Lyendryana Daimon lakrésze

[Drun]

*Holtidő -- 2900.08.19. -- Yllion és Kryon*


/Figyelmesen hallgatja végig mondandótokat, és mikor a nektarin mellett teszitek le voksotokat, akkor int a tündéreknek, hogy szálljanak le róla, és csend legyen./
- Hálás vagyok az észrevételért. Bár a kialakítás testvérem ízlésvilágát ötvözi. De mindenképp át fogom adni, neki a pozitív véleményét.
/Feleli elsőként a Kryonnak, a dicséretre, válaszképp. Nyugodt léptekkel megy a bárpult mögé, előveszi a poharakat és a frissítőt számotokra.
Ekkor tér be a folyosóról egy újabb tündér, aki látszólag sokkal fegyelmezettebb mint a társnői. Babaarca ellenére, nem mondanátok fiatalnak. Ezt akkor veszitek érszer, mikor közelebb repül felétek, és rátok tekint hatalmas fekete íriszű, mérhetetlen bölcsességet tükröző szemeivel./
- Üdvözöm Önöket!
/Mondja meghatározhatatlan hangján. Egyszerre öreg, és fiatal, mély és magas. Apró pukedlizést követően a többi tündérrel kezd el foglalkozni. Rajta is látjátok egy brosson keresztül a jelképet, ami a többi kis pillén is megtalálható. A többi pixi, most kezd igazán rendesen viselkedni. Párszót váltanak, hogy kinek mi is a feladata és, hogy miért is nem csinálják, aztán a fiatal tündérek bevetik utolsó adujukat, és az Ti vagytok. Vendégeket ki kell szolgálni, ezért elszállnak, hogy hozzanak valami apró finomságot.
Ezután Lyen vissza ér a frissítőkkel, és megszemléli a sérülést is. Miután leül veletek szembe, halkan, de jól hallhatóan megszólal./
- Találkoztam már Lélekszikrával, és volt szerencsém beszélni is vele. Láttam és kezeltem is már ehhez hasonló sérülést is.
/Mondja bevezetőként./
- De addig nem tudok semmit biztosra mondani, hogy eltudom e látni a sérülést, vagy sem, míg nem ismerem az egész körülményt. Ha Tranquilien Gróf azt mondja, hogy nem lehet idehaza megoldani, akkor azt hiszem ez nem egy egyszerű eset.
/Elveszi a saját poharát melyben a barackszínű, mézédes italt van, akárcsak a tietekben. Felemeli szabad kezét, tenyérrel felétek./
- Nem faggatózni akarok. Nyilván vannak olyan dolgok, amik annak ellenére sem rám tartoznak, hogy segítséget jöttetek kérni.
/Aquarina, Yllion mellett telepszik le a kanapé támláján. Míg a fekete szemű tündér, Lyen vállára ül le./
- Mégis úgy gondolom, hogy nem hagyhatom figyelmen kívül ezt a részt.

[Yllion]

/A báró szavaira önkéntelenül is összeszaladtak szemöldökeim./

+Már beszélt is a Lélekszikrával? Máris? Hát mi van itt? Ennyire azért nem szoktak gyorsan terjedni itt a hírek... Hacsak valaki külön nem gondoskodik erről... Netán... Készülne valami? Ellenem, Kryon ellen, vagy kettőnk ellen? Esetleg, ha nagyon el nem rugaszkodok a valóságtól, Lynarin Királynő ellen? Jó lesz óvatosnak lenni...+
/Visszafogott, udvarias maszkot öltöttem az arcomra, miközben Kryonnak egyértelműen biccentve magam is helyet foglaltam a korábban felkínált kanapén. Az, hogy ezzel időt nyertem, rendezni gondolataimat... Nem, egyáltalán nem a véletlen műve volt./

- Nos... /Fogtam bele lassan, óvatosan fogalmazva a szavakat, miután átvettem a felkínált frissítőt. Tekintetemmel a pohár mélyét bűvöltem, mintha onnan hüvelyezném ki mondandómat +Apropó, személyre szólóan adta át a poharakat, esélyt sem hagyva, hogy mi magunk válasszunk... Akár valamiféle méreg... netán rosszabb, őszinteségre- vagy igazságra kényszerítő bájital is lehet benne!+ aztán anélkül, hogy belekortyoltam volna, Aquarina elé, a karfára tettem poharamat./ A helyzet az, hogy a fegyver jellegét tekintve fennáll a lehetősége, hogy nem pusztán fizikai sérüléseket kell kezelni a seb kapcsán. De erről gondolom, Tranquilien gróf már tájékoztatott. /Vontam mosolyra ajkaimat, majd egy megértő biccentést követően folytattam./

A fő kérdés az, fennáll-e ez az opció, vagy netán elegendő az egyszerű, jól-rosszul bevált szokványos módszer... /Intettem alkaromon díszelgő másik, éppencsak kivehető forradás felé. Ez utóbbi kivételesen nem ellenféltől, hanem egy szerencsétlen esés következménye... Na meg az esésemet fékező, óriástövis-bokor hagyta emlékeztető./
- Másrészt /pillantottam Manóra/ arra is keressük a választ, vajon Manó esetében igényel-e különösebb törődést a sérülés... Ugyanis ez is elképzelhető.

(86)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.19.]

*Holtidő*


+ A testvére alakította ki a szállást? +/ Annyira azért nem fontos a téma, hogy külsőleg is megmutatkozzon a meglepődésem. /+ Talán valamiféle ajándék gyanánt belsőépítészkedett a testvére a Báró szállásán. A végeredmény alapján szép ajándék volt tőle. +
/ A pozitív véleményem átadásának hírére bólintok, mintegy örömmel nyugtázva a dolgot, miközben leülök Yllion mellé. Az újabb, immáron hatodik tündér számomra inkább tűnik valamiféle orákulumnak mint tündérnek, de Manónak ő is tetszik és nekem sincs bajom vele. /
- Örvendek. -/ Biccentek felé egy apró de annál barátságosabb mosollyal. A jelenlévő tündérek lecseszéséből arra következtetek, hogy ő a főnök. /+ Minden tündérnek van vajon ilyen ékszere vagy ők egy külön csapat a tündérnépen belül? Esetleg ez lehet a Báró címere. +/ A filozofálást félbehagyom, inkább elveszem a frissítőt. Köszönetképp parányit megemelem házigazdánk felé majd belekortyolok, miközben hallgatom a mondandóját. /
+ Az eddigiek alapján ez a Lélekszikra is sidhe lehet. Akkor nem meglepő, hogy találkoztak már, több ezer éve élhetnek itt mindketten. +
/ Yllion szavai alapján viszont leesik, hogy a Báró talán arra gondolt, hogy az eskütételem óta találkozott már Lélekszikrával. Bár nekem a báró iménti mondatai inkább arra utalnak, hogy ismeri Lélekszikrát és nem arra, hogy az előbb megbeszélték a trónterembeli eseményeket. Nem szólalok meg. Inkább újra belekortyolok az italomba, bár tartok tőle, hogy amíg a Bárónak nem jelentjük ki kereken, hogy az életre kelt Lélekfaló a vágás okozója, addig ő sem fog tudni nekünk konkrétumokat mondani. De mivel Yllion nem meséli el az esetet, így én sem teszem. /

(132)

[Drun]

*Holtidő -- 2900.08.19. -- Yllion és Kryon*


/Lyendryn figyelmesen hallgat végig, mégis figyelme megoszlik, hol rajtad van a tekintete Yllion, hol Kryonon. Mintha a másik sidhétől is várna valami hozzáfűzni valót az egészhez. De nem teszi szóvá, hogy mégsem kap./
- Grófúr, azt hiszem félre értett. Tranquillien Gróftól semmilyen információt nem kaptam az Ön sebét, vagy a Manó sebét, illetően. Nem tudom, hogy mikor történt a sérülés, pusztán következtetni tudok, hogy pár napja, a sebnek állapotából ítélve.
/Leteszi a poharát, majd a kis tündér felé fordul./
- Kérlek hozasd ide a borostyán mintás ládámat.
/Ezzel elküldi a fekete-szemű tündért. Tekintete egy pillanati még megállapodik Aquarinán, majd újra feléd fordul Yllion./
- Kevés olyan fegyverről van tudomásom, amelyik a testi, fizikai állapoton túl másban is kért tenne egyidejűleg. Többnyire ezeknek a kezelés, a megfelelő gyógyulás érdekében különböző.
/Egyik kezét a kanapé karfájára teszi./
- Megint más a kezelése egy feynek és más egy sárkánykutyának az esetében.


*Kryon figyelj az időre! Már nem tizennyolcadika van.*

[Yllion]

/Enyhe, kétkedéssel elegy meglepődésemről homlokom tetejére rebbenő szemöldököm árulkodhatott a báró szavait illetően. +Nem, nem hiszem, hogy hazudna. Így, direktben többet kockáztatna, mintsem az én rosszallásom. Ha azt vesszük, frissen veszített el egy udvart, nem valószínű, hogy kockáztatná a megmaradt másikat is, csak hogy takargassa... Nos, takargasson bármit is.+ Rövid mérlegelés után +Ki tudja, hogy valóban elegendő-e az egyszerű sebvarrás? Tudnia kell...+ aztán nagy sóhajt követően vázoltam a történteket, mialatt a ládájára vártunk./

- Nos, a teljes történést nincsen módomban ismertetni. Mindazonáltal bizonyos vagyok benne, hogy legalább egy fegyverről hallottál már, ami képes ilyen sebeket okozni. Igaz, hogy ha jól tudom, nálunk, a mi királynőnk birtokában van és nem a Ragyogó udvarban... De gondolom, azért nem ismeretlen a penge, ami generációk óta az aktuális uralkodónk rendelkezésére, kezére áll.

/Jelentős pillantással sugalltam, mélyítettem a célzást, amit a Lélekfalóra tettem. Mindazonáltal óvakodtam attól, hogy hangosan is kimondjam a nevét. +Itt még a falnak is füle van. Nem hiányzik hogy pont én legyek a pletyka elindítója. Ha ugyan útjára nem indult máris, hála a Lélekszikra minden lében kanál természetének...+/

- Már csak az a kérdés, szükséges-e valami külön gyógymód, és ha igen, akkor mi az és hogyan juthatunk hozzá. /Egyértelműsítettem még ujjaimat térdemen összekulcsolva jövetelünk célját./

(87)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.19.]

*Holtidő*


/ Nem lettem okosabb. Yllion szépen körülírta a beszélő kardot. Nem értettem miért nem mondja csak egyszerűen, hogy a Lélekfaló volt a tettes. De nem én vagyok hazai terepen, így inkább csak csendben kortyolgatom a frissítőmet. Bár értelmét nem látom a kard körülírásának, nekem attól még hasznos, mert számomra új tények kerülnek napvilágra. /
+ Remélem Királynőnknek nincs több makrancos kardja mert akkor reggelig sem fogja szegény Báró kitalálni, hogy mi okozta a sérülést. Örökké élek oké, de nem azért, hogy végigkörülményeskedjem az életemet. Manót el kellene végre látni, de mire eljutunk odáig, szegény kutyát elviszi az öregség.... +
/ Ebben a pillanatban fogom fel, hogy bár én örökké fogok élni, pontosabban nem öregszem, addig Manó igen. /
+ Tehát van szűk ötven évem, hogy megtaláljam a módját Manó halhatatlanításának. Bízom benne, hogy sikerülni fog a dolog, sőt kis szerencsével talán majd én magam is képes leszek erre saját erőből. /
+ Ki kell ismernem a mágiámat. Valóban jó ötlet volt Királynőmtől a Domb-fogság. De vissza kell majd mennem Nymhez és aztán a Sárkányokhoz. +
/ Szép lassan összeállnak bennem a céljaim és teendőim. Kezdésként azonban a sérüléseket kell ellátni. Nem tudom, hogyan segíthetne ebben egy akkora láda aminek súlyát egy tündér is elbírja, de a mágia világában ilyen apró dolgokban kár kételkedni. Mivel nincs mondanivalóm, nem szólalok meg, tovább hallgatom a társalgást miközben Manó békésen leheveredik a lábam mellé és onnan bámul a semmibe. /

(133)

*Drun, köszönöm, hogy szóltál. A dátum visszamenőleg javítva.*

[Drun]

*Holtidő -- 2900.08.19. -- Yllion és Kryon*


/Lyendryn továbbra is érdeklődve hallgat végig téged, Yllion./
- Nem azt mondta, hogy nincs tudomásom ilyen fegyverről, hanem, hogy kevésről van tudomásom. És igen, e közé a mindenkori Holdfényes Udvar királynőjének fegyvere is ide tartozik.
/Kézfejét felfelé fordítja, mint amikor az ember széttárja karjait, hogy nem tud válaszolni./
- Sajnos nem tudom megígérni, hogy a nem fizikai sebeket eltudom e látni, mert még nem kezeltem ilyen sérülést. De megpróbálom.
/Kryon felé fordul./
- Önnek van valami hozzáfűznivalója, vagy csupán egy csendes szemlélődő akar lenni egész idő alatt?
/Yllion, tudod, hogy ez egy finom figyelmeztetés, hiszen illetlenség, vendégeskedésben egész idő alatt csendben maradni, ha ráadásul személyes okod van az ittlétre./

[Yllion]

/Madárként megrebbenő ujjaimmal, illetve vállam visszafogott rándításával tükröztem a báró szabadkozó mozdulatát./
- Ha megpróbálod gyógyítani, sikertelen lehetsz. De ha nem próbálod, biztosan nem fog sikerülni. /Biccentésemet követő fanyar félmosolyomat jómagam sem tudom, melyikünknek szólt igazán, egyként érthette mentegetőzésére és az arra adott bölcselkedő válaszra.
Kryon felé vendéglátónkkal együtt fordultam, feddő pillantással éreztettem vele, most bizony vétett az etikett ellen. Aztán viszont észbe kaptam, s keresztbefont lábaim barikádja mögül gyorsan kiszabadulván, lábaimat földre helyezve, enyhén előredőlve siettem szavaimmal a segítségére:/
- Nézd el neki, ha jól tudom, frissiben került nemhogy az Udvarba, de még korunkba is. Nem tudhatja, mi az elvárható, de dicséretre méltó az igyekezete, amivel alkalmazkodni próbál. /Mosolyom, előzékeny biccentésem Kryon felé igazán udvarba illő volt, azonban sötéten megvillanó tekintetemmel igyekeztem sugallni szólásának szükségét.

Mihelyst sikerült érdemben válaszolnia, ismételten magamhoz ragadtam a szót:/
- De visszatérve a fő célra, amiért hozzád jöttünk: nem érzem, hogy bármi egyéb sebet is okozott volna rajtam a már mutatotton kívül. A Lélekszikra meg volt róla győződve... Bár az is meglehet, mindössze csak egy ürügyre volt szüksége, hogy a nemrégiben nyílt Édenkertbe küldjön. Te mit tudsz arról a helyről?
/Miközben szóltam, ruhaujjamat elkezdtem felhajtani, sebem szabaddá tételével jól észlelhetően jelezve, a csevegés mintegy mellékes része csak ittlétünknek./

(88)

*Bocsi a várakozásért, nemes egyszerűséggel elfelejtettem h írnom kellene. Ha pár napon belül nem reagálok, mindenképpen kérek emlékeztetőt *

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.19.]

*Holtidő*


/ Egyet értettem Yllionnal. Amit meg sem próbálunk az eleve kudarcra van ítélve. Ennek ellenére sem szólaltam volna meg ha maga a házigazda nem kér rá. A pillanat tört részére átszaladt az arcomon a meghökkenés enyhe árnyéka a direkte felszólításra. /
+ Úgy tűnik itt nem szabad, nem illik kukaként ücsörögni. +
/ Közben sebesen követik egymást a gondolataim. Nem akarom elárulni, hogy múltlakó vagyok és így nem sokat tudok hozzászólni a beszélgetéshez. Éadrom bizonyára nem véletlenül javasolta, hogy ne híreszteljem a dolgot és magam is úgy látom, hogy sidhe-éknél nem tanácsos mindenfélét kifecsegnem magamról. Más ötlet híján a klasszikus "Bocs, elbambultam." mondatot hoznám fel mentségül ami sok tekintetben igaz is. Mert még mindig a céljaimon és a teendőimen rágódom közben és persze elsősorban Manó sebén mert egy beszélő kardot ami egy elmebeteg sorozatgyilkos személyiségével rendelkezik, nem szívesen vennék félvállról. De ez a rágódás a megszólítás hatására abbamaradt és nagyon gyorsan öltöztetem ékesszóló formába az elbambulós mentséget.
De még sem mondok semmit, mert Yllion megelőz. Nem nehéz kiolvasnom a szemeiből, hogy kaptam tőle egy fekete pontot. A száját pedig elhagyja az az információ, amit nem akarnék világgá kürtölni, de most már mindegy. Ennek ellenére is nagyon szépen kimentett az alkalmazkodási igyekezettel. Mindezek után nem tehetek mást, megerősítem a hírt. /
- Megteszem amit tudok. -/ Bólintok mosolyogva a dicséretre aztán a Báróhoz fordulok. /- Valóban egy másik kort, egy gyökeresen másik életet hagytam magam mögött és most Yllion Gróf segítéségével tanulom a beilleszkedést. Bocsásson meg kérem, ha szótlanságom sértőnek tűnik, de frissen idekerültként nem ismerem még annyira az itteni viszonyokat, hogy érdemben hozzá tudjak szólni a beszélgetésetekhez. Ezért maradtam csendes szemlélődő.
+ Okoska kifogyott a tudálékból. +/ Idéződik fel bennem beszéd közben Vértűz nevetése aminek hatására óhatatlanul elmosolyodom egy gondolatnyi időre. Azonnal rendezem a vonásaimat, mivel komolyan beszélek és olyankor nem szeretem mosolyogva elpoénkodni a mondandómat. Ebben a környezetben legalább is semmiképp. Tehát az arckifejezésem röpke változását talán csak én vettem észre. Minden esetre megtorpanás nélkül beszélek tovább, most már Yllionhoz is. /
- Ha lehet, akkor a másik korból való érkezésem maradjon eme szoba falai között. Ki tudja mikor lesz majd kifizetődő ez az óvatosság. A seb pedig, -/ pillantok a kardölő szent sárkányra, /- akkor keletkezett, mikor Manó sárkányalakban volt. Semmi jelét nem láttam, hogy fájna neki, de mivel nem vagyok hazai pályán, így szeretnék a lehető legalaposabban megbizonyosodni a lehetséges mellékhatásokról.

(134)

*Rendben, legközelebb küldök egy baglyot. Addigra már hallgatni fognak rám. Elvileg. *

[Drun]

*Holtidő -- 2900.08.20. Péntek -- Yllion és Kryon*


/Nőiesen lágy mosoly terül szét arcán, mikor kioktatja Yllion; bölcselkedve./
- Egyetlen szóval sem mondta, hogy nem fogom megpróbálni! Sőt!
/Előrébb hajol, hogy újra kezébe tudja venni a nektarinnal teli poharat, majd újra vissza dől./
- Azt hittem, eléggé nyilvánvaló, hogy segíteni fogok, amennyiben tudok. Pusztán arról beszéltem, az imént, hogy mindegyiknek, más és más módja van, a kezelésnek.
/A frissítőt kortyolva, felemeli egyik szemöldökét, mintegy kérdőn, mikor kiderül, hogy Kryon, mennyire friss hús az udvarban./
- Érdekes.
/Tesz egy megjegyzést, félhangosan, majd tovább iszik, mintha mi sem történt volna./
- Nem mindig azonnali a hatása, a kárt, nem mindig érzi a sérülést elszenvedő.
/A folyosóról ekkor repül be, egy seregnyi, tündér kíséretében, a falevél szerű szárnyakkal rendelkező tündér.
Szerzeményük egy egyszerű kinézetű, közepes méretű ládika. Tölgyfából készült, a sarkain aranyvasalással, és indaszerűen elágazó borostyán mintás, domborzattal rendelkezik.
A fekete-szemű tündér szólal meg./
- Báróúr meghoztuk, ahogy kérte.
- Tegyétek le az asztalra. Utána távozhattok.
/Meghajolnak, miután letették az asztalra a ládikát, majd aranyport szórva körberepkednek a nappaliban és távoznak./
- Mellékhatások?
/Kérdez vissza Lyendryn, mikor a tündérek, egy kivételével távoznak. A szőke-hajú, letelepszik a kanapé háttámlájának tetejére./
- Csak egy pillanatra gondolkodj el azon, hogy mi a neve a fegyvernek.
/Kis szünetet tart, majd újra előre hajol, és miközben leteszi a poharat, szabad kezével, végigsimít a láda fedlapján, apró energiát éreztek a Báróból kiszivárogni, minek hatására, a teljesen zárt doboz, vékony csíkba halvány fénysugarat von maga köré, a fedelétől olyan két ujjnyival lejjebb. Az indák megmozdulnak, mintha élnének, és lassan vissza húzódnak, hogy elengedjék a doboz tetejét./
- A felületi sebeket ellátom most. A lelken ért sérüléseket, meg kell vizsgálnom.
/Pillant fel rátok, majd Yllionra emeli tekintetét./
- Az Édenkertre térjünk vissza később.

[Yllion]

/Kryon felvetését egy nemtörődöm vállvonással kísért bólintással reagáltam le, óvatosságból tartózkodva attól, hogy bármit is megígérjek titokzatoskodásával kapcsolatban. Kis gondolkodás után +Végül is, azt kérte, ha lehet... És ha épp nem lehet? Mivel ez szubjektív megítélés kérdése, igazából nem kötelez semmire.+ végül egy nagylelkű/
- Rendben. Ahogy kívánod.
/is elhagyta szolidan mosolygó ajkaimat.

Mialatt a tündérek körberajzottak a szobán, az általuk hozott ládikát vettem szemügyre, majd ahogy elcsitult a zsibongás, az egyetlen ott maradt apróságot figyeltem érdeklődve félrebillentett fejjel. Megszemléltem kislányos arcát, szokványosnak nem igazán nevezhető szárnyait, s eltöprengtem, valójában milyen idős lehet. Szavai, hanghordozása idősebbnek mutatta a látszólagosnál, s az ő esetében egyáltalán nem okozott nehézséget elválasztani a mutatott és a valós életkort, amit viszont a többség előszeretettel próbál elkenni.

Végezetül Lynderin ténykedése ejtett rabul. Na, nem mintha az életre kelő fémindák létezése annyira meglepett volna. Világosan látható volt, hogy azok zárják a ládát, teljesen normálisnak tekintettem, hogy valamiképp arrébb fognak mozdulni. Mikéntje legfeljebb ifjú tanítványom számára okozhatott meglepetést, biztos voltam benne, valami fogaskerekes vagy miféle ősi mechanizmus működését várja. Engem viszont őszinte örömmel töltött el, hogy a láda fedele gazdája mágiájára lett hangolva. Pontosabban a mód, ahogy az a mágia felparázslott s erre a láda válaszolt... Egyszerűen feltöltött, hogy szinte éreztem magam körül pillanat erejéig fellobbanni az erőmet. Persze, éppencsak egy pillanat erejéig, hiszen a következőben már vissza is szippantottam, hogy egy kitudjamiféle támadásra készülvén, láthatatlan pajzsommá dermesszem lobogását. Végezetül viszont kénytelen voltam bal oldalamra venni, hogy ökölbe zárt jobbomat előre nyújtva elsőként kínáljam fel sebemet szemrevételezésre és gyógyításra./

- Tedd, amit az érdekemben akarsz és tudsz. Az Édenkert pedig valóban ráér.

(89)

[Lyendryana Daimon]

*Yllion -- 00.08.20.*


/Meglepetten veszem észre, bár ennek a legkisebb jelét sem mutatom, mikor haza érek és vendégeket látok a nappaliban./
- Üdvözlöm Önöket Uraim.
/Felvonom bal szemöldököm, mintegy kérdőn. Testvéremnek intézem ugyan ezt, de Ahtnerany reagál előbb./
- Bárónő! Üdvözlöm itthon! Hozhatok valamit Önnek?
/Határozott léptekkel indulok meg a bárpult felé./
- Nem. Magam is megoldom.
/Italt töltök, és egykedvűen figyelem, hogy a kis öleb mennyire feszélyezve érzi magát Gquen jelenlététől, illetve azt, hogyan látja el fivérem a sebesült kezű vendnédet.
Érzem mágiájának halvány derengését, de kicsit furcsállom, hogy mást használ inkább, nem a hatalmát arra, hogy rendbe hozza a kezet./


{151}

[Yllion]

+Ezt igazán én is el tudtam volna végezni.+ /Dohogtam magamban, ahogy Lynderin munkához látott./ +Persze, csodakenőcsöm nincsen még, de ha szabvány fémfegyver ejtette sebről van szó, hiába minden mágikus móka, arra meg eddig is találtam megoldást. Esetleg talán egy gyógyító boszorkány, netán egy jobb lelkületű angyal tudna vele érdemi módon bármit kezdeni, de egy szimpla varázskenőcs... Sidhemágia ezen nem segít.+
/Fitymáltam le gondolatban a látottakat, arra azonban gondosan ügyeltem, rezzenéstelen maradjon arcom. Persze, így egyszerűbb volt elviselni is a tisztítás, fertőtlenítés és varrás folyamatát egy hang nélkül, de hát ezeken az összes addigi sebem átesett. +Na, varrásra nem mindig volt szükség, mód és lehetőség, de oda se neki. A szépséges kis pofikámnak már úgyis mindegy.+

/Nagyjából itt tartottam gondolatban, mikor újabb érkező vonta magára a figyelmemet. Önkéntelenül is fel próbáltam állni, mikor felismertem a rangban felettem álló nemest, ráadásul tényleges házigazdánk személyét, azonban gyógyítóm puha, de határozott kezekkel, meg egy szolidan feddő pillantással marasztalt még az utolsó simításokra./
- Bárónő... /Hajtottam hát fejet ültömben, majd Kryonra is gondolva hangosan utaltam is rá, mi lenne az illendő:/
- Felállnék tiszteletedre, de attól tartok, pillanatnyilag nem tehetem. Csak remélhetem, megértő leszel. Addig is... engedd meg, hogy bemutassam kegyednek Kryon Vormot, akit Élet Építőnek is neveznek. Kryon, bemutatom neked bájos házigazdánkat, A Bevégzés Bárónőjét. Légy oly kedves, és ha igényli, légy a társasága, amíg jómagam nem csatlakozhatok. /Mondtam, miközben figyelmem fő részét még mindig Lynderin ténykedése kötötte le. Talán ennek tudható be, hogy az elkövetkező percekben nem igazán tudtam azzal foglalkozni, tanítványom mennyire és mit is ügyetlenkedik azzal a kevéske illembéli útravalóval a birtokában, amit eddig rábíztam. Mikor azonban sebeim végül elláttattak, ruhaujjamat igazgatva álltam fel./

- Kryon, úgy vélem, Manó sebéhez te is kelleni fogsz.
/Vontam ki a társasági életből, majd jólnevelten és magamban az után fohászkodva, nem vétett helyrehozhatatlan hibát, a Bárónő társaságát kerestem./

- Bárónő, ha még nem ismernél, bemutatkoznék: Yllion vagyok, az Éter és az Árnyak grófja. Igazán meglepődtem, hogy a te lakosztályodban vendégeskedhetek... még ha nem is a te vendégedként. /Bólintottam felé, miközben ezúttal igaz, visszafogottan, de az illem szerint végre meghajoltam./

(90)

[Lyendryana Daimon]

*Yllion -- 00.08.20.*


/Vendégeim igencsak egyediek. Egyikük már vagy évszázadok óta nem járt a Domboknál. Önkéntes száműzetését nemrég függesztette fel, híreim szerint. Másikuk egy új mágiával körüllengett idege volt számomra. Soha nem láttam ezelőtt. Bármennyire is esetlenül üdvözölt az Árnyak Grófja után, illedelmes volt, mégis olyannyira emberi, hogy azt ha tanítják sem lehetne jobban eljátszani.
Könnyed kézfeltartással intek felé - mikor keresve a szavakat, arra nézve, hogyan fogjon hozzá, hogy esetleg társaságomul szegődjön -, nincs rá szükségem. Maradjon nyugodtan ott ahol van./
+ Legalább Yllionnak nem ment el a száműzetése alatt az illeme. +
/Vérvörös borom fogyasztása közben, melyet a sakkasztalnál fogyasztok, azon elmélkedem, hogy mi legyen a következő lépése a napok óta megkezdett, játszmában.
Amikor a fiatalabb társaság csatlakozik mellé, illedelemesen hallgatom végig bemutatkozását./
- Üdvözöllek szerény hajlékomba Éter és az Árnyak Grófja.
/Hellyel kínálom a velem szemben lévő üres székre./
- Valóban, még nem találkoztunk! Amióta az Udvarba érkeztem, nem keltettem fel az érdeklődésed.
/Csontból faragott kancsóból töltök neki is egy pohárral./
- Ha megengeded, megkínálnálak egy pohárral.
/Nyújtom felé a -szintén- csontból faragott koponya mintás, elegáns kupát./


{152}

[Yllion]

/Bár visszafogott, de nyugalomról árulkodó kedélyes mosollyal az arcomon fogadtam el az igazi házigazdánk által felkínált helyet. Ismerős volt a helyzet, nem egyszer, nem kétszer futottam már össze csúcsragadozóval, ahol a bizonytalanság legkisebb jelére is előtörhet a másikból a vadász. Noha tisztában voltam vele, kultúrált lény ült velem szemben, valamiért a nőt egy vámpírral soroltam egy veszélyességi szintbe. Hogy ezzel túlminősítettem volna... Igazán kétlem. A tagadhatatlan báj, amivel átnyújtotta a vérvörös borral megtöltött kelyhet, igazán varázslatos volt, azonban az anyag mivolta, ami ujjaimhoz ért, enyhe borzongással töltött el.
+Remélem, legalább nem értelmes lényé volt...+ Vettem szemügyre a kupa véseteit, közben igyekeztem egészében látni a hajdani csontot, ezáltal próbálván kideríteni származását. Végezetül csendes rezignáltsággal lélekben vállat +Funkcionálisan tekintve csak egy ivóedény. Ezzel az erővel bármiből készülhetett volna.+ vonva orrom alá emeltem tartalmával, óvatosan, magamban bármi gusztustalanra avagy veszélyesre felkészülve szívtam be aromáját. Elismerő szemöldökemelintéssel kísért halvány biccentéssel dícsértem meg az orrom tövében, homlokom magasságában kibomló aromát, ami mintha magában hordozta volna a nyári szellő és a mézédes gyümölcsöket érlelő arany napfény zamatát. Pár mozdulattal megmozgattam a nedűt, majd újabb, ezúttal tisztán élvezeti célzatú szippantást követően éppencsak illedelmeset kortyoltam belőle. Lassan élveztem ki a kortyot, igazán odafigyelve a kibomló ízekre, majd miután az egész kavalkád egybeolvadt, leengedtem torkomon, hogy az utóízek kerüljenek sorra.
Végezetül egészen elégedetten sóhajtottam egyet, még apró csettenést is hallattam nyelvemmel, majd hálás mosollyal az arcomon tettem a sakktábla szélére kelyhemet./
- Igazán remek.
/Biccentettem, majd kényelmesen hátradőltem. +Most jön az udvarias csevegés ceremóniája...+ Konstatáltam magamban, majd karjaimat szabadkozóan széttárva neki is fogtam./
- Ha megbocsájtasz, igazán helyesen úgy lenne ildomos fogalmaznunk, hogy mióta én visszatértem, azóta nem kerestelek fel, ugyanis, ha információim helyesek, távollétem alatt érkeztél az udvar köreibe. Ezen az alapon viszont a Dombban élők jóformán mindegyike orrolhatna rám, hiszen Kryonon /intettem hátra a nevezett irányába/ túl jóformán csak Királynőnk előtt tettem tiszteletemet. /Röpke vállvonással kísért fintorral fejeztem ki sajnálkozásomat, majd bocsánatkérő mosollyal folytattam./ Nem mintha eszembe sem jutott volna, vagy netán arra vártam volna, hogy mások keressenek fel. Nem, kedves, egyszerűen arról van szó, hogy igyekeztem megszokni a helyemet. A Domb néha meglehetősen tréfás dolgokat tud művelni, pláne ha kifejezetten egy bizonyos helyre szeretnél eljutni. /Önironikus mosoly derengett fel vonásaimon, majd pajkos fintorral vonásait kutattam./
- Esetleg te nem így tapasztaltad?

(91)

[Lyendryana Daimon]

*Yllion -- 00.08.20.*


/Italomat kortyolgatva figyelem társaságom. Mikor csupán két szóval összegzi a nedűt, amivel megkínáltam, egy apró fejbiccentéssel kísért, roppant bő beszédességemről teszek tanúbizonyságot./
- Az.
/Egyet értek, azzal, hogy a nem túl hideg, mégis frissítő hatású bor, mennyire kellemes és jó minőségű. Nem gondolom, hogy ezt bővebben ki kellene fejteni, hiszen Yllion is emellett tette le voksát. Úgy gondolom, hogy nem csak udvariasságból.
Meglehet, hogy tévedek, de ebben az esetben, emiatt nem fogok bele ebbe a témába./
+ Ezek szerint tényleg távol volt. +
/Lágy, de mégis természetemhez híven hideg mosollyal jutalmazom meg, udvarias kiigazítását./
- Valóban Grófúr. Elnézést kell kérnem, azért, mert elfeledkeztem arról, hogy nem tartózkodtál évszázadokon keresztül az Udvarban.
/Tekintetemmel végigkövetem arcívét, szemeinek, orrának, majd ajkának vonásait./
+ Jóképű. +
/Könnyed vállvonással folytatom mondandómat./
- Szinte soha nem azt teszi a Domb, amit Mi szeretnénk, de ez teljesen természetes. Nem értem, hogy ezen miért ütközünk fenn mindannyiszor.


{183}

[Yllion]

- Óh, megnyugtat a dolog, hogy nem csak számomra különös a Domb kiszámíthatatlansága.
/Szolid félmosollyal nyugtáztam az elhangzott kis utalást./
Már attól tartottam, túl sok racionalitást szedtem magamra odakint.
/Csekély fejbiccentéssel jelezve utaltam a külvilágra, aztán érdeklődő, akár kíváncsinak is nevezhető tekintettel kerestem a nő szemeit./

- Mi volt a legfurcsább vagy legviccesebb, amit veled tett meg a Domb? Illetve
/Bocsánatkérő mosolyt villantva tartottam szünetet, még türelmet kérő mozdulattal kezemet is felemeltem./
ha megbocsájtod kíváncsiságomat, miben különbözik az itteni a Napfényes udvar Dombjától? Mennyi időbe telt, hogy megszokd? Ha sikerült már, ugye...
/Mosolyomat továbbra is fenntartva dőltem hátra, hogy a választ meghallgatva kicsit többet tudjak meg róla... Vagy legalábbis arról, hogy milyennek kíván látszani./

(92)

[Lyendryana Daimon]

*Yllion -- 00.08.20.*

/Továbbra is nézem vendégem arcélét, mimikáját, de csak egy másik márványarcot látok magam előtt. Nem mintha zavarna, sőt cseppet sem. Kellemes látványt nyújt, még akkor is, ha megannyi sebhely "csúfítja" el nemes vonásait./
- Né személy szerint érdekesnek tartom, hogy a Domb annyira szeszélyes, mint egy női szerető./Közönyös fény csillog szemem sarkában, de nem a hideg, távolságtartó, érdektelen, hiszen nem akarom vendégem megsérteni./
- Furcsának nem nevezném egyik tettét sem, sőt még viccesnek sem. Nyilván az ő szemében mindegyik az volt. Főleg a játékos, dacos fajtájú.
/Nem szándékozom megosztani vele élményeim erről, volt igen sok kellemetlenségem miatta. Nem egyszer az életemmel játszott./
- A két Domb, teljesen más. Már maga az esszencia ami körbelengi. A szeszélyes viselkedésük is különböző. Ott minden csillog, itt minden elrejti magát.
/Eltekintek fivérem felé, aki vendégét, éppen a folyosón kifelé vezeti./
- Ott minden Illúzió, itt minden Valótlanul homályos.
/Rezzenéstelen tekintettel, szememben hideg fénnyel nézek vissza Illion szemeibe./
- Számomra nem volt nehéz alkalmazkodni. Ha az lett volna, akkor már nyilvánvalóan nem élnék.

{184}

[Yllion]

/Udvariasan semmitmondó arccal bólintva vettem tudomásul válaszait./
+Szóval semmi konkrétum, semmi személyes, semmi vidámság. Értem én.+

- Nyilvánvalóan. /Reagáltam le szóban is mondandóját, megjegyezve, de egyáltalán nem fennakadva a tényleges válaszok elmaradásán./ Bár akadhat, aki azt mondaná, a Bevégzés Bárónőjének az élet kérdése inkább csak másodlagos. /Halványan mosolyogtam egyet megjegyzésemen, ami inkább csak gondolataim füzérében hathatott volna szúrásnak, majd máris továbbtereltem a szót./

- Érdekes számomra, hogy homályos jelzővel illetted ezt a Dombot. Nem lehetséges, hogy mindössze a másik Udvar után tűnik számodra ilyennek? Apropó... Milyen volt az ottani élet? /A kérdést +És miért jöttél-jöttetek el onnan?+, ami igazából nyelvemre tolult volna, jólneveltségem tartotta vissza attól, hogy kiszökjön ajkaimon. Mindenesetre reménykedtem benne, hogy magától is megemlíti, vagy legalább, ha csak egy pillantással, vagy gesztussal is, de utalást tesz majd rá. +Vagy ha nem, hát az is árulkodó jel lehet egy hozzáértő számára... Ha nem is feltétlen számomra, de ismerek nem egy olyat, aki mindig is imádott mások életében turkálni, s minden alkalmat megragad arra, hogy folytassa ezt a szenvedélyét. Különösen, ha újabb információkról van szó egy frissen költözött testvérpárról.+/

(93)

[Drun]

Yllion

/A Bárónő ha fenn is akad megjegyzéseden, apró kis szurkálásodon, nem látod rajta. Kissé előrehajol, és könnyed, finom mozdulattal teszi előre az egyik fekete-márvány bábut a köztetek lévő sakktáblán./
- Tudja Grófúr. Attól, hogy megvan az a gyönyörű bája életemnek, hogy Istennőnk ezt a végzetes erőt adta osztályrészemül, nem idegen tőlem az élet sem. Születésem előtt már éreztem az Élet minden csodáját és törékenységét.
/Lassan felpillant rád abból a mozdulatból, amiben megállt, mintha csak egy szobor lenne ö maga is./
- Nem gondolom, hogy a szavaimat valós értelemmel kellene venni. Inkább csak amolyan metafora.
/Lassan, szinte észrevehetetlenül lassan megmozdul. Hátradől.
Furcsa mágia lengi körbe a nappalit. Egyszerre érzed az elmúlást, és az élet szikráját. Az ikrek kettős mágiája, még ha nem is használják a hatalmukat most semmire, megzavar kicsit.
Hallod ahogy a mellettetek álló óra, megkondul, mélyen, lassan, mintha ezeréves fájdalmát akarná elmondani. Ha ránézel az régi darabra, látod, hogy mennyi az idő, de a kondulások nem azt mutatják. Mintha egy pillanat erejéig máskor lennél itt./
- Az élet sosem volt másodlagos számomra. Hiszen nélküle én sem létezhetnék. Kell lennie fénynek, hogy lehessen sötétség.
/Lágy mosolyában, egy kevéske gúny jelenik meg, gyönyörű arcát, még így sem torzítja el.
A teret kitölti a mágia furcsa íze, mely nem csak a veled szemben ülő nőből árad, hanem abból a különös lényből is, mely kényelmes, hanyag helyzetben terül el a nappali közepénél lévő kőr-kanapénál.
Talán sok volt a bor?/
- A Napfényes Udvarhoz képest, ami csupa csillogás, igen, ahhoz mérten fakó ez az Udvar.
/Hangjában érzed, a mosolyában megbúvó megvetést, melyet a másik udvar felé táplál. Nem túl élesen, ha nem éreznéd magad most ilyen furcsán, akkor valószínűleg fel sem tűnt volna./
- De nekem így tetszik.

[Yllion]

/Megértő, lágy mosollyal, udvarias biccentésekkel fogadtam válaszait, közben tekintetem óhatatlanul is elkalandozott, mígnem az óra kondulásával felhívta magára a figyelmemet. Szórakozottan konstatáltam a mutatott és a hallott időt, majd ahogy a velem szemben ülő ismét megszólalt, ránéztem. Majd a következő pillanatban vissza az órára, ahogy tudatosult az eltérés. De hiába, ahogy ismételten rávillant tekintetem, az időközben elcsendesedett bútordarab jólnevelten a helyes időt mutatta. Szinte hallottam, ahogy magában kuncogva nemlétező szemöldökét vonogatja, reakciómat lesvén. Magamban hasadását kívánva pislogtam fél szemmel borospoharamra
+Alig csak egy korty volt, nem létezik, hogy a fejembe szállt volna... Talán... Méreg lenne? De miért, mivégre? Jelentéktelen senki vagyok, útjában nem állok senkinek, pláne nem a testvéreknek. Netán... a Bárónő mágiája hatotta volna át az italt, mikor kitöltötte? Esetleg más lenne a forrása?+,
majd igyekezvén gyanakvásom nem mutatván környezetemben keresni a zavar okát. Biztos ami biztos, pajzsomat szinte már tapintható szilárdságúvá gyúrtam, de legalábbis próbáltam a lehető legerősebben kilökni az esetleg aurámba beszivárgott mágiát./
- Örömmel hallom. /Dünnyögtem a Bárónőnek végül, miközben elkalandozó tekintettel érdeklődve, kíváncsian ízlelgettem a lelke által vetett, soha még meg nem tapasztalt hullámokat. Figyelmem végül megállapodott a másik, jelentősebb mágiaforráson, ahogy békésen feküdt a kanapénál./
- És ő hogy viselte a változást? /Böktem fejemmel a lény felé./ Kísérőd, társad.... netán barátod?
/Felvont szemöldökkel lestem a választ, de legfőképp a kérdés, a felvetések kiváltotta hatást./

(94)

[Lyendryana Daimon]

*Yllion*


/Figyelem szűkszavú vendégem. Kérdései talán kezdetekben meglepett volna, mostanra viszont itt is megszokottá vállt, hogy mindenki információt akar szerezni, hogy birtokába legyen a másik. Megtudja fogni, megérinteni, és felhasználni. Hiába tűnnek érdektelen kíváncsiságnak kérdései, valami hátsó szándéka még neki is van érzéseim szerint.
Érzem, ahogy mágiája megszilárdul./
- Gquen?
/Tekintek el a szóban forgó felé, aki nevét meghallva, füleit kicsit megmozdítja mint a kutyák, mikor valami érdekest hallanak./
- Amint látom, nem zavarja, hogy itt van.
/Vissza fordítom fejem Yllion felé. Tekintetem arcélét vizslatja./
- Talán egyik sem, talán mind egyben.


{185}

[Yllion]

/Visszafogott, lassú bólintással feleltem a passzív válaszra, ami a legkisebb mértékben sem tett hozzá udvarias csevelyünk folyamához./

- Értem.

/Fűztem végül hozzá, majd boromba kortyoltam volna nyomatékul, de megakadt mozdulatom, ahogy szám elé ért kezem a pohárral./
+Mi van akkor, ha tényleg a bor a furcsa rezonancia oka? Egy újabb korty csak rosszabbá teheti a dolgot, ki tudja, még mi sül ki belőle... Bár, végül is... Ha nem teszem, nem tudom leellenőrizni sem.+
/Jutottam döntésre és elszánva magam a végsőkig +No meg persze pajzsom is van, ha mágia szivárgott bele, egyfajta szűrőként még akár azt is visszatarthatom+ kortyoltam bele a nedűbe. Ízlelgettem kicsinység, majd visszautat nem látván +Ki mégse köphetem, meg különben is, kár lenne érte+ lenyeltem. Végezetül egy visszafogott, mosolygós biccentéssel hódoltam borom íze mellett vendéglátómnak s jó társalgóként csendben maradva átengedtem neki a szót./
+Kérdéseim nem tetszettek, hogy megeredjen a nyelved, hát halljuk, te miről társalognál?+

(95)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.19.]

*Holtidő
Lyendryana & Yllion*



/Manó sebe már nem vérzik és a seb gazdája sem fájlalja, tehát ezt akár ki is pipálhatnám. Úgy ezer évvel korábban simán napirendre is tértem volna egy ellátott vágás felett, azonban egy mágiarabló, elmebeteg varázskard vágása valahogy nem hagy nyugodni. Manó láthatóan elégedett az eredménnyel annak ellenére is, hogy csak szigorú parancsomra hagyta a sebét a Kezdet Bárója által birizgálni. S akkor is csak némán tűrte az idegen kéz érintését, közben szemrehányó pillantásokat vetve rám./
+Kezdet Bárója. De mit kezd?+
/E felől tippem sem volt így inkább el sem kezdtem gondolkodni rajta. Az időközben megérkező házigazda a kölcsönös bemutatkozások után beszédbe elegyedett újdonsült oktatómmal de én nem figyeltem a beszélgetésre. Inkább azt figyeltem mihez kezd a Báró Manóval. A férfiról még számomra is lerítt, hogy nem ma kezdte a gyógyítás mesterségét. Egyetlen felesleges mozdulata sem volt.
A kezelés után Lyendryn javaslatára megsétáltatjuk Manót. Azaz kibaktatunk hármasban az előszobába. Manó járásán nem látszik, hogy fájna neki sebe, ez jó jel. Mivel idegen terepen van és érzi, hogy ez nem játszótér, így békében megáll mellettem. /
- A kezelés a jelek szerint hasznos volt. -/ Siklik a pillantásom a kutyáról a sidhére. Előbbi egész biztosan, utóbbi aligha érzi ki a hangomból az árnyalatnyi aggodalmat. /- Ha egy napon szükségét érzed és módomban áll, igyekszem majd viszonozni a segítséget. A fizikai sérülés egész bizonyosan javult ám nem tudom más téren várhatok e komplikációt. Arra kérnélek mondj erről véleményt.

(135)

[Drun]

*Yllion*

/A Bárónő csendben kortyolgatja italát. Pár perc múlva rád tekint Yllion, addig elmélyülten figyelte Gquent./
- Mit gondol Grófúr, a hamarosan megrendezett bál milyen lesz?
/Lassan felkel./
- Kér még bort?
/Elindul a bárpult felé, hogy töltsön magának./


*Kryon*

/Lyendryn türelmesen vár./
- Ha szükségem lesz rá szólni fogok.
/Meghajol kissé feléd./
- Biztos vagyok benne, hogy várható majd valami további probléma. Viszont lélekőr nem vagyok, így nem tudok abban segíteni még. Annyit tudok tenni, hogy a mágiámmal támogatom.
/Rátekint a kis állatra, majd újra rá Kryon./
- Javaslom ne menjen a kard közelébe többet.
/Ekkor viszont kicsit össze vonja szemöldökét és vissza tekint a folyosó felé, ahonnan jöttetek.
Te is érzed, hogy bentről, még ha le is van védve a hely, megmozdul bent egy másik mágia. Ami számodra igencsak kellemetlen. A tiszta halál, az elmúlás esszenciája./