Alyara Nirois háza

[Ry Fomor]

/Az események felgyorsulnak, Ry pedig a Jessie-nek adott, helybenhagyó biccentés után igyekszik a háttérbe húzódni, miközben agyának fogaskerekei felpörögnek. +Alyara nem válaszolt. Vagyis nyilván nem teljesen publikus a nővére által előásható tudás. Vagyis a következő lépés az lehet, hogy oda megyünk, csak előbb elválik, ki is tart vele... velünk. Mert hogy együtt megyünk, bármerre legyen is az előre, az már eldöntött. Hacsak nem találok valaki mást, aki képes megmutatni, mit meg hogyan kell használni a varázsolgatáshoz. Ha már varázsvérű vagyok, vagy mi a fene.+
A szintén csendesen merengő Linda közelében maradva zsebei mélyéről előhúzza azt a bizonyos gyűrött cigarettaszálat, s tenyerébe rejtve megmutatja a lánynak./
- Akkor neked nem okozhat gondot a meggyújtása. Hiába vagyok varázsló, ha még egy nyamvadt lángnyelvet se tudok bűvölni. /Mormogja oldalt, majd szemeit az ajtó felé induló angyallány hátára szögezi./ Azt hiszem, most jól esne egy-két slukk.

- Alyara. Ez egyértelmű. /Válaszolja meg Riggs kérdését hangosan, ezáltal is felhívva magára az említett lány figyelmét. Egy kérdő pillantást vet az ajtóhoz lépő angyal felé, világosan jelezve, hogy távozik-e körükből, az egyedül a vezető utasításán múlik. Hogy kétség ne férjen szándékához, balját közben a torkához emeli, s mutatóujjával egy apró mozdulatot tesz, mintha csak egy apró vonást tenne. Mert tényleg csak egy határozott mozdulatba kerül, és ha azt történetesen késsel teszik, hát bizony tapasztalatai alapján rövid időn belül megoldja az esetleges titoktartás kérdését./

(54)

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

/Az első látomás Alyara szavai után értelmet nyer számára, aminek örül, majd magában el is borzad. A városok lángoltak, összeomlottak, és bokáig állt minden a vérben, még ő maga is. Nem ismeri ezt a világot, a városokat, a lakóit, de vajon érdemel-e mindenki ilyen halált?/
+Megéri ezt az árat?+
/Magában morfondírozik, amíg következnek az ellenérvek az angyaltól. Túl sok mindent nem tud, így inkább fél füllel hallgatja, tekintetével a kinti hóesést figyeli./
+A hó nem jó... Kiolthatja a tüzet. Tűz...+
/Az öngyújtó még mindig a kezében van, szorongatja, akár egy hű társat. Vagy inkább mint a múltjának egyetlen darabját, amit magával hozott. Ujjaival épp a gravírozáson matat, amikor Ry kizökkenti./
-Hogy mi? Meggyújtani? Ezer örömmel!
/A helyzet komikuma lehetne, ahogy a fekete hajú lány elvigyorodik, majd westernfilmbe illően a combján csihol életet az öngyújtóba. Gyakorlott mozdulata már, így elsőre megjelenik a kis láng. Az életre keltett öngyújtót Ry felé nyújtja, hogy az kedve szerint meggyújthassa a gyűrött cigarettát.
A művelet után a távozóra pillant. Nem fogja megakadályozni az angyalt, nem az ő barátnője, egyszerűen csak nem érti a dolgokat. Nagy döntések meghozatalához sincs túl sok affinitása, de maradni fog. Tudni akarja, kitől jöttek a látomások és miét pont ő. Ry mellett állva marad, de most Gryffet kezdi el szuggerálni, várva, hogy mondjon valamii okosat./
+Eddig úgy tűnik, te tudsz mindenről... Nha halljuk azt a mindent.+

(28)

[Vera Rider]

*Vadászidény;Laki
[2900 augusztus 4. délután]

/A lelkemben dúló vihart csak erősítették Alyara szavai. Melyek miatt, már tomboló vihar dúlt a lelkem tengerén. Úgy éreztem magam akár egy hajós, kinek bárkáját a tenger ide-oda vágta. És én a tudatlan, csak harcoltam, kutatva a jó megoldás után, melyet nem igazán leltem meg.
Igyekeztem visszatartani a könnyeket, de a világvégés résznél már alig bírtam ki könnyek nélkül./
+ Világvége? Holokauszt? Rágnárök? És mindez azért, hogy a régi világ elpusztuljon és új világ szülessen.
/Sosem voltam olyan ember, aki minden lehetőséget számba vesz, de most mégis azzá váltam pár percre. Főleg miután az angyal is kifakadt, majd elment./
- A problémákkal szembe kell nézni és nem elmenekülni előlük. Mert minél tovább menekülsz előlük annál nagyobbak lesznek.
- Alyara, a világ nem olyan akár egy főnixmadár! Ha megölöd, nem támad fel a hamvaiból, de ha mégis, akkor mi lesz? És azt is számításba kellene venned, hogy a jövő relatív. Nincs minden kőbe vésve, vagy látomásba. Minden ember, minden egyes lépése változtat a jövőn. Lehet, hogy Joram úgy dönt nem ad neked hatalmat és csak hagyja a világot pusztulni, vagy akár úgy is dönthet, hogy szimplán uralkodni akar, vagy csak örül annak, hogy életre keltették.
- Csak annyit kérek Alyara, hogy ülj le egy percre! Nézz magadba, és gondolkozz egy kicsit! Csak azután hozd meg a végleges döntést! Én melletted állok, ha ki akarsz szabadítani valakit, de abban nem, hogy elpusztítsd a világot vele mindent és mindenkit, aki rajta él.
/Számba kellett vennem a lehetőségeimet, mielőtt döntenék./
+Ha elmegyek, de nem is sikerül az idézés akkor vesztettem egy szövetségest, aki segíthet megoldani a sólymokkal való problémámat, bár lehet, hogy ígyse-úgyse segítene. És előbb utóbb megtalálnának és kinyírnának.
Ha elmegyek és sikerrel járnak, Joram pedig pusztít hát akkor vagy a Holokauszttól halok meg előbb, vagy a sólymok miatt.
Ha maradok és nem sikerül az idézés nem vesztek semmit, sőt az esélyeim is nőnek a z életben maradásra.
Ha maradok és Joram elszabadul és pusztítani kezdd, akkor pedig meg kell fékeznünk, mert nem hiszem, hogy a lányának lenne elég lelki ereje megtenni ezt.
+ Egyelőre maradok, de remélem nem fogom megbánni. És azt is remélem, hogy Alyának nem kell majd második Danuvá válnia.

(96)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

/Riggs biztosítja az egyik oldalt, nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet egyáltalán ezen a helyen ácsorognunk. Azért annyira nem félek, hiszen Gryffnek sem akaródzik elmennie, ő pedig biztosan többet tud, mint mi összesen. Semmi gond, majd időben kiugrok az ablakon. Közben újabb nagy vallomás Niroistól, én pedig nagyon csúnyán kezdek rá nézni. Az Úr lássa a lelkemet, még nem is értem, hogy miért nem lyukasztottam eddig ki a csinos fejecskéjét, egy jól irányzott lézersugárral. Az angyal visszakozik, az egyetlen aki józanul gondolkodik./
- Hogy mit csinálsz? Elpusztítod a világot? Normális vagy Nirois? /Annyira ledöbbentett az egész okfejtése, hogy máris a fegyveremre kúszott a kezem. Hangom nagyon fenyegetőre vált, nem szeretem, ha a világunkat pusztulással fenyegeti egy fertőzött, főleg nem egy időmitugrász./
- Gryff, ez lenne a titkos feladat? Hát a nagy sz*rt fog ez megidézni a pokolból bárkit is. Hacsak nem a fegyverem elé, a lövés pillanatában. /Dühösen néztem Madárkára és magyarázatot vártam./
- Igaza van az angyalnak, megvezetnek Nirois. Ha nem látsz túl a saját önzőségeden ki foglak nyírni. Ha meg nem járok sikerrel, majd más. / Közben a számítógépen már meg is fogalmazom a levelet, hogy hova küldjenek embereket, és ki a célpont, már csak el kell küldenem, és megkapja a hőn áhított Public Enemy státuszát ez a kis fruska. Finoman lüktet a nagy piros gomba szemeim előtt, halálos nyugalommal figyelem, hogy hogyan próbálják egyesek észhez téríteni. A szemem elől viszont nem tűnnek el a fellegek./
- Rider, ha ez a te idődbe történik, hagynád, hogy egy meggondolatlan lény /szinte köpöm ezt a szót/ felrobbantsa? Úgy mondjál ilyen okosokat. Kezd elegem lenni ebből a bandából és a titkolózásokból, az Úr ismeri a lelkem. /Nagyon visszafogom marad, de csak a parancs miatt. Ha ide nem valaki küld, már rég szétlőttem volna ezt a vörös kis boszorkányt. Egyelőre várok, hátha összeszedi magát akiknek össze kell. Viszont, ha az angyal valóban elmegy, nekem nem lesz itt helyem./

(25)

[Riggs O'Conell]

*Vadászidény*

/ Na most kicsit meg kell állni és végig gondolni mindent. Ry egyértelmű jelzését egy fejrázással utasítja vissza. Az angyal mehet, összefoltozta a kezét, tehát jön neki egyel. Ha valaki nekiugrik hátulról azt biztos hogy keresztül lövi. Ezzel le is tudná az adósságát, és a következő találkozásnál már nyugodt szívvel lőhetné fejbe, de addig ameddig a számla kiegyenlítetlen, nem lehet. Ez tiszta sor, nincs is mit filózni rajta. Második felmerülő probléma, ha elpusztul a világ, akkor nem ér semmit a pénz amit Alyarától szerezne, következésképp fölösleges segítenie. /
-A világ egy gőzölgő szar kupac, az volt ezer évvel ezelőtt, és ma is az. / Ennyi hozzáfűznivalója van a Jesseből felszakadó pánikra. /
-Ellenben, nekem úgy rémlik, hogy csak a feltételezés szintjén belemenjünk ebbe az elmebajba.../ Megcsóválja a fejét és nekidől a falnak / - Hogy Alyara újra is teremti a világot ha elpusztítja, és ha mi vele vagyunk, gondolom minket nem küld padlóra.
-Az én véleményem továbbra is az hogy ez egy baromság, már ne is haragudj.../ Biccent a mellette álló vöröskének. /
-Ne érts félre, amíg megfizetsz, ölök én nőt, gyereket, kommandóst, amit csak a kicsi szíved megkíván, nem ezen múlik. De elég kicsi esélyét látom hogy bármi humbugot megidézünk bárhonnan is. Te meg.../ Pillant Jessere / - Ha lehet ne fenyegesd a befektetésemet, mert én lövöm szét a te fejed. / A magában motyogó Gryffre vándorolnak az acélkék íriszek. /
-Kezdj valamit a testőröddel, mert ha így folytatja lassan elkezd magokat csipegetni a földről.../ Reméli hogy Kath tud valamit kezdeni az ürgével mielőtt teljesen becsavarodik. /
-Én annyit tudok hogy odakint hóvihar van.../ Biccent az ablak felé / - És gondolom nektek is feltűnt hogy amikor idefelé jöttünk még nyár volt. Amennyire én látom egyikünk sem téli szerelésben van, következésképp, talán célszerű lenne megvárni amíg újra...meleg lesz? Fogalmam sincs hogy működik itt az időjárás egyébként. Valaki? / Körbepillant. /
-Jha, és továbbra sem mondta el senki hogy mégis mivel akarunk hadakozni egyáltalán. Mert gondolom ha hullákat akarunk megidézni a pokolból az valakinek nagyon nem fog tetszeni, ez a kaland filmes allűr már csak beszokott jönni. Nem tudok sok mindent erről az új világról, de annak a fickónak az arcán eltört a kezem.../ Int a magában motyogó testőrre / - Amit az a másik...szárnyas jószág, egy mozdulattal összeforrasztott. Az a csaj meg a szemem láttára macskává változott / Küld éles szemvillantást Vera felé is. / - Ez nem egészen normális dolog. Valami nagyon nincs rendben ebben a világban...


(27)

[Laki]

* Vadászidény *

* Alyara, Raven, Ry, Kat, Vera, Jessie , Riggs *

/Gryff mint ha álomból ébredne ahogy Raven elviharzik mellette és véletlenül meglegyint a szárnyával. Elhúzza a száját és a zsebéből újabb apró színes pirulát lök a szájába és elrágcsálja./
- Hát ez így gyerekek elég csúnyán hangzik. De Jessie baba, honnan tudjam, hogy mi a te „titkos feladatod”? Másrészről igazad van Riggs, ez egy teljesen más világ. Amit eddig láttál, nem olyan nagyon extrém dolog, vannak rosszabbak is, de ebbe fölösleges megint belemennünk. Hm… azt hiszem támadt egy ötletem. Talán rosszul kezdtünk neki ennek az egésznek.
/Odasétál a maradék papírokhoz és rajzolni kezd. Bár messze nem olyan szépek a vonások mint Kath esetében, de azért kivehető az ábrából egy szélrózsa, mint ami a térképeken szokott lenni./
- Szóval, van négy valamink, amik mutatják a világot. /Rábök a négy nagy csúcsára a szélrózsának./ És egy, ami a pokolig vezet, vagyis lefelé, vagy át a túlvilágra. /Azzal kiveszi a kezét a zsebéből, széttárja ujjait és egy hófehér, leheletnyit ezüstös szegélyű, ám majd tenyér méretű pihetoll hullik a rajz közepére./ A vér szerintem egyértelmű. Ha az illető tényleg Nirois kisasszony apja, akkor vajon kinek a vére kelhet? /Ekkor elég egyértelmű arckifejezéssel néz Alyarára./ A többi viszont még kicsit zavaros, az biztos, hogy négy dologról van szó és ha nem tévedek nagyot, akkor ezek valamilyen módon egymással összefüggenek. Szóval, akkor mi a másik négy dolog ami kell? Bár ha már itt tartunk megjegyezném, hogy nem vagyok az idézések terén szakavatott, szóval a tényleges végrehajtásból jobb szeretnék kimaradni. Minden esetre, talán nem kell azonnal azt feltételezni, hogy Nirois apukát gonosz szándék vezérli, de persze nem kizárható ez a lehetőség sem, ismervén a lányát és hát, a tényt hogy halott vagy démon. Mit ne mondjak, ha hatalmamban állna visszatérni a halálból vagy egyáltalán nem meghalni, szerintem én is minden eszközt megragadnék. Ezt a varázsló-alakváltó-sidhe-vámpír hybrid dolgot elvetném. Elég ritkán hallani hybridekről, életképesekről pedig szinte soha. Szóval, hogyan tovább?

* Renaviel: Mikor elhaladsz Gryff mellett, egy leheletnyi húzást érzel a szárnyadon mint ha bele akadtál volna valamibe, de aztán enged is az érzés és haladhatsz tovább.
* Jessie: 1:35-ön áll a kijelződ.

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda]

/Raven könnyei szilánkokra törik lelkemet, majd tőrként szúródnak szívembe szavai nyomán. Nem tudom, mit reagáljak rájuk, de mindegyiket mélyen az emlékezetembe véssem, hogy a későbbiekben fel tudjam idézni, amikor az értékeimet, önmagamat fogom megkérdőjelezni./

- Testvérem! /szólok még utána remegő hangon./ Szavaid kegyetlenül hangzanak, de az enyémeknél nem kegyetlenebbül. Tisztában vagyok azzal, hogy amit tervezek, az rossz. Igen, maga a Gonosz. De úgy érzem, az a végzetem, hogy végül a Gonoszon felülemelkedjek. És csak így látok erre lehetőséget. Amit a nővéremről mondtál, nem hiszem el. Sok mindent hallottam már róla, de a szívem mélyén érzem, hogy ő sosem vetemedne arra, hogy másokat rángasson elvakultságában. Vagy ha igen, hát már nem a testvérem. /Ha engedi, odalépek hozzá, és megragadom a kezét./ Te vagy a testvérem. A vérem. Itt kell maradnod, húgom, hogy felügyeld a munkát. Hogy az Egyensúly ne törhessen meg. Nem nekem, a Világnak van szüksége Rád! Te vagy az egyetlen, aki képes leszel megakadályozni, hogy a dolgok rossz, pusztító irányba forduljanak, ha végül Joram valóban az, akinek Te hiszed. Én nem vagyok elég erős. Én nem vagyok elég Jó. A Jót megtörte bennem a jövőben töltött idő. Azzal hitegetem magam, hogy majd ha megváltom a világot, újra felragyog bennem az Igaz Jóság Fénye. Igen, lehet, hogy megtört bennem valami. Igen, lehet, hogy most a világot akarom elpusztítani - a nővéremmel együtt. De ha elpusztul végül, akkor minden korruptság is elvész. Minden Gonosz megszűnik létezni. Az igaz, tiszta lelkek pedig békét nyernek. Igen, lehet, hogy elvakultságomban hagyom, hogy Joram bábként rángasson. De nem gondolod-e, hogy nekem is megvannak a magam tervei? Nem tarthatlak itt erővel, ezért ha tényleg el akarsz menni, és kisírni magad, hát menj. De ha tényleg azt akarod, hogy e világ ne pusztuljon el, ha azt akarod, hogy az idézés ne történjen meg, ha tényleg nem akarsz segédkezni ily gonoszság felszabadításában - hát maradj itt. Mert csak úgy tudod megakadályozni, hogy megtörténjen. Te vagy a Fény. Ő talán a Sötétség. Én pedig leszek a semleges Szürke, amin át megtörik a Két Oldal fénye, és szivárvány születik.

/Lelkesítő, könyörgő beszédem után Ry felé fordulok:/

- Nem tudom, hogy ikerpárról van-e szó a versben. Viszont Lynt azóta nem láttam, hogy átléptük a Fátylat. Meg se ismernénk egymást. Vágyom rá, hogy találkozzunk, de úgy érzem: lehetetlenség. Mindenesetre ha a többiek jó ötletnek találják, talán elmehetünk a Tündérdombokba, hogy Őfelsége idejét raboljuk /mosolyodom el cinikusan. Raven szavai miatt nem szívesen találkoznék pont most Heatherrel... A férfi mozdulatára metsző pillantással ellenkezően megrázom a fejem./ Ebben a házban nem oltjuk ki angyal vérét /tátogok hangtalanul Ry felé, csak neki címezve a mondatot.

Most Verára fordítom smaragdjaimat. Sóhajtok egy nagyot. Odalépek hozzá, megérintem a vállát. Szelíden, mint egy őz./

- Vera, én is tisztában vagyok azzal, hogy a döntésem kegyetlenül drasztikus megoldást kínál a világ minden bajára. A döntéseink határozzák meg, hogy kik vagyunk. Kíváncsi vagyok, és szeretem az életet. Tisztelem. Az Életnek akarok segíteni azzal, hogy mindent, ami gátolja a csodálatos növekvését, a jóságát, azt kigyomlálom. Kertész vagyok. Illetve igyekszem az lenni. Igazad van, a jövő relatív. Minden változik. Azonban az apámmal kötött egyesség megszeghetetlen. Bár az nincs megkötve, hogy ki kell őt hoznom a Pokolból. De megteszem gyermeki szeretetből. Ha rossz ember volt, vagy az, hát a pusztulásnál az ő lelke is elvész. Vagyok annyira naiv, hogy azt higgyem: ha megtudja, mire készülök, mindent megtesz majd, hogy mellettem legyen, a Jó oldalán - mert ő ezt fogja megtenni értem apai szeretetből. Így gondolkozom.

/Jess szavaitól az égnek mered a szőr a hátamon./

- Ha úgy hozza a sors, és nem látok semmi fényt sem a szemében, megölheted /felelek neki a lehető legnyugodtabb hangomon./ És ha elhatalmasodik felettem az Energia, engem is. De figyelmeztetlek: bármi egyéb esetben védekezni fogok. Meg van a jogod arra, hogy távozz. Én nem tartalak itt. Nem tarthatlak itt. De akkor menj el békével. Az Úr pedig biztosítja számodra a biztonságos utat, ezt garantálom. Ellwood kisasszony, mi más dolgokban hiszünk. Az azonban bizonyos még a Te hited szerint is, hogy a tiszta lelkűekre a Menny vár. Hát megtagadnád tőlük az Úr Országát? Nem lenne-e jobb nekik ott fent, ahelyett, hogy idelent szenvednek mindenféle bábmester és diktátor kezei által? Nem akarlak meggyőzni. Menj, ha gondolod. Én csupán arra kérlek, tedd félre saját önzőséged, és helyezd az ártatlanokat magad elé. Az ártatlanok nem fognak meghalni. Mert az ő lelkük halhatatlan...

/Riggs védő szavaira csak jólesően, hálásan elmosolyodom./

- Te zsoldos vagy. Ezért kérdéses, hogy megbecsülöd-e az életet. Mindenesetre köszönöm, hogy ideiglenesen hajlandó vagy válaszolni az utasításaimra. Az ötlet lehet, hogy őrültség, de már én is őrült vagyok...

/Most mindenki felé fordulok, és igyekszem végigpillantani a szedett-vedett társaságon. Hangosan, tisztán beszélek./

- Felejtsétek el, amit eddig hallottatok tőlem. Egyelőre csak az idézésre, a mondókára koncentráljunk. A következményekkel pedig ne törődjünk. Ha bármi történik, az az én felelősségem, nyugodtan golyót lehet röpíteni a fejembe, ha rosszul alakulnak a dolgok. /Szavaimat Gryff gondolatmenetei erősítik meg./ Az én vérem...? Elég vért áldoztam már ma, de legyen. Van egy elképzelésem /mutatok a gyűrűmre./ Lehet, hogy nem fog bejönni. De legfeljebb megint eltöltök néhány hónapot bezárva valahova. Előtte azonban foglalkozzunk a többi alapanyaggal. A hóvihar miatt pedig ne aggódjunk. Meleg levegővel mindenkit meg tudok óvni az időjárás viszontagságaitól.

(131)

[Renaviel]

* Vadászidény *

/Tehetetlen dühömben pusztítani vágyok. Alyara szavai éles tőrök, amelyeket még egyszer megforgat fájó szívemben. Ezüstszín szemeim a vihar ólmos szürke színében pompáznak, ahogy haragom végigömlik a szobán. A kezem körül lángok sejlenek fel, a lángpallosok előszele, de veszek egy mély levegőt és nem rántom át erre a síkra éteri fegyvereim, pedig egy részem vágyik rá, hogy a kard igazságát mutassa meg ezeknek az őrülteknek.
Megállok az ajtóban, amikor Alyara szavai elérnek hozzám. Csak állok ott, szárnyaim megremegnek, minden egyes szóra egyre inkább megfeszülök. Szerintem még sötét hajtincseim is dühöst kígyókként tekeregnek az arcom körül. Végül visszafordulok és a pillantásom Alyarára szegezem. Nincs benne megértés, nincs benne barátság, dühösen örvénylő viharos égbolt mind a kettő./
- Őrült vagy. A legszomorúbb mégis ebben az, hogy te voltál az egyetlen, akiben láttam a reményt, de már tudom, hogy késő. Te is a sötétséget választottad, akár a nővéred. Azt hiszed szürke maradhatsz? Nem! Az árnyak magukénak követelnek és nem fognak hagyni, amíg teljesen magukévá nem tesznek... A bábjuk leszel, sőt talán máris az vagy. Aki nem tartózkodik a homálytól, azt szép lassan fertőzi meg a homály mérge... És az lesz a vége, hogy démonná leszel te is. Világok elpusztítója, kegyetlen istennő, kinek hatalma mérhetetlen, de a gyermekek álomba zokogják magukat, ha meghallják a nevét... Erre vágysz Alya? Hatalomra? Szeretet és igaz érzelmek nélküli hideg hatalomra? Láttam a testvéred szemét, láttam benne az üres homályt. Nincsen szürke. Csak a sötétség, ami hatalmat ígér, de csupán elveszi a lelked és otthagy meggyalázva... /veszek egy mély levegőt és megcsóválom a fejem. Nem hagyom, hogy megérintsen./
- Itt maradok, habár buta rátartiság lenne azt mondanom, az én fényem elég egy ilyen gonosz elpusztításához. De egyedül vagyok, egy mécses pedig hiába világít, soha nem űzi el az éjszakát. De maradok, azt hiszem szavaimat nem fogja fel senki, úgy tűnik mind engedtek a csábítóbb és könnyebb útnak... Hát legyen, leszek én a fájó lelkiismeret, aki elsiratja majd tetteiteket, mielőtt elpusztítanátok magatokban a valódit.
/Aztán odasétálok Jessie mellé, az egyetlen értelmes ember mellé ebben az őrületben. Rajta szinte érzem Danu áldását, a szívében ott lobog az a fény, aminek közelsége egy parányi reménnyel tölt el./
- Én felismerném a testvéred, és hidd el te is. Ha látsz egy angyali arcot melynek szemében ördögien gonosz gondolatok kavarognak megtaláltad. Habár lassan lehet ehhez elég lesz, ha tükörbe nézel. /mondtam hidegen. Bevallom még nem adtam fel, hogy észre térjen, ezért is maradtam itt. Hátha feleszmél. A testvéréről tudtam, hogy már elkéstem, van olyan kárhozott, akit már nem menthetek meg, de Alyában annyira fájón bíztam, hogy majd beleszakadtam./
- Jessie velem tartasz? Azt hiszem kénytelenek vagyunk leereszkedni a homályba, mert azt hiszem egyik bolond sem látja mire készülnek. /mondom hűvösen, de reménykedve nézek a másik nőre. Aztán Alya felé pillantok./
- Az én erőm kevés, hogy elpusztítsam az apád és téged... Azonban ha magával ragad titeket meg fogom tenni, és a sírba küldöm utánatok a nővéred is, legyen bármilyen ára. A testvérem voltál, de már nem látom azt a lányt, akit megszerettem. /mondtam hűvösen.
Riggsre is csak egy hűvös pillantást vetek./
- Úgy látom te otthonra találtál itt. Ilyen mentalitással a testvérét is felkeresheted, biztos tárt karokkal várna. /sziszegem. Megpróbálok többször elcsöndesedni, de nem megy, a tehetetlen düh szavak formájában szivárog belőlem./
+ Talán meg sem tudják oldani a rejtvényt, akkor pedig nem keltik fel a démonurat... Igen, itt maradok, de nem segítek. Talán Danu megsegít minket, és nem engedi elszabadulni a homályt. +
/Az Istennőhöz fohászkodva álltam Jessie mellett és figyeltem a többieket. Nem voltam hajlandó részt venni a szertartásban, de egyenlőre azt sem tudtam, hogyan akadályozhatnám meg./
+ De rá fogok jönni... Danu adj erőt, hogy megakadályozzam! +

(172)

[Ry Fomor]

- Kösz!
/Villant egy őszinte vigyort Lindára, miután egy mélyet slukkol a felizzó cigiszálból./ Nem is tudod, mióta vágytam már erre, de se egy gyufa, se egy öngyújtó nem akadt az utamba. Asszem az első lecke az lesz, hogy ezeket hogyan tudom elővarázsolni. /Önironikus fintort vág, majd miután rutinosan tenyerébe rejtett parázzsal kiveszi a cigarettát szájából, megvonja a vállát./ De a legelső a cigi. Ez volt az utolsó szálam. Trafikot meg sehol se láttam.
/A társaság reakciójára csak a fejét ingatja. +Mindenki csak a pofáját járatja, tenni senki sem tesz semmit. Még a vezető sem. Pedig szűkében van az idő, igencsak. Ráadásul az úgynevezett csapat sem tart egy felé.+ Konstatálja rezignáltan s egy újabb, megnyugtató szippantás után elgondolkodva belebámul cigarettájának parazsába. Az addig hallgatag Gryff magyarázatára aztán felfigyel, s Lindának címezve szavait ellöki magát a faltól, aminek addig támaszkodott./
- Na tegyük hozzá a magunkét. /Lép közelebb, ajkai közé kapva a bűzrudat./ Szóval ha jól értelmezem, a lefelé nyíló út automatikusan létrejön, ha ez a négy plusz egy dolog összekerül, tök mindegy, hol vagyunk? /Vet egy pillantást a rajz mellé érve az addig csendes fickóra, s ujjain számolni kezd./
A hold urának mosolya, ami legyen az ezüst. Van valakinél esetleg egy gyűrű vagy lánc?
/Intézi a társaságnak a kérdést, majd a válaszra egyáltalán nem figyelve folytatja a számolást./

A változás leple, ami... esetleg selyem lenne? Mint a selyemhernyó gubója, vagy a pókháló esetleg. /Sorra veszi a sarkokat, hátha valamelyikben terpeszkedik egy, azonban Alyara léghuzata tisztára söpört mindent. Így hát visszatér a számoláshoz./

A tündék vörös patakja, ami... mi van, ha nem valamelyikük vére, hanem egyszerűen bor?

A holt élő hamvai meg... /Egy újabb szippantás után a cigiből meglehetősen mulatságos képet vágva rásandít a szájában lévő tárgy végén halmozódó szürke kupacra./ Végülis, miért ne? /Dünnyögi, s a papírra rajzolt szélrózsa egyik ágára pöcköli a leesni készülő hamut./ Szárított növény, amiből új tárgy született. Vagyis holt is, élő is.

A pihe pedig adott...
/A papír közepére hullott tollra pislog, s a többiekkel nem törődve Alyarára pillant./ Van esetleg a fennmaradóak közül valami a házban? Ezüst, igazi selyem, vagy pókháló, meg valami bor?

(55)

[Kathleen Sirett]

* Vadászidény *

/Ők legalább elvannak, amíg a többiek szónokolnak. Ry élvezi a bűzrúd adta élvezeteket, Linda pedig jót derül magában, hogy jé, nem is vágyik a nikotinra. A múltban nem vetette meg a dohányzást, de a cigi leginkább csak lehetőséget adott a tűzzel való játszadozásra. El is veti rögtön, hogy egy-két szippantást lop a meggyötört és jövőutazott kis cigarettából, de jelenlegi gazdájának örömét nem szándékozik megtörni, így csak passzívan mérgezi magát.
Csak akkor kezd el újra a társaságra figyelni, amikor Gryff előadja gondolatait. Ry-t követve ő is közelebb lép és a lefirkált szélrózsára pillant./
+Négy dolog kell... Ez lehet a négy égtáj? De mi jellemezné a négy égtájat konkrét tárgyként? Az angyaltoll még oké, az lehetne pluszban a felfelé, meg az isteni segítség...+
/Magában mereng csak, és már éppen hangot adna ötletének, amikor Ry is előáll a saját gondolatával. Linda hümment és kénytelen egyetérteni. Amikor felmerül a hiányzó tárgyak listája a nyakához nyúl, de csalódottan el is veszi ujjait./
+A szállodában maradt minden ékszerem...+
/morogja magában, de más ezüst akad nála. Az öngyújtó. Még mindig a kezében van, így csak tenyerére fekteti./
-Ez megteszi? Ezüst.

(29)

[Vera Rider]

*Vadászidény;Laki
[2900 augusztus 4. délután]

/Az indulatok nem hagytak alább a beszélgetés folyamán. Az én lelkemben is tombolt a vihar, de vettem egy nagy lélegzetet és igyekeztem háttérbe szorítani a saját problémáimat, hogy a legnagyobbra koncentrálhassak. Alyara holokausztról szóló terve, igencsak megérdemelte a lista első helyét. Fájt, hogy nem tudtam lebeszélni a tervéről, az viszont örömmel töltött el, hogy Raven mégis maradt és hogy már hárman vagyunk azonos véleményen bár ezt ő szerintem nem igazán vette észre, csak mert én nem rohantam le Niroist oly mértékben.
Mikor Alyara hozzám fordult, a szavaival újabb szélrohamokat indított lelkem tengerén./
- A világ szennyezett, de megtisztítani kell és nem elpusztítani. képzeld azt, hogy a világ egy gyermek kit megmart egy kígyó. Megölnéd, mondván ne szenvedjen és úgyis a menybe jut, mert tiszta a lelke. Pedig van más választás is... a gyógyítás.
/Nem akartam tovább győzködni, Raventől már úgyis elég kioktatást kapott.
Mikor Raven Jessie mellé állt, egy perccel később elindultam az ablak felé, mintha csak Riggs időjárással kapcsolatos kijelentését akartam volna leellenőrizni.
Persze megálltam az ablak előtt egy méterre, így elkerülve, hogy kintről nehogy megláthassanak.
Éppen Jessie és Raven mellett álltam. Miközben a többiek számára úgy tűnt, hogy kibámultam az ablakon, közben a két lányhoz intéztem pár mondatot, persze olyan halkan, hogy csak ők halhatták./
- Én sem akarom, hogy Joram elszabaduljon, épp azért maradtam, hogy ha kell megakadályozzam az őrjöngést, ahogy ti is. Csak én próbáltam finomabban beszélni Niroissal. Ha egy öngyilkosra rákiáltasz, hogy ne mozduljon akkor nem érsz el semmit, úgyis megteszi. Ám ha lassanként próbálod lebeszélni több esélyed van arra, hogy sikerrel járj.
/Miután befejeztem a mondandómat egy pillantást vetettem a két nőre, hogy láthassák szememben az őszinteséget, majd szép nyugodtan megfordultam, mintha csak meguntam volna a tájban való gyönyörködést./

(97)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

- Ó, nagyfiú, imádom magabiztosságod. Legalább tanulhatnál bizonyos esetekből. Egyébként te vadász vagy, szóval félig meddig kötelességed szétlőni az ilyen förtelmeket. Mire mész a pénzzel, ha utána majd levadásznak? De felőlem azt csinálsz, amit akarsz, én levettem rólad a kezem. /Szavaim Riggsnek szólnak, egy cseppnyi indulat sincs benne, a szarkazmuson kívül./
+Uram, add, hogy ne ezekkel haljak meg!+ /Fohászom nagyon remélem, hogy eljut az Úrhoz ennyi viszontagság után. Nem egy ilyen hülyeségben szeretnék elveszni a névtelenség homályába burkolózva. Nirois megenyhül, de ezek az érzelemkitörései valahogy nem nyugtatnak meg. Ez volt a második, és én sem tudom sokáig visszafogni magam, ha ilyenek jönnek ki fertőzött szájából./
- Azt elhiheted, hogy nem fogok engedélyt kérni. Igazad van, az ártatlanok oda jutnak. Csakhogy ezt neked és jó apádnak nincs joga eldönteni, hogy kik legyenek azok. Csak az Úrnak. /Lemondóan legyintek, amikor Griff kezd monológba. Tudom, hogy mi a dolgom, és ő erre figyelmeztet okosan, csakhogy van amihez nem adom a nevem, bárki is kérje. Csak legyintek neki is, és félrefújom az újabb kósza hajtincsemet. +1:35, egyre jobb+ Az idő sem a mi malmunkra hajtja a vizet, mehetnékem támad. Aztán az angyal felkér, hogy menjek vele. + Na, persze, Uram, hát így akarsz cselekvésre bírni? + Nem tetszik a helyzet, de bólintok az angyalnak, és mivel már lassan mindenki engem akar meggyőzni, hogy ez csak egy elmélet, egyelőre maradok./
- Egy öngyilkos nem érdemli meg az életet, mert gyáva. ugorjon csak. /kacsintok Verára, de nem magyarázom meg, hogy az öngyilkosság miért olyan nagy bűn. Éljen a saját hite szerint mindenki, csak ne idézzenek démonokat ide. Viszont Gryff új meglátása már jobban tetszett, mint az "akkor is kiszabadítom apámat, ha egy démon", így csak figyeltem, hogy mit csinál. A Ry nevű pedig végre egy nekem tetsző elméletet próbál előhozni, ötlete nyomán./
- Na, akkor lássuk mire mennek az okosok. Majd szóljanak, ha le kell lőni valakit. / Mondom és rákacsintok az angyalra, aki itt a lelki támaszom lett./

(26)

[Riggs O'Conell]

* Vadászidény *


/ Nem nagyon érti mi baja van az angyalnak. Alyara szavaira elismerően biccent. A kis vörös megértette a lényeget. Ő nem irgalmas szamaritánus, és sose állította hogy az lenne. /
-Nem érdekelnek a világotok szabályai, a vadászoktól egyelőre nem kaptam semmit. Nincs miért mellétek állnom. Ha van ajánlatod, hallgatlak. / Megy a válasz Jessenek. /
-Na akkor kezdjétek a kecske bűvölést.../ Azzal hátrébb battyog, teret hagyva a szakértői csapatnak, hogy elkezdhessék rituálisan körbetáncolni az asztalt, vagy a fene tudja mit akarnak. Hátát a falnak veti, ( a lehető legtávolabb az ablakoktól ) és előhúzza a pisztolyt. /
-Biztos ami biztos.../ Suttogja egy vigyorral, s szemét a " másik " csapathoz sorolódott " három gráciára" villantja. Nagyon rosszul érezné magát ha elúszna ez a kiváló pénzforrás amit Alyara jelent. Nála éppenséggel lenne ezüst. De nem őrült meg hogy beáldozza kétes célért. Másrészt rossz előérzete van, valahogy nem stimmel az egész. És az utolsó kérdésére valahogy senki sem akart választ adni.
Vár, és figyel, mint a prédára leső farkas.../


( 28 )

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda]

+ Raven, Raven, miért teszed ezt velem? Ki vagy te? /bámulok a hölgy különös szemeibe. Ismét elbizonytalanított. Engem állandóan mindenki elbizonytalanít! Régen pedig nem ilyen voltam. Undorodva becsukom a szemem, és az ablakomhoz baktatok. Amikor zöldellő, tavasz ígérő pupilláimm,al az odakint tomboló viharba bámulok, elborzadva fedezem fel a kinti pusztítás az én terveim közötti párhuzamot. Tényleg ezt akarom? Hogy a világ kietlenné, halottá váljon? Nem, persze, hogy nem! De mégis hogy jövök ki ezután a kelepcéből? Meg nem másíthatom szavam. Az mégis milyen lenne? S a társaság már látta az elborult agyamat, tudják, hogy igenis vannak ilyen terveim... Hogy tudom megoldani, hogy megmaradjon a jóhírem, és ne utáljanak az itt lévők? Hogy el is felejtsék, amit ezen a helyen egyáltalán mondtam?/

- Mi változott meg bennem? /kérdem fel a kérdést csak magamnak, de gyakorlatilag mindenki hallgatja, hogy mit mondok, ha éppen rám figyel. Engem most a többiek a gondolatmenetem szempontjából nem érdekelnek./ Mitől lettem én ilyen? Mitől vágyom a pusztulásra? A pusztításra. Nem, én nem akarok istennő lenni. Joramnak is megmondtam, amikor ezzel próbált édesgetni. Nem akarom, hogy féljenek tőlem. Én csak hinni szeretnék... hinni szeretnék valamiben. Igen, a világ korrupt, és bábmesterek ezrei mozgatnak milliókat. De ki mozgatja végül az összes szálat? Ki a valódi ellenségem? Merlin? Joram? Vagy inkább Gina az?

/Odafordulok a többiek felé, figyelem, ahogy Ry megpróbálja összerakni a dolgokat. Ügyes. Nekem eszembe se jutott volna... Bár kitudja, hogy végül használ-e majd? Kérdésére csak elmosolyodok, és a még kezemben szorongatott pohárban szép lassan lebontom a vizet, hogy aztán egy pillanat múlva vörös folyadék - bor illatozhassék benne./

- A selyem kicsit már macerásabb, ahhoz még nem értek. De folyamatosan fejlődök, különben is imádom a mágia ezen ágazatát, biztos, hogy sokat fogok még foglalkozni vele /vigyorgok Ry-ra, aztán nagyot sóhajtok./ Szeretném azt hinni, hogy csak valami gyermeki hókuszpókuszra készülünk. A társaság máris két részre szakadt. És bevallom, valami nem hagy nyugodni. Valami megváltoztatott. Fél évvel ezelőtt azok a szavak, amiket korábban mondtam, a gondolatok, amik agyamba férkőztek, meg se fordultak volna a fejemben... /mondom a társaságnak. Nem tudok már mit kezdeni velük, fáraszt az állandó vita, ami köztünk folyik./ Biztos kétszínűnek, bolondnak, ostobának hisztek. Őrültnek. Nem akarom, hogy megértsetek - én sem értem magamat. Időnként tisztán tudok gondolkozni, aztán van, amikor eltör bennem valami, és mintha valaki más beszélne helyettem... Nem értem, mi történik körülöttem. /A pohárból a bort a rajz megfelelő helyére löttyintve folytatom a mondókám./ Sokat jártattam ma már a számat. Elég volt belőle. Utánajárok a dolgoknak, megtudom, hogy ki vagyok. Megtudom, hogy kicsoda Joram, és hogy miért keresett meg. Már én is helytelennek látom azokat a dolgokat, amiket mondtam előzőleg. De félek, hogy megint meg fog billenni valami bennem, és én ismét csak a pusztításra vágyok. Úgy érzem: Joram tehet róla. Ezért is hajtom végre az idézést.

/Felmegyek az emeletre, az ágytakarómat felhasítom. Selyem. Tökéletes. Visszaérkezve a földszintre szintén odahelyezem a rögtönzött "oltárhoz". Hallgatásba burkolózva folytatom tovább a munkát. Ezüstünk már van. Tollunk is. Ha Gryff, vagy Ry elhelyezi a dolgokat, már csak egyvalami hiányzik: én./

- "Törj egy szilánkot az éj urának mosolyából s tépd le a a változások leplét, / Meríts a tündék vörös patakjából s holt élő hamvait ne szórd szét, / A világot mutassák ezek, de a pihén hulló égi áldás vezessen a poklokig. / Onnan kit felemelnél, vérét folyasd a világ közepébe s szólítsd nevén felkelén ellenei ellen." /éneklem megint a dalt. Igen, minden hozzávaló megvan. Már csak én kellek./ Hát nincs más hátra. /Kezembe teremtek egy apró fémtűt, majd megbököm vele az ujjam. A fájdalomtól megremeg az arcom egy pillanatra. Aztán a kibuggyanó vért a papírra kenem, pont középre. Megint eléneklem a dalt. Aztán kinyitom a számat, miután minden mágikus pajzsom a többiekre aggattam. Meztelenül állok a papír felett, meredek a közepére. Nem, inkább becsukom a szemem./ Joram. Joram, szólítalak. Apám, megidézlek! /suttogom csendesen, de annál határozottabban.

Aztán kinyitom a szemem./

(132)

[Laki]

* Vadászidény *

* Alyara, Raven, Ry, Kat, Vera, Jessie , Riggs *

/Alyara beszéde után megkezdődik a rögtönzött szertartás. A feszültség szinte tapintható, még Gryff is félrehúzódik az idéző mellől. Mikor Alyara elmondja a verset és szólítja Joramot, szinte szemmel látható és kézzel fogható a lány hatalma. Majd eltelik egy szívdobbanásnyi idő, eltelik egy lélegzet vételnyi, majd másodpercek, végül egy perc is. De semmi nem történik. Gryff szinte csalódottan néz szét./
- Csak szerintem nem történt semmi?
/Majd újabb várakozással töltött pillanatok és percek következnek és akár újabb próbákat tehettek, végül Gryff néhány perc elteltével szólal meg./
- Azt hiszem itt benéztünk valamit. Óh, hogy az a.... hát persze
/Belecsap az arcába és megcsóválja a fejét./
- Nem működött, mert rosszak voltak a hozzávalók, azt hiszem. De lehet hogy az egész elképzelésünk rossz. Egy valamit viszont tényleg elnéztünk, pedig a megoldás itt van a szemünk előtt. /Rábök a tenyérnyi pihetollra./ Ez nem hétköznapi tárgy, viszont akkor a többi se lesz az. A tündék vörös patakja egyértelműen valamilyen tündevér lesz. Ebből kiindulva a többi is valami hasonló lesz. Jessie baba, mit tanítanak, melyik faj az "éj ura"? Nagyon úgy fest, hogy előröl kell kezdenünk az egészet és tempósan haladni.

* Alyara, hiába veted be minden mágikus hatalmadat, nem történik semmi. És ez igencsak csalódással tölt el.

*Raventől folytatódik a kör!

[Ry Fomor]

*Raven passzivizálódott, határidő leteltével folytatom a kört*

- Remélhetőleg. /Villant Lindára egy mosolyt, ahogy elveszi az öngyújtót, majd elforgatja a lapot, hogy nyugati irányba álljon a hamu +napnyugat, a napnak a pusztulása... a hamu marad csak hátra+, a gyújtót pedig az északi oldalra teszi. +Izland, a tűz országa északon van.+/

- Az átváltoztatós trükkre majd még visszatérünk, ha kicsit lenyugodtak a kedélyek. Muszáj leszek megtanulni. /Ígéri Alyarának, ahogy átveszi a bort, s az leteszi a déli oldalra. +Délről, Rómából jött a szőlő, oda kerül a bor is.+ Az érkező selymet a keleti oldalra teszi. +Kína majdnem a legkeletibb világrész.+ Végezetül, mikor már minden készen áll, Alyarára pillant. +Már csak egyvalami hiányzik.+/

- Attól tartok. /Bólint rá kisvártatva Gryff szavaira, majd ujját figyelmeztetően megemeli./ Egyetértek, hogy a hozzávalókkal lesz gond. Viszont /csippenti ujjai közé az angyaltollat, s miközben zsebébe süllyeszti, másik kezével kimutat az ablakon, a sűrű hóesésbe./ úgy vélem, a pihén hulló égi áldás kicsivel messzebb van, mint az orrunk előtt. De azért még mindig elérhető közelségben. Linda... /Fordul a lány felé, azonban Gryffre pillantva észbekap. +Úgyse engedné, hogy kimenjen a védence.+/
Szóval Riggs /módosítja a megszólítást, egyúttal Riggsre pillant/, hoznál belőle úgy kétmaréknyit? És ha lehet, maradjon meg a pihés szerkezete. Vagyis nem kell golyóvá gyúrni. /Halvány félmosoly jelzi, élcelődik csak. Végezetül Alyarára pillant./ Nekifutnál hóval is?

(56)

[Kathleen Sirett]

* Vadászidény *

/A társaság két részre szakad, az egyik az asztalnál csoportosul, míg a másik elvonulva ácsorog. Linda örül a ténynek, hogy a nagy melák velük van és nem ellenük. Egyszer már tapasztalta, milyen súlyos Riggs, ha más nem, hát az ellenségre rávetődve is diadalt arathat.
Ry helyére pakolja a tájakat, Alyara belekezd a mondókába-énekbe, az idézés elkezdődött. Vagy mégse? A várt hatás elmarad, konkrétan inkább semmi sem történik. Linda összevonja szemöldökét és fásultan összegzi:/
-Ez nem jött be...
/Az új megoldással Gryff áll elő és ennek már valóban több értelme van. A lány fejében is kattognak a fogaskerekek, de sajnos csak a kamaszkori horror és fantasy könyvekre tud támaszkodni, amiket olyan nagy szeretettel olvasott rongyosra./
-Az éj ura? Vámpír?
/Hangzik tőle még Jessie előtt a tipp. Aztán furcsa fintort formál./
-Vámpírfog?
/Lelki szemei előtt látja, amint becsöngetnek egy vámpír-fogászatra és a szolgálatban lévő fogidokitól, nevezetesen Dr. Akulától kölcsönkérnek pár kihúzott vámpírfogat, mert biztos tart olyat a raktáron. A nevetőgörcs elkerülése véget elhessegeti ezt a gondolatot és a többi összetevőn kezd el merengeni, amíg Ry hozzá nem szól./
-Hm?
/A férfira pillant, aki közben meggondolta magát, így a lány csak vállat von. Helyette Alyarához fordul./
-Felvetődött korában az alakváltás, mint átváltozás. Ennek a leple nem lehet, hogy... A bőr?
/Kicsit erőltetettnek érzi, de hátha. A holt élő hamvaira nincs tippje, így ezen nem kezd el merengeni, helyette a paprt piszkálja./
-A papír! Lehet nem is erre kellene rakni a holmikat, hanem valamire, ami szintén természetfeletti... Egy oltár, vagy ahhoz hasonló...

(30)

*Köszi Vera Rágondolnom se kell hogy gondolatot olvassak *

[Vera Rider]

*Vadászidény;Laki
[2900 augusztus 4. délután]

/A kis csapat ismét összeült, hogy kitalálják az összetevőket. Én csak álltam némán két társam mellett, kik velem egy véleményen voltak, miszerint a világot meggyógyítani és nem elpusztítani kell.
Akaratomon kívül, de én is töprengeni kezdtem a rejtvény megoldásán, hogy tudjam esetleg minek megszerzését kell megakadályoznom.
Lassan gyűltek a tárgyak és már csak a változások leple maradt hátra. Nem akartam megválni a selyemkendőmtől, mivel már szinte a részemmé vált ennek a kiegészítőnek a viselése.
Mikor Alyara felrohant az emeletre, majd egy selyemdarabbal tért vissza kicsit megkönnyebbültem, mivel már azt hittem a derekamon díszelgő selymet fogja ismételten letépni rólam.
Időközben Riggs is akcióba lépett, a hátát a falnak vetette és elővette a pisztolyát, a szemében pedig láttam, hogy kiket figyel annyira, (Raven, Jessie és engem)gondoltam azért, hogy még eszünkbe se jusson félbe szakítani azt ami ezután következett.
Minden hozzávaló az asztalon volt már csak a vér hiányzott, de Niroris nem habozott, hanem azonnal meg is kezdte a rögtönzött idézést. Az energia csak úgy áradt a nőből, de az idézés nem volt sikeres. Mivel a csend beállt, én szúrós szemekkel néztem Riggsre és egy normál hangvételű mondatot intéztem felé./
- Riggs, tedd azt el!
/Nem akartam átváltozni, mert a végén még lenne olyan állat és kilyukasztotta volna a bőrömet. Ami nekem egyáltalán nem hiányzott.
Griff szavai újabb kérdéseket vetettek fel bennem./
+ Éj ura? Az vámpír lehet, szegény vérszívó, kinek kiütnék a fogát.
/Bár nem akartam segíteni a rejtély megoldásában ezért nem mondtam ki a tippemet, ezt azonban Linda megtette helyettem./
+ Mi van? Gondolat olvasó is vagy? Na mindegy. Mi lehet a változások leple? Ha nem tárgy akkor... /Itt nyeltem egyet/ Bőr. Ha tényleg olyan dolgok kellenek, melyek bizonyos fajok ismertetőjegyei, mint a vámpíroknál a fog, az angyaloknál meg a toll. A változások pedig az alakváltókat jellemzi. És az egyetlen lepelszerű anyag rajtunk, pedig a bőr. A nyúzáshoz pedig nincsen sok kedvem.
/Tettem egy leheletnyi lassú lépést hátra, hogy még véletlenül, se gondolkozzon azon, hogy majd az én bőrömet használja fel. Főleg Riggstől tartottam ebben a helyzetben.
Linda mintha olvasott volna a gondolataimban, kimondta a tippet, hogy esetleg az alakváltók bőre kellhet./
- Ezt nem hiszem el. Még gondolat olvasó is?/
/Jegyeztem meg magamnak szinte hangtalanul, majd egy újabb gondolatmenet futott át az agyamon./
+ Talán nem is bőr kell, lehet, hogy szőrre, vagy tollra lenne csak szükség.
+ "holt élő hamvait ne szórd szét" Csak egy tippem van. Az pedig nem más, mint egy vámpír. Aki segít a szertartás végrehajtásában. Talán arról a nőről van szó akit Alyara testvéreként emlegettek nemrég.

(98)
*Kathleen: Lehagytad a hozzászólásod után a számot, és ekte kitaláltad a tippemet is.

[Renaviel]

*Vadászidény*

/Csak összeszűkült szemmel figyelem Alya "idézését". Minden porcikám tiltakozik a dolog ellen, legszívesebben berserkerré válva kezdenék tombolásba, és tisztítanám meg ezt az elátkozott helyet a pokol lángjaitól. Ezeknek a kárhozott lelkeknek még a halál is megváltás lenne, akkor legalább nem hosszabbíthatnák tovább egyre bűnlajstromukat.
Azonban az idézés nem sikerült, az arcomra pedig csak egy halovány, habár bevallom enyhén kárörvendő mosoly ült ki, amikor Alya döbbenetes hatalmának vihara sem volt elég hogy felfodrozza a felszínt. Karba font kézzel figyelem Ry motozását, de úgy érzem hiábavaló minden szánalmas próbálkozása. Ezüstszínű fürkész pillantásom Gryff felé fordítom, amikor megszólal és hirtelen egy ötlet merül fel bennem./
- Oh... /csusszan ki az ajkaimon, ahogy véleményem szerint összeáll a kép. Az angyaltoll +AZ ÉN TOLLAM, noh igen, ezért még számolunk... + különleges +de még mennyire!+ akkor természetes, hogy mindenféle kikukázott butaságokkal nem fognak tudni megidézni egy ilyen sátáni hatalmat.
A többiek hamarabb kimondják, amire én gondolok, vagyis, hogy az éj urának mosolya a vámpírfog lehet, habár én akkor sem mondanám, hogyha a többiek nem jöttek volna rá. Azonban bennem kezd egyre inkább más körvonalazódni. /
+ Az éj urának mosolya a vámpírfog... Azonban a változások leple azt hiszem az ellentétes póluson keresendő. Szerintem tévúton járnak, a megoldás nem a halandók bőre, szerintem inkább a vérfarkasok bundája, ami elleplezi őket átváltozva. A várfarkas vámpír ellentét sokkal közelebb hozza őket egymáshoz, mint az alakváltókkal. Alakváltónak és vámpírnak semmi köze egymáshoz.
Aztán ott a tündék vörös patakja... ez a bor baromság, már Gryff is elunta a szerencsétlenkedésük, vagy talán a Mestere mozgolódik és dühöng, de már ő is kimondta, hogy ez bizony sidhe-vér lesz. Persze úgy tűnik Ry ügyet sem vet rá, Hála Neki! A holt élő hamvai pedig azt hiszem egy újabb tévút. Mindenki a vámpírokra gondol, de nem hiszem, hogy vámpírfog után még vámpírhamura is szükség lenne... Nem, ennél valami sokkal különlegesebb kell. A lidércek földi maradványának pora. A lidércek is élőholtak, kóbor lelkek, akik nem térnek haza Danuhoz. Az ő hamvaik lesznek a megoldás, nem pedig a vámpíroké... A toll pedig, már egy hozzávalóval így is több van náluk, mint kéne! +
Csak biccentettem Verának, amikor odajött hozzánk. Eddig néha elég bután viselkedett, de minden szövetséges értékes volt, főleg, hogyha az idézőktől vált ki. /
+ Tehát vámpírfog, vérfarkasbunda, sidhe-vér és lidérchamvak.... és az én szárnytollam. +
/Az arcomon semleges mosollyal a szárnyaim az éteri síkra száműztem a biztonság kedvéért. Vetettem egy ezüstös pillantást Gryffre, hogy nem készül-e mondjuk a fejemtől megszabadítani, ha már a szárnyaimtól nem tud, majd az asztalhoz sétáltam, ahol a frissen felavatott idézősegéd tevékenykedett. Amikor zsebre vágta a tollam, csak csendesen és nyugodtan megszólaltam. /
- Az hozzám tartozik, és azt hiszem nem lesz rá szükségetek. /mondtam semleges mosollyal Rynek, aki a kintről hozott havat szánta középre, ha jól értettem. Oké, elég gyenge érv volt, de nem voltam egy nagy furkálódó zseni. nekem megvolt az ötletem, amit nem mondtam el, de annyira nem voltam gonosz zseni, hogy egy szabotálós akciót is összehozzak pár pillanat alatt. Aztán éteri energiából egy piciny tőr jelent meg a kezemben, ha végül mégis odaadta volna a tollat. Kicsiny fegyver volt, de a mennyek haragjával égő pengéje amint hozzáért a tollhoz az lángra kapott. Néztem ahogy felpöndörödik és elég, aztán visszasétáltam Jessie és Vera mellé, ha nem adta a tollat, akkor is visszamentem, úgy gondoltam lesz még esélyem visszaszerezni és a másik négy hozzávalójuk még különben sem volt és szerintem nem is lesz meg. Szóval ráérek még visszavenni a tollam.
Aztán csak odasétáltam egy falhoz és könnyeden nekidőltem, majd karbafont kézzel figyeltem a szerencsétlenkedésük. A lelkem azonban egy kicsit megnyugodott. /
+Soha nem fogják megszerezni ezeket a különleges összetevőket ennyi idő alatt! Főleg ha még tovább bohóckodnak itt hóval, meg pókhálókkal...+

(173)

[Riggs O'Conell]

*Vadászidény*

/ Végig nézi a kecskebűvölést, de az eredmény egyelőre pont az amire számított. Gryff-re siklanak az acélkék íriszek, majd Kathleen-t kezdi hallgatni. /
+ Alakváltó bőr, Vámpírok?...+
/ Pont elcsípi Vera óvatos hátralépését, aminek nyomán hideg mosoly kúszik forradásos pofájára.../
+Szóval bőrünk már van...+
/ A fegyver elrakási kérelem épp annyira ignorálódik mint a hóbehozatali. Nem cipel semmit, sehova, ameddig a megbízója nem utasítja erre. Jelen helyzetben ez Alyara.
Nincs mondanivalója, tehát befogja a száját, és nyitva tartja a szemét, egyebet nagyon úgyse tehet. Az idő kérdést nincs miért firtatnia. A kis vörös azt mondta akkor is fizet ha nem sikerül a buli, tehát nem fűződik különösebb érdeke ahoz hogy siessenek bárhová is. Kint hóvihar van, és egy rakás szörnyszülött, bent meg meleg, és a 90 perc leteltével egy szép új élet pénzen megváltható ígérete. Minek is akarna rohanni? /

(29)

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda]

/A csalódottságom szinte tapintható, önbizalmam a béka segge alatt a sikertelen próbálkozás következtében. Persze, számíthattam volna rá, hogy az első idézés nem fog sikerülni, de hát mégiscsak reménykedhet az ember - vagy bárki fia borja.

Miközben a többiek Gryff szavai nyomán elkezdenek magyarázni, találgatni, én a szervezkedésen töröm a fejem. Ha jól értettük Jessie korábbi szavait, alig van már időnk. Sietnünk kell. Ki az, akit ismerek, esetleg hajlandó lenne "kölcsönadni" egy-két dolgot? Nem tudom. Senkit. Senkitől sem kérnék. Senkitől sem venném el az életét. Istenem, mi ütött belém? Most, hogy ténylegesen mások haláláról kezdünk el tervezgetni, most, hogy önjelölt kaszásként fogunk mászkálni a Kontinensen, teljesen megrettentem. Képtelen vagyok még erre is, nem hogy egy egész világot kipusztítani!/

- Nem fogunk megölni senkit /jelentem ki ellentmondást nemtűrő hangon./ A játéknak vége. Látjátok, Ti is bábként mozgattok engem. Gyilkosságra készültök, és nem próbáltok meg felébreszteni engem se - vagy ha igen, nem hatásos módszerekkel. Ennek itt most vége van. Joram idézgetése jó mókának tűnhetett, amíg nem kellett valóban kést ragadni. Megvilágosodtam - a mai napon nem tudom, hányadszorra. Ez a társaság nem tesz jót nekem, s én sem teszek jót a társaságnak. /Mondataim közben kihallatszik hangomból a csalódottság. Valami megint megtört bennem./ Nem kockáztatom, hogy bárkinek is baja essen közületek. Ezért most elmehettek mindannyian. Erőszakot fogok alkalmazni, ha mégis maradni akartok. Amikor átkerültem ebbe a világba, valami mást voltam. Megint ugyanaz az ember akarok lenni. Merlin bocsájtsa meg ostobaságom. Már tudom, hogy mi az, amitől ilyen gondolataim támadtak. És most megszabadulok tőle.

/Villogó szemekkel megragadom az ujjamon viselt gyűrűt, és megpróbálom lehúzni. Ha sikerül, figyelem, ahogy a földön pattog, majd elgurul, és felsóhajtva örülök annak, hogy megint "normális" vagyok, immár tiszta tekintettel nézek végig a társaságon.

Ha nem, hát őrült visítozásba kezdek, és úgy próbálok megszabadulni tőle, mindezzel megpróbálva elijeszteni a többieket is mellőlem./

(133)

[Renaviel]

*Vadászidény*

/Ry nem adja vissza a tollam, ami enyhe bosszúsággal tölt el, de amikor már éppen azon kezdenék azon elmélkedni mégis hogy szerezzem vissza a mágikus hozzávalót, Alya színt vált. Nem is tudom hová tenni, nem tudom féljek-e ezektől az őrült hangulatingadozásaitól, vagy végtelenül boldog legyek miattuk, és így szokás szerint a semlegességet választom.
Amikor befejezte az első mondatait odalépek hozzá és félig átölelem. Nem akarom tartóztatni vagy visszafogni, csak biztosítani a támogatásomról./
- Jól döntöttél Alya. /mosolygok rá haloványan. Csak azért vagyok óvatos, mert nem tudom, nem-e valami őrült trükk ez, amivel csapdába akar csalni a gonosz, aki uralmába kerítette./
- A sok őrültség közül a helyes dolgot tetted, büszke vagyok rád. /mondom csendesen. / Van olyan gonosz, akinek nem szabad visszatérnie erre a világra, mert csak fájdalmat és sötétséget hozna magával.
/Ha sikerült levennie a gyűrűt, ha nem megfogom az arcát és magam felé fordítom./
- Felejtsd el ezt az egészet Alya! Felejtsd el ezt a világot! Neked nincs apád! Nincsen többé, aki dróton rángathat! Gyere velem és keressünk egy új világot! Egy tiszta világot, ahol nem kell pusztítani, hogy új rendet teremthess! Engedd el a gonoszt, aki kinyúlt feléd, bármi amit ígérni tud, csak evilági hívság, hidd el, nem éri meg a lelked üdvét. /suttogom és szomorkás ezüstszín pillantásom az övébe fúrom. Óvatosan megsimogatom a haját, hátha sikerül lenyugtatni./

(174)

[Ry Fomor]

- Egyelőre, amíg nem tisztáztunk mindent, szükség lehet rá. /Válaszol csendesen Renavielnek, mikor az a tollát kéri vissza. +Mintha csak azt tartanám számon, hogy egy hajszálammal mi történt... Biztosan oka van annak, hogy visszakéri, mint ahogy annak is, a szárnyai eltüntetésével (jó tudni, ilyenre is képes egy angyal!) megakadályozza, hogy esetlegesen többet szerezzünk.+ Még egy mosolyt is küld felé, amivel a rendreutasítás erejét tompítja, de az elkövetkezőkben már bosszankodva tapasztalja, hogy nemcsak Riggs, de még Alyara is ignorálja felvetéseit. Sőt, a nő egyik pillanatról a másikra megmásítja szándékát, és kellőképp elszánt, céltudatos világmegmentőből visszavedlik egy hisztis lánnyá. Ry megemeli szemöldökét, amivel a világ felé mutatja gondolatait, de a közelében álló Lindának hallható formába is önti:/
-Azt hittem, legalább ő tudja, mit akar, mi felé tart. /Morogja, aztán hangját megemelve Alyara felé fordul./
- Hé, kislány, ácsi! Senki sem beszélt gyilkosságról! A többiek is csak ötleteltek, de speciel az én javaslatom szerint max annak a pár hópehelynek a haláláról beszélhetünk, amit odakintről hozna be végre valaki. /Vág tekintetével a fapofával álldogáló Riggs felé, de már ő is érzi, reménytelen a próbálkozás. / Ha az apád tényleg fontos és annyira nem érdekel az egész messiásdolog, egy próbát azért megérdemelhetne az öreg, nem? /Kezeit széttárja, vállait megvonja, majd egy pillanat szünet után karba tett kézzel kihúzza magát./ Akárhogy fenyegetsz, én mindenesetre maradok. Nem az idióta idézés miatt, hanem mert még dolgunk van egymással. Ha elfelejtetted volna. /Igyekszik még a nő szemébe pillantva hangsúlyozni mondandóját, de az elveszik a közelebb lépő Renaviel ölelésében./

- Nincsen senki aki rángathat? /Emeli meg kétkedően Alyara felé a szemöldökét Renaviel szavaira./ Ő mégis magával rángatna... /Dörmögi maga elé, a lányra hagyva a következtetések levonását. +Valamit nagyon meg akar akadályozni, ha még a lányt is magával vinné, akinek a vérére van szükség... Gyanús nekem ez az igyekezet, amivel küzd. Ha tényleg annyira nagyon a jó oldalon áll, mint mondja, akkor nem kellene nyílt lapokkal játszania?+/

(57)

[Kathleen Sirett]

* Vadászidény *

/Épp elkezd nagyon merengeni, hogy mégis honnan fognak szerezni egy oltárt, amikor az angyal úgy dönt, visszaszerzi azt, ami az övé. A toll azonban náluk marad. Ha már elkezdték ez az őrületet, legalább ne vegyék azt a keveset, amit összeszedtek. Riggs újra a pisztolyával kezd matatni, de úgy tűnik, ez egyedül Verát zavarja.!
+Félted a bőröd?+
/Aztán el is hessenti a gondolatot, inkább kérőn pillant a nagyemberre, hátha amaz elpakolja a stukkert. A bűnléthez szokott lányt nem zavarja, de nem szükséges borzolni a kedélyeket. Amíg Linda Riggsel szemez, Alyara 180°-os fordulatot tesz véleményében. Linda felvonja szemöldökét, és szusszant egyet, amíg Ry hangot ad az ő fejében is megfogalmazottnak./
-Alyara, nyugi. Nem ölünk meg senkit.
+Azért én is tudom, hol a határ...+
-Sőt, még azt se tudjuk biztosra, hogy egy démont akarunk megidézni... Azt elismerem, fogalmam sincs mekkora hatalma lehet ennek a valaminek, de már a nyakamba küldött két látomást és nem igazán szeretnék többet. Egyelőre tudni akarom mit láttam, miért láttam, és miért én.
+Önző dolog, na és?+
-Ha meg mégis ártó szándékú az a valami, akkor Riggs meg Jessie lepuffantja, de Ravent se kell nagyon félteni, ahogy elnézem. Próbáljuk meg befejezni, aztán ha nem, megy akkor nem megy.
/A szónoklás és a győzködés nem az ő műfaja, így abba is hagyja. Ha ez nem győzte meg Alyarát, akkor másokon a sor, hogy próbálkozzanak./
+És mégse csináljuk? Akkor szétszéled a nép? És én mégis hova megyek? Jha, persze. Altmycra, vagy mifene. Ki kellene deríteni, mit is takar a boszorkány-lét...+

(31)

[Vera Rider]

*Vadászidény;Laki
[2900 augusztus 4. délután]

/Amikor Alyara megváltoztatta a véleményét hatalmas kő esett le a szívemről. Reménykedtem benne, hogy Raven szavaira majd észhez tér, de látom magától is sikerült neki./
+ Remek egy gonddal kevesebb. A jelek szerint letett a holokausztról, és úgy néz ki az idézésről is letett. Hála az égnek.
/Mikor Ry győzködni próbálja csak egy szúrós pillantást kap tőlem./
+ Pusztulást akarsz Ry?
/Mikor Linda is csatlakozott a győzködéshez, már tanakodtam rajta, hogy ő is kap egy szúrós nézést, de aztán mikor arra a részre ért, hogy lehet nem is szörnyet támasztunk fel csak egy apát, akkor egyet kellett értenem vele./
+ Lehet, hogy csak egy apa, aki csak élni akar.
/Bár azzal is számolnunk kellett, hogy mi lesz, ha mégis egy démont szabadítunk a világra. Ettől a gondolattól, persze végigfutott a hideg a hátamon./
+ Vérontás és rettegés, remélem nem ez vár a világunkra.
/Az idézésről eszembe jutottak az összetevők és az is, hogy Riggs még mindig a fegyverén tartja a kezét, ami persze nem keltett bennem kellemes érzéseket. Persze eszembe jutott miért is tartja ott, ami ismét nem tetszett.
+ Ha folytatja az idézősdit akkor alakváltó bőrre is szükség lehet. Remek.
/Bár csak egy oka volt a maradásomnak, az egyik az, hogy Alyara hangulatingadozásaiból ítélve akármikor megváltozhat a véleménye és azt nem akarom. Már nem is érdekeltek a céhbeli ügyek. Megértettem Geavát, hogy inkább egyedül maradt és nem csatlakozott semmilyen céhhez./
+ Nem akarok egy olyan céhhez tartozni amit ez a nő vezet, teljesen kiszámíthatatlan. Bár olyan céhhez sem akarok tartozni, amelyik gyilkol ha nem csatlakozik az ember.
/Gondoltam a Halhatatlan Sólymokra, akiktől ebben a percben is az életemet féltettem./

(99)