Vadvirágos mezők

[Tessa T'Ziczmesa]

*Annak akit illet*

/Arra ébredtem fel az éjszaka közepén, hogy a szobám lángokban áll, hogy az üveg belső hőtől izzik narancsvörösen, majd megolvad és rózsákká válik. A szobámat beborították az üvegvirágok, fák... Mintha az áttetsző kristályba dermedt anyatermészet tört volna utat magának. A torkomban még ott izzott a rémálom sikolya és valami homályos tudás, hogy Danu ismét feladatot bízott rám, mint amikor a testvéremhez küldött, de ahogy lenni szokott a hajnal fénye elmosta az álmokat. Sokáig járkáltam figyeltem a tüneményes üvegvirágokat, de nem tudtam felidézni az álmot. Gondolkoztam rajta, hogy felkeresem a testvérem, de végül arra jutottam, hogy nem zavarom ilyennel. Khar volt az, aki végül megoldotta nekem a dolgot. A szájában hozott egy fehér krókuszt és a törékeny virágot letette a lábam elé, pont az egyik üvegmása mellé. Tudtam, hogy bárkire is vonatkozott az álmom a virág valahogy hozzá kapcsolódik, a kikelet az új hajnal hírnöke lehet ő is, akár az ébredő természet hírnöke az apró fehér virág, amit gyorsan fel is vettem. Aztán megcirógattam az üvegtestbe zárt tűzelementál bundáját, mielőtt megszólaltam volna./
- Vigyél oda hozzá Khar! /Az én kis drágaságom pedig az átlagos ebeknél jóval intelligensebb volt és meg is indult a Domb tekervényes folyosóin egyenesen a kijárat felé. Amíg a kezemben a krókusszal sétálgattam szép lassan kezdek emlékfoszlányok előúszni az álmomból. Egy férfi arca, egy háromszín szempár, karomra csavarodó fatörzsek, állatok és növények buja káosza, a természet friss illata. Volt valami magával ragadó az egészben, ahogy minél több apró momentum jutott eszembe. Arra már emlékeztem, hogy valamiért szüksége van rám ennek a sidhenek, csak még nem tudtam miért, de azt hiszem az utunk végén ez is kiderült.
Végül az előcsarnokból kilépve ismét a réten találtam magam. Könnyeden végigsimítottam a füvön, az álom nyomán még az orromban éreztem az ébredő természet és a föld nyers illatát. Ahogy lehajoltam a bokáig érő láng-réz-bronz, és a tűz minden színében játszó tincseim elvegyültek a fűszálakkal, de míg a lángok felfalják a növényeket ezek most békésen megfértek egymással. Az arcom a nap felé fordítottam egy pillanatra élvezve a melegét, mert napcsókolta aranyos bőröm nem bántotta, csak szikrát vetett rajta, ahogy a mágiám megmoccant keresve akiért jöttünk. Khar el is indult tovább, én pedig követtem kibújva a cipőmből, hogy érezzem a fűszálak játékos simogatását a talpamon. Azonban meglepődtem azon, ami az út végén várt rám. Vetettem egy kissé zavart pillantást a két férfire, amikor halló és látó távolba értek, majd felszítottam a mágiám, mintegy körbetapogatózva őket, de hamar fel kellett ismernem, hogy egyik sem tartozik a népembe. Ez csak még mélyebb zavarba taszított, de aztán újabb álomkép tért vissza, a háromszín szemekhez tartozó arc is felrémlett, az pedig ott volt hozzám közel. Sok minden nem stimmelt, de úgy gondoltam ha Danu vezet nincs mitől félnem, majd ő eligazítja a lépteim./
- Üdvözöllek benneteket Uclysse-ban, a nevem Cor... Tessa T'Ziczmesa, az Üveg Úrnője vagyok, remélem tudok segíteni nektek utatokon, amiért Danu erre irányította a lépteiteket.
/Aztán ismét szemügyre vettem a halandót, még nálam is magasabb volt, ami meglepett, de hamar túltettem magam rajta./
- Ha meg nem sértelek kérdésemmel Zöldember elárulnád jöveteled okát? Danu a természet hírnökének nevezett és engem küldött, hogy útba igazítsalak, de nem látom még pontosan az összefüggéseket. /mondtam mintegy magamban mélázva, de aztán ismét a férfiakra emeltem háromszín pillantásom, hátha rajtuk felfedezem a válaszokat, amiket keresek./

(163)

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 18.]

/Hamarosan felbukkan a közelben egy gyönyörű nő./
+ Mondjuk még is csak isten, elvárható tőle, hogy gyönyörű legyen. Vagy ő nem is sidhe? Tökmindegy. Nem semmi csaj az tuti. +
/ De az még hagyján, hogy milyen jó csaj, még egyenesen ide is jön. Sőt meg is szólít. /
+ Zöldember? Oké, én nem ismerem az itteni szokásokat, de azért még is elég fura, hogy csak így lemarslakóznak. +
- Üdvözöllek Tessa T'Ziczmesa, Üveg Úrnője. -+ A filmeken is mindig teljes nevükön meg rangjukon üdvözölték egymást a magas rangúak. De hogy a fenébe lehet valaki az üveg úrnője? +- Kérdésed nem sért, csak kissé homályos előttem pár momentuma. Kit nevezett Danu a természet hírnökének és honnan a Zöldember megszólítás?
/ Egyáltalán nem vagyok mérges. Sőt, elég nagy erőfeszítésembe került, hogy ne röhögjem el magam mikor lezöldikéztek. De aztán leesik a tantusz. /
- Úgy gondolod én lennék a természet hírnöke és ezért a Zöldember megszólítás? Sajnos csalódást kell okoznom neked, én nem vagyok a természet hírnöke. Én csak egy egyszerű halandó vagyok, aki szeretné megismerni a sidhek több ezer éves kultúráját.
/ Büszke vagyok magamra, mert azt hiszem sikerült kellő udvariassággal válaszolnom. /
+ De honnan a fenéből vette ez a nő, hogy én valami természetizé vagyok. Talán tud valamit rólam amit én nem? Hát sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy külön fogadóbizottságom lesz. +
- Engedd meg, hogy bemutassam kísérőmet, Éadromot. Ő volt olyan kedves és felajánlotta, hogy elhoz engem erre a gyönyörű helyre, hogy bepillantást nyerhessek a Dombokba. Nincs más célom mint tanulni, még ha röpke életem alatt nem is lesz időm minden tudást befogadni.
+ Máris herótom van ettől az udvariaskodástól. Na de majd csak túlesünk a formaságokon. Vajon merre jár Raraquat? +

(79)

[Rabraquat]

* Tessa, Kryon, Legion*

Trish-sel való igen intenzív ismerkedésem után visszatértem a dombokba, tovább tanulmányozni azt, meg a népemet. Az is igaz, hogy nehéz volt türtőztetni magam, hogy ne menjek a szépséges vérfarkas után, nem volt felejthető az az éjjel. Úgy egy az egyében, annyi mindent történt egyszerre, mint sok hónap alatt nem. Lassan teltek a napok, az én fejem pedig újra zsongani kezdett a sok tudástól, amit a domb próbált belém erőltetni több-kevesebb sikerrel. Arra jutottam, hogy felkeresem majd Lyanarint, hogy hogy a fenébe bírta ezt ki, hogy állandóan noszogatja egy domb. + Érted, egy domb?! NC + A sok tanulásból és hajbókolásból is elegem volt, hiába volt a véremben. Ráadásul ugye a korona híre eljutott ide-oda, és máris érkeztek a kéretlen barátok. Ezt már ismerem, ugyanez volt Pesten is, hogy jöttek a behízelgő dumákkal, mert már ott is nagy arc voltam, és kellett az ismertség. Klárival ezeken röhögtünk a legnagyobbakat és némelyikük pórul is járt. + Klári, hjajj...+ Mostanában Linda is eszembe jutott, a tetőn lévő diskurzus apámékkal nagyon furcsa volt. De, hogy Linda itt van... Az teljesen ledöbbentett. Utánakereshetnék, de nem merek, talán okkal nem találkoztunk még, és ahhoz is ok kell majd, hogy ez megtörténjen. Na, akkor jól pofán verem majd, hogy nem jelentkezett kedvenc tesójánál. Nagy unalmamban kapok egy üzenetet, ami felvidít. A szelek szárnyán érkezik, amióta tudom, hogy ha kiejtik a nevemet, akkor azt én bizony meghallom. A hang azonosítása is könnyen megy, Éadrom az, a furcsa angyal, akinek meggyőződése, hogy itt valami nincs rendjén. Mármint itt a jövőbe. Ezzel egyet tudok érteni majdnem, de én jól érzem itt magam, szóval a múlt volt hülyeség./

"- Rabraquat! Ha épp nincs komolyabb elfoglaltságod, akkor bemutatnék valakit. Érdekli őt a népetek így hát elhoztam. De hívatlanul nem lépnék be udvarotokba!"

- Nem is tudnál fiacskám. /Elmosolyodom, miközben önkéntelenül is kibuggyannak belőlem a szavak. A dombba nem lehet csak úgy belépni, és amúgy is minek akar bejönni? + Még a végén ellopja az arany gyertyatartómat, juj! + Felkacagok és összeszedem magam. Bár címet nem írt, gondolom a teleportkapu felé kéne orientálódnom, ha már be akar lépni az udvaromba. + Hmm, tényleg többesszámban mondta, de ilyet?! Fel kell majd világosítsam... + A szokásos Rabraquat dizájnba lépek ki a dombok kapuján, miután kilépek az ablakomon át kinyíló ajtószerűségen. Igen, ezért is jó a domb kegye, nem kell végigmászni az egész kócerájon, ha nem akarsz. Egyelőre nem akarok. A friss szél örömmel üdvözöl, ahogy végigcirógat és meglebbenti hosszú hajamat. Felrepülök jó magasan, és teljes sebességgel, fel a felhők fölé is, élvezve, ahogy az elememben "úszok", a lelkemet kitárom és örömmel repkedek egy kicsit. Nem figyelem az órát, majd megvárnak, de azt már most tudom, hogy ezt legalább két naponta meg fogom tenni, annyira feltölt energiával és száműzi a tanulós órákat a gondolataimból. Majd lassan visszatérek és megkeresem az angyalt és társát, akit be akar mutatni nekem. Kiszúrom őket, meg még egy személyt, akit látásra nem ismerek, de nem is kell, tudom, hogy ki az. + Tessa + Meglódulok, majd az utolsó 20 méteren láthatóvá lassulok és szép érkezéssel landolok mellettük. + 10 pont, yeah! +
- Szép napot! Üdvözlet az Üveg Úrnőjének, Éadromnak, aki, hmmm.... /Mintha más nevet sugallna a domb, de maradjunk egyelőre ennyiben/... akit régen láttam, és önnek is... Zöldember? Ha jól hallottam. /Finoman meghajlom, de csak annyira, amennyire szükségesnek kívánja az etikett. Szóval alig. A tekintetem az új fiún állapodik meg, neki intézem nagylelkű szavaim./
- Rabraquat vagyok, a Levegő Lordja. Mi szél fútta e díszes társaságot a nagyszerű Sidhe birodalom előcsarnokába? / Már majdnem elélvezek, annyira istenien játszom a szerepemet. Remélem nem röhögöm magam el, nem kell olyan sok hozzá, de egy darabig hagy higgyék azt, hogy ez a módi. Oké, odabent ez./

(358)

[Legion]

* Tessa, Kryon és ha felbukkan Rab *

* Még Tessa érkezése előtt... *

- A hosszú élet titkát nem ismerem, de bárkiben feléledhet a mágia. Gondolj csak bele, nem is olyan rég, még azt se tudtad, hogy mindezek a dolgok léteznek, most pedig itt ácsorogsz két élő, önálló akarattal bíró "homokbucka" szomszédságában. Egy szívdobbanásnyi idő alatt százezer mérföldet utaztál. És augusztusban havazik. Ezek mellett már ne lepődj meg, ha egyszer csak villámot szór a szemed és a szavadra megnyílik az ég alja.
/Kissé türelmetlenül körbe pillantok a mezőn./
- Bevallom, ilyesmit általában nem tőlem tanulnak az emberek. Más dolgokhoz valamelyest jobban értek.
/Röviden felnevetek és megcsóválom a fejem./
- Eddig nem, de ez nem jelenti, hogy nem te lennél a sarokpont amin a világunk fordulni fog. Szerényebb kezdetekből is indultak nagy emberek. Na de Rabraquatról mit mondhatnék, magam se ismerem a múltját még igazán. De igen, a múltból jött ő is, egyszerű emberként most pedig a sidhe udvar trónörököse. Mint minden sidhe, ő se rest feláldozni szinte semmit Danuért, és mint mindenkinek itt, neki is megvan a maga keresztje. Akár neked, akár nekem.

* Tessa a színen...*

/Az idegen mágia érintésére felkapom a fejem és az érkező irányába pillantok./
- Valaki jön!
/Figyelmeztetem Kryont, majd türelmesen és látszólag nyugodtan várom az érkezőt, de nem az jön akit vártam./
+ Hm... üveg úrnője? Legalább vízbe nem próbál majd fojtani.
/Ahogy a jövevény Kryonra hivatkozik azon felhúzom a szemöldököm./
+ Zöldember? Hol hallottam már ezt?
/Ahogy Kryon kezeli a hirtelen jött helyzetet meglep kissé ám látszik, hogy a férfi nincs elveszve eme világban./
- Üdvözletem, mint ahogy Kryon barátom is mondta, Éadrom vagyok. Meg kell mondjam, meglep a jelenléte, ugyanis valaki mást várunk. Rabraquatot, a Levegő Lordját. De úgy látom késik. Magam rég nem voltam már a Dombok vendége így inkább egy régi ismerős kalauzolásával mutatnám meg e helyet Kryonnak mint sem egyedül.

* Rabraquat is színre lép... *

/Rabraquat látványos érkezésére újfent felveszem a mostanában szokásommá vált, talányos félmosolyt és egy pillanatra Kryonhoz fordulok./
- Látod, mondtam hogy tudnak egyesek repülni.
/Biccentek Rabraquat felé is./
- Üdv neked is. Csak a fiatalember kíváncsisága hozott minket ide. Na meg én is hiányoltam a beszélgetőtársam. Mi hír felétek s hogy állnak a báli előkészületek?
/Megigazítom a kabátom gallérját és a zsebembe süllyesztem a kezeimet. Szép látványt nyújthatunk, itt kinn a havon./


(211)

[Tessa T'Ziczmesa]

*Banda*

/A pillantásom a halandóra függesztem, aki az álmomban még sidhe volt. Biztos vagyok benne, hogy Danunak valami célja volt ezzel az egésszel, de még nem tudok rájönni mi... Próbálok kutatni az elmémben találni bármilyen utalást, álmot vagy emlékképet, de sehogysem akar tisztulni a homály. Aztán a választ Corriola emlékeiben találom meg, melyek még mindig nem teljesen az enyémek, de mégis hozzám tartoznak annyira, hogy rövid merengés után beugorjon egy apróság. Évezredekkel ezelőtt is volt egy Zöldember az udvarban. Danu a halandók közül emelte közénk bizonyítva kegyét, hogy hatalma oly hatalmas, hogy még a halandóknak is isteni hatalmat tud adni. Emlékszem a virágok illatára a természet csodájára, amit a nő csempészett a Dombba. Valahogy része volt annak a régi idillnek, a tökéletes kegyállapotnak, ami akkor belengte az udvarunkat.
Most ahogy az arany márvánnyal erezett mégis halotti folyosókon jártam pont ez a varázs, ez az élet volt, amit hiányoltam. Habár az elmúlt időszakban sokat növekedett, mintha a Domb ébredezett volna, de nem volt a régi. Emlékeztem rá, milyen volt fénykorában és jelenleg a közelében sem volt annak a pompának és ragyogásnak./
+ Hát ezért választottad őt Istennő? Hogy általa hozd vissza az életet az udvarunkba? Mutasd az utat és megteszem, amire képes vagyok. +
/Mormoltam el egy halk fohászt magamban, majd a tekintetem ismét a férfiakra függesztettem./
- Igen, az Istennő kiválasztott téged és különleges kegyének jele az, aminek örökségét magadban hordozod. Te vagy a Zöldember, a természet felébresztője, aki segít majd udvarunkat ismét a régi pompájába visszaállítani. És téged is üdvözöllek Éadrom, Danu hálája kísérjen utadon, amiért elhoztad hozzánk az ő kiválasztottját. /biccentettem kecsesen az angyal felé is, éppen csak annyit, amennyi szükséges volt.
Aztán amint megéreztem az ismerős mágia érintését a távolból a pillantásom az ég felé fordítottam és őszinte mosoly ragyogott fel rajta. Ennél jobbkor nem is érkezhetett volna az uralkodónk. Illetve az uralkodójelölt... Az én jelöltem is, mert az új sidhenek sokkal könnyebb lesz a bizalmába férkőzni, mint annak az undorító megfásult Drabassusnak. A bőröm halovány arany szikrát vetett és a hajam vöröse is lángra gyúlt, ahogy az én hatalmam is ébredezett. A kezem Khar fejére helyeztem, mire az üvegtestbe zárt elementál is gyémántszín ragyogással erősítette fel a napsugarakat. Így fordultam a leendő uralkodónk felé és úgy döntöttem összefoglalom a dolgokat az egyszerűbb megértés kedvéért./
- Üdvözöllek Rabraquat a Levegő Ki... lordja. /húztam halvány mosolyra az ajkam a "véletlen" elszólás miatt. Amikor Rab leszállt egy utánozhatatlanul kecses és könnyed meghajlást rögtönöztem neki, azzal a keccsel és bájjal, ami népem sajátja volt. Majd rezzenéstelen pillantással folytattam./
- Danu álmot küldött nekem, amelyben egy újabb Zöldember eljövetelét jelentette be. Ők halandók, akik virágzást és a természet ébredését segítik elő udvarunkban. A természet hírnökei ők, és ha hatalmuk felébred a mágia és megújulás hullámát indítják be, az Udvar pedig ismét régi fényében fog ragyogni! /mondtam határozottan és éreztem ahogy a mágiám felszikrázik, már az emlék is elég volt, hogy parazsat vessen a szemem és szinte a számban érezzen a régi dicsőség ízét./
- Engedelmeddel tehát szívesen átvenném a kalauz szerepét, ha már Danu rám bízta ezt a tisztséget. /pukedliztem ismét egy aprót az uralkodó felé, majd a Zöldemberre villantottam egy másik ragyogó mosolyt./
- Remélem számodra is megfelel, ha a Levegő Lordja helyett én leszek a kísérőd, persze csak ha ő sem bánja. /mondtam angyalian csengő könnyed hangon, pillantásom fel-alá járt a két férfi között./

(164)

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 18. ]

/ Éadrom Tessa érkezése előtti szavain nagyot nevetek. /
- Azért ekkora dolgokat ne várj tőlem. Már az is csoda, hogy itt vagyok. Ha én is valami varázslény lennék, az már túl szép lenne, hogy igaz legyen.
/ De Éadrom figyelemfelhívására berekesztem a jókedvemet és várom az érkezőt. A csodacsaj lemarslakóz, aztán még ennél is durvábbat mond./
+ Már nem is marslakó vagyok, hanem Yeti. Ráadásul nem is akármilyen Yeti, hanem pont az aki majd elvileg fellobogózza a.... Mi a fenét lobogózok én fel? A Dombot? +
/ Csak remélni merem, hogy a hallgatásom nem veszi sértésnek a nő, de muszáj feldolgoznom a kapott információkat és azok következményeit. Na meg a lehetőségeimet. Bár azt hiszem az arcomról leolvasható, hogy nem udvariatlanságból hallgatok, hanem azért mert hideg zuhanyként értek Tessa szavai. /
+ Szóval ez a nő vagy szimplán tökhülye, vagy valami itt nem stimmel. Remélem a nő észnél van, különben még a végén békává varázsol..... Az érzés, hogy ide kell jönnöm. Ami még Polimetronban tört rám.... Lehet hogy ez a Danu tényleg akar tőlem valamit? Végül is elvileg céllal jöttem ide a múltból. Az lenne a küldetésem, hogy segítsek a sidheknek... Hogy is mondta? Az udvart régi pompájába visszaállítani? Vajon melyiket a kettő közül? Meg pláne, hogyan?
- Talán...
/ Belém folytja a szót egy bazinagy madár. Ami nem is madár, hanem Rabraquat. Elvileg rá vártunk. /
+ Mi lesz ebből? +/ Vigyorgok magamban kajánul. De rögtön lehervad a vigyorom mert ez is A Zöldikével jön. /+ Kryon vagyok nem egy klorofil-túltengéses humanoid. +
/ Mindenesetre viszonzom legújabb jövevényünk meghajlását, pont annyira hajlok meg mint ő az előbb. /+ Utánozás majomszokás, de ez van. Viszont ideje lesz végre legalább a nevemet elmagyarázni nekik, mert még a végén elültetnek. +
/ De előbb illedelmesen végighallgatom, ahogy Éadrom elmondja jövetelem eredeti célját, majd Tessa felvázolja az új célt. /
+ Ez a nő velem álmodott? Hát ez király. De álmodhatott volna valami erotikusabbat is a Yetinél. De akkor itt tényleg van valami. Az a kényszerítő érzés Polimetronban és a nő álma együtt elég meggyőző. Szóval tőlem várják az udvaruk felemelkedését.... Jaj mibe keveredtem. +/ Teszem fel a kérdést magamban. Nem parázok, csak most úgy érzem, mintha tényleg a nyakamba szakadt volna az a bizonyos mázsányi székletminta. De fejet fel, aztán irány toronyiránt. /
- Üdvözöllek Rabraquat, Levegő Lordja. Jövetelem eredeti céljáról Éadrom igazat szólt, a kíváncsiság és a tudásszomj hozott ide. De Az Üveg Úrnője most olyan utat nyitott meg előttem, amelyet eddig nem ismertem s melyről nem tudom hová vezet. De ha úgy gondoljátok, hogy én bármiben is segíthetek nektek, hát legyen megpróbálom. Csak ne engem büntessetek, ha minden igyekezetem ellenére is kudarcot vallok. -+ Nem árt az ilyesmit leszögezni, végül is nem én találtam fel a Klorofil Sapienst. +- Nevem Kryon Vorm, kérlek titeket szólítsatok Kryonnak. Számomra lesz megtiszteltetés, ha egy ilyen gyönyörű hölgy vezet majd utamon.
/ Utolsó mondatomat már társaságunk egyetlen nőtagjának címzem egy őszinte mosoly kíséretében. Aztán végre eljutnak az agyamig Éadrom ki tudja mióta a tudatom szélén csörömpölő szavai. /
- Tényleg igazad volt. -/ Most végre lehetek vidám egy kicsit kötetlenül. /- Éadrom kezdem azt hinni, hogy mindig igazad van. A kapunál való ösztönös fellélegzés volt a kezdet. Aztán a repülő civilizált nemangyalok a folytatás. De hogy még azt is előre megjövendölted, hogy bennem is lakik valami, ez azért már még is lenyűgöző. Ez utóbbit is előre tudtad, vagy csak tippeltél?
/ De leesnek a műmadárról mondott infói is. /
+ Szóval ez a pasas a trónörökös. Előkelő társaságba csöppentem. Egy tanár-jós, egy álomlátó és egy királyjelölt. Bár én sem vagyok semmi, én vagyok a Zöld Yeti. Ha azt nézem, hogy a sidhek királynője múltlakó, a másik udvar trónörököse szintén múltlakó, akkor tényleg lehet abban valami, hogy Danunak velem is célja van. Bár azért velem is beszélhetett volna előtte. +
/ A társaság ötödik tagja, Manó elég hamar megunja a társalgásunkat. Mivel látja, hogy nem vagyok veszélyben, ezért egyszerűen elindul körbenézni. Mivel ez egy rét, így végig látótávolságon belül marad én meg mosolygok ahogy nézem miként küzd a hóval. /

(80)

[Rabraquat]

* Tessa, Kryon, Eadrom*

/Nem gondolom, hogy nekem minden hívásra felelnem kéne, pláne nem személyesen. Ez majd később biztos megváltozik, de egyelőre szívesen megyek ki "levegőzni". Szóval meg is érkeztem, ahogy azt kell, a Zöldember be is mutatkozott. Tessa pedig máris lenyúlná a jóképű gyereket, jellemző. Persze nem érdekel igazán, mivel nekem most Danu nem súgott semmit. Ha a domb úgy gondolja, meg úgyis kidobja a jövevényt, illetve szólok neki, hogy tegyen így. De előbb Éadromnak válaszolok./
- Nem tudom, nem vagyok képben ezzel a bállal, bármi is legyen az. Másra koncentrálok most, ami mindenkinek fontosabb, de ha kell, biztosan ott leszek. Netán te is meghívott vagy? Örülnék egy-egy ismerős arcnak, amennyiben tiszteletemet kell ott tennem. /Sajnos ez az igazság, gőzöm sincs egyébként, hogy miről beszél. Ha nagyon nagy bál lenne, biztosan szóltak már, ha kellene benne valamit csinálnom, ha meg nem, akkor kit érdekel. Max majd valaki küld egy meghívót, aztán csá, ott leszek. Tényleg jó, hogy kijöttem, kezdtem már kiégetni az agyam, ráadásul önszántamból./
- A tiéd a fiú Tessa, ha ő is úgy szeretné, és örülök, hogy újra látlak. /Nos, igen, nem sokat találkoztam mostanában vele, de úgy senkivel sem, mert... Mindegy, Thris után mire/kire vágynék? A csaj az én stílusom, és van, hogy túlszárnyalja azt. Most nem a farkassá válására gondoltam.../
- Akkor legyél Kryon, ha már van neved. De úgyis mögéd akasztanak valami rangot is majd, úgyhogy jobb ha megelőzöd őket egy hangzatossal. Gondolom múltbéli vagy, jobb ha mindenen túlteszed magad elsőre, különben nehéz lesz. /Immár egy kissé mosolyogva mondom, szavaimnak erőt ad az ösztönös beszélőkém is [Karizma]. Jobb, ha túlteszi magát azon gyorsan, hogy mi történt, nekem is így ment, mondjuk engem aztán rohadtul nem érdekelt, hogy eljöttünk onnan, a koszos Budapestről,. Ez sokkal királyabb hely, és ha álom, nem akarok felébredni./

(359)

[Legion]

* Tessa, Kryon, Rab *

+ Szóval, valamilyen természeti hatalmat fog kapni Danutól? Érdekes. Mint ha az összes múltlakót hatalmi helyzetbe akarná hozni.
- Csak véletlen volt, elhiheti.
+ Danu áldása pedig jó helyen van ahol van.
/Úgy tűnt, maga Danu akarja áthúzni a számításaimat. De hát érthető, hogy nem örül, ha farkas van a csirkeólban. Ellenben amit Tessa elmond Kryon szerepéről, az igencsak magára vonja figyelmemet. Ez még talán felhasználható lehet később./
- Látod Kryon, mondtam hogy sok munka van ebben a tájban. Úgy tűnik, ezentúl a te munkád is.
/Azt hiszem, nem volt a legjobb ötlet idehozni a fiút. De ezen már kár rágódni. Viszont olyan hirtelen ajánlkozott, hogy ha nem látnám rajta, akkor se tudná letagadni hogy sidhe. Más nem követné ennyire vakon az istennő minden kényét-kedvét. De legalább biztos lehetek abban, hogy egy újabb pár szem került a sidhék közé, aki elmondhatja mi készül odabenn./
- Nos Kryon, ez a te döntésed, a hölgyet nem ismerem így nem szólhatok se mellette se ellene.
/Röviden felkacagok Kryon feltevésén./
- Én se tudhatok mindent. De mindenkiben ott lakozik a nagyság. Mint ahogy a jó és a rossz is. A leggonoszabb lényben is ott a jóság szikrája és még a legtisztább lélek is vet árnyékot. De ez a beszélgetés egy másik alkalomra van. Úgyis fogunk mi még találkozni, ez biztos.
/Ezután Rabraquathoz fordulok, hisz részben miatta is vagyok itt./
- Nem tudsz a bálról? Hm... azt hittem mindkét udvarnak szól. Mindegy. Csak annyi, hogy Lynarin.... vagyis az Árnyak és Vizek úrnője egy bált szervez, vagyis szervezett a legutóbbi találkozásunkkor. Nem tudom hogy azóta hogy áll a dolog. De igen, lehet még a végén engem is meghívnak, bár inkább hivatalos minőségben mint sem szórakozás gyanánt. De ha még nem hívtak, akkor szerintem még odébb van a bál, kétlem hogy pont téged hagynának ki. Főleg hogy halandókat is meg akartak hívni. Amúgy hogy vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz, nem vagy eleget szabad levegőn?
/Megborzongok egy kicsit a csípős széltől./
- Nem megyünk beljebb? Csontig átfagytam.

(212)

[Tessa T'Ziczmesa]

/Többnyire az udvarias formaságot jelentik az életem, de most túlságosan izgatott voltam ahhoz, hogy túl sokáig merengjek a szavakon és intrikus csavarokkal szálljak csatába. Mellesleg különben sem lett volna kivel harcolni. Az idegen nem érdekelt, az uralkodójelölt pedig későbbre volt műsorra tűzve, majd azután terveztem kezelésbe venni, hogy pontosan átbeszéltem a terveim a bátyámmal.
A Zöldember azonban itt volt, alig egy karnyújtásnyira és ez visszarepített a gyermekkoromba a büszke békeidőkbe, amiket eddig nem is tudtam, hogy ennyire vágyok. Miután mindenki szépen engedélyt adott rá odaléptem a fiú mellé és felé nyújtottam a virágot, amit ébredésem után Khar hozott oda nekem, amivel elvezetett hozzá. Valamiért úgy éreztem, hogy a virág a fiúhoz tartozik. Felé nyújtottam mosolyogva, szerettem volna, ha elveszi./
- Tessék, ezt az Istennő küldte. /mondtam, nem sokkal azután, hogy az Éadrom nevű befejezte a mondandóját. Fél füllel odafigyeltem a bálról szóló beszélgetésre is, hiszen minden tudás hatalom, amit később a magunk fegyverévé változtathatunk, de most volt annál fontosabb dolgom is, hogy ezzel foglalkozzak. Küldetésem volt.
Ha a fiú érte nyúl a kezébe adom a fehér krókuszt... Amint a virág azonban a bőréhez ér, valami egészen csodálatos dolog történik. A virág egy pillanat alatt növekedni kezd, egyszerre gyökeresedik meg és nő szinte fává a kicsiny virág. Vékony indákat ereszt, amik lyukas köntösként fonják be a fiút, nem támadólag, hanem ahogy a gyermekek kapaszkodnak az apjukba. A zöld hálón pedig hófehér virágok nyílnak. A növényke megérinti a talajt is és akkor érzem, hogy a föld mintha fellélegezne. Szinte fojtogatóan édes virágillat tölti meg a levegőt és a talpunk alatt a hó olvadásnak indul. A még nedves talajból pár pillanat alatt színes tavaszi virágok törnek elő. Kellemes langyos tavaszi szellő ölel körbe minket, érzem ahogy megcirógat, majd az uralkodójelölthöz táncol és látom az ő hajában is korona jelenik meg, azonban ez a korona nem virágból van, ahogy a fiú fején lévő. Láttam már azt a koronát, amit Rab visel, azonban az évezredekkel ezelőtt volt. A saját hajamban is kicsiny virágszárak tapogatózását érzem, ahogy koszorút fonnak a homlokom köré.
Őszinte mosoly ül ki az ajkamra, érzem az Istennő kegyét, a föld szívének dobbanásaira ver a pulzusom is, ahogy ott állunk hárman a tavaszi gyepen virágokkal, tőlünk száz méterre hiába tombol a tél. Aztán zavartan összeráncolom a homlokom, amikor valami idegen érzés facsarja össze a szívem. Szomorúság. Vagy talán inkább csalódottság? A földből árad, bókolva meghajtja a virágok fejét és bekúszik a szívembe is. Az istennő szomorú is, de nem tudom miért. Aggodalmasan körbenézek, hogy talán valamit rosszul tettem. Akkor látom meg az ismeretlen férfit. Körötte továbbra is havas a föld, mintha a virágok nem mernék megérinteni, mintha az Istennő mágiája ami szétáradt körülöttünk elkerülné. Ez meglep és elgondolkoztat. Háromszín pillantásom kérdőn Rabraqquatra emelem, majd a fiú kezéért nyúlok, valamiért úgy érzem így a helyes, nem akarom, hogy a társa mellett legyen. Ha elfogadja kissé arrébb vezetem Rab mellé állva és csak amikor a fiú már mellettem van, akkor szólok a koronát viselő királyjelöltünkhöz./
- Danu áldása elkísér minket, a télből tavasz lesz, ahogy az udvarunkat fojtogató hanyatlás után is új hajnal virrad majd fel. Láttam a koronád és tudom Danu téged kegyel. Ha igényt tartasz a segítségemre, számíthatsz a hűségemre. /mondtam meghajtva a fejem a férfi felé. Közben egy pillanatra sem engedtem el a fiú kezét, ha hagyta, hogy elvezessem, majd felnéztem rá is mosolyogva./
- Ne rémülj meg kérlek. A mágia szeszélyes dolog, de ha jól kiismered, olyan csodákra képes, amikről eddig nem is álmodhattál. Higgy nekem, én is éltem a 21. században és tudom mennyire tagadta az a kor a varázst... Pedig ezt be kell fogadni! Ki kell tárni a szíved neki és akkor olyan hatalomra tehetsz szert, amiről eddig nem is álmodtál. Ha az Istennő rád mosolyog, nem szabad elfordítanod az arcod. Remélem nem rémisztettelek meg túlságosan, de bevallom magam sem tudtam, hogy ez fog történni... Az ő útjai kifürkészhetetlenek, de ha bízol benne megsegít. /mondtam mosolyogva. Néhány magyal belelógott a szemembe félig, de nem zavartam el őket, ahogy kíváncsian az arcomra hajoltak, élveztem a természet érintését inkább. Majd a hóban ácsorgó férfi felé fordultam újfent és az örömömbe bánat vegyült. Valami nem stimmelt, de miután épp az előbb fogadtam hűséget az eljövendő királyunknak úgy döntöttem rá bízom a döntést, habár nem fér a fejembe az istennő miért nem terjesztette ki kegyét erre a gyermekére./

(165)

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 18.]

*Álmodozó álomcsaj (Tessa), Zuhanóbajnok (Legion), Előkirály (Rabraquat).*


- Rangot? -/ Húzom fel a bal szemöldököm kissé hitetlenkedve. Aztán elnevetem magam. /- Én leszek a Fő Kertész. -/ De aztán megkomolyodom, mert még is csak illusztris társaságban vagyok. / - Ha azt javaslod találjak ki majd magamnak valami rangot, hallgatok rád és kitalálok valamit. Parás ember meg eddig sem voltam, hamar túl tudok lépni mindenen, amin nem lehet változtatni. De köszönöm a tanácsot, minden építő jelleggű ötletet szívesen fogadok. -/ Utóbbi mondatom közben már viszonzom is a királyjelölt mosolyát. Őszinte a mosolyom, mert tényleg jó, hogy mind a hárman segíteni próbálnak nekem ebben az új helyzetben. /
+ Végül is igaza van. Ha elneveznek Kryon Vorm, A Zöldember-nek, hát én befestem magam kékre. +
- Remélem is, hogy még találkozunk. -/ Mondom mosolyogva Éadromnak. /- Sokat kell még tanulnom erről a világról és egy jó tanár mindig jól jön. A Zöldemberségből meg úgy tűnik, hogy az én munkám lesz benne a tájban legfőképp. De nem baj, eddig is szerettem a természetet. Most legalább van okom feltételezni, hogy a természet viszontszeret.
/ Aztán a feltételezés hirtelen bizonyossággá válik, bár előtte frász jön rám. Eddig úgy tudtam, hogy a férfiak adnak virágot a nőknek és nem fordítva. Bár az is igaz, hogy lövésem sincs mit jelképez egy fehér virág egy férfi és egy nő között. De nincs is időm ezen sokat gondolkozni, mert ahogy egy "Köszönöm." kíséretében elveszem a virágot, az gyakorlatilag felrobban. /
- Hééé!! -/ Kiáltok a virágra ijedtemben, és feltett szándékom, hogy elhajítom. De nem hagyja magát elhajítani. Mintha hozzáragadt volna a kezemhez. Csak nő és nő és nő. Viszont az az érdekes benne, hogy nem lesz nehezebb. Egy dekával sem. Az ijedségem ahogy jött, úgy el is ment és most gyanakvóan vizslatom a növényt. Próbaképp kinyitott tenyérrel enyhén megrázom a kezem magam előtt, de a virág a helyett hogy leesne, egyre vígabban nő tovább. Érzem ahogy befon. De az ösztön, ami Polimetronban követelte, hogy ide jöjjek, most nyugtatni próbál. Azt súgja, hogy nincs semmi gond. Így aztán nyugodt vagyok. Aztán egészen megdöbbenek, ahogy az indák a földet érve gyakorlatilag kiirtják a telet. Egy perc alatt buja növényzet nő a hólepel helyén. Azon már meg sem lepődöm, hogy a nő örül neki, hogy virág nő a feje tetején. Végül is ezt ő tuti valami égi jelnek veszi. De az már még is csak furcsa, hogy én is örülök. Nem tudom mitől vagyok ilyen vidám, de olyan boldogságérzetem van mint ha kiengedtek volna valami sötét és dohos börtönből és a börtön előtt az engem éltető tömeg fogadott volna. Egyszerre vagyok meghatott, megkönnyebbült, energikus és élet igenlő. Mintha egy pár pillanatra a világ csak értem létezne. Bár úgy tűnik, hogy ez kifelé nem látszik, mert Tessa nyugtatni próbál, sőt még arrébb is vezet. Hagyom, hagy vezessen, legyen neki karácsonya./
- Semmi nem áll tőlem távolabb e pillanatban mint a rémület. Boldog vagyok. Bár tanácstalan is, mert nem tudom mitől vagyok boldog. -/ Elgondolkodva vakarom meg a fejem tetejét. Illetve csak szeretném megvakarni, mert a kezem beleütközik egy rakat virágba. /
+ Az én fejemen is virág van? Oké, kaptam valamiféle indaköntöst. Ez még tetszik is, legalább is az a része amit látok. De hogy virág a fejemen? +
/ Óvatosan körbetapogatom a fejem tetejét aztán elmosolyodom. /
+ Babérkoszorúm van mint Ceasarnak volt. Ráadásul ez magától nőtt a fejemre. +
/ Csak ekkor tudatosul bennem, hogy Manó már itt van és eszeveszett dühvel szaggatja lefelé rólam a zöld köntösöm. Elmosolyodom hű barátom féltésén. Nyilván azt hiszi, hogy a virág meg akar enni. Elengedem Tessa kezét és leguggolok a kölyök kutyához. /
- Nyugalom Manó. Ez nem bánt.
/ Manó nem nagyon akar nekem hinni. Már nem bántja a leplemet, csak haragosan morog rá. Kinyújtom a kezem, hogy megsimogassam, de olyan bizalmatlanul méregeti a karomon végigfutó indákat, hogy nevetésbe fullad a simogatási kísérletem. /
- Manó. Ne félj már pár gaztól. Gyere már ide.
/ Mivel a szavaimban árnyalatnyi neheztelés is van amiért a kiskutya ennyire makacs, így Manó végül hagyja hogy megsimogassam. De a simogatás végül meggyőzi, hogy én vagyok én és minden oké, így már semmi gondja az engem ruhaként körbefogó indákkal, levelekkel, virágokkal. Ettől függetlenül egy tapodtat sem mozdul mellőlem mintha félne, hogy amint magamra hagy megint bajba kerülök. Mosolyogva állok fel és nézek körbe a minitavaszon ami nem is olyan mini, mert száz méteres sugarú körben olyan a rét, mintha nyár lenne. Mondjuk Éadrom körül nem, de akkor is hihetetlen ami itt lezajlott. Szavaimat főként Tessához címzem. /
- Ezt most én csináltam?

(81)

[Caridwen]

*Legion*

/Körötted mindenhol Danu esszenciája lengi be a tájat. Ilyen tisztán szinte fojtogató volt számodra ez a varázs... Nem ártott, azonban olyan érzés volt, mintha hangyák mászkáltak volna a bőrödön. Szemtanúja voltál, ahogy mindenhol beköszönt a tavasz, téged azonban mintha elkerült volna. A talpad alatt továbbra is hó ropogott és abszurd módon a tél fagyos csókját is érezted a csontodig hatolni, hiába volt egy lépésnyire már tavasz.
Aztán szinte ezzel egy időben megrezzent a medál is, amit Mammon adott neked, és érezted, amint a testvéred kapcsolatot keres veled a medált használva erősítésnek és egyben takarásnak is, mert ahogy életre kelt, beborított akár egy védőháló, ami a körötted robajló isteni mágiától megóvott./
- Hol a francba vagy Gion? Még itt is érzem Danu érintését, pedig én itthon vagyok.... Gyere el onnan ha tudsz, ha nem, akkor pedig jövünk! Jah igen, meg van még egy kis problémánk... Illetve a tied, de Dee ragaszkodott hozzá, hogy közöljem veled, én meg nem fogok vitázni vele... Emlékszel Sarielre? Nos maradjunk annyiban, hogy előző életeid közül jó néhányban elég szoros volt a viszonyod Luci húgocskájával. Jó, tudom ez nem kötelez semmire, de ezt Deenek magyarázd! A lényeg, hogy az alacsonyabb rendű démonok közül néhányat beszippantott az az Északi ringyó, Vérkönny és most neki engedelmeskednek. Ezek a démonkák pedig Sarielt keresik. Hogy miért, azt ne tőlem kérdezd, de jobb lesz, hogyha számít valamit, megkeresed a csajt, mert a démonkák ugyan nem olyan erősek egyedül, de ezek falkában vadásznak... Mellesleg ha már ott vagy Deet érdekelné mit akarnak tőle. Ha lehet puhatolózd ki... H'Sekiratban látta Leviathán utoljára, elvileg ő ment megkeresni. Azt hiszem ez még egy indok, hogy ránézz. És bárhol is vagy tűnj onnan, mert itt táncot jár a hideg a hátamon attól a tömény Danu szagtól, ami beleng téged! /morogta kissé undorodva, majd a kapcsolat gyorsan meg is szakadt, láthatóan minél kevesebbet akart veled érintkezni. A medál ugyan óvott kicsit, de határozottan kényelmetlen érzésed volt, nem esett jól ott lenned./

[Rabraquat]

* Tessa, Kryon, Eadrom*

- Fő Kertész? ennél jobbat találj ki, mert rosszabbat fognak ők. /Kuncogok fel egy pillanatra, majd elgondolkodom, hogy mi lehetne a neve. A Zöldember egyébként nekem annyira nem is hangzik rosszul, de úgy néz ki, hogy Kryon nem kedveli, ha már kiderült a neve. + A természet esszenciája, tuti valami ilyen hangzatos nevet fognak adni. + Miután előadom a bálról a gondolataimat, megkapom a választ. A sötét királynő szervezi. A szexi sötét királynő, na, majd meglátjuk./
- Még nem kaptam meghívót, de ha azt mondod, hogy még halandókat is hívnak - megjegyzem minek? - akkor talán szólnak nekünk is. Remélem lesz valami VIP páholy, a múltkori egészen csodás volt. /Vigyorgok, hogy tudja, nem igazán gondolom komolyan, bár az is tény, hogy biztosan karcolgatná az önbecsülésem, ha a mocsoklakókkal kellene egy asztalnál ülnöm. Bízzunk benne, hogy Lynikének van ízlése. +Lynike, ez jó. Biztos örülne, ha hallaná....+ Most csak magamban nevetgélek, miközben Tessa egy virágot ad Kryonnak. Felkapom a fejem, mert súly nehezedik rá, miközben a tél megadja magát a tavasznak. Minden virágos és zöldellő, tavaszi illattal körülölelt lesz. Majdnem. Éadrom bent ragad a télben, nem lehet valami jó neki. Megérintem a fejemre csúszott valamit, érintés nélkül is tudom, hogy mi az, bár még sosem viseltem, mert nem volt pofám hozzá. Mégse kéne a hivatalosság elé menni, de nem én voltam a ludas. + Mostanában milyen jóindulatú vagyok, beszarás. +
- Te figyelj Éadrom, nem fázol? Tudom, az előbb mondtad, hogy igen, de... /Egy mozdulattal melegebb levegőt varázsolok felé, ami nem ér el hozzá, kikerüli őt, miután szabadjára engedem és csak akkor marad körülötte, ha erre koncentrálok. + Nocsak, nocsak. + Fenntartom még egy kicsit a dolgot, de hát, ha ennyire nem akaródzik, nem erőltetem, hagyom a meleg szellők a saját akaratuk szerint mozogjanak tovább. Akárcsak Tessa, én is érzem Danut és áldását, nemigen tudnám nem észrevenni. Lassan leveszem a koronát, amit még mindig nem érzek magaménak teljesen, és a kezeim között forgatom.
- Mindenképpen Tessa. /Válaszolok neki, de nem értem az egészet., egyszer már látta nálam, de mindegy is. Aztán kinyújtom a kezem és a helyére vitetem pár légelementállal, akik egyenesem a dombban lévő helyére viszik, a lakosztályomban felállított vitrinbe. Úgysem érhet hozzá senki, csak ha én akarom. Az elementálok szinte pillanatok alatt teljesítik a kérésemet, amiket szavak nélkül is közölni tudtam nekik. Sóhajtok egyet, majd a többiekre figyelek./
- Fogadd meg Tessa tanácsát Kryon, ért hozzá. /Bár gőzöm sincs, hogy honnan, de igaza van. Közben rájövök, hogy így nem maradt dolgom, hacsak Éadrom velem nem jön egy kis bájcsevejre./
- Mehetünk Éadrom?

(360)

[Legion]

* Tessa, Kryon, Rab *

/Társalgásunk lassan az egyszerű bájcsevej szintjére kezdett süllyedni. A sidhe nő, Tessa, épp gőzerővel próbálta behálózni Kryont. Lehet nem készítettem fel eléggé. Így vagy úgy, de olybá tűnik közéjük fog tartozni. De legalább lesz még valaki az udvarban, akitől értesüléseket szerezhetek. Szinte számíthattam volna rá, hogy valami úgyis történni fog. Sidhékkel kapcsolatban semmi nem történik nyugodtan. Mindennek a leglátványosabb, legszerteágazóbb módon kell történnie. Véletlenül se legyen senki száz mérföldön belül aki nem tud róla.
Mikor az átnyújtott virág hirtelen Kryon karjára kezd fonódni, még lépek felé egyet és kinyúlok a válla felé, de az utolsó pillanatban vissza húzom a kezem és hátrébb lépek. Így is érzem, hogy ösztönösen felrántom magam köré mágiám burkát, aminek igen látványos hatása van most. Csak én állok a végén még mindig bokáig a hóban.
Ám se a hirtelen növekvő virágokon, se Danu legújabb kinyilatkoztatásán nincs időm álmélkodni. Saját burkomat Mammon ereje is megerősíti amint utat talál hozzám az éteren át./
+ Ne aggódj, tartom a frontot. Csak rokonlátogatóban vagyok. Majd otthon megbeszéljük, de előtt megkeresem Sarielt. Viszont előre szólok, ha Leviathan megint hisztizni fog, zsákba kötve rángatom haza a kölyköt! Közben valaki megnézhetné, ki sikongatott az éterbe korábban, ha nincs az a fal most rosszul érezném magam. Oh, és ha már itt vagy, szereznél nekem is egy jól szabott öltönyt, azt hiszem bálozni fogunk. Indulok!
/Ezt a néhány mondatod még muszáj utána küldenem, de aztán én is lezárom a kapcsolatunkat. És igazat kell adnom neki, én vagyok talán a legkevésbé Danu-ellenes a társaságunkból, Lucifer nem számolva, de még nekem is "facsarja az orrom" az az átható mágia ami a két sidhét és Kryont belengi. Pillanatnyi semmibe révedés után hirtelen Rabraquatra kapom a tekintetemet./
- Köszönöm a meghívást, de sajnos elszólít a kötelesség. De azt hiszem Kryon barátomat sikerült jó kezekben hagynom. Legalábbis bízom benne.
/Egy pillanatra a másik kettő felé pillantok./
- Bocsássatok meg egy pillanatra!

/Mivel Danu letudta már a nagy bemutatóját, ezért én is leengedem a védelmemet. Rabraquatot a vállánál megérintve néhány méterrel arrébb terelem, ha engedi és lehalkítom a hangom./
- Úgy tűnik, valaki északon összerúgta a port az enyéimmel. Előbb vagy utóbb arra visz majd az utam. Egy szavadba kerül, és megpróbálom kihozni neked őt onnan. Vagy segítek bejutni.

/Ha nem vonul velem félre, akkor más megfogalmazásban teszem ajánlatom./
- Lehet hamarosan északra visz az utam. Továbbra is csak egy szavadba kerül. Tudod, hogy érhetsz el.

/Akár így, akár úgy, ezután Kryonhoz fordulok./
- Sajnálom, de most mennem kell. Ígérem majd meglátogatlak, de lehet akkor már te tanítasz majd engem. Ha szükséged volna rám, csak hívj.
/Kezet nyújtok neki, majd a társaság egészéhez fordulok./
- Üveg úrnője, örültem a találkozásnak. Rabraquat, remélem legközelebb többet tudunk beszélni és köszönöm, hogy ilyen hamar válaszoltál a hívásra. Manó, jó legyél!
/Végül még barátian Kryon vállára teszem a kezem ahogy elsétálok mellette./
- Vigyázz magadra Kis Kertész!
/Néhány méter múlva az égbe emelkedem. Szárnyaimnak legfeljebb a suhogását lehet hallani egy pillanatra ahogy kilövök, de még azt is csak a legélesebb fülnek. Árnyékot éteri alakjuk nem vet, ám a mágia hullámait így is megkavarják ahogy felemelnek./
+ H'Sekirat? Hosszú repülés lesz. De ki ha én nem?!


(213)

[Tessa T'Ziczmesa]

/Csak mosolyogva hallgatom a férfiak csevejét, jelenleg pont elegendő nekem az, hogy itt lehetek, hogy minden pórusom szikrázó fénnyel itatja át Danu mágiája. A mondandóm megtartom magamnak, hagyom, hogy ők beszéljenek.
Amikor Kryon elengedi a kezem egy pillanatra elbizonytalanodok, de engedem, még meg is mosolyogtat a kis játéka a kutyájával. Erről eszembe is jut Khar. Az üvegeb sincs messze, az intésemre hozzám üveg, majd a kérdő pillantására adott beleegyező biccentésem után tesz néhány kecses lépést és ő is csatlakozik az élő kutyához. Karcsú üvegfejével óvatosan megböki a Zöldember kezét, majd megszagolja a Manónak nevezett kutyát. Áttetsző tappancsain át látom a zöld gyepet, a teste pedig továbbra is megtöri a fényt. Khart azonban nem kell félteni, a teste hasonló egy kutyáéhoz, de a benne lakó elementál értelme a mienkhez hasonló. Hagyom tehát, had barátkozzon, habár előtte még úgy hiszem illendő őt bemutatni./
- Zöldember, illetve Kryon, had mutassam be Khart, ő egy tűzelementál. /teszem hozzá a teljesség kedvéért, amikor az említett eb ismét megböki őt üvegorrával. Tudom meglepő lehet másoknak, de az áttetsző bunda, ami az állatot borítja, pont olyan selymes, mint a legdrágább szőrme, hiába tűnik durvának, esetleg szúrósnak.
A pillantásom inkább a távozni készülő férfi felé fordítom. Továbbra sem tetszik a viselkedése, és az is zavart, őt miért hagyta ki a mágia hulláma, azonban Rabraquat nem ad magyarázatot rá, sem maga a delikvens, így úgy döntök ezzel a problémával is ráérek majd később foglalkozni. Ahogy közelebb jön Kryonhoz, ismét elönt az a kellemetlen érzés, enyhe harag ébred a szívemben, habár nem is tudom igazán kire haragszom. Azonban szerencsére búcsúzik ahelyett, hogy csatlakozna hozzánk, így kissé megkönnyebbülök. Angyali kecsességű biccentéssel megtoldva viszonozom a szavait./
- Részemről az öröm Éadrom, remélem legközelebb tovább közöttünk marad. /mondtam fényesen ragyogó mosollyal, habár a szívem a lehető legmesszebb kívánta innen. Persze ez soha nem jelentett problémát, ami a szívedben él soha nem jut el az ajkadig, ez a mi hitvallásunk itt a Ragyogó udvarban.
Aztán azonban, ha a férfi már úgy tűnt távozik Rabraquat felé fordultam./
- Mi azonban azt hiszem jobb lesz, ha bemegyünk. Engedelmeddel elviszem Kryont a szentélybe és megpróbálom kideríteni az Istennő pontos szándékát. És őszintén remélem, hogyha végre nem valamilyen különös szituációban sodor egy irányba minket a sors, akkor egyszer sort keríthetünk egy beszélgetésre, ha már mind a ketten a 21. század szülöttei vagyunk. Vagy esetleg ha engedi időd tarts velünk, akkor a magad szemével láthatod, mi Danu akarata. /mondtam rezzenéstelen mosollyal. Valóban igaz volt ez, egy része legalábbis... Egy részem legalábbis...
Aztán visszafordultam még a válasza után Kryonhoz, rá s ráragyogtatva mosolyom fényét./
- Nos Kryon? Készen állsz, hogy meglásd a mágia legcsodálatosabb szüleményét a Tündérdombot? Elviszlek az Istennő szentélébe, ha beleegyezel, hátha ott kinyilatkoztatja mik is a további szándékai. /néztem rá kérdőn./

(166)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

*Tessa, Rab és ha még itt van, akkor Legion.*

- Ha még a főkertésznél is rosszabbat fognak nekem kitalálni akkor tényleg jó lesz megelőznöm őket. -/ Mosolyodom el, de közben jár az agyam, hogy mi lenne a megfelelő. Szerencsére pár pillanatnyi gondolkodás után eszembe ötlenek Tessa szavai a Zöldember leírásáról. /- Az Üveg Úrnője a Zöldembereket a Természet Hírnökeiként azonosította. Szerintem ez jó lesz. A Természet Követe.
/ Éadrom szavain elnevetem magam. /
- Ugyan mit taníthatnék én neked? -/ De aztán megkomolyodom mert eddig mindig bejöttek a tippjei. /- Mondjuk eddig mindig igaznak bizonyultak a megérzéseid. Bármikor jössz, örömmel látlak majd. -/ Őszintén mondom, mert tényleg régi barátként fogom majd üdvözölni./
- Én elhiszem, hogy az Üveg Úrnője ért hozzá. - / Fordulok Rabraquat felé. /- Végül is nem csak egyszerűen megálmodta, hogy jövök, de még azt is kikövetkeztette, hogy a Természet Követe vagyok. Bár őszintén megmondva ha ezt valaki Polimetronban közli velem.... -/ Inkább elharapom a mondatot, Emlékezvén Éadrom szavaira, hogy ne fecsegjek.De még sem akarom nyitva hagyni, így még is befejezem. /- Biztos nem hittem volna neki. De ez a növény meggyőzött.
/ Utalok a még mindig a kezemben tartott virágra. Aztán egyszerűen leengedem a kezem, mert a növény úgy sem fog leesni. Aztán megjelenik egy átlátszó kutya és ismét megcáfolja, hogy én már semmin nem lepődöm meg. Most még Manó is tanácstalanul bámul hol rám, hol az érkezőre, mintha tőlen várna útbaigazítást. Gyanakvóan, de nyugodtan tűri, hogy az üvegkutya előbb engem, majd őt szaglássza meg. Aztán a /+ Még is mi a bánat ez? +/ kérdésemre Tessa adja meg a választ. /+ Varázs-tűzkutya. Érdekes, de macskát eddig még nem láttam csak Arany Homoknál. +
/Mikor Khar ismét megböki a kezem, megsimogatom és tényleg nagyon jó tapintású a szőre. /
- Szia. -/ Mondom egy baráti mosoly kíséretében a kutyának. De ez már Manó sem hagyja annyiban, ő is oda jön, nehogy már csak úgy egy másik ebet dédelgessek az ő szeme láttára. Neki a virágos kezemmel túrok a bundájába. De pár pillanat után berekesztem az állatnapot és felegyenesedve Tessához fordulok. /- Tényleg kellemes tapintású a szőre.
/ A tény, hogy a másik kutyát is megsimogattam, meggyőzi Manót, hogy Kharral sincs gond, így most ő kezd ismerkedni. Talán hiányozhatnak neki a testvérei is, végül is tegnap reggel jöttünk el a sárkánykertből és Manó soha nem volt még ennyi ideig távol tőlük. Khar talán majd pótolja kicsit a játszótársat és talán jó barátok lesznek. /
+ Legalább is remélem. Ha tényleg itt fogok élni, akkor Manónak is szüksége lesz saját barátokra. +
/ Éadrom búcsúszavain elmosolyodom, veszem a poént. /
- Isten veled Tanár Úr. -/ Enyhén fejet hajtok előtte tiszteletem jeléül. / - Vigyázz magadra és ne zuhanj le. -/ Mosolygok még rá.
+ Szentély? Tényleg fel fognak áldozni. +/ Persze nem gondolom komolyan, inkább csak bolondozok magamban./
- Azt nem tudom, hogy készen állok e rá, de ennél jobban úgy sem fogok tudni felkészülni. -/ Mondom komolyan Tessának. /- Üveg Úrnője vezess, s én követlek.
/ Persze végtelenül kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből, így már türelmetlenül várom, hogy belépjünk a szentélybe és kiderüljön, hogy még is miféle varázslatot plántált belém Danu./

(82)

[Rabraquat]

*Tessa, Kryon*

/Nem buta ez a Kryon, megérti, hogy a névválasztás elkerülhetetlen. Remélem, már gondolkodik valami használhatón. Danu akarata megnyilvánul ezzel egyidőben, az én lelkem pedig szárnyra kap, érzékeli az istennő jelenlétét, akivel volt szerencsém találkozni már többször is. Amikor a közelemben van, tényleg legyőzhetetlennek érzem magam, minden szép és jó. Új erőt önt belém ez a tudat, és az, hogy nem hiábavaló a tanulásom, érzek ösztönzést is benne, lélekben fejet is hajtok előtte. A többiek beszélgetése nem igazán köt le, bár nem mondom, hogy hidegen hagy az, hogy egy sima emberből, hogyan válhat sidhe, vagy hogyan ébredhet fel a mágiája. Furcsa dolgok ezek, na meg a bál is. Nem is tudom, hogy féljek-e tőle, vagy sem, talán ha tartok, az pont elég. De gondolom Lynarin gondoskodik a védelmemről és a biztonságomról, ha jót akar. Azt már tudom, hogy az ilyenre kényesen ügyelni kell, már csak a két domb ellentéte miatt is, nem beszélve a benne lakók gyűlöletéről. Nyilván mi nyernénk, mégiscsak mi vagyunk a fényesebbek, de ezt nem fogom megosztani a körülöttem lévőkkel. Merengésemből Éadrom rángat vissza a valóságba és kedvesebb noszogatására kissé arrébb lépdelünk. Az ügy, amit felhoz fontos nekem. + Talán vissza lehet hozni Őt, és akkor megint lehetnénk együtt, ha nem is állandóan.+ Az ajkam egy pillanatra megrándul, de ennél több érzelmet nem mutatok ki.
- Szólni fogok ha itt az idő. Köszönöm és sok sikert! /Búcsúzom tőle, majd visszalépek Tessáékhoz. Előnyére változott az biztos, igazából egy jó nőből lett egy jó nő. Talán jobban tetszik, de hát teszt nélkül ezt úgysem tudjuk meg sosem. Az ötlet jó, úgy érzem, ott a helyem a szentélyben.
- Veletek tartok Tessa és Kryon, mégiscsak jó kalauz lehetek és nem lesznek így akadályok. Induljunk /Nézem, ahogy közben Éadrom elszáll, majd ha elindul a kis csapat követem őket a dombba./

(361)

[Tessa T'Ziczmesa]

*Kryon, Rab*

/Először is kecsesen fejet hajtok Rabnak, majd mosolyogva hozzáteszem./
- Örömömre szolgál, hogy elkísérsz minket.
/Majd Kryon felé biccentettem./
- Rendben, akkor induljunk is.
/Úgy gondoltam, ha már így alakult jobb lesz, ha magam indulok meg előre, elvégre mégiscsak engem jelölt ki Danu erre a feladatra, habár a Domb oldalában bevártam a többieket, ha lemaradtak volna, és a magasabb rang jogán, meg ha már uralkodójelölt, úgy gondoltam illő Rabra hagyni, hogy először lépjen be az udvarunkba.
Ha Rab bement követtem én is Kryont is beinvitálva. Khar felváltva mászkált körülöttem és a Zöldember körül, néha becsatlakozott a fiatal kutya mellé, de hamar visszatért mellém mindig.
Miután bejutottunk a csarnokba elmormoltam egy fohászt Danunak, hogy vezessen minket a megfelelő úton, majd megindultam a Tündérdomb tekervényes folyosóin. Minden szemkápráztatóan fényes és gyönyörű volt, az arannyal erezett hófehér márvány falak és a gyönyörű berakásokkal díszített padló, vagy az arany rózsákkal futtatott oszlopok mind-mind gyönyörűek voltak a maguk nemében. Mégis valahogy halott volt a hely. Nem azon a sötét undok módon, ahogy a másik udvar, inkább úgy, akár egy szobor. Szinte vártad melyik pillanatban nyúl feléd és érint meg, de az életnek a képmása volt csupán, amúgy teljesen halott....
+ De ez már nem sokáig lesz így! +
/Az arcomon őszintébb lett a mosoly, ahogy felidéztem, hogy az Istennő vigyáz ránk, és felébreszti az udvarunk ebből az állapotból. Végül rövid sétálás után a Domb már arra is terelt minket, amerre mennünk kellett, így hamarosan feltárult az az ajtó, ahol nem is olyan régen az ikertestvérekkel jártam. A mostmár jól látható tömör kőajtó olyannyira más volt, mint az arany és márvány mindenfelé, hogy elsőre észre lehetett venni. A rajta látható kopottas napszimbólum felé nyúlok és hamarosan pont azt tapasztalom, amit legutóbb, az ajtó mintha felragyogna és életre kelne... majd feltárul felfedve a hosszú lépcsősort./
- Itt is vagyunk. /fordulok hátra mosolyogva a két férfihoz./
- Ez itt az elfeledett szentély, Danu nemrég adta vissza nekünk. Úgy hiszem ez a legmegfelelőbb hely, hogy megtudjuk az akaratát. Hát lássuk! /mondtam ragyogó arccal, majd meg is fordultam és elindultam lefelé a lépcsőkön egyenesen a szentélybe./

(167)