Piac

[Alyara Nirois]

A város főterével merőleges, hosszú utcában található meg a piac. Könnyű megtalálni, hiszen csak egy kicsit fülelni kell, hogy meghalljuk a végtelen nagy zsibajt, ami a piac hangulatát idézi.
Totális káosz jellemzi az utat, alig lehet elférni, annyi itt az árus. A portékáinkra és a kártyáinkra jobb, ha nagyon figyelünk, hiszen az ilyen nagy tömeg kincsesbánya a zsebtolvajok számára.

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Mira]

*Előzmény*

Vera Rider [2900. augusztus 4., szerda; dél körül]

A piacon nagy a nyüzsgés. Mindenhol kofák kiáltoznak, portékájukat kínálják. Észre sem vetted, de időközben a Margot-tól kapott munkaruhád valahogy visszaolvad az eredeti öltözékeddé. A piros kendőddel a szádon kilógsz a polimetroni sokaságból.

Nincs szerencséd, a tömegben sem Alyarát, sem pedig Selynát nem találod. Hiába menetelsz a sokaságban.

Úgy egy jó tízperces keresgélés után valaki megérinti a derekadat. Hogyha lenézel, egy kissé lihegő kisfiú tekint föl Rád könyörgő szemekkel.

[Vera Rider]

/A piacon zajlott az élet. Árusok hangjától volt hangos a piac. Ahogy szertenézek nem látom sehol egyik keresett nőt sem. Viszont ahogy pásztáztam a terepet észrevettem, hogy a levegő hőmérséklete kissé változik körülöttem. Láttam ahogy a karomról eltűnik a munkaruha és a helyében csak a bőröm látszik. A kendő is visszakerült a szám elé és a teljes öltözékem újra az a kis tavaszi ruha volt amit eddig viseltem.
+Mi a? Lehet, hogy ha már nincs rá szükségem eltűnik, vagy csak a rengetegben válik ismét láthatóvá. Ki tudja?
/Gondolatmenetem azonban egy érintés szakította félbe. Valaki megérintette a derekamat. Bár velem szemmagasságban nem láttam senkit ezért, lenéztem magam mellé. Egy kisfiút pillantottam meg aki kissé lihegve, párás tekintettel néz föl reám. Leguggoltam a kis srác mellé és megsimogattam a fejét./
- Mi a baj kisfiú?
/Kérdeztem tőle barátságosan lágy hangon./
+ Jó tudni, hogy az együttérzés még megmaradt a szívemben.
/De ekkor egy fura megérzésem támadt. Minek hatására, kiveszem a kis gúlát a zsebemből és a másik kezembe rejtettem azt./
+ Egy zsebtolvajnak könnyű lenne elcsennie ha így guggolok, jobb ha a markomban marad a kis mütyür.

(54)

[Mira]

[2900. augusztus 4., szerda; dél körül]

- Szia. A nevem Henri - mutatkozik be a srác. - Végre beértelek! Utánad küldtek. Egy férfi vár Rád pár utcával arrébb. Nagyon aranyos volt, pénzt ígért, hogyha elvezetlek hozzá. Velem jönnél, kérlek?

Könyörögve tekint Rád rongyos kis ruhájából. Kerek arca maszatos a kosztól, szőke haja is tiszta mocsok. Szüksége van a pénzre.

[Vera Rider]

- Szia. A nevem Henri - válaszolta nekem a fiú - Végre beértelek! Utánad küldtek. Egy férfi vár Rád pár utcával arrébb. Nagyon aranyos volt, pénzt ígért, hogyha elvezetlek hozzá. Velem jönnél, kérlek?
/A kisfiú szavai őszintének tűntek. Ahogy láttam szegény kisfiút, nagy szüksége lehet a pénzre. Én is adnék neki, ha tudnám kezelni ezt a kütyüt./
- Persze veled megyek, vezess hozzá.
/Egészen megesett rajta szívem. Mikor láttam, hogy szemében öröm csillan, nagy öröm tölt el. A fiú elindult én pedig utána a sétáltam. mikor már kiértünk a piac területéről, a kütyüt elsüllyesztettem a zsebemben. Nemsokkal később a kisfiú megállt én pedig csak vártam./

(55)

[Mira]

[2900. augusztus 4., szerda; dél körül]

Henri a piac közelében állt meg egy hintónál. A kocsis most egy érmét dob felé, hogy látja, megérkeztél, mire a gyermek elrohan. A díszes, aranyozott, egyszóval főúri hintóból egy úrhölgy tekint le rád a széthúzott bíborfüggönyök közül. Kerek arcát fonott hollóhaja keretezi, mélyzöld tekintetével téged vizslat. Kecses, hófehér kezével vérvörös ajkai előtt elnyom egy ásítást, majd ugyanazzal a kacsóval int neked, hogy fáradj be a hintóba.

Hogyha beülsz a festett tető alá a pihe-puha mélyvörös huzatú ülésre, a hölgy arisztokratikus felsőbbséggel vár arra, hogy bemutatkozz. Méregzöld ruhája fölött koromfekete köpenyt hord, hajában egy madártoll virít. Nem tűnik túl barátságosnak, de nem is ellenszenves. Egyszerűen csak egy kékvérű nő.

[Vera Rider]

/Csak mikor megálltam, vettem észre, hogy egy hintóhoz vezetett a kis srác. A hintó a középkor stílusát idézte, aranyozott volt akárcsak a főúri lovaskocsik a középkorból./
+Ezt a hintót látva inkább a múltban érzem magam, mintsem a jövőben.
/A kocsis egy érmét dobott a kisfiú felé, aki elkapta azt, majd örömmel az arcán elrohant a piac felé.
A hintó bíborfüggönye mögül egy nő tekintett kifelé. Fekete fonott haja és bőre arról árulkodott, hogy ő is arisztokrata származású. A nő ásított egyet, majd intett, hogy szálljak be. Egy részem nem akart beszállni puszta bizalmatlanságból, de valamiért mégis megtettem./
+ Fene a nagy kíváncsiságomra.
/Beültem a puha mélyvörös huzatú ülésre, egészen passzolt az én ruhámmal.
A nő velem ellenben méregzöld ruhát viselt, a hozzá illó fekete köpennyel. Fekete hajában pedig egy tollat véltem felfedezni.
Csak arra várt, hogy bemutatkozzam, így nem is várattam sokáig./
- A nevem Vera Rider. A XXI. század szülötte. És önben kit tisztelhetek?
/Mutatkoztam be neki, remélve, hogy ő is megteszi majd. Miközben kis komolyságot erőltettem magamra./

(56)

[Mira]

[2900. augusztus 4., szerda; 13h körül]

- Szólíts "Úrnőm"-nek - utasít a hölgy. - Vera, nem is húzom tovább a drága időmet, gyorsan a tárgyra térek. Látom, hogy nem vagy tagja egyetlenegy céhnek sem, ugyanakkor halálosan tartozni akarsz valahova. És esküszöm neked, a halál ezek után nem lesz akadály - hogyha csatlakozol a céhemhez. A legelőkelőbb körökbe nyersz majd betekintést, a legfinomabb selymeket fogod hordani, és a legfinomabb ételek lesznek folyamatos csemegéid. És hogy miért ajánlom ezt mind fel neked? Először is azért, mert megvan benned a tehetség, másrészt pedig azért, mert látok benned valakit.

- Persze, megértem, ha hirtelen nem tudsz dönteni, hisz nem is igazán értheted most ezt az egészet. Ugyanakkor feltétlen szükséges leszögeznem, hogy még egy ilyen ajánlatot sohasem fogsz kapni. És ha nem vagy Sólyom, rengeteg nyitott ajtó bezárul előtted más városokban is. Csak ebben a céhben van lehetőséged globális babérokra törni, kedveském.

- Döntsd bölcsen. Ha nem csatlakozol most, sohasem fogsz tudni. És ha visszautasítasz, az nem kívánt következményekkel is járhatnak - amiről természetesen nem beszélhetek.

[Vera Rider]

/A nő bemutatkozott, bár inkább tűnt utasításnak, mintsem bemutatkozásnak./
+ "Úrnő"? Az biztos, hogy nem küszködik Ego hiánnyal.
/A nő közben folytatta mondókáját. Bár nagy mennyiségű szóáradatot zúdított rám, túl sokat nem tudtam kihámozni belőle./
- Mielőtt megfontolnám az ajánlatod, kérlek áruld el, hogy a ti céheteknek mire törekszik. Elvégre minden csoportnak van valami célja.
- Meg már ajánlottak nekem egy céhet, amelyet egy bizonyos Alyara vezet. Kérlek mesélj kicsit többet a céhedről, hogy könnyebben mérlegelhessek.
/Bár a nő utolsó mondatain elég sejtéjerek voltak mégis kicsit többet akartam tudni./
+Nem kívánt következmények? Nem tudom ez mit takar, de addig biztos nem fogadom el az ajánlatot amíg kicsit többet meg nem tudok./

(57)

[Mira]

[2900. augusztus 4., szerda; 13h körül]

- Az alakváltók nem feltétlen halhatatlanok. Azonban nekünk olyan törekvéseink vannak, amikhez hosszú-hosszú évek szükségesek - felei a nő. - Hogyha csatlakozol hozzánk, olyan életcélt választhatsz magadnak, amilyet csak szeretnél. Velünk bármire képes lehetsz. Az idő nem lesz többé akadály, az emberi határok kitágulnak. Határ a csillagos ég.

- Konkrét törekvésünk a más fajokkal való... nos, békés élet - a nő gúnyosan elmosolyodik, amitől sejted, hogy jóval többet takar ez az egy mondat, de úgy érzed, jobb, ha nem kérdezed meg.

- Alyarához akarsz csatlakozni? - háborodik fel az úrnő. - Ostobaság, az a lány nem tud semmit! Csak egy kölyök Merlin védelmében. - A Merlin szót a nő szinte kiköpi a száján, arcán gyűlölet szalad át. - Nem, nem, nem, arról szó sem lehet! Hozzánk kell tartozz!

*Iparkodjunk egy kicsit, Laki már vár. *

[Vera Rider]

/A nő még mindig csak olyan ígéreteket tesz melyek önmagukban többértelműek. Sőt egyre inkább az az érzésem támad, mintha egy maffiafőnökkel beszélnék. Talán azért mert a csillagokat is leígéri az égről. És ez az állításom egyre jobban beigazolódott./
- Konkrét törekvésünk a más fajokkal való... nos, békés élet.
+ Ez a gúnyos mosoly és stílus. Mint amikor valaki teljes mértékben ferdíti az igazságot. Eddig se volt túl szimpi, de most már kezd a hideg futkosni a hátamon tőle.
/Amikor megemlítem Alyát, a nő szinte felrobban mérgében./
- Alyarához akarsz csatlakozni? Ostobaság, az a lány nem tud semmit! Csak egy kölyök Merlin védelmében.
/Miközben Merlin nevét említi, már fortyog a dühtől./
- Nem, nem, nem, arról szó sem lehet! Hozzánk kell tartozz!
+ Most bújt ki a szög a zsákból. Tényleg nem komplett ez a nő. Komoly tervei lehettek velem, ha ennyire ideges lett. Bár most azt súgják az érzékeim jobb ha lépek mielőtt még megtudom a kellemetlen következményeket.
- Sajnálom, de vissza kell utasítanom az ajánlatát.
/Válaszolok neki, majd lassan sólyommá alakulok át, majd kirepültem a hintó ablakán. Nem törődve az esetleges következményekkel./

(58)

[Mira]

[2900. augusztus 4., szerda; 13h körül]

Ahogy repülsz, egyre inkább azon jár az agyad, hogyha Alyát ennyire ellenzik az Úrnő által képviselt népek - akkor érdemes lenne Alyához csatlakozni. Elvégre ismerheti ezeket a fura fekete köpenyegeseket, ennél fogva a törekvéseiket is. És ez a "kölyök" talán védelemmel is szolgálhat. Elvégre Gaeva is azt javasolta, hogy keresd meg ezt a lányt. Alyara biztos rengeteg mindenben fog tudni segíteni.

Repülés közben feltámad a szél, és elkap egy nagyobb fuvallat. Egyenesen a Teleportkapu előtt tesz le. Úgy érzed, el kell hagynod Polimetront, hogy megtaláld Alyarát. Talán vissza kéne térned H'Sekiratba.

*Folytatást írd a Teleportkapuhoz.*

[Legion]

/Ahogy besétáltam Polimetronba, valahogy másra számítottam. Ahhoz képest, hogy az alakváltók városában jártam, szinte alig láttam állatokat. Némi bolyongás után egy piacon bukkantam ki. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen még létezik. Kiköpött mása volt a régi vásári piacoknak. Séta közben alig lógtam ki a tömegből. Főleg hogy kicsit hűvösebbé vált az idő, ezért összehúztam magamon a kabátot. Csak egy voltam a hullámzó tömegben. Egy-egy standnál, kirakatnál megálltam, hogy megnézzem a portékákat. Itt már látszott, hogy mégis csak eltelt kilencszáz év, mióta utoljára piacon voltam. A legfurcsább kinézetű és illatú gyümölcsök és édességek sorakoztak egymás mellett. Más helyeken pedig olyan mütyűrök és kütyük voltak kusza össze-visszaságban kirakva, amikről még csak sejtésem se volt, hogy mire lehetne használni. Végül egy kis kávézóba ültem be a szél elől. A pincérnő bájos volt és egy táncosnő kecsességével mozgott./
- Jó napot. Csak valami forrót és élénkítőt kérnék. Jó nagy pohárral. Van esetleg egy újságuk?
/Kedvesen köszönt én pedig finoman viszonoztam kedvességét. Hamarosan egy különös színekben játszó sűrű itallal tért vissza. Az íze leginkább a teára hasonlított, de opálos színe és lórugás szerű hatása alapján valami komolyabb volt mint sem egyszerű tea. A lány kerített nekem egy újságot is, hasonló adatlemezen és leolvasóval mint a térképem./
+ Lehet be kéne szereznem egy rendes kézi gépet.
/Jó darabig olvasgattam és az italomból is elfogyasztottam még egyet mire odakinn besötétedett és a vendégek is megfogyatkoztak. Mindössze egy kis társaság beszélgetett az egyik asztalnál és még elszórva két-három ember ücsörgött benn. A harmadik pohár italnál a pincérnő is odaült hozzám, állítása szerint, hogy ne unatkozzak egyedül. Semleges dolgokról beszélgettünk, ismerkedtünk./

(130)

[Caridwen]

*Éadrom*

/Már jó ideje csevegett veled a pincérnő, kedves és figyelmes volt, láttad az arcán, hogy hiába nem túl mély filozofiai kérdéseket bontogat a beszélgetés részéről azért nagyon élvezi. Végül a főnöke szakította meg a beszélgetéseket, ugyanis éppen csak kicsit ingerülten, talán hogy a vendégeket lehetőleg ne sértse meg, de elhívta mellőled a lány lángoló arcán pedig látszott, hogy zavarban van attól, hogy a főnöke rajta kapta, amint órák hosszat veled cseveg.

Amikor a lány felpattant és egy rövid búcsú után elsietett valami más vonta magára a figyelmed. Hihetetlen érzés söpört végig rajtad, olyan elemi és ősi, amit nem tudtál hová tenni. A lelked egy része mintha felébredt volna és egy pillanatra megszédültél, ahogy a tudatod mélyéről egy ősi emlék lebegett fel.

Ott álltak melletted mind, úgy érezted így legyőzhetetlenek vagytok, hitted őszintén, hogy győzni fogtok, hiszen győznötök kell. Láttad ahogy Leviathan egy öblös kacaj után leveti magáról emberi testét és éteri óriásszörny alakjában veti magát a közeledő angyalok felé. A torkából felhangzó ordítás végigvibrált a testeden és összefonódott Belphegor lány női kacajával, aztán a lángoló fegyverek felemelkedtek és elkezdődött a harc...

Arra térsz magadhoz, hogy a földön fekszel, nem is tudod mikor zuhantál le a székedről oda és egy férfi hajol föléd. Aranyszín szemeiben van valami borzasztó ismerős, de ha beleőrülsz akkor sem tudod felidézni hirtelen hol találkoztatok már...
Ő csak néz le rád, nem tudod eldönteni, hogy döbbenten, vagy valami más érzelemmel./

[Legion]

- Látta valaki azt a kamiont?
/Belebámulok az ismeretlen férfi szemébe, majd feltámasztom magam és óvatosan szétnézek. Beletelik pár pillanatba, mire sikerül összerakni magamban, hogy hol s mikor vagyok./
- Aha, szóval nem kamion volt. Mi történt?
/Feltápászkodok és bocsánatkérően pillantok körbe mielőtt visszaülök a székembe. Intek a pincérnőnek./
- Egy pohár vizet, ha kérhetnék!
/Megvárom a vizet és közben az idegen felé fordulok./
- Ön orvos, vagy csak segíteni akart? Mellesleg ismerem önt?
/A hideg víz jót tesz a fájó fejnek. Bár hogy az emléktől vagy a földet éréstől fáj-e, az igen jó kérdés./
+ Mi a fenét láthattam? Megint egy emlék? Az a valami Leviathan lett volna, és a nő? Belphegor?
/Az emlék foszlányai még ott éltek bennem, sokkal inkább éreztem mint sem tudtam a válaszokat. Tudtam, hogy angyalként sok csatában vettem, vehettem részt és úgy tűnt, hogy a csaták valahogy komoly köteléket jelentettek az angyal-lelkemhez./
+ Legalább biztosra tudnám hogy ki voltam.

(131)

[Caridwen]

*Éadrom*

/A férfi pár pillanatig nem moccan, csak rezzenéstelen arany szempárral bámul téged, majd szép lassan megelevenedik, mint egy ősi szobor, úgy kel életre.
Ahogy föláll szinte minden mozdulatából egy harcos könnyedsége sugárzik, és a tesmete sem éppen aktakukacra utal. Jó két méter magas és a karján látod ahogy minden mozdulatra feszülnek az izmok. Nem látsz nála semmilyen fegyvert, de még így is valami csendes fenyegetés árad belőle./

- Csak annyit láttam, hogy lezuhan a székről... /szólal meg egy idő után mély dübögő hangon. A pincérnő közben kihozza a vized, de egy kicsit lelassít és szinte öntudatlanul de igen nagy ívben megkerüli a férfit. Aztán amikor visszaér a pulthoz látod hogy továbbra is titeket figyel, azonban elővesz egy kis csokoládét és falatozni kezd./

- Nem, nem vagyok orvos. /kacag fel öblösen, aztán szinte fémmé szilárdul arany tekintete a következő kérdésedre./
- Nos... talán igen, talán nem, pont ezért jöttem ide. Ismersz te engem? /kérdezi nagyon is komolyan, hiába hangzik különösen a kérdés. Közben leül veled szemben és ahogy a kávézó esti fényei megvilágítják az arcát csak még jobban erősödik benned az érzés, egy kitörni készülő emlék, aki azonban még nem szabadulhat. És közben furcsán megéhezel, úgy kedved lenne nassolni valamit./

[Legion]

- Miért van olyan érzésem, hogy nehezen fogunk így egyről a kettőre jutni?
/Intek a pincérnő felé és megvárom míg közelebb lép./
- Kérem kisasszony, tudna nekem valami szendvicset vagy rágcsálni valót hozni? Nagyon megköszönném.
/Gyorsan utána számoltam és lemondóan konstatáltam, hogy ideje lesz lassan rendes munkát keresni. Miután beszéltem a pincérnővel és egy hálás mosollyal is megtámogattam a kérésem, alaposabban szemügyre vettem az idegent. Arany szem, a vonásai se egyszerű embert sejtetnek, a mozgása pedig akár egy ragadozóé./
+ Olyan az izomzata, mint egy megfeszített íjhúr.
- Hát na, én csak a földet érést éreztem, hát nem volt kellemes. De ne kanyarodjunk el. Azt túlzás lenne mondani, hogy ismerem önt. Legalábbis most nem. Ha találkoztunk is, az nem mostanában volt, de amíg nem árulja el a nevét vagy hogy honnan kellene ismernem, addig nem tudok segíteni. Az én nevem Éadrom, bár kétlem hogy jelenleg ez mondana önnek bármit is. Csak nem rég óta használom ezt a nevet, eddig, nos, nem nagyon jártam ezen a vidéken. De egyáltalán miért is feltételezni, hogy ismerem önt? Az biztos, hogy egy magafajtára emlékeznék. Főleg, hogy feltűnően nem, khm... egyszerű halandó. Ráadásul lerí önről, hogy nem egy könyvelő, én pedig mostanában nem sok csatában vettem részt. Úgyhogy örömmel várom, hogy felvilágosítson.

132

[Caridwen]

*Éadrom*

- Sokan mondták már hogy nehéz eset vagyok... /mosolyodik el a férfi, majd hátradől és elégedetten figyeli, amint kis idő után a pincérnő három ízlésesen feldíszített tapaest, mellé valami tortállához hasonló csillagalakú ráncsát egy különös bordó színű szósszal, aminek kissé sonkás illata és íze van enyhe paradicsomos fűszerezéssel. Közben észreveszed, hogy a közeletekben ücsörgök is rendelni kezdenek, így a lánynak nincs nagyon ideje maradni, mert mindenfelé hívják, az a pár ember, aki így estefelé még maradt.
A férfi akkor szólalt csak meg, amikor a pincérnő már messzebb járt. A pillantásával követe, amíg falatozni nem kezdett a pultnál, de aztán visszafordította feléd a pillantását./

- Nos mondjuk úgy, hogy megérzés... /mosolyodik el, és ismét jó alaposan végigtanulmányozza az arcod, mintha keresne valakit a vonásaid között./
- Mellesleg mondjuk hívj mondjuk Zebnek, az éppen úgy megteszi most, mint bármi más. És valóban nem ismerlek most még, de igen, azt hiszem ismerlek, illetve ismertelek... legalábbis majdnem biztos vagyok benne... De majd meglátjuk.
/Kissé hátrébb dől, és a tetoválások mintha vörösesen drengeni kezdenének az arcán, aztán pedig három pár hollófekete szárny szellemszerű képe jelenik meg a háta mögött, hogy aztán egy pillanat alatt ismét láthatatlanná váljon./
- Nem, nem vagyok ember, pontosan úgy, ahogyan te sem voltál az soha. /mondja nyugodtan karjait keresztbe fonva a mellkasán./
- Csak az a kérdés az vagy-e, akire én emlékszem....

[Legion]

- Köszönöm kisasszony!
/Állom Zeb tekintetét, majd miután hátradől nekikezdek falatozni. A tapaessel már találkoztam korábban, így azzal kezdek de belekóstolok a rágcsálnivalóba is. Az evést felhasználom arra, hogy legyen némi időm átgondolni a dolgokat. A szárnyai képére csak felhúzom a szemöldököm./
+ És én még azt hittem te is sidhe vagy.
/Megpróbáltam visszaemlékezni, hogy milyen angyalokról hallottam fiatalon és átkerülésem óta, de a "Zeb" név nem rémlett. A három pár szárny annál beszédesebb volt./
- Seraphim? Így már érthető. De had javítsam ki, voltam ember, régen. Örvendek, Zeb. Ha nem hargszik meg, én kihagynám a bemutatót. Kicsit berozsdásodtam ilyen téren.
/Iszok még egy kortyot, majd magam is hátra dőlök és néhány percig elmélkedek azon, hogy hogyan is folytassam./
- Nem, ha őszinte akarok lenni, akkor nem az vagyok akire emlékszik. Már nem, még nem... Vagyunk néhányan, kevesen, akik jelen állapotunkban nem bírunk se teljes tudásunkkal, se teljes hatalmunkkal. Olyan ez, mint ha egy kancsóból kiöntenénk a forrásvizet egy tálba és a tengerből merítenénk a kancsóval. Elhiheti, számomra is különös ez az egész és bár karnyújtásnyira vagyok attól, hogy az legyek aki valaha voltam, vagyis talán sokkal több, de egyenlőre más dolgok igényelték a figyelmemet. Sajnálom, ha ezzel csalódást okozok, de egyenlőre csak morzsáit birtoklom régi tudásomnak, így legyen bármilyen fájó, de nem ismerem meg önt, Zeb.

(133)

[Caridwen]

*Éadrom*

- A részletekbe inkább ne menjünk bele, hogy ki is mi vagyok, de nem ember, maradjunk ennyiben. /legyint nagyvonalúan, aztán kissé előrébb dől elgondolkozó mosollyal az ajkán./
- Nem barátom, soha nem voltál teljesen átlagos ember. A tested, mind a régi, mind ez az új arra lett alkotva, hogy angyali lelked illeszkedjen bele, talán ez így kicsit degradálóan fog hangzani, de gazdatest voltál mindig is. Talán javít a helyzeten, ha azt is hozzáteszem, hogy a saját gazdatested... /von vállat ismét.

A következő szavaid végén pedig csak felnevet, immár őszinte derültség ül ki az arcára./
- De kölyök, én kezdek egyre biztosabb lenni benne, hogy én ismerlek... Habár bevallom ez a gazdatested kissé talán karótnyeltebb, mint az utolsó akire emlékszem... Mintha a lándzsád egy részét feltolták volna a seggedbe. /vigyorodik el, majd int, mintha elhessegetné a dolgot./

- Nah de kérlek ne sértődj meg, én mindig ilyen vagyok, nem személyeskedés... Mellesleg nem is kell, majd ha visszakapod az angyallelked emlékezni fogsz rám, emlékezni fogsz ránk... /mosolyog./
- Amúgy mi a helyzet veled? Rendkívül gondterheltnek tűnsz. /érdeklődik közben vet egy pillantást a körülöttetek falatozó emberekre./

[Legion]

- Na igen, az elég feltűnő, hogy nem vagy egyszerű ember. Bár, ebben a világban kérdéses, hogy ki számít egyszerű embernek. Lépten-nyomon angyalokba, sidhékbe, vérfarkasokba, vámpírokba és alakváltókba botlik az ember. Az egyéb furcsa lényeket nem is említve. És igen, feltűnt, hogy a mostani kelyhemben még van bőven hely. De azért megnyugtató, hogy nem akar kitúrni senki. Már úgy megszoktam, hogy létezem.
/Az arcom valahol a kétkedés és a mosolygás között állhat valahol, mikor a karótnyeltségemről beszél./
- Eh, hát azok után amiken átmentem mostanában, szerintem még jól tartom magam. Lándzsa? Eddig lándzsáról legfeljebb álmodtam, mikor próbálkoztam csak egy vékonyka kardot sikerült egyenlőre előhívnom, bár közben egész szépen lelaktam egy kórtermet.
/Röviden felkacagva emlékszem vissza hatalmam korai próbálgatásaira./
- Lehet hogy te ismersz, de én még mindig nem tudok, szinte semmit rólad. És mit ne mondjak, különös véletlen, hogy pont itt és pont most találkozunk.
/Kiürítem a poharam és összehúzom a szemöldököm. Mióta itt vagyok nem egy emberben kellett csalódnom. Valahogy, mint ha maga a világ nem lenne képes elfogadni engem, legalábbis néha így éreztem a szentély óta./
- Gondterheltnek? Miért lennék? Az első angyalok akikkel újfent megismerkedhettem, nos, inkább hasonlítottak részeges kocsmatöltelékekre mint sem angyalokra. Aztán lefutottam a köreimet a Fényhozóval is, na igen, lehet nem ártana többre emlékeznem. Pillanatnyilag a hátam közepére se kívánom, pedig anno a Pokolba is követtem. Oh, és ne felejtsük el azt sem, hogy első estémen H'Sekiratban rögtön megcsapolt egy vérivó. Oh, és kevés híján segédkeztem egy genocídiumban. Szóval elég mozgalmas hetet tudok magam mögött. De azóta utazgattam kicsit és a sidhék leendő királya egész rendes fickónak tűnik. És veled mi újság?

(134)

[Caridwen]

*Éadrom*

- Hát igen, minden kornak megvan a maga szépsége... Rómában a feslett erkölcsöket szerettem igazán, még Dee-vel is versenyre keltem néha, habár azt a szoknyapecért elég nehéz lehagyni... Habár téged sem kellett félteni. /vigyorodik el ismét. Láthatóan borzasztóan élvezi, hogy ilyesmikről sztorizhat, aztán amikor eszébe jut, hogy te talán nem is emlékszel, akkor beletúr hofehér hajába. /
- Nem emlékszel Juliára? Tényleg nem? Pedig amit Julia meg Dee az impluviumba csinált, az mostanság egy elég beteg pornófimben is meredeknek számítana... Mondjuk azért téged sem kellett félteni, azzal a kislánnyal a réten... Hogy is hívták? Erica? Valami északi rabszolgalány volt, nem? Nah mindegy, most valahogy nem tűnsz olyannak, aki annyira élvezné, ha elsztotiznám az egészet. /von vállat egy idő után megadóan.
Azonban pont amikor befejezi ismét enyhe fejfájás tör rád, habár ez nem olyan elemi mint az előző és egy kép villan be hirtelen, és egy pillanatra mintha magadon éreznéd a mediterrán nap forróságát a talpad alatt pedig a selymes füvet ahogy futsz a lány után..../

- Hahó kölyök, itt vagy még? /térsz magadhoz arra, hogy Zeb a szemed előtt lóbálja a kezeit./
- Nah végre, már azt hittem elaludtál. Amúgy éppen azt mondtam, hogy szerintem nem furcsa, elég kicsi ez a világ ahhoz hogy összefussunk, habár találkozhattunk volna máshol is... nem tudok róla, hogy lenne bármi különös ebben a helyben. Vagy már kezdesz paranoiás lenni Gion? /pillant rád felvont szemöldökkel.
Aztán az elmúlt napjaid történetét már érdeklődve hallgatja végig, egészen komolynak tűnik, amíg rád figyel, és azután sem viccelődik, amíg beszél./
- Kik voltak azok az angyalok? Mellesleg Luc mostanság elég furcsa korszakát éli, le sem lehet vakarni Danuról.. ilyenkor egyszerűen elviselhetetlen... Hidd el mostanság mi se túl gyakran látogatjuk, de reménykedek benne egy kis magány majd észhez térití és lassan csak összeszedi magát. Mellesleg milyen vérivó? Ha jól tudom az angyalvér elég ártalmas nekik... És új király lesz? Erről még nem is hallottam, pedig érdekes sztorinak tűnik, talán még lakoma is lesz. /mosolyodik el./
- Amúgy köszönöm megvagyok, próbálom összetartani a bandát ilyen unalmas időkben, meg keresek éppen valakit, tehát utazgatok én is.

[Legion]

- Róma? Azt hiszem inkább nem... most már mindegy.
/Próbálom még fél úton megakasztani, de nem sikerül. Bár be kellett látnom, hogy talán kár ennyire merevnek lennem. Régen boldog voltam, bár régen nem is volt szárnyam. Minden esetre csak nem átkoznak el, ha magamat is boldoggá teszem, legalábbis, ha közben tartom a mértéket. Nem is tudom, hogy Zeb kisugárzása vagy csak a felemlegetett emlékek hatása. /
+ Hm... régen tudtam valamit! Legalább az ízlésemre nem volt panasz.
/Elidőztem az emlékben, kicsi szerencsével még lesz egy pár hasonlóan kellemes emlékem./
- Ja, igen, itt vagyok. Ne haragudj, csak szép emlék....Hogy kicsi? Hát nekem nem úgy tűnt. Bár így tengerek nélkül valamivel kisebbnek tűnik. Csak azt furcsállom, hogy ennyi ember között véletlenül összetalálkozunk, és igen, lehet hogy kicsit paranoiás vagyok. De ha abból indulok ki, hogy itt az első nő akivel dolgom volt, már majdnem szerelmet vallott, de inkább megcsócsált, hát, szerintem te is kicsit óvatosabb lennél. Gion? Öhm... mikor is voltam én Gion? A Dominicre emlékszem, sőt a Légióra is. De a Gion nem rémlik.
/Felhúzom a szemöldököm a hirtelen jött érdeklődésére, de úgy vélem fölösleges különösebben titkolózni./
- Az egyik valami Tereus, a másik tán Ramiel. Egyik rosszabb mint a másik, bár Ramielt még meg tudom érteni. Hogy észhez téríti? Kis híján kiirtotta a fél világot, én meg majdnem segítettem is neki. /A végét már suttogva teszem hozzá, vannak dolgok amiket azért nem kell nagy dobra verni. De utána visszatérek a rendes hangerőmre./
- Szerintem valami komoly baj van most vele, valahogy helyre kéne rázni. De majd valaki nálamnál rátermettebb. Nem vagyok benne biztos, hogy legközelebb nem csapnám-e nyakon. Hagyjuk, nem fontos a vérivó. Nem tudom mi a helyzet az angyalvérrel, de nekem nem úgy tűnt hogy különösen zavarná. Mindegy, majd egyszer ha már nem akarom leordítani a hölgy fejét, akkor bemutatlak neki. Eh, igen, legalábbis úgy tűnik. Már ha végre megembereli magát Rab. Egyenlőre kivárásra játszik, tanulgat. De miért gondolod, hogy a sidhék meghívnak maguk közé? Tudnom kéne valamit a legújabb hódításodról?
/Megrázom a fejem, hogy az emlékkép mellett másra is tudjak koncentrálni./
- Ne haragudj, milyen banda?

(135)

[Caridwen]

*Éadrom*

/Érdeklődve hallgat végig, habár mostmár néha-néha elmosolyodik közben./
- Hagyd el barátom! Többnyire én is elég paranoiás szoktam lenni, amikor még nem áll össze a fejemben az egész... Például az előző alkalommal kis híján kinyírtam Belph-et, habár nem én tehetek róla, az a nő egyszerűen hibbant! Követett egy héten át és folyton meg-megjelent előttem... Hát a frász tört ki tőle és már minden sarokban rémeket láttam. Habár azt hiszem te nem egészen ebben a fajta paranoiában szenvedsz, de mindenen segít, ha ismét magadra találsz majd. A régi emlékek segítenek eloszlatni a ködöt és egyfajta magabiztosságot adnak, nah meg persze öntudatot, abból soha nem volt nálad hiány. /vigyorog./

- Jah ne haragudj, csak megszoktam... Olyan formálisak ezek a nevek, habár Dee gyakran ragaszkodik a teljeshez, de én azért szeretek becézgetni, Gion, mint Legion, de hívhatlak Éadromnak, ha akarod, habár lehet néha el fogom felejteni. /vakarja meg zavartan a fejét. De aztán inkább feléd fordítja a figyelmét, Ramielnél láthatóan mintha halványan elmosolyodna./

- Erről a Tereusról nem hallottam még soha, de Ramielt ismerem. Meglepően bosszantó tud lenni, de remek harcos, szóval elnézem neki. Amúgy szerintem neki is Danu ment az agyára, túl sokat jár hozzá a lelkekkel, különben egészen használható figura lenne... Nah mindegy, egyszer talán észhez tér ő is./
- A nők meg ilyenek fiú, de nem hittem volna, hogy ezt pont neked fogom magyarázni. Egyszer szeret, egyszer meg nem... Ha ég a ház lépj le, aztán majd úgyis észhez térnek. /von vállat nagy bölcsen./
- Ki mondta, hogy meghívás kell? Talán most nem tudod, de imádom mindenbe beleártani magam. /vigyorog úgy, hogy majd az összes foga kilátszik./
- Egy kis bunyó, ami mondjuk egy trónváltozást kísér határozottan föllendítené a hétköznapokat. /mondja csak úgy magának, majd felvont szemöldökkel néz rád./
- Tényleg még ez sem rémlik? Mi hatan már ősidőktől fogva együtt vagyunk, követtük Lucifert, amikor szembeszállt Michaellel, egészen addig, amíg vissza nem tért megint Danuhoz, persze a maga módján. Jobb rosszabb korszakaitól függően vele vagyunk, vagy nélküle, de a többiek csak addig tűnnek el, amíg össze nem kaparjuk egymást az újabb és újabb testekben és korokban.

[Legion]

- Na igen, lehet jót tenne a köd eloszlatása. De igaz, nem teljesen ugyanaz a helyzetünk. Nekem most leginkább bizalmi gondjaim vannak, megszórva egy nagy adag naivitással... szóval ezt most szépen benéztem.
/Néztem egy nagyot, amikor rávilágított a névalkotási rendszerére. Egy darabig pislogtam ahogy hirtelen helyére került a puzzle. /
- Legion? Hatan és Lucifer? Zeb, Belph, Dee..... Beelzebub, Belphegor, Asmodeus? Mármint, a Pokol Hét Koronahercege? Ez,... ez most komoly?
/Nem vagyok nagy hittantudó, de azért beleszagoltam anno pár dologba, és erre speciel még emlékeztem is. Bár Legion szerepe közöttük nem mindig volt tiszta, attól függ hol olvastam. Márk evangéliuma szerint csak egy démonhorda volt, máshol pedig Satant váltotta a Pokol hierarchiájában a Düh megtestesítőjeként. /

- Öhm, oké, semmi gond. Legyen akkor Gion.
+ Akkor ezért emlékeztem Belphegorra és Leviathanra pont most.
- Tereus, nos, hasonló helyzetben van mint én. Még ő is el van vágva tudtommal az emlékeitől. Ettől eltekintve egy igazi bunkó, ha megbocsátasz a szavaimért. A nőket hagyjuk, nem is az a baj, ha kosarat kapok, de az utóbbi időkben elszoktam attól, hogy meg is akarjanak enni. De nem, nem fogunk csak úgy berombolni oda. Ha meghívnak akkor oké, de mostanában nem keresem a bajt, bár úgy tűnik megtalál az magától is. Így is elég tartalmasak a hétköznapjaim és jelen pillanatban, kicsit rozsdás a harci tudásom.

/A "bandáról" szóló kis ismertetője újfent felkelti érdeklődésemet és a kezdeti meglepődés után most már felspannolva hallgatom./
- Szóval, akkor ketten megvagyunk, és a többiek? Említetted, hogy keresel valakit. Ki az? Jobb híján még segíthetek is, nincs különösebb dolgom. Bár még van két város, amit nem látogattam meg.

(136)