Polimetron városi kórház

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

/Megnyugszik egy kissé, amikor kiderül, nem minden kaja ilyen borzalom a jövőben. Szereti a gyomrát és a finomat, de legjobban a csokoládét./
+ Hú, vajon van az még? +
/A nagy bizalmatlanság kellemes meglepetésbe fordul át, amikor ízlelőbimbói vanília ízt éreznek. A savanykás-lime-os utóhatásra pedig elégedetten nyammog./
- Tévedtem, ez majdnem finom.
/Gyorsan bekanalazza a pudingot, aztán a kékes-lilás valami következik, melynek állaga takony, neve pedig miazma. Lehunyja szemét, úgy nyalint bele a kanálba. Várja a borzalmas ízt, de helyette semmi. Valóban semmi. Lenyalogatja a maradékot a kanálról, de továbbra se érez konkrét ízt. Mintha kissé csirke lenne./
- Remélem jó ideig nem kell ezek után ilyet ennem. Ehető, de nagyon undi.
/Miután kiürültek a tálak, eltolja magától a tálcáját a lehető legmesszebbre. Nyújtózkodik ép jobbjával, és lábfejeit is megropogtatja. Felöltik benne a kósza gondolat, hogy szívesen talpra állna és mászkálna egy keveset, de végül a lustasága győz. Belesüpped a párnába, kényelmesen elhelyezkedve./
- Óh, normális kaja! Ezer éve nem ettem már jót! Hehe...
/Ezek a poénok még jó darabig eszébe fognak jutnak, és magában még egy is kuncog jópáron./

(62)

[Ry Fomor]

+Akkor már két fő veszteséggel számolhatunk, plusz egy Ogre, aki a későbbiekben akár veszélyforrást is jelenthet. Elvégre nagyjából látta, kifélék-mifélék vagyunk.+ /Nyugtázza rezzenéstelen arccal Raven elvesztését./ +Talán jobb is így, mármint az angyal nélkül. Valami határozottan nem volt vele tiszta. Na, nem mintha ez a Gryff gyerek annyira bizalomkeltő lenne. De hát hozott anyagból dolgozunk, valami tanítót meg muszáj leszek találni...+

- Alyarát előkerítjük. Ez nem kérdés. /Biccent csendesen mormogva Gryff szavaira./ Ha ehhez csalinak kell lenni... Nem a kedvenc szerepem, de gondolom, azért van valami épkézláb tervetek. Alkalmazkodásból meg jó vagyok. De gondolom, ezt már sikerült leszűrnöd. /Apró vállvonással kísérve gondolataiba merül egy pillanatra./ Apropó /pillant fel végül lélekfirtató tekintettel/ kiket takar az a ti? Kiknek dolgozol, milyen csoportok állnak itt szemben egymással? A mi vagyunk a jófiúk dumát hagyd, komolyan kérdezem. Aztán ha már tisztán látok, mehetünk a lányokhoz jópofizni is.

(88)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

- Igen, majdnem. De messze van ez a finomtól. Egyébként nem a puccos éttermekben vannak a finom dolgok, hanem az első szinteken. Igaz, ott nem szabad nézni, hogy miből készült, de valami oltári finomak. /Vigyorgok Lindára, miközben magyarázok neki elfogyasztom az ebédet. Nem tudom mikor ettem utoljára, de most jól esik ez is, csak egy problémám van tőle, hogy éhes leszek. Nagyon haspók vagyok, imádok enni, és most a gyomrom rájött, hogy mégiscsak fog még kapni ebben az életben kaját, szerintem nagyobb bajom lesz vele, mint a sérülésekkel. Látom, ahogy Linda nem fogadja bizalmába a vacsoráink állagát, hát meg tudom érteni. Én már ettem ilyeneket, meg ilyenebbeket is, nem zavar, csak legyen meg a kívánt hatás./
- Erről nem tudlak biztosítani sajnos. De úgy legyen. /Mondhattam volna, hogy veszélyes mellettem lenni, de még a végén megfogadná a ki nem mondott tanácsot és elmenne, ami pedig ellenkezne a Gryfftől jövő lehetőségekkel, és parancsokkal. Szóval jó az, ha azt hiszik, hogy én mentettem meg őket nagyjából, bár tényleg nem tudom, hogy mi durrant akkorát, de most már kár rajta siránkozni./
- Hehe! Ha találkoznál egy múltbéli ismerősöddel, annak is mondhatnád, hogy ezer éve találkoztatok. Mégiscsak jó volt valamire ez az utazás, nem? /kuncogok én is és leteszem a tálcát az asztalra. Persze nem volt túl szerencsés a kezemmel most okoskodni, mert mindennel együtt lecsúszik a kis asztal széléről és csörömpölve ér földet. Még csak véletlenül sem mozdulok utána, pedig milyen jó lenne, de most az önkontroll nagyon fontos. Hálát az úrnak az ételért és az újjászületésemért is./
- Nem kár érte. /Kacsintok Lindára, majd folytatom a relax üzemmódot./

(45)

[Laki]

* Vadászidény *

Ry: /Gryff elmosolyodik és matat valamit a bal zsebében./
- Oké, akkor nem mi vagyunk a jó fiúk. Nekünk is megvannak a magunk érdekei és indokai, de ellentétben egyesekkel, mi épp nem tervezzük elpusztítani sem igába hajtani a világot. Mondjuk úgy, hogy mi épp azok orra alá akarunk borsot törni, akik az élet minden terén teljes irányításra vágynak. És már csak egy lépésre vannak tőle. Nagy előny egyeseknek hogy ti ide kerültetek, úgyhogy egyes érdekeltek úgy határoztak, ideje néhány új bábut feltenni a táblára. Vagyis, pontosabban rászabadítani a játékra néhány új játékost akik majd átrendezik az erőviszonyokat. Ennél többet nem mondhatok. Végül is, nem tartozol közénk és még jó darabig biztosan nem is fogsz. Ez már csak ilyen szakma. Mindenki sötétben tapogatózik és csak reménykedik, hogy nem a barátait tossza hátsóba. De amúgy igen, az látszik, hogy nem vagy egy elveszett gyerek. Az ilyenek egész sokra viszik. Én legalább 4-5 olyanról tudok, akiknek a szavának súlya van mióta átjöttek.

* A lányok beszélgessen nyugodtan. *

[Kathleen Sirett]

* Vadászidény *

- Régen is valami hasonló volt. Ha nem gondoltál arra mennyire mű és milyen borzalmakból készült, élvezhető volt a zaba, főleg a gyorskajáldákban. Az évek során megfordultam pár országban, kóstoltam sok mindent, és nagyon remélem hogy az elmúlt 900 évben kihaltak a német szakácsok! Fúúú, de borzalom volt az.
/Még ma is írtózva gondol vissza arra a kellemesen indult estére, amikor az éppen ügyeletes pasija elvitte valami romantikus kis berlini étterembe. A harmadik fogás után a tányért le, a pasit kidobta, majd elvándorolt egy csoki üzletbe és egy burgereshez./
- Még a végén megszeretem ezt a helyet. Eddig érdekesek voltak a dolgok...
/Kissé megcsóválja a fejét. Egy napja van itt, és máris mennyi minden történt vele!/
- Van egy olyan érzésem, hogy mi még sokat fogunk sztorizni.
/Vigyorog Jessiere, majd a lepottyanó tálcára hümmög./
- Le fog esni.
/Közli heherészve, miután az evő-alkalmatosságok csörömpölve földet érnek. Az ápolónéni majd úgyis jön érte és felszedi. A pillanatnyi kényelmességet hamar elunja és megint mocorogni kezd. Addig kepeszt, amíg végül megint teljesen ülő pozícióba küzdi magát ép jobbkezével, majd Jessie felé elfordulva kihúzza lábait a takaró alól. Talpa nem ér le, így lógázni kezdi./
- Hm, mivel szoktak általában foglalkozni a magamfajták, ha nem épp bajt kevernek? Utóbbiban profi vagyok, de féltem tőled és Gryfftől a fenekem, így jó kislány leszek... Csak azt meg nem tudom hogy kell. Egy dologhoz értek csak, rajzolni.
/Ha már nem mehet és nem is akar visszamenni, akkor valamit kezdenie kell magával. Az átkerülését metaforikusan egy új életnek ételmezi, és valóban tart attól, hogy ezek a vadászok már veszélyesek. Azt, amit régen csinált, már nem folytathatja. Valami új kell, változás./

(63)

[Ry Fomor]

- Ahha. /Nyugtázza az elhangzottakat egy kimért bólintással. Pár pillanat értelmezés után évődő félmosollyal az arcán summázza Gryff szavait./ Tehát voltaképpen a lázadók oldalára invitálsz, akik a nagy sötét, galaktikus birodalom ellen küzdenek? /Kis hatásszünet után elvigyorodik és biccent./ Egye fene, vállalom Luke Skywalker jeditanonc szerepét. Csak megmaradjon mindenem a film végére. /Rövid heherészés után nagyon szusszantva feltápászkodik az ágyról. Ráérős mozdulatokkal belebújik papucsába, aztán a kapott plexilapot +Ez újság? Még egy legyet se lehet vele agyoncsapni, ha meg netán a kajámat szeretném belecsomagolni...+ kezébe fogva Gryffre pillant./
- Induljunk hercegnőt menteni, de előbb szedjük össze Chewbiékat.

(89)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

- Ebben biztos lehetsz, mivel nem ismerek olyan szót, hogy német. Ez valami jelző volt a rossz szakácsra? /Érdeklődöm vigyorogva. Történelemből azért annyira nem vagyok jó, legalábbis biztos nem figyeltem órán. Hehe, nem is igen volt óra, az öreg Tessian mesélgetett, miközben menekültünk. Oké, a vadászok történelmével tisztában vagyok jobban, de az archaikus f*szságokkal már kevésbé./
- Sajnos bármi is lesz, itt maradsz legjobb tudomásom szerint. Ha nem is szereted meg, talán érdemes lesz elfogadni. Engem érdekelne a jövő, persze, lehet, hogy utálnám, ha ugranék előre pár száz évet. /Elfintorodom, mert azért, tudom, nem lehet valami leányálom az egyik pillanatban itt lenni, a másikban meg ott, ráadásul más testben és fajjal ébredni. Vámpír lennék, máris kiugranék a napra az Úr áldásával./
- Úgy legyen, csak maradj ilyen jókislány. / kacagok, persze van benne jó adag igazság. Megmondom őszintén nem szeretnék Linda után menni, sajnálnám. Leverem a tálcát, a kis jósnőnk pedig bevág egy faviccet. Megint csak nevetek. Imádom, ezt a csajt, lehet, hogy még egy körre is elvinném. Nem csak motoron.../
- Ki mivel. Nagyjából bármivel, bár a varázslók elvannak a saját kis helyükön. Persze például gyógyítók dolgoznak kórházban, de csak kevesen. Nem szeretik a mágiájukat "szolgasorba" adni, csak a legtisztábbak. Ők ajándéknak tekintik, amit megosztanak másokkal. Nyilván ennek megvan az ellenkezője is. A te utad még nem tudom, hogy mi, furcsa ez az egész. De örülök, hogy nem unatkozom melletted. /fújom ki a levegőt, és érzem, hogy a kaja jót tett. Egy kicsit lenyugtatott, meg az éhséget is elűzte valamennyire, ez már félsiker./
- Remélem nem kell sokáig itt maradnom, mert már most unom. Nem vagyok egy seggen maradós típus /morgok a "bajszom" alatt./
- És persze nem mindegy, hogy kié az a segg /kuncogok. Na ennyit az erotikáról a következő pár hónapra szerintem./

(46)

[Laki]

* Vadászidény *

Ry: /Gryff csak bámul rád bambán./
- Te, biztos nem adagolták túl a nyugtatót? Mert ebből egy szót se értettem. De igennek veszem. Na várj!
/Megérint egy üres részt a falon, mire egy apró rekesz feltárul, amiből előlebeg egy méretes tojás. Majd a tojás megérintése után, az szétnyílik és egyfajta lebegő széket láthatsz magad előtt./
- Fő a kényelem nem? Na ülj le.
/Miután elhelyezkedsz, kitol a szobából és hamarosan egy másik emelet kórtermébe léptek be./

Egész társaság:

/A két lány rendesen bele tud melegedni a beszélgetésbe, mire az ajtó nyílásán át ismerős alak lebeg be. Ry "tolószékét" Gryff vezeti és már érkezésekor rátok szabadítja lehengerlő mosolyát./
- Látom a lányok jól elvannak. Na sikerült összebarátkozni idő közben? A hős lovag már alig várta hogy felengedjék. Na, miről maradtunk le?

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

- Vehetjük a borzalmas szakácsok szinonimájának a németet, ám valójában a szó egy nemzetet és a nyelvüket jelöli. Németország. Nem vagyok nagyon tisztában a jelenlegi földrajzzal, de ha majd kerítünk egy pár száz éves térképet, megmutathatom, miről beszélek. Feltéve, ha érdekel.
/Utóbbira csak megvonta a vállát, lehet a jövőlakókat nem érdekli már annyira a történelem. Az ő idejében az iskolában sok éven áttömték a fejükbe a múlt eseményeit./
+ Hú, de szívás lehet manapság egy töri óra. Plusz 900 év, amit magolni kell.+
/Magában hálát ad az égnek, amiért márt kinőtt az iskolába-járós időszakból és nem kell a padot koptatnia. Azon csak hümmög, hogy manapság mi akad munkának. Fogalma sincs, hogy az ájuldozáson és a látomásokon kívül mire képes./
- Amíg rá nem jövök, mitől is boszi a boszi, addig csak találok valami csehót. Egyszer voltam egy napig pincérnő egy bárban.... Oké, kinek akarok én hazudni?! Egy késdóbálóban próbáltam lenni pincérnő, de állandóa k*rvának néztek, így délután már belenyomtam egy kést az épp aktuális fószer kezébe, aki a huszadik figyelmeztetés után is még tapogatta a fenekem.
+ Régi szép idők... +
- Igyekszem nem unalmas lenni.
/Kacsint Jessre, majd jót nevet a fenekes megjegyzésén./
- Miért? A tiedről nem panaszkodhatsz. Én legalábbis nem panaszkodtam a csatornában.
/Felszabadult nevetése abbamarad, amikor nyílik az ajtó. Boldogan láblógázva a két érkezettre vigyorog./
- Helló srácok! Valami olyasmit sikerült.
/Kacsint ismét Jessre az összebarátkozás említésére./
+ Hogy miről maradtatok le? Ójaj, jobb ha nem tudjátok! +
/Erre a kérdésre csak megvonja vállait és titokzatos mosolyogni kezd. Nem kell a pasiknak mindenről tudniuk./

(64)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

- Persze, ha találunk ilyet. Jelentősen megváltozott a Föld térképe, de gondolom ezt tudod. Majd ezt is megnézzük. /Jessie legyél barátságosabb, mert ez a mogorva pofa most nem áll jól. Egyébként igen, de Linda egy nagyszerű lánynak tűnik. Persze az alapvető óvatosságot be kell tartanom, de amúgy minden rendben a csajjal./
- Ó, tetszel nekem. Mondjuk én nem vártam volna húszig, de hát mások vagyunk. Munka mindig akad, ilyen téren jó a helyzet. A csinos lányokat különösképpen kedvelik a munkaadók, szóval valamit biztos találsz. Azért a harmadik szintnél ne menj lejjebb... /Vigyorgok, de a figyelmeztetésem nagyon is jogos. Onnan már a nép legalja van, még akkor is, ha nem mindig ők tehetnek róla. Hát ez van. Bár Altmyrcában nem tudom, hogy mi munka van, de előbb oda mennék a helyében./
- Nem rád gondoltam, így legalább elviselhetőbb /Nevetek vele és visszakacsintok. Hmm, azért vigyázz kislány, mert megkóstollak. Csak nem most, mert kinyírnak a parancsnokok, átok szálljon a fejükre!/
- Hát most azért nem nézném meg, milyen szexi /Fintorodom el egy pillanatra, de aztán a Lindával kacagok, amíg ki nem nyílik az ajtó./
- Mondhatjuk /Nézek össze Lindával és a titokzatos mosolyomat én is bevetem/
- Olyan dolgokról, amiket nem kötünk az orrotokra. Örülök, hogy egyben látlak Ry. Mi a további terv? Menjünk el egy vidámparkba! /Röhögni kezdek karcosan, némi vért hozva fel. Lehet, hogy jobb lenne két hétig mesterséges kómába rakni, mert nemigen segítem elő eddig a gyógyulásomat. Most jött el a pillant, hogy lehunyjam a szemem és pihenve válaszolgassak. AZért jó kis móka volt eddig Lindával, érzem most jön a lényeg, mind itt vagyunk és titokapó mindjárt előhúz egy újabb vérnyulat a farzsebéből./

(47)

[Ry Fomor]

/Szenvtelen fintorral foglal helyet a felkínált tolószékben, majd miután kényelmesen elhelyezkedett és a kezében szorongatott kütyüt maga mellé teszi, elhessegeti Gryff értetlenkedését./
- Hagyd csak, ezeréves poén, utalás egy akkoriban nagy kultusznak örvendő sci-fi történetre. Inkább koncentráljunk a jelenbe adaptálására. Mint említettem, semmi komolyabb részemet nem hagynám hátra a történet kedvéért, egyébként más kikötésem nincs. Nézzük a lányokat, milyen állapotban vannak!

/Noszogatja végül navigátorát kifelé mutatva. Aztán ahogy a betegszállító alkalmatosság végiglebeg a folyosókon, szorgalmasan jegyzeteli gondolataiba a megfigyelteket: biztonságiak, orvosok, látogatók, kijáratok, könnyen hozzáférhető ruházat, kiegészítők, rejtekhelyek... +Ki tudja, melyikre lehet szükség a későbbiekben.+ Nem is ér rá cseverészni Gryffel, első, lényegi reakciója csak a lányok szobájába érkezvén figyelhető meg. Örömteli, kedélyes mosoly ömlik el arcán, ahogy előbb Lindát, majd pedig Jessie-t veszi szemügyre. Ki is száll a tolószékből s könnyednek szánt mozdulattal az egyik kisasztalnak támaszkodva úgy helyezkedik, hogy egyformán rálásson mindenkire./

- Hogy olyasmit sikerült? Két csinos lány, összezárva egy szobába... És ne gondoljon rosszra a pasi. /Vigyorog a lányokra, aztán Jessie-hez fordulva lefoszlik a kaján kifejezés az arcáról./ Bár ami azt illeti, biztos nem négykezes játékra került sor. /Óvatos vonások kúsznak fel fizimiskájára, ahogy hangja is elcsendesedik, s éppencsak együttérzővé válik./ Ha jól látom a csatlakozásokat, azért nem teljesen veszett fejsze nyele a karod... +Vagy netán amolyan robotzsaru-féle kiberdroid lennél és könnyen kerítesz másikat?+ /Pillant óhatatlanul is Gryff napszemüveges figurájára a gondolatra. A szemrebbenésnyi kitérő után aztán visszatér a félkarú lányhoz./ Mindenesetre, ha jól sejtem, a vidámpark egyelőre kiesik a programból. Közös ismerősünket kellene mielőbb előkeríteni, ha jól tippelek. /Pillant végül jelentőségteljesen vissza a napszemüveges fickóra./ +Nincsenek nevek... Nem tudhatjuk, ki hallgat le vagy ki minket. Konspiráció alapjai, első fejezet. Viszont nagyfiú, a tervek nálad, az eligazítást te tartod.+

(90+30=120)

[Laki]

* Vadászidény - szünet előtt*

- Nos, hölgyeim és nyulaim, van egy jó és egy pár kevésbé jó hírem. Kezdjük azzal, hogy ti hárman túléltétek. Igazából, amennyire tudom csak az alakváltó hagyta ott a fogát, illetve a házigazdátok MIA. De biztos nem csak a sarki üzletbe ugrott le frissítőért. Viszont, amíg oda voltam, el tudtam intézni egy-két apróságot. Egyrészről, a kórházi számlátok ki van fizetve. Ugyan, kár hálálkodni. Legalábbis nekem. Jessie baba hamarosan le leszel szállítva a nagy V-be. Ott kapsz egy csinos vállat a mostani mellé és össze fércelnek. Szerencsére a másik két jómadarunk jobban viselte. Egy-két nap múlva ki is engednek titeket, de Linda, neked el kéne menned egy fodrászhoz. Ami a lényeg, hogy megmaradtok és még melót is tudok adni ha szeretnétek.
/Megereszt a lányok felé egy közös kacsintást majd folytatja./
- De nyugi, most hagylak titeket összeszedni magatokat és ismerkedni az új környezettel. Viszont hoztam nektek két kis mütyürt, amin bármikor elértek. Zöld gomb és bemondjátok a nevemet. Aztán már kapcsol is.
/Két nagyjából fél tenyérnyi, fekete tárgyat nyújt át Rynak és Lindának. Mindkettőn három gomb van. Egy zöld, egy piros és egy kék./
- Jessie baba majd megtanít titeket használni. Na de figyeljetek. Nem kell aggódni, el lett takarítva minden, szóval tiszta lappal indultok. Az hogy miért voltatok itt, nos, az egész csak egy baleset volt. Beomlott a csatorna fölötti aszfalt. Ide vezet az alakváltók nagy múlt-mániája. Szóval, amit én szeretnék, hogy használjátok azokat a vackokat, ha a vendéglátótok rátok akad. Szeretnék kapcsolatba lépni vele, de kétlem, hogy ő engem felhívna. Bár, ha nagyon nagy a gebasz, akkor is használhatjátok. Azt nem mondom, hogy eldobok mindent és oda teleportálok hozzátok, de ha tudok megpróbálok segíteni. Ez a minimum ha már ilyen jól összebarátkoztunk. Nekem viszont lassan vissza kéne térni a tényleges munkához, sajnos azért nem fizetnek, hogy ha csak ácsorgok itt. Bár azért ez nem jelenti hogy semmit nem csinálok. Szóval, bármi óhaj-sóhaj van-e amiben még segíthetek?

[Kathleen Sirett]

* Vadászidény - szünet előtt*

/Csak csóválja a fejét Jessie vidámparkos, majd Ry kissé perverz hozzászólásán. Agyrém egy kalandjuk volt, tény, de most már ideje lenne magyarázatot is kapniuk. Az egyetlen személy, aki ezzel szolgálhatnak, azonban továbbra is titokzatoskodik. Mond is, meg nem is, de főleg inkább nem mond. A számláért biccent, nem is tudja, hogy mennyi pénze van igazából azon a kis piramis-szerű valamiben. Legalább ezért nem kell aggódnia. A fodrászért azonban már igen! Ennek említésekor oda is tapogat ép kezével a hajzathoz. A fátylon való átlépéskor még dús, enyhén kékes fekete tincsei leértek talán lapockájáig. Ez most is igaz egy-két fürtre, a többi talán a válláig ér már csak, és van olyan hely, ahol egészen tüsire rövidült. Szerencsére ez főleg a bal oldalára korlátozódik, így fejében már meg is született az újdonat frizura képe./
- Köszi.
/Biccent a férfinak, amikor átveszi a kütyüt. Bólogat a fedősztorira, nem áll távol tőle a hazugság és a terelés, bár továbbra is erősen fontolgatja, hogy jó kislány legyen. Vagy csak kicsit rossz./
- Tudod, Gryff, azért majdnem élveztem is, ami történt. Majdnem. Legközelebb valami szolidabb helyre megyünk bulizni. Kösz mindent, majd sikítok, ha baj van.
/Őszintén rávigyorog a pasasra./
- Esetleg elmondanád, hogyha kicsattogok az ajtón, merre induljak meg a magamfajták felé? Azt hiszem nem ártana felkeresnem őket... Ry, velem jössz?

(103)

*Bocsánat, hogy várni kellet rám, születésem huszadik évfordulójának megünneplése csütörtöktől szombatig tartott, és végre nem aznapos, hanem már csak másnapos vagyok*

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény - szünet előtt*

/Úgy néz ki, hogy az a kis robbanás most szünetre tett egy rövid időre, ami ugyan nem gáz, és meg is maradtam. A szememnek nem örülök, még akkor sem, ha az új majdnem olyan jó lesz, mint a régi, és nem fogom érezni a változást. vagyis biztosan, mert plusz dolgokat lehet beletenni majd, ha úgy szeretném... márpedig... Madárka pedig nem tud kibújni ebből a jóarcú szerepből, jól álcázza magát, az már biztos. Soha nem veszíti el a fejét, de, hogy belül nem ilyen az tuti. Kioszt a népnek egy jeladóval egybekötött komot, majd rám bízza, hogy mit kezdjenek vele. Én elhajítanám a helyükben, de nyilván nem erre kért fel Gryff. Ry persze egyből humorizál és mint minden pasi, a szexet hozza elő. Nem mondom, nem rossz gondolat lenne, ha nem félholtan nyöszörögnék, karja-veszetten./
- Igen, de ez egy kórház Ry. Nem tudom, hogy hogy volt a múltban, de nem hiszem, hogy a kórházakban voltak a legnagyobb partyk. /Vigyorgok rá féloldalasan, majd újra lehunyom a szemeimet./
- Kösz Gryff, úgyis le vagyok égve, szó szerint. /Vigyorgok óvatosan, mert azt már megtanultam amióta felébredtem, hogy nem kell elragadtatni magam. Remélem gyorsan összeraknak, mert már unom a fetrengést, pedig csak kábé egy órája vagyok magamnál. Nem nekem való az ágyhoz láncolás. Jelen körülmények között semmiképpen./
- Hát ja, ma nem megyünk Vidámparkba, de egyszer elmehetnénk. Á, majd szólnak ha a közös ismerőst kell elkapni, tuti más dolog van előtérben, különben már rég harcra késszé tettek volna. /Kacsintok az ép szememmel Ryra. Biztosan így lenne, nekem pedig kérdéseim lennének, de a Madárka távozni készül./
- Lynda, egy teleportkaput kell keresned, ami elvisz Altmyrcába. Mehetsz gyalog is, de az hónapokba telne. /Nem vagyok oda a mágiáért, ami nem az Uram sajátja, de tény, hogy a kapuk megbízhatóan működnek./
- Akkor Madárka jó munkát, mi meg még barátkozunk. /Huncut kacsintás a többiekre, majd újra visszanyomom magam az ágyba, mert lefárasztott ez a beszélgetés./

(48+30=78)

*Boldog Szülinapot! *

[Ry Fomor]

/Az adóvevős kütyü átvételét követően +Hangvezérelt mobil? Zöld gomb hangtárcsázás, hívásfogadás, piros gomb tiltás, vonalbontás, kék gomb... várakoztatás? De valami kijelző nem ártana rá, ami mutatná hogy ki próbál megtalálni, vagy milyen eredménnyel zárult a híváskezdeményezés. Ha a visszajelzés minden esetben hanggal történik, adott körülmények között kellemetlen is lehet...+ Gryff szavait kimért arccal, egy bólintással nyugtázza./

- A meló kérdésére még visszatérhetünk, de valóban hasznos lehet egy kis idő, amíg legalább biztosan megtanuljuk használni, ami használnunk adatott. /Unott fintor, apró vállvonás zárja mondandóját, majd a lányok szavai után jelentőségteljesen Gryffre, majd Lindára pillantva megszólal./

- Viszont valakitől azt hallottam, hogy Altmyrca perpill nem a legjobb hely, azonban igazából csak ott tudnak nekem igazi útmutatást adni. Vagyis hogy nekünk. Mert az remélem egyértelmű, hogy veled tartok. /Fordul Lindához, majd félmosolyra húzza száját./ Bár tényleg nemtom, ilyen frizuval beengednek-e majd bárhova is. Szóval egye fene, elkísérhetlek fodrászhoz is. Na de, vissza a lényeghez. /Vált ismét komolyra./ Gryff, vagy Jessie, nektek nincs esetleg valami infótok, kit kellene keresnünk, vagy kire kellene hivatkoznunk? Nem hinném, hogy egy Yoda, vagy Obi-Wan akad errefelé...

(121)

[Laki]

* Vadászidény - szünet *

- Hát kis boszorkám én is élveztem. Megígérem legközelebb koktélozni viszlek.
/Linda egy igen kacér pillantást kap Gryfftől./
- Szívem szerint az otthoni címem adnám meg, de azt hiszem első körben Altmyrcában lenne a helyetek. Nem szívesen küldelek oda titeket, de inkább, mint hogy ne tudjátok féken tartani magatokat. Ha értitek mire gondolok. Taxival ki tudtok menni a térkapuhoz, ahogy Jessie baba is mondta, onnan meg minden úgy mint korábban. Ott viszont per pillanat nem tudom kit is lenne érdemes keresnetek. Viszont jók az oktatási intézményeik és szinte megszállottjai a tudásszint-felmérésnek. Majd ők megmondják.
/Gryff felkacag Ry megjegyzésén./
- Enyhe kifejezés, hogy nem a legjobb hely. Igazából elég gázos, de legalább kikupálódtok. Obivánokról nem tudok, de rémlik egy Jodha nevű idős varázsló. Nem tudom szakmában van-e még. Mindegy, szerintem nem rá lesz szükséged. Nekromanta. Hm...Jessie, nem őt vadászták le tavaly, vagy tavaly előtt? Na mindegy is. Én indulok. Jessie, ha kérdés van hívj nyugodtan, de ha tudlak, akkor V-ben megkereslek. Oh, és mutasd meg Ry-nak kérlek hogy aktiválja a holo-kivetítőt mielőtt elrontja a komm-ját.
/Azzal az ajtóhoz sétál és onnan köszön el tőletek./
- Vigyázzatok magatokra, sokat tettem rátok!
/Távozik is és végül magatokra maradtatok./

[Kathleen Sirett]

* Vadászidény - szünet *

/Évek óta végre valóban örülök annak, hogy nem egyedül megyek valahová. Háláson Ry-ra mosolygok, és Griff is kap egy széles vigyort tőlem, sőt, csókot is dobok utána a pillanatnyi túlzott szentimentalitásom következtében. Távozása után visszadőlök a párnámra és hagyom, hogy a fáradtság elnyomjon. Ha Ry még marad, hogy Jessie-vel beszélgessen, akkor hallgatom őket egy darabig csukott szemmel, de lassan elalszom.

[2900. augusztus. 7.]

/Jessietől a nemsokára való viszontlátás ígéretével búcsúzom. Amint magamra maradok a szobában, előkotrom a párna alól a régi hajvágó gépekhez hasonlatos valamit, amit tegnap éjjel... Khm... Vettem kölcsön. Ma úgyis távozom, szóval vissza fog kerülni az illetékeshez, és biztosan nem hiányolta ebben a rövid kis időben. A szoba fürdőjében zárkózom a kis kütyüvel. Elsőre könnyűnek tűnt használni, ám ahogy a valódi alkalmazáshoz érek, már megakadok. Kevés rajta a gomb és a használati utasítás. Egy percnyi forgatás után egy keskeny sávban felvillan rajta valami. Áhá, a menü!/
~ Már a múltban se bírtam ezt a sok tapis felületet, most meg minden olyan. Gombok, hogy hiányoztok!~
/Némi bénázás után rátalálok a méretekre. Párszor vágtam már srácok haját, ha éppen én voltam az egyetlen ráérő lány a közelben, de akkor mindig csak pár milisre vágtam nekik. Azért nekem ennyire nem kellett kopaszodnom, így valami alacsonyabb tartományra állítom be, de nem a minimumra. A hajam java a jobb oldalon megmaradt, így a bal oldalnak esek neki és egy tincs kivételével oldalt letolom. Amint kész vagyok, a gépecskéből lefújom a rajta maradt hajszálakat. A megmaradt tincseket a jobb vállamra igazítom, így azért áll is valahogy.
A hajníró masinát az ágyamon hagyom, a szobaszámot tartalmazó cetlivel, ahonnan rekviráltam. Nincs saját cuccom, így nem is kell mit elpakolnom a szobából. Szerencsére a kórházban tudtak adni ruhát a méretemben, így nem a szakadt, égett, csatornaszagú gönceimben állok meg Ry szobájának ajtajában./
- Mehet a móka?
/A karjaimat összefűzöm magam előtt, így dőlök neki a falnak. Végre lekerült a fura valami is rólam, a bal kezem pedig egyben van. Volt némi előnye a technikai fejlődésnek, a múltban legalább egy hónapig tartott volna, amíg összeforr a törött csont. Most viszont, mintha jobb is lenne, mint újkorában./
~ Remélem Jess is hamarosan jobban lesz...~

(104)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény - szünet*

Megint rám marad a munka.
- Oké Madárka, majd repülj be hozzám. Kösz a dadáskodást. /Elintézem ennyivel, furcsán nézek rá. Mit tudom én, hogy kiket vadásztak le, mi vagyok én adatbázis?/
- Jaja, ő volt. A másik Obibánról én sem hallottam. /Vonnék vállat szokás szerint, de most résen vagyok, és nem csinálok semmit. Előveszem a kis holokomot és megnyomogatom a gombokat./
Ezzel hívsz, ezzel képet adsz. Hívásnál elég bemondanod a nevet, de akár körül is írhatod, van rá esély, hogy kihámozza a gondolataid közül az infót és tiéd a jackpot. /Adom Rynak az információkat, majd visszadobom hanyagul az éjjeliszekrényre a kis cuccot. Annak azért örülök, hogy elkerülök innen, annak meg még inkább, hogy túléltem. Újabb ima Istenhez, ki más menthetett volna meg, ha nem Ő. Ezzel is csak megerősödik a hitem, ami eddig sem volt épp gyenge./

***

/Linda és Ry elhúznak, sajnálom, mert mindenképpen kéne egyet innunk a megmenekülésünkre és Rider halálára. Azt már nem tudom, hogy örüljünk-e neki, vagy sem, kis pozitívum, hogy miattam is meghalt. Szóval végül is az önfeláldozására fogunk majd egyszer inni, ha Isten és V is úgy akarja. Miután elmentek, egy csapat vett kezelésbe és nyugtatgattak. Körülbelül a harmadiknál untam meg és löktem a fickót a falhoz, majd kissé erélyesebben rászóltam, hogy kussoljon és tegye a dolgát. Nem azért vannak itt, hogy bájcsevegjenek, nekem meg aludnom kell. Szóval be is dobtam a szunyát, miközben a nagy V-be vittek./

(79)

[Ry Fomor]

/Gryff megjegyzéseit, főleg a Lindára vonatkozóakat lapos pillantással díjazva, összefont karral, kezében a kapott szerkentyűvel hallgatja végig. Egy halvány pillanatra hitetlenkedve felpislákol benne a remény, ahogy Yoda neve felmerül... Mindig is bírta a kis gnóm mélyfilozofikus oktatási módszerét. Aztán ahogy jött, szét is foszlik. +Mi az, hogy levadászták? Miért kellett volna levadászni? Mert nem... A nekromanta nem elfogadott irányvonalt? Akkor miért közismert? Gryff úgy vélte, nem rá lenne szükségem. Mintha... ezzel le akart volna beszélni róla. Vagy csak... Megakadályozni, hogy véletlen is a közelébe keveredjünk?+
Neve említésekor felpillant a kütyü szórakozott babrálgatásából, majd kissé feszengős, bocsánatkérő mosolyt küld Jessie felé./

/Gryff távozását közömbös arccal, egy bólintással nyugtázza, majd a nő ágyához lépve figyeli az útmutatást. Rövid gondolkodás után azon élesben ki is próbálja, nemes egyszerűséggel a katonalány nevét bemondva. Biccentve nyugtázza a sikeres kapcsolatfelvételt, majd Lindára pillantva konstatálja, a lányok törődöttebbek, mint ahogy ő érzi magát. Rövid úton elköszön hát, majd tolószékére támaszkodva kényszeríti testmozgásra magát./
+Nem mintha igazán szükség lenne támogatásra, de jó az, ha van mire támaszkodni egy esetleges szédüléshullámnál. Meg amúgy is vissza kellene vinnem a szobámhoz. Ha már úgyis arrafelé tartok...+

/A szabadulásáig hátralévő napokat aztán szorgosan pihengetve tölti, száraz szivacsként szívva magába az összes információt, amit az újságként kapott megjelenítőből ki tud csikarni.
Kevéske utánajárással korábbi ruházatát, cuccait is be tudta gyűjteni, így a kimosott, fertőtlenített, szakadt nadrágot és kabátot néhány kölcsönvett tűvel meg cérnával hordhatóvá teszi. +Igaz, nincsen így új hatása, de legalább emberek közé mehetek benne, amíg nem találok egy megfelelő boltot, vagy ruhajavító üzletet. Vagy épp valakit, aki megtanítja, hogyan tudom például varázslattal megújítani.+ Rémlik fel benne az Alyara kezében átváltozó víz képe. Kis időre elmereng, majd amolyan önjelölt Uri Geller módjára a kezében tartott fémtűt próbálja pusztán a gondolataival meghajlítani. Szinte érzi, hogy bármelyik pillanatban sikerülhet, azonban az a bizonyos gát csak nem akar átszakadni. Aztán Linda is megérkezik./

- Ejha. /Vonja fel elismerően a szemöldökét a lányon végigpillantva, majd az ágyról felkelve széles mozdulattal magára kanyarítja a kabátot. Az újságnak titulált megjelenítőt a mellény zsebébe teszi, a holokomot nadrágjába süllyeszti. Végezetül eligazgatja magán a kabátot s zsebre dugott kézzel biccent Lindának./
- Részemről nincsen akadálya. Kifejezetten dögös vagy az új frizuddal. /Félmosolyra húzza a száját, majd jobbjával a kabátja zsebéből egy ezüstösen csillanó öngyújtót halászik elő./ A többi, felesleges kacatnak vagy veszélyes fegyvernek ítélt cuccot kukázták. Ezt viszont sikerült megmenteni, bár a Múzeumba szánták. Mindenesetre, ha jól emlékszem, a tiéd. /Dobja a lány felé egy könnyed csuklómozdulattal annak öngyújtóját./ Menjünk, keressünk egyet nekem is, na meg persze a hozzá való dohány se ártana. /Fanyar fintorral vállat von./ Gondoltad volna, hogy itt igencsak luxusnak számít a valódi dohány? És nem, nem csak a kórházra gondolok... Szóval valószínűleg csak valami kátrányos szutykot sikerül majd találni, azt is majd csak a piacon, de a semminél talán az is jobb lesz. Van egy olyan érzésem, hogy mire eljutok arra a szintre, hogy ezeket elő tudjam bűvölni, kétszer is leszoknék róla.

(122)

[Kathleen Sirett]

[2900. augusztus. 7.]

/Enyhén félredöntött fejjel szemlélem a régi holmijaiba öltözött pasast. Ha megkért volna, neki is könnyedén szereztem volna - legálisan - ruhát, csupán némi szempilla-rebegtetésbe került az is, ami rajtam. Persze nekem nagyobb szükségem volt az új göncökre, mivel a fél alagút leszaggatta a robbanás pedig leégette rólam a ruháim javát./
- Kösz.
/Kacsintok az ejhára és a bókra. Régen is akadtak mindig hódolóim, nem hatódom meg annyira a dicsérettől, ellenben amint az öngyújtó a kezemben landol, egy pillanatra ledermedek. Csak figyelem a kis kacatot, nem is emlékszem már kitől kaptam, de már jó sokat rejtőzködött a zsebemben. Végigsimítom a szarka gravírozást. Az egész múltamat, a lényemet jellemzi ez a kis vacak, a tűz iránti szenvedélyem és azt a sok mindent, amit valaha elkövettem. Aprót sóhajtok, és a megszokott mozdulattal már el is tüntetem a zsebem mélyén./
- Köszönöm.
/Mondom most komolyan, és még mielőtt elindulnánk, egy apró puszit lehelek Ry arcára az öngyújtó megmentéséért./
- Cigi, óh, a drága! Azt mondta egy vén fószer, hogy tiltott cucc, de fel is ajánlotta, hogy szerez nekem. Kicsit cukros-bácsi beütése volt a tagnak, szóval nem éltem a lehetőséggel. Hé, ha és megtanulnánk, hogyan varázsoljunk magunkat? Azt csiripelték a verebek, elég elképesztő dolgokat lehet művelni a mágiával. Nem tartom kizártnak, hogy ilyesmit is lehessen teremteni.
/Közben lassan elindulok kifelé, szeretné szabadulni ettől a kórház szagtól. Szerencsére a táblák jelzik, merre is haladjak, bár így is sikerülni fog egyszer-egyszer a rossz sarkon befordulni.
- Mit gondolsz, Alyara merre tűnhetett el? Gryff nem sok mindent mondott vele kapcsolatban.
/Váltok témát, hogy a múltbéli szenvedélyem utáni, csak megszokásból való sóvárgásról eltereljem a gondolataimat. A testem igazából nem kívánja a nikotint, hiszen ez egy egészen új szervezet, az érzés mégis nagyon hiányzik. Jól esne egy szál ebben az őrült világban, csak egy percnyi kikapcsolódásért./

(105)

[Ry Fomor]

- Majd, ha időnk engedi, megvitathatjuk ezt a kérdést is. /Morran barátságtalanul Linda kérdésére válaszul, majd kis ideig szótlanul baktat mellette./ Úgy értem... /Kezd bele békülékeny hangon, majd elhallgatva vállat von./ Mindegy, hagyjuk. Első a piac, körbenézünk, aztán meg majd meglátjuk, lehet-e egyáltalán dohányt varázsolni. Kőszilánkokat már bűvöltem, pár szál gaz nem lehet sokkal bonyolultabb. /Kis szünetet tartva elgondolkodva mered a lába elé, majd csendesen felkuncog./ Az lenne mondjuk az igazi üzlet. Mivel igazi luxuscikk, jó pénzért lehetne továbbadni, nekünk meg ugye nem kerül sok mindenbe. Akár a piaci ár alatt is szállíthatnánk a felvásárlónak, vagyis mindenképpen tőlünk lenne érdemes beszereznie... Ha meg a térkapukra gondolok, azok is mágiával készültek... Szóval a szállítás se kerülhet olyan nagyon sokba, főleg ha meg tudjuk ezzel-azzal támogatni. Lényegében akárhogy is nézem, talált pénz lenne.
/Hitetlenkedő félmosollyal az arcán pillant a lányra, majd grimaszol egyet./ Még a végén élvezni is fogom ezt az egészet.
/A kórház kijáratához érve előzékeny mozdulattal helyet ad a lánynak, majd a zsebéből előkotorja a megjelenítőt. Rövid babrálás után ismét elsüllyeszti a szerkentyűt, majd elmutat jobbra./
- A várostérkép szerint arra lesz a piac.

(123)

[Kathleen Sirett]

/A barátságtalan morranásra nem reagálok, rég kinőttem az apróságok miatti hisztis duzzogásból. Zsebre dugott kezekkel, a táblákat nézegetve haladok Ry mellett, igyekszem tartani az irányt./
- Piac. Értettem.
/Biccentek az ötlet hallatán. Más dolgom úgysincs, a város pedig izgatja a fantáziámat. Nemcsak ez, az összes. Ha tehetném, legszívesebben osztódnék, hogy egyszerre elmehessek mindenhová és még neki is kezdjek a tanulásnak. A mellettem sétáló pasas korábbi barátságtalan megnyilvánulása miatt eljátszom a gondolattal, hogy egyedül vágjak neki az egésznek, de hamar le is teszek erről. Még hozzám képest is őrültség lenne, ha egymagam kószálnék el valamerre. Ám nincs is szükség arra, hogy nélkülözzem Ry társaságát, hamarosan újra normális hangnemben folytatódik a csevej./
- Mond csak, kedves, mi is voltál a múltban? Mintha csak egy tipikus bizniszmen-t hallgatnék, akitől suhanc koromban tárcát csentem. Azért elismerem, igazad van, jó kis tervnek hangzik. Kár, hogy még csak terv, előbb meg is kéne tanulni elővarázsolni a cuccot.
/Megvonom a vállam és ismét némaságba burkolózunk, amíg elérjük a kijáratot. Az előre engedési gesztusra megengedek egy pillanatnyi grimaszt, de nem tiltakozom, és elsőként lépek ki. A kórházon kívül még mindig tél van, pedig mintha augusztus lenne. Fázósan összehúzom magamon a kabátot, és a korábban kósza gondolatként felröppent sétálást már nem annyira támogatom magamban./
- Oké, hogy arra van, de milyen messze?
/Ha elfogadható távolságot belül van, akkor rábólintok, hogy sétáljunk. A város eddigi is nagyon régies, szinte középkori hangulatot árasztott - a kórházat nem számítva - így el tudom képzelni, hogy banyakorú nénik sült gesztenyét árulnak, miközben az utcakölyköket hajkurásszák el maguktól./

(106)