Alyara Nirois háza

[Laki]

* Vadászidény *

* Alyara, Raven, Ry, Riggs, Kat, Vera, Jessie *

/Gryff lassan közelebb lép Riggshez és viszonylag halkan szólal meg./
- Figyelj ogre, ez nem kérés volt. Minden perc amit ilyen baromságok miatt eltökölünk később még visszaüthet ránk. Nekem pedig volna jobb dolgom is, mint sem a kezedet fogjam. Add át a pisztolyt és ha nem ugrasz neki senkinek, akkor nem kell aggódnod azét, hogy itt az életedre törnek. Most pedig még egyszer: Add át a fegyvered!

* Riggs: Jessie szavai nyomán kissé lenyugszol így higgadtan tudsz mérlegelni.
* Ry: Ahogy felajánlod segítséged a különös érzésnek, egy másodpercre kifakul a világ. Egy vércseppet látsz lehullani és egy pocsolyába, vagy medencébe hullani. Apró hullámokat vet majd az egész jelenés eltűnik.
* Raven: Úgy érzed, jelenleg senki nem hazudik, de a hatás továbbra is fenn áll. Emellett egyre jobban, egyre tisztábban érzed a jelenlétet. Nem tudnád megmondani kié, de valahogy emlékeztet a lélekparányra.
* Alyara: Szinte érzed, mint ha megidéznéd apádat. Szinte érzed a jelenlétét. Mint ha a keze a válladon pihenne és megérzel egy kapcsolatot. Mint ha téged, Ry-t és a most a földre huppant lányt összekötné valami.


*Ügyesek vagytok mind, csak így tovább!*

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

/Raven szavaira sejtelmesen elmosolyodom, de amint az "Árnyak és Vizek Királynője" varázsszavakat kimondja, arcomról lehervad minden öröm. Szomorú, elkeseredett szemekkel, csendesen válaszolok neki még mielőtt elkezdené összeszedni a fegyvereket./

- Raven, ő a nővérem. /Gyász és fájdalom vegyül a hangomba, mert Heathert átlépésünk napján elvesztettem. Sóhajtok egy nagyot, majd átgondolom a Joramról alkotott képet.

Ki tudja, honnan jött. Ki tudja, mit akar. A lényeg, hogy én mit akarok. És nem akarok olyasmit, amivel másoknak ártanék, tehát a "jó" oldalon állok. Most is ki kell hangsúlyoznom, hogy csak két ellentétes érdek létezik.

A tagbaszakadt férfi makacsságára csak felvonom szemöldököm. Jókedvűen elmosolyodom, miközben a többiek próbálják féken tartani, és megzabolázni. Bár talán nem lenne bölcs dolog a tűzzel játszani - ám amióta Joram felajánlására igent mondtam, azóta nem szólhatok erre már semmit. Én egy erdőtüzet próbálok uralni.

Ahogy lehuppan a sötét hajú lány a földre, aggodalom keríti hatalmába arcomat. Zavarodottságáról saját kezdetleges szerencsétlenkedésem jut eszembe. Azonban most nem lépek oda hozzá, mint ahogy azt egyébként szoktam tenni. Most nem.

Amikor végül a vezetőnek tűnő megemlíti, hogy előállhatnánk Ryjal, csak félénken megvonom vállaim. Szégyen, de meg is feledkeztem a kis morcos küldöncünkről./

- Még mindig nem válaszoltak arra, hogy ez /mutatom fel balomat, s benne a koponyát/ mit keres nálam.

/Ekkor beüt valami, atyám kezeit vállamon érzem, és megnyugtató közelsége magabiztosságot ad. Azt mondják, minden lány szerelmes az apjába. Én most értettem meg ezt a mondást. Már tudom, mi hiányzott az életemből.

Smaragdomat az összeesett lányra emelem, asztrális kivetülésemmel Ryt lesem. A láthatatlan fonalat próbálom megérteni, de egyelőre csak a jelenlétét érzem - mint ahogy Joramnak is./

(124)

[Renaviel]

*Vadászidény*

/Alyara szavaira majdnem megfagyok az ajtóban, de nagy nehezen erőt veszek magamon és megyek teljesíteni a kérését, habár kezd az egész egyre baljósabb színezetet ölteni. Ráadásul nehezemre esik feldolgozni az újabb információt... Alyara lenne a testvére annak a nőnek? Hihetetlen... Ráadásul mintha csak minden gondolatommal erősödne a jelenlét, úgy érzem férgek mászkálnak a bőröm alatt és bárhogy akarnám is nem tudom lerázni őket magamról...
A nőnek egy barátságos mosollyal biccenek, amikor átadja a fegyvereit, de a férfi előtt kénytelen vagyok megállni. Úgy tűnik nagyon nem akaródzik neki átadni a fegyverét.
Nem tudom hogy tudnám meggyőzni, hogy békések a szándékaim és senki nem akarja őt bántani... Nem vagyok biztos benne, hogy ez a legjobb megoldás, de az éteri síkról előhívom ezüsttel szegett tollú hófehér szárnyaim és teljes angyali pompámban nézek fel rá szintén ezüstösen csillogó szemeimmel. Azt hiszem így kevés ártatlanabbnak tűnő lény van nálam./
- Kérlek add oda. Ígérem amint letisztázódik a helyzet visszakapod, nem akarjuk ellopni tőled. Azonban néha a barátságos megoldás a jobb, nem kell mindenre erőszakkal felelni. /mondom csendesen felé nyújtva a kezem.
De közben a jelenlét zavaró mozgolódása nem szűnik meg, sőt egyre erősebb és erősebb. Fájdalmas grimasz jelenik meg az arcomon, nehezemre esik elviselni.. főleg úgy, hogy nem tudom ki lehet ez.../
- Ráadásul hidd el ebben a világban a van olyan, amitől a fegyverek nem védenek meg, de egy varázsló barátsága megoltalmaz... /teszem még hozzá mintegy félhangosan. Inkább magamban gondolkozok, de e fejem hasogató jelenléttől nem tudok szabadulni.
Ha végül begyűjtöm az összes fegyvert, akkor odaviszem azokat Alyához, kezdjen ő velük amit akar. És közben odasúgom neki./
- Nem bízom benne, mármint a testvéredben. /suttogom. Muszáj tennem valamit, nem tetszik ez az egész. A mágikus energiák felzúgnak bennem és készen állok rá, hogy bármilyen ellenséges mozdulatra magamhoz hívjam a lángoló kardot. Tudom ez bort iszik és vizet prédikál dolog, de a gonosz ellen harcolni kell, még a béke híveinek is.../

(165)

[Ry Fomor]

/Továbbra is mozdulatlanul várakozik, egyelőre tudata peremére száműzi az ajtóban történteket, mindössze érzékelve, de ténylegesen korántsem észlelve a részleteket, még mindig ugrásra készre merevedett idegrendszerrel. Az elhangzottakra mindössze egy reflexszerű fintorral válaszol, azonban agyának tudatos része igencsak felpörög./
+Vércsepp, ami hullámokat vet? A vér, a csepp, vagy a hullám a hangsúlyos? Mondtam már, az egyértelmű mondatok, vagy utasítások könnyebben teljesíthetőek... Miféle vér kellene? /Az ablakkeret szélét kezdi el körmével piszkálgatni, feszegetni./ Kié... és mennyi? Elég egy csepp, vagy... több kellene? Nem egyszerű veled... De hogy lásd, kivel van dolgod...+
/Monológjának megszakításakor érzi, ahogy egy tüskényi elválik a keret anyagától. Mikor végre megszerzi a parányi, fegyvernek aligha tekinthető eszközt, bal keze kisujjának körme alá - a gyengébb kéz leggyengébb, ezáltal legnélkülözhetőbb ujja - illeszti azt, s egy idegfeszítő pillanat után az érkező fájdalom üzenetére felkészülve rákoppint ujjával a falra, aminek támaszkodik./
+Ha csak vér kell, ennyi könnyen felajánlhatok. Ha nem... Nos, akár fel is ébredhetek.+

(48)

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

/A rövid sokk után a föld hidege és a továbbra is birizgáló mágia rántja vissza a valóságba. Felpillant a hozzá lépő Verára, először bugyután néz, majd leesik neki, hogy a fenekén üldögél még mindig. Elfogadja a segítő kezet és hálásan a másikra mosolyog, amikor újra a saját lábán áll./
- Köszi... Nem, nem történt semmi....
/Megrázza fekete fürtjeit is, és dupla tagadása igenlésnek minősül. Azt viszont nem tudja eldönteni, kinek mondja el, hogy Alyarát látta, és egyáltalán elmondja-e? Kissé kétségbeesetten pillant végig a társaságon, keresve az ő emberét... Vagy alakváltóját... Vagy mifenéjét. Pillantása először Verára esik, és bár kedvesnek tartja és szimpatikusnak, mégsem tudja eldönteni, neki súgja-e meg. A következő ember Riggs, aki valószínűleg épp morogva átadja a fegyverét. Na, neki végképp nem mondja meg, így is látszik a pasin, hogy elege van a sok természetfelettiből, és még a végén le szeretné puffantani a kis fekete hajú boszorkányt. Gryff jó választásnak tűnik, de túl elől van és Jessietől meg kicsit fél a leányzó. Mivel nem jutott előbbre, elveti a titkon megsúgást. Az újabb értelmes ötlete, hogy Alyarához lép oda és bevallja neki, látta egy látomásban. Nem egy Nobel-díjas idea, de jobbat nem tud. A smaragd-íriszű nő pillantását hamarosan magán érzi, így a szürkés lélektükörpárosait a másikra emeli. Ellép Verától és az ajtó felé indul. Ő is érzi azt a valamit, amitől képes lenne lekaparni a bőrét, csakhogy kimásszon alóla.
Reméli nem állítják meg, és ha ez valóban így történik, akkor vezetőik elé áll, szembe Alyarával és az angyallal. Pillantását nem veszi el egyszer sem, most már tudni akarja, mik voltak azok a képek./
-Láttalak... Egy látomásban.
/Csak ennyit mond, egyelőre nem akar többet, hátha a másik nő a többit nem nagyközönség előtt akarja megtudni, bár eme bizonyos nagyközönség java már hallotta a látomás részleteit - igaz, csak motyorászott, de volt aki figyelt rá./

(22)

[Vera Rider]

*Vadászidény;Laki
[2900 augusztus 4. délután]

/Linda elfogadta a kezemet így felsegíthettem őt. Bár az válaszolta minden oké vele, az enyhe bizonytalanság miatt ami a hangjában csengett, nehezen tudtam elhinni, de ráhagytam a dolgot./
+ Ha elakarja mondani mi a baja, majd elmondja.
+ Riggs pedig viselkedésével csak azt fogja elérni, hogy senki sem fog bízni benne.
/Alyara kérdésére kicsit meglepődöm./
+ Miféle koponya.
/Linda eközben Alyarához sétált. Nem tudom mit akarhat tőle, de én már úgy érzem semmit se tudok biztosan.
A céhes kérdéseimmel gondoltam várok egy kicsit. Elvégre most Alyara várja Grifftől várja a választ, Linda pedig beszél hozzá, nem akartam még harmadiknak beállni a sorba. Így hát vártam türelmesen, hogy feltehessem a kérdéseimet./

(90)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

/Úgy látom, hogy Riggs végre magára talál, legalábbis a feszültsége lassan kienged. Nem foglalkozom tovább vele, úgy gondolom egész okos ahhoz képest, mint amit mutat. Átadja a fegyverét a közben a fehér szárnyúvá váló angyalnak, aki nagyon kedves annak ellenére, amilyen feszült az egész légkör./
- Aztán úgy is legyen angyalkám. Tudod, már hozzám nőtt. /Kacsintok rá, miközben Linda megint parádézni kezd. +Biztos feltűnési viszketegségben szenved. Úgy látom nem lehet túl jó varázslóvá váni.+ Jegyzem meg magamnak szkeptikusan, miközben az angyal arcára fájdalmas grimasz ül ki, és elejt egy apró megjegyzést, ami igazán nem tetszik. Egy kis kiegészítést azért intézek Riggshez./
- De nyugi nagyfiú, mi azokkal is el tudunk bánni. /Remélem meggyőző voltam, de közben fény derül az egyik rejtélyre. Linda Niroist látta a látomásában, ráadásul a csaj kérdez egy érdekeset, ami nekem is böki a bögyömet. + Na, arra én is kíváncsi vagyok szivi, mert rohadtul nem szeretem, ha dróton rángatnak és azt akarják elhitetni velem, hogy én irányítok. + Mérgelődöm, de pisztolykitépésnyi távolságban maradok egyelőre az angyaltól úgy, hogy az ne látszódjon pisztolykitépési távolságnak.../

(19)

[Riggs O'Conell]

*Vadászidény*


/ Gyorsan mérlegel ahogy nyugszik a vérmérséklete. Előrántja a fegyvert, közben elé lép Gryff koma és kezdi a szokásos hőbörgését. /
+ Na most meghalsz +
-Kapd el.../Hajítja a pisztolyt jobbal, Raven arca felé. Van erő a suhintásban, reflex kérdése hogy elkapja e a kislány, majd meglátjuk. Viszont a hemüveges Don Huan kihúzta a gyufát. A hajítási mozdulat mintha csak egy tökéletesen megkomponált elterelő hadművelet lenne, álcázza a szélárnyékból kicsapó balost mely az ellenfél állkapcsa felé száguld csontrepesztő erővel. Akár hogy is végződjön az első támadási kísérlet, azonnal követi a következő, mely már egy bordák közé csapódó jobbos formájában manifesztálódik. Ha nem lenne elég ennyi, esetleg Gryff felveszi a ritmust akkor folytatódhat a tánc.../

(21)

[Laki]

* Vadászidény *

* Alyara, Raven, Ry, Kat, Vera, Jessie , Riggs *

/Egyre inkább szikrázik a levegő, ahogy Riggset próbálják rábeszélni a fegyvere átadására. Ez eleinte még sikerülni is látszik, egész addig a pillanatig amíg a jobb keze után a bal meg nem mozdul. Az első ütés szinte teljesen tisztán éri Gryff arcának oldalát, mivel egy fél pillanatra félre nézett, hogy meggyőződjön Kat épségéről és épp visszafordítja a tekintetét amikor Riggs ökle lecsap. Csontrepesztő reccsenés hallatszik, majd Riggs arcán fájdalmas grimasz jelenik meg miközben Gryff feje is félre fordul egyértelműen az ütés erejétől. Gryff mint ha csak ezt a pillanatot várta volna, a második ütés elöl bár csak centikkel de kitér oldalra és előbb kézéllel üt Riggs torkára majd jobb keze szó szerint követhetetlen sebességgel szinte már Riggs torkán materializálódik és bár úgy tűnik csak három ujjal szorít rá a nyakára, Riggs hamarosan már a térdén van, amikor is Gryff odahajol hozzá, valamit suttog majd elengedi. Riggs félig-meddig eszméletlenül esik össze. Gryff leporolja a kezét és lehajol a jobb napokat megélt szemüveg roncsaiért./
- Pedig ez volt a kedvencem. Na mindegy.
/A maradványokat a belső zsebébe süllyeszti, majd előkotor egy apró piros pirulát a zsebéből és laza mozdulattal a szájába löki és mosolyogva elrágcsálja. Rátok pillant és mint ha csak magyarázkodna jegyzi meg:/
- Nem szemetelünk.
/Megtapogatja az arcát ahol az ütés érte és megcsóválja a fejét. Ahogy hozzá ér még egy színpadias szisszenést is megenged magának./
- Ennek meg fog holnap látszani a nyoma.
/Egy kicsit előrébb lép és a kezébe veszi az irányítást./
- Nos, Nirois kisasszony, hogy az a koponya pontosan mi nem tudjuk, de okkal van önnél. Mint ahogy a futárhoz is okkal került és a kis boszorkányunk se véletlenül van itt. Fogalmazzunk úgy, hogy vannak olyan emberek ezen a világon, akik két rossz közül sokkal szívesebben vennék a kisebbik rosszat. Ez a díszes kis társaság pedig azért van itt, hogy némileg a segítségére legyen. Akár testi akár lelki értelemben. Hisz ahogy egy hadvezérnek is szüksége van tanácsadókra úgy Istennek is szüksége van hívekre. Nem de Jessie baba? Ha megengedi én is bemutatkoznék, Gryff Thomson, jelen státuszomban Linda, a kis boszorkány testőre és az ön és családja őszinte híve. Ha megengedi, hogy befáradjunk, nagyon megköszönnénk. És azt hiszem az Ogrénkra ráférne egy pohár víz.

* Riggs: Az első ütésed tökéletesen éri Gryff arcát. Talán életedben nem volt ilyen mázlis ütésed. A becsapódás valóban csontrepesztő, szinte látod ahogy a kéztőcsontjaid egyesévvel törnek össze, érzed ahogy a csuklód megroppan a terhelés alatt, a kézközép csontjaid szinte pozdorjává zúzódnak és az inak szinte visítanak a becsapódás erejétől. Úgy érzed, mint ha egy páncélajtóba ütöttél volna bele. Egy pillanatra a fájdalom kiül az arcodra és fel is hördülsz. Sok fájdalmat éltél már meg életedben, de erre most nem voltál felkészülve. Éppen ezért a következő ütésed kicsit lomhára sikerül ami elől Gryff könnyedén kitér. A torkodra felső végére mért ütése olyan, mint ha egy vasrúddal csapnának oda. Tisztában vagy vele, hogy ha két centivel lejjebb megy, akkor az ádámcsutkádat zúzza össze és pillanatok múlva halott vagy. Hogy a keze mikor kerül a torkodra nem tudod, de nem a levegő hanem a vér útját szorítja el ujjaival. A kábulás határán nem vagy képes térden maradni. Mikor hozzád hajol a következőket hallod:
- Ez történik, ha egy megállíthatatlan erő egy elmozdíthatatlan falba ütközik.
Azzal elenged és a földre rogysz fuldokolva.

* Alyara: Ahogy Joramra gondolsz, érzed hogy ott van veled és mint ha egy kéz érintené meg az álladat, önkéntelenül Ry felé fordulsz. Valamiért maga az ember olyan szürkének tűnik és szinte világít az ujján lévő vércsepp.

* Raven: Az érzés, hogy valaki van itt veletek állandósul és bár emlékeztet arra amit Éadromban vagy a szentélyben éreztél, de mégis valahogy más. Ebben a pillanatban Alyara körül érzed. De már repül is feléd egy XX. századi pisztoly.

*Ry: Bár még nem lettél a téma szakértője, de úgy tűnik nem a mennyiség hibádzik. Valószínűbbnek érzed, hogy nem a tiéd és/vagy nem mindegy, hogy hova kell kerülnie. Viszont furcsa mód vonzza a tekinteted a fiatal nő aki megjelenik az ajtóban (Kat).

*Kat: Igen, most már biztos vagy benne, hogy őt láttad és hogy maga a látomás is jelent valamit. Talán pont neki.

*Vera: Te csak ámulsz és bámulsz, hogy a hatalmas darab Riggset ilyen könnyedséggel a földre tudja vinni a nem éppen harcias küllemű Gryff. Ahogy felnéz szemüveg nélkül könnyen észreveheted, hogy valami nem stimmel a szemével, talán kontaktlencse. Mint ha valami mintázatot látnál, akár egy optikánál ahogy fókuszt vált.

*Jessie: Tudtad, hogy Gryff egész jó a szakmában, de hogy a te szemed ne tudjon követni egy emberi mozdulatot, arra még nem volt példa. Némi frusztrációt is érezhetsz és nem csak e miatt. Egyre inkább úgy tűnik, hogy többet tud mint amit elmond. Többet mint te. A pirulákat nem tudod hova tenni, de a szeme ismerős. Nem tennéd rá az életed, de gyaníthatod hogy implantátum.

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda]

/Olyan sok mindent el szeretnék mondani Ravennek. Hogy bár elveszítettem nővéremet, mégis szeretem, de nem azt a nőt, akivé ebben a világban vált. Én azt a lányt szeretem még az életemnél is jobban, akit Heathernek hívnak. Nem hiszem, hogy megismernénk egymást. Rengeteget változtunk mindketten.

El szeretném mondani Ravennek, hogy irigy vagyok rá. Hiába vagyok Ezüstsárkány gyermeke, hiába adományoztak nekem az Istenek ilyen hatalmat - vagy fognak, ha Joram végre beteljesíti ígéretét -, én Danu gyermeke akarok lenni. Szárnyakat akarok, amikkel őt szolgálhatom, nem pedig az ismeretlen, idegen Istennőt. Danu mindig is közelebb állt hozzám, őt akarom energiáim forrásának.

El akarom mondani az angyalnak, hogy félek. Félek attól, amivé válhatok, hogy félek, elborul majd az agyam, mint ahogy mindenkinek előbb, vagy utóbb elborul, akinek milliónyi szálat kell a kezében tartania. Félek, hogy nem leszek képes kordában tartani a mágiámat, Ezüstsárkány mágiáját, és végül kirobban majd belőlem minden, véget vetve életemnek.

De most mindezekről nem beszélhetek. Ezek privát dolgok, idegenek előtt nem fogom kiönteni a lelkem. Így hát ennyit mondok csupán:/

- Majd később megbeszéljük. /Remélem, veszi az adást. Tekintetemmel azért a biztonság kedvéért az idegenek felé pillantok célozgatva rájuk, majd átveszem az angyaltól a fegyvereket úgy, hogy a koponyát zsebre vágom.

Közben a fekete hajú lányt felsegítik a földről. Szavaira csak titokzatosan elmosolyodom. Tehát ez köt minket össze. Merlin átkozott mágiája./

- Sokan láthattak már, kedvesem /felelem fáradtan, de kíváncsi tekintetem elárulja, mennyire érdekel a mondani valója./ Egy nyugalmasabb percben örömmel meghallgatlak.

/Tekintetem hirtelen a nagydarab monstrumra szegezem, aki a vezetőnek sikeresen lekever egyet. Mielőtt bármit is mondhatnék, a férfi ellátja az akadékoskodó katona baját, aki ájultan hanyatlik le a földre. Kettős érzések kavarognak bennem. Egyrészt nem örülök az erőszaknak, másrészt viszont úgy érzem: a katona ideiglenes kiiktatásával gyorsabban fogunk tudni haladni. Azonban megjegyzem, hogy a Gryff néven bemutatkozó pasassal azért később vigyáznom kell. Lehet, hogy nincs fegyvere, de remekül bánik az öklével is - ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. Nem értem, mit csinál a pirulával, de szavaira a ráncok a homlokomon kisimulnak, és helyette szemöldökömet húzom fel./

- Miért gondolja, kedves barátom, hogy segítségre lenne szükségem? Ámde legyen, hogyha már elfáradtak idáig, és voltak olyan kegyesek, hogy átadják a fegyvereiket, kérem, fáradjanak be! /lépek félre az ajtóból, és megvárom, míg mindannyian bemasírozzanak. Én megyek be utoljára. Hogyha megengedi, ellátom Gryff sérülését egyetlen érintésemmel, ám Riggset egyelőre nem vagyok hajlandó magához téríteni, nehogy további galibát okozzon.

Miközben bemegyek, smaragdjaimmal Ryra leszek figyelmes Joram érintése által./

- Jézusom, mit művelsz?! /kérdezem döbbenten, ahogy az ujján tátongó apró vágásra nézek, majd a furcsa szürkeségben felvillanó halvány, picurka vörös foltra a nappali falán. Nem elég, hogy széthányta a bejáratomat, most még a falamat is összekeni?! És én ezt a fickót akarom babusgatni... Ám most, hogy felhívtam a figyelmét a társaságnak, talán ők is észreveszik Ry ujján a vöröslést.

A fegyvereket a konyhában teszem le, a társaságot a nappaliba gyűjtöm össze. Elég messze vannak így a különböző szerkentyűktől./

(125)

[Renaviel]

*Vadászidény*

/Nos nem teljesen erre számítottam... Bevallom a remény renyhe szikrája még egy jó darabig ott csirázott bennem, arra vágytam, hogy a férfi is megérti majd, az erőszak nem az út, hanem a legvégsőbb eszköz, de sajnos nem így történt... Habár az idegeim nem éppen a kidobósra voltak kihegyezve, de a furcsa jelenlét, aminek nyomasztó léte így is az őrületbe kerget és a teljes harckészültség, egy előhívásra váró lángkard formájában eddig is fokozta a figyelmem, tehát a felém repülő tárgy nem ár teljesen felkészületlenül. Az első reakcióm persze a kitérés, de közben megpróbálok oldalt kinyúlni a fegyverért, hogy elkapjam, miközben oldalra mozdultam el a dulakodni kezdő párostól és a repülő fegyvertől.
Ha megszerzem odaviszem Alyának őket, azonban visszasétálok és nem törődve minden más beszéddel, azok úgysem engem szólítanak, hanem Alyát, ő most a fontos személy, ezt érzem, a sötét erő is körötte összpontosul, nem tudok átkozott testvére-e az, de nem is érdekel már, nem az én posztom, hogy ítéljek, az az Ő akarata.
Alyara közelében különben sem akarok maradni, túl erős körötte az a szentségtelen aura, ami a szentélyre emlékeztet és arra, aki ott sötét praktikáit űzte. Inkább a leütött Riggshez megyek, nem törődve vele, hogy hozzám is hozzám vágott egy fegyvert.
Útközben ha hamarabb odaérek Gryffhez, akkor csak belenézek abba a különös szempárba és felé nyúlok, hogy érintésemmel átadjam neki Danu áldását, és közben halkan megjegyzem./
- Az erőszak csak még több erőszakot szül, tudom hogy néha elkerülhetetlen, de kérem óvatosan bánjon ezzel az átokkal. /suttogom sötét hajam csigái közül és ha engedi ezüstös fénnyel ragyogó tenyerem az arcához illesztem és amennyi szegényes erőmből kitelik annyival enyhítem kínját, ha nem tovább sétálok, de ha sikerül, akkor is és letérdelek Riggs mellé, óvatosan megnézem milyenek a sérülései és amennyire tudom őt is meggyógyítom. Nem hagyhatom így, bármit tett is én nem ítélem el, hirtelen haragja a tudatlanságból és haragból ered, ezeket pedig csillapítani lehet. Én is éreztem ezt a haragot és a fájó tudatlanságot, tudom, milyen szörnyűek és kínzóak tudnak lenni./

(166)

[Ry Fomor]

/Savanyú fintorral nyugtázza kísérletének eredményét... jobban mondva eredménytelenségét.
+Mint már említettem, egy jól megfogalmazott, egyértelmű mondat csodákra lehet képes. Mindenesetre remélem értékeled az elszántságot. Tényleg élni akarok a lehetőségeimmel.+
Miközben a kisujjában felparázsló fájdalmat okozó tüskét jobbjával kirántja a sebből, odakint a hangok alapján valami mozgás történik. Halványan felrémlik benne a lehetőség, hogy a körme alá fúródó tüskének köze lehet hozzá, de gyorsan messzire hessegeti. Mivel sem az Alyara, sem a Raven nevezetű lány nem pánikol, különösképpen nem foglalkozik az eseményekkel. +Nyilván tudják kezelni, bármi is történt, a későbbiekben is ráérek tudakolni, miről maradtam le.+
A belépő Alyara számonkérésére aztán csak egy rezignált, fintorral kísért vállvonással felel, miután zsebre vágja kezeit. +Semmi különös, csak próbálkozok, ne is foglalkozz velem, haladjunk tovább.+ Sűríti a gesztusba, azonban további néma kommunikációja megakad, ahogy az egyik, ajtón belépő nőn megállapodik pillantása. *Kathleen Sirett*
Továbbra is az ablaknyílásnál ácsorogva, tárgyilagosan, rezzenéstelen arccal méri végig tetőtől talpig, majd szemeibe fúrja tekintetét, verbális kontaktusra provokálva a lányt./ +Ki vagy te és mit jelentesz a számomra?+ /Egy röpke kérdéssel a titokzatos valaki +valami?+ felé is gondol./ +Az ő vére kellene?+

(49)

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

/Szavai nem okoznak nagy megdöbbenést, és ha okoznának se tartana sokáig az ámulat. A figyelem ismét Riggsre terelődik, aki ugyan átadja fegyverét, de cseppet sem készségesen. A pisztoly kecsesen száguldani kezd az angyal, a melák ökle pedig Riggs képe felé. Kat szinte látja maga előtt, amint a szemüveges mókamesterük akrobatákat meghazudtoló tehetséggel kezd repülésbe, háton. A várt mozdulat viszont nem történik meg. Riiggs ökle, mintha betonfalnak ütköznek, úgy akad fenn Gryff arcán, aki pedig már is a választ az előbbi kedves gesztusra. A lány felszisszen, mindkettőjük sérülése láttán, de mindenféle gyógyítói képesítésnek híján nem ugrik segíteni. Meg ez nem is az ő stílusa. Fájdalmasan grimaszolva szemléli a jelenetet a továbbiakban, amíg beinvitálják őket.
Pillantása először a bútorokra esik, végigtekint a berendezésen, és csak utolsóként állapodik az idegen férfin. Már fordulna is tovább, amaz viszont kierőszakolja a pillantásával, hogy Kat ne fordítsa el a fejét. A lány bal szemöldöke kissé feljebb kúszik, homloka ráncolódik./
+Mi a...?
/Nagyot hümmög magában, a telepátiát még mindig nem fejlesztette kit, és bár Ry nagyon szuggerálja, nem jön rá, hogy mit akar. Ezért amíg Alyara a népet kezdi el terelni, a fekete hajú lány Ry felé lépked. Megáll a férfi előtt, és felteszi a nagy kérdést, pillantását el nem szakítva a másik lélektükreiről./
-Hm?
/Egy nagy "hm", igen. Több értelmes kifejezés valahogy nem jut az eszébe. Már igazán szeretné tudni, hogy mi folyik itt. Zavarja, hogy nem érti, csak érzi, és ettől olyan, mintha a bőre viszketne belülről a mágia miatt. /

(23)

[Vera Rider]

*Vadászidény;Laki
[2900 augusztus 4. délután]

/Az események olyan mértékben felgyorsultak, hogy alig bírtam őket követni. Riggs makacskodott, és azt hittem végül átadja a fegyverét. Ugyan az angyal felé hajította azt, de rögtön utána be is mosott egyet Griffnek. De ahelyett, hogy a tag repült volna egyet az ütéstől, az arca épp csak oldalra mozdult. Közben pedig csontok recsegése hallatszott, miután megláttam a grimaszt Riggs arcán sejtettem, hogy az ő keze tört el, nem pedig Griff állkapcsa./
+ Miből van ennek a pasinak a képe? Betonból?
/Riggs dühében még egy ütést indított a srác ellen, de az könnyedén kitért előle, nyakba vágta, majd a torát kezdte szorítani, végül pedig elengedte az óriást aki lerogyott.
Nem akartam hinni a szememnek, egy ilyen nem igazán katona alkatú ember, mint Griff. Képes volt pár mozdulattal elintézni azt a monstrumot./
+ Akárcsak Dávid és Góliát. Csak Dávid épp az eszével nyert és nem az öklével.
/Miután Griff a darabokra tört szemüvegéért nyúlt valami furcsaságot véltem felfedezni a srácon. A szeme, olyan volt mintha nem is a sajátja lenne, hanem mű, vagy talán csak kontaktlencse. Bár mikor fókuszt váltott kirázott tőle a hideg./
+ Egek. Ennek mű szeme van. Talán nem csak a szeme mű. Azok után ahogy kibírta azt az ütést és csak egy lila foltot szerzett csak be... Nyugi Vera. Mindenre van értelmes magyarázat, csak türelmesen ki kell várni azokat. Habár azok után ami az elmúlt két napban történt szükségem lesz egy naplóra, mert a végén még elfelejtek valamit, pedig ez a két nap eseménydúsabb volt mint az előző életem.
/A gondolataimba merülve szinte észre sem vettem, hogy Alyara beinvitált minket, de még az előtt kapcsoltam, hogy bárkinek is feltűnhetett volna, hogy máshol járnak a gondolataim. Beléptem az ajtón és közben láttam ahogy Griff sebeit ellátta az angyal, gondoltam Riggssel is hasonlóan bánik majd ezért nyugodt lelkiismerettel léptem be az ajtón.
Mikor beléptem lassan mértem fel a terepet. A tekintetem a berendezési tárgyakról egy idegen férfira tévedt. Kissé zavartnak tűnt, biztos ő volt a küldönc akiről Griff beszélt.
Igyekeztem mindenkire figyelni, de ez lehetetlennek tűnt ennyi ember jelenlétében. Ezért mikor láttam, hogy Linda egyedül hagyja Alyát, én odaléptem a nőhöz, majd beszélni kezdtem hozzá./
- Reménykedem, hogy kivételt teszel, ha elmondom miért szeretnék a céhedhez tartozni. Csak tegnap érkeztem a XXI. századból, ahonnan egykor te is. Egy bizonyos Geava nevű alakváltó ajánlotta a céhét. De mikor jelentkeztem a Tanácsházán, csak annyit mondtak, több hét mire bekerülök, és hogy ne fűzzek sok reményt azzal kapcsolatban, hogy nem fognak átirányítani, ezért is jöttem ide hozzád.
- Ha pedig arra lennél kíváncsi, miért tartok az átirányítástól, a válaszom egyszerű: Mert az ismertebb céhek közül, csak egy céh venne fel a képességeim alapján, és az a Hallhatatlan sólymok céh lenne, kiknek ajánlatát nemrég visszautasítottam.
/Tudtam, hogy túl sok mindent árulok el, de mégis ezt tettem. Meg akartam győzni, hogy felvegyen a céhébe. Ha másért nem is, akkor azért mert mi ugyanazon kor szülöttei vagyunk, akik segíteni tudnák egymást.
Meg ha belépek a céhébe, úgyis megtudná előtt vagy utóbb ezeket az információkat./

(91)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

/Minden jól ment, úgy néz ki a nagyfiú lenyugodott. De nem tudtam már a Madárkán segíteni, Riggs közelebb volt, én meg a fegyverem közelségével törődtem. Ámde pillanatok alatt végzett Gryff a nagydarab melákkal. +Barom.+ Még a fejemet is megingatom, ahogy nézem összeesés közben. Azonban nagyon gáz, hogy nem láttam a Madárka ütését, mondhatni pillanatok alatt nyugtalan lettem, ahhoz képest, hogy én vagyok a harcművész... Közben a többiek jól elfecserésznek, és látom Gryff megvillanó tekintetében az idegenséget. +Implant. Ráadásul a keze is az lehet, a pirula meg azért kell, hogy megőrizze az elméjét és ne váljon robot belőle... Király.+Fintorgok egyet, de szkennerem még élőnek mutatja a nagyfiút, nagy baj nincs./
- De-de, még az Úrnak is, így van. /Gépiesen adok igazat, és összeszűkülő szemekkel nézem a Madárkát, majd Riggst, akit gyógyítgatni kezdenek. Vállat vonok, mert ő akarta így, bár tény, hogy Gryff eléggé provokatív volt, persze úgy tűnik, hogy neki volt mire keménykednie. Meg is jegyzem magamnak, hogy rákérdezek erre. Na meg arra is, hogy én lófityfenét sem tudok az ügyről, ő meg kábé mindent, ami nagyon zavar, és ez az érzés csak egyre nő bennem. Még a végén le kell csapnom valakit, hogy levezessem a feszültségem... Közben Vera is kiselőadást tart, a bent lévő fickó meg csinál valamit odabent Niroisnál, ami nem tetszik a házigazdának. +Király kis társaság... Ezért nagyon nagy jutalmat kell kapnom, mert kezdek ideges lenni én is.+ Nem törődve a néppel, főleg Riggsel, akit már többször figyelmeztettem, hogy nem kell a balhé, elindulok befelé, miközben szkennelem a helyzetet. Szemmel és radarral egyaránt./

(20)

[Riggs O'Conell]

*Vadászidény*

/ Jól sikerül a dobás, de az ütés valahogy nem az igazi. Konkrétan érzi, ahogy darabokra törnek a csontjai a másik arcán. Sose találkozott még ilyen ellenféllel. Akit ő egyszer megütött az jó esetben meghalt, rossz esetben elájult eddig. Alábecsülte ellenfelét ez azonnal tudatosul benne, de nem is ő lenne ha most feladná, kicsit lomhábban, megkésve, de megy az a jobbos, bölényszaggató erővel. Sajnos már csak a levegőt szétgázolva. A nyakát ért ütéstől megszédül, majd mikor a vér útja is elzárul kezd homályosodni a kép. A felé hajló férfi hangját azért még hallja. /
-1 - 0 a hazai csapatnak.
+ De a vendégek még nem adták fel...+
/ Azzal lehanyatlik a földre, és fél percre kiesik a világ. Álomszerű helyen jár. Ismerős táj ez, ahogy az is hogy milyen vesztesként a padlón maradni. Riggs jó, sőtt... de nem legyőzhetetlen. Fogott már egy párszor padlót élete során. Mindig van erősebb, ez az élet nagy igazsága. Nincsenek illúziói, itt, most, ő volt a gyengébb. Tudja jól milyen az ha megütik, meglövik, félig agyon verik. Az ő erőssége az a konok szívóssága amivel talpra küzdi magát...
Még mielőtt eléri az angyal, megmozdul, s véres nyálat köpve igyekszik talpra állni bénán tartva törött bal kezét.
A lény érintése enyhít a fájdalmon. Bár azt egyelőre nem tudná megmondani hogy a csontokkal mi a helyzet odabent.
Követi a kis társaságot befelé. Egyelőre el van foglalva a sérülésével, de nem adta fel a Gryff kibelezését megcélzó tervet sem. Megtudott pár nagyon hasznos dolgot. Következőleg más taktikát választ. /

(22)

[Laki]

* Vadászidény *

* Alyara, Raven, Ry, Kat, Vera, Jessie , Riggs *

- Oh, én nem gondolom, hogy önnek szükséges volna a segítségünkre. Mint mondtam, jelenleg mint Linda testőre vagyok itt. Ha bárki szerint segítségre volna szüksége, nos ők magasabb körökben mozognának. Minden esetre had jegyezzem meg, hogy nagy tisztelője vagyok a ... khm.... "munkájának".
/Gryff szavai rejtélyesen csengnek, ahogy lehalkítja hangját Alyara közeledben. Csak a közelében állók halhattják szavait. A kis társaság szépen besorjázik és bár mindenki egy kis távon belül van, valahogy érezhető a klikkesedés./



*Alyara: Az érintésed ellen nem tiltakozik és bár a zúzódása nem súlyos, valamint bőre is csak egy apró részen repedt fel, úgy érzed az életereje nincs igazán egyensúlyban. A sérülését egy pillanat alatt eltünteted, nyoma se marad.
*Raven, Riggs: Mivel Alyara gyorsabban reagál, így Ravennek Riggs gyógyítása marad hátra. A gyógyító energiák a torkát ért ütést egy szívdobbanás alatt helyre hozzák. Inkább fájdalmas volt mint sem káros, ám a kezének összezúzott csontjait helyre hozni jelentősen kimerítik Raven tartalékait is. Mire Riggs keze használható ám még sajgó állapotba kerül, Raven homlokán már verejtékcseppek ütköznek ki. Riggs kábultságán is sokat segít a belé áramoltatott mágia.
*Jessie: A géped komm egysége üzenetet jelez, egy gyors dekódolás után a következő üzenetet tudod olvasni az általad választott kijelzőn: "Az információk kiszivárogtak, nem kívánatos elemek érdeklődését vonták magukra. Két órás ablak áll a rendelkezésükre."

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda]

/Figyelem a kis csipetcsapatot, amint bevonulnak a házamba. Ryra csak egy gyilkos pillantást vetek, és megjegyzem magamban, hogy be fogom fogni egy hét kötelező takarításra, hogyha vége túl leszünk ezen a káoszon.

Szememmel a látnok lányt kísérem, miközben Gryff válaszát hallgatom. Linda ezek szerint fontos személy. Szegénykém. Csak nehogy úgy járjon, mint én./

- Én is vigyázni fogok rá, uram /ígérem meg a furcsa férfinak, miközben smaragdjaimmal komolyan ránézek./ Ebben a házban senki mágiahasználót nem bánthatnak, amíg ártatlan. S ő annak tűnik. Meg hát... látja, mit tettek velem. Nem kívánom ezt senkinek. Amíg velem van, megóvom a sorsomtól. /A munkásságomra tett megjegyzését csípős, fanyar tekintettel fogadom, mivel nem tudom hova tenni, de nem teszek megjegyzést rá./

Gryff után odalép hozzám a Vera néven bemutatkozott alakváltó. Kicsit bosszúsan fogadom a szavait, mert már mondtam neki, hogy szívesen segítek, amint időm engedi, de jelenleg hatmilliárd szálat kell összefognom, és legszívesebben kifutnék a világból, annyi helyen kéne egyszerre lennem - nem tudok többfelé szakadni.

De hát mit lehet tenni, hallgatom, amit a lány mond. Tegnap érkezett. Szegény, azt se tudja, hova forgassa a fejét. Gaeva? Nem ismerős. Vagy mégis? Á, most nem jut eszembe. Hát igen, a tanácsházai procedúra... macerás, na. Nem vagyok rá kíváncsi, hogy miért tartasz az átirányítástól, de azért mondjad. Jól van drága, Halhatatlan Sólymok.

Halhatatlan Sólymok...?!/

- Úristen! Danu, kegyelmezz! /sikoltom, mikor megtudom, hogy ez a lány visszautasította a Sólymokat. Rettenetes képpel hátrafelé araszolok, talán beleütközök valamibe, de akkor belekapaszkodok. Csak egyvalami jár az agyamban: Ieas. Halálra rémülten próbálom összeszedni magam az idegenek előtt. Becsukom a szemem. Emlékképek törnek fel. Ijedelmem felváltja az őrült harag. Halk, érzelemmentes, fenyegető hangon kezdek beszélni, közben gyűlölten Verára meredek./ Hogy volt képed idejönni?! Hogy volt merszed felkeresni engem?! Engem?! /Megközelítem a lányt, és megmarkolom a sálat a nyakában. Felemelem a hangom./ Fél évig voltam bezárva egy átkozott házba, ahová semmi kedvem visszamenni. Fél évig. Egyedül. Fel tudod fogni, hogy ez mit jelent?! Minden éjszaka azért imádkoztam, hogy a mágia biztonságban tartson, de ugyanakkor eszelősen vágytam rá, hogy valaki megtaláljon, és találkozhassak egy élő, valódi személlyel, aki nem a tükörből néz vissza rám. Beleőrültem a magányba és a bizonytalanságba. És mindez miért? Mert Ieas, a Sólymok pasája ráuszította a vámpírokat a nekromantákra. Ó, de nem csak rájuk! Azokra is, akik barátságban állnak velük. Ki tudod találni, kivel osztom meg altmyrcai otthonom? /Arcom szinte már az övében van, bőrén érezheti leheletem. A nyakát egyre jobban szorítom, s a levegő pajzsként pulzál körülöttem. Senki sem érhet hozzám./ Igen, a legjobb barátnőm egy nekromanta. Erre most, hogy végre kijöhettem abból a pokolból, közlöd, hogy visszautasítottad a Sólymokat, akiknek ezt az átkot köszönhetem. Mégis mit gondolsz, hogyan fogadják, ha valaki pofon vágja őket? Üldöztetéssel és halállal. Keresnek Téged. És Te itt vagy Polimetronban, az alakváltók városában. Velem. /Elengedem a kiscsajt, és megtaszítom. Egy-kettőt léphet hátra, energiát fektetek az ütésbe./ Rám hozod őket!! Ostoba liba! Máshogy kell megszabadulni tőlük, nem effajta módon. /Levegőt veszek, és hagyom, hogy minden megszűnjön körülöttem. Egy pillanatra megfagy a levegő, megáll az idő. Csendesen, higgadtan szólalok meg:/ Takarodj innen. Mindenki kifelé. Örülök, hogy fény derült erre a kis információra. Itt nem vagyok biztonságban. Itt senki sincs biztonságban velem, veled. Gryff, vigyázzon helyettem is Lindára. Találkozunk még. /Remegő tekintetemmel Ravent keresem./ Menjünk, testvérem. Itt nem lelhetünk békét. Máshol kell rendeznünk a sorainkat. /A koponyát a zsebembe csúztatom, s hagyom, hogy megforduljon körülöttem a világ, ahogy kibontom kormorán szárnyaimat./

- Ég Önökkel /rikoltok, majd ha nem áll semmi se az utamba, magamban könnyezve elhagyom a házamat, elhagyom Polimetront. Csak remélni merem, hogy az angyal velem tart reményvesztett utazásomon./

(126)

*Elnézést a késedelemért.*

[Renaviel]

*Vadászidény*

/Riggs gyógyítása kimerít, önön határaim feszegetem azáltal, hogy a szinte lehetetlent kísérlem meg, de ez nem zavar, egyáltalán nem. Jó érzés, hogy végre segíthetek valakin, olyanon aki ellenem tört, a fegyverrel megsebesíthetett volna, de én mégis szeretnék segíteni rajta. /
+ Ha megütik a jobb orcádat, tartsd oda a balt is...+
/Valahonnan régről dereng föl az emlék, egy pillanatra mintha csatazajt hallanék és francia testvéreim kiáltásait, aztán elenyészik az egész... Zavartan dörzsölöm meg fáradt ezüstös pillantásom, majd kissé bágyadtan rámosolygok Riggsre és megveregetem a vállát, habár a kezem még törékenyebbnek tűnik az ő ereje mellett./
- Remélem jobb már. /mondom egy mosoly kíséretében, majd felállok, pillantásom Alyát keresi. El is indulok felé és akkor érek oda, amikor tomboló haragja elszabadul. Csak pislogok, mint partra vetett hal, meglep a dühe, habár megértem az okát.
Verával úgy látom csak gondok lesznek, de nem vagyok hajlandó senkit sem bajban hagyni. Amikor Alya hozzám szól nincs túl sok időm gondolkozni. Tudom mi következik, és meg kell állítanom, mert az ő elméjét elhomályosítja a düh, de én képes vagyok gondolkozni és az a dolgom, hogy segítsek rajta.
Egy gyors mozdulattal odaugrok Alyához és szorosan átölelem. Ez nem kényszerítés, de majdnem. Magunkhoz zárom ezüsttel szegett fehér szárnyaim, hogy óvó bölcsőként takarjanak, mialatt feszülten és gyorsan suttogok./
- Figyelj rám Alya, légy józan! Ha ezek a valakik valóban követték Verát, út közben még nagyobb veszélyben vagy! Itt itt vagyunk neked és tudunk vigyázni rád! Ha elmész bárhol csapdába ejthetnek... Ez hazai terep, itt te vagy előnyben! Ne hagyd, hogy megzavarják az elméd és ezért butaságokat kövess el! Itt maradunk és kiderítjük mi ez az egész, aztán nyugodtan és józanul ítélünk, jó? Esküszöm neked vigyázok rád! Kérlek bízz bennem! Kérlek, mint egy barát, bízz bennem! /fúrtam ezüst pillantásom a smaragdszínűbe és hogyha láttam, hogy felfogja a szavaim elengedtem, habár továbbra is fogtam a kezét, mialatt szembe fordultam a díszes társasággal./
- Nos remek, úgy látom kezd elszabadulni a káosz, ami a sötét erők melegágya, tehát tegyünk rendet itt és most! Ha jól értem tisztelt Gryff úr egy sereget hozott Alyának, hogy megvédjék a nagyobb rossztól... Már ne haragudjon meg, de igencsak kételkedek a sereg küldőjének épelméjűségében, ha ez volt a választott csapat, akik a társam segítségére lesznek. Magatehetetlen mágusok és viselkedészavarod vadászok... Hogy az üldözött alakváltókról ne is beszéljek. Csak nekem tűnik úgy, hogy ezzel a legénységgel hamarabb süllyed el a hajónk, minthogy valódi zátonyra futnánk? Mellesleg ha ön egy testőr, akkor érdekelne hol bérelte fel a kisasszony, vagy ki utasította arra, hogy megvédelmezze? És kitől? /Aztán beszéd közben résnyire szűkül a szemem, eszembe jut a jelenlét, még most is lúdbőr fut végig rajtam./
- És hogy érti, hogy ön Alyara családjának őszinte híve? Mégis kinek? Az elátkozott nővérének? Ő is itt van, hogy még "jobbá" tegye a csapatot? Tudja lehet nagyon menőnek tartja a féligazságokat, de értékelmén, hogyha végre nem rébuszokba beszélne, hanem elmondaná az igazat, hogy a hozzám hasonló szegény ördögök is megértsék a helyzetet és ne uralkodjon el az őrület a maga kis csoportján, mielőtt Alya segítségére lehetnének.
/Közben vetettem egy oldalpillantást Alyára, hogy megnyugodott-e és kissé megszorítottam a kezét, hogy megnyugtassam, majd visszafordultam Gryff felé./
- Tehát megkérdezném még egyszer, ki küldte magát? Ha úgyis ez a Nagy Csapat, akkor mostmár hogy magunk között vagyunk igazán előadhatja az igazságot! Mert ha jól veszem ki ön az, aki a legtöbbet tud mindannyiunk közül és igazán hálás lennék, ha eme tudását megosztaná velünk.
/Veszek egy mély levegőt majd folytatom./
- Nem hiszem, hogy a tombolás és egymás torkának esés megoldás lenne. Ha már Ő egy útra terelt minket, akkor azt hiszem úgy helyes ha segítünk egymásnak ezen az úton járni, ehhez azonban arra van szükség, hogy ne folyamatosan kigáncsolni próbáljuk egymást. Talán kezdjük az elejéről a dolgot, és többet fogunk tudni. Ry ön kitől kapta a koponyát? Találkozott valaki gyanússal amíg önnél volt? És mellesleg hogy kerül ide közénk? Kapott valami konkrét utasítást, hogy mit tegyen vele, vagy csak átadnia kellett? /pillantok először a varázslóra./
- Linda ön pedig ha lenne olyan kedves elmesélhetné hogyan találkozott az úrral, mikor kezdődtek a látomásai és mégis milyen látomásai voltak Alyáról? Esetleg látott mást is, vagy csak a társnőm? Ezt a fura koponyát nem látta, vagy Halhatatlan Sólymokat? /Aztán kissé keményebben, de Verához fordulok./
- Vera ön pedig ha lenne kedves egy kis ideig tegye félre önös érdekeit. Biztos vagyok benne, ha bizonyít Alya elgondolkozik a kérésén, de azt hiszem azon az alapon, hogy egy korból jöttek még nem ítélheti meg önt, és veheti be a céhébe, ha viszont bizonyít biztos javul az önről kialakult kép. Tehát kezdhetné azzal, hogy mindent elmesél a Halhatatlan Sólymokról, hogy hogyan futott beléjük mit kértek öntől, amiért visszautasította őket és az is érdekelne hogyan csapódott a többiekhez...
/Majd ha már így belejöttem a Jesshez és Riggshez fordultam./
- Nos ha pedig jól vettem le önök lennének a katonai erő... Azt hiszem a képességeik jobbak, mint az enyémek, így ha lennének kedvesek végiggondolhatnák, nem láttak-e valami gyanúsat, nem követték-e önöket, vagy valami hasonló? Esetleg körbenézhetnének nem látnak-e ellenségre utaló jeleket... Ha Alya engedélyt ad rá visszaadom mindjárt a fegyvereiket és akkor biztosíthatnák a házat, amíg megbeszéljük a részleteket. Addig ugyanis jó lenne, ha itt maradna mindenki, amíg le nem rántjuk a fátylat erről az őrületről. Nem tudom önök hogy vannak vele, de engem kezd idegesíteni, hogy csak marakodunk, ahelyett hogy együtt dolgoznánk és elkapnánk azokat, akik igazi veszélyt jelentenek. /mondtam komolyan. Még egyszer a szemébe néztem mindenkinek és vártam a reakciókat. Talán meglepődtem, bevallom én is meglepődtem magamon kicsit, de a vezetői szerep valahogy előtört, mintha csak az emlékek hozták volna... úgy éreztem csináltam már ilyet... hogy voltam vezér... valamikor régen... Most azonban a többiekre koncentráltam és reméltem végre mindenki bedobja a közösbe, amije van. Gryffre különösen koncentráltam mialatt beszélt és minden maradék erőmmel próbáltam felfedezni van-e hazugság a szavaiban. [Igaztudás] Persze a többiekre is erősen koncentráltam, reméltem ha nyafogás helyett mindenki beszél, akkor talán végre összerakjuk ezt az őrült kirakóst. Egy rövid fohászt küldtem Hozzá, hogy adjon nekem elég erőt kibogozni a szálakat./

(167)

[Ry Fomor]

/Elmerülvén az elé álló lány tekintetében, arca tanulmányozásában csak tudata peremén érzékeli Alyara és Raven kiakadását. Egy gyors pillantásnál többre nem méltatja a hangot öltő indulatokat, csak óvatosságból +Biztos ami biztos, avagy az előrelátás sosem árthat.+ egy apró, alig feltűnő oldallépéssel úgy helyezkedik, közé és a konfliktus közé essen partnere. Újabb, alapos pillantással igyekszik befogni az előtte álló lány minden rezdülését, majd továbbra is zsebre tett kézzel tartva a mellkasát rejtve óvó tálcát, megvonja vállait./
- Semmi hm. Csak... /Mormogja csendesen, az előtte álló füleinek címezve, majd újabb vállvonás után ajkait biggyeszti./ A fene se tudja. Ha hinnék még ilyen baromságokban, azt mondanám, szerelem első látásra. /Rezzenéstelenül fürkésző arccal vár egy pillanatot, mintegy nyomatékosítva az elhangzottak képtelen voltát, de még az esetleges válasz érkezése előtt folytatja./ Ki, vagy mi vagy te?

/A csendes társalgásba belerontó Raven kérdésére egy fanyar fintorral válaszol./
- Mint azt elmondtam, egy fura kis manó nyomta egy szó nélkül a kezembe. Azóta pedig csakis fura, ezáltal gyanús alakokkal találkozok. Bár... /töpreng el egy pillanatra, láthatóan végiggondolva a dolgot/ egy különös dolgot úgy vélem, eddig elfelejtettem említeni. Mintha saját akarata lenne, vagy tudná, hova kell kerülnie. /Hirtelen ötlettől vezérelve a titokzatos erő felé gondol +Ezt akartad volna?+/ Próbáld csak ki, Alyara. Cseppentsd rá a véredet.

(50)

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

/Úgy tűnik, az események végre rendben haladnak, elérték első céljukat, Alyarát, bár még nem tudni miért is vannak itt, és hogy Linda hogy kapott ilyen gyorsan testőrt magának, pláne egy szuperment. Eléggé tisztában van Riggs méreteivel, tekintve, hogy eme új világbéli első élménye volt a nyakába kapni a megtermett férfiút. Ahogy beértek, léptei Ry-hoz viszik, és ott is ragad. A háta mögött hirtelen támadt perpatvarra nem is teljesen figyel fel, leköti az ismeretlen szuggerálása. A szürkés-kék lélektükör párosa nem ereszti a férfi pillantását. Most szívesen fizetne egy keveset a gondolatolvasásért, hiszen képtelen rájönni, mi járhat a fickó fejében. Szerencsére míg a hátuk mögött kitör a következő világháború és Alyara keresztben lenyeli Verát, csak beszédbe elegyednek./
-Szóval semmi...
/Ismétli halkan, végignézve az egész pasast. Elméjében hiába kutat, sosem látta. Aztán bevillan neki, ha látta is a múltban, az új testet pláne nem ismerheti fel. Magában csak vállat von, majd oldalra billenti fejét és így mustrál tovább. A felhangzó mondatok nevetni támad kedve, de nagyjából ekkor akarna távozni Alyara. Erre már odapillant és amint az angyal megakadályozza ezt, visszafordul Ry-hoz./
-A múltból jöttem, Linda vagyok és állítólag boszorkány.
/Talán folytatódna még a kettős magánbeszélgetése, viszont az angyal közbelép és válaszokat követel. Ry után Linda szólal meg, belekezdve őrült napjának felvázolásába./
-Kezdjük az elején... Reggel még Londonban voltam, épp zsaruk elől bújtam el valami régiségboltban, amikor elhúztam egy függönyt és egy tárgyhoz hozzáértem. A következő pillanatban 900 évvel később ébredtem, majdnem ugyanannak a boltnak a padlóján és mire mozdultam volna, az a melák a nyakamban landolt.
/Itt erőteljesen Riggs felé mutogat, hisz más, nagy melák nem tartózkodik közel s távol./
-Kikódorogtunk az utcára, ahhoz Jessie összeszedett minket, elvitt egy nagy épületbe, valami tanácsházába, ahol már Gryff várt ránk. A regisztráció után Verával együtt eltaxiztunk, aztán jött a teleportkapu. A gondok már itt, ezen az oldalán kezdődtek. Ahogy átértünk, összeestem. Mielőtt az agyam átkapcsolt volna a látomásba, rémlik, hogy a föld nagyon gyorsan közelít. A látomás meg, huh...
/Szusszant egyet a nagy monológban./
-... Városokat láttam, amik pusztulni kezdenek. Mindenféle lényt menekülni, aztán meghalni. Épp bokáig tocsogtam a vérben, amikor feltűnt Alyara. Csak ment előre, mögötte pedig eltűnt a pusztulás. A nyomában a halált élet váltotta fel, a vér felszívódott, a városok újjáépültek.. És ennyi.
/Megvonja vállait, majd szinte már menetrendszerűen kezeit zsebébe csúsztatja. Jobbjával átfogja a kis öngyújtót, a fém pedig hűvösen és hűségesen simul bele tenyerébe./

(24)

[Vera Rider]

*Vadászidény;Laki
[2900 augusztus 4. délután]

/Amikor kiejtettem a céh nevét Alyara felkiáltott, ami megrémített./
+ Vajon mibe nyúlhattam bele amitől így megijedt?
/Alyara szemében az ijedtség másodpercek alatt haraggá változott. Amikor nekem szegezte mondatait nem tudtam mit válaszolni. Rossz előérzetem volt eddig is, de ez csak fokozódott mikor a nő megragadta a sálamat.
Az arcomon érezhettem a leheletét és a mondatai akár a kések értek engem. Bár nem tudtam kik azok a Nekromaták, de azért sejtettem milyen szituról volt szó.
A nyakam közben pedig egyre szorosabban szorította, ahogy a sálamat húzta. Én csak védekezésképpen a nyakamhoz kaptam, hogy a sál szorításán enyhíthessek, de csak annyit értem vele, hogy levegőt kaphattam, szorítani így is szorított még.
Alyara végül eltaszított magától, így néhány lépést tettem hátra, de az esést nem tudtam elkerülni. Fenékre huppantam és leszedtem a nyakamból a sálat, hogy a levegő szabadon áramolhasson a tüdőmbe./
+ Remek én lettem az üldözött. Most mi lesz? Csatlakoztam volna inkább ahhoz a társasághoz, kiknek a vezetője olyan rettenetes dolgokat tett mint amiket Alyara mesélt.
/A nő el akart menni, de az angyal visszatartotta, olyan volt vele akár egy oltalmazó testvér. Majd a nő kezébe vette az irányítást és mindenkit kérdésekkel bombázott. Melyekre én is feleltem./
- Jelen pillanatban a céhes ügyek elé került a levegő utáni szükségletem és az hogy életben maradjak. Nem tudtam, hogy ekkora ökörséget csináltam, bár nem hinném, hogy akkorát mintha csatlakoztam volna hozzájuk. Nem tudok sokat a céhrről, hogy hogyan kerültem kapcsolatba velük hosszú sztori. Elmesélem, ha Alyara nem próbál meg folytogatni közben.
/Közben a sálat a derekamra kötöttem, csakhogy nagyobb biztonságban érezzem magam. Amint Alyara bármi jelét adja, hogy nem bánt, belekezdek a mondandómba.
Ha így tesz elgondolkodom az eseményeken és azon a beszélgetésen amit az "úrnővel" folytattam.

- Miután Geava elküldött, hogy keressem fel Alyarát a piactérre keveredtem. Ahol egy kisfiúval üzentek, hogy valaki vár engem. Követtem őt, ki a piacról, majd megálltunk egy hintó előtt. A kisfiú pénzt kapott amiért elvégezte a feladatát nekem pedig egy fekete hajú nő intett, hogy szálljak be. Már tudom, hogy nem kellett volna engednem a kíváncsiságomnak.
- Először csak egy kékvérűnek tűnt, de miután beszélgetésbe elegyedtem vele, egyre inkább kezdett az az érzésem lenni, hogy a nő nem komplett.
- A beszélgetés ugyanis nemvolt túl tartalmas, csak ígérgetett, de azt nem mondta pontosan mit is akar tőlem, de én csak akkor vállalok el feladatokat, ha előre tudom mi lesz a dolgom.
- A beszélgetés végén pedig mikor látta, hogy nem igazán az a pénz és hatalom mániákus lennék aki a szövegére ugrik, már ordítva közölte, hogy hozzájuk kell tartoznom. Így én inkább úgy döntöttem nem és kirepültem a hintójából egyenest a tanácsházához, hogy Alyara Niroist megkeressem.
- Ott azt mondták, keresselek tovább és hogy ebben Jessie fog segíteni nekem. A csapat másik fele is a tanácsházán volt épp, így csapódtunk hozzájuk és jöttünk el idáig.
- De ennyit rólam. Griff válaszai engem is érdekelnének.


(92)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

/Már kapnék is a fegyveremhez, amikor Nirois fojtogatni kezdi Ridert, de aztán megnyugszok... Eggyel kevesebb gond. Ráadásul úgy tűnik, hogy megnyugszik a házigazda és mégsem pusztítja el az ijesztgetős alakváltót. +Ieas, ezt megjegyzem. Fél tőle Nirois. Veszélyes lehet, főleg, hogy összekomált a vámpírokkal. + Már küldöm is Niros fájljához a nevet, és azt, hogy ki kell deríteni, hogy mi történt. Közben újabb kódolt üzenet érkezik. + A rohadt életbe...+ konstatálom és valahogy szólnom kell Griffnek, aki mindenről tud, nagyon úgy néz ki. Közben az angyal is előadja a dolgait, felvonom a szemöldökömet az eszmefuttatására. Igazából csak az zavar, hogy egybevesz Riggsel, a többiben nagyon egyet értek vele. Mindenki elmondja a mondókáját, csak Madárka üres beszéde zavar, de k***ra, mivel tudom, hogy ő tud valamit, amit nem akar elmondani. Minden nagyon gyanús. Elkezdve Riggs célpontnak jelölésétől, a kis kompániánkra, meg a közben hozzánk csapódott Nirosiékra. Lindának a látomása is elgondolkodtató, egyben viszont nagyon biztos vagyok. Senki sem tud semmit Griffen kívül. Az angyal megint hozzám fordul, én pedig megforgatom a szemeimet./
- Minden rohadt gyanús kis-szívem. Ti is. /teszem hozzá, majd megnézem a szkennert, hátha azóta változott valami./
- Mindenesre legalább a házban támadjanak ránk, már ha Nirois kisasszony félelme beigazolódik, itt túlságosan jó célpontok vagyunk. nekem annyi volt a feladatom, hogy elhozzam ide Ridert. De nincsenek véletlenek, nem hiszek bennük. /Elmondnom a finomított verziót, mielőtt rám kérdeznének./
- Utána elvittem volna a többieket a városukba. /Itt pontot teszek az ügy végére, mert már kezdem unni, hogy mindenki tud valamit, mindenki irányítani akar. Mostantól folyamatosan figyelem a környezetünket és ha kell magam ütöm le a lézerpisztolyomért az angyalkánkat./

(21)

[Riggs O'Conell]

*Vadászidény*

/ Nagyon kezdenek felpörögni a dolgok. A gyógyítást egy biccentéssel megköszöni, majd figyelmét a kialakuló konfliktusra irányítja. Az hogy a vöröske majd kitépi Verácska szívét különösebben nem zavarja. Csaj bunyóba sose avatkozz közbe. Alapszabály.
De amikor az angyal elkezdi osztani az észt.../
-Hóóó hóóó hóóó, ácsi, szárnyas pajtás. / Kezeit a magasba emelve ad nyomatékot a gesztusnak. / - Én leszereltem. / Farkas vigyor / - Lassan ezer éve. / Szó szerint gyakorlatilag. / - Nem vagyok tagja semmiféle hadseregnek, vagy katonai erőnek, vagy bármi ilyennek. / Körbepillant a bandán, de tekintete elsősorban Alyarát, az angyalt, és Gryffet keresi.../
-Persze jó pénzért, megbeszélhetjük a dolgot. De.../ Pillantása metsző és hideg. / - Ha zsoldost akartok akkor ahoz pénz kell. / Nem tudja itt hogy megy az ilyesmi. Régebben az elit nem non profitban dolgozott.../
- És nem ártana ha tudnám mi az amit meg kell ölnöm. / Ez a mondat elsősorban Gryffnek és Jess-nek szól. /
-Ami pedig téged illet. / Ellöki magát a faltól, 53-as bakancsai alatt csak úgy recseg ropog a padló...Egyenest neki az acél arcú embernek. / -Ha visszaadják a fegyverem nem lőlek hátba, erre a szavamat adom. Te, meg én, harcosok vagyunk. Ezt tisztelem. Szemtől szemben rendezzük ezt a kérdést, régi szokás szerint, ököllel. Ha eljön az ideje.../ Kihívással egybekötött tűzszüneti ajánlat, lényegében. /

(23)

[Laki]

* Vadászidény *

* Alyara, Raven, Ry, Kat, Vera, Jessie , Riggs *

/Gryff először Alyarara néz./
- Nos, nem kétlem ezen szándékát. De tudja hogy van ez, ha az embert megbízzák valamivel, többnyire nem adja át a stafétát csak úgy.
/Majd zsebre teszi a kezét mikor Raven kérdőre vonja./
- Hát igen, a sereg talán nem a legjobb kifejezés. Nem én válogattam őket, de ettől függetlenül had jegyezzem meg, hogy a látszat néha csal. Vegyük példának okáért a maga drága szárnyas barátját. A naiv kis angyalkát aki szemmel láthatóan bele van habarodva Lynarin Seeragic-ba. Első pillanatra senki nem gondolná, hogy bármi khm... "rosszra" képes lenne. De ezzel szemben igen könnyedén a földdel tehetné egyenlővé bármelyik várost. Vagy itt van Nirois kisasszony, aki alakváltó létére a legtöbb középosztályú varázslóénál nagyobb mágikus hatalommal bír. Látja, több van itt mint amit az emberi szem láthat. Emellett a megbízatásom részleteit nem áll módomban kiadni. De nem, ez nem az én kis csoportom. Hanem Nirois kisasszonyé. Hogy úgy mondjam, én is csak egy gyalog vagyok egy olyan játszmában amit nálunknál nagyobb hatalmak játszanak. De erről inkább a barátnőjét kérdezze. Minden válasz, Nirois kisasszony kezében van. Az én dolgom ténylegesen csak annyi, hogy a mi kis boszorkányunkat épségben tartsam. Ha ez esetlegesen azzal járna, hogy itt mindenkit élő pajzsnak kellene használni, nos, minden háborúban vannak elfogadható veszteségek. Úgyhogy a továbbiakban szerintem fölösleges is firtatnunk, hogy én miért vagyok itt vagy ki küldött. Mint mondottam, nem áll módomban ilyesmikről beszélni. És higgye el, nem is lényeges. Megvan a maguk rejtélye ha jól vettem észre. Tekintsék úgy, hogy itt se vagyok.
/Végül tesz egy lépést hátra, ezzel is jelezvén hogy ki vonta magát a vezetésért folytatott versenyből és Jessie valamint Riggs felé tekint. Jessie csak egy kacér mosollyal megtámogatott kacsintást kap, Riggs viszont rendes választ is./
- Figyelj Ogre, Előre szólok, hogy itt kicsit máshogy mennek a dolgok. De nyugi, ha ez az egész lement, akkor Jessie baba majd bemutat az új kiképződnek. Csak nem hagyhatunk egy ilyen őstehetséget elkódorogni. Mellesleg egyenlőre úgy tűnik senkit és semmit nem kell megölnöd. És őszintén örülnék, ha nem a hullagyártással tökölnénk. Igazán macerás lenne utána takarítani és sok papírmunka. Egyenlőre azt javaslom, hogy ha valaki Nirois kisasszonyt akarná bántalmazni, na neki nyugodtan nekimehetsz. Én nem foglak megállítani. Oh és aranyos hogy ilyen őszinte vagy, de felettébb nem szeretek verekedni. Legyél harcos nyugodtan, én nem vagyok az.

* Alyara: Egy pillanattal azután hogy átváltozol, mint ha valaki visszarántana az emberi alakodba és érzed hogy a korábban magad köré bűvölt pajzs is szilánkjaira hullik. Valahonnan, egy megmagyarázhatatlan, beazonosíthatatlan forrásból megbánást és vágyakozást érzel. Feléd irányul.
* Raven: Úgy tűnik senki nem hazudik nyíltan. Legfeljebb kicsi ferdíthetnek vagy kihagyhatnak dolgokat. De hogy ez tényleg így van-e vagy csak mindenhol az árulás szikráját keresed, nem tudnád eldönteni.
* Jessie: A szkennered nem mutat új jeleket, csak azokat akik itt benn mocorognak, viszont mindet szemmel is tudod tartani. Az időtök egyenlőre még bőséges, de tudod hogy minden perccel fogy.
* Kat: Egy pillanatra úgy érzed mint ha belezuhannál a semmibe. Egy egyszerű, huszadik századi szobát látsz, gyerek játékokkal, babákkal, kis rácsos ággyal. Egy magas, igen jóképű férfit látsz. Öltönyben, nyakkendővel, amolyan igazi üzletember kinézetű. Egy gyermeket tart aki talán még egy éves sincs. Gyengéden babusgatja, majd beteszi az ágyba egy másik gyermek mellé. Aztán mint ha egyenesen rád pillantana és talányos félmosolyt látsz a szája sarkában. Ahogy elfordul a világ visszaugrik a korábbi helyére te pedig megszédülsz egy pillanatra, de hamar elmúlik.
* Ry: Mivel te vagy egyedül kartávolságban mikor Kat megszédül, ha elég gyors vagy akkor el tudod kapni, hogy ne essen össze.