Tollas Róka Fogadó

[Kathleen Sirett]

/Kissé irigykedve mélázok azon, azon hogy Ry milyen sok konyha kínálatát végigkóstolhatta. Abból a szempontból nem lenne okom panaszra, hogy nem járta be a fél világot, de szinte sehol sem ismerkedtem meg komolyabban a helyi ételfélékkel. De ez ma már mindegy is./
- Hű... Te aztán igazán... Lényegre törő pasas vagy. Semmi felesleges kertelés és körülményeskedés. Nem azért mondom, mert támogatnám a zöldeket, de folyton-folyvást bőrt lenyúzni és végtagokat lecsapkodni azért nem éppen a legetikusabb, még ha haszonállatról is van szó. Ők is élőlények, járna nekik egy gyors halál képében a tisztelet az életen át tartó szenvedés helyett.
/Még mielőbb túlságosan nagy filozófiai mélységekbe süllyednék, befejezem az ebédet./
- Kiegyensúlyozott lélek? Ugyan, nekem sosem lesz, ellentmondana a személyiségemnek.
/Aprót kortyolok még mielőtt válaszolnék a hogyan továbbra. Sosem voltam a hatalmas előretervezések híve, és hiába intett minket óvatosságra Alyara, így vagy úgy, de akkor is eljutok a mágiahasználók városába és megtanulok varázsolni./
- A felfordulás mindig az életem része volt, vagy magam csináltam, vagy csak egyszerűen belekeveredtem. Eddig mindig csak túléltem, sodródtam egyik városból a másikba. Mást sem csináltam az elmúlt majdnem tíz évben csak menekültem. Most valamiért itt vagyok. Tudni akarom miért kerültem ide, vagy egyáltalán mi az, mi vagyok. Ennek megválaszolására a legnagyobb esélyem Altmyrca lehet. Nem akarok többet sodródni az árral...

(119)

[Ry Fomor]

/Láthatóan elgondolkodik a lány etikus halálról szóló megjegyzésén, az apró vállrándítás, amivel gondolatait zárja csak figyelmes szemlélődőnek tűnhet fel. A következő megjegyzés generálta rövid kis együttmosolygós nevetgélés után eltűnik a kedélyeskedés a férfi arcáról és tekintetébe is keménységgel elegy elszánás (céltudatosság?) vegyül. Figyelmesen hallgatja meg társnőjét, még empatikusan bólogat is párat, mielőtt összegezné az elhangzottakat./
- Értem, nagyon is. Dícséretes az elhatározásod. /Villant mosolyt az asztal túloldalára./ Akkor nincs más hátra mint előre, hogy a nagy bölcset idézzem. /Pajkos vigyorral kacsint egyet és felhajtja a maradék italát./ Irány Altmyrca... Vagy legalábbis az oda vezető térkapu. /Székét hátratolva keresi tekintetével a felszolgálót, majd miután megtalálta, asztalukhoz inti./
- Köszönjük a vendéglátást, fizetnék.
/A rövid procedúra lebonyolítása után aztán feláll és karját nyújtja Lindának./
- Hacsak nincs más terved, mehetünk is.

(137)

[Kathleen Sirett]

/Gondolataim meghallgatásra és elfogadásra találnak. A hirtelen jött komolyságom tova is illan, hasonló pajkossággal vissza vigyorgok a pasasnak és mint az emancipáltság mintapéldánya már kotorásznék is a fizetőeszközként alkalmatos miazmám utána. A mozdulat közepén mégis megakadok, elmerengve azon, ezzel nem-e taposnék bele asztaltársam férfiúi mivoltába./
~ De!
/Ennyiben maradok magammal és inkább türelmesen megvárom, hogy a fizetési folyamat lezajlódjon. Amint távozásra kerül a sor, elfogadom Ry karját, de még előtte egy gyors puszit is kiérdemel az arcára./
- Köszönöm az ebédet, a legközelebbit én állom.
/A város további részének felfedezését és körbekirándulását legközelebbre napolom, egyelőre a mágusok városa a cél. Mielőtt még kilépünk, felvetődik bennem, hogy útbaigazítást is kérjünk, de ezzel bőven ráérünk később is. Ha emlékeim nem csalnak, akkor a teleportkaputól nem is gyalogszerrel jutottunk el pár napja Alyara házához, hanem valami lovaskocsin. Akár ilyesmit igénybe is vehetnénk. Ezen ötletem továbbítom Ry felé, majd rá is bízom a döntést, és a további haladásunk irányát, ugyanis abszolúte nem tudnám betájolni magunkat, merre is tovább./

(120)

*Folytatás a Teleportkapunál?*

[Ry Fomor]

- Szavadon foglak, vigyázz! /Mormogja mosolyogva Lindának, majd kikíséri az utcára./

- Szerintem nincsen messze. /Érkezik a válasz a kocsis felvetésre./ Talán egy óra séta, kívül a városon /int fejével az egyik irányba/, ha hihetek a térképeknek. Evés után nem árt egy kis testmozgás, pláne, hogy füstölögnék is egyet. /Halássza elő szabad kezével a korábban vásárolt cigarettáscsomagot, majd előhalászik belőle egy szálat./ Persze, csak ha nem zavar... /Kínálja egyazon mozdulattal a dobozt./

- Addig esetleg el is mesélhetem, mit sikerült úgy saccperkábé összekukáznom a neten a jelenkorról, amibe csöppentünk. Ha jól rémlik, még baromi új mindkettőnknek a dolog... /Von vállat megindulva a Térkapu felé./

(138)
*Bizony, a következő sztem mehet oda.*