Ház a tónál

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

- Jó reggelt.
/Köszönök Nymnek mielőtt még Manót felébresztem, aztán csak biccentek egyet arra, hogy hol találom meg. Meglepő, de nem is vagyok olyan álmos mint amire számítottam. Felkeltem a kutyát felöltözöm és közben a telefonomra pillantok, de most látom, hogy lemerült./
+ A fenébe. Még órám sincs. Vajon van még olyan szerkezet ezen a bolygón amivel fellehet ezt tölteni?+
/Azért elteszem a telefont és beköszönök a konyhába./
- Futok egy sort a környéken, de hamar visszajövök.
/ Közben a konyhai órára is ránézek és akkor megértem, hogy azért nem vagyok olyan álmos, mert mindössze egy órával keltem korábban a szokottnál. Odakint, már ház ajtajában meggondolom magam. Nem futok, inkább csak sétálok. Ennek legfőbb oka, hogy nem akarom átizzadni a ruhámat, mert nem sokat hoztam belőle. /
+ Ez a kollekció ami most rajtam van, pont jó még mára, aztán majd ha holnap is itt leszek, majd akkor futok a mai helyett is. +
Ha nem is futok, azért megnyújtom a lépteimet ,s ebben a tempóban tulajdonképp csavargok egy jó tíz percet a környéken. A sárkánykertben is lefutom a két kilométert tíz perc alatt, itt meg nem akarom lekésni a reggelit. Egy rántotta összerakása nem sokkal lehet több tíz percnél. Manónak mindegy a tempó, ő csak jön mellettem, vagy ahol letérek az ösvényről, ott mögöttem. Néha meg előre szalad én pedig szándékosan más irányba indulok el olyankor, hagy szaladjon egy kicsit. A házba visszatérve kezet mosok és asztalhoz ülök./
- Végül nem futottam, csak csavarogtam egyet a környéken. -/ Nym ügyködését látva szolgálatkészen kérdezek. /- Segítsek valamit? Nem vagyok ám az a fajta akit körül kell ugrálni.
/A készülő reggelit látva elmosolyodom./
- Sonkás rántotta? Olyat még nem ettem, de határozottan jó illata van. -/ eszembe jut ennek kapcsán egy néhány éves emlékem és mivel kapcsolódik a rántottához, elmesélem. /- Mielőtt a bátyám megvette, az előtt a pizzázója épülete az előző tulaj raktára volt. Le is volt kissé pusztulva, úgy hogy öten, a szüleim, a bátyám és a sógornőm nekiálltunk, hogy kicsit kipofozzuk. Festés, takarítás, néhány szeg beverése, ilyesmik. Délben ránk jött az ebédelhetnék de ebédet sajna elfelejtettünk vinni. Így anyu hazaugrott. Kb tíz percre lakunk onnan gyalog. Visszafele már az általa elkészített ebéddel jött. Mikor kibontotta, nagyot néztünk. Ugyan is otthon épp tök üres volt a hűtő, nem volt benne csak tojás, meg fagyasztott borsó. Így aztán csinált borsós rántottát. Még kenyér is akadt otthon, így felpakolta a rántottás edényt, fogott öt tányért öt villát meg a kenyeret és azt hozta el. Azóta sem ettem rántottát, pedig az a borsós kreálmány nagyon jó volt./

(56)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 18.*


/Bevallom kicsit meglep Kryon eltökéltsége, hogy kimegy futni, de mivel a mozgást mindig értékelem, meg persze azon kevés dolgok között van, amit fontosnak tartok, így csak egy egyszerű biccentést kap válaszul. Talán még el is kísértem volna más helyzetben, egy kis futás soha nem árt meg, de nekem már megvolt a magam jó hosszú és intenzív edzése, így inkább a reggelire koncentrálok, ami nagyobb kihívás, mint a legmagasabb szintű technikák, amiket ismerek./
+ Nah jó, ez talán túlzás... de annyi biztos a főzés nem egy egyszerű dolog.+
/Végül a fiú elég hamar vissza is tér és nem tűnik annyira fáradtnak, amire magyarázatot is adnak a szavai, hogy végül mégse lett futás a futásból. Csak mosolyogva megcsóválom a fejem, erre mi mást mondhatnék?
Aztán amikor a reggeliről kezd beszélni kissé sértődött grimaszt vágok, ami több dolognak is szól./
- Hé! Egy rántottával még elboldogulok... Mellesleg ne értékeld túl magad sárkányfiú, nem vagy körülugrálva, csak sárkányéhes vagyok és ha magamnak csinálok már kapsz te is. /pillantottam rá könnyeden felvont szemöldökkel.
Aztán fejcsóválva hallgattam végig a történetét, de a mosoly ott bujkált a szám szegletében, azt hiszem ha másfajta mágia nem is, valami mosolyvarázslat biztos volt a fiú tarsolyában.
Végül nagyjából mire ő befejezi végzek én is és a nagyjából hét embernek elég rántottát szépen kipakolom két tányérba. Elé lerakom a háromemberes, magamhoz a négyes adagot. Semmi személyes, de neki már nem kell nőnie, nekem meg nem ártana. A kutyus is kap egy tál húst meg vizet tanulva a tegnapiból már elő is készítettem.
Aztán elégedetten ülök le a gőzölgő rántotta elé és látok neki az evésnek. Közben azért feldobom a társalgást, hogy mégse legyen akkora csend./
- És jól aludtatok?

(157)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

/ Mondkét szemöldököm meglepetten felszalad./
+ Illemből meg kedvességből felajánlom, hogy segítek neki, erre leharapja a fejem.... Nők.+
/ A gondolat végére elmosolyodom./
- Azért ne egyél meg. Csak nem akartam, hogy lusta disznónak tekints. -/ Kissé megkomolyodm. /- A konyhai tudásodat meg eszem ágában sem volt kritizálni. Ha jól rémlik akkor semmi erre utalót nem mondtam, ha félre éerthető voltam, akkor elnézést kérek.
/ A kérdésére egy bólintás kíséretében válaszolok./
- Nagyom jó volt. Fura volt, hogy ennyire közel van a talaj, de nagyon jót aludtam és Manó ébredés utáni fejéből ítélve ő is jól aludt. Te hogy aludtál? Bocs ha tolakodó vagyok, de tegnap úgy néztél ki mint akit nyomaszt valami. Ha nem kötöd az orromra nem haragszom meg érte, de ha segíthetek valamit szólj. -/ Kis gonosz mosollyal még hozzáfűzöm. / - Most ha lehet ne harapj, mert segíteni akarok.
/ Az emberes adag reggelit az utolsó morzsáig eltüntetem és a példámat Manó is készségesen követi./
- Ez jó volt, köszönöm
/ A szavaimhoz Manó egy lelkes vakkantással csatlakozik aztán ismét kérdezek./
+ Én nem halandó vagyok hanem vallató robot. +
- Menyire sietsz dolgozni? Van még rá idő, hogy megpróbáljak összehozni egy a tegnapi teához hasonló italt? Tényleg szeretném megtanulni.
/ Csak remélni merem, hogy nem fogom elcseszni a teát... nagyon. Szeretném megtanulni, de az az igazság, hogy ha nem pont most fogunk erre sort keríteni az sem fog elkeseríteni. Már alig várom, hogy találkozzak végre Juanijjal és megtudjam mik a lehetőségeim. A másik amit várok az az városnéző túra. Érdekes élmény lesz és Manó biztos nem fog hagyni eltévedni. Vagy ha még is, a bolthoz akkor is vissza fog találni. /

(57)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 18.*

- Nem tekintelek lusta disznónak, ha így lett volna, már régen kidobtalak volna. /vonom meg a vállam mintha ez annyira magától értetődő lenne, hogy kimondani is butaság.
Aztán végül sikerül befejeznem a rántottát, szóval abszolút tárgytalanná válik az egész beszélgetés, hiszen megcsináltam és le is ülök, hogy eltüntessem.
Nagyjából annyi idő elég nekem ahhoz, hogy végezzek a reggelimmel, amíg ő elmeséli az éjszakájukat, így már csak elégedetten kérődzve a tányérom fölött könnyeden válaszolok is./
- Ezt örömmel hallom. Köszönöm, úgy aludtam, ahogy mindig. /Majd amikor végez csak biccentek és az ő tányérját, meg a sajátom is bedobom a mosogatóként funkcionáló gépbe, és amikor megfordulok felvont szemöldökkel pillantok rá./
- Ne aggódj sárkányfiú, nem harapok, hidd el, azt észrevennéd. Az állkapcsomban egy kisebb tank is elrandalírozhatna én pedig könnyeden összeroppantanám, szóval elég erőteljes élmény, ha harapnék. /Aztán kicsit komolyabban hozzáteszem./
- Igen, valóban volt mellesleg néhány apróság, de nem számít, nem fogom oldani, ezért is veszek most majd ki egy kis szabadságot. /mondom, majd fölállok./
- Nem, nem ártana már elindulni, a teázásra pedig időt kell szentelni. Majd ha visszajöttünk te csinálod. Most menjünk, te beszélsz Juanjival, nekem pedig dolgoznom kell. Odakint találkozunk. /teszem még hozzá, majd fölmegyek a fegyvereimért és hogy a páncélszerű ruházatom is magamra öltsem. Nem csajosan váratom, alig telik el egy kis idő és már kint is vagyok, majdnem térdig gázolva a friss hóban.
Ha Kryon is ott van kissé arrébb megyek tőle és alakot is váltok. Aztán amikor már szédítő magasságból nézek le rá lejjebb hasalok, hogy fel tudjon mászni a hátamra a kutyával./

(158)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

/ Egy kedves mosollyal reagálom le a természetemről szóló mondatait./
+ Ezek szerint majd ne ajánlkozzam fel mindenféle önkéntes munkára eme hajlékban. +
Közben az állam is leesik, mert beszélgető partnerem olyan lendülettel lapátolja be a reggelit amivel bármely hardcore-evőbajnokot simán lepipálná. Azért illedelmesen nem mutatok csodálkozást inkább a saját reggelibe temetkezem. Nem rohanok, nyugodt tempóban ürítem ki a tányéromat, de közel sem nyammogok. A tankos mondataira ismét elmosolyodom. /
- Hát megnézném én azt a marhát aki besétálna egy sárkány szájába, még akár egy tankkal is. De nem is kell neked a sárkányalak, az emberi alakodban is tudsz ám olyan szemekkel nézni, mint a legfifikásabb ügyészek.
+ Ha én vallatórobot vagyok, akkor Nym a főügyész. A rengetegben emberi alakjában kis híján lenyelt, csak mert tudtam a nevét. +
/ A gondját nem osztja meg velem, de én nem neheztelek érte, elvégre semmi közöm hozzá./
- Oké, akkor teázás elhalasztva, iszok vizet..
/ Mondom mosolyogva, azzal felállok és végrehajtom az imént említett vízivást. Aztán elhagyja a konyhát és én követem a példáját. Bemegyek a szobámba, felveszem a sapkát, kesztyűt, kabátot, hátamra a táskámat benne az összes motyómmal. Nym nyomában lépek ki az udvarra. Míg a lány alakot vált addig én gyúrok egy hógolyót és eldobom a fák közé./
+ Furcsa. Alig egy bő hete még azt sem tudtam, hogy léteznek sárkányok. Most meg érdekesebb egy hógolyó mint egy sárkány alakváltása. +
Felülök a jól megtermett lény nyakába, magam mellé veszem Manót, aztán szokás szerint újragombolom a kabátom úgy, hogy a kutyát is takarja.
- Elhelyezkedtünk, ha kész vagy mehetünk.
Tájékoztatom Nymet aztán várom az indulást.

(58)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 18.*

/Csak mosolyogva hallgatom a fiú szavait, néha megcsóválva a fejem. Úgy tűnik legalább a szómenésemet kialudtam, már nincsen igényem arra, hogy folyamatosan válaszolgassak minden hülyeségre./
+Éljen az univerzum egyensúlya kezd helyre állni!+

Aztán kint az udvaron, amikor közli hogy elhelyezkedtek először vetek egy pillantást a tóra, aztán amikor konstatálom, hogy szerencsére most még nem fagyott be, akkor egy kecses mozdulattal (már amennyire ez egy ötven tonnás testtel kivitelezhető) elrugaszkodom és hamarosan már erőteljes szárnycsapásokkal haladok a város felé.
A szél még mindig hideg, de a hajnali fényben gyönyörű a táj. mindent vastag hótakaró fed, de ismerem már annyira a "járást" hogy így se tévedjek el. Jó, ekkora hóval még nem találkoztam, de a lényeg nem változott.
Nem pillantok hátra Kryonékra, bízok benne, hogyha már sárkányexpressé lettem minősítve, akkor legalább azzal boldogul, hogy a hátamon maradjon.

A szokott utacska után már megjelenik alattunk Polimetron behavazott középkorias képe. Hatalmas a város, de nem fest túl modern nagyvárosként. A kedvenc terem veszem irányba, ami pont elég nagy ahhoz, hogy leszálljak és alig pár saroknyira van a bolttól. Földet is érek, majd megvárom, amíg a két utas leszáll, aztán visszaváltozok emberi alakomba. Kicsit megropogtatom a nyakam, majd biccentek Kryonnak, hogy kövessen./
- Nos már nem vagyunk messze. /mondom ki szóban is, nem mintha nyugtatgatni kéne, aztán még pár száz méter séta után fel is tűnik a bolt bejárata. Elvégzem a szokott azonosító köröket, majd kitárul az ajtó és belépek a boltba./

(159)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

/ A reggeli gyorsan befejeződik és hipp-hopp már a levegőben vagyunk. Én pedig ismét madártávlatból nézem a tájat. Azt hiszem, soha nem fogok tudni betelni a sárkányhátról nyíló kilátással. A szelet alig érzem, a ruhám tökéletesen véd. Még hajnalodik. A felkelő nap fényében szikrákat szór a hóval belepett fenyves. /
+ Legközelebb hozok egy napszemüveget. +
/ Velem ellentétben Manót nem érdekli a környék, ő önkább összekuporodik és békésen alszik. Hamarosan feltűnik Polimetron. Én egy hatalmas, modern városra számítottam. A mérettel nincs is semmi, gond, a város egész a szemhatárig és még azon is túl elér. Viszont felhőkarcolókat, függővasutat meg ilyesmiket vártam. E helyett cserép- meg zsindelyfedeles házak sokasága alkotja eme gigapoliszt. Bár elég sok emeletes épület van, ránézésre egyik sem magasabb öt emeletnél./
+ Akár a lovagkorban. +
/ A legfurcsább az, hogy senki nem bámulja meg az épp leszálló sárkányt. Olyan hétköznapink számítanak itt az ilyen különös lények, hogy nemrég még én is több figyelmet szenteltem egy hógolyónak, mint az alakváltásnak. Még leszállás közben felébresztem Manót, aki egy ugrással már is a földön van. Én szintén leugrom, aztán arrébb megyünk, hogy Nym nyugodtan válthasson alakot. Emberi alakjában pedig biztosít róla, hogy hamarosan a boltban vagyunk./
- Rendben.
/ Nyugtázom dolgot és pár perc séta után valóban oda is érünk. Nem sokszor láttam még itt ilyesmit, így már várom, hogy Nym elővegye az ajtókulcsát és bemenjünk. E helyett mindenféle kód bepötyögés meg szkennelés jön és én ismét a homlokomra csapok gondolatban./
+ Ez a huszonkilencedik század.+
Elvigyorodom, mert eszembe jut egy régi barátom által mutatott feliratos rajzfilm. Valami Gézga vagy ilyesmi családról szólt. A lényeg, hogy én már annak a szakállas öreg fószernak vagyok a kortársa, aki a harmincadik században él./
+ Na jó, még kell hozzá száz év, de talán utazok még annyit majd egyszer előre az időben és akkor majd megkeresem a fickót. +
/ Határozom el mosolyogva, miközben Manó kíséretében belépek a boltba./

(59)

[Nymloth Dracarys]

*Előzmény - Dylan - 2900.08.20.*

/Türelmesen hallgattam végig Dylan szavait a pillantásom rajta nyugtatva, a szavaira csak egy fejcsóválással válaszoltam. Feleslegesnek tűnt válaszolni bármire is, igazából csak megígérte, hogy betartja azokat, amiket kértem tőle.
Az emberismeretébe pedig nem akartam belekötni, habár a katonaság még nem jelentette nekem azt, hogy valaki jó emberismerő. Abban a távoli életben Oroszországban dolgoztam együtt volt katonákkal, akik aztán annyit se értettek az emberekhez, mint a főzéshez... pedig az sem ment nekik valami remekül.
A szemtelen kis madárka csipkelődését meg nem tudtam komolyan venni, ha lett volna megfelelő mimikám hozzá elmosolyodom a szavain, így azonban csak a fejcsóválás után elrugaszkodtam és néhány szárnycsapással utána eredtem. Pillanatok alatt utol értem, de hagytam kicsit a versenyszellemét és néha előre engedtem, hogy aztán néhány bukfenccel és őrült manőverrel megelőzzem hurrikánként kavarva fel a levegőt hatalmas hófehér szárnyaimmal.
Hazafelé repültünk, már elhagytunk a várost is, amikor a távolban megláttam egy őzsutát. Erről eszembe jutott a vacsora.... majd egy szó nélkül zuhanni kezdtem. Az állat hamar észrevett, de esélye sem volt a menekülésre. Az egész vadászat néhány szemhunyásnyi időt vett csupán igénybe és már át is haraptam a torkát, illetve pontosabb úgy, hogy leharaptam a fejét, túl kicsiny volt ahhoz, hogy a fejével egy mérettartományú állkapcsom ne zúzza szét. A karmaim közé kaptam az őz tetemét, aztán egy rugaszkodással hamarosan ismét Dylan mellett repültem.
Mire visszaértünk a házhoz ledobtam az őzet a ház melletti verembe és egy lehelettel meggyújtottam körötte az odahalmozott fákat. Azért nem a saját tüzemmel sütöttem meg, mert a lilásvörös lángok szénné égették volna egy pillanat alatt, az pedig nem feltétlen a legjobb módszer a vacsorakészítéshez. Miután végeztem visszaváltoztam és emberi alakomban álltam a máglya mellett./
- Nos ha borjú nincs is, egy kis őzpecsenyéhez mit szólsz? /pillantottam Dylan felé mosolyogva./
- Mindjárt hozok valamit, amivel emberibb étkezésre alkalmas formába hozzuk, addig pakolj le nyugodtan, eligazodsz bent szerintem. /biccentettem a fejemmel a ház felé, aztán az egyik oldalsó kamrába elmentem késekért és fűszerekért, hogy ha kellően átsült héjában az őz, akkor valami finomabb pecsenyét kanyarítsak belőle megfelelő ízesítéssel. /

(173)

[Dylan Crayton]

Nymloth

/Csak repültem a házunk felé. Nymloth hamar utolért, de még így is csodálatos volt a kis "versenyünk". Szerettem vele repülni. Ahogy a közelemben volt tudtam, hogy bármikor számíthatok rá. Nem zavart a méretkülönbség. Boldog voltam és csak ez számított. A felkavart levegő okozta légáramlatokat tökéletesen ki tudtam használni, így nem jelentett gondot, amikor Nym elszáguldott mellettem és hatalmas szárnyaival megmozgatta a környezetet. Az őzsuta befogása közben a levegőből figyeltem a lányt./
~ Csodálatos ~ /tűnődtem miközben a felszállását néztem, majd tovább folytattuk utunkat a ház irányába./
Nem kellett sok idő és már fel is tűnt előttünk a tó. Lassan ereszkedni kezdtem, majd egy sziklára érkeztem. Miután visszahúztam testem mellé nagy szárnyaim elkezdtem a visszaváltozást és emberi alakomat felöltve megmozgattam a nyakam./
- Máris lepakolok - /mondtam és nem sokkal később már a házban is voltam.
Hamar beértem a szobámba, amely ugyanolyan rendben volt, mint hagytam. Tekintetem végigjárta a helyiséget, majd leraktam felesleges cuccaim és megmosva arcomat elindultam ki a házból. A tűzhöz érve az éppen sülő őzsutát néztem. Eléggé éhes voltam már és hát egy tigris éhsége volt bennem./
- Remélem, hogy Juanjinak is marad - /néztem mosolyogva a lányra, miközben tekintetem végigszaladt rajta./
- Hiányoztál - /jegyeztem meg, majd a tűz felé fordultam és a lángokat figyeltem, eszembe jutott a balesetem.
Lassan leültem a verem mellé és tűnődve bámultam a tűzbe. magam ellőt láttam a robbanást, szinte éreztem a fájdalmat és tekintetemre kiült, hogy feltörtek a múlt emlékeinek gejzírjei. Lassan hanyatt dőltem a fűben és lehunytam a szemem. Kellett néhány perc, amíg le tudtam nyugtatni az elmém. Mióta új életem elkezdődött egyszer sem jutott eszembe az a nap, de most villámcsapásként hasított belém az emlékek áradata./

(43)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan - 2900.08.20.*

/Juanji említésére egy pillanatra elgondolkoztam, de aztán csak semlegesen megvontam a vállam./
- Nos szerintem nem. De maximum majd visszamegyek és fogok még egyet. /mondtam teljes nyugalommal. Beléptem a tűzbe és leszedtem a vadat a nyársról, majd leterítettem a fűbe. A tűz néhol belekapott a páncélzatomba, de a bőröm nem égette.
Aztán leültem mellé és egy kis tőrt előkapva lekanyarította egy jó adagot a forró húsból. A számban a halott őz darabkáival néztem fel a tetem felett Dylanre. A szemeim egy hüllő hideg, kifejezéstelen ametiszt pillantását tükrözték./
- Nos akkor visszajössz, ennyi. /vonok vállat. Azt hittem ezt a témát már megbeszéltük, de fene se érti ezt a fickót, a nagy titkolózásait, meg hirtelen hangulatváltozásait. Persze néha kedvelem, de ilyenkor egyszerűen nem értem.
+ Nem mintha ez újdonság lenne, soha nem értettem igazán az embereket. +
Közben nekifogtam a második adag húsomnak, Dylan meg csak feküdt ott lehunyt szemmel a fűben.
+ Vajon éhen halt? +
Egy pillanatig gondolkoztam, hogy beledobok egy adag húst a szájába, de végül meggondoltam magam, nem volt eléggé nyitva. Szóval csak felálltam és odasétáltam. A fickó továbbra sem moccant. Óvatosan előrébb léptem és a óvatosan megrugdostam./
- Hé Dylan, minden oké? Kihűl a kaja.
/Ezzel részemről elintézettnek is vettem az ügyet, tehát visszasétáltam és tovább falatoztam. Ha ez után se reagált semmit, akkor esetleg lehet mégis elgondolkozok a hússal dobálós dolgon./

(174)

[Dylan Crayton]

Nymloth

/Ahogy ott feküdtem hallgattam Nym mozgolódását. Bár szemeim le voltak hunyva, még így is kitűnően érzékeltem a környezetem. A sült hús illatára még éhesebb lettem, de kellett még néhány perc, hogy kicsit visszarázódjak múltam fájdalmas emlékeiből, a mostani életemben. Amikor Nym megrugott lassan kinyitottam a szemem és rá néztem./
- Elnézésedet kérem, hogy nem figyeltem, de kellett egy kis idő, hogy rendezzem a gondolataimat - /magyaráztam neki, majd fogtam egy kést és én is hasítottam az őz húsából.
Belekostolva megint csak tudatosult bennem, hogy miért is imádok Nym-nél vacsorázni. Mindig finom és ízekkel teli az étel. Sosincs elrontva és elnyomva a valódi íz. Most is tökéletesen kiérezhető volt a vad hús zamata. Miután az aktuális szelet lecsúszott, Nym-re pillantottam/
- Tökéletes - jegyeztem meg tömören, majd újabb húsdarabot vágtam ki a fogásból, és folytattam az étkezést.
Jó ideje némán vacsorázhattunk, mikor már kezdtem úgy érezni, hogy többet ettem mint földi életem során a legtöbbször három nap alatt. A katona lét átka volt az, ha néha kevesebb volt az élelem. Főleg, ha valami gyors túlélő fejadagról volt szó. Mióta a jövőbe kerültem néha úgy érzem teljesebb életet élek. Jobban odafigyelek magamra./
- Amúgy mesélj. Hogy megy a bolt, és a keresésünkön kívül mivel töltötted még az időt, az elmúlt időszakban? - néztem rá kérdőn.

(44)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan - 2900.08.20.*

/Jó sokáig csak falatoztam. Hálás voltam a csendért és a nyugalomért. Tudom ellentmondásosnak tűnhet, hogy eddig azért pedáloztam, hogy megtaláljam ezt a szerencsétlent, meg a társait, most meg örülök, hogy nem szól hozzám... De egyszerűen ilyen voltam. Szerettem biztonságban tudni az barátaimat, de nem igazán szerettem csevegni, sőt úgy általánosságban megszólalni. Néha igazán örültem volna neki, ha örökre sárkánnyá változnék. Akkor csak a repülés, vadászat, evés, alvás lenne az élet, mással nem is kéne foglalkoznom.
Végül azonban erőt vettem magamon. Ugyan még tudtam volna enni, régen se voltam kis étkű ember, a majd két méteres orosz kidobóembereknek szükségük van a munícióra, de amióta sárkánnyá lettem, mintha nem a magam parányi, hanem a sárkány hatalmas gyomrát kellett megtöltenem minden alkalommal./
- Nos ezen kívül nem történt semmi különös. Az egyetlen az volt, hogy mostanában úgy tűnik minden ember, aki kapcsolatba kerül velem eltűnik. Lassan már listát kell vezetnem arról hány ember tűnt el rejtélyes körülmények között az ismeretségi körömből. /vonok vállat könnyedén.
Aztán végül mégis veszek még egy kis húst és folytatom a falatozást, részemről ennél több szót nem érdemel a dolog. Dylan ugyan megkerült de még mindig vannak bőven eltűnt elemek, akiket meg fogok találni, kerül, amibe kerül./

(175)