nagyon agresszív ember, bár ír voltam. Amióta itt vagyok, pedig sokkal inkább az emberek megsegítésén járt az eszem és hogy hogy tehetném jobbá ezt a világot. Ha csak egy kicsit is. És hát, hogy pont a harag a bűnöm, nem lesz egy sétagalopp igaz? Légió, a harag avatárja, aki a békéről beszél és minden rászorulón segíteni próbál. Meghallanám, nem tudom hogy sírjak vagy nevessek. De mindenképpen ellentmondásnak érezném. De hát ez van, majd megbirkózom vele valahogy. Az eddigi nehézségekkel is boldogultam. Na de ma estére tényleg elteszem magam. Viszont ha túl leszünk ezen a bemutatkozós mizérián, akkor tényleg szívesen veszem majd, ha kitanítasz. Azt hiszem sok mindent kéne megtanulnom, és valahogy kétlem, hogy ráérnék éveket eltölteni vele, úgyhogy ne kímélj majd. Szép estét!
/Búcsúzóul intek még neki, aztán mivel a szárnyaim is megszáradtak már, visszasétálok a szobámba. Kerítek magamnak egy könnyű, vékony nadrágot, majd még kimegyek az erkélyre egy kicsit. Gyönyörködöm az elém táruló éjszakai látképben. Nézegetem a csillagokat és a felhőket. Gondolkozom rajta, hogy mégis mit kezdjek most. Az angyalok között különc vagyok, itt viszont szinte testvérként köszöntenek. Persze lehet, hogy ez az egész is csak hazugság, de hiszek bennük. Talán csak hinni akarok, nem is tudom igazán./
+ Hát erről szólna ez az egész? Ezért vagyok annyival másabb mint a többiek? Mert démon vagyok? És most még magamban is beszélek? És te mit szólsz hozzá? Egyáltalán hol van most Ő? Felemésztette vajon a mágia amit elszabadított, vagy az övéi megóvták az életét? Van egyáltalán remény számára, ha ennyire ragaszkodik a sötétséghez? De talán, ha én is leereszkedem hozzá, talán felemelhetem onnan. Mit gondolsz, ez lenne a helyes út? Egyáltalán van más megoldás?
/Nem várok feleletet, hisz a szentély óta nem igazán figyeltem a lélekparányra. Dühös voltam rá, és dühös arra, amit jelentett. De talán magamra voltam igazán dühös, ki tudhatja. Egy percre visszaléptem a szobába és a holmimból előhalásztam a láncot amit még a Tanácsházán kaptam. /
- Szóval, nyomkövető igaz? Akkor kövessétek a nyomát!
/ Marokra fogtam a láncot és a mélybe vetettem. Nem foglalkoztam vele, hogy tenger vagy hegyek vannak-e ott, de a mostani döntésem után, nem engedhetem, hogy lépten-nyomon tudja mindenki, merre is járok. Talán Zeb és a többiek se értékelnék, ha én idegeneket vezetnék ide. Néhány perc múlva visszasétáltam a szobába és lefeküdtem aludni. /

(154)

[Caridwen]

*Éadrom*

/Sikeresen elbúcsúzol a démontól és eljutsz az ágyba, de amint lehunyod a szemeid egy különös álomban találod magad....

A világ szürke és hideg, minden sarokban sötétség és árnyak uralkodnak, egyedül az itt-ott égő épületek véres vörös fénye töri meg a monoton sötétséget. A földön temetetlen tetemek hevernek, üveges szemük igazságért kiált az égre. Megmozdulnál, de a lábad a földbe gyökerezik, ahogy meglátod magad egy épület törött üvegfalában. A szilánkok ezernyi képre bontják az alakod és ez a sokszorosítás még jobban kihangsúlyozza a borzalmat... Az új arcod néz vissza rád, felismered a szikrázó zöld szempárt is, amit egészen hosszú sötét haj keretez, de valahogy mégis más az az arc, ami a tükörből néz vissza rád. Sokkal keményebb és valami magabiztos agresszió árad belőle és hatalom... Egy pillanatra három pár szárny villan fel a hátán, majd tűzeső hullik alá az égből és a dörgedelmes himnusz hasít bele dobhártyádba.... Elzuhansz és amikor föl akarsz tápászkodni látod, hogy véres a kezed... Egészen könyékig, mintha puszta kézzel tépted volna ki valaki szívét....
- Legion.... legion.... legion.... - a halk suttogás egyszerre jön mindenhonnan és sehonnan. Mintha a halottak susognák és a föld remegné a ritmust hozzá. Aztán egy kecses sápadt kéz siklik véres karodra és segít fel. Törékenynek tűnik a kar, de túlvilági erő feszül benne, ahogy talpra segít. Ahogy fölállsz egészen közelről nézel az angyalian tökéletes és ismerős arcba a háromszín ezüst-zafír-obszidián szempárba.
- Gyere haza. - suttogja a nő dallamos hangon és a lélekparány elégedetten felujjong a lelkedben, ahogy érzi a gazdája közelségét... Ám ekkor a másik hangot is meghallod a hátad mögül.
- Ne Legion, ne hallgass rájuk! - felismered Ashmodeus hangját, a vágy most jeges fájdalommal hullámzik végig rajtad habár nem neked szól... Meglátod a Lyn mögött álló nőt, akinek az arca minden pillanatban változik. Mindig női, de magyalkoszorús hajának színe, szemei, de még a kora is folyamatosan változik, mintha ő lenne egyszerre minden asszony. Mezítláb áll, a talpa alatt vadvirágok bújnak elő a halott földből. Feléd nyújtja a kezét, és látod hogy halovány ezüstfénycsík köti össze a szívét Lynnel, aki még mindig véres kezeid fogja és indulna a nő felé.
Közben egy kéz nehezedik a válladra és már egészen közelről hallod Ashmodeus hangját...
- Ne menj velük... Te hozzánk tartozol! - mondja erőteljesen.
- Hozzánk... - búgja négy másik hang is. - Hozzánk Legion... Legion....

- Legion ébredj! - Az álom ezer darabra törik, habár az emléke még ébered él benned. Érzed a hulla és vérszagot az orrodban a kezeden pedig a hűs érintést, ami csak egész lassan enyészik el... A lélekparány is mintha borúsan megremegne. Ha kinyitod a szemed akkor azonban a szobában vagy és Dee hajol föléd óvatosan rázogatva a vállad.
- Ébredj Legion, a fenébe is! Már vagy tíz perc próbálok életet verni beléd! Mi a fene volt ez? - A szobában pedig mintha még éreznéd az elenyésző rózsaillatot....

[Legion]

/Izzadtan, riadtan téren magamhoz a nem-evilági álom után. Még mielőtt felfognám, hogy ki hajol fölém, csapok felé kezemmel és szárnyammal. Beletelik néhány másodpercbe, hogy felfogjam hol is vagyok. Riadtan körülnézek, majd óvatosan feljebb tolom magam az ágyban s hátamat a falnak vetem. Bocsánatot kérően nézek Dee-re./
- Ne, ..... ne haragudj. Azt hiszem, álmodtam.
/Megdörgölöm a fejem és elkínzott arccal pislogok a Démonra./
- Remélem nem ütöttelek meg.
/Kikászálódok az ágyból. Az asztalhoz lépek és kezembe veszek egy vizes palackot. Még kicsit erőtlenül nyúlok hozzá és tekerem le a kupakot, majd egy apró korty után, a víz egy részét az arcomra locsolom. A hideg víz segít valamennyire felélénkülni. Megrázom a fejem és a maradék vizet a kezemmel letörlöm miközben Dee felé fordulok./
- Álmodtam, de annyira igaznak tűnt, mint ha csak emlék lett volna. Annyi különbséggel, hogy Lynarin is benne volt. Vele viszont ilyen emlékem nincs. De azt hiszem, hogy valaki vagy valami megsejtette, hogy hol is vagyok. Ráadásul te is ott voltál.
/Kisétálok az erkélyre és nekitámaszkodok a korlátnak./
- Na jó, mit nem mondtál el? Kinél húzzuk ki a gyufát?
/Egy pillanatra lehorgasztom a fejem, ahogy összeállni látszik a kép./
- Az a Danu igaz? Lynarin kötődik hozzá, mint ahogy a többi angyal is. És gondolom a mi kis "szakadár társulatunk" nem a szíve csücske. Nemrég, csináltak valami szertartást, állítólag ezt a Danut akarták megtisztítani, megerősíteni. És úgy tűnt sikerült is nekik.
/Elfordulok a tájtól és mélyen Dee szemébe nézek./
- Legyél velem most őszinte! Van egy morcos istennő akit sikeresen magunkra haragítottunk? Mert hogy őszinte legyek, semmi kedvem egyhetes angyalként istenekkel csatázni.

(155)

[Caridwen]

*Éadrom*

/Amikor felé csapsz vöröses aura izzik fel körötte, amiről egyszerűen lepattan az ütésed és mintha enyhén megcsípné a kezed, de nem ártalmas igazán, egyszerűen csak eltéríti az ütést.
Aztán amikor meghallja a szavaid aranyos-zöld szeme résnyire szűkül és egy pillanatra szétárad benned a vágy, ami nagyon furcsa érzés az őrült álom után, de Dee valószínűleg hamar összeszedi magát, mert az érzés tova is tűnik, ahogy az arcvonásait is rendezi./
- Lynarin? Mármint az Árnyak és Vizek Királynője? Mi közöd van neked hozzá? /néz rád elgondolkozva, majd megcsóválja a fejét és kisétál veled az erkélyre./
- Mond el mit álmodtál, minden fontos lehet!
/Aztán a szavaid meghallva csak megcsóválja a fejét./
- Nem, félre érted a dolgot, Danu nem haragszik ránk, szerintem ő ilyesmire nem is képes. Mármint én emlékszem ezernyi árulásomra, amikor megtagadtam őt, de soha nem sújtott le rám tüzes nyilakkal vagy valami hasonló őrültség, ami eszébe jutna az embernek... Danu nem lesz az ellenséged, ő az Élet, ő csak ad nem vesz el... Arra ott vannak a szolgái. De komolyan véve a dolgot, nem kell istenekkel csatáznod, Danu nem fog ellenedre törni, csak mindenképpen magához akar vonni, hisz a gyermeke vagy te is, hozzá tér meg a lelked és tőle érkezett. Valószínűleg nem akarja, hogy te is elhagyd, ahogy mi tettük. Emiatt azonban fizikálisan nem kell félned...
/Aztán ismét szünetet tart végiggondolva a dolgot és komolyan rád pillant./
- Milyen szertartás? Kérlek, próbáld meg elmesélni! Ha Danu valóban megerősödött, akkor valószínűleg a követői is... Minden sidhe és igen, minden angyal is nagyobb hatalmat kapott ezáltal. /néz rád kiismerhetetlen pillantással./

[Legion]

- Igen, az a Lynarin. Vagy van másik? Eh, ne haragudj, csak egy kicsit frusztráltan érzem még magam. Az a helyzet, hogy van hozzá némi közöm. Ott voltam amikor valami árnylényeket idézett meg és a lelkének egy apró darabkája rám akaszkodott. Azóta van közöttünk egy kapocs. Na meg az első repülésem után úgy döntött, hogy belőlem oltja szomját. Az már csak hab a tortán, hogy Ő volt a központja annak a szertartásnak aminek az ő elképzelésük szerint ki kellett volna írtani mindenkit aki nem Danuhoz hanem a két másik istenhez tartozik. És én meg eldöntöttem, hogy megtalálom a módját, hogy megmentsem a lelkét a kárhozattól.
/Nagyot sóhajtok és összeszedem a gondolataimat./
- Láttál már Világégést? Na pont úgy nézett ki. Lángoló épületek, halottak mindenhol. És én is ott voltam. Könyékig véresen és egy kicsit más alakban, de én voltam. És ott voltál te is, szólongattál hogy ne tartsak velük. Mármint Lynnel és egy folyton változó nőalakkal, aki hozzá kötődött ezüst fonállal. Gondolom az lehetett Danu. Sok más hangot is hallottam, talán még négyet, de nem ismertem fel őket. Mindegyik azt akarta hogy vele vagy velük menjek és ne másokkal.
/A kis mese után a szertartásra próbálok visszaemlékezni, bár ez már sokkal nehezebb./
- Lássuk csak. Első körben felbukkant Ramiel és Tereus, és Ramiel ránk bízta három ékkő elvitelét három külön szentélybe. Már az első előtt belebotlottunk Renavielbe és kicsit később Luciferbe. Renaviel és én Anolgelisbe kerültünk a Fényhozó mágiája által, Tereust pedig csak a szertartásnál láttam újra. Meglátogattuk a két maradék szentélyt és az ékköveket az ott lévő medencékbe dobtuk, némi ösztönzésre. Erre vörös „kristályfák” nőttek ki és kaptunk egy-egy billogot a karunkra. Mikor végeztünk elmentünk Anolgelis mellé a szentélybe, ahova a többi palimadár egy egész sor áldozatot is hozott és valami ősi hatalmat Rabraquat és egy másik sidhe által. Lynarin szült valami démont amit viszont egy apró manó-lény valahogy el is pusztított. Aztán Danu az áldozatokat megkímélte, mi meg kaptunk valami varázsmedállokat. Ott van a táskámban ha érdekel. Őszintén szólva, halvány fehér gőzöm nincs, hogy mi történt ott valójában, de az biztos, hogy ha Lucifer, Ramiel és Tereus testesítik meg az átlag angyalt, akkor inkább leszek maga az ördög. Na segítettem valamit? Vagy épp most számolod, hogy hány ellenségünk van aki épp most lett nukleáris?


(156)

[Caridwen]

*Éadrom*

- Többet nem ismerek, de elsőre mégis azt hittem valaki másra gondolsz. /mondja viszonylag semlegesen, majd a mondandód alatt szép fokozatosan ha lehet még inkább kifejezéstelenné válik az arca. A végére már mintha csak egy maszkhoz beszélnél. Aztán a legvégén megcsóválja a fejét./
- Eh Legion, de valahogy mindig megtalálod magadnak a lehető legelvetemültebb és őrültebb küldetéseket. De ahogy akarod. /csóválja a fejét. Aztán az álmodra sem oldódik az arca, marad a zárkózottság, még a hangjából is eltűnik a bársonyos selyemfiú él./
- Igen, ez tipikusan Danura vall. Álmokat küld, óvatosan győzköd és terel a saját útjára... Valószínűleg ő küldte rád az álmot. Ha valóban kötődsz valahogy a sidhe királynőhöz, akkor szorosabb a kapcsolatod az Istennővel még az átlagos angyaloknál is. A sidhek Danu fanatikus hívei, persze az angyalok is, de az uralkodók tényleg vakbuzgók tudnak lenni, ráadásul Danu kegyeltjei... de majd meglátjuk, lehet hogy sürgetőbb hogy visszakapd az angyallelked, mint gondoltam. Az talán majd segít eltüntetni ezt a köteléket.
/Amikor azonban befejezed a szertartás leírását egy halk káromkodás hagyja el az ajkát, de valami olyan nyelven, amit nem értesz, azonban a torokhangú reszelős szavaktól a hideg futkározik a hátadon./
- Elnézést... Azonban azt hittem ezt a szertartást már elfeledték, őrület, hogy valaki életre hívta... És igen testvérem, segítettél, habár ez nem egy örömteli tudás. Minden esetre legalább tudom mire kell készülni, Danu hívei erősebbek lesznek, mint valaha. Az ellenségeink száma pedig nem kevés, de egyik sem tűnt veszélyesnek... Így nem tudom, át kell gondolnom és megbeszélnem a többiekkel. Mellesleg Luciferék nem tipikus angyalok, de nem is olyan kirívó példák, a döntés a tiéd, én nem foglak kényszeríteni semmire, az nem az én utam. /Aztán sóhajt egyet és megcsóválja a fejét./
- De a többiek már várnak ránk, ahogy ismerem őket hamarosan lelépnek, ha nem érünk oda. Gyere bemutatlak nekik aztán átbeszéljük még ezt, meg gyakorlunk is. Jó így? /Ha már nem akarod mindenképp itt tartani, akkor megindul a széles folyosókon egészen egy díszes, azonban nem csicsás nappaliig, aminek tekintélyes méretei között szinte elvesznek a férfiak és nők, azonban mégis valami olyan aura lengi be őket, hogy azonnal kiszúrod őket... Átcsapnak rajtad a vágyak éhség és minden más.../
- Hali Gion, mi tartott eddig? /int neked Zeb vigyorogva az egyik fotelből. A többiek is ott állnak körülötte, Leviathán a karfán ücsörög összefont karral. Mellette egy aranyos fejű boton támaszkodva elegáns öltönyben egy férfi áll, aki kizárásos alapon Mammon kell legyen. A kandallónál pedig a lehető legmesszebb a többiektől ott áll egy nő, aranyos pillantásában gyűlölet... és még valami csillan, amikor belépsz./
- Nos testvéreim itt van Legion, ismét csatlakozott hozzánk, most utoljára, szinte teljesek vagyunk újra. /morajlik fel a hátad mögül Ashmodeus hangja és most a gerinceden végigbúg a vágy, ahogy megszólal./

[Legion]

- Ne aggódj, tudom milyen egy lehetetlen elképzelés. De mindenkinek hinni kell valamiben. De ha már itt vagyunk, ezt a köteléket még talán ki is tudnám használni. Már korábban is sikerült ezen keresztül félig-meddig kapcsolatot teremtenem Lynarinnal. Tehát nem mondanám hogy ez a kötelék mindenképpen rossz, csak különös. És azért néha van némi hátránya is, de ki tudja, talán pont ezen a köteléken keresztül tudom majd megmenteni őt a kárhozattól. Egyszer. Talán.
/Elindulok vele együtt a többiekhez. De közben nekem is gőzerővel jár az agyam./
- Hát úgy tűnik nem felejtették el. Sőt. Végig is csinálták. Azt már megértettem, hogy mindenki aki Danuhoz kötődik most erősebb lett. Hogy mennyivel, na arról nincs fogalmam se. De az biztos, hogy azok alapján amiket eddig tudok, akár így, akár úgy de nem vagyunk éppen puszi pajtások a főangyalokkal. És ha ők is erősebbek lettek akkor nekünk is valahogy találnunk kell módot, hogy ne kerüljünk hátrányba. Akár ellenség, akár nem, a status quo fenntartásához szükséges az, hogy ne lássanak maguknál gyengébbnek. Mert sajnos, ahogy elnéztem ezt a világot, ha csak arra próbálnánk koncentrálni, hogy ne lássanak bennünk fenyegetést, az nagy valószínűséggel nem jelentene számunkra biztonságot.
/Követem a folyosókon át és közben lassan-lassan rajzolom fejben az kastély térképét. Valahogy a "Főhadiszállásnál" jobban hangzik számomra az "Erőd" vagy "Kastély" név. Bár igazán a három közül egyik se tükrözi igazán az épület sokszínűségét./
- Igen, a gyakorlás jó lesz, de előbb tényleg nem ártana mindent alaposan megbeszélni a többiekkel is. Nem árt ha mindenki tisztában van a kialakult helyzettel.
/Akaratom teljes erejével feszülök neki a rajtam átcsapó vágy-özönnek, s hatalmamat magam köré feszítve húzok óvó burkot lelkem köré, miközben egyesével végighordom a tekintetemet a többiken. Most a legkevésbé sincs szükség arra, hogy a társaim keltette vágyak elvonják figyelmemet./
- Nehéz reggelem volt Zeb. /Biccentek felé mosolyogva miközben közelebb lépek a társasághoz. Még ha nem is fogadnak el mind teljesen, de ezzel akarom kimutatni feléjük, hogy igen is közéjük tartozok. A még mindig morcosnak tűnő Leviathan felé is biccentek majd a két ismeretlent veszem szemügyre, majd egymás után biccentek mindenkinek és a nevükön szólítva üdvözlöm őket./
- Leviathan. Belphegor. És ha jól sejtem, akkor te volnál Mammon? Örvendek, hogy mindőtöket itt láthatlak.
/Amikor Dee megszólal mögöttem összerezzenek kicsit de próbálom tartani magam./
- Asmodeus, kérlek, azt hittem megegyeztünk, hogy egyenlőre visszafogod kicsit magad.
/Szólok hátra mosolyogva felé és közben próbálom kicsit elkerülni Belphegore pillantását. Nem vagyok még nagy ismerője mások lelkének így csak sejtelmeim vannak, hogy az a tekintet mit jelenthet és egyenlőre semmi jót, azt hiszem./
- Szóval igen, itt volnék. És azt hiszem, van pár dolog amit meg kell beszélnünk, de ennek felvezetését rábízom Asmodeusra. Ti tudjátok, hogy mit és milyen sorrendben szeretnétek.

(157)

[Caridwen]

*Éadrom*

- Nos azt látom rajtad Gion. /mondja Zeb egy viszonozva a biccentésed, de nem jön oda hozzád, habár felállt és könyökkel rátámaszkodik Leviathánra, aki most semmi támadó jellegűt nem tesz, csak néz rád nagy haragvó és keserű szemekkel. Mammon viszont odalép hozzád, amikor megszólítod erőteljesen megölel, de csak úgy férfiasan, mintha régi barát lennél, majd kissé hátrébb lépve szolidan mosolyog./
- Én is örülök neked, hiányzott a stílusod ebből a kis csapatból. /mondja, közben vet egy kérdő pillantást Deere, aki csak megcsóválja a fejét. Közben a nő is előrébb lép, a mozgása olyan, mint egy prédára lecsapni készülő sasé./
- Habár engem szokás szerint senki nem kérdezett, hogy igényt tartok-e még egy nyafka pasira azért elmondom a véleményem. Viseld jól magad öcsém, amíg beletanulsz a dolgokba és akkor maradhatsz! De nem érek rá egész nap, közülünk van olyan is, aki nem csak a lábát lóbálja, meg nyafog egész nap. /itt vet egy pillantást először Mammonra, aztán Leviathánra és ki is siet a szobából. Hallod Dee sóhaját, amikor eltűnik./
- Először is elnézést Legion. Másodszor nos igen... Nem túl biztató híreket kaptam Legiontól. A sidhe királynő végrehajtotta az Ötödik Elem rítusát felszabadítva ezzel Danut és nagy erőt kölcsönözve ellenségeinknek. Hogy ez mit jelent azt még nem tudom, jobb lesz, ha majd kimentek körbenézni és felmérni mennyit változtak a harcvonalak... Igen, így végiggondolva ez lesz a legjobb. Párokra fogunk bomlani és felmérjük a terepet. Pár nap felkészülési időnk legyen, azalatt állítsátok fel az erősebb védelmi mágiát a Főhadiszállás köré és hozzátok felszínre a fegyvereinket. Részemről megtanítom Legiont arra, amit jelenleg tudnia kell.
/Itt feléd fordul, miután a többiek mind biccentettek./
- Legion, akkor ha megfelel most tovább is megyünk edzeni, amíg a többiek végzik a dolguk. Aztán majd eldöntheted, hogy szeretnél-e velünk tartani, de még ha nem érzed majd felkészültnek magad, azt is megértem.
/Ezek után Zebre pillant./
- Kérlek keresd meg Belpet is, és közöld vele, hogy szedje össze magát, mert amikor harckészültség van, nem tűröm el a hangulatingadozásait! /A hangja a végére felerősödik és korbácsként csattan. Zeb biccent neki, majd neked is és távozik. /
- Akkor elkészítjük a rúnákat és varázsokat. /mondja Mammon, majd karon fogja Levet, aztán biccen neked./
- Hát ez nem volt most túl hosszú beszélgetés, de ha kiderült mi a helyzet pontosan, majd leülünk egy kávé mellé és beszélgetünk, rendben testvér? /néz rád Mammon, majd ha válaszoltál akkor Levvel lelép, hátrahagyva téged Deevel./
- Hát igen... Azt hiszem eleged van már az éles helyzetekből és lehet pihennél kicsit, de sajnos a mi életünk nem éppen egy nyaralás. Most megmutatom neked hogyan kontrolláld az erőd, aztán megbeszéljük a részleteket. Nem így terveztem, de az álmod és a rituálé más irányba terelték a dolgokat... /mondja elgondolkozva, aztán feleszmél./
- Akkor mehetünk?

[Legion]

/Viszonzom Mammon ölelését./
- Sajnálom ha csalódást okozok, de egyenlőre nem vagyok a régi önmagam. Legalábbis nem az akit te ismertél.
/Belphegor "morgolódására" csak mosolygok és megcsóválom a fejem./
- Én nem fogok az utadban lenni. Ha dolgod van, menj csak, nem akarlak feltartani.
/Követem tekintetemmel amikor távozik, majd oldalt lépek, hogy ne legyek takarjam Deet a többiek elől. A fegyverek említésére összeráncolom a szemem./
+Talán nem képes mindenki olyan fegyvert idézni mint én? Vagy valami komolyabb dolgokról van szó?
- Persze, részemről álljunk neki a gyakorlásnak. Ha baj van jobb készen állni, de azért nem lenne egy utolsó dolog, ha harc nélkül el tudnánk simítani a dolgokat. Pontosabban, hogy anélkül biztosítsuk a saját sérthetetlenségünket, hogy eközben vért kelljen ontanunk. De nem, nem úgy néz ki hogy meggondolnám magam. A másik oldalba már belekóstoltam és inkább felvállalom, hogy nem vagyok fedhetetlen mint sem hamis álarc mögé bújjak.
/Biccentek Zebnek majd a távozni készülő párosnak is és megengedek magamnak egy félmosolyt./
- Kávé? Szavadon foglak, testvér.
/Fáradtan sóhajtok mikor már csak ketten vagyunk. Nem is a fizikai fáradtság az ami nyomaszt, hanem inkább pszichés./
- Hát nem az. Eh, nem mondanék nemet néhány hét vagy hónap pihenésnek. Valahol a konfliktusoktól távol, hogy egyáltalán megszokjam ezt az új világot, ezt az új életet. De ez nem kívánságműsor igaz? Azért remélem, hogy nem lesz ebből nyílt konfliktus. A védelmek megerősítésével egyet értek, de azért próbáljuk megoldani ezt vérontás nélkül. Abból amit eddig tapasztaltam, egy ilyen összecsapás nagyon sok ártatlan életébe is belekerülhet. Tudom, tudom, halottam már eleget Lucifer és a többiek véleményét magamról, de akkor se célom a pusztítás. A hatalmam se azért akarom teljesen kitanulni és harcolni se azért akarok, hogy pusztítsak. Az erőmet mások védelmébe akarom állítani és nem csak egyesek, hanem mindenki védelmébe. Előre is sajnálom, ha ezzel csalódást okozok. Nos, ha továbbra is hajlandó vagy tanítani, akkor részemről indulhatunk is.


(158)

[Caridwen]

*Éadrom*

/Ashmodeus ajkára csak egy sejtelmes mosoly ül ki, majd barátságosan megveregeti a vállad./
- Azt hiszem félre értettél Legion. Most nem arra készülünk, hogy rohanunk és harcba szállunk az angyalokkal és sidhekkel, mert erről szó sincs! A dolog úgy néz ki vagy párosával, vagy egyesével, de ezt még meglátom kimegyünk és körbetapogatózunk az ellenség vonalai mögött. Kiderítjük mekkora is lett az erejük, feltérképezzük a gyengeségeiket, hogy alkalomadtán felhasználjuk ellenük. Nekem sem elemem az értelmetlen pusztítást, ezt is a saját védelmünk érdekében tesszük. /mondja atyai nyugalommal.
Aztán int neked, hogy induljatok. Ha kérdezel még bármit, arra majd menet közben válaszol, de mindenképpen elindul. Út közben néha kommentárt fűz a termekhez, amik mellett elhaladtok, hogy hol van könyvtár, kisebb fegyveres szoba, konyha, fürdők, vendégszobák, étkezők dolgozószobák... Van minden, ami szem-szájnak ingere, igazából szinte az a benyomásod, hogy olyan hatalmas ez a hely, mint egy kisebb kastély és főleg nagy annyi embernek, amennyi most él benne.
Minden esetre végül eljuttok egy hatalmas terembe, ahol a falakat minden korból származó kardok, tőrök, lándzsák, alabárdok és mindenféle egzotikus, vagy hagyományos fegyverek borítják. Tiszta és borotvaéles pengéken csillan a fény, ahogy beléptek.
Dee nyugodtan odasétál a falhoz és leül egy székbe, majd beszélni kezd. Mesél neked az angyali képességekről, hogy mire vagy képes, majd ha engedélyezed megérint, mire érzed, ahogy kutakodik, mintha átsuhanna valami a tudatodon. Aztán először elmagyarázza, hogy szerinte hogy kéne csinálnod az egyes képességeket, majd megmutatja az idézést többször is.
Jó tíz óra edzés után, ami csak egy rövid ebéddel szakítottatok meg, amit Zeb hozott le nektek holtfáradt vagy, amikor visszakísér téged a szobádba.
A második nap már jelentősen jobb, hamar tanulsz, az egész olyan, mintha már régóta tudnád, a képességek egy idő után mintha maguktól kelnének életre belőled. Később Dee már különböző "harcibb" gyakorlatokat is csinál neked, megmutatja a különböző fegyvereket, amik mind a tiétek voltak állítása szerint az elmúlt párezer éves életetek alatt.
Még két napba telik, hogy Dee elégedett hátba veregetését megkapd és a felhatalmazást, hogy már remekül használod a képességeid és nem lesz gond. Valójában a második két nap már jó is volt valamilyen szinten, mert akkor már kezdtél belejönni a mágiába is, és habár elfáradtál idegileg kivételesen nem készített ki senki és nem rángattak dróton. Mindenki kedves volt veled, ha találkoztatok, habár mintha egy láthatatlan fal választott volna el tőlük.
Végül amikor a negyedik este Dee visszakísért a szobádig, mert éppen nagyon benne volt, hogy elmagyarázzon még valami mágikus hatalmat, amivel régen lángba borítottátok a tengereket, dörgedelmes szózattal árasztva el a tájat. Inkább csak sztorizgatott már, miután feltérképeztétek a mágiád és megtaláltátok a határait. De amikor elértetek az ajtóig rövidre zárva az előző témát és még komolyabban hozzátette./
- Azt hiszem már nem igazán van amit hirtelenjében taníthatnék neked. Persze a múltunkról és a világról még sokat kell tanulnod, de a saját képességeid mér ismered. Holnap elhagyjuk a Főhadiszállást, egyedül Belp fog itt maradni vigyázni a helyre. A kérdésem annyi lenne szeretnél valakivel párban menni, vagy egyedül is hajlandó vagy felderítést végezni? Ha párban vagyunk kisebb a veszély, de feltűnőbbek vagyunk, és kevésbé könnyen tudunk beolvadni információkat szerezve azt hiszem... Mi a véleményed? /néz rád érdeklődve./