Klinika a város szélén

[Jóindulat]

Parkosított udvar, biztonságot sugárzó, ősrégi hatású falak, a létező legfejlettebb felszerelés, segítőkész kiszolgáló- és visszafogott biztonsági személyzet... Minden megtalálható itt, ami egy jónevű, felső kategóriás klinikát népszerűvé tesz a szolgáltatásokat megfizetni tudó közönség köreiben. Bizony, más városokból is járnak ide gyógyulni vagy kikapcsolódni vágyó, vastag egyenleggel bíró úri lények...

[Jóindulat]

*Alva

Előzmény*


- Köszi hugi, jövök eggyel! /Súgja Anades csibészesen mosolyogva Alva fülébe, ahogy üdvözlésképpen megöleli a hasonló vonásokkal rendelkező fiatal lányt./

- Szóval, hölgyeim és uraim /fordul aztán kibontakozván a jelenet szemtanúi, az orvosköpenybe öltözött, nagyokat pislogó, tucatnyi huszonéves fiatal felé/ a kisasszony, Alva fogja önöket a továbbiakban körbevezetni. Légy szíves kedves, mutass meg nekik mindent, mit hol találnak, merre vannak az osztályok, hogy zajlik a bejelentkezés, satöbbi. Nekem most őőő... mennem kell egy sürgős konzultációra. /A fiatal lánykára kacsintva vállat von./ Ha esetleg szükség lenne rám, az irodámban leszek... Várnak a papírok. Jó mulatást! /Int még egyet búcsúzóul, majd szinte rohamléptekkel felszívódik az egyik, magasba vezető, szolid ívű csigalépcső kanyarulatában, a tanácstalanul álldogáló társasággal egyedül hagyva egy szem húgocskáját.

Pár pillanat szemezés után aztán előrelép egy magas, szikár leányzó, aki korához egyáltalán nem illő, szigorú kontyba fogva hordja halványszőke színű haját, s előbb egy éles pillantással végigméri Alvát, majd a kezében szorongatott írótáblára pillantva tudálékos torokköszörülés után megszólal./

- Nos, ismerjük a személyzeti bejárót, az öltözőt, illetve a kistárgyalót, ahol egy prezentációt hallgathattunk meg a klinika általános felépítéséről és funkcióiról. Mi következik most?

/Újabb éles pillantást vet a fiatal lányra, majd száját árnyalatnyi fintorra húzva, enyhén csücsörítve várakozik annak reakciójára./

[Alva]

*Jóindulat - 2900.09.25.*


/Halk sóhaj kíséretében ölelem át bátyámat, egy röpke pillanat erejéig./
- Addig sem vagyok otthon... de igen, sokba fog ez kerülni neked!
/Unott képpel nézek végig a kis kompánián, és csak egy apró biccentéssel jelzem üdvözlésképp, hogy szociális is vagyok, amikor Anades bemutat./
+ Ezek akarnak itt dolgozni? Az Ősökre! +
/Szkeptikus pillantásom, nem túl sok jó ígér a csapatnak, ahogy egymást szemléljük míg meg nem töri Kékharisnya az idilli helyzetet.
Megvárom, míg elmondja, hogy eddig mit is ismertek meg, számomra teljesen kézenfekvő, hogy ezek az úgynevezett semmik, de hát, ezek ismerete nélkül eléggé hülyén jönne ki az itt leledző rezidens. Legalábbis a vezetőség szerint./
- Először is üdvözlök mindenkit! Mivel az előbb a Dr. bemutatott, így ezt most mellőzném. Ellenben szeretném, tudni, hogy Önöket, hogyan szólíthatom.
/Nézek végig a társaságon, majd legutoljára hagyva Kékharisnyát, egy apró szemöldök felvonással még megtoldom felé a kérdést./
- Utána a szinteken végighaladva fogom Önöket szisztematikusan bevezetni a Klinika felépítésének rejtelmeibe.
/Választ sem várva erre a mondatomra, fordulok vissza a többiek felé./
+ Ebben az egész kísérgetős hülyeségben az a legjobb, hogy a végén én fogom értékelni ezt a rakat barmot. +


{51}

[Jóindulat]

*Alva*

- Reniva. /Biccent kimérten a kontyos lány Alva felé, majd szép sorban a többiek is megmondják nevüket. Van aki motyogva (egy vékony, homlokába lógó, csapzott frizurás, szeplős srác), van aki dörmögve (egy mackós termetű, sötét bőrű, rasztafrizurás fiatal férfi), de a többség érthetően, noha szinte megjegyezhetetlenül válaszol./
- Moyam... Akiba... Riel... Liara... Stef...
/Végezetül, mielőtt mindenki sorra kerülne, ismét Reniva veszi magához a szót, tábláján babrálva valamit./

- Esetleg használhatnánk névkitűzőt... vagy a megjelenítőt, a könnyebb megjegyezhetőség kedvéért. /Mutatja fel a jegyzettáblát, amin halványan fluoreszkáló betűkkel jelenik meg a neve./ Vagy végső esetben maradhatunk a régmúlt idők rezidens titulusánál. És akkor a nevekkel sem kell bajlódni. /Tudálékoskodik végül egy árnyalatnyit gúnyos fintor kíséretében./

[Alva]

Jóindulat


/Megint csak Kékharisnya csevegése után szólalok meg./
- Nem tudom, hogy Önnél, kedves Reniva, hogyan működött a nevelése, de az én családom kifejezetten figyelt az illő modor megtanítására, és a bemutatkozás az egyike ezek közül, mikor az ember találkozik valakivel.
+ Az már más kérdés, hogy mikor tartom be. +
/Nézek a nő szemébe, miközben kap egy apró grimaszt./
- Nem az én tisztem eldönteni, hogy az Ön hiányosságai milyenek, de azt hiszem, ha itt akar dolgozni valamikor a közeljövőben, jobb ha megfogadja a tanácsom, és a továbbiakban ezt az egyet szem előtt tartja, mert a vezetőség, az itt dolgozók, a betegek és természetesen azok hozzátartozó is megkövetelik, hogy egy alapfokú műveltsége legyen ilyen téren is.
/Ezzel zárnám mondanivalóm, ha nem lenne ennyire rossz napom, mint a mai, akkor talán hozzá tenném, hogy mivel ma velem került szembe ezt elnézhetjük, vagy talán fen sem akadóm ezen ennyire./
- Az már más kérdés, hogy akar e itt dolgozni.
/Eleresztek egy mosolyt még, ami annyira csöpög a máztól, hogy csak tanítani lehet.
Ezzel fordulok meg, és kezdek neki az idegenvezetésnek, mintha ez a kis közjáték nem is zajlott volna le. Hiszen minél előbb végig vezetem őket, annál hamarabb szabadulok én is./
- Ha bármi kérdésük lesz menet folyamán, tegyék fel nyugodtan. Igyekszem választ adni rájuk.
/Így hát ezzel a kis gesztussal, még azt az érzetet is megadom Kékharisnyának, hogy belekotnyeleskedjen./
- Akkor kezdjük ezzel a szinttel.
/A földszinten ahol körbevezetem, feltárul előttük, a recepció, az étkező, az ötlőzök, a sürgősségi átjáró a mentőszállítóknak, az előadó termek, a közösségi termek, a klinika patikája és nem utolsó sorban a mellékhelyiségek./


{52}

[Jóindulat]

*Alva*

/Reniva egy szó nélkül, mindössze összeszorított szájjal, összeszűkölt szemmel hallgatja végig Alva rendreutasítását. Reakciója csak egy ingerült szusszantás, majd felszegett fejjel, merev arccal néz el a lányka feje felett, aztán ahogy megindul a kis csoport, valahogy elkeveredik vezetőjük közeléből.

Nem így a szeplős, érthetetlen nevű srác, akinek idegesnek ható, kapkodó pillantásait egyre gyakrabban csípi el Alva, ahogy végighaladnak a földszint helyiségein. Mikor aztán a sürgősségire vezető átjárón vágnának át, apró baleset történik: a város mentőszolgálatának ruháját viselő, a hordágyon kínlódva vergődő fiatal sráccal rohanvást érkező csapat előtt Alva időben megtorpanva helyet ad, nem így azonban a nyomában érkező srác...
Vékony, csontos teste a lánynak ütközik, amitől írótáblája a földre zuhan s a sietősen trappoló bakancsok alá keveredik. Mielőtt egy szolid reccsenés kíséretében elsötétülne, kijelzőjén éles fénnyel villan fel a srác Reniváéhoz hasonlóan megjelenített neve: Tarabust./
- Öhm... Bocsánat.
/Habogja a név tulajdonosa vérvörössé váló arccal a lánykára pillantva, aztán gyászosra váltó tekintete néhai írótáblájára rebben. Aggodalmas arckifejezése gyorsan szertefoszlik, és ha lehet, iménti elvörösödésését is felülmúlja, ahogy hátuk mögött lévők közül kuncogás hangzik fel./

[Alva]

/Elégedetten nyugtázom Kékharisnya sértődőt pöffesztekdését./
+ Még ha tudná, hogy ki is vagyok valójában. +
/Megejtek magamban egy mosolyt is erre a gondolatra. Nem mintha igazán nagy alakváltó lennék, de azért az ide jövő betegek hozzátartózói, amikor megtudják, hogy a főorvos pici lánya vagyok, egyből udvariasabbak szoktak lenni. Nem mintha alapból nem olyan réteg jönne ide, akik adnak az illemre./
+ Valószínűleg nem csak az a lenézés lenne a tekintetedben csöppségem, ha tisztában lennél a jelenlegi helyzettel. +
/Nem szoktam vissza élni az ilyen alkalmakkor a "hatalommal" ami rám testálódik. Hiszen ilyenkor nem csak az a feladatom, hogy körbevezessem őket, hanem az is, hogy megrendszabályozzam, ha valami kihágást vétenének.

Egy apró testsúlyváltoztatással kerülöm el az ütközést, és hagyok helyet a sürgősségieknek. A hátamba szalad gyerekere először egy hideg pillantást vetek csak, amikor már elmentek a srácok, hogy segítsenek a kollégájukon./
- Legközelebb jobban figyelj oda, és ne csak kapkodj a tekinteteddel ide-oda.
/Mondom a vöröskének./
- Mivel nem történt semmi olyan, amit ne lehetne pótolni, így nem hiszem, hogy egy egyszerű bocsánattal nem lehetne megoldani a helyzetet. Amit meg is tettél... én meg elfogadok.
/Megvonom a válla./
- A tábládat bármikor kilehet cserélni, ha meg ismersz egy jó adatrögzítőt akkor még a rajta lévő dokumentumokat is meglehet menteni.
/Lehajolok az írótábláért, hogy felvegyem./
- De azért legközelebb tényleg figyelj oda jobban. Mert itt azért dolgoznak is.
/Átadom a maradékát annak, ami megmaradt belőle./
- Meglehet, hogy ti most csak nézelődtök az itt töltött időtök alatt. De mások dolgoznak. Ne legyetek számukra útban.
/Ezt már a többieknek is mondom. Nem nézek konkrétan egyikükre sem./
- Folytassuk a klinika felfedezést.
/Mondom végül, fordulva is egyet, hogy folytassam a vezetést.

Az első emeleten a sürgősségi műtők és a szakorvosok rendelői helyezkednek el, illetve egy kis konyha a személyzetnek, mellékhelyiségek, és egy társalgó./


{53}

[Jóindulat]

*Alva*

/Tarabust bíborvörösre vált arccal, hebegve-habogva veszi át pórul járt szerkentyűjének roncsait. A maradványokat lesütött szemmel gyűri zsebeibe, s miközben a többiek kárörvendő sorfala mögé igyekszik hátrálni, suta meghajlásnak is értelmezhető bólintásokkal hagyja helyben Alva szurkálásait. A lány még elcsípi, hogy a rasztafrizurás srác kaján vigyorral az arcán oldalba böki a céklavörös fejű fiút, de hogy mit súg neki, már kivehetetlen, ahogy a gyorsan a vállak takarásába süllyedő arcú másik reakciója is.

Folytatódik hát az idegenvezetés, a kórház lényegi munkával foglalkozó részeinek bemutatásával.

A sürgősségi részlegen aztán a társaság tagjai részesei lehetnek, ahogy a korábban sietve érkező mentősöktől az ügyeletes orvos, Dr. Cresta, a vörös hajú, rókabőrös alakváltó gyógyító veszi át a még mindig agóniában vergődő beteget./

- Egyes rutin, forrásvizsgálat, ÁDT, azonnalosan...

/Sorolja a diagnosztikai droid vezérlési központjának, mire a fiatal köpenyesek egyike-másika elragadtatva csodálkozik rá a látványra, ahogy az ismert világban ritkaságnak számító, az ágytól független robotika látható és láthatatlan érzékelő sugarai munkához látnak. A rövid, alig pár pillanatig tartó szkennelés után máris a doktor megjelenítőjére íródnak ki az adatok, de a biztonság kedvéért az automatika ki is mondja a vizsgálat eredményét:/

- 13 éves hím, humánalany, PH-érték, testsúly, általános energia- és egészségi szint rendben, ÁDT, negatív, erősen sokkos állapot, aktív varázsforrás detektálva. Javaslat: varázsforrás eltávolítása utáni ismételt vizsgálat.

/A doktor homlokát ráncolva mered a kezében tartott kijelzőjére, majd meglehetősen tanácstalanul méri végig a halványkékes fény borította vizsgálati ágyat. Alva tapasztalatból tudja, hogy a fény egyfajta szűrőként működve zöldes fénnyel kiemelné a gép említette forrást, azonban semmi hasonló derengést nem figyelhet meg./

- De nincs is forrás!

/Teszi hangosan is szóvá Reniva rosszalló hangon, mire Dr. Cresta ráeszmél a kis társaság jelenlétére./

- Ó, maguk a rezidensek, igaz? Szia, Victorique! Ha onnan nem mozdulnak el /bök fejével a csoport felé/ megnézhetik, hogyan történik egy általános esetkezelés. /És már figyelmével a kíntól fetrengő, hunyt szemmel agonizáló fiatal srác felé is fordul./

- Kettes szűrőt kérek és egy ismételt genomelemzést, M-faktorra leszűkítve.

/Adja az újabb utasítást a droidnak, mire az előbbi kék fény vörösre vált, mire a fiú egész testét beburkolja a varázslat jelenlétéről árulkodó narancsvörös fény./

- M-faktor eredménye humángenom, varázsforrás az alany szervezete.

/Érkezik egy pillanat múlva a droid válasza. A doktor homlokán, ha lehet, még jobban összeszaladnak a ráncok, majd kissé feszülten újabb utasítással látja el a droidot./

- Kérem Sámánt és Blois Gosick doktort a sürgősségire. Kék kód.

/Aztán homlokát egy zsebkendővel megtörölve sóhajt egyet és Alvát is hallgatóságához sorolva a jelenlévőkhöz fordul./

- Amíg megérkeznek, összefoglalná valaki, minek is lehettek tanúi?

[Alva]

/Barátságos mosolyt küldök a doktor felé./
- Jó napot! Örülök, hogy látom Doktor úr! Igen, ők lennének a mostani csoport.
/Üdvözlésem után, a társaságra pillantok, hogy mennyire lesznek útba, vagy sem egy esetleges beavatkozás során. De ahogy a Cresta is jól felmérte, ott talán nem fog egy újabb baleset történni./
+ Szerencsétlen egy eset. +
/Igazából, nem a Róka munkáját ellenőrzöm, hanem a kis csoport reakcióit. Hiszen sokkal látványosabb, és érdekesebb számukra a kialakult helyzet, így megtudhatok róluk többet is, hiszen most kizökkentek a kis megszokott, nyugis világukból. Nem minden nap vesznek részt ilyeneken.
Biztos vagyok benne, hogy Cresta felszólalására, Kékharisnya fog először, ha nem egymaga, megszólalni, és valami prezentációt előadni erről./
+ Ajvé! +
/Előre repdesek a hangjától. Saját gondolataim ennek ellenére másik szemszögből közelítik meg a kialakult helyeztet. Engem mindig is az érdekelt, jobban, hogy mi okozza a betegek állapotát. Nem a kezelésük./
+ Mi van, akkor, ha ez nem is mágia? Mi van ha, egy Lidérc keresett gazdatestet, és most harcol az irányításért? Ha külső mágia lenne, akkor a szenzor érzékelte volna. +


{54}

[Jóindulat]

/A kis társaság tagjainak arcán felváltva figyelhető meg kíváncsiság és tanácstalanság, azonban az teljesen világos, hogy zömében nem tudják, pontosan mi miért is történt az orruk előtt. Nem egy akad köztük, akinek megdöbbent, tágra nyílt szemű arcára van írva, nem egészen ezt várták, sőt még az általános bizonytalanság is feltűnik, ahogy rádöbbennek, tulajdonképpen erre a pályára készülnek, akár ők is lehetnének Dr. Cresta helyében s akkor bizony nekik is helyt kellene állniuk./

- Talán... /Kezd bele bátortalanul egy gesztenyeszín hajú, coffos lány (talán Denira?) elsőként, miután lekérte táblájára a fiú adatait./ A fiú sokkos állapotban került be, normálisnak tekinthető fiziológiai mutatókkal. A mentősöktől átvétel után lefuttatott egy általános szkennert, ahol a visszajelzések igazolták az előzetes információkat. Az Általános Drog Teszt negatív lett, így már kizárhatta, hogy valami kórokozó, vagy neurotoxin a bűnös. A szkenner jelezte is a varázsforrás jelenlétét, vagyis az bizonyos, hogy nem, vagy csak elenyésző szintű mundán orvoslásra van szükség. Feltételezem, a Sámán nevű személyt is ezért hívatta. /Pillant fel végül jóváhagyást várva írótáblájáról a doktorra./

- Jó. /Biccent az, majd a lány arcán bátortalanul feltűnő, pirulós mosolyt szigorúan felemelt ujjával fékezi meg./ De nem elég pontos. Kinek lenne kiegészítése? /Vizslat végig a társaságon, újabb választ várva.

Ami aztán meg is érkezik Reniva torokköszörüléses előrelépése után. Lesújtó pillantást vet a barna hajú lányra, majd saját kezében tartott táblájára egy pillantást vetve, kimért hangon szólal meg./

- A varázsforrás felderítésére vonatkozó tárgykutatás eredménytelen volt, így a másodlagos szűrő a pórusokból sugárzó, úgynevezett D-hullámok... Az aktív mágikus potenciállal rendelkező egyének, vagyis köznapi megnevezéssel a varázslók kisugárzását mutató hullámok felderítését célozta. Sikerült is varázslóként azonosítani az egyént, azonban az M-faktorra szűkített genomelemzés az alanyt humánként, vagyis mágiamentes, mundán halandóként azonosította. Ezért van szükség Sámánra, hogy az aktív mágiát azonosítani, netán semlegesíteni tudja.

/Szilárd hangon érkező válaszába csekély kérdő hangsúly sem vegyül, sokkal inkább igazának biztos voltába vetett meggyőződése szűrhető le. Dr. Cresta részéről egy meglepettnek, elismerőnek is értelmezhető szemöldökfelvonás a válasz, majd újabb bólintással jutalmazza./

- Pontos. /Reniva arcán öröm nem sok, inkább a többiek felé irányuló, újabb lesújtó pillantás tükröződik csak, ami aztán meglepődésbe fordul át, ahogy a doktor folytatja./ De még mindig nem teljesen helytálló. Még valaki? /Fordul a bátortalanul táblájába temetkező maradékhoz./ Esetleg te, Victorique? /Kérdi végül egy rövid, jelentkezőmentes, néma szünet után./

[Alva]

/Várakozásom nem hiábavaló. Látványosabbnál-látványosabb arcokat látok, ami megteszi bennem is a hatását. Már-már kezdem nem utálni őket. Legalábbis együtt tudok érezni velük - kivétel Kékharisnyával-, hiszen én is kerültem hasonló helyzetbe. Igaz, hogy nekem az anyám volt a halálos ágyán, így érintettebb voltam, mint most ők, és én még járni is alig tudtam a legelső alakommal, amikor bent voltunk a sürgősségin, mikor kiderült, hogy gyógyíthatatlan beteg.
Én is tehetetlenül álltam -akárcsak apáék-, akkor. Sokkolt és megrémített a tehetetlenség. Igen, nagyon fiatal voltam, mégis feltudtam fogni a kialakult helyzetet már akkor.
De az az idő már nagyon régen elmúlt, hogy egy ilyen -vagy ennél borzasztóbb- látvány megzavarja a lelki egyensúlyom. Ezért is van az, hogy Kékharisnya meg nyilatkoztatásánál, szemforgatással és grimasszal reagálok, de persze az ujjaimmal kacsahápogást sem hagyhatom el, így ezt is imitálom mellé.
Rajtakapottan pillantok Róka doktorra, és egy kedves mosolyt ki villantok felé./
- Ugyan más Dortor úr! Én nem értek az ilyen dolgokhoz.
/Neki dőlök, hanyagul a falnak. Karba fonom a kezeim, mellkasom előtt./
- Ezért is szerencse, hogy nem én kezelem a betegeket.
/Mosolyom töretlen a férfi felé. Volt már rá számtalanszor példa, hogy egy-egy eset felett konzultáltunk egymással. Igaz én, akkor is inkább a kiváltó okot, okokat firtattam, míg ő az egészről esetről beszámolt. Kiváltó okokról, kezelésről és a javulási folyamatról./
- Én egyszerűen Lidércre gyanakszom. Azt ugyanis a diagnosztikai droid ugyan így dekódolja. Ugyan ezeket a hullámokat értelmezi, egy mágia okozta esetnél, és egy itt maradt lélek esetében is. Nem tud különbséget tenni.
/Megvonom a vállam./
- Mivel a szenzor, nem jelezte előírásszerűen a mágia forrását, ami egy külső behatással megtörtént volna, így vagy az az állítása hibás, hogy az alany egyszerű humán, azaz ember, vagy az, hogy mágiáról van szó.
/Hangom teljesen hátköznapi csengésű, mint amikor bármikor máskor beszélünk egy esetről Róka dokival./
- Én az utóbbira tippelek, ezért feltételezem, hogy Lidérc szállta meg a gyereket.
/Megint megvonom a vállam. Miközben fejemmel a test felé bökök./
- De szerencsére nem én kezelem.


{55}

[Jóindulat]

- Nem te, bizony, nem te... /Nyugtázza meleg mosollyal Alva mondandóját Dr. Cresta. Attól ugyan tartózkodott, hogy elismerését szolid bólintáson túl szavakkal is kifejezze, de ez is bőven elég ahhoz, hogy Renivától indulattól fűtött, míg a többiektől csodálkozó és elismerő pillantásokat gyűjtsön be a fiatal leányzó./
- Optimális esetben Sámán veszi át, ha végül ideér. /Dünnyögi még jól hallhatóan az orvos, aztán már újabb kérdést intéz a társasághoz./ Ki tudja nekem megmondani, megszállás esetén mire számíthatunk? Tünetek, kísérőjelenségek, kezelések?

/Rövid csend után a rasztafrizurás srác emeli fel a kezét s ezzel együtt mély, nyugodt hangján meg is szólal./
- Emelkedett pulzus, jellemzően önkontroll-, esetenként öntudatvesztés, erőteljes D-hullám kisugárzás. Idegrángások, izomgörcsök előfordulhatnak, de ez nem általános, jelentősen függ a megszálló lidérc erejétől. Kísérőjelenség lehet az általános hőmérsékletesés, a beteg és környezetének levertsége, netán általános gyengesége. Kezelése... Kezelése mágikus szakértőt igényel, akinek az aktív közreműködésével a lidérc leválasztható és Gsohtba szállítható.
/Vágja ki végül, aztán visszafogott mosollyal pillant lábára, s hanyag mozdulattal vakarja meg tarkóját. Valamit dünnyög még az orra alatt, de a figyelem elterelődik róla, ahogy egy görnyedt, alig mellmagasságig (Alvának a válláig) érő alak lép az ágy mellé.
Rukkmadár-koponyás fejfedője alól sötét, ráncos bőre és fagyos-kék tekintete villan csak elő, testének nagy részét különféle csontokkal és tollakkal borított köpeny takarja, ami alól csak fonnyadt karja bújik elő, hogy göcsörtös, összetákolt hatású, küllőkből fabrikált antennával ellátott botját függőlegesen tartsa./

- Mi a gond?

/Nyekergi-károgja Dr. Crestának, mire az csak elétolja a kezében tartott adattáblát. A kis ember egy pillantásra méltatja csak az azon megjelenített információt, aztán ismét a doktort fürkészi./

- Meglátásunk szerint lidércszállta a fiú. A szakértelmedre lenne szükségünk.

/Foglalja össze egy kelletlen sóhaj után az eddig elhangzottakat az orvos. A másik összehúzott tekintettel a menet közben mozdulatlanul elcsendesedett fiúra mered, még fejét is oldalra dönti, akárcsak a fején viselt koponya előző gazdája tenné, aztán biccent egyet./

- Rendben, majd kiderül, mit tehetek.

/Azzal köpenye alól kis szütyőt vesz elő, a botját vállgödrébe fogva bal kezébe fehér port önt, aztán a szütyő eltüntetése után egyik kezében a porral, másikban a bottal nekilát, hogy egykedvűen dudorászva, komótosan körbebattyogja az ágyat, s a közben a látszólag gondatlanul elszórt porral körbe is rajzolja azt.

Mielőtt azonban körbeérhetne, a srác teste elemelkedik az ágytól s a környezetben található apró, rögzítetlen tárgyak (sztetoszkópok, mobilkütyük, papírlapok) heves áradatban örvényleni kezdenek az ágya körül. Aztán egy nagyobb, szélrohamhoz hasonló valami dönti le a lábáról az egybegyűlt fiatalságot, hogy a szép lassan alászállingózó papírlapok halma alól felkászálódó társaságra a művét befejező Sámán villantson foghíjas vigyort./

- Nocsak, nocsak, próbálkozunk, próbálkozunk?

/Dünnyögi, aztán egy cérnára fűzött, tarka tollcsomót vesz elő a köpenye alól s belép a maga alkotta körbe. Ahogy ezúttal nekilát, hogy totyogva körbe ugrálja, unottsága, enerváltsága tovatűnik, szinte látni lehet, ahogy körről körre töltődik energiával./

[Alva]

/Vissza mosolygok rá./
- Így legalább van esélye.
/Egy könnyed vállvonással nyugtázom az öreg szavait. A többiek felém táplált figyelmét valahogy nem élvezem. Nem mintha zavarna, hogy figyelnek, csak csupán nem értem, hogy miért van ez. Ha zavarna, hogy figyelem középpontjában kerülök akkor nem lépnék fel a versenytáncban, sem nem kosaraznék.
Zavar kicsit, hogy így néznek rám, hiszen Ők tanulják ezeket, nem én. Én csak érintőlegesen tanulok még erről. Nekik már majd minden esetet kellett venniük a tananyagokból, más különben nem lehetnének itt rezidensként. Igaz az elméleti tudás, merőben más, mint a gyakorlat. Mert ha az utóbbit nézzük, meglehet, hogy több rálátásom van, mint nekik.
A doktor kérdését követően csendben maradok, remélve, hogy erre már tényleg nem nekem kell válaszolni. Szerencsére, valóban nem nekem intézi a kérdést, és rasztafári bezsebel tőlem egy jó pontot is, mert végre lehet hallani a hangját is, nem csak a motyogását. Az már mellékes, hogy nem hülyeségeket beszél össze./
+ Nocsak-nocsak. +
/A zavart viselkedését viszont, nem tudom hova tenni./
+ Ha tudod, és ezt akarod csinálni, akkor miért vagy ennyire motyogi? +
/Sámán megjelenésére igazából nem lepődöm meg. Mindig is fura volt az öreg.
Kellemetlenül érint, hogy a lidérc, nekinyom a falnak még jobban, de amint látom, a többiek rosszabból jártak./
- Igen. Úgy tűnik, nem szereti Önt.
/Mondom, miközben ellököm magam a faltól. A társaság felé veszem az irányt, és segítek nekik felkelni./
- Legalább nem tört el egy újabb megjelenítő.
/Mondom, amikor vöröskét segítem fel./


{56}

[Jóindulat]

/Több-kevesebb segítséggel mindenkinek sikerül felkászálódnia a földről. Tarabust égővörösre vált arccal tűnik el Alva közeléből, pláne mikor az a korábbi balesetet említi meg. A legszerencsétlenebbül talán Reniva járt, ő szinte nekirepült az egyik guruló asztalkának, s meglehet, komoly baja történt az ütközés során, ugyanis mozdulatlanul hever a felborult miegyebek tetején. Ahogy észleli a problémát, Dr. Cresta már siet is oda, azonban mielőtt odaérhetne, a lány szemei felpattannak, s miután zavartan-rémülten körbepillant, nyögve ülő helyzetbe csúszik az oldalán heverő kisasztal tövében./
- Semmi gond, semmi gond.
/Emeli tenyerét lesütött szemmel a doktor felé, mire aztán az esemény szemtanúi megnyugszanak s figyelmükkel inkább Sámán tevékenykedése felé fordulnak.

Ahol igazából sok különleges dolog nem történik. A fiú teste elcsitulva hever az ágyon, s a lidérc jelenlétéről a deresedő ágyvégek és a fehér por alkotta körben lévő két, párától fehérlő lélegzet árulkodik./

- Ne, kérlek, várj még...

/Szólal meg a fiú felpattant szemmel, még tán kezét is emeli, de aztán Sámán egy igazán madárszerű rikoltására elernyed s hunyt szemmel elpihen. Pillanat erejéig talán mintha az öreg kezében lógó tollcsomó megrebbenne, de aztán ismét csak tehetetlenül lóg a cérna végén, hogy aztán eltűnjön a csodás köpeny mélyén./

- Kész is... /Vigyorog egyet sámán, aztán egyet a földre köpve kilép a körből./ Most már a tiétek a beteg.

[Alva]

/Felszökik az egyik szemöldököm, homlokom közepére./
- Noh. Nem harapok, nem kell ennyire félni tőlem. Egész jól nevelt vagyok a kórházban.
/Mondom a tova sikló Vöröskének.
Egy érdeklődő pillantást még Kékharisnya is kap tőlem, mindaddig, míg meg nem nyikkan. Utána elveszti mindennemű empátiám, amit egy röpke időre még ő is elnyert.
A Doki mellé lépek, és megfogom gyengéden a könyökét, hogy figyeljen rám egy kicsit./
- Kérem...
/Kezdek neki, de a beteg felébredése és szavai, megakasztanak, és minden figyelmemet magára vonja./
- Miért akarod?
/Jön ki a kérdés önkéntelenül is ajkaimon./
- Hmm...
/Összevonom szemöldököm, és a dokit hátra hagyva, Sámán felé veszem az irányt./
- Sámán, egy pillanatra.
/Kezdek neki, és mellé lépek./
- Feltehetek egy kérdést?
/Igazából érdekelt mindig is, hogy milyen lehet annak, akit megszáll egy Lidérc. Nem csak időhúzásnak szánom a dolgot./
- Azt hiszem Ön tudna válaszolni, egy felmerülő kérdésre, mely most aktuális is.
/Csak remélem, hogy eközben Róka-doki segít a fiatal betegen, és magához téríti./
- Ha egy testet megszáll egy Lidérc, akkor minden esetben egy olyan személy segítsége kell, mint Ön, hogy kitudjuk a testből űzni a másik lelket? Vagy esetleg, a két lélek ahogy megméretteti egymást, a test birtoklásáért, akár az is elképzelhető, hogy a porhüvely eredeti lelke, erősebb és megtartja Önmagát? Esetleg az is előfordulhat, hogy egyességre is tudnak jutni, és ha igen, akkor az azt jelenti, hogy a két lélek ekkor kommunikál egymással?


{57}

[Jóindulat]

*Közkívánatra a dátum: 2900. 08.25.*

/Sámán igazán zavarbaejtő, szinte vesékig látó pillantással méri végig az őt megszólító Alvát, ahogy indulásában megtorpanván visszafordul. Fejét oldalra döntve figyelmesen végighallgatja a kérdéscsokrot, majd másodpercig tekintete a lány mellett elsiklik, ahogy elgondolkodva fókuszát veszíti. Végezetül bólint egy aprót, s foghíjas vigyorát felvillantva Alva szemébe néz, úgy válaszol./

- Igen. Egyéb kérdés? /Derűsen csillogó szemmel figyeli a válasz kiváltotta reakciót, majd tenyerét feltartva, mosollyal az arcán szót kér./ Nem is mondtad, hogy érdekel a szellemek útja, kölyök.

/A kis közjáték alatt Dr. Cresta sikeresen és nem kevés aggódástól mentesen talpra állítja a zavartan pislogó Renivát, s az kihasználva az első lehetséges pillanatot, jólfejlett egóját elveszítve társai mögé rejtőzik a baleset kiváltotta hirtelen jött figyelem elől. Így a doktor végül visszatérhet a fiúhoz, akivel igazából foglalkoznia kellene./

[Alva]

*Jóindulat -- 2900.08.25.*


/Egy fél percig tátva marad a szám, a döbbenettől. Két okból, az egyik, hogy egyetlen választ kaptam az összes kérdésemre, és a másik, az, hogy felfogtam, mit is válaszolt. Azaz eleinte kétkedős kérdéseimre a válasz mégis igen. Mégsem fatális hülyeségeket kérdeztem.
Mire újra megszólal rendezem vonásaim, és ellazítom testem is./
- Sok minden érdekel, és még több mindent nem tud rólam. Keveset tudtunk beszélgetni eddig.
/Viszonzom mosolyát, közben kezeimet a farzsebembe süllyesztem./
- Lenne még egy csomó kérdésem, de maradjunk akkor a témánál.
/Megvonom a vállam kicsit./
- Amennyiben megegyezik két tudat, akkor az milyen etikai kérdést vet fel, ha mégis kiszakítják az alanyba bekerülő másik lelket?


{58}

[Jóindulat]

- Ohh, az etika egyelőre még nem a te dolgod. /Vigyorog Sámán Alvára./ Fiatal vagy, keresd a határaidat, a korlátaidat, de az etikával kapcsolatos bölcselkedést hagyd meg nyugodtan az olyan vén csontoknak, mint én vagyok. /Kuncog az öreg, ami szolid köhögésbe csap át. Rövid köhécselés után krákog egyet, majd rövid, alig nyeletnyi szünet után közel hajolva odasúgja a lánynak:/ Bezzeg most nincs rítus, hogy büntetlenül kiköphessem. /Kacsint egyet, majd enyhén füstös, gyógynövényes illatfelhőjét hátrahagyva elhúzódik testközelből./
- De komolyra fordítva a szót... Egy test, egy lélek. Ez a rendes, természetes felosztása a dolgoknak. Minden más... így vagy úgy, de gondot okoz. Vagyis kerülendő. Tudod, közös lónak... /Legyint egyet./ Áh, mindegy. Okos kislány vagy. Okos kislány, sok kérdéssel... /Körbepillant, tekintete elidőzik a szépen lassan eszmélő fiatal srácon és az ágy körül még mindig ott lévő fehéres porból alkotott körön belül ügyködő Cresta doktoron, meg az ügyeletest figyelmesen szemlélő orvostanoncokon./
- Nos, ha nincs más dolgod, gyere velem és megbeszélhetünk sok mindent. Nekem mindenképpen vissza kell vonulnom egy kicsit, gondoskodni a rosszcsont /meglapogatja a köpenyét úgy mellmagasságban/ további sorsáról.

[Alva]

*Jóindulat -- 2900.08.25.*


/Viszonozom a mosolyt, és még őszinte aggodalom is kiütközik egy pillanatig amikor az Öreg majdnem megfullad./
- Kér talán egy köpőcsészét?
/Kap egy fél mosolyt, mely igazából a cinizmusnak szól, nem is neki./
- Persze, de ha az alany eredeti tulajdonosa mégis megegyezik, akkor mi jogunk van azt ketté szakítani?
/Vonom meg a vállam. Igazából egyet értek az Öreggel, csupán a felvetés miatt teszem fel a kérdést./
- Igen értem.
/Bólintok egyet./
- Köszönöm, hogy okosnak tart, de még rengeteg dolgot nem tudok. Ezért is teszem fel a kérdéseimet, ha van kinek.
/Mosolyom lehervad. Szabadkozó vállvonást teszek./
- Sajnos most nem mehetek el. Én kiérem a rezidenseket. Ha lelépek, akkor a doktoron maradnak, ami nem hiszem, hogy hosszú távon kifizetődő lenne.
/Egy fintor kíséretébe én is a tanoncok felé pillantok./
- Jobb ha rajtuk tartom a szemem.
/Vissza fordulok a sámánhoz./
- Elképzelhető, hogy ez a lélek beszélt a beteggel?
/Teszem fel az újabb kérdésem, hátha sikerül még egy kicsit itt tartanom./


{59}

[Jóindulat]

/Sámán az újabb kérdésre ismételten rápillant a fiúra, majd megvonja a vállát./
- Hogy beszéltek volna, azt kétlem. De hogy kapcsolatba kerültek... Nem tartom kizártnak. Bár a fene se tudja. Igazság szerint az az általánosabb, ha a befogadó fél csak álomnak, vagy álomtalan alvásnak éli meg az egész incidenst. Aztán ki tudja... Szelleméknél sosem lehet tudni. /Kacsint még egyet, aztán hessegető mozdulatot tesz./ De neked most dolgod van. Menj a kis fiókáidhoz, istápold őket. Én is csinálom, amiért fizetnek. /Újabb foghíjas vigyort sugároz a lányra, majd még hozzáteszi:/ Ha végeztél és még itt leszek, keress meg bátran. Nem harapok. Nagyot... /Kuncog még, majd botjával szolidan kopogva megindul./

- Hát te mit csinálsz itt? Azt hittem, Eledyllel vagy... /Hangzik fel Alva háta mögött egy jól ismert hang. Ahogy megfordul, apja meglepődött tekintetével találkozik a szeme, ami a következő pillanatban morcosan villan./ Anades merre van? Itt kellene lennie... /Pillantásából kisebbik lánya sejtheti, nagyjából sejti is a választ, s magában már a retorziókat veszi sorba./

[Alva]

*Jóindulat -- 2900.08.25.*


/Felvonom az egyik szemöldököm, mintegy kérdőn./
- Feltételezi? Ezek szerint ezt sem lehet általánosítani.
/Hümmentek egyet, miközben még egy aprót biccentek is a fejemmel, nyugtázás képen.
Jóízűen felkacagok, mikor a harapós mivoltjáról tesz említést./
- Rendben! Észben tartom!
/Vissza kacsintok rá, majd megint csak egy fejbiccentéssel kísérem szavaim./
- Ha lesz rá módom, meglátogatom.
/Első reakcióm, a megemelintett vállak közé húzott nyakica, miközben lassan megfordulok a hang irányába./
- Szia!
/Mire kimondom a köszönést, már rendezem a vonásaim, és nem fintorgok./
- Neked nem egy megbeszélésen lenne a helyed?
/Kérdezek vissza, százkarátos mosollyal az arcomon. Közelebb lépek hozzá, hogy adjak egy puszit neki, üdvözlésképen./
- Egyébként meg, örülök, hogy nem kell a lányoddal lennem! A fiad, meg dolgozik.
/Vonom meg a vállam, miután ellépek tőle a puszi után, egy lépésnyit./
- Sok a munkája, így engem kért meg, hogy segítsek neki.


{60}

[Jóindulat]

/A megbeszélés felemlegetését Alva apja egy, az arcán átsuhanó fintorral reagálja le, majd a pillanat töredéke alatt rendezi vonásait, így zord arcú apaként fogadja a lélekpuhító puszit.

Mikor legifjabb lánykája elhallgat, morc tekintettel bólint egy kimértet./
- Vajon miért nem lepdöm meg... /Dünnyögi alig hallhatóan, aztán rosszallóan megjegyzi:/
- Igen, tudom, én adtam neki a feladatot... Hogy vezesse körbe a rezidenseket. /Homlokán összeszaladnak a ráncok, aztán legyint a lányának./
- Szólj neki kérlek, hogy azonnal jöjjön. És nem érdekel semmilyen kifogás...

/Azzal Dr. Crestához fordul./
- Mi a gond, miért hívattál?
/A megszólított felpislog, majd mosolyra váltott arccal megrázza a fejét./
- Volt egy szellemszállta páciensünk, és tudod, a protokoll szerint...
- Igen, tudom. Szóval Sámán sikerrel járt? /Szakítja félbe a doktort Alva apja, a távolodó Sámán hátára pillantva, majd Dr. Cresta bólintása után az ágyban fekvő, de már kótyagosan pislogó fiúra néz./ És hogy van a beteg?
- Én hol...? Jól... Hol vagyok? /Érkezik a fiú gyenge hangján a válasz./
- Kissé még zavart, de előre láthatóan panaszmentes. /Foglalja össze az ügyeletes, tábláján pár érintést végrehajtva./

[Alva]

*Jóindulat -- 2900.08.25.*


/Magamban elégedetten mosolygok, hogy megint győztem apu ellen./
- Rendben szólok neki, de nem hiszem, hogy a munkája mellett lesz ideje pesztrálni őket.
/Megvonom a vállam, kicsit fintorgok is. Előveszem a személyhívómat, és pötyögök bátyusnak egy helyzet jelentést. "Bocsi! Apa a sürgősséginél van, akárcsak mi a rezidensekkel, és azt mondja, hogy azonnal told ide a képed. Kifogást nem fogad el." Elküldöm az üzenetet, majd én is a doki felé fordulok./
- Nagyobb panaszai lesznek a szelem által okozott energia felszabadításnak köszönhetően, a rezidenseknek.
/Hátsózsebre teszem a kezeim, és hanyag eleganciával helyezem egyik lábamra a testsúlyom, így a csípőm is kicsit elbillen oldalra./
- Szóltam Anadesnek, hogy jöjjön. De igazából már nincs túl sok minden amit megmutatnék első körben a srácoknak, így szerintem nem annyira fontos, hogy félbe hagyja a munkáját és ide jöjjön.
/Mondom apunak közben./
- Még megtudom nekik mutatni a Kardiológia és Ortopédia részleg egyik részét. Ha jól tudom, ott most nincsenek annyira elhavazva és nem zavarnánk.
/Ezt a felsorolást leginkább arra értem, hogy a látogató idő letelt, és néhány orvosnak, a munka ideje is, így nem tudnánk bemenni néhány helyre, és akkor is csak a jókedvükön múlna. Mint például a Fertőző osztálynak az elkülönített részére. Bár engem a patológiai kiruccanás ilyenkor jobban érdekel. Főleg ha valami friss alanyt boncolnak fel, hogy lássam a rezidensek elhűlő, zöldülő arcát./
- Már eléggé késő este van, és hamarosan itt a takarodó idő nekik.


{61}

[Jóindulat]

/Mialatt Dr. Cresta az ifjú, lassacskán magához térő beteggel társalog fojtott hangon, az idősebb Blois Gosick doktor arcán ingerültség fintora szalad át Alva szavaira, majd szigort parancsolva vonásaira, fojtott hangon, éppencsak lányának címezve a kitörést, felcsattan./
- Alva! /Pillantása sok jót nem ígér, ez az a pont, ahol lánya tudja, apjánál kezd betelni az a bizonyos pohár./ Nem te vezeted a rezidenseket. Pont. Hogy Anadesnek milyen munkája van, jobban tudom. De ezt nem most vitatjuk meg. /Kimért, fagyos hangja hosszú, zárt ajtók mögött lefolytatott beszélgetés ígéretét hordozza, azonban élét elveszi a tény, hogy nem leányának, sokkal inkább lógáson kapott fiának szól a fenyegetés./ Eredj, tedd magad hasznossá... Hozz például egy pohár vizet a fiúnak, vagy mit tudom én... /Mormogja még, aztán kedélyes mosolyt öltve arcára a tanácstalanul álldogáló rezidensek felé fordul./
- Nos, hölgyeim és uraim, aki még nem hallott rólam: Doktor Verovon de Blois Gosick vagyok, a kórház vezető orvosa.
Amíg megérkezik kollégám, akivel elkezdték megismerni a kórházat, feltenném a kérdést: bárkinek van-e bármi kérdése, panasza? Ha jól értem, történt egy kis felfordulás itt az imént... Megsérült valaki?

/Határozatlan bólintások, illetve fejrázások érkeznek válaszul, majd miután körbepislogott, a rasztahajú srác lép előre./
- Felborított minket egy erőprojekció, meg volt némi tárgyörvény, de végeredményben senkinek nem esett baja. Reniva esett egy csúnyát, de ő se ütötte be semmijét. /A nevezett elől elhúzódnak a többiek, ahogy a srác feléje int, mire a lányzó riadt tekintettel körbepislog, majd hirtelen jött szégyenlősséggel a táblája mögé rejti arcát. Igaz, az áttetsző plexi semmit sem takar idegesen rángó arcából, de egy csendesen elmotyogott/
- Semmi gond, semmi gond.
/azért még kiszűrődik mögüle./

[Alva]

*2900.08.25.*


/Igazából nem lepődöm meg apám haragos lehordásán. Tudom, hogy egy-egy megbeszélés nem épp sétagalopp, arról nem is beszélve, hogy ilyenkor bátyám, nem csak apának mond ellent, hanem a főnökének is. Amit igazából nem tehetne meg, ha nem akarja elveszíteni az állását.
Szerencsére ez nem csak azon múlik, hogy apa fia, hanem tényleg jó szakember. Kevés olyan fiatalon lett híres és jó referenciákkal rendelkező sebészt tudok felsorolni. Pedig dolgoznak itt is egy jó páran és nem csak ez az egyetlen klinika Negapanon.
Ennek ellenére mégis előtör belőlem a mai nap utána, a durcás kislány. Igaz nem látszik rajtam, és még talán a megszeppenésnek jeleit sem adom./
+ Jól van apa! Ha te így akkor én is így! +
/Egy vállvonással nyugtázom apám parancsát./
- Nem vagyok cseléd, hogy italt szervírozzak!
/Majd előveszem a telefonom, és a kijárat felé indulok, azon pötyögve./
- Én akkor léptem!
/Az üzenet apámnak megy, és azért ilyen formában, hogy legyen ideje gondolkodni.
"Kedves egyetlen szeretett Ősöm! Elhiszem, hogy rossz napod van. Nekem is. Én mégis tettem egy szívességet, és bejöttem, hogy pesztráljam ezeket a kölyköket, és nem kértem ezért semmilyen hálát, vagy kitüntetést, bármi egyéb díjazási plecsnit. Éljen a nagy és szent Családi nap! Ennek fényében még a lányoddal is elmentem kettesben, egy olyan programra amire nem akartam. Igen megint össze vesztem vele, de ez a legkevesebb. Mégsem viselkedtem a hátam közepére sem kívánt Kékharisnyáékkal bunkó módon, mert tudom, hogy mennyire fontos neked ez a klinika! Kérlek ne rontsd ezért el az egyetlen személynek a hátralévő idejét, aki megpróbálta kicsit jólétezni magát, ezen a napon, ha mér ez a nap hivatalosan erről szól! Éljen a Családi nap! Ps: Ma este sem fogok otthon aludni, jó étvágyat előre is a Családi vacsorához! Szeretlek, Alva"
Ezzel a végszóval nyomom le a küldés opció felett az érintő képernyőn az ujjam. Közben egykedvűen sétálok a folyósokon. Célom a Sámán kis zuga, hátha még van mit látnom munkásságából.
Elsüllyesztem zsebembe a ketyerét, és immár teljes odafigyeléssel, továbbra is komótosan haladok./


{62}