Annantina nagyi boltja

[Niriel]

/ Arra ébredtem, hogy lecsúszott rólam a takaró. Még félálomban, enyhén dünnyögve mocorogtam kicsit és közben jobban magamhoz öleltem kényelmes párnámat. Eközben másik kezemmel rámarkoltam a takaróra és feljebb húztam magamra. A gond csak ott kezdődött, hogy valami fura módon éreztem a takarót. Ráadásul ahogy húztam, a lapockám is húzódni kezdett. /
- Mi van ezzel a takaróval?
/ Miközben orrom alatt mormoltam, kénytelen voltam kinyitni a szemem és ekkor szembesültem a problémával. Nem otthon voltam, ráadásul még csak nem is egy ágyban feküdtem. Nem, egy bolt padlójának új lakójává avanzsálódtam. /
+ Hogy kerültem ide? Bejöttem egy boltba és…és mi történt? +
/ Hirtelen meglepetésemben felültem, amitől az eddig rajtam lévő takaró lecsúszott a földre. Rápillantottam és szolidan elképedtem. Nem takaró volt, hanem egy hatalmas, krémszínű tollas valami. És éreztem. Egy pillanatra el is feledkeztem róla, hogy boltban vagyok és megigézve megérintettem. Kellemes, meleg tapintása volt. Ráadásul éreztem az érintést a tollas bigyón. Mintha egy eddig elfeledett, furcsa végtagom lett volna. /
- Hát ez?
/ Tekintetemmel követtem a tollpaplant és meglepődve tapasztaltam, hogy a hátamhoz kapcsolódik. Ám minden valószínűség ellenére ezt még mindig könnyebben elfogadtam, mint a következő érdekességet. Ugyanis visszafordulva jöttem rá, hogy mellem van. Úgy értem igazi, női mellem. Már jó ideje szenvedtem némi túlsúlytól – gyakorlatilag a balesetem óta, de mellem még sosem nőtt. Talán ez a furcsaság ösztökélt, hogy felpattanjak és a közelben látott tükörhöz lépjek. /
- Ó baz…
/ Gyakorlatilag akkora sokként ért a tükörből visszabámuló szárnyas nő képe, hogy még káromkodni se tudtam. Eközben egy felirat jelent meg a tükrön.

Üdvözöllek H'Sekiratban, Niriel az angyalok népéből. A dátum 2900 szeptember 1. Sikeres beilleszkedést!

Ezzel a felirat eltűnt, én pedig még mindig a tükörképet bámultam, ami nem lehetett az enyém. /
+ Jellemző. Azt se tudom, hol vagyok, vagy hogy mi történt velem, megvan mindkét lábam, szárnyaim vannak és engem az zavar, hogy miért vagyok nő. +
/ A belsőmben rengeteg érzelem száguldozott egyszerre, amiknek a nagy részét még csak fel sem ismertem. Volt köztük nem kevés döbbenet, sok hitetlenség, némi öröm és düh is, amely édes, sűrű mézként telepedett meg bennem. Ráadásul annak ellenére, hogy nem igazán az a fajta voltam, kezdtem nagyon is kiakadni. /
+ Legalább nem valami ronda testet kaptam. +
/ Gondoltam még mindig sokkosan, miközben újfent végigmértem a tükörből bámuló csajt. Keskeny váll, széles csípő, sportos alak, krémszín szárnyak. Tekintetem végül a mellkasán állapodott meg és nagyot sóhajtottam. /
- Kis kedvességgel még C kosárnak is elmenne. Ezek a zsírgolyók nem kicsit lesznek útban. De legalább lesz némi ellensúlyom a szárnyakkal szemben.
/ Hangom enyhén hisztérikusan csengett, miközben gyenge morgásból hangos fejhanggá változott mondókám közben. Kész, teljesen kiakadtam. Jobb megoldás híján megcsípkedtem magam, de semmi sem változott. Aztán megtapogattam a testet, hátha csak valami érzékcsalódás, de nem. Végül az is eszembe jutott, aminek elsőre kellett volna. /
+ Clara! +
/ Ezzel a lendülettel szárnyaimat a földön magam után húzva kirohantam az üzletből, csakhogy egy teljesen új, idegen világgal szembesüljek. /

* Folytatás: Fősugárút *

(1)