Pitypang patika

[Alyara Nirois]

Bár a mágikus állatoknak nem feltétlenül van szükségük gyógyszerre, az embertest könnyen megbetegedhet. A boltban egy kedves asszonyság várja a gyógyszerre várókat. Nem mindig lehet őt látni, hiszen legtöbb idejét macska alakjában tölti, de abban biztosak lehetünk, hogy itt van valahol a bolt közelében.
Az üzlet egyébként nem túl nagy. A földszinten van a pult, hatalmas polcok tele üvegcsékkel, és pár fotel, ahol várakozni lehet. Valójában az emeleten zajlik az élet, ahol a javasasszony a bájitalokat készíti. Nem igazán lehet tudni, hogy ez a rész hogy néz ki, de mindig sejtelmes, lilás köd szivárog le a lépcsőkről.
A földszinti részt egyébként a gyertyák ingadozó fénye világítja meg, és mindent beleng egy kellemes, mégis álmosító illat.
Az egész bolt elmaradott, a tulajdonos nem igazán kedveli a modern technikákat.

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Alyara Nirois]

*Előzmény -- Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

/A bolt olyan, mint mindig: zsúfolt. A lila ködön át, ami az emeletről szivárog le, bebotorkálok az üvegcsék és a fotelek közé./

- Igen, emiatt döntöttem úgy, hogy végül nem fogom rejtegetni magam. Nincs értelme. Az ok pedig egyszerű: azért nem mondok semmit, mert nem akarom, hogy utánam jöjjenek. Hogyha elmondanám, hogy ki a barátaim és hol vannak, abból egyenesen következne, hogy én hol vagyok, illetve, hogy hová akarok menni. Mint mondtam Neked egy háromnegyed órával korábban: elfoglalt vagyok. /Mondandóm közben folyamatosan a lépcsőt és az ablakpárkányt lesem, hátha Emina előkerül. Motozást hallok odaföntről, fülelek./

- Nem, persze, hogy nem vagyok benne biztos! /csattanok fel most már a plafon felé fordítva arcom. A lila füsttől alig látok valamit, de ez egyelőre nem zavar./ De, ez az a Merlin /felelek Johnnak./ Arthur is itt van valahol, amikor legutóbb kérdeztem erről Merlint, azt mondta, hogy egy nagy tóban él, amint Avalonnak is hívnak. Mármint... nem él, mert lidérc, de attól még itt van. A mondakör javarészt igaz. Persze kicsit máshogy történtek valójában a dolgok, de pl. Arthurt tényleg Mordred ölte meg.

- Na jó, ebből elég volt /mondom, mert már lassan mindketten fulladozni kezdünk. Tapsolok kettőt, mire mintegy varázsütésre a köd a lépcsőhöz húzódik vissza, ott képezve tömör falat, ami elválaszt minket az emelettől./ Láttad a Mary Poppinst? /mosolygok a vadászra./ "Supercalifragilisticexpialidocious" /idézem, majd megint tapsolok egyet. A füst lépcsővé áll össze, mint az említett film kéményseprűs jelenetében. A lila lépcsőfokok, melyek gázból készültek hívogatnak. Megindulok az emelet felé, húzom magam mögött a férfit. Nem süllyedünk el a levegőben.

Odafent, a lépcső tetején egy rőt bundás macska fújtat ránk, mire az én torkomból oroszlánmorgás tör fel. Egymásra nevetünk Eminával, amikor a macska emberi alakot ölt. Fölérve hozzá megöleljük egymást./

- Rég láttalak /mondja kissé mély hangján. Vörös haját közben hátrafésüli. Mélyzöld ruháján fehér köténye földtől és levelektől szennyezett./ Ne haragudj, hogy nem jöttem hamarabb, épp a munka közepén voltam.

- John, szeretném bemutatni az üzlettulajdonost, Eminát /fordulok vissza a még a lépcsőn bizonytalanul lépkedő férfi felé./ Öhm... jól vagy? /kérdezem a hitetlenkedő arckifejezésére utalva./

(209)

[Matt Hrowing]

*Alya*

*Előzmény*

- Te tényleg azt hiszed, hogy attól mert nekem nem mondod el, ők sem fogják tudni? /ingerülten felemelem a hangom, egyszerűen megbotránkozok a naivságán./ - Ha csak fele annyira érdeklődnek utánad, mind állítod, akkor minden érdekes össze van írva rólad egy úgynevezett aktában. Nem is gondolod, milyen könnyen össze lehet szedni valakinek a legfontosabb kapcsolatait, ha tudod hol kérdezősködj. /veszek egy nagy levegőt, hogy lenyugtassam magam, aztán fanyar mosollyal hozzáteszem./ -Ne aggódj, nélkülem is boldogulnak.

- Mi az hogy nem vagy benne biztos? Teljesen biztos lehetsz benne, hogy egy tökéletesen másik sztorit fogok tőlük hallani. És ha a te verziódat megtartod magadnak, akkor nem lesz választási lehetőségem, hogy melyiket higgyem el. / Komolyan, egy paranoiás nyúlba több bizalom szorult, mit ebbe a lányba! Az ég felé nézek, forgatom a szemem, és dühösen elfújom az lila füstöt az arcomból./
- A vérnyúl és a szent-kézigránát igaz? /próbálom elterelni a témát valami olyan irányba ahol nem tudom magam felbosszantani./

- Az anyám olvasta még hatéves koromban. Nem sok maradt meg belőle. /mondom akadozva miközben erőtlenül próbálok a szilárd padlón maradni. Alyarát láthatóan nem érdekli eziránti szándékom, ezért kénytelen vagyok rálépni a lila lépcsőre. Amint felérünk az emeletre, hálásan kapaszkodom a legközelebbi bútorba, ami esetemben egy öreg kalaptartó./
- Hogy jól vagyok-e?... /kérdezem, és felkészülök, hogy jól leteremtsem, nem is a lépcső, hanem az eddigi viselkedése miatt. De észreveszem Eminát, ezért beleharapok az ajkamba, és úgy döntök, hogy majd később vezetem le a feszültségem./ -Persze, csak nem vagyok hozzászokva a felhőkön szaladgáláshoz, és az emberbe vedlő macskákhoz. Az alkalmazkodáshoz idő kell. /Vetem oda neki, aztán Eminához fordulok, és igyekszem barátságos képet vágni./ -Örvendek. Nagyon elbűvölő boltot tudhat a magának.

(35)

[Alyara Nirois]

[2900. augusztus 31., kedd]

/Egy szemforgatás után rámeredek Johnra./ - Azokra a síkokra nem tudnak belépni a Vadászok, amiken keresztül én járok. De most már igazán nem tartozom Neked több magyarázattal. /Innentől kezdve nem kívánok ezzel a témával többet foglalkozni, ezt egy jelentős szúrós pillantással jelzem./

/Bambán bámulok egy picit a vérnyúlon, aztán eszembe jut a film./ - Sosem kérdeztem. Majd ha egyszer találkozol Merlinnel - bár sosem tudhatod, hogy találkozol-e vele, kivéve, ha ő is azt akarja -, akkor megtudakolhatod tőle. Ha szerencséd van, nem rébuszban válaszol. Időnként felettébb bosszantó tud lenni.

/Magam elé meredek, miközben Emina kezet ráz Johnnal. Odafent a lépcsőtől befordulva bonyolult sorrendben felállított kémcsövek, kondérok és egyéb edények sorakoznak, a polcokon ismeretlen eredetű alapanyagok nehezítik az állványokat. Az egyik kondérból fehér gőz tör fölfelé, mellette az asztalon aprított hozzávalók vannak. Emina tényleg a kotyvasztás kellős közepén jár./

- Ne haragudj, amiért zavarlak, de szükségem lenne pár kenceficére. /Leveszem a kötést a bal karomról. Emina szörnyülködik egy sort./

- Azt hittem, értesz ehhez /mondja értetlenül./

- Nem, ezt nem tudom begyógyítani /nézek rá azzal a kifejezéssel, amit John úgy értelmezhetne: "Ne kérdezz semmit, csak segíts!". A boltos erre elkezd kutakodni a polcain. Miközben keresget, én a férfi felé fordulok:/ Vagy megszoksz, vagy megszöksz /utalva a lépcsőre, a macskára, eleve: a XXX. századra. Közben Emina megtalálja, amit keresett: egy zöld színű gélt. Gyengéden bekeni vele a kezem. A hatás máris érezhető, a fájdalom enyhül. Hálásan felsóhajtok./

- Naponta csak kétszer használd. Ez egy egyszerű szer, csupán a sebgyógyulást segíti elő, no meg persze fertőtlenít. Azonban van benne rozsomvirág is, ami nagyobb dózisban mérgező lehet.

- Köszönöm /veszem át az üvegcsét./ A szokásosra is szükségem lenne, Emina. Roch nem keresett?

/A nő bólint egyet./ - Elküldetem majd hozzád a csomagot. Sylvain? Persze, hogy keresett, Alyara! Mégis mi ütött beléd, hogy csak úgy eltűntél?

- Én nem... nem tudom elmondani. /Segélykérően Johnra pillantok, szememmel sürgetem az indulás végett./

(210)

[Matt Hrowing]

-Jólvan, nyugi./mondom, fáradtan. Feladom a lány makacsságával való értelmetlen küzdelmet. Szívesen megmondanám neki, hogy, nem arról van szó hogy magyarázattal tartozik, semmivel sem tartozik nekem. Egyszerűen csak hihetetlenül ostoba és éreletlen dolog, így titkolózni. Ezzel nem egy határozott nő, hanem egy sértődött óvodás benyomását fogja kelteni./
- Nem vagyok benne biztos, hogy csak ezért megérné Merlinnel találkoznom.

/Amíg a két nő beszélget körbenézek a helységben, vigyázva, hogy ne nyúljak semmihez, ami felrobbanhat. Néha azért megfogdosok ezt-azt, de figyelek, hogy mindent a helyére tegyek vissza.

Kárörvendően elmosolyodok, látván, hogy Alya milyen kellemetlen helyzetbe jutott. Gondolkozok egy ideig azon, hogy vajon jó vagy rossz dolog e az, hogy a régi ismerőseit is ugyanannyi bizalommal tiszteli meg mint engem. Arra jutok, hogy nézőpont kérdése. Mialatt filózok, a szobában kínos csend uralkodik, végül megszólalok./

- Sajnos alá kell támasztanom Alyara állítását. Valóban nem képes semmit sem elmondani. Megmakacsolta magát, mint egy durcás hároméves, hiába próbáltam szóra bírni. /A hangomban csak egy enyhe rosszallás van, Alya mégis borzalmasan csalódottan néz rám. Elkapom a tekintetét, +Mégis mit vártál?+ és állom is egy ideig, de aztán megesik rajta a szívem. /
- Azt hiszem, szegény lány nagyon sok mindene ment keresztül az elmúlt hetekben. Lehet hogy adni kéne neki egy kis időt hogy kipihenje magát. /mondom Eminának, és remélem hogy hamar elenged minket. Nekem is elég kínos hogy így kell falaznom Alyának./

(36)

[Alyara Nirois]

[2900. augusztus 31., kedd]

+ Durcás hároméves?! /Arcom paprikavörössé változik a haragtól, a kezem megremeg. Közel állok ahhoz, hogy John egy kupac hamuvá változtassam, de szerencsére Emina gyorsan kapcsol és elkezd a helyi viszonyokról beszélni./

- A Sólymoknak vége. Ieas halott. A pasák így feloszlattatták a céhet, a tagok folyamatosan épülnek vissza az eredeti céhükbe. [...]

- Várj, várj! /Elképedek, nem egészen fogom fel a szavakat./ Ieas halott? /suttogom, mert még nem merem elhinni. Emina megszorítja a kezem, elmosolyodik. "Igen" - mondja. A megkönnyebbüléstől kicsit megroggyanok, a lehető leghatalmasabb kő esik le most a szívemről. A férfi, aki miatt fél évet bezárva töltöttem, meghalt./ Szabad vagyok /motyogom. Örömömben megölelem Eminát, felnevetek. Még sohasem örültem ennyire egy ember halálának./ Köszönöm, köszönöm! /lelkendezek, aztán még egyszer megszorítóm a boltos kezét, és Johnnal együtt távozom.

Látszik rajtam, hogy kicsit még össze vagyok zavarodva, de összességben úszom a boldogságban. Annyira kellemes a közérzetem, hogy John köré is meleg levegőt áramoltatok, így a továbbiakban nem fog fázni a télben akkor sem, ha egy szál alsónadrágban mászkál - legalábbis, amíg a közelemben van./

- Merre, most merre? /kérdezem jókedvűen./ Valójában rengeteg a dolgom, így nem akarlak megbántani, de könnyebben intézném őket, ha elválnánk. Persze nem akarlak csak úgy itt hagyni...

(211)

[Matt Hrowing]

/Megengedek magamnak egy elégedett mosolyt, ahogy látom, hogy Alyát mennyire felbosszantottam. Igaz, még jobban örültem volna ha kiengedi a haragját. Mondjuk egy hosszas és hangos kiabálás keretében, amiből megtudhattam volna egy-smást. De a boltos sajnos(?) lenyugtatta.

/Elbúcsúzom Eminától, és követem Alyát az utcára. Kis hallgatás után megszólalok./
-Ne haragudj, hogy egy hároméveshez hasonlítottalak. De egy lehetett a leghatékonyabban "védeni" téged, és.... egy kicsit tényleg úgy viselkedsz.

/Nagyon furcsa látni, ahogy Alya szinte ugrándozik örömében és mindezt valaki halálhíre okozta. Nem is tudom magamban tartani a kíváncsiságom./
-Feltehetek egy indiszkrét kérdést. Ki volt ez az Ieas? És miért örülsz ennyire, hogy meghalt?

-Honnan tudjam? /kérdezek vissza, kissé ingerülten./ - Nem csak hogy nem ismerem a környéket, de éppenséggel semmi tennivalóm nincs. Eljöttem, hogy találkozzak veled, és nagyjából eddig terveztem előre. /Egy ideig csak élvezem az újdonsült meleget, gondolkozok, hogy mit is kéne mondanom./ - Szerintem mindenképp szükséged lenne valamilyen társaságra. Nem magamra gondolok, bárkire. Tudod, a barátaidra, akik mindenhol ott vannak. /mondom csípős hangon. /
-Ha különválunk, akkor azt hiszem visszamegyek H'Sekiratba. / Feltételezem róla, hogy van annyi esze, hogy rájön, hogy a főváros alatt Elvirát értem.

(37)

[Alyara Nirois]

[2900. augusztus 31., kedd]

/Úgy viselkednék? Valóban./

- Tudom /mondom, miközben az egyik tincsem kisöpröm az arcomból, hogy jobban kilássak. Arcomra gyerekes, kissé kackiás vigyor ül ki. Legszívesebben kiölteném a nyelvem. Az utcán álldogálva szinte bármiféle akadékoskodás nélkül mesélni kezdek Jonathannek:/

- Ieas miatt voltam Altmyrcában, általa kényszerített Merlin, hogy fél évig rostokoljak rabként a saját házamban. Úgyhogy most akár... most akár nyugodt szívvel visszaengedhetem Elvirához. Elvégre nem tartozom nekik magyarázattal - ezt tudva. Elvégre az a lényeg, hogy most már biztonságban vagyok, és nem kell utánam futniuk. Különben is tudják, hogy hol vagyok. Nem véletlenül használtam a mai napon olyan sok mágiát.

- Találkozni szeretnék Merlinnel /fordulok hirtelen John felé, miközben közelebb lépek hozzá. A karom keresztbe fonom a mellkasom előtt, ez egy kis távolságot kölcsönöz kettőnk közé. Annyira felszabadult és boldog vagyok, hogy akár szájon is csókolnám, talán látja rajtam. Magamba szívom az illatát, de csak hogy eltereljem egy kicsit a saját figyelmem, tovább beszélek:/ Azt hiszem, kevesebb kérdés kavarog bennem, mint benned, de így is rengeteg megválaszolatlan szál kapcsol engem őhozzá. Nem, ma nem látogatom meg, nem vagyok rá kész, ám szeretném tudni, hogy mi jár az öreg fejében. Miért tett azzá, ami vagyok? Miért nem vértezett fel eléggé? Tényleg báb vagyok a nagyok játékában, vagy csak egy jelentéktelen, szerencsétlen csitri, aki időnkét kitör, de nem érdemes foglalkozni vele? Igen, meg fogom látogatni. De előtte körbeszaladom a világot, mert végre szabad vagyok, igazán szabad, és ezt a boldogságot ma nem veheti el tőlem senki és semmi.

(212)

[Matt Hrowing]

/Nem tudom átérezni az Ineas halála felett érzett örömöt, és nem csak azért mert nekem semmi közöm az illetőhöz. Ha jól vettem ki Alya szavaiból, akkor Ineas csak Merlin ezköze volt, tehát a halála legfeljebb ideiglenes megkönnyebbülést jelenthet, amíg Merlin talál valakit helyette. Különben is, egy ember halálának nem illik látványosan örülni, már csak a hozzátartozókra való tekintettel sem. Alyában nyilván fel sem merült, hogy amíg ő itt örvendezik, mások épp az apjukat gyászolják. Egyre valószínűtlenebbnek tartom, hogy a lány valóban ölt volna.

Alya egyszer csak odaugrik hozzám, és közli velem, hogy találkozni akar azzal a Merlinnel, aki az összes bajának forrása volt. Hirtelen semmit nem tudok erre válaszolni, zavartan hátrébb lépek, mielőtt még a nyakamba ugrik. / + A sárkány jobban értékelné ezt a kitörő lelkesedést.+
/Összeszedem a gondolataim, hogy megint belekössek, és visszarángassam a realitások talajára, de meggondolom magam. Had örüljön egy kicsit. Majd ha kiugrálta magát, visszatérek a témára./
- Nem tudom hogy te hogy vagy vele, de én megéheztem. /mondom hirtelen. Nagyon jó teát csináltál, de ha nem baj, szívesebben ennék valamit, amit nem az orrom előtt teremtenek a semmiből. Szóval mi lenne, ha beülnénk valahova enni, és csak aztán szaladnád körbe a világot?
/Nekem meg nem kéne folyamatosan pesztrálgatnom ezt a lányt./
- Hogy báb vagy-e? Hogyha a válaszért egészen Merlinig kell menned, akkor szerintem már megadtad rá a választ.

(38)

[Alyara Nirois]

[2900. augusztus 31., kedd]

/John reakcióján elmosolyodom. Azonban továbbra sem akarom megértetni vele a dolgokat, ezért nem fűzök megjegyzést a Merlinnel kapcsolatos mondatához, inkább elindulok a patika menti üzletsoron./

- John... /fordulok felé egy étkezde kirakata előtt./ Azt hiszem... azt hiszem ideje mennem. Percek alatt millió dolog történt, és nekem vissza kell kapcsolódnom ebbe a gyors folyamba. Itt meg tudsz ebédelni /mutatok az üzletre./ A vendégem vagy, rendelj, amit csak szeretnél. Remélem, elfelejtjük a szörnyű viselkedésemet. Elnézést kérek mindenért. Olyan soká voltam távol, hogy egészen állattá váltam. /Bűnbánóan elmosolyodom, miközben visszaemlékszem azokra a napokra, amikor szabad bestiaként repültem a Csillagkő-szigetek felett./ Meg kell keresnem azokat a barátaimat, akik megtanítanak újra embernek lenni - akik a vadat segítenek megszelídíteni. Ugye megérted? Meg hát így is annyit emlegeted a barátaimat - úgy látszik, nem igazán hiszed el, hogy vannak -, Te is azt akarod, hogy végre találkozzam velük. Nem?

/Összefonom a karjaim mellkasom előtt, várom a szokásos kioktatást, vagy bármi mást. Elkönyveltem már magamban ezt a fickót a realitások talaján állónak, így nem tudom, meddig fogja bírni itt, Negapanon. Régen én is olyan voltam, mint ő. Például sosem gondoltam volna, hogy újra találkozom apámmal, akiről kiderül, hogy mágus. Hogy én is az vagyok... s hogy már a múltban is az voltam.

Nem maradok vele itt enni, azonnal mennék Bloosxba./

(213)

[Matt Hrowing]

Alya

- Ha hónapokat maradtál távol, nem hiszem hogy ez a fél óra számítana, de nem foglak visszatartani. / Kezdek belenyugodni, hogy nem vagyok képes rávenni, hogy higgadjon le egy pillanatra, és gondolja át hideg fejjel a dolgokat. Lehet hogy tényleg az lesz a legjobb ha körberohanja a világot, aztán majd ha belefáradt a saját hibáiból tanul. Elvégre nem vagyok az apja./ +Nem, az én lányom otthon maradt.+ / Egy pillanatra ráébredek, hogy mennyi mindent hagytam Londonban, és nehezemre esik magamban tartani a keserűséget. A kifőzde kirakata felé fordulok, és igyekszem elterelni a gondolataimat a családomról./
-Lássuk csak.... Szeretnék kipróbálni valami helyi specialitást. Tudsz valamit ajánlani? /Fordulok felé érdeklődőn, de még mindig elég zavart vagyok ahhoz, hogy fel se merüljön bennem, hogy visszautasítsam a meghívást. És az is csak sokára jut eszembe, hogy egyáltalán megköszönjem./
- A viselkedésed meg meg van bocsátva, de elfelejteni nem fogom. És te se felejtsd el. Ha azt akarod hogy komolyan vegyenek, meg kell tanulnod kontrollálni magad. / Látom rajta, hogy kezd elege lenni abból, hogy folyamatosan belekötök a dolgaiba, ezért félreteszem a további tanácsaimat. /
- Menj keresd meg a barátaidat, de... /elharapom a mondat végét, épp az előbb fogadtam meg, hogy nem fogom többet osztani az észt. / - Üdvözlöm őket. Figyelj, ha komolyan gondoltad azt, hogy tájékoztassalak a vadászok terveiről, akkor meg kéne adnod a telefonszámod, vagy valami ilyesmit.

(39)

[Alyara Nirois]

[2900. augusztus 31., kedd]

/Tényleg kezd most már igazán kiborítani a fickó, még ha csak jót is akar nekem. Nem viselkedtem felnőtt nőként, ezt tudom, de akkor sem vagyok egy taknyos kölyök, akinek minden lépéséért aggódni kell. A saját érdekem azt diktálja, hogy engedjem el a fülem mellett a szavait./

- Helyi specialitás? Próbáld ki a keserűfüves-mentás főzeléket. A neve szörnyen hangzik, de az íze isteni /mosolygok Johnra./ Írasd a számlámra. Ó, italnak meg hozzá a gyömbéres limonádét ajánlom, az az egyik kedvencem./

+Már megtanultam kontrollálni magamat, de a jelenlétedben nem megy, John. Az apámra emlékeztetsz.

- Vagy valamit... Mit szólnál... mit szólnál egy kis mágiához? /kérdezem viccelődve. Aztán persze az arcom komollyá válik, s lehunyom a szemem. A Johnt körülvevő levegőre koncentrálok, megkérem, hogy egy része maradjon állandó körülötte. Ez nem érzékelhető, s a légzést sem befolyásolja. Az ott marasztalt rész lesz az én hírnököm, bárhonnan is indul az üzenet, el fog hozzám találni, főleg, mivel a saját energiáimból is átadok a levegőn keresztül a vadásznak. Egy enyhe bizsergést érezhet a szíve körül./ Így. /Hangom kicsit fáradtan cseng./ Megkértem a levegőt, hogy egy üzenetet hozzon el nekem, ha úgy látod, ideje van. Csak egyet küldhetsz, de ez bármilyen hosszú lehet, én perceken belül megkapom. Válaszolni nem fogok azonnal tudni, de ha a helyzet úgy hozza, álmodban meglátogathatlak az asztrális síkon keresztül. Képzeld ezt el úgy, mintha egy apró postás ülne folyton a válladon, várva arra, hogy elindulhasson. Ennyi volna.

/Ezt végszónak is szánom, búcsúzóul még kezet fogok a férfivel./

- Isten Veled, Jonathan.

/Utam hazafelé veszem./

(214)

[Matt Hrowing]

-Mágia? Végül is jó lesz az is, de... legközelebb azért szólj előre. /mentegetőzöm, miközben végigfut a gerincemen a borzongás, ahogy megérzem a körülöttem áramló varázserőt. Lélegzetvisszafojtva várom a hatást, de semmit nem érzek, lassan eltűnik a feszültségem.
Most eszembe jut, hogy ha tényleg titkos besúgóként akar alkalmazni, nem biztos hogy jó ötlet, ha a saját mágiájából sző körém valamit. Nem értek a dologhoz, de egy képzett mágus szerintem biztos észreveheti, és akkor kezdhetek magyarázkodni. Az aggodalmaimat nem teszem szóvá, már úgyis mindegy. Aztán varázslásügyben tényleg nem kéne szakértenem./

- Sok sikert! /búcsúzok tőle, aztán amikor már majdnem befordul az utcasarkon még utánakiáltok./ - Aztán ne felejtsd el megetetni a sárkányodat! / Elvigyorodom, mert pontosan tudom mennyire bosszantotta Alyát a figyelmeztetésem. De az embernek ritkán van lehetősége ilyeneket kiabálni, meg kellett ragadnom az alkalmat. Különben is lehet hogy tényleg elfelejtette volna. Bámulok még egy kicsit utána, aztán bemegyek a kifőzdébe, és megszólítom a pult mögött álló srácot.
- Heló, egy kakukkfüves-mentás főzeléket kérek. / a srác pötyög valamit, és megkérdezi, hogy inni kérek e valamit. Gyömbéres limonádét kérek, és remélem hogy a gasztronómiai ízlés terén kicsivel többb közös pontunk van Alyával mint egyébként. Alig fél perc várakozás után megérkezik a főzelék egy tálcán, mellette a pohár limonádéval.
- 4 kismill lesz. /mondja a srác miközben átnyújtja a tálat./
- Alyara Nirois számlájára lesz, ha minden igaz. /mosolygok kissé bizonytalanul, elvégre semmivel sem tudom bizonyítani, hogy tényleg meg vagyok hívva. A srác szerencsére nem akadékoskodik, csak bólint és jó étvágyat kíván. Én meg leülök egy szimpatikus asztalhoz egy ablak mellett, és átgondolom az etddigi napom. Van mit rendbetenni a fejemben az biztos./

(40)

[Matt Hrowing]

/Az első néhány falat után ráébredek, hogy mennyire megéheztem, holott alig múlt dél. Gondolom az izgalmaknak köszönhető az étvágyam. Mert bármennyire is meggondolatlan volt Alyara, az tény hogy néha halálos veszélyben forogtam. / +A lánynak még meg kell tanulnia hogy a hatalmának következményei is lehetnek, mert ha továbbra is ilyen vehemenciával fenyeget mindenkit a szénnéégetéssel, akkor csak idő kérdése, hogy elllene fordítják a varázserejét. Elég keresni egy feláldozható balekot, aki addig szóbeli becsületsérti Alyát, amíg az fel nem robbantja néhány ártatlan járókelővel együtt, és akkor lehet választani a börtön és a törvényenkívüliség között. Egyikben sem egyszerű várost alapítani.+
Mind a főzelék, mind a limonádé finom, igazaz utóbbi helyett szívesebben innék valami meleget, ezért intek a pincérnek, és rendelek egy teát. Tejjel és cukorral. Amíg várakozok újra eszembe jut a lányom és a többiek elvesztése. Alyara mintha mondott volna valami olyat hogy az összes ismerősöm halott, de szerintem rossz irányból közelítette a dolgot. / +Természetesen az én jelenemből nézve valóban halott már az összes ismerősöm, de az ő szemszögükből én tűntem el hirtelen, (Néhány hónapig még keresnek, aztán én is csak egy megoldatlan akta leszek az utódom íróasztala fölött.) ők meg békében megöregedtek. Ha valakit gyászolni lehet, az én vagyok és ha a többiekre tekintek halottként tekintek, az egy önző megközelítése ennek az egésznek.+
Magamat is meglepem, hogy képes vagyok így hozzáállni a dolgokhoz, de ha jobban meggondolom nem példátlan az én esetem, máskor is szakadtak szét már családok. Az, hogy én még időt is utaztam, ebből a szempontból lényegtelen.
Eszembe jut, hogy Edithnek volt egy évfolyamtársa, akivel egészen közel kerültek egymáshoz az utóbbi időkben. / +Az apja elvesztése után kelleni fog neki egy váll, amin kisírhatja magát. És a srác egész megbízhatónak tűnt. A végén még valami haszna is lesz annak, hogy átkerültem. + / Miután végzek az ebédemmel, még nosztalgiázok egy kicsit, aztán ráveszem magam az indulásra. Biccentek egyet a pincérnek, aztán távozok. Odakinn nyilvánvalóvá válik, hogy Alya melegvarázslatának már nincs hatása, ugyanis hamarosan dideregni kezdek./

(41)