Felicity MacIrey

[Felicity MacIrey]

Általános
Karakter régi neve: Jenny McKanzey
Karakter új neve: Felicity MacIrey
Kora: 19
Nem: Nő

Születési hely: Egyesült Királyság, Cockenzie

Születési időpont: 1993. január 13.

Fátyolos város: Edinburgh
Faj: Alakváltó

Előtörténet
Visszafogott, egyszerűen öltözködő lány voltam mióta az eszemet tudom. Skócia tengerparti vidékén születtem egy alacsony lélekszámú városkában, a fővárostól 24 percnyire autóval. Nyugalmas, kertvárosi környék, stranddal, már aki szereti a hűvösebb tengert. Rézvörös hajam szoros copfban hordtam, fogszabályzóm és vastag keretes szemüvegem volt. Nem én voltam a legnépszerűbb csaj az iskolában, főleg úgy nem, hogy az eszemmel és a megyei iskolai bajnokságokon elért eredményeimmel akartam kitűnni. Hamar én lettem a ronda stréber akivel senki nem áll szóba. Rengeteg szabadidőm volt még úgy is, hogy állatmenhelyeken önkénteskedtem. Ha az embernek nincsenek barátai, akkor az egyedül töltött perceket is hosszabbnak érzi.
Szőke akartam lenni, arányos alkatú, egy leheletnyivel nagyobb keblekkel, vékonyabb derékkal, karcsúbb lábakkal, feszesebb hátsóval, divatos ruhában, fogszabályzó és szemüveg nélkül. Ha a sok idióta nem az eszemért szeret és nem kíváncsi arra a lányra, aki odabent lapul, akkor olyanért szeressenek, ami nem én vagyok. Azonban maradtak az állatok, akik tényleg rettenetes hálásak voltak érte, hogy minden nap bejártam hozzájuk beszélgetni, játszani velük. Szegény száműzöttek, őket se szerette senki rajtam kívül. Remekül kijöttünk és jól megértettük egymást. A bánatos szemű kutyusok, a kopott szőrű macskák és a copfos lány a vastag könyveivel.
Magamban egyre csak nőtt a keserűség az elszigeteltség miatt, az emberi skatulyák, az előítéletek, a tolerancia teljes hiánya és a megérteni vágyás teljes hiánya miatt. Néha legsötétebb óráimban elképzeltem milyen lenne, ha nem is élnének emberek a földön. Hisz az állatok remekül ellennének szabadon, nem füstölnénk, szemetelnénk, nem rombolnánk a környezetet. Szárnyat növesztenék és repkednék szabadon az erdők felett, vagy négy mancsom, pihe-puha bundám lenne, és egész nap hűsölnék egy faágon. Emberi társadalom és civilizáció nélkül elvárások sem lennének, egész nap a barátaimmal lehetnék. A kutyák sem lennének ketrecbe zárva, a sintér nem kergetné őket, mikor annyi az összes bűnük, hogy a gazdinak már nem kellenek.
Biológusnak vagy történésznek készültem volna, bár a matematika is jól ment. Mindegy lett volna, csak ne az emberekről kelljen tanulnom, ne velük kelljen foglalkoznom. Az ősi, letűnt világot akartam megismerni, dinoszauruszokkal, égig érő fákkal, hatalmas levelű bokrokkal. Amikor egy lepke akkora volt, mint most egy közepes méretű macska. Ha nem jött volna össze, még mindig hozzáláncolhattam volna magam egy olajkúthoz és kiabálhattam volna, hogy leállni a bálnák leölésével!
Tizenhat éves koromban teljesen besötétedett a lelkivilágom. Fekete abroncsos szoknyát, fűzőt hordtam, fekete napernyővel jártam, ki volt mázolva az arcom, feketére volt festve a hajam és durva zenét hallgattam. A szüleim ott aggódtak, hogy teljesen elment az eszem, még képes vagyok és felrobbantok egy tanker hajót. Pedig ezt csupán üzenetnek szántam: ne próbáljatok közeledni hozzám, mert már úgysem állok veletek szóba.
Érdekes módon ez hozta meg a népszerűségem. Tizenhét éves koromban lekerült a fogszabályzó és átálltam kontaktlencsére. Én lettem a menő kemény csaj az iskolában. A végzős évfolyam gótikus arca, a kicsik réme. Még érdekesebb azonban két dolog: a jegyeim nem romlottak, és amit korábban a szőke hajtól reméltem, azt ezzel értem el: az álarcot szerették és nem azt, aki alatta van.

Belépés a fátyolba
Jött a sikeresen abszolvált érettségi, majd a felvételi biológia szakra. Valamikor egy ködös, skót hétköznap, ami teljesen olyan volt, mint bármikor máskor, amikor a tengeri pára belepi a partvidéket, elindultam tankönyveket venni. Egész nap kapkodtam, mert igazolványt is akarta csináltatni, vacsorát is akartam volna venni, meg kifogytak a betétek a tollaimból is, ezért nem meglepő, hogy tévedésből – tévedés vagy eleve elrendelt sors? – rossz üzletbe léptem be. Csak futó pillantással illettem a polcokat, hogy most akkor hol is vagyok, vajon lehet-e itt tust vagy füzeteket kapni, amikor megakadt a szemem valami oda nem illőn. Vagy pont oda illett csak épp az a függönyszerű valami misztikussá varázsolta? Mindenesetre vonzott, mint a mágnes. Egy icipici város emberek nélkül. Annyira ideális… A többire nem emlékszem. Bár legalább a fekete csipkekesztyűimmel a zsebemben estem ki az időn és a téren.


Jellemzők
Külső tulajdonságok:

• Régi tulajdonságok
  Csont sovány, 167 centis lány, alapvetően répa vörös, ám feketére festett hajjal, hófehérre festett arcon fekete rúzzsal. Fogaimon a fogszabályzás sem sokat segített, álltak azok össze-vissza, meg eléggé lapát metszőfogaim voltak. Teljesen jelentéktelen arcú lettem volna, ha nem hívom fel magamra a figyelmet görcsösen erőlködve, bár talán még így is. Hol fekete, hol vörös kontaktlencsét hordtam, hangulattól függően.
• Mostani tulajdonságok

Talán ez a világ kompenzál az előzőért? Mintha csak egy bevásárló listával érkeztem volna oda, hol minden kapható. 181 centi vagyok, ruganyos, kisportolt. Melleim, fenekem szerintem egészen elviselhetőek, combjaim izmosak. Jég kék szemeim talán túl fagyosak, de lehet játszani ezekkel is. Bőröm, mint egy szabadtéri sportolóé, egészséges színű, napsütötte. Ajkaimon honnan ez a csábosan gúnyos mosoly? Nem baj, elmennék szőke svédnek is, ha nagyon akarnék, de megmaradtam skótnak. A répa szín haj nélkül. Nem fog hiányozni.

Belső tulajdonságok:
Az emberek sztereotípiákban gondolkodnak. Ahhoz, hogy uralni tudd őket, szerepet kell játszanod. Lenézik a strébereket? Légy buta. Megveted, akit a szépségéért szeretnek? Légy vonzóbb. A férfiak ráunnak arra, akit könnyen megkapnak? Játssz velük. Úgyse önmagadért szeretnek, építs fel egy maszkot, amiért rajonghatnak. Gátlástalan törtetés, önzés és kíméletlen egoizmus. Ezek hajtják a világot. Bántottak, megvetettek, megaláztak. Ideje eljátszani a Jégkirálynő szerepét és követőket toborozni.
Kedvencek: Fekete szín, saláták, zöld tea, biológia, levendula, kis testű emlősök, Shakespeare, a tavaszi levegő eső után
Életcélja: Ha az emberiség nem pusztul ki, akkor legyen a természet rabszolgája. Ha ez túl nagy falat, elég, ha engem kiszolgálnak páran. Kialakítani egy szentélyt magam körül, ahol mindenki a természet törvényei szerint él. Tudom, tudom. Utópia. Ám a remény hal meg utoljára

Egyéb: –

Képességek
Alakváltó: bastet macska. Matt fekete színű és bénító mérget köp. (2 pont legendás, 2 pont méreg, 1 pont macska.)
Felhasználó
Főkarakter: -Rólam: 10 éve játszom, több oldalon megfordultam már. Szeretem a régi és modern fantasy, sci-fi és történelmi írásokat.
Meghívott: Hirig

[Lynarin Seeragic]

Szia!

Először is üdv nálunk és bocsánat a lassú elbírálás miatt. Másodszor viszont nekem nagyon tetszik a karakter, kíváncsi leszek mit hozol ki belőle a jövőben, szóval részemről abszolút elfogadva. Illetve annyi, hogy az avatárképet ne felejtsd majd el, ha esetleg nem találsz jót, szívesen segítek keresni én is vagy szerintem bárki. Szóval még avatár, meg egy másik staff elbírálás és lassan mehetsz is felfedezni az új világot.

[Jóindulat]

Lynike fenntartásaival egyetértve részemről is megkapod az elfogadva címkét. Vagyis ha találtál és beállítottál végre egy avatárképet, mehetsz Adatlapot gyártani, aztán pedig vár H'Sekirat... Meg az egész világ.