Rengeteg

[Mira]

[2900. augusztus 4., szerda; dél körül]

Geava leírja Neked Alyara kinézetét, a köpönyeget, amit hord, de másban nem tud segíteni, ugyanis csak látomásból ismeri a hölgyet.

Sikeresen teljesíted a feladatokat, úgy érzed, egyre ügyesebb vagy herbalizmusból. Margot és a férfiak továbbra is serényen dolgoznak a kis tisztáson. Margot arca felragyog, amint megpillantja a zsákmányodat.

- Remek, remek! - lelkendez. - Leise nagyon elégedett lesz!

Elveszi a csomagodat, majd ismét elkezdi nyomogatni azt a fura szerkezetet, amit legutóbbi fizetésedkor is használt. Máris hallod, amint jelez a gúla a zsebedben: TRANZAKCIÓ: 400 kMŁ JÓVÁÍRÁSA.

- Ráérünk, Vera - mondja még Margot, aztán visszafordul a férfiakhoz.

[Vera Rider]

/Margot nem is totojázik, máris átküldi az összeget./
- Tranzakció 400 kMŁ
/Hallatszik a kis gúlából./
+Remek. Most már haladok. Ebből már remélem, egy turis ruhakollekció kijön. Mert már idegesít, hogy nincs mit felvennem. Nem vagyok az a plázababa, de azért jó érzés ha van egy két cucc amit felvehetek. Egy pulcsi mindenképpen kellene.
/Egészen elkalandoztam, mikor észrevettem magam el is indultam a piac felé, hátha megtalálom a stylistot, vagy pedig kis szerencsével Alyarát.
Ahogy sétálok a piac felé továbbra is a gondolataimba merülök./
+ Egész megkedveltem ezt a munkát. Egyre jobb vagyok herbalizmusból. Főleg, hogy valamiért megnyugtat a természet közelsége, pedig eddig nem voltam ilyen természetbúvár. Talán az átkerüléssel a személyiségem is változott egy kicsit.
/Amikor befejeztem a gondolatmenetet, meg is érkeztem a piacra. Érdeklődve fürkésztem az arcokat, hogy megtaláljam a keresett személyek egyikét./

*A kövit kérlek a piachoz írd Mira.
Folytatás: Poilmetron/Piac.

(53)

[Caridwen]

*Előzmény - Éadrom*

/Zeben látod, hogy elgondolkodik egy pillanatra, majd könnyeden vállat von./
- Nos szerintem fanatikus volt. Nekem annak tűnt és ennyi, nem szoktam túlfilozofálni az ilyesmiket... Majd ha visszatérnek az emlékeid megvitatjuk, habár szerintem abból az életedből nem túl reális emlékeid lesznek a világról.. Nah egye sárkány, nekem mindegy, de akkor is kikészített a kiscsaj, meg akkor te is.
/Amikor az éhséget említed csak elvigyorodik./
- Én tudom haver, de nem lövöm le a poént... Viszont amíg velem vagy a vendégem vagy, ha megéhezel. /vág hátba barátságosan./
- Tudod én mindig is a jó lakomák híve voltam... /vigyorog, mint a vadalma./
- Munkát meg keresünk neked, de addig lebzselhetsz a főhadiszállásunkon, ha nincsen lakásod, vagy hasonlók. /mondja könnyedén. A Luciferes témára viszont csak komoran rázza a fejét miközben erőteljes tempóban sétál már elfelé a piacról./
- Nos elég régi már az ő vitájuk... És túl sok olyan szar fedte már be, amit nem lehet lelapátolni róla... Mich és Luc kapcsolatát jobb nem feszegetni, ha nem szeretnéd befejezni ezt az életet még azelőtt, hogy elkezdted volna úgy igazán...
/Amikor egy erdő szélére érkeztek, elhagyva a várost, akkor szólal meg./
- Annyira már nem messze, de ha nem bírja a lábad barátom jobban elpunnyadtál, mint emlékeztem rá.... /Ezzel a végszóval be is veti magát a rengeteg sötétjébe./

[Legion]

/Felhúzom a szemöldököm és kérdőn nézek Zeb-re./
- Ezt most hogy érted? Mi közöm nekem Jeanne D'Arc-hoz?
/A hátba veregetést most már kezdem megszokni. Tényleg barátságosnak tűnik ez a fazon./
- Hát, azért örülnék ha tudnám. Többnyire nem szoktam ennyit enni. Miért van olyan érzésem, hogy közöd van hozzá?
/Teszem hozzá a végét miközben mosolyogva megcsóválom a fejem./
- Hát, ha nem zavarok, akkor lehet hogy egy darabig élnék a vendégszeretetetekkel. Eh, miért nem lepődöm meg, hogy megint egy sötét erdőbe kell besétálnom? Őszintén nem értem, hogy lehet egy világ ennyire tele sötét erdőkkel és ősi szentélyekkel.
/Átbújok néhány fa és bokor között és rövid szünetet tartva bámulok a rengeteg mélye felé./
- Akkor is testvérek, ha igazán akarnák, rendbe tudnák rakni a dolgokat. Bár nem ők az egyetlenek, akik inkább feladják.
/Néhány pillanatnyi pihenés után követem Zeb-et./
- Igazad van, nem vagyok formában.

(141)

[Caridwen]

*Éadrom*

/Egy pillanatig döbbenten néz rád./
- Ez most komoly kérdés? Eh, mindig elfelejtem, hogy nem emlékszel... Alig lehetett levakarni róla... A Bertrand de Poulengy név nem mond neked semmit? /fürkészte kíváncsian az arcod. Mire egy pillanatra mintha lovak nyerítését és kardok csattanását hallottad volna, de ez csak illékony emlék volt./
- Majd egyszer elárulom, ha már nem félek tőle, hogy messze rohansz, amikor végre összekapartalak téged is. /vigyorog rád tovább csörtetve a sűrűben./
- Dehogy zavarsz! Ha évezredek óta nálam laksz nem hiszem, hogy tudnál újat mutatni. /vigyorog./ Habár Belp-el nem árt vigyáznod, a szokásosnál is nyafkább mostanság. /sóhajt fel./
- Tudod, a lelkünk egy sötét útvesztő... Nah de inkább elburjánzott a vegetáció az utunkban mindig. De a bázis a levegőben van, ha ez megnyugtat, ott tuti nincs egy fa sem. Mellesleg nem szentély felé tartunk, annál sokkal stílusosabb a hely.
/Ezzel mintha csak a szavaival idézte volna fel egy tisztásra érkeztek, aminek a közepén egy hatalmas gyönyörűen kivilágított aréna áll, amit mintha Rómából hoztak volna ide, hogy gladiátorviadalokat tartsanak benne. Ti még a sötétségben álltok, amikor meghallod a félelmetes ordítást, mintha egy sárkány üvöltene, hogy elnyelje a világot..../
- Áh, Lev már megint kezdi... Tudtam, hogy el kellett volna kapnom. Nah gyere cimbora, kaparjuk össze, aztán ráérünk felfejleszteni az állóképességed.
/Ezzel könnyeden meg is indul az aréna felé, ahonnan további félelmetes ordítások hallatszanak ki./

[Legion]

- Kellene hogy mondjon?
/Kérdőn néztem Zeb-re, majd mikor látom a tekintetében a kételyt gyorsan magyarázatot nyújtok neki./
- A történelem nem az erősségem. Szóval ez a Bertrand volt.... ki is?
/Átbújok az utolsó bokor mellett is és hálát adok, hogy a szárnyam nincs kibontva./
- Aha, szóval tényleg van közöd az éhségemhez? Ezt még lemeccseljük! De kösz, jól fog jönni egy rendes szállás. Az komoly, hogy évezredek óta nálad lakom? Azt gondoltam volna, hogy legalább néha sikerült saját helyet szerezni. Eh... szép aréna. Na de laktam már együtt nővel, Belph se lehet rosszabb.
/Az üvöltést meghallva egy pillanatra megtorpanok és kérdőn nézek Zeb felé./
- "Már megint kezdi"? Tudnom kéne valamiről?
/Fejcsóválva indulok felé és közben leveszem a hátizsákot és kibújok a kabátból./
- Miért érzem úgy, hogy ez most fájni fog?


(142)

[Caridwen]

*Éadrom*

- Nos ja, vagy egy életen át ugráltattak ezen a néven. Te voltál Jeanne egyik nagy lovagja, ott voltál az összes csatában. De mindegy, majd ráérünk akkor aggódni ezen, ha eszedbe jut. /von vállat könnyedén.
Az éhséges kérdésedre pedig csak elvigyorodik, majd legyint./
- Noh de Gion! Nem mondták még neked, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik? Hidd el, ősz kobakkal nem aratnál akkora sikert a hölgyeknél, szóval inkább csak kövess és majd megtudod, ha eljön az ideje. /kacsint rád, mire az éhség ismét erős lesz, nem is ártana enned valamit./
- Áh ne aggódj, inkább úgy mondanám együtt lakunk, a bázis többnyire közös, mindig az csinálja, aki elsőként születik újjá. Ha ez megnyugtat voltál már te is a kezdőjátékos. Amúgy Belp kissé kényesebb az átlagos hölgyeknél, de úgyis meglátod majd. /von vállat./
- Semmi különös, csak Lev megint műsorozik. /közli unottan, majd három pár tompán olajos feketén fénylő szárny jelenik meg a hátán. Kitárja őket és néhány csapással a levegőbe emelkedik./
- Gyere és ne féltsd a hátsód! Lev nem fog bántani minket... nagyon legalábbis nem. /vigyorog, majd megindul az aréna felé.
Amikor fölé értek félelmetes vérengzésre lesztek figyelmesek. A lelátókon hatalmas éljenző tömeg tolong a homokon azonban patakokban folyik a vér. Egyetlen alak gyilkolja le a különböző fegyverrel felszerelt embereket, de azokat is, akik egyik alakból a másikba robbannak. A férfi is változtatja az alakját, minden váltásnál mintha szikrázó kék villámok cikáznának végig a testén. Egyszer emberként vág fejbe valakit, aztán lóként rúg fejbe, majd farkasként tépi fel a harmadik torkát, végül pedig egy hatalmas kígyóvá változik és egyben nyeli le az áldozatait borzalmas üvöltések közepette.
Látod, hogy Zeb tekintete elkomorul, majd odakiált az óriáskígyónak és a szavai még az ordítások közepette is fülrepesztően hangosan dübörögnek./
- Leviathan, most azonnal fejezd be! /parancsolja, mire az óriáskígyó felétek fordítja éteri fénnyel izzó tekintetét./

[Legion]

- Szóval én voltam Jeanne D'Arc egyik lovagja? Jól hangzik. Kíváncsi vagyok, hogy milyen életeim voltak eddig.
/Mikor újra megkordul a gyomrom fenyegetően nézek Zeb-re./
- Na ezt most fejezd be! Értem én a viccet, de azért ez túlzás. Kövéren se lenne esélyem a nőknél. Na várj, Belphegor nő? Valahogy azt hittem, hogy a pokol hercegei mind férfiak. Ha lehet, ne áruld el ezt neki.
/Kibontom a szárnyaimat és Zeb után repülök. A táskát és a kabátot még az indulásom előtti pillanatban az egyik közeli bokor tövébe dugom, hogy később ne legyen útban. Az aréna fölé érve viszont teljesen elborzadok a lenti látványtól./
- Semmi különös mi? Csak laza műsorozás?
/De szerencsére úgy tűnik Zeb-nek se nyeri el a tetszését amit lát. Erélyes fellépése meg is lep, eddig sokkal inkább tűnt annak a fajtának, aki mindent inkább elröhög./
- Hagyd abba testvér! Elég volt a vérontásból!
/Az én hangom persze nincs olyan erős mint Beelzebubé, de nem is kell annak lennie. Ő parancsol, én kérek. A ő szava mindenkihez elér itt, az enyém csak ahhoz akinek szántam./

(143)

[Caridwen]

*Éadrom*

- Hát ja, valami olyasmi... Hű lovag életre halálra. Baromi idegesítő, nah mindegy. Amúgy igen, elvileg szépen lassan majd bevillan minden, az egész egy nagy folyamat. Miután visszakaptad a lelked nem egyik pillanatról a másikra fogsz emlékezni, de lassan majd visszatér az egész... Hidd el, volt pár felejthetetlen buli, amire érdemes emlékezni.
/Először vigyorog, majd csak vállat von ismét./
- Hihetetlen milyen keserű alak lettél... egy kis lakoma nem árt meg... Különben is, a gömb egy szép forma. /vigyorog./
- Amúgy igen, Belp nő, méghozzá nem is kicsit. És valóban jobb ha előtte nem hangoztatod, hogy a többség jelenleg hímnemű rajta kívül, mert azért igen durcás tud lenni. Sőt lehet belőled is nőt csinál, ha túlrágod az idegeit. /mondja félig viccelve, félig pedig komolyan.../
- Nos most valóban elvetette a sulykot. /mondja Zeb kemény tekintettel, majd lejjebb ereszkedik. A kígyó meghátrál tőle és hamarosan megvillan és immár farkas alakjában áll a homokon és morog rátok villogó szemekkel. A túlélők hátrébb húzódnak, igyekszenek minél távolabb lenni az őrjöngő szörnytől.
Végól Zeb földet ér és a kezét a farkas felé nyújtja, aki még morog egy darabig, de végül elcsöndesedik és megnyalja a kinyújtott kezet. Aztán egy pillanat múlva már egy férfi áll előttetek. Kisimít néhány fekete tincset az arcából, letöröl néhány vérfoltot, majd melankólikus nyugalommal néz Zebre./
- Mi akarsz testvér? /Aztán amikor észrevesz téged gunyoros mosoly ül ki az ajkára, de nem szólal meg, csak néz rád./

[Legion]

+ Ezt a beszélgetést majd később folytatjuk Zeb.
/Leszállok lassan Zeb mellé. Összeráncolt homlokkal ingatom a fejem./
- Leviathan, erre most miért volt szükség? Hagyd ezt abba! Ne így add ki a dühödet!
/Próbáltam valahogy a lelkére hatni, bár ha Luciferből indulok ki, sok esélyem nem volt. El nem tudtam képzelni, hogy mi sarkalhatta ekkora vérontásra. Nekem még a gyomrom is felfordult a látványtól./
+ Már értem, miért számítanak a pokol hercegeinek.
/Idegesen szétterpesztett szárnyaimat most visszahúzom, de valahogy nem tudok lazább testhelyzetet felvenni. Valahogy feszült vagyok és rossz előérzetem van./
- Lev, te is tudod, hogy ez így nem helyes!

(144)

[Caridwen]

*Éadrom*

/Leviathan pillantása csak összeszűkül, szemében zöld fény villan. Kihúzza magát, hatalmas termete Zebével vetekszik./
- Csak teszem azt, amire te képtelen vagy. /közli dölyfösen. És egy pillanatra mintha irigység villanna benned, amiért ő ilyen könnyeden veszi a dolgokat... aztán el is múlik a különös érzés, de valahogy ott motoszkál a tudatod peremén, mint kitörni készülő vad./

- Lev, hagyd abba ezt a hülyeséget és gyere velem! Menjünk vissza a bázisra és ott majd tombolhatsz! /mondja Zeb ingerülten, mire Lev zöld pillantását felé fordítja./
- Még mit nem! Tudod ki fog annak a szemtelen Belpegornaknek a közelébe menni... /sziszegi. Erre Zeb felmorran és egy ember méretű pallos jelenik meg a kezében./
- Most pedig velünk jössz Leviathan, vagy a Koponyatörővel sulykolok eszet abba a buta fejedbe! /közli hozzá mérten borzasztó komoly és érzelemmentes hangon. Leviathan pillantásában villan valami, de végül kissé elernyednek az izmai és a hátán megjelenik a három pár Zebéhez hasonló szárny./
- Hát menjünk... De azzal a bugyuta nőszeméllyel nem tárgyalok. /közli, majd felreppen. Zeb biccent hogy kövesd, majd eltüntetve a kardot követi a villámként suhanó Leviathant. Az aréna mocorog alattatok, de leginkább a hullákat állnak neki kihurcolni, senki nem próbál megállítani titeket./

[Legion]

/Körbepillantok a holtakon és görcsbe rándul a gyomrom./
- Örülök, hogy én ilyenre nem vagyok képes. És szánlak, hogy te igen.
/Megrázom fejem Leviathan "hisztijére" és szétteszem a kezem./
- Na igen, mert ebből majd tanul Belphegor, igaz?
/De úgy tűnik, most is hiába jártatom a számat./
+ Istenem, ekkora pusztítást! Micsoda őrültség.
/Szétterpesztem a szárnyaimat és felröppenek én is. Rövid kitérőt teszek a táskámért és a kabátomért aztán teljes sebességgel a másik két angyal után röppenek./
- Zeb, hova ez a rohanás? ÉS mi a fene van Leviathan és Belphegor között, hogy ezt művelte?

(145)

[Caridwen]

*Éadrom*

/Mire utoléred a két másikat ők már leszálltak egy mezőn bevárni téged és Zeb éppen ingerülten erőteljesen gesztikulálva magyaráz valamit a szenvtelenül bámuló Levnek. De a megérkezésedre mind a ketten elcsöndesednek, illetve inkább csak Zeb, mert a néma gyilkos eddig se szólt sokat, csak rád emeli rideg zöld pillantását./

- Ne haragudj a rohanásért, csak úgy gondoltam jobb, ha leállítjuk, mielőtt begőzöl. /mondja neked Zeb már valamivel nyugodtabban, de közben vet egy ingerült pillantást a néma Leviathanra./
- Innen visszamegyünk a Főhadiszállásra. Ha gondolod velünk tarthatsz, de ha van még más fontosabb elintéznivalód azt is megértem.
Leviathan ekkor szólal meg, csak úgy csöpög a gúny a hangjából./
- Nem gond ha lelépsz Legion, ahogy mindig... /sziszegi. Aztán karba fonja a kezét és tüntetően a semmibe réved./

[Legion]

/Leszállok a többiekhez a mezőre és lesajnálóan nézek Leviathanra./
- Bekaphatod a fülemet Leviathan.
/Válaszolom neki olyan hangon, ahogy az idősebb fivér fenyítené az öccsét./
- Semmi gond Zeb, láttam mit művel és tényleg nem lett volna jó, ha ennél jobban begőzöl. Istenemre, életemben nem láttam még ilyen mészárlást és őszintén szólva, nem is szeretnék. De ha nem zavarok, szívesen megnézem azt a főhadiszállást. Ha valami közbejön, legalább lesz egy biztos pont ahova visszatérhetek.
/Kifújom magam és mosolyogva elkapom Leviathan nyakát./
- Na gyere te hisztigép, menjünk haza és meséld el hogy mi a gond Belphegorra már megint. Cserébe annyit kötekedhetsz velem amennyit akarsz és felemlegetheted a legcinkesebb múltjaimat is. Nem mint ha emlékeznék, de különben nem is vicces. Na induljunk!

(146)

[Caridwen]

*Éadrom*

/Amikor hozzáérsz Leviathanhoz:/
- Te meg bekaphatod valami másom! /közli sziszegve miután egy olyan pofont kevert le neked, hogy meg sem állsz az első fáig és a fejed is úgy cseng tőle, mintha a filharmonikusok álltak volna neki koncertezni a hallójáratodban.
Aztán elrugaszkodik a földtől és neki is áll repülni, az alakja egy gyorsan távolodó ponttá zsugorodik szép lassan.
Zeb odasiet hozzád és összekapar a földről, segít felülni./

- Nah igen, elfelejtettem mondani, hogyha békén hagyod őnagyságát. Néha még mindig azt hiszem az előző életét éli... Tudom hihetetlennek tűnik, de nőként még elviselhetetlenebb volt...
/Közben felsegít és ha már álltok még hozzáteszi./
- Természetesen jöhetsz velünk amúgy, az a hely a te otthonod is, mint már említettem. A lakótársak nem a legjobbak, dehát az ember nem mindig válogathatja meg a testvéreit. /mondja teljes nyugalommal./
- De akkor menjünk is, ha föl tudsz szállni, otthon már nyugodtabb körülmények között beszélgethetünk. Meg ha akarod szólok a többieknek, hogy visszatértél. Nah menjünk.
/Ezzel szárnyra is kap a már messze járó Lev nyomaiba lépve./

*Folytatás a Főhadiszálláson*

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 17.]

*Nym*

A sárkányháton való utazás vidáman telik, láthatóan Manó is nagyon élvezi. A rengeteg fölött repülve épp eszembe jut, hogy vajon milyen messze van ez a Polimetron, mikor a kőből készült eleven és még is holt repülőgépem olyan hirtelen vált magasságot, hogy egy pillanatra azt hiszem, hogy épp zuhan. De az ijedtségem rögtön elpárolog mikor kiszúrom a hatalmas, fémesen csillogó testet./
- Na Manó, azt hiszem célhoz értünk.
/ Tájékoztatom a kutyát, aki már szintén látja amit én, így vakkant egyet, mintha azt mondaná: "Szerintem is őt keressük". Mintegy manó és az én elképzelésemet igazolva a kősárkány az eleven sárkány nyomába szegődik, míg végül mindketten talajt érünk./
- Na Manó, akkor csapjunk a lecsóba.
/ Mosolygok a kutyára és leszállok a kősárkányról. Manót is levenném, de ő egyszerűen végigtrappol a kősárkány egyik kőszárnyán aminek a vége a földet éri./
- Ügyes vagy.
Dicsérem meg a kölyköt aki büszkén vakkant egyet. Ez után a kocsikerék nagyságú ametisztlila szemekbe nézek.
- Békével jöttem. Jól sejtem, hogy te vagy Nymloth Dracarys?

(40/b)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - Előző - 2900. augusztus 17.*

/Pár napja már egészen nyugisan telik az élet. A munka lecsökkent mostanság, úgy tűnik békés kor köszöntött ránk, mert senki nem akar fegyvert vásárolni. Dylant is már egészen megszoktam, mármint azt, hogy van egy lakótársam. A fiúra tényleg nem lehet panasz, szinte észre sem lehet venni, hogy ott van, kivéve ha főz, az kimondottan észrevehető, sőt!
Szóval telnek múlnak a napok, egészen beleszokok ebbe az új életbe. Persze a gyakorlást még mindig nem feledem, a katana még mindig mintha a karom meghosszabbítása lenne, de azok a különös napok a mágikus kerengőben majd a sárkánykertben már mintha a múlt homályába vésznének.
Azonban amikor este repültem hazafelé valami különös dolog történt. Már elhagytam a várost és az erdő peremén szárnyaltam, amikor egy különös kősárkány vett üldözőbe. Az első reakcióm az volt, hogy bíborszín lángokba burkolom, had égjen... aztán rájöttem, hogy akkor talán az erdőt is felgyújtanám, ezt pedig nem akartam, nagyon nem.
Tehát csak leszálltam, a kőmonstrum pedig követett. Ahogy lenéztem rá egészen ismerős volt, mintha már láttam volna valahol, de nem tudtam felidézni a helyet. Aztán valami még különösebb történt a hátáról egy emberke és egy kutya szállt le. Ha lett volna a sárkánypofának olyan finom mimikája, mint az emberi arcomnak, hát döbbenten pislogtam volna, főleg akkor amikor a férfi a nevemen szólított. A szemeim gyanakvóan összeszűkültek és mély dübörgő morgás tört elő a mellkasomból. Közel álltam hozzá, hogy fene az erdőbe, égjen a srác! Aztán azonban lecsillapítottam magam./
- Ki keresi? És miért? /kérdeztem. A hangom egy kisebb kőomlással ért fel, ilyenkor olyan mély volt, hogy még én sem ismertem rá./

(141)

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 17.]

~ Úgy tűnik ő is inkább az apja vére. ~
/ Jut eszembe a sárkány pillantása nyomán./
~ Úgy néz rám mint gyújtogató a vizes szalmára, csak mert tudom a nevét. Remélem ő nem tart nekem szentbeszédet a nevekről mint annó Vértűz. ~
/ Becsületére legyen mondva, a sárkány végre lenyugszik kissé./
- A nevem Kryon Vorm. -/ Mutatkozom be. /- Viola Hajnal.... azaz Gter küldött, mert szeretné tudni hogy vagy. Aggódik érted. Ő maga nem jöhetett, mert akkor felhívná rád Hideg Halál figyelmét aki talán végezne veled.... Na jó kezdem az elejéről. A lényeg, hogy egy hete lakom a sárkánykertben. Hogy kerültem oda az lényegtelen, de nem titok. Ma reggel összefutottam a konyhában Viola Hajnallal... Gterrel. Elég gondterheltnek tűnt, így megérdeklődtem mi történt. Ő erre elmesélt nekem egy történetet. Valaha régen neki és Hideg Halálnak volt egy lánya, Ezüst Vihar. A lány azonban nyughatatlan természet volt és egy nap úgy összeveszett az apjával, hogy Hideg Halál a veszekedés hevében megölte a lányt. Viola Hajnal nagyon elkeseredett és szeretett volna egy gyermeket. Meg is próbálkoztak egy gyermek nemzésével és eme próbálkozásra toppantál be te. Innentől már bizonyára te is ismered a történetet. Viola Hajnal ma reggel arra kért, hogy jöjjek el hozzád és adjak hírt rólad neki. Ezért vagyok itt.Meg azért, hogy ha kérdésed van és ismerem rá a választ, akkor válaszoljak neked. -/ Mondom tájékoztató stílusban, majd kérek tőle valamit. /-Ha lehet, akkor arra kérnélek, hogy fedd fel az emberi alakod, mert egy sárkánnyal halandóként beszélgetni igen megterhelő a füleimnek.

(41)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 17.*

/Csak döbbenten hallgatom végig a férfit, minden egyes szavával egyre jobban érzem, hogy a viszonylagos nyugalmamnak vége. Amikor befejezte egy darabig csak néha csöndben állok és nézek le rá. Őszintén nagyon nincs kedvem visszaváltozni. Nem mondom, hogy félek tőle, találkoztam én már sokkal csúnyább dolgokkal, de mindig jobb elővigyázatosnak lenni. Elsőre csak egy átlagos fickónak tűnik, de a mai világban fene sem tudja milyen képességek birtokában van... Lehet, hogyha visszaváltozom valami mágikus hókuszpókusszal elbájol, vagy békává változtat...
De végül erőt vettem magamon, miután a története amellett, hogy megdöbbentő volt, sajnálatos módon teljesen helyálló. A csontjaim tehát félelmetes hangok közepette roppantak szét, az izmok leolvadtak rólam, akár a tavasz csókjától a hó... És hamarosan ott álltam vele szemben és néztem rá... föl./
+ A francba, miért magasabb nálam mindenki?? +
/Bevallom ez még mindig enyhe bosszúsággal töltött el, hiába zártam ki minden kellemetlen ingert, hiába próbáltam a szamurájok útján járni, azért belül még mindig ott munkált bennem az a régi orosz lány... Aki baromira utálta azt hogy mindenki mindig nagyobb nála. A sárkányoktól... +igen, Gtertől+ kapott medál már az átváltozással egybekötve visszavarázsolta rám a ruhát és a katana wakizashi párost, így csak nyugodtan ácsorogtam, a karjaim összefonva a mellkasomon és próbálva figyelmen kívül hagyni az idegesítő lassan már derékig érő hófehér enyhén ezüstös tincseket, amik folyton az arcomba hullottak.
+Igen, a sárkányság másik előnye... nincs ez a hülye hajam.+
Aztán amikor úgy döntöttem eleget várattam, meg már kezdte furdalni az oldalam a kíváncsiság egy picit, akkor felnéztem rá, belefúrva lila szemeim az övébe, hazugság nyomait kutatva a tekintetében./
- Nos igen, a történet egy részé már ismertem, amit elmondtál. Egy másik része pedig rávilágít arra, miért próbált a másik sárkány megölni engem.. igen, így tisztázódik pár részlet.... /mondtam elgondolkozva. A hangom saját magamnak most zavaróan lágy és dallamos volt a sárkány morgásához képest. Aztán ismét felnéztem rá./
- Hogy vannak-e kérdéseim? Csak kérdéseim vannak... De az első és legfontosabb az lenne mélyen tisztelt Kryon Vorm, ki vagy te? nem a név érdekel, a nevek nem számítanak, arra vagyok kíváncsi hogy kerültél te ebbe a helyzetbe? Mert már megbocsáss, de még mindig nem értem miért téged küldött... Igen, hallottam a magyarázatot, hogy különben az állítólagos apám kiszúrná, hogy érdeklődik, de hogyhogy ott voltál kéznél? Sárkány vagy te? Nem, nem hinném... Talán valami varázsló, vagy a sárkányok egyik talpnyalója? /kérdeztem összeszűkült szemmel.
Nem tehetek róla, a bizalmatlanság az életben maradás feltétele. Ő pedig túl gyanús volt ahhoz, túl sok kérdést vetett fel a megjelenése ahhoz, hogy ne gyanakodjak. Közben a kezem a kardom markolatára siklott, amikor a kősárkány megelevenedett mögötte és egy ugrással a levegőbe emelkedett, majd elszállt a távolba./
- Mi volt ez? /néztem a férfire ismét gyanakvóan./

(142)

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 17.]

/Szerencsére a lány teljesíti a kérésemet és visszaváltozik. Az ezzel járó effekteket fel sem veszem, láttam pár párszor ilyet az elmúlt héten, kb annyira lep meg mint hogy a fű zöld. /+ Tényleg felismertem volna akkor is ha a kősárkány nem találja meg. +/ Nézem a lányt miközben ő néz engem majd olyan kérdés áradatot zúdít a nyakamba, amit ha sárkányként tesz meg, akkor megsüketülök. A hangjából áradó barátságtalan stílus Manónak sem tetszik, így figyelmeztetően megugatja a lányt. Én azonban rá nézek és egy pillantásomból kitalálja, hogy most hanyagolnia kellene az ugatást, így elhallgat, de szemét nem veszi le a lányról. A lány utolsó kérdésére felvonom a bal szemöldököm./
- Talpnyaló? -/ Kérdezem higgadtam. Megfordul a fejemben, hogy elküldöm a francba a lányt. /
+ Evégre még is én teszek szívességet neki és nem fordítva. Oké, hogy megdöbbentette a megjelenésem, de nem szolgáltam rá ilyen barátságtalan hangnemre. De talán majd lehiggad.+
/ Míg én faarccal méregetem a lány és azon dilemmázom, hogy elküldjem a fenébe vagy sem, a kősárkány itt hagy. Naná, hogy ez sem tetszik Gter lányának. Hátra fordulok, és miközben nézem ahogy a sárkány távolodik, válaszolok a lánynak. /
- Taxi. Ez egy taxi volt. -/ Mondom tájékoztató hangnemben, még mindig háttal a lánynak, majd visszafordulok felé és a tárgyra térek. /- Mondtam már, hogy nem titok, hogy hogy kerültem a sárkánykertbe. Akkor is elmeséltem volna, ha barátságosabb stílusban kérdezed meg. -/ Nem vagyok kioktató, csak nem bánnám, ha a lány észrevenné magát. /- Múltlakó vagyok. Ez annyit tesz, hogy kb kilencszáz évvel ezelőtt születtem aztán 18 évesen besétáltam egy régiségboltba ami valahogy előrébb repített az időben. Ne kérdezd hogyan tette és miért, mert fogalmam sincs. Ha nem hiszed el ezt a sztorit megértelek. De mivel ez van, mással nem szolgálhatok. A lényeg, hogy megejtettem a regisztrációt majd hozzácsapódtam egy nőhöz, akinek a nyomába szegődött négy pokolkutyának nevezett barátságtalan valami. Szorult helyzetünkből egy sárkány mentett ki minket, akinek a hátán elrepültünk a sárkánykertbe és azóta ott lakom. -/ A kutyára pillantok. /- Manóval is ott találkoztam. -/ Ismét a lányra nézek. /- Halandó vagyok, tizennyolc éves. A sárkánykertben lakom egy hete és van egy kutyám, Manó.
/ Összegzem az elhangzottakat. Mire a mondókám végére érek érek addigra már teljesen lehiggadok. Külső szemlélő számára ugyan eddig sem volt észrevehető a bosszúságom, max Manó érezhette, hogy valami nincs rendjén. Mostanra viszont teljesen higgadtan várom a lány reagálását és csak remélni merem, hogy ez úttal végre már nem a düh vezérli majd a szavait./

(42)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 17.*

/Csak figyelem a srácot, hallgatom a szavait és szép lassan minden feszültség kiszáll belőlem. A vállaimból eltűnik a feszültség a harcra feszülten készülő izmaim szép lassan elernyednek.
Hiába kell kicsavart nyakkal fölbámulnom a nálam majd harminc centivel magasabb srácra, rájövök, hogy nagy a birka, de pont olyan ártatlan./
+ Tehát kölyök és halandó... ráadásul nem is helyi.+
/Egy feszes és kissé hideg, de azért mosolyt erőszakolok az arcomra, a kezem pedig lehullik az oldalam mellé a fegyver markolatáról. Amikor megszólalok a hangom már nyugodt, kissé sikerült visszasüppednem abba a meditáció közeli állapotba, amibe harc előtt szoktam./
- Értem. Elnézést a bizalmatlanságért, de volt már néhány kellemetlen élményem ebben a korban. Ha nem figyelsz oda könnyen a föld alatt találod magad. Ezt jobb ha megjegyzed Kryon! /mondom komolyan. Nem fenyegetés, csak jótanács./
- Nem mellesleg hiszek neked. Én is a múltból jöttem. /mondom nyugodtan. Aztán ismét végigmérem a kölyköt. Nagy lakli gyerek, de olyan kis ártatlannak tűnik, mint a maszületett bárány./
+ Azt hiszem mázlija volt, hogy a sárkányok felkarolták.+
- Nos értem, te vagy a hírnök. Hát köszi megvagyok, megmondhatod anyunak. /mondtam enyhe cinizmussal. Nem igazán hittem ebben a mama pici lánya dologban... eddig nem tettek rám túl jó benyomást a sárkányok./
- Habár bevallom nem tudom miért ilyen fenefontos neki... Legutóbb nem volt túl lelkes, és már egy jó ideje nem láttam őket. szerencsére. Nem tettek rám túl jó befolyást a sárkányok. Szerintem neked sem árt, ha vigyázol velük....

(143)

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 17.]

+ Jéé, mosolyog. Még a végén nem esz meg. +
/ Kajánkodok magamban, az arcom azonban továbbra is érzelemmentes. /
- A bizalmatlanság nem gond, a helyedben én sem ugrottam volna a saját nyakamba. Nem vagyok hazai pályán és nem tartozom szorosabban sehova. Pontosan tudom, hogy az óvatosság életet menthet. -/ Mosolygok rá a nőre egy pillanatra. /- De gyanítom, hogy ha nem adom ki magam neked, akkor elküldtél volna a francba és igazad is lett volna. Igazából örülök neki, hogy múltlakó vagy, így nem kell magyaráznom, hogy miféle régiségboltról beszéltem az előbb és a sztori hitelességét sem kell öt tanúval alátámasztanom. -/ Aztán felsóhajtok és barátságosan kezdek neki magyarázni, mert szerintem Viola Hajnal nem érdemel ilyen cinizmust. /- Gtert pedig ne ítéld el. Igazad van, vannak sárkányok akik kicsit fensőbbségesen viselkednek a nem sárkányokkal. Hideg Halál például egész biztos engem is eltenne láb alól, ha megtudná, hogy felkerestelek. Még az sem számítana neki, hogy a párja kérésére vagyok itt. Tehát igen, rám sem tett minden sárkány jó benyomást. De azért ne skatulyázd be őket. Vannak olyanok is, akik még egy nincstelen halandóval is úgy bánnak, mintha fogadott gyermekük lenne. Viola Hajnalt, bevallom neked nem ismerem, akkor láttam először, mikor a sárkánykertbe kerültem és ma reggel találkoztam vele másodszor. De eléggé úgy tűnt, hogy fontos vagy neki. A szavaiból úgy vettem ki, hogy eléggé megviselte Ezüst Vihar halála. Azt hiszem, hogy téged a második gyermekének tekint aki talán feledtetheti vele az első gyermeke miatti gyászt. Mindenesetre elég elszántnak tűnt a-tekintetben, hogy téged megvéd Hideg Haláltól ha arra kerülne a sor. Tőle kaptam kölcsön a taxit is.
/ Elhallgatok egy pár pillanatra, hogy beszélgető partnerem feldolgozhassa a hallottakat. Majd még kiegészítem kicsit a mondókámat. /
- Én nem védem a sárkányokat. Pláne, hogy egyáltalán nem szorulnak a védelmemre. Csak a véleményemet közöltem.

(43)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 17.*

- Őszintén? Igen. Aki még csak nem is hajlandó beszélni arról, hogy ki vagy mi, az csevegjen a kardommal, ne velem. /mondom hűvösen. Igen, az először üt, aztán kérdez ember voltam életem nagy részében, a hosszú évek megszokása pedig igen nehezen válik semmivé. Úgy is mondhatnánk soha nem múlik el. Már más vagyok, illetve igyekszem más lenni, de azért néha még kilóg a lóláb./
- Nos vagyunk egy páran. Mármint a múltból. Például a lakótársam is múltlakó és már másokkal is találkoztam. Te mióta vagy itt? Csak azért, mert nem tűnsz annyira túlinformáltnak.
/Aztán csak megcsóválom a fejem a továbbiakra./
- Bocsánat, de én már csak ilyen vaskalapos vagyok, az alapján ítélek, ami történt velem. Én pedig eddig eléggé a negatívat kaptam a sárkányokból. /vonom meg a vállam.
Közben felírom azt is, hogy ő Hideg Halálként emlegeti Khalt, illetve a jellemleírás alapján azt hiszem róla lesz szó./
- Nos ha egy házban laksz Hideg Halállal ajánlom a mielőbbi költözést. Az a sárkány nem teljesen normális... Sőt a totálisan elborult pontosabb fogalom rá. /csóválom a fejem, ahogy felidézem a korábbi találkozásunk emlékét. Aztán kicsit elhallgatok, majd csendesen hozzáteszem./
- Oké ez így szép és jó, de ebből én nem láttam semmit. Plusz nem vagyok Ezüst Vihar, de még csak a lánya sem. Kilencszáz éve születtem Oroszországban és alig pár hónapja hallottam először a sárkányokról... Nem tudom hová tenni ezt a dolgot. /csóválom a fejem./
- A véleményed meg köszönöm és szívesen meg is hallgatom, de nem értek veled egyet. A tigrisek talán gyönyörűek, szívesen tartanád őket házimacskaként, de ha befekszel a ketrecükbe felzabálnak.

(144)

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 17.]

/ Az első megjegyzését elengedem a fülem mellett, mert nem érdekelnek különösebben az ilyen kirohanások. A második megjegyzése viszont már érdekel. /
- Tehát ez a valami okádja kifelé az embereket a múltból. Te nem tudod mire való ez az egész? Mert konkrétumot eddig még nem hallottam. Aznap mikor kiléptem, már estére a sárkánykertben voltam. Így aztán tényleg nem vagyok világlátott ember.
+ Na ő is tipikus sárkány, vonogatja a vállát. +
- A sztorid alapján nem csodálom, hogy nem vagy sárkányfan. De azért én még is azt mondom, hogy ne általánosíts. Annak sosincs jó vége. Hdeg Halállal meg szerencsére azóta sem találkoztam, hogy oda kerültem. Nem sok vizet zavarok ott és még Hideg Halálból sem nézem ki, hogy ok nélkül kinyírna.... Bár most már lenne rá oka... Legalább is az ő felfogása szerint. Azt nem tudom mennyire zakkant az ürge, de az tuti, hogy nem leszünk ivócimborák. Legalább is csodálkoznék rajta.
/ A hozáállására felsóhajtok./
- Én nem akarom megváltoztatni a hozzáállásod a sárkányokhoz. Távol álljon tőlem, hogy rád erőltessem a véleményem. De fél napi repülés után nem sok kedvem van azzal visszamenni, hogy, hát bocsi Gter de Nymloth Dracarys nem igazán zárt téged a szívébe így nem sokat tudtam vele beszélgetni róla meg rólad. Még mielőtt az a vád érne a részedről, hogy csak a sárkányok előtt akarok jól szerepelni, bevallom részben igazad van. Marhanagy blama lenne azzal visszamennem, hogy elküldtél a francba. Meg azért eléggé zavarna, hogy tök feleslegesen repültem ennyit, még akkor is, ha amúgy élvezem a repülést. Meg őszintén szólva sajnálom kicsit Viola Hajnalt. Az egyik lánya halott, te meg hallani sem akarsz róla.
+ Bakker ebbena világban nincs egy normális család? Mindenki meg akarja ölni a tulajdon lányát? Mi a fene van ezzel a hellyel? Ej te hülye fátyol hová a fenébe hoztál engem? +
/ Közben ránézek Manóra is. Ő is lehiggadt, akár csak a lány. Manó kicsit elment csavarogni. Olyan tíz-húsz méteres körzetben csavarog. Szaglászik meg nézelődik. De most egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy hóbotos kölyökkutya. Komolynak látszik és megfontoltnak. Na meg kíváncsinak./
- Halandó vagyok. Azt nyomorult pártíz évet amíg élek, már csak kibírják velem. A legtöbbjük levegőnek néz, a többiek meg egészen kedvesek. Lehet, hogy a tigrisek ketrecében lakom. De ha így van, akkor én csak egy kavics vagyok ott. Olyan akit még megenni sem érdemes.

(44)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 17.*

- Hát azért azt erős túlzás lenne mondani, hogy okádja... De jönnek nem is kevesen. Az okát én sem tudom, amikor átkerültem még nálad is zavarodottabb voltam... De az volt a legnagyobb őrület, hogy tigrisbőrben végigrohantam a főúton és még csak nem is volt furcsa senkinek... Különös ez a világ és nem tudom mi célból kerültünk ide, de hiszek benne, hogy van valami oka. Habár azt hiszem erről az okról majd csak az idő lebbenti fel a fátylat. /mondom elgondolkozva.
Aztán felnézek és csak elgondolkozva nézem a fiút. Majd egy aprót sóhajtok.
+ Valóban se anyja, se apja... Nincs senki, akihez mehetne, csak a sárkányok vannak neki. Nem csoda, hogy úgy gondolja jó neki velük.... +
- Nah jól van Kryon legyen. Nem akarom, hogy miattam legyen gondod a sárkányokkal, mert azt hiszem lesz velük gondod nélkülem is bőven... /csóválom a fejem./
- Ha gondolod és mindenképpen csevegni szeretnél átjöhetsz hozzám, tudok szolgálni teával, meg szerintem valamilyen étellel is, ha a lakótársam főzött, ha nem, akkor csak teával.
+ A fene a jó lelkembe... lassan menhelyet nyithatok a múltlakó otthontalan srácoknak... Adományokat elfogadok, segítség az otthontalan kölyköket, ezt kell majd kiírnom az ajtómra.+
/Közben fölpillantok az égre és látom, ahogy a Nap már lenyugodni készül a havas horizont mögött. Egy jeges szélroham söpör végig rajtunk és felkorbácsolja a havat körülöttünk. Én nem fázom, talán a sárkányok belső tüze az, ami fűt, vagy fene tudja, de mostanság ez a téli idő sem zavar annyira./
- És ha jól látom a taxid is elment, ráadásul a sárkánykert tényleg messze van. Ha gondolod van üres szobám, habár maximum szivacsot tudunk levinni oda, de maradhatsz és akkor a sárkányok se mondhatják, hogy üres kézzel mentél haza. /mondom rápillantva. Ennél többször nem fogom elmondani, feleslegesen nem koptatom a számat./
- És a kis krapek is jöhet, ne mondja senki, hogy szívtelen szörny vagyok, hogy kint hagyok a fagyban egy kisfiút meg a kutyáját. /mondom közben lehajolok és kinyúlok a kutya felé, aki föl alá mászkál. megpróbálom odahívni magamhoz, mert helyes kis bundás, az tuti./
- A sárkányokról pedig nem is tudnád megváltoztatni a véleményem, de ha akarsz mesélhetsz, úgysincs már semmi dolgom ma, végeztem a munkával, szóval ráérek. /mondom ha odajött a kutyust simogatva, ha nem, akkor csak úgy./

(145)