Tachi fegyverkereskedés

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 18.*

- Öh értem... De nekem igazán nem kell venni semmit, költsd a pénzed valami értelmesre, többet ér. /mondom nagyon nyugodtan kissé talán már hűvösen is.
+ Oké, oké... elég rosszul kezelem a dolgot, na. Nekem ne vásároljanak, nem vagyok valami hülye hercegnő, akinek hódolni kell... független vagyok és harcos, nem kellenek ajándékok... +
Aztán veszek egy mély levegőt, amikor rájövök, hogy túlreagáltam a dolgot és próbálom összeszedni magam./
- Hát pedig sikerült. /mondom valamivel könnyedebben, de azért a hangulatom még mindig nem a régi.
Fogom az ebédem és habár az javít egy kicsit a kedvemen, ahogy az evés mindig, de sehogysem akar visszazökkenni minden a helyes kerékvágásba.
A térképes dologra nem reagálok, majd szerez magának egye ha kell. Mellesleg butaságnak tartom, ahová nem találok el, oda nem is megyek. És inkább berepülöm a környéket, hogy felfedezzem és megismerjem, minthogy valami buta papírdarabot bújjak folyamatosan... Az nem az én stílusom./
+ Nah meg persze vicces is lenne tartani repülés közben a böszme nagy karmaimban... +
- Hát igen, elég sokan élnek itt. /zárom rövidre a társalgást, aztán visszatérek a géphez, de előtte még gyorsan odaszólok Kryonnak./
- Kryon, ha nem gond még egy pár órát dolgoznom kéne.
/Egy pillanatnyi gondolkodás után pontosítok./
- Ha akarsz maradhatsz itt, de visszamehetsz mg nézelődni a városba, ha gondolod. Nem leszek most túl érdekes társaság. /nézek rá komolyan.
Nem vagyok udvariatlan, csupán hűvös, az még nem bűn, ha jól tudom.../

(166)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

+ Magas nekem ez a nő. Baráti gesztusként meglepem valamivel, erre úgy néz rám mintha a halálos ítéletéről szóló határozatot hoztam volna el neki. Remélem nem hiszi azt, hogy udvarolni akartam neki. Bár akkor virágot kellett volna hoznom. De a fene sem ismeri ezt a századot, lehet itt a tea házassági ajánlatnak számít. +/ Persze az utolsó gondolatot nem komolyan gondolom. /+ Annó kilencszáz éve, ha vettem valakinek valamit, akkor az illető megköszönte, hogy gondoltam rá. Azért ennyit minimum elvártam volna.+
/ Legszívesebben azt mondanám, hogy ha nem tetszik akkor vissza is vihetem, de aztán tojok az egészre. Ha ő ilyen alkat, hát ilyen, én nem csinálok ebből ügyet. Mire a város népességére terelődik a téma, addigra már rég túllépek a dolgon. Aztán Nym szól, hogy még nem ért véget a munkanapja.
- Oké, akkor elmentem várost nézni. Jó munkát neked.
/ Mondom mosolyogva és elindulok. Manó igen kelletlenül áll fel, láthatóan semmi kedve nincs még egy piacos kalndhoz. Nekem se, így más irányba indulok. Manó hamar rájön, hogy most csak csavargunk és ehhez már neki is van kedve. Nagy örömmel rohangál körülöttem és mindent megszagol amit csak meglát. Én is alaposan megnézek mindent és fél óra séta után megakad a szemem egy cégtáblán. Tollas Róka fogadó. Ez áll rajta./
- Látod ezt? -/ Kérdezem Manót. Hülye kérdés, mert tuti, hogy látja, az más kérdés, hogy nem tud olvasni. /- Na gyere, ide bemegyünk.

(66/a)