2900. augusztus 3.-án alkonytájt mintha egy újabb Nap vérvörös fénye lobbantaná véres lángra a tájat. Nagapan lakói elsőre talán azt is hihetik egy különös sarki fény vándorolt a kontinens fölé, azonban a vörös ragyogásnak egészen máshoz van köze.
Ha valaki egĂ©szen magasrĂłl, mondjuk a világűrbĹ‘l nĂ©zne le a kontinensre, akkor ezen szerencsĂ©sek számára a fĂ©nyek egy kĂĽlönös mintát rajzolnának ki. Azonban aki a földrĹ‘l nĂ©z fel, az csak rĂ©szleteket láthat izzĂł jeleket, esetleg ismeretlen nyelven ĂrĂłdott, ám mĂ©g ismeretlenĂĽl is hatalmat árasztĂł lángolĂł szavakat.
Amikor a vörös fények kigyúltak az égen, a föld mintha enyhén megrázkódott volna, de annyira volt csupán erős, hogy a legérzékenyebbek vehették csak észre, hiszen olyan volt csupán, mint egy régóta nagyon mélyen alvó lény, amely álmában évezredek óta először vett levegőt....
Akik azonban fogĂ©konyak a mágiára, azok erĹ‘teljesebben Ă©rezhetik a szĂ©p lassan pĂłkhálĂłszerűen szĂ©tterĂĽlĹ‘ energiát, amely a fĂ©nyeket követi Ă©s az Ă©gi mintát követve szĂ©pen lassan átszövi az egĂ©sz kontinenst Ă©s erĹ‘vel tölti fel a kört, ahová a vĂ©rszĂn derengĂ©s vetĂĽl.