Tachi fegyverkereskedés

[Caridwen]

A városközpontban megbújva két magasabb lakóház között van egy viszonylag kicsi ám megdöbbentően jól felszerelt fegyverbolt. Szinte bármilyen korból származó fegyvert meg lehet itt találni, legyen az szúró-vágó, vagy akár lőfegyver. Páncélzatok és kiegészítők szintén az antiktól a modernig hatalmas számban vannak jelen, persze van ami csak készleten, de olyan is, amit a kirakatban is megtekinthet az ember.
A bolt tulajdonosa egy Juanji nevű alakváltó. A pénztárnál pedig vagy Nymlothot, vagy pedig Grazek-et találhatjátok.

[Nymloth Dracarys]

*Dylan - Előzmény*

/Most is egy nagyobb téren váltottam alakot, ahol mindig, ha munkába jövök. Innen kellett még sétálni egy darabot, de abba igazán nem haltam bele. Megvártam, amíg Dylan is beér, aztán átváltozik, csak akkor szóltam hozzá./
- Innen még egy kicsit sétálunk. /mondtam. Igazából butaságnak tartottam ezt kifejteni, de mivel a legtöbb embert megnyugtatta, ha beszéltek hozzá, így inkább nem csak mentem kukán.
De a szavaim után neki is indultam és jó öt perc séta után el is értem a boltig. Az ujjam a DNS azonosítós panelre helyeztem, ami szépen megbújt a középkori környezetben, de tisztán jelezte, hogy mégis a 30. században vagyunk.
Amikor felismert, majd a zár kattant kinyitottam az ajtót és beléptem a közepes méretű ám jól felszerelt boltocskába. A fények automatikusan bekapcsoltak, és amíg meg nem szólaltam csak a vitrinek és tokok mesterséges tartósító-gépezeteinek halk berregését lehetett hallani./
- Nézz körül bátran, és szólj, ha érdekel valami. /mondtam a férfinek, közben én bementem a pult mögé és nekiálltam feléleszteni a gépeket, leellenőrizni kaptunk-e rendelést és a hasonló mindennapos rutint elvégezni./
- Ha van valami konkrét elképzelésed szólj és megmondom hol keresd. /néztem még föl, amikor a technika már bekapcsolt. Nehezen tanultam bele a 30. századi gépek kezelésébe, így jó pihenés volt egy kicsit Dylanre figyelni, nem pedig az adatbázissal és a rendelésekkel szenvedni./
+ A mai is egy hosszú nap lesz... Rengeteg rendelést kell majd föladnom. +
/Halk sóhajom alig lehetett észrevenni. Közben a saját fegyvereim is lepakoltam a tartójukra, persze másik részre, nehogy őket is valaki a készlet részének nézze./

(135)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton amennyire csak tudott gyorsan haladt, hogy minél előbb a városba érjenek, illetve, hogy Nymloth-nak ne kelljen túlságosan is lassan repülnie. Elég hamar elérték Polimetron központját, így Dylan követve Nymet leszállt nem mesze tőle. Visszaalakulás után végignézett magán, még furcsa volt számára, hogy nem kell ruhái miatt aggódnia. A faital nő szavaira bólintott egyet./
- Rendben van - /mondta, majd követte Nymet./
/A bolthoz érve egy kis biztonsági vizsgálat után beléptek a közepes helyiségbe. A fegyverbolt nagyon tetszett Dylan-nek. Minden féle fegyver volt. Sokat felismert közülük, de volt jó néhány amelyről fogalma sem volt milyen lehetett. Körülnézés közben a tekintete megakadt az egyik kardon. Odalépve alaposabban megszemlélte./
- Egy Masamune penge. A legjobb valaha készült fegyver. A legnemesebb penge amit valaha ember a kezében foghatott. A markolata ritka mintázatú, finoman kialakított. Eme fegyverek egyensúlya tökéletes, és pontos kialakítása miatt forgatás közben olyan mozdulatokat lehet vele végrehajtani, amelyeket sok másik pengével nem könnyű. Ha valaki egy ilyen kardot képes a személyiségéhez idomítani, az kitűnő vívóvá válhat - /mondta el ismereteit a fegyverről./
- Bizonyára nem tudnám megfizetni bármennyire is tökéletes választás lenne - /mondta komor tekintettel./



(28)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

/Dylan szavaira érdeklődve felkapom a fejem. Csak csöndesen hallgatom először amit mond, majd odasétálok mellé és figyelem a fegyvert, meg őt is, miközben beszél.
A végén nem bírom ki, kivételesen muszáj megszólalnom./
- Nem egészen értek egyet. Soha nem egy kardot igazítasz a személyiségedhez, te idomulsz a fegyverhez, hogy amíg olyannyira a mestere nem leszel, hogy a fegyver használjon téged, ne pedig te forgasd azt. /mondtam nyugodtan a Dylan által választott kardot figyelve.
+ Be kell vallani nincs rossz ízlése a fiúnak... +
Megérintem a kis kijelzőt, mire kinyílik a vitrin és Dylan felé nyújtom./
- Nos valóban elég drága, de ha szeretnéd megnézheted közelebbről. /mondom egy kis mosollyal./
- És legalább lesz mire gyűjteni. /teszem még hozzá. Ennél többet nem igazán tudok mondani. Én megvenni nem tudom neki és ráadásul nem is vagyok egy karitatív szervezet, szóval különben sem tenném, de öt percet adhatok nekik együtt./
- Ha gondolod annyit elintézhetek neked, hogy lefoglaljuk, hogy ne vigye el senki, amíg nem tudod megvenni. Mit szólsz? /pillantottam rá. Ennél többet egyenlőre nem tudtam felajánlani./

(136)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton érdeklõdve hallgatta Nymloth szavait. Amikor a nõ elmondta a véleményét Dyla. kis szünetet tartva válaszolt csak.
- Nem egészen értek egyet. Minden ember valamennyire másképp vív. Ez a személyiségnek köszönhetõ. Minden ember más vérmêrséklettel harcol. így miközben elsajátítja a vívást a karddal a jelleméhez is idomîtja a fevyvert - / magyarázta Dylan.
Mikor Nym a kezébe adta a kardot Dylan alaposabban szemügyre vette. Megnézte a markolatot, a fegyver egyensúlyát, majd mikor Nymloth megszólalt Dylan szája hatalmas örömteli mosolyra húzôdott./
- Nagyon örülnék ha félre tudnánk tenni. amint lenne pénzem rá megvenném - /mondta és arca nagy örömrõl árulkodott./

(29)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

+ Ha valamiről megvan a véleményem, arról megvan a véleményem... +
- Márpedig de... Ha megtörsz egy lovat és saját magadhoz idomítasz pont azt a varázsát veszted el, ami az egyediségéből fakad. Ha te változnál, te vennéd fel azt a sajátos színt, ami jellemzi őt, akkor sokkal többet nyernél, mint azzal, hogy szürkévé teszed, ahogy minden mást. Így van ez a fegyverekkel is, egy kardnak saját lelke van. Nem kezelheted úgy, mint egy cipőt, amit be kell járatni, hogy a lábadra igazodjon! /mondtam nagyon komolyan. Nem voltak ingerültek a szavaim, csak hűvösek, ahogy mindig.
Aztán pedig csak biccentettem./
- Rendben, akkor elrakatom. Majd megbeszélem Juanjival, de kedvel téged, szerintem meg fogja engedni.
/Aztán, ha kigyönyörködte magát, akkor visszaraktam a fegyvert a helyébe a vitrinbe, majd hozzátettem./
- Nos ha gondolod még nézelődhetsz, ha nem akkor majd később találkozunk. Ne haragudj, de dolgoznom kell. /mondtam nyugodtan, majd neki is álltam az adás-vételek elrendezésének és az elküldendő fegyverek összegzésének./

(137)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton elismerõen tekintett Nymloth-ra./
- Nem csak szép de bölcs is. Szavaidban van igazság, valójában akkor érheted el a tökéletes kardforgatást, ha megtanulod miképp harcolj úgy a karddal, hogy azt egyéniséged még egyedibbé tegye. Igazából nem a kardot formálod hanem azt ahogy használod. Hiába harcol két ember ugyan olyan karddal. Sosem fognak ugyanúgy harcolni, mert az egyéniségük más. Akarva akaratlanul is formáljuk a kard lelkét azzal hogy mások vagyunk. Hidd el. A más jellem mindig alakítja a fegyvert, ha akarjuk, ha nem. De ha az ember tudja miképp õrizheti meg a kard valóját úgy hogy közben a saját egyéniségével egészíti ki a fegyver használatát, akkor tényleg jô kardforgatóvá válhat. A samuráj kardforgatás egyik alapja a kiegyensúlyozottság és a káros gondolatok kiszûrése. Ilyenkor az ember eggyé kovácsolódik a pengével és az olyanná vàlik mintha a részünk lenne - /magyarázta Dylan./
- Köszönöm. Amint tudom megveszem a Masamune kardot. Nos, még nézelõdnék egy kicsit. Azért jó lenne valami fegyver, amíg nem tudom megvenni a kardot. Esetleg tudsz egy vakazashit tûrhetõ áron? - /érdeklõdött./

(30)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

/Éreztem, ahogy a hosszú idő alatt felépített nyugalmam tornya egyet reccsen, és ezért inkább visszavonultam. Nah nem mintha szándékomban állt volna nekiugrani Dylan torkának és addig rázni, amíg van benne szufla, de akkor is, jobb volt, hogyha most nem kísértettem az ördögöt.
Szóval inkább csendesen lenyeltem minden érvem, és minden hozzászólásom ahhoz, amivel még mindig nem értettem egyet./
- Rendben, akkor először beszélek Juanjival, aztán értesítelek mi történt, de szerintem majd biztosra veheted, hogy lefoglaljuk neked addig.
/Aztán végiggondoltam a készletet, hogy mi felelne meg neki, aztán összevetettem ezt azzal, hogy most mit engedhet meg magának kissé csökkent a lista... nagyon nagyon sokkal csökkent.../
- Nos igazából egyet tudok mutatni, ami viszonylag jó áron van általánosságban. /Kisétáltam a pult mögül és odavezettem egy vitrinhez. /
- Ez itt egy Bara Wakizashi, most 160 kMŁ-ért eladó. /pillantottam rá, majd mivel ott voltam vele amikor ruhákat vett, így tudtam hogy áll, szóval hozzátettem./
- Ha akarod tudok kölcsönadni és majd ha lesz pénzed visszaadod az árát.

(138)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton fejet hajtott Nymloth előtt./
- Nagyon köszönöm, hogy segítesz - /mondta, majd mikor a fiatal nő a wakazashihoz kísérte megnézte a pengét, majd amikor meghallotta Nym szavait a nő szemébe nézett. Tekintete átható volt, és mélyre látó, még sosem nézett így a nőre, de most nem tudta nem fürkészni a tekintetét./
+ Itt valami nagyon nem stimmel. Egy napja sem ismerjük egymást és máris kölcsön akar adni + /töprengett az alakváltó, majd megszólalt./
- Miért vagy ennyire kedves velem. Alig ismerjük egymást, és már te kölcsön adnál nekem. Valahogy nem ez volt az első benyomásom a kemény és harcias külsőt látva, de kezdek kellemesen csalódni. Egy olyan nővel futottam össze aki amilyen kemény olyan lágyszívű és segítőkész - /jegyezte meg Dylan még mindig Nym szemébe nézve, majd kis idő elteltével a pengére nézett./
- Egyetlen esetben vagyok hajlandó elfogadni a hitelt. Amint megvan a 20 kMŁ visszaadom. Még ha nullával lesz egyenlő a pénzem a törlesztés után, akkor is. És mostantól én főzök, amit csak enni szeretnél - /mondta Dylan./

(31)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

/Amikor a tekintetem fürkészi elfordítom ametiszt pillantásom és enyhe harag lobban fel a belsőmben./
+ Nah ezért nem szabad túl kedvesnek lenni... AZ soha nem vezet jóra, az emberek csak félre értik a dolgot. +
- Nos talán csak ilyen k*rvára jó a lelkem... /kúszik elő a mélyből egy pillanatra Tatjana, de hamar elnyomom a múltam és egy mély levegő után hozzáteszem./
- De nem kell elfogadnod, nekem aztán egyáltalán nincs szükségem rá. Nem hallottad még azt a mondást, ha ütnek fuss el, ha adnak vedd el? Mert én most éppen adni akartam, nem ütni, szóval cselekedj így, mert ha még egyszer rángatod a témát lehet berágok, akkor meg pár hónapig még nézheted milyen jófej vagyok. /mondtam hűvösen villanó lila szemekkel.
Tényleg felbosszantott egy kicsit, vagy talán csak az volt az oka, hogy valami olyanra tapintott rá, ami kényelmetlen volt./
- Nem mellesleg csak azért ajánlottam fel, mert nekem aztán nem számít a pénz, igazából nem érdekel a dolog. De ha nem fegyver kell, hanem lélek kurkásznál valakit, akkor keress egy másik balekot. /mondtam ingerülten.
/Éreztem, ahogy a harag jól ismert árja egyre jobban és jobban elönt, de próbáltam nem foglalkozni vele, figyelmen kívül hagyni, ahogyan tanultam.../
- És ne aggódj, el is vártam, hogy azonnal visszaad. Nem jótékonysági szervezet vagyok, csak a lakótársad és gondoltam kisegítelek, hogy ne gyújtsd rám a házat. Jószomszédi iszonynál, jobb a jószomszédi viszony... Tehát utoljára megkérdezem, és csak egy igennel vagy nemmel válaszolj. Adjak kölcsön rá, vagy sem? /fúrtam lila tekintetem az övébe. A régi énem felszínre tört, ez a szóáradat nem hozzám tartozott, de a harag hullámain valahogy mindig visszatértem oda, ahonnan az utam eddig vezetett./

(139)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton eléggé meglepődött Nymloth kirohanásain, de arca teljesen érzelemmentes és nyugodt volt. Szinte már idegesítően nyugodt./
- Legalább már látom milyen ha mérges vagy. Igyekszem a jövőben elkerülni azt, hogy ezt kihozzam belőled. Jobb szeretem a békét mint a háborút - /felelte, majd Nym utolsó kérdésére bólintott./
- Igen. Megköszönném, ha kisegítenél - /mondta, majd átadta a nőnek a fizetéshez használatos kis dögcédulát, majd várt.
Dylan mindig is nyugodt ember volt. Nagyon nehezen lehetett felidegesíteni. Még ilyen helyzetekben is teljesen nyugodt tudott maradni./
+ Legalább már tudom milyen ha ideges. Jó lesz a jövőben odafigyelni, hogy mikor milyen, mert még a végén gondok lehetnek + /gondolta az alakváltó./
- Ha lebonyolítottuk a vásárlást magadra hagylak, ha nem baj. Körülnézek egy kicsit a városban, ismerkedek az új környezettel - /mondta el a terveit, majd várta, hogy végezzenek./

(32)

[Nymloth Dracarys]

*Dylan*

/Vettem egy mély levegőt, hogy lecsillapítsam magam. Éreztem, ahogy lila szemeim a szokott érdektelenségükbe fagynak és akkor néztem csak újra Dylanre./
- Egyszer mindent látni kell. /mondom immár nyugodtan, habár a lelkem egy része még tombolna legszívesebben./
- Rendben, azt hiszem ezt megbeszéltük. /biccentek, majd átveszem a bilétát, aztán a saját számlám számát is beütöm a gépbe és arról is levonom a hiányzó összeget. Dylan számlája így nullára csökken, szóval remélhetőleg Juanji tényleg megtalálja neki azt a melót, mert így nem fog túl jól járni...
Aztán visszaadom a bilétát, majd előveszem a fegyvert is és átnyújtom Dylannek./
- Parancsolj. És használd bölcsen. /teszem még hozzá, aztán ismét biccentek./
- Persze, menj és ismerkedj a várossal.
+ Legalább tudok dolgozni... +
/Teszem hozzá gondolatban. Nem tett jót azzal, hogy kihozott a sodromból, de hamar összekapom majd magam, csak soha nem jó amikor a régi énem felszínre tör.
Végül ha távozik nekiállok végre postázni és kiszállítani amit kell, meg az adminisztrációs hülyeségeket is elintézni, amíg nem jön a munkatársam, hogy leváltson végre./

(140)

[Dylan Crayton]

"Nymloth"

/Dylan Crayton csendben várta, hogy Nymloth elintézze a wakazashival kapcsolatos dolgokat. Nem örült, hogy számlája nullára csökkent, de úgy sejtette, hogy hamarosan lehetősége lesz újra kis pénzhez jutni, ha Juanjinak sikerül munkát találni a számára./
- Köszönöm - /vette át Dylan a most éppen nullán álló fizetési dögcéduláját, majd a kezébe véve a felé nyújtott kis kardot, kicsit kihúzta a hüvelyéből, hogy megszemlélje a pengét, majd visszatolta, az övébe csatolta a fegyvert, és a kabát alá rejtette./
- Jó munkát. Minden köszönök. Este találkozunk - /búcsúzott Nymloth-tól egy biccentés kíséretében, majd kilépett a bolt ajtaján és szimplán elindult az utcán az egyik irányba./
+ Még szerencse, hogy nagyon jó a megfigyelő képességem, így könnyen vissza fogok tudni találni a bolthoz, onnan pedig sima út lesz eljutni a térre + /gondolta az alakváltó, majd nézelődve sétált tovább az utcán./

(32)

[Nymloth Dracarys]

*Előzmény - 2900. augusztus 18.*

/Amint belépünk a boltba elönt az a megnyugtató otthonos érzés. Kedvelem a házat, ahol lakom, kényelmes és praktikus, de soha nem az otthonom. Igazából csak eléldegélek ott, de nem érzem azt az aurát, amit itt.
Az idősebb és újabb fegyverek hada, a fegyverzsír a fém, és maga a fegyverillat mindent vastagon beleng sötét aromával töltve meg a helyet. Az arcomon valami kiismerhetetlen mosollyal pillantok végig a helyen, mint egy anya ahogy a gyermekére néz./
- Nos üdvözöllek a Tachi fegyverkereskedésben. /pillantok hátra Kryonra, amikor ráeszmélek, hogy ő is itt van. Ez egy kicsit hosszabb ideig tart az illendőnél, de ez most nem tud érdekelni.
A pulthoz sétálok beizzítom a gépet és átfutom mennyi rendelésünk jött, aztán gyorsan írok egy üzenetet Juanjinak, hogyha esetleg tudna jöjjön be./
- Nos írtam a főnökömnek, hogy mindenképpen ugorjon be. Addig ha valami érdekel kérdezz, vagy nézz körbe, esetleg ülj le valahová, ha szeretnél. /mondom megvonva a vállam.
Aztán kissé alaposabban ránézek az üzenetekre, de amikor látom semmi életbevágóan fontos nem érkezett, akkor kicsit nyugodtabban pillantok fel a fiúra, várva, hogy mit szeretne./
- Majd ha beszéltél Juanjival, akkor magyarázom el, merre kell menni a boltba, ha megfelel így. Majd adok pénzt a hozzávalókra is. /teszem még hozzá kicsit hátradőlve, hogy érezze rá figyelek amíg vele beszélek, a munka még pár percet várhat, amíg eligazítom a fiút./
+ Hmmm meg persze egy jó evés kilátása is mindig oly vonzó...+
/Közben hallom a szolid csipogást, ahogy jelzi a rendszer, hogy megjött a válaszüzenet. Rápillantok és megnyugszom, hogy szerencsére a főnök be tud jönni és itt is lesz hamarosan./

(160)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

/Bent a boltban Nym olyan szeretettel néz végig a rengeteg fegyveren, hogy még rólam i teljesen megfelejtkezik. Ezen kissé elmosolyodom./
+ Talán kissé fegyverimádó a hölgy. De mindenkinek megvan a maga fétise. Én vallató robot vagyok. +
Közben beljebb lépek és egyre inkább megértem, miért szereti annyira ezt a helyet a főügyésznő. A vitrinekben és a falakon sorakozó rengeteg kard, pajzs, csatabárd, íj, buzogány, dárda, vért és még ki tudja mi minden, festői összevisszaságban és még is katonás rendben lepi el a boltot. /
- Nagyon jól néz ki.
/ Válaszolom komolyan az üdvözlésre. Amíg Nym a géppel foglalkozik, addig én szétnézek a fegyverek között. A szemem megakad egy kardon. Csodaszép kidolgozású csont markolata és egyenes, kétélű pengéje van. Még vésetek is vannak benne, amik engem leginkább kínai írásjelekre emlékeztetnek. Nem értek a fegyverekhez. Persze meg tudom különböztetni a bárdot a kardtól, meg a fát a fémtől, de hogy valami vasból van e, vagy acélból, esetleg más fémből azt már nem tudom megmondani. Ezt a kardot viszont semmi pénzért nem venném meg magamnak. Kezdjük ott, hogy azt sem tudom mennyibe kerül egy ilyen holmi. De ezt ingyen sem fogadnám el, mert csak a pengéje egy magas velem. Nem az én méretemre szabták. Viszont van itt több kisebb fegyver is amit az én méretemhez szabtak. Egy falra akasztott csatabárd szemlélése közben szól Nym, hogy elküldte az üzenetet Juanijnak, és ha őt kérdezem akkor azt csinálok amit akarok./
- Körbe nézek.
/ Mondom, és aztán teszem is. Manó követi a példámat. Őt nem is maguk a fegyverek érdeklik, hanem a szaguk. Mindent végigszagol. /
+ Én a szememmel nézek szét, Manó az orrával. +
/ Ez egy jóval nagyobb helyiség, mint Nym konyhája, így eltart majd egy darabig, mire a kutya mindent felfedez magának. De ugyan olyan óvatosan, semmihez sem nyúlva jár-kel mint a házban, így hagyom, hogy csatangoljon és én is azt teszem. Aztán Nym ismét megszólal és ezúttal látszik rajta, hogy tényleg teljesen rám figyel. Így odasétálok mellé, miközben beszélek./
- Rendben, akkor majd Juanij után visszatérünk a vásárlásra.
/Közben felcsipog a gép. Nym ránéz pár pillanatra aztán ismét rám figyel, így felvetem neki a pár perccel ezelőtt született ötletemet./
- Ha van időd, és kedved, akkor ajánlj nekem fegyvert. A harctudásomról annyit, hogy fekete öves karatés vagyok. Puszta kézzel harcolok ha arra kerül a sor, de ha akad egy hosszú, egyenes rúd, azzal is jól bánok. Vívni viszont sosem tanultam. Nem volt még kard, bárd, meg semmi ilyesmi a kezemben.

(60)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 18.*

/Kryon kérdésére kissé meglepetten kapom fel a fejem. Nem is, inkább az elgondolkozva a jó szó rá. Én sem vagyok egy nagymester, habár igyekszem minél magasabb szinten űzni a fegyverforgatást. Igazából nehéz felelnem a kérdésére, mivel úgy gondolom nem mindig mi választjuk a kardot, néha a fegyver választ minket gazdájául.
+ Hmmm mi lenne jó neki... +
Elgondolkozva mérem végig a kínálatot, majd vetek egy pillantást a saját fegyvereimre is. +Ők vajon mi alapján választottak engem?+
Felállok a gép elől és elindulok körbe a boltban. Amikor elérek Kryonhoz egy szoros félmosolyt villantok rá./
- Most megfogtál sárkányfiú, ez egy nagyon jó kérdés. /teszem még hozzá, majd továbbra is elgondolkozva sétálgatok a fegyverek között. Van ott mindenféle, kicsi is és nagy is, lehet választani bőven bármilyet. De hogy vajon mi tesz jóvá egy fegyvert az adott embernek? Hát ez egy remek kérdés...
Végül azonban nem is sikerül dűlőre jutnom a dologgal, megzavarnak a tökéletes kard kiválasztásával. Ugyanis fel sem tűnik, de a főnök érkezéséből ítélve jó pár percig róttam a köröket a boltban teljesen belefeledkezve a gondolataimba.
Az ajtó fölé erősített csengettyű lágy dala ébreszt föl a gondolataimból és arrafelé fordulok, pont látva, amint a parányi kínai férfi besétál a boltba. Nem egy szívtipró, még csak nem is helyes, de valami olyan barátságos aura lengi körül, hogy nem lehet összeveszni vele. Azt hiszem jól ki fognak jönni Kryonnal./
- Áh üdvözöllek kedvesem, jöttem amint tudtam. /mosolyog rám, aztán a pillantása fel és még feljebb vándorol, hogy szembe nézhessen Kryonnal. Nos igen Juanji az egyetlen általam ismert férfi, aki még nálam is alacsonyabb./
- Üdvözöllek fiam, ha jól sejtem te vagy Kryon, igaz? Nah gyere foglalj helyet, aztán beszélgessünk! Nym-chan mondta nekem, hogy te is új vagy és kéne neked egy kis segítség. Miben is tudok segíteni? /fürkészi a fiú arcát kedvesen. Aztán két egyszerű székhez vezeti és int, hogy foglaljon helyet. Én megrázva a fejem visszamegyek a géphez nem messze tőlük és a magam kis székébe ülök le./

(161)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

/ Láthatóan Nym számára is érdekes témát vetettem fel. Arra, hogy most megfogtam, egy mosollyal válaszolok. /+ Nem volt célom, hogy megfogjalak. +/ Hangosan nem mondom ki a gondolatot, mert úgy is nyilvánvaló. A fegyverek helyett most a fegyverek között elgondolkodva sétáló lányt figyelem, ahogy összeszűkült szemmel, töprengve méregeti a kínálatot./
+ Vajon mi járhat most a fejében? Mi alapján választ? +
A lány mellett megfigyelem azokat a fegyvereket is, amiket a lány megnéz. Úgy veszem ki, hogy egy kardot szán nekem, mert leginkább azokkal szemez. Nekem is a kardokhoz húz a szívem. Bár ez így kissé talán túl erős kifejezés. Nem vágyom saját fegyverre. De ha választanék, akkor kardot választanék. Egy hosszú egyeneset. Nem azt a csontmarkolatút, mert az kissé nagy nekem. De valami ahhoz hasonlót. Persze inkább olyanokra bízom a választást, akik értenek is hozzá. Épp ezért kérdeztem Nymet mert ő láthatóan ért a fegyverekhez. Ha egy kilencven kilós buzogányra esne a választása velem kapcsolatban, én azt is elfogadnám. Bizonyára okkal választaná azt. De nem választ semmit, mert nincs ideje dönteni. Bármennyire is vártam ezt a találkozást Juanijjal, kicsit sajnálom, hogy nem egy fél órával később következett be.
Manó az ajtónyitásra rögtön abbahagyja a szaglászást és az érkezőt veszi szemügyre. Beleszagol a levegőbe, hogy megismerje a jövevény szagát. Láthatóan elégedett az ereménnyel és biztonságosnak ítéli a férfit. Így visszatér a szaglászáshoz.
A férfi meglepően alacsony. Egyáltalán nem így képzeltem el. Egy harmincas, kemény üzletembert vártam. E helyett egy apró, ravaszkásan csillogó szemű, jó kedvű férfit kapok aki egészen jóindulatúnak tűnik. Kellemesen csalódtam./
- Jól sejti. -/ Mosolygok rá a bolt tulajára (?) miközben kezet nyújtok neki. /- Kryon Vorm vagyok. Ő pedig a kutyám, Manó. -/ Mutatok az ebre. /- Kölyök létére elég fegyelmezett, semmit nem fog tönkre tenni.
/ Leülök az öreggel szemben és előadom a témát. /
- Nemrég jöttem a bolton keresztül. Munkát keresek és tanulni szeretnék. Tizennyolc éves vagyok halandó és jártas vagyok a puszta kezes harcban. Van jogosítványom és érettségim... -/ Itt kissé elakadok, mert az utóbbi kettő bizonyára semmit nem mond a férfinek. /- Kilencszáz éve a fő közlekedési eszköz egy belsőégésű motorral működő, négy kerekű szárazföldi jármű volt. Azt tudom vezetni. E mellett letettem az alapműveltséghez szükséges vizsgákat. Érdekel a biológia és a technológia és vonz a repülés. Ha lehet, akkor valami pilóta állásnak örülnék a legjobban, de nem vagyok válogatós. Tanulni pedig a Negapanon élő valamennyi lény fiziológiájáról és a mostani technológiáról szeretnék.
/ Azt hiszem szükséges, hogy a leendő főnököm megismerje a képességeimet és, hogy fogalma legyen az igényeimről, vágyaimról. Remélem tud segíteni a vágyaim megvalósításában./

(61)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 18.*

/Úgy döntök a várakozó álláspont lesz a legjobb, így inkább hátradőlve hallgatom a két férfit ahelyett, hogy a gépen pötyögnék. Ez a munka amúgy is untat, ha nem fegyverekkel dolgoznék, már kihajítottam volna a gépet az ablakon. De jelenleg engedélyezek magamnak egy kis pihenőt, amíg hallgatom mire jutnak a többiek./
+ Különben sem hiszem, hogy Juanji megharagudna ennyi miatt, rendes öregember, tűnjön bármilyen parányinak is... +
Figyelem, ahogy megrázza a fiú kezét, majd helyet foglalnak. Látom, hogy meghallgatja az üdvözlést, majd meghajtja magát annyira amennyire egy fiatalabbnak kijár a tiszteletadás, se feljebb, se lejjebb./
- Oh elnézést a modortalanságért Kryon, én pedig Juanji vagyok, így teljes a formula, habár azt hiszem rám is számítottatok. /mosolyog, aztán lehajol Manóhoz és látom, ahogy a ruhája ujjából egy kutyakekszet varázsol elő. Ne kérdezze senki hogyan és miért van nála, de mondom ez a fickó szerintem, több, mint egy egyszerű alakváltó./
- Szerbusz barátocskám, ha a gazdád nem mondta volna, akkor is tudnám, hogy okos vagy. Remélem elfogadod ezt. /nyújtja át a kekszet a kutyának.
Aztán odasétálnak ők is a székekhez és leülnek, figyelem ahogy Juanji tűnődve figyeli a fiút, de reménykedek benne, hogy ő többet fog tudni mondani neki, mint én./
- Hmmm nézzük csak. A tanulásban tanácsot tudok csak adni, jómagam egy egyszerű üzletember vagyok, nem tudós, de H'Sekiratban van egy nagy egyetem, ahol szerintem mindenfélét tanítanak, amire szükséged lehet. Ha szeretnéd tudok melléd adni egy embert, aki elkísér oda és segít a beiratkozásban. Az én egyik fiam is odajár ugyanis. /mosolyodik el büszkén./
- Pilóta? Hmmm... Hát mostanság leginkább a teleportkapukat használják közlekedéshez a magángépeket egyedül a vadászok és a nagyon gazdag üzletemberek használják. A vadászokkal nem közösködöm, hozzájuk nem tudlak beajánlani sajnos, a gazdagokkal is ez a helyzet. Esetleg repülő taxi vezetést tudnék mondani, de másféle pilóta mostanság csak nehezen lehet az ember. /vonta meg bocsánatkérően a vállát./

(162)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

/ Viszonzom a meghajlást, pont ugyan úgy, ahol Juanijtól láttam, aztán elmosolyodom. /- Igen, önre számítottunk. -/ Aztán meglepődöm, mert az alakváltó bűvésznek bizonyul és barátkozni próbál Manóval. Sikerül neki, a kutya illedelmesen, de felettébb nagy örömmel veszi el a kekszet és pillanatok alatt eltünteti. Ez után leül Juanij lába elé és félre billentett fejjel kérdőn néz rá, hogy akad e még pár finom falat a számára./
+ Na igen. Arra még meg kell Manót tanítanom, hogy ne egyen meg az engedélyem nélkül olyat, amit nem én adtam neki. Még mielőtt valami őrült megmérgezi. +
/Aztán kicsit meglepődöm magamon./
+ Komolyan meglepődök egy bűvésztrükkön egy olyan világban, ahol a sárkányok meg az angyalok olyan hétköznapiak mint egy hógolyó? Szoknom kell még ezt a világot. +
/Aztán Juanij a lényegre tér. Figyelmesen hallgatom a szavait./
- Tehát H'Sekiratban keressek majd oktatást. Köszönöm, megjegyzem. Akkor ha jól sejtem, a repülő taxit is ott fogom vezetni. Gondolom lesz a taxiban GPS.... beépített térkép.
+ Mindenesetre érdekes lesz. Remélem megkeresem majd taxisként azt a pénzt, ami egy tisztességes életszínvonalhoz és a tanulmányaimhoz elegendő. Mondjuk mielőtt belevágok, azért majd el kell búcsúznom a sárkányoktól.+
- Köszönöm Juanij. Hálás vagyok, amiért segít új életet kezdenem.

(62)

*Bocs hogy ilyen nyúlfarknyi lett, de nem akartam kimozgatni az NJK-t a boltból, hátha szükséged van még rá.*

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 18.*

/Figyelem ahogy a főnököm néha elpöccint egy-egy kekszet Manónak és csak csöndesen mosolygok rajta, hogyha még többet fog beszélgetni Kryonnal, akkor bizony Manó nem Manó lesz, hanem kis Gömböcke.
Aztán csak pislogok, mert a fiú elég hamar rábólint mindenre, talán fél attól, hogy Juanji túlhizlalja a kutyáját, hogyha még sokat kérdez tőle. Habár szerintem ha szólna neki nem etetné túl, csak kedveskedni akar. Habár persze szerintem nem is ez a gondja a fiúnak, csupán a főnök tud mindent, kár tovább belekérdezni.
Juanji csak biccent a szavaira és egy utolsó keksz után még hozzáteszi./
- Rendben, majd szólj, ha indulnál. A fiam ma is iskolában van, de ha akarod este amikor megjön megkérem, hogy holnap kísérjen el. Vagy ha üzenni akarsz Nym-chan tud írni nekem azon a kis masinán ott. /biccent a gépem, felé, mire észbe kapok a bambulásból és gyorsan fölállok, amikor a főnök is./
- Köszönjük a segítséget Juanji. /hajoltam meg én is.
A férfi viszonozza a meghajlást, aztán még odaszól Kryonnak./
- Ne siess úgy fiam, előbb nézd meg milyen, ráérsz még csak azután megköszönni a dolgot. mosolyog, akár egy jóságos apa, aztán ha nincs több kérdésünk már elhagyja a boltot.
Amikor kilépett az ajtón felvont szemöldökkel fordulok Kryon felé./
- Ezt jó gyorsan lezavartad. Féltél, hogy túleteti Manót, mi? /kérdeztem mosolyogva, aztán kissé komolyabban hozzátettem./
- Akkor mész iskolába és sofőrködni?

(163)

*Semmi gond, néha rövidebb, néha hosszabb, ahogy kijön. *

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

/ Beszélgetés közben a férfi egyre szimpatikusabbá válik. Már maga az a természetesség ahogyan eteti Manót, felér egy ajándékkal. Manó most persze nem szaglászik. Fegyelmezetten és várakozón ül mellettünk, nagy lelkesedéssel kapja el és nyeli le a röppályára állított kekszeket. /
+ Tényleg hihetetlen ez az ember. Elérte, hogy Manó ne bóklásszon össze-vissza a boltban, és úgy érte el, hogy közben Manó ezért még direkt hálás is neki. +
- Köszönöm Juanij, akkor holnap körülnéznék azon az egyetemen, hogy mit lehet ott tanulni és mennyiért. Ezen felül, ha lehet, akkor majd részleteibe menően is érdeklődnék erről a sofőrködésről. Viszont az igazság az, hogy van egy másik lehetséges utam is a céljaimhoz. Szeretném majd azt is felmérni mielőtt határozok. Tudja nemrég beszélgettem valakivel, aki rávilágított, hogy nem élhetek örökké csak úgy a vak világba. A beszélgetés közben rájöttem mit akarok az élettől, mihez akarok kezdeni. Most pedig Nymnek és önnek köszönhetően abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy két lehetséges módon is megvalósíthatom a terveimet. Ezért szeretném mindkét utat a lehető legjobban megismerni, mielőtt rálépek az egyikre. De nem fogom sokáig húzni a dolgot.
/ Mikor a férfi feláll, én követem a példáját, hisz láthatóan menni készül. De igaza van, mindent megbeszéltünk amit kellett. Egy meghajlás kíséretében viszonzom a kedves mosolyát./
- Általában csak az után köszönöm meg az ajándékot, ha már kicsomagoltam. De most maga a csomagolás is felér egy ajándékkal.
/ Mikor a férfi elhagyja a boltot, Manó kissé szomorúan néz utána, de egy lelkes vakkantással még megköszöni a kellemes falatokat. Én pedig mosolyogva nézek Nymre. /
- Ezt a kutyát nem lehet túletetni. Néha már azt hiszem, hogy az egész kutya egy négylábú gyomor. De kell is neki a tápérték, mert nem láttam még semmit, ami ilyen tempóban nőtt volna. -/ Aztán én is megkomolyodom. /- Ez egy olyan helyzet, amiben nincs túl sok gondolkodni való. Biztos rájöttél, hogy a baráti beszélgetés alatt a tegnap esti beszélgetésünkre céloztam. Kér dologra jöttem rá. Az egyik, hogy nem élhetek örökké mások nyakán, mert csak bajom lesz belőle ha hosszú távon másoktól függök. Bár erre előbb-utóbb magamtól is rájöttem volna talán. Talán még időben rájöttem volna. A másik, amiért viszont különösen hálás vagyok neked, hogy rájöttem mit akarok az élettől. Megtaláltam a céljaim és ez a tegnapi beszélgetésünk nélkül ki tudja mikor következett volna be. De neked köszönhetően bekövetkezett, és most nekilátok, hogy megvalósítsam őket. Azt hiszem, ez az első lépés a felé, hogy megtaláljam a helyem ebben a világban. Holnap felmérem, hogy mit várhatok a H'Sekirati élettől. Aztán mikor visszatérek a sárkánykertbe, megérdeklődöm majd ott is, hogy a sárkányok hogyan tudnak nekem segíteni a terveim megvalósításában. Aztán választok a kettő közül, és hamarosan visszajövök. Bárhogy is lesz, sokkal tartozom neked, te ébresztettél fel mielőtt teljesen bebábozódtam volna.
/ Aztán ismét a mai napra helyezem át a hangsúlyt./
- Nos, akkor várom a bevásárló listát, a pénzt, és az útvonaltervet a bolthoz. -/ Mondom vidáman, majd hozzáfűzöm. /- Gondolom majd ide térjek vissza. Amíg oda vagyok választasz nekem fegyvert ha szépen megkérlek? Aligha veszem meg, de érdekelne, hogy szerinted mi illene hozzám.

(63)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 18.*

/Elgondolkozva pillantok az elégedettnek tűnő ebre, majd hozzáteszem./
- Hmmm akkor azt hiszem jobb lesz vigyázni vele. Ha nem lehet túletetni még a végén eleszi az ennivalóm. /mosolyodok el, láthatóan nem gondolom komolyan. Habár bevallom ingerült lennék, ha bárki kienne a vagyonomból, de ez a kutyakölyök ehhez még kevés lesz.
Aztán figyelmesen hallgatom a fiút és bevallom kissé meglep. Mármint egy magamfajta egyszerű ember számára kissé szokatlan, hogy ilyen nagy hatással vagyok az emberekre. Habár van rá esély, hogy ez régen is így lett volna, ha egyáltalán szóba állok velük... Nem is tudom.
Mindenesetre elhallgatva őt egészen fontosnak éreztem magam, bár nem igazán tudtam összerakni hogy járultam én ehhez hozzá, de egye kutya, ezen ne múljon..../
- Nos, örülök, hogy segíthettem. Remélem a legjobbat fogod választani. /mondom könnyedén, mert ennél több okosságot aztán senki ne várjon tőlem./
+ Nem vagyok én egy vándorfilozófus na!+
/Aztán kissé megkönnyebbülök, amikor gyakorlatiasabb vizekre terelődik a beszélgetés, mert ahhoz már hozzá tudok tenni valamit, nem pedig csak okosan pislogni, mint aki ért bármit is abból, ami körülötte folyik./
- Áh persze, máris adok egyet. /biccentek, majd visszamegyek a pult mögé és előkaparok egy papírlapfélét. Mindenhol csak technológia vesz körbe, de ragaszkodtam hozzá, hogy a főnököm szerezzen be rendes papírt és tollat is, habár nem értette miért ragaszkodok ilyen elavult cuccokhoz. Egyszerű, nekem ez állt kézre. Vettem is egy lapocskát és olvashatóan ráirkáltam amik szerintem egy pizzához kellenek és kis elmélkedés után ahogy felidéztem a piac képét azt is mellé kanyarítottam melyiket hol találja meg.
Mikor gyakorlatilag telefirkáltam szegény lapot, akkor néztem föl./
- Nos a piacon meg fogsz találni minden hozzávalót. Nagyjából megpróbáltam ráírni melyik boltot hol találod, de elég nagy ott a forgalom, próbálj nem elveszni!
/Aztán odasétálok a pulthoz és a pecsétgyűrűm a kasszához érintem. Hamarosan a gép kiadja rendes pénz formájában a 10 kMŁ-t amit levettem róla. A bakjegyeket átnyújtom Kryonnal, majd hozzáteszem./
- Tessék, ennyi szerintem bőven elég lesz, ha valami még kell a pizzához, amit nem írtam föl vedd meg, én annyira nem értek hozzá. /vonom meg a vállam.
Aztán még utoljára elmosolyodva biccentek./
- rendben, amint végeztem a munkával elgondolkozom melyik illene hozzád, de előbb befejezem a mai teendőim. /mosolygok. majd búcsút intek, ha lelép és visszaülök a pulthoz adminisztrálni./

(164)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

/ Felnevetek. /
- Bolond lenne egy sárkány eleségét elenni.
/ De nem vesztegetek erre több szót, mert tudom, hogy csak vicc volt. Az átadott listán két okból is meglepődöm. Egyrészt papírból van. Ez ebben a korban elég elavult lehet. A másik az, hogy el tudom olvasni. Ez ugyan is nem svédül van, más nyelven meg nem tudok. Na jó, angolul egy kicsit. De ez inkább kínai mint angol. Az írásjelei alapján legalább is./
- Látom a feltétre is gondoltál. - / Mondom a papírt böngészve. A hátoldalán meg egy kisebb térképet találok, rajta feltüntetve a meglátogatandó üzletekkel. / - Még talán az én éléstáramban is lesz valami, amit felhasználhatunk. A feltéthez legalább.
/ Zsebre vágom a pénzt és elköszönök./
- Akkor köszönet a pénzért és a fegyverválasztásért is.
/ Azzal Manóval a sarkamban elindulok a piacra. Tényleg könnyű megtalálni, eszméletlen a zsivaj. A tömegben nyomakodva csak arra figyelek, hogy ne hagyjam el sem a pénzt, sem a listát, se a cuccaimat sem Manót. Na meg persze figyelem az áruválasztékot. Áru van bőven és a tömegből ítélve vevők is vannak szép számmal. Egy órányi kóválygás után, végre betájolom magam a Nym keze munkáját dicsérő térképen. Innentől legalább már céltudatosan tudok haladni. Illetve nyomakodni, furakodni, tolakodni. De hősiesen haladok a céljaim felé. Nézelődök, alkudozok, vásárolok. Szegény Manó meg jön utánam árkon-bokron keresztül és nyeli a port. Viszont az egyik üzletben ráakadok egy csomag pont ugyan olyan kutyakekszre, mint amit Juanij is elővarázsolt a ruhaujjából. Veszek egy csomaggal és veszek egy emberi fogyasztásra szánt kekszet magamnak is. Ki is bontom a kekszeket, és ahogy azok fogynak, úgy fogy egyre inkább a megveendő dolgok listája. Végül, mikor már zsong a fejem a zajól, a táskám már majd szét reped a rengeteg cucctól és már Manónak is van minden baja, végre elfogy a lista. Végre elindulhatok vissza a fegyverboltba. De meglátok egy teaház szerűséget és hirtelen ötlettől vezérelve besétálok./
+ Igazán megérdemel valamit Nym is. +
/ Jó fél órába kerül, míg végre a bolt tulajával ketten a leírásom alapján kitaláljuk, hogy milyen teát ittam tegnap Nymnél. Veszek egy csomaggal belőle, a tulajdonos pedig ajánl nekem egy másik teakeveréket, amit gyakran szoktak ajándék gyanánt venni tőle. Akár csak a kekszeket, amik időközben elfogytak, a teát is saját pénzből veszem. Végül valamikor dél körül esek be a fegyverbolt ajtaján. Úgy érzem magam mint egy keményebb karateedzés után és szerintem úgy is nézek ki. De a szememben csillogó mosoly töretlen, ahogy Manó kíséretében becsukom magam után a bolt ajtaját./
- Megvettem mindent. Eddig sem égtem sosem vásárlási lázban, de ez után még kevésbé fogok. -/ Jelentem be, majd előveszem a két keveréket és Nym felé nyújtom.. /- Ez pedig a tiéd. Ajándék tőlem neked, ezért ezt a saját vagyonkámból vettem.

(64)

*Majd kérlek árazd be nekem a kekszeket meg a teákat. Blokk akad ebben a korban? Vagy bármi amit igazolásként elvihetek Nymnek hogy el tudjunk számolni?*

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 18.*

/Miután Kryon elment egy részem kissé megkönnyebbült. Mármint alapvetően jó srác volt, de nem ártott dolgoznom végre, főleg, ha szabadságot akartam kivenni Juanjitól, hogy megtalálhassam az elveszett ismerőseim. Nem tudom miért vált ez ennyire a mániámmá, de már megtörtént a baj, nem volt ellenkezés a kemény fejemmel, ennyi.
Tehát elégedetten és teljesen lelki nyugalommal ültem be a gép elé és álltam neki felvenni a rendeléseket, majd szép sugárkezelt többször biztosított dobozkákba pakolni a fegyvereket, ennyi kijárt nekik.
Miután minden helyes pakkokban volt, összeírtam a címeket, elküldtem a visszaigazolásokat, leírtam a bevételt és minden egyéb vacak elszaladtam a közeli kézbesítőkhöz és a szokott futárnak odaadtam a fegyvereket, hogy vigye ki őket a rendelőknek.
Mindent szépen gyorsan és professzionálisan csináltam. Lustálkodhattam volna, kis lazítás, amíg nincs a nyakamon senki, de az nem én voltam. Ebédidőre már remekül álltam, nagyobb nyugalommal is néztem fel, amikor az elektronika majd a hang jelezte, hogy a fiú visszatért./
- Üdv Kryon. /Aztán kissé csodálkozva és még sokkal zavartabban néztem rá./
- Jajj ne viccelj már fiú! Erre igazán nincs szükség... /mondtam zavartan. Nem igazán szoktak nekem venni dolgokat... Nem isigazán volt fogalmam mit kéne most tenni. Csak odasétáltam és segítettem neki lepakolni az egyik szekrényhez, amiben eláll a kaja, amíg nem megyünk. Volt ugyanis még néhány munkaidőm./
- Nah pont visszaértél ebédidőre. /mondom gyorsan kicsit elterelve a témát. És nem is kell tévednem, hamarosan megérkezik az ételfutár és legnagyobb meglepetésemre két extra adag Tapaes-t hoz a szokott egy helyett./
+ Ez a Juanji hihetetlen... Kezdek félni... +
/Csak csóválok a fejem, de azért elveszem az egyiket és falatozni kezdek visszaülve a helyemre. Amikor végeztem vele és kissé csillapodott a farkaséhség és a zavar megkérdem./
- Akkor nem lopta be magát a szívedbe a piac?

(165)

*Blokk nem nagyon van, többnyire mindenki kártyával fizet, és mondjuk legyen 5 kMŁ az egész cuccod.*

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

/ Nym javában dolgozik mikor visszaérek és valahol mélyen irigylem ezért. Persze nekem is lesz majd melóm, de azért szeretnék már túl lenni ezen a válaszút dolgon, szeretném már tisztán látni a lehetőségeimet. Nim zavartságán jót mosolygok. /
- Megláttam a teaházat és rád gondoltam. Legalább elsz utánpótlás, ha a teatanulással sokat bénáznék.
/ Örömmel veszem a kipakolásban nyújtott segítségét, mert jómagam nem tudom minek hol van a helye. Aztán elnevetem magam. /
- Pont ebédre? Az jó. Voltak pillanatok, mikor azt hittem vacsorára sem érek vissza. De mikor már betájoltam magam az általad rajzolt térképen.... -/ A homlokomra csapok. /- Térképet meg nem vettem. Eh, egye fene, majd csak megnézem valahol, hogy mennyit repültem. A lényeg az, hogy az általad rajzolt térkép rengeteget segített, köszönet érte.
Mindezek után befut a futár és a Nymmel folytatott két mondatos párbeszédéből megtudom, hogy tapaest hozott.
+ Nocsak. Megismerem végre a híres-neves, sütéssel készülő tapaest. Ha jó kaja, akkor elkérem vértűztől a receptjét, úgy is beígértem neki első nap, hogy kifaggatom erről a kajáról. +
/ Jó kaja. A teljes adagot csak azért nem pusztítom be, mert Manóval osztozok meg rajta. Azért így sem maradok éhen. A falatozás után Manó elégedettel elnyúlik a padlón én pedig válaszolok a kérdésre. egy mosollyal./
- Ahhoz a helyhez képest még egy szardíniás doboz is csak kihalt szellemváros.

(65)