Alyara Nirois háza

[Alyara Nirois]

Komoly, de mégis barátságos külsejű ház, ami a város hangulatának megfelelően épült. Kis kertkapu mögött egy aranyos, rendezett udvar van, kőút fut végig a bejárathoz. A ház természetesen olyan, mintha a középkorból maradt volna itt, úgy, mint a többi ház, de rejtett vezetékek segítségével a legkorszerűbb szerkezetekkel van felszerelve.
Amint belépünk az előszobába, egy olyan belsőt pillanthatunk meg, ami leginkább a 21. századra volt jellemző.
Letisztult stílus, dominál a fehér, a krém, a barna és a zöld.

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Renaviel]

Előzmény

- Valóban. Úgy tűnik számunkra is csak az oly nehezen járható arany középút maradt... Se káosz, se nyárspolgári rend... Azt hiszem, ahhoz hogy ezt összehozzuk nem kevés fejtörésre lesz szükségünk... /közben elmosolyodom./
- Ennek ellenére feletébb vonzó a dolog!

/Amikor az alakváltóságot említi őszintén meglepődök.
+ Mégis ki ez a lány??? +
Azt hiszem a csodálkozás, illetve inkább döbbentet az arcomra is kiül, amikor meglátom, ahogy griffmadárrá változik egyik pillanatról a másikra. Jó, tudom, hogy én meg angyal vagyok, de még akkor is újra meg újra rácsodálkozom erre a fantasy-sci-fibe, amiben jelenleg élek..
Azonban én sem kéretem magam túl sokat egy pillanat alatt szilárddá teszem éteri szárnyaim, és ahogy az ezüsttel szegett habfehér tollakon végigsimít a lágy szellő már el is rugaszkodom és néhány erőteljes szárnycsapással a griffmadár nyomába szegődöm. Figyelmesen követem őt, elvégre minket versenyezzek, ha úgyis ő tudja az irányt??
Amikor megérkezünk leszállok a földre, a talpam már nem csapódik bele a talajba, ahogy első repüléseim alkalmával. Lágyan landolok és ezüstös szemeim a griffre emelem./

- Csinos kis ház, habár kissé régies a hangulata. /jegyzem meg viccelődve./

(155)

[Ry Fomor]

[2900. augusztus 4.] *Összemesélés megoldva, ha jól értelmezem *

*Előzmény*

- Ó, hogy az a... /Tör fel egy nyögés formájában a férfiből, ahogy első mozdulatával hátára fordulva valami nyúlós és nedves éri a kezét. Fejét, testét a legcsekélyebb mértékben sem mozdítva emeli szeme elé a kérdéses testrészt, majd egy megadó-beletörődő fintort követően maga mellé ejti újfent. A csendes toccsanással nem törődve, ráérősen nyögdécsel még párat, majd oldalára fordulva hangos harákolást követően végül egy takarós gombóc formájában kiköpi a keserű nyálat, ami a szájában maradt./
+Oké, azt hiszem, legközelebb majd körültekintőbben fogalmazok. Egy térkép, vagy valami egyértelműen értelmezhető mondat jobban megfelelne a számomra, szóval a közeljövőben ne, ismétlem, kifejezetten ne ilyen módon hidaljuk át a kérdéses akadályokat.+
/A belső monológ végeztével érzékei riadót fújnak, ahogy jelzik, társasága akadt. Tekintetét egy villanással kapja a jelenlévők felé, majd távolságtartási célzattal megkezdett vetődése megtörik, ahogy tudatosul, miféle sasfejű, szárnyas teremtmény érkezett az egekből./
- Aztaqrva... /Kifakadását az ismételten érkező talaj fojtja el, majd ahogy csekély mértékű bőrfoszlányt az aszfalton hagyva ismételten felemelkedik róla, harcra, de legalábbis menekülésre készen fordul a teremtmények felé./
- Egy angyalon már meg sem lepődök, de mi az az izé? /Morogja, ahogy ujjai a koponyára fonódnak. +Legrosszabb esetben hozzávágom, az is fél másodperc időt jelenthet, ha futni kell.+/

(38)

[Alyara Nirois]

*Előzmény // Vadászidény // Raven, Ry*

[2900. augusztus 4., szerda]

/Jókedvűen szárnyalok Polimetron felé. Istenem, de éreztem magam ennyire jól! Időnként kurjantok egyet, ami ugyebár jelen alakomban vadállati vijjogásnak hangzik. Hipp-hopp megérkezünk.

Leszállva a földre undorodva veszem észre a férfit, aki a házam előtt fetreng a saját hányása fölött. Aztán becsmérlő kijelentést tesz. Raven persze aranyos, mint ahogy ezt eddig megszokhattam tőle, ezért felé csak egy biccenéssel köszönöm meg a bókot - az arcomon bujkáló mosolyt nem tudja leolvasni állati képem miatt./

- Igazán nem szép dolog így köszönteni egy hölgyet, uram! /szólok neki epésen. Elméletileg nem kellett volna feltétlen meghallanom, amit mormogott az orra alatt, ám sasfülem felettébb éles./ Ezen kívül örülnék, ha feltakarítaná a mocskát a házam elől. /Négy mancsommal megindulok az úr felé kissé fenyegetően./ Nem bírom a mocskot.

(115)

*Összemesélés pipa, tartsuk ezt a sorrendet. *

[Renaviel]

/Aggodalmasan pillantok a férfi felé. Nem éppen úgy néz ki, mint aki jól érzi magát, ezt még egy vak értelmifogyatékos is látná rajta... Amikor Alya láthatóan feldühdik a jelenlétén megpróbálom szerencsétlent a pártfogásomba venni. Úgy érzem segítenem kell rajta, elvégre ez lenne a feladatom, meg különben is, ezt érzem helyesnek.
A griffmadár elé lépek, egyik tenyerem a fejére teszem és lágyan végigsimítok a puha tollakon./

- Kérlek Alyara, ne légy mérges rá! Láthatóan igen megviselte szegényt valami... Azt javaslom először segítsünk neki kicsit összeszedni magát és úgy gondolom, ha már jobban érzi magát minden bizonnyal illendően üdvözöl majd téged és elárulja azt is, hogy kerül ide a házadhoz. /ezek után ha a griffmadáron látszik a megértés, amiben mellesleg nem nagyon kételkedem, elvégre az alakváltóhölgyet igen kedvesnek és jóságosnak ismertem meg, akkor odalépek a férfihoz is, persze szépen lassan, nehogy megriasszam. Habár azt hiszem nem vagyok túlságosan rémisztő, de ki tudja?/

- Kérem uram, ha lenne olyan kedves egy kicsit nyugton maradni, akkor megszüntetem a fájdalmat. /nem tudom mi lehet pontosan a baja, de bízok benne, hogy Ő erőt fog adni nekem, hogy elillanjon a fájdalom. /
- Az én nevem Renaviel, a társam pedig Alyara egy alakváltó. Ígérem nem fogom önt bántani. /beszélek csendes lágy hangon, miközben felé közelítek. A karjaimat kissé előrenyújtom, hogy jól lássa nincs nálam semmiféle fegyver. Ha nem menekül el, vagy támad rám, akkor finoman megérintem a homlokát, nem törődve se a kosszal, se a mocsokkal és hagyom, hogy az erőm kiteljesedjen, majd átáramoljon belé... Figyelem ahogy a ragyogó ezüstfehér fény aurát rajzol a teste köré és elmulasztja minden kisebb sérülését és visszaadja neki az életkedvet./
- Jobban érzi magát uram? /kérdem, amikor végeztem. A kezem elveszem a homlokáról és aggodalmas ezüstszín szempárral figyelem minden mozdulatát, néha hátrapillantva Alyarára, hogy ő vajon mit gondol erről az egészről./

(156)

[Ry Fomor]

*Alyara, Raven*

/Nem tudni, mi okozza a nagyobb megdöbbenést: hogy a sasfejű teremtmény megszólal, hogy nő, avagy pedig hogy a kúria, ahol magához tért, az az ő háza. Akármelyik is, bőven elegendő ahhoz, hogy az ösztönei által diktált eszeveszett menekülés helyett éppencsak egy pillanatnyit rezzenjen össze, mikor Raven közelít felé. Egy töredék pillanatra, a homlokérintés előtt összekapcsolódik tekintetük, végül ugrásra készen hagyja befejezni a mozdulatot. Hogy közben keze, bármiféle esetleges gyors közbevágásra, netán megtorlásra készen ökölbe szorul... Senki sem lehet tökéletes.
Végezetül zavart arckifejezéssel, főként az Alyarának nevezett, beszélő csodalényt tartva szemmel dörmögi:/
- Utálom ezt már másodjára megkérdezni, de hol vagyok? /Kis szünet után, jóval halkabban, inkább csak magához intézve folytatja:/ És legfőképp, mikor?

(39)

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda]

/Raven szavaira elszégyellem magam. Igaza van, nem kellett volna rátámadnom szegény fickóra. Egy vadállatias morgás közepette kifújom a levegőt./

- Elnézését kérek /hajtom meg fejemet az idegen felé (na jó, kicsit dacosan), majd figyelem, ahogy Raven meggyógyítja a férfit. Igen, már említette, hogy képes erre.

Mikor az ismeretlen kicsit görcsösen ugyan, de feltesz néhány kérdést - Istenkém, nem tehetek róla, hogy mindent hallok! - leolvasztom magamról vadállati bőröm, és újra emberi alakban létezem tovább. De mert most éppen úgy tartja kedvem, kicsit túlzásba esek: miközben levetem szárnyaimat, felágaskodok a hátsó lábaimra, miközben a mancsaim kezekké lesznek. Csukott szemeim lassan az idegenre emelem már halandóként, és megajándékozom egy mosollyal. Farmerdzsekimet kicsit feltűrve megszemlélem a karórámat./

- 2900. augusztus 4-e van, a pontos idő 13:54. A helyszín pedig Polimetron, a házam előtt. /Odanyújtom a jobbomat a férfinak:/ Alyara Nirois vagyok. Örvendek a szerencsének.

(116)

[Renaviel]

*Ry, Alya*

/Mivel Alya válaszol a férfi kérdéseire így én csak kissé hátrébb húzódok, hogy kezet tudjon vele fogni az alakváltó is, vagy ha úgy hozza kedve beinvitálhassa a házába. Ráadásul úgy gondolom a férfinek most szüksége van egy kis távolságra és nyugalomra. Valamiért az az érzésem, hogy nem igazán élvezné, ha folyamatosan ott lihegnék a nyakában.
Tehát kissé hátrébb lépek a kezeim nyugodtan összefonom a mellem alatt és modern Gorgóként figyelem a két társam fekete incseim kígyózó erdejéből. A szárnyaim ismét éterivé változtatom, jobb ha nem látja mindenki elsőre azt, hogy mi vagyok. Nem tudom mi végre ez a tartózkodás a szívemben, de most mégis úgy érzem ez a helyes./

- Nos igen, Alyara jól mondta. De ne vegye tolakodásnak, ön hogy került ide? Illetve inkább miért van itt? /kérdezek én is, csak hogy ne higgye senki azt, hogy csak a kerti bútor része vagyok./

- Habár leeht ezt jobb lenne odabent megbeszélni... Alyara? /pillantok az alakváltóra, hogy vajon ő mit gondol erről? Egyáltalán hogy be akarja-e engedni a férfit. Habár nem tudtam képes lenne egy ennyire kiszolgáltatottnak tűnő embert, de mindenképp jobb, ha ő mondja ki az utolsó szót, elvégre az ő háza az ő szabályai, én is csak vendég leszek./

(157)

[Ry Fomor]

*Alyara, Raven*

/Kis hezitálás után elfogadja a felé nyújtott kezet, majd a nők alapos, láthatóan minden hátsó szándék nélküli szemrevételezése után még akár mosolynak is értelmezhető fintor jelenik meg a szája szélén./
- Bármennyire is meglepőnek hangozhat, de Altmyrcába szándékoztam, eljutni iskolát meg jogosítványt keresni. Aztán... Nos, aztán valamiért itt tértem magamhoz. Mi is ez a Polimetron, mit kell róla tudni? Lehet, hogy folyamatosan meglepetést okozok, de semmit nem mond a neve.
/Választ várva oldalra dönti fejét, majd észbekapva megrázza azt./
- Apropó név. A nevem... Nos, a nevem Ry Fomor. /Újabb fintor fut át ajkain, majd jobb híján zsebrevágja kezeit. Bal keze alatt a koponya észrevétlenül simul ujjai közé, valami homályos késztetést ébresztve benne. +Majd, előbb majd keresünk valami varázslót, aki majd megnéz, ki vagy mi vagy te, meg hogy mit is akarsz.+/

(40)

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda, kora délután]

/Csak figyelem a férfit, ahogy megemlíti, hogy semmit nem mond neki Polmetron. Túl sokszor hallottam már ezt a mondatot. Kezdek belefáradni, hogy mindenkinek mindent el kell magyaráznom. Fáradtan sóhajtok egyet, aztán fonott hajamon végighúzom a kezem./

- Polimetronban laknak a jövőbeli alakváltók /felelem gyorsan a Ry-ként bemutatkozó férfi kérdésére./ De erről bent is beszélhetünk /mutatok rá az ajtómra, aztán megindulok a bejárat felé. Jóleső érzéssel lépek be a kis kapun, végül pedig a bejárati ajtón. Belépve az előszobába körbehordozom a tekintetem a házon. Poros. A mögöttem belépők csak azt láthatják, amint az ablakok kivágódnak, és az összes por és piszok kiviharzik a levegő lökéseinek köszönhetően./

- Így ni /mondom elégedetten, majd a vendégeimre pillantok, miután csípőre tettem kezeim./ Elnézést, de semmivel sem tudok szolgálni, hónapok óta nem voltam Polimetronban. Mellesleg Ry, én a helyedben egyelőre nem mennék Altmyrcába. Pokoli egy hely /jegyzem meg fájdalommal a hangomban, amit megpróbálok egy fanyar mosollyal palástolni./

(117)

[Renaviel]

*Ry, Alyara*

/Mivel láthatóan Alyara magára talált, így én csak csöndesen figyelek, jobb nem beleszólni mások bezsélgetésébe, hogyha nincs ránk szükség. Egyrészt modortalanságnak számít, másrészt teljes mértékben felesleges.
Amikor bemegyünk a házba, követem az alakváltót és jó alaposan megfigyelem a helyet. Nem azért, mert terveket szeretnék szőni az elfoglalására, vagy mert nem tetszene, egyszerűen ez csak kíváncsiság./

- Köszönöm, részemről nem is kérek semmit. /jelenleg valóban nem voltam éhes, ez talán meglepő azok után, amiket keresztül mentem, de talán lehet, hogy mégsem, a sok stressz és őrület lehet, hogy végérvényesen tönkre tette a gyomrom és többé már enni sem fogok.
+ Sajnálatos lenne... +

- Altmyrca? A varázslók városa? Mégis mi olyan szörnyű benne? /pillantok érdeklődve Alyarára. /
- Persze ne haragudj, nem akartam tolakodó lenni, ha nem akarsz válaszolni nem szükséges... /teszem még hozzá./

(158)

[Ry Fomor]

- Ez engem is érdekelne. /Pillantása előbb az immár szárnyak nélküli angyalra, végül a ház tulajdonosnőjére siklik./ Ugyanis egy bizonyos Nnathe nevezetű angyalféle kifejezetten oda irányított, hogy jogosítványt szerezhessek. /Homlokán gondokról árulkodó ráncok képződnek, majd ingerült fintort vág, miközben zsebéből elővonja a sokat szenvedett, kevés öngyulladási hajlandóságról tanúbizonyságot tévő szálat./ De hogy miért, mikor még csak egy nyamvadt cigit se tudok meggyújtani. Pedig elvileg... /Szava elakad, majd a történteket elemezve Alyarához fordul./
- Ne bántódj meg, ha tévednék, de te is varázsló vagy? Ez a szél... Vagy ez valami öntakarító funkció lett volna?

(41)

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda, kora délután]

/Az angyal és a férfi kérdésére ismét fanyar mosoly ül ki az arcomra. Arra, hogy milyen is a Mágikus Fertő, nem szívesen válaszolok, de kisebb hallgatás után összeszedem gondolataimat./

- Először is jobb, ha tisztázzuk. Igen, boszorkány vagyok. És alakváltó. Egy különös keverék, talán egy elfuserált kísérlet /mondom kesernyés hangon az utolsó mondatot./ Altmyrca egy káosz, egy halott, élettelen káosz, ahol jelen pillanatban senkit sem találhatnál, akitől tanulni tudnál. Ám hogyha még nem érzel tehetséged magadban a mágiához, azt javaslom, hogy várj /felelek Rynak./ Viszont úgy látom, hogy van benned szikra, amit később majd használhatsz. Amihez persze valóban szükséged lesz jogosítványra.

/Közben betopogok a nappaliba, és hellyel kínálom a vendégeimet, majd leülök én is a kanapéra. Arcomat két kezembe ejtem, és összetörten sóhajtok néhányat./

- Raven, akkor... foglalkozhatunk azzal, amiért itt vagyunk? /kérdezem bágyadtan a társamtól, miközben az arcát fürkészem./ Ry, további kérdéseidre szívesen felelek /mondom végül./

(118)

[Renaviel]

/Egy parányit feleslegesnek érzem magam, nah nem mintha ezzel nem lennék így az esetek többségében. Csak rángatnak többnyire az egyik helyről a másikra, hogy csináljam ezt, vagy azt ennek vagy annak az embernek... Pusztítsak el világokat, illetve legyen tehetetlen szemlélője, amint ezt mások megteszik... Igen, azt hiszem abszolút felesleges vagyok, annyira, ahogy gyertyaláng a végtelen éjszakában. Pisla és gyenge és nincs szükség rá, mert csak még jobban kihangsúlyozza a sötétséget.
Figyeltem a két varázsló beszélgetését és egyre inkább feleslegesnek éreztem magam. Mármint ez a varázslók ügye volt, nekem nem volt közöm ahhoz, hogy a jogosítványukat hogyan váltsák ki, vagy hasonlók...
Amikor Alyara hozzám szólt, csak ráemeltem ezüstszín pillantásomat, majd lassan megcsóváltam a fejem./

- Nem Alyara, azt hiszem a hely és az idő mégsem megfelelő, sőt talán soha nem is lesz megfelelő. Nem létezik olyan, hogy tökéletes társadalom, mert mindig lesznek olyanok, akik elnyomják a gyengébbeket, ha pedig mi akarunk azok lenni, akik megóvjuk a gyengéket akkor mi leszünk az erősek farkasai, tehát mi is éppen olyan kegyetlenekké válunk, mint azok, akik ellen megpróbálunk fellépni... Úgy hiszem ez egy szép álom Alya, de soha, de soha nem valósulhat meg, mert az emberek között mindig lesz széthúzás, vita és gyűlölet. Az emberek túl sekélyes teremtmények ahhoz, hogy képesek legyenek őszintén és tisztán szeretni, nem átverni másokat és nem befolyásolni és bábként rángatni másokat... /mondtam csendesen pillantásomat a varázslónőjébe fúrva./

- És ne haragudjatok, igazán nem akarok zavarni. Ha szeretnétek intézni az ügyeiteket szóljatok és elmegyek. /teszem még hozzá továbbra is csendes beletörődéssel. Ha bármi jelet adnak, hogy távozzak, akkor el is megyek./

(159)

[Ry Fomor]

- Szikra, szikra... Próbáljam villámmal meggyújtani? /Motyog maga elé egyértelműen a zsebébe visszasüllyesztett cigire fókuszálva, miközben reflexből előre engedi a nőket. Így aztán egy üresen maradó széken helyezkedik el, majd mikor jól hallhatóan valami korábban megkezdett beszélgetésre utalnak vissza, feleslegesnek érezvén magát szép csendben feszengeni kezd. Végül nem bírja tovább, s Ravennel együtt pattan fel./
- Ezer bocsánat, de attól tartok végeredményben én vagyok az, aki alkalmatlankodik. Szívesen megvárom odakint, amíg végeznek, aztán majd kikérem a tanácsát, amit olyan nagylelkűen felajánlott. /Fordul Alyara felé, majd hirtelen megvilágosodva megélénkül:/ Esetleg... Nekem az is megfelel, ha elirányít valakihez, akivel érdemben beszélhetek a témáról, a világért sem rabolnám az idejüket.

(42)

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda, kora délután]

/Fájdalmasan felsóhajtok Raven válaszát hallva. Kétségbeesetten az angyalra pillantok./

- Testvérem, nem adhatod fel ilyen könnyen. Mi nem a tökéletes társadalomra törekedünk. A tökéletesség nem létezik. /Felállok a helyemről, és közelebb lépek a lányhoz./ A célunk egy olyan hely, ahol igazán szabadok lehetünk. Ahol nem irányítanak minket ostoba bábúként. Ahol boldogan élhetjük saját életünket anélkül, hogy rettegnénk az elnyomástól. Ahol tiszteljük a másikat, nem pedig gyűlölködő terveket szövünk. Ahol a XXX. század mocska nem szennyez be minket, XXI. századiakat. /Ellépek az angyaltól, és kimerengek az ablakomon./ Persze, nem muszáj jönnöd. Képes vagyok rá, hogy egyedül is véghezvigyem a tervem. Szükségem van egy életcélra, Raven. És bár te talán azt mondod, álmokat kergetek, én mégis örömest építem fel a szebb jövőt a gyermekeimnek.

/Ry felé fordulok./

- Elnézésedet kérem, amiért először letegeztelek. Fiatalabb vagyok nálad, nem lett volna illendő. Kérlek, bocsájtsd meg, és te is tegezz. Szívesen elmagyaráznék mindent jómagam is, de most nincs rá energiám. Túl sokszor jártattam már a számat olyan frissen érkezetteknek, mint amilyen te magad is vagy. Azonban nem merlek kiküldeni ezen az ajtón, uram, hisz csak hazugságokkal tudják megtölteni az agyad. Mindannyiunk agyát. Nem merlek olyanokhoz vezetni, akik olyanná tettek, amilyen most én vagyok. Ezért a türelmedet kérem, és majd idővel mindenben segítek.

(119)

[Renaviel]

- Ne, ne aggódj, neked szükséged van itt segítségre, de én már elboldogulok magamban is. Miattam igazán ne zavartasd magad! /mondtam gyorsan a mágusnak, mielőtt félreértené a helyzetet. Nem őt akartam elüldözni, egyszerűen meddő küzdelemnek láttam ezt az egészet.
Habár bevallom amikor végighallgattam Alya szavait egy kicsit elgondolkoztam, habár nem igazán tudtam mit is kéne hinnem.../
+ Vajon van esélye ennek az őrült ötletnek, vagy csírájában holt, és csak egy halva született gyermeket ringatunk a karjainkban? +
/Nem tudom mi késztet erre, de Alya olyan elveszettnek tűnik, látom a tartását azt a magányt, amit én is oly gyakran érzek. Odalépek hozzá ahogy tűnődve bámul kifelé az ablakon és megölelem. Csak úgy egyszerűen, kifejezve a barátságom, hiába ismerem még kevés ideje, az átélt események mégis úgy érzem összekötnek minket. Haloványan rámosolygok és elengedem./
- Ne aggódj, veled tartok! Nem tudom meg lehet-e tenni amire készülünk, de ha lehetséges, ha nem tudd, hogy én ott állok melletted. Az emberek többet érdemelnek, mint a buta bábok bugyuta sorsát!
/Aztán a férfi felé fordulok, ezüst tekintetemben már akkor ott ül a kérdés, mielőtt az ajkaim elhagyná./
- Nem akarsz segíteni nekünk Ry? Azt hiszem ott te is biztonságban lennél és a mágiád is biztos fejleszthetnéd egy olyan helyen, ahol nem befolyásol és rángat zsinóron senki. Nem tudom, te hogy vagy vele, de mi Alyával eluntuk, hogy bábok legyünk. /hagyom itt félbe a mondatot, hogy had ülepedjen benne a dolog, a részletek ráérnek ezután./

(160)

[Ry Fomor]

/Alyara válaszára megnyugodva már leülne, de Raven felvetésére szemeit gyanakvóan összehúzza, még odébb is lép, hogy a szék közte és az angyallány közé kerüljön./
- Halvány lila gőzöm sincsen, miben kellene az én segítségem, vagy hogy főként, miben tudnék én segíteni. Még egy gyufányi tüzet se tudok csinálni, pedig elvileg varázsló vagyok vagy mi. Szóval nincsen mit fejlesztenem, amiért el kellene vonulnom.
/Hangja nyers, gesztusa is indulattól heves, ahogy széttárja kezeit, majd ahogy hangja elhal, pillantásával együtt testtartása is bezárkózó lesz, ahogy zsebre vágja kezeit. Fél pillanat után aztán felemeli tekintetét, majd Alyarára néz./
- Mivel te varázsló vagy, talán mond neked az a szó valamit, hogy Nirois. Mit jelent?

(43)

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda, kora délután]

/Jóleső érzéssel a szívemben fogadom az angyal ölelését, s viszonozom azt. Úgy érzem: valami megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan kötelék összefűz minket. Gyémántból van, szakadatlan. Örökké tartó. Elmosolyodom./

- Nincs mit vesztenünk, Raven /sóhajtom szelíden./ Legfeljebb az Óceánon hajózunk addig, amíg meg nem unjuk, ha végül nem találunk semmit odakint a vízen.

/Szemöldököm meglepve felvonom, amikor társnőm Ry csatlakozását kéri. Azonban a férfi reakciója kissé lelombozó. Viszont kihívást látok benne, szemem izgatottan felcsillan, még ha csak egy pillanatra is. Meg fogom győzni arról, hogy igenis képes a mágiáját használni. Úgy látom, egyelőre el sem hiszi, hogy új teste a mágiahasználók közé tartozik. Talán még felfogni sem fogta fel./

- Biztosan segítségünkre lehetsz. Tapasztalatot látok szemeidben, amivel talán Te is hozzátehetsz szerveződő kis közösségünkhöz. Mellesleg igaza van Ravennek: nem akarhatsz Te is bábbá válni. /Döbbenve meredek rá a "Nirois"-ra vonatkozó követelőző kérdése után./ Ez csak egy név, Ry. A vezetéknevem. De ha mindenáron tudni akarod, mit jelent, kérdezd meg apámat.

/Egy másodpercre lehunyom szemem, ám gondolatban megint egy egész éjszakát élek meg. Felelevenítem Joram érintését bőrömön, forró leheletét, miután homlokomra atyai csókot lehelt. Remélem, nem csalódik bennem. És bár nem tudom, mire véljem azt, hogy az "apám", mégis jólesik, hogy legalább valami apafigura végre belépett az életembe. Talán túlontúl naiv vagyok, hogy elhiszem szavait, de hogyha hitem kell ahhoz, hogy továbbra is szabad maradhassak, hát képes vagyok odalépni az áldozati oltárhoz./

(120)

[Riggs O'Conell]

*Vadászidény*

/ A célkeresztes figyelemfelhívásra biccent, különösebben nem akarja kibontani az ügyet, de felfogta a lényeget. Most hogy túlestek a szokásos furcsaságokon ami ennek a világnak úgy fest sajátja odalépnek a kocsikhoz. Riggs bizalmatlanul szemléli a tákolmányt mely hangos nyikorgással adja a világ tudtára hogy soknak érzi a kolosszus 140 kilóját. Mivel az első kocsiban van Jess, Gryff és Kath így ő a másodikba kényszerül Verával. Hidegen fénylő acélkék szemét a nőre emeli.../
-Szerinted mi egy vadász dolga?.../Kérdi miközben elnyújtózik a kocsiban. Hála nem mindennapi méreteinek, ez nem is olyan egyszerű mint elsőre gondolnánk. Mindenki azzal traktálja hogy ő egy vadász. Lassan ki kéne deríteni hogy mi is az. Mert ezt persze nem kötötték az orrára. Meghallgatja a választ, majd újabb kérdéssel fordul a nőhöz./
-És te mit tudsz?.../ Ha a lány beavatja akkor csendben figyel, ha nem kap választ akkor csak vállat ránt, s némaságba burkolózik. Ha elérik a kijelölt célt, leugrik, segít leszállni Verának ( ha szükséges ), majd átbattyog a " vezérkarhoz ". /

( 17 )

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

/Az utazásra szolgáló járművek láttán kicsit elcsodálkozik. Furcsának hat egy lovaskocsi a fővárosban látott taxi után. Bár szereti a lovakat, és azzal sem lesz baja ha döcögnek, sőt még mindig jobbnak érzi, mint a teleportkaput. Ha most kellene ismét használatba vennie, inkább legyalogolná az egyik városból a másikba tartó utat./
+Remélem ez a látomásosdi nem állandósodik...
/Mormolja magában. Először nem tartja jó ötletnek, hogy Riggs és Vera kerüljön egy kocsiba, de még nem érzi magát teljesnek, hogy leálljon veszekedni. Engedelmesen beül az elsőbe Gryff mellé és amint feneke az ülést éri, fejét hátradöntve felsóhajt. Már nem szédül, de koponyájában továbbra is érzi a feszítő érzést.
Miután elindultak, Gryff közelebb hajol hozzá és a látomásról kérdez. A lány előbb csak összeráncolja homlokát, majd hasonló halkan válaszol./
-Először pusztulást láttam. Olyan volt, mint egy világvége. Égő városok, tűz, menekülő lények, majd rengeteg halott.
/Kicsit megmasszírozza halántékát, majd folytatja./
-Bokáig álltak a vérben, amikor jött egy vörös hajú lány. Átgázolt az elterülő holtakon és..s És után eltűntek. A vér felszívódott. Mintha életet hozott volna magával a pusztulásba. Sőt, még új városok is születtek... Ha lenne nálam papír meg ceruza, lerajzolnám.
/Bár csak egyszer élte át, és nem tudja, ez az új test is képes-e arra, mint a régi, meg fogja próbálni papírra vetni a látomást. Fejben már látja is, amint az egész jelenetsor egy lapra ráfér, egymásba olvadó színterekkel.
Ha Gryff nem szólal meg a továbbiakban, akkor ő is csendben marad, amíg megérkeznek. Ha leszállnak, hagyja magát, hogy segítsék./

(18)

[Vera Rider]

*Vadászidény; Laki*

/Griff megállított két lovaskocsit, hogy a későbbiekben azokkal utazzunk célunkig. Bár még mindig nem értettem miért jött velünk Riggs. Lindát még értettem, mert eredetileg még Altimycra volt a célpont és akkor, hogy őt elhelyezik ott. Igaz változott a terv ezért jutottam vissza a kiindulási pontra./
+ Ahogy belegondolok a dolgokba csak egyre furább lesz minden. Főleg most, hogy Lindának az a rémes látomása volt. Valami van még a háttérben amiről nem tudok. Utálom, ha az utolsó pillanatban tudok meg dolgokat.
/Griff be is osztotta, hogy ki kivel ül egy kocsiban. Bevallom aggódtam Lindáért, akárcsak egy testvérért. Ami fura mert még nem ismerem rég óta mégis emlékeztet a húgomra aki a múltban maradt. A testvérre akivel mindig számíthattunk egymásra.
Ezért mikor Riggsszel osztott egy kocsiba, nem tapsikoltam az örömtől, bár ezt arcomon nem mutattam.
Végül felültünk a kocsikba, majd elindultunk célunk felé. Miközben egyenletes tempóban haladtunk a ház felé Riggs egy olyan kérdést tett fel amire elég vegyes érzelmekkel teli választ adhattam csak./
+ Hogy mi egy vadász dolga? Ennél húzósabb kérdést egy alakváltónak fel sem lehetne tenni.
- Őszintén szólva már magam sem tudom. Nem sok vadásszal volt szerencsém átkerülésem óta találkozni, de az olvasottak és halottak alapján, a mágikus lények ellen harcoltok. Vagyis olyanok ellen, mint Linda vagy én, bár ennek a viszálynak az okát nem ismerem. De a gyakorlat eddig nekem mást mutatott. Csak ti hármatokat ismerlek -e faj képviselői közül, és eddig szerintem egész jól megfértünk egymással. Bár nem tudom te hogy látod ezt.
/Kis szünetet tartottam, hogy tudjon reagálni, ha akar. Újabb kérdés tett fel nekem, mire csak elmosolyodtam./
- Az alakváltók, képesek néhány állat bőrébe bújni. Ez úgy véletlenszerűen jön. Én három állat alakját tudom felvenni, bár nem döntöttem előre miket akarok, csak úgy jött és kész. Meg is mutathatom.
/Lehunytam a szemem és fel akartam venni a macska alakját, mert azt vettem fel először mikor átkerültem. Mikor kinyitottam a szemem meglepve konstatáltam, hogy innen nézve még sokkal nagyobb Riggs./
+ Azt hiszem így érezhette magát Dávid. Mármint a méretkülönbségek terén. Mert nekem szerencsére nem kell megküzdenem az óriással
/A kocsik megálltak és az elsőből, már ki is kezdtek szállni társaink, mire észbe kaptam, már Riggs is leugrott a kocsiról. Én is hasonló módját választottam a leszállásnak. Egy kecses mozdulattal ugrottam le a hintóról és a négy mancsra érkezve landoltam a magas férfi mellett. Persze ezután már visszavettem emberi alakomat./
+ Utálom a lenéznek ezért, nem is adok nekik rá okot, főleg most hogy ismét emberméretű vagyok. Remélem Alyara Nirois tényleg itt van ebben a házban.

(86)

[Renaviel]

*Ry és Alya*

/Csak rámosolygok Alyára, olyan üdítő és megnyugtató a tiszta nyugalma, az a kissé kétségbeesett jóra törekvés, ami bennem is ott pislákol és igyekszik minél nagyobb tüzet adni, aminél mások melegedhetnek.
A társnőmnek csak biccentek és az öleléssel, most pedig ezzel a biccentéssel megpecsételtnek is veszem az egyezségünket. Vele tartok, még akkor is, hogyha őrültség az egész./

- Legyen, még a tenger habjain elveszni is jobb, mint kifeszített bábokként tűrni, ahogy játszanak velünk a bábmesterek.

/Ry reakciója azonban meglep és elszomorít. Nem értem miért így reagál jó szándékomra. Én valóban csak segíteni akartam, az őszinteségem pedig gyanakvással hálája meg. Azt hiszem ebből is látszik mennyire elrontja a társadalom az embereket, nem vagyunk képesek bízni egymásban, hisz minden ember mindnek a farkasa...
Csak szomorúan pillantok rá, ezüst pillantásom megtelik bánattal, de hagyom, hogy Alya próbálja meggyőzni, mert úgy látom rám nem akar hallgatni és csak a hátsó szándékot keresi minden szavamban./

(161)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

/Úgy tűnik mindkét fiúka lenyugodott, a Madárka még csak válaszolni sem válaszolt a feldobott labdámra. Végül is nem gond, biztos a belső énjét csitítja, ami ráfér, hiszen lassan a célpont közelében leszünk. Riggsről is lekerült a célkereszt, szóval tényleg jöhet Nirois. Sajnos nem hagyományos célpont, nem kell likvidálni, de ez van. Végül is nem is olyan rossz így sem, ha profitálok belőle. Mindenki beszáll végre az itteni "buszokba", engem a bakra terelnek. +Ó, milyen rendes vagy drágám. Persze jobb is nekem itt.+/
- Semmi Jessie baba? Még a végén megsértődök. /Vigyorom ezer wattos, majd két pillant múlva már fel is lendülök macskamozgással a bakra. Igen, ez jó szó, az imént Vera macska volt, legalább olyan kecses voltam, mint ő. De ezt fel is írtuk, hogy milyen macsek a drága, csak, hogy tudjuk. Megadnám az úti célt, de Griff már gondoskodott erről, így lassacskán elindulunk. A lovak halkan baktatnak, szinte nem is fújnak. Remélem épp nem jön rájuk az utcapiszkítás sem. Meghallom Riggs kérdését, amit végül is jogosnak tartok, na meg Vera válaszát is, ami nem éppen teljes értékű, de elsőre jó lesz nagydarab emberünknek. Lassan pedig meg is érkezünk Nirois házához./
- Azt hiszem ez lesz az. /persze tökéletesen tudom, mert ott villog előttem a célmegjelölő vörös pötty./
- És, ha szerencsénk van itthon is lesz a kisasszony... /Mondom miközben leugrok a bakról és az ajtóhoz igyekszem, majd becsengetek./

(15)

*Laki: Remélem nem baj, hogy kicsit tovább vittem a sztorit, ha igen szólj és akkor módosítom.*

[Laki]

* Vadászidény *

*Sorrend: Alyara, Raven, Ry, Riggs, Kat, Vera, Jessie.*

*Hogy ne kavarjuk a sorrendet, Ry Fomort még bevárjuk, az ő hozzászólása után a bentiek észrevehetik az érkező lovaskocsikat majd pillanatokkal később Jessie csengetését. Vagyis hogy érthető legyen: Ry Fomor ír utána Mesélő majd Alyara indítja a kört!*