Rengeteg

[Alyara Nirois]

Hatalmas fenyőerdő, tele átlagosnak látszó állatokkal. A hangsúly a "látszón" van, mert itt minden lény alakváltó.
Ki tudja, talán egy ismerősödnek meséled el a vele kapcsolatos problémáid...

Sok-sok ösvény fut az erdőben, vadcsapások is vannak, de nem ajánlatos letérni a kijelölt utakról, hacsak nem szeretnél különleges lényekkel találkozni...

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Mira]

*Előzmény*

Vera Rider [2900. augusztus 3., 14:30 körül]

Ahogy egyre beljebb, és beljebb ereszkedsz az erődben, éles csattanásokra leszel figyelmes. Folyamatos, egyenletes csattanásokra. Egy adott helyről jön mindegyik, de nem feltétlen egy ember adja ki őket.

Amint kilépsz a bokrok közül, egy tisztásra érsz. A tisztásnál áll egy kis fakunyhó, körülötte szoros kerítés. A fenyők között nem jut túl sok napfényhez a talaj, nem is terem. A kunyhótól 10-20 méterre hat férfi ütlegel egy hatalmas sziklát körbeállva, innen származik a hang. Csákányokkal estek neki a kőnek, a fárasztó fizikai munkától izzadság csordogál csupasz felsőtestükön. Nem messze tőlük egy szekér található, előtte négy üres kengyel.

A férfiak mellett egy nő lopja a napot, egyenes szálú fekete haja a fenekét csapdossa. Háttal áll neked, így nem látod az arcát, egyedül a ruházatát tudod felmérni: fehér ing, és sötétbarna, földszínű nadrág zöld gumicsizmába bújtatva. Az ingen kívül a hat férfi is hasonló ruhát visel.

[Vera Rider]

/Ahogy kiléptem az ágak között egy tisztásra érkeztem. Volt ott egy kunyhó szoros kerítéssel körülvéve. Ahogy tovább vizsgáltam a terepet 6 férfit pillantottam meg akik csákányaikkal egy nagy sziklát akartak szétzúzni./
+ Fárasztó egy meló, de legalább jó alakot csinál, a fiúkról ez árulkodik.
/ Közelebb léptem, majd észrevettem egy nőt, aki a fűben henyélt./
+ Ő lenne a főnök? Úgy ül itt legalábbis. Vagy talán csak egy sima naplopó, mindjárt kiderítem.
/Odasétáltam hozzá, majd megszólítottam./
- Szia. Vera vagyok. Most érkeztem erre a környékre és munkát keresek. Nem tudod véletlenül merre találom a főnököt?

(41)

[Mira]

[2900. augusztus 3., 14:30 körül]

A nő ekkor észreveszi magát, füle mögé rejti egy tincsét, és Rád emeli mély fekete tekintetét. Szájából egy fűszál lóg ki, arcát szeplők tarkítják. Pajkos, kislányos mosolyt ereszt feléd, kivillannak ragyogó fogai.

- Megtaláltad, Vera. Na, hadd lássalak! - Felpattan, kezét a csípőjére teszi, majd szép komótosan körbejár. Közben dünnyög valamit, valószínűleg a fizikai felépítésedről, bár nem igazán érted meg. A férfiak közben folytatják a munkát, a sziklán csapódott csákány hangja lassan már sérti füledet.

- Hát, ahogy elnézem, nem igazán vagy alkalmas komoly fizikai munkára, de mondjuk elmehetnél élelmet gyűjteni. Leise-nek különleges növényekre lenne szüksége.

[Vera Rider]

+Remek meg is találtam a főnököt. Remélem nem sértettem meg a kérdésemmel.
/A nő felfigyelt a hangomra. Felpattant, majd végigmért, közben pedig valamit motyogott az orra alatt, de egy mukkot sem értettem belőle. Majd megszólalt, most már hallhatóan./
- Hát, ahogy elnézem, nem igazán vagy alkalmas komoly fizikai munkára, de mondjuk elmehetnél élelmet gyűjteni. Leise-nek különleges növényekre lenne szüksége.
+Kissé sértő megfogalmazás, de találó. nem hinném, hogy megbirkóznék a fiúk munkájával.
+ Élelemgyűjtés? Gyümölcsszedés meg hasonlók. Azt hiszem az menni fog. De vajon milyen növényekről beszélt? Remélem nem Vénusz légycsapóról van szó, mert azokat utálom.
- Elmegyek gyűjtögetni. De milyen különleges növényekről van szó?
/Tettem fel újabb kérdésem és türelmesen vártam a választ./

(42)

[Mira]

[2900. augusztus 3., 15 körül]

A nő odamegy a kocsihoz, és leemel róla egy oldaltáskát. A barna anyagú tasliból előhúz némi kotorászás után egy növényhatározót. A zöld borítót felcsapva megsárgult oldalakra talál, de a rajzok a kis könyvecskében tökéletesek. Lapozgat egy kicsit, majd diadalittas arccal visszaballag Hozzád.

- Angelica archangelica - mondja, majd felolvas egy részletet a könyvből: - Az angelika igen pompás növény, a 2m-es magasságot is elérheti. A barázdált szár üreges, a növény felső részén néha bíborvörös színű. A levelek alapja nagy, hasas hüvelyszerű, a levelek két-háromszor szárnyaltak. Felfelé egyre kisebbek és kevésbé hasogatottak. A felső részén a növény elágazik; az ágvégeken állnak az ernyős virágzatok, 20-40 sugarú kettős ernyők, amelyeknek tüskés gallérkalevelei vannak. A zöldesfehér virágok mézillatúak.

- Ilyet keress, ezt kérte Leise. Jó pár virág kéne róla, meg a gyökere is, de vigyázz, mert mérgező!

A férfiak tovább folytatják a munkát, említésre sem méltatnak, mialatt a nő elővesz egy hasonló táskát, mint az előbbi, és átnyújtja Neked.

- Eridj a dolgodra. Használd az ösztöneid és a szaglásod, úgy egyszerűbb lesz.

*Kredit*

[Vera Rider]

/ A nő levett egy táskát a kocsijáról, kivett belőle egy könyvet, majd lapozgatni kezdete azt. A lapok már megsárgultak az idő múlásától, de ez mit sem változtatott a mesterien kidolgozott rajzokon, melyek benne szerepeltek. A nő felém fordult és felolvasott egy részletet a könyvből./
+ Angelica archangelica? Már olvastam róla biológia órán, de látni még sose láttam, csak a rajz mutatja nekem milyen is valójában.
+ Virágja és a gyökere kell, nem gond.
+ Mérgező? Ezt jó tudni. Most feladtad nekem a leckét. Hozzam el anélkül, hogy megérinteném.
/Mire észbe kaptam, már el is küldött./
- Eridj a dolgodra. Használd az ösztöneid és a szaglásod, úgy egyszerűbb lesz.
/Hangzottak szavai, én pedig nekivágtam az erdőnek. Rengeteg növény vett körül. Mind más színben és formában pompázott./
/Ahogy egyre beljebb sétálok még mindig nem leltem meg a keresett növényt./
+ Itt kell lennie valahol. Várjunk csak... azt mondta, hogy kövessen az ösztöneimet és az orromat. Hátha bejön.
/Lehunytam a szemem, és lassan vettem egy mély lélegzetet. Különböző illatok keveredtek a levegőben. Kellemesen simogatták az orrom, volt köztük mindenféle, az érzés szinte leírhatatlan volt./
+ Érzem a sok finom virág illatát. A levendulát, a jácintot és a... mézet? Talán méhkas lehet a közelben, vagy pedig az a virág amit keresek.
/Még egyszer vettem egy mély lélegzetet, majd kinyitottam a szemem és elindultam az illat irányába. Szó szerint az orrom vezetett. Már egy jó ideje sétálok, mire megpillantom a keresett növényt. De mikor közelebb értem felfedeztem, hogy nem egyet találtam, hanem kettőt./
+ Remek kétszer annyi adagot vihetek a megbízómnak a virágokból. Várjunk csak... az egyiknek a teteje vörös a másiknak pedig kék. A nő ha jól emlékszem vöröset említett.
/A vörös tetejű növény felé nyúltam, hogy letépjek róla egy virágot, de az utolsó pillanatban visszarántottam a kezem, ugyanis eszembe jutott a nő figyelmeztetése./
+ Én Hü*e, majdnem elfelejtettem, hogy mérgező növénnyel van dolgom. Találnom kell valamit amivel megfoghatom és amibe gyűjthetem azokat a virágokat.
/Gondolatmenetem közben a szememmel pásztáztam a környezetem, hátha találok valamit ami a hasznomra lehet a feladat megoldásában. Megpillantottam a közelemben egy páfrányt, amelynek hatalmas levelei épp megfeleltek a célnak. Letéptem néhány levelet, a végüket összekötöztem, és helyükre igazítva a leveleket, kosarat formáztam a belőlük./
+ Remek. Ebben már könnyen elvihetem azokat a virágokat. Lehet, hogy csak a virág szára vagy levele mérgező, de jobb félni mint megijedni.
/Letéptem még egy levelet és azon keresztül téptem le sorban a virágokat( a vörös tetejűről), majd óvatosan a "Kosárkába" helyeztem őket./
+ Ezzel megvolnánk. Most már csak valamivel ki kéne szednem a gyökerét anélkül, hogy közvetlenül hozzáérnék.
/Nem is kellett sokáig töprengnem, a válasz ott találtam az orrom előtt, egy tölgyfa ág képében. Óvatosan kiástam a virág gyökerét az ággal, és a bot segítségével levágtam egy gyökérdarabot, majd a páfránylevélen keresztül megfogtam azt, és behelyeztem a kosárba a virágok mellé. Ezt a feladatsort még négyszer megismételtem./
+ Ennyi szerintem már elég lesz. Még vissza is kéne érnem a kapuhoz mielőtt bezár.
/Ölembe kaptam a páfránylevelekből készített kosarat és elindultam visszafelé az úton ahonnan jöttem. A lábnyomaim vezettek vissza egészen a kiindulási pontig. Megpillantottam a munkáltatómat, odasétáltam hozzá, majd letettem a földre a kosarat./
- Kész vagyok. Itt van 5 gyökérdarab és minden virág amit csak találtam a növényen.
/ Csak mosollyal az arcomon álltam a nő előtt és vártam, közben pedig reménykedtem, hogy elegendő mennyiséget hoztam./

(43)

[Mira]

[2900. augusztus 3., 17h körül]

Ügyesen elütöd az időt. Nem igazán veszed észre az idő múlását, de egyszer csak megdöbbenve veszed észre, hogy bizony már alkonyodik. A levegő is hirtelen meghűl, sokkal hidegebb van, mint eddig. Jó sokáig elvoltál.

Visszaérve a tisztásra láthatod, hogy a férfiak már abbahagyták a munkát, legalábbis ami a sziklát illeti. Most medve képében hordják tovább a szétdarabolt kőzetet, és rakodják fel a kocsira.

A nő dirigál nekik, ordibál időnként, vagy éppenséggel biztat. A lényeg, hogy pörög a munka. Kicsit kell még várakoznod, mert még befejezik a rakodást. A férfiak tovább dolgoznak, de a főnök végre kitüntet a figyelmével.

Valami pikkelyszerű dolgot növeszt a kézfejére a bőre helyett, majd megérinti a növényt. Hosszasan szemlélődik, felemel egy-egy szálat, megvizsgálja mindegyiket. Közben hümmög valamit.

- Rendben lesz. Viszont azt hiszem, Leise ennek a duplájára vár. Tudok most ezért adni Neked 50 kis Milleumot, növényenként tízet. Szedj még angyalgyökeret, és még több pénzt tudok adni, ráadásul a vevő is örülni fog a kellő mennyiségnek. Hajrá Vera! - kacsint, majd visszafordul a férfiakhoz, akik közül páran már lóként várják, hogy bekössék őket a szekér elé. Az egyik férfi közben elvette a kosarat, és feldobta a szikladarabok mellé.

A nő mondandója végén előhúz egy kis kártyát a nadrágzsebéből, majd megnyom rajta pár gombot, pötyög egy kicsit. A bankszámládhoz hozzákötött gúla halkan pittyeg nálad.

- TRANZAKCIÓ: 50 kMŁ JÓVÁÍRÁSA - Egy halk női robothang a gúla hangszóróján keresztül jelzi, hogy megérkezett a pénz a számládra.

*Kérlek tüntesd fel az Adatlapodon a fizetségedet.*

[Vera Rider]

/Mikor visszaérkeztem a munkások már nem dolgoztak a sziklán. Hanem meglepetésemre, egy csapat medveként pakolták fel az összezúzott kődarabokat a kocsira. A nő közben pedig dirigált nekik. Mikor észrevette a jelenlétemet, felém fordult és pikkelyeket növesztett a kezére, úgy fogta meg a növényeket. Miközben vizsgálta őket hümmögött is egy sort. Ezalatt a munka zavartalanul haladt tovább./
+Bár zavar, hogy egész idő alatt tudomást sem vettek a jelenlétemről, de be kell látnom, hogy ilyen az igazán jó munkaerő.
- Rendben lesz. Viszont azt hiszem, Leise ennek a duplájára vár. Tudok most ezért adni Neked 50 kis Milleumot, növényenként tízet. Szedj még angyalgyökeret, és még több pénzt tudok adni, ráadásul a vevő is örülni fog a kellő mennyiségnek. Hajrá Vera!
/Mondja nekem, közben előhúzott egy kis kártyát és pötyögött rajta valamit. Egy másodperc múlva a zsebemben pittyegett egyet a kis gúlaszerű valami, majd megszólal egy női robothang./
- TRANZAKCIÓ: 50 kMŁ JÓVÁÍRÁSA
+ A mai világban a jelek szerint már minden automata. Na indulás vissza a növénykénkhez. Még a kapuzárást is el kellene érnem.
/Észrevettem, hogy lehűlt a levegő. Gyors léptekben indultam vissza azon az útvonalon ahonnan az imént érkeztem. Követtem a lábnyomaimat és az orromat. A kocogásszerű sebesség mellett hamar vissza is érkeztem a növénykéhez. A bot és a páfránylevél még mindig ott feküdt a földön. Gyorsan munkához is láttam. Kiástam a gyökereket a bottal, majd levágtam őket, de ezúttal nemvolt mibe tennem a gyökérdarabokat.
A munkafolyamat közben pedig alig éreztem a hőmérséklet további csökkenését./
+ Nem csinálok még egy kosarat, az túl sokáig tartana.
/Letéptem még egy páfránylevelet és kiterítettem a földre. A kezemben lévő páfránylevélen keresztül pedig ráhelyeztem a gyökérdarabokat a levélre. Majd feltekertem őket a páfránylevéllel együtt./
+Kész is volnánk. Pont úgy néz ki mint egy nagy tekercs. De elég a filózásból, irány visszafele.
/Megpillantottam az égen az alkony pírjait. Bár az az érzésem támadt, mintha a felhők valami fura írást formáznának. De nem szemléltem tovább az eget, hanem kezemben a "tekerccsel" futásnak eredtem a tisztás felé./
/Megpillantottam a munkásokat. Épp időben érkeztem, ugyanis abban a pillanatban pakolták fel az utolsó cuccokat a kocsira. Odafutottam a munkáltatómhoz, nehogy a végén még elinduljon mielőtt odaadnám neki a gyökereket./
- Meghoztam a maradék öt angyalgyökeret is.
/Mondtam a nőnek határozottan, majd odanyújtottam neki a "tekercset."/

(44)

[Mira]

[2900. augusztus 3., 18h körül]

Valóban, az égi alkony fölragyog az égen, a vörös fény beborítja a Kontinenst. Valami történik messze a távolban. Talán a felhők fölött.

Sikeresen elvégzed a Rád kiszabott feladatod, majd a tisztásra visszaérve várod jutalmad. Szerencsére idejében érkeztél, bár már a lovag be vannak fogva a szekér elé, és a maradék két férfi (most már ingben) is ott virít a bakon.

- Köszönöm, Leise elégedett lesz - jelenti ki a főnök, aztán megint elvégzi a pénzutalást (TRANZAKCIÓ: 50 kMŁ JÓVÁÍRÁSA). A növényeket felrakodva a kocsira, a nő is felpattan a bakra. - További szép estét! - kiált még utánad a bagázs, majd elhajtanak.

Egyedül maradtál a tisztáson, egyedül, mint az a kis házikó. Hogyha belesel, láthatod, hogy rajtárhelyiség, további szikladarabogat tartanak benne. Van, amelyik már feldolgozott, van, amelyik még egészben van.

Az idő rohamosan hűl, nem érted miért, hiszen eddig tavaszias időjárást tapasztaltál, ellenben ez a mostani őszire emlékeztet.

[Vera Rider]

/A jelek szerint épp időben érkeztem. A nő elégedetten elvette a tekercset, majd ismét elvégezte a tranzakciót. Erről árulkodott a zsebemből kiszűrődő géphang. A csapat elköszönt, majd elhajtott. Én pedig ott maradtam egyedül a tisztáson./
+Vajon mi lehet abban a házikóban?
/Furdalta az oldalam a kíváncsiság ezért bekukucskáltam az ablakon. Néhány sziklát pillantok meg az épületben, van köztük egész és zúzott állapotban lévő is. De egyszer csak eszembe ötlik, hogy nekem még máshol is dolgom van./
+Atya ég. Nekem még el kéne érnem a kaput zárás előtt.
/Futásnak is eredtem a városkapu irányába, de elkéstem, mire odaértem már zárva volt./
+A fenébe. Kinn maradtam. Vagy mégsem?
/Megpróbáltam felmászni a kapun. Ám amikor elértem a két méter magasságot, meglepve tapasztaltam, hogy nem tudok normálisan megkapaszkodni. A kapu be volt kenve valami furcsa csúszós anyaggal, melynek köszönhetően megcsúszott a kezem és leestem a kapu oldaláról. Szerencsére talpra érkeztem, így nem ütöttem meg magam./
+ Oké. Ez így nem fog menni. Úgy tűnik, a rengetegben kell töltenem az éjszakát. Csak kitalálok valamit.
/Felálltam és elindultam a rengetegben, és közben azon tanakodtam, mit kell tennem ahhoz, hogy túléljem az éjszakát./

Bővebben itt: Játék:történetek:Egy éjszaka a rengetegben.

/A kalandos este után, megindultam a városkapu felé. Hét felé járhatott már az idő. A nap már felkelt és vele együtt a levegő is kezdett kissé melegebbre fordulni. Ahogy sétáltam az erdőben megint hallom a csákányok létrehozta zajokat./
+Már ilyen korán dolgoznak? Nekem se ártana. Elvégre még csak 100kMŁ-t szedtem össze és nem hiszem, hogy kettő lenne a váltószám a kMŁ és MŁ közt.
/A hang irányába sétáltam és hamar ki is érkeztem a tisztásra. Megpillantottam a főnököt és odasétáltam hozzá./
- Szervusz. Akad valami munka számomra?
/Kérdeztem mosolyogva, közben pedig kíváncsian vártam a választ./

(45)

[Mira]

[2900. augusztus 4., szerda; 8h körül]

A kalandos éjszakád után ismét megérkeztél a dolgozó emberekhez. Jó ismerős arcokat látni, valamelyest támaszt jelentenek ezekben a napokban. A szíved felmelegül, ám a tested nem: az őszi reggelen kifejezetten hideg van, a Nap is alig pislákol az égen ilyen korai időkben. A rajtad lévő ruha nem felel meg az időjárás viszontagságainak.

- Á, hát megint itt vagy? - kérdezi mosolyogva a főnök, akinek - erre döbbenten jössz rá - még mindig nem tudod a nevét. A nő beleszagol a levegőbe, majd a mosolya huncut vigyorrá fokozódik - Érzem Joelnél töltötted az éjszakát. - Szinte még kacsintana is, hogyha nem lenne gyakorlatilag a felettesed. - Az anyjával, Gaevával is találkoztál? Hogyha legközelebb a Rókalaknál jársz, add át üdvözletem nekik!

Felismered a Gaeva nevet a Karltól kapott fémlemezecske után.

- Nos, lássuk csak - mondja merengőn, miközben a férfiak tovább folytatják a munkát. - Leise-nek van még egy pár rendelése, tehát ha készen állsz a tegnapihoz hasonló munkára, csak szólj. Ellenben ez az öltözék szerintem már nem lesz alkalmas a továbbiakban, főleg nem ilyen hidegben, tehát hogyha gondolod, a munkához tudok adni jófajta nadrágot, blúzt, csizmát, illetve egy különleges pulcsit is, ami az elkövetkezendő évszakok mindegyikéhez alkalmazkodik. Jó, hogyha van nálad, ebben a világban sosem lehet tudni, hogy melyik nap hogy alakul.

[Vera Rider]

/A nő mosolyogva üdvözölt, legalábbis a hanglejtésből ítélve. Ekkor eszméltem csak rá, hogy még a nevét sem tudom, pedig nem ártana megkérdeznem tőle. A nő beleszagolt a levegőbe, majd arcára széles vigyor ült. Bár eleinte nem értettem mi olyan vicces, de be kell valljam a következő mondatától elpirultam, bár ez szerintem nem látszódott, mert a hidegtől az arcom már úgyis ki volt pirulva a nagy hidegtől./
- Érzem Joelnél töltötted az éjszakát.
+ Ezt meg, hogy szimatolta ki?
- Az anyjával, Gaevával is találkoztál? Hogyha legközelebb a Rókalaknál jársz, add át üdvözletem nekik!
+Várjunk csak, nem ez az egyik alakváltó a listáról?
/Előkaptam a kis lapot, amit még Karltól kaptam. Állításom beigazolódott, tényleg ő volt az. Közben eszembe jut, hogy még nem válaszoltam./
- Geavával még nem találkoztam, de majd ha útjaink keresztezik egymást, átadom az üdvözleted... De szeretném tudni a nevedet is, mert eddig még nem árultad el, és így kissé nehezen menne.
+ Valamikor össze kéne futnom vele. Karl biztos nem ok nélkül adta meg a nevét. Selynát sajnos meg kell váratnom, mert nem igazán sikerült még összeszednem a kellő tőkét a ruhákra. Bár azért megkeresem, hátha tud valami olcsóbb összeállítást is, amivel már nem lógnék ki úgy a sorból, mint ezzel a vörös szerkóval.
/Kedvesen felajánlotta, hogy kölcsönad nekem megfelelő öltözéket a munkához, amit szánt nekem./
- Köszönettel elfogatom a kölcsönruhákat. Ha pedig elmondod, hol találom őket, át is öltöznék gyorsan. Kissé fázom ebben a szerelésben.
- Mit kéne gyűjteni? Megint angyalgyökeret? Vagy más növényekre lenne szükség?
+ Ha átöltöztem rögtön el is indulok gyűjtögetni.
/Csak álltam és türelmesen vártam a nő válaszait, közben pedig a karomat dörzsöltem. Most, hogy megálltam sokkal hidegebbnek éreztem a környezetem, mint séta közben./

(46)

[Mira]

[2900. augusztus 4., szerda; 8h körül]

- A nevem Margot. A ruhákat a raktárnál találod - bök a fejével a kis kunyhó felé, ami a tisztáson áll. Hogyha belépsz az épületbe, valóban megtalálod azokat a ruhákat, amiket a főnök emlegetett: a nadrágot, a csizmát, a blúzt, és a fayaide-i bársonyszövetből készült pulóvert is - mint ahogy azt az említett ruha címkénén olvasható.

Immáron ezen öltözékedben visszaballaghatsz a nőhöz, aki már vár egy listával.

- Úgy gondoltam, egyszerűbb, hogyha ezt odaadom, és elküldelek egész napra. Így nem kell mindig visszatérned ide, de hogyha gondolod, engem és a fiúkat itt egészen fél hatig megtalálsz.

Átnyújtja neked a kis papírlapot, melyre a következő van írva:

Bodzavirág - legalább 10 fej
Kakukkfű - 9-10 szál
Rozmaring - gyökerestül, hogy elültethessem, legalább 2 növény
Tiszafa termése - mérgező, vigyázz vele!, legalább fél kiló
Gyopár - pár virágfej (tökéletesen ép szirmokkal!)
Famoha, déli fekvésű - ugyanannyi kell, mint tiszafa termés

[Vera Rider]

/A nő bemutatkozott, és elárulta, hogy a kunyhóban találom meg a ruhákat.
Bementem és tényleg minden ott volt. A kunyhóban nagy örömmel vettem fel a tiszta ruhadarabokat. Kellemes érzés volt viselni, szinte kizárt minden hideget a környezetemből.
Mikor elkészültem visszasétáltam Margothoz, aki már várt rám egy listával a kezében./
+Kedves volt tőle, hogy így összeírt mindent, hogy ne kelljen folton visszamászkálnom.
- Fél hat előtt biztosan visszaérek.
/Margot átnyújtotta nekem a listát. Elindultam befelé a rengetegbe, közben pedig olvastam a listát és összegeztem mit és hol keressek./
+Most nagy hasznát veszem a biológiának, de örülök, hogy nem kémiát vettem fel. Na lássuk... Bodzavirág, könnyen találok. Kakukkfű, az is sima ügy. Rozmaring, ha el akarja ültetni akkor azt majd visszafele szedek. Tiszafa termés, mérgező vigyázok majd vele. Gyopár? De hiszen, az magaslati növény. Csak hegyeken nő.
/Körbetekintek és dél irányában megpillantottam egy hegyet. Nem is olyan messze attól a várostól amelyet tegnap este a fáról láttam./
+ Kis hegymászás, úgyis jót tesz a magaslati levegő. Famoha, déli fekvésű. Remek akkor, majd a hegy felé menet, vagy inkább felől menet szedhetek azt is.
/Egy pillanatra megálltam, és egy nagy lélegzetet vettem, hogy érezhessem az illatokat. Kerestem a kakukkfű illatát, és hamar meg is találtam./
+Arra lesz.
/Elindultam hát az orrom után, és kisvártatva meg is találtam a keresett növényt. Kis rétnyi mennyiséget találtam belőle, bár nem volt mibe gyűjtögetnem. Páfrány most is volt a közelemben, így nekiálltam kosarat készíteni a nagy leveleiből./
+ Egészen élvezem ezt a munkát.
/Mikor elkészült a kosár, neki is láttam a kakukkfű szedésének, hamar le is szedtem 10 szálat./
+Ez gyorsan ment. Most pedig keressük meg a bodzát.
/Ismét vettem egy mély lélegzetet. Hamar ki is szimatoltam a bodzát. Ismét követtem az orromat és hamar meg is találtam a bodzabokrot. Szaporán szedegettem a virágfejeket. Mikor az utolsókat szedtem a kosaramba, lépteket és morgást halottam a hátam mögül. Megfordultam a hang irányába. Egy rókát pillantottam meg, kinek szemében az értelmet láttam megcsillanni./
- Joel? Te vagy az?
/Kérdésemre a róka pupillái egy pillanatra kitágultak, mintha meglepődött volna valamin. Majd megállt velem szemben, én pedig csak vártam a választ./

(47)

[Mira]

[2900. augusztus 4., szerda; nap közben]

Élvezed a napodat, élvezed az ismerős környezetet, ami körülvesz. A természet vadsága sokkal közelebb áll szívedhez, mint a főváros félelmetes nyüzsgése, és ragyogása.

A munkába belefeledkezvén alig veszed észre a környezet apró-cseprő változásait, melyek az őszi széllel együtt érkeznek.

A róka szavaidra agresszív hangot hallat, szemei megvillannak. Az egész állat megrázkódik, ahogy kiemelkedik az állati bőrből egy vörös hajú, villogó szemű meztelen férfi. A róka vörös bundája most az emberi testet melegíti, helyes fülei az emberi fülek helyett hallgatják a közeli neszeket. Sosem láttál még vérfarkast, de úgy érzed, ők is hasonlatosak ehhez a férfihoz itt előtted.

- Takarodj innen! - vigyorog Rád az ember, kivillantva tűhegyes rókafogait. - Hogy merészelsz lopni tőlem?! Ez magánterület! - A férfi iszonyatosan dühös, agresszív, fenyegető. Mélyet szippant a levegőből, miközben egy lépéssel közelebb kerül Hozzád - Gyerünk! Fuss vissza ahhoz az átkozott boszorkány vezetődhöz, te Régi korcs! MIRE VÁRSZ?! - üvölti szinte az arcodba. Úgy érzed, ideje lenne elhúzni a csíkot, mielőtt valóban Rád veti magát.

[Vera Rider]

/Mikor elhagyták a szavak a számat, a róka szemei felvillantak, majd emberszerű alakot öltött. Az emberi testen megmaradt a vörös bunda, mint egyfajta ruha és a fülei is megmaradtak eredetinek./
+Hát ez nem Joel. Azért én a helyében valami ruhát húznék, annak ellenére, hogy a bundája megmaradt. Engem zavarna ha szinte pucéran állnék valaki előtt.
- Takarodj innen!- Hogy merészelsz lopni tőlem?! Ez magánterület!
/Förmedt rám, és közben kivillantak rókafogai is. Fenyegető volt a hangja én mégis igyekeztem megőrizni a lélekjelenlétemet./
- Tudtommal a Rengeteg nincs magánkézben. Vagy ha ez a terület a tiéd, miért nincs elkerítve kerítéssel?
/A férfi eléggé dühös volt. Vett egy mély lélegzetet, majd folytatta mondandóját ugyanabban a fenyegető hangnemben./
- Gyerünk! Fuss vissza ahhoz az átkozott boszorkány vezetődhöz, te Régi korcs! MIRE VÁRSZ?!
/Már nem beszélt, hanem üvöltött. Bár egy részem azt mondta húzzak el, egy másik mélyebben azt mondta: "Te nem vagy nyúl, hogy elfuss." És be kell valljam igaza volt./
- Ha a főnökömmel van bajod, akkor vele beszéld meg, és ne velem ordibálj. És nem szeretem a korcs kifejezést, úgyhogy ne illes vele. Már úgyis indulni készültem.
/Mondtam halálos nyugalommal a hangomban. Majd felkaptam a kosarat és elindultam a hegy felé. Igaz lélekben felkészültem az esetleges védekezésre./

(48)

[Mira]

[2900. augusztus 4., szerda; nap közben]

Hiába indulsz meg vissza az erdő felé, egy nő az utad állja. Rókaszerű vonásai félelmetessé teszik az arcát, furcsa ruhája különleges aurát kölcsönöz neki. Homlokán vörös festéket visel, melybe sárga porral valamiféle jelképet rajzoltak. Gaeva kezében egy egyszerű botot tart, melyre kissé rá is támaszkodik.

Rád szegezi éles tekintetét, aztán a mögötted lévő róka felé pillant. A férfi felordít, ha hátrafordulsz láthatod, amint fájdalomtól kék arccal fetreng az avarban.

- Szerencséd van lyányom, hogy mindig odafigyelek a fiamra - mondja az asszony furcsa, motyogó kiejtéssel. - Máskülönben már nem élnél. Most pedig gyere, segítsd lecipelnem ezt a nagy melákot az odúnkba!

[Vera Rider]

/Épp elindultam volna, de egy nővel találtam szembe magam. Kis híja volt, hogy nem mentem neki. Furcsa volt a külseje, arcán enyhe rókavonások tükröződtek, a homloka pedig vörösre volt festve, benne pedig egy sárga motívum díszelgett. kezében pedig egy botot tartott./
+ Még egy alakváltó? Remek, remélem nem két cimborával állok szemben. Bár a festékkel a homlokán engem inkább egy indiánra emlékeztet. Mint a régi könyvekben.
/A nő engem figyelt, majd a következő pillanatban a mögöttem álló alakváltóra pillantott. Minek hatására üvöltést hallottam a hátam mögül. Megfordultam a hang irányába, majd meglepve tapasztaltam, hogy a férfi a földön fetreng fájdalmában./
+ Ezt meg hogy?
- Szerencséd van lyányom, hogy mindig odafigyelek a fiamra. - Máskülönben már nem élnél. Most pedig gyere, segítsd lecipelnem ezt a nagy melákot az odúnkba!
- Geava?
- Bár boldogultam volna egyedül is, köszönöm a segítséget. Az előbbit, hogy csináltad?
/Közben behajtottam a páfrányleveleket a kosár szélén, de az utolsó levelet nem hajtottam be, hanem a derekamhoz fogtam. Így elérve, hogy az oldalamon lógjon, de a tartalma mégse essen ki. Majd a férfihoz sétálok, készen arra, hogy segítsek Geavának elcipelni a srácot./
- Amúgy Margot üdvözletét küldi.

(49)

[Mira]

[2900. augusztus 4., szerda; nap közben]

Gaeva és Te lehúzzátok a férfit a rókalyukba. A lak bejáratát egyedül sosem találtad volna meg, úgy el van rejtve az aljnövényzet között. Leérvén egy valódi föld alatti lakás tárul eléd, melynek falai fával vannak megerősítve, mint egy hódmenedéknél. Az apró réseken fülölről beszűrődik a fény.

A nő a fiát egy egyszemélyes tákolmányra fekteti - amint kiderül számodra, egy ágy lehet -, majd betakarja egy poros, mélyvörös anyaggal. Az ájult nem moccan.

- Mit, azt? Az csak egy egyszerű bűbáj volt - mondja Gaeva a sikeres manőver után. Botjára támaszkodva leül egy kis asztalkához, majd elkezd rágcsálni valami füvet, amit az oldalán lévő egyik zsákocskából húzott elő. Biccent egyet a vele szemben lévő szék felé, majd Rád tekint. - Üjjé má' le, leányom! Mit ácsorogsz? Osztán azt is möséld mán el, hogy ki a figyvene vagy. Én is üdvözlöm Margot, remélem megvan még az a kis váltóm.

[Vera Rider]

/A nő egy szót se szólt egész úton, csak cipeltük az ifjut, egészen egy üregig. Amelybe bemásztunk, és egy föld alatti lakásba jutottunk. A falak fával voltak megerősítve, akár egy hódlakban.
Geava fiát, valami furcsa tákolmányra rakta, majd betakargatta őt. A srác pedig mozdulatlanul feküdt az "ágyon"./
- Mit, azt? Az csak egy egyszerű bűbáj volt.
/Válaszolt a nemrég feltett kérdésemre, majd leült az asztalhoz, majd egy fűszálat kezdett el rágcsálni./
- Akkor nem akarom megtudni milyen a nehéz bűbáj.
- Amúgy minden alakváltó tud ilyet?
/Majd hellyel kínált./
- Üjjé má' le, leányom! Mit ácsorogsz? Osztán azt is möséld mán el, hogy ki a figyvene vagy. Én is üdvözlöm Margot, remélem megvan még az a kis váltóm.
/Leültem, majd belekezdtem a mondókámba. Elvégre eddig csak álltam mint egy darab fa./
- A nevem Vera Rider, és új vagyok itt. A XXI. századból jöttem. Egy Karl nevű varázsló adta meg a neved és azt mondta, hogy te tudnál nekem segíteni.
+ Persze, ha csak nem esik gondjára engem kis újoncot pátyolgatni.
/Közben pedig előszedtem a kis fémlapot a zsebemből és az asztalra helyeztem./

(50)

[Mira]

[2900. augusztus 4., szerda; nap közben]

Az asszony furcsa horkantást hallat, talán felnevet.

- A nehézné' lyányom, mán egy másik síkon jársz. Eztet meg az tudja, akinek van tehetsige. Neked van, Vera? - hajol bele az arcodba, és hosszasan felméri minden porcikádat. - Talány. Talán. Azt meg, hogy tudok-é segíteni, avagy mégsenem, az nem rajtam múlik. Rajtad. Nekem csak egy életem van, egy dolgot csinálok. Lakásom ez itt, a céhem én magam vagyok. Te hová, kihez tartozol?

Rókaszemét leemeli Rólad, aztán felveszi a fémlapot az asztalról. Nem ért hozzá, ez látszik rajta, de azért jó alaposan megnézi.

- Karl, Karl... igen, ösmerem azt a csibészt.

[Vera Rider]

/A nő mikor feltettem kérdésemet furcsa hangot hallatott. Szerintem nevetni akart, de inkább horkantás lett belőle./
- A nehézné' lyányom, mán egy másik síkon jársz. Eztet meg az tudja, akinek van tehetsige. Neked van, Vera?
/Közben az arcomba hajolt és érdeklődve fürkészte azt, majd folytatta./
- Talány. Talán. Azt meg, hogy tudok-é segíteni, avagy mégsenem, az nem rajtam múlik. Rajtad. Nekem csak egy életem van, egy dolgot csinálok. Lakásom ez itt, a céhem én magam vagyok. Te hová, kihez tartozol?
+Céh? Mint valami csapat féleség?
- Egyenlőre a magam ura vagyok, nem tartozom egyik céhhez sem. Egyenlőre még lakásom sincs, bár ez nem csoda, hisz még csak egy napja léptem át Annantina nagyi boltjának küszöbét.
/Meg is lepett mennyire közvetlen vagyok a nővel, pedig még sosem láttam ezelőtt./
+Tehetségem, nem tudom van -e hozzá. Bár ha van, eddig csak alakváltás nyilvánult meg.
- Tisztában vagyok vele, hogy magam útját kell járnom, és hogy ezt az utat senki se teheti meg helyettem.
+ És gondolom Karl sem ok nélkül adta meg a nevét.
- Az alakváltásról se tudok sokat. Bár már három állat alakot sikerült felvennem.
+ Bár egyszer sem szándékosan.

(51)

[Mira]

[2900. augusztus 4., szerda; nap közben]

- Áhá! Sejtettem ám, hogy Régi Ember vagy! - csillan fel a nő szeme. - Na, akkor egy dolgod van csak, mielőtt újra találkozunk. Én itt leszek, vagy ha én nem is, a fiam igen. Posh-nak hívják, és ahogy azt láttam, biztos megint felidegesíted, az meg idevonz engemet. Szóval csak nyugodt szívvel bosszantsad, hogyha keresnél.

- No, de kicsit elkanyarodtam a témától, a legjobb az lenne, hogy megkeresnéd Alyara Nirois úrhölgyet. Nem ismerem ezt a boszorkányt, de tudom ám, hogy őneki is van egy céhe, pont a kis Régi Emberekkel foglalkozik. Tehát célszerű lenne beszélnöd vele, Vera.

[Vera Rider]

/Amikor közöltem, hogy a múltból jöttem, a nő szemében valami csillant. Mintha az izgatottság csillant volna meg benne.
Javasolta, hogy keressem meg Alyara Niroist, mert ő foglalkozik az "újoncokkal"/
- Köszönöm a jó tanácsot. Meg tudod, mondani merre találom? Vagy, hogy hogy néz ki? Mert úgy kissé szűkülne a kör.
/Megvártam míg a nő válaszol, majd a kijárat felé sétáltam./
- Még egyszer köszönöm az információt Geava. Danu legyen veled.
/Mondtam neki, majd kisétáltam a felszínre. Kicsit megtorpantam, mert a napfény a szemembe világított. Miután kissé kitisztult a kép eszembe jutott, hogy nekem most feladatom van. Az oldalamhoz kaptam, ahol még mindig lógott a levelekből készített kosárka. Kivettem belőle a listát és újra végigolvastam./
-"Bodzavirág - legalább 10 fej
Kakukkfű - 9-10 szál
Rozmaring - gyökerestül, hogy elültethessem, legalább 2 növény
Tiszafa termése - mérgező, vigyázz vele!, legalább fél kiló
Gyopár - pár virágfej (tökéletesen ép szirmokkal!)
Famoha, déli fekvésű - ugyanannyi kell, mint tiszafa termés"
- Bodzavirág kipipálva, ahogy a kakukkfű is. Szerintem szedek tiszafa termést meg rozmaringot. Aztán leadom őket Margotnál, a többiért meg elmegyek később a hegyhez. Főleg mivel még a sztáylist nővel is összekéne futnom.
/Elindultam hát ismét az orrom után. Hamar meg is találtam a rozmaringot. Óvatosan kiemeltem mind a két nővényt a földből, így a gyökerük is épségben maradt.
Ám mielőtt a tiszafa termésének keresésére indultam volna, készítettem egy újabb kosárkát, hogy a mérgező bogyó ne érintkezzem a többi növénnyel.
Miután ezzel is kész voltam, elindultam megkeresni a mérgező növényt. Mélyet szippantottam a levegőből, és úgy kerestem a helyes utat/
+Gyerünk orrom, ne most hagyj cserben. Lássuk mit érzünk... körte, rozmaring... meg valami idegen illat. Növény illat, de nem tudom beazonosítani. Talán a tiszafa lesz az. Próba szerencse.
/Elindultam, hát a különös illat irányába. Pár perc sétálás után pedig rá is akadtam, a keresett növényre./
+ Mégis megtaláltam. Pont olyan mint amilyenre a biólógia könyvből emlékeztem.
/Odasétáltam a növényhez és kinyújtottam a karom, hogy elkezdjem szedni a bogyót, mikor eszembe ötlött, hogy mérgező. Még éppen időben rántottam el a kezem./
- Én marha. Majdnem kinyírtam magam. Na lássuk van -e itt? Aha, egy tölgyfalevél, a célnak éppen megfelel.
/Felvettem a levelet a földről és azzal kezdtem el szedni a bogyót. Egyenesen az üres kosárkába. Egészen addig szedtem amíg a kosár félig nem telt./
+Ennyi elég lesz. Lehet, hogy már van ez egy kiló is. Na mindegy. A nap már egész magasan jár. Talán dél fele járhat. Na de mindegy is, indulok Margothoz, hogy leadjam neki az eddig összegyűjtött cuccokat.
/Bezártam a másik zsák tetejét is, majd a derekamhoz téve hoztam azt is tovább. Hosszasan sétáltam a kis tisztás felé ahol Margot táborozott, útközben leszakajtottam néhány alacsony ágon függő körtét, és azokat majszoltam. Mire a tisztáshoz értem, már meg is ettem a körtéket.
Margothoz sétáltam, majd letettem a két kosarat Margot elé./
- Már csak a havasi gyopár, meg a moha kell. Azokért, majd még visszamegyek, de gondoltam meghozom neked az első adag növényt. Remélem megfelelnek.
/Mondtam mosolyogva, közben pedig kivettem a listát az egyik kosárból, majd zsebre vágtam./

(52)