Alyara Nirois háza

[Ry Fomor]

*Alyara, Raven*

- Semmi különös, csak mindössze ez a szó volt arra a papírdarabra írva, amit valamiféle kis manó nyomott a kezembe. /Érkezik érdektelen hangon a válasz Alyara kérdésére. Még a vállát is megvonja, mint aki tisztában van az ilyetén esemény teljesen mindennapos voltával s a mozdulattal együtt zsebéből elővont kezében tartott, fémesen csillanó valamit egy nyugodt, ráérős mozdulattal a lány felé dobja./
- Gondolom, ez pedig akkor a tiéd...
/A koponya landolásával egy időben villan tekintete Raven felé, s mintegy neki címezve felteszi magának az őt azóta is foglalkoztató kérdést./
- De hogy miért pont én lettem a küldönc...

(44)

[Laki]

* Vadászidény *

* Alyara, Raven, Ry, Riggs, Kat, Vera, Jessie *

* Hogy lettetek ennyien? .... *



* A házon belül. *

/Alyara: Ha hozzáérsz a koponyához, akkor egy pillanatra egy apró dobbanást fogsz érezni és felizzik a gyűrűd köve. De valami így se stimmel, mint ha a koponyához egy érintésnél több kellene.
Ry: Ahogy Alyarahoz kerül a koponya, valami különös, enyhe érzés kerít hatalmába. Mint mikor egy medencében ülsz és egy bele csöppenő csepp apró fodrokat vet rajta./

/Társalgásotokat két dolog zavarja meg, a koponya előkerülésén kívül. Először a szemfülesebbje veheti észre a két lovaskocsit, amik megállnak a kapu előtt. Majd néhány pillanattal később megszólal a csengő és kintről beszélgetés szűrődik be./


* Odakinn *

/Gryff lesegíti Katet a kocsiról majd kifizeti a hajtókat./
- Nyugi Jessie baba, itthon van.
/Gryff egy könnyed mozdulattal Jessie után tereli Katet és biccent a többieknek is, hogy kövessék őket. Az ajtóhoz érve Jessiere néz és halkan szólal csak meg./
- Showtime!

/Kat: Miközben az ajtó felé sétáltok, valami gyenge áramlást érzel meg, mint ha egy pillanatra nagyon gyenge szellő támadna, de se a ruhád, se a hajad nem moccan./


* És akkor Alyara kezdheti a kört innentől. *

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda, kora délután]

/Hálásan mosolygok Ravenre, amiért mégiscsak hű társamnak bizonyult. A kötelék köztünk egyre inkább kezd gyémánttá válni.

Ryra emelem smaragd tekintetem, majd ügyesen elkapom a felém dobott kis koponyát. Érintésére valami megdobban bennem, majd a rubinkő, amit vérem tett rubinná, felizzik./

- Joram, mi a következő lépés? /dünnyögöm magam elé szinte már suttogva./

- Oka van annak, hogy Te lettél a küldönc, Ry. Találkoznunk kellett. Ennyi az egész /mondom magabiztosan a mágusnak, miközben érdeklődve szemlélem a kis fekete koponya mintáját, és próbálok rájönni, hogy mit kell vele tennem. Talán ez lehet az Orákulum?

Váratlanul megszólal a csöngőm. Először megremegek ijedségemben, majd ledermedek. Rideg, sokkolt tekintetem Ravenre emelem. Ujjaim ajkamra illesztem ezzel jelezve a kis társaságnak, hogy meg ne szólaljanak.

Paranoiásan közeledek az ajtóm felé a lehető leghalkabban. Lehet, hogy Merlin küldöttje vár engem odakint, hogy visszaraboljon a börtönömben. Lehet, hogy az életemre akar törni valaki más. Lehet, hogy a hatalmam akarják elbitorolni tőlem. Vagy lehet, hogy egy vámpír akarja szétharapni a torkom.

Kavarog körülöttem a levegő, egyre sűrűbbé válik. Egy láthatatlan védőpajzsként emelkedik körém, borítja be testem. Kezembe pedig vas kerül, mintha csak egy baseball ütő lenne, ám sokkal több faj ellen hatásos./

- Ki az? /szólok ki érzelemmentes hangon az ajtómon az előszobában állva, ám még mindig nem nyitom ki az ajtót. Hogyha valaki be akar törni, azonnal fejbe vágom a nehéz ütővel, varázslat ellen pedig ideiglenesen, de megvéd a levegőpajzs körülöttem.

Remélem, hogy a többiek, akik bent tartózkodnak, vették az adást, és egy esetleges támadás esetén segítségemre sietnek./

(121)

[Renaviel]

*Nem tudom már kiknek - Mesélőbácsi szóljon ha sok és elröppenek*

/Csak érdeklődve figyelem a kis közjátékot, ami a két varázsló között zajlik le. A koponya valahogy olyan baljóslatú, egyáltalán nem szimpatikus nekem... Nah nem mintha egy koponya tudna szimpatikus lenni, de ez a tárgy valahogy annyira nem tetszik nekem. Nem tudom megmagyarázni, talán csak az elmém szülte őrültség, de én nem akarom megérinteni semmiképpen sem.
Aztán felkapom a fejem a csengetésre. Sötét tincseim ezernyi piciny kígyóként tekergőznek az arcom körül, mintha őket is nyugtalanítaná a helyzet... Persze nem él a frizurám, de néha egészen olyan hatást kelt./

- Alyara nyugalom! /mondom békítően az újdonsült társnőmnek. Látom rajta, hogy nagyon feszült. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy én is életre hívom lángoló kardomat, de úgy döntök a béke az első nem pedig a harc. Valamelyik személyiségem nem így gondolja, de elnyomom és odasétálok Alyához.
Nem törődve a levegőpajzzsal megpróbálom megérinteni a vállát, hátha érintésem meg tudja nyugtatni kicsit./

- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Ha akarod ajtót nyitok én a nevedben, és csak akkor áruljuk el, hogy itt vagy, hogyha barátok érkeztek. /mosolygok rá bíztatóan. Az nem érdekel, hogy esetleg bajom eshet, én ezért vagyok, hogy segítsek másokon, Alyának pedig láthatóan szüksége van a segítségre. Tehát ha hagyja elé állok, hogy én fogadjam az érkezőket./

(162)

[Ry Fomor]

*Vadászidény*

- De...
/Fejét ingatva már éppen szóra nyitná száját, hogy pár hitetlenkedő-értetlenkedő, keresetlen szóval válaszoljon, mikor csengetnek. Az ajtó irányába fordulva valami kocsiféleségekre esik pillantása, mire csak homlokát ráncolja.
+Ejnye, ennyire figyelmetlenné váltam volna?+ Dorgálja magát az előszoba hátterébe húzódva. +Figyelj oda kiskomám, mert a következő mulasztásod akár az életedbe is kerülhet+ Fanyar fintorra húzza száját, ahogy eszébe jutnak kiképzői szentenciái.
Raven mondandójára aztán gyorsan körbepillantva felméri a szobát, annak szabványos és alternatív kijárataival, felhasználható berendezéseivel együtt. +Ha veszélytől tartanak, nyilván oka van... Amivel a szörnylány Alyara nem tud megbírkózni, az ellen nekem esélyem sincs.+ Gyakorlott pillantással keresi a keze ügyébe eső, fegyverként használható tárgyakat, azonban, ahogy egy, a közeli asztalon heverő fémtálcát szúr ki, egy újabb kérdés ötlik fejébe.
+Nem ismerem ezt az új testet, nem tudom mire képes!!!+
Karnyújtásnyira céljától megáll, s továbbra is ugrásra készen helyezkedni kezd, hogy az asztal közé és az ajtó közé essen./

(45)

[Riggs O'Conell]

*Vadászidény*

/ Magában épp kezdené emésztgetni hogy elvileg az ő feladata lenne itt rendet vágni a szörnyek közt, amikor is Vera fogja magát és teljesen érthetetlen módon macskává változik. Riggs jó szokásához híven ( melyet tucatnyi törzsőrmester ütlegelése vésett az agyába ) nem mutatja hogy különösebben meglepődne. Arcizmai meg se rándulnak, de belül üvölt a riasztó.../
+Ez nem normális dolog...átváltozott macskává...basszus...+
/ Elméjében egymást érik a gondolatok, az angyal oké, repül. Tündér, oke, az is repül. De ez aztán mindennek a teteje.../
-Tehát az a feladatom hogy megöljelek, értem. / Biccent komoran, s indul is a ház felé a többiekkel. Kezd nagyon tudathasadásos lenni ez a kis csapat. A banda felének az a dolga hogy megölje a csapat másik felét???.../
+ De akkor mi a jó istent csinálunk mi itt együtt?...+
/ Nem érti, ha a fene fenét eszik akkor sem érti. Szóval megáll Jesse mellett az ajtóban, és félhangosan közli. /
-Ha lesz egy kis időd, válthatnánk pár szót. / Aztán oldalt lép, nem zavarva a további bejutási próbálkozást. Az amúgy se lenne jó ha ő menne előre, mert hajlamos előbb lőni aztán még lőni, és egyáltalán nem kérdezni. /

(18)

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

/Fejfájása csillapodik, amit jó jelnek tekint. Kicsit még masszírozgatja halántékát, tekergeti-ropogtatja nyakát, amíg a házhoz érnek. A kiszállás során ismét kihagyja a nagyember kászálódási akcióját, pedig igen jól esne neki egy kiadós röhögés. Elfogadja Gryff segítő kezét, miközben a földre ér, majd mindkét mancsát zsebébe süllyeszti. Pillantása a másik kocsira esik, amikor is egy nagymacska huppan le kecsesen. Szemöldökei felszaladnak homlokán, és talán még álla is kicsit leesik az állat Verává való metamorfózisa során./+
+Nha, ez már valami... Én bezzeg csak mindenféle látomásokkal vagyok megáldva, ő meg... Jajj, néném, hát hová sodort engem a sors!+
/Ha valami furcsa történik vele, rendszerint nagynénjére hivatkozik magában, szülőit és testvéreit rég kitagadja, de anyja nővére az igazi családja. Volt./
+Szokd meg kislány az új világot, innen nincs visszaút...+
/Aprót sóhajt, miközben a ház felé indulnak meg. Szürkés-kék íriszei a környéket kutatják, de nem les veszélyek után. Azt meghagyja a meláknak. Ahogy lépked, hirtelen fuvallat fut végig rajta. Épp élvezni kezdené a levegőt amikor feltűnik neki, hogy sem az ő haját, se másét nem lengeti a szellő, de a környezet se moccan. Amint ezt felfedezi, a titokzatos légmozgásnak nyoma vész. A lány alkarján égnek áll a szőr a gondolattól, hogy megint valami boszorkányos dolog kezd belekontárkodni a dolgukba. Bizalmatlanul kezd el a ház felé pillantgatni, lehetőleg az utolsó sorban maradva a küszöbön toporgók után.../

(19)

[Vera Rider]

*Vadászidény;Laki

/Hiába válaszoltam az őszintét Riggsnek, mégis csak most tűnt fel nekem komolyabban ez a tényállás./
+Mi az ördögnek vagyunk ennyien? Jessie oké, hogy elkísér, bár gyanús hogy egy vadász kísérne egy alakváltót egy másikhoz. Linda oké, hogy varázsló és el akartuk kísérni, mert az volt az eredeti célpont. De Riggs és Griff? Minek? Két vadász akik Alyarával találkoznak majd. Apám én már semmit sem értek. Nem hiszem, hogy mind azért lennének itt, hogy én bejuthassak az Arany hajnal céhbe. Vajon mit akarhatnak Alyarától?
/Gondolatmenetem közben hallom, hogy Riggs túl értelmezte amit mondtam neki a vadászok feladatairól./
+ Kellett nekem őszinteség. De inkább lebeszélem erről, mielőtt még olyat tesz amit mindketten megbánunk.
- Ha az lenne, szerintem Jess vagy Griff már rég kiadták volna neked a tűzparancsot, vagy megpróbáltak volna elintézni minket. De mivel erre nem került sor gyanítom, hogy más okból vagy itt, de ezt Jessievel tárgyald le.
/A kis csapatunk odasétált az ajtóhoz. Riggs és Linda hátul álltak meg, bár ezen nem is csodálkozom. Én se állnék az ajtó előtt, ha nem konkrét céllal jöttem volna ide, de mivel az én estemben ez így volt, csak ott álltam némán. Kopogtattunk, mire hamar jött is a felelet. Bár nem tudtam a többiek mi okból keresték az alakváltót, de a saját indokomat tudtam. Így mikor kis csönd keletkezett én megtörtem azt határozott válaszommal./
- Vera Rider alakváltó vagyok, nemrég érkeztem a XXI. századból. Alyara Niroist keresem céhes ügyekben.
/A XXI. századi jelzőt azért szőttem bele a mondandómba, mert olvastam, és halottam (Geavától), hogy szívén viseli a régiek sorsát.
Csak vártam a válaszra és/vagy arra, hogy kinyiljon az ajtó./

(87)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

/Riggs egész egyszerűen levonja a konzekvenciát, végül is megértem. Nem volt teljes a magyarázat, bár az is igaz, hogy nagyjából ez lesz a dolga. Hogy Verát meg kell-e ölnie vagy sem, az a jövő zenéje egyelőre nem. Griff megnyugtatása kissé gyanús, hogy tudja, hogy itthon van Nirois. +Csak akkor miért nem őt küldték, vagy engem figyel meg? Elég furcsa dolog ez tőle, főleg a jó tanácsai miatt. + Levonom a konklúziót, mostantól kicsit jobban figyelek a Madárkára is./ Becsengetek és nemsokára valami motoszkálás, később pedig hang is jön ki, ráadásul látom, hogy célpont közeledik. + Nirois kisasszony személyesen, remek. Na, innentől nem tudom, hogy mi lesz...+ Már éppen megszólalnék, amikor Vera veszi át a kezdeményezést. Ránézek kérdően, hogy ugyan miért is mutatkozik ő be, meg ilyenek, de aztán vállat vonok. Ő dolga, engem aztán nem nagyon érdekel, csak a feladat legyen teljesítve. De azért megjegyzést még ejthetek./
- Mi van, ha a Hétszívű Kapanyánimonyók vár a túloldalon, aki Vera Riderre éhes? Itt vagyunk már vélhetőleg, nyugodj meg. találkozhatsz vele és akkor mindenki boldog. /persze nem akarom én leszólni, de mégiscsak én vagyok a vezető, és nem adtam rá parancsot, hogy bemutatkozzon. Az Úr sem küldött ilyen sugallatot, kettő null ide. De mivel már eljátszották a bemutatkozási kártyánkat, nem kell megszólalnom, de kissé lejjebb eresztem a kezeimet, ha esetleg harcra kerülne a sor./

(16)

[Laki]

* Vadászidény *

* Alyara, Raven, Ry, Riggs, Kat, Vera, Jessie *

/Gryff kényelmes állásba helyezkedik és félre húzódik egy kicsit. Közben megérinti Jessie karját és egy "Hagyd, minden rendben." pillantást ereszt meg felé./

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda, kora délután]

/Raven nem tud megérinteni, de hála az agyalnak, félelmem csökken. Az ütő szertefoszlik kezemben. A levegőpáncélzatomról egyelőre nem vagyok hajlandó lemondani./

- Nem, Raven. Ők engem keresnek. Én nyitok ajtót /mondom félhangosan a társnőmnek lelkiismeretesen, és elé lépek. Közben pedig meghallgatom egy Vera Rider nevű lány szavait. Az ajtóhoz érve kiszólok rajta:/

- Céhbeli ügyekkel nem foglalkozom. Roch Sylvaint keresse ez ügyben, Rider kisasszony. Ezenfelül megkérem Önt társaival együtt, hogy mutatkozzanak be, ismertessék látogatásuk pontos okát, és azt, honnan tudják, hol vagyok /utasítom az odakint várakozókat ellentmondást nemtűrő, tiszta, magabiztos hangon. Úgy érzem, túl sokan vannak odakint, a ház pedig nem elég biztonságos ahhoz, hogy egy esetleges támadás esetén elidőzhessünk itt.

Ugyan én és Raven el tudunk repülni, Ry miatt aggódom. Nem ismeri ki magát a világunkban, és valószínűleg hamar végeznének vele. Összeráncolom gondterhelten a szemöldököm, és aggodalmaskodó arckifejezéssel várom a többiek válaszát. A zárt ajtó mögött sem érzem már magam biztonságban. Remek./

(122)

[Renaviel]

*Vadászidény*

/Megkönyebbülök, amikor látom hogy Alya egy árnyalatnyival megnyugszik a közelségemtől. Úgy érzem Danu mellettem áll és segíteni fog nekem, az Ő segedelmével pedig nem árthatnak nekünk.
Csak biccentek arra, hogy Alya akar ajtót nyitni, viszont van egy ötletem, amivel kissé még jobban megnyugtathatom társnőmet./

- Kérlek, bízz bennem, Danu megmutatja nekem a szavaik igazát, így kiderítem, ha ellenséges szándékkal vannak itt. /súgom az alakváltónak, majd ha hagyja kiszólok én is.
Hangom tisztán cseng, ahogy Danu hatalmától eltelve megszólítom az odakint állókat. Nekem nem számít, hogy egy hadsereg az, vagy csupán ez a Vera Rider, tudni fogom ha támadni akarnak, Danuban bízva nem csalatkozhatom. [Igaztudás]
Lehunyom ezüstszín szemeim és eggyé válok angyali lelkemmel, hogy az ajtó előtt állók szavait mérlegre tegyem és eldöntsem hazugsággal a szívükben akarnak-e közelíteni, vagy valódi békével járnak.
Ha kiderül, hogy valaki hazudik, akkor azt azonnal elmondom Alyának./
+ Oltalmazz minket Danu! +
/Meglepően nyugodt vagyok, rám nem ragad át társnőm aggodalma, én már bízom az Istennőben, és csak azt szeretném, hogy béke legyen./

(163)

[Ry Fomor]

/Alyara szavaira homlokráncolva összevonja szemöldökét. Noha a lány hangja derűs és tiszta, érzékei riadót fújnak. +Nem tűnt annyira ijedős lánynak, mégsem nyit ajtót. Oka kell, hogy legyen. Mint ahogy annak is, hogy a kintről megszólaló lány nem utalt rá, hogy rajta kívül más is lenne az ajtónál. Bárcsak lenne kéznél legalább egy pisztoly... Vagy egy jófajta géppisztoly.+
Gyors, határozott mozdulattal kapja fel szolid üvegcsengés közepette a két poharat a tálcáról, hogy az asztalra helyezze őket, míg az oldalfalon díszelgő ablak felé fordultában kabátja alá rejti a biztonságérzetet nyújtó fémlapot.
+Közvetlen puskagolyó ellen nem sokat ér, de a szerencsét bevonzhatja. A mázlifaktort, amire minden katonának szüksége lehet olykor, főként lövöldözés esetén.+
Az udvarra néző ablakot óvatosan közelíti meg, kutatván a kint rejtező, rohamra készülő alakok sorát, majd ahogy felméri az üres udvart, az Alyara léghuzatja után nyitva maradt ablaknyíláshoz, figyelő pozícióba áll.
+Álljatok odébb az ajtóból, könnyen rátok törhetik vagy keresztüllőhetnek rajta!+ Igyekszik sugalmazni a lányoknak, azonban láthatóan eredmény nélkül, mindkettő ott tipródik, teljes figyelmükkel a kint lévőkkel törődve, mintha más bejárata nem is lenne a laknak. Fejét csóválva ingerülten szisszen egyet, majd az odapillantóknak fejével az udvar felé int, miközben kérdőn felvonja szemöldökét, kétségtelenné téve visszavonulási szándékát.
+Ha legalább egy lámpavezeték lenne kéznél, de a francos jövőben még ezt is felszámolták. Fegyver nélkül, ismeretlen, vélhetően túlerőben lévő ellenféllel szemben... Reménytelen.+/

(46)

[Riggs O'Conell]

*Vadászidény*

/ Arcizma se rezdül, amikor Vera átveszi a beszélő szerepét, szilárdan áll, akár egy oszlop. Jessetől se kap választ kérdésére, de a helyzetre való tekintettel nem követeli meg a nő figyelmét. Pillantása a magába fordult Kathre esik, aki kicsit lemaradva áll a többiektől. /
+ Őt is meg kellene ölnöm? +
/ A látomásos dolog nem áll neki össze, de ha a kislány nem kezd el össze-vissza mindenfélévé átváltozni, akkor nem puffantja le. A bentről jövő hangok alapján kissé kérdőn pillant a "vezetőikre", most akkor mi van? Nem nagy szokása a házalósdi, ha rajta múlva, már rég berúgta volna az ajtót. /
+ Ennyit tökölni... +
/ Morog magában. Vállai megfeszülnek, kezét úgy helyezi, hogy ha kell, bármikor a fegyveréért tudjon nyúlni. Nem tetszik neki a helyzet, hogy a nő belülről parancsolgat neki. Ahhoz se fűlik a foga, hogy bemutatkozni kezdjen, azt meg pláne nem tudja megmondani, miért pont ők jöttek és igazából mit is akarnak. /

( 19 )

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

/Ajtót nem nyitnak neki, így a társaság a küszöbön kényszerül toporogni. Kathy továbbra is két lépéssel hátrébb áll, hol egyik, hol másik lábára rakva a testsúlyát. Kezei zsebében, tekintete már a háza fürkészi. Ablakot keres, ahol a bent lévők hátha kilesnek, így végre látná, kikhez is kopogtatnak éppen.
Vera szólal meg először, de Jessie rögtön kinyilvánítja nemtetszését. A bentről kihallatszódó válasz alapján pedig összevonja szemöldökét. Magában felteszi végre a nagy kérdést: /
+Én mégis miért vagyok itt?+
/A három vadászt még okénak tartja, Vera is stimmel, mert alakváltó, de minek szedtek össze egy boszorkányt és hozták magukkal? A látomását végképp nem tudja hova rakni a sorban, az viszont továbbra is foglalkoztatja, ki lehetett a lány./
+Vajon létezik? Vagy csak a fantáziám alkotta őt?+
/Régen is gyakran rajzolt emberi arcokat fejből, ám most nem olyan biztos benne, hogy csal elméjének szüleménye volt a látott lány. A hátsó sorban való ideges toporzékolásával felhagy és közelebb slattyog a brigádhoz. Mivel Riggs nem mutatkozott be, és neki se akaródzik, pláne, hogy jövőbeni személyazonosságával sincs még tisztában./
-És most? Névsorolvasás? Ki kezdi?
/Kérdezi közelebb hajolva a többiekhez, hangját halkra fogva./

( 20 )

[Vera Rider]

*Vadászidény;Laki
[2900 augusztus 4. délután]

/Jessie le is szólt, amiért a kezembe vettem a kezdeményezés jogát, reakcióként csak egy félmosolyt és egy fejcsóválást kap tőlem válasz gyanánt./
+ És ha nem tettem volna? Álltam volna itt mint egy szobor? Egyébként is az ő szándékaikat nem ismerem.
/Amikor a női hang ismét kiszűrődött az ajtó mögül, én csak türelmesen vártam míg befejezi mondandóját, majd a céhes kijelentésére válaszoltam először./
+ Sejtettem, hogy te vagy. Elvégre, ha nem te lennél, a céhes ügyben is máshogy reagálnál, például "hogy ő nincs itt," vagy hogy "nem vagyok tag".
- Már jártam a tanács házán, a céh ügyek miatt, onnan küldtek tovább önhöz. Egy magas szemüveges férfi fogadott, nem tudom, hogy ő volt -e Roch Sylvain, de a lényeg az, hogy most itt vagyok, mert nem akartam, hogy más céhhez irányítsanak át.
+ Főleg mivel a felvételi követelmények alapján, csak a Halhatatlan Sólymok vettek volna fel, de az ő ajánlatukat már visszautasítottam korábban. Igaz csak az ismertebb céhek listáját olvastam, de attól még ez a véleményemen nem változtatott.
+ Maradok az őszinteségnél, egyenlőre jó taktikának bizonyult. Igaz a Riggshez intézett válaszomat kivéve. Remélem most már történik valami, mert unom, hogy csak a küszöböt koptatom.
/Észrevettem, hogy a két múltbéli társam nem nagyon akaródzott bemutatkozni, de nem csodálkozom rajta. Elvégre nekik indokuk sem volt arra, hogy itt legyenek, de Giffnek és Jessnek kellett, hogy legyen valami elvégre indoka./
- Én már bemutatkoztam, most rajtatok a sor.
/Majd Griff felé és neki címeztem a következő mondatom./
- Az indokra én is kíváncsi lennék.
+ Ha jobban belegondolok, hogy is jutottunk el idáig sok kérdés merül fel. OKé, Jess tudta merre kell mennünk, de a változtatásokról honnan tudott? Nem láttam volna, hogy telefonhívást vagy sms-t kapott volna. Bár ebben a korban lehet, hogy már valami más módja van a távolsági kommunikációnak. Vagy valami kütyüt követhetett, ami követi a nő chipjének jeleit? Olyat sem fedeztem fel nála. Én már semmiben sem vagyok biztos.
- Tényleg? Hogy is jutottunk el idáig? Azt tudom, hogy taxival, teleport kapuval majd lovaskocsival, de azt nem értem, honnan tudtad, hogy Polimetron az új cél?
/Kérdeztem Jesstől, viszonylag halkan, hogy a bent lévők ne halhassák, miket is kérdeztem a nőtől./

(88)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

/Felhorkanok a kiszóló hangra, amikor követelőzni kezd. + Mégis mit képzelsz, hogy ki vagy te, ott az ajtó mögött kicsikém, csak nem egy kicsi kém? Hát erre most ráfáztál. + Megforgatom a szemeimet, miközben eszembe jut, hogy elfelejtettem Riggsnek válaszolni, aki egész nyugodtnak mutatkozik. Előbb ezért felé fordulok./
- Oké, amint lesz időm, szólok nagyfiú. Remélem ez hamarosan bekövetkezik. /Egy kedves mosolyt kap, már kezdem unni a sok kedvességet, még a végén elfolyok és patak lesz belőlem. De úgy néz ki, hogy előbb beszélnem kell ezzel a Niroissal./
- Mi lenne, ha kinyitná az ajtót? Amúgy meg úgy tudom, hogy nem a parancsnokom, de lássa milyen nagylelkű vagyok. Jessie Ellwood. Hoztam magának egy csapat múltbélit, az egyikük vélhetően boszorkány és látomása volt. Talán megvizsgálhatná, a többiekkel meg elbeszélgetne a régmúltról. Rider kisasszony idevezetésével engem bíztak meg, az ügyük magukra tartozik, szóval ebben nem tudok segíteni. De nyugi, az Úr nevében mondom, hogy nem lesz gond. Már pedig ha én abban mondom, az úgy is van. /Szavaim legalább olyan határozottak, mint a bent bujkáló Niroisé. Biztos ő az, mert az előbb lebuktatta magát, szóval örülnék, ha kitolná a képét, mielőtt Riggsnek kéne bemennie. Közben Vera kezd egy újabb szónoklatba, egy kézfeltartással próbálom leállítani, de nem sikerül. Közben bekapcsolom a scannert egy gondolati paranccsal, hátha van még valaki az épületben, csak a meglepetések elkerülése végett/
- Most ezt miért is kéne neked elmondanom? Ha nem tűnt volna fel, ez a jövő. Amúgy meg kaptam egy üzenetet, hogy itt látták a hölgyet nemrég, és ezért változtattam uticélt, mert első tippre a varázslók városába mentem volna. Ide pedig a kapuőr vezetett, azt gondolom láttad. Elégedett vagy? /Kicsit unom már, hogy állandóan hülyeségeket kérdezgetnek tőlem. Nem Vera, hanem úgy mindenki mostanában. Amúgy is, hogy hogy fogom a nyomorult mellé állítani Niroist gőzöm sincs, hiszen az a jó ember itt sincs... Gondolom./

(17)

[Laki]

* Vadászidény *

* Alyara, Raven, Ry, Riggs, Kat, Vera, Jessie *

- És mégis milyen indokra lennél kíváncsi, Vera cica? /kérdezi Gryff halkan, majd a zsebébe túr és valamit a szájába vesz, ami ugyanúgy tűnhet drazsénak mint tablettának, majd miután lenyeli hangosabban folytatja./
- Nirois kisasszony, kérem nyissa ki. Jobb szeretnénk a múltbelieket nem Merlin gondjaira bízni. Feltételezem Fomor úr átadta már a küldeményt. Higgye el kérem, nem azért vagyunk itt hogy ártsunk önnek, épp ellenkezőleg. Éppen ezért, őszinteségünk jeleként átadjuk fegyvereinket, cserébe kérem ön és társai tartózkodjanak a támadó és manipulációs mágiáktól.
/Jessiere és Riggsre pillant és egy rövid biccentéssel jelzi, hogy komolyan gondolta a fegyverletételt./

* Alyara: Halvány vörös-arany derengést vélsz felfedezni a látómeződ szélén, de bármerre is fordulsz, mint ha veled együtt mozdulna. Már láttál hasonlót, egyszer.
* Kat: Halk suttogást hallasz. Mint ha valaki egy nevet ismételgetne: "Kathleen".
* Riggs: Egyre inkább viszket a tenyered, az adrenalinod pedig szépen kúszik felfelé. Szinte már várod, hogy valami balhé robbanjon itt ki.
* Raven: Érzel még egy jelenlétet. Mint ha nem csak négyen lennétek a szobában. Leheletnyit bár, de arra emlékeztet mikor Éadromban megérezted a lélekparányt.
* Jessie: A scannered az ajtó túl oldalán három egymástól elkülönülő jelet mutat.


* Alyara, Ry, Kat: Mindhárman érzitek, hogy valahogy felpezsdül a bennetek lévő vélt vagy valós hatalom. Mint ha valami kapargatná a falat ami az erőtöket elzárva tartja a külvilágtól. Ry, Kat mindkettőtöknek igen furcsa ez az érzés nem nagyon tudjátok hova tenni, sőt kissé talán még ijesztő is.

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda, kora délután]

/Raven jelenléte mellettem nyugtatóan hat, biztos szavai békét hoznak remegő lelkemnek. Ugyanakkor továbbra is nagyon feszült vagyok, s nem elégszem meg a kint ácsorgók válaszával - legalábbis, ami a Vera Riderként bemutatkozott alakváltót illeti.

Egy érces férfihang azonban kicsit lenyugtatja a bennem tomboló vihart. Ugyan továbbra is kételkedem, remélem, Raven megerősít abban, hogy igazat mond. Merlin említése előhívja titkos bugyraimból a lázongót. Közben különös érzés kerít hatalmába, a vöröses köd elönti agyamat, s hatalmam felmordul bennem./

- Apám /rebegem mosollyal pirospozsgás arcomon, majd megragadom az ajtókilincset.

A vendégeim egy határozott, magabiztos hölgyet pillanthatnak meg, különös, a huszonegyedik századra emlékeztető ruhában, hátrafonott frizurával, és földöntúli hatalomtól sugárzó aurával. Jobb kezemet védekezően magam elé emelem, balomban ott tartom a Rytól kapott koponyát./

- Remélem, nem élnek vissza a bizalmammal /szólok az idegenekhez./ A fegyvereikre Raven örömmel felügyel /mosolygok a mellettem álló angyalra, és remélem, nem bánja, hogy ráosztottam ezt a feladatot./ Merlinre valóban kevés dolgot bízhatunk, bár jelen pillanatban én is elfoglalt vagyok. Ha szándékaik valóban tisztességesek, örömmel állok szolgálatukra, amennyiben időm és energiám engedi. Ellenben valaki megmagyarázná nekem, hogy ez a kis koponya mit jelent? /emelem fel balomat, és kérdően tekintek arra a férfira, akinek reszelős hangjára végül is kitártam házam ajtaját./

(123)

[Renaviel]

* Vadászidény *

/Ahogy elmerülök az erő áramlataiban, hogy a Tőle kért segítséget teljesen magamba tudjam fogadni valami egészen mást érzem meg, mint amire számítottam... Ahelyett, hogy szavaik igaza csendülne fel a fülemben, vagy hazugságaik disszonáns hangja, valami idegen jelenlétre leszek figyelmes...
Zavartan kapom fel a fejem és pillantok végig a szobán. Nem látok új embert bent, mégis érzem az az idegen jelenlétet... olyan ismerős és mégis oly idegen... de mintha már éreztem volna valamikor... de mikor?
+ Megvan! +
/Eszembe jutnak Éadrom szavai, eszembe jut egy beszélgetés... és amikor megmoccant az az istentelen mágia, annak a sötét lénynek a rezdülései még az angyalban is gyökeret vertek, mintha testvérem fényénél akarná növelni önön árnyait, mintha szentségtelen jelenlétével akarná megfertőzni az angyali tisztaságot.../
+ A sötét királynő... de mégis hogy kerül ő ide? Hiszen láttam, hogy halott... A saját szememmel láttam... +
Nem értek már semmit, de ezüstszín szemeimben harag villan az idegen-ismerős érzésre. Alya szavai zökkentenek ki, azokra térek magamhoz úgy ahogy. A kitáruló ajtó felől érkező alakok képe és a külvilág szinte pofon vág ahogy kiránt a mágikus meditációmból, de hamar tudatosítom magamban mit akar társnőm.
Nem félek a kívülállóktól, a jelenlétnél, akit érzékeltem nem lehet itt szörnyűségesebb lény, őt pedig odabent érzékeltem. Elindulok kifelé, hogy összeszedjem a fegyvereket, ha Alya erre kért, de menet közben odasúgom Alyának gyorsan olyan halkan, hogy lehetőleg a kint állok ne hallják./
- Óvakodj barátom, valaki van idebent... Egy gonosz hatalom, talán az Árnyak és Vizek Királynője. /babonás vagyok, de nem szeretem kimondani az olyanok nevét, akiket nem akarok megidézni vele.
Ezek után haladok is tovább és felszegett fejjel lépek ki az ajtón. A kintiek nem láthatnak rajtam semmi különöset, a szárnyaim már akkor éterivé tettem, amikor Ryt megtaláltuk itt, így most kígyókként tekergőző fekete tincseim és ezüstös szemem valószínűleg nem sokat mond a kintieknek, akiket mellesleg alaposan szemügyre veszek. Ha bármelyikük rám támadna a lángoló kard a kezemben terem, de nem vágyom most harcra én a béke követe vagyok, azé a békéé, amit mindenki elfeled, és elcserél az erőszak ösvényére./
- Kérlek adjátok át a fegyvereket. /pillantok körbe és indulok meg az olyan alakok felé, akik látványosan fel vannak fegyverkezve, ha maguktól nem adták oda, vagy pakolták már ki.
Közben gyakran a ház felé pillantok, de nem Alyát figyelem, hanem várom a szörnyűséget, aki bármelyik pillanatban testet ölthet./

(164)

[Ry Fomor]

/Az ajtótól biztonságos távolságban lévő őrhelyéről egy hajszálnyit sem mozdulva figyeli az események alakulását, lehetőleg minél szélesebb spektrumra tárva érzékszerveit. Az ajtó sávjában feltűnőket vételezi sorban szemügyre, mikor aztán figyelmét egy, korábban még soha nem átélt érzés tereli el. Reflexből mozdul az ablak közepe felé, hogy egy röpke súlypontáthelyezéssel átbucskázzon a biztonságosabb külvilágba, azonban gyors elhatározással megálljt parancsol magának./
+Ha mindig csak menekülsz, sohasem fogod megtudni, mire is lennél képes.+
/Marad hát, s benyomásokat gyűjt a különös érzésről, ami egyszerre áthatja, miközben tekintetét a még mindig ajtónál tobzódókra függeszti./
+Mintha csak... Egy hordóban ülnék s valaki azt igyekezne megbontani. Vagy inkább valami... Kiszabadítana... Vagy nem is engem, hanem... Hogy is mondta Aralya? A szikrát... Nos, ha csak ez kell...+
/Tétovázása egyszerre megszűnik, ahogy döntésre jutva elébemegy a titokzatos érzésnek./
+Mit szeretnél? Segítek...+

(47)

[Riggs O'Conell]

*Vadászidény*

+ Fegyvereket átadni? Nha azt már nem! +
/ Álla és vállai láthatóan megfeszülnek a hemüveges pasas megszólalására. Esze ágában sincs leadni a stukkert, és ehhez az elvhez bármi áron ragaszkodik. Ugyan puszta kézzel és testi erőből is felvenné a harcot, a pisztolyt még akkor se fogja odaadni, ha a társaság összes tagja rögtön sárkánnyá változik. Az ajtót nyitó nőt rögtön végigméri, keresve az esetleges fegyvereket, majd rögtön a gyenge pontokra tér át. /
+ Kicsi... +
/ Morogja magában, és rögtön a következő alakot kezdi el mustrálni. Ez a nő sem tűnik veszedelmesnek, de Vera után már semmit sem bíz a szerencsére. Amikor pedig a fegyverek átadását követelik, csak összefonja karjait mellkasa előtt. /
- Én ugyan nem.
/ Hangzik a mély válasz. Kezd egyre feszültebb lenni, az adrenalin bugyog a vérében. Örülne már végre valami történésnek és nemcsak álldogálásnak és értelmetlen tevékenységnek. Ha más nem, akkor valószínűleg ő fog balhét robbantani, de ez csak annyira izgatja, mint birkát az atomfizika. A pisztolytól nem hajlandó megválni, további felszólításra sem. /

( 20 )

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

/Gryff veszi át a szót, és végre az események is előrébb mozdulnak. Úgy tűnik a kis csapat lassan bejut a házba, bár ezt feltételhez kötik. Kathynél semmi offenzív eszköz nem lelhető fel, hacsak az öngyújtót nem annak nézzük. A kis tárgytól annyira nem hajlandó megválni, mint Riggs a fegyverétől.
Mielőtt még kinyílna az ajtó, Kathy hátrébb lép, hogy ne torlódjanak a küszöbön, és a tulaj is kiléphessen ha akar. A kezdeti feszültsége továbbra sem múlik, sőt egyre fokozódik. Az se sokat segít a helyzetén, hogy mintha a háta mögül suttogást észlelne. Ijedten fordul meg és mered rá a nagy semmire. A közelben teremtett lélek sincs, csak a kis csapat álldogál az ajtóban. A lány körbepillant, hunyorog, de senkit sem lát./
-Mi a fene... Kathleen?
/Mormolja magának a nevet. Fejében felötlik, hátha így hívják a lányt, akit látott és némi értelmet is nyer így ezzel a titokzatos hang. A feszültség továbbra sem múlik el. Úgy érzi, belülről viszket, fel tudna robbanni. Idegesen sóhajtva fordul meg, és lábai elé nézve újra a többiekhez közelít. Valamiért úgy érzi, muszáj figyelnie valamire, ezért sasol a cipője elé, nehogy elessen. Épp emeli a lábát, amikor mégis felpillant. Ajkait félig sikkantás, félig ijedt hördülés szerű hang hagyja el, amikor pillantása Alyarára téved. A lépést elvéti, és sikerül - hihetetlen kecsességgel - a fenekére huppannia. Teljesen biztos benne, hogy Alyara az a lány, akit a látomásban látott./
+Ezért kellettem akkor? De honnan tudták...?+
/Ha paranoiásabb lenne, már rég összeesküvés elméleteket kezdene gyártana a helyzet lehetetlenségéről. Honnan tudhatták, hogy ma kerül át ebbe a világba, és hogy látomása lesz majd a keresett nőről? A megdöbbenéstől nem kezd el merengeni, és hirtelen az eddigi izgágasága is elmúlik.../

(21)

[Vera Rider]

*Vadászidény;Laki
[2900 augusztus 4. délután]

/Jessie válaszolt ugyan a kérdésemre, de Griff nem. Ami az indokát illeti, tényleg kíváncsi voltam rá, hogy miért gyűlt össze itt ilyen díszes társaság./
+ Titkolózz csak Griff. Úgy érzem a választ hamarosan ígyis-úgyis megkapom.
/Griff felajánlotta fegyverletételünk, bár ez engem különösebben nem érintett, hisz nálam csak a kis rombusz volt, meg pár üveggolyó a zsebemben, de szerintem még nem lesz szükségem rájuk.
Valami csomagot emleget, amiről halvány lila gőzöm sem volt, bár ez a rész szerintem nem az én ügyem.
Alyara kilépett az ajtón egy másik nő társaságában. A fekete hajú nő elkezdte volna begyűjteni a fegyvereket, de Riggs megmakacsolta magát./
+ Ez a fickó olyan makacs. Amíg nem kezdd el lövöldözni addig nem zavar, ha megtartja a játékszereit,
/A következő pillanatban már arra leszek figyelmes, hogy Linda a földre huppant. Odalépek hozzá és a kezem nyújtottam, hogy segítsek neki felállni./
- Mi a baj? Csak megbotlottál, vagy újabb rövid látomásod volt?
/Kérdeztem tőle, mikor látta a hirtelen elsápadt arcát./

(89)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

- Hogy adjuk át a fegyvereinket? /Gryffre nézek, nagyon gyanakodva. Nem tetszik nekem, ez a bizalmaskodás az ellenséggel. De mivel nyomatékosan utasít rá - bár rohadtul nincs rá joga - egy gyors mozdulattal, markolattal az angyal felé nyújtom a lézerpisztolyt. Az megint más kérdés, hogy én is egy fegyver vagyok, de ezek a büdös varázslók kizárt dolog, hogy hozzám érhetnek./
- Egy angyal gyűjti be a fegyvereket, ironikus. /Jegyzem meg, majd meglesem magamnak a házigazdát. Furcsa ez a ruha ehhez a házakhoz, de mindenkinek meg van a maga bolondsága. Nem hatékony, de ő varázsló, meg alakváltó szóval oly mindegy, hogy miben van. Közben Riggs akadékoskodni kezd, nagy sóhajjal fordulok felé, és mélyen a szemébe fúrom a tekintetem, hátha megint sikerül lenyugtatni [Misericordia]. Érzem a feszültségét, én is jól pofán vágnám ugyanis ezeket./
- Nyugi nagyfiú, add át a fegyvered. Az angyalok még normálisnak számítanak. Az Úr velünk van, szóval semmi gáz. Nem balhézni jöttünk, és hidd el lesz még alkalmad kipróbálni, hogy mit tudsz. /Rákacsintok mosolyogva, majd elhúzódom tőle, nehogy fejbe csapjon. Azért végig figyelek, hogy ha kell leszereljem, de remélem lesz annyi esze, hogy ez a nem fog eljönni. Kezd tetszeni a pasi, csak egy kicsit túl van pörögve. El kéne fogadnia, hogy itt van, de majd megnyugszik. Vagy meghal, mert józannak kell maradni a sok ármánykodó varázsnép között.../
- Remélem elégedettek és a harmadik úriember is nyugodtan megmutathatja magát. /Vigyorgok, majd Gryffre nézek, és remélem, hogy tudja, hogy ezekért az információhiányokért még nagyon le lesz ordítva a feje./

(18)