Csatornarendszer

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

/A feneke környékén történő tapogatás azon szempontból megnyugtatja, biztosan nincs egyedül. A megkönnyebbülés a törmelék alól való kikerülésével nem következik be./
- Nyüüü...
/Szűköl fel a bal karja láttán. Ennyire rosszra nem számított./
- Jessie ott van... B.... szameg... Szétlőtte a goblinoktól szerzett stukkert, ami szépen berobbant és ránk zuhant a fél csatorna... Verát... Elvitték? ... Francba ...
/Halkan szitkozódik miközben szemléli a kiálló csontvégeket. Fáj, nagyon fáj, sziszeg is rendesen./
+ Ezzel meg mi a jó francot csinálok?+
/Halványan rémlik valami a jogsi környékén megszerzett egészségügyi ismeretekről. Mintha rögzíteni kéne. De mivel? Talán ha levágnák a pulóver másik ujját és azzal valamit kötözni, de az anyag nagyon kevés, és ha még kimennek, nagyon fázni fog. Óvatosan hasához húzza a csuklóját, és ott tartja, nyugton./
- Te hogy vagy? Megsérültél?
/Érzékeli Ry hátán a kötést, de a lassan gyűlő-fájdalom könnyektől már kicsit opálosan lát./
- Így nem tudok segíteni kiszedni Jessie-t...
/Suttogja elhalóan, majd ajkára harapva próbálja visszatartani a fránya könnyeket. Még sose tört el semmije, és kezdésnek egy nyílt sérülés nem épp gyaloggalopp./

(43)

[Ry Fomor]

- Szépen megjártad, az biztos. /Pislog a lány karjára./ De legalább élsz, nem igaz? /Hunyorog derűsen a másikra, majd sajnálkozva folytatja./ A fájdalom szempontjából talán a legegyszerűbb az lenne, ha helyre tenném, de jelen körülmények között /int a szép lassan araszolva emelkedő szennyvíz felé/ attól tartok csak meggyorsítanánk az esetleges vérmérgezés kialakulását. Ha szerencsénk van, gyorsan kapunk szakszerű ellátást antibiotikummal, sebvarrással, mittomén... /Szusszan egyet, ahogy önkéntelenül csípőre vágott keze megnyomja a sérült húst./ Ami rám is rámférne, igen. Bár egyelőre még tudok ügyködni, de szerintem pár óra és akár be is kómázhatok. /Vállvonása, fintora az elkerülhetetlennek szól, különösebb érzelmi töltés nélkül. Figyelmét viszont nem kerüli el, ahogy a lány magához húzza csuklóját./
- Ha rám hallgatsz, eszkábálunk valami nyakbaakasztásos megoldást, ami legalább mérsékeli a fájdalmat, hogy sietni tudjunk, ha épp arra lesz szükség. Persze, Jess kikaparása után. /Tűnődve végigméri a megbontásra váró törmelékhalmot, majd Lindára pillant./
- Vonulj hátrébb, hogy ha netán megindulna a lavina, ne kelljen ugrálnod. Meg így biztos lesz, aki engem kikotorna, ha netán ottmaradnék. /Vigyorog egy kényszeredettet, majd miután a lány biztonságosnak ítélt távolságba húzódott, nekilát, hogy a másik eltemetettet is előbányássza./
- Mesélj közben valamit magadról! /Kéri a munka elején megállva egy pillanatra./ Addig is tudom, hogy magadnál vagy és nem fordultál bele a vízbe. /Még egy utolsó, biztató mosolyt megenged magának, aztán már vissza is fordul, hogy előássa Jessie-t. Vagy ami maradt belőle./

(72)

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

+ Ne sírj, ne sírj, ne sírj... Basszus... +
/Nem tudja visszafogni könnyeit, pedig igyekszik. Nagylány már, nem illene pityeregnie, de a karja annyira fáj, hogy nem képes elpislogni a könnycseppeket. Miután hasához húzta a törött végtagot, másik alkarját amaz alá teszi támasztás képpen. Amikor Ry nekikezd a munkának, engedelmesen hátrébb lép. Nagyon nem szeretne megint betemetődni./
- Nem sok mindent tudok mondani... Szeretek rajzolni és dolgokat felgyújtani... Az Államokban születtem. Londonban este be a régiségboltba. A többit.már tudod... Veled mi a helyzet?
/Hátát óvatosan nekidönti a falnak és a törött alkarjának szemlélésébe kezd, miközben Ry-t hallgatja./

(44)

[Ry Fomor]

- Félreértettél, most nem a kultúrált csevej a cél. Ha az lenne, egy kávé mellett ücsörögnénk valahol. /Áll meg egy pillanatra, hogy a lányra pillantson. Átmenetileg elfogja egy halvány gyengédséghullám a lány irányába, de a kiegyenesedése nyomán érkező szédülés hatására hátrébb sorolja a fontossági listán. Röpke zavart kifejezés suhan át az arcán +Csak óvatosan a hajolgatással, meg a felállással! Már ennyire rossz lenne a helyzet? Fogy a véred, iparkodnod kell, barátocskám!+, majd inkább biztatóan mosolyog egyet./
- Persze, ha ezen túlesünk, még sort keríthetünk rá. De a lényeg drága, hogy most te beszélsz, én dolgozok. Szóval mesélj bármit, az iskoláról, a családodról, melyik volt eddigi életed legjobb napja... Bármiről, csak halljam a hangod. Oké?

/Még egy utolsó mosolyt, sőt, a könnyedség kedvéért egy kacsintást is küld a lánynak, aztán a lassan azért csak engedő omlás felé fordul figyelme.

Miközben kezeivel elszántan kotorja a törmeléket, felrémlik előtte gyermekkora moziélményeinek egyik filmjelenete a Csillagok háborújából, mikor az előbbi szörnyetegekre igen hasonlító Yoda egy mocsaras bolygón egy egész űrhajót felemelt az akaratával. A párhuzamot érezve Ry is megáll és +Mit veszthetek?+ nekifut, hogy a köveket akaratával arrébb hajigálva könnyítse meg Jessie előkerülését./
- Még hogy ne próbáld... Lóf*szt. /Adja fel végül, mikor a megszerzett pisztolynál oly könnyen megrántott láthatatlan fonalak szétmállanak lelki kezei között./ Ez mégse film, b*sszameg. /Dörmögi az orra alatt, ahogy ismételten a hagyományos módra vált./

(73)

[Laki]

* Vadászidény *

* Kat, Ry *

/Kat karja igen csak pocsék állapotban van, nem csoda hogy pokoli fájdalmakat él át. Bár még így is szerencsésnek mondható, hisz még megvan a karja. Ry kezei viszont egyre lassabban mozognak. A vérveszteség, a mágiával való próbálkozás kudarca, a lassan csökkenő adrenalinszint, de még sorolhatnánk azokat az okokat, amikre gyanakodhat az ember, az viszont tény, hogy már a kisebb kövek, amiket eddig szinte játszi könnyedséggel kotort félre, már azok is egyre nehezebbnek tűnnek. Mégis, a reménysugár ott lehet a csatornában ragadtak szeme előtt. Mert bár mindketten komolyan sérültek, ám a plafon sérülésén át mégis friss levegő és napfény tör feléjük, valamint hangok. Amik bár halkan de már kivehetően szólnak./
- B*sszus, mi okozhatta?
- Azt hiszem, valami robbanás. Metán esetleg? Elég sok bomló dolog van odalenn.
- Ne hülyéskedjetek, az max belobban és lepörköli a penészt a falról. Szerintem goblinok voltak!
/Erre erőteljes férfi hangok nevetése az első válasz./
- Persze, goblinok a csatornában! Meg múltból jött vámpíralakváltók! Te minden hülyeséget beveszel?
- Ez nem hülyeség! Trak is mesélte anno, hogy látott goblinokat csatornatisztítás közben!
- Trak részeges, te meg egy marha vagy. Ez csak mese! Nincsenek goblinok a csatornában.
/Legalább három hangot tudtok megkülönböztetni és már hallhatjátok, ahogy a törés túloldalán valamiket a nyíláshoz vonszolnak és dobognak a lábukkal.
És még egy örömtelinek mondható dolog történik veletek, hisz az egyre jobban erejét vesztő Ry, ha bár csak egy kis részen, de sikerrel félrekotorja a köveket így Jessie oldalának és felhúzott lábának egy része a szemei elé kerül, ezzel egyetemben viszont észreveszi, hogy az utolsó kő amit félrehúz a lány oldalától, az vértől iszamós, és mint ha Jessie alól apró vértavacska próbálná birtokba venni a köveket./

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

/Annyi kedve van beszélni, mint a púposnak limbózni. Pokolian fáj a karja, a fél képéről lejött a bőr, és még mindig ott vannak a csatornában, ahol bármelyik pillanatban előjöhet egy újabb goblin-horda. Legszívesebben sikítva futna el, de most már nem szívesen hagyná itt a többieket, és egyedül, törött karral, abszolút halálra lenne ítélve. Nagyot szusszant, miközben a fejét is a falnak dönti. Ha beszélnie kell, hát legyen, jártatja a száját./
- Amikor még kislány voltam, művész akartam lenni. Imádtam rajzolni, festeni, és elég korán feltűnt a szüleimnek, hogy értek hozzá. Nha, ez oltárira nem tetszett nekik. Középső gyerek voltam, az ő elképzeléseik szerint pont az, aki csak villámhárító lehet a másik két gyerek között... Nagyon elszámolták magukat, mert abszolút nem érdekelt a hisztis hugom és beképzelt nővérem. Én jól elvoltam, ha volt a közelben papír és ceruza. Anyám nem tűrhette tétlenül, hogy a három lány közül az egyik tényleg ért valamihez, így minden hónap végén összeszedte a rejtegetett rajzaimat és elégette. Én meg végignézhettem. 14 voltam, amikor elegem lett és leléptem...
/Elhallgat egy pillanatra. Mintha hangok szűrődnének le hozzájuk./
- Hallucinálok vagy te is hallod?
/Pillant a jedi-t játszó férfira. Közelebb lépked egy kicsit, egyrészt, hogyha nagyon muszáj, segíteni tudjon, másrészt a lassan előkerülő Jessie-re is akar vetni egy pillantást./
- Basszus... Ez nagyon nem lesz jó...
/Morogja a vadásznő alól folydogáló vér láttán. Jessienek nagyon sürgősen ellátásra van szüksége./
- A fenébe... Ezek csak nem esznek meg minket...
/Még egyet gyorsan Ry-ra pillant, és ha ő is beleegyezik, akkor kikiabál a hangok gazdáinak./
- Segítség! Segítsenek! Itt vagyunk lenn!

(45)

[Ry Fomor]

- És mihez kezdtél magaddal aztán? /Kérdezi, éppencsak annyira figyelve a lány szavaira, hogy közbevető kérdésével a történet folytatására ösztökélje, miközben kezei fáradhatatlanul, bár egyre csökkenő erővel teszik a dolgukat./
- Hogy? Mit? /Pislog értetlenül a lány felé fordulva, átmenetileg megállva a lassan előkerülő Jessie kiásásában. Ahogy figyelme végül a felülről érkező hangok felé fordul, pillantása a kezében tartott kőre siklik./ Ób*sszameg... /Értékeli csendesen morogva a vér látványát, végül egy újabb szitok szökik ki száján, ahogy Jess sérüléseinek jelét látja./
- Gyerünk, nagylány, kapard össze magad! /Sziszegi, ahogy lázas sietséggel visszatér a kőkotráshoz. Mikor már a harmadik kődarab siklik ki ujjai közül, +Lassan végedre érsz, komám, ismerd be...+ a fölöttük tátongó lyuk felé fordul ő is, s Linda kiáltása nyomán ő is rákezd./
- Emberek... Hé, emberek vannak itt lent! Sérültünk van, segítsenek! /Kiáltja teli tüdővel, majd a derekába nyilalló fájdalom hatására elcsuklik hangja. Kezei viszont nem tétlenkednek, utolsó erejével még nekilát, hogy amit tud, sürgősen lekotorja a rémes látványt nyújtó Jessie-ről./

(74)

[Laki]

* Vadászidény *

* Kat és Ry *

- Te, hallottad?
- Mit?
- Valaki kiabál!
/Halljátok fentről majd hamarosan egy elemlámpa fénye jut el hozzátok a nyíláson át./
- Hahó! Van lenn valaki?
/Válaszotokra izgatott, már már kiabálás a válasz, majd hamarosan egy fél alkarnyi hosszú gyík mászik le a repedésen. Néhány másodperc múlva, a gyík alakot vált, s alakváltása utolsó szakaszaként, egy addig csak megvastagodott pikkelyeknek tűnő, később amulett formát felvevő tárgyból pántok röppennek elő s azok ahogy befedik a férfi testét lassan neonsárga kezeslábassá állnak össze. A férfi végignéz rajtatok és szinte hitetlenkedve tekint körbe a pusztításon./
- Maguk meg hogy kerülnek ide? Mindegy, majd később, hol a sérült?
/A kérdése teljesen feleslegesnek tűnik, és erre ő is hamar rájön és a homlokára szíjazott apró lámpa fényét ráirányítja Kat karjára./
- Uh, hát magát aztán rendesen megtépték.
/Szétnéz és a Ry által eddigre félig kiásott Jessiet látva a szája is tátva marad./
- Basszus! Oké, húzódjanak közelebb az omláshoz.
/Aztán felnéz a nyílásra és felkiabál./
- Jamal! Az omlástól elfelé, kellene legalább egy méterrel megnyitni rendesen az aszfaltot! Húzz bele! És hívjatok mentőt, van három elég csúnya sérültünk, de lehet az egyik már halott! Tempó!
/Pillanatokkal később valami eget rengető bődülést hallotok és néhány perc múlva, ha megerőltetitek a szemeteket, akkor egy termetes rinocérosz alakját láthatjátok, ahogy teljes súlyát beleadva zúzza a csatorna tetején a törés széleit hogy kitágítsa nektek, miközben a lenti ember segít kiásni Jessiet./
- A nevem amúgy Andor. És nem tudom hogy kerültek ide, de azt hiszem marha nagy mázlijuk van.
/Mikor Jessie teljesen előkerül, nem csak Andornak de nektek is csomó gyűlik a torkotokba. A számszeríj szegecs ami eddig az oldalából meredt elő, most a hátából áll ki. Alatta szinte mindent vér borít. Az arca megégett és teljesen össze van kaszabolva, a haja szinte fejtetőig lepörkölődött, ráadásul az jobb válla mint ha teljesen pozdorjává lenne zúzva. Nagyon nem meri Andor mozgatni de némi kiabálással sietségre ösztökéli társait. /

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

/Kiáltásukra hamar érkezik válasz. A felettük lévő nyílás egy pillanatra elzáródik, majd egy gyík mászik át rajta. Kath egy pillanatra megdermed, még mindig nem fogta fel teljesen ennek az új világnak a furcsaságait. A gyík hamar emberré transzformálódik./
- Itt.... Meg itt és ott.
/Mormolja, a hol a sérült kérdésre. Mindhárman rossz bőrben vannak, de leginkább Jessie szorul segítségre. Ry-t az elvérzés, a boszit meg a fertőzés fenyegeti, de legalább ők megállnak a saját lábukon./
- Óh, Jess...
/Suttogja halkan, amint a vadásznő előkerül a romok alól. /
- Milyen messze van a kórház?
/Kérdezi törött karjának könyökét szorongatva. Felvillan neki valami az elmúlt órákban Jessie folyamatosan közölte velük, hogy mennyi idejük van, csak azt nem derült ki, hogy mire. /
+ Vajon még van időnk? És mi történik, ha lejár?+
/Mereng magában, amíg ki nem jutnak.../

(46)

[Ry Fomor]

- Ry vagyok. /Biccent a gyíkként érkező felmentősereg felé. Mikor már átadhatja a munkát, megkönnyebbülten ül sarkaira, hogy aztán kissé leeresztve a romoknak dőlve pihengessen./
- A mázli tekintetében egyet értünk. /Feleli fejét alig mozdítva, halvány mosolyt sápadt arcára varázsolva./ A vezetőnket, valami Vera nevezetű párduclányt /pillant nyomatékosan Linda felé/ goblinok hurcolták el. Azt mondta, megmutat valami múltba nyíló kaput, erre azoknak a mocskoknak a karjaiba vezetett.

- Ejj, de ronda. /Méri fel tekintetével gyorsan Jessie testét, vagy legalábbis ami maradt belőle./ A fene se gondolta, hogy azok a nyomorultak ezt a járatot becsapdázták. Remélem azért túléli a nagylány. /Pillant végül Andorra./ Lindának elvileg csak gipszre, nekem meg sebvarrásra, esetleg némi vérpótlásra lesz szükségem. Persze, a szokásos fertőtlenítésen, antibiotikumokon túl. De ő... /Int tekintetével a félig roncs Jessie felé./ A vállának simán valami protézis, a szerveinek meg a franc se tudja mi kell majd. Már ha kihúzza addig. Remélem, gyors az a mentő. /Visszhangozza végül csendesen Linda ki nem mondott kétségeit./

(75)

[Laki]

* Vadászidény *

* Csatornapatkányok: Kat, Ry *

- A kórház? Hát az innen marha messze. De neki már amúgy is mindegy. Nincs az az orvos Polimetronban aki össze tudná fércelni.
/Válaszol nektek Andor miközben Jamal áttöri rendesen a felszínt majd percek múlva egy hevedert eresztenek le./
- Először maga!
/Bök Andor Lindára és hacsak a lány nem ellenkezik elkezdi ráadni a hevedereket./
- Bocs, de nem gondoltuk hogy sérültek lesznek. Szóval nem a legkényelmesebb a cucc, a barátnőjüknek meg meg kell várnia a különleges mentőket. De addig is kivisszük magukat.
/Ha már a lányon van a heveder akkor Andor felkiált és Linda emelkedni kezd./
- Szóval, azt mondja, hogy goblinok? Basszus, akkor tényleg vannak goblinok a csatornában? Biztos nem csak behaluzott valamit a gázoktól? De mindegy is, akár elhurcolták akár eltévedt, a vezetőjüknek nincs sok esélye. Ez a hely kész labirintus. Na, magán a sor!
/Hamarosan már Ry is csatlakozhat Lindához a felszínen. Odafenn a késő délutáni fény bántóan erős a szemeteknek, de néhány pislogás után hozzá tudtok szokni. Fenn két Andoréhoz hasonló kezeslábast viselő fickó fogad titeket. Az egyik kiszed titeket a hevederekből és néhány méterre, egy kis kézikocsi mellett leültet titeket. Közben a másik néhány gombnyomás után félre teszi a nagyjából aktatáska méretűvé hajtogatott emelőt, majd kissé lomhán alakot vált és nekiáll újfent megbontani az aszfaltot. Felettébb érdekes látvány, ahogy egy rinocérosz az aszfaltot döngeti. A másik alak megnézi a sérüléseiteket de különösebben nem szól hozzátok. Széles vállú, tagbaszakadt ember, amolyan igazi, nehéz munkára született fajta. Hamarosan messziről, a város illúzióját kissé romboló, elnyújtott lebegő járművek siklanak a közeletekbe szinte hangtalanul. Felnyílik az oldaluk. Az elsőből úgy fél tucat könnyű egyenruhát viselő alak ugrik elő és néhány pillanat múlva már a nyílás körül dolgoznak Jessie kiemelésén. A második járműből két egyenruhás hozzátok siet és kis, kézi készülékeket húzogatnak el a sérüléseitek fölött./
- Úgy látom egyik se életveszélyes. /Szólal meg végül az egyik./ De jobb ha bevisszük magukat a kórházba. Jöjjenek!
/Ha nem ellenkeztek, akkor beültetnek titeket a siklóba és elsuhantok a kórházhoz./

* Szándékosan hagytam több lehetőséget is a megakasztásra. Ha bármikor ellenkezni akartok, akkor nyugodtan tegyétek. Egy kört még ide kérek mindkettőtöktől. *

[Kathleen Sirett]

* Vadászidény *

/Legalább Ry-ban van annyi lélekjelenlét, hogy szép füllentést kerítsen a helyzetüknek. A gyík-pasas vagy elhiszi, vagy nem. Ha még sokáig vacakolnak, nekik kezd lassan mindegy lenni. Linda egyik lábáról a másikra helyezkedik, halkan nyöszörögve tartja a törött alkarját. Az a pár perc, amíg végre úgy tűnik, hogy kijutnak, szinte óráknak tűnik. Az az információ pedig, hogy a kórház messze van, még inkább kezd benne pánikot kelteni. Nem hajlamos a hisztériára, de most egy kicsit igen./
- Csak jussunk ki innen...
/Mormolja a férfinak, miközben ráadja a hevedert. Valahogy igyekszik úgy tartani a karját, hogy a legkevésbé fájjon, de ez egyelőre úgy tűnik nem létezik. Alsó ajkát kezdi harapdálni, hogy ne a fájdalomra figyeljen. Amint felér, nagyokat pislog a nagy fényességtől. Egy része megkönnyebbül, kijutottak./
+ Kevesebb goblin, több alakváltó.+
/Lecsatolják róla a hevedert, törött alkarját rögtön igyekszik újra alátámasztani a másikkal. Közben sziszeg, morog és káromkodik is, nem épp úrihölgyhöz méltón. Amint Ry is csatlakozik hozzá, és leültetik őket, közelebb csusszan a férfihoz. Halkan szólal meg, hogy csak ők hallják./
- Mi lesz, ha lejár az idő, amit Jessie emlegetett? És mi lesz Jess-sel? Megpróbálják összerakni, attól függetlenül hogy vadász? Úgy vettem észre, az őket nem csípik annyira a többiek...
/Mormolja halkan, mielőtt még megérkeznének a levegőben sikló, modern járművek. A kiszálló alakok java Jessie kiszedésébe kezd, kettő pedig hozzájuk lép. Linda gyanúsan kezdi el méregetni a masinát, amit elhúzogatnak a karja előtt, de nem kezd el kalimpálni. Szépen megmarad a fenekén, mert még mindig fáj. És jól tudja, nagy baj lesz, ha nem lesz fertőtlenítve és a helyére téve. Mielőtt még elindulnának Ry-ra pillant kérdőn, és ha a másik nem ellenkezik, akkor ő se nagyon. Beül a csodajárgányba és bőszen reménykedni kezd, valóban a kórházba mennek. Jessiért még valami kérlelő ima-félét is elmormog, hogy túlélje.../

(47)

[Ry Fomor]

- Egészen biztosan nem halóztam. Gázok vannak itt, de ahhoz azért kellőképp magamnál voltam és vagyok, hogy egy goblinhordát ne képzelegjek magam elé. Pláne, ha azok egy kifejlett párducot képesek legyűrni és kis híján velünk együtt elcipelni ki tudja hová. /Villant komor pillantást a kétkedő fickóra, ahogy óvatoskodva végül beül a Linda után leengedett hámba./ Én a helyükben alaposan átpucoltatnám ezt a labirintust, nehogy véletlen a közeljövőben netán errefelé bújócskázó kölykök járjanak ugyanígy. /Veti még oda emelkedőben, majd a felszínre érkezvén ujjaival szemét árnyékolva igyekszik gyorsan hozzászokni a káprázó napsütéshez. Mialatt bagolyként pislogva kábán odaténfereg Linda mellé és hagyja, hogy valamiféle gyorsvizsgálatnak vessék alá, igyekszik kiértékelni a helyzetüket./
+Alyara eltűnt, Riggs lelépett, Raven, Gryff külön utakon, a ránk váró feladatokkal meg csakis Jessie van tisztában, ő követ valami tervet. Vagyis...+
- Jess nélkül nem megyünk sehova. /Szögezi le csendesen, de határozottan, mintegy válaszul Linda suttogására, majd ahogy a felmentő sereg is megérkezik, felállva is megismétli./
- Addig sehova, amíg a lányt fel nem hozták. /Pislog az elé álló arcába, szédülési ingerét valahova messzire kergetve./ Tudni akarom, mi lesz vele.

(76)

[Laki]

/Vadászidény - Kat, Ry/

/A szanitéc értetlenül pislog rátok, majd a társára néz aki hasonlóan értetlenül néz vissza rá és meghúzza a vállát./
- Hát jó, ha ennyire akarnak várhatnak amíg kiszedik.
/A másik csapatból ketten leereszkednek az alaposan kitágított nyíláson, majd a többiek egy lebegő hordágyszerűséget eresztenek utánuk, amit úgy tűnik az egyik fenn maradó, a karján lévő kis "számítógéppel" irányít. Jó negyed óra telik el, mire újra felemelkedik a hordágy, rajta az eszméletlen és eléggé halottnak tűnő Jessievel. A mentőcsapat futólépésben indul meg vele a sikló felé de az egyikőjük felétek veszi az irányt. /
- Maguk is lenn voltak igaz? Na dióhéjban: A barátjuk nagyon súlyosan megsérült. Ha időben beérünk vele a sürgősségire, talán még meg tudják menteni. Magukat a másik siklóval szintén bevisszük ha nincs ellenvetésük. Oda fognak majd a rendfenntartók érkezni és kihallgatni magukat. Azt javasolnám, hogy ne ellenkezzenek különösebben. Főleg egy ilyen után. A sérüléseikre amúgy is ráférne a kezelés. Addig is, javaslom találjanak ki valami hihetőbbet, mint sem a csatornalakó gyilkos goblin támadás. Szóval, hajlandóak velünk jönni vagy a nehezebb utat választják?
/Se a fickó küllemében, se a hangjában nincs semmi fenyegetés. Valószínűsíthetitek, hogy nem szándékozik különösebben kényszeríteni titeket. Közben a Jessiet magába fogadó sikló el is indul és néhány pillanat múlva el is tűnik a távolban. Hihetetlenül gyors jármű, ez hamar feltűnik, ám nincs rajta semmi megkülönböztető jelzés, nincs villogó se sziréna./

[Kathleen Sirett]

*Vadászidény*

/Egyelőre még maradnak ahol vannak, megvárják Jessie kiszedését. Óvatosan közelebb lépked, de még tisztes távolságban marad a mentőalakulattól. Innen kukucskál lefelé, hátha megpillantja a nőt. Amint előbukkan a hallottnak tűnő test, Linda lehunyja szemét és inkább elfordul. Visszatántorog Ry-hoz - ha a férfi eddig nem állt mellette - és most már tényleg csendben várja, hogy bepakolják Jessie-t a kocsiba. Amikor a férfi hozzájuk lép, csak értetlenkedve pillant rá./
+ Még hogy jobb mesét, mint a goblinok? De ha egyszer azok a kis pucérkodó vadorzók voltak? +
/Visszafogja a fintorgását, és csak mormogva válaszol. Kezd neki nem tetszeni a dolog, de ha nem jut el a kórházba, nem valószínű, hogy a karja a helyére lesz téve. Ráadásul fogalma sincs, hova máshova mehetne még jelenleg./
+ Ha fertőtlenítik, helyrerakják és begipszelik, le tudok lépni, ha úgy adódik a helyzet... +
/Megpróbálhatná megkeresni Gryffet, visszamehetne a fővárosba, esetleg szerencsét próbálhat a varázslók városával. Esetleg. Elsőként viszont a kórház is megteszi.../

(48)

[Ry Fomor]

/Linda mellett marad, ahogy az a talajba ütött nyíláshoz ballag, így egyszerre szembesülnek a kiemelt, ám igen rossz bőrben lévő Jessie látványával. A lánnyal ellentétben viszont Ry nem fordul el, alaposan szemügyre vételezi a látványt, miközben jó akcióhős mintájára testközelségével igyekszik megnyugtatni a felzaklatott lányt. Magában már leszámolt a hordágyon heverő nő életével +Ezekből a sérülésekből nincs az az orvostudomány, ami összerakná!+, mikor hozzájuk lép az egyik rohammentős./
- Rendben. /Biccent végül a tájékoztatást hallgatva, megkönnyebbülten sóhajtva egyet. +Tehát még rendbe lehet hozni, ha máshogy nem is, legalább annyira, hogy elmondja, mi a teendőnk... Vagy legalábbis miről szól a terv, aminek a részesei vagyunk.+ Önkéntelenül is halvány mosolyra húzódik ajka, ahogy válaszol a pasasnak./
- Természetesen megyünk, ez nem kérdés. Ugyanabba a kórházba visznek minket is, ugye? Szeretnénk majd megbizonyosodni róla, hogy mi lesz a sorsa.
/Az állítólagos meséjükre vonatkozó megjegyzést látványosan figyelmen kívül hagyja. +Úgy sejtem, a chipbe ültetett információ meggyőzővé tesz bármilyen hajmeresztő mesét, ha netán valaki nagyon szkeptikus lenne...+/

(77)

[Laki]

* Vadászidény - Ry, Kat *

- Igen, egy helyre kerülnek. A Központi kórházba. Mi mindenkit oda szállítunk. Bár kétlem, hogy egy darabig lenne esélyük beszélni vele. De gondolom, ha ellátták magukat, biztos érdeklődhetnek felőle. Most viszont azt javasolnám hogy induljunk, az önök sérüléseit is el kell látni.
/Ha nem ellenkeztek, akkor elvezet titeket a siklóig és beülhettek hátulra. A beltér oldalánál lehajtható székek sorakoznak belesimulva a jármű falába, külön rekeszekben pedig különböző felszerelések láthatóak. A mentőcsapat már benn van, de nektek is van bőven hely. Látjátok, hogy a szembe lévő falon egy nagyobb, külön színkóddal és jelzésekkel ellátott rész van. Ez minden bizonnyal egy kinyitható hordágy lehet, legalábbis a mérete és alakja alapján. Ahhoz képest, maga a jármű milyen apró, úgy tűnhet, hogy megtalálható benne minden felszerelés, amit anno legalább három speciális mentőjármű és egy rohammentő tudott volna csak elszállítani. Bár tény, hogy a felszerelések többsége nehezen felismerhető, de a fehér alapon vörös kereszt, úgy tűnik még mindig használatban van. Sőt a jól ismert nukleáris és vegyvédelmi szimbólumokat is felfedezhetitek egy-egy rekeszen.
A sikló csak néhány percig suhan veletek és ez idő alatt csak egyszer szólít meg titeket a fickó akivel beszéltetek./
- Marha nagy mázlijuk volt, hogy túlélték, de komolyan, mi a fenét kerestek ott?
/Elbeszélget veletek a kórházig, ahol egy föld alatti parkolóba fogtok érkezni./

* Még ide írjatok, én viszont már a kórházhoz fogok nektek. *

[Kathleen Sirett]

* Vadászidény *

/Némi megnyugvást ad a lány számára a tény, Jessie túlélheti. Ő jelenleg nem gondol többet arra, hogy mi lett volna a feladatuk, miért mentek Alyarához. A karja még mindig veszettül fáj, és nagyon csúnyán fest, ezzel foglalatoskodik épp. Hagyja magát terelni és beültetni a járműbe és nem is nagyon válaszol. Ry sokkal inkább az eszénél van, mint Linda. A lány fejében rémlik a férfi korábbi magyarázata, de nem lenne képes felidézni.
Amint beülnek, hátát az ülésnek veti és pár pillanatra lehunyja a szemét. Amikor felpillant, a jármű belsejének tanulmányozásába kezd. A vöröskeresztet, meg a többi jelet észleli, fel is fogja, aztán megrázza a fejét és újra hátradől. Hallja a mentős férfi kérdését, egyik szemhéja alól felsandít Ry-ra, aztán ha ő válaszolt, bólogat.
Az elmúlt órák őrülete lassan csillapodni kezd benne, a feje tisztul a fájdalomtól. Lehet szüksége is lesz majd a higgadtságra. Ki tudja mit hoz még ez a nap.../

(49)

[Ry Fomor]

- Persze. /Biccent helybenhagyólag, majd készségesen együttműködve hagyja, hogy a várakozó járműhöz tereljék. +Ami a... Mentő lenne?+ Méri fel enyhe gyanakvással a sima, minden jelzést nélkülöző burkolatot, majd futó hezitálást követő, lélekbeli vállvonás után az utastérbe szállva megnyugtatóan szembesül a jól ismert vörös keresztes jellel. +Van ami változatlan... Sőt. Vegyi és... Nukleáris veszély??? Mit keres atomfegyver egy szimpla mentőegységben?!+ Szaporodik meg pulzusa egy pillanat alatt, mikor helyet foglalva alaposabban szemügyre veszi környezetét, de aztán szinte erővel kényszeríti magát, hogy megnyugodjon./
+Nyilván valami szteroidos-szupererős, halottébresztő csodakoktél, vagy hordozható vizsgálati cucc. Volt már ilyesmi a mi időnkben is, csak ehhez be kellett a laborba vonulni. Vagy lehet akár egyszerű röntgengép is. Talán mintha ebből is lett volna már hordozható... Ezek szerint a radioaktív sugárzást még nem tudták valami jobbal helyettesíteni.+
/Merengéséből aztán a már korábban is kérdezősködő fickó zökkenti ki./
- Hogy mit? Kisnyulat... Vagy legalábbis az üregét. Másik világba akartunk kerülni... És hajszál híján sikerült is. /Húzza önironikus félmosolyra a száját, aztán viszont komolyra fordítja a szót./
- Először is majd szeretném, ha megvizsgálnának, milyen, esetleges tudatmódosító vagy hallucinogén szer befolyása alatt állok... Állunk. Illetőleg szeretném azt is, ha megnéznék, hogy valóban van-e belém ültetve egy azonosító chip, vagy egyéb szerkezet. /Simítja meg tarkóját, ahol megszúrták, majd ismételten nekidől a jármű falának./ Amennyiben ez utóbbit nem találják, már vihetnek is az elmegyógyintézetbe. Ugyanis... /Pislog maga elé, miközben tudatában megjelenik az Altmyrcában őt kinevető járőrök képe. Végül egy nagy sóhajt követően csak kiböki:/ Az a szilárd meggyőződésem, hogy a múltból érkeztem ide. Konkrétan 2011-ből, a lengyelországbéli Varsóból. És ha jól tudom, a kollegina is hasonló cipőben jár. /Pillant a magába mélyedő Linda felé./ Szóval szerettünk volna visszajutni, a vezetőnk meg, valami Vera nevezetű párduclány azt mondta, tud egy kaput, ami visszavinne. /Vállát megvonja, mintegy értékelve a történet fantasztikumba illő hangzását./ A többi meg gondolom, egyértelmű. Goblinokba futottunk, előlük meg valami robbanó csapdába. Vagy mi a franc történt ott. Én hátul voltam, bővebbet talán Jessie tudna mondani. Ha magához tér valaha.

(78)

[Laki]

* Folytatás a Kórházban, amint kiröhögtem magam. *