Rengeteg

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 17.]

- Ha oka lenne akkor több értelme lett volna kiválasztani a megfelelő személyeket és áthozni meg egy csapatba kovácsolni. Így csak betévednek a boltba akik épp arra járnak aztán szétszóródnak a világban. De végül is nekem nyolc. Ha valaki majd akar tőlem valamit úgy is megmondja.
+ Azért kíváncsi lennék rá, hogy ha ennek tényleg oka van, akkor mi az.+
- Köszönöm a meghívást, elfogadom. Ételt én is hoztam magammal, tehát ha gondolod megkezdhetjük azt is. Fekvőhely terén sem vagyok kényes, ha szivacs van, én elalszom azon is.
/ A kölykös megjegyzését elengedem a fülem mellett, semmi kedvem most ezen fennakadni. A feltámadó szél sem zavar, a kősárkány utáni menetszélhez képest ez csak egy szellő. A kabát meg a két pulóver utazás közben is megvédett, most sem lesz gond az időjárással./
+ Majd el ne felejtsek visszaérve a sárkányokhoz, keríteni egy térképet. Megnézném mekkora utat tettem meg. A taxi meg remélem nem haza ment, mert akkor egy nap mire ideér és a fenének sincs kedve annyit várni rá. Nem baj majd addig csavargok, ez van.+
/ Manó észre veszi a felé kinyújtott kezet és óvatosan oda sétál. Kartávolságon kívül megáll és megszaglássza Nym kezét. Aztán rám néz, hogy most mi legyen. Látom nem érti hogy lehet, hogy az előbb ez a nő még majdnem leharapta a fejünket most meg barátkozni akar. A pillantásomból rájön, hogy én nem tiltakozom a dolog ellen, így végül odamegy a lányhoz és kiélvezi a simogatást. /
- Ha érdekel a mondandóm akkor mesélek, de ha nem, akkor feleslegesen nem untatlak. Ha gondolod beszélhetünk másról is. Ez a tigrises sztri például érdekelne. - / Az utolsó mondatot már kis mosollyal mondom, de őszintén. Témyleg nem lehetett semmi, azt tuti, hogy én is megzavarodtam volna./

(45)

[Nymloth Dracarys]

*Kryon - 2900. augusztus 17.*

Nos szerény véleményem szerint ez is a terv része, de nem kell hinned benne, ahogy nekem sem a sárkányok ártatlanságában. /villanok rá egy gyors mosolyt./
- De elég sok mindent láttam már és valahogy nem tudom elhinni, hogy ez mind a véletlen műve lenne. Habár az is megeshet, hogy csak nem akarom elhinni. /vonom meg a vállam, mintha nem számítana. Pedig számít, tényleg úgy gondolom valami még számunkra ismeretlen terv részei vagyunk./
- Rendben, akkor mehetünk is, ott jobb az éghajlat. Mellesleg nem tudom mi van otthon. A lakótársamnak elvileg már vissza kell majd jönnie, mert egy nagy munka miatt mostanában eltűnt, de reméltem, hogy már megérkezett és főzött, nekem nincs nagyon időm rá a munka mellett. /mondom kissé fanyarul. Tényleg idegesített Dylan eltűnése, már egészen megszoktam a srácot./
- Oké, matracot meg szerintem fogunk találni neked.
/Közben a kölyök kis hezitálás után odajött, én pedig megdögönyöztem jó alaposan. Helyes kis kutyuli volt. Én nem tartottam állatokat, volt bennem meg a lakótársamban is elég, de ez a kölyök rendesnek tűnt, nem olyannak, aki után folyamatosan csak takarítani kell./
- Okos kutyának tűnik. Mi a neve? /pillantok fel a srácra, aztán ha válaszolt felállok és odébb sétálok, de menet közben még hozzáteszem./
- Nah de folytassuk akkor otthon, igényt tartok a teámra.
/Ezzel ha kellően messzebb értem ismét átváltozom, az egész folyamat még mindig nem kellemes, a csontropogás és izomnövekedés azonban hamarosan befejeződik és hatalmas hófehér szárnyaimmal csapok néhányat elégedetten, élvezve ahogy a légáramok jeges vihart kavarnak. Aztán lehajolok, nem törődve vele, hogy a hó megolvad ott, ahol a bőrömhöz ér./
- Gyere, elviszlek. /mennydörgöm és úgy maradok, amíg fel nem száll a blökivel együtt és elhelyezkedik. Kezdem magam hülyén érezni, hogy folyamatosan embereket szállítok, mint valami nonstop sárkány járat, de ez van.
Aztán ha nagyjából stabilnak tűnik akkor egy hatalmas szökelléssel elrugaszkodok a földtől és hamarosan már a levegőben szárnyalunk egyenesen a házam felé./

(145)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.17.]

- Hát elég fura terv lenne, de nem lehetetlen. -/ Mondom elgondolkodva. Aztán viszonzom a mosolyt. /- Mondjuk ebben a világban nekem eddig minden fura. A sárkányok meg nem ártatlanok, nem azok a tipikus plüsslények. De nem is olyan vérengző fenevadak mint azt elsőre hinné az ember. De nem győzködlek. -/ Tartom fel a kezeim és megint mosolygok. /- Egy teának pedig én is örülnék, aztán majd meglátjuk mit eszünk./
- Tényleg okos. Néha olyan, mintha értené amit mondok. Manó a neve. Most meg van komolyodva, de amúgy olyan mint egy bohókás manó.
/ Aztán a lány újra felölti a pikkelyeit, és most ő lesz a taxi./
- Köszönöm.
/ Mondom neki még mielőtt felülök. Manó most nem trappol végig a szárnyakon, mert nem hagyom, nehogy megsértsen a karmaival egy érzékeny területet. Újra a kabátomba gombolom Manót és felszállunk. Ez úttal hanyagolom a repülős beszólásokat, mert még a végén Nym lelökne a hátáról. /

(45)