Ház a tónál

[Nymloth Dracarys]

Kissé messzebb a többi háztól mintegy elhagyatva van egy szép kis japán stílusban épített ház egy piciny tó partján. A ház egy Juanji nevű alakváltó tulajdonában van, de mivel ő nem igazán él itt így többnyire kiadja.
A felső szinten van egy hálószoba, amit terasz vesz körbe. A második emelet csak egy kis dolgozószobából és egy konyhából áll, míg a földszinten, ami egyik oldalon a tóra nyílik üres termek vannak, meg egy fürdőszoba gyönyörű kilátással a tóra és a belső kertre.

Dolgozó szoba:

Alsó szint:

Konyha:

[Nymloth Dracarys]

*Dylan - Előzmény*

/Ahogy említettem szárnyalva szinte pillanatok alatt a házhoz lehet érni és szerencsére Dylan is sikerrel vette az első akadályt, remekül tudott követni, habár nem kezdtem olyan őrült száguldásba, mivel század akkora szárnya sem volt, mint nekem így nem tudtam tudná-e tartani a tempót. Nem sok szakirodalmat olvastam arról milyen gyorsan repül egy sárkány és milyen gyorsan egy sas...
De végül megérkeztünk pillanatok alatt leszálltam a tóparton és a szívem máris ujjongott, amikor megláttam az otthonom. Imádtam ezt a helyet.
Juanji is hamar előkerült, a kicsiny kínai fickó éppen hevesen magyarázott valami két medveteremetű költöztetőnek, akik szekrényeket cipeltek kifelé a házból és nagyon bambán néztek a főnökömre. Egy barátságos morranással hívtam fel magunkra a figyelmet, majd változni is kezdtem. A fehér pikkelyarmada a sok izom és ín tavaszi folyóként olvadt le rólam és mire elértem a kínai férfiig máris az emberi alakomban díszelegtem. Kissé meghajoltam neki, megadva a tiszteletet a korának és tudásának, majd beszélni kezdtem a sas felé intve./
- Üdvözletem, elhoztam ide az alakváltót, akiért küldött. /mondtam tömören, mire a kicsi ember Dylan felé fordult./
- Áhh! Egy újabb múltlakó!! Nagyon örvendek, nagyon örvendek... Esetleg meghívhatom egy teára? Vagy inkább enne valamit? Elnézést a káoszért, de éppen elköltözök, ezt a házat az én szépséges Nym-chanomnak adom, amíg mások nem akarnak beköltözni, vagy esetleg egy részét... De nem is untatlak az üzleti részletekkel, kerülj beljebb! Oh, és n aggódj, adok majd ruhát is. /mosolyog Dylanre, mire én is a férfi felé pillantok, és várom mit reagál. Juanji a szokásos formáját hozza, de én kedvelem a kisöreget. Meg a lakásért is hálás vagyok./

(119)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton egész szépen belejött a repülésbe. Bár nem mentek túl messzire, de mire a tóparti házat elérték, már szinte tökéletes stabilitással repkedett, bár lettek volna ötletei, hogy milyen manővereket próbálna ki, de egyenlőre nem akart kockáztatni. A házhoz érkezve lassan leszállt, figyelve minden egyes mozdulatra, figyelve a dőlésszöget, a berepülés irányvektorát. Mindent, ami számított a jó leszállásnál. Miután földet értek, lassan visszaváltozott. A tönkrement ruháit úgy igazgatta, hogy azok eltakarják a dolgokat. Nymloth esetében nem zavarta volna a nudistázás, de az öreg kínait nem akarta kiakasztani. Mikor a férfi bemutatkozott Dylan meghajolt előtte./
- Örülök, hogy megismerhetem. Dylan Crayton vagyok. Megtiszteltetés, hogy Nymloth-ot küldte értem. Nagyon jó idegenvezető, és remek társaság - / köszönt és mutatkozott be Dylan, majd közelebb lépett, és kezet nyújtott./ - Örömmel venném a ruhákat és a teát. Köszönöm - /mondta, majd a költöztető fickók felé pillantott, akik eléggé bambán bámultak az öregre, majd követi a házba./

(12)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

- Jajj én is nagyon örülök nagggyon örülök! Nah de kerülj beljebb, mielőtt idefagysz nekem! /mondta gyorsan Juanji, majd sebes léptekkel meg is indult befelé. Én már megszoktam a sebességét, így hosszúra nyújtottam a lépteim, hogy követhessem a parányi embert. Ő azonban az egyik üres teremben megállt, ahol egy állványra kikészített egy ruhát./
- Ez azt hiszem jó lesz rád fiam. Nym-chan légy olyan kedves és készíts teát! Megyünk mi is csak Dylan-san felöltözik. /El is indultam és csak fél füllel hallottam a szomszédos helyiségből, ahogy az idős kínai magyarázza hogyan kell felölteni a ruhát.
Magamban jót mosolyogtam a bonyolult procedúrán és ahogy az idős férfi belehevülve magyarázta mit hová kössön és vegyen fel alakváltótársam.
A tea nagyjából pont addigra készült el, mire a férfiak. A dolgozó szobába vonultunk be és amikor mindenkinek kitöltöttek a teát, majd a kezembe vettem a gyönyörű csészét Juanji át is vette a szót. Örültem, hogy végre nem nekem kell beszélnem, én inkább a tettek embere voltam, nem a szavaké. Így ott ücsörögtem hallgatva a két férfi beszélgetését, de nekem ez így tökéletesen megfelelt./
- Tehát Dylan-san mik a terveid? Van már valami elképzelésed arról mihez szeretnél kezdeni? Nym-chan mesélt neked a korunkról, vagy csak elrángatott idáig? /vetett rám egy ravasz pillantást, miközben szegény Dylanre zúdította a kérdésáradatot.
Kissé felmorrantam a gyanúsításra, de nem szólaltam meg, hiszen nem engem kérdeztek, akkor pedig minek jártassam a szám?/
- Mellesleg hogy tetszik ez a ház? És szerinted is bambák azok a költöztetők, igaz? Képzeld fiam, egyszerűen nem lehet hasznukat venni! /csacsog tovább Juanji és pedig csak mosolyogva iszogatok. Azt hiszem Dylannek lesz pár sűrű órája. Lehet főzök még egy adag teát./

(120)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton gyorsan követte a házba siető embereket, majd a nappaliban megállt Juanji mellett, és érdeklődve nézett az eléggé nőies ruhára./
+ Ha ezt látnák a katonatársaim, az év témája lennék a tengerészetnél + /gondolta Dylan, de mivel nem akarta megsérteni házigazdáját, így követve annak utasításait felvette a ruhát.
Elég bonyolult manőver volt a kínai öltözék felvétele, de nagy nehezen megbirkózott vele. Mire végeztek már Nymloth is elkészítette a teát. Átsétáltak a dolgozó szobába, majd miután leültek átvette a teáját, és fejet hajtott alakváltótársnője felé. Ezek után érdeklődve hallgatta meg Juanji beszédét, és kérdéseit. Nem zavarta a nagy érdeklődés, lévén, hogy nem olyan rég ő is valami hasonlót rendezett le Nymloth-al. Miután a kínai férfi befejezte a mondandóját, Dylan vette át a szót./
- Elsődlegesen szeretnék valami munkát találni, és valami lakást, ahol meghúzhatom magam. Ha mást nem ideiglenesen. Mivel előző életemben katona voltam, így nem igen tudom, hogy milyen civil munkát végeznék, de elég jól értek a szereléshez, építéshez, barkácsoláshoz. Ami Nym-chan-t illeti. Tökéletes kísérőnek, és idegenvezetőnek bizonyult. Legjobb tudása szerint válaszolt a kérdéseire. Megértő volt és türelmes. Megtiszteltetés, hogy ő fogadott amikor ide érkeztem - /válaszolta, majd elgondolkozott Juanji szavain a költöztetőket illetően.
Sejtette, hogy az öreg kínai nem ma jött le a falvédőről, és Dylan segítségét akarja kérni, így az alakváltó úgy döntött, hogy megelőzi a kérést.
- A ház gyönyörű, ahogy a táj is. A levegőből nézve minden csodás. Ami a költöztetőkre vonatkozik. Valóban eléggé bambák, és nem tűnnek valami talpraesettnek. Ha esetleg segíthetek a további pakolásban, örömmel tenném. Így legalább lenne valami amivel elfoglalhatnám magam. Természetesen előbb fogyasszuk el a teát. Rég nem ittam már ilyen finomat - / mondta Dylan teljesen őszintén, valóban nem ivott mostanában ilyen jó teát.
- És köszönöm a ruhát. Amint tudok venni magamnak sajátot, visszaszolgáltatom. Nem szeretném, ha egy alakváltáskor megsérülne. Bár én is át tudnék úgy alakulni, ahogy Nym-chan, hogy a ruhái épek maradnak - / jegyezte meg.

(13)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

- Hmmm van egy fivérem akinek van egy építészeti vállalkozása. Nem mágiával dolgoznak, hanem kézzel, ami hatalmas luxusnak számít... Esetleg megkérdezhetem majd, hogy nincs-e szüksége még emberre, hogyha valami hasonló munkába bele tudnál tanulni. /pillant Juanji érdeklődve Dylanre.
Én csak hallgatom őket és hagyom, hogy kiürüljön a tudatom és egyedül a tea kellemes melege szivárogjon a belsőmbe./
- Lakás meg nem is tudom... Sajnos jelenleg ez az egyetlen plusz házam, de ezt pont most adtam ki Nym-channak az eddigi fizetése fejében, meg mivel nekem nincs rá szükségem... Esetleg, hmm Nym-chan, nem tudnál adni egy szobát a barátunknak?
/Már félig meditatív állapotba süllyedtem, és jó néhány percig eltartott, mire eljutott a tudatomig, hogy nekem szólnak. Zavartan pillantottam fel, ametisztlila szemeim az egyik férfiról a másikra siklottak, majd nemtörődöm módon megvontam a vállam. Nekem tényleg nem számított, volt lent vagy öt szoba, amit teljesen kipakoltak, oda akár egy kisebb család is elfért volna./
- Dehogynem, de a fenti háló az enyém. És különben is a tied a ház, nem az enyém. /pillantottam őszintén a kínai fickóra, aki csak elmosolyodott, majd elégedetten összecsapta a kezét./
- Remek! Csodás! Akkor ez is megoldódott! Nah látod Dylan-san, mindent megoldunk máris! Már van lakásod, munkát akkor meg holnapra majd megkérdezem. Csak egy ágyat azt hiszem akkor vissza kell hoznunk, hogy berendezzünk neked egy szobát. /gondolkozik el, majd a további szavaidra csak megcsóválja a fejét./
- Jajj igazán nincs szükség rá fiam! Nem akarlak ilyesmikkel fárasztani! a már felbéreltem ezeket a szerencsétleneket, legalább dolgozzanak a pénzükért. Csupán egy öregember sirámait mondom mindig, de ez az én koromban már csak így van... /mondja, aztán vet egy ravasz pillantást az alakváltóra. Egészen megnyugszom, hogy megint békén hagy talán egy kicsit, de persze butaság ilyesmit hinnem./
- Valóban képes vagy ilyesmire Nym-chan? Mégis hogyan? /pillant rám, én pedig feladva a teázást visszateszem az asztalra a csészém./
- Nos van egy medálom, ami eltárolja a ruháim, amíg állati alakban vagyok. /zárom rövidre a témát. Azt még Juanjinek sem kell tudnia, hogy ezt a medált a sárkányoktól kaptam./
- Nos ilyesmit nem tudom merre lehet beszerezni... A ruhát meg tartsd meg bátran, rám már úgysem jó. /legyint./ Annak meg örülök, hogy ízlik a tea, igyál bátran, szeretem az olyan embereket, akik tudnak értékelni egy jó teát!

(121)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton érdeklődve hallgatta Juanji szavait. A férfi hamar gondolkozni kezdett, hogy miképp is oldhatnák meg az alakváltó munka és lakás problémáját. A munka ügyében a kínai egyik ismerősénél akart érdeklődni, amely egy építész vállaltot vezet./
- Az tökéletes lenne. Elég sok mindenhez értek ilyen téren, és szeretem, ha az amit megcsinálok az a saját kezem műve - /válaszolta Dylan, miután belekortyolt a teájába.
Érdeklődve hallgatta Juanji lakás felőli gondolatmenetét, és mikor azt mondta, hogy Nymloth adjon egy szobát, Dylan már éppen szabadkozni akart, amikor a nő beleegyezett./
- Hálásan köszönöm, mindkettőjüknek. Alig vagyok itt, de máris rengeteget segítettek. Ritka az ilyen ember, legalábbis az én időmben az volt - /mondta az alakváltó férfi, majd tovább hallgatta Juanjit.
A kínai férfi visszautasította a cipekedésre tett ajánlatot, így Dylan újabb kortyot ivott a teájából./
- Végül is jogos. Ha már fizetett érte, Juanji-san, akkor úgy helyes, hogy elvégezzék a rájuk kiszabott munkát - /helyeselt Dylan.
Katonaként a férfi pontosan tudta milyen ha egy munkát rábíznak az emberre, és el kell végeznie. Nincs apelláta, vagy nem tudja megcsinálni. Vagy megcsinálta vagy jött a büntetés. Szerencsére ő mindig feltalálta magát, így nem volt gond a teljesítményével. Eközben Juanji, Nymet kérdezgette arról a képességéről, amellyel képes az alakváltáskor a ruháit épen tartani. Mint kiderült egy medál tárolja el a ruháját, amíg vissza nem változik emberré./
- Ez aztán az érdekes megoldás. Majd valahogy megoldom a ruhagondot. Legfeljebb állandó vendég leszek az egyik ruhaboltban - /felelte egy kis mosolyt is megengedve./
- A tea remek. Családi recept alapján készült - /érdeklődött barátságosan Dylan./

(14)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

- Remek fiam, akkor majd ha megkérdeztem beszélünk. /biccent Juanji és láthatóan borzasztóan meg van elégedve magával./
- Ahhh ez semmiség! Mi alakváltók tartsunk össze! /mosolyog, először a férfire, aztán rám, én csak biccentek. Kezdetben nem volt szimpatikus nekem az öreg, ahogy nem szeretek semmilyen embert sem, aki túl sokat beszél, de valahogy ért hozzá, hogy fontos legyen és mindenki megszeresse./
- Bizony bizony, az emberek ha mind rendesen dolgoznának nem lustálkodnának folyton kevesebb gond lenne!
/Magyaráz tovább, nekem pedig végre sikerül meginnom a teámat. Jólesik a kellemes meleg ital, ellazítja az idegeim és megnyugtat. Közben hallgatom Dylanéket, de mivel nincs hozzáfűznivalóm a ruhagondjához, nekem igazából mindegy hogyan oldja meg, így nem nyitom ki feleslegesen a számat./
- Oh igen még a dédnagymamám egyedi receptjei közül az egyik. Nym-chan majdnem tökéletesen úgy csinálja, mint ő... Ha másért nem, már ezért megérné, hogy nálam dolgozzon. /kezd el kuncogni.
Nem kötök bele, mert szeretek nála dolgozni. A fegyverekkel telepakolt bolt mintha egy kisebb mennyország lenne, szeretem rendezgetni és ápolni őket, ahogy más az állatokat. A saját fegyvereim most is elhelyeztem a saját állványukon mielőtt nekiláttam volna a teát készíteni, elvégre az ember nem mászkál fegyverrel a házban, az illetlenség. Habár a páncélzatot nem cseréltem le, de a katana és kicsi testvére már az ágyában pihent./
- Ha egy pillanatra megbocsájtotok gyermekeim... szólok azoknak a mafláknak, hogy hozzanak vissza egy ágyat. /mondta Juanji, majd fel is állt és kicsiny meghajlás után kisietett. Különös volt a csend a férfi folyamatos szövegelése után, de én nem törtem meg, a csend a barátom volt, nem feszélyezett soha. Csak amikor üres lett a csészém akkor töltöttem újra, majd Dylanre emelve lila szemeim megkérdeztem őt is./
- Kérsz még?

(122)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton nagyon örült a lehetőségnek, hogy holnap már talán munkahelye is lehet, és ráadásul olyan területen, amelyet szeretett is. Egyet értett Juanjival az összetartást, illetően./
- Való igaz. Tartsunk össze. Összetartás nélkül széthullunk, és a fajunk fennmaradása kerül veszélybe - / mondta./ - De furcsa, így mondani. Eddig egyetlen faj volt az életemben, az ember. De most sok más is létezik. Sokkban különbözik ez a világ az enyémtől, de tetszenek a különbségek. Nym-channek már meséltem, hogy az én időmben majdnem elveszítettem az egyik lábam, és így a karrierem és egyben az életem is örökre elveszett. Azonban most új lehetőséget kaptam, és nem tudom miért pont én vagyok aki ide került, de úgy nézem, hogy nagyon is megérte bemenni abba a boltba, Budapesten - / jegyezte meg gondolatait, majd tovább hallgatta az öreg kínai beszédét./
- Igazából sosem voltam az-az üldögélős és lustálkodós típus. Mindig mentem valahova és csináltam valamit. Ha valami a kezembe került amit meg kellett javítani addig buheráltam, míg jó nem lett. Mindig is szerettem, ha volt dolgom. Nem tudok otthon ülni és bambulni magam elé, mint olyan sokan. Inkább keresek valami elfoglaltságot - / magyarázta az alakváltó.
- Nos, úgy érzem, hogy tényleg remekül megtanulta a receptet. Tényleg nagyon jó teát főzött - / mondta mosolyogva Dylan.
Juanji felállása és elnézést kérése nem zavarta Dylant. Tudta, hogy az ő érdekeibe cselekszik, így nem tartotta bunkóságnak a beszélgetés megszakítását. Fejet hajtott az öregnek. Nymloth kérdésére felemelte az üres poharat és átadta a nőnek.
- Köszönöm, Nym - / mondta./ - Egy biztos. Nem kell félteni, Juanjit. Lyukat beszél a hasába az embernek a kell, de úgy látom ez az előnyére vált. Kedves és segítőkész ember. Egy kezemen meg tudom számolni hányat láttam ilyet a saját időmben az életem során - / jegyezte meg./

(15)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

/Újratöltöm a férfi poharát, majd csak egy halovány mosollyal biccentek./
- Nos igen, a csend soha nem jellemezte Juanjit. Sok furcsa bogarat láttam már, de olyat nem, aki ennyit beszélt volna, ráadásul folyamatosan és néha borzasztó lényegtelen dolgokról. /mondtam nyugodtan. Aztán kortyoltam egyet, mielőtt még hozzátettem volna./
- Amúgy szerintem ő nem is alakváltó, hanem mágus. Kezdetben majdnem ketté vágtam úgy idegesített, de valahogy elérte, hogy kedveljem. /mondom, majd vállat vonok kifejezve értetlenségem.
Aztán ha már úgy tűnik új lakótársam lesz, akkor jobbnak látom lefektetni a szabályokat, csak mielőtt bármelyikünknek gondja lenne valamiből. Nah igen, én és az én hatalmas gyakorlatiasságom./
- Akkor a lenti szobák egyikét majd Juanji berendezi neked. /intek abba az irányba mintegy bevezetésképpen./
- Viszont lenne néhány kérdésem, és javaslatom. Kezdjük az elején, te tudsz főzni? /pillantok rá érdeklődve. A meleg vacsora egy jó pont lenne./
- Amúgy még annyi, hogy lent van csak fürdő, de azt majd osszuk be ki mikor megy, hogy ne legyen belőle hirig. /Aztán még hozzáteszem teljes nyugalommal./
- És te eddig nagyon normális embernek tűnsz, úgyhogy azt remélem magyaráznom sem kell, hogy lehetőleg ne rendezz az éjszakába nyúló bulikat, ha pihenni szeretnék... Viszont valami, ami sokkal fontosabb és nem tudom ennyire világos-e. A fegyvereimhez nem nyúlhat senki. Azt hiszem kezdelek kedvelni téged, de a katana és a wakizashi megérintése vagy próbálgatása fővesztést von maga után. Leszámítva persze, ha én adom a kezedbe. /mondom tényszerűen. Tényleg értelmes gyereknek tűnik, de azért jobb átbeszélni az ilyesmiket./

(123)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton elnevette magát Nymloth kettévágós megjegyzésén./
- Úgy látom Juanji mindent elér amit akar. Alakváltó vagy sem, remekül irányítja úgy a dolgokat, hogy az neki jó legyen. Az össze darabolásával pedig úgy sejtem egy jó embert vontál volna ki az élet körforgásából - /mondta még mindig mosolyogva./ - De ami, igaz az igaz, furcsa egy figura. Sosem kérdezted mivé képes átalakulni? - /érdeklődött Dylan.
A férfi átvette a teát, majd belekortyolt. Jól eset neki az újabb forró ital. A repülés eléggé hideg tud lenn, így jó volt, hogy átjárta a meleg ital. Nymloth szavaira komoly tekintetet vett fel és érdeklődve hallgatta a nőt. Miután teljesen befejezte a mondanivalóját, Dylan szája mosolyra húzódott. Egyre jobban tetszett neki a nő./
- Ami azt illeti tudok főzni. Anyám mániája volt, hogy nem árt, ha egy férfi tud főzni, így megtanultam a legtöbb átlagos ételt, de néhány komolyabb, és néhány luxusételt is el tudok készíteni, ha eléggé összeszedem magam. Ami a fürdő használatát illeti, szerintem úgy lenne jó, ha én járnék előbb, lévén, nekem elég tíz perc és kész is vagyok. A katonaságnál megszoktam, hogy sietni kell. Utána te gond nélkül befoglalhatod a fürdőt. Borotválkozni tudok egy asztali tükörnél is, de még tükör nélkül is megoldom, ha nagyon muszáj. Ami a bulikat illeti. Az nem buli, ahol a lakótárs nem vesz részt. Főleg, ha egy csinos lakótársról van szó. Amúgy meg rajtad és Juanjin kívül senkit sem ismerek, így nem igen tudnék még bulit tartani. De ha bármikor szó lenne ilyesmiről előre szólók jó pár nappal, és ha nem tetszik a dolog, akkor nem kerül rá sor. Eléggé megértő típus vagyok és hamar alkalmazkodom a velem együtt élőkhöz. Úgy sejtem, hogy nem lesz gondunk egymással, lévén én is egyre inkább kezdelek megkedvelni. Ami a fegyvereid illeti. Én se szeretem, ha az én fegyvereimhez nyúlkálnak, így megértem, hogy mi a véleményed a dologról. Ha esetleg idegen nyúlna hozzájuk, biztos lehetsz benne, hogy nem csak tőled fog kapni. Egyetlen kérésem lenne, ha megoldható valahogy, hogy nekem is beszerezzünk egy két ilyen játékszert. Nem szeretek védtelen lenni. Esetlegesen kiképezhetnél a profi használatukra. Elég jól vívok, de lévén, hogy a lőfegyverekhez szoktam, így nem árt egy gyakorlottabb ember tanítása. Persze csak, ha nem jelent gondot, hogy legyen egy tanítványod - /mondta és kérdezte az alakváltó./ - De azért mesternek nem foglak hívni ha belemész - /jegyezte meg mosolyogva./

(16)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

- Nos igen, ebben felettébb tehetséges. /biccentettem nyugodtan egyet kortyolva a teámból./
- Nem, nem kérdeztem, nem érdekel./vontam vállat. Nem az én dolgom, akkor meg minek üssem bele az orrom? Azzá változik, amivé csak akar, amíg engem nem akadályoz a magam dolgában.
Aztán nyugodtan hallgattam végig Dylan monológját és habár nem mondanám, hogy eddig túlságosan zaklatott lettem volna izgalmamban, de azért most egy picit megnyugodtam, jól vizsgázott a srác, határozottan jól.
Egy halovány mosolyt is kapott cserébe, habár inkább szólt a javuló helyzetnek, de akkor is ritkaságszámba ment. Igen ritkán szoktam csak úgy bratyizni valakivel./
- Remek, akkor néha majd te leszel a konyhás. /mondom teljes nyugalommal. Elvégre ha tud főzni, miért ne főzne? Majd ha gondja lesz vele nyafog, ennyi, én beszéltem uff./
- Nekem miért lenne szükségem tíz percnél többre a fürdőben? /nézek rá zavartan. Nem igazán értem a dolgot./
- Nem átépíteni szoktam, én is csak fürdök, de persze mehetsz majd előre. /mondom nyugodtan. Nem értem miért gondolja, hogy nekem több időre lenne szükségem, mint neki, de nem is érdekes, megbeszéltük a dolgot, ő megy elsőnek, ennyi...
Aztán amikor rájövök, hogy valószínűleg arra gondolt én majd órákat piperészkedem kedvem lenne felnevetni... Én a tipikus cicababa... nah persze, egy másik világban... Habár ez a hosszú haj kicsit idegesít... lehet le kéne vágnom tüsire, amilyen még a 21. században volt, hmmm ez lehet jó ötlet.
A fegyveres témára pedig kapott még egy piros pontot, habár meglepett ezzel a tanítás dologgal. Mármint tisztában voltam vele, hogy értek a dologhoz, de nem gondoltam volna, hogy bárki megkérne rá, hogy tanítsam./
- Nos nem tudom... nem vagyok valami jó tanár, soha nem tanítottam senkit semmire. /mondom elgondolkozva./
- Beszerezni be lehet bármit, én pont ilyen helyen dolgozok, így találkoztam Juanjival, az ő boltjában vagyok eladó. /teszem még hozzá, habár ez a tanulás kétes, nem túl gyakran van ehhez elég türelmem, elég hamar elvesztem a fejem. Habár talán ő annyira nem húzna fel, eddig egész jól bírtam./

(124)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton mosolyogva hallgatta Nymloth-ot. Juanji átalakulásáról szóló szavaira, csak biccentett./
- Igaz, nem a mi dolgunk - /jegyezte meg, majd amikor Nym a főzésre tért a mosolya egy pillanatra nagyobbra húzódott./
- Örömmel leszek a szakács, de csak ha segítesz. A főzés is úgy a legjobb, ha nem egyedül kell csinálni - /jegyezte meg, majd ivott egy kortyot a teájából.
Feltűnt neki a nő apró mosolya, amelyet körülbelül eddig ha háromszor látott. Nymloth fürdésidős megjegyzésére Dylan elnevette magát./
- Elnézést. Nem akartam olyan utalást tenni, hogy esetleg túl sokáig állnál a tükör előtt, de egy ilyen hosszú és gyönyörű haj igényes munkával járhat. Egyik volt barátnőm fodrász volt. Állandóan a hajról beszélt. Néha úgy éreztem magam mintha kiselőadásokon ültem volna - /válaszolta, majd kiitta a pohara tartalmát, és letette a poharat, ezzel jelezve, hogy egyenlőre nem kér többet. Kellően átjárta a meleg ital, és szomjas sem volt már.
Érdeklődve hallgatta Nymloth szavait, majd elmosolyodott./
- Szerintem te inkább csak lebecsülöd magad ilyen téren. Az imént amikor idefel tartottunk, a legjobb módon magyaráztat el a dolgokat, és tökéletesen viselkedtél. Aki ilyen jól képes egy idegennel kommunikálni, annak biztos, hogy nem lehet gondja, ha tanítania kell. Amúgy meg nem egy kezdővel állsz szemben. Elég sokat vívtam az életem során. Nem egyszer katanaval is. Igazából csak az kell, hogy újra belelendüljek, és megtanuljam a mélyebb fortélyokat is. Ígérem jó tanítványod lennék - /mondta mosolyogva./ - De tudod mit. Először szerezzük be a fegyvert, utána meglátjuk, hogy miképp döntesz - /javasolta./

(17)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

/Kissé elgondolkozom a dolgon, de azt hiszem a gyomromat mindig is szerettem, így bevállalható áldozatnak ítélem meg a kuktáskodást, szóval kis gondolkodás után egy aprót biccentettem./
- Oké legyen, segítek. De aztán ne mindenféle salátát csináljunk, nekem hús kell! /mondtam egy sárkány magabiztos lila pillantásával.
Aztán viszont kicsit elhúztam a szám, amikor azt a fránya hajat emlegette, és végül, hogy ne tűnjek teljesen antiszociálisnak, mármint még jobban mint eddig kimondtam azt, amin az előbb gondolkoztam./
- Nos igen... Nem olyan rég óta nézek ki így. Ez a kor szereti cserélgetni a testeket... Ez már a harmadik alakom, mióta a 30. századba kerültem. /vonok vállat, mintha ez nem lenne nagy szám./
- Ezzel a szerencsétlen hajjal viszont még csak napok, vagy talán egy hete küzdök, de én is pont azon gondolkoztam levágom rövidre, amilyen még a 21. században volt. /kissé feleslegesnek érzem, hogy erről beszéljünk, elvégre abszolút lényegtelen dolog, de úgy néz ki rossz hatással van rám, folyton beszélek, még ilyen baromságokról is.
Azon amit mond viszont elgondolkozok. Persze egészen normális voltam most, de ez nálam váltakozó, néha elég elviselhetetlen vagyok és olyan kor az őrületbe kergetem az embereket, és még élvezem is a dolgot...
Végül csak vállat vontam./
- Oké, még átgondolom. Nem mondom, hogy nem, de még átrágom egyszer. /Aztán viszont felkeltette az érdeklődésem ismét./
- Valóban vívtál már? És hogyhogy katanával is? Vagy csak nálunk Oroszországban számított ez furcsa hóbortnak? /pillantok rá tényleg kíváncsian. Az egy dolog, hogy a régi életemben abszolút baromságnak tartottam mindent, ami nem a testi erőmre épült, de a katanáról ott még csak nem is hallottam./

(125)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton elnevette magát a nő szavain. Nagyon jó fej volt, és normális. Tetszett neki Nym, mind viselkedésre, mind jellemre.
- Ígérem, nem salátákat fogunk készíteni. Nem vagyok kecske, hogy zöldségen éljek. A hús az igazi étel. A több csak rágcsálnivaló - /jegyezte meg, majd érdeklődve hallgatta a nő szavait./
- Akkor lehet nekem se ez lesz a végleges külsőm - /mondta, majd tovább figyelt.
Amikor meghallotta, hogy Nym leakarja vágatni a haját az arcára is kiült a megrökönyödés és a döbbenet./
- Ha elfogadsz egy jó tanácsot, ne vágasd le. Nagyon jól áll a hosszú haj. Kiemeli a szépséged - /mondta, majd tovább figyelt.
Nem igen hangzott el már fontos dolog, szimpla beszélgetéssé alakult a nem olyan rég még világismertetős előadás. Nymloth megígérte, hogy átgondolja az oktatási lehetőségeket, és ha úgy dönt elvállalja a tanítást, akkor nekiállhatunk./
- Köszönöm - /válaszolta.
Ezek után Dylan elmosolyodott a nő kérdésén./
- Ez egy elég hosszú történet. Röviden annyi, hogy volt egy japán haverom, akit még régen mentettem meg, mikor kiakarták rabolni. Ezek után, hogy meghálálja a segítséget, megtanított katanaval vívni. Sajnos, nekem nem sokkal később lejárt az el távom, így vissza kellett térnem, és át is helyeztek rögtön - /magyarázta./

(18)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

- Helyes, én is így gondolom. /biccentek elégedetten. Kissé felderíti a kedvem a jó vacsorák és ebédek, illetve valamilyen étkezések ígérete. A sárkány is nyugodtabban alszik, hogyha tele van a gyomra, ennyi./
- Nos de, szerintem ez. Én elég... khhm... érdekes körülmények közé kerültem, hogy így alakult a dolog. Az eddig ebben a korban eltöltött időm nem alakult teljesen zökkenőmentesen. De szerintem te ilyen maradsz, habár ebben a világban már semmin nem lepődök meg lassan... itt aztán tényleg bármi megtörténhet. /vonok vállat könnyedén és komolyan is gondolom. Ez a hely kész elmebaj néha, de azért megkedveltem, vagy talán csak megszoktam.
A hajas téma viszont kezd kissé idegesíteni, bosszantó apróság, amire butaságnak tartok ennyi szót elfecsérelni meg.. nem tudom, még valami zavar, de nem tudom szavakba önteni. Talán ez a test, vagy... nem, ez a test lesz az. Legutóbb a sidhe fiú, most meg Dylan is, nem tudom elképzelni miért van mindenki annyira lenyűgözve, ráadásul zavar is, nem igazán tudok ezzel mit kezdeni./
- Jó, majd meglátom. /motyogom végül jobb híján.
A további szavait pedig figyelmesen hallgatom, örömmel, hogy elterelődött a téma, de nagyon mást már nincs időm hozzátenni, mert Juanji vissza is ér, és elégedetten dörzsölgetve a kezét mosolyogva közbe is szól, amint lehet./
- Áhh remek, remek, kész is a szoba! Ha gondolod gyere fiam és megmutatom! Persze csak ha nem zavartam meg a beszélgetéseteket Nym-channal. /mosolyog ránk különösen, amit nem igazán értek, de Juanjit már nem is próbálom megérteni, szóval csak várom Dylan mit válaszol, ha elindulnak, akkor követem őket egészen a tágas, de jelenleg majdnem teljesen üres, leszámítva az alacsony ágyat, az asztalkát, meg a széket az erkélyen, szobába./



- Megfelel? Ha valamire majd szükséged lesz Nym-chan gondolom megmutatja merre van a piacunk, ott majdnem bármit be tudsz szerezni. A lakbért pedig ráérsz akkor fizetni, hogyha megkapod az állást, addig a vendégem vagy. /mosolyog./

(126)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton elmosolyodott Nym megjegyzésén./
- Nos, örülök, hogy egyetértünk. A salátát hagyjuk meg a vegáknak - /mondta mosolyogva.
Ezek után Dylan tovább hallgatta Nymloth szavait a testváltásról és arról, hogy neki azért nem volt éppen sima az érkezése ebbe a világba./
- Értem. Nos, majd kiderül, hogy mi lesz. Reméljük, hogy sikerül megtartani ezt a testet. Jobb mint az előző volt - /jegyezte meg.
Hamarosan megérkezett Juanji is és elmondta, hogy Dylan szobája készen áll arra, hogy a férfi beköltözön. Így Dylan felállt, majd meghajolt./
- Köszönöm. Szívesen megnézném - /felelte, majd követte a kínai férfit a szobába.
A helyiségben ugyan nem volt sok minden, de ami oda kellett az megtalálható volt. Az alacsony ágy, és a kis asztal tökéletesen tükrözték a kínai kultúrát, amely egyáltalán nem állt távol Dylantől, régi haverja miatt, aki amennyire tudta beavatta a kínai szokásokba./
- Minden tökéletes. Hálásan köszönöm a segítségét, Juanji-san. Amint tudom elkezdem fizetni a bérleti díjat - /mondta, majd az átlagosnál mélyebben hajolt meg, ezzel kifejezve háláját és tiszteletét Juanji irányába./
- Esetleg arról tudna valamit mondani, hogy mennyit kell mindig félretennem az albérlet fizetésére? - /érdeklődött./
- Ami a piacot illeti Nym-chan eddig is tökéletes idegenvezetőm volt. Úgy érzem, hogy a jövőben is számíthatok a segítségére - /mondta mosolyogva./

(19)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

/Mivel Dylan mondandójához nincs mit hozzáfűznöm, így csak biccentek néhányat. Egyet értek a másik alakváltóval, tehát inkább nem is szaporítom tovább a szót. Valószínűleg végre egy kicsit csendben ücsöröghettünk volna, de megjelent Juanji és átvezetett minket a Dylan számára visszarendezett kisebb szobába az alsó szintre.
Valójában az én szobám sem volt sokkal kuckósabb, többnyire az egyszerűség híve voltam világ életemben. Nem szerettem a sok mütyürt meg vacakot, mindig csak útban voltak...
De a kínai férfira pillantottam, amikor válaszolt Dylannak a pillantásomat pedig elszakítottam az egyszerű szobától./
- Ne aggódj, igazán nem akarok sokat kérni, inkább csak afféle baráti ár, mégis csak azért, hogy az asszony se sipákoljon, hogy megint túl jótékony vagyok. /nevet fel./
- Nagyjából úgy 50 kMŁ-re gondoltam havonta, ennél olcsóbban szerintem sehol nem tudsz szobát találni. /mondja és látszik komolyan is gondolja.
Én is ennyit fizettem neki, illetve ennyit vont le a fizetésemből, és hálás is voltam érte, ez tényleg nem számított olyan őrülten soknak, egy ilyen szép házhoz képest pedig nevetségesen kevés volt./
- Ha még bármit kérdeznél, akkor mond fiacskám, de akkor aztán magatokra is hagylak titeket, mert a költöztetést végre befejezték a legényeim, és otthon finom vacsorával várnak, tehát nem is zavarok tovább. /mosolyog.
Ha Dylan még kérdez valamit megvárja, ha nem akkor biccent nekünk, majd egy jó bő lére eresztett búcsúzkodás után végül ki is siet. Én is meghajtom neki a fejem, majd könnyeden a falnak főlve Dylanre függesztem ametisztlila pillantásom./
- Nos akkor azt hiszem ezt letudtuk. Szeretnél még ma elmenni piacra, vagy majd csak holnap? /jövök ismét a gyakorlatias énemmel elő./

(127)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton érdeklődve hallgatta végig Juanji beszédét a havonta történő lakbér fizetésének összegéről./
- Tökéletesen megfelel minden. Egy ilyen lakásért úgy sejtem bőven megéri ez az összeg - /válaszolta Dylan.
Igaz a férfi nem tudta, hogy mennyi lehet pontosan 50 kMŁ, de lévén, hogy 200 kMŁ kapott amikor megérkezett, így nem lehetett olyan sok eme összeg, hogy fizethetetlen legyen./
Dylan ezek után tovább figyelte a férfit, majd mikor ő a búcsúzásra adta a fejét, Dylan meghajolt neki.
- Nincs több kérdésem egyenlőre, Juanji-san. Ha valami még eszembe jut remélhetőleg Nym-chan tud majd választ adni rá - /mondta a férfinak, majd az lebúcsúzás után Nymloth felé fordult./
- Ez nagyon jó. Ennél többet nem is kérhetné és nem is vágyom jelenleg többre. Ami a piacot illeti, ha szükséged van bármire menjünk nyugodtan. Fáradt nem vagyok. Plusz legalább rájövök körülbelül miképp is működik a fizetési teendő ebben a világban és talán megtudom, hogy mennyit érhet körülbelül 1 kMŁ a XXI. századi mércéhez képest - /jegyezte meg.
Tetszett neki a szoba. Minden tökéletes volt. Régi lakásában is egy TV meg egy HIFI kivételével más nem igen volt megtalálható az Ő szobájában sem, így nem is vágyott nagyon többre. nem szerette a túlzott díszítést./

(20)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

- Ennek örülök. /biccentek előzékenyen és komolyan is gondolom. Nem igazán vagyok az üres szavak és formaságok embere, én kardokkal vívom a magam harcát, nem pedig szavakkal. Tényleg kezdem megkedvelni a srácot, határozottan elviselhető kategóriába tartozik és az is egy hatalmas jópont neki, hogy lesz házi szakácsom./
+ Kezd egyre otthonosabb lenni a világ. Már csak azt kéne kiderítenem mi történt Fenrirrel és Zairral... Nem tudom elképzelni hová tűnt az a kettő, de lógok nekik annyival, hogy összekaparjam őket.+
/Miután megígértem magamnak, hogy ha lesz időm folytatom a keresést még hozzátettem./
- Nekem nem kell semmi, tegnap vásároltam be, amikor beköltöztem. Neked gondoltam, hogyha akarsz ruhát, vagy valamiféle kacatokat, akkor még ma összeszedhetjük, ami kell. Szóval tőled függ, menjünk? /nézek továbbra is rá nyugodt közönnyel, ami már szinte a részemmé vált./
- Nos a pénzes dolog elég bonyolult nekem is nemrég magyarázta el Juanji. Valahogy úgy van, hogy van a Milleum meg a kis Milleum, és egy 1 Milleum az 20 kis Milleum, ami otthon körülbelül olyan 22 dollárnak felel meg. /magyaráztam, amit nekem is előadtak.
Egyszer végiggondoltam, de ennél több dolog nem jutott eszembe erről a kérdésről./
- Akkor menjünk vagy ne? /tettem fel még egyszer az ominózus kérdést. Nekem tényleg teljesen mindegy volt, azért kaptam ma szabadnapot, hogy őt kísérgessem, én pedig szerettem profin teljesíteni a parancsokat, ami most a pesztrálás volt, habár kellemesebbnek bizonyult, mint ahogy számítottam rá./

(128)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton elmosolyodott Nymloth egyetértő szavain, de nem mondott semmit. Mikor a nő elmondta, hogy neki mostanában már nem kell semmi, mert tegnap volt a piacon és minden fontos dolgot megvett, amire szüksége volt, így Dylanen múlott, hogy menjenek e vásárolni vagy inkább ne./
- Ám legyen. Menjünk, nézzük körül a piacon. Hátha találunk valami jó ruhát, vagy egyéb dolgot, amire szükségem lehet - /jegyezte meg Dylan, majd közelebb lépett a nőhöz./
- Hálásan köszönöm a segítséget. Nélküled nem sokra mentem volna ebben a világban az első napokban. Sok mindent elmondtál amely megkönnyítheti az életem. Örülök, hogy te leszel a lakótársam. Úgy hiszem jól kezdődik az itteni életem - /mondta a nőnek, majd még egyszer körbenézett a szobában, és újra Nymet vette a tekintetébe./
- Esetleg akarsz főzni valamit a piac előtt vagy menjünk előbb piacra? - /érdeklődött./
- Amúgy ami a kardokat illeti. Mikor van lehetőségünk utána járni a dolognak? Csak, mert nem szeretnék sokáig önvédelmi eszköz nélkül rohangálni - /jegyzete meg Dylan./

(21)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

- Rendben, akkor menjünk. /biccentek és el is lököm magam a faltól. Ennél többre nincs szükség csupán csak ennyi akartam tudni.
Aztán kissé meglepődök, amikor nekiáll hálálkozni, talán lila szemeimbe is kiül a csodálkozás egy pillanatra, de hamar összeszedem magam és csak legyintek./
- Ne viccelj, ez volt a feladatom, mindenki megtett volna ennyit. /vonok vállat./
- Azért örülök, hogy tudtam segíteni, de ezt igazán nem kell felfújni, Juanji megszervezte én pedig mentem. /vonok vállat ismét.
Aztán a főzésre egy kissé felcsillan a szemem, de elnyomom az éhenkórász fenevadat és csak megcsóválom a fejem. Azon az idegesítően hosszú fehér tincsek követik a mozdulatom és úgy érzem magam, mint akinek a megvakítására törtek. Egy ingerült szisszenéssel fésülök ki őket az arcomból, a szívem pedig ollóért kiállt, de Dylannek már valamivel nyugodtabban válaszolok, nem rá haragszom, hanem a hajamra, ennyi./
- Nem, szerintem először menjünk a piacra, akkor még találunk is kint árusokat, főzni majd ráérünk vacsorára. De akkor induljunk is.
/Ezzel meg is indulok kifelé, habár megvárom, hogy felzárkózzon mellém. Az utolsó kérdésén töprengek egy picit, majd amikor kiérünk a teraszra végignézve a csodaszép tavon válaszolok neki./
- Hmmm nos igazából szerintem rengeteg helyen szerezhetsz fegyvert, viszont azt ajánlanám várd meg a holnapot. Nekem dolgoznom kell, és ha gondolod bejöhetsz velem Juanji fegyverkereskedésébe. Ott igazán jó minőségű dolgok vannak, és nem átverés lesz, amit kapsz. Persze ha hamar szeretnél nézhetünk most, de én azt ajánlom várj még holnapig. /vonok vállat, majd kissé messzebb lépek tőle./
- De most akkor induljunk.
/még távolabb megyek és lenyúlok a lelkem mélyére, ahol a fehér fenevad pihen... Érzem ahogy a csontjaim kocsonyás masszaként folynak, ahogy a bőröm régi kabátként szakad és nyúlik meg... ahogy a hófehér pikkelyek elborítanak. Egy mély üvöltés közepette felveszem a sárkányalakom és több méteres magasságomból nézek alá hatalmas lila szemeimmel Dylanre./
- Akkor indulhatunk? /morajlik a hangom végig a tájon, akár egy távoli vulkán remegése./

(129)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton biccentett Nymloth indulós szavaira, majd miközben kifelé haladtak hallgatta a nőt. Nym elmondta, hogy szerinte mindenki tett volna ennyit./
- Nos, én nem hiszem, hogy mindenki ilyen kedves, és segítőkész lett volna, mint te - /jegyezte meg Dylan.
A főzéssel kapcsolatos szavaira a férfi bólintott egyet./
- Ez így igaz. Ráadásul, ha valami komolyabb ételt szeretnél és nincs esetleg itthon minden hozzávaló, akkor azt is megvehetjük - /mondta az alakváltó.
Mikor kiértek a teraszra Nymloth elmondta, hogy Dylan jobban jár, ha Juanji boltjából vásárolja meg a fegyvereket, mert máshol könnyen átverhetik és hamisítványt adhatnak el neki./
- Ebben egyet értünk. Akkor majd holnap Juanji boltjában körülnézek. Legalább korábban összefutunk - /mondta mosolyogva, majd miután a nő átváltozott elgondolkozott./
- Mindjárt jövök - /mondta, majd visszarohant a házba.
Dylan gyorsan levetkőzött, összecsomagolta a ruháját, majd lehunyta a szemét és koncentrálni kezdett. Hamarosan már érezte, ahogy a teste változik. A csontjai formálódtak, a bőre összezsugorodott, tollak nőttek, szárnyai lettek. Miután teljesen átalakult szirti sassá, akkor karmai közé kapta a ruhát az övnél megragadva, majd felszállt és kirepült a házból. Dylan kis fejével biccentett a sárkánynak, hogy mehetnek, és ezzel megvárta amíg Nymloth felszállt, majd követte./

(22)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

/Mivel Dylan leginkább azokat a dolgokat erősítette meg, amiket mondtam, így nem láttam értelmét annak, hogy még rákontrázzak és koptassam a szám. Szerinte kedves vagyok, oké. Megyünk vásárolni, pipa. Holnap eljön a boltba, ez is megoldva.
Leginkább összevontam volna a szemöldököm, amikor láttam, hogy eltűnik a házban, mert nem értettem mi a fenét hagyott ott... Aztán rájöttem, és majdnem felnevettem./
+ Hát igen, az alakváltólétnek megvan a hátránya... Szereznünk kell majd valami olyasmit neki, hogy megoldjuk a ruházkodási gondot. +
/Magam is megleptem azzal, hogy ennyire barátként kezeltem Dylant, de a srácban volt valami, hogy meg tudta kedveltetni magát az emberekkel, még a magamfajta szőrös szívű oroszokkal is. Jó, nem azt mondom, hogy zokogva a nyakába fogok borulni és majd sztorizgatunk a gyerekkorunkról, de már az is haladás volt, hogy törődtem vele./
+ Eh Nym, kezdesz punya lenni... Tatjana már rég kirúgta volna... +
/Csak mentálisan vállat vontam a saját jellemváltozásomon, majd meglendítettem hatalmas szárnyaim felkavarták a levegőt, amikor megláttam a kicsiny madarat. Jó, annyira nem volt kicsi, de hozzám képest mindenki törpének tűnt... Ami valljuk be nem nagy cucc egy jó ötven tonnás test mellett.
Végül szárnya keltem nem rohanva, hogy a madárkám tudja tartani az iramot és a nem rég felfedezett piac felé vettem az irányt. Már viszonylag későre járt és rövid körözés után sikerült találnom egy olyan teret, ahol úgy ahogy, de elfértem, így amennyire lehetséges volt kecsesen leérkeztem, majd visszaváltoztam emberi alakomba. Akkor jöttem rá, hogy nagy sietségemben otthon hagytam a kardjaim, amiért haragudtam magamra, hogy ennyire figyelmetlen vagyok, de végül úgy döntöttem egy vásárláshoz csak nem fog kelleni. Amikor megérkezett Dylan is, akkor szólaltam meg./
- Nah gyere nézzünk körbe, hátha találunk valami hasznosat. Először néhány váltás ruhára lenne szükséged. /mondtam rövid gondolkozás után, majd megindultam néhány pult felé, ahol átlagos férfiruhák voltak kipakolva./

(130)
*Folytatás a piacon*

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton biccentett Nym válaszára. Sejtette, hogy a lány örül annak, hogy pihenni térhet. Miután Nymloth a nagyobb téren átváltozott sárkány alakba Dylan mellé repült majd őt követve elindult a házuk felé. Furcsa volt számára, hogy egy ilyen gyönyörű nővel lakik egy fedél alatt. Katona évei alatt nem igen voltak hosszútávú kapcsolatai a sok utazás miatt, így nem is igen lakott együtt sokáig senkivel. Azonban most úgy tűnt, hogy ez változni fog. Amikor a házhoz értek Dylan a leszállás helyén visszaalakult és örömmel vette tudomásul, hogy most minden ruhadarabja teljes épségben van rajta./
- Tökéletesen működik - /jegyezte meg mosolyogva, majd biccentett a nőnek./
- Menj csak nyugodtan előbb - /mondta.
Miután a nő végzett a zuhanyzással és előkeveredett egy szál törölközőben Dylan rámosolyodott./
- Jó éjszakát. Álmodj szépeket - /jegyezte meg még mindig mosolyogva.
Dylan hamarosan elment lezuhanyozni, majd miután végzett elfoglalta új szobáját. Hamar elaludt. Reggel korán kelt, bement a konyhába és miután ivott egy kis vizet nekiállt az ételhozzávalók után kutatni. Lévén, hogy nem tudta mi Nym kedvence, de tudta, hogy nem válogatós, így miután megtalálta a rántottához való dolgokat nekiállt megsütni azt. Elég hamar végzett lévén nem volt egy vészes reggeli. Ezek után feltett forrni egy kis teavizet, majd lévén itt is kis kínai asztalok voltak így leült az egyik ülőpárnára, törökülésbe tette lábait, és meditációs pozíciót vett fel kezeivel. Lehunyta szemét, elengedte magát, kitárta elméjét a mindenség felé./

(25)