Csatornarendszer

[Ry Fomor]

/Az öröm és a meglepődés izgalmas elegye árad szét tagjaiban, ahogy jóleső súly üti meg kezét, azonban önkéntelen ujjongása elveszik egy gyomorrezegtető vadállati ordításban. Elkerekedett szemekkel pillant a korábbi macska helyén nyújtózó párducra +Vera? Ha képes rá, miért nem ezzel a formával kezdte?+ majd miután észbe kapott, hogy reflexből ráfogta újdonat fegyverét, enyhe zavarral vet egy pillantást környezetére. A közelébe nyomuló aprónépnek elegendő egy ijesztő jellegű fáklyalóbálás, aztán már a társaság meg is indul rohanvást, így futás közben ráér egy komolyabb pillantást vetni frissen szerzett fegyverére./
- Lézerpisztolyom van, már csak egy fénykard kell. /Konstatálja fanyar fintorral a jedis hasonlat párhuzamát, majd Jessie villámoktatását egy bólintással nyugtázza. +Annyira sokban nem tér el a mi korunk fegyvereitől. Kibiztosít, célratart, lő. Csak várhatóan a visszarúgás lesz kisebb. Bár teljesen mindegy. Ilyen kis távolságon, ilyen kis lőszermennyiségnél nincsen jelentősége.+
- Megoldom, köszi. /Válaszol végül a nőnek, majd miután Linda kezébe nyomja fáklyáját egy gyors/
- Fogd meg! /után, már két kézzel kezeli a futurisztikus lézerpisztolyt. +Billenőkapcsoló? Tuti nem oldalfegyvernek tervezték, amit vészhelyzetben, egy kézzel kell tudni kezelni.+ Átbillenti a megfelelő állásba a pisztoly tűzbiztosítóját +Vajon most ki, vagy bebiztosítottam? Nyilván ki, mert az idióta gyökerek kezében nem sült el, pedig láthatóan bunkónak használták.+, majd mielőtt a lányok nyomában berohanna az elágazásba, egy gyors visszapillantással szemügyre veszi üldözőiket.

(65)

[Laki]

* Vadászidény *

*Jessie , Vera, Kat, Ry *

/Az elől haladó páros már láthatja is a fényt, az alagút végén, ám hamar elő kerül néhány aprócska probléma. Az első az, hogy Jessie, vélhetően a vérveszteség miatt egyre nehézkesebben mozog, ezt mindenki hamar észreveheti. A másik, hogy a járat egyre szűkül és egy régebbi omlásnak hála, csak két irányba tudtok menni. Vissza vagy tovább előre, viszont akkor hamarosan kúsznotok kell, hogy elérjétek az omlás után jó húsz méterre lévő kiömlőt, ami viszont ráccsal van fedve. A harmadik és egyben talán a legnagyobb probléma, hogy a goblin kiáltozásba dobszó vegyül, valahonnan messziről és egyre több hang csatlakozik a kiáltásokhoz.
Apró öröm az ürömben, hogy a méretes párduc pont nem az a fajta állat, amit szívesen megtámadnának, így akik be is érik a hátsó párost, inkább csak kiáltoznak és próbálnak titeket beszorítani. És mind emellett egyre gyakrabban dobnak meg titeket eleinte apróbb kövekkel, fém darabokkal. Majd egy-két kezdetleges dárda és nagyobb kő- és fémdarabok indulnak meg ütköző pályán Ry és Vera felé.
Mikor Ry a fegyver jobb oldalán lévő apró, kopott kapcsolót lenyomja, a ki kijelzőn pici kis ikon villan fel majd a fegyver maga halkan zúgni kezd. /

* Jessie: Kezd elhomályosodni a látásod. Tisztában vagy vele, hogy ha nem kerülsz hamarosan ellátásra, akkor vagy a vérveszteség vagy a fertőzés fog végezni veled. A mozgásérzékelőd viszont egyre több érkező pontot jelöl.
* Vera: Az élesebb hallásodnak hála fel tudod mérni, hogy egyre több csatornalakó érkezik.
* Ry: Ha jobban megnézed a kijelzőt, a szám és az ikon mellett, a bal felső sarokban egy kis szöveget olvashatsz: "Nincs felhasználó azonosító".
* Kat: Bármi ami valaha gyúlékony is volt idelenn az rendesen elázott. Olaj vagy hasonló pedig nincs.

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

/+Ó, nagyon király, jobb, ha meg sem szólalok, csak megyek előre...+ Egyre rosszabbul érzem magam, azonban túl nagy bennem a dac ahhoz, hogy feladjam. nehogy már egy szedett-vedett goblincsapat vessen véget az életemnek. látom, hogy a járat szűkül, és azt is tudom, hogy rács lesz ott./
- Szükségem lesz a fegyverére, hogy a nemsokára érkező rácsot, eltakaríthassam az útból. Rider, úgy tűnik nem szeretnek téged, szóval te leszel a hátvéd, ha eljutunk odáig. /Felvázolom röviden a helyzetet, majd elérkezünk a szűkülő szakaszhoz. A mászás, már nagyon rosszul megy, remélem kapok egy kis támogatást, mert ha átérünk, akkor gyorsan le kell szednem a rácsot. Remélem sikerül és akkor megússzuk, ha nem, akkor sajnos nem valószínű, a dobok hallatán. Túl közel vannak.../

(33)

[Vera Rider]

*Vadászidény;Laki
[2900 augusztus 4. délután]

/Csak futottam, a csoport után, mit sem törődve a kövekkel amiket időközben felém hajigáltak. Ha eltalált egy-egy kis koppanást éreztem csak, mást semmit, mármint a csatornabűzt leszámítva, ami még mindig nagyon bántotta az orrom./
+Nem tudom, meddig fogom még kibírni ezt a bűzt.
/Időközben észleltem, hogy most már nemcsak kövekkel dobálnak, hanem fémeket is, eleinte csak kisebb darabokat, amik elől próbáltam oldalra szökelni, de a dárdák és nagyobb fémdarabok érkezését már én sem hagyhattam hang nélkül. Hangos dörgésszerű morgással válaszoltam a goblin támadásokra. hiába tértem ki kisebb ugrásokkal a lövedékek egy része elől, mégis éreztem a fájdalmat, amit a találatok okoztak./
+ Ha kitalálják, hogy a stukker a kezükben nem csak bunkósbotként használható, akkor itt bajok lesznek.
/Időközben egyre több aggasztó tényezőt fedeztem fel, köztük azt, hogy lelassult a csoportunk. biztos a sérült vadászunk miatt./
+ Tarts ki! Valahogy kijutunk innen.
/Jessie közölte mi is a terv, hát nem örültem neki mikor meghallottam./
+Oké én fedezem a csapatot hátulról, de azon a résen én be fogok férni, amin ti kúszni fogtok? Hát meg kell próbálnom, de nem fogom magam bele erőltetni a lyukba, hogy a végén teljesen beszoruljak.
/Tartottam a tervet, a csapat végén haladtam az egyre szűkülő járatban. üldözőink pedig nem adták fel, mert már egyre több közeledését és kurjongatását hallottam. Aztán pedig már egy dobszót is./
+ Na ennek már a fele se tréfa. Nyomás emberek!
/Biztattam volna ezekkel a szavakkal a csoportot, ha jött volna ki emberi hang a torkomon és nem csak morgás.
Az engem támadó goblinokat igyekeztem támadni, egy-egy hátrarúgással, meg farok által indított sallerral.
Az idő egyre csak fogyott, mi pedig egyre nagyobb pácba kerültünk volna, ha megállunk. Végül elértünk a nyílásig, ami közel sem volt bizalomgerjesztő./
+ Ó istenem, csak most az egyszer férjek be. Utána ígérem fogyókúrázni fogok.
/ Mondtam kínomban magamnak, majd ha a többiek bemásztak, akkor én is próbálkozom bemászni a nyílásba./

(108)

[Kathleen Sirett]

* Vadászidény *

/Hiába kutatja a környezetét, semmi gyúlékony nem akad a látóterébe. Magában morogva lemond a tervéről, amúgy is közelednek a fény felé az alagút végén. Ezen magában jót mosolyog. Ha nem sietnek, akkor nem csak szó szerint fogják megpillantani ama bizonyost fényt.
Ry a kezébe nyom egy fáklyát, amit biccentéssel fogad. Egy működő pisztolynak is örülne, de annak híján vannak. Ellenben Jessie egyre szarabbul fest./
+ Egyedül nem tudja megcsinálni!+
/Villan át fejében a gondolat, és a fáklyát eldobva már mászik is Jessie után. Elég vékony ahhoz, hogy "kényelmesen" elférjen a szűk járatban, így gyorsan utoléri a vadászt. Ahogy tud, úgy segít. Ez leginkább abból áll, hogy kicsit megtolja Jessiet./
- Bocs a tapizásért.
/Morogja, hogy azért a másik is hallja, bár valószínűbb, hogy a vadász inkább a sérülésével és a ráccsal van elfoglalva./
+ Azért remélem nem puffant le ezért...+

(39)

[Ry Fomor]

- Hogy micsoda? /Mered homlokráncolva a felpislákoló jelzésre, majd minimális biztonsági ismereteit összeszedve +Felhasználó azonosítás? Nem kockáztatnám meg, hogy pont vészhelyzetben mondjon csődöt, vagy aktiváljon valami tolvajlásgátló rendszert. Akkor inkább maradjon egy formatervezett kődarab státuszban, később is ráérünk majd kiberhelni.+/
- Sokra nem mennél vele, azt jelzi, azonosítatlan felhasználó. De ha gondolod, itt van. /Nyomul határozottan előre, miután gondosan lecsattintva a biztonsági kapcsolót Jess kezébe nyomja frissen szerzett, ám átmenetileg hasznavehetetlen fegyverét./ Ennyire súlyos?
/Támasztja meg ő is sokat szokott mozdulattal a sebesültet, ahogy a kúszást igénylő részhez érnek. Gyors helyzetfelmérés után már tiltakozna - hiába, a régi testének paramétereihez van még szokva, ami viszont nem biztos, hogy beférne -, de idejében észbe kap, így Linda előretörését fékezi meg egy pillanatra, ahogy felveszi a földre hajított fáklyát./
- Te menj előre a fáklyával, ha netán mégse kijárat lenne elöl, ne maradjunk fény nélkül. Jessnek hátulról majd adom a támasztékot, ha gond adódna. Gyerünk nagylány, tarts ki! Vera tartja a frontot, te csak mássz, aztán használd azt a csodamasinád a rácsnál!
/Veszi át a vezetést a hallhatóan gyengülő Jesstől s közben az ismerős, optimizmussal teli sebesültmegtartó szólamokat szajkózza, ahogy kabáttal-mellénnyel borított hátával fedezi a torlaszban nyíló járatot és az azon át menekülőket. +Bocsi cicus, az érdemi meló rád marad, ha bunyózni kell.+ Kér még gondolatban és egy sokféleképp értelmezhető fintorral elnézést a párduc formában toporgó Verától, aztán ő is megindul, kézzel-vállal tolva, segítve Jessie-t, mikor mire van szükség./

(66)

[Laki]

* Vadászidény *

* A halálra ítéltek: *
*Jessie , Vera, Kat, Ry *

/Néhány percnyi szenvedés árán Jessie végre eljut a rácsokhoz. De ez már a hátul lévő Verán nem nagyon segít, ugyanis a bátrabb goblinok egy csapata végül ráveti magát a párducra és a mögöttük érkezők kezdetleges lándzsáikkal döfnek az alakváltóba. Saját erejéből már esélytelen, hogy el tudjon jutni a rácsig.
Ry közben újra megpöcköli a kapcsolót, mire a zúgás abba marad./

* Szóval jelen pozíciók, hogy mindenkinek tiszta legyen: A rácsnál Jess, az ő fenekénél Kat, mögötte félig guggolva már Ry és kb. két méterrel hátrébb a goblinok alá temetett, jobb napokat megélt alakváltó. *

* Jessie: Miután Ry a kezedbe nyomja a fegyvert a következőket látod a kijelzőjén: Egy nagy négyes középen, bal felső sarokban pedig a következő kis szöveg: "Nincs felhasználó azonosító". Magad előtt pedig egy sor rozsdás fémrácsot látsz amik elzárják az egyetlen menekülési utatokat. A rácsok között talán egy patkány tudna csak kiférni vagy hasonlóan apró állat, viszont ha valahogy megszabadultok a rácsoktól, akkor még túlélhetitek.

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

/Nagy nehezen eljutok a rácsig végre. Már azt hittem itt fogok meghalni, ami még most sincs kizárva. Na, most jön a lényeg, hogyan férjünk át egy rácson, amin nem férünk át? Legszívesebben pár goblint nyomnék át rajta, amíg elég szélesre nem tárják a lyukat és vidáman fütyörészve véreznék át rajta. Na, mindegy, erre sajnos most nincs idő, úgyhogy ráküldöm a számítógépet, hogy nézze meg nekem, hol vannak a gyenge pontjai a rácsnak. 2-3 elemet ha kiveszünk, már jó lehet, a kettő még necces, a három tuti elég. Azt is jó lenne tudni, hogy egyben van-e az egész, vagy csak be lettek építve a rácsok. A számítógép végez, megmutatja, hogy hol kell szétégetni a rozsda ette vasdarabokat. + Mocskos goblinok, ha túlélem, visszajövök és kipucolom ezt a helyet. Nyilván nem egyedül és nem egy pisztollyal… + Közben megvizsgálom a másik fegyvert, adok még egy kis feltörési lehetőséget a gépemnek. Ha sikerül, azt a fegyvert is használom, ha nem, akkor szétrobbantom a telepét a sajátommal egy jól célzott lövéssel, lehetőleg az energiát, ami kiszabadul a rács túlsó oldalára irányítva. Illetve, ha van lehetőség arra, hogy pár lövéssel utat nyithassak, akkor megteszem azt. A számítógép dönti el, melyik az esélyes. Remélem, mindenki vigyáz addig magára, én a lövésekre koncentrálok, meg arra, hogy valahogy túléljem a dolgot./

(34)

[Vera Rider]

*Vadászidény;Laki
[2900 augusztus 4. délután]

/Az egyik pillanatban még komolyan elhittem, hogy megmenekülünk, de nem, az életnem mindig ki kell szúrnia az alakváltóval. Ugyanis egy pár goblin úgy döntött, hogy kicsi a rakást akar játszani velem,ami még a kisebbik baj, mert lerázom őket, de amikor a hátam mögött állók kezdték el lándzsáikkal döfködni, akkor egy önkénytelen dörgésszerű morgás hagyta el a számat./
+Ááá.
/A fájdalom végighasított a testemen, de ne adhattam fel. Nem hallhatok meg, még nem. Azt hittem, hogy a sólymok fognak végezni velem és nem egy csapat mitugrász a csatornából.
Gyorsan kellet cselekednem és egy pillanat alatt eszembe is jutott egy megoldási alternatíva./
+Remélem beválik.
/Magam alá kaptam a baloldali mellső és hátsó mancsaimat, hogy végül a hátamon helyet foglaló goblinokkal együtt eldőljek oldalra. A magasabban elhelyezkedő csatornatöltelékek a fallal találkoztak először. Halottam a fejek találkozását a fallal, majd pedig ahogy a földre esik az elernyedt testük.
Próbáltam minden maradék erőmet összeszedni és ha sikerül gyorsan felugrottam az oldalamról és taktikát váltottam. Ha sikerül hátrálva megxyek tovább az alagút felé, közben pedig a felém közeledő lándzsás goblinok kezéből egy gyors mozdulattal kiverem a lándzsát. A mozdulatsort ha sikerült hangos morgás kísérte, hogy ha mást nem is, de jeléül adjam a társaimnak, hogy ideje lelépni.
Hátráltam, miközben egy pillanatig sem hagytam abba a harcot, már nagyon elegem volt, mint a bűzből, mint a csatornatöltelékekből./
+ Húzzunk már el innen.

(109)

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

/Az eldobott fáklya újra a kezébe kerül, de csak megrázza a fejét Rynak. Ez nem fog benn elférni, és nem akar senki se megégetni azzal./
- Többre megyünk a stukerral.
/Bök a kicsit rosszul kinéző vadász felé. Jessie bemászik, Linda követi. Ahogy tudja segíti, és tolja a vadászt. Mivel elég vékony, így elfér. Nem örült volna annak, ha Ry benyomakodik előtte és aztán beszorul. Így elég bizalmatlan hangok szűrődnek ki a hátuk mögül.
Amíg még nem járnak messze, az egyik zsebéből kihalássza és a visszacsúsztatja a fölösleges konyhakést. Elég az, ami nála van. Jobb, ha nem szúrja magát össze-vissza, amíg benn kúsznak. A goblinokban jobban fog mutatni./
- Na, mi a helyzet?
/Érdeklődik, sűrűn hátrafelé pillantgatva. Reméli, hogy Veráék fel tudják tartani a csatornanépet, amíg ők kiszedik a rácsokat. Meg azért azt is, hogy a többiek egyben megússzák. A dobok hangja nem túl biztató.../

(40)

[Ry Fomor]

- Ó, hogy az az elb*szott, nyakontekert jó... /Nyeli vissza kitörő káromkodását, ahogy hátrapillant a párductestű Vera újabb ordítására. A látvány korántsem meggyőző, jele sincsen annak, hogy a lány uralná a helyzetet, vagy legalább feltartaná az érkezőket, amíg a többiek ügyködnek a békés és gyors távozáson. Egy gyors taktikai elemzést megenged magának, minek eredményeképp megfordul a fejében, hogy visszahúzódik a járatban, amennyire lehet, aztán az érkezők szűk keresztmetszetét aprítja, azonban a pillanatra felvillant, kezdetleges, ám a célnak bőségesen megfelelő lándzsa képe elveszi a kedvét. +Meg amúgy is, így sokkal bajtársiasabb, nemde?+ Mordul csendeset, ahogy mindenre elszántan leveti magát a párduc mellé, igyekezvén a legtöbb gyermekméretű szörnyeteget maga és térdei alá temetni. +Tüdeje, bordái, gerince ezeknek is van, vagyis a legegyszerűbb, legbrutálisabb zúzást, a teljes testsúlyos mellkastörést nehezen vészelik át ép bőrrel.+ Fut még át az agyán, ahogy a gravitáció erejét átmenetileg leküzdve szeli a levegőt, aztán röptének végén bősz ordításokkal, de leginkább térddel-bakanccsal igyekszik helyet csinálni maguknak, miközben kezeinek nem kisebb feladatot szán, mint hogy legalább egyet begyűjtsön a szálfegyvernek alig-alig nevezhető csinálmányok közül./
- Szedd össze magad, nagylány! /Mordul még Verára, aztán már csak azzal foglalkozik, hogy minél több időt nyerjen az elöl lévő lányoknak./

(67)

[Laki]

* Vadászidény *

*Jessie , Vera, Kat, Ry *


* Jessie: A gép szerint maguk a rácsok egyesével vannak beékelve, de mivel a gép semmilyen kapcsolatot nem tud létesíteni az újonnan talált fegyverrel, hatékonyabb és gyorsabb módszernek tűnik, hogy robbants.

/Jessie hamarosan végez a terepszemlével, majd egy kicsit visszább húzódik. Így jó egy méterről célozhatja meg a rácsok közé illesztett fegyvert. Az apró energialöket lecsap a másik fegyverre ami szikraesőben robban szét és egy ezredmásodperccel később az energiacellájából is kirobban a benne tárolt töltet. A rácsok és a fal egy jelentős része megszűnik létezni vagy pedig srapnelként száll tova, ám ez utóbbiból ti is kaptok rendesen, mint ahogy az energiahullámból is. Majd néhány pillanat múlva, a nyakatokba szakad a folyosó egy része./

* Jessie és Kat : Komoly égési sérüléseket valamint kő és fémszilánkokat kaptok, bár a javát Jessie teste fogja felfogni. Majd maga alá temet titeket a beomló alagút. Eszméletvesztésig kérnék hozzászólást írni.

/Ry felméri a terepet és ugrik. Mint egy tekegolyó úgy tarol végig, bár ehhez nagyban hozzá járul a a párduc erőfeszítése a túlélésre. Ám hamar megmutatkozik a képzés béli különbség. Ry magához tud ragadni egy elejtett lándzsát, de mire legközelebb az alakváltót szemügyre veszi, annak élettelennek tűnő testét már javában vonszolják a csatorna mélyebb része felé. Még két goblin lándzsás úgy dönt, hogy megmérkőznek az emberrel, de a küzdelem végére hamar pontot tesz egy robbanás, majd a hang nyomán érkező perzselő lökéshullám.
Ry néhány perccel később tér magához a szennyvízben fekve. A korábbi kijáratot egy új omlás zárja el, a járatban bennmaradt két nőnek nyoma sincs. A "csata" nyomai szemmel láthatóak. Van több halott goblin illetve kő és fémtörmelék jelentős mennyiségben. A szennyvíz folyása erre el van zárva, így az omlás tövében már most láthatóan gyűlni kezdett a sűrű, sötét folyadék, de még így is látható, hogy a csatorna fala több helyen is vértől iszamós. Az alakváltónak és az őt elhurcoló goblinoknak nyoma sincs. Fényt csak egy apró forrás ad, mégpedig egy fentről betörő fénypászma, ami valahogy az omlás hatására utat talált a felszín és a csatorna között. A nyílás talán egy patkánynak is kicsi lenne, de annyi fényt ad, hogy szét lehessen nézni, így Ry hamar megláthat egy fáklyát, ami bár kissé elázott, de még működőképes lehet. Ha feltápászkodik, lábra áll, megérzi, hogy valami nem stimmel, és a fájdalom nyomán egy fél tenyérnyi lapos fémdarabot talál, ami valahogy utat talált magának egészen a hátáig, nagyjából vese tájékon mélyedt bele és az átszakadt, kissé megperzselődött ruhát már most is vér áztatja.

Az alakváltó még az első trükkjét el tudja sütni és bár egy goblintól így is megszabadul, felállni már nincs ideje, ugyanis a véknyába hatol egy lándzsa. Sajnos már a varázsló érkezésekor is késő, mert bár a párduc nagyban próbál hadakozni, még nem uralja igazán új testét és ösztöneit így csak gyenge próbálkozásnak tekinthető az a néhány csapás amit kioszt a goblinok felé, miközben újra és újra belé hatolna a fém hegyű, fa nyelű lándzsák. Ha a többszöri döfés nem is lenne elengedő egy ilyen állat legyűréséhez, ha lenne is esélye szabadulni, a lándzsák hordozta fertőzés mindenképpen legyűrné. Bár a varázsló próbálkozik a megmentésével, Vera már csak az érkezését látja homályosan mielőtt érezné hogy elkezdik vonszolni. Valahol a halál peremén egyensúlyozva, még megérzi, ahogy teste egy utolsó átalakulásba kezd, hogy levesse állati alakját és visszaváltozzon emberré, mielőtt végleg kilehelné lelkét. /

* Vera, sajnálom de elhaláloztál. Kalandod ezennel véget ért. *

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

/Nos, mivel nagyon nem vagyok már rendben, nyilvánvaló, hogy a rácsok egyesével vannak rögzítve, csak, hogy nekünk még rosszabb legyen. Remélem a többiek elvannak, bár érzem, hogy támogatnak, de most csak azzal tudok foglalkozni, hogy ne ájuljak el, mielőtt kiszabadítom őket. Pedig egyedül biztosan kijutottam volna már, de... Most már mindegy, kár ezeken rágódni. Valahogy beteszem a rácsok közé a fegyvert, és egy hosszabb imát mormolok, mielőtt belekezdenék a műveletbe. Persze nem olyan hosszút, hogy ideérjenek a férgek, de most már a másik oldalra nem menekülhetünk. Hátrébb húzódok, amennyire csak telik, majd rácélzok a pisztoly telepére. + Uram, most segíts meg minket! +
- Húzzátok le a fejeteket! /Nyögöm hátra, de hangom nem annyira hangos és magabiztos, minden erőm inkább a koncentrációba ölöm. Permélem túléljük, de ha nem, akkor legalább sok goblin hulljon el. Végül elsütöm a fegyvert, ami természetesen felrobbantja a telepet, és megnyitja az utat. Mivel a robbanást fókuszálni nem tudtam, felkészültem arra, hogy én is kapok belőle, de mire ez a gondolat eljut az agyamig, már elsötétül a világ.../

(35)

[Kathleen Sirett]

* Vadászidény *

*Gondolom Vera kimarad, ha mégse, akkor, bocsi*

/A hátuk mögül egyre vészjóslóbb hangok szűrődnek, és Linda is kezd kétségbeesni./
+ Minek van testőröm, ha nem vigyáz rám?+
/Fakad ki magában, miközben arra koncentrál, hogy nehogy hátranézzen. Csak előre, csak Jessiere figyel./
- Gyerünk, kitartás...
/Mormolja mind magának, mind a vadásznak, és a többieknek is hátul. Látja, mire készül Jessie és rossz érzése támad. Ettől függetlenül, amikor hátrálni kezd, továbbra is segít neki. Amikor kellőképp elhúzódtak, és a vadász célozni kezd, lehajtja a fejét és ráteszi karjait. Aztán bumm. Fülsüketítő robbanás, amit egy energiahullám kísér./
+ Ebből baj lesz...+
/Fut át egy kósza gondolat a buksijában, majd már semmin sem mereng. Elmerül a békés eszméletlenségben, ahol nem érzi a fájdalmat, amit a rájuk omló fal okozott./

(41)

[Vera Rider]

*Laki
[2900 augusztus 4. délután]


*Még élők sorában:
/ Fájdalmas szívvel kellett tudomásul vennem, hogy csak a manőverem első fele sikerült csak. Nem tudtam felugrani, de nem adtam magam könnyen, csak csapkodtam a mancsaimmal, hogy a felém közeledő goblinokat megsebezzem, de ők csak újabb lándzsadöfésekkel válaszoltak. Első szúrásnál még utoljára felordítottam, de ahogy egyre több szúrást kaptam, már képtelen voltam erre. Csak éreztem ahogy a mancsaimat apró kezek fogják át és végül hurcolnak a csatornában. Élet halál között lebegve, küzdöttem az életemért, csak annyit értem el vele, hogy a testem visszaváltozott emberivé, bár egyáltalán nem ez volt a célom. De hiába küzdöttem a halál lassan rám terítette fagyos leplét./

(110)
*reménykedem a feltámasztásban*

[Ry Fomor]

/Szenvtelen rutinnal tápászkodik fel az alatta lévő, békésen recsegő-ropogó testekről, közben lendületből bevisz a túl közel maradóknak egy-egy bordák magasságába irányzott ütést. Egy újabb mozdulat végén bakancsa talál az egyik kis szörnyeteg testébe, az így keletkező résbe viszont az egyik, jó időben ébredő lándzsás talál utat. Célt azonban nem ér, hála az egyik, Ry lába alatt megmoccanó testnek, ami a férfi egyensúlyát megborítja, azonban a reflexszerű mozdulat, ahogy valami fogódzkodóért kap, kirántja a veszélyesen villanó fegyvert gazdája kezéből, amivel aztán egyensúlynyerése után lefelé döf, végképp végét szakasztva a kellemetlenkedőnek. Egy széles ívű, távolságnyerő suhintás végén aztán két kézre fogja a gyermekméretű lándzsát s oldalt pillantva még látja, hogy az alélt Vera elkezdi levedleni négylábú formáját, s kihívó-rémítő üvöltését követően egyszerre menekülésre álló sereglet szutykos kezei között szomorú utazásba kezdene. A következő pillanatban kezei ismerős érzést közvetítenek felé, s idegrendszerébe jól begyakorolt mozdulatsorok emlékképei villannak be. +Szuronyvívás. Katonai közelharc, második fejezet.+ Vigyorodik el, s rohamra indul, megmenteni az eszméletlennek +Netán halottnak?+ tűnő lányt, azonban elszánt lendületét megtorpanásra ítéli két, bátran feléforduló lándzsás./
- Piskóták!
/Rikkant, miután egy alapszintű cselt követően az egyik testébe mélyed lándzsája, azonban diadalát nem ér rá kiélvezni. Megszokottnak hangzó zaj +gránát? rakéta?+, és a túlontúl közel érkező forró lökéshullám vet véget miniatűr összecsapásuknak, aztán már csak a jótékony, ám veszélyes sötétség.../

- A qrva életbe... /Köpi ki a szájába gyűlt mocskos levet, majd rövid köpködés és fintorgás után ráér környezetét is szemügyre venni./
- A fenébe. /Siklik pillantása a korábban beszűkült járat helyén magasodó törmelékhalomra, majd térdre emelkedve a csendesen heverő, lángjavesztett fáklyára. Nehézkes nyögéssel feltápászkodik és az eszközért nyúl, ekkor viszont kissé megszédül, mint...
+Mint aki megsérült és vért vesztett.+ Nyilall belé a tompán sugárzó fájdalommal együtt a gondolat, s kutató ujjai meg is találják felelősét, a testébe ágyazódott, aggasztóan éles peremekkel rendelkező fémes szilánkot./
- Ó, a franc... /Értékeli helyzetét, aztán rögtön az előírt feladatokat veszi sorra./
+Nem tüdő, ez biztos... Vagyis eszközt eltávolítani, további ne mélyítse a sebet, aztán vérzést elállítani, végezetül mielőbbi sebellátást kieszközölni...+
/Erőt véve a rátörő idegességen +Sebet kaptál, a tested így reagál. Volt már így, tudod mit kell tenned. Ne ezzel törődj, hanem a feladatokkal, akkor még elvisz egy darabig!+ az egymásra zuhant kövek közé állítja a kialudt fáklyát és a zsebéből előkotort öngyújtóval +Linda öngyújtója, vissza kell majd neki adni!+ rövid küszködés után lángra lobbantja. +Itt most komoly munka lesz, nem lesz elég az a vékony kis fénysugár...+ Végezetül az öngyújtó mellett a zsebében lelt ruhadarabot +a griff-lány... Alyara... párnahuzata talán?+ ujjaira tekerve megragadja a derekába állt fémdarabot és egy diszkrét, fogain átszűrt üvöltés kíséretében eltávolítja. A lángok fénykörébe tartva önkéntelenül is megvizsgálja megsebzőjét, aztán egy megvető mozdulattal a szép lassan gyarapodó tócsába hajítja.
+Vérzést elállítani...+
Nyomja rutinból a sebre a kezére csavart rongyot, s rövid ideig csak csendben liheg, miközben minden erejével arra koncentrál, teste tegye a dolgát. Kisvártatva előhúzza a rögtönzött sebkötést s a felfogott vér mennyiségéből és színéből igyekszik megsaccolni későbbi sorsát.
+És persze a többiekét...+
Morfondírozik az omlásra pillantva, ahol a korábban még oly dekoratív lányok külsejüket remélhetőleg nem nagyon eltorzítva hevernek./
- Remélem, időben megpróbáltatok visszakozni... Vagy biztonságba húzódni. /Morogja, ahogy szabad kezével vigyázva +Nehogy felszakadjon, ami esetleg gyógyult!+ nekilát, hogy a fáklyától messzebb lévő, könnyen bontható részek megtisztításával esélyt adjon a lányoknak a válaszadásra./

(68)

[Laki]

* Vadászidény - Ry Fomor *

/Úgy tűnik mázlid van. Te is tudod, hogy egy átlag embernél kb. 7 centi mélyen kezdődnek a halálos sebek. A repeszen lévő vérről úgy saccolod, hogy nagyjából elérte ezt a mélységet. A seb nem vérzik különösebben erősen, így biztos hogy fő verőereket nem ért, de ettől még a veséd sérülhetett. Ha mázlid van, akkor csak a vérzés és a fertőzés miatt kell aggódnod, de akár a holnapot is megélheted, persze ha nem mentenek meg előtte. Ha nincs mázlid, akkor egy órán belül sokkot kapsz és meghalsz. Viszont egy rögtönzött nyomókötés mindenképpen előnyödre fog válni.
A fáklyával meg kell küzdened, de végül sikerül lángra lobbantani, így neki is állhatsz a két lány kiásásának.
Azzal tisztában vagy, hogy Jessie már előzőleg is erősen vérzett, így nem fogadnál rá, hogy mire kiásod még életben lesz, ha egyáltalán még életben van. Viszont többször halhattál már olyan emberekről, akik beomlott alagutakban, barlangokban ragadtak vagy lavina temette őket maguk alá, és még napokkal később is életben voltak.
Így hát nekilátsz, hogy egy részen megbontsd az omlást. Nem lesz nehéz dolgod, hisz a törmelék főleg kisebb méretű kövekből és betondarabokból áll. Jó negyed óra után, ha kitartó vagy, akkor egy kilógó lábfejet pillanthatsz meg kikandikálni a törmelék alól, ami valószínűleg az egyik nőhöz tartozhat./

[Ry Fomor]

- Lehetne rosszabb is. /Dünnyögi, miközben fél kézzel kotorva igyekszik eltakarítani a törmelék nagyját. Bal kezét olykor vigyázva előreveszi, megvizsgálni a még mindig a lassan szivárgó sebre szorított rongydarabot, aztán sziszegve ismét visszaszorítja./
+Nyomókötés lenne az igazi, de nem érek rá totojázni. Jessie simán elvérzik, Linda meg megfullad, amíg valami tisztességes kötést fabrikálok magamnak. Ha nem is tökéletes, a célnak megfelelhet.+
- Gyerünk lányok, tartsatok ki! /Dünnyögi morcan, majd újból nekiáll vigyázva arrébb görgetni a köveket, meg minden egyéb törmelékképző anyagot. Egy rövid, igazából csak jelzésértékű omlás után aztán elfojtja feltörő szitkozódását, ahogy figyelme egy fáklyafényre került, törmelékbe vesző lábfejre terelődik./
- Na végre valami! /Sóhajt egyet megkönnyebbülten, aztán csendben nekilát megakadályozni, hogy a későbbiekben újabb kőzuhatag induljon meg, véletlenül tropára zúzva a kiszabadítandó túlélőt. +Legalábbis remélem, nem csak ez az egy láb maradt egészben!+ Kotor bőszen, ezúttal taktikusan, a statikailag készségesebb részeken, hogy mihelyst ideje és helye engedi, valami kontaktust keressen a láb gazdájával./
- Hé nagylány, egészben vagy? /Sziszegi fojtottan, mikor a már nagyjából-egészében kiásott láb vádlijába csíp./

(69)

[Laki]

* Vadászidény *

* Sorrend: Kat, Ry *

* Kathleen *

/Nehézkesen magadhoz térsz. Beletelik néhány percbe, míg sikerül kitisztítanod annyira az elmédet, hogy egyáltalán felfogd, hogy mi van körülötted. Ekkor tűnik fel, hogy nem tudsz mozdulni. Mint ha tonnányi súly nehezedne a tested minden szegletére. Próbálsz rendesen levegőt venni, de szinte csak por kerül a tüdődbe. Köhögni kezdesz és vasas ízt érzel a szádban. Teljes sötétségben vagy, szinte fojtogat. Próbálhatsz megmozdulni, de csak nagyon minimálisan sikerül, csak az egyik lábfejedet tudod szinte szabadon mozgatni.. Valami puha nyomódik az arcodhoz és égett hús szagát érzed. Lassan tisztul az elméd, vissza tudsz emlékezni, hogy mi történt és végül a fájdalom is eljut a tudatodig. Érzed, még a legapróbb mozdulatnál is, ahogy fájdalom hasít a karodba és végigszáguld rajta. De szerencsédre, ez a pokoli fájdalomforrás nem tudja elnyomni azt, hogy hallod a kövek kopogását majd hamarosan valaki a vádlidba csíp és megszólít./

* Ry Fomor *

/A törmelék eltakarítása úgy tűnik, eleinte nem okoz gondot, de a nagyobb darabokhoz már mindkét kezedre szükség van. A sebedből úgy tűnik hogy lassan, de biztosan távozik a véred és azzal együtt hamarosan az erőd is meg fog csappanni, úgyhogy tisztában vagy vele, hogy vagy most kockáztatsz, vagy biztosan meghaltok. Kérdés, hogy az elvérzés vagy a fertőzés a gyötrelmesebb halál. Némi öröm az ürömben, hogy úgy fest, a láb tulajdonosa él, hisz mint ha meg-megmozdulna a láb. Közben észrevehetsz néhány nagyobb követ, amit ha ki tudsz mozdítani, akkor magukkal sodorhatják a körülöttük lévő kövek nagy részét, ezzel jelentősen segítve a lányok kiásását, de kockáztatva mind az ő mind a saját testi épségedet./

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

+ Mmm... Neem... Még öt percet...+
/Mindig is utált korán felkelni, most is még szívesen aludna egy negyedórácskát, tízpercecskét. De valami nem stimmel. Furcsa emlékképek kavarognak a fejében egy jövőbeni világról, ismeretlen arcokról, goblinokról, látomásokról. Ráadásul fáj. Nagyon és egyre jobban. Mindenütt. Lassan a kép tisztulni kezd a fejében, és rádöbben hol van és mikor./
- Ba... Khh...
/Káromkodna, de levegőt is alig kap. Ahogy próbál oxigénhez jutni, csak por kerül a tüdejébe. Krákog, szuszog, míg végül már vér is kerül a szájába./
+ Ez nem jó, nagyon nem jó... +
/Megpróbálja mozdítani a karjait, lábait, bármijét, de mindenütt fáj. Ez további mocorgásra ösztökéli. Szabadulni akar. Nem klausztrofóbia, pusztán élni szeretne még. Karját igyekszik úgy mozdítani, hogy majd hátrafelé kitolhassa magát. Egy pillanatra megdermed, amikor az égett hús jellegzetes illata eljut az orráig. Krákog még egy keveset. hogy legyen némi hangja./
- J... Jess...?
/A lába környékén mozgást érez, mintha könnyebb lenne rajta a súly. Vagy csak képzeleg? Kezd elbénulni? Utóbbi valószínűtlennek tűnik, hiszen vádlijába másfajta fájdalom jelentkezik. Mintha megcsípték volna./
- Ry? Ry!
/Próbálkozik hangosabban, hátha a férfi meghallja. Mocorogni kezd, ki kell szabadulnia. Talán ki tudna tolatni egy kicsit, és akkor Ry kihúzhatná. Talán. Karjaival tolni próbálj magát hátrafelé, az sem érdekli ha végighorzsolja magát, csak jusson ki innen./

(42)

[Ry Fomor]

- Ne mozogj! /Préseli le határozott kézzel a mocorgásba kezdő lábat. Talán mintha valamelyik lány, +talán Linda?+ hangját is hallaná?/ Be vagy temetve, de azon vagyok, hogy kiszedjelek. Viszont ha nem maradsz nyugton, a nyakunkba borítod az egész hóbelevancot. /Miután elcsitul a rugdosódás, higgadtan kérdezősködni kezd./
- Nagyon rosszul hallak, szóval inkább a lábaddal jelezz, egy moccantás az igen, a kettő a nem. De csak óvatosan, ha kérhetem. /Figyelmezteti, szinte gyengéden megsimítva a másik lábát, majd sorolni kezdi a létfontosságú kérdéseket./
- Látsz valami fényt, látod hol vagy? Mellkasod, fejed szabad? Ha megmozdítom az omlást, tudod valahogy védeni a fejed?
/Miközben kérdezősködik, tűnődve vizsgálgatja az omlást. Végezetül, miután alaposan meghányja-veti magában a lehetőségeket, figyelmeztetően megpaskolja a lány vádliját./
- Figyelj nagylány, ne ijedj meg. Kicsit visszakotrom rád az apróbb köveket, nehogy a leguruló nagyobbak szétzúzzák a lábadat. Nem mondom, hogy kellemes lesz, de megpróbállak kiszedni. Viszont muszáj valamit lépnünk, mert különben itt döglünk mindannyian. Szóval... kapaszkodj, ha van mibe! /Még egy utolsó paskolás után elkezdi tenni, amit ígért: előbb szépen az aprólékot, aztán a nagyobbakat kotorja, majd végezetül, mikor már jónak ítéli a védőréteget, az addig kézzel tartott véres rongyot levetett kabátjával derekára rögzíti, kemény kézzel matrózcsomót kötve a feltekert ruhadarab ujjaira. Végezetül egy néma fohászt és egy nagy sóhajt követően nekikészül, hogy az egyik nagyobb követ két kézzel legördítve nekilásson a mentőakciónak./
+És persze nem kellene nekem is a kövek alá kerülni...+
/Fintorog még magában, ahogy nekifeszül a munkának./

(70)

[Laki]

* Vadászidény *

* Kathleen *
/Jess továbbra se válaszol, de bízhatsz benne, hogy az ő testét érzed magadhoz közel. Amikor viszont megpróbálsz kitolatni, olyan pokoli fájdalom hasít a bal karodba, mint ha izzó vasat döftek volna bele és valami halk reccsenés félét is hallani vélsz, amikor megtolod magad vele./

* Ry Fomor *
/A kabátodból rögtönzött kötésnek hála mindkét kézzel nekiállhatsz a munkának. Elbarikádozod a lány lábát, és feljebb kászálódsz, hogy hozzáférj a nagyobb kövekhez. Eleinte nem akarnak mozdulni, majd végül az egyik enged és egy pillanattal később már a fél omlás lavinaként indul meg feléd. Szerencsédnek és odafigyelésednek hála, néhány kisebb horzsolás és valószínűleg egy-két kék folt fog maradni a kis akciód után, de szerencsére semmi vészes, bár a jobb sípcsontodat csúnyán megütötted. Viszont örömre két dolog is okot ad. Az egyik, hogy az eddigi apró fénysugár, most már egy majd fél méter átmérőjű hasadékon át tör feléd és megvilágít egy kissé lapos de azért még formásnak mondható tomport, amint kikandikál a törmelék közül. A nadrágból ítélve a láb tulajdonosáé lehet és ha a védőtörmelék maradékát eltávolítod, akkor megbizonyosodhatsz a kettő kapcsolatáról sőt, némi ügyeskedés és munka árán lassan ki is szabadíthatod a lányt./

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

/A hallgatás arra utal, hogy Jessie még eszméletlen. A korábbi sérülése is okot ad az aggódásra, és úgy tűnik a törmelék javát ő kapta. A nő szólongatását nem folytatja, ugyanis háta mögött Ry hangja szűrődik át a kövek között. A kérésnek megfelelően nyugton marad, a karjába hasító fájdalom is erre készteti. A recsegéstől még inkább frászt kap./
+ Eltört!! +
/Nagyokat szuszog és most már megpróbál nyugton maradni. Ry kérdéseire két láb-mozgatással felel. Nem lát semmit és a bal karját sem tudja mozdítani. A jobbjával még azért megpróbálkozik, hátha... Amikor a kövek ismét a lábára kerülnek, újra elfogja a pánik. Nehezen küzdi le a menekülési ösztönét, de muszáj. Ha most kezd el megint mocorogni, csak nagyobb bajt kever. Igyekszik mélyeket lélegezni és tűrni, hogy újra betemetődjön. A nagyobb kövek megindulásakor összerezzen. Megfordul a fejében, hogy végleg ittmarad a romok alatt. Mielőtt még teljesen bepánikolna, megérzi a rajta lévő súly csökkenését. /
- Ry!
/Kiált a férfinak, aki most már biztosan meghallja. A remélhetőleg még ép jobb karjára támaszkodva tolni kezdi magát. Viszonylag vékony, így előbb-utóbb ki fog szabadulni. Ha Ry segít kihúzni a feneke környékén, akkor pedig még gyorsabban./

(42)

[Ry Fomor]

- Nyugi, itt vagyok. /Terem egy pillanat alatt a félig kiszabadult lány mellett. Gyors, minden érzékiségtől mentes tapogatással ellenőrzi a másik állapotát, majd sietve nekilát segíteni neki előtörni a törmelék alól./

- Megvagy? /Kérdezi, mikor már a szemébe tud pillantani./ Verát elhurcolták. Jessie...? /Kérdi még csendesen, majd aggodalmasan az omlás felé pillant./ Mi történt, ugye nem aknába futottatok? /Fordítja végül a lány felé figyelmét./

(71)

[Laki]

* Vadászidény *

* Kat és Ry *

/Némi közös erőfeszítés után Kat végre szabad. A haja kissé megpörkölődött, az arca tele van horzsolásokkal de nem ez a legrosszabb. Amint előkerül látszik, hogy a bal karján egy nagyon csúnya nyílt törés van. A csontszó szerint át tépte magát a húson és egy legalább öt de talán tíz centis darab ki is áll a bőrön át. Nem mellesleg a vérzik is a seb és feltűnően koszos is. Fentről viszont mint ha kiáltozást hallanátok, de egyenlőre csak távolról. Jessienek jelenleg nem sok nyoma van, hisz ahonnan Kat előkerül ott az apróbb törmelék hamar feltölti a megüresedett helyet. Viszont a víz útja még mindig el van zárva, így lassan gyűlik a törmelékhalom szélénél. Jelenleg úgy bokáig álltok benne. /