Piac

[Caridwen]

*Éadrom*

- Nos erre nem igazán tudok mit mondani... Mondhatnám, hogy bennem megbízhatsz, ahogy évezredek óta mindig, de azt hiszem ez annyit számítana, mint tornádónak a légyfing. Jelen állapotodban még egy órája sem ismersz, de remélem hamarosan kinövöd ezt is. Nem is, biztos vagyok benne. /mosolyog, majd barátian hátba vereget.
Erre bevillan egy újabb emlék.
Zeb az, habár a teste más, de te ismered őt. A többiek is ott állnak körülöttetek Belp éppen valami kocsmai verekedésről tudósít, a történet a szokásos, de nem is az a lényeg, ahogy ott állnak körülötted nyugodt vagy, hisz ismered őket....
Zeb meglepett tekintetére térsz vissza ide, most nem maradt ki sok, hisz éppen a következő kérdésedre válaszol./
- Őőőő nos igen, határozottan komoly... Csak azt ne mond Gion, hogy megint valami szentfazék lovaggá lettél! Borzasztó idegesítő voltál legutóbb, amikor azzal a szentéletű csajszival mászkáltál keresztbe kasul és az istennek sem akartál visszajönni. /ráncolja össze kissé a szemöldökét, majd legyint./
- De ne haragudj, kicsit talán hirtelen vagyok néha. /von vállat. Közben egyre éhesebb leszel ismét, már-már mintha napok óta nem ettél volna./
- Hát van ilyen is... talán majd ha visszakapja a múltját emberesedik egy kicsit, vagy nem, az angyaloknál nem igazán lehet tudni soha. Megenni? Nah az szép sztori lehetett... /nevet fel./
- Amúgy legyen ahogy akarod Gion, a te társaságod egy ideig le fog kötni azt hiszem, addig megmenekülnek a sidhek.. áll az alku? /mosolyog./
- Nos, igazából Lev-et akarom összeszedni. Belpnek megint sikerült összekapnia vele és amíg Dee nincs a főhadiszálláson, meg Mon is az maga hülyeségeit intézi, addig én vagyok a villámhárító.... Nos elég béna vagyok, és ha Lev nekem fog nyafogni esküszöm megtépem Belpet, hogyha még egyszer elüldözi az a depresszív gekkót. /ráncolja a szemöldökét./
- Amúgy milyen két város? Csak nem turnézol fivérem? Nem is tudtam, hogy ebben az életben rockstar-nak álltál. /vigyorodik el ismét./

[Legion]

- Hát egen. Jelenleg nem valószínű, hogy egy szóra rögtön megbízom benned, de azt se mondom, hogy egyáltalán nem bíznék benned.
/A vissza-vissza térő emlékekből próbálom összerakni a tényleges képet. Minden esetre kellemesen érint, hogy a múltamban voltak igaz barátaim és hogy létezik egy kötelék, ami összeköt velük. Egy fokkal máris nyugodtabbnak érzem magam így./
- Szóval, most azt állítod, hogy egyike vagyok a pokol hercegeinek? Komolyan mondom, erre tényleg nem számítottam. De gondolom, ez se teljesen úgy néz ki, mint ahogy a mitológiákban szerepel. Különben kétlem, hogy Michael és társai különösebben örülnének a jelenlétünknek. Avass be kérlek, hogy mi a helyzet, mert még ha nem is bírok a régi emlékeimmel egyenlőre, jó lenne tudni, ha valakinek nagyon a tyúkszemére léptem. Nem tudom, hogy milyen "szentéletű csajszira" gondolsz, de mostanában is távol áll tőlem az oktalan kegyetlenkedés. És van egy olyan érzésem, hogy mások is szentfazéknak néznek már itt. Mint például az említett Tereus.
/Egyre inkább zavart a feltámadó éhségem. Nem értettem az okát, hisz csak percekkel ezelőtt fejeztem be az evést./
+ Mi a fene?
- Hogy? Persze, áll az alku. Csak út közben szerezzünk valami laktatót. Valahogy folyamatosan éhes vagyok. Ha nem tudnám, hogy nem lehet, azt hinném terhes vagyok. Na de ha gondolod, megkereshetjük a többieket. Hát ha sikerül kibékíteni őket. De vegyük előbb sorba. Dee elkóborolt, Mon, Mammon(?) szintén. Belph és Lev pedig összekaptak, és most LEvet kellene megkeresni. Az veled és velem hat. Lucifer ha jól sejtem éppen a következő népirtást tervezgeti a sidhe pajtásaival. Akkor azt hiszem meg is van az aranycsapat.
/Röviden elkacagtam magam a végén./
- Nem, nem vagyok rockstar, és nem turnézom. Csak felfedezem a világot. Kíváncsi vagyok az emberekre. Még hátra van... /itt előszedem a térképlemezt/ .. azt mondja, Bloosx, és valami Aquapolitan. Necraditot és Vhinudratot egyenlőre nem vállaltam be.

(137)

[Caridwen]

*Éadrom*

- Nos az már félsiker, ha a csaj nem is jön azért... A lényeg, hogy megjön majd az a maradék is remélem. /vigyorog./
- Hát ez így kicsit drámaian hat, nem mellesleg az angyallelked a főkolompos, szóval ha nem tetszik egyenlőre nevezheted magad a csapaton kívülinek. /mondja kissé semleges hangon, habár ez a nagy érzelemmentesség nem megy neki túlságosan, látod rajta, hogy mintha kicsit meg lenne bántódva, mint egy jó két méteres csupa izom pokoli óvodás./
- De igen, ha úgy vesszük közénk tartozol. Nem kell azonnal a legrosszabbakra gondolni, nem írtunk ki civilizációkat meg népeket... legalábbis ok nélkül soha. De az atlantisziak igazán megérdemelték! Beképzelt kis mocskok voltak, de ezzel azért te is tökéletesen egyet értettél. /mondja mintegy védekezően./
- Amúgy Michaelék nem is szeretnek minket, ő különösen nem, tudod Luciferrel nincsenek igazán a régi puszipajtás bátyó-öcsi formában, és mivel minket Luc oldalbordáinak tekint, így jobb nem az útjában lenni. Meg úgy az angyalok nagy többsége nem szeret minket, de neked senki nem fog neked esni, főleg amíg nincs meg az angyallelked, addig nem is vagy igazán a "fekete listán". Amúgy mi sem vagyunk szadista állatok, csak élünk, és megvédjük magunk a kötekedőktől. Jó nem azt mondom, hogy egy ministránsfiú vagyok, de nem szoktam olyan vérorgiákat csapni, mint azok a hibbant vérszívók például. /mondja enyhe ingerültséggel. Aztán vesz egy mély levegőt és láthatóan próbál kicsit lehiggadni./
- Amúgy Jeanne-ra gondoltam, az Oleansi Szűzre, nem tudom így rémlik-e valami... Most annyira nem tűnsz vészesnek, csak mindig él bennem a gyanu. AMúgy látom ez a Tereus fickó eléggé kiborított.. ne vedd magadra, ha számít szerintem nem vagy szentfazék Gion. /mosolyog és újabb baráti vállveregetést kapsz./
- Oké, kaja soha nem árt, egy jó lakoma olyan, akár egy jó nő, soha nem lehet betelni vele! Kisasszonyka csomagoljon nekünk annyi finomságot, amennyit tud! /int oda a pincérlánynak, aki a süteménye fölött csak biccent./
- Nos nagyjából jól mondod. Igen, Asmodeus és Mammon többnyire hivatalos ügyeknek nevezi, de nekem az egykutya. Igen, Lev az örök kis nebáncsvirág, aki mindenen berág... Amúgy igen, látom kezded kapisgálni a dolgokat fiú. /biccent./
- Nos nem rossz világ ez, habár volt néhány másik, amit azért jobban szerettem. Majd benézhetünk, vagy hagylak menni, ha egyedül szeretnél... Én most viszont mindenképp elmegyek majd Levért, mielőtt lehúzza magát a végében, vagy kiirt egy két városrészt, mert nah igen, ő az, aki hajlamos ilyesmikre. Amúgy a vámpírok hibbant szadisták, a vadászok meg elvakult őrültek, nem annyira érdekesek, szóval nem hagysz ki sokat.

[Legion]

- Hát ez biztató, nem örülnék, ha kiderülne, hogy minden életemben elhoztam egy világégést.
/Érdeklődve hallgattam a kiselőadást arról, hogy valószínűleg kik nem kedvelnek. Egyre inkább az az érzésem volt, hogy van mit jóvá tennem./
- Miért van olyan érzésem, hogy nem kedveled ha valaki jó. Olvastam anno Jeanne D'Arc-ról. És nem úgy tűnt, hogy nagyon problémás nő lenne. De ettől függetlenül, nem szeretnék Michael és Lucifer között ragadni. Főleg ha ennyire fújnak egymásra.
/Elég érdekes volt, hogy Zeb elmondása szerint egyike vagyok a Pokol hercegeinek. Valahogy, erre nem számítottam, bár ebben a világban..../
- Na jó, de merre keressük Levet?
/Hm... itt azért zajlik az élet. Napokkal ezelőtt kis híján a fél világot elpusztítottuk, most pedig meg akarom keresni Leviathant. Ki mondhatná, hogy unalmas itt az életem. Csak ez a fránya éhségem ne volna. Megvárjuk amíg a pincérnő összekészít némi harapnivalót./
- Részemről akár mehetünk is. Öhm, ezt most te fizeted rendben? Még nem találtam rendes melót.

(138)

[Caridwen]

*Éadrom*

- Áh, csak néhány apróság. /von vállat Zeb mosolyogva., aztán kissé megkomolyodik ismét, ahogy szemöldökráncolva válaszol neked./
- Ezt nem egészen így mondanám... nincs bajom azzal aki jó, csak nem szeretem a vallási fanatikusokat, ennyi az egész. Túl sokszor gyűlt már meg velük a bajom. Az a csaj pedig határozottan ebbe a kategóriába tartozott.

/Közben a pincérlány kihoz egy kisebb futurisztikus dobozt, amin kisebb fények villognak és elég áramvonalasnak és modernnek tűnik, csak kissé meglepő mint ételszállító eszköz. Zeb egy mozdulattal egy kis fémkoponyát nyújt át a nőnek, amiről az egy parányi szerkezettel pár pillanat alatt leemeli a megfelelő összeget./

- Persze fizetem én, ennyi alap kell a megújuló batátságunknak. /mosolyog./
- Amúgy Luc és Mich közé valóban nem jó beállni, már az katasztrófának számít, ha azok ketten látótávolságon belül vannak... volt egy igen csúnya ügyük ugye, és a testvéri szeretet oda...
/Aztán a doboz felé int, hogy a tied, majd föláll, úgy tornyosul akár egy hegy, hófehér haját lágyan lengeti a szellő, ahogy körbenéz, mint aki keres valakit..../
- Arra van. /bök az egyik irányba. Számodra nincs ott semmi különös pont olyan az az utca, mint a többi./

[Legion]

- Na igen, abban igazad van, hogy a fanatizmus nem jó. De komolyan annyira fanatikus volt Jeanne D'Arc, vagy csak te akartad olyannak látni?
/ Felállok én is és a dobozt elteszem a táskámba./
- Majd később még jól fog jönni. Bár hogy mitől vagyok most éhes nem tudom. Na mindegy, akár indulhatunk is. És még egyszer köszönöm. A következőt én állom, már ha sikerül majd valami munkát szerezni.
/Elindulok Zebbel amerre mutatott és közben beszélgetek vele tovább./
- Nehéz elhinni, hogy két testvér ennyire gyűlölheti egymást. De gondolom nem sűrűn jut eszükbe, hogy talán helyre tudnák tenni a dolgokat. Bár Michael-el mostanában nem találkoztam, de Lucifer egy kicsit meg van zakkanva. Amúgy messzire megyünk?

(140)

[Caridwen]

*Folytatás a rengetegben*

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton ahogy csak tudta tartotta a sebességet Nymloth-al. A város piacához érve Dylan már a magasból megtalálta azt a helyet ahol gond nélkül alakot tudott váltani, és fel is tudott öltözni. Amikor megérkezett szépen landolt egy sikátorban, majd miután visszaváltozott emberi formájára akkor felvette a kínai ruhát, pontosan követve Juanji tanácsait. Miután végzett kisétált a sikátorból, majd a már visszaalakult Nym mellé lépett./
- Mehetünk - /mondta, majd követte a nőt a piacon.
Nymloth szavaira bólintott egyet./
- Szerintem is ez a legjobb ötlet. Nem árt berendezni a ruhatárat - /felelte mosolyogva, majd a ruhás bolthoz indultban kezdett nézelődni.
Talált jó néhány érdekes ruhát, köztük olyanokat is, amik hasonlóak a XXI. századi stílushoz. Talált egy jó fekete nadrágot, egy kék inget, meg egy fekete balon kabátot. Ezek mellett még néhány pólót és még néhány nadrágot is. Minden pont az ő méretében./
- Nagyon jó. Pont vannak dolgok az én méretemben - /jegyezte meg, majd összegyűjtötte ami neki kellett, majd az árushoz fordult./
- Ezek lennének - /mondta, majd miután a férfi megmondta az árat odaadta a pénzes cédulát, és miután minden egy szatyorba került összecsomagolva Nymloth felé fordult./
- Egyéb ötlet - /érdeklődött./

(23)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan - előzmény*

/Csak biccentettem Dylannek, amikor megérkezett ő is. Valóban szerezni kellett neki is egy medált vagy valamit, mert ez az oda-vissza öltözködés valóban nagyon időigényes volt... de egyenlőre mivel fogalmam sem volt hol lehet ilyesmit venni, így az ötletem halasztottam, csak felvéstem, hogy majd körbekérdezősködök, elvégre valahogy biztos megoldja ezt a többi alakváltó is.
Aztán amikor megérkeztünk a ruhaboltba én csak leültem egy székbe várakozni és hagytam Dylant érvényesülni. Utáltam vásárolni, főleg ruhákat, így amennyire lehetett távol tartottam magam eme beteges dologtól most is./
- Nah örömmel hallom, habár azt hiszem ebben a korban tényleg mindent be lehet szerezni. /vonok vállat.
Aztán odasétálok mellé, amikor az eladó becsomagolja a ruhákat. Aztán átveszi Dylan dögcéduláját és leveszi róla az árat, közben hangosan is bemondja./
- 50 kMŁ lesz az egész, plusz hogyha gondolja egy fixálót adhatok melléjük? Garantáltam nem romlik el, és képes eltárolni a teljes ruházatot, amíg állati alakban van. A miénk az egyik legjobb és most akciós, csak 10 kMŁ.
/Szinte fejbe vágtam magam, elvégre elég nyilvánvaló volt, hogy egy ruhaboltban tudják az alakváltók, hogy hogyan mentsék át a ruhákat két alakváltás között. Szerencsére úgy tűnt itt is szeretnek mindent az ember nyakába sózni, de ez most jól is jött, mert nekem nem jutott volna eszembe elsőre pont itt megkérdezni. Persze megvártam Dylan válaszát elvégre az ő pénze és az ő dolga volt.
Ha végzett akkor csak megvontam a vállam./
- Nekem nincs szükségem semmire. Kaja van otthon, más meg nem kell. Ha szeretnél még valamit venni mehetünk oda, de haza is mehetünk, úgyse árt egy kis alvás, a holnapi napom már nem ilyen lazulós, menni kell dolgozni. /vonok vállat./

(131)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton miután minden ruhát felpróbált és tökéletesen illettek rá, fizetett is. Nymloth szavaira elmosolyodott./
- Van pár száz év különbség a korok között - /mondta, majd az eladód figyelte.
Az férfi pont jókor adta ajánlotta Dylannek az árúját. Egy Fixáló nevű szerkezetet ajánlott. Dylan nagyon megörült a ruhaeltároló szerkezetnek. Nem kellett sokáig győzködnie az eladónak./
- Megveszem. Legalább megoldja a ruhaproblémáimat - /mondta vidámabban, majd rábólintott a plusz tíz kMŁ-re.
Miután a pénz lekerült a számlájáról elrakott mindent a ruhafixálót meg az övéhez rögzítette. Ezek után Nymloth felé fordult./
- Részemről mehetünk. Egyenlőre más nem igen jutott az eszembe más dolog, amire szükségem van. Pihenjünk egyet és holnap reggel bemegyek veled a munkahelyedre - /javasolta a nőnek, majd elindult kifelé a boltból./
- Repüljünk egyet -/mondta mosolyogva, majd koncentrálni kezdett.
Hamarosan a csontjai alakulni kezdtek, majd nem sokkal később szirti sas formájában át a bolt előtt. Karmaiba kapta a szatyrot, majd felszállt és várta, hogy Nym is elinduljon./

(24)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

- Oké, akkor legyen ennyi mára. /biccentek és örülök is neki igazából, hogy így alakult. Nem volt olyan vészes a kölyök, mint ahogy gondoltam, de azért elfáradtam, túl sok szocializálódás volt ez nekem egy napra. Nem tehetek róla, magányos hős vagyok, ma meg egész nap jópofiztam. Legalább nem vagyok már olyan agresszív és hisztis, mint régen, de azért még mindig nehezen viselem az embereket.
Amikor Dylan kilép és átváltozik csak biccentek neki. Én azért elsétálok a nagyobb térre, hogy lehetőség szerint ne romboljak le mindent magam körül, amikor átváltozom. Amikor már sárkány alakban vagyok elrugaszkodok majd néhány pillanat alatt észreveszem a szirti sast, és meg is indulok vissza a házhoz.
Amikor hazaérünk könnyeden földet érek, majd visszaváltozok. Ha Dylan is megteszi csak elmosolyodok, hogy végre a ruhagondját is megoldottuk, majd hozzá teszem./
- Ha nem gond most mennék én fürödni először. /Ha beleegyezik minden további időhúzás után meg is teszem, majd egy gyors zuhany után felcsavarom magamra a törülközőt, hogy most ne meztelenül mászkáljak a házban, majd kisétálva odaintek Dylannek./
- Oké mehetsz. És jó éjt, holnap reggel találkozunk! /teszem még hozzá, ezzel részemről végeztem is, hogyha nem akar mást.
Akkor pedig felcaplatok a szobámba, és miután lecsekkoltam, hogy a fegyvereim megvannak-e, jól vannak és milyen állapotban, ledobom a törülközőt a földre bebújok végre az ágyamba és elvackolva magam álomba. Holnap majd új nap kel fel, addig is ki kell pihennem magam./

(132)

[Caridwen]

*Időfolyam - Dylan - Előzmény - 2900. augusztus 9. 7:30*

/A város pezsgése egészen magával ragadó volt. Habár nem volt pénzed vásárolgatni még így is nagyon hangulatos volt az egész. Még nem mászkálhattál sok ideje, talán csak egy fél órája, tehát a reggeli pezsgés még kitartott, nem volt akkora tömeg, de így talán még jobban átérezted a város hangulatát.
Éppen egy középkorias hangulatú kis sikátoron sétálsz keresztül, amikor a semmiből egy katona lép elő. Tényleg megdöbbentő, egyszer még ott van, aztán már nincsen./
- Dylan Crayton? Velem kell jönnie. /mondja teljesen szenvtelen géphangon./
- Nem akarok ártani önnek, de szükségünk van a segítségére. Azonban ha ellenkezik kénytelen vagyok erőszakhoz folyamodni. Mindenképp velem kell jönnie.
/Tesz egy lépést feléd és kinyújtja a kezét feléd./

[Dylan Crayton]

/Dylan Crayton elhagyta a fegyverboltot és a reggeli városnézést választva elindult. Tetszett neki a város. Bár még reggel volt, mégis a tömeg szépen kezdett megjelenni, és az élet beindult. Ahogy sétálgatott rengeteg gondolat cikázott végig az agyán. A néhány nap alatt történt események egyre csodásabbá tették az ide érkezést. Új életének kezdete minden perccel egyre élvezetesebb és érdekességekkel teli volt. Rengeteg olyan dolgot látott sétája során, amelyről fogalma sem volt, hogy mire való, de tudta, hogy idővel és kitartással sok mindent tanulhat az új világról. Egy furcsa sikátorra lett figyelmes, amely kicsit elütött a mostani fejlett világtól. Egyik pillanatban pedig egy katona jelent meg a semmiből és Dylan nagy döbbenetére név szerint felszólította őt, hogy azonnal menjen vele. A férfi amint felocsúdott döbbenetéből, válaszolt./
- Rendben menjünk. Megtudhatom, milyen dologban lehetek a segítségére? - /érdeklődött, kicsit aggodalmasan, és valamennyire bizalmatlanul az alakváltó.
Katona énje nem veszett el a Fátylon való átlépéstől. Tekintete bár érzelemmentes volt, gondolatai egymás után szülték a lehetséges okokat, amiért segítséget kértek tőle./

(33)

[Caridwen]

*Időfolyam - Dylan - 2900. augusztus 9. 7:30*

/Miután megszólalsz a katona pár pillanatig elcsöndesedik, mintha gondolkozna, aztán azonban ugyan azon a szenvtelen hangon folytatja, mintha mi sem történt volna./
- Sajnálom, de a jogköröm nem terjed ki arra, hogy részleteket áruljak el önnek erről. Azonban minden felvilágosítást megkap a felettesemtől. /válaszolja.
Aztán megfogja a kezed, majd megérint valamit a ruháján, mire furcsa szorító érzés rántja össze a gyomrod.
A világ eltűnik a talpad alól, pont olyan az érzés, mint amikor a teleportkapun át ide érkeztetek....

Egy tágas csarnokban térsz magadhoz, valami különös testhez simuló anyag borítja a tested. Nem kényelmetlen, csupán szokatlan.
Veled szemben a lépcsőn egy férfi áll és lepillant rád. A katona is ott van egy másikkal együtt a két oldaladon állnak./
- Üdvözlöm a Valhallában. A nevem Erik Björnsson, és én vagyok ennek az intézetnek a vezetője. Szeretnék először is elnézést kérni öntől a kissé sietős és elkapkodott iderángatásért, de sajnálatos módon az embereimnek nem adhattam felhatalmazást, hogy minden apró részletet megosszanak önnel. Ha a titkaink kiszivárognának nem lennénk biztonságban. Az elején szeretném leszögezni, hogy semmit nem fogunk magára kényszeríteni. Ha agyatlan zombikra lenne szükségem pszichoszondát használtam volna és mindenki azt teszi amit én akarok. Nekem azonban magukra van szükségem, katonákra, tudósokra... egy kreatív és bevethető csapatra. A csapatommal azonban apróbb gondok léptek fel. Hiány támadt egyes helyeken, ezt a hiányt pedig ki kell tölteni. Ha elvállalja a küldetést a részleteket akkor fogom elmondani. Elöljáróban csak annyit, hogy nem lenne egy sétagalopp, de jól fizetnénk és a támogatásunkat is élvezné, ami nem olyan jelentéktelen. /mondja nyugodtan és semlegesen, mintha egy betanult szöveg lenne./

*A következőt már majd az előcsarnokba írd.*

[Ry Fomor]

*[2900. augusztus. 7.]
Előzmény*

/Linda kérdését komolyan véve tekintete homloka felé rebben egy pillanatra, aztán vállat vonva félmosolyt ereszt meg a lány felé./
- Pár sarokra, ha a térképnek hinni lehet. Az ebben a kellemesen tavaszias időben üdítő séta lesz. /Kacsint a másikra vigyorogva, majd kabátját pár mozdulattal bepatentolva, zsebre dugott kézzel indul meg az út szélén. Az odavezető úton elgondolkodva, vontatottan, mintegy mellékesen foglalja össze pár mondatban előéletét, csendesen dörmögve, mintha mindegy lenne, hallja-e a mellette baktató./ Egyébként a kérdésedre visszatérve: Igen, volt pár vállalkozásom odahaza. Vagyis lényegében véve tényleg amolyan bizniszmen voltam. Bár ez inkább a megfelelő tanácsadók érdeme. Egy nyugdíjas katonatiszt megengedhet magának efféle luxust. /Mosolyodik el nosztalgikusan./ Nekem inkább a vodka maradt, bár nyilván csak a tárgyalások megünneplésére... Meg a megfelelő alapozáshoz. /Mosolya mondandója alatt fanyar fintorrá alakul, majd az is elszivárog arcáról, kesernyés ráncokat hagyva maga után. Végül kis szünet után oldalt pillantva eltereli morózus gondolatait egy jól hallhatóan erőltetetten könnyed kérdéssel./
- És te? Mit csináltál odahaza azon kívül, hogy a tisztes üzletemberek tárcáit csented?

(124)

[Kathleen Sirett]

[2900. augusztus. 7.]

/Ám legyen, még jobban összehúzom magamon a kabátot, és jó mélyen a zsebembe bújtatom a kezem. Sose jártam túl északon, az enyhe telekhez voltam mindig is szokva. Azt hiszem, nagyon hamar végem lett volna az Északi-sarkon. Így is vacogok kicsit, de már csak női makacsságból sem kezdek el ragaszkodni egy lovaskocsi leintéséhez./
- Szóval katona és haladó alkoholista? Nem rossz.
/Úgy tűnik nem volt épp túl nagy barátságban a múlttal, amit maga mögött hagyott. Az eddig körülbelül tartott kartávolságot megszüntetem azzal, hogy közvetlen Ry mellé sorolok és belekarolok, majd újra zsebre rakom a jégcsapnak érzett kacsómat. Így ugyan egész közel ballagunk egymáshoz, össze-összeérő vállakkal, de csak nem fog tiltakozni némi testmeleg ellen a (vér)farkas-ordító hidegben./
- Lássuk csak, mit is csináltam? Ideje korán kirepültem a családi fészekből, aztán pár év múlva fel is gyújtottam, szeretett családom kiköltözése után. A köztes időben nemcsak tisztes üzletemberek, hanem nagyjából bármilyen gazdag macától és pasastól elszedtem a napi uzsipénzét. Nos, igen, nem voltam épp jó gyerek. Annyira, hogy a rendőrségnek is feltűnt, túl sok épület gyullad fel, szóval népszerűsíteni kezdtek.
/Így kimondva elég rosszul hangzik, belátom, de nem bánom. Sosem akartam agyontanult, diplomás zseni lenni, hogy akár egy vállalat igazgatónője vagy akár orvos legyek./
- Tudom, nem voltam épp jó kislány. De nem bántottam senkit, erre mindig figyeltem. Az embereknek csak a pénze bánta, de általában abból mindig volt nekik elég.

(107)

[Ry Fomor]

/Linda belekarolása váratlanul éri, nem is csoda hát, hogy a pillanat törtrészéig megmerevedik. A következő minutában aztán feszültsége felenged s készségesen bújik össze a hideg elől a lánnyal, igyekezvén testével némi szélárnyékot biztosítani a mellette lépkedőnek.
Míg az beszél, tekintetét előre és környezetére irányítja, az emlékezést egy véletlen pillantással sem zavarva, mikor aztán jól hallhatóan befejeződik a másik összefoglalója, mintegy véletlen, játékos mozdulattal oldalba löki./
- Hogy az előző életében ki mi volt, miket követett el, lényegében nem számít. Tiszta lap, ha úgy tetszik. És ha már itt tartunk... emlékeztetnélek, hogy ha már túlestél a regisztráción, ugyanannyi a pénzügyi keretünk, szóval ilyen téren ki ne merd használni a helyzetet. /Kacsint mosolyogva, majd végül, miután a piactérre értek, figyelme oldalt terelődve megakad egy, a zimankós idő ellenére is jelen lévő piaci forgatagban ténykedő fiatalon./ Főként, hogy nem tudhatod, mennyire tolerálják az esetleges konkurenciát errefelé.

/Kis ideig szemmel követi a vékonydongájú srácot, aztán már inkább a kínálatot veszi szemügyre. Végül aztán, rövid szemlélődés után bosszús fintorral összegzi a látottakat:/
- Igazából a cuccok feléről azt se tudom micsoda... Miért nincs legalább egy Viceroy felirat?

(125)

[Kathleen Sirett]

/Felnevetek Ry feltételezésén, felszabadult, igazi, őszinte nevetéssel./
- Ne aggódj, barátokat és bajtársakat nem szokásom.
/Kacsintok vissza a pasasra./
- Egyébként is, féltem a hátsóm egy kicsit a vadászoktól. Jessie-nek megígértem, hogy jó kislány leszek és felhagyok a kriminális múltammal.
/Bár ezen kívül máshoz nem igen értek, csak rajzolni tudok, azonban abból nem hinném, hogy meg tudnék élni. A problémát elnapolom, megérkezünk a piacra. A látványt azonnal elkezdem magamba inni. A nyüzsgés, a rengetegféle ember, és egyéb lény, az árusok és portékáik. A "konkurenciára" csak futólag pillantok, ennyiből is felismerem a fajtámat./
- Mindig voltak, mindig lesznek. Nem hinném, hogy gondot okozna.
/Amíg Ry még a srácot vizslatja, én az árukat böngészem. Van néhány dolog, amiről tudom feltételezni, hogy mégis micsoda, de azért akadnak érdekes formájú, színű, állagú miazmák is./
- Nekem már csak az is elég lenne, ha ki lenne cetlizve, mi micsoda. Nézd, az... Perec?
/Mutogatok az egyik standra, ahonnan tészta, sajt és só illatát hozza a szél. A kórházi borzalmas ételek után már vágyom valami rendes ízre is. A kaja még a cigi előtt foglal helyet a prioritási listán, amit természetesen a csokoládé vezet, azonban nem is álmodok arról, hogy azt pont itt fogok találni./

(108)

[Ry Fomor]

/A mutatott standra éppencsak odapillantva egykedvűen bólint, nyugtázva Linda feltételezését, s már fordul is vissza, hogy az ismerős cigisdobozformát minél hamarabb fellelje. Végezetül feladva büszkeségét már az árust keresné, azonban még éppen időben észbekapva, újból a lányhoz fordul./
- Ja, hogy perecet ennél... Hát, ha nem is az, de tuti, hogy valami sós rágcsa. /Szája sarkát felfelé görbítve grimaszol egyet, aztán mintegy magának biccentve megindul a perecárusnak titulált stand felé./
- Na, nézzük meg... De előre szólok, lufit, tükrös szívet, meg hasonló ökörségeket nem veszünk. /Rövid szünet után vállat vonva, engedékeny hangon végül azért még hozzáteszi:/ Illetve én nem veszek. A te pénzeddel te azt csinálsz, amit akarsz. Még akár rózsaszín plüsspónid is lehet, ha szerencséd van. /Morogja még csendesen, aztán megindul előre, hogy szükség esetén finoman utat törjön kettejüknek./

(126)

[Kathleen Sirett]

/A perec-féleség iránti érdeklődésemre Ry nem igazán reagál. Félrebillentett fejjel nézem a pasast egészen addig, amíg a figyelme ismét rám terelődik, és végre rájön, miért is mutogattam a perec felé./
- Igen, ennék.
/Jelentem ki határozottan, de nem követelően. Végül meg is indulunk arrafelé. Ry további kijelentésén megjátszott szomorúsággal felsóhajtok és még szipogok is egy keveset. Hiába próbálkozom, nem tudom kizárni a képet a fejemből, amin a pasas az általam összevásárolt rengeteg hülyeséggel megpakolva próbál manőverezni a piaci tömegben. Eleinte csak a vállam rázkódik, majd kitör belőlem a röhögés. Hangulatom legyilkolhatatlan, még a másik morgása után is vigyorgok./
- Szép napot! Kérnék szépen kettőt... Abból.
/Mutatok egy az egyik sült, vastagtésztás, sajttal és sóval megszórt sütemény-félére. Lovagiasan ki is fizetem mind a kettőt, majd az egyiket Ry mancsába nyomom./
- Hmmm, de jó meleg még!
/Mélyen beszívom a nemrég elkészült étel illatát. Kelt tésztából készült, így a só mellett édes illat is árad belőle. A "Hirtelen ötletből jött elhatározások" fejemben létező listájára felírom, megtanulok sütni. Egyszer. Majd. Valamikor. Addig is beleharapok a süteményben és hangos nyammogás keretében ki is élvezem, hogy valódi ÍZE van. Ha a kórházi takonyfőzeléket még egy napig ennem kellett volna, akkor valószínűleg visszamenekültem volna a csatornába a goblinokhoz./
+ És ha ők voltak a szakácsok, csak épp szabadnapon?
/Elhessegetem a rémképeket és tovább élvezem a falatozást. Két harapással később Ryhoz fordulok, és teli szájjal kezdek érdeklődni./
- Milyen?

(109)

[Ry Fomor]

/Linda kuncogására értetlenkedő pillantással, majd a kitörő röhögésre rosszalló fintorral felel. Végezetül inkább az úttörésben jeleskedik, de olyan igyekezettel, mintha csak véletlenül botorkálna nevetve pont utána a leányzó. A standhoz érve gyorsan felméri a kínálatot, aztán amíg társnője bevásárol, hátat fordítva az asztalnak a körülöttük mozgókat tartja szemmel. A meglepetésszerűen kezébe nyomott sós rudat előbb kérdő tekintettel megszemléli, majd ugyanezzel a pillantással bámul Lindára is. Végezetül egy /
- Kösz.
/elmorrantása után jó képet vágva a dologhoz nagyot harap, majd elégedetten morrantva-szusszantva esik neki a maradéknak. A felhangzó kérdésre csak hosszas hallgatás, no meg alapos és sokszor ismételt harapás-rágás-nyelés kombinációk után válaszol./
- Egész jó. /Emeli meg a kezében tartott utolsó falatot, aztán egy hajítással a többi után küldi azt is./
- Bár egy kis húst el tudnék bele képzelni. Még talán hasonlítana is a pirogra. Bár azt, ha teljesen autentikusak akarnánk lenni, zsírban kellene kisütni. /Foglalja végül össze elégedett arccal, miután kiürült a szája. Végezetül csettint egyet a nyelvével és nyammog egy sort./ És akkor most keressünk valamit, ahol inni is lehet. /Az elégedett mosoly egy pillanat alatt némi zavarnak adja át a helyét, ahogy magyarázóan még hozzáfűzi:/ Úgy értem, valami szénsavas akármit. Talán akad még itt kóla, vagy mittudomén, valami lónyál. /Mormogja még, aztán inkább a fejek fölött eltekintve igyekszik a kereséssel elfoglalni magát./ Mondjuk arra. /Indul meg végezetül egy irányba, éppencsak meggyőződve arról, nem egyedül teszi mindezt./

(127)

[Kathleen Sirett]

/Élvezettel figyelem, amint a másik is nyammog. Azt hiszem, ő sem rajongott túlságosan az eddig kapott étkekért. Képzeletben vállon paskolom magam, amíg a valóságban Ry-tól érkezik meg a válasz a kérdésemre./
- Pirog? Ammegmi?
/Bár sejtem, hogy ételféle akar lenni, de még sosem hallottam róla. Ha megkapom az információt, elraktározom./
- Igenis főnök.
/Biccentek a következő ötletre. Részemről valami forróra vágyom, talán némi fűszeres forralt borra, de előbb jobb lenne kideríteni, mi is a kínálat. Ry megindul valamerre, egy lépéssel lemaradva követem. Nagyjából fél percig sikerül a hátát figyelnem, hogy ne veszítsem szem elől, amikor is valaki pontosan közöttünk tervez átvágni, és ezzel megállásra késztet. Türelmesen, semmi éles beszólás nélkül elengedem a matuzsálem korúnak tippelt nénit, ám amíg amaz eldöcög előttem, az eddig stírölt hát (és hátsó) eltűnik a tömegben./
- B*sszus.
/Összegzem tömören és nőiesen. Oké, semmi pánik, elég feltűnő személyiség vagyok, nem kell aggódnom, hogy nem talál meg újra a pasas. Főleg ezzel a frizurával. Zsebre dugom kezeimet, és a tömeget fürkészve megindulok arra felé, amerre Ry is mehetett. Hiába nézelődök, nem látom őt. Jobb ötlet híján kihúzódom a tömegből és közvetlenül az árusok standjai előtt próbálok meg manőverezni, talán itt könnyebben kiszúrható leszek. Tévedésemre akkor döbbenek rá, amikor egyenesen nekigyalogolok egy, az áruk között válogató, nagydarab ürgének. Mivel ő volt a nagyobb, én a kisebb, ezért én leszek az aki hangosan nyikkanva seggre ül a kőre. Sűrű bocsánatkérések közepette feltápászkodom, és már surranok is arrébb, újra a tömegbe veszve. Sóhajtva megtorpanok pontosan az út közepén. Nem érdekel, hogy valaki neme akar jönni, tessék kikerülni, mert most fontos gondolkodni valóm van! Főleg azon, hová is keveredhetett eddigi társam. Amikor már ötödszörre löknek meg, feladom a merengést. Mégiscsak hülye ötlet volt középre jönni. Szerencsére az új testem vékony és fürge, így kígyó módjára át tudok jutni újra az árusokhoz. Rövid szemlélődés után rátalálok egy olyan standra, ami mellett több faláda is sorakozik. Fellépdelek rájuk, így nagyjából deréktől felfelé kilátszódom a tömegből. Innen könnyedén megtalálhatom Ry-t, kivéve, ha a dobozok tulaja előbb le nem szed onnan./

(110)

[Ry Fomor]

/Hatalmasra meredő szemmel csodálkozik Lindára Ry, szája sarkában bújkáló mosollyal elárulva gesztusának túljátszott voltát./
- Mi az, hogy nem tudod mi az a pirog? Jaa, nem a klasszikus gyorshambi, hogy is ismerhetnéd az egyszerű vidéki ízeket, te gyermek...? /Visszafojtott vigyora végül csak győzedelmeskedik s egy kacsintás kíséretében végül csak megadja a felvilágosítást./ Igazából egyszerű sós, kelt tészta, mindenféle jóval töltve... hússal, zöldséggel, mikor mi akad... Aztán a batyu forró zsírban vagy olajban, vagy jobb híján kemencében, netán sütőben kisütve. Tucatszám zabáltam belőle amikor... nos, amikor csak volt rá lehetőségem. /Vigyorog kényszeredetten végül.

Mikor aztán végre talál egy üdítősstandot a mögötte ácsorgó coffos kislánnyal (akin mellesleg csak éppen annyi egérszerű jelleg ütközik ki, hogy csak még aranyosabb legyen a mozgékony kis orrocskájával), hátrafordulván már csak a lány hűlt helyét találja./
- Nekem egy szénsavas limonádé... ööö.... inkább egy forró gyümölcstea lesz. Te mit...? /A félbeszakadt kérdést szemöldökének megemelintésével már csak gondolatban fejezi be, majd hümmögve és fejvakarva enyhe bosszankodással lát neki a felkutatásának. Rövid, tétova nézelődés után alkalmatos fellépő után néz, azonban az üdítőt árusító kislány mozgékony orrocskájára vetett pillantás után mégis inkább elveti annak székének rekvirálását. Újabb két másodperc bosszankodás után Jessie szavai ugranak be neki./
+"Van rá esély, hogy kihámozza a gondolataid közül" Nofene. Vagyis...+ /Előbányássza kabátja mélyéről a Gryfftől kapott holokomot, majd az útmutatásnak megfelelően hívás üzemmódba teszi./

- Linda. A frissen nyírt punkfrizurás, fekete hajú, szürkés szemű kiscsaj a kórházból, meg korábbról.

- Üdv. /Kezd bele végül, miután a szerkezet jelzi, talált valakit az adatbázisban. +Ha nincs válasz, akkor is legrosszabb esetben hangpostára vagy mire kerül.+/ Itt vagyok /Pillantása a stand fölött kifeszített ponyvára esik./ ez alatt a kopott, szürkéskék ponyvánál, ha nem látnád. Egy cuki kislány a teaárus, bár szerintem ezt nem fogod onnan látni, akárhol is vagy. Várok tíz percet, ha addig sem kerülsz elő, megiszom a te italodat is. Öhm... Vétel. /Zárja végül az adást, aztán homlokráncolva kapcsolja készenléti helyzetbe a kommunikációs egységet, majd a kapott pohárból olykor kortyolgatva, a tömeget fürkészve várakozni kezd./

(128)

[Kathleen Sirett]

/Nézelődésemnek a stand tulaja vet véget. Eleinte csak mérgesen és válogatva emlegeti őseimet, köztük szülőanyámra utalgat, mint a legősibb mesterség képviselőjére (nem, nem barlangrajzfestőre). Fél perc múlva már tettlegesen is kifejezi nem tetszését, épp amikor mintha megláttam volna Ry-t. A manus a derekamnál fogva leemel, és tovább fojtatja a szidalmazásom, amiért én a becses kis ládáira rá mertem állni./
+ Az egy dolog, hogy anyámat szidod, de engem is?! +
/Amint a lábam földet ér, lendületből perdülök, hogy megmondjam a véleményem a fickónak, de nemtetszés nyilvánítás helyett csak csuklani tudok. Az ürge legalább két méternél kezdődik, és az alkarja másfélszer akkora, mint a combom./
+ Mi van, itt mindenki spenótot zabált? +
/A felmentősereg nem érkezik, kénytelen vagyok lassan behátrálni a tömegbe, még mielőtt erőszakot alkalmaz rajtam. Mielőtt ismét kétségbeesnék, a kabátom zsebében valami állatira nekiáll csipogni. Nem kiscsibe, csak a holokom. Némi forgatás után benyomom az egyik gombot, reménykedve, hogy nem most aktiváltam az önmegsemmisítést./
- Helló Houston, van egy kis gond. El vagyok veszve és nincs recepciós pultos néni, aki bemondaná, hol szedj össze. Ha megtalállak, veszel nekem héliumos lufit és rám kötöd. Jövök, vétel vége.
/Azonnal a ponyvákat kezdem figyelni. Szerencsére nem mindegyik árus fölött lóg, és a többség színes, figyelemfelkeltő. Három, a leírásnak megfelelő színt látok, az egyik elég messze, Ry addig csak nem jutott el, a második abban az irányban van, ahonnan jöttünk, így megindulok a harmadik felé. Ebben a tömegben hihetetlen mázlinak érzem, amikor megpillantom Ry-t. Felsóhajtok és gyorsan átfurakodom a népség között./
- Bocsi, nem vagyok egyszerű eset, nagyon könnyen képes vagyok eltűnni, bármerre, bármikor.
/Annyira nem vagyok katasztrófa, ahol egyszer jártam, oda bármikor visszatalálok, de nem vagyok hozzászokva, hogy van egy társam, aki mellől nem kéne elveszni. Majd gyakorlom. Ry mögött elhajolva megszemlélem a cuki hölgyikét, rávigyorgok és én is kérek némi teát, hogy a forró ital átmelegítsen./
- Mi ezek után a terv, főnök?

(111)

[Ry Fomor]

/A bocsánatkérést egy vállrándítással intézi el, majd miután röviden rendezi a lány teájának árát is, karját ajánlja Lindának./
- Ha ilyen könnyen lerázlak, még ha nem akarlak is, inkább csatlakozz fel.

- A terv...? /Emelinti kérdőn szemöldökét./ Ha jól rémlik, valaki javasolt egy héliumos lufit. Tuti találok valahol valami cuki rózsaszínt, hogy passzoljon az egyéniségedhez. /Vigyorogva, fizikai megtorlásra is felkészülvén megvárja a hatást, közben jót derül a maga elé képzelt látványon./ De komolyra fordítva a szót, cigiért jöttem... tünk. Jöttünk. Apropó... Kislány, figyelj csak! /Fordul az egérszerű lánykához./ Hol lehet errefelé viszonylag olcsón dohányhoz jutni? Nem kell elit, csak füstöljön...
- Ott a sarkon /Mutat el a lányka pillanatnyi gondolkodás után a sátrak, standok, ponyvák rengetegében egy irányba./ Grahr boltjában vannak ilyesmi dolgok. Az a sárga keretű, üvegablakos kis pavilon az, nem fogják eltéveszteni.
/A kapott útmutatás birtokában aztán Lindának csak a szája sarkából morogja:/ Végső soron tuti van errefelé valami herbária, ott meg a sok szárított gizgaz között csak találunk valami füstölnivalót. Szegény ember vízzel főz, vagy mifene. /Kap még egy kacsintást a másik, aztán a pasi a jelzett irányba indul./

(129)