Yllion lakrésze

[Yllion]

Pár szobából álló, kisebb lakrész jutott osztályrészéül Yllionnak, az Éter és Árnyak Grófjának. Színeivel, összhatásában valami homályos barlang belsejét idézi, dacára annak, hogy minden szokványos kényelemmel felszerelt. Puha selyemlepedő a hálóban lévő ébenfa ágyon, finom szőnyeg a márványpadlón, és mégis, hiába a lágyan redőződő függönyök, a rejtett fényforrások luxusa; az ajtónyílások lyukszerű volta, a falak és a mennyezet díszítése mind olyan hatást kelt, mintha a Dombok varázsa elveszett volna, s az egész hely csak egy üreg lenne a föld alatt.

A kissé szűkös előszobából a nappaliba érve két bőrkanapé és egy kisebb emelvényen, az ajtóval szemben apró üvegasztal köré rendezett fotelek uralják a teret. Két kisebb ajtó vezet két oldalt a hálóba (a különféle alkalmakra szóló ruhákkal tömött gardrób természetesen csatolva) és az edzésre, táncra egyaránt alkalmas nagyterembe. Ez utóbbi falán változatos pengék díszelegnek, az apró hajítótőröktől egészen a nehéz, kétkezes pallosig, némelyiken hozzáértő tekintet felfedezheti, bizony a Pengék Mestere olykor gyakorlás céljából le is akasztja néhányukat.

[Yllion]

- Megérzések, ösztönök nélkül a vadonban halott vagy. Én pedig onnan tértem vissza, mint azt tudod. /Vontam meg könnyedén a vállamat Minami szavaira./ Ha már az újonnan kapott címemet, és az ehhez járó lakhelyemet is ismered, ez az apró információ nem okozhat meglepetést. /Húztam fanyar grimaszra a számat. Pillanatnyi habozás után +Vajon ki, vagy mi várhat odabent?+ kinyitottam az ajtót és mindenre felkészülve beléptem, hogy birtokba vegyem lakhelyemet./
- Kerülj beljebb, Karmazsin Alkony Bárónője! /Biccentettem felé a nappaliként szolgáló szoba közepéről, miután felmértem új, valahol mégis megszokottnak mutatkozó otthonomat./ Tisztelj meg azzal, hogy helyet foglalsz /Intettem az emelvényen lévő fotelek felé s magam is fellépdeltem, hogy miután ő is leült, az egyikbe telepedjek./ és elmondasz mindent. Miért kerestél meg, mit kívánsz tőlem, és egyáltalán... Honnan tud arról mindenki, hogy nemesi címet kaptam? Ennyire gyorsak lennének a királynő hivatalnokai?

(22)

[Drun]

*Yllion*


/Vet egy futó pillantásra rád, mégis annyira átható ez a tekintet amivel fogva tart, mintha most mérne fel először és vésné elméjébe, hogy mit lát. Könnyedén nekitámaszkodik a bejárati ajtó keretének, miközben te beljebb mész és körbenézel. Karba font kézzel figyel./
- A vadon, az Udvarhoz képes kéjutazás.
/Jegyzi meg, mintha semmit sem jelentene ez a pár szó. Mégis érzed a színtelen megjegyzés mögött megbúvó igazi jelentést. Nem tartja túl sokra a vadonban szerzett "tapasztalatod". Hogy ennek pontosan mi oka, nem tudod, csak sejted. Az Udvar nem csak az ösztönökről szól, hanem az éles elméről is!/
- Köszönöm itt is megteszi.
/Hárítja el invitálásod./
- Mindent elmondtam amit tudnod kell!
/Rezzenéstelen tekintettel néz rád./
- Ha azt hiszed, hogy mindent tálcán kapsz meg, rossz ajtón kopogtatsz!
/Hangja egy kis óvatosságra int./
- Nem hiszem, hogy a Királynő hivatalnokai gyorsak lennének, hiszen hivatalosan ki sincsenek nevezve, ami ezt eredményezi, hogy nincsenek is. Viszont a Hercegnő mindig mindenről tud, ami a Tél házára vonatkozik!

[Yllion]

/Az addig sem túl széles mosolyom lefoszlott, mikor arcomba kaptam csöppet sem készséges válaszát. +De hát mire is számítottam? Talán valami óvatos, kerülgetős játékra, amiben mindkettőnk örömét leli, miközben megpróbálja kipuhatolni, mik a másik szándékai? Nos, ha nem, hát nem, így én is tudok viselkedni.+/
- Megfontolom, amit tőled hallottam. Örömömre szolgált, hogy elkísértél szállásomig, viszont most, ha megbocsátasz, szeretném birtokba venni a lakrészemet. /Hajtottam meg magam, miközben megindultam felé, és ezzel együtt a bejáratot jelentő ajtó felé./ Úgy érzem, sok minden történt velem, szükségem van a pihenésre. És mivel világosan értésemre adtad, inkább kint maradnál, ne mondhasd, hogy ellenedre teszek... /Pillantottam tekintetébe, miközben - biztos ami biztos, frissen kapott hatalmammal átitatott kézzel - nyúltam az ajtó széle felé, hogy becsukhassam./

(23)

[Drun]

*Yllion*


/Szemed sarkából látsz egy halvány csillogást, mintha porszem nagyságú csillogó színes pöttyök hullanának alá, amikor oda tekintesz nem látsz semmit./
- Hagylak is, hogy felfedezd hajlékod!
/Mondja Minami, miután az ajtóra teszed a kezed, mindaddig csendben állt és figyelt téged./
- Bármilyen híreket is szereztél rólam, nem vagyok olyanfajta, aki ráakaszkodik a másikra, mint mondjuk Nagaree!
/Húzza ki magát, és állát is kissé felemeli, dacosan./
- De ahogy érzem, nem leszek sokáig, egymagad! Élvezd ki azt az időt, még nem kell azon gondolkodnod, hogy mikor vágják el a nyakad.
/Ezzel a végszóval zárja le közlendőjét, Sarkon fordul, majd távozik./

[Yllion]

Minami távoztával, a csukott ajtó mögött csak egy cinikus félmosollyal díjaztam mondandóját.
+Nem, nővérkém, levadászni csak azt szokták, akik érdemesek rá. Vagy mert előrébb lehet általa jutni, vagy mert kiprovokálta. Én pedig egyik kategóriába sem tartozok, egyrészt mint legifjabb és legalacsonyabb rangú nemes, senki nem tudja tiszteletreméltóságát bizonyítani a leküzdésemmel, másrészt pedig tudomásom szerint igyekszem mindenkivel semleges maradni. Végezetül harmadrészt... Több gondot is okozhatok az esetleges támadóknak.+
/Nyugtattam meg magamat tőröm markolatának megérintésével, végezetül a csillámló jelenséget igyekeztem szemügyre venni. Mintha csak valami roppant félénk állatkával játszottam volna, ami rögtön elszalad mihelyst ránézek, szemem sarkából, mellé fókuszálva próbáltam felismerni, de legalábbis szemmel tartani, miközben ráérős léptekkel megindultam a fotelek felé./
- Bor, vagy legalább víz... Vajon hova dughatták? /Pillantottam végül körbe az emelvényről, bármi árulkodó jel után kutatva./

(24)

[Drun]

*Yllion*


/Hosszan elmélyedsz gondolataidba és az ital keresésében, mikor újra látod szemed sarkából a furcsa jelenséget. Majd mintha halk kuncogást, amit a hideg szél hoz feléd./
- Talán keresd az asztalnál.
/Hallod egy kellemes lágy hang csilingelését, valahol a szoba másik sarkából. Mintha egy pillanatra a szemed előtt vennéd észre az apró csillogást, de ahogy jobban oda figyelsz, már el is illan.
Ha vissza mész az asztalhoz, amit körbevesz a kanapé, ahol ezelőtt ültél, észreveszed, hogy az üveglap alatt, egy szépen kivitelezett kancsó van oda téve, egy tálcára, mellette lefordított poharakkal. Az asztalon magán, egy kínálótálon, többféle finom édesség tetszeleg, még egy másik tálcán gyümölcsök./

[Yllion]

- Milyen figyelmes... /Dünnyögtem magam elé, majd a jelzett helyről elővettem a tálcát s az asztalra helyeztem. Előzékenyen két poharat fordítottam fel, s mindkettőbe gondosan ugyanannyit töltöttem a kancsóból, majd miután kényelmesen elhelyezkedtem a legközelebbi fotelben, gáláns mozdulattal intettem választott poharammal az asztal felé./
- Parancsolj, fogyassz bátran, foglalj helyet, és ha már így összefutottunk, mutatkozz is be, sőt mi több, mutasd is magad. Ugyanis ha nem tudnád, ez az én lakosztályom, s mint ilyen, roppant nagy modortalanságra vall külön invitáció nélkül idejönnöd. Hacsak nem állandó szereplője leszel mindennapjaimnak, mint a személyes szolgálóm, meglehetősen súlyosan megsértetted az illem diktálta követelményeket. Bár ezesetben is sérelmezem, hogy nem bemutatkozással kezdted ismerkedésünket. Netán orvul életemre törnél, hogy rejted magad, vagy esetleg attól tartasz, hogy külsőd borzaszt el?
/Mialatt szóval tartottam, óvatosságból azért elkezdtem belső pajzsomat kovácsolni. +Ha támadni akarna, pillanatnyilag testetlen, így nyilván valami egyéb hatással próbálkozna... Bár ezt nem igazán hiszem, már régen megtehette volna, ha tényleg ez lenne a szándéka.+/

(25)

[Drun]

*Yllion*


/Mintha meg sem hallotta volna "vendéged" az invitálást. Ugyanis nem történik hosszú ideig semmi sem. A védelmet felhúzod, de nem érzel sehonnan sem fenyegetést. Az ital finom, kellemesen felfrissít.
Ahogy figyeled a környezeted észreveszel néhány apróságot, ami egyik pillanatra megjelenik. Annyira beleillik a környezetbe, mintha eleve ott lett volna, de mégis tudod, hogy nem láttad ezelőtt ott, előtte. Az idő telik, és egyre otthonosabb lesz a lakosztályod. Semmi giccs, de mégis van benne valami plusz, mint az ahogy legelső alkalommal körbenéztél és felmérted az egyszerű berendezést./
- Nem kell tőlünk félned!
/Hallod a füled mellet a lágy csilingelő hangot, ahogy egy apró érintést érzel a válladon. Szemed sarkából látod, hogy a csillogó por eltűnik, és helyét felváltja egy apró tündér alakja. Apró teremte ellenére, kecses pukedlizéssel üdvözöl. Kezében még látsz egy gyöngyökből alkotott füzérszerű függőt, ami a hálószobád egyik részénél láttál, díszítésként./
- Üdvözöllek Grófúr!
/Az ősz színeiben pompázó, avarszerű ruhája, még törékenyebbek mutatja alakját.
Az asztalon megjelenik egy másik tündér is, akinek hófehér ruhája, a tél apró hópelyhét juttatja eszedbe./
- A nevem Lady Xelexya Issaye.
/Hallod vállad mellől, miközben az asztalodon lévő apróság, szintén pukedlizik./
- Had mutassam be édesanyámat, Milady Anadessy Issayet.
- Ne vegye sértésnek Grófúr, hogy nem mutatkoztunk ön előtt eleddig, de még nem fejeztük be lakásának rendberakását teljesen.
/Hallod az idősebb tündér szavait./
- De azt az utasítást kaptuk, hogy nem szabad észrevennie minket, még készen nem vagyunk.

[Yllion]

/Szinte meg sem lepődtem, hogy a különös idegen egyáltalán nem élt a lehetőséggel. Már éppen kezdtem volna felfortyanni +mégiscsak az én otthonom, még ha újonnan kapott is, a szavam legalább itt törvény kellene legyen!+, mikor feltűnt, mi minden változik, csinosodik. +Egy házimanó lenne? Brownie? Netán tündér? Most egyszerűen kedvemben járna, netán állandó segítőm lesz? Utóbbi esetben miért nem szólt róla senki?+ Gondolataim kavargásának csillapítására önkéntelenül is belekortyoltam italomba, gyorsan felébredő gyanúmat +Ugye nem most ittam mérget?+ elmosta a nyelvemen pezsdülő frissítő íz. +Tényleg csak frissítő. Vagy valami különösen ravasz méreg...+
Még mielőtt ténylegesen beleélhettem volna magam a mindenkitől fenyegetett, öreg sidhe szerepébe, látogatóm-szolgálóm végül csak megmutatta magát. Azazhogy magukat./

- Üdvözletem, hölgyeim. Ha jól veszem ki szavaikból, nekem már felesleges bemutatkoznom. /Mosolyogtam rájuk, miközben poharamat ismét megemelve ültömben bólintottam nekik./ Utasították önöket? Kicsoda és miért? És főként... Ez egyszeri alkalom volt, avagy a továbbiakban bátran számíthatok arra, hogy otthonomban találom lélekemelő társaságukat?
- Ó, és mielőtt elfelejteném /kaptam észbe, majd kissé előredőlve újabb pohárba töltöttem egy adag frissítőt/ kínálásom még mindig aktuális. Nyugodtan foglaljanak helyet, fogyasszanak, ha meg nem sértem vele önöket.

(26)

[Drun]

*Yllion*


/Egy újabb meghajlással viszonozzák üdvözésedet. Látod, hogy a fiatalabbik tündéren egy pillanatig zavar jelenik meg, mert most veszi csak észre, hogy kezében most is ott van még egy függő. Zavarát leplezve, széles mosolyt ejt meg feléd, majd elreppen./
- Természetesen a Hercegnő utasításinak engedelmeskedve vettük a bátorságot, hogy bejöjjünk és előkészítsük Önnek az új otthonát.
/Felel a kérdésedre Anadessy, miközben egy rosszalló pillantással kíséri lánya gyors elszállását./
- Amennyiben szüksége van udvaroncra, iderendelhetek Önnek, csak mondja meg nekem, milyen igényeknek feleljenek meg.
/Fordítja vissza komoly tekintetét feléd./
- Bármennyire is megtisztelő, hogy ránk gondolt, e feladat ellátását sajnos, nem tudjuk teljesíteni, egyéb kötelezettségeink mellett.
/Látod, hogy apró ajka egy leheletnyit megmozdul, és szomorkás mosoly jelenik meg gyönyörű arcán./
- Ellenben bármikor számíthat társaságunkra, amennyiben igényt tart szerény társaságunkra.
/Hajol meg, mondandója végeztével./
- Szállunk szolgálatára!
/Hallod a szobád felől érkező tündér csilingelő hangját, ahogy közeleg. Anyjával ellentétben nem annyira tartja meg a távolságot és így talán a megfelelő tiszteletet sem adja meg. Ellenben mindez betudható annak, hogy egy fiatal, élénk tündérről van szó. Újra válladra telepszik, és leül törökülésbe./
- Megtisztel az invitálással, csak sajnos, számunkra az ekkora pohárból való fogyasztás, nem megoldható, hacsak nem kívánja, hogy apró madarakhoz hasonlóan igyunk.
/Folytatja az idősebb, illemtudóan./

[Yllion]

/Egy pillanat erejéig eltöprengtem, vajon melyik Hercegnő lehetett az, aki gondolt a szükségleteimre, főként még bőven idejében, hogy érkezésemre elkészüljenek a tündérek... De aztán beugrott, hogy Glorya már akkor tisztában volt nemessé avatásommal, hogy összefutottunk a folyosón. +Ez azt jelenti, hogy még ha csak csekély mértékben is, de a lekötelezettje vagyok. Nem mintha ez bármit is változtatna a viszonyunkon...+ Húztam fanyar mosolyra a számat./

- Sajnálattal hallom, hogy nem lesznek mindennapi résztvevői napjaim folyásának, de azért megtisztelő lenne, ha legalább a rendszeres vendégeim lennének! /Bólintottam gondolataimat elterelve Anadessy felé. +Két ilyen pöttöm, jelentéktelen apróság, akik szolgafeladatokat látnak el... Információforrásnak nem lehetnek utolsók, de biztos vagyok benne, hogy legrosszabb esetben is olyan időtöltő társaságot jelentenek, akik történetesen nem vetélytársként gondolnak rám.+/

- Köszönöm ajánlását, viszont pillanatnyilag attól tartok, nincsen igazán szükségem személyi titkárra, a cipőmet egyedül is ki tudom pucolni, vagy éppen a vendégeimet én magam is ki tudom szolgálni. Apropó /Emelkedtem fel ültömből, vigyázva, nehogy a vállamra telepedett Xelexya le ne billenjen./, pillanatnyilag nálam nyilván jobban tisztában vannak a lakosztályom lehetőségeivel... Akad itt az önök számára is alkalmas pohár valahol? /Kérdeztem készségesen előbb a fiatalabb, majd az idősebb tündérre pillantva./

(27)

[Drun]

*Yllion*


/Látod a válladon lévő tündérkén, hogy szomorú arckifejezést ölt, még az asztalon állóénak megbánó./
- Sajnálom Grófúr, de ilyen helyzetre nem készültünk fel.
/Szabadkozik Anadessy, miközben egy apró meghajlással kíséri szavait./
- De ha úgy kívánja, máris elküldetem a lányom, hogy szerezzen be Önnek ilyenfajta eszközöket.
/A lány belekapaszkodik a hajadba, úgy áll fel, de eközben nem húzza meg, nehogy fájdalmat okozzon, viszont érzed, hogy az a pöttöm test, erőt rejt magában./

[Yllion]

- Ugyan /intettem fejedelmien, majd a kászálódó Xelexyát intettem maradásra vigyázón köré emelt tenyérrel/ ne fáradjon. Csak ha a saját kényelmük úgy kívánja, a világért sem akarnék erőszakoskodni az ivással kapcsolatban. Pusztán csak úgy gondoltam, oldhatja a hangulatot, ha esetleg önök is kortyolnak valamit. /Vontam meg végezetül vállaimat, majd miután poharamat az asztalra helyeztem, óvatosan ismét visszacsüccsentem fotelembe./
- És most, ha más, égető dolguk nincsen, legyenek olyan kedvesek, és meséljenek, mi történt az elmúlt közel száz évben, amíg nem voltam errefelé megtalálható? Hogyan történt a királynőváltás, kik ellenezték, ki támogatták? Biztos vagyok benne, hogy önöknek kifejezetten jobb a rálátásuk az udvar dolgaira...
/Fontam össze végezetül ujjaimat térdemen./

(28)

[Drun]

*Yllion*


/Nem ül vissza a lány válladra, hanem belemászik inkább a hajadba. Hallod és érzed, ahogy beszívja hajad illatát./
- Megtisztel minket Grófúr, hogy felajánlotta számunkra a közös fogyasztást!
/Mondja eközben illedelmesen anyja, miközben egy kicsit meghajol.
Felpillantva egy ideig fürkészi tekintetedet, majd belekezd az egy tömör és lényegre törő meséjébe, kérdésedre felelve. Amiben megtudod, hogy mi történt a jelenlegi királynő felemelkedésének hatására, az elmúlt pár évben. Kik voltak aki nyíltan támogatták, és hogy az a maroknyi támogató ellen, majd az egész udvar volt ellene. Pár nappal ezelőttig, amikor végre az egész udvar letette neki az esküt. Puszta tényeket közöl csupán, semmilyen személyes megjegyzést nem sző bele./

[Yllion]

- Tehát ha jól értelmezem, a tipikus jó időben jó helyen esete... /Morfondíroztam el egy kissé a hallottakat összegezve./ Persze, nem kevés hatalommal nyakon öntve, illetve a Domb támogatásával a háta mögött. És azóta pedig elcsendesedtek az ellene ágálók.

+De abba persze nem hagyták. Épp ezért lenne rám szüksége? Ezért irányított volna haza az Istennő? Diplomatára lenne szüksége? De akkor miért pont én? Az én tárgyalási módszerem meglehetősen lényegretörő, nem igazán a szavak művészete...+

/Finom fejrázással tértem vissza a társaságba, mint aki hosszú merengés végére ért. Pedig igazából csak lehetőséget adtam tündéreimnek, hogy megcáfoljanak. De persze, hogy nem tették. +Nem belefolyni, nem részt venni. Az egyik legegyszerűbben... Vagy épp a legnehezebben járhatú út. A kapott információkat pedig megoszthatják másokkal is, mint pártatlan információforrások. Na persze. A háttérben maradó tanácsnok véleménye számít igazán.+/

- Esetleg jó öreg barátomnak, Arryannak a sorsáról is rendelkeznek információval? Érdekelne, vajon ő bekerült-e már vajon a Tél Házába. Volt rá... Mennyi is? Nagyjából száz éve, továbbá ha jól értelmeztem, Királynőnk is ezen ház mentalitását bírja. Taktikailag mindenképpen szerencsés lett volna a részéről, ha az elsők között áll támogatóinak soraiba.

/Még egy kis gúnyt is sikerült lopnom a hangomba, ami halványan utalhatott rá, hogy nem szívesen állnék vele vállt vállnak vetve egyazon oldalon. +Ha netán valaki szeretne beszervezni... Nos, a hajlandóságomat a szárnyas hölgyek híresztelhetik. Bár... Kérdéses, hogy mennyire igyekszenek komolyan maguk felé hajlítani egy frissen hűségesküt tett nemest. Danu tudja. Akár az is előfordulhat, hogy igyekeznek gyorsan megzavarni, megszédíteni engem, a felsőbb körökbe került fiatal sidhét, ezáltal igyekezvén gyalogot szerezni az óriási játszmában...+/

(29)

[Drun]

*Yllion*


/Nem tesz megjegyzést az összegzésedre, és kicsiny arcáról sem tudsz leolvasni semmit. Vagy nincsenek érzései, vagy ilyen jól tudja szabályozni vonásait.
Lánya teljesen beletemetkezik beszélgetések közben a hajadba, mintha az csak egy ruha lenne. Cseppet sem zavartatja magát, hogy miről beszéltek, vagy hogy egyáltalán mit csináltok. Köszöni szépen ő élvezi a közelséged, mintha semmi más nem létezne./
- Arryan Báró, tudomásom szerint jól beilleszkedett a tél Házába. És igen, a Királynő is oda tartozik, mint minden Uralkodó!
/Egy apró fejbiccentéssel kíséri mondandóját. Mintha ezzel adna kellő nyomatékot a tényállásnak, amit te is tudsz. Csak a Tél Házából kerültek ki, az Uralkodó család tagjai./
- Ha szabad megjegyeznem Grófúr. A Királynő semmilyen taktikát nem követ. Egyszerűen hatalmát felhasználva legyőzte az előző uralkodót és a helyébe lépett, mert így döntött.

[Yllion]

/Mindössze szemöldökömet emelintettem meg utolsó mondatára./
- Eme megjegyzésével mire próbálja meg felhívni a figyelmemet? /Kérdeztem hűvös, közömbös hangon, majd kisvártatva, felderült arccal mosolyogtam./ Ó, attól tartok drága Miladym, csekély mértékben én hibáztam, mikor félreérthetően fogalmaztam. A királynő politikai lépéseit sem jogom, sem tisztem bírálni, mindössze barátom, a báró úr indítékai felé kanyarodtam el egy gondolat erejéig. Mindazonáltal megtisztelőnek tartom, hogy véleményét megosztotta velem. /Hajtok fejet felé, közben tudatosul bennem a hajamban rejtőző, ifjabbik tündér./
- Xelexya kedves, mi a te meglátásod a dolgokról? /Terelem ki finoman ujjaimmal a zavaró közelségből +Nincsen szem előtt, nem látom, mit csinál, amilyen apró, még csak meg se érezném, ha valami helytelent követne el!+, tenyeremet kínálva neki fotelként, majd rápillantva alaposan szemügyre veszem./ Bizonyos vagyok benne, hogy te is tudsz említeni valamit, ami érdeklődésemre tarthat számot. /Mosolygok rá biztatóan, mintha csak egy lenne a méretünk, és bármi reális esély létezne arra, hogy valaha az üres bókokon kívül máshogy is kifejezhetném szimpátiámat./

(30)

[Drun]

*Yllion*


/Egy pillanatra zavart látsz átfutni tekintetén, majd arcára szabadkozó mosoly ül ki./
- Bocsásson meg nekem Grófúr, amiért félreértettem mondandóját. Ígérem, a továbbiakban jobban oda fogok figyelni szavaira, hogy meglegyen velem elégedve.
/Hajol meg egy kicsit, hogy ezzel is megmutassa alázatosságát.
A tenyeredben lévő apróságnak arcát látva megfordul a fejeben, hogy mit beszélnek rólatok, mint sidhe szeretőkről. A lány arcára ugyanis, majdnem euforikus mosoly ül ki./
- Sajnálom, de én nem látok bele a Tél házának dolgaiba. Én az Ősz házához vagyok kötelezve. Csak azért vagyok itt, hogy segíthessek anyámnak, az ön szobájának időben való elkészítésében.
/Vonja meg apró vállait, viszont ez a hanyagság csak erre a pillanatra lesz úrrá rajta, mert csillogó szemeivel nagyon komolyan vesz. Főleg a kétértelmű szándékod./

[Yllion]

- Ó, ne mondd, drága. Biztos vagyok benne, hogy te is hozzá tudsz járulni a társalgáshoz. /Emeltem meg ujjammal Xelexya apró állát. Biztatóan ismételten rámosolyogtam, aztán vigyázva lejjebb engedtem tenyeremet, hogy ölembe engedett kezemmel kényelmesen cirógathassam törékeny valóját, miközben figyelmemmel és egy bocsánatkérő-megértő mosollyal a másik tündér felé fordultam./
- Nem, Myladym, erre semmi szükség. Ön bocsásson meg nekem. És erről nem nyitok vitát. /Villant aprót tekintetem, mielőtt udvarias mosolyom eluralta volna arcomat./

- Ellenben világosítson fel, meglátása szerint kik azok, akiknek érkezésére esetleg fel kellene készülnöm? Kik követik annyira az eseményeket /pillantottam jelentőségteljesen Anadessyre, mintegy sugallva kérdésem mélyebben húzódó síkjait/ hogy értesüljenek érkezésemről és kik azok, akik valamiért szükségét érezhetik, hogy mihamarabb beszéljenek egy frissen megnemesedett sidhével?
/Mosolyom változatlan volt, miközben igyekeztem a lehető leginkább a két tündér kedvében járni. Xelexyát fizikai, anyját pedig verbális kedveskedésekkel lenyűgözni. Bárki bármit gondol, ez utóbbi esett talán a leginkább nehezemre./

(31)

[Drun]

*Yllion*


/Szomorkásan ingatja meg a csöppség - tenyeredben elhelyezkedve -, apró fejét./
- Sajnálom, de nem látok bele a Tál Házának dolgaiba! Saját feladatatom, ami az Ősz Házához köt, teljesen lefoglalja minden figyelmem.
/Szabadkozik a kis tündérke. Kedves szavaid, amikkel illeted őket, látod, hogy jól esik számára, de anyja nem ennyire könnyelmű. Az Ö bizalmáért igencsak meg kell, hogy szolgálj! Nem elég egy flancos kinevezés, amit alig fertály órája aggattak rád./
- Köszönöm Grófúr, hogy ennyire megértő.
/Hajol meg igen finoman az idősebb tündér./
- A Hercegnő mindenről ami, a Tál házának köze van, figyelemmel kísér. Viszont úgy vélem, hogy Ö nem fog Önnél látogatást tenni, ellenben ezt Önnek kell majd megejtenie.
/Kezd bele, miközben a lánya alig észrevehetően majd elfekszik a tenyeredben és körbeöleli hüvelyujjad, apró kezeivel./
- Az összes főnemesre nem árt figyelmemmel lenni. Különösképpen, figyelmébe ajánlóm az Agarwaen családot, ha Ön Királynőpárti, hiszen, Ők az egyik legnagyobb befolyással rendelkező fariek, akik szembe tudnak szállni a Fagyok Úrnőjével, aki még mindig nem teljesen lojális az Uralkodóhoz.

[Yllion]

/Bólintással nyugtáztam a hallottakat, s mialatt Xelexya hátát szinte oda sem figyelve cirógattam ujjaimmal, röpke szünetet tartva elgondolkodva emésztettem a híreket. /

+Hogy a Hercegnőnek mindenre rálátása van, nem ért az újdonság erejével, mint ahogy az sem, hogy Morgan le Fey szembenáll az Agarwaen testvérekkel. Inkább... a kapcsolatok fontossága, hogy mostantól ezzel is foglalkoznom kell, ha nem akarok tudatlan gyalogként fellépni az udvar sakktáblájára. Feltéve persze, ha egyáltalán érdemben részt akarok venni a mérkőzésben és nem csak a tábla széléről lesni, ki kerül előnyösebb helyzetbe...+

- Még nem teljesen lojális? /Kuncogtam fel végül./ Így is meg lehet fogalmazni, hogy szívesebben látná a saját fején a koronát. Vagy elegendő lett volna az az eltelt pár év, hogy ennyire gyökeresen megváltozzanak errefelé a dolgok? /Csóváltam meg végül mosolyogva a fejemet./

(32)

[Drun]

*Yllion -- 2900 augusztus 5.*


/Anadessy megvonja apró vállát, aminek hatására kék szárnyai megrebbennek. Finom port hintve szét maga körül./
- A Fagyok Úrnője, nem fogad el senkit maga felett, aki nem érdemelte ki a tiszteletét.
/Tenyered szépen lassan aranyporral lesz tele, ahogy a kis izgága pille mocorog. Nagyon puha bőrének tapintása, de amikor az aranyló ujjhegyeddel érsz hozzá, még jobban fokozódik az érzés. Kicsit el is kábulsz, de nem annyira, hogy ne tudd magad korrigálni./
- Nagy a valószínűség arra, hogy igen, a saját fején akarja látni a koronát. Véleménye szerint nem érdemli meg más. Legfőképp, nem egy félvér gyerek!
/Érzed, hogy a királynőt illető szavak a finomított formában hangzottak el, és nem közvetlenül Morgan szavait hallottad./

[Yllion]

/Mármár belevesztem az apró tündér puha bőrének érintésébe +És még mi vagyunk varázslatosak! Miért nem említette a tündérek ilyen apró csodáját senki?+ mikor figyelmemet megragadja egy aprócska szó./
- Félvér??? /Kaptam fel fejemet, s meglepetésem elrejthetetlenül kiült arcomra. Felsejlett előttem a királynő ébredését követő, meglehetősen... vad jelenet, illetve Corr akkor teljesen érthetetlen megjegyzése. Körvonalazódott bennem ugyan a felismerés, de kimondani nem volt erőm./
- Úgy érti, hogy a királynő félig sidhe, félig... /haraptam el a szót, ráhagyva, kimondja-e. Aztán megráztam fejemet, s Xelexyát egy bocsánatkérő mosollyal kísérve combomra ültetvén leporoltam tenyeremet, hogy a fotel támlájára helyezzem karjaimat./
- De mit számít mindez? Főleg nálunk, hiszen a mi udvarunkban aztán nyoma sincs a tiszta vérnek, amit az Aranyló Udvarban annyira bőszen óvnak. Szinte bizonyos vagyok benne, hogy önmagában ez kevés, sőt, ha valaki nem akarja nevetségessé tenni magát, nem sűrűn használja becsmérlő jelzőként. Vagy csak én látom ennyire egyszerűen a dolgot?

(33)

[Drun]

*Yllion -- 2900 augusztus 5.*


/Amikor leteszed Xelexyát a combodra egy pillanatra durcás kislány arcot vág, majd egy gyors vállvonással letudja a dolgot és elkezd feljebb mászni a combodon./
- Az Árnyak és Vizek királynőjét nem csak azért nevezik sokszor a Sötétség Úrnőjének, mert birtokolja az árnyak hatalmát, hanem mert az Éjszaka Szülötteinek vére keveredik benne. A Sötétség mocsarának, Necraditnak egyik hercegnője.
/Miközben magyaráz felreppen és odaszáll a lányához, akit fülénél fogva csíp el, mielőtt túl közel érne hozzád./
- Annak aki vissza tudja vezetni vérvonalát majd a kezdetekig, igenis számít!
/Néz a szemedbe./
- Attól mert befogadják, nagy kegyesen a félvér fattyakat akiket a Napfényes udvarban, pusztán azért tekintenek torzszülöttnek, mert nem megfelelő családból származik egyik szülöttje, vagy más faj keveredett a tiszta vérvonallal, attól még nem fogadják el őket teljesen, és sosem lesznek igazán ennek az Udvarnak tagjai sem.
/Hangja mintha egy leheletnyit figyelmeztető lenne./
- De ezt persze mindenki tudja még ha nem is beszélnek róla.
/Mosolyodik el halványan./



*KM-i megjegyzés a gondolatmenetre: Nah, vajon miért nem?!*