Lyendryana Daimon lakrésze

[Caridwen]

*Lyendryana - 2900. augusztus 5.*

- Oh, nos lehet... /gondolkozik el./
- Valóban mi vagyunk a két fél, hogyha mindkettőnknek elküldte az álmot, a két fél, ami ismét egésszé lett. /szorítja meg a kezed és mosolyog csak, amikor a medált a nyakába teszed. Aztán a tenyerére ülteti és elnézi egy darabig. Az apró gyémántok egy pillanatra felvillannak, majd újra hagyományos ragyogásuk szikrázik csak./
- Én is gondolkozom még az álmon, habár eddig nem jutottam sokra vele. Szólj majd ha te megfejted. /mondja csak úgy, de közben kissé máshol jár ismét. /
- Szóval nálatok sem szokott Danu olyan gyakran szólni a néphez? /néz rád csodálkozva, majd magyarázatképpen hozzáteszi./
- A Napfényes udvarban az a pletyka járt, hogy amióta a Királynőtök elnyerte Danu kegyeit, azóta ő álmokkal és hatalommal támogatja az udvart... Nem így van?
/Amikor átöleled visszaölel éppen olyan szorosan, mintha soha nem akarna elengedni, és veled tökéletesen egyszerre mondja ki./
- Köszönöm, hogy itt lehetek! /aztán a szemed sarkából látod, hogy elmosolyodik a tökéletes összhang régen nem átélt érzésére./

[Lyendryana Daimon]

/Kicsit szomorkás arc jelenik meg, amikor kettőnkről beszélek, de szeretettel a szememben./
- Ez azt jelenti, hogy itt maradsz?! Hogy többet nem löksz el?
/Kérdezem halkan./
- Mindenképp gondolkodok a dolgon, hiszen az Istennő, nem véletlenül küldte az álmot!
/Mondom komolyan, majd magam felé fordítom a fejét, hogy a szemébe nézzek./
- Mit rejtegetsz előlem?
/Nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá. Nem vagyok hozzászokva, hogy nem tudom mi jár a fejében. Valahogy furcsa, hogy most megint itt van, de nagyon jó is egyben. Bár nekem is van titkom előtte, de jelen helyzetben nem erről van szó./
- A Királynőt gyakran részesíti kegyben. Szól hozzá, és segít is.
/Vállat vonok./
- Egyébként nem nagyon maradna életben.
/Ahogy kimondom ezt a szót, valami szöget üt a fejemben, és elhallgatok hosszan./
- Sokat segít Nekünk.
/Motyogom./
+ De azért egy hatalmas problémára még nem kaptunk megoldást, hacsak nem... az álom nem ezt jelenti. Vagy mégis?! +
/Összehúzott szemekkel nézek ki a fejemből. Majd hirtelen észbe kapva, vissza futok az ételhez./
- A fenébe!
/Kiteszem két tányérra a kész, kicsit oda kapott ételt./
- Remélem nem lett túl rossz...


{70}

[Caridwen]

*Lyendryana - 2900. augusztus 5.*

/Az ő mosolyában is van egy árnyalatnyi szomorúság, de ez a múlt bűneinek szól./
- Igen maradok. Gondolkoztam az este. Az én helyem nem a Napfényes udvarban van, illetve ha te nem vagy ott, akkor nem... Az én helyem melletted van. Soha többet nem hagyom, hogy bármi vagy bárki közénk álljon! /néz rád komolyan./
- Sem... csak egy kissé megrémültem. Az Istennő engem még soha nem részesített ilyen kegyben. És bevallom megijedtem. Nekem szokatlan ez az egész... Ne gondold, hogy elfordultam Tőle, csak egyszerűen olyan különös volt ez az egész... /sóhajt fel és bűnbánóan pillant rád.
Aztán csöndesen hallgatja végig amit mondasz, az ő arca is megfeszül, amikor érzékeli a habozásod, aztán csöndesen ennyit mond./
- Ha jól tudom ez relatív... Mármint ne vedd sértésnek, de a vámpírok már halottak. A ti királynőtök pedig legyen habár fekete sidhe, attól még egy halott vérszívó is egyben... /mondja azzal az undoros gőggel, ami az arany sidhek sajátja. Majd bocsánatkérően pillant rád./
- Ne haragudj, nem akartam megsérteni az udvarod... Csak a megszokás.
/Aztán leül belekóstol az ételbe, majd egy fintor után elmosolyodik./
- Ne aggódj... Amit te készítesz nem lehet rossz.
/De amikor te is belekóstolsz azért érzed, hogy van egy kis testvéri kedvesség ebben, mert valóban nem a legjobb alkotásod lett./

[Lyendryana Daimon]

/Kap egy hálás mosolyt, de tudom magamban, hogy ez nem annyira jó. Hiszen bármennyire is szeretem, ha nem asszimilálódik hamar, akkor sokszor kell majd párbajoznom miatta! Ami nem megoldás. Mivel ezzel az Ö helyzetét nehezítem majd meg. Mert nem fogják elfogadni, olyannak ami megilletné. Nekem kezdetekben szerencsém volt, mert találtam egy támogatót, aki segített eligazodni, de ő már nem él. Magamat megtudom védeni már. Van valamelyest tekintélyem, de kettőnket nem biztos, hogy az idők végezetéig képes leszek./
- Biztos, hogy ezt akarod?
/Kérdezem meg kicsit félve./
- Félre ne érts! Itt bármikor szívesen látott vagy! Sőt! Akár ide is beköltözhetsz, ha nem akarsz saját fészket!
/Mondom őszintén. Annyira furcsa, hogy most nyíltan beszélek, semminemű kétértelműséggel, vagy többletjelentéssel. Nem mintha nem szoktam volna megmondani a véleményem, csak hát most ez mégis más. Régen volt ilyen!/
- Azt mondtad, hogy álmot küldött, és felnyitotta a szemed, azzal a nőszeméllyel kapcsolatban!
/Mutatok rá. Majd legyintek. Nem akarok róla beszélni, így hát a témát is mellőzhetjük./
- Nem sértesz meg! Ellenben igazad van. Félig vámpír.
/Mondom szűkszavúan, mert a gondolataimat hallom viszont. Pontosabban egyik részét. A királynő halott./
- Viszont jobb ha nem mutatod ki nemtetszésed a félvérekkel szemben, mert itt igen sokan vannak!
/Mondom közönyös hangon, talán enyhe figyelmeztetéssel vegyítve./
- Engem nem zavar, ha úgy gondolkozol, ahogy a másik udvar! Ellenben nem értek veled egyet.
/Elfintorodok amikor megkóstolom az ételt./
- Nem kell megenned! Készítek helyette valami mást!
/Mondom szabadkozólag./
- Tudod, nem nagyon volt kire főznöm eleddig. Én meg nem vagyok annyira finnyás, hogy ne egyem meg amit csináltam.
/Megfogom a tányérját./
- Van gyümölcs, és még a tegnap esti Tonkorongból.
/Ha nem kér, megszorítom a kezét, és egy szabadkozó grimaszt vágok./
- Reggeli után, ha gondolod megmutatom az otthonom többi részét, majd szerzünk neked ruhákat, és bejelentjük, hogy itt fogsz maradni.


{71}

[Caridwen]

*Lyendryana - 2900. augusztus 5.*

/Láthatóan valóban végiggondolja, majd biccent./
- Igen, Danu legyen rá a tanúm, maradok! /mondja erőteljesen./
- Nagyon örülnék, ha itt lakhatnék veled. Kicsit megint olyan lenne, mint amikor gyerekek voltunk. /mosolyodik el, de aztán ismét komoly lesz az arca./
- Igen, de az egy egyszeri alkalom volt az életemben. Most meg alig vagyok itt rövid ideje, máris álom, medálok... Ez a furcsa. Nem azt mondom minket teljesen elhagyott Danu, de a két udvar pártfogása össze sem hasonlítható...
/Aztán csak biccent és nagyon komolyan néz rád./
- Igen tudom. Ne aggódj már sokat fejlődtem! Tudom, hogy arra gondolsz, bajaim lehetnek és ezzel talán téged is bajba keverlek... Tudom és ígérem mindent megteszek, hogy ne így legyen. Én sem vagyok már gyermek Lyen! Nem azt mondom, hogy az intrika és harc nagymestere lettem, de tudok vigyázni magamra. /mondja magabiztosan, habár nem lehetsz benne biztos ez mennyire igaz.
/Amikor nyúlsz a tányérért csak megfogja a kezed és ad rá egy puszit./
- de én ezt szeretném, amit te csináltál nekem. /kacsint rád, majd közelebb húzza az ételt és eszeget tovább, majd pár falat után hozzáteszi./
- Nagyon szívesen körbenéznék, ha már úgyis beveszem magam a fészkedbe. /nevet föl./ És igen, azt hiszem ezt nem kerülhetem el... Hűséget kell esküdnöm neki, igaz? Mármint voltak mindenféle pletykák, hogy a Sírból jött Királynő nem fogja túl keményen a népét, sőt nem is uralkodik... Az alapján amit a szertartáson láttam viszont nem igazán tudom már mit gondoljak... Azt hiszem a pletykákat még mindig nem igazán tudom megszűrni. /fintorog újra, de immár nem az étel miatt./

[Lyendryana Daimon]

/Elmosolyodom, mert örülök, de a szememben a boldogságon kívül a féltés is ott csillog./
- Az Istennő hozott!
/Egy őszinte félmosolyra futja most, tele szeretettel./
- Azért remélem, nem lesznek azok a reggelek amikor az ágy mellett ébredek fel, mert valaki lerúgott, mivel nem fért el a hatalmas ágyon és neki az egész része kell.
/Biccentek./
- Bizony, nem lesz minden olyan mint régen volt. Sokat változtunk. Felnőttünk! Viszont itt leszek!
/Kicsit komolyabbá válok és figyelmesen hallgatom mit mond./
- Amíg az tenyérbemászó lesz ott a napfényes udvarban a Király ne is csodálkozz azon, hogy nem kap akkora figyelmet!
/Vonom meg a vállam, közönyös arcot öltve. Majd komoly és határozott, céltudatos mimika jelenik meg arcomon./
- Komolyan azt hiszed, hogy a saját épségemet tartom szeme előtt?!
/Egy pillanatra összevonom rosszallón a szemöldököm./
- Igen, féltelek! Ez itt nem az az intrikus és csilibili udvar. Itt nem csak tessék-lássék vannak párviadalok, hanem igenis vérre, halálra menőek!
/Megszorítom a kezét./
- Ott legalább ettől biztonságba, távol mindettől tudtalak tartani.
/Ránézek Gquenre, majd vissza Lyenre./
- Minden tőlem telhetőt megfogok tenni, hogy megvédjelek titeket!
/Fél mosolyra futja erőmből, mert kicsit fáradtnak érezem most ettől a "tehertől" magam. De nem vonom vissza a szavam!/
- De váltsunk témát! Ha van kérdésed nyugodtan tedd fel!
/Mosolygok rá, mikor mégis a főztöm kell neki, majd neki állok enni./
- Ha valami nem tetszik szólj majd. Megpróbálok igazodni hozzád, bár nekem így tetszik az otthonom ahogy van.
/Reggeli után, a tányérokat a mosogatóba teszem./
- Ami a királynőt illeti. Fiatal!
/Fecsegek a hátam mögé, majd folytatom mellette./
- Ha ez az egy szó nem jellemzi kellően, akkor kifejthetem.
/Vonom meg a vállam./
- Szinte még gyerek. És mint olyan kiszámíthatatlan!
/Megfogom a kezét és felhúzom az asztaltól. Elindulok a nappali felé./
- Meglehet, hogy a Domb és az Istennő kegyé élvezi, de nagyon sok mindennel nincs tisztában, úgy vélem!
/A nappali felé vezető folyosón, lassan haladok, hogy ha van kedve, nyugodtan nézze meg a festést./
- Eddig mondhatjuk úgy is, hogy nem uralkodott. Igen.
/A nappaliba érve elengedem a kezét. Hagyom, hogy oda menjen ahova akar./
- Az Istennő felébredése előtt nemsokkal tett esküt neki az Udvar. Előtte szinte csak a testőrsége volt aki ezt megette.
/A pult mögé megyek, hogy töltsek italt kettőnknek./
- Én is csak azért tettem meg, mert Anyánk így akarta! Ha nem küld akkor álmot, még most sem tennék neki esküt!
/Miután kitöltöm felpillantok és ha felém néz, akkor a szemébe nézek./
- De az Istennő, azt akarja, hogy segítsem!


{72}

[Caridwen]

*Lyendryana - 2900. augusztus 5.*

- Ne aggódj jó gyerek leszek, nem túrlak ki sehonnan! /mosolyog, de láthatóan komolyan gondolja./
- Ez a te otthonod és így csodálatos. Nem akarok változtatni rajta, nekem így tökéletes.
/Aztán egy kicsit gondolkozik, mielőtt folytatná./
- Drabassus stílusa talán valóban nem az igazi, de amíg ő a király jobb nem kötekedni vele. És kérlek ne érts félre! Tudom, hogy miattam aggódsz, de én viszont téged féltelek, pont ezért, mert tudom, hogy magad elé helyezel, és nem szeretném, ha neked ártanék azzal, hogy maradok. Ezért mondtam, hogy tudok vigyázni magamra. Tisztában vagyok vele milyen ez az udvar, de küzdeni fogok ha kell, nem félek tőlük. /mondta valami dacos fensőbbséggel.
Aztán elgondolkozva végighallgat és csak amikor már elhagytátok a konyhát, megcsodálta a festményeket, akkor szólal meg, mintegy összegezve a saját véleményét./
- Hmm érdekes amit mondasz... Akkor viszont csak egy valamire lennék még kíváncsi. Ki a tanácsadója? Ki az, aki az árnyékból irányítja az udvart? Ha valóban ennyire fiatal azt hiszem nem lehet nehéz a bizalmába férkőzni és szépen lassan átvenni az uralmat. A gyengébb uralkodóknál mindig is ez volt az eljárás...
/Aztán még gondolkozik, majd hozzáteszi./
- Ha Danu is azt akarta, hogy segítsd őt, biztos valami jó oka volt rá. Nem hiszem, hogy az Istennő puszta szeszélyből tenne választottjává egy buta félvér kölyköt, nem igaz? Vagy csak tévedés? /néz rád kérdőn./

[Lyendryana Daimon]

/Csak mosolygok a fogadalmán./
- Hát persze!
/Bólintok is egy aprót./
- Nem kötekedtem vele a múltban sem. Csak megmondtam a véleményem, hogy nem alkalmas rá.
/Vonok vállat, mint akinek ennyi a véleménye./
- Ha magam elé helyezlek az azért van, mert szeretlek és fontos vagy nekem!
/Nézek a szemébe./
- Ezt el kell fogadnod! És kész.
/Fanyar félmosolyra futja egy pillanatig, majd rendezem a vonásaim./
- Nem kell félned, csak tarts tőlük! Akkor előbb fogsz gondolkodni, mint cselekedni!
/Figyelem ahogy járkál, nézem a mozgását./
- A tanácsadója Bran, de ő is a testőrséghez tartozik! Nem irányítja más az udvart.
/Oda megyek hozzá és átnyújtom neki az egyik poharat./
- Nem az én tisztem eldönteni, hogy Danu miért őt választotta! Talán csak puszta szeszélyből!
/Vállat vonok./
- Ki tudja?! A Domb is szeszélyes.
/Megkoccintom a poharakat, majd iszom egy kortyot./
- Nem azt mondtam, hogy Lyn gyenge! Nem figyelsz rám!
/Fedem meg egy kis hideg hangszínnel./
- Megölte az előző királynőt és a helyébe lépett! Az Istennőtől kapott hatalma megvan ahhoz, hogy uralkodhasson. Pusztán az Udvarban betöltött pozíciója, kapcsolatai és felfogása nem teszi alkalmassá rá, az én nézeteim szerint!
/Újabb kortyot iszok a zöld italból./
- Fiatal! Nincsen tisztába a múlt dolgaival és nincsenek igazi szövetségesei. Alig pár esztendeje élt közöttünk, ami igen kevés ahhoz, hogy kialakítson olyan kapcsolatokat, amik segíthetnék hosszú távon a trónon tartani, amíg nem erősíti meg pozícióját.
/Megingatom a fejem./
- Mert egy meddő kirá..
/Elhallgatok, majd hosszan nézem testvérem szemeit, fürkészőn. Majd mégis befejezem gondolatomat, ami a reggeli eleje óta megfogalmazódott bennem./
- Mert egy meddő királynő nem hosszú életű! Még akkor sem, ha akadnak szövetségesei!, jó kardforgató testőrei!
/Megiszom egy húzásra a poharam tartalmát./
- Az Udvar ezt nem fogja eltűrni! Kell találnunk valakit aki a királynő helyett szül, és Lynarin az örökösévé teszi azt a gyermeket! Olyan személyt aki nem akarja ledönteni a trónjáról, az Istennő választottját!


{73}

[Caridwen]

*Lyendryana - 2900. augusztus 5.*

/Csak elgondolkozva néz téged, egy szót sem szól mialatt letolod és utána sem, amikor a Királynőről beszélsz. Csak amikor már mindennel végeztél, akkor szólal meg, de jó néhány perc eltelik még a te szavaid és az övéi között./
- Nem Lyen, szerintem rosszul gondolod. /rázza meg a fejét óvatosan./
- Ez nem lenne megoldás... Nem az a kérdés van-e örököse... Ha az uralkodó meddő, meddő az egész udvar és ezen az sem változtat, hogyha valaki szül neki egy utódot... Az nem az ő utódja lesz és pont. /mondja magabiztosan, és valóban, ott az igazság a szavaiban./
- Itt valami másra lesz szükség... Ha valóban ő Danu kegyeltje, azt hiszem a hagyományos megoldás nem megoldás az esetünkben... /gondolkozik el./
- Tehát nem egy béranyára van szükségünk, hanem valami kisebbfajta csodára... Illetve életre, életre a Királynőnknek. /mondja ki nagy nehezen rád pillantva.
Majd újabb hosszú szünetet tart, aztán összevont szemöldökkel rád pillant./
- De mintha éreztem volna valamit... Mármint amikor visszahoztuk őt az életbe... Tudod az én hatalmam az élet, és eddig nem tűnt fel, de... de mintha életet éreztem volna. Nem olyan satnya létezést, ami a vámpírokban van, hanem valódi életet. Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem Danu többet adott Lynarinnak, mint amennyit tudunk. Vagy talán még annál is többet, mint amennyiről ő tud...

[Lyendryana Daimon]

/Végig hallgatom testvérem, majd vissza megyek a pulthoz és leteszem a kiürült poharam./
- Ez is egy nézőpont!
/Mondom a hátam mögé./
- De nem hiszem, hogy a kislányt érdekelné a házasság, és a saját meddősége!
/Töltök magamnak egy újabb adagot./
- Ha meg valami történt vele, azt csak te érezhetted, mert engem az élők abban a pillanatban érdekelnek csupán, amikor kiadják az utolsó leheletüket testűkből és beköltözik helyére a semmi.
/Kis szünetet tarok, és egy ideig nézem velem szemben lévő falat./
- A halál.
/Vissza fordulok felé, de épphogy tudom leplezni a lelkem mélyéből feltörő fájdalmat, amit az üresség okoz bennem. Mégis most mosolygok, testvéremre./
- Én nem éreztem semmit felőle, de ezt nem is nekem kell éreznem! Te vagy ebben a profi!
/Kacsintok rá, majd ahogy vissza fordulok teljes testtel felé, legurítom az italt./
- Akkor megoldás lenne, ha a Hercegnő lenne a béranya és az egyik testőre a férje! Ha az Uralkodói családnak van örököse, akkor már másképp nézné az udvar!
/Vonom meg a vállam egykedvűen./
- Lnyarin túl sok mindent kapott meg Danutól!
/Odalépek hozzá és gyengéden megsimogatom az arcát./
+ Az Életemet, amit nem érdemel meg! +
/Arcon csókolom testvérem./
- Bizonyosodj meg róla, hogy valóban élet van benne!
/Suttogom a fülébe, miközben átölelem./
- Csak úgy tudok gondolkodni, ha tudom, hogy mik a lapjaink!
/Vállába hajtom a fejem./
+ Ha valóban élő a teste, és Tőle esik teherbe, akkor megölöm! +


{74}

[Caridwen]

*Lyendryana - 2900. augusztus 5.*

- Persze Lyen, tisztában vagyok vele miben áll a te hatalmad és miben az enyém. /mosolyog lágyan./
- Nem, ez nem így van. Nem az uralkodói családtól függ, csak és egyedül az uralkodó személyétől. Tudom, nem olyan régen olvastam erről a könyvtárunkban. Pontosan ez volt a helyzet és az adoptáció nem oldotta meg az udvar meddőségét, csak az, amikor leváltották az uralkodót. /mondta csendesen.

Aztán ő is megölel és hosszú ideig csak így tart./
- Rendben, megígérem amint lehetőségem lesz rá kiderítem megcsaltak-e a megérzéseim... /mondja már-már közönyösen./

- De addig is... Nem a Királynővel szeretnék törődni, hanem veled drága testvérem. /húzódik kicsit hátrébb, hogy lássa az arcod./
- Ez a nap, sőt ez a hét a miénk. Vezess körbe egy kicsit a házban és az udvarban. Meg nem ártana ha másokkal is beszélnék kicsit biztosítva a helyem. /mondja elgondolkozva./

[Lyendryana Daimon]

/Többet mosolygok az elmúlt két napban, mint az elmúlt kétszáz évben összesen!/
- De egy ideig megoldás lehetne, amíg nem találunk jobbat!
/Vonom meg a vállam./
- Nem is akarom elvenni tőled a hatalmad! Ha adnád akkor sem!
/Öltök nyelvet, és hessegetően intek a kezemmel./
- Azt hiszem szeretek olvasni én is.
/Billentem oldalra a fejem, és nézek szememmel körbe a kisebbfajta könyvárban ahol vagyunk./
- Hmm... Mik vannak?!
/Emelem fel egy kicsit a hangom, mintha hihetetlen lenne ez a tény./
- Sok minden történt ott. Akár ez is előfordulhat!
/Suttogom a nyakába, majd adok egy vigasztaló puszit neki./
- Már kezdtem féltékeny lenni rá!
/Kacagok fel, ahogy rám irányítja a figyelmét./
- Ez itt a nappalim. Bár nyugodtan lehetne mondani rá, hogy a könyvtár.
/Mutatok körbe az egyik kezemmel, még a másikkal ölelem./
- Ha érdekel még szerény hajlékom, tudok mutatni egy fürdőhelyiséget és a hálószobámat.
/Elveszem tőle is a poharat és ahogy kibontakozok az ölelésből, hogy a pulthoz vigyem, folytatom a fecsegést./
- Én nem egy napig, vagy hétig akarom a társaságod! Hanem amíg élünk!
/Hátravetem a fejem, kissé felé fordulok és a mosolyom, mely szétterül arcomon, nem ígér semmi jót! Legalábbis az ellenségeimnek ilyenkor megfordul a fejükben, hogy jobb vissza vonulót fújni. De ez most nem ez a helyzet./
- Az udvarba először csak pár személynek mutatnálak be, hiszen még nem tartozol ide hivatalosan! Viszont a holmijaidat, amire feltétlenül szükséged van, és nem akarsz megválni tőlük áthozhatjuk Onnan.


{75}

[Caridwen]

*Lyendryana - 2900. augusztus 5.*

- Persze... Ideiglenes megoldásnak jó lenne, de az ideiglenes megoldás soha nem jó megoldás. Hosszú távon csak több gond lenne belőle, mint amennyi hasznot hozott a halasztás... /csóválja a fejét. Aztán elmosolyodik./
- Ne aggódj, nem is adnám. Az én hatalmam az enyém. /nevet fel./

- Persze, kicsit valóban sok minden volt... Ezért is akarok újra megbizonyosodni róla.
/Közben sétál melletted és látható elismeréssel szemléli a könyveket./
- Gyönyörű gyűjtemény. Majd szívesen végignézném, ha megengeded. Szóval engedelmeddel a túra végén és visszatérnék ide. /néz rád szinte bocsánatkérően, de láthatóan lenyűgözték a könyvek./
- Persze, megnézem a többi részt is nagyon szívesen. /mosolyog rád. Aztán kissé komolyabban folytatja./

- Úgy lesz Lyen, mindörökké. Együtt születtünk, de előtte még anyánk méhén is osztoztunk. Együtt is leszünk örökké. /mondja és láthatóan komolyan gondolja.
Aztán azonban gondolkodik egy sort mielőtt megszólalna./
- Rendben, a bemutatás tökéletes lesz így. Viszont nem tudom vissza akarok-e menni... Jó persze van néhány dolog, amire igényt tartok, de annyira taszít az a hely... nem tudom...

[Lyendryana Daimon]

/Halvány mosollyal arcomon hallgatom végig az én bölcs és okoskodó bátyámat. Nem teszem szóvá, hogy mindezzel én is tisztában vagyok, csak éppen egy gyors megoldással akartam előrukkolni./
- Örülök, hogy tetszik. Bátran olvasgass, kedvedre!
/Intek körbe, majd még hagyok neki egy kis szünetnyi időt, azt követően magam után húzom a fürdőbe, hogy ott is körbenézhessen, és ha akar fel is frissítheti magát./
- Én már csak azért akarok vissza menni, hogy egy kicsit polgár-pukkasszak.


{76}

[Caridwen]

*Lyendryana - 2900. augusztus 5.*

/Csak elmosolyodik és biccent./
- Rendben, akkor azt hiszem majd visszatérek ide pár napra. /nevet fel halkan.
Aztán követ téged a fürdőbe és elégedetten pillant végig a helyiségen./

- Tudod, hogyha másnak születtünk volna javasolnám, hogy menj építésznek. /villantott rád egy gyors mosolyt, majd nevetni kezdett a polgárpukkasztásra./
- Oh igen! Azt hiszem az mindig is nagyon jól ment... /ugrat, majd kicsit komolyabban hozzáteszi./

- Rendben, akkor térjünk vissza és nézzünk szembe azzal az álnok gyülekezettel... De előbb had nézzem még meg a lakás azon részeit, amiket eddig nem láttam. /ölelte át a vállad és intett az ajtó felé./

- De amint láttam az új lakhelyem szembe tudok nézni a régivel is. /mondja immár komolyan./

[Lyendryana Daimon]

/Valahol legbelül, megindul egy lágy meleg és ragacsos érzés bennem./
- Örülök, hogy itt vagy!
/Motyogom magam elé, mintha nem is lenne igaz. Olyan sokági voltam érintés nélkül. Olyan sokáig, egy igaz szó nélkül, hogy már el is felejtettem, hogy viszont is kaphatom. Csak a halál volt mindig igaz, minden más illúzió!/
- Akkor és addig olvasol amég van mit!
/Megsimogatom testvérem arcélét, és egy kis időre nyakába fúrom arcom./
- Ha nem lennél az aki vagyok, talán lakberendező lennék.
/Nevetek fel halkan, majd tovább vonom a hálom felé. Ahol megállok a boltíves ajtóban, és hagyom hogy ő beljebb lépjen és saját felfedezést tegyen./
- Ez lenne a hálószobám. Meg most már Gquené is.
/Simogatom meg négylábú társam fejét./


{77}

[Caridwen]

*Lyendryana - 2900. augusztus 5.*

/Még rád mosolyog, aztán elindul befelé, akár egy felfedező a veszélyes vadonba. Nem siet, mindent aprólékosan szemügyre vesz, mintha az emlékezetébe akarná vésni az összes freskót, az apró finom részleteket is.

Amikor elér az ágyig majd észreveszi a közös képeteket enyhe meglepettséget vehetsz észre az arcán. Aztán látod, hogy odasétál a képhez és óvatosan felveszi.
Valami megfejthetetlen arccal néz le rá, majd fel rád. Fájdalom és bűntudat van a tekintetében./
- Tényleg megtartottad ezt? Nem dobtad ki annak ellenére sem, amit tettem? /kérdezi visszafojtott hangon.

Aztán egy gyors mozdulattal odalép hozzád és felemel. Körbeforgat mint egészen pici gyermekkorotokban és ebben még a kép sem zavarja. Aztán letesz és átölel./
- Soha, de soha többet nem hagylak magadra, senki kedvéért sem! /suttogja a hajadba, majd kibontakozik az ölelésedből. Az arcán elszántságot látsz./
- Menjünk vissza a Napfényes udvarba és vágjuk el a régi életemhez láncoló béklyókat! Új élet vár rám itt és veled. /mosolyog rád, óvatosan tartva a képet, mintha egy felbecsülhetetlen értékű kincs lenne./

[Lyendryana Daimon]

/Figyelem mozgását, és közben magamat nyugtatva Gquen bundájába temetem ujjaim. Egy pillanatra nem veszek levegőt sem, amikor elé a képhez, majd lassan kifújom az eláradt levegőt, mi bennem maradt./
- Miért tettem volna?! A testvérem vagy! Az egyetlen lény akit tiszta szívből szeretek érdek nélkül.
/Átölelem, és fogadalma ellenére úgy kapaszkodom bele, mintha a következő pillanatba elveszíteném. Mikor letesz és arcomba tekint, csak egy halvány mosollyal arcomon, és egy kis fejrázással reagálok./
- Szó szerint vehetem az elvágást?:
/Nevetek fel jóízűen, ámbár kérdésemet teljesen komolyan gondolom. Túlságosan is. Amit most nem engedhetek meg magamnak. Hiszen mindazok ellenére még mindig szereti azt a nőt! Tudom, hiszen én is ilyen vagyok! Egyetlen személyt tudok csak szeretni, amióta megláttam. Pedig számtalan jó partner adódhatott volna. De mi már csak ilyenek vagyunk./
- Remélem élvezni fogod a hátralévő évezredeket!
/Mosolygok rá, gondolataimat elrejtve. Kiveszem kezéből a képet és ezzel a mozdulattal a karjaiból is kibontakozom.
Vissza teszem a helyére a kettőnket ábrázoló képet, majd felé fordulok./
- Mehetünk.


{78}

[Caridwen]

*Lyendryana - 2900. augusztus 5.*

- Ha tehetném vehetnéd akár szó szerint is... /sóhajt fel, majd megcsóválja a fejét./
- De most az lesz a legegyszerűbb ha simán csak elhozzuk a dolgaim, nem tudom lesz-e ennél több erőm.

Visszaadja a képet és figyeli, amit a helyére teszed, mintha ez az apró mozdulat olyan fontos lenne. Aztán biccent egyet, talán csak magának, majd csendesen megszólal./
- Menjünk, mielőtt meggondolom magam. /sóhajt fel.

Aztán bevár téged, amíg csatlakozol hozzá, aztán elindul kifelé a szobádból, ha már nem állítod meg valamiért, ha át akarsz öltözni vagy bármi, akkor a könyvtárban megvár.
Ha pedig elkészültél beléd karol és megindul kifelé a dombból, az arca végig zárkózott, mint aki nem is a régi otthonába, hanem kivégzésre megy. Egy szót sem szól és meg sem áll, amíg ki nem sétáltok, majd a másik Domb feltárja előttetek az aranycsanokot./

[Lyendryana Daimon]

/Az Ó időkig is bolyonghatnék, ha a Domb éppen olyan kedvében lenne, és még akkor sem biztos, hogy eljutnék, oda ahova szeretnék, hiszen nekem nincs hatalmam felette. Bár hallottam róla, hogy nem csak Lynarinnak van, hanem egy apró tündérnek is van rá befolyása, ami igen furcsa, mert egyedül a Királynő tudja akarata szerint befolyásolni a Dombot. De érzésem szerint, ez is csak akkor történik meg, ha a Domb úgy akarja./
+ Vajon Lyen visszaért? +
/Kérdezem az elme útján Gquent, mert nincs kedvem megszólalni, miközben haladunk. Szerencsés lévén, a választ pont akkor kapom meg a kérdésemre, amikor feltűnik az ajtóm ezüstös vasalás./
+ Érzem, hogy ott van. +
+ Ez nagyszerű! Ezek szerint nem tűnt el a süllyesztőben! +
/Minden esetre igyekszem úgy közlekedni, hogy ne találkozzak vele, míg gyorsan lezuhanyozok és átöltözöm, hogy megfelelő kinézettel keressem fel a leendő testőröket.
Csak azután indulok testvérem keresésére, mikor már szalonképesnek érzem a küllemem. Mégsem állíthatok a környezetem színe elé, havasan! Akkor vagy magyarázkodnom kellene, hogy miért is havas, hiszen idebent nem esik a hó. Vagy ki kellene találnom, valami elterelő sztorit, amihez igazán nincs hangulatom. Még Lyennek kitalálok valami kis figyelem elterelést, de aztán ennyi. A többiekre nem pazarolok ennyi energiát. Most úgysem megtévesztenem kell őket majd, hanem ösztönöznöm.
Lyendrynt a nappaliban találom meg, ugyan azon tündérek gyűrűjében, mint amikor nemrég visszaérkeztem Quolren, Az Arc-nélküli hercegtől. Az akkori kis közjátékuk nem nyerte el tetszésem, és azt sem tudtam meg pontosan, hogy mikor keveredtek ide, hogy kiszolgálják új urukat. Persze, akkor engem is megemlítettek, de ezt mindannyian tudjuk, hogy aki miatt itt vannak, az a bátyám.
Jöttömre a kis apróságok szétszélednek, és magunkra hagynak minket. Hátulról ölelem át, a kanapén ülő testvérem vállát. Belefúrom a nyakába a fejem, és mélyen beszívom tiszta illatát./
- Húgi?
/Kezd neki a kérdésnek, majd elhallgat. Kezemre teszi sajátját, mintha félne attól, hogy elengedem./
- Hmm?
- Beszélnünk kellene pár dologról.
/Bólintok miközben leülök a kanapé hátfájára mellé úgy, hogy rálássak az arcára./
- Rendben, hallgatlak.
/Nekem is számos megbeszélni valóm van vele, és másokkal, de jobba, ha hagyom most, hogy ő kezdjen bele. Legfeljebb elterelem abba az irányba a témát, ami engem is érint most. Jó bevallom, mindig is előtérbe helyeztem az Ö mondandóját, mint a sajátom, és megengedtem neki, hogy a beszélgetéseink alkalmával, inkább ő fecsegjen, míg én csak végighallgattam, ami éppen aktuális probléma, vagy örömforrás volt számára./
- Milyen viszonyban vagy a királynővel?
/Teszi fel nagy sokára a kérdést./
- Semmilyen. Sem vele, sem mással nem folytatok viszonyt!
/Felem tárgyilagosan. Egy fanyar fél mosollyal arcomon. Viszonzásul kapom a grimaszt, és egy pontosabban megfogalmazott kérdéssel vág vissza./
- Miért menteket el, csak ti ketten, és a testőrségét miért hagyta hátra miután kiderült, hogy gyermeket vár?
/Megsimogatom a haját, kicsit bele is túrok./
- Mert így döntött. Meg egyébként is! Ahol két nő van, nincs szüksége a hímek jelenlétére.
/Magamhoz emelem az egyik hajtincsét, és megszagolom, hogy elrejtsem mosolyom./
- Ech! Soha nem fogom felfogni, hogy tudsz ennyire cinikus lenni, amikor tudom, hogy nem nézed le a férfi nemet, mert én is közéjük tartozom.
/Csak könnyed vállvonást kap válaszul. Hiszen már számtalanszor átrágtuk ezt a témát./
- Tudom, tudom! A kivétel erősíti a szabályt! De akkor is! Áh! Mindegy! Térjünk vissza az eredeti témára.
/Az üvegasztalról magához veszi a poharát, hogy igyon./
+ Nem is rossz ötlet! Nekem is kellene innom valamit. +
- Miért vitt magával? Azért választott téged, mert idő előtt megakarta, szüntetni az állapotát?
- Nem!
/Vágok közbe, de nem kezdem megválaszolni a kérdését. Pedig várja a választ./
- Akkor hova mentetek és mit csináltatok?
- Nem beszélhetek erről még neked sem. Viszont hamarosan meg fogod tudni, hogy miért mentünk el.
/Látom, hogy résnyire szűkült szemein keresztül, nagyon alaposan végigmér, és hosszan tanulmányozza arcom./
- Értem. Akkor azt hiszem erre a kérdésre, még várnom kell, hogy választ kapjak.
/Bólint végül, majd egy újabb korty ital után, rátér a következő kérdésre, aminek hatására, én elindulok a bárpulthoz, hogy töltsek magamnak valami jó erőst./
- Zavarna téged, vagy gondot okoznék neked azzal, ha az örökös testőre lennék?
/Sokáig nem kap választ, majd miután legurítottam egy pohár zöld-színű tömény alkoholt a torkomon, csak utána válaszolok./
- Igen.
/Kis szünet után folytatom./
- Ugyanis a terveimben, nem testőrként szerepelsz.
/Mindig is szerettem fokozni a dolgok jelentőségét, és ezt Lyen nem annyira szerette bennem. Főleg, ha vele játszottam éppen. Viszont most nem kegyelmeztek neki. Csak azután folytatom, miután újratöltöttem a poharam./
- Dadának szánlak. Nem testőrnek. Lényegesen más lenne a prioritásod. Még két név szerepel a listán, így meglehet, hogy nem téged fog választani Lynarin.
/Belekortyolok a poharamba./
- Viszont úgy gondolom, ez lenne számodra a megfelelő státusz. Van affinitásod a dologhoz.
/Vonom meg a vállam. Nem veszem le egy pillanatra sem a szemem Lyendrynről. Látom, hogy a válaszom meglepte és egyben fel is csigázta az érdeklődését./
+ Hiszen tudom, hogy mi járt a fejedben, amikor megtudtad, hogy a Királynő örököst vár! +
/Hosszú néma csend telepszik ránk. Bár én már most tudom, hogy mi lesz a válasza, de kivárok. Mert valahol legmélyen, reménykedem benne, hogy nem fogadja el ezt a jövőt, és inkább önző lesz, megpróbál élni. De a válasz, az amire agyam, már akkor tudta a választ, amikor elterveztem, hogy miképp fogom kibillenteni a teljes szolgaság alól, és persze cölibátus alól.
Egy határozott fejbiccentéssel kezd neki./
- Ha a Királynő elfogad, akkor mindent megteszek, hogy megfelelő Nevelője legyek az udvarunk örökösének!
/Amilyen lágyan csak neki tudok mosolyogni, most megteszem./
- Tudom.
/Nem mondok többet, csak legurítom a maradék zöldet a torkomon, és elindulok a többi harcot megvívni. Mivel ezek nem lesznek ennyire könnyűek, mint meggyőzni a testvérem, hogy járjon kicsit az én kedvemben is, ezért még visszapillantok rá a nappali és az előtért összekötő folyosó boltíves ajtajából./
- Most el kell mennem, nem tudom, mikor térek vissza. El kell intéznem pár dolgot, ezért nem kell megvárnod. Jó éjt Életem!
/Köszönök el, majd Gquennel az oldalamon elindulok, hogy megkeressem és számon kérjek egy ígéretet, amit itt az ideje, hogy betartsanak!/


{109}

[Yllion]

*Előzmény*

*Holtidő, Kryon Vorm 2900. augusztus 19.*

/A bejárati ajtó előtt megtorpantam, ahogy homlokráncaim egyre csak mélyültek./
+De hát ez a Bevégzés Bárónőjének lakosztálya! Otthonába fogadta volna...? Végül is... Kezdet Bárója... Bevégzés Bárónője. Ki tudja, még akár valami kifacsart harmónia is születhet ebből a kapcsolatból... Apropó, azt ugye senki nem igazán tudta, miért jött át az érinthetetlen és megközelíthetetlen bárónő... Csak nem egy különösen szaftos, romantikus szál állt a dolog mögött? Utánajött volna, aki miatt száműzték? Vagy netán amiatt a valami miatt, ami most kiderült őt is elűzték? Mindegy is. Most úgyis a Báróval van dolgunk.+ /Vontam vállat végül és a legrosszabbra is felkészülve beléptem a tündérek nyomán./

/Odabent aztán megtorpantam az előszobában és miközben karbafont kézzel, a sérültet gondosan felülre helyezve arra vártam, hogy a kis pillék bejelentsék érkezésünket gazdájuknak, figyelmesen szemügyre vettem a környezetet./
- Ha megérkezik a gazdájuk, feltétlen dicsérd meg a kinézetét, főleg ha úgy látod, sok gondot fordított rá. De, ami a legfontosabb, soha ne hazudj! /Mormogtam ezalatt Kryonnak feltűnésmentesen./ Második társasági lecke. Ez az utóbbi különösen fontos, ha hiteles akarsz maradni az udvarban. Vagy egyáltalán a közösséghez akarsz tartozni...

(84)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.19.]

*Holtidő*

/ Sétálunk, sétálunk egy kis padra lecsücsülünk... Nem csücsülünk le, csak sétálunk. Még a tündérek is elfáradnak és belém kapaszkodnak. Nem zavarom el őket. A súlyuk olyan jelentéktelen, hogy összesen nem tesznek ki egy kalapot. Meg amúgy is, inkább örülök neki, hogy ennyire tetszem nekik és még ha nem is fűződne érdekem a barátságukhoz, akkor sem zavarnám el őket. Nem vagyok az az irigy fajta. Manó persze féltékenyen néz a tündérekre. Szívem szerint megsimogatnám, de félek akkor lepotyognak az utasaim, így nem teszem. /
+ Majd kárpótollak valamivel Manó, ne aggódj. +
/ Fogadom meg magamban és rámosolygok az ebre. Manó megérti, hogy most nem ő az első és egy szemrehányó pillantás után beletörődik. A szagoknak szenteli a figyelmét miközben jön mellettem. Az ajtót is megszaglássza ami előtt végre kikötünk. /+ Ezer ilyen ajtóért nem adnám oda az én pikkelyes ajtómat. Bár ez is kétségtelenül szép. De hol van ez a pikkelyektől... +/ Közben a tündérek beinvitálnak és Yllion már be is lép. Követem.
- Rendben, nem felejtem el. -/ Válaszolom hasonló hangerővel tanítómnak miközben megállok mellette. /+ Hazugságot mellőzni. Hát eddig sem szoktam valótlant állítani. De ez után majd odafigyelek rá, hogy még ne is füllentsek. +/ Közben magam is szemügyre veszem a helyiséget. /

(130)

[Drun]

*Holtidő -- 2900.08.19. -- Yllion és Kryon*


/A roppant nagy ajtón betérve, egy kör alapú, kupolás fedelű előszobába értek. Ahol az egész helyiségben félhomály uralkodik, de még így is látni lehet a fekete falakon előtűnő freskókat, melyek az univerzumot ábrázolják, csodás színekben. A tükörsima márvány padlón, egy körön belül aranybarna színt árasztó, kelt-fa minta adja meg a hangulatos fényt.
Három nagyobb, és -közöttük- két kisebb boltíves folyosó vezet tovább a szélrózsa különböző irányába. A bejárat falát fehéraranyból készült, kelta-csomó mintás vasalás díszíti. A folyósokra nem lehet belátni mindaddig, míg át nem lépitek a képzeletbeli küszöböt.
Nappali felé vezető folyóson, a napszaknak megfelelően most félhomály az uralkodó fényviszony. Kétoldalt ébenfapolcokon könyvek sorakoznak, az íves mennyezeten a sidhekre jellemző kettősséget ábrázoló festmény vonja magára a tekintetett, emellett fekete, barna és arany színek keverésében kelta-csomó motívumok rajzolódnak ki és adják meg a világítást.
A tágas napaliba érve a falakon újabb polcrendszert látunk, mely az egész szobát körbeöleli. A mennyezeten a tejútrendszer és pár a valóságos méretükhöz képest nagyobbnak ábrázolt bolygó díszeleg, megannyi elhunyt sidhe lélek illusztrációval karöltve. Az ébenfa-hajópadlón több kisebb nagyobb szőnyeg terül szét. A szoba központjában egy kör alakú néhol kipárnázott, háromlépcsős mélyedésben egy szép kovácsoltvaslábakon álló, üveg fedlapú dohányzóasztal foglal helyet, az ülőhelyekül szolgáló párnák, unottan heverésznek körülötte, az asztalon egy gyertyatartó vonja magára a figyelmet, mely vörös márványból faragott, két kezet ábrázol, ami egymásba tekeredve megfogja a közé helyezett gyertyát.
Itt heverészik kényelmesen a Báró. Aki meglepetten csukja össze a kezében tartott könyvet, és keresztbe tett lábait szétbontja, majd felkel./
- Üdvözlöm Önöket Uraim! Miben segíthetek?
Teszi fel a kérdést, miközben a négy kis tündér, aki Kryonon lógott eddig, sebes repülésben -mintha megtámadnák-, szállnak oda hozzá, és csilingelik, hogy elhozták őket, Neki.
Az egyik sarokban kis éjjeliszekrények között, bőrhuzatos szófa és a rajta lévő fekete-színű bársony hengerpárna, az olvasás kényelmét szolgálja. A szoba másik végében egy kovácsoltvaslábú, ébenfából és vörös lakkal lekent tölgyfából, sakktáblakockás mintázatú kis asztalka áll, rajta a felállított bábukkal, két kényelmes bőrfotel között békés perek hangulatát kelti a nézelődőnek, a mögötte a falhoz simulva, megtörve ezzel a könyvespolc egyhangúságát, feketemárvány falú, kristályüveges jó két méter magas állóóra tűnik elő, melyben az idő múlását homokóra méri. A homokszemek az órák elteltével, ahogy áthaladnak egyik kehelyrészből a másikba és megfordul tengelye körül az üveg, varázslatos fénnyel váltanak szint. A nappaliba lépve jobb kéz felőli sarokban egy félköríves bárpult rejti magába a frissítőt. Előtte három furcsa, groteszk alakú lábakon álló párnás, bárszék helyezkedik el. Baloldalt egy batikolt csigalépcső vezet fel a galériára, mely körbefut az egész nappali falán. Az olvasórész felett félköríves karzatrésznél, a szófa mása foglalt helyet, egy kisebb méretű, mint a nappali közepén található dohányzóasztal mása terül el előtte, és egy tömör ébenfából készül íróasztal, mellette, mely mögött egy bőrhuzatos fotel volt. A nappali fő színei a barna, a vörös és az arany./
- Kérem, jöjjenek beljebb!
/Int a kanapéra, hogy foglaljatok helyet. Öltözéke elegáns, de szolid egy aranysidhéhez képest. Mert egyértelműen látszik a kisugárzásából, hogy nem ennek az udvarnak a sajátos légkörét árassza magából. Yllion, ahogy egy pillanatra emlékeidben kutakodsz, rájössz, hogy az előttetek álló sidhe a Bárónő ikertestvére./
- Bevallom nem számítottam vendégekre, de azt hiszem van nektarin, amivel megtudom Önöket kínálni. Esetleg Inkink-t tudok felajánlani még.
/A tündérek folyamatosan csacsognak neki, de mintha nem zavarná, mégis figyel a szavaikra, bár figyelmét rátok szegezi. Illetve egy pillanatig, Aquarinára, aki szintén megszólal./
- Elnézést a zavarásért Báró úr! Engedje meg, hogy bejelentsem, Yllion Grófot, és Kryon Nagyurat!
/Biccent erre, majd felétek emeli újra a tekintetét./
- Oh, igaz is. Még nem volt szerencsénk találkozni, ezért engedjék meg, hogy bemutatkozzam. Lyendryn Diamond, a Kezdet Bárója.
/Meghajol, felétek, mint ahogy egy házigazda teszi a vendégeinek, mégis tele van eleganciával és az aranysidhékre jellemző kecsességgel./

[Yllion]

- Részemről maradok a nektarinnál. /Biccentettem a báró felé, miközben viszonoztam a meghajlását./ Bájos segítőm, Aquarina javasolta, hogy keressünk fel a problémánkkal, hátha neked akad értelmes meglátásod is a problémára. /Fogtam bele helyzetünk ismertetésébe udvarias hangon./ Volt egy kisebb afférunk egy hideg vasból készült pengével és a Lélekszikra mindenáron el akart küldeni a Dombból, hogy megfelelő gyógyítót keressünk hozzá. /Vállvonással kísért fintorral fejeztem ki a véleményemet a megoldásról, aztán karomon felhúzva a ruhaujjat megmutattam a vágást, majd Manó felé is intettem egyet./ És hogy ez ne legyen elég, Kryon Manójának a mancsával is van valami... Jómagam ugyan már nekifogtam volna, hogy világi módszerekkel orvosoljam, de Tranquilien beletette a bogarat fülembe. /Szokott félmosolyommal megrántottam a számat, majd egy egy újabb vállvonást követően csak kiböktem, miért is érkeztünk./
- Nézd meg kérlek, és mondd el, mi a véleményed. Tényleg csak a Dombon kívül találhatunk erre megoldást, vagy egy tű, meg némi cérna is megoldja a gondot? A tündéreidtől azt az információt kaptuk, te is segíthetsz... Persze, hacsak nem zavartunk meg valami halaszthatatlannak a közepén.

(85)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.19.]

*Holtidő*


/Belépve egy akkora szállás fogad minket amihez képest az enyém csak egy lyuk, pedig a Domb tőlem sem sajnálta a helyet. De én nem irigykedem, elégedett vagyok a saját lakrészemmel, sőt szeretem azt a helyet. /+ Itt sem lehet rossz lakni. +/ De nem az én stílusom a szoba. A folyosók érdekesen hatnak, valahogy inkább tűnnek festettnek mint igazinak. De azt már rövid ittlétem alatt is megtanultam, hogy ezen a helyen semmi nem az aminek látszik. Még én magam sem...
A Báróhoz hasonlóan enyhén meghajlok és bemutatkozom. Bár Yllion nem csinált ekkora kunsztot belőle, de ha már házigazdánk megtette, én sem mulasztom el. /
- Kryon Vorm, Élet Építő. Igazán büszke lehet erre a szállásra, tiszteletet parancsoló a stílusa. -/ Na persze Yllion az öltözékét javasolta megdicsérni, de azon nem találtam dicsérni valót. A szállás viszont tényleg tetszik. /- Nektarint kérnék. -+ Bármi is legyen az. Biztosan nem véletlenül olyan hasonló a neve a nektárhoz. +- Manó sérülése -/ pillantok az ebre, /- nem tűnik súlyosnak, de nem szeretnék kockáztatni. Örömmel vennénk a segítségét Báró úr.
/ Csatlakozom Yllion ismertetőjéhez, miközben feltűnik a sakk készlet is. Bár nem vagyok egy nagy játékos, szeretek sakkozni. Most azonban aligha fogok. Inkább teszek pár lépést a kanapé felé. Figyelve rá, hogy Yllion is lássa és eldöntse leülünk e vagy sem. Számomra valahogy hülyén fest az állva beszélgetés.
Manó nem tágít mellőlem. Érzi, hogy ez nem az ő területe és nem is olyan hely ahol szabadon kódoroghat. Talán a hely stílusa hat rá, talán a Báró, nem tudom, de gondolatban kap egy újabb piros pontot. Még csak nem is ugat. Akkor vakkant egyet, mikor rá terelődik a szó, egyébként békésen nézegeti hol a helyiséget, hol a Bárót de leginkább a tündérek érdeklik. Határozottan tetszenek neki. /

(131)