Shiotome völgy

[Caridwen]

Polimetron közelében a tenger felőli oldalán egy nagy hegység tör a magasba. Ennek a hegységnek egy békés pontja a tágas völgy, ahová hatalmas kőkapun át tudnak eljutni az alakváltók a városból. A hatalmas hegyek óvón ölelik körbe a rétet, ahol gyakran tartanak ünnepségeket, vagy egyszerűen csak vonulnak ide ki a gyerekek játszani az idilli tájra.
A hegyekből eredő tiszta vizű folyó szeleteli több részre a rétet, de még így is marad bőven hely bármihez, és a piciny hidak, amik összekötik a földrészeket csak még barátságosabbá teszik a látképet.

[Caridwen]

*Alva - 2900. augusztus 25.*

/Már pár napja terjedt a híre, hogy az Illúzió Társulat meglátogatja a várost és egy hatalmas nyárvégi előadással szórakoztatja az alakváltókat. Szinte mindenki erről beszélt, az előző előadásuk ugyanis fergetegesen jól sikerült, és azóta is rajongott értük a közvélemény.
A nővéred is ragaszkodott hozzá, hogy mindenképpen menjetek el, a táncosokat ismét látni akarta, akiket legutóbb is hatalmas rajongással nézett. Valóban remek és színvonalas műsort adtak legutóbb, habár a rajongás, amivel egyesek körbevették őket már-már rémisztőnek hatott.
De végül a nővéred csak rávett, meg a táncosok talán téged is érdekelhettek, így megindultatok reggel. A testvéred arcán régen nem láttál ekkora lelkesedést, mint most. Jó volt ránézni és látni mennyire örül ennek a kis kiugrónak.
Amikor megérkeztetek a völgy bejáratához láttátok a hosszú kígyózó sort, de Eledyl ragaszkodott hozzá, hogy várjátok végig. Végül jó egy óra ácsorgás után meg is vette a jegyeiteket és az arcán üdvözült mosollyal nyújtotta át neked a tied./
- Végre megvan! Annyira örülök Alva! Meglátod csodálatosak lesznek! /lelkendezett, aztán át is jutottatok a két hatalmas kidobóemberen a kisasszonyig, aki lehúzta a jegyeiteket, majd elmagyarázta melyik lesz a helyetek és hogy még van fél órátok az előadásig./
- Én elmegyek szerzek valami inni meg ennivalót. /mondta Eledyl és meg is indult az adott irányba.
Egy pillanatra mintha olyan érzésed támadna, hogy valaki figyel téged, de a hatalmas tömegben nem lehet biztosan megállapítani, meg persze az is lehet rosszul érezted.
Rajtad áll elfoglalod-e a helyeiteket, vagy elmész körbenézni esetleg a vöröses fényben izzó sátorban./

[Alva]

/Amikor meghallottam, hogy a Illúzió Társulat újra fellép, nagyon érdekelt, hogy most milyen produkcióval rukkolnak elő. Viszont abban a pillanatban, hogy mindezt kedves nővérkém kötelező programmá alakította, amiről nem lehet semmilyen kifogással sem kibújni, így már annyira nem feküdt nekem a dolog, hogy elmenjek. A Nagy Közös Családi Program./
+ Jah persze! Egyedül én szívok itt. +
/Apának be kellett mennie az kórházba, mert most jött meg az egyik leendő befektető, aki azt a részleget támogatnál, aminek ő is a gyógyszerfejlesztő tagja. Bátyám, meg sajnos nem tudott szabadnapot kérni az új főnökétől. Akit legszívesebben megfektetne, de ez egy másik történet./
+ Szóval, igen. Egyedül én nem tudtam semmit kitalálni, hogy ellógja a kötelező programról. +
/Egy hanyag vállvonással reagálok, amikor Eledyl elmegy italokért./
- Felőlem?! Nekem hideg ásványvizet hozz!
/Mondom neki még távoztában, majd a furcsa érzést magam mögött hagyva, hogy figyelnek, elindulok a székeink felé, hogy ne foglalják el előlünk. Néha meglepődőm magamon, mennyire jó fej vagyok a nővéremmel szemben is.
Lehuppanok a székembe, majd a mellettem lévő székkarfájára felteszem combom, ami Eledylé lesz, hogy a lábam kényelmesen lógjon le, eközben az ugyan azon az oldalon lévő kezem a térdemen pihentetem. Míg a másikat ölemben. Szerencsére elhoztam magammal a zenelejátszómat, így nem kell, a zsivajt hallanom még elcsendesedik a tömeg. Zenéimbe merülve várok./

{1}

[Caridwen]

*Alva - 2900. augusztus 25.*

/Már egy jó ideje hallgatod a zenét, mire a nővéred végre visszatér, elhozva az ásványvizet, amit kértél, magának pedig egy nagy üveg üdítőt és egy hatalmas doboznyi energ-et. Ezzel téged is megkínál, amikor leül melléd.
Láthatóan nagyon izgatott, amikor hozzád szól, akkor is ezt szűrőd le a szavaiból./
- Már annyira várom! Emlékszel a tavalyira? /pillant rád érdeklődve, majd vesz egy nagy adag energet a dobozból és álmodozva folytatja is./
- Tudod, régebben én is szerettem volna egy cirkuszhoz csatlakozni... Van valami annyira vonzó, ebben a fényben, a csillogásban! Ha belegondolsz, hogy ennyi ember néz téged, ennyien mind csak rád kíváncsiak. /mondja elálmodozva.
Aztán rád néz, kissé kutató a pillantása, mint akiben olyan merül fel, ami eddig még soha./
- Te nem tartoznál közéjük? Mármint soha nem vonzott az efféle tánc? Persze tudom, neked a harcművészet volt az igazi, de mégis... Van ebben is valami gyönyörű, nem? /kérdi várakozón.
Nem tudod mire ez a nagy beszédesség tőle, habár soha nem volt egy néma, de ennyire közvetlenül rég beszélgetett veled, inkább mindig anyáskodóan viselkedett.
Aztán megérzed ismét azt a fura bizsergést a tarkódon, mintha valaki téged figyelne, de nem tudod belőni honnan, vagy azt miért. Csak ott van, akár valami idegesítő apróság a tudatod peremén, amivel nem tudsz mit kezdeni./
- Eh, alig várom, hogy kezdjenek már! /sóhajt föl a nővéred és várakozóan fürkészi a vörös fényben fürdő színpadot./

[Alva]

/Elveszem az ásványvizet, de az energ-et visszautasítom. Megfordul a fejemben, hogy hallgatom tovább a zenét, ugyan azon a hangerőn, mint eddig, de aztán, lejjebb veszem a hangerőt, hogy halljam is amit mond. Bár látszólag az üdítőm elfogyasztásával vagyok elfoglalva, így nem is látja, hogy milyen pofákat vágok, miközben beszél./
+ Nem. Nem volt valami jó ötlet, hogy lehalkítottam a zenét. +
/Miután befejezem az ivást, amit szépen lassan addig húzok, még ő beszél, türelmesen rácsavarom a kupakot, és kiveszem a füleseket a fülemből. Kérdőn nézek rá./
- Mondtál valamit?
/Teszem fel teljesen ártatlanul a kérdést, majd látom, hogy az arca megváltozik és olyan irányba halad, amiből azt következtetem, hogy itt az ideje a viccet félre tenni, mert a végén nem kapok kimenőt még a nyár végére sem./
- Vagy csak hallucináltam, hogy azt mondtad, hogy bohóc akartál lenni?
/Sajnos nem tudom megállni, hogy ne vágjak vissza, mivel nem kellett volna felvetnie a küzdősportot./
- Nyugi, sikerült! Nem kell egy ilyen Társulathoz sem csatlakoznod!
/Elveszem a lábam a székéről, hogy kényelmesebben elférjen. Félig lecsúszok a sajátomban, és ölembe teszem az üveget.
Zavar, hogy valaki ennyire figyel engem. Általában a nővéremet szokták megnézni alaposan, hiszen nagyon szép és hozzám képest igen nagy szíve van. Nem emlékszek arra, hogy valaha ilyen lett volna, mint én. Inkább hasonlít anyára. A ruháját is igen gondosan válogatja meg. Most is egy csinos vékony pántú, térdig érő vajszínű, fehér virágmintás ruhában van, hozzá egy a régi időkre emlékeztető saruban van. Hosszú haját egy fehér szalaggal lazán kötötte össze, hogy jobban feldobja a kinézetét egy hosszúkás gyöngyökből készült nyakláncot és gyöngy-fülbevalót vett fel. Bárki ránk néz, nem hiszi el, hogy testvérek vagyunk. Rajtam egy rövid sötétkék farmernadrág, egy futó-felsőre emlékeztető, a lapockát szabadon hagyó, de garbós fekete felső van. Egyetlen kiegészítő van -a jobb csuklómon-, a sulink kosárlabda csapatának emblémájával ellátott csuklóvédő. Lábbelim, egy egyszerű tornacipő. Eléggé lebarnultam most a nyáron és hajamat még jobban kiszívta a nap sugara, de csak néhány részen, most olyan, mintha meliorztattam volna a rövid, hátrafésült hajamat.
Míg ö nyugodtan elmehetne modellnek, addig én a szálkás testemmel legfeljebb valami sportszert mutathatnák be, amin nem látszik a felsőtestemtől felfelé semmi. Rajta semmilyen felesleg, vagy túlzottan megmunkált izom sem látható. Rajtam meg épp ellenkezőleg, még apró kockáim is vannak a hasamon, igaz egyik sem olyan, mint ha konditerembe járnék gyúrni, azt nem is szeretném. Csak egy vak nem venné észre, hogy valamilyen sportot űzők. Bár kevesen mondanák meg, hogy mit is.
Azt hiszem, igen nagy fejmosást fogok kapni, ha nem leszek egy kicsit engedékenyebb. Túl sok időt töltöttem el a falkával, hogy most mindenre harapok./
- De ha tényleg komolyan gondolod ezt az egészet, akkor miért nem valósítod meg az álmod?
/Egy nagy sóhajtással kísérem, miközben rá nézek újra./
- Nem tart vissza senki! Apáék is biztos örülnének neki.
+ Rólam nem is beszélve! Legalább megszabadulhatnék tőled! +
- Engem nem vonz ez. Éppen elég, az ami a fellépések alatt van. Nem akarok magamból bohócot csinálni! Ott is elég sok a nézőközönség. Minden apró mozdulatodat figyelik, nem e hibázol.
/Iszok megint egy kortyot a vízből. A füleseket, meg beleakasztom a fülembe, biztonság kedvéért, hátha szükségem lesz rájuk az előadás alatt, de a zenét lekapcsolom teljesen./
- Persze, hogy van benne valami vonzó, különben nem jönne ennyi ember ide megnézni.
/Vállat vonok./

{2}

[Payne Sodmactire]

*Alva - 2900. augusztus 25.*

/Az ember mindig vágyik egy kicsit valami olyanra, amit nem érhet el igazán, ami nem lehet teljesen az övé. Talán ezért szerettem annyira a cirkuszt. Volt valami csábító abban, amikor körötted a tömeg egy emberként vett levegőt, ahogy a szívük veszett dobbanásai alapján tudtad mikor ugrik el a tornász hihetetlen elszántságról téve tanúbizonyságot. Ez nem az én helyem volt, mégis ide húzott a szívem. Illetve csak annyira, amennyire minden más tiltott gyümölcshöz.
Habár valószínűleg el sem jöttem volna, ha Theana a főnöknőm nem állít be kora reggel. Éppen a földön feküdtem, körülöttem mindenhol villogtak a hólófelvevők, éreztem a gépek remegését a bőrömön.
Theananak volt egy nagyon jellegzetes járása, és ahogy végigkopogott a szobámhoz vezető folyosón azt is tudtam már, hogy ideges, különben nem rohant volna ennyire hozzám. Mivel nem akartam tovább húzni, elraktam a whiskys üveget és kinyitottam az ablakot is, habár a szivarfüst így is kellemesen bódítóan lengte be a szobát. Kinyitottam neki az ajtót, mielőtt kopogott volna. Tudtam zavarja amikor ezt csinálom, de annyira azért nem érdekelt. Továbbra is csak egy bő férfiinget viseltem, ha idegesíti úgyis szól érte.
Végül lecsapott az asztalomra és közölte, hogy hozott jegyet, azt szeretné, hogy készítsek tudósítást az Illúzió Társulat legújabb előadásáról, amit Polimetron mellett fognak megtartani. Valószínűleg láthatta a kétkedést az arcomon, de persze beleegyeztem, szerettem a cirkuszt valami megmagyarázhatatlan rajongással, ahogy a motorozást is szerettem. Persze az Marrokhoz kötött, az ő bandájukhoz az alsó szinteken... De most nem akartam rá emlékezni. Meghúztam az italt és átvettem a jegyet megígérve, hogy összekapom magam és hétvégére ott lesz a riport az asztalán. Könnyeden szalutáltam neki, amikor kifelé ment, habár azt hiszem nem látta, mert elég gyorsan elrobogott, talán hátra sem nézett sietős léptei alapján.
Így kerültem most ide. Ahogy a tömeg egy emberként áramlott befelé éreztem azt az izgatott kipárolgást, azt a keserédes aromát, ami izgatott bőrükből áramlott elő. A kidobók mély hangja végigmorajlott rajtunk mire átadtam nekik a jegyem. Nem tetszett a szaguk, enyhe fémes aroma színezte az erős kölnit, amit magukra borítottak. Akkor döntöttem el, hogy jó lesz figyelmesnek lenni. A nő, aki nagyon alaposan megmagyarázta merre kell mennem úgy csipogott, akár egy ijedt madárka, de csak biccentettem neki le sem véve a napszemüveget az arcomról.
Magabiztosan haladtam a sorok között megnyugtatott a energ és édes italok bódító illata amibe a vadállatok kesernyés aromája vegyült. Aztán elértem a helyemhez és megálltam egy pillanatra, amikor veszekedés foszlányaira figyeltem fel./
- Annyira igazságtalan vagy Alva! Pedig én megfogadtam, hogy megpróbálok kedves lenni veled, hiszen a húgom vagy, de te egyszerűen nem hagyod! Mindig csak bántasz, pedig én annyira szeretlek! Elhozlak ide, és bohócnak nevezel! Annyira igazságtalan vagy, pedig annyit tettem érted! /hadarta sírósan egy csengő női hang, majd kicsit jobbra léptem, amikor meghallottam a fapadlón koppanó lépteket, ahogy felugrott a székéből és elrohant. Kissé felvontam a szemöldököm, habár a napszemüveg valószínűleg takarta a pillantásom, aztán helyet foglaltam, ha a szaga alapján, ha jól lőttem be a dühös nő haragjának tárgya mellett./
- Nos azt hiszem egy rajongóval kevesebb lesz ma az előadáson. /mondtam, miközben hanyagul levetettem magam a székbe. Bőrbe öltöztem a nadrágon a top és a bőrkabát is kellemesen simult rám, habár az oldalamra tetovált krakent szabadon hagyta a hanyag ruházatom. A főnök pont az ilyen ruhák miatt szokott sírni, de többnyire magasról teszek rá. Ha szereti a cikkeim szeresse azt is, ahogy írom őket./
- Remélem nincs harag, de nem tudtam nem meghallani a vitátokat, a nővéred kissé hangos. Mindig ilyen, vagy csak a cirkusz hangulata, hogy cirkuszt rendezzen? /fordítottam a fejem a lány felé, amerről a szíve ütemes dobbanásai elértek hozzám. Az illata kellemes volt, egy árnyalatnyi falkaszag övezte, ami felkeltette az érdeklődésem. Aztán a porondon motozó embereket hallgatom kicsit, mielőtt hozzátenném./
- A nevem amúgy Payne, örvendek a szerencsének Alva, ha jól értettem. Kíváncsi vagyok a cirkuszellenes véleményedre, ha lesz kedved hozzá. /mondom továbbra is a "porondot figyelve" volt valami ismerős illat, de nem tudtam beazonosítani hol éreztem utoljára./

(1)

[Alva]

*Payne*

/Csendes szemlélőként hallgatóm végig nővérem kirohanását. Amikor lehuppan mellém egy idegen nő, még ásítok is egyet./
- Miért lenne harag? De amúgy az a hely foglalt!
/Jegyzem meg félhangosan, majd magamban hozzáteszem./
+ Legalábbis, ha visszajön Eledyl. +
/Végigmérem a mellettem ülő alakot, tetőtől talpig, miközben hallgatom, hogy mit fecseg, tetszik a szerelése, de az igazi bőrt nem húznám fel, hiszen nem készítenek emberből, az állatok meg nem erre valóak. A műbőr meg olyan, mintha alkoholmentes gwart innál!/
- Ha egy ilyen kis semmiségen, ennyire kiborul, akkor valóban kevesebb lesz egy nézővel a mai előadás. De ne aggódj, már kifizette a jegyet, szóval nem lesz kára a társulatnak emiatt.
/Egy kicsit hosszabb ideig időzök el a tetoválásán, majd tekintetemet én is előre szegezem, kis ideig nem mondok semmit, majd ugyan azon a hangszínen folytatom mint eddig./
- Egyébként üdv Paye! Igen, Alvának hívnak. A cirkuszellenes véleményem pedig, olyan, mint a többi teremtményé. Senki sem szereti, ha hisztiznek mellette.
/Vállat vonok./
- Vagy neked más a véleményed?
/Bár ritka, hogy ennyire fesztelenül beszélgetek egy idegennel, de még mindig jobban kijövök vele, mint a nővéremmel.
Elgondolkodom, hogy mivel tudnám majd lecsendesíteni otthon, de egyenlőre halvány lila kunsztom sincs./


{3}

[Payne Sodmactire]

*Alva - 2900. augusztus 25.*

/Veszek egy parányi levegőt beszívva az illatokat és valóban nagyon tömény itt a távozó nő illata./
+ Fene az egészbe, a másik székbe akartam ülni....+
/Halovány düh fut végig rajtam, de az arcomra nem ül ki persze, soha nem mutattam ki az érzelmeim, nem most fogom elkezdeni. A szavaim könnyedek voltak, amikor megszólaltam./
- Hmmm elnézést. Itt ülök a túl oldalon, szóval, ha a nővéred visszatér visszaadom neki. De innen jobb a kilátás. /mondtam enyhe szarkazmussal, de ez csak saját magamnak szólt és csupán árnyalatnyi fűszer volt a hangomhoz./
- Én aztán nem aggódok. nem vagyok tagja a társulatnak, szóval nem hozzám folyik be a pénz. Habár be kell vallanom nem lenne rossz befektetés egy ilyen cirkusz... /gondolkozok el, de hamar folytatom/ De nem adófelügyelőnek vagyok itt. Írnom kell az előadásról.
/Kissé hátradőlök a fejem megtámasztva a támlán és leveszem a napszemüveget megdörzsölve az orrom. Kissé sok az illat, de már megtanultam élni a városban is, ennyi nem fog megártani.
Kinyitottam a szemeim, habár ez nem jelentett semmit, az örök homály most sem tűnt el. A pillantásom azonban a plafon felé fordítottam, amikor válaszoltam a lánynak./
- Nos hasonló véleményen vagyok. Habár többnyire magukra hagyom a füstölgő embereket, had nyafogják ki magukat... Velem ne hisztizzen senki, csinálják egyedül. /vonok vállat. Ezt szoktam, ha a főnököm nyafog valami miatt, akkor is. Elvonulok egy whiskyvel amíg előadja a triádát és közben bólogatok, ha hallom, hogy megakad a hangja./
- De amúgy nem ez a véleményed érdekelt volna... Mint említettem firkász vagyok. Az Illúzió Társulatról kell írnom. Gondoltam, ha már így belecsöppentem a családi drámába és pofátlan mód még zargatlak is, akkor már a munkám is végzem kicsit. /mosolyogtam rá és arrafelé néztem, amerről a szíve dobbanásait hallottam, persze kicsit feljebb, amerre a szemét sejtettem. Az emberek többségét zavarta, ha nem néznek rá miközben vele beszélnek, ezt már volt időm megtanulni. Habár az se nyerő, ha a mellüket bámulod, ezért a szívhang figyelése se nyerő, higgyetek nekem./

(2)

[Alva]

*Payne*


/Kicsit zavar ugyan, hogy ez az alak egész eddig engem figyelt, és most itt ül mellettem, de nem mutatom, hogy problémám lenne vele. Hiszen jobban kijövök vele, alig pár perces ismerkedés után, mint a nővéremmel, egy az eddigi életem alatt./
- Semmi gond.
/Vetek egy futó pillantást a nőre./
- Szerintem egyáltalán nem éri meg egy cirkuszt üzemeltetni. Abból élni, hogy másoknak mennyire tetszik a munkánk, vagy sem, szerintem nem éppen kifizetődő.
/Hanyagul vállat vonok, miközben elfolytok egy ásítást./
- Ráadásul, mindezt úgy, hogy közben bohócot csinálnak magukból a társulat tagjai.
/Elkezdem babrálni az üveget, hogy igyak egy újabb kortyot, mielőtt folytatnám./
- Persze ez teljesen szubjektív vélemény, és nem használható fel egyetlen cikkhez sem.
/Nézek rá közönyös ábrázattal./
- Talán kérdez meg olyan embereket, aki objektíven tud nyilatkozni erről a cikkedhez. Vagy kérdez meg olyanokat, akik vagy építőjellegű véleményt tudnak adni, vagy akik nem kérnek érte semmilyen juttatást.
/Lecsippentek egy hajszálat a nadrágomról, miközben alaposan megfigyelem, kié is lehetne. Most, hogy nem fecsegek feleslegesen, kicsit úgy érzem, mintha a falka egyik tagja ülne mellettem. Pontosabban azt a furcsa bizsergést érzem, amit a közelükben szoktam. Szemem sarkából újra végigmérem a nőt./
- Ami a családom problémáit illeti, örülnék ha elfelejtenéd, mert nem tartozik rád. Sőt senki másra, így nem is akarom, hogy megjelenjen egy esetleges cikkben.
/Nem mintha különösebben meghatna a dolog, viszont ezzel még jobban kiakadna Eledyl, aminek a levét újfent én szívnám meg./
- Bár valószínűleg egyik füleden be, a másikon meg ki megy amit mondok. Hiszen a firkászok egyike sem arról híres, hogy diszkrét lenne, vagy nem ütnék mások dolgaiba az orrukat.
/Magam mellet elengedem a kosza hajszálat, hogy szabadon essen le a földre. Közben szememmel figyelem szabad zuhanását./
- Egyébként melyik újságba írsz?


{4}

[Payne Sodmactire]

*Alva - 2900. augusztus 25.*

- Hmmm érdekes vélemény, habár szerintem nekik egész jól megy. /biccentek a fejemmel hanyagul abba az irányba, amerre a porodról hallom a motozást./
- Nem néznek ki csórónak és nem hiszem, hogy a zsebmetszésből élnének meg, amíg a társulat előad. Sőt az a sor, amit végigálltam szintén nem arra utal, hogy csődbe akarnának menni. /somolygok továbbra is./
- Bohócot? Miért, mert kiállnak az emberek elé? Szóval szerinted mindenki bohóc, aki nyíltan felvállalja a tehetségét és emberek előtt be is mutatja? /vonom fel a szemöldököm az irányába fordulva.
Aztán csak egy féloldalas mosoly ül ki az arcomra, majd meg bírom ki, muszáj felnevetnek./
- Nos azt hiszem, akkor te a kettes kategória vagy. Gondolom baromira nem érdekel, de kétféleképpen válaszolnak arra az emberek, hogy újságíró vagyok. vagy begerjednek, mint gímszarvas ha a suta után rohan tavasszal, vagy pedig hárítanak és kikötik, hogy véletlenül se használjam fel, amit mondanak...
/Tűzöm bele a napszemüvegem szárát a bőrfelsőm mély dekoltázsába, majd ismét a plafon felé fordulok lehunyva a szemeim./
- Tudod minden vélemény építő jellegű, a tied is. Ha csak azokat írnám meg, akik rajonganak az Illúzió Társulatért és a cirkuszért, hát hányingerem lenne magamtól, olyan unalmas és egysíkú lenne minden írásom... Az ad ízt és zamatot valaminek, ha feszültség van benne, véleménykülönbség, egy kis élet. Poshadtvizszerű unalomban élni olyan, mint nedves szivarra gyújtani, baromság. /vonok vállat.
Aztán hallva a továbbiakat ismét felkacagok, habár a tartásomon nem változtatok csak a kezem a szívemre rakom./
- Noh de kérlek Alva, ez itt mélyen belül fájt! Én a tisztességes firkászok kihalóban lévő fajához tartozom! De viccen kívül, ha nem akarod, hogy írjak arról, amit mondasz nem fogok, ennyi. És ne légy kis naiv, a családi drámátok nem egy akkora cucc, hogy ezt írjam meg, egy másik cirkusz miatt jöttem.
/Aztán ha már itt vagyunk egy bűvészes mozdulattal elővarázsolok a bőrzsekim zsebéből egy névjegyet és oldalra nyújtom abba az irányba amerre ül./
- A Napjaink Szemének. /nyújtom felé a névjegyem. Ha nem veszi el, akkor csak könnyeden lepöckölöm a sorok közé./

(3)

[Alva]

*Payne*


/Vállat vonok. Lapos pillák alól szemlélem a környeztetem./
- Nem igazén érdekel, hogy megy soruk. A nővérem miatt vagyok itt. Nem izgat, hogy azt a pénz amit bezsebelnek, mennyire tudják vissza forgatni. De pusztán abból levonni egy ilyen következtetést, hogy sokan nézik meg őket, nem egyenértékű azzal, hogy a kiadásaikon felül milyen profitra tudnak szert tenni, és az nyereséges e.
/Nyújtózkodom egy sort, aminek köszönhetően megropognak az megmozgatott végtagok./
- Igen, arról beszélek, hogy bohócot csinálnak magukból! Ha csak a közönségnek játszik valaki, akkor nem több egy cirkuszi majomnál.
/Felhúzom magam a székben és előrehajolok, hogy rátámaszkodjak a térdeimre./
- Én mindig csak második vagyok.
/Mondom kisvártatva, de utána nem szólalok meg. Elveszem a névjegykártyáját, és elteszem a zsebembe. Viszont ha nem kezdődik el az előadás, akkor fogom magam és lelépek, megkeresni a nővérem, mielőtt valami bajba keverné magát./


{5}

[Payne Sodmactire]

*Alva - 2900. augusztus 25.*

- Oké kétkedő kisasszony, ahogy gondolod.
+ Habár az ennyire negatív hozzáállás hidd el nem vezet jóra. +
/Azonban csupán csak hátradőlök a helyemen és úgy döntök nem zargatom a farkasszagú lányt. Jobb lesz neki is, ha nincs akivel összevesszen, és én sem koptatom hiába a számat.
Kezdett kellemesen meleg lenni így levettem a zsekim, így tudtam a karomon is látszik már a két arc, a mosolygós és szomorú maszk. Habár a külső továbbra sem érdekelt, minden idegszálam a porond felé fordítottam, hogyha már a szomszédságom nem bizonyult túl közlékenynek.
Aztán végre kezdtek... Hallottam, ahogy egy pánsíp lágy dallama végigvibrál a termen szépen lassan elcsendesítve a közönséget, Néhány izgatott hangocska még fel-felrebbent, mint tétova madár, de aztán már csak a síp maradt. Aztán akár a tóba dobott kő az előadók szívének lágy dobbanásai töltötték meg a porondok. Olyanok voltak akár a tóba dobott kövek a hang körbehullámozta őket kirajzolva a mozgásuk, mindent elmesélt az a könnyed magabiztos dallam.
Lenyűgözve figyeltem milyen egy ritmusra dobban a szívük a zenével, mintha együtt mozdulnának, mintha az egész egy hatalmas zeneszám lenne, és az emberek lennének az apró hangjegyek benne.
Csak könnyeden hátradőltem a plafon felé fordítva a pillantásom és élveztem az előadást./

(4)

/Már éppen mennél, amikor hirtelen elhalnak a fények és sötétvörös homályba burkolózik a csarnok. Aztán lágy zene csendül fel és bevonulnak az artisták. A mozgásuk olyan könnyed, mintha úsznának, ahogy először valami bonyolult táncba kezdenek, majd egyre feljebb és feljebb emelkednek egészen amíg el nem érik a létrákat a magasban. Aztán az egyik zuhanni kezd de mielőtt földet érne kinyitja a szárnyait és magasra reppen, erre a másik is mellé esik és együtt szárnyalnak, de mintha a repülésük is egy tánc lenne, pörögnek ugranak és szaltóznak hihetetlen könnyedséggel mind az égben, mint a földön. Van valami magával ragadóan szép az egészben./

[Alva]

*Payne*


/Mivel elkezdődik az előadás, így kényelembe helyezem magam a széken, már amennyire egy ilyenbe lehet kényelmesen ülni. Nem vagyok kényes, már hozzászoktam a természet lágy ölén lévő éjszakázásokhoz, ha a falkával vagyok, sokszor nincs rá lehetőség, hogy ágyban hajtsam nyugovóra a fejem. Bekapcsolom a telefonomon a felvételt, de hogy ez ne szúrjon szemet, senkinek sem, a kapott névjegykártyát húzom el előtte, mintha csak beolvasni akarnám a memóriába. Nem kalózkodni akarok, csupán, megakarom mutatni majd kis hólókivetítőjén Eledylnek, hogy mit hagyott ki.
Ahogy eszembe jutnak a többiek az eddigi hangulatom kicsit nyomottabb lesz. Bár sokat voltam velük mostanában, hiszen nem volt suli, és az edzések is sokkal ritkábban voltak megtartva, mint év közben. Ennek ellenére már hiányoznak. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy soha nem fogok közéjük tartozni. Legtöbbször én keresem fel őket, ők alig jönnek Polimetronba, vagy alig hívnak fel, hogy hol vagyok és mit csinálok, nem e érek rájuk.
Az egyetlen dolog ami most mégis eltudja terelni a figyelmem, az az előadás, amit csendben ülök végig. Sok új ötlettel állnak elő, a legutóbbi fellépésük óta. Fejlődnek! Vannak olyan mozdulatok, amik egy új ötlettel inspirálnak, hogy megvalósítsam majd a legközelebbi versenyen. Ezért úgy érzem, hogy már megérte eljönnöm./


{6}

[Payne Sodmactire]

*Alva - 2900. augusztus 25.*

/Amikor hallom a lágy kattanást, ahogy a lámpák felkapcsolódnak kicsit olyan, mintha álomból ébrednék. Eddig minden idegszálammal a tornászok mozdulataira összpontosítottam a zene és a produkció tökéletes egységére. Szinte el is felejtettem, hogy itt ücsörgök egy székben és cikket kell majd írnom erről az egészről.
Amikor a rövid szünet miatt mindenki mozgolódni kezd, úgy érzem, mintha pár perc lett volna csak az egész, de végigsimítva az órámon rájövök, hogy majdnem egy óráig tartott az artisták része.
+ Ki hitte volna... nagyon ügyesek. +
Elégedetten mosolygok, máris kezd megfogalmazódni a szöveg a fejemben. A merengésemből egy kemény férfihang ránt vissza szinte azonnal. Éreztem a közeledtét, de azt hittem csupán egy újabb barom, aki át akar furakodni, hogy valami ennivalót vegyen, amivel betömi a száját./
- Alva és Eledyl? Lennének olyan kedvesek velem jönni? /áll meg előttünk, mire a szavai irányába fordulok. Eltart egy pillanatig, míg kapcsolok, hogy rossz széken ülök, amiket névre foglalnak, ezért kevert össze. Fogalmam sincs hasonlítok-e a mellettem csöndesen ücsörgő lányra, de úgy tűnik igen, vagy csak a barom nem tud felismerni senkit.
Minden esetre amint beleszagolok a levegőbe elfog valami gyanús bajsejtelem. A fickónak is igen erős vérszaga van, és falkaszaga. Az utóbbi jóval gyengébb, a vér még majdnem friss lenyomat. Kezd nagyon nem tetszeni ez a hely. Az eladás lenyűgöző, de a riporter azt súgja bennem valami mégsem stimmel. Vagy pusztán a józan ész.
Így még mielőtt a lány bármit reagálhatna, gyorsan válaszolok./
- Igen, én vagyok Eledyl, a húgocskám pedig Alva. /Azzal oldalra is dőlök, hogy átkaroljam a lányt, de pusztán azért, hogy egészen halkan odasúgjam neki. A szám alig mozog és reménykedek a fickó nem veszi észre./
- Valami nem stimmel vele vér és farkasszaga van. /Azzal újra hátra is dőlök a hang irányába fordulva./

(5)

[Alva]

*Payne*


/Ahogy az utolsó hang is elhalkul és kigyulladnak a fények kikapcsolom a felvevőt. A szünetre soha senki sem kíváncsi. Egy sóhaj kíséretében kinyújtózkodom végtagjaim. Pont ebben a pillanatban, és testhelyzetben jön oda egy izomagy, hogy akadékoskodjon.
Mielőtt megszólalhatnék, a mellettem ülő nő kezébe veszi az irányítást. Így csak csendben nézek az ürgére, majd lapos pillantásokkal a nőre, amikor sutyorog./
- Rájöttem, hogy te az a fajta vagy, aki minden kis fincsi sztorira harap.
/Megropogtatom a nyakam, ha nem húzódik el, akkor összekoccan a fejünk is./
- Mégis miért kellene magával mennem? A jegyeket kifizettettük és nem csináltunk semmilyen rendbontó tevékenységet.
/Kezeimet ölembe ejtem vissza, de ezzel csak azt csinálom voltaképp, hogy mobilomat teszem zsebre./
- Arról nem is beszélve, hogy hova. Azzal ne is foglalkozzon, hogy bemutatkozik, mert nem különösebben érdekel.
/Legyintek felé engesztelő gesztussal. Sajnos ültömben eléggé hátra kell a fejemet billentenem, hogy a férfi szemeibe nézhessek, mert innen eléggé magas./


{7}

[Payne Sodmactire]

*Alva - 2900. augusztus 25.*

/Csak rendületlenül mosolygok, mert habár nem látom a fickó arcát biztos vagyok benne, hogyha még ennél is többet sugdolóznánk, akkor azt csak a vak nem látná... Szóval csak hallgatom a "húgocskám" közben próbálom beazonosítani a falkaszagot, ami körülveszi a fickót. Nah nem mintha olyan sokat jártam volna a farkasok között... Köszönöm, bőven elég volt, ahogy Fekete Hold kezelt. Apám lehet lelkesedett, de nem hiszem, hogy sokáig tartott volna a kaland, hogyha tönkreteszem a kapcsolatot a párjával./
- Azért, mert a főnök hívatja magukat. /dörmögi a fickó.
+ Nos ennél azért egy kicsit bővebb felvilágosításra számítottam! +
Még nem tudtam eldönteni mennyire érdekel a sztori. Oké, nagyon érdekelt, de nem akartam bajba keverni magunk, a fickó vérszaga pedig nem sok jót ígért. Nem vagyok egy teljesen elveszett kislány, de nagy harcosnak sem nevezném magam./
- Hova? Hát az irodába. /teszi még hozzá. Nem túl élénk és stílusos a hangja, a szavai alapján az izmain kívül mást nem szokott használni.
Nem engedtem a kísértésnek, úgy gondoltam az univerzumra bízom a dolgot. Döntse el Alva megy-e, elvégre én csak véletlenül csöppentem ebbe az egészbe. Habár kíváncsi vagyok mi lenne, ha visszajönne a nővére...
Vettem egy mélyebb lélegzetet, de nem éreztem a közelben, az idősebb lány illatát, így kissé ellazultam. Jobb lenne nem most szétesni./

(6)

[Alva]

*Payne*


/Miközben felvonom egyik szemöldököm, és azzal a tekintettel nézek a kopaszra, mintha egy fura bogarat látnék, most életemben először, az agyam ezerre szánkázik, egy épkézláb magyarázat után, hogy az ilyenek mégis, hogyan életképesek?/
- Aham.
/Jegyeztem meg, nagyon tömören, miután a férfi közölte velem, hogy "csak mert és kész"!
Ránéztem a mellettem ülő nőre, hogy jobban tanulmányozhassam, miért is hiszi ez az ostoba, hogy testvérek vagyunk, amikor ez nem valós./
- Szerinted az ö iq-jához képest én mennyit keresnék?
/Bökök hüvelykujjammal az izomagy felé. Többi ujjam, lazán ökölbe görbül. Felkelek a székből és egy hatalmasat nyújtózkodom, amit egy ásítás is kísér./
- Sokszor csodálkozom azon, hogy az életben ezek a fura bogarak, hogyan élték túl az evolúciós fejlődést.
/Ránézek újdonsült testvéremre./
- Neked mi a véleményed?
/Igen, úgy beszélek mintha nem is lenne itt az izomkolosszus. Méltán bizonyította, hogy nem több egy tárgynál, így bennem sincs ingerencia, hogy többnek kezeljem. Még a választ várom iszom egy kortyot az italomból./
- Sétáljunk egyet, már teljesen eluntam magam az ülésben.
/Nyújtom Payne felé a kezem./
- És ha már úgyis erre adtam a fejem, legyen boldog ennek a mamlasznak a gazdája is, hogy meglátogatjuk.
/Ha elfogadja a segítséget, felhúzom az ülésből, ha nem, akkor magam mellé engedem, had lógjon./
- Talán lesz egy jó napod, amiből fogsz tudni írni valamit a kis naplódba is.
/Vonom meg a vállam. Ránézek a biztonsági őrre és egy barátságos mosolyt küldök felé./
- Vezess minket a gazdidhoz!


{8}

[Payne Sodmactire]

*Alva - 2900. augusztus 25.*

/Amikor meghallom Alva szavait csak halkan felnevetek. Nem bántóan, de ezen egyszerűen mást nem lehet./
+ Egészen kedvelhető a lány. +
/Mosolyogva fordulok a hang irányába és csak egy könnyed vállvonogatás után felelek a második kérdésére, az elsőt inkább figyelmen kívül hagyom, jobb az úgy. Az izomagyat szerintem tényleg nem érdekli az egész, se a szíve, se a légzése nem gyorsult fel dühében, habár persze ez nem jelent semmit, vannak, akik hidegvérrel ölnek, de ez a fazon valahogy nagyon nem ilyennek tűnt./
- Nos nekem az a véleményem, hogy mindenkinek megvan a helye és a feladata. Aki teljesen használhatatlan valamiben, annak is lehet egy olyan előnyös tulajdonsága, amivel viszont olyan előnyre tesz szert, ami másnál jó pont lehet.
/Miután virágnyelven jó újságíróként előadtam, hogy aki síkhülye, annak ott az ereje, amiért megtartják felállok én is, amikor hallom Alva könnyed lépteit, majd a halk csontropogást, ami vagy bemelegítés a bunyóra, vagy nyújtózás./
- Remek ötlet, én sem vagyok az az ücsörgős típus. /mosolyodok el.
Azzal föl is állok a vállamra kanyarítva a bőrdzsekim. Még mindig kellemes az idő, nincs kedvem fölvenni. Akinek gondja van a tetoválásaimmal, az szóljon, illetve inkább hallgasson, vagy nem leszünk jóba.
Aztán csak elmosolyodok megint, afféle hanyag félmosollyal, mert be kell vallanom, hogy igazából örülök a kalandnak, nagyon jó sztori is lehet ebből az egészből, főleg hogyha tényleg valami disznóság van a társulat körül./
- Felőlem mehetünk. /biccentek. Aztán hamarosan hallom is felcsendülni a férfi mély dörmögő hangját./
- Oké, akkor kövessenek. /Indul el, én pedig a lépteit és illatát követve szintén megindulok utána./
+ Kíváncsi vagyok mi lesz ebből... +

(7)

[Alva]

*Payne*


/Szeptikusan fogadom a választ. Nem mintha nem fogadnám el az álláspontját, de jelen esetben hiszem, hogy valóban előnyös lehet bármiben is ez az alak./
+ Még én is letudnám gyűrni ezt az ölebet. Mert Ő Nem farkas! Sőt hozzá képest én közelebb állok a falkához, mint ez a házi kutya! +
/Fortyogok egy sort magamban, aztán egy grimasz kíséretével le is zárom a témát, mert nem látom igazán értelmét ezen agonizálni.
Követem a férfit, a mellettem haladó nőhöz igazítva a lépteimet. A tömeget kikerüljük igen hamar, mert egy oldalsó kijáraton megyünk át, ahol a nézők nem járkálhatnak. A nagy sátort magunk mögött hagyva egy kisebb, de még így is igen terebélyes sátorhoz érünk, amit körbevesz néhány konténerszerű kocsi./


{9}

[Payne Sodmactire]

*Alva - 2900. augusztus 25.*

/Már egy jó ideje megyünk, illetve többnek tűnik, amíg valami félreeső helyre érhetnénk, és már éppen szóvá tenném, amikor hallom felcsapódni a sátorlapokat, majd a kísérünk megáll.
Újabb emberek illatát is megérzem, illetve kettőt kissé messzebb, gondolom afféle testőr szinten meg egy különöset... Veszek néhány mély levegőt, de folyamatosan valami furcsa történik... Nem tudom beazonosítani az illatot... Olyan, mintha folyamatosan változna az aroma, mintha mindig újabb adalék adódna hozzá, vagy tűnne el belőle.
Zavartan ráncolom a szemöldököm, de amikor rájövök gyorsan kisimítom az arcom és visszaveszem a napszemüvegem. Nagyjából ezzel egy időben szólal meg a fickó, legalábbis a hangja alapján erre tippelnék. Ha a mély gerincborzoló hang egy nőtől van, akkor azt hiszem gond lesz a beállítottságommal./
- Üdvözlöm önöket, nagyon kedves, hogy tudtak szánni rám egy percet, és nem is szeretném sokáig rabolni az idejüket. Gondolom egyikük sem örül, amiért a színelőadás alatt iderángattam önöket.
/Itt egy pillanatra elhallgat, közben hallom, ahogy aminket kísérő fickó erős léptei távolodnak, egészen, amíg a másik kettőhöz nem ér./
- Biztos sok kérdés felmerült önökben miért vannak itt... Ne aggódjanak, semmi szabálytalan, ennél sokkal személyesebb a dolog... Az édesanyjukról van szó.
/Itt ismét elcsendesedett, az én agyam pedig ezerrel dolgozni kezdett./
+ Nos Payne örülsz? Lehet még sincs itt semmi gubanc... De akkor vajon miért bűzlik ennyire ez az egész?! +

(8)

/Alva amikor beléptek a sátorba két szintén kétajtós szekrény méretű és intelligenciájúnak tűnő kidobót látsz meg a falnál támaszkodva, erős kontrasztot alkotva a szobát beborító könyvespolcokkal. Az üres helyeken pedig hatalmas a cirkusz életét ábrázoló plakátok vannak.
A szoba közepén elegáns antik íróasztal mögött pedig egy férfi ül és ezüstös pillantását azonnal felétek fordítja a maszk résein, amikor beléptek. Van valami nyugtalanító a pillantásában./

[Alva]

*Payne*


/Vállat vonok miután a férfi szabadkozva köszönt minket./
- Nem tesz semmit. A második része még nem kezdődött el, így nem hiszem, hogy lemaradnánk bármiről is.
/Hanyagul az egyik lábamra helyezem a testsúlyom. Tudom, hogy ugrásra készen kellene állnom, de nem érzem veszélyben magam valami miatt. Bár nem bízom meg a velem szemben lévő alakban./
- Tiszában voltam vele, hogy nem követtem el semmilyen szabálysértést Önökkel szemben, így meg sem fordult a fejemben, hogy emiatt hivatott minket.
/Ránézek a firkászra./
- A nővérem meg soha nem szokott ilyen dolgokba keveredni, úgyhogy ezt teljesen biztosra vettem.
/Vissza fordulok felé, amikor anyámat említi./
- Mit akar az anyámtól? De bármi is legyen az, sajnálom, hogy így kell megtudni, de két esztendeje már, hogy elhunyt.
/Hangom hideg és közönyös./
- Nem tudtam, hogy ismerte őt. A legtöbb alakváltó aki a barátja volt, eljött a megemlékezéskor, Önre nem emlékszem.


{10}

[Payne Sodmactire]

*Alva - 2900. augusztus 25.*

- Nos igen, igaza van kisasszony. És ha minden jól megy, akkor vissza is érnek a második felvonásra... /mondja teljes nyugalommal, de nekem nagyon nem tetszik, ahogy a szavakat ejti... Annyi gúny és harag van a szavaiban, mégis valahogy furcsán nyájas és behízelgő...
Aztán amikor rájövök, hogy a "húgom" rólam beszél, akkor az irányába pillantok, majd végül én is odaszólok a férfinak./
- Nos igen, igyekszem mindig a lehető legjobban viselkedni. /próbáltam kedvesnek és igaznak hangzani. A színészkedésbe kicsit beletanultam az írással így gondoltam ennyi talán még sikerülhet.
Amikor meghallja a férfi, hogy az "anyánk" halott, akkor egyszerűen nem történik valami. Mármint a legtöbb embernek felgyorsul a szívverése kicsit, amikor valami furcsát vagy újdonságot hallanak. Ebből kénytelen vagyok arra következtetni, hogy vagy nem lepte meg, vagy már tudott a dologról.
+ Őszintén, egyik alternatíva sem tetszik... +
- Igen, tudok az édesanyjuk haláláról. Ha nem így lenne nem akartam volna beszélni önökkel. Biztos rengeteg a kérdésük, hogy miért éppen most? Vagy egyáltalán mi a fene ez?
/hegyeztem a fülem nagyon, a hatásszünet alatt majd belegebedtem a kíváncsiságba./
- Nos kezdjük a legegyszerűbb résszel. Az édesanyjuk meggyilkolták. /dobta be a "bombát" a beszélgetésbe és én meg is lepődtem alaposan, habár alapvetően nem ismertem a történetet, de akkor is furcsa volt az egész, egyre inkább./

(9)

[Alva]

*Payne*


/Már majdnem megint megejtek egy látványos ásítást, amivel azt akarom érzékeltetni, hogy baromira unom magam, amikor közli, hogy anyámat megölték. A szívem először egy nagyot dobban, amit azt hiszem mindenki hallana, ha nem csak a lelki szemeim előtt adnak ki hangot, hanem ténylegesen is. Mély levegőt veszek majd lassan kifújom./
- Tudja kedves faszomsemtudja kicsoda! Ez egyáltalán nem vicces!
/Morranok oda./
- Megértem, hogy elakarja kápráztatni a közönséget, hiszen egy cirkusznak dolgozik, de higgye el, egyáltalán nem nevettem az előbbi poénján! Még a bohócai is a porondon jobban csinálják, mint maga! Pedig elhiheti, hogy azon sem nevettem.
/Hangulatom nem épp nevezhető víg kedélyűnek, és ez erősen érezhető. Meglehet jobban kezelem a kitörést mint azt a hosszú együtt töltött idő a falkával engedni sejtette volna! Vagy épp pont ezért?! Nem tudom, hogy pontosan miért nem ugrottam a torkának egyből, de ha még tovább feszegeti anyám témáját, nem fogja megúszni ilyen könnyen./
- Szóval izomagy Főnök, mondja meg mi a fenét akar és már itt sem vagyunk!
+ Lehet, hogy ez az egész ennek a nőnek a műve, aki egész eddig figyelt, hogy egy jó kis cikket írjon azzal a főcímmel, hogy egy néző szétverte az előadást? +


{11}

[Payne Sodmactire]

*Alva - 2900. augusztus 25.*

/A lány kedélye szinte érezhetően változik meg, egyik pillanatról billen át a másikra az unottból dühöngőbe... Oké, ennyire talán nem vészes a helyzet, de jellemzően gyerekes hangulatingadozás, vagy egyszerűen csak hirtelen haragú, fene tudja./
- Nem, szerintem sem vicces. /mondja a férfi teljesen nyugodt hangon. A szíve továbbra is olyan egyenletes, hogy el lehetne vele simítani a tejszínhabot a sütin./
- És valóban, vétkeim közé tartozik, hogy le szeretném nyűgözni a közönségem, de legyen ez a legnagyobb hibám! Önök azonban most nem a közönségem kedvesem, ez egy abszolút magánjellegű beszélgetés és semmi köze az előadáshoz. Már hosszú ideje keresem az alkalmat, amikor felvehetem a kapcsolatot önökkel, de eddig semmilyen jó lehetőségem nem adódott... Most azonban igen, és keresve sem találhattam volna jobbat.
/Egy pillanatra elhallgatott, amit ki is használtam, hogy végre valamit én is hozzászóljak, nehogy még némának nézzék szegény vakot./
- Ne haragudjon uram a húgom hevességéért, de ön is beláthatja, hogy ez így kissé sokkoló, és légből kapottnak tűnik. Tud mondani valami konkrétumot is, vagy bármit, vagy tovább bohóckodik nekünk? /mondtam metszően hideg, ám udvarias hangon. Próbáltam kissé javítani a helyzetünkön, de nem tovább húzni az így is kitörés felé kacsingató lány hangulatát.
A férfi pár pillanatig csendben maradt, aztán egy nagy levegő után folytatta./
- Higgyék el nekem, nem akarok semmi rosszat! Talán az a legrövidebb változata a történetnek, hogy ismertem az édesanyjukat és ismerem azt is, aki meggyilkolta őt... Az önök édesanyja átadott nekem egy üzenetet, amit kézbesítenem kell, én pedig meg is tartom a fogadalmam. Azonban ezt a lehető legnagyobb titokban kellett kezelnem, gondolom ezt megértik.

(10)

[Alva]

*Payne*


/Rámorranok a mellettem álló nőre./
- Inkább hallgass!
/Ahogy próbálom keresni a tekintetét, rájövök , hogy semmi értelme, mert rajta van a napszemüveg, így vissza fordulok a férfi felé. Nem akarom saját magamat látni a tükröződésben./
- Több hibád is van, mint azt gondolnád! De ezt most ne részletezzük!
/Villantok ár egy egyáltalán nem csábos mosolyt./
- Képzeld, már azzal is eléggé problémát okoztál, hogy ezt az egészet elmondtad. Miért nem hagyod anyámat nyugodtan pihenni? Mi a fenét képzelsz azzal, hogy most ide állítasz ezzel a képtelenséggel? Egyáltalán nem vagyok valami megértő! És legfőképp nem Veled! A legkevésbé sem érdekel a fogadalma, mert semmit sem jelent nekem a szava!
/Hangulatom egyre jobban paprikásodik, hogy hallgatom ezt a férfit, ezért az lenne a legjobb, ha vennék egy hideg zuhanyt. Viszont erre most nincs lehetőségem. Legalábbis, nem hiszem, hogy sikerülne tőle lenyugodom./
- Ha valóban megölték az anyámat, akkor miért nem fordultál a rendőrséghez?
/Tárom szét a karom./
- Mellesleg nem így történt! Ott voltam amikor meghalt! Nem ölte meg senki! Vagy arra célzol, hogy Én öltem meg, ahogy a kezét fogtam? He? Fogalmad sincs, hogy miket beszélsz!
/Leejtem magam mellé a kezeim, mert talán így jobb, ha csak hagyom lógni, a testem mellet./


{12}