Piac

[Kathleen Sirett]

- Annyira könnyen azért nem szabadulsz tőlem. Ezentúl, mint árnyék, úgy követlek. Kicsit hangos és csörömpölős árnyék leszek, de így legalább te sem tévesztesz szem elől.
/Elfogadom a felajánlott kart. A forró tea egész jól megmelegített, már nem vacogok. Lehet a tömegben való rohangálás is segített a dolgon./
- Ha találsz egy rózsaszín unikornisos lufit, magamra kötöm.
/Válaszolok a lehető legkomolyabb arccal az inzultusnak szánt megjegyzésre. Rosszabb hangulatomban valóban fizikailag megtoroltam volna harci sikoly és némi veszélyesnek álcázott harapdálás keretében, ám most még a hideg ellenére is csodásabban érzem magam, mint az elmúlt hónapokban, vagy akár években. Halkan kuncogva megrázom a fejem, hogy az elkóborolt tincsek visszamásszanak a helyükre, és visszazökkentsem a gondolataimat a múltból a jelenbe. Amíg Ry a kislánytól érdeklődik, merre is találhatnak némi füstölni valót, addig a piacot fürkészem. Feltett szándékom, hogy találjak valahol lufiárust. Egy sincs a közelben. Kár./
- Herbária, mi? Volt pár haverom, akik igazán benne voltak a füvészkedésben, ha érted, mire gondolok. Amikor már annyira le voltak lazulva, hogy felkelni sem tudtak, engem ugrasztottak mindig, amikor náluk laktam. Később már maguk kezdtek el kertészkedni, engem meg kitettek, mert kellett a hely a virágoskertnek... Remélem itt nem füves arcok fogadnak minket, hanem legalább egy bibircsókos, kétszáz éves nagyanyó.
/A mutatott pavilonhoz megérkezve megtorpanok és bizalmatlanul kezdek befelé szemlélődni. Csak akkor indulok meg, ha Ry is, mert a karját nem vagyok hajlandó elengedni./

(112)

[Ry Fomor]

/A lány könnyeden humoros megjegyzését faarccal, kissé elsötétült szemmel hallgatja végig, végezetül csak egy kimért bólintással, meg némi morgással nyugtázza./
- Nagyon is értem, hogy érted, én viszont egyáltalán nem olyasmire gondoltam. /Kis ideig morózusan hallgat, aztán békülékeny hangon csak megszólal./ Legfeljebb az alkoholokat engedem meg magamnak... úgy nagyjából ezer éve. Mással... Nos, túl... közeli tapasztalatokat szereztem. /Megrántja vállát, majd amíg a bolthoz nem érnek, gondolataiba merül.

Ott aztán nem sokat tétovázik, be is lép az üzletbe, tekintetével felmérvén a mindenfélével zsúfolt kis bódét, meg a kiszolgálópult mögött található, nagyszakállú, nagydarab, bár jócskán testes, ötvenes éveiben járó boltost./
- Szép napot. /Köszön végül egy biccentéssel egybekötve, majd Lindát szabadjára engedve egyedül lép közelebb a pulthoz./ Valami olcsóbb cigarettát, vagy sodornivalót szeretnék, aminek nincsen semmi... hm... varázslatos mellékhatása. Ha több pénzem lenne, valószínűleg dohányt mondanék, de attól tartok, kénytelen vagyok valami pótlékkal beérni. /Mosolya, mellyel mondandóját zárja, teljesen szelíd, szinte már szabadkozó. A másik férfi figyelmes, enyhén bizalmatlan pillantással méri végig frissen érkezett vendégeit, majd egy morrantás után, nagyot szusszantva áll fel székéről. Felegyenesedve jó másfél fejjel Ry fölé magasodik, onnan szemez vele egy pillanat erejéig. Végezetül döntésre jutván biccent egyet, majd az egyik polcra felnyúlva levesz egy bőrzacskót és egy nyersszínű papírdobozt, utóbbin sötétbarnával a fantáziadús "Dohány" felirattal./
- Van mindkettő. /Teszi az asztalra jókora markából, amit aztán óvó gesztussal melléjük is helyez./ A sodornivaló 60 kMŁ, a füstölésre kész dohány 20 kMŁ. És elmondom, hogy nagyon rossz szokás, ráadásul egészségtelen is.
- Tudom, tudom, az ön és a környezetében élők egészségét károsítja. /Biccent Ry félmosollyal, majd a dobozra mutat./ Akkor a füstölésre készet kérem.
/A nagyember ballal felveszi a dobozt, majd karpereces jobbját jó kedéllyel parolára nyújtja. /
- Kezet rá! /Dörgi, majd Ry futó tétovázását látva csendesen még hozzáteszi:/ Nyugalom, látom nem idevalósi. A karperec az olvasó, ha van chipje, lebonyolódik a tranzakció. Ha nincs, a kütyüjét kérem, és rendezzük a dolgot. Kápét nem fogadhatok el.
/Végezetül a fiatalabb férfi csak megrántja a vállát és belecsap a felé nyújtott kézbe. Hogy a markok rövid párbajából ki milyen eredménnyel kerül ki, nem látszik az arcokon, a doboz megkaparintásakor viszont Ry láthatóan vegyes érzésekkel fordul Linda felé./
- Tüzet viszont azt hiszem, majd tőled fogok kérni. Tisztában voltam vele, hogy luxusnak számít, de azért ez már rablásszagú. /Morogja csendesen a lánynak./ Hogy egy doboz cigi ötszöröse legyen, mint a tea, rágcsa együtt... Egy tisztességes öngyújtó szerintem lenne vagy ötven kismill. Apropó, te veszel itt valamit? /Mondja ki a kérdést, ami a pult mögött álló, szőrös hatalmasság arcára is kiül./

(130)

*Ry egyébként téved, alig 5 kMŁ-ért már akár tisztességes vihargyújtót is kapni *

[Kathleen Sirett]

/Morcos pillantásra és a hozzáfűzött morgásra csak megforgatom a szemeimet. Néha sikerül felvidítanom ezt a morózus pasast, máskor meg úgy néz rám, mint akit a sarokba küldene egy kicsit elgondolkodni. Ha szigorú apám lett volna, mondhatnám, hogy ráhasonlít, de gyakorlatilag nem volt apám, csak egy hímnemű egyed aki részt vett biológiai megalkotásomban és ennyi. Amíg a bolthoz érünk, magamban molyolok a családomról. Elég depressziós téma, így örülök, hogy végre odaérünk, Ry bevonszol magával, majd elenged. Elszabadulásom után azonnal a különféle dolgokkal megpakolt polcokat veszem célba. Muszáj mindent kicsit megtapiznom, megforgatnom, elolvasni az összes feliratot. Ha folyékony miazma álldogál az edényben, akkor kissé meglötykölöm, ha szilárd halmazállapotú, akkor enyhén rázogatom, hogy összekavarodjon, ami benne van. Mindezt persze a tulaj figyelő, és kissé gyilkos pillantásának kíséretével, aminek tudatában is vagyok. Amíg Ry üzletel, én mindent körbejárok és megszemlélek./
- Lehet, ez az új egészségvédelmi stratégia. Aranyárban tudod csak mérgezni a tüdődet.
/Megvonom a vállam az árak horribilis nagyságán. Sosem törődtem azzal, mi mibe került. Foglalkozási ártalom. A kérdésre, miszerint óhajtok-e valamit venni, ismét a bibircsókos banya képe vetül fel előttem, ahogy sorolni kezdik a választékot: bajuszka-rövidítő, lábujjköröm-kiegyenesítő, orrbozontalanító-krém és hasonlók. A röhögésem visszafojtása keretében csak megrázom a fejem, semmi sem fogott meg itt túlságosan és még a füstölésre sem vágyom annyira, hogy vegyek magamnak./
- Itt a tűz.
/Nyújtom át Rynak az öngyújtót, ha kiléptünk a pavilonból. Ez a kis vacak már jó ideje megvan, számolni sem tudom, hányszor kellett újratöltenem./
+ Milyen jó is lenne magamtól tüzet varázsolni! +

(113)

[Ry Fomor]

/A kis üzletből kilépve Ry él is a felkínált tűzzel, majd a dobozkából gonddal kiütögetett szálat meggyújtva, jól látható megkönnyebbüléssel szippant a cigarettából. A távozó füstfelleg hatására pár méltatlankodó pillantást begyűjthet, azonban a békésen mosolygó férfit láthatólag nem zavarja a dolog. Lindának nyújtva átadná az öngyújtót, azonban megakad a mozdulatban, ahogy egy pillanat alatt zavart kifejezés ömlik el a vonásain. Gyors kotorászás közben meg is kérdezi a lányt:/
- Ne haragudj, baromi disznó vagyok. Te esetleg kérsz egy szálat? Ha jól vettem észre nem különösebben zavar, vagyis talán te is élnél vele...
/Keríti elő végre a hanyag módon zsebrevágott cigisdobozt, majd suta mozdulattal előrenyújtja.

A megmaradó szálakkal együtt végül ismételten eltünteti, majd ráérősen cigarettázva a súlyosnak nem mondható tömeg szélére navigálja társát./
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de ez a kis sós nyammogós csak meghozta az étvágyamat. Ha jól rémlik a várostérképről, arrafelé /mutat el a népek feje fölött az egyik ház felé, aminek a homlokzatán egy épp csak kivehető vöröslő cégért lóbál a szél/ van valami nívós, de azért megfizethető fogadó.. Együnk valami normális főtt ételt is. Közben talán kényelmesen is meg tudjuk tárgyalni, hova és hogyan tovább...

(131)

[Kathleen Sirett]

- Hm, ja, hogy kérek-e? Igen, köszönöm.
/A pillanatnyi elbambulás után kihorgászok egy szálat. Szórakozottan forgatom egy darabig, mint aki tényleg ezer éve látott ilyet, majd ugyanilyen hangulatban meggyújtom. Szerencsére a füstölgő spanglit nem teszem a fülem mögé, így sincs sok hajam, nem kéne a maradékot is leégetnem. Amíg ismét kikerülünk a tömeg szélére, ismét nézelődni kezdek. Szerencsére most nem hagyom el Ry-t, avagy ő engem./
- Még nem éhezem, de amint elém kerül valami ehető ami még jól is néz ki, hótziher' hogy rávetődöm. Szóval mehetünk.
/A következő úti célunk eléréséig ismét belekarolok a pasasba, a nap előrehaladtával sem akaródzik bekapcsolódni a fűtés, pedig most már nem ártana, vagy hamarosan visszalátogathatok a kórházba egy előbb-utóbb kialakuló taknyodzós nyavalyával./
- Hova és hogyan tovább...
/Hümmögök egy keveset csak magamnak. Sosem volt eddig helyem a világban, így igazából nekem mindegy merre visz az utam. Csak sejtem, hogy mit akarok, de ez még nem az a perc, amikor dönteni kell. Előbb együnk./

(114)

*Amúgy most a Tollas Rókába megyünk, vagy csak úgy egy helyre a piactéren? *

[Ry Fomor]

- Ez a legfontosabb kérdés, minden körülmények között. /Kacsint a lányra, majd előzékenyen és figyelmesen elnavigálja kettősüket a Tollas Róka fogadóba./ Minden más csak ezekből következik.

- Van egy olyan sejtésem, hogy igencsak sok munka és tanulás vár ránk, márpedig mindezek alapkövetelménye a kiegyensúlyozott lélek, ami viszont a teli hassal kezdődik. /Fejti ki amolyan Yoda-stílusban legfrissebben megfogalmazott életbölcsességét, miközben célhoz érve Lindát kissé visszavonva előrelép, hogy elsőként léphessen be a fogadóba./
+Idegen helyre, pláne kocsmába a férfi megy előre, ő kapja az első pofont...+
/Villan fel gondolatai között, miközben odabent már az ivórészt fürkészi./