Ház a tónál

[Nymloth Dracarys]

*Dylan - Előzmény*

/Reggel nyugodtan ébredtem. Nagyot nyújtózva másztam ki az ágyamból frissen és ruganyosan. A talpam szinte semmi zajt nem csapott, ahogy végigsétáltam a szobán egyenesen a fegyverállványig. Az arcomon könnyed mosollyal simítottam végig a fegyverek tokján. Majd mielőtt bármit is tettem volna nekiálltam megtisztítani és ápolni a kardokat. Sokkal fontosabb volt az evésnél vagy bármi másnál.
Miután végeztem az első feladatommal felkaptam egy gyakorlókardot az alacsony asztalba mellől és kisétáltam az udvarra. Még nagyon korán volt, tudtam hogy Dylan alszik, illetve a szobájából kiszűrődő csend alapján erre tippeltem, de igazából az sem érdekelt volna ha ébren van, a napi rutinomon ez nem változtatott semmit. Ha már nagy nehezen rendszert vittem az életembe, hát megtartottam.
Először is megfürödtem a hűs vizű tóban, ami a maradék álmot is elűzte a szememből, majd összefogva az idegesítően hosszú fehér tincseim nekiálltam néhány egyszerűbb gyakorlatnak. Először rövid bemelegítés után lépőformákat gyakoroltam, majd szúrások és vágások jöttek... Aztán szép lassan az egész egybe folyt gyilkos tánccá vált, együtt táncolt velem a gyakorlókard, vagy éppen én voltam az, aki az általa diktált angyali táncba csatlakoztam. Egy idő után már minden összemosódott, nem voltak külön mozdulatok, nem én használtam a technikákat, hanem azok használtak engem...
Mialatt gyakoroltam feljött a Nap, de nem ez volt, ami megfékezett, hanem az, amikor már minden izmom sajgott a gyakorlástól. Fáradtan ám büszke elégedettséggel ereszkedtem vissza a tóba és mostam le magamról még egy adag izzadtságot. Amikor kész voltam felszedtem a gyakorlófegyvert, majd visszaindultam a házba. Amikor motozást és kellemes illatokat éreztem a konyhából még nem mentem be, úgy gondoltam előtte azért nem ártana valamit magamra kapnom, tehát fölbaktattam a szobámba vetettem még egy pillantást a fegyverekre, majd elrakva a gyakorlókardot magamra kaptam egy rövidnadrágot meg egy lila trikót, ennél többet nem bajlódtam az öltözködéssel, és már mentem is lefelé az illatok irányába.
Dylant elmélyedt ücsörgésben találtam és úgy döntöttem nem zavarom meg ebben, tehát vettem magamnak rántottát és felkucorodtam egy székre majd enni kezdtem. Ha "magához tért" akkor csak biccentettem neki, majd üdvözöltem./
- Jó reggelt! Finom lett a rántotta. /csak ennyi, semmi több és folytattam is az evést./

(133)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

Dylan Crayton meditációs állapotban volt egészen addig amíg Nymloth meg nem érkezett. Ez idő alatt teljesen kizárt mindent az agyából. A teljes nyugalom ölelte körül. Hirtelen neszezésre lett figyelmes a háta mögül. Először a szája húzódott mosolyra, majd miután teljesen visszatért a normális gondolati állapot szintjére kinyitotta a szemét, és mosolyogva hátra fordult.
- Jó reggelt. Egészségedre váljék - mondta, majd szedett magának rántottát és leült ő is falatozni.
Nem sietett túlzottan az étkezéssel, de így is elég hamar végzett. A tányérját azonnal elmosta, majd megvárta amíg Nymloth is befejezte.
- Gondolom sietünk a munkahelyedre, úgyhogy nem tartalak fel. Én is öltözök és már mehetünk is - mondta a nőnek, majd lassan mosolyogva kihátrált a konyhából és a szobája felé vette az irányt.
Megnézegette a tegnap vett ruhákat és végül a fekete nadrág, kék ing, fekete kabát kombinációjára voksolva nekiállt öltözni. Elég gyorsan összeszedte magát, majd lévén, hogy mindene nála volt, amire csak szüksége volt a fixálót az övéhez rögzítette, majd kilépett a szobából és az udvarra sétálva türelmesen várt. Amíg várakozott néhány könnyű gyakorlómozdulatot végzett el a teraszon, hogy megmozgassa izmait és szoktassa magát az ilyen típusú mozdulatokhoz. Kissé hosszabb haja most lófarokba volt kötve, hogy ne zavarja. A mozdulatokat tökéletesen tudta végrehajtani. Ráadásul mivel lassan és precízen mozgott, így nem is izzadt meg.

(26)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

- Nem, annyira nem sietünk, direkt azért eszünk most, hogy legyen időnk beérni rendesen. /mondom nyugodtan, majd még hozzá teszem./
- Nem szeretek sietni. /aztán mivel úgy döntök így is túlteljesítettem a napi beszédadagomat csak eszek csendben tovább. Amikor végzek löttyintek egy kis vizet a tányérra, ami éppenhogycsak mosogatásnak nevezhető, majd biccentek Dylannek./
- Rendben, odakint találkozunk.
/Ezzel távozok én is fölfelé a szobámba. Szép nyugodtan magamra veszem a páncélszerű ruhám, majd a fegyvereim és felkötöm az oldalamra. Nem feltétlenül azért, hogy végigharcoljam magam a fél városon, elvégre csak akkor használom őket, ha igazán szükség van rá. A felesleges agressziót már régen kizártam a napjaimból, szükség volt rá, hogy igazi mesterévé váljak annak a művészetnek, amit harcnak hívnak.
Végül amikor kész voltam szépen nyugodtan lesétáltam az udvarra. Dylan már ott volt és úgy tűnt, mintha harcra készülne elő, illetve nem tudtam mire venni ezt a bemelegítését, de úgy döntöttem nem foglalkozok vele.
Csak odasétáltam hozzá nyugodtan, hátha akkor észrevesz és befejezi./
- Rendben indulhatunk. Majd mutatom az utat. /mondtam csendesen majd változni kezdtem. Eddig mindig letettem a fegyvereim átváltozás előtt, mert féltem, hogy bajuk lesz, de azóta egy kis boltban megvizsgáltattam a varázsmedált, amit a sárkányoktól kaptam... Kiderült, hogy ez egy fixálóval ellentétben nem csak a ruházatom, hanem korlátozott mennyiségű személyes tárgyam is eltárolja, így nem kellett féltenem a fegyvereket, akik mágikus térben várták, hogy ismét emberi alakomhoz simuljanak.
Hamarosan már szédítő magasból néztem le Dylanre, majd egy kecses (már amennyire ez ötven tonnásan lehetséges) szökelléssel a levegőbe emelkedtem és szárnyaltam is a város felé, persze kicsit lassabban, hogy Dylan tudjon követni./

(134)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton gyakorló mozdulataival éppen akkor végzett, amikor Nymloth kilépett a házból és elindult felé. Nem szólt semmit, csak biccentett a nő szavaira, majd koncentrálni kezdett és átváltozott. A szirti sas alakjában felnézett a jóval magasabb sárkányra, majd meglebbentve szárnyait felemelkedett a magasba. Dylan felvette a Nymloth álltal tartott tempót, majd követte őt a városba./
+ Jó végre úgy repülni, hogy nem kell aggódni a ruhaprobléma miatt. Kíváncsi leszek milyen fegyvert találunk a számomra. Mondjuk lennének ötleteim, hogy milyen kardot tudnék a legjobban forgatni + /töprengett az alakváltó miközben követte házigazdáját Polimetron központja felé./

(27)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - Előzmény - 2900. augusztus 17.*

/Csak egy biccentéssel konstatálom a fiú mondandóját, aztán azonban már átváltozva szállunk. Most is élvezem, ahogy a levegő elsüvít a fülem mellett, ahogy a utazom a légáramlatokkal, ahogy a hópelyhek tánca elrejt. Ugyanis havazni kezdett, mióta felszálltunk és olyan, mintha egy függönyön keresztül néznék a világra.
Persze jó párszor megtettem már ezt az utat, így szinte csukott szemmel is odatalálnék, szóval nincs gond igazából a hóval, habár félő, hogy a kis halandó fiú ráfagy a hátamra. Habár nem sok hó telepedett le rajtam, mert sárkányként a bőröm még az emberinél is forróbb volt.
Aztán a szokásosnál hosszabbnak tűnő idő után végre megérkeztünk a kis házhoz a befagyott tó partjára. Egy pillantással végigmértem az otthonom és kissé csalódottan konstatáltam hogy Dylan még nem jött haza. Nem azt mondom, hogy ragaszkodtam a gyerekhez, de bevallom hozott valami színt a hétköznapokba. Egészen normálisnak éreztem úgy magam./
+ Ha kicsit cinikusabb lennék kezdenék félni ettől a gyanúsan sok rejtélyes eltűnéstől, ami a közelemben történik. +
Leszálltam tehát és egy parányi (magamhoz képest) bíborszín lángcsóvát leheltem a befagyott tóra, mire a jég pillanatok alatt felolvadt. Nem akartam, hogy befagyjon a koi-k segge, ennyi.
Aztán megvártam, amíg Kryonék leszállnak a hátamról és amikor ez megtörtént, újabb csontropogás közepette felöltöttem az emberi arcom. Miután a fiú még mindig olyan nagy volt mint legutóbb, én meg még mindig pici kissé bosszúsan indultam meg befelé a házba./
- Nah gyere sárkányfiú, igyunk egy teát. /Ezzel be is vezettem a konyhába, habár az ajtóban levettem a havas csizmámat, hogy ne tocsogjam össze a lakást és ő is parancsba kapta, meg egy törölközőt mellé, hogy a kutya se tegyen ilyesmit.
Aztán amikor beértünk a konyhába intettem neki, hogy foglaljon helyet, aztán odaraktam vizet a teának és nekiálltam átvizsgálni a hűtőt./
- Nos van hús... meg egy kis hús köretnek. Megfelel? /pislantottam rá./

(146)

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 17.]

/ Egészen más dolog a kősárkányon és élő sárkányon szállni. Oké, az első repülésem Máglyagyújtón nem számítom ide, mert ott már akkor is elég pocsékul voltam mikor felszálltunk, ráadásul egyáltalán nem repüléshez voltam öltözve. Most úgy vagyok öltözve. Mondjuk a reggel óta tartó repüléstől így is elgémberedtem kicsit, de itt most nem kell félnem a menetszéltől, mert az öltözetem megvéd. Mondjuk már alkonyodik és nappal egészen más repülni mint sötétben. Ráadásul a hótól csak az tud megvédeni, hogy Manó bundájába fúrom az arcom, ő meg bedugja az orrát a hónom alá. Így elég fura dolog repülni, de mivel a kősárkánnyal ellentétben az élő sárkány még fűt is, jól elvagyok, és nem fázom. Manót is védi a kabátom így neki sincs oka panaszra. A tájból persze semmit nem látok, de egész nap madártávlatból bámészkodtam, így ez sem zavar. Csak akkor nézek fel mikor Nym ereszkedni kezd. Így még pont elkapom a lángcsóvát, amivel felolvasztja a tavat./
+ Na igen, egy ilyen képességgel fa nélkül is fel lehet fűteni egy kályhát. +
/ Nem csak nekem tetszik a látvány, hanem Manónak is. Láttunk már ugyan mindketten tüzet fújó sárkányt, de egyikünk sem ült a sárkány nyakában, mikor az épp lángcsóvát eregetett. Így felülről nézve a gyehenna forróságú lángoszlop hihetetlen látványt nyújt. Sajnos eme látvány csak rövid ideig tart és épp annyi időm van még, hogy felülnézetből megcsodáljam kicsit a tájat. Mármint azt a részét, amit látok a hófüggönytől. Olyan sűrűn esik, hogy jóformán csak a ház meg a fák sziluettjeit látom, bár ebben azért a sötétség is jelentős szerepet játszik. Mikor Nym talajt ér, én egyszerűen leugrom a hátáról, hogy minél hamarabb visszavehesse eredeti alakját. Manó sem vár rám, ő is leugrik. Hatalmasat bukfencezik a hóban, de rögtön talpra szökken, és nekiáll rázogatni magát, hogy lejöjjön róla a hó. A hó azonban eléggé rátapadt a bundájára és olyan bosszús fejjel néz rám, hogy ha akarnám sem tudnám visszatartani a nevetést. De hamar megkomolyodom és odalépek a kutya mellé. Leverem róla a havat és egyúttal áttapogatom, hogy nem sérült e meg esés közben. De nem érzek semmi rendellenességet és ő sem vonyít úgy fel, mintha fájós pontját érintettem volna meg, így megnyugszom mert a kutyának kutya baja. Míg én Manóval foglalkozok, addig Nym is visszaváltozik./
- Sárkányfiú? -/ Mosolygok rá. /- Ez teszik. Bár sajnos nem egészen helytálló, de akkor is tetszik.
/ Leveszem a bakancsom, aztán a kapott törölközővel szárazra törlöm Manót. Manó már hozzá van ehhez szokva, mert az elő fürdetését, tegnap előtt megismételtem és az után szintén kifésültem. Őt is meg a testvéreit is. Épp ezért, mikor befejezem a törölgetését, várakozón néz rám, várja a fésűt./
- Most nem fésüllek ki. -/ Felemelem a kezeim, jelezve, hogy nincs nálam fésű, majd megsimogatom az ebet és megindulok befelé a ház belsejébe. Manó olyan fejjel néz rám, ami már egy vállrándítással is felér, aztán jön utánam. Odabent leülök, Manó meg nekiáll felderíteni terepet, ami annyit tesz, hogy körbejárja konyhát és tisztes távolságból, de mindent megszagol. Szemmel tartom közben és megnyugodva konstatálom, hogy a járása is rendben van. így most már egészen bizonyos vagyok benne, hogy bár Manó közel sincs másfél méter marmagasságú mint az anyja, azért ezt az ugrás ő is baj nélkül vitte véghez./ - A hús hússal nekem tökéletesen megfelel. -/ Válaszolok vendéglátómnak. /- Nagyjából én is ezt hoztam, bár nálam talán még akad mellé némi kenyér is.

(46)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 17.*

/Még vetettem pár pillantást a fiúra, de láttam, hogy boldogulni fog, ráadásul nem volt telepakolva a ház mindenféle értékes műalkotásokkal vagy drága képekkel amit féltenem kellett volna, hogy levernek, így teljes nyugalommal sétáltam át a konyhába. A házamra a puritán egyszerűség volt jellemző, de nekem tökéletes volt így. A keleties stílus és semmi cifrázás, ez volt jellemző most alapból az életemre.
A konyházás előtt még amíg Kryon a kutyával foglalatoskodott fölszaladtam és elhelyeztem a fegyvereket a helyükön. Otthon nem mászkálunk katanával, meg különben is, a fegyvernek kijár az a tisztelet, hogy nem hurcolom magammal mindenhová.
Mialatt készült a tea vetek néhány pillantást a két kölyökre, főleg a négylábúra, de mivel jól viselkedik egy szót sem szólok. Okosnak tűnik, szóval van esély rá, hogy nem fog szétrágni nekem mindent.
Amikor kipakoltam a hűtőből a húst a mikrószerű szerkezetbe, akkor válaszoltam Kryonnak./
- Nos akkor már jobb lesz ez. Ezt nem cipeltem végig egy fél világon két sárkány hátán is. /mondtan semleges nyugalommal. Nem fikáztam az ő kajáját, de had maradjon meg neki, sárkányéktól úgyis lehet, hogy le fog lépni egyszer, ahogy én azokat a lényeket ismerem.
Az étel igen hamar elkészült és a kellemes illatra máris megkordult a gyomrom. Kivettem a tányérokat rajtunk a hússal, amire öntöttem még egy kis öntetet, majd az egyiket lepakoltam Kryon elé, a másika meg magam elé. A tányér körülbelül akkora volt, ami egy nálam gél méterrel magasabb embernek járt volna ki, de kicsi a sárkány és sokat eszik. A fiú is ennyit kapott, habár ő méretben jobban illett a tányérjához.
Leültem az asztalhoz Kryonnal szemben, ha ő is helyet foglalt, aztán mielőtt enni kezdtem volna vetettem egy pillantást Manóra is./
- Majd neki is keresek valamit, ha gondolod, csak együnk előtte, mert farkaséhes vagyok. /mondtam egy kis sóhajjal. Aztán neki is láttam a vacsorámnak végre./

(147)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.17.]

/A sárkánykerti épület csak kívülről keleties, így kissé szokatlan nekem Nym házának berendezése. De tetszik nekem ez az egyszerűség. Semmi csicsa, semmi sallang csak a praktikum./
+ Bár néhány virág elférne. +
/ A kajámról szóló megjegyzésen elmosolyodom./
- Ez nem madárlátta, hanem sárkánylátta étek. Kicsit meggyötört az igaz, de azért jó. Manóval egész nap ezt ettük a sárkány-lovaglás közben. Finom, de jól jön végre egy kis változatosság.
/ Tényleg jól jön. Egy részt, most meleg ételt kapunk, másrészt ez a meleg étel jobban is néz ki/
- Jó étvágyat.
/ Mondom Nymnek, majd mikor válaszol akkor nekikezdek az elém tett tányér kiürítésének. Már az első falatnál meglátom Manó értetlen tekintetét. Megszokta, hogy vagy ellőttem, vagy velem egyszerre kap enni, így most nem érti, hogy ő miért maradt ki a jóból. Mivel a vendéglátóm megígérte, hogy hamarosan gondoskodik Manóról is, úgy ítélem meg, hogy illetlenség lenne előszednem a saját hozományom és megetetnem a kutyát./
+ Nem fog éhen halni, ettünk már ma többször is. Igaz, hogy egy darab kenyeret elejtettem közben még az első étkezés alkalmával, de attól még jól laktunk és maradt elég elemózsiánk. +
- Kapsz te is enni nemsokára.
/ Mondom Manónak megnyugtatásul, de ő nem nyugszik meg. Durcásan néz rám meg a tányéromra. Nem sokáig bírom ki, hogy betartsam az illemet. /- Jól van, nyertél. -/ Sóhajtok fel megadóan két perc után. A kapott evőeszközzel levágok egy darab húst, lekaparom róla a szószt, és két ujjam közé fogva a kutya felé nyújtom. Manó rögtön megbékül és illedelmesen elveszi a húst a nélkül, hogy a kezemhez érne. Egy morzsa sem esik a padlóra./
- Többet nem kapsz.
/ Közlöm a tényt. Manó először még reménykedik, hátha meggondolom magam, de mikor látja, hogy mégsem, elmegy tovább szaglászni. Azzal az egy falattal, helyre állt számára a világ egyensúlya. Miután a konyhát felmérte, elindul az ajtó felé, hogy a többi helyiséget is szemügyre vehesse./
- Manó.
/ Mondom neki. Megáll és rám néz, aztán reménykedve kipillant a folyosóra, majd ismét rám./
- Nem.
/ Jelentem ki kategorikusan. Manó megadja magát és hasra fekszik a lábam mellé. Fejét ráhajtja a két mellső lábára és bámulja a padlót. Én hamarosan végzek, tisztára pucolom a tányéromat.. Mikor házigazdám is végez, akkor szólalok meg./
- Köszönöm, ez finom volt. Igazán szép lakásod van és a kilátás is káprázatos. Azért a tűzcsóváért meg külön köszönetem. Gyanítom, hogy nem miattam csináltad, de akkor is nagy élmény volt felülnézetből látni, ahogy felolvasztottad a tó tükrét.

(47)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 17.*

/Éhes sárkány husival álmodik, szóval jelenleg a táplálkozás az elsődleges szükségletem és közben nem igazán zavar a fiúk kis közjátéka. Persze vetek néhány pillantást a nevelő-kuncsorgó párosra, de csak egy halovány mosollyal elintézem a dolgot.
Felőlem úgy neveli a fiú a kutyáját, ahogy akarja. Azonban miután belapátoltam a valóban sárkányhoz méltó adagot, és megint egy kicsit jobban érzem magam elkezdek foglalkozni minden mással is.
A tányérom bedobom a mosogatóba, majd előkutatok még több húst a hűtőből. Mivel úgy nézem a maival igencsak megcsappantak a készleteim felírom magamnak fejben, hogy el kell szaladnom majd kajáért munkába menet, de ez éppen csak áthalad a fejemen, miközben egy mélytányért megpakolok hússal. Ez körülbelül annyiban különbözik a mienktől, hogy nem öntöm le azzal a finom öntettel, majd odasétálok és lerakom a tányért a kutya elé./
- Parancsolj Manó, jó étvágyat. /azzal megpaskolom a kutya fejét nem törődve vele, hogy sok kutya nem szereti, ha kajálás közben zaklatják. De úgy döntöttem még nem eszik, csak megkapta, így nem lesz gond belőle.
Aztán hallom a teafőző számon kérő füttyentéseit, így odasietek és elkészítem a teát. Majd fogom az egész pakkot és a teákat és a kannát lerakom az asztalra kettőnk közé. A kutyát is meglesem, de úgy tűnik jól elvan így az egyik csészét a fiú elé csúsztatom és csak akkor szólalok meg./
- Tessék, remélem ízleni fog. Kissé fűszeresebb a megszokottnál talán. És vigyázz vele, mert forró. /teszem még hozzá, majd én beleiszom az enyémbe. Mostanság sokkal könnyebben viselem a forró dolgokat, talán ez a sárkánylét velejárója. Aztán egy korty után leteszem a csészét és ibolyaszín pillantásom Kryon arcára függesztem./
- Nah mostmár beszélhetsz sárkányfiú, had halljam azt a mesét a jó sárkányokról! /mondtam somolyogva két kezemet a meleg csészén nyugtatva, mintha magamhoz akarnám vonni a melegét./
- Nem mellesleg ha ennyire odavagy a tűzért felgyújtok neked valamit, ezen ne múljon. tettem még hozzá szintén mosolyogva. Igazából én is élveztem a tűzokádást, egyike volt azoknak a dolgoknak, amiket legjobban szerettem a sárkánylétben, de a fiú lelkesedése csak még jobban tudatosította ezt bennem./
- De amúgy valóban nem a te kedvedért volt, csak nem akartam, hogy a koi-aimból gyorsfagyasztott halfasírt legyen. /vontam vállat újabbat kortyolva a teából.

(148)

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 17.]

/ Manó élénk érdeklődéssel kíséri Nym mozdulatait. A tele tányért hálásan fogadja, majd a paskolás hatására olyan fejet vág, mint egy jóllakott óvodás. Pedig nincs jól lakva, ezt nagyon ékesen bizonyítja az a lendület, amivel nekilát a táplálkozásnak. Nem fal, de nem is nyammog. A teát hálásan fogadom, jól esik valamivel leöblíteni a vacsorát. /
- Fűszeres? -/ Lepődöm meg. /- Ilyet még nem ittam. -/ Belekortyolok a teába és átjár a melege. /- Ez finom. Még csak hasonlót sem ittam soha, de finom.
/ A tüzes mondatán nagyot nevetek. /
- Köszönöm. De nem venném a lelkemre, ha miattam égne le ez a szép erdő. Meg csak felülnézetből szép látvány a tűzcsóva, azaz amikor a nyakadban ülök. Gondolom azért nem fogsz repülni velem egy kört, hogy közben nézegethessem a lángcsóváidat. Pedig sárkányháton még nem sétarepültem.
/ Mondom kis mosollyal, aztán megkomolyodom. /
- Szóval a jó sárkányok. Hát ahogy megismertem őket, egyikük sem gonosz, csak hirtelen haragú. De ez sem jellemző mindegyikükre. Igazából csak nyolcukat ismerem. Közülük ketten, Sziklalovas és Aranyhomok a vezetők. Legalább is hallgatólagosan. Ők a szervezők. Testvérek. Ők azok akik mindent megtettek, hogy otthon érezzem magam a sárkánykertben. Oké, nem díszítették fel a szobámat léggömbökkel, de ők azok akikhez sárkány ügyekben te is bátran fordulhatnál, biztos vagyok benne, hogy empátiával és szeretettel fogadnának. Aztán a nő akiről még az erdőben meséltem neked, Vértűz. Az eredeti nevét én is csak véletlenül tudom, a Vértűz az én kreálmányom, de jól illik rá. Kicsit tüskés természet, de azért vele sincs gond. Meg akivel még beszélő viszonyban vagyok, Keleti Láng. Ő amolyan helyettes vezető. Egyfajta keveréke az elegáns üzletembernek és a nagykövetnek. Nekem mondjuk Stevan Segal indiános verziója ugrott be az arcáról. Ő is jó arc, bár nagyon ritkán látom, mert folyton úton van. Ezen felül ott van még egy testvér pár. Ők, akárcsak apád, levegőnek néznek. Azt hiszem lenéznek, mert nem vagyok sárkány. De ők sem akartak nekem eddig ártani, bár gyaníom, hogy tök nyugodtan végig néznének a halálom. Kb annyiba néznek mint egy hangyát. De engem ez nem érdekel, amíg nem cseszegetnek, addig szarok rájuk. Meg ott van még Viola Hajnal, Grter. Őt nem ismerem. De egész kedvesnek tűnik, csak vele sem futok össze túl gyakran. Összességében nem rosszak, csak némelyikük kissé pökhendi meg zakkant.
/ Lassan, megfontoltan beszélek, és mire befejezem, addigra a teám is elfogy. /
- Ha lehet akkor öntenék magamnak, mert kérek még.
/ Miután Manó tisztára nyalta a mélytányért, mintegy megköszönve az ellátást, elégedetten vakkant egyet, kilógó nyelvvel elkezd lihegni, miközben engem bámul. /
- Ha megkérlek akkor adsz egy kis vizet is Manónak? A miénk ugyan is elfogyott, tehát újra tölteném a palackjainkat is ha lehet.
/ Mondom a lehető legudvariasabban. Miközben Manóval meg a vízzel foglalatoskodunk, felteszek egy újabb kérdést./
- Jól értelmeztem, hogy a koi egy halfaj?

(48)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 17.*

- Régebben én sem, habár a vodkán kívül máson nem nagyon éltem. De nagyon finom, könnyű megszokni és a szervezetnek is jót tesz. /mondom nyugodtan. Már csak az is ellazít, hogy a finom teaillat belengi a konyhát. Lehet, hogy néha még visszatér a régi énem, de alapvetően már más vagyok, egy másik ember egy másik világban.
A szavain én is csak mosolygok, de kis gondolkozás után megvonom a vállam./
- Jó, az erdőt valóban nem lenne jó dolog ha felgyújtanám... Már történt egy hasonló, de az ennél kicsit komplikáltabb eset... Maradjunk annyiban, hogy a sárkánytűz igen gyorsan terjed és pusztító. /csöndesedtem el egy kicsit, ahogy felidéztem a látogatásom a vadászok laborjához. Erről persze eszembe jutottak a társaim, akiknek még mindig nem akadtam a nyomára..../
+ Zair, Fenrir, hol a francban vagytok?? +
- De amúgy ha szeretnél megmutathatom a környéket. Nem vagyok annyira finnyás, hogy ne repüljek valakivel egy kört... Habár bevallom volt már olyan érzésem, hogy sétarepülőgép vagyok, de ha szeretnél majd repülhetünk egyet. Persze csak ha elállt a vihar. /néztem ki az ablakon, amit szinte függönyként választott el a külvilágtól a havazás./
+ Lehet a ház körül tényleg gyújtogatnom kell majd, vagy eltemet minket a hó... +
/Aztán figyelmesen hallgattam végig amit a sárkányokról mondott, próbáltam minél többet megjegyezni belőle, mert nem én voltam a nagy stratéga, de az információk életet menthettek, ha úgy jött ki a lépés. Amikor befejezte egy darabig gondolkoztam, majd megráztam a fejem./
- Ez mind szép és jó... Még ha feltesszük, hogy hiszek neked, hogy nem minden sárkány olyan kegyetlen, akkor sem változtat ez semmin. Nem fogok elmenni a sárkányokhoz, mert itt az életem nem a legfényűzőbb, de nekem tökéletesen megfelel. Van munkám, egy lakótársam is, majd ha előkerül, szóval megvan mindenem, ami kell. Ellenben a sárkányok szerintem engem is lenéznének... Oké, hogy sárkánnyá tudok változni, de én sem vagyok igazán sárkány... Ha téged semmibe vesznek és lenéznek, engem még meg is vetnének szerintem. /csóváltam a fejem. Nem voltam szomorú emiatt, egyszerűen csak közöltem a tényeket.
Aztán amikor teát kért csak biccentettem./
- Persze szolgáld ki magad nyugodtan, örülök, hogy ízlik. Majd ha elfogy csinálok még. /Aztán felálltam és egy mélyebb tányérba töltöttem a kutyának is vizet és odaraktam mellé. El is feledkeztem róla, látszik, hogy én nem tartok állatot.
A halas kérdése már kevésbé volt frusztráló, mint a sárkányos téma, még el is mosolyodtam./
- Igen, egy halfajta, pontosabban pontyféle. Olyan, mint egy nagyra nőtt aranyhal... akár 90 cm-esre is megnőhetnek, és állítólag van amelyik hatvan évig él. Már a 21. században is volt belőlük, azóta nem sokat változtak. Nishikigoi-nak is hívják, de ezzel nem hiszem, hogy sokat segítettem. /teszem még hozzá és töltök magamnak teát, meg neki is, ha kiürült a csészéje./
- És te? Mihez akarsz kezdeni magaddal? Ne vedd tolakodásnak, de nem vagyok biztos benne, hogy hosszú távon a sárkányok megbízható lakótársak lennének...

(149)

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 17.]

/ A vodkás megjegyzés meglep. Nem néz ki a lány egy idült alkoholistának. Bár ez az időszak még a fátyol előtt lehetett./
- Én teák közül csak a sima filteres teákat ismertem mindaddig. De ez sokkal jobb.
/ Aztán ismét meglep, mikor még is belegyezik, hogy sétarepülhetek egyet vele. /
+ Csupa rejtély ez a lány. De egészen kedves. Már amikor nem akarja leharapni az ember fejét. +
/ Mosolyodom el magamban. A kellemes meglepettség a hangomon is érződik egy kicsit. /
- Köszönöm a lehetőséget, élnék vele. Ebben az időben viszont tényleg nem lenne jó, ráadásul értelme sem lenne, mert a havon kívül csak még több havat látnék, és azzal már a fátyol előtt is volt dolgom bőven. A sétarepülőgépség tényleg furcsa lehet. Még a fátyol előtt szerettem volna megtanulni repülőt vezetni. Mondjuk sétarepülőt. Én azt hiszem élveztem volna a röpködést, bár az igaz, hogy az utasaim nem a nyakamban ültek volna. -/ Mosolyodom el. /- De valahogy vonz a repülés.
/Az ismertető utáni mondataira, felsóhajtok./
- Félreértesz. Nekem nem célom, hogy megszerettessem veled a sárkányokat. Mint mondtam, távol áll tőlem, hogy rád erőltessem a véleményemet. Attól meg még Viola Hajnal is óva int, hogy a kertbe merészkedj, mert Hideg Halál bizonyára rövid úton végezne veled. Én azért vagyok itt, hogy hírt adjak neked Gterről és Gternek rólad. Mesélek neked a sárkányokról, mert ki tudja mikor lesz még ez az infó a hasznodra. De ismét leszögezem, nem célom megszerettetni veled a sárkányokat. Én egy követ vagyok. -/ Elmosolyodom. /- Tudod leginkább úgy érzem magam, mint valami tanárnéni a családlátogatáson.
+ Pont ezt csinálom. Idejövök, szétnézek, aztán beszámolom róla, hogy mit láttam. Még jó, hogy nem veszi tolakodásnak a megjelenésemet. +
- Köszönöm. -/ Mondom a teára utalva, aztán elnevetem magam. /- Szóval van egy tó méretű akváriumod. -/ Míg én a teámat kortyolgatom, addig Manó boldogan iszik, aztán megint reménykedve pillog rám, hátha végre elhagyhatja a konyhát. Miután ismét nemleges választ kap, vissza fekszik a lábam mellé. Elgondolkodva simogatom meg, míg Nym kérdésén töprengek. /
- Őszintén szólva nem tudom. Tudod épp lezártam életem egy fejezetét mielőtt átjöttem a fátylon. Eredetileg orvosnak, sebésznek szeretem volna kitanulni. De mielőtt belekezdhettem volna a komolyabb tanulmányokba, itt találtam magam. Igazából a repülni vágyáson meg a sebész szakmán kívül nem voltak terveim. Itt meg azt sem tudom, szükség van e még egyáltalán sebészre. Ráadásul a H'Sekiratban látottak alapján ma már egy sima bicikli is sugárhajtású. Nem akarok életem végéig a sárkénykertben lakni és a sárkányok jóindulatától függeni. De azt hiszem, hogy ők az a biztonsági háló, ami kell hozzá, hogy nyugodt szívvel megpróbáljak majd a saját lábamon megállni. Azt hiszem az a legfőbb gond, hogy nem találom a helyem. Ha Manó nem lenne, akkor végképp nem tudnék magammal mit kezdeni. -/ A töprengésemből végül egy mosollyal riasztom fel magam. /- Végül és még fiatal vagyok. Ki tudja, talán még elnök is lehetek.

!49)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 17.*

/A filteres teák emlegetésére egy kissé elfintorodom, amit majdnem egy mosoly követ, ahogy tudatosodik bennem, hogy bizony én is változtam. A testépítő-kidobó korszakomban aztán tényleg nem szórakoztam ilyenekkel, hogy tea... Fehérje jöjjön oszt csá... Érdekes meddig jut az ember lánya. Ma már csak a valódi teafüvekkel főzött teákat iszom, habár húst még mindig jelentős mennyiségen fogyasztok, de inkább csak megszokásból, nem azért, hogy valami félőrült hülye piást kihajítsak az ablakon...
Aztán rá kell eszmélnem, hogy egy ideje már ezen tűnődök valószínűleg, így gyorsan kivágtam magam, illetve próbálkoztam./
- Nos majd mutathatok még egyet, ha ez ízlett. Habár bevallom én is itt szoktam rá, de jelenleg el sem tudnám képzelni az életem teák nélkül. Mindnek megvan a maga karaktere, a maga hangulata... /mosolyodok el kissé.
Aztán csak elgondolkozva hallgatom a fiút, van valami jókedv és boldogság a szavaiban, pedig őt sem egy mézes csuporba dobta a fátyol, hogy csak lefetyelnie kelljen, és jól el is éljen./
- Oké sárkányfiú, azt hiszem túltárgyaltuk. Ha holnapra jó idő lesz mehetünk akkor, vagy majd benézel, ha repülhetnéked lesz. /vonom meg a vállam./
- Itt megtalálsz, kivéve ha éppen dolgozom, de olyankor meg ha bemész Polimetronba és a Tachi fegyverkereskedés után érdeklődsz, akkor valaki szerintem útba tud igazítani. Nem mellesleg elviszlek, de vezetni nem fogsz, erről tegyél le, mert akkor lehet harapok. /mosolyodok el én is. Valahogy jó kedvre derít a fiú, talán a kedélyessége teszi, vagy csak hogy végre beszélhetek valakivel, fene érti./
- Amúgy megértem mostmár, hidd el... Habár engem régen teljesen hidegen hagyott a röpködés, de már a mindennapok része és azt hiszem hiányoznának a szárnyaim, ha valaki megfosztana tőlük. Mármint értsd képletesen. /tettem még hozzá./
+ Oké, tényleg meglepően közlékeny vagyok ma... Lehet jobb ez a tea, mint gondoltam.+
/aztán csak hallgattam Kryont leginkább semleges arccal, de megértettem amit mond, csak nem igazán láttam értelmét a dolognak, de ha sárkánymami ezt akarja, felőlem aztán lehet./
- Rendben, hát akkor megmondhatod anyunak, hogy köszi jól vagyok. Habár nem értem miért kellett ezért téged is belekevernie a dologba... Illetve miért olyan fontos ez. Én nem vagyok sárkány, alakváltó vagyok, szóval nem igazán értem mire ez a nagy felhajtás. De szíve joga, meg persze a tied is követ úr. /csóváltam meg mosolyogva a fejem. / Nem mellesleg nem akarlak elkeseríteni, de egy picit túl magas vagy cuki tanárnéninek... Nem mellesleg te mindig ekkora voltál, vagy a fátyol csinált belőled felhőkarcolót? /pillantottam rá résnyire szűkült gyanakvó szemekkel, habár ez inkább viccelődés volt. Nah jó, meg egy pici irigység, még mindig nem békéltem meg a törpenövésemmel, hiányzott egy kicsit a régi testem.
Aztán végighallgattam, amit magáról mondott és valamiért segíteni akartam neki. Annyira elveszett volt a kölyök, annak ellenére hogy nagy lakli kölyök volt, hogy már-már előjöttem a nem létező anyai ösztöneim. Illetve kezdtem kételkedni magamban, mert mostanság többet segédkeztem, mint a máltai szeretetszolgálat, de ez nem sokat változtatott a mondandómon. Csak mondtam, ami a számra jött, nem gondoltam igazán át./
- Hát mindenképp ajánlanám, hogy nézz körbe, mert sárkányéknál valóban nem terveznék hosszútávra. Most talán jó arcok, de fene tudja mikor kattannak be. /Aztán észrevettem magam, hogy szinte megint a régi énembe vedlettem vissza, így kicsit szelídebben folytattam./
- Ha gondolod majd megkérdezhetem a főnököm nem tud-e neked valami repkedős állást, az a kicsi kínai alakváltó jelentéktelennek tűnik első látásra, de szinte mindenben benne van a keze. A sebészethez szerintem még jó sokat kéne tanulnod, hogy beérd a helyi őrült tudományt, de szerintem itt is vannak iskolák, ha érdekel a dolog, akkor biztos tovább tudnád képezni magad. Szóval minden lehetséges, az első lépés, hogy eldöntsd mit akarsz. Nekem is ez tartott a legtovább. /mondtam picit elgondolkozva./
- Hát az elnökségre nem törnék a helyedben... Ha jól emlékszem nincs nagyon elnök, inkább afféle szövetség vagy mifene van a városok között, de én aztán annyit értek a politikához, mint elefánt a porcelánfestéshez. /vonom meg a vállam ismét. Aztán felmerül egy gondolat, és muszáj megkérdeznem, ha már így erre terelődött a téma
- Amúgy kölyökképű vagy ez tény, de a bolt elég jól képes elmaszkírozni minket... Hány évest is takar pontosan az a fiatal? /néztem rá érdeklődve./

(150)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.17.]

/Hagyom, hogy Nym a gondolatai között lebegjen, mielőtt megosztja velem a teázásról alkotott véleményét./
- Talán még én is rá fogok erre szokni. Habár a konyha mindig a bátyám meg anyám területe volt. Én a rántottán meg a főtt virsli főtt krumplival típusú étkeknél sosem jutottam tovább. Bár két hétig dolgoztam a bátyám pizzériájában, mert az egyik alkalmazottja lebetegedett. -/ Felnevetek. /- Elégettem pár pizzát, mire használható kuktává váltam. Remélem a fűszeres tea elkészítése egyszerűbb.
/ A repülésnek határozottan örülök. Ugyan sosem álmodoztam róla, hogy egy napon majd sárkányháton fogok repülni. De szerettem volna egy repülőgépet. Nem egy nagy utasszállítót, hanem csak egy kis kétfedeleset. Manapság már talán repülőgépek sincsenek. De repülő helyett vannak sárkányok, így azt hiszem jól jártam. /
- Ha ez azt jelenti, hogy jöhetek máskor is, köszönettel elfogadom. Jó a társaság és szép a környék. A fegyverbolt, Tachi fegyverkereskedése. Megjegyzem. -/A vezetésen felnevetek. /- Nem is tudom, hogyan vezethetnék. A lovakat sarkantyúzzák, de a te pikkelyeid csákányozhatnám is, meg sem éreznéd. Zablával a szádban meg igen hülyén néznél ki. A képletességet meg értem, és megértem. Én is utálnám a helyedben, ha "elfelejtenék" repülni.
/ A cinizmusát Viola Hajnallal szemben még most sem egészen értem, de elfogadom, végül is az ő dolguk. Teljesen komolyan beszélek./
- Ha valaki mást küld, akkor Hideg Halál előbb-utóbb rájön a dologra és az számodra szerintem igen egészségtelen lenne. Én meg épp kéznél voltam, én voltam a legpraktikusabb megoldás. Meg rám fért már, hogy kimozduljak onnan. Jó helynek tűnik, de azért mégsem akarok besavanyodni. -/ Aztán én is elmosolyodom. /- Én sem voltam mindig ilyen égimeszelő. A fátyol jó húsz centit nyújtott rajtam. Cuki tanárnéni meg biztos nem lennék, nem jönne rám a szoknya. De egy türelmes tanárbácsi szerepe annyira nem lenne idegen tőlem.
/ A sárkányok bekattanásának lehetősége kissé meglep./
+ Hát némelyik már most is be van kattanva, de Sziklalovast nem tudnám elképzelni mint féktelen őrültet. +
- Tényleg beprotezsálnál engem valami állásba? Hálás lennék érte. Pláne valami röpködős állásért. Bár az utóbbi hét sárkányháton való utazásait kivéve nincs tapasztalatom a repüléssel kapcsolatban. De készen állok bármit megtanulni. A sebész szakmát szerintem ma már valamiféle droidok végzik. Pontosabbak és hatékonyabbak az embernél. Bár az tény, hogy igen ijesztő látvány lehet egy sokkarú gépezet, a kézfeje helyén mindenféle szikékkel, meg fertőtlenítővel, meg ilyen-olyan csövekkel. Szerintem a mai tudomány sem jelentene megoldhatatlan feladatot. Az emberi test végül is nem változhatott olyan sokat ezer év alatt, azzal nem lenne gond. A többi faj felépítése meg apránként szerintem szintén elsajátítható. Mondjuk az nagyon érdekelne, mi zajlik olyankor a sejtjeidben mikor épp alakot váltasz. Ilyen mértékű sejtosztódás már önmagában is nagy megterhelés lehet. Ha még hozzá vesszük, hogy ez nem szimpla növekedés, hanem a teljes szervezet átalakulás oly módon, hogy az eredeti szervezet nyom nélkül eltűnjön, akkor ez tényleg elég bonyolult lehet. Aztán még a visszaalakulás.... -/ Rájövök, hogy nem magamban filózok, hanem hangosan beszélek. /- Bocs. Azt hiszem kissé túlságosan beleéltem magam.
/ A politikai helyzet elemzése igazából nem érdekel, sosem érdekelt a politika. De mivel ez egy tök idegen világ, nem árt tisztában lenni a jelen politikával. /
- Tehát van tíz város azok jelenleg a központok. Jól összemehetett ez a világ, ha csak tíz város fér el rajta. Pedig milyen soknak tűnt ez a repülés a kősárkányon. Reggel óta repültem. Megállás nélkül. Hány óra van most? Vagy ami még jobb, Nincs véletlen egy világtérképed?
/ A kérdésére elmosolyodom./
- Tizennyolc éves vagyok. Pluszmínusz kilencszáz. Te mióta vagy itt és hogy kerültél ide?

*Grat a szintlépésedhez. *
(50)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 17.*

- Félre értesz sárkányfiú. /csóválom meg a fejem./
- Itt senki nem beszélt főzésről... Csak a teázást mondtam. Egy tea elkészítése pedig nem akkora ördöngösség. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy én is véghez tudtam vinni. Pedig hidd el én sem vagyok egy konyhatündér! Sőt! A lakótársam is eltűnt, aki tudott főzni, szóval mostanság rendelem a kaját... Nos eddig terjed az én főzőtudományom, de a teázás az más tészta.
/Majd egy picit még gondolkozok a szavain, mielőtt hozzátenném./
- Hát, ha csak pár pizzát égettél el, akkor jó vagy. Én már egy erdőt is felgyújtottam. /villant fel egy gyors mosoly az arcomon, de tova is szállt egy pillanat alatt./
- Persze, ha el tudsz szökni a sárkányok elől felőlem jöhetsz, a magam fajta vén csontoknak már néha elkel egy kis társaság. /vontam meg a vállam, pedig annyira nem volt vicc a dolog, mint amennyire annak szántam. Néha tényleg egyedül voltam. A vicc az egészben, hogy az ilyesmi régen soha nem zavart. Elvoltam, éltem, ettem, verekedtem és ennyi elég is volt az élethez... Azonban mind változunk, ez a század átformál, de még nem tudom örüljek-e ennek...
A továbbiakra pedig csak felhorkantok és a fejem csóválom, még jobb ha bele sem gondolok efféle hülyeségbe, mert még a végén a régi énem erőteljesen felhúzná magát.
Aztán végighallgatom az újabb sárkány adagot, de csak a fejem rázom meg ismét./
- Jó, amit igazán nem értek, hogy egyáltalán miért kellett bárkit is küldenie. Én NEM vagyok sárkány, főleg nem a lánya. Alakváltó vagyok, van saját életem, a szüleim már vagy kilencszáz éve halottak, és talán jobb is így. De mindegy, legalább neked jól jött a kimozdulás kapcsán. /vonok vállat, aztán irigyre vált a pillantásom, habár be nem sárgul az irigységtől, de közel áll hozzá./
- Ez csalás! Én bezzeg összementem... Szerintem az én elcsalt húsz-harminc centimet adta akkor neked... /néztem rá összeszűkült szemekkel. Oké, persze nem voltam valójában dühös, elvégre valószínűleg nem így működött a dolog... Nah jó, nem voltam annyira dühös.
Majd egy sóhajjal próbálom összekaparni magam és visszazökkenni a meditatív transszerű állapotomba, de pár másodpercbe beletelik. Aztán azonban egész nyugodtan sikerül megszólalnom. /
- Persze, habár nem én, inkább a főnököm, nekem nincs még ennyire nagy ismeretségi köröm ebben a korban. De majd holnap, ha bemegyek dolgozni megkérdezem neked.
/Aztán elhallgatom a tudományos fejtegetését, és inkább csak iszok még pár korty teát./
- Hát egészségedre, én soha nem értettem az ilyen tudományos izékhez. Vagyok, aki vagyok és hát az nem egy zseni, de jól elvagyok így. /vonok vállat ismét./
- Hát, azért azt tegyük hozzá, hogy ezek a városok nem valami kicsik... H'Sekirat a főváros szerintem van akkora, mint száz Moszkva egybe gyúrva... És Polimetron sem kicsike. Amúgy térképem nincsen, de szerintem bármilyen sarki árustól tudsz egyet venni. Amúgy olyan hat-hét körül járhat az idő.
/Közben fölteszek még egy kanna teavizet forrni, de kis híján magamra borítom, amikor meghallom a korát./
- Mennyi?! Ne viccelj velem sárkányfiú! Neked akkor még ott a tojáshéj a fenekeden... /Megütközve nézek rá a vállam fölött, majd csak megcsóválom a fejem./
- Nah mindegy... eh kölyök... Hát, az egy jó kérdés mióta vagyok itt, ha úgy vesszük hónapok óta, ha máshogy, akkor öt éve. Kis kavargás után ugyanis kikötöttem a mesteremnél, akivel valami titkos kertben edzettünk, ahol nem egészen úgy telt az idő, ahogy kint... Tudom hülyén hangzik, de ez a világ tele van ilyen dolgokkal. Szóval gyakorlatilag nem túl régóta, de relative meg lehúztam már itt pár évet. /mondom a pultnak dőlve a kölyökre pillantva./

(151)
*Köszi*

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.17.]

- Egy erdőt? -/ Lepődöm meg. /- Nézd a jó oldalát. Neked legalább nem kellet minden elégetett fa után órákig suvickolnod a serpenyőt. -/ Mosolyodom el. /- Bezzeg én az alatt a két hét alatt úgy megtanultam mosogatni hogy még most is is fejből tudnék neked mondani legalább ötvenféle tisztítószert. De kárpótlásul legalább össze tudok tákolni egy pizzát úgy, hogy az jó legyen. Ha meg ezt a teát főzni sem kell, akkor az odaégés veszélye sem áll fent így azt hiszem, hogy megkérlek rá, hogy mutasd majd meg nekem az alapvető teakészítési fogásokat.
/ Közben Manó megunja a padló bámulását /+ Várható volt. +/ Rám néz én meg őrá és ezzel a két másodpercnyi szemezéssel megbeszéltük, hogy még most sem mehet ki a konyhából. Azért nem töri le a dolog, talpra áll és ismét körbejárja a konyhát./
- Nem hinném, hogy szöknöm kellene. Bár az igaz, hogy nem lenne jó út közben összefutnom Hideg Halállal. -/ Felsóhajtok. /- Én amit tudtam, megtettem. Ha ennek ellenére mégsem érted Gtert akkor azt majd vele beszéld meg személyesen ha majd egyszer összefuttok valahol. Én hiába mondanék bármit is, gyanítom hiába mondanám. Ezt a vén csontságodat meg nem értem. Ne mondd, hogy te is az öreg sárkányok közé tartozol.
/ A következő mondatain elnevetem magam. /
- Hát a fene sem tudja. Lehet hogy a fátyol összelopkod ezt-azt, aztán másoknak odaadja. Bár te kaptál valami varázshatalmat, én meg még egy árva varázspálcát sem. Nekem ez a húsz centi plusz a vigaszdíjam. - / Egy pillanatra elmerengek aztán ismét felnevetek. /- Közvetlen előttem egy mágus lányt hozott át a fátyol aztán engem, egy halandót. A farkaslányban, aki elkísért minket regisztrálni, már az a gondolat is felmerült, hogy a fátyol kimerülőben van. Talán már csak muslicákat fog áthozni akik a tükrön vörösen izzó " Akkufeszültség alacsony!" felirat fényében fognak éhen veszni.
/ A munkalehetőség érdekelne. /
- Ha már közbenjársz értem a főnöködnél, azért is hálás leszek. Jó lenne a saját lábamra állni... Mekkora? Mondjuk H'Sekiratnak van egy rakat utcája meg a fene tudja hány szintje, de azért akkorának nem gondoltam volna. Most már tényleg szeretnék valami röpködős melót, hátha lehetőségem lenne madártávlatból is megszemlélni valamely várost.
+ Mondjuk azt a várost láttam, amelynek a kellős közepén a sárkánykert van és az tényleg nem kicsi. De annyi élet volt benne mint egy lávatengerben. De ha a többi is ekkora, akkor tényleg marhanagy települések lehetnek. De idefele jövet egyet sem láttam. Gondolom nem estek útba. +
- Tényleg tizennyolc vagyok. Tojáshéjam nincs, de nem vagyok egy öreg fószer.
+ Nem is leszek öreg fószer. Ahogy elnézem ezt a világot, itt a halandók eléggé kérész életűnek számítanak. +
- Szóval valami időtorzító mezőbe kerültél? -/ Húzom fel a szemöldököm. /- Végül is ebben a világban már ez sem lep meg. Szóval itt vagy már egy ideje de még sem. Fura érzés lehet.

(51)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 17.*

/Csak könnyeden vállat vonok, mintha a dolog nem lenne egy nagy mutatvány./
- Jah, de mentségemre szóljon, hogy figyelemelterelés volt... /Aztán csak mosolyogva hallgatom. Tényleg valami elemi jókedv aura lengi körbe a gyereket, hogy egyszerűen képtelen az ember nem mosolyogni a közelében, pedig én aztán abszolút nem vagyok egy Vigyori Gyuri. Aztán egy kissé felcsillannak a szemeim a pizza említésére. Nem tehetek róla, kicsi vagyok, de sokat eszek, és szeretem ha jókat./
- Hmmm sárkányfiú, vigyázz miket emlegetsz, mert még a végén befoglak szakácsnak a lakótársam helyett. /mosolyodok el, habár félig komolyan gondolom. A húst hússal már el tudom készíteni én is, de azért a változatosság néha nem árt meg, mert egy sárkány ragadozó, de én alakváltó vagyok, még mindig./
- Oké, nem erőszak, csak elmondtam a véleményem, ahogy te is a tiédet. Ha valamit erőszakosan akarok véghez vinni, akkor abban a tárgyalásban minimum egy, de inkább két kardpenge is partnerül szolgál. /mondom könnyedén./
- Hát bevallom nem értem, de ez nem a te hibád, szerintem képzelt anyukám nem gondolta végig ezt az egészet teljesen... Vagy csak veled nem közölt valami fontos részletet... Nah mindegy, nem is számít, majd ha akar valamit megoldja, ha más nem visszaküld téged küldönckém. /somolyogtam. Igazából az egy percre jutó mosolygás adagomat azt hiszem ezen az estén már így is megdöntöttem./
- Hát őszintén... Amikor átjöttem jobban örültem volna annak az akkor harminc centinek, mint annak hogy tébolyult tigris lesz belőlem, ha berágok... Aztán persze mostmár látom a szépségét a dolognak, de igazából jó lett volna nekem úgy is, ahogy voltam. Persze akkor azt hiszem más ember lennék. /merengek el egy pillanatra. De hamar összeszedem magam./
- Oké megkérdezem Juanjit, vagy ha gondolod holnap bejöhetsz velem, délelőtt be szokott nézni a főnököm is, hogy mennyi rendelést kevertem el, meg hogy állok a dolgokkal. Persze csak ha van kedved hozzá. És akkor te jobban el tudod mondani neki mit csinálnál szívesen. /ajánlom fel, aztán csak a fejemet csóválom./
- Oh dehogynem sárkányfiú... A 18 szemtelenül fiatal... Az még szinte gyereknek számít. /csóválom a fejem. Persze én sem voltam olyan mérhetetlenül idősebb, de az a hét év, amivel többet éltem le azért számított. Nah nem tudásba, mert azt hiszem egy sebészpalánta messze jobban informált volt nálam, inkább élettapasztalatban./
- Nos valami olyasmibe... Hát én ebben a világban már semmin nem lepődök meg. Ez a harmadik arcom, mióta idekerültem, szóval a 21. századit beleszámítva a negyedik alakom. Szóval ebben a világban nem csak az időtorzulás a jellemző, hanem minden őrült varázsnyavalya is... Talán örülj neki, hogy nem lettél valamiféle boszorkány, csak össze-vissza kuszálná az életed még jobban, higgy nekem!
/Közben a teafőzős erőteljes sípolással adja tudtomra, hogy felforrt a teavíz, szóval intek Kryonnak, hogy jöjjön ide, közben előpakolom a teafüveket és keleties fűszereket. Aztán szépen elmagyarázom mit milyen arányban kell belerakni és meddig kell hagyni ázni, hogy minden hozzávaló megfelelően oldódjon ki. A rövid tanárnéniskedés után az új adag teával visszaülök vele szemben./

(152)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.17.]

- Figyelem elterelés? Gondolom bevált. -/ Somolygok az orrom alatt, aztán alkut ajánlok. /- Mivel te megtanítasz engem teát készíteni, én cserébe megtanítalak téged pizzát sütni. Szakácsként viszont nem járnál jól velem, mert az egyszerűbb kajákat leszámítva mindent odaégetek. -/ Ismét felnevetek. /- A sárkánykertben is az első általam melegített kaját gyakorlatilag szénfeketére égettem. Az volt a szerencsém, hogy ez valami spéci bevonatos könnyen tisztítható valami, különben még most is azt sikálnám. Na jó mondjuk a második adag eleséget sikerült normális hőfokúra megcsinálni, és ezzel azóta sem volt gond. De mielőtt engem beengedsz a konyhádba, győződj meg róla, hogy van elég tisztítószered és drótkeféd.
/ Aztán megkomolyodom./
- Kardpenge? Te tudsz vívni? Az jó lehet. Én csak puszta kézzel tudok harcolni, vagy legfeljebb egy bottal.Azt meg sajnálom, hogy nem hozhattam össze valamiféle családi összeborulást. Legalább végre lett volna értelme az átkerülésemnek. Bár legalább kicsit segíthettem Viola Hajnalnak. Már ez is valami. Ez a küldöncködés meg határozottan tetszik. Kicsit olyan mint a családlátogató tanárnéni meg a postás keveréke.
+ Végre lehetne már ebben a világban egy normális család, ahol az apa nem akarja kinyírni a lányát. De úgy tűnik, hogy ez egy ilyen világ. +
- Azért nem lehetett semmi érzés tigrisbőrben járni a várost. Bár azt megértem, hogy abban a helyzetben a legkisebb gondod is nagyobb volt, mint a helyzet előnyeinek kiélvezése. Most is képes vagy még tigrisbőrbe bújni?
/ Az újabb ajánlatot örömmel fogadom. /
- Lehet tényleg ez lenne a legjobb. Végül is úgy is egy személyes találkozón dőlne el, hogy kapok e melót vagy sem. Az a legtisztább és a legegyszerűbb és akkor neked sem kell küldöncködnöd. -/ Mosolygok rá kissé csipkelődően beszélgetőpartneremre./
- Hát igen, szemtelenül fiatal. -/ Komorodom el kissé és csak kibököm mi bajom van. /- De azt hiszem, hogy én soha sem leszek szemtelenül öreg. Tudod a fátyol előtt sosem érdekeltek az ilyesféle gondolatok, mint az elmúlás. Az élet rendje az volt, hogy az ember megszületik, él max száz évet aztán meghal. De ebben a világban egyre inkább úgy érzem magam, mint valami egynyári növény aki a tél beálltával menthetetlenül megfagy, míg az ugyan ott élő méltóságteljes fák több generációnyi ilyen egynyári virág életét is megfigyelhetik. Elég szar érzés, hogy őszinte legyek. Vagy ebben a világban már nem a száz év az álomhatár egy embernek?
/ A kérdésem semleges, mert minden mágia meg repülő bicikli dacára is nehezen hiszem el, hogy e téren javultak volna a dolgok. Beszélgetésünket a teafőző szakítja félbe. Na meg Manó, aki a hangra úgy fordul a teafőző felé, mintha azt várná, hogy annak fogai meg karmai nőnek és nekiáll áldozatokat szedni. De rám nézve pár pillanat alatt megnyugszik, mert látja magatartásomon, hogy nincs semmi gond. Azért óvatosságból szemmel tartja a hangoskodó konyhai eszközt mindaddig, míg az el nem hallgat. Ez után én lépek a teafőzőhöz és teljes erőbedobással igyekszem elsajátítani a Nym által mondottakat. Erre már Manó is kíváncsi így odajön mellénk és érdeklődve szimatol a levegőbe minden új fűszer említése és használata közben. Aztán az elkészült teával visszaülök Nymmel szemben és felveszem a beszélgetés fonalát./
- Akkor te tényleg egy igazi alakváltó vagy. -/ Mondom már ismét mosolyogva. /- Ami meg engem illet, azt hiszem, hogy egy mágikus képesség már nem tudta volna sokkal jobban összekuszálni az életem. Ez az időutazás gyakorlatilag mindent a feje tetejére állított nálam. Talán a bolt is valamiféle spéci időtorzító mező lehet.... Tudod, azt hiszem, hogy miközben itt beszélgettünk, megtaláltam a célomat ebben a világban. Tanulni akarok. Mindent tudni akarok ennek a világnak a technológiájáról és a benne élők fiziológiájáról. -/ Kissé fellelkesülök ettől a gondolattól, de aztán le is lombozódom kissé. /- Nem hinném, hogy egy halandó elég ideig él ennyi tudás elsajátításához.

(52)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 17.*

- Határozottan bevált. /biccentek egy feszes mosollyal. Az labor megtámadásának emléke ismét előhozza a zavart, az elveszett társaim emlékét és a dühöt, hogy csak tehetetlen szemlélője vagyok, amint kihullanak mellőlem az emberek. Talán az arcomra is kiül ez a düh, ahogy megfogalmazódik bennem a gondolat./
+ Nem leszek többé játékszere a sorsnak... A kezembe veszem az irányítást és nem sodródom tovább az árral. Beszélni fogok Juanjivel, hogy esetleg adna-e pár nap szabadságot és ismét elindulok kutatni. Addig nem nyugszom, amíg meg nem lelem az elveszetteket, vagy legalább a nyomukra nem bukkanok.+
/A gondolataimból az ránt elő, hogy rájövök Kryon az én válaszomra vár, így kissé nehézkesen, de visszatérek a valóságba./
- Hát nem tudom... Ha hiszed ha nem, de szerintem én még nálad is rosszabb szakács vagyok. De végülis tehetünk egy próbát, azt hiszem vannak itthon tisztítószerek, vagy ha más nem felgyújtom az egészet, had égjen minden. /mondtam félig viccelve, félig komolyan.
Aztán csak egy kemény mosoly terült szét az arcomon, ahogy a vívásról beszélt./
- Nos igen azt hiszem mondhatjuk úgy... Mint említettem öt évig voltam időn kívül... Illetve ezen az időn kívül. Azt az öt évet egy szamurájjal töltöttem, aki mind a gondolkodásmódomat, mind a harcmodoromat erősen átformálta. De remek tanár volt, hálás vagyok neki mindenért. /mondtam lágyabb arccal. Kicsit hiányoztak azok a kemény tanulással, mégis békében eltöltött évek.
A tanárnéni-postás családterapeutára nem is reagálok, csak mosolyogva csóválom a fejem. Tényleg nem látom értelmét, hogy tovább húzzuk ezt a Gter témát, úgysem jutunk dűlőre, csak feleslegesen koptatjuk a szánkat.
A tigrises kérdésére pedig csak megrázom a fejem./
- Nem, mostmár nem. Mintha a sárkány megölte volna bennem a tigrist, vagy elnyomta, vagy fene tudja... Amióta megkaptam a sárkányalakot a tigris mintha elenyészett volna. /mondom kicsit szomorkásan, de aztán vállat vonok./
- Hiányzik kicsit, de azt hiszem jobban jártam a sárkánnyal.
Aztán ismét csak biccentek./
- Rendben, de készülj rá, hogy korán kelünk. De majd fölkeltelek ezért ne aggódj, csak szólok, hogy lélekben felkészülj.
/Aztán elcsendesedek és hallgatom a fiú szavait. Van valami szomorú abban, ahogy gondolkozik. Mármint én nem vagyok egy nagy vidor, de többnyire nem törődtem ilyesmivel. Éltem amíg tudtam, de a harcos útjának szélén mindig ott járt a halál is, már régen békét kötöttem az elmúlás gondolatával, hiszen kard által vész el, ki kardot ragad... Nem is számítottam igazán békés boldog öregkorra, talán bele is őrültem volna egy vén megfáradt test fogságába. Én nagy lángon égtem és tudtam egyszer el fogok hamvadni, nem nem szép lassan, hanem egy szemkápráztató villanás kíséretében. A fiú azonban más tészta volt, túlságosan kölyök még hozzá, hogy ilyesmik járjanak a fejében. Ma este egészen jó kedvre hangolt, így úgy döntöttem tartozom annyival, hogy viszonozom a szívességet. Nem mellesleg értelmes kölyök volt, kár lett volna érte./
- Nah ide figyelj sárkányfiú! A fiataloknak az a dolga, hogy éljenek, nem az, hogy az elmúláson keseregjenek! De tudod mit? Ha tartasz valakitől szólj, majd egy kicsit megcincálom, az csak jobb belátásra téríti a népeket. Szóval felejtsd el az ilyen butaságokat nebáncsvirág, egy sárkány sok szelet felfog, és akkor élhetsz, ameddig kell. Áll az alku? /mondtam félig mosolyogva félig komolyan. Alig kis ideje ismertem még a fiút, de kezdett egyre jobban kétségbe ejteni a dolog, hogy eltűntek mellőlem az emberek, mintha valami átok lenne. Ha már nem találom se Zairt, se Fenrirt, se Dylant, legalább erre a kölyökre vigyázok. Nah nem mintha az mindent jóvá tenne, de az én lelkiismeretemnek jól fog esni./
- Jah, alakváltóbb alakváltó, mint kéne. /húzom el egy kicsit a szám, de aztán elégedett biccentéssel nyugtázom a további mondandóját./ Helyes, kellenek a célok. Habár ez az amiben biztos nem tudok segíteni neked, mert én aztán annyit értek a tudományhoz, mint suszter a tehénfejéshez.
/Aztán rövid gondolkodás után még hozzáteszem./
- Mellesleg biztos vagy benne, hogy nincs benned semmilyen mágia? Hogy nem vagy te is valami ritka izé, csak nem tudsz róla? Tudod ebben a korban még szerintem nem is láttam átlagos halandót... /nézek rá elgondolkozva./

(153)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.17.]

/ Nym ismét elmerül az emlékeiben és azok hatására még dühbe is gurul. Én hagyom, hogy a gondolatai között csavarogjon, közben halkan iszogatom a teámat. /
- Szóval egyikünk sem egy konyhatündér. -/ Mosolygok Nymre. /- Azért éhen már csak nem halunk. Majd eszünk pizzát teával. De ha nem haragszol akkor ma már ne merüljünk bele a pizzakészítés rejtelmeibe, mert ahhoz már későre jár. Viszont már akár holnap is neki állhatunk ha gondolod.
/ A vívás egyre inkább érdekel. /
- Egyszer talán majd én is megkeresem ezt a szamurájt, hátha velem is foglalkozna egy kicsit. Bár kardom az nincs és nem is értek hozzájuk egy fikarcnyit sem. De a szavaidból úgy veszem ki, hogy a szamuráj mestertől ezt is megtanulhatnám.
/ Ismét belekortyolok a teámba és közben hallgatom a tigrisről és a sárkányról elmondott, kissé szomorú szavait. /
- Szerintem is jobban jártál, bár nekem a tigris a kedvenc állatom. Meg a puma. Ennek ellenére ha választhatnék akkor valami repülő állattá válnék mert szeretnék végre repülni. Azt hiszem sólyommá és pumává változnék. -/ Elgondolkodom kissé. /- Meg sárkánnyá. -/ Nymre nézek. /- Igazából megtetszett ez a lény. Na persze ha a sárkány alakhoz jár egy halálos ellenség is, akkor szívesen lemondok róla.
/ Mondom komolyan. /
- Én hétkor szoktam kelni, erre Manó szoktatott rá. -/ Manó büszkén vakkant egyet én meg megsimogatom, de közben tovább beszélek Nymnek. /- Gondolom most hétnél korábban fogunk kelni. Az sem lesz gond, bár lehet, hogy az első tíz percben még eléggé kómás leszek. De hamar magamhoz térek majd. Pláne, ha reggeli előtt még futok is egyet. Az biztosan kiűzi belőlem az álmosságot.
/ Értékelem, hogy Nym megpróbál jókedvre deríteni és mivel nem vagyok egy szomorú alaptermészetű figura, így sikerül is neki. Hálás mosollyal válaszolok neki. /
- Áll az alku. Tartani csak Hideg Haláltól van okom, de őt inkább hagyjuk. De igazad van. Hagyom a fenébe az egész nyavalygást és csak azért is tanulok.
/ A rossz kedvem elszállt és jó kedvvel nézek Nymre./
- Az iskolán már nem múlik, valakit majd csak találok aki tanít.
/ Aztán felnevetek. /
- Na akkor pont az bennem a rendkívüli, hogy nincs bennem semmi rendkívüli. Mondjuk az angyal a regisztrációkor azt mondta, hogy ez bármikor változhat, de eddig még csak egy szikrányi mágia sem mutatkozott bennem. Meg a sárkányok csak szólnának ha megéreznének bennem valamit. Bár a fene sem tudja.
/ Pont olyan elgondolkodva nézek beszélgető partneremre mint ő én rám./

(53)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 17.*

/Kiiszom az újabb csésze teát, amíg hallgatom a fiút, a szavaira pedig ismét csak vállat tudok vonni./
- Hát igen... Ha más nem hús lesz hússal, ahhoz értek, ráadásul a 30. század nem az az elveszett kor, ahol éhen hal, aki nem tud főzni... Ezt hidd el nekem. /mosolygok haloványan./
- Nem, most én sem akartam pizza-kurzust, hosszú volt ez a nap, és lehet nem most kéne nekiállnunk felgyújtani a konyhát. /csóváltam meg kissé a fejem./
- Oké, részemről benne vagyok, de csak miután dolgoztam, mert be kell mennem holnap, főleg úgy, hogy pont most vettem a fejembe, hogy ki fogok venni egy kis szabadságot... /mondtam elgondolkozva. Mire rájöttem kezdem a magánszennyest kiteregetni, már el is kezdtem. Hát igen, mindig hamarabb járt a szám, mint az eszem, ennyit erről./
- Nah de mellébeszélés nélkül, ha van kedved körbenézni a városban, miután beszéltél Juanjival és megvársz, akkor pizzázhatunk. /vonom meg a vállam./ Meg venni kell majd alapanyagokat, mert azt hiszem teafüvön kívül csak hús van itthon... meg talán még egy kis hús. /mondom könnyeden, de aztán megkomolyodok, amikor a mesterem kerül szóba. Jó, nem lehet azt mondani rám, hogy egy lüke alak lennék, se azt hogy egy túl komor, de a harcot azt mindig komolyan vettem legyen bármilyen is a pillanatnyi hangulatom. Úgy is mondhatnám ez volt az egyetlen biztos pont az életemben. /
- Nos ez nem egészen úgy néz ki, mint egy óra, amire beülhetsz... Mármint persze felkeresed a mestert, de ő dönti el, hogy átadja-e neked a tudását, vagy sem. /mondom komolyan./
- És ne aggódj, nekem sem volt kardom. A mesteremtől kaptam, amikor úgy ítélte meg méltó vagyok rá, hogy forgassam is. Az igazi fegyver olyan mint egy testvér, vagy talán még annál is több, mintha a lelked egy része lenne. Ha egyszer magadhoz veszed, többé nem dobhatod el, mert azzal a lelkedből tépnél ki egy darabot. /mondom halkan, de nagyon magabiztosan.
Aztán tartok egy rövid szünetet amíg leülepednek a dolgok és őt is végighallgatom, csak a csend után folytatom./
- Nos igen, minden alaknak megvan a szépsége... Ha alakváltó ennél mondanám, hogy megtanítalak rá, de igazából én sem értem igazán... Ráadásul a sárkányos dolgot még annyira sem, mint a többit. /sóhajtok fel. Kicsit valóban mókás, hogy fogalmam sincs arról, ami vagyok./
- Nos igen, annál korábban. Nem gond, majd akkor úgy keltelek, hogy legyen időd magadhoz térni. /biccentek, és ezzel le is zárom a témát. Majd elmosolyodok, ahogy ő is jobb kedvre derül./
- Nos akkor megbeszéltük, keresni kell neked valami nagyon okos professzorkát. Ezen ne múljon megoldjuk. /legyintek nagyvonalúan.
Aztán kissé komolyabban hallgatom, de mivel ettől sem leszek okosabb, nem tudok túl nagy varázslatot csinálni./
- Hát akkor várd ki a végét, lesz-e valami meglepi, de ha nem, szerintem akkor is boldogulni fogsz. Ezzel a különleges különlegesség hiányoddal is szerintem.

(154)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.17.]

- Az ételkiszállítást már a 21. században is ismerték, gondolom ez az ágazat csak nőtt. -/ Mosolyodom el. /- Ráadásul meglehet, hogy a pizzakészítés előtt még venni is kell majd ezt-azt.
/ Nem lep meg, hogy Nym is dolgozó nő, mert nem látszik öregnek, de azért a gimnáziumból már kinőtt és azt hiszem, hogy az egyetemből is. /
- Rendben, akkor holnap elkísérlek a munkába. Aztán majd amíg te dolgozol addig vagy csendben ülök egy sarokban, vagy megjárom a boltokat pizza alapanyagok után. Bár lehet, hogy meg kellene várnom ott Juanijt.
/ Az utolsó mondatot már inkább magamnak mondom, elgondolkodva. /
- Ha nagyjából elmondod merre van a bolt akkor rám bízhatod a vásárlást, legalább várost is nézek kicsit ha már itt vagyok.
/ A mesterről szóló információkat érdeklődve hallgatom, és mivel Nym ezt a témát komolyan veszi, én is megkomolyodom. /
- Tehát szimpátia és alkalmasság alapján eldönti, foglalkozik e velem vagy sem. Nekem Manó jelenti azt amit neked a kardod. -/ Pillantok az alvó kutyára és elmosolyodom. /- Ő élőlény, így több vele a macera mint egy karddal, de cserébe interaktív. Nekem ő jelenti a lelkem egy darabját. Én pedig neki.
- Az alakváltóságot szerintem sem tudnád elmagyarázni nekem úgy, hogy minden mélységét megértsem, hisz nem vagyok alakváltó. Bár azért megpróbálhatod, nem zárkózom el a dologtól.
/ A még mindig alvó Manóra nézek és elnyomok egy ásítást. Hosszú volt ez a nap. Akár mennyire is élveztem az egész napi repülést, még is csak fárasztó az, elvégre nem fotelban ültem. /
- A boltok mellett meg majd az iskolákban is szétnézek, bár azt sem tudom, vannak e még itt olyanok. Meg mennyi lehet a tandíj. -/ Elgondolkodva megvakarom a fejem. /- Hát azt hiszem lesz még mit tanulnom erről világról az iskolán kívül is. Na nem baj, legalább nem fogok unatkozni. -/ Aztán a következő mondatai ismét némi lamentálásra késztetnek. /- Lehet tényleg igazad van és elég lesz nekem egyenlőre az új világgal megismerkednem, nem hiányzik még mellé valami varázsizé is. Bár az is igaz, hogy ha kialakítok végre majd valami életritmust és utána válok valamivé akkor meglehet, hogy az egész addigi menetrendemet dobhatom a kukába. Mondjuk valami jóféle telekinézisnek örülnék.
/ Ismét elnyomok egy ásítást./
- Azt hiszem jobb lesz, ha elteszem magam holnapra. Hosszú volt nekem ez a nap.

(54)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 17.*

- Igen, határozottan virágzik, remek kajákat csinálnak. /mondom nyugodtan.
Aztán elgondolkozva hallgatom a mondandóját és magamban méregelem mennyire okos dolog egyedül kószálnia. Végül arra jutok, hogy Polimetron nem egy vámpírváros és jobb esetben csak nem fogja megenni senki, amíg eljut a sarki közértbe, szóval csak biccentek./
- Rendben. Szerintem várd meg Juanjit, hogy beszélj vele, aztán elmagyarázom merre kell menni a bolthoz, és persze körbe is nézhetsz közben, csak igyekezz nem eltévedni. /nézek rá félig viccelődve, félig komolyan. Nem hiányzik még valaki aki felszívódik mellőlem, akkor már tényleg besokallok zen tanítás ide, vagy oda...
Aztán csak elmosolyodok, mást egyszerűen nem lehet, amilyen szeretettel beszél a kutyáról. Vetek én is egy oldalpillantást a pöttöm állatkára, de úgy döntök hozzám jobban illik egy kard, azzal tudok annyit foglalkozni amennyit kell, de nem tudom hogy kezelném, ha háziállatom lenne./
- Nos igen. Akkor azt hiszem hozzád ez az élet illik vele. Egy fegyverrel nem kell ennyit foglalkozni, de azért egy rendes kard nem úgy működik, hogy betámasztod a sarokba, aztán előkapod, ha kell. De azt hiszem ezt sejtetted.
/Aztán egy percig gondolkozom, hogy próbáljam-e megmagyarázni milyen ez az egész, de végül úgy döntök nem menne, nem vagyok én elég jó szónok ehhez./
- Nem, azt hiszem valóban csak úgy értenéd igazán, hogyha te is alakváltó lennél. Én meg nincs elég jó beszélőkém ahhoz, hogy szép képletesen lefessem.
/Aztán hallgatom ahogy az iskolákról beszél, meg ásítozik, és gyorsan még hozzáfűzöm, mielőtt elaludni, vagy elküldeném aludni./
- Szerintem ha megvárod Juanjit ő ilyen ügyben is tud majd tanácsot adni, az az ember tényleg mindenkit ismer. Szerintem tud majd neked ajánlani valami iskolaszerűséget is. /vonok vállat, aztán fölállok én is./
- Nah, de valóban, mielőtt elalszol te is itt a teáskészletemben, mint Manó a földön jobb lesz, ha pihensz egyet. Hosszú lesz a holnapi nap. /mondom nyugodtan aztán ha jön ő is, akkor elvezetem az egyik vendégszobába. Egyszerűek csak egy matrac egy alacsony ágyon és egy kis szekrény van benne, de több nem is kell./
- Parancsolj, remélem megfelel. Holnap akkor jövök és keltelek. Jó éjt sárkányfiú! /mondom mosolyogva, aztán ha nem kérdez már mást megyek én is eltenni magam holnapra./

(155)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus. 17-18.]

- Hát ha eltévedek akkor majd megkeresel. -/ Mosolyodom el, aztán kissé megkomolyodom. /- Meg azt hiszem, Manó visszatalálna a bolthoz, nekem csak követnem kellene. A gond ott van, hogy a "keresd" parancsot még nem ismeri, így elég nehéz lenne neki elmagyaráznom, hogy vezessen el egy adott helyre. Igyekszem majd nem nagyon elkószálni, de nem tudom mennyire lehetséges ez egy ekkora városban. Azt hiszem tényleg az lesz a legjobb, ha beszerzek majd egy térképet miután beszéltem a főnököddel.
+ Remélem az a férfi be tud engem protezsálni valami jó állásba. Bár ha ő nem, akkor majd talán Keleti Láng. A megfelelő kapcsolatai neki is megvannak és talán nem utasítaná el az ilyen irányú kérésem. +
- Igen sejtettem, hogy a kard sem csak annyi, hogy van aztán kész. De azt hiszem, hosszú idő kellene hozzá, hogy egy kardot többnek tekintsek használati tárgynál.
+ Bár ha meglett volna a BMW, azt hiszem ahhoz kötődtem volna. De olyanom már sosem lesz. Viszont helyette repülhetek sárkányháton. Jól jártam. +
/ Az alakváltóságról mondottakra csak egyetértően bólintok. Ehhez nincs mit hozzátenni./
- Holnap akkor majd kiderül tud e nekem Juanij segíteni.
/ A szoba ahová Nym vezet, sokkal másabb mint az én sárkánykerti, luxus hotelszobához hasonlatos szobám. Egyszerűbb, de még is olyan, mintha egy japán rajzfilmből vették volna hozzá a mintát. Én pedig szeretem a rajzfilmeket./
- Nagyon hangulatos és szép. Jó fogunk itt aludni, köszönöm. Neked is szép álmokat.
/ Manó egy vakkantással csatlakozik a tetszés nyilvánításhoz, aztán kutyástól lefekszem aludni. /


/ Másnap Manót nagy meglepetés éri. Nym ugyan is úgy kelt fel engem, hogy arra Manó nem ébred fel. Bizonyára őt is kifárasztotta a tegnapi nap. Ezért aztán most először én keltem fel a lábamnál alvó kutyát. Felülök és gyengéden megrázom./
- Jó reggelt álomszuszék.
/ Manó kinyitja a szemét és álmos szemeivel rám bámul. Mintha azt kérdezné " Mi a fenét akarsz te hajnalba? Nem tudod mikor van hét óra?" Én csak nevet rajta. Aztán felkelek, felöltözöm és ebből már négylábú útitársam is bizonyosra veszi, hogy most korán kelünk. A reggeli futást most sem hagyom ki, de arra figyelek, hogy Nymmel együtt reggelizzek mert ez így illendő. Hamarosan pedig mind a ketten útra készen állunk. Mármint Manó meg én./

(55)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 17-18.*

/A fiút csak csendesen mosolyogva hallgatom, de a leginkább hangosan kimondott gondolataihoz már nincs mit hozzáfűznöm. Így is négyszer annyit beszéltem ma este, amennyit egy átlagos napon szoktam.../
+ Jól van na, nem tehetek róla, nem vagyok egy szószátyár!+
- Rendben, jó éjt. /nyugtázom egy elégedett biccentéssel, hogy nem nyafog a szoba puritán egyszerűsége miatt, ez egyértelműen jó pont.
Aztán otthagyom, had pihenjen és felmegyek én is a szobámba, hogy pihenjek egy kicsit. Még mielőtt el tudnék aludni kisétálok az erkélyre. A vihar havat hajít az arcomba és jeges szél lopja el a sárkánytest melegét is, de csak állok pár pillanatig, mintha dacolni akarnék a viharral. Hunyorogva nézek csak, mintha keresnék valakiket, és talán így is van./
+ Vajon hová tűnik el mindenki? És miért? Vajon eltűnök én is egyszer? +
/A vihar persze nem felel, így amikor már zsibbadni kezdek a hidegtől visszamegyek a szobába és nyugovóra térek én is.

/Reggel jó szokásomhoz híven már öt körül ébren vagyok, hiába uralkodik még sötét homály odakint. A reggeli rituálémra szükségem van, hogy adjon valami ritmust az életemnek, amihez igazodhatok.
Magamhoz veszem a fegyvereim és kimegyek a hóra. Az egész világ fehér, mintha valaki az éjszaka paplannal takarta volna le, de a vihar már legalább nem dühöng őrült módjára, már nem is havazik.
Először a könnyedebb lépőformációkkal és vágásokkal kezdek bemelegítésképpen egy rövid átmozgatás után, mert a hidegben nehezebben jön mozgásba az izomzatom, aztán a mozdulatokból mozdulatsorok lesznek, aztán pedig már szinte egy tánc az egész egy hullámzó végtelen folyam, ami magával ragad, és már nem is én harcolok, hanem a harc használ engem, hogy világra jöjjön.
Aztán amikor már remegnek az izmaim a fáradtságtól óvatosan leteszem a fegyvereket a partra egy takaróra és fejest ugrok a tóba. A víz alapvetően alig valamivel melegebb, mint a levegő, de jól esik a túlhevült testemnek. Viszont most nem fürdőzök soká, éppen csak felfrissülök, aztán be is megyek és lecserélem a tavat egy forró zuhanyra.
Amikor már nagyjából áttörölgettem azt a még mindig idegesítően hosszú hajam és magamra kaptam az egyik kedvenc mélylila köntösöm, és a fegyverek is megtisztítva a tárolójukon pihentek, akkor sétáltam be a fiúhoz keltegetni. Pár pillanatig nem volt szívem fölkelteni őket, olyan békésen aludtak, de aztán rászántam magam. Elvégre már hat óra is elmúlt./
- Ébresztő elvisz a vihar! /mondtam, aztán amikor láttam, hogy Kryon szeme felnyílik még hozzátettem./
- A konyhában leszek, majd gyertek. /Azzal hagytam és mentem is. Nekiálltam teát főzni és találtam néhány tojást is, amiket hozzákeverve a sonkához, valami egyedi rántottaféleséget sikerült kreálnom. Oké, inkább húsos tojás volt, de kicsire nem adunk..../

(156)