Polimetron városi kórház

[Laki]

Polimetron városának közkórháza. Nem meglepő módon az itt dolgozók többsége alakváltó, bár mint mindenhol, itt is vannak egyszerű halandók. Technológiával és mágiával egyaránt gyógyítanak.

[Laki]

* Vadászidény *

* Raven *

* 2900 augusztus 9. *


/Ki-be csúszkálsz az eszméletlenség és a homályos képek között. Néha elkapsz egy-egy hangfoszlányt ami a külvilágból eredhet talán, de többségében vagy a teljes öntudatlanságban heversz, vagy pedig múltad valamelyik képsorát éled újra. Többször látod a bátyádat a különböző korokban, se százszor is végigéled amikor az idegen isten megszállta a tested. Az emlékek között számtalan olyan akad, amelyre a későbbiekben könnyen visszaemlékezhetsz, hisz elméd jelen állapotában olyan, mint amikor átszakad egy gát és bizonyos dolgok fennakadnak a parton mások tovasodródnak. Vannak viszont emlékek, melyek sűrűbben előkerülnek, amik valahogy jobban meg akarnak maradni. Egyik ezek közül, amikor bátyád és társai elhagyták a Mennyek országát és a Földre szálltak. Az árulás, amiről azóta ezer és egyszer megemlékeztek a vallási iratok és szózatok. Emlékszel mind a hatra azok közül, akik követték akkor a fivéredet. Asmodeus, Belzeebub, Belphegor, Legion, Leviathan, Mammon. Mindőjüket ismerted. Kit jobban, kit kevésbé, és persze volt közöttük akit csak bátyád által. Végignézed, ahogy egyesével sorban levetik magukat a felhő széléről amin álltak. Végül az utolsónak érkező és feltűnően bánatosnak tűnő Légió és Mammon maradnak csak. Légió elmereng majd társával összekapaszkodva vetik le magukat a felhőről. Egy pillanatra arra fordulsz, amerre az angyal nézett de csak az oszlopok között eltűnő szárnyak végét látod meg. Valakitől búcsúzott, úgy érzed. Mint ahogy nemrég tőled is Lucifer./


- Szép jó reggelt csipkerózsika!
/Valahol, a tudatod peremén hallod az ismerős hangot. Bár hogy ki lehet eleinte nem tudod. Kimerülten ébredsz, szinte minden porcikád fáj. A hasadon fekszel, de nem teljesen vízszintesen és az ágyad körül különös keret van felállítva. Ahogy nehézkesen körbepillantasz, látod, hogy egyedül fekszel egy kórteremben, de ez nem az, ami az angyalok városában van, ebben biztos vagy. Melletted egy kis asztalkán, egy kivetítő fölött színes hologramm virágok fénylenek. A napfény javát lefogja az ablakra eresztett sötétítő réteg. Bár a városban mindenfelé középkori hangulat érződött, is szemmel látható, hogy mégis a XXX. században jártok. Hamarosan eléd kerül a hang tulajdonosa is, amikor odahúz a látóteredbe egy kis széket és ledobja magát. Bár eleinte azt hihetted, hogy a bátyád az, de végül Gryff vigyorog rád./
- Na, örülök, hogy magadhoz tértél. Már azt hittem hívhatom a tollas barátaidat hogy szedjenek össze. Elég csúnya mojo volt abban a varázslatban amivel leszedtek. Tudhattak valamit. Amúgy ne aggódj, a banda szépen szétszéledt és továbbra se tudni, hogy a kis barátnéd merre is van pontosan. Mondhatni lement a radarról, ami neki persze jó. Bár eddig is inkább te jártál pórul. Mellesleg ha tudni akarod, öt napot töltöttél kómában és amikor néha a felszínre jöttél, akkor se beszéltél igazán összefüggően. Viszont, áruld már el, hogy pontosan milyen angyalok árulásáról beszéltél álmodban?

[Renaviel]

*Előzmény - Laki - Vadászidény?*

/Remegek, tépett tollaim a porba hulltak mellettem. Kinyúlok feléjük, mintha véres kezeimmel visszailleszthetném őket a helyükre, de amint hozzájuk érek szivárványos-tiszta prizmaragyogásuk megtörik, fekete hamuvá foszlanak az érintésemtől. Sikoltva, rémülten kapok feléjük a szívem a torkomban dobott csak még tovább fokozva a kiömlő vért, ami a hátamból dőlt./
+ Elvették a szárnyaim... a szárnyaim... +
/Hangtalan zokogásom kakofonikus szimfóniává komponálja néhány közbeszúrt sikoly. Teljesen össze vagyok zavarodva... Én nem ezt akartam, én nem így akartam... Rémült pillantásom körbesöpör a hideg földön, de nincs sehol senki./
+ Merre vagy? +
/Körbenézek, de nem látom, de még csak nem is érzem. A többiek sincsenek sehol.
+ Pedig miattuk jöttem, habár gyáva mód késve, mint valami buta és rémült csitri, de jöttem. És most nincs itt senki csak én... A szárnyaim helyén véres sebek... Úgy fáj... Miért fáj ennyire... Merre vagy bátyám? Merre vagytok? Ne hagyjatok egyedül... Veletek kellett volna mennem... +

Az álom és a valóság még összemosódik, az igazi sajgás egybe vegyül az álombélivel, illetve az álomra vetül a valóság árnya.. Tudom valójában soha nem tépték ki a szárnyaim, de a testem még remeg pár pillanatig a túl valós képzelgéstől. Azonban tudom a többi emlék valós. Habár fogalmam sincs hogy tehettem ilyet, az elmém még képtelen felfogni hogy megbuktam én is, megtagadtam Danut Luciferért...
A fejemben versenyt futnak a képek, a bukás, a magányosság ideje, amikor se Istennő, se angyal nem volt társam... Zord gondolataim közül egy ismerős hang ránt elő. Egy pillanatig fellobban a szívemben a remény, hogy eljött értem, de ismét csalódnom kell, soha nem jön, nem számítok neki...
Örülök is Gryffnek, amiért kiránt komor merengésemből, de egy másik részem a pokolba kívánja a kedélyes mindentudó fejét. Minden esetre vetek rá egy olyan pillantást, ami leginkább azt sugallja, hogy legszívesebben valami csúnyát válaszolnék neki, de végül moderálom magam, habár enyhe harag remeg a szavaimban a fájdalom mellett, amikor kicsit rekedtesen megszólalok./
- Majd elárulom milyen árulásról volt szó, ha te is elárulod nekem, hogy mi a fene folyt abban a házban... Mert legyél olyan drága ne próbáld beadni nekem már megint, hogy nem tudsz semmit! /ingerülten próbálok még jobban felé fordulni, de amikor megmoccanok a fájdalom korbácsként vág végig rajtam és minden igyekezetem ellenére összerezzenek. Végül csak elfolyok, mint vajaspiskóta a forró júliusi napon és kissé békésebben folytatom./
- Mellesleg hol vagyok? És ha már a "nagy tervbe" nem akarsz beavatni legalább annyit árulj el, hogy sikerült-e végül az idézés? Mellesleg Alyara nem a barátnőm, ha az a démon elvitte magával már soha nem lesz olyan, mint akit megismertem. /mondtam hűvösen. Majd ha még mindig ott volt vetettem rá egy lapos oldalpillantást ezüstös szemeimben gyanakvás csillan, már amennyire rá tudtam nézni a kígyóként tekergő sötét tincseim alól./
- És te hogyhogy itt vagy? Azt hittem a kislány csodatestőre vagy és a csapat jó útra egyengetését kaptad célul a nagyfőnöktől, hogy végrehajtsák a feltámasztást... /mondtam, de rájöttem, hogy talán nem ártana nem pofázni ennyit, túlságosan fájt mindenem és nagyon kimerült voltam, de persze nem bírtam magammal. Az emlékek és a történések felzaklattak. Meg persze azt se feledjük el, hogy majdnem meghaltam... Az ilyesmi kicsit megborítja az ember napi nyugalmát..../

(177)

[Laki]

* Vadászidény - Raven [most már rendesen játékosi mivoltodban])

/Gryff csak mosolyog, azzal az idegesítően bájgúnár mosollyal amitől olvadnak a nők. Még neked is nehezedre esik utálni a fickót ha így néz. Viszont vissza került rá a napszemüveg, úgyhogy ez segít valamelyest. Komótosan feláll, és az ágyad melletti kis szekrényről elvesz egy poharat és tölt bele neked valamit, ami leginkább gyümölcslére emlékeztet, legalábbis a színe alapján. Beletesz neked egy rövid szívószálat is, majd közelebb jön és a szádhoz tartja./
- Igyál, jót fog tenni. Még egy angyal se élhet csak infúzión. És ennél szilárdabbat egyenlőre nem fogsz kapni. Arra még várnod kell egy kicsit. Mit ne mondjak, rendesen helyben hagytak. Még néhány perc és nem tudtak volna összerakni. Bár ha az Ogre nem próbál meg Orvososat játszani veled, akkor talán most nem lenne a hátad ilyen állapotban. Előre szólok, ne is próbáld meg visszahozni a szárnyaidat. Teljesen szétroncsolnád vele amit összeraktak. Egy darabig mondj le róluk, legalább amíg rendesen meggyógyulsz. A varázsdoki aki segített kibűvölni belőled a szilánkokat, majd nem belepusztult, szóval egyenlőre hagyd a természetre. Nemsokára úgyis jön az orvosod és átnézi a dolgokat.
/Akár ittál akár nem, ezután leteszi a poharat és az ablakhoz sétál./
- Na jó, azt hiszem van pár dolog, amibe nyugodtan beavathatlak, ha már ilyen önzetlenül megvédted a kis barátnődet. Az idézés nem jött össze, ha minden igaz azóta se, de ebben nem vagyok biztos. A kis barátnőd öt napja lement a radarról és azóta se tudja senki biztosan, hogy hol is lehet. Bár vannak pletykák. De hogy mi történt? Nos, Niroisnak vannak olyan támogatói, akik nem szeretnék nagy dobra verni, a létüket és a hm... prioritásaikat. És persze vannak ellenlábasai is, akik ha kell bármilyen eszközt bevetnek, csak hogy ne csússzon ki a karmaik közül. Ennek a két frakciónak az összecsapását láthattuk. Az hogy nekem mi volt a feladatom, nos had tartsam meg magamnak. De annyit elárulhatok, hogy soha nem vallok kudarcot. Abban viszont igazad van, Nirois már soha nem lesz olyan. Mint ahogy te sem vagy már ugyanaz, mint aki megismerte. Érdekes, hogy ti múltlakók, ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem, olyan végletesek vagytok. Valaki vagy veletek, vagy ellenetek és abszolút tesztek arra, hogy a másiknak mi a véleménye. De mindegy. Viszont lenne pár dolog, amiben segíthetnél nekem, miután felgyógyultál. Ha már egyszer én fizetem a kórházi számláidat. De erről ráérünk később beszélni. Már ha úgy döntesz hogy segítesz a kis barátnődnek. Ha nem akkor vegyük úgy, hogy kvittek vagyunk és mikor kiengednek innen, mehetsz Isten hírével.

[Renaviel]

* Vadászidény *

/Igazán nagyon szeretnék puffogni még egy kicsit, az a részem, aki nem Jeanne D'Arc nem Raveniel, de még csak nem is Raven Raymore... A 17 éves fruska szeretne mérhetetlenül hisztizni, mert elege van ebből az egészből, és lassan kezd feloldódni és elveszni az őrületben, ami az elmúlt időben a fejére szakadt. De nem nagyon megy, mert a hisztis részem Gryff mosolya pont tökéletesen elvarázsolja, így a szemét most az egyszer megússza.
Mivel baromság lenne nem elfogadni az italt, így még a fülembe sugdosó öntudatos ördögöt is leütöm és elfogadom a felkínált szívószálat, habár kezdem úgy érezni, hogy a régi szerencsétlen énem visszatért, aki már érkezésekor lebontotta a fél boltot.../
- Köszönöm. /mondom udvariasan, habár a hangon semleges. Ahogy azonban tovább hallgatom a cinizmus kezd erőt venni rajtam, és amikor befejezi csak megcsóválom a fejem./
- Nos kezdjük az elején, egy tollpihét sem kívánok a hátamra, nemhogy a szárnyaimat, de azért köszi, hogy szólsz... Úgy érzem magam, mint akinek egy csapat szadista óvódás játszott vérkifestőt a hátán... Szóval csókoltatom a varázsdokit, hálám üldözni fogja, ha egyszer végre felkelek az ágyból. Persze csak az után, hogy én üldöztem azt a mocskot, aki darts-osat játszott a hátammal... /komorodik el a pillantásom, majd valami félig kifacsart módon, úgy hogy lehetőleg minél kevésbé nyomorítsam tovább magam megpróbálok felnézni Gryffre./
- Nos örülök, hogy nem volt démontámasztás, annak viszont nem igazán, hogy a hatalmi harcokba engem is bevontak... Habár azt hiszem ez a játék már csak ilyen. /sóhajtok fel. Igazából a szívem mélyén nem tudok haragudni Alyára, hiába nézek úgy ki, mint egy edámi sajt./
- És soha nem vallasz kudarcot? /kacagok fel ironikusan, mire fájdalom nyilall a hátamba, de egy fintor után folytatom./ Nos azt hiszem a beképzeltséget és az öntudatot csak egy hajszél választja el egymástól. +Azt meg majd még én eldöntöm te melyik oldalán vagy...+ Hát csókoltatom a főnöködet, akinek pontosan ez volt a terve, amit te tökéletesen végrehajtottál. /megráznám a fejem újra, de inkább nem teszem./
- Segíteni, én? Hmmm ez már érdekesebben hangzik. De egyvalamit elöljáróban jó ha tudsz, a pihepuha tollak nem egy kiscsirkét rejtenek. Nem igazán szeretem ha a mamatyúk ide-oda terelget, mint egy újszülöttet. Nem vagyok báb. Ha gondolod segítek neked, mert tetszik vagy sem, de megmentettél, viszont nem leszek báb, többé nem. A számlák miatt meg ne aggódj, ha a szupertestőrök főnökei ilyen rosszul fizetnek, majd megoldom én.

(178)

[Laki]

* Vadászidény - Raven *

- Igazán nincs mit. Akár hiszed, akár nem, én egy jósrác vagyok. De na, az egyik amiben khm... segíthetnél, az az, hogy kiderítjük, pontosan kik is azok az igen aktív egyének, akik ennyire nyíltan el akarják tenni Niorist láb alól. Persze itt most nem Merlinre gondolok, ő egyenlőre túl nagy falat lenne neked. Viszont ő nem is ilyen nyíltan cselekedne, főleg ha nem biztos a sikerben. És mint láthatjuk, nem volt teljes a siker, főleg, hogy valószínűtlen, hogy pont téged akartak kicsinálni. Bár ez is megeshet. Hisz nem mindenki nézné jó szemmel, ha befolyásolnád Niroist. Nehezebb olyan valakit irányítani, akinek támogatói is vannak. És igen, a hatalmi harcok már csak ilyenek. Bár kétlem hogy különösebb szerepet szánna neked bárki, inkább csak a kereszttűz kapott el. De hát szükség van golyófogókra. Az extra időt itt pedig az Ogrénak köszönd. Ha nem állítjuk le, simán megcsinált volna egy bypass-műtétet is rajtad egy konyhakéssel. Szeretem a lelkes amatőröket, főleg ha csak bajt csinálnak. De hát ez van. Némi mázli és megzabáltatja magát valami döggel és akkor lesz egy újabb indok arra, hogy a reakcionisták egy kis háborúsdit játszhassanak. Részemről nem vagyok oda az ilyesmiért. Bár az az igazság, és ezzel semmi olyat nem árulok el, amit hamarosan meg ne tudnál, hogy úgy fest, a sidhék és az angyalok is mozgolódni kezdtek. Egyik oldalt ott van Seeragic és slepje, a másikon pedig Lucifer és a talpnyalói. Kíváncsi vagyok, hogy ki lesz a célpontjuk. És persze fegyverkezik lassan minden oldal, talán csak a farkasok és a vízilények próbálnak igazán kimaradni a játékból.
/Közelebb hajol hozzád és suttogva folytatja./
- Nem, soha nem vallok kudarcot. És ha egy kiscsibére lenne szükségem, akkor az alakváltót hoztam volna el a kis társaságotokból. Azt a tyúkot még egy amatőr is úgy használná ahogy csak akarja. De nekem jelenleg te kellesz, úgyhogy ezt úgy veszem, hogy elfogadtad az ajánlatot. Holnap visszajövök érted.
/Azzal felegyenesedik és kifele menet még ráköszön a vizitre érkező orvosra./
- Szép jó reggelt kisasszony.
/Megnézi a hátadon a sérülésed nyomait, hümmög egy sort majd egy ápolónő valami kenőcsöt ken a hátadra és átkötöz./
- Nos kisasszony, úgy nézem igen szépen gyógyulnak a sérülései. Holnap haza is engedjük. Majd értesítem a kedves férjét, hogy mikor jöjjön önért. A mai napot még töltse pihenéssel és még néhány napig kímélje a hátát. Lehetőleg ne feküdjön rá és ne végezzen megerőltető tevékenységet. Kapni fog egy tégely kenőcsöt, amivel naponta kétszer kezelnie kell a sebeit. Mire a kenőcs elfogyik nyoma se marad annak a kis incidensnek. További jó pihenést.
/Az orvos távozik és csak az ápolónő marad még egy pár percig, hogy a szobádat rendbe tegye. Ha nem szólsz hozzá, akkor hamarosan ő is távozik és egyedül maradsz./

[Renaviel]

* Vadászidény *

/Erre a jófiú dologra csak egy gunyoros mosoly ült ki az ajkamra, nem tehettem róla, de Gryff füle mögött már annyi vaj volt az én szemszögemből, hogy egy szakács elment volna a gyönyörtől, hogy évekig nem kell más alapanyag a vajassütikhez. Nah de mindegy, ahogy tovább hallgattam a fickót határozottabban kezdett tetszeni a dolog. Mármint igen, volt egy apróbb tartozásom annak a futóbolondnak, aki úgy döntött a lyukas nem csak a sajtban, de az angyalban is jobb./
- Így már jobban tetszik a dolog. Van még egy törlesztendő tartozásom, szóval szívesen megkeresem ezt az akárki... De nem Alya miatt. /tettem még hozzá nagyon is komolyan. Riggsre meg csak vállat vontam, amit persze nem kellett volna, mert a lángoló fájdalom azonnal belém mart./
- Ssszzz... Nos, szóval a vadász nem érdekel, szerintem nem tudatosult benne mit csinál, nem haragszom rá. /mondtam és valóban így is volt. Azonban a fájdalomnál is jobban megütötte a fülem az a név, aki nagyon előkelő helyet foglalt el a halállistámon./
- A Sötét Királynő nem éppen halott, vagy kiirtja megint a világot? De igazából nem is érdekel. Csak annyit jobb ha tudsz, hogy neki még véletlenül sem segítek.... /Lucifer nevére csak megremegett a szívem, a zavar még mindig nem múlt el, nem tudtam mit gondoljak a testvéremről, akit egy részem mindennél jobban gyűlölt, egy másik azonban őrülten szeretett.
Amikor közelebb hajol ezüstös pillantásom az övébe fúrom, hogy lássa nem félek tőle. Láttam mire képes és óvatos leszek, de nem fogom fülem farkam behúzva játszani a kis csicskást. A szemem összeszűkül kissé, de aztán amikor megszólalok már nyugodt a hangom./
- Nos ezt örülök, hogy tisztáztuk, jobb tudni mihez tartsa magát az ember. És igen, elfogadtam.
/Aztán amennyire a hülye pozícióm engedte figyeltem ahogy távolodik és azon gondolkoztam mégis ki a fene ez a fickó. Azonban a tűnődésemből nagyon hamar kiránt az orvos és csak pislogok rá, mint Rozi a moziban./
- Öhhhmm azt hiszem végletesen összekevertek valamit. Milyen férjem? /bámultam rá, mint Rozi a moziban. Nem is, inkább mint az elhízott hatvanas apuka, akinek azt magyarázzák, hogy mégis van Mikulás és egy szöszi bombázóra fogja lecserélni az asszonyt. Magyarul totál hitetlenkedve./
- Amúgy oké doki, higgye el, nem vagyok túl viháncoló hangulatban. /tettem még hozzá, hogy lenyugtassam. Habár az emlékek és gondolatok még a hátamnál is jobban fájtak és alig ment el a doki ismét győzött a kimerültség, és talán a sokkhatás. Még egy darabig agyalva hallgattam, ahogy a nővérke szöszöl, majd ismét álomba zuhantam letépett szárnyú angyalok és kietlen puszták világába.../

(179)

[Laki]

* Vadászidény - Raven *

* 2900. Augusztus 10. *
* Komolyan? Augusztus és havazik? Mi ez? Kanada? *


/Nyugtalanul alszol. Nem csak az álmaid, sőt, nem is igazán az álmaid zavarnak. Úgy érzed, mint ha valami mozgolódna az árnyak között. Mint mikor csak a szemed sarkából veszel észre valamit. Érzed hogy ott van, de nem tudod meghatározni. De tisztában vagy vele, hogy vihar közeleg. Reggel kicsit nyúzottan ébredsz, de a friss reggeli és az, hogy lehámoznak az ágyról feldobja a hangulatodat. A hátad szinte teljesen meggyógyult, bár még érzed ahogy a maradék hegek néha megfeszülnek. Jó munkát végeztek az orvosok. Reggeli után nem sokkal meg is érkezik Gryff, egy apró szeretetcsomaggal./
- Szép jó reggel, drágám!
/Azzal nekiáll és az egyik székre kipakol neked egy adag ruhát. Van ott puha nadrág, kényelmes felső, kötött pulóver, téli kabát és persze fehérnemű, zokni és egy vékony de bélelt, alacsony szárú csizma. /
- Remélem jól tippeltem a méretedet. Csak a szememre hagyatkozhattam, de azt hiszem minden jó lesz. Öltözz fel, aztán indulunk! Ne aggódj, nem foglak magammal rángatni minden hova, más utat javasolnék. Annyit már biztosan tudunk, hogy jelenleg több frakció is elkezdett egyre nyíltabban cselekedni. Engem viszont csak az érdekel, hogy kik akarhatnak Nirois életére törni. Azt szeretném, ha első körben szétnéznél Angyalfalván, hogy kik kapcsoltak magasabb fokozatba és miért. Amolyan ipari kémkedés. Összeszeded nekem a kért információkat és ha használhatóak, akkor cserébe megkapod, hogy ki lyuggatott ki. Annyi szinte biztos, hogy Lucifer és Michael két külön frakciót képviselnek, de lehetnek mások is. Minél több és jobb információval állsz elő, annál jobb. Egyszerű üzlet és cserébe nagy a jutalom. Sőt, akár a későbbiekben is dolgozhatunk együtt, hisz úgy látom, hasonló céljaink vannak. Tessék, ezzel el tudsz érni és elküldheted az infokat amiket szerzel. Nem nehéz a használata, ha kell az egyszerűbb hangutasításokat is értelmezi. Na, megyek és aláírom a papírokat, addig öltözz fel.
/Azzal elmegy és majd csak jó tíz perc múlva fog visszajönni./

[Renaviel]

* Vadászidény *

/Elég nyúzottan ébredek, valami sötét gyanú, valami kellemetlen érzés ver tanyát bennem. Aztán az valamennyire helyrerakja a világomat, hogy nem kell egy ágyhoz kötve leélnem a következő napokat. Elvégre akinek szárnya van repülni vágyik, nem pedig zuhanni bele az öntudatlanságba...
Persze még éreztem a feszülő hegeket, de ez valahogy ismerős volt. Sok csatában harcoltam már és sokszor szereztem csúnya sérüléseket. Most hirtelen szinte meg sem kottyant a dolog, hogy már nem akart leszakadni a hátam minden mozdulatnál. Habár amikor Gryff megjelent kissé ingerülten néztem fel rá kígyózó sötét tincseim közül./
- Tudod ki a drágád madárka... /mondtam ingerülten motyogva az orrom alatt, de aztán erőt vettem magamon és próbáltam ignorálni mennyire idegesítő a fickó.
Automatikusan átveszem a csomagot, majd kiszedem a cuccokat. Soha nem voltam egy divatmajom és mivel nagyjából tényleg úgy nézett ki jó lesz a méret, így nem volt semmi gondom a ruhákkal.
Persze előbb végighallgattam a mondandóját, és csak biccentettem, mást nagyon nem tehettem. Egy részemnek nagyon nem tetszett ez a kémkedés, főleg úgy, hogy egy ilyen alaknak fogok kiadni infókat a testvéreimről, de más esélyem nagyon nem volt... Tudni akartam ki a hibás./
- Oké, habár ennél azért majd kicsit jobban körvonalaznod kell, hogy pontosan mit szeretnél tudni. Gyanúsan viselkedő angyalokat keressek? Pontosan mi is a gyanús? Vagy olyanokat, akik máshogy viselkednek mint a szokott? Nekem oké, csak mond mit akarsz, mert ha ennyire ködösen fogalmazol, hát akkor anyád sem ért, nem hogy én. /vonok vállat.
aztán ha válaszol majd távozik gyorsan belebújok az új cuccokba. Néha kicsit megfájdul a hátam, ahogy lehajolok felhúzni a csizmám, vagy valami hasonló mozdulatnál, de pár perc alatt így is átöltözök. Jól esően meleg a ruha, a meleg pedig mindig növeli valahogy az ember komfortnézetét.
Ha Gryffre még várni kell egy kicsit odasétálok az ablakhoz ha van is kilesek a városra, ha tudok. Ha nem olyan a szoba, akkor csak körbelesek, van-e itt még valaki, esetleg találok-e valami érdekeset. Közben sikerül levernem egy vázát az egyik asztalról... +Esküszöm tényleg, mint régen...+ Éppen próbálom visszapakolni a virágokat, és próbálom eltüntetni a szerencsétlenkedésem nyomait./

(180)

[Laki]

* Vadászidény - Raven *

/Mikor levered a vázát a virágok eltűnnek. Mennyi előnye is van egy hologramnak. A váza maradványait hamar össze tudod kapkodni, így mikor Gryff visszaér, már a kukánál jársz. Végigmér és elégedetten bólint./
- Tényleg eltaláltam a méreted. De jó vagyok! Na gyere, kifele menet megbeszélünk mindent.
/Elindultok, s a liftbe beszállva válaszol neked./
- Lássuk csak. Pontosan tudni szeretném, hogy milyen frakciók vannak jelenleg az angyalok között, milyen erőt képviselnek, kik a vezetők. A gyanúsan viselkedők szintén érdekelnek, elvezethetnek olyan csoportosulásokhoz, akikről nem tudunk. De igen, ha valaki teljesen másként viselkedett mint szokott, na az pont gyanús jel. Ha bármi nyoma van fegyverkezésnek, mozgolódásnak, az megint csak érdekel. És nem ártana, ha egy nem-hivatalos álláspontot is hallhatnánk a jelenlegi vezetőitektől. De ne ringasd magad tévhitekbe, ha kitudódik, hogy információkat adsz át nekünk, számíthatsz a megtorlásukra. Jelen esetben viszont a status quo fenntartása áldozatokat kíván. Mindenkinek megfelelően fel kell készülnie, ha valamelyik fél úgy döntene, hogy a kezébe ragadja a kezdeményezést. És ez igen valószínű, ha azt vesszük hogy mind Lucifer mind pedig a sidhék udvarai a kezdeményezőkészségükről híresek.
/Ekkor nyílik a liftajtó egy közbeeső emeleten, de Gryff csak egy kézfeltartással és egy fejcsóválással jelzi a belépni kívánó ápolónak, hogy foglalt a kabin./
- Szóval a lényeg: Kipuhatolod mi készül angyaléknál, felméred az erőviszonyokat és át adod nekem. Ha ez megvan és minden klappol, akkor megkapod azt, aki Fomoron keresztül beléd mélyesztette a karmait.
/Leértek a földszintre, majd kisétáltok az épületből. Ott már vár titeket egy kocsi. Gryff beszáll és beinvitál téged is. Ha beszállsz, a kocsi elvisz titeket a térkapuig, menet közben pedig Gryff a kezedbe nyom egy kis zacskót, benne egy tégellyel ami valószínűleg a kenőcsöd lesz. A kapuhoz érve szólal meg ismét./
- Gondolom mondanom se kell, hogy ha minket akarnál becsapni, szintén nem egy vállveregetés lenne a jutalom. Most még visszakozhatsz és mehetsz isten hírével, de ha hamis információkat próbálsz megetetni velem, akkor előbb-utóbb de te kerülsz terítékre.

* Folytatás a Kapunál*

[Laki]

* Vadászidény - Kat, Ry *

/Látjátok, hogy nem csak a kérdező, de a többi hátul utazó "mentős" szeme is elkerekedik és látszik az arcukon, hogy próbálják visszafojtani a nevetésüket. Végül visszafojtott vigyorral az arcán válaszol./
- Aha, hát, jó, majd továbbítjuk a kérést. Khm... mindenképpen kivizsgáltatjuk magukat, ne aggódjanak.
/Mikor már valamivel egyenesebb az arca, az alkarján lévő kis képernyőt megérinti néhányszor. Majd hátradől.

Nem sokkal később besiklotok a Kórház alatti parkolóba és kinyílik a jármű ajtaja./
- Na itt volnánk, csak önök után.
/Még bentről láthatjátok, hogy odakinn két hordágy, két ruhájából ítélve orvos és néhány feltehetően ápoló vár titeket. Bár kettő közülük inkább kidobónak tűnik mint sem ápolónak. Néhány méterrel arrébb láthatjátok a másik siklót, amint lassan bezáródik az ajtaja és tova siklik egy elkülönített részre, ahol még jó néhány ilyen áll. Jessienek nyoma sincs./

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

+ Ha továbbfolytatod, akkor nem a balesetire visznek minket, hanem a zártosztályra.
/Igyekszik nem figyelni, de nem tudja kizárni a férfi hangját. Felsandít egy pillanatra, és a mentősök vigyorgó képe fogadja. Nem tudja őket hibáztatni, ha valaki ugyanezt a mesét akarná beadni, ő is így reagálna. Még ő maga sem hiszi el teljesen, hogy valóban a jövőben jár./
+ De jó lenne most felébredni újra Londonban!
/A törött karaj azonban túlságosan is fáj ahhoz, hogy ez egy álom legyen. Újra lehunyja szemét, kizárva a külvilágot, és az eddig megtett úton kezd el gondolkodni, amíg a kórházhoz érnek. Amint a sikló megáll, bizalmatlanul kezdi méregetni a fogadóbizottságot. Leginkább viszont az aggasztja, hogy a másik sikló is beérkezik, de a vadásznő sehol sincs./
- Hol van Jessie?
/Eddig nyugodtnak és viszonylag higgadtnak tűnt, most viszont újra ideges. Nem is nagyon moccan a felszólításra./
+ Lehet, hogy ez már csak paranoia, de mintha valami megint nem stimmelne... +
/Aztán ha senki más nem mozdul, lassan, kissé vontatottan kezd el kászálódni. Hol a mentősökre, hol a nem messze álló fogadóbizottságra pillant./

(50)

[Ry Fomor]

*Előzmény*
/Rezignáltan veszi tudomásul a bejelentését követő általános derültséget. Egy cinikus, "nemvártammást" fintort követő sóhajtással dől hátra, hogy az út hátralévő részét néma csendben tegye meg.
+A chip megléte majd igazol. Vagy persze nekik lesz igazuk. Lényegében egyre megy.+

Érkezéskor aztán újabb sóhajtással kászálódik fel a felszólításra, hogy az ajtó szélére markolva konstatálja Jessie hiányát. Ébredő haragjával teli pillantással fordul vissza az őt kísérők felé, mikor Linda ki is mondja az őt leginkább foglalkoztató kérdést./
- A válasz engem is baromira érdekelne. /Sűríti hangjába összes indulatát, de aztán gyors létszámellenőrzést követő fejszámolás után visszanyeli gyanakvását és köznapi hangnemre váltva veszi szelídebbre a figurát./
- Hova vitték? /Kérdezi egy ártalmatlannak szánt félmosollyal kísérve, ahogy szépen lassan, cseppet sem kapkodva végül kilép a járműből./

(79)

[Laki]

* Vadászidény - Kat & Ry *

/A mentősök vezetője őszinte megdöbbenéssel néz rátok egy pillanatig./
- Maguk tényleg komolyan paranoiásak vagy ennyire elhiszik amit mondanak? Mindegy. A barátjuk jó esetben már a a sürgősségin van, rossz esetben pedig már útban a hullaház felé. Viszont ha még tovább ugrálnak, akkor komolyan magukra eresztem a biztonságiakat aztán vérezzenek el felőlem egy cellában.
/Morogva kiparancsolja az embereit a járműből, mikor már ti is kinn vagytok, majd a mentő elsuhan. Odakinn a fickó vált pár szót az orvosokkal majd tovább állnak. Egy ápoló közben hozzátok lép./
- Kérem, szálljanak fel a hordágyakra. Azonnal felvisszük önöket és ellátjuk a sérüléseiket.
/Közben a két nagydarab ápoló lassan úgy mozdul, hogy nagyjából a hátatok mögé kerüljenek. Feltehetően ösztönző jelleggel vannak jelen./

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

+ Paranoia? Naná! Egy ilyen nap és egy ilyen élet után te is simán az lennél!+
/Végre kikecmereg a mentőből és megvárja, amíg Ry is felzárkózik mellé./
+ Bármi is lesz is, gyerünk... +
/A kérésre az egyik hordágyhoz lép, ép karjával igyekszik feltolni magát. Amint végre felül, feltör belőle egy apróbb sóhaj. Nemcsak a karja, majdnem mindene fáj./
+ Nem épp egészséges, ha egy kisebb halom kő rád omlik.+
/Ha kérik, akkor elfekszik, ha nem, akkor ülve marad, törött karját az ölében tartva. Hogy elterelje figyelmét a sokféle összeesküvés elméletről, inkább azért kezd el reménykedni és fohászkodni, hogy nehogy egy tükör kerüljön a közelébe. Elég borzalmasan festhet, arcán nem lehet túl sok ép bőrfelület.../

(51)

[Ry Fomor]

/Hosszú pillanatig csak tűnődve pislog a fickóra, aki leoltotta őket./
+Kíváncsi vagyok, te hogy viselnéd ezt az egészet, amit egy kvázi nyugodt élet után gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra, akár a szó szoros értelmében is a nyakunkba szakadt. Szerintem visítva rohannál ki a világból, vagy csak egy helyben nyáladzanál, mint valami agyonszedált idióta. De mindegy. A lényeg, hogy Jessie-t megtaláljuk majd, ha végre legalább nagyjából rendbehoznak.+ /Zárja végül gondolatmenetét, hogy egy bocsánatkérő, mosollyal kísért biccentést követően csatlakozzon Lindához./
- Azt hittem, minket is a sürgősségire... vagy legalábbis az ambulanciára visznek. /Morogja még neki alig hallhatóan, aztán teszi zavart mosollyal az arcán teszi, amit mondanak neki. Nála készségesebb és együttműködőbb beteget még nem hordott a hátán a föld... Eddig./

(80)

[Laki]

* Vadászidény - Ry, Kat, Jessie *

Ry és Kat: /Mindkettőtöket felfektetnek egy-egy hordágyra, majd elindulnak veletek. Egy rövid liftezés után, egy tipikusan kórház belsőt pillanthattok meg. Steril, fehér falak, köpenyes férfiak és nők, na és persze néhány beteg. A falon látjátok a "Sürgősségi osztály" feliratot, ahogy betolnak titeket. Néhány méterenként tenyérnyi sárga korongok vannak a falakon, majd egy idő után az egyszerű falat üveg váltja fel és nyitott, üres műtőtermeket láthattok az üvegen túl. Egy-egy ilyenbe tolnak be titeket. Ahogy az üvegfal egy része a helyére csúszik mögöttetek, az üveg elsötétül és ugyanazt a fehér színt veszi fel mint a fal egész végig.
A műtőkben mindkettőtökkel ugyanúgy kezdik. Átemelnek titeket egy-egy műtőasztalra, majd a plafonról egy tok ereszkedik le ami pók szerű robotkarokat csúsztat ki magából. Először a ruháitokat vágják le, majd ezek el is tűnnek a műtőasztalok apró nyílásaiban. Ezután egy sárgás fény fut rajtatok végig és hamarosan magatok fölött láthatjátok a testeteket kivetítve, majd ezt rétegekre bontva (izmok, csontok, erek és szervek) kezdik el vizsgálgatni az orvosok.
Ry esetében igen hamar a külső és belső sérülésekre koncentrálnak. Ry teste lassan elemelkedik az ágytól, mint ha láthatatlan kezek emelnék majd a robotkarok nekilátnak a felszíni sérülések kezelésének. Az érzéstelenítő amit az első döféssel kap meg teljesen elnyomja a fájdalmat és az erő ami a levegőbe emeli mozdulatlanságra kárhoztatja.
Kat esetében sokkal több vörös jel jelenik meg a szerveinek képén így az ő kezelése már hosszadalmasabban indul. Előbb egy kar ereszkedik le és különös, kékes színű folyadékot fecskendez be a nyaki- és a comb belső oldalán lévő ütőérbe. Bár valami t őt is mozdulatlanul tartja, szinte érezheti a lány, hogy valami mint ha mozogna benne. Ekkor egy időre magára hagyják majd körülbelül egy óra múlva jönnek vissza. Ekkor a robotkarok segítségével az egyik orvos helyre rakja a lány kezét, ami meglepő módon nem fáj most, majd a lány visszakerül a hordágyra és egy másik szobába viszik. Ott egy kabin vár rá, amibe befektetik, majd mielőtt lezárnák egy injekcióval átsegítik az eszméletlenségbe. Ry-t pedig a kezelése után, friss varratokkal a testén egy kórterembe fogják tolni, ahol rajta kívül csak egy idős apóka van az egyik ágyon, aki éppen egy pudinggal küzd./

Jessie * egy nappal később *: /Egy steril kórteremben térsz magadhoz. A látásod homályos, és mint ha nem is lenne teljes a térlátásod. Az ágyad körül műanyag ponyva van felakasztva. A tested minden porcikája fáj, bár az érzéstelenítők jótékony fátyla borul az elmédre. Ahogy megmozdítanád tested egy dolog rögtön feltűnik. Nem érzed a jobb karodat. Ahogy oldalra fordulsz, látod, hogy a jobb vállad helyén, csak egy orvosi pótlás van, ami tapasztalatod szerint pont csak arra jó, hogy a túloldalán lévő szövetek, jelen esetben a karod szövetei, ne haljanak el. Előnye, hogy legalább könnyű az infúziót és egyéb csöveket rácsatlakoztatni, így túl sok cső nem lóg ki belőled./
- Szép jó reggelt Jessie baba. Veled is jól elbántak.
/Hallod a jól ismert hangot, de az alakját elhomályosítja a ponyva./

[Kathleen Sirett]

* Vadászidény *

/Felfektetik a hordágyra, ám sehová sem rabolják el őket. Akár a rendes kórházakban az ápolók végigtolják őket a folyosón, sok sornyi csempe mellett és sok lámpa alatt haladnak el, majd egyszercsak mintha megérkezne valahová. Mire észbe kap, Ry már nincs mellette, így szinte azonnal duplára ugrik a pulzusa. Nagy nehezen felfogja, hogy egy műtőféleségben van, ami a korhoz hűen, klasszisokkal modernebb, mint például annó, amiben ő megszületett. Egy nagy nyeléssel és magába fojtott sikollyal tűri, hogy megfosszák ruhájától a bizalmatlan robotkarok.
Amikor a kivetítő jelenik meg, próbál odasandítani, de a biológia órákon is inkább csak rajzolgatott, mint figyelt, így aztán semmit se ért abból, amit lát. Azt viszont határozottan látja, hogy fura kékes löttyel teli szúrásra alkalmas valami közeledik felé. Tiltakozni sincs ideje - nem is tudna, máris belétöltik a cuccot. Összerándul a gyomra a különös érzéstől, és hálát ad magának, amiért 900 éve evett utoljára és most nincs, amit a padlóra taccsolhatna.
A magára hagyott lány idegesen forgatja a szemét, próbálna átlátni az üvegen, ami Ry-tól választja el. Még Riggsnek is örülne, sőt, talán saját szüleinek is, csak ismerős arcot lásson. Ám hiába mereszti a szemét, nem lát át az üvegen. Vagy egy óráig fekszik egyedül, lassan az őrültbe kergetve magát azzal az elfogadhatatlan feltevéssel, mintha valami mozogna néha benne, és nem a jó értelemben.
Amikor az orvosok visszajönnek, helyére teszik eltört karját, amiért végre valóban hálás. Azért viszont már cseppet sem, amikor egy kabinba akarják berakni. Ha nem kapna egy szurit, amitől aztán az eszmélete nyaralni megy, nem is nagyon tudták volna ott tartani. Így viszont egész békésen és nyugodtan gyógyulni kezdhet.../

(52)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

/Kissé sípolva nyögök fel, úgy érzem, hogy rám szakad az egész hülye csatorna. Valószínűleg így is vagy, de még élek. Vagy valami ilyesmi. Mozgatni próbálom a karjaimat, de nem igazán működnek, nem csoda. Aztán kinyitom a szemeim, vagyis úgy néz ki, hogy csak az egyiket és túl sok fehéret látok ahhoz, hogy elhiggyem, hogy még a barlangban vagyok. A szagok is túl tiszták, egy pillanatra megrémülök. +Remélem a mennybe kerültem.+ Ez nem nagy kérés úgy hiszem, az Urat mindig is jól szolgáltam. Kissé ciki, hogy mindenféle nép elől elmenekültem és egy rakás koszos goblin miatta haltam meg. Persze ezt már nemigen kéri számon tőlem senki. +Talán a többiek túlélték... Kizárt dolog.+ Az újoncok nálam sokkal kevesebb tapasztalattal bírtak a túlélést illetően, és törékenyek is voltak. Lassan veszem a levegőt, mert mindenem fáj, kivéve az egyik lábam, amit meg nem érek. +F*sz*. Akkor mégsem haltam meg...+ nem volt nehéz levonni a következtetést, ha meghaltam volna nem fájnának a dolgaim, nem lennék bedrogozva és érezném a lábaimat, na meg látnék is. Egy ismerős hang fájdul bele a fülembe, biztos vagyok benne, hogy félrehúzza a számat és grimaszolok. Próbálom bepozicionálni a szemeimmel Madárkát, de egyelőre nem nagyon meg./
- Miből gondolod? /nyögöm, de még a beszéd is fáj, meg a mosolyra húzódó ajkaim. Úgyhogy vissza is állítom alapállapotba, és próbálom lassan egyesével mozdítani minden egyes tagomat. Ez néha fájdalommal és csalódottsággal jár, hiszen továbbra sem mozog mindenem, ráadásul elég kába vagyok./
- Egy angyalt nem tudtál volna hozni, ha már erre jártál Madárka? Oké, hogy vannak beültetések, de ez már kicsit soknak tűnik. /a hangom karcosabb a sokászosnál és ha már itt vagyok, félreköpök némi vért, ami feltolult a számba. + Talán mégis jobb lett volna, ha meghalok. Kész roncs lehetek. Tök jó, hogy nem látom. Mi atyánk...+ Máris imádkozni kezdek, hiszen ez az egy, amit soha nem lehet elfelejteni és ami mindig is segített a fertőzöttek elleni harcban. Megmentette az életemet, mert más nem lehetett, így most volt miért bűnhődnöm és gyónnom./
- Hány nap telt el? Vannak túlélők? /Kérdezem továbbra is feszengve és szinte csak nyögdécselve./
- Amúgy hogy vagy? És mi van a küldetéssel? És mi volt az a k***a visszaszámlálás. /Ha már itt van, adhatna némi magyarázatot, csak, hogy teljes legyen a kép./

(36)

[Ry Fomor]

/Gyanakvását a kedélyes, közreműködő, ám csendes beteg álarca mögé dugva szenvedi végig az ellátást. Mikor testképét maga fölé rétegelve látja, elámul, s a különféle fantasztikus filmek képei villanak be elméjébe. +Mennyivel egyszerűbb így, mint lényegében vakon nekiindulni a gyógyításnak... Még jó, hogy annyira tényleg nem súlyos.+ Értékeli a látottakat, majd merengéséből aztán kizökkenti, ahogy az egyik fehérköpenyes ügyködése nyomán megemelkedik a teste. Reflexből kapálózna és tiltakozna, azonban ugyanez az erő szerencsésen fogva is tartja testét. +Akárcsak a csatornában végrehajtitt jedi-trükk. Bár gyanítom, hogy több köze van ehhez a robotpóknak, mintsem akármelyik fénykardos-köpenyes alaknak.+ Fintorodik el, ahogy az érzéstelenítő belécsíp, majd az ezt követő műveleteket a feje felett még mindig kivetített képeken követi figyelemmel./
- Kösz, doki!
/Biccent még egyet távozóban, aztán már a folyosókon tolja egy roppant segítőkész beteghordó. +Harmincnégyes.+ Nyugtázza még a szoba melletti táblán látott számot, majd figyelmével ideiglenes szállása felé fordul./
- Üdvözlet bátyám!
/Biccent még oda az öregnek, majd kísérőjének távozása után alaposan szemügyre veszi a környezetét./
- Nem egy Ritz, de azért megteszi. /Mosolyodik el, majd szobatársához fordul./
- Ha esetleg jönne egy nővérke... Megtenné, hogy kér nekem is egyet? Vagy esetleg valami tartalmasabbat /Bök ujjával a másik előtti képződményre./ Gyanítom, baromi éhes leszek, mire felébredek. /Még egy mosolyt megenged az öreg felé, majd óvatosan elfészkeli magát, hogy átadja magát a legnagyobb gyógyítónak. +Hosszú volt ez a nap...+ Sóhajt még egyet, aztán behunyja szemeit./

(81)

[Laki]

* Vadászidény *

* Augusztus 5. *
* Ry, Jessi, Kat *

Ry:
/Még mielőtt elnyomna az álom az öreg biccent neked./
- Ne aggódj fiam, a reggeli egész jó szokott lenni.
/Ezután elhelyezkedsz és elnyom az álom. Meglepően gyorsan, hisz nem rémlik hogy altatót kaptál volna. Másnap reggel viszont kipihenten ébredsz fel. A pontos időről fogalmad sincs, de úgy érzed átaludtad az egész éjszakát. Az apóka már nincs ott. Az ágya leszedve és előkészítve a következő beteg számára, így összesen három üres ággyal osztozol a kórtermen. Egy darabig egyedül vagy és egy jó fél órával ébredésed után fog érkezni egy nővér egy kis kocsival, amiről hamarosan elő is kerül a reggelid./
- Jó reggelt! Hogy aludtunk. Üljön csak fel, aztán jó étvágyat. Később visszajövök a tálcáért, addigra mindent egyen meg.
/A nővér segít felülnöd ha szükséges és beállítja az ágyat. A porcikáid még mindig fájnak de messze jobban érzed magad mint előző nap. A reggeli nem sok. Néhány színes kapszula, valami főzelék-szerűség furcsa, kékes-lilás árnyalatban, egy kis tálka amiben feltehetően puding van és egy pohár víz. A nővérke ha nem szólsz hozzá távozni is fog, egyéb iránt viszont néhány percig ott marad veled beszélni, ha kérdéseid volnának./

Jessie:
- Kezdjük azzal, hogy eddig két csinos vállad volt. De nyugi, majd kapsz egy szép protézist. Mások is túlélték már az ilyet. És bocsi, de mostanában elég kicsi a kínálat angyalokból. Főleg olyanokból, akik egy vadásznak szívesen segítenek. Főleg ha a pórul járt angyalkát vesszük, akiknek egy fél hegyet robbantott a barátod a hátába. De mindegy.
/Közben félre húzza a ponyvát, és letörölgeti a szád széléről a kiköpött vért és a ponyva belső oldaláról is, ahol a többi landolt. Majd a zsebkendőt egy könnyed mozdulattal eltünteti a kukában./
- Lássuk csak szépen sorjában. Csak egy napig voltál kiütve, szóval nagyon nem maradtál le semmiről. Hármótokat sikerült kihozni a csatornából. Téged és a két varázslópalántát. Ha minden igaz, az ogre már azelőtt lelépett a városból hogy magatokra robbantottátok volna a helyet, tovább nem figyeltük, nincs értelme. Az alakváltó lánykának nyoma veszett.
/Közben kényelmesen odatelepszik az ágyad szélére, a zsebéből egy színes pirulát belök a szájába és elmosolyodik./
- De azért büszke vagyok rád, még ha alapjában véve nem is úgy sült el az akció mint szerettük volna, azért pár jó dolog hírem van. Egyrészt, hála nektek és főként az elveszett házicicának, végre van egy jó alibink arra, hogy néhány emberünket Polimetronba juttassuk. És igen, mivel te már ismered a terepet, a fentiek úgy gondolták, talán felajánlják neked az új előre tolt állás vezetését. Na jó, túlzás előre tolt állásnak nevezni, de miután a takarító brigád végigment rajta, egy csapásmérő állomást fogunk kiépíteni a csatornák mélyén. Csak a szokásos, megfigyelő felszerelés, néhány vadász és egyebek. Szóval mondhatni előléptetnek. Áh, csel a cselben, imádom a munkám. Mindegy, egyenlőre pár napot még itt kell töltened, aztán hazaviszünk. Utána pedig olyan melót kapsz ami igazán illik egy vadászhoz. Nirois eltűnt. Lement a radarról. Találd meg! Ha kell forgasd fel a fél világot, vagy add el rabszolgának a két jómadarat aki kihozott, de találd meg. A visszaszámolás, nos, mások is keresik a nőt és ők kevésbé finom módszerekkel dolgoznak. Szerencsére már nem voltatok a házban, de minden nyomotokat nem tudtam eltüntetni. Minimum Fomort, Ridert és az angyalt be tudták mérni és ezek nem olyanok, akik hagyják a prédát elszökni. Az angyalról már gondoskodtam, hogy ne tudjon minket kiadni, a másik kettő a te dolgod. Bár némi mázlival a goblinjaid már intézkedtek az alakváltó ügyében. Fomort viszont rád bízom, oldd meg ahogy jónak látod. Legyen ez az ajándékom az előléptetésedre. Oh, úgy látom kivették a kapszulából a kis boszorkányt is.
/Ekkor egy hordágyat gurítanak be, de a rajta fekvőt nem látod amíg Gryff el nem húzza a ponyvát. Lindát ekkor emelik át az ágyra és már látod hogy ébredezik. Gryff feláll és az ágyad mellett lévő asztalkáról egy pohár vizet átvisz az ébredező lány mellé. Majd óvatosan megforgatja az arcát és szemrevételezi azt, mielőtt visszajönne a te ágyadhoz./
- Na az biztos, hogy új frizurája van, de legalább az arcát rendbe tették. Kicsit még kába, de amíg magához tér, elmesélhetnéd, hogy mégis hogy sikerült magatokra omlasztani a csatornát és miért van másodfokú rad-égése mindkettőtöknek. Őszintén, honnan a fenéből volt nálad nukleáris fegyver?

Kat: /Kissé kábán ébredsz. A látásod még kicsit homályos, de ez talán csak a fájdalomcsillapítók hatása lehet, ugyanis semmid nem fáj. És ez jó érzés. Két hangot is hallasz, de tompán, nehézkesen jutnak el hozzád még néhány percig. Mire kitisztul annyira a fejed, hogy felfogd a hallottakat addigra be tudod tájolni, hogy éppen Jessie elkínzott, erőlködő hangját hallod, aki a melletted lévő ágyon fekszik, talán ha három méternyire tőled és az ágya szélén ott ül Gryff./

[Kathleen Sirett]

* Vadászidény, Augusztus 5. *

/Az eszméletlenség édes, gyógyító alvássá változik, és boszorkányunk békésen kómálgat is. Mint ismerjük, az emberek átlagos alvási igénye még öt perc, ezért amikor tudata feljebb lebeg, halk, erőtlen nyöszörgéssel adja a világ tudatára, hagyják még békén. Nem érzékeli a külvilágot, nem tudja kinyitni a szemét, se mozdítani magát. Abban se biztos, ébredezik, vagy csak álmodik.
Hangok. Tompa,alig hallható, de biztos benne, hogy hallja. Ismét nyöszörög egy keveset. Próbálja megemelni szemhéjait, és lám, engedelmeskednek akaratának. Eleinte hiába pislog, minden homályos és képtelen fókuszálni. A hangok továbbra is ott vannak./
+ Mintha ismerném őket... +
/Lehunyja a szemét és aprót sóhajt./
+ Hol vagyok? +
/Merül fel fejében a gondolat. Kórházban? Mintha kórházban lenne? De mi történt? Miért van itt? Hiszen semmije sem fáj./
+ Csatorna, robbanás. +
/Mint az ezer darabból álló puzzle kis részei, úgy állnak össze fejében a történtek. Lassan összerakja a történteket, visszafelé haladva az időben, míg el nem ér a bolthoz. Nem minden részlet ugrik be rögtön, és nem is állítja, hogy teljesen épelméjű, ilyen emlékek végigmozizása után, de él. Egyben van és nem fáj. Kinyitja a szemét és újból fókuszálni próbál. Figyelme a mellette lévő ágyra terelődik, és a hallott hangokat végre sikerül arccal összepárosítania./
- J... Jessie? Gryff?
/Hangja rekedt, ajkai és torka száraz, akár a sivatag. Vontatott lassúsággal próbálja fordítani a fejét, és a remélt irányban fel is fedezi a pohár vizet. Mielőtt még azonban érte nyúlna bal karját veszi szemügyre, amiből nem is olyan rég még singcsontjának két darabja kandikált kifelé. Ha mindent rendben talál rajta, akkor megpróbálkozik elérni a vizet és magához venni a poharat.../

(53)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

- Tudom, hogy neked még így egy vállal is tetszem. legalább nem fog többet fáj...khhhh…ni. /Az önirónia hasznos, de most nem megfelelő az idő rá. Ahogy kezd a köd felszállni a tudatomról, ugyanúgy jönnek vissza fájdalmak. Egy kis fuldoklás sosem árt, legalább tudom, hogy élek. Nem zavar, hogy az egyik vállam eltűnt +Már, hogy a fenébe ne zavarna?+, lesz új, jobb és rozsdamentes. A lényeg, hogy lesz még belőlem ember, még ha nem is 100%-os. A kérdéseimre madárka igen nyugodtan válaszolgat, fene a jó dolgát. Mondjuk, benne biztos több beültetés van, mint bennem, szóval miért is rinyálna nekem. A másik vállam pedig még tök jó lehet… De inkább nem nézem meg./
- A lényeg, hogy túlélte, majd később meghálálhatja nekem. Például, hogy visszanöveszti a kezem, vagy azzal, hogy nem lesz útba. MI van a lábammal? /Pislogok fel rá, amennyire tudok, de a színek összemosódnak és változnak, a szemeim pedig fájnak. Nem csak azért, mert ránk robbantottam a csatornát, most a fények is nagyon zavaróak, hiába vannak szuper szemeim. Azokat remélem, hogy nem kell pótolni…/
- Csak egy nap? Úgy érzem egy év. Igen, Riggs már nem tartott velünk. Szóval az alakváltó eltűnt, nem baj, egyel kevesebb. Áuh. /+Már a vigyorgás is fáj, f**za!+ Úgy döntök, hogy inkább nem nézem meg magam a tükörben, mert a végén magam végeznék magammal. Gryff arcvonásaiból semmit sem tudok kideríteni, főleg, hogy nem is nagyon látom. A színes pirulák látványa újabb mosolyra derít, ami újabb fájdalomba torkollik. + Tuti, ha nem szedné, neki annyi lenne. Remélem, nekem nem kell ilyen sz*ron élnem majd soha.+/
- Na, jól jegyezd meg, amit eddig elcsicseregtél nekem Madárka. Ugyanis holnap is el kell mondanod. /Sóhajtok, ami inkább egy ajtó nyikorgására emlékeztet, meg engem arra, hogy ne ma fogok leugrani a Stockbauer torony tetejéről siklóernyővel./
- Király, akkor legközelebb egy várost robbantok fel, hogy jól előléphessek, hehe… ahh… hogy rohadjanak meg. /A fájdalom hullámokban tör rám, így minden figyelmeztetés nélkül jön elő, de azért folytatom./
- Eltűnt? Tudtam, hogy vaj van a fülén, de megtalálom neked és zsákban hozom el. Az Úr majd segít, ahogy eddig is. /Kacsintok egy szisszenéssel egybekötve. Közben meghozzák a látnoklányt is, nekem meg mindenféle gondolatok járnak a fejembe, ráadásul karmokkal, hogy jól szétmarcangolják azt. A kérdésére elmosolyodok./
- Sokan voltak a goblinok, én pedig kilőttem egy régi MMP-251-es energiatárolóját. Improvizálnom kellett. /Megvonnám a vállaimat, ha tudnám, de már vagyok annyira magamnál, hogy ne próbáljam meg. A vadászoknak nagy az önfegyelmük, ha ők is úgy gondolják./
- Igen, mi vagyunk. Látom egyben vagy, vagyis hallom. /Javítom ki magamat, mert bár egész tiszta a látásom, a franc se tudja, hogy mi baja lehet. Az új frizurája is tetszik, olyan kis punk lett belőle akaratlanul./
- Mindenki megmenekült? /Kérdezem tőle, hátha többet tud nálam és Griffnél./

(37)

[Ry Fomor]

/Hosszú és mély, ám nyugtalan vergődéssel terhes alvás után szinte kipattannak Ry szemei, ahogy hirtelen felülve dübörgő pulzussal, zihálva kapkod levegőért. Álmának fogas-karmos árnyékfoszlányai még kísértik, ahogy arcának verítékét alkarjába törli, majd haja következik: ujjait lefoglalandó abba túr, hogy gondolataival ellentétben legalább azok mással foglalkozzanak./

+Nyugalom barátom, az egész csak egy álom volt. semmi szükség rá, hogy egy szívvel végrehajtott dobszólóval riaszd az esetleges szolgálatos nővérkét. Még a végén kerít valami lónyugtatót és akkor aztán meszeltek a mai napnak. Pedig ma dolog van, elég volt a lustulásból.+ /Határozza el, ahogy óvatosan mocorogva leteszteli újdonat testének jelzéseit./ +Ahhoz képest, hogy nemrég... tegnap kaptam a hátamba egy gránátszilánkot... Nos, egy szavam se lehet. Lehet, hogy mégse sírom vissza a kábé ezer évvel ezelőtti világot. Vagy legalábbis a gyógyászatot tekintve biztosan nem fogom. Még messze nem tökéletes, de jobb, mint azt egy vészes buli után a másnaptól várnánk.+ /Vigyorog magában, majd ezúttal alaposabb vizsgálatnak veti alá környezetét./
- Hát igen... /Nyugtázza egy sóhajjal a tapasztaltakat./ +Sajnos a sebesülés... Vajon hányadik is már? Sajnos valódi, mint ahogy az az idióta bolt, meg az átokverte mágiája is az. Hacsak nem kerültem valami csúcstechnológiás egészségügyi intézménybe, ahol még a beteglapok is digitális üvegre kerülnek fel...+ /Böngészi az ágya fölé kiakasztott üveglapot, amin a sérülés és a kapott kezelés adatai szerepelnek./ +Márpedig nagyon nem úgy tűnik.+ /Jut végül döntésre, majd továbbra is teste árulására felkészülve +A hosszú fekvés után általában nem bírja a láb a terhelést... Ha netán így lenne, legalább meglenne a magyarázat a gyorsított gyógyulásra.+ óvatosan a gondosan kikészített szövethatású műanyagpapucsba lépve lábra áll./
- Csak nem kérek egy kacsát... Még a végén félreértenék, mit akarok vele. Elvégre ez itt az alakváltók városa, vagy mi. /Kuncog csendesen, végül elszántan körbepillant./ Lássuk, hol is a vécé... Hátha akad még egy zuhanyzó is mellette.

/Az érkező nővér már békésen az ágyán malmozva találja, frissen, megmosakodva, felkészülve egy újabb, mozgalmasnak várható napra./
- Egész jól, köszönöm. Őszintén megvallva, rosszabbra számítottam. /Mosolyog a kérdezőre, egy rosszul leplezett pillantással felmérve annak alakját, majd az elé tett tálcára mered./
- Őőő... a vizet meg a pudingot felismerem, de a többi...? Gondolom, ez nem tökfőzelék. /Bök a fura színű kutyulmányra, majd a kapszulákat vizsgálja meg./ Ezek pedig...? /Pillant fel segítségkérően./ Nem mintha ágálnék ellene, mert amilyen éhes vagyok, a vasszöget is elrágnám, de azért szeretném tudni, mit is tömök magamba. /Húzza végül szabadkozó vigyorra száját./

(82)

[Laki]

* Vadászidény *

* Kat, Jessie, Ry *

Kat & Jessie :
- A lábaddal? Szerintem csak az nyugtatók ütötték ki a szervezeted annyira, hogy ne nagyon ficánkolj. Jó, így is van két csigolyád amit az orvosod szerint jobb lenne cserélni, bár még rendbe tehetőek. Ezt a döntést viszont rád bízzák.
/Jessie, neked közben feltűnik, hogy ha nem fordítod utána a fejed, akkor Gryff jobb felé hamar kiesik a látómeződből, jóval hamarabb mint kéne./
- Hogy holnap? Holnap biztos nem. Sajnos nem érek rá itt ücsörögni veletek minden nap. De nyugi, ha minden jól megy, 2-3 napon belül hazakerülsz és megkapod az új vállad is, na az mondjuk egy pár hétre kivon a forgalomból, mire a tested hozzá szokik. Bármilyen frankó is a modern orvostudomány, van amit nem lehet siettetni és nem is érdemes. De nyugi, lehetett volna rosszabb is.
/Röviden felkacag és megcsóválja a fejét./
- Felőlem ezüst tálcán is hozhatod. Csak kerítsd elő, és minél gyorsabban. Most már időre dolgozunk. Pontosabban szólva, van némi konkurenciád. Van aki szerint előbb őket kéne lekapcsolni, de részemről elég, ha Niroist előkeríted valahogy. És úgy gondoltam, segítek is egy kicsit. Mire megkapod a protézist, addigra összeállíttatok az elemzőkkel neked egy részletes csomagot minden ismert kapcsolatáról. Valakin keresztül biztosan meg lehet találni. Végül is, nem nyelhette el a föld.
/A fegyvert említve viszont összehúzza a szemöldökét./
- Egy 251es az életben nem robban ekkorát. Minimum egy régi rad-gránát vagy egy instabil mag kellett hozzá. Szóval a jelentésedben legyél kicsit leleményesebb.
/Bármennyire is meggyőzőnek hangzik Gryff érvelése és te is tudod, hogy az említett fegyver energia telepe nem robbanhatott ekkorát, főleg hogy nukleáris telepet már generációk óta nem használnak, de esküdni mernél, hogy a kezedben tartott fegyver egy 251es volt./
/ Kat, ahogy ránézel a korábban törött karodra, egy különös szerkezetet fedezel fel rajta. Mint ha egy átlátszó csőben lenne és fluoreszkáló kék folyadék venné körbe. Fájni nem fáj, ám érzed, hogy csak nehézkesen tudod mozgatni. Mint ha valamiért nem jutnának el az agyad parancsai az alkarodba. Így a pohár víz is távol marad tőled amíg Gryff nem segít. Végül egy szívószál vége kerül az ajkaidhoz, hogy inni tudj és ha végeztél a pohár újfent a kis asztalkán végzi./
- Nyugi kis boszorkány, minden rendben lesz. Csak kicsit kiütöttek. Hogy van a karod?

Ry: /Bár kissé még szédelegsz és érzed a friss heget a hátadon, ami tegnap még egy mély seb volt, de sikerrel veszed a nap első akadályát, és rendbe szeded magad a nővérke érkezése előtt. Idő közben át tudod böngészni a sérüléseket is, és úgy tűnik, hogy komolyabb bajod nem volt, bár a repesz tényleg elérte a vesédet, nagyjából másfél milliméter mélyen. A kezelés leírása nem sokat mond, hisz tele van modern orvosi szakszavakkal, de arra rájössz, hogy elvileg gépi műtéted volt, a sebet "forrasztották" és valami "regenerációs katalizátort" kaptál. /
- Rosszabbra? Nos, igen szerencsésnek mondható. Úgy hallom szinte csak felszíni sérülési voltak. De öhm... tökfőzelék? Ez szintetikus protein, ásványi anyagokkal és nyomelemekkel dúsítva. Minden amire a szervezetnek szüksége van. A kapszulák pedig vitaminok és antibiotikum. A "puding" pedig segíti majd a vérét megtisztítani. A veséje sérült ezért most biztos ami biztos, kap némi támogatást. De ha minden jól megy, holnap vagy holnapután már ki is engedik. Látom, a mosakodás már megy egyedül, ez nagyon jó. Ha gondolja, délután majd az egyik ápoló leviszi az udvarra kicsit levegőzni. Addig nagyon ne szaladgáljon.
/A "rosszul leplezett pillantásod" a nővérke egy sokat mondó mosollyal nyugtázza, de külön szóvá nem teszi. Nem egy túl fiatal hölgy de igen jól tartja magát./