Tollas Róka Fogadó

[Alyara Nirois]

Kis épület, ahonnan mindig vidám zene szűrődik ki. Ha belépsz a fehér, vörös keretes ajtón, egy nagy helyiségben találod magad. Az fogalmazódik meg benned, hogy ez a város tényleg a középkor, és nem a modern világ darabkája, amint végignézel a fenyőszínű faragott asztalokon és székeken. Nem is veszed észre az elektromosság jelenlétét. Nem is csoda, hiszen jól el van rejtve.
A pult mögött egy pirospozsgás, feltűnően jókedvű pacák törölgeti a kupákat, vagy épp ordibál a szakáccsal - aki éppenséggel a felesége.
Szobákat a fenti szinten találhatsz, jó minőségűek, és elég olcsók. Minden faj számára van külön szoba, illetve a különböző méretű ágyakat át lehet vitetni egy másik helységbe, ha a vendég úgy kívánja. Kivételt képeznek a vízi lények és a lidércek, mert köztudott, hogy az alakváltók mélyen megvetik mind a három nép képviselőit. Ezért jobb, ha ide nem is térsz be, ha pikkes a lábad, vagy átlátszó vagy, esetleg egy nyálkás bőrt hordasz magaddal!
A fogadót nem véletlenül hívják Tollas Rókának, ugyanis a fogadós alakváltói képességei a róka és a bagoly formájában ki is merülnek.

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

/ Idebent egy lépés után megtorpanok, mert tőlem alig öt méterre egy piszoknagy oroszlán üldögél a padlón békésen. Aztán meglátom a vele szemben ülő griffmadarat is. és végképp megbánom, hogy beléptem ide. De Manó nem zavartatja magát, nyugisan bebaktat és a levegőbe szagol. Egy elégedett vakkantással jelzi, hogy tiszta a terep, így én is megnyugszom és a pulthoz sétálok. A csapos mosolyogva biccent a padlón ülő két állatka felé./
- Ne foglalkozz velük. Ők a Roy ikrek és az a kedvenc hobbijuk, hogy állatlakban farkasszemet néznek egymással. Általában a griff szokott nyerni. Mit adhatok?
- Hát persze ez érthető. -/ Mondom a két állatkára utalva olyan hangon amiből a vak is kihallja, hogy nem sok ily módon mulatozó testvérpárral hozott össze eddig a sors. /- Egy sört kérnék.
/ A megjegyzésemet érti a fickó de a rendelésem hallatán úgy néz rám, mintha gyengeelméjű lennék./
- Sört?
- Az már nincs ebben a korban?
- Ebben a korban?... Múltlakók vagytok?
- Én igen, De Manó nem.
- Manó? - Ismét elmosolyodik. -Tehát ő igazi kutya? Azt hittem alakváltó.
- Nem, ő igazi. Én pedig halandó vagyok.
- Á értelek. De akkor mit keresel errefelé? A halandók városa a főváros.
- Egy ismerősömnek teszek szívességet.
- Na és hogy tetszik a mi kis városunk?
- Hát nem kicsi. Viszont egészen idilli. A piacot kivéve. Az a hely egy csatatér. De a többi része nagyon szép. Volt például az a magas, többszintes, manzárdtetős hófehér lakóház. Hát az lenyűgöző.
- Á igen, a Gern villa. Hát az ára is épp oly lenyűgöző. Na ezt kóstold meg.
/ Azzal elém tesz egy fura színű folyadékot. Én megkóstolom és egész jó íze van, bár alkohol is akad benne bőven./
- Na milyen?
- Hát életemben nem láttam még olyan italt aminek ilyen színe van. De egész jó, olyan édeskés, én pedig szeretem az édességet.
- Ráadásul ebben a kinti zord időben, nem árt egy kis alkohol. Mely korból jöttél? Mesélj róla.
/ Én pedig mesélek. De ő is mesél ám nekem, mert érdekli a téma és így egészen sokat tud a huszonegyedik századról. Tőle tudom meg például, hogy Elton John igazából nem is volt meleg, csak egy elvesztett fogadás miatt híresztelte el ezt magáról. Amíg beszélgetünk, addig a griff többször is nyer miközben Manó a testvérektől egy lépésnyire leül és értetlenül bámulja őket./

(66/b)

[Legion]

* Előzmény az Angyalkertben. *

* 2900. augusztus 18. *

/Nem is emlékszem már pontosan, mikor is jártam utoljára otthon. Tegnap, vagy talán egy hete. Egy kicsit elvesztettem az időérzékem, ahogy próbáltam újra rendbe szedni magam. Már akkor tudtam, hogy nem szabad Anolgelisbe lopóznom, mielőtt elindultam volna. De mégis megtettem. Eonokkal ezelőtt szerelembe estem valakivel és azóta se ereszt. Minden ember gyarló, még mi is, akik soha nem voltunk s nem is lehetünk igazán emberek. Danu minden teremtménye között nincs olyan, aki tökéletes lenne. De miért is lenne? Hisz a tökéletesség magában hordozza önnön tökéletlenségét. Mi is tökéletlennek születtünk és bárhogy törtünk előre, ugyanolyan tökéletlenek maradtunk. Testvéreimmel egy béklyót levetettünk de nem lehetünk mi sem tökéletessé. Még ő sem az, a nagy anya aki mindenkit teremtett. De ez így van rendjén. Egy tökéletes lény létezése értelmetlenné és fölöslegessé tenné minden más létforma létezését.
Próbáltam a gondolataimat minden alkalommal más felé terelni, amikor eszembe jutott Ő. Olyan különös ez minden alkalommal, hisz mire öntudatra ébredek és eggyé válok a reinkarnációmmal, annak mindig van a szívében valaki. Különös, én szó szerint mondhatom, hogy egyszerre számtalan nőt szeretek. Hisz szeretem mindet, kiket halandó életeim során zártam a szívembe és szeretem őt is, mindenek felett, holott ezt se nem mondtam neki se nem bizonyítottam már ki tudja hány élet óta.
Suhantam át a hideg égen. A tél még mindig nem eresztette ezt a világot, bár most kissé tisztább volt az ég s vihar se tombolt. Kabátom mégis össze volt rajtam húzva s szárnyaim az éterbe fakulva röpítettek. Tartottam a kapcsolatot testvéreimmel, mind el voltunk merülve saját védelmeink fenntartásában és nyomaink elfedésében. Én is csak a tükörtől kapott nevet használtam, bár így is nyomomra bukkanhatnak, mégis, ki keresné szegény elveszett Éadromot? Egyedül voltam, magányosan napokig, egyedüli társaságomat testvéreim jelentették kikkel az éteren át mindig együtt voltam. Úgy tűnt, ha Leviathán nem is, de Belphegore lassan megenyhül irántam, bár nála ezt soha nem lehet tudni. Most is újra kinyúltam feléjük miközben Polimetron fölött suhantam, amikor elért a sikoly.
Talán ha nem nyitom meg elmém s lelkem az éter felé, kevésbé ért volna erőteljesen. Egy pillanatra éreztem csak s szinte ismerős volt, de aztán túltöltötte lelkem érzékeit én pedig fejemet szorítva, fájdalomtól sikoltva, félig eszméletlenül kezdtem zuhanni. Az első becsapódásom egy épület sikamlós fala volt, amit egy háztető és néhány ponyva követett. Szerencsére nem vesztettem el az eszméletem teljesen, így sikerült lelassítanom a zuhanásom annyira, hogy ne legyen végzetes a földet érés. A legrosszabb dolog a nagyvárosokban, hogy az emberek nem tűrik a havat az utakon s járdákon. Így hát egy cégért tartó rúd volt az utolsó ami megtörte zuhanásom mielőtt tompa puffanással el nem értem a járdát. Éreztem, hogy a testem ezt rendesen megérezte, még ha nem is zúztam magam össze. A számban vér ízét éreztem ahogy megpróbáltam felemelkedni, de aztán visszahanyatlottam a járdára. Erőt kellett gyűjtenem. /

* Szeva Kryon, megérkeztem! Felhívnám a figyelmed, hogy jelenleg egyszerű viharkabátos fazon vagyok, szárnyakat nem látsz! *

(199)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

/Kezdem azt hinni, hogy a csapos csak ámít. Jelenleg épp azt próbálja nekem bemesélni, hogy Sztálin igazából nő volt. Bár érzem, hogy az ital kezd kissé a fejembe szállni, azért ekkora hülyeséget még a harmadik pohár fura folyadék után sem hiszek el. A házigazda széles gesztusaitól végül Manó vonja el a figyelmem, aki azt hiszem végre megértette a griff és az oroszlán játékának lényegét, mert beszállt a játékba és most hangos és lelkes ugatással adja tudtomra, hogy ő nyert. A testvérpár pedig felveszi emberi alakját és az imént még oroszlánként heverő férfi hozzám lép. /
- Eladó a kutyád? Egy lény ami képes legyőzni a nővéremet ebben a játékban, nekem minden pénzt megér. - / A kérdés csak félig komoly, de elég sok elismerés van benne a kutya iránt./
- Sajnálom uram, de semmi pénzért nem válnék meg Manótól.
- Kár. -/ Lohad le a húszas évei elején járó férfi lelkesedése, de aztán vidáman hátba vereget. /- Azért néha majd kölcsön adod?
/Erre már én is mosolygok./
- Nem vagyok semmi jónak elrontója, Manó meg úgy is szeret játszani.
- Nagyszerű. Erog vagyok, a nővérem Ila.
- Kryon, örvendek a szerencsének. Ő pedig Manó. -/ Mutatok a kutyára, aki egy vakkantással köszön. /
- Szia Kryon. -/ Csilingel Ila hangja. /- Sajnálom, de nekünk most mennünk kell. Ha lesz kedved és időd, majd ugorj fel hozzánk a piac mellett lakunk. Kérdezd meg bármely kofát, mind ismer minket. -/ Mosolyog a leány kacéran./
- Tyű a mindenségit, tényleg elkésünk, Gosharn bosszús lesz ha megváratjuk. Kryon, erre a három pohárra a vengégünk voltál. -/ Mondja a srác, majd a csaposhoz fordul. /- Adj neki egy negyedikkel és írd azt is a számlámhoz. Viszlát kölyök.
- Szerbusz. -/ Int még egy utolsót Ila./
- Sziasztok. -/ Mosolygok rájuk én is, aztán elmennek, a csapos pedig hála a jó istennek nem bolygatja tovább Sztálin nemi életét. /- Kedves emberek és szívélyesek. De ha egyszer üzletet kötsz velük légy résen, mert rátermett üzletemberek és kemény alkudozók... / Hirtelen beleszagol a levegőbe majd sarkon fordul és sietős léptekkel bevonul a konyhába ahonnan kihallatszik ahogy épp leordít valakit./
- Mi a francot csinálsz?! Nem megmondtam ezerszer, hogy csak húsz percig süsd? Elégetted az egészet!
- Dehogy égettem! -/ Jön az erélyes női hang. /- Ennek így kell kinéznie! Az egész városban nincs senki más rajtad kívül aki annyira világosra készítené mint te!
-Ehh, asszony, én nem vitázom veled, csak majd a vendégeknek ezt te fogod felszolgálni. -/ A csapos bosszúsan visszajön és legyint. /- Még egy ilyen fehérnépet. Sose nősülj meg kölyök. A nőkkel csak a baj van.
- Hallak ám te házsártos vénember. -/ Jön bentről az előbbi női hang, csak most csipkelődő stílusban./
- De azért szeretlek. -/ Kiált vissza a férj immár nevetve, majd legnagyobb megrökönyödésemre újabb anekdotákkal kezd bombázni. Szerencsére egy kintről jövő tompa puffanás jó ürügy rá, hogy ki menjek és megnézzem mi történt.
A földön fekvő férfit, és a még mindig rezgő zászlórudat meglátva hamar összerakom a képet. A rúd elég magasan van, így elismeréssel nézek a talajt ért férfire, akinek még csak nem is tört el semmije. Bár nem is ugrott talpra egyből./
- Üdv. Szép nagyot estél. Helyre jössz?
/ Közben kezet nyújtok felé, hogy segíthessek neki felállni, ha elég erős ehhez a művelethez./

(67)

*Azért azokat a szárnyakat majd megnézném. *

[Legion]

* Kryon *

/Néhány bámészkodó ember megáll egy-egy pillanatra, de csak az egyik pár cipőhöz tartozik hang is. Nehézkesen feltolom magam a földről és a számban összegyűlt vért kiköpöm./
+ Oké, ez csak a nyelvem.
/A földön térdelve óvatosan megroppantom a hátam és konstatálom, hogy sikerült különösebb sérülés nélkül földet érnem. Felnézek a hang tulajdonosára és fájdalmasan elmosolyodok./
- Köszönöm, azt hiszem megmaradok.
/Elfogadom a felém nyújtott kezet és feltápászkodom. A földről is magasnak tűnt, de mikor felállok tapasztalom csak, hogy jó fél lábbal magasodik fölém. Óvatos mozdulatokkal leporolom magam és körbe nézek a táskámat keresve. Szerencsére nem esett messze, bár kétlem, hogy minden egyben maradt volna./
- Hát igen, ne ugráljon az aki még menni se tud.
/Az oldalamat fogva feltekintek és elgondolkodva összehúzom a szemem./
- Még szerencse, hogy itt volt ez a ház, különben még a végén valami puhára estem volna. De legalább különösebb felbolydulást nem okoztam.
/Felhúzott szemöldökkel nézek a még mindig bámészkodó egyének felé és megengedek egy félmosolyt, mikor néhányan jó öt láb távolságból kerülnek ki./
- Na erre inni kell. Csatlakozik?
/Nézek a férfire miközben elbotorkálok a táskámért. Felcsapom a száját és elhúzott szájjal veszem ki a térképlemez darabjait. Ezektől hamar megszabadulok egy hulladékgyűjtőben és utánuk hajítom a lámpám maradványait is. A többi holmim szerencsére nem ilyen törékeny./
- Rendben, azt hiszem nem tört el semmim ami fontos. Ez egy fogadó? Remek.
/Azzal ha a felettébb magas úriember nem ellenkezik, beterelem magam előtt a krimóba. Ha igen, akkor csak kikerülöm. Minden esetre az első üres asztalnál leteszem magam és intek a csaposnak./
- Tiszteletem, kérnék egy nagy pohár vizet! Lehetőleg tisztát.
/Ha az önkéntes segítőm velem tartott akkor pedig még hozzáteszem./
- Neki meg amit kér!


(200)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18]

/Némileg meglep, hogy a viharkabátos fazon egy adag vért köp ki mielőtt válaszolna. De nem veszi hörögve a levegőt és a füleiből sem spriccel vérsugár, így ha azt mondja rendbe jön én elhiszem neki. Mire megfogja a kezem, hogy belém kapaszkodva felálljon, addigra már Manó is mellettem van és a kiköpött németjuhász küllemmű sárkánykutya-kölyök óvatosan szaglássza körbe újdonsült ismerősömet. Szegény kutya egész eddigi életét a sárkánykertben élte, felettébb furcsa számára a pezsgő nagyváros./
+ Piszok nagy város annyi szent.+
/Míg a zuhanóbajnok porolja magát addig Manó befejezi a belőle áradó szagok feltérképezését és mellettem megállva a lábamnak dől./
+Lusta jószág+
/Nevetek fel magamban, majd hangosan is, mikor a fickó a házat említi./
- Egy rét valóban kellemesebb ilyen szempontból, de eshetett volna kerítésre is. Így legalább felnyársalódás helyett csak a zászlót lengette meg kicsit.
/Mondom optimistán. Aztán fogom fel, hogy az ipse ezek szerint nem a házból esett ki, hanem az égből jött./
+Akkor a kerítés sem számított volna+
/Elismeréssel nézek a most már valóban bajnokká avanzsált zuhanóbajnokra./
- Ön lezuhant az égből, és kutya baja. Ez megérdemel egy kis ünneplést. -/ Elgondolkodva hozzá teszem. /- Bár lehet ez errefelé mindennapos. Gyakran szokott lezuhanni?
/A kérdést viccnek szánom. Aki gyakran zuhan, az nem tesz törékeny holmit a táskájába./
- Fogadó. A csapos szeret nagyokat mondani, de rendes fickó. -/ Miközben betódulunk, bemutatkozom és bemutatom négylábú barátomat is./- Kryon Vorm. Ő pedig Manó.
/A rendelés hallatán ismét meglepődöm, de aztán csatlakozom hozzá./
- Abban a négy pohárban épp elég alkohol volt, maradok én is a víznél. -/Manó egy vakkantással jelzi a jelenlétét. /- Neki is kérnék.
/A víz megjön, Manó pedig elégedetten kiissza, majd leül a székem mellé. Az egész fogadóban jó ha tízen vannak. Velünk meg a csapossal és nejével együtt./
- Egészségre.
/Emelem poharam a velem szemben ülőre, elvégre most még is csak őt ünnepeljük./
- Nincs véletlenül egy térképe Negapanról? Múltlakó vagyok és még nem volt alkalmam egészében szemügyre venni a kontinenst.
/Naná, hogy az érdekel, mennyit repültem a kősárkány hátán idáig. Nem mellesleg talán kikerekedik a témából egy beszélgetés. Vagy ha nem ebből a témából akkor egy másikból./

(68)

[Legion]

* Kryon *

/Kiöblítem a számat néhány korty vízzel. Aztán leküldök egy bőséges nyeletnyit. Majd végig mérem az asztalnál ülő férfit még egyszer./
- Mit mondhatnék, néha megesek hogy alá bukom. De hát ne ugráljon az aki még menni se tud. Egészség!
/Válaszolok a köszöntőjére majd kicsit kényelembe helyezkedve fojtatom. A kutya jelenlétére kinn se reagáltam különösebben és itt se teszem. Semmi bajom az állatokkal, de nem is vagyok az a kutyának gügyögős fajta. Minden esetre a fickó kötődök az ebhez, ez jól látható, így hát nem teszek úgy, mint ha nem is lenne itt./
- Hát, akkor üdv itt Kryon Vorm! Az én nevem.... Éadrom. És neked is üdv Manó. Mikor érkezett?
/Egy pillanatnyi szünetet tartok és közben körbepillantok a fogadóban, szerencsére mindenki a maga dolgával van elfoglalva. De azért egy kicsit halkabban folytatom./
- Had adjak egy tanácsot. A többség nem tud a boltról és arról hogy egyesek átjöttek. És nem is biztos, hogy jó lenne, ha ez kitudódna. Így is problémás, hogy már most is vannak olyan "múltlakók" akik igen komoly hatalmi pozícióba kerültek és az ilyenek könnyen találnak ellenségeket. Javaslom, ne keveredjen bele az intrikákba.
/Ezután már normális hangon, de még mindig figyelve folytatom./
- De nem, sajnos nincs térképem. Volt egy, de kevésbé strapabíró volt mint én. Ellenben mindenhol vannak elvileg olyan olyan terminálok, ahol szinte minden információhoz hozzá lehet férni. Csak néha túl jól vannak álcázva. Ez a város is, inkább tűnik olyannak, mint ha a Középkorból rántották volna át és elég nagy figyelmet szentelnek annak, hogy a látszat fenn is maradjon. De itt is biztos vannak. Más részről, ha nem ódzkodik az ilyenektől, akkor vegyen magának valami könnyű és olcsó kézi gépet. Úgy hallottam megérik.
/Egy pillanatra a semmibe meredek, amíg óvatosan kinyúlok az éter felé, de még mindig tajtékzik, így inkább nem vetem bele magam./
- De ha már itt járunk, ha kér egy .... hm... itt talán toll és papír könnyebben lesz mint bármi más... szóval ha kér tollat és papírt, akkor felskiccelem, hogy melyik város merre van. Mindenhol én se jártam még, de van néhány amikről tudok mesélni. Bár attól függ, mi érdekli igazán?

(201)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

/ Újdonsült ismerősöm nem veszi a poént, fapofával válaszol a zuhanásai gyakoriságát boncolgató kérdésemre. De ez nem szegi kedvem, pláne, hogy legalább a köszöntőmre válaszol. Én megiszom a vizemet. Szomjas vagyok. Manó elégedetten szuszog mellettem. Még ébren van, de mivel a kocsmában nem hagyom körbe mászkálni, így unatkozik. Hogy kissé felvidítsam, lehajolok és megsimogatom. Aztán végighallgatom Éadrom bemutatkozását. Még is csak nagyot eshetett, mert egy pillanatra még a nevét is elfelejteti. /
- A városba tegnap érkeztem. Egyébként egy jó hete értem át. Nem panaszkodom, jól elvagyok. -/ A tanácsa meglep. /- Mindeddig nem találkoztam, illetve nem beszéltem olyannal, aki ne tudott volna a boltról és a múltlakókról. Ezért azt feltételeztem, hogy erről mindenki tud. De köszönöm a tanácsot, innentől nem verem nagy dobra a dolgot. De -/ mondom mérsékelt lelkesedéssel, /- ha egyes múltlakók kerülhetnek hatalmi pozícióba akkor nekem is van még esélyem a fent maradásra. -/Mondom egy félmosollyal./
/A térképészkedés tetszik. Odahívom a csapost és kérek tőle papírt, tollat. Kapok is, így Éadrom elé teszem őket./
Igazából a távolságok érdekelnek. Hogy mekkora ez a hely. Mi lett a bolygóval? Nem tudom mennyi ideje és kedve van hozzá, de ha lehet akkor esetleg egy gyors történelemleckét is tarthatna számomra. Az utóbbi évezred eseményeiből. A térképből igazából a tíz város és a kontinensek elhelyezkedése érdekel. De szívesen veszek bármiféle infót és tanácsot. A számítógépekkel nincs semmi gondom, jó ötletnek hangzik. Bár lehet nem ártana egy munkahely mielőtt költekezni kezdek.

(69)

[Legion]

* Kryon *

- Oh, egy hete? Hát majd belerázódik. Észre se veszi és már ezt tartja majd az otthonának. De igen, sokan vannak, akik tudnak róluk és mivel a legtöbben akik átkerültek, hm... hogy is mondjam... szóval a többségnek nem igazán jutott eszébe, hogy talán nem jó ötlet ezt világgá kürtölni. Szóval most már vannak bőven akik tudják mi a helyzet és mint szokás, szépen elindultak a pletykák. És mit ne mondjak, nem mindenki nézi jó szemmel az itt létüket, főleg nem azt, hogy egyesek igen rövid idő alatt igen magasra jutottak. Minden esetre, számukra, ez a világ a lehetőségek tárháza, csak merni kell lépni. Persze azért vigyázniuk kell és nem árt, megismerni a világot, mielőtt az ember hatalomra tör.
/Átveszem a papírt és az íróeszközt, majd nagyjából felskiccelem Negapan körvonalait, bár messze nem vagyok térképész, így csak megközelítő ábrát kapunk. Majd a városokat kezdem el megjelölni, bár csak a megközelítőleges helyüket./
- Lássuk csak, ez lenne a földrész, Negapannak hívják. Lényegében Pangea koppintása. Úgy tudom, más nagyobb szárazulat nincs a bolygón. A városok... hm... nagyjából itt van H'Sekirat. Ez amolyan szövetségi főváros. Itt a tanács, valamint itt és az agglomerációjában él a legtöbb ember. Bár szinte bármelyik fajba bele lehet botlani, ha az ember tudja hol keresse. Ettől északra van Gsoht és Necradit. Ezekben magam se jártam még, próbálom őket kerülni. Távolságokról kár beszélni, hisz a kapukkal egy szempillantás alatt ott lehet lenni. Mostani járművekkel is, azt hiszem egy nap alatt bármelyik városba el lehet jutni. Ha pedig máshogy utazol, az mindig változik. Necradit a vámpírok székhelye és ha jól sejtem, kevés ember él ott önszántából. Gsoht egész békés többnyire, ám úgy hallottam, hogy a hely inkább hasonlít valami szellemvároshoz egy régi western filmből. H'Sekirattól nyugatnak van Uclysse, vagy más néven a Tündérdombok. Ennek a környékén úgy tudom élnek emberek, ám magukba a dombokba hívatlanul halandónak belépni nem hiszem hogy túlzottan egészséges lenne. A tündérnép él itt, és azt hiszem, ők viselik legnyíltabban a megosztottságukat. Két udvaruk van, a Napfényes ahol az arany sidhék élnek és a Holdfényes, itt a sötét sidhék, tündérek és goblinok élnek. Dióhéjban amit tudni kell, a sidhék amolyan természeti kisistenek, de ember ésszel felfoghatatlan a gondolkodásuk. A tündérek apró szárnyas lények, személyesen egyet se ismerek, a goblinok meg hát, azt hiszem nincs két egyforma közöttük. De menjünk tovább, Uclyssetől délre ott van Altmyrca, a varázslóváros. Őket meg se lehet különböztetni az emberektől többnyire, viszont a városuk olyan, mint ha valaki egy delíriumos álomból tervezte volna. Hallottam pletykákat, hogy volt valamilyen nagyobb összezördülés arra felé az utóbbi időkben, de semmi biztosat nem tudok. Minden esetre, annyi biztos, hogy mióta az elsők átjöttek, alaposan felforgatták ennek a világnak a hétköznapjait. Altmyrcától valamerre délkelet felé fekszik Bloosx és Polimetron, szinte tőszomszédságban egymástól, már ha beszélhetünk ilyenről olyan városokban, amik kisebb országnyi területen terülnek el. Persze agglomerációval együtt, de akkor is hatalmasak. Alighanem Bloosx a legnagyobb kiterjedésű város, legalábbis meglátásom szerint. Már terveztem komolyabb látogatást tenni arra, bár egyes pletykák szerint, nem a legvendégszeretőbb népség. Bár erre felé kevesen azok. Amit biztosan tudok, hogy nem igazi városról van szó, hanem egy hihetetlen nagy sátortáborról és az ezt magába foglaló erdőségről. Itt vérfarkasok és emberek laknak többségében, bár úgy hallom, egy-egy alakváltót is maguk közé fogadnak időnként. Talán ők a legszabadabbak minden nép közül. Polimetron pedig, hát nézzen ki az ablakon. Arthur király is megirigyelné és meglepő módon alakváltók élnek itt többségében. Na és innen délre van valahol Vhinudrat. Az is ember város, bár állítólag inkább olyan mint egy hatalmas erőd. Minden esetre, hacsak nem tudja száz százalékig bizonyítani hogy egyszerű halandó, ne menjen oda. Ezen kívül, van elvileg egy víz alatti város, itt H'Sekirattól keletre, valahol ebben a nagy öbölszerűben. Illetve hivatalosan itt, Polimetrontól északra van Anolgelis is, bár nehéz azt mondani, hogy csak annyi a város mint ami a hivatalos térképeken van. De mit várunk egy olyan helytől ami felhőkre épül s angyalok lakják? Szerintem megérné megnéznie, gyönyörű hely. De előbb növesszen szárnyakat vagy vegyél valamit ami repül. Kevés arrafelé a járda. De ennyit a városokról. Sajnos pontos távolságokat tényleg nem tudok.
/Bár eddig is úgy rajzoltam, hogy Kryon is jól lássa mi micsoda, most átcsúsztatom neki a papírt./
- Történelem leckét ne tőlem és ne most akarjon. Annyit biztos, hogy valamikor, talán úgy fél évezreddel ezelőtt a varázslények felfedték magukat, Merlin is előugrott elefántcsont tornyából és most mindenki várja a következő világégést. Persze kisebb zörrenések vannak, de a status quo megvan. Mit mondjak, én úgy tudom, hogy a földrészek és a régi világ, szinte egy szempillantás alatt tűnt el. Mondhatni egyik napról a másikra. Hogy ki vagy miért, nem tudni. A sidhék gondolom Danu tettének vélik, a kevésbé hívők pedig Merlint sejtik a háttérben. Na igen, Danu. Amolyan élő isten, világszellem, Gaia. Sidhék és angyalok állítólag még néha beszélnek is vele. A technológia mint láthatod fellendült, még azzal szemben is, hogy a mágia visszatérte egyes ágazatokat visszafogott. Na igen, a munka. Gyanítom, hogy a nyílt terminálokon találhat valamit, bár általában a tanács gondoskodik arról, hogy az újonnan átkerültek el tudjanak indulni. De javaslom kezdje kicsiben. Ne akarjon rögtön olajmágnás lenni.

(202)

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 18.]

- Hát kétlem, hogy egyhamar otthonomként tekintenék erre a helyre. -/ Mondom elgondolkodva. /- Ahhoz túl élénken él bennem a régi otthonom emléke. De azért elleszek itt is. -/ Mondom kis mosollyal./
/Aztán megjön a papír és én végre megtudhatom, hogy mekkora távolságot tettem meg a kősárkány hátán. Figyelmesen nézem a szuperkontinens határvonalait. /
+ Pont olyan mint valami egérrágta fülkagyló. +
/ A fővárosról eszembe jut a tükör./
+ Szóval ez lenne az én városom, ahogy keresztanyám a tükör mondta. Itt léptem be ebbe az idősíkba. Márpedig ahok bejárat van, kijáratnak is kell lennie. Na de előbb lássuk miféle hellyé vált ez a bolygó ezer év alatt./
- Kapuk? Amikkel egy szempillantás alatt lehet egyik városból a másikba átmenni? Mondjuk ez várható volt, hogy feltalálnak valami ilyesmit. Mennyibe kerül rá egy jegy?
+ Szóval északon a vámpírok meg a szellemek az urak. Na meg a sárkányok csak ez titok. +
- Dombokba? Szóval ezek a shidek a föld alatt élnek. De a tündérek is? Hogy kerülnek ők a föld alá?
+ Bár a shidek barlangjaiban elférnek, nem foglalnak sok helyet, de azért én mégis valami mezőre tippeltem volna. +
- A goblinokról még sosem hallottam. Ők miféle nép?
- Országnyi? Mondjuk ez várható, ha egy-egy város egy egész fajnak otthont ad.
+ Így már értem miért van szükség a légi taxikra. +
- Emberek? A vérfarkasok között? Nem tépi szét az embert a vérfarkas?
- Ez a város tényleg furcsa látvány volt számomra első ránézésre így a harmadik évezred végén. De azt hiszem ez a hely, ennek a hangulata áll hozzám a legközelebb eddig.
+ A sárkánykertet leszámítva. +
+ Egyszerű halandó? Akkor abban az erődben lakik minden ember aki utálja a varázsnépeket? Mondjuk ez is várható volt az emberektől.
- Víz alatti város? Kik laknak ott?
+ Na akkor van modern Los Angeles is. Anolgelisnek hívják. Egyszer tényleg megnézem. +
- Ha lesz rá lehetőségem, akkor szerét ejtem, hogy megnézzem az Angyalok Városát.
/ Bár eddig is figyeltem a rajz alakulását, a felém csúsztatott papírt alaposan megnézem. Közben kissé elgondolkodom. /+ Ha ez egy szuperkontinens, és ilyen alakú, akkor legalább a ráktérítő és a baktérítő távolságának megfelelő a hossza észak-déli irányban. Akkor tegnap kb annyit repülhettem, mintha otthonról Kairóba mentem volna. Vagy valamivel többet. Szép. +
- Egy pillanat alatt egyesült az összes földrész? Jó értem én, ez akár egy évtizedet is jelenthet, de azért ez még is csak furcsa. Ráadásul még Merlin is megvan? Ez a világvallás ez tetszik. A tudományok is sokat fejlődhettek, mert teszem azt légitaxi ezer évvel ezelőtt még max repülővel volt lehetséges, vagy helikopterrel. Hát az tuti, hogy kicsiben fogok kezdeni. Elnézést kérek, ha fárasztóak a kérdéseim, csak szeretnék minél többet megtudni erről a helyről.

(70)

[Legion]

* Kryon *

- Azt hiszem, ezzel sokan vannak így. Nem olyan könnyű hátra hagyni mindent. Ha belegondol, a legrégebben itt lévők is csak olyan öt évvel ezelőtt érkeztek, és még ők is gondolnak néha a régi életükre. Az ember mindig visszavágyik ahhoz amit ismert, amibe született, amit megszokott. De nem hiszem, hogy lenne értelme ezt a vgyat nagyon táplálni. Őrizze meg szép emléknek és tekintsen a jövőbe, hisz visszamenni nem lehet. Mindenki aki átkerül, okkal kerül át úgy hiszem, csak mindenkinek meg kell találnia ezt az okot. De nem, nincs visszaút, kár ezen rágódni.
/Na igen, én is rágódtam a múlton, de hát könnyebb mondani mint megtenni. Persze más, hisz az átkerülés nem olyan dolog, amit befolyásolhattunk, és ezzel még sikerült is valamelyest megbarátkoznom, bár vannak dolgok, amiket még most is visszasírok abból az életből. De ami igazán marja a lelkem, az az én döntésem volt és örökké együtt kell vele élnem. Ezernyi életen át./
- Eh, hogy a kapuk? Hm.... tőlem még sose kértek rá jegyet... hm.... használtam én valaha a kapukat?
/Ekkor egy pillanatra el is gondolkozom, hisz tényleg nem tudom felidézni, hogy valaha átléptem-e bármelyik kapun vagy csak abból építkezek amit a rögtönzött kiképzésem, átképzésem, újraképzésem során megtudtam./
- Bevallom nem tudom, de nem rémlik, hogy fizetni kellene értük. De igen, elvileg egyetlen szempillantás csak az utazás. Én magam inkább megmaradok a természetesebb utazásnál.
/Kissé elgondolkodtam a sidhékkel és társaikkal kapcsolatos kérdésén. Megpróbáltam összeszedni minden tudásom, bár a régihez csak nagyon apró morzsákban fértem hozzá.)
- Nos igen. A többség a föld alatt él, de ezt ne úgy képzelje el, mint valami egyszerű barlangot. Bármennyire is különös, de a domb vagy dombok... hm... nem tudom igazán hogy a kettő különálló-e, mindegy, szóval saját akarata, tudata van. Egyfajta külön entitás. Kivételesen erős kötelék fűzi Danuhoz és a sidhe királynőhöz, és ha jól sejtem a királyhoz is, de a jelenlegivel nem volt szerencsém még találkozni. Minden esetre, ez a domb, formálja magát és olyan életteret alakít ki a benne élőknek ami minden igényüket kielégíti. Legyen az gőzölgő tavacska vagy magas gránitoszlopok. És igen, itt élnek a tündérek is. Ám nem szabad őket se lebecsülni, ők is a mágia lényei és mint ilyenek, termetükhöz képest hatalmasak. Bár bevallom, én is könnyebben el tudom őket képzelni egy mezőn, de a domb ezt megteremheti nekik és hát télen ők se bírnák sokáig a hó alatt. A goblinokat viszont nehéz leírni. Ha olvasott valaha Tolkient, vagy bármelyik más fantasy írótól olyan művet amiben koboldok és ilyesmik vannak, na akkor talán találhat hasonlóságokat. Nem tudom mi okozhatja, talán a sötét sidhék közelsége vagy csak az istenük gonosz vicce, de a testük megannyi torzulás melegágya. Mint mondtam, nem hiszem hogy lenne két ugyanolyan közöttük. Ugyanúgy lehetnek aprók és csúnyák, mint hatalmas monstrumok.
/Kis szünetet tartottam, hogy megnedvesítsem a számat és kipillantottam az utcára./
- Igen, országnyi. A Föld népessége továbbra is a milliárdok között van, bár nem foglalkozom népszámlálással. És bár a legnagyobb számban az egyszerű halandók vannak, így is minden fajra akár százmilliók is juthatnak. Jó, persze, kétlem hogy összesen a történelem során lett volna ennyi vámpír, vagy sidhe, te például az alakváltók és a vérfarkasok szaporodását nem hátráltatja évezredes kor. És ha azt vesszük, hogy már a huszonegyedik században is voltak olyan városok ahol a lakosság tíz millió körül mozgott, nem nehéz elképzelni, hogy mi történik, ha a világ lakosságának zömét tíz nagyvárosba terelik. Na de azt azért szögezzük le, hogy se térképész, se történész nem vagyok. Mindent amit most elmondok, nos, lehet hogy így van lehet hogy nem. Bevallom én nem sokat gondolkozom a népességen és a földrajzon. De elvileg így áll most a világ.
/Szusszanok egyet és hátradőlve körbepillantok a fogadó vendégein. Úgy tűnik különösebb érdeklődést csak maga a fogadós tanúsít irántunk, de azért remélem, hogy ez csak a pénztárcánk tartalmára vonatkozik. Legkevésbé sincs szükségem túlbuzgó ördögűzőkre se Mihály talpnyalóira./
- Oh bocsáss meg, elkalandoztam. Öhm... nem, nem tépik őket szét. Legalábbis gondolom. Emberek élnek mindenhol, ez amolyan szükséges "rossz". Végül is, sokkal több van az egyszerű halandóból mint bárki másból szerintem. Sőt, talán ha az összes "varázslényt" egybe vesszük, akkor is több a halandó. Nem biztos. Na de elhiheti, vannak különösebb dolgok is mint sem ez a város. Ez még egész normális, már ha nem számítjuk azt, hogy a helyi "taxi" egy lovaskocsi, a város körül várfal van és hogy az a nő ott a pultnál két perce még egy fecske volt. Hát, hm... hogy Aquapolitanban? Gondolom halak. Viccet félre téve, ha jól tudom sellők főként és egyéb félig-meddig intelligens és mágikus vízi lények. Igen, jól hallotta, sellők. Habfiúk és hableányok. De szerintem ne menjünk bele.
/Egy pillanatra komoly arcot vágok aztán hátradőlve elkacagom magam. Közben úgy tűnik, megfelelő hangulatban könnyebb féken tartani a hatalmamat, bár a helyiségben lévők között érezhetően nagyobb a feszültség és kissé vehemensebbek a szóváltások, még senki nem próbálta meg széttépni az asztaltársait és ez jó jel./
- Ne aggódjon, nem zavarnak a kérdések. Tudom milyen az, ha az embernek a nyakába szakad egy új világ. De Anolgelist tényleg csak akkor javaslom, ha megtanul repülni vagy valaki magával megy. Azt nem tudom, hogy mennyi ideig tartott az átalakulás és hogy ez a Merlin az a Merlin-e, de Danuról annyit, hogy ahhoz képest amit az ő fanatikusai hajlandóak megtenni, a keresztes háború vagy a dzsihad könnyű nyári szellő csak. Személy szerint, tisztelem azokat, akik ennyire mélyen hisznek valamiben, még ha soha az életükben nem is tapasztalták igazán, engem csak az zavar, ha megpróbálják lenyomni az ember torkán és rákényszeríteni a saját hitüket.

(203)

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 18.]

- Többen is mondták már ezt nekem. Sokan javasolták már, hogy lépjek túl a múlton és koncentráljak a jövőre. Jelenleg ez nem nehéz, mivel lépten-nyomon újdonságokba botlok és még ha akarnék sem tudnék a múlton rágódni. Valami mindig leköt.
+ Most például olyasvalakivel beszélgetek, aki az előbb zuhant le az égből és kutya baja. Azért még is csak lehet bennem elég sok rugalmasság, ha úgy léptem át ezen a tényen mint egy sima mindennapi apróságon. Bár ez ebben a korban csak egy sima mindennapi apróság. +
- Ingyen lehet utazni a kapukkal? -/ Ezen már nevetnem kell. /- Akkor ez egy egész jó kor lehet. Még a végén tényleg egészen megszeretem ezt a helyet.
/ A dombról kapott információn megdöbbenek. /
- Él? Egy élő földkupac ami ráadásul alakváltó is? Én meg már azt hittem, hogy a rengeteg faj után már nem fogok furcsábbal találkozni.... Már elnézést, nem akartam megbántani, nekem aztán nyolc hányféle értelmes faj él ezen a bolygón, amíg békében megférnek egymással. Csak annyira sokkoló nekem ez az egész. Öt éve jöttek át az elsők. Nos azt hiszem a sokk kiheverése számomra nem azon múlik, hogy mennyi ideje vagyok itt hanem, hogy megtalálom e helyem ebben a korban. Azt hiszem a céljaimmal már tisztában vagyok, csak még fel kell mérnem a terepet. Én elhiszem, hogy egy nap még itt is boldog lehetek, csak biztosra veszem, hogy addig a napig még hosszú út vezet. -/ Egy gondolat üt szöget a fejemben és hangot is adok neki. /- Furcsa, hogy rengeteg mágia és a fejlett technológia ellenére is olyan népszerű a fantasy műfaja, hogy Tolkien művei mindmáig fent maradtak. Zene nem maradt véletlenül fent?
+ Mekkora poén lenne már a sárkányokat megtanítani pogózni. +/Önkéntelenül elmosolyodom a gondolattól de azért nem szállok el a realitás talajáról /+ Előbb ennének meg, mint hogy hajlandóak legyenek egy ütemre rázni a fejüket. De azért pár Scooter szám sokat dobna a kedvemen. +
- Tehát a goblinok külsőre amolyan orkok. Ha Tolkien tudta volna, hogy ezek a lények léteznek.... -/ Mondom elgondolkodva és aztán elhallgatok mert fogalmam sincs, hogy mi lett volna akkor. /
- Még is csak igaznak kell lennie az ön által elmondottaknak, legalább nagy vonalakban. Egy faj mégsem állhat két tagból, és ha egy város egy egész fajt tart el, akkor annak a városnak szükségszzerűen nagynak kell lennie. Én sem voltam soha történész, a földrajz meg kifejezetten nem az erősségem, pláne a gazdaságföldrajz. De a józan paraszti ész még is csak azt diktálja, hogy ahol sokan laknak, ott sok területnek kell lennie.
- A lovaskocsi nem zavar, azt ismerem. A várfal is ismerős számomra. A fecskenő sem lep meg különösebben azok után, hogy Manó, a kutyám épp az imént vert meg farksszemnézésben egy griff és oroszlánalakban rendszeresen ezt a sportot űző testvérpárt. Az oroszlán meg miután emberré vált, még meg is akarta venni Manót, hogy a nővérének legyen végre egy méltó ellenfele ebben a sportban.
/ A halas viccen én is elmosolyodom. Eszembe jutnak róla a tengerben játszódó animációs filmek. Aztán meglepődve húzom fel a szemöldököm. /
- Habfiúk? Hableányokról már hallottam. De habfiúk? Ha nem szeretné nem megyek bele, de azt hiszem egyszer még megnézem magamnak azt a helyet.... Valahogy. Érdekel, hogy hogyan élhetnek a víz alatti értelmes lények. Meg azt hiszem, hogy a habfiúk fölött mindaddig nem fogok tudni napirendre térni, míg saját szememmel nem láttam őket. Na meg a hableányokat. Még is csak ők az érdekesebb jelenség, nem véletlen, hogy a mesékben is csak ők vannak és szó sincs habfiúkról.
+ Aztán nehogy depresszióba essek amiért nekem egyetlen hableány sem teszi szét a lábát. +/ Vigyorgok magamban kajánul. +
/ Aztán Éadrom ismét megszólít ezúttal ismét magázódva./
+ Fura. Úgy elkalandozott, hogy letegezett és észre sem vette. Most meg megint magáz. Én meg azt hittem, hogy a bátyám a szórakozott, mikor a receptjeit olvasgatja. +
- Szóval ez a világvallás sem mentes az... / Majdnem idiótákat mondok de visszafogom magam./ - a túlbuzgóktól. Pedig egy vallás, meg bármilyen elv pont attól szép ha az ember miután tudomást szerzett róla, saját magának kezdi el felfedezni a dolgot pusztán érdeklődésből. Én sem szeretem mikor rám akarnak erőltetni valamit. Azért én egyszer szívesen elbeszélgetnék Danuról valakivel aki már találkozott vele.
/ A csapos ezt a pillanatot választja ki, hogy idejöjjön és egy barátságos mosollyal megérdeklődje hozhat e valamit. Én csak egy újabb pohár vizet kérek. A fegyverboltban eléggé jól laktam ahhoz, hogy még most se legyek éhes, az alkoholból meg elég volt. Manó viszont felélénkül és kunyeráló pillantással néz hol rám, hol a csaposra./
- Hozzon neki legyen szíves valami kis kolbászdarabot.
/ Adom le a rendelést és a tulaj készségesen teljesíti a kérésem, hamarosan már egy apró tányéron egy kolbászvég illatozik a kutyakölyök előtt, aki hálás vakkantással jutalmazza a dolgot majd két falásra eltünteti a tányérka tartalmát. Én pedig ismét felveszem a beszélgetés fonalát./
- Mi lett a magasra törőkkel és kik azok akiknek nem tetszik a múltlakók ittléte? Őszintén szólva elképzelni sem tudom mi gondja lehet velem olyasvalakinek akit még csak nem is ismerek és aki nem ismer engem. Egyébként köszönöm a türelmét. - / Elmosolyodom. /- Sose gondoltam volna, hogy egyszer még örülni fogok valakinek aki szó szerint az égből pottyan mellém. Apropó pottyanás. Hogy van? Rendbe jött?

(71)

[Legion]

* Kryon *

- Akkor szerencsésnek mondhatja magát Kryon, de előbb vagy utóbb elfogynak az újdonságok és akkor fog majd rágódni a múlton. Ez a dolgok természetes rendje. Könnyű mondani, hogy az ember lépjen tovább és néha meg is lehet tenni, ha van ami lekösse az embert. Újdonságok, új felelősségek, egy küldetés, legyen az bármi, de ha az embernek nincs mire fókuszálnia, akkor igenis el fog kezdeni merengeni a múlton.
/A nevetése meglep kicsit, bár igaz, hogy néha nekem is nevetnem kell ezen a koron./
- Azért annyira nem jó. Korrupció, bürokrácia itt is van, csak kicsit nagyobb kaliberűek a játékosok mint anno. És persze a Nagy Testvér is mindig figyel. Pontosan nem ismerem, hogy mi mindent lehet lenyomozni, de az biztos, hogy az újonnan átkerültek regisztrációjával azonnal bekerülnek a rendszerbe és gondolom külön figyelmet fordítanak a megfigyelésükre. Persze ezt is ki lehet játszani bizonyos mértékig, de teljesen eltűnni a radarjukról nem hiszem hogy lehetséges lenne.
/Egy pillanatra meglepődök a Tolkient érintő megjegyzésén és ez bizonyosan ki is ül az arcomra, de aztán eszembe jut egy kifelejtett apróság./
- Zenéről nem tudok, de ha van akkor H'Sekiratban keresse, ott van elvileg egy egész múzeum amit a huszonegyedik századnak szenteltek. Bár ha igazi könyveket akar olvasni, szerintem azt is ott érdemes keresni. Nem mentem bele különösebben az irodalomba, legalábbis ebben az életben nem. Tolkient régen olvastam, nagyon régen. De igen, egy élő földkupacban laknak, ami még alakváltó is. De ezt szerintem előttük, vagy előtte ne hangoztassa. Ilyen téren a sidhék igen érzékenyek. Önnön felsőbbrendűségük megszállottjai. Ellenben ha szeretné, elviszem hozzájuk és megnézheti a saját szemével a Dombokat, akár belülről is.
/Felhúzom a szemöldököm amikor a tengeri népek terítékre kerülnek, rémlik, mint ha valaha régen, egy másik életben lett volna kapcsolatom azzal a néppel, de ez is csak annyira homályos mint minden más egyenlőre. Idő kell még, míg az emlékeim felélednek, egyet viszont már itt is láttam./
- Nos, bevallom, soha nem fogom megérteni az emberek vonzódását a sellőkhöz. Persze, van valami izgató egy vizes, csapzott nő látványában, de őszintén szólva, félig akkor is halak. Még ha elvileg képesek is levetni ezt az alakjukat és az emberek között járni. De igen, végül is érthető, hisz az emberek mindig vonzódnak a különlegeshez, az elérhetetlenhez.
+ Igaz Éadrom? Igaz Légió?
/Megcsóválom a fejem és elhúzom a számat./
- És mit kérdezne egy olyantól, aki már találkozott vele? Mellesleg ne keverje össze a vallást a hittel, nem ugyanaz. Amiről maga beszélt, az inkább hit szerintem. Ha már vallás, akkor már nem maga fedezi fel, hanem készen kapja valaki más elképzeléseit. A következő lépés pedig már az egyház. Akkor pedig már régen rossz.
/Kryon rendelését egy kicsit megtoldom magam is./
- A kolbász másik végét hozhatja nekem. És toldja meg egy kiadós ebédre valóval.
/Majd visszafordulok Kryonhoz és gyengén elmosolyodom az egészségemet illető kérdésén./
- Köszönöm, azt hiszem megmaradok. El nem tört semmim, de nem is fogok nagyon ugrálni egy darabig. Mindegy, majd rendbe rakatom magam. Nos lássuk csak. Akikről tudok, egyikőjük már a sidhék királynője, bár azt hiszem, túl korai volt ez még neki. Minden estre sok az ellensége. Egy másik az arany sidhék trónörököse, kíváncsi leszek hogy mire viszi. Ha minden igaz, az alakváltók között is van egy a régiek közül, igen magas pozícióban. A többiek pedig még nem szereztek igazán nevet maguknak, legalábbis, amennyire én tudom. Bár némelyikük kisebb-nagyobb pozíciókat már szerzett itt ott.

(204)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18]

/ Sóhajtok egyet, mert bár nem örülök neki, azt hiszem botcsinálta töri-, földrajzszakos tanáromnak igaza van./
- Hála istennek én nem vagyok az a rágódós fajta. A régi életemet élveztem, de ettől a helytől sem kaptam eddig sikítófrászt. Igazából a családom és néhány barátom elvesztése az, amit nehezen dolgozok fel. De itt van nekem Manó. -/ Pillantok szeretettel az ebre. /- Ő kirángat a szomorú hangulatomból.
/ Manó amint megérzi, hogy róla van szó rögtön rám néz és még vakkant is egyet, jelezve, hogy itt van. Helybenhagyóan megsimogatom mire elégedetten visszatér előbbi tevékenységéhez, azaz a félálomban való szendergéshez/
- Tehát ez sem egy utópia. -/ Mondom mosolyogva. Az eddigiek alapján valahogy sejtettem. /- Múzeum? Ezek szerint még is volt valami értelme annak, hogy a múltlakók léte széles körben kiszivárgott. Vagy ez a hely már az ő érkezésük előtt is megvolt?
/ Furcsa hallani, hogy külön múzeumot szenteltek a születésem majd ezer éve letűnt korszakának. /
+ A közeljövőben még meg kell néznem azt a múzeumot. Ha Tolkien fennmaradt, akkor Scooternek is van reménye. Vagy legalább pár AC/DC műnek. +
/ Míg a fenti gondolat végigszalad az elmémen addig asztaltársam igen meglepő meghívást tesz./
- Meglátogatni a dombokat? Csak így? -/ Szalad a szemöldököm az egekig. /- Csak nem ön is shide? Bár akkor nem beszélt volna róluk harmadik személyben.
/ Kissé összezavarodom ettől a váratlan meghívástól és inkább folytatom a beszélgetést, amíg mérlegelem magamban, hogy éljek e a lehetőséggel, vagy sem.
- Engem nem csak mint nők érdekelnének a hableányok. Egyszerűen megnézném, hogy miféle kultúrát tudtak maguknak kialakítani a víz alatt. Van e valamiféle házuk, mit esznek, hogy nevelik a gyermekeiket. Danu beszélgetőpartnereitől pedig azt kérdezném, hogy miféle jellemnek írnának le Danut. Meg, hogy miért alkotott Danu ennyi népet egy bolygóra, és ha már még is megalkotta őket, akkor legalább arra miért figyelt, hogy ezek a népek jól ellegyenek egymással és ne legyen például külön erődítményvárosa a vadászoknak.
/ Amíg asztaltársam elkéri a kolbász másik felét, addig és a shidek látogatásának lehetőségén filózom. Énem nyitott és kíváncsi része ujjong és akarja ezt a látogatást. A gyanakvóbb részem viszont csapdát sejt. /
+ Még a végén feláldoznak valami idióta szertartáson. +
/ Bárhogy is, egyikre sem hallgatok, a kérdést szokás szerint gyakorlatias szempontok alapján ítélem meg. Ezen szempontok szerint pedig épp egy ismerősöm által kért szívesség kellős közepén vagyok, és nem hagyhatok itt csapot-papot a turizmus miatt. Ráadásul a sárkányok agyérgörcsöt kapnának, ha amint visszatértem hozzájuk, bejelenteném, hogy nemrég látogattam meg a legnagyobb ellenségeiket. Az egyetlen mellette szóló érvem, hogy talán összehaverkodom ott valakivel, és talán egy nap ez még jól jöhet. De az ellene szóló érvek vannak túlsúlyban, így el kell utasítanom a meghívást. /
- Köszön....
/ Megakadok mert valami fura érzés lesz rajtam úrrá. Az első pillanatban gőzöm sincs mi ez, csak azt érzem, hogy görcsben áll a gyomrom, a bőröm bizsereg, az összes idegszálamon táncot jár a testem által termelt bioáram és az izmaim megfeszülnek. Döbbenten meredek a semmibe. Manó egy pillanat alatt éber lesz és úgy néz rám, mintha attól félne, hogy itt helyben meghalok. Én ettől ugyan nem félek, de azért Manó közelsége ad valamiféle biztonságérzetet, mert egyre bizonytalanabb vagyok a "Na és most mi lesz?" kérdést illetően. Hosszú másodpercekig csak bámulom az asztallapot mikor megszólal egy hangocska a fejemben. Azt hiszem ezt a hangocskát hívják ösztönnek. Ez az a valami, ami megsúgja az embernek, hogy mit gondol a tudatalattija. A tudatalattim meg most határozottan azt gondolja, hogy még is csak élnem kellene az Éadrom által felkínált lehetőséggel. /
+ Ilyen érzése lehetett a vándormadaraknak mikor eljött a költözésük ideje. +
/ Általában hallgatok az ösztöneimre, és eddig még sosem csalódtam bennük, mikor számított. Így végül az összes érvet és ellenérvet felülírja a kis hangocska./
- Köszönöm a meghívást, élnék vele. Szívesen meglátogatnám a sidheket.
/ Amúgy is célom beutazni Negapan összes lehetséges pontját és megtanulni mindent amit lehet. Ráadásul érdekel egy olyan nép, ami egészen hasonlatos Tolkien tündéihez. Ha nem épp egy szívesség kellős közepén lennék és nem lenne gyanús a váratlan meghívás, akkor az ösztön nélkül is igent mondtam volna rá, elvégre mikor pottyanna vajon újra egy ilyen lehetőség az ölembe. Ahogy kimondom a belegyező szavakat, a gyomromban lévő görcs egy pillanat alatt eltűnik. A bioáram vitustánca örömtánccá változik az idegeimen. Már csak a bőröm bizsereg és az izomzatom feszes, de csak épp annyira, hogy jelezzék, hogy ideje lenne indulni a Dombok felé. /
+ Remélem Viola Hajnal nem fog rám megharagudni. +
/ Ez az a gondolat, amiről egyből arra asszociálok, hogy a sárkányok léte titok, és mi van, ha ezek a tündék vagy mik kiszimatolják, hogy én tudok egyet s mást a sárkányokról. Sőt talán már rég kiszimatolták és Éadrom sem véletlen pottyant ide mellém az égből./
+ Nem mehetek oda. Besétálnék az oroszlán barlangjába és ezzel megszegném a sárkányoknak tett ígéretem. +
A görcs ismét visszatér a gyomromba és az idegeimen járt vitustánc az elviselhetetlenségig fokozódik.
+ Nem mehetek oda. +
/ Már hányingerem van és izzadok mint a ló. /
- Egy pillanat.
/ Préselem ki magamból a mondatot Éadromnak és ezzel felpattanok az asztaltól és szabályosan kimenekülök a szabadba. Manó a sarkamban van és odakint lecövekel mellém. Látom szemeiben az aggodalmat. Érzi, hogy valami nem stimmel velem. Bár azt hiszem ezt már a vak is látná, mert az önmagammal vívott harban kimegy az erő a lábaimból és kiszalad a vér a bőrömből. A színem a frissen meszelt faléhoz, közérzetem pedig egy elgázolt éticsigáéhoz hasonlatos. /
- Csessze meg!
Robban ki belőlem az elkeseredettség félhangosan. Vesztettem. Minden érvet és érzelmet sutba vág az ösztönöm akarata. Nem tehetek mást, elhatározom, hogy bármi is lesz, megnézem magamnak a dombokat. Ettől olyan érzésem lesz, mintha az elmúlt egy perben nem kaptam volna levegőt és csak most nyílt volna lehetőségem a légzésem újraindítására. A riasztó testi tünetek megszűnése mellett valami elemi erejű megkönnyebbülés is átjár. Betámolygok a fogadóba, vissza az asztalhoz. Az odasiető csapostól kérek egy pohár vizet, amit aztán gyakorlatilag egyben lenyelek. Végre teljesen önmagam vagyok ismét. Bár még kissé zavarodott, de már teljesen nyugodt vagyok. Nem úgy Manó. Egy pillanatra sem marad el mellőlem és le nem veszi rólam a szemét. El is mosolyodom rajta és megsimogatom. /
- Jól van Manó, jó kutya vagy.
/ Örül a buksisiminek, de nem hatja meg, árgus szemekkel figyeli minden rezdülésem./
- Elnézést, -/ igyekszem menteni a menthetőt, /- de rám jött valami rosszullét és muszáj volt kiugranom a friss levegőre. De már rendben vagyok. /

(72)

[Legion]

* Kryon *

- Ne aggódjon, a sikító frásznak is eljön az ideje.
/Lepillantok a kutyára és elmosolyodom. /
- Na igen, jól jön néha egy barát. Igaz Manó?
/Megvárom az ebédem és néhány falat után folytatom./
- Utópia? Koránt sem. Az ember azt gondolná, hogy tíz évezred alatt az emberiség eljut végre az aranykorba. De sajnos be kell látni, hogy sem az ember, se más nép nem képes erre. Minden teremtmény, sőt, minden létező alapvetően tökéletlen. Nem hiszem, hogy bárki akár egyén, akár csoport képes lenne tökéletesen békében élni másokkal. Mindegy, a múzeumot nem tudom ki s miért üzemelteti, vagy egyáltalán, hogy miért pont a XXI. század a témája. Soha nem voltam ott.
/Felhúzom a szemöldököm és röviden kacagok a meglepettségén./
- Miért? Mi lenne ha az lennék? De nem, nem vagyok sidhe. Bár tény, hogy a Holdfényes udvarba bejárásom van, de a másik udvarban is van ismeretségem. Azt hiszem, ez soha nem fog megváltozni, mármint, hogy az ismeretségek előnyhöz juttathatják az embert, vagy éppen hóhér elé. Embert barátjáról, madarat tolláról, nem? Érdekes mondás, bevallom, soha nem értettem igazán, most sem. Én például nagyon más vagyok, legalábbis magam nagyon máshogy látom, mint amilyenek a barátaim. Hm... mit ne mondjak, érdekes lehet egy víz alatti város, bár én a felhők között jobban érzem magam. Egyszer én is elmennék megnézni azért azt a helyet. Van még olyan ezen a világon, ahol még nem jártam és ez jó. Minden napra kell valami újdonság, különben az ember ellustul.
/Danuról való kérdései nyomán nem sokon múlik hogy ne nyeljem félre az aktuális falatot. De egy korty víz után összehúzott szemöldökkel és beharapott ajakkal gondolkodom, hogy válaszoljak-e neki. Végül úgy döntök, hogy ha baj is származik belőle, megbirkózom vele ha itt az ideje./
- Hogy milyen jellem Danu? Próbálja meg elmagyarázni a hangyának hogy milyen az elefánt. Danu "jelleme" legalább annyira felfoghatatlan mint amilyen megmagyarázhatatlan. Még ha nagyon közel áll is hozzá az ember, olyan mint ha azt próbálnánk felfogni, hogy miért pont olyan egy felhő alakja amilyen. Meg lehet magyarázni, le lehet írni egyszerű fogalmakkal de az ember mindig érezni fogja, hogy nem teljes a kép. Sokan jóságos anyaként írnák le, mindenható istennőnek, a Föld igaz lelkének. Gondoljon bármit is Danuról, valahol, valamikor, valamilyen szemszögből biztosan igaz lesz. Hogy miért teremtett ennyiféle lényt? Ki tudja? A legendák szerint, nem minden faj sarjadt Danu ágyékából. Csak az angyalok, a sidhék és az emberek. Úgy tartják, minden más nép, csak később teremtetett és nem teljesen Danu által. Egyesek úgy tartják, hogy mindezek csak egyfajta kiirtandó fertőzések Danu testén. És nincs egyensúly. Talán soha nem lesz. Mert a sidhék ereje se tudja ellensúlyozni az angyalokat, mint ahogy az ő hatalmuk se veheti fel a versenyt a halandók szaporaságával és leleményességével. Néha úgy érzem, hogy Danu külön örömét leli abban, hogy leginkább gyarló teremtményeit emelje a többi fölé. Szóval ilyen jellem Danu, az én szememben. Ettől függetlenül, senki nem tagadhatja, hogy igenis létezik. Hogy ő maga e a Föld? Lehet. De lehet hogy maga is sokkal szerényebb kezdetekkel büszkélkedhet. Minden esetre, nem fogom keresni vele a kapcsolatot, hogy megkérdezzem.
/Nem tudom hogy az én szavaim borítják ki, vagy valami más gond van, de Kryon olyan pánikrohamot produkál, amit még életemben nem láttam./
- Rosszullét? Most landoltam a járdán miután egy ház fala fogott meg röptömben. Át tudom érezni, ne aggódjon. De lehet valami szíverősítő jól jönne most magának. Minden esetre, ha túl van a nehezén, akkor ha gondolja szívesen elkísérem a Dombokhoz, amúgy is volna ott dolgom. De azért még ezt a pár falatot had egyem meg.
/Közben intek a fogadósnak és átadom neki a creditrudat, hogy leemelje róla a megfelelő összeget. Percekkel később mikor visszakapom, még ellenőrzöm a pénzt de úgy tűnik nem vertek át. Viszont az egyik szomszédos asztalnál lassan érezhető a feszültség a szóváltásba keveredett férfiak között és bár ez egész kellemes érzést kelt bennem, nem szeretném túlfeszíteni a dolgokat. Így óvatosan lecsillapítom saját magam, hogy legalább ne generáljam a dolgokat./
- Nos Kryon, mi legyen? Vigyem kísérjem el valameddig vagy inkább itt nézne szét?

(205)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

/ Nagyot nevetek a sikítófrászon. /
- Hát sejtettem, hogy ebben a világban majd még arra is találok okot.
/ Manó a hozzá intézett kérdésre lelkesen vakkant kettőt./
+ De még milyen jól jön, +/ Teszem hozzá gondolatban /+ Manó a legbiztosabb pont ebben a feje tetejére állt világban. Bár elvileg ő is sárkánnyá fog majd változni teliholdkor. Hogy akkor vajon mihez kezdek vele...+
/ A következő mondatokra csak legyintek. /
- Az emberiség és az aranykor. Na persze. Amíg ember létezik addig soha nem lesz teljesen elégedett, folyton meg akar majd változtatni valamit. De pont ettől ember, mert ha mindennel elégedett lenne, akkor ellustulna és kihalna... Legalább is kilencszáz évvel ezelőtt ez volt z általános nézet. De magam is azt gondolom, hogy az embert pont a nyughatatlan természete ösztönzi újabb eredményekre és a kíváncsisága hajtja előre. A huszonegyedik században az emberek többsége úgy gondolta, hogy az ember ezer éven belül vagy kiírtja magát, vagy kirajzik a világűrbe. De azt hiszem lesz nekem elég felfedezni valóm itt a Földön is.
- Igazából semmi nem lenne akkor sem, ha ön is shide lenne. Mindössze csak meglepett volna, azok alapján ahogy beszélt róluk. -/Elmosolyodom. /- Na meg Tolkien tündéi nem tudtak repülni.
/ A Danuról való kérdésemre meg elővezeti nekem a "Hogyan is érthetne meg egy egyszerű halandó egy Istent" típusú szöveget amit türelemmel meghallgatok./
- Szóval Danu létrehozta az angyalokat, shidéket és embereket, aztán ezek valahogy mutálódtak. Érdekes.
/ Később a szíverősítőre neme mondok. /
- Köszönöm, de már elég alkoholt ittam mára. az a pohár víz teljesen rendbe hozott. Ilyesmiben eddig még nem volt részem, de úgy tűnik, hogy ez egy ilyen világ. Azt ajánlatát pedig elfogadom, köszönettel, szeretném megnézni a dombokat. De ha lehetséges akkor estére szeretnék visszaérni a környékre, mert várnak.

(73)

[Legion]

* Kryon *

- Világűr? Azt hiszem, az kissé el van felejtve. Na igen, az ember és nyughatatlan természete. Eredményezett már pár dolgot. Néhány népirtást, atombombát, démonokat, áramot, csokoládét. De ne aggódjon, az ember túlságosan túlélő fajta ahhoz, hogy kiirtaná magát. Eddig is hiába próbálkozott és ez ezután se fog szerintem változni. És nem, nem vagyok sidhe, bár nem azért, mert a sidhék nem tudnak repülni. Sőt, ismerek olyat aki tud. Igen gyorsan ráadásul. És azt hiszem, ő még a kevésbé hatalmasok közé tartozik, jelenleg. Mindegy.
/Összehúzom a szemem és megpróbálok régi, igen régi emlékeket előásni, de csak távoli foszlányok azok amik visszajönnek. Semmi olyan, amit igazán összeillesztve rendes magyarázatot adhatnék./
- Igen, fogalmazzunk úgy, hogy "mutálódtak". Régi történet és talán egy maréknyian vannak, akik tényleg emlékeznek a történtekre. De nem számít mitől és hogyan származnak a fajok. Igazán senki nem foglalkozik ezzel talán.
/Mikor már úgy néz ki, rendben van Kryon, felállok és a hátamra veszem a táskám./
- Hm... idejét se tudom, mikor ittam egy jó whiskyt. Mindegy, nem most lesz. Nos, azt nem tudom ígérni, hogy estére visszaér, de majd megpróbáljuk megoldani. Maga az utazás nem vesz igénybe különösebb időt, bár ebben a világban semmi nem biztos, még a halál se. Na de induljunk.
/Kimegyek és kinn megvárom Kryont miközben szétnézek és megpróbálom felidézni, merre is láttam a kaput./
- Hm... azt hiszem arra.
/És ezzel el is indulok a feltételezett irányba./


(206)

* Folytatás a Kapunál *

[Kathleen Sirett]

*Előzmény*

- Aha, persze kiegyensúlyozott lélek...
/Morgom csak magamnak. Erről a csodáról az esetemben nem tudunk beszélni, sőt, egyesek a lelkem létezését is megkérdőjelezték már. Hasonló gondolat azért bennem is motoszkált, hogy ideje lenne egy kevésbé ön- és közveszélyes jellemet kialakítanom, vagy legalább megtanulni tíz percig megülni a seggemen. Ezzel annyira le is kötöm a gondolataimat, hogy egyenesen nekigyalogolok az ajtóban nézelődő Rynak. A pasas csak kisebb lökést érezhet, lévén nem vagyok nagy darab és még viszonylag kis elánnal közlekedtem./
- Bocsi.
/Motyogom a háta mögött, miközben balommal a derekán támaszkodom, jobb kezemmel meg a vállán. Lábujjhegyre állva én is bekukkantok. Ha a pult mögött nem a minótaurusz törölgeti a kupákat, akkor vissza is ereszkedem, és engedem, hogy a pasas kinézelődje magát, majd engedélyezze a belépésemet./

(115)

[Ry Fomor]

*Előzmény*
/A küszöbön megtorpanva Ry tekintete alig fél pillanat alatt végigpásztázza a fogadót, így aztán szinte a mögötte érkező Linda könnyed ütközésére meg is indulva félreáll és helyet enged a lánynak az asztalok felé./
- Parancsolj, melyik asztalt választod? Ha jól látom, a főpincérre itt várhatunk... /Fanyar fintora csak csalóka árnyék mosolyán, mire ő maga is helyet keresvén körbepillant, már abban sem biztos a szemlélődő, ott láthatta-e./ Esetleg azt a fal melletti kis aranyosat? /Fejével intve mutatja a számára szimpatikus választást, de korántsem csinál ügyet abból, ha netán másik mellett döntene partnere.

Miközben ráérős léptekkel tart a végezetül kiválasztott hely irányába, egy tálcával sürgölődő leányzóra mosolyog és egy/
- Két étlapot lesz szíves!
/kíséretével int asztaluk felé. Odaérve aztán az egyik szék mögé lépve kihúzza és hellyel kínálja Lindát, magának, amennyiben majd szemben foglal helyet a lánnyal, mintegy véletlenül a stratégiailag kedvezőbb, a bejáratra szabadabb rálátást biztosítót fenntartva./

/Miután helyet foglaltak, a kiérkező étlapot figyelmesen átböngészi, majd döntésre jutva összehajtva az asztalra teszi./
- Az egyszerűség kedvéért javaslom, kerüljük az ismeretlen ételeket. Gyomorrontást később is ráérünk kapni, ráadásul most igazán szeretnék jól lakni. Vagyis én majd maradok egy egyszerű párolt húsnál, némi gyümölcsszósszal és krumplival. Nagyon nem nyúlhatok vele félre. /Vonja meg a vállát./ Te mit választasz?
/Kérdi végül, majd az időközben odébblibbent felszolgálót visszaintve leadja kettejük rendelését, az érkező kérdésre, miszerint bort, netán egyéb italt kérnek-e mellé, kérdő tekintettel partnerére pillant./
- Részemről valami félédes vöröset megkóstolnék mellé...

(133)

*Időbe telt, de csak idetaláltam reagolni Igyekszem a továbbiakban azért aktívabban jelen lenni, ne kelljen két hetet várnod. *

[Kathleen Sirett]

/A koccanás békésen megoldódik, a lendületem visz is tovább, így már nem csak a pasas válla felett kukucskálhatok. És bár valóban nincs egy mitológiai lény sem a pult mögött, a többi részen azért elcsodálkozom. Az elém táruló kocsmabelső azonnal belopja magát a szívembe. Sosem rajongtam a puccos helyekért, a csillogó-villogó modern felületekért vagy a fényűzésért. A kopottas, régies berendezés teljesen szerelemre lobbant. Halkan felsóhajtva gyönyörködöm, amíg Ry az asztalokat méri fel./
- Igen, igen, az jó lesz.
/Mormogom még mindig mélázva a látványon. Két-három ujjal kapaszkodom a pasas könyökébe, hogy arra vigyen a lábam, amerre ő is tart, míg én teljesen más irányba nézelődhetek. Elszántam keresem a fogadó névadó okát, de egyelőre nem lelem. (Ugyanis nem tudhatom, hogy nem egy tollakkal teliragasztott ravaszdit kéne kutassak.)/
- Óh, köszönöm.
/Vigyorgok a pasasra, miközben amaz kihúzza a széket, hogy letehessem a hátsómat. Nem zavar hogy nem látok rá közvetlenül az ajtóra, világéletemben forgolódós típus voltam, így most is már féloldalt helyezkedem./
- Nem vagy elég bátor.
/Kommentálom csúfolodva az óvatos meglátását, cseppet sem bántó szándékkal, majd régi emlékeken heherészve magam is átkutatom a választékot kevésbé gyomorrontós étket keresve./
- A párolt hús nekem is jöhet, de én egy nagy adag karamellizált zöldséggel kérném.
/Az alkohol kérdés előkerülésekor pár pillanatig mérlegelek, én mit is innék, mert persze hogy, innék, végül bólintok Ry felvetésére. A felszolgáló távozása után közelebb hajolok a férfihoz. Ha amaz is suttogás-távolságra van már, végre feltehetem azt a kérdést, ami idekerülésem után elég hamar felvetődött bennem, de megkérdezni nem mertem volna, csak úgy./
- Szerinted léteznek sárkányok?

(116)

*Semmi gond, én is néha eltünedezem *

[Ry Fomor]

/A lány incselkedését elnéző mosollyal kísért vállvonással reagálja le, mintegy jóváhagyva a megjegyzést.

Kissé zavart-kíváncsian hajol közelebb a lányhoz, hogy amaz végre kibökhesse, mi miatt kívánja a bizalmas közelséget. Szinte bizonyos, hogy a férfi nem ilyesmire várt, legalábbis feltörő hahotája, ami pillanat törtrészéig megemeli a hely zajszintjét, erről árulkodik. A feléjük vetett pillantások kereszttüzében aztán pukkadozásos kuncogásig finomítja a véleménynyilvánítást, végezetül, mikor már egy könnycseppet is kitörölt a szeme sarkából, visszahajol a lányhoz./
- Végeredményben nem lennék túlzottan meglepve.
/Könyököl jókedélyűen az asztalra, majd a vele szemben ülőre mutat, végül vissza magára./
- Elvégre varázslók, mágusok, vagy mittoménmik vagyunk, saját szemünkkel láttunk angyalt, meg zöldbőrű förtelmeket. Ha csak statisztikai alapon nézzük, elég jó eséllyel indul egy újabb mesebeli lény. Ha máshogy nem megy, majd elvarázsolunk egy gyíkot. /Kacsint végül teli szájjal vigyorogva./

(134)

[Kathleen Sirett]

/Kinevet, sőt, kiröhög a pasas. Gondolom nem épp ilyesmi kérdést várt tőlem bizalmas, suttogás közelből, de legalább jót mulathat rajtam. Félredöntött fejjel figyelem, amíg nevet. Valószínűleg én is kiröhögném magam, de most halál komolyan kérdeztem. Sárkányt akarok látni, tapizni majd lerajzolni. Ezt fel is írom a kívánságlistámra./
- Szóval szerinted nem hülyeség, hogy vannak.
/Ettől már szebb a napom./
- Azért csak óvatosan a varázsolgatással, nehogy a végén sárkány helyett Godzillát kapjunk.
/Vigyorgok vissza Ry-ra. Amint hátrébb dőlök, észlelem a szemem sarkából a pincérünket. Örömöm túl korai, a felszolgáló az illatozó tányérokkal teli tálat más asztal felé viszi. Drasztikus sóhajjal könyökölök le magam előtt, szinte már feladván az életet, mert nem érkezik meg az étek. És ekkor kopp, látóterem közepében landol egy tál gőzölgő valami./
- Hűűűű!
/A felszolgálót egy gyors köszönömmel jutalmazom, majd gyermeki kíváncsisággal kezdem átkutatni a tányérom minden részletét, vajon tényleg minden ugyanannak látszódik-e, mint régen./

(117)

[Ry Fomor]

/A lány godzillás megjegyzését unott vállvonással nyugtázza, majd miközben poharát kezébe fogva elmélyülten vizsgálja, szemöldökfelvonva kérdezi:/
- Honnan veszed, hogy még nem történt meg? Vagy hogy ne lennének ilyesmire felkészülve?

/A bor után végül csak megérkező ételt visszafogott mosollyal, kritikus pillantásokkal méregeti, majd villanásnyi mosollyal bólint a felszolgálónak, hogy Lindával végre evéshez láthassanak. Elégedett mosollyal az arcán szívja be az étel illatát, majd az első pár falat erejéig ráérősen, az ízeket alaposan kiélvezve nekilát./
- Hm... Egész jó... Talán egy kicsit tovább is lehetett volna a gőzben, de végeredményben teljesen élvezhető.
/Határozott mozdulatokkal, komótosan, de igen hatékonyan fog neki az előtte heverő tányér kiürítésének, majd egy korty bor után kis szünetet tartva elmélázik./
- Már csak arra vagyok kíváncsi, vajon az egyszerű háziállatoknak van-e valami extramágikus félesége? Úgy értem, elég snassz dolog lehet szimpla disznót meg csirkét enni, mikor a világon szabadon rohangálnak sidhék, angyalok, vérfarkasok meg vámpírok... Nem mintha nagyon vágynék egy aranytojást tojó tyúkból készült húslevesre, de a fene se tudja, lehet, hogy megkóstolnék valami olyanabbat is...

(135)

[Kathleen Sirett]

- Megtörténhetett már? Húúú, remélem nem, vagy legalább felvették háromdében, sőt, ez a jövő, legyen az ötdé!
/Mielőtt még teljesen beleélhetném magam a futurisztikus mozi esetleges élményeibe, a megérkező étel teljesen kitölti minden figyelmünket. Amíg Ry szakszerűen ízleli és vizsgálja az elénk pakolt finomságokat. Nekem tökéletesen megfelel, ehetőbb is, mint egynémely vacsora, melyet a múltban kényszerültem fogyasztani./
- Tán főszakács voltál előzőleg?
/A mágikus háziállatokra csak felvonom a szemöldököm. Ez van olyan elvetemült, mint az én sárkányosom, ám előttem nemcsak a népmesei kreatúrák, hanem az általam ismert mitológiai lények rémlenek fel. Ugyan az égen eddig repkedő mantikór sem akadt, de cseppet sem tartom kizártnak, hogy ők is léteznek./
- Ha vannak ilyen lények, nem hinném, hogy megeszik őket. Bár, ki tudja. Én tuti nem fogyasztanám el, ha lenne egy mágiával felszerelt röfögőm.
/Falatozom tovább, hol erre, hol arra nézelődve. Figyelem a többieket, keresve bármilyen furcsaságot, de mindenki közönséges halandónak tűnik első látásra. Ahogy azonban jobban elmerengek egy-egy arcon, amazok némelyike mintha hasonlítana valamely állathoz./
~ Az alakváltók városában vagyunk, nem igaz?
/Vállat vonva eszem tovább, felhagyva a nézelődéssel. Ha Ry sem szól, akkor elnyammogom a tányéromon lévő mindenféle finomságot és csak a végén kortyolok rá egy kevés bort./
- Nha, ezek után már biztos jobban fog menni a mágiatanulás!

(118)

[Ry Fomor]

/Kissé tűnődve, ám élvezettel figyeli a vele szemben ülő lelkesedését, majd ahogy szóhoz jut, meg is válaszolja annak kérdéseit./
- Nem, nem voltam főszakács. Mindössze csak... meglehetősen sok konyha főztjét volt szerencsém megkóstolni, hogy tudjam, mi hogyan igazán ízletes.
/Kimért, takarékos mozdulatokkal, de látható élvezettel az arcán fogyasztja el az előtte lévő tányér tartalmát, majd végül, miután az evőeszközöket egymás mellé helyezve befejezi az étkezést, hátradőlve a poharáért nyúl./
- Jó, nyilván, ha hosszú távon hasznot hajt, mint például az aranyszőrű juh, vagy aranytojást tojó tyúk, nem érdemes levágni. De ki tudja, azért elég nagy értéket képviselhet mondjuk egy állandóan regenerálódó disznó. Például mindig csak egy combot vágsz le róla, vagy teszem azt, csak a bőrét nyúzod le. Folyamatos hús- és egyéb alapanyagellátás, kidobandó szemét nélkül, csak az élelmezését kell megoldani. /Vállat von./ Szerintem irtó praktikus lenne.

/Mikor Linda is végez az evéssel, jókedélyűen elmosolyodik./
- Mit is említettem a kiegyensúlyozott lélekről? /Válaszolja a lány sóhajára, majd pár szusszanásnyi idő nyugodt, mosolygós szemlélődés után komolyra vált arccal hajol előbbre./ Na és akkor hogyan tovább? Azt tudom, hogy Altmyrca a mágusok városa, és hogy ott lehet iskolákat találni, pár honlapot meg is néztem róluk. Viszont ugye a leányzó, közös ismerősünk azt említette, hogy érdemes lenne elkerülni a várost, mert ott elég nagy a felfordulás. Azonban /Emeli fel ujját figyelmeztetőleg./ mikor én ott jártam, semmi extrát nem tapasztaltam, ami ezt igazolná. Kicsit talán mogorvák voltak a helyi járőrök, de lehet, hogy ez megszokott náluk.

(136)