Hirig lakrésze

[Alyara Nirois]

A hosszú kanyargós folyósokon elérve, egy kör ajtóhoz érkezik az, akit erre vezet el a szeszélyes Domb. Az ajtó több gyűrűből áll össze, a természet fő színeivel (barna, zöld és kék) díszítve, van kirakva az ezüstös alapon, drágaköves lapok. A mozaikszerű ábra kirakásával lehet bejutni, ami egészében egy tájképet ad vissza, ami egy erdőségben folyó kis vízeséslánccal és rengeteg zöldellő növénnyel lepi meg az érkezőt. Ha ezt nem tudja kitenni a az erre érkező vendég, akkor, csak a lakrész Úrnőjének engedélyével térhet be.

Amikor az ajtón túljut a feye, egy két részre elkülöníthető köralapú helyiségbe érkezik. Az első része egy kis szeletke levágásának és lépcsőzetes tagozódásának a határa, ami az előtérnek felel meg. Itt a parketta a lépcsőig halad, majd egy félköríves sávba, szőnyegbe végződik. A félköríves lépcső alá lehet betenni a cipőket, mert utána már a vastag puha szőnyegre lehet rálépni, öt lépcsőfok után. A fogadószobában egy kis dohányzó asztal mellett, kanapé és két fotel helyezkedik el. A falakon tájképek vannak, amit különböző futó zöldellő növény ölel körbe. A bútorzat, tölgyfából és azon finom huzatból készült párna, zöld színbe hívogatja a betérőt. Baloldalon a bejárattól, egy a falba mélyesztett korlát nélküli falépcső vezet fel az emeletre, körívesen. A fényt apró kristályok adják, amik a borostyánok között rejtőznek.

A lépcsősoron felérve egy köralapú nappaliba ér be a vendég. Itt is ketté van választva a tér a bútorzatok elhelyezkedésének köszönhetően. A másik része egy kisebb konyha és étkezőből áll. A szobát egy bárpult választja ketté, aminek tövében egy L alakú kanapé foglal helyet, előtte egy dohányzó asztal, két puffal, és két fotellal. A parkettán vastag szőnyeg terül el. A falakon körbe, elcsúsztatott polcrendszerrel könyvek és kisebbe dísztárgyak. A konyha-étkező részen egy nyolcfős asztal, székekkel, és beépített bútorzattal fogadja a serénykedőt. A fő színek itt a fekete, barna és az arany. A lépcsőtől pár lépésnyire folytatódik körívesen a lépcső tovább. A lépcső alatt egy kis ládába liliomok virágoznak. A helyiségbe a fényt a mennyezet adja, természetes napfényt árasztva.

A harmadik szintre érve egy hálószobát talál az ide tévedt bátor kalandor. A szóba egyik végében baldachinos ágy terül szét, mellette két oldalt egy-egy éjjeliszekrény, amin virágot ábrázoló kislámpa adja a fényt. Jobbra egy háromüveges pipereasztal, székkel és kellékekkel, egy négyszárnyú paraván, ami egy szekrényt és a padlóba süllyesztett jakuzzi szerű kád közötti részt takarja el, csodás hegyes, erdős mintázatával. A padlón szőnyegek terülnek el. A falon tájképek és kristályokból alkotott montázs díszeleg. Itt a főszínek a barna, lila és a vörös.

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Mira]

*Előzmény*

- Máris hozom, Úrnőm - mondja Mara, és elsiet. Pillanatokon belül visszaérkezik egy leheletnyi cipővel. Nagyon furcsa anyagból van, mintha valami lilás üvegből lenne, de a tapintása viszont bőrre hasonlít.

A bók megköszönésére csak elpirul. Végre megköszöntek neki valamit!

- Hát úgy, hogy ők felelnek értem. Ők neveltek föl, ők vigyáznak rám, őnekik kell engedelmeskednem. Vagyunk még páran, nem csak én vagyok az egyetlen ilyen itt, a Dombokban. De jó így nekem. Jobb, mintha a fajtársaimmal kellene élnem.

Miközben beszél, Te a fiókokat kutatod. Az egyikben találsz számodra ismert, hagyományos sminkfelszerelést. Ékszerekre sajnos nem lelsz.

- Hogyha készen van, akkor el is indulhatunk. Ne aggódjon, csak egy darabig fogom kísérni. Aztán majd csak megmutatom az utat.

*Ha máris menni akarsz, a következő hsz-t a Belső kerthez írd.*

[Jóindulat]

*Előzmény: Belső kert*

- Szép kard. /Szólal meg egy hang a szoba mélyéről, ahogy Hirig mögött - érzékelvén magányra vágyódó gondolatait - bezáródik az ide vezető ajtónyílás./ Bár ez sem fog megvédeni, ha szeretett királynőnk megsértődik, mert kihagytad a partiját.
/A rejtélyes beszélő feje felett egy halványan derengő fénygömb gyúl ki, megvilágítva a tényt, hogy egy apró termetű, alig nagyarasznyi, szárnyas figura jutott be az addig védettnek tekintett lakrészbe. Megnyerőnek szánt mosollyal, felemelt kézzel rebben előrébb, elejét véve a feltörő szavaknak./
- Ne aggódj, nem én lennék, akit küldene. Én csak beszélgetni jöttem. Ha megengeded, ha nem... /Kecses, szárnyak segítségével bemutatott hátraszaltót követően meghajol a levegőben./
- A nevem Lastanar, és tényleg csak beszélgetni szeretnék. Esetleg, akár a barátod is lehetnék. /Böki ki magabiztos mosollyal kísérve ittlétének okát./

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Fél pillantást vetek a váratlan vendégemre és miközben piruettezik a levegőben lassan, de céltudatosan felmegyek a nappaliba. Vállam felett, mintegy mellékesen jegyzem meg, félhangosan./
- Üdvözöllek!
/Fent a konyha felé veszem az irányt, és a pult mögül vissza fordulok a jövevény felé./
- Ha már itt vagy, kérsz esetleg egy italt Lestat?
/Már a névmemóriám tökéletes, mégsem nevezem azon a néven - szokásomhoz híven-, ahogy bemutatkozott.
Intek a kezemmel, hogy foglaljon helyett a kanapén, majd a hűtőből előveszek gyümölcslevet./
- Hallgatlak.
/Mondom, miközben ténykedek a konyhában, majd két pohárral a kezemben - ha kért inni -, én is leülök mellé./


{336}

[Jóindulat]

/A férfi magabiztos, csibészes mosolya csak szélesedik, ahogy kényelmes helyet találván, mindenféle felszólítást megelőzve elhelyezkedik az egyik fotel karfáján./
- Igen, valami könnyűt, esetleg valami gyümölcslikőrt, ha akad. Mondjuk abból a kék palackból a hűtőben, ha kérhetem. /Válaszol mielőtt házigazdája egyáltalán kinyithatná az említett eszközt és alig visszafogottan kuncog egyet./ Megtisztelő, hogy egy sosemvolt vámpírúrhoz hasonlítasz, de én nem az a fajta pixi vagyok. Közelebb áll hozzám a gyümölcs, mint a vér íze. /Megnyerő, sokfogas vigyort villant, ahogy átveszi italát. Köszöntésre emelve a poharat pillant a nő szemébe./ A nevem, még egyszer: Lastanar. /Hangsúlyozza, majd egy futó korty után hátradől s tűnődve vizsgálgatja a mellette ülőt./
- Hallgatsz? Milyen meglepő... Nem üzenetet hoztam, csak úgy gondoltam, társaságra vágyhatsz. Bár... /Kis szünetet tartva a kard irányába sandít./ Ha kaptad a pengét s nem elemelted, nem biztos, hogy pont az enyém a legmegfelelőbb. De hát ez van, azzal érd be, amid van, nem? /Mosolyog egy újabbat vállait megvonva, majd kezében poharával a fotel háttámlájára támaszkodik./
- Szóval most inkább én hallgatok. Aztán, ha esetleg kérdezel is valamit, ki tudja. Még akár válaszolhatok is.

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Félig leeresztett szemhéjam alól figyelem a jövevényt. Lassan bele kortyolok az italomba,miközben beszél./
- Ahogy gondolod.
/Érzem, hogy fáradt vagyok és most valahogy nincs igazán kedvem játszani, mégis belemegyek ebbe a körbe./
- Miért feltételezed, hogy szükségem van a Társaságodra, ugyanakkor nem vagy megfelelő számomra?
/Kicsit megingatom a fejem./
- Te jöttél ide, neked kell elsősorban beszélned. Nem nekem.


{337}

[Jóindulat]

- Cöcö... /Csóválja meg fejét férfi, aztán egy színpadias sóhajt követően, a soha el nem tűnő, magabiztos mosollyal az arcán folytatja./ Vajon miért lenne társaságra szüksége egy lényegében teljesen idegen fajtársunknak, aki éppen csak túlesett az első Holdtáncán? Azt hiszem, magától értetődik a válasz. De hagyjuk is... /Legyint egyet nagyvonalúan, majd továbbra is kedélyesen gesztikulálva, olykor italába aprót kortyintva magyarázni kezd./
- Nos, kedves Hirig, azt mindenki tudja, hogy az Estwor családé az a bizonyos penge, amit van szerencsém nálad látni. Vagyis vagy loptad /szemöldökét megemelintve, mintegy reakcióra várva végigméri a nőt/ vagy pedig kaptad. Az első esetben nem biztos, hogy jó az neked, ha én tudok róla, nálad van. Közismerten sok mindent tudok, s ezt mások is tudják. /Vigyora szélesedik, de ezzel együtt mintegy bocsánatkérő színezetet is kap, mintha tőle teljesen független tényről lenne szó./ Vagyis nálam, vagy valamelyik szövetségesemnél fognak érdeklődni először, ha netán valaki hiányolná azt a piszkavasat. /Pár pillanatig fürkészően figyel, végül ismét megcsóválja fejét./
Nem, nem loptad. Már régen nekem rontottál volna, vagy legalább megpróbáltad volna elrejteni. Akkor viszont kaptad. Nem hiszem, hogy Irddra merné átadni bárkinek is a kardot, amit Niqecanuwa úrnő a családjukra bízott. Nem... Lássuk csak, ki lehetett az... Talán Kelyim?

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Mintha ott sem lennék, hallgatom végig a vendégem. Majd egy nehézkes sóhajt hallatok és felkelek. Lassú léptekkel haladok a virágaim felé, hátam mőgé intézem a szevaim./
- Azt hiszem, előröl kellene kezdenünk az egész beszélgetést, hogy megérts.
/Gyengéden megsimogatom a liliom szárát./
- De mivel eléggé fáradt vagyok, inkább csak összegzem, és vázolom a tényeket.
/Hangom halk, de tisztán érthető./
- Nem érdekel, hogy a Királynőtök boldog, vidám, vagy éppen milyen hangulatban van.
/Vissza fordulok, hogy lássa arcom, komolyan beszélek./
- Az, hogy enyém az Ikrek egyike, nem tartozik senkire!
/Érintem meg egy pillanatra a markolatot, hogy csípőre teszem az egyik kezem. Másikban a pohár van, mely hanyagul log mellettem./
- Hogy kitől kaptam, magad is rájöttél. Nem volt nehéz.
/Belekortyolok az italomba./
- Nem érdekel, hogy kinek mondod el, Spiclikém.
/Vonok vállat közben./
- Felőlem az egész Udvartatásotok tudhat róla.
/Vissza indulok, és előttem megállok. Leteszem a poharat az asztalra, majd előrehajolok, hogy a fejünk egy vonalba legyen. Minkét kezemmel a feje mellett támaszkodom meg, a háttámlán. Hangom kissé búgó zöngésüké vált./
- Végezetül.
/Szemeibe fúrom, pillantásomat./
- Csak akkor van rád igényem, ha a nyelvedet másra is tudod használni, mint szófecsérlésre.
/Hangom ellenére, szemem nem csillog kacéran./


{338}

[Jóindulat]

- Ohohó, nagylány. /Vigyorodik el Lastanar, amíg a nő az asztal felé fordul./ Attól tartok, ha sokáig hordod magadon azt az övet, tőlem függetlenül is megtudja mindenki, hogy nálad van a kard. És a helyedben kifejezetten figyelnék arra, milyen benyomásokat sikerül kialakítani magamról, főként a királynő részéről.

- Persze... /Nyel egy nagyot, ám cseppet sem zavartan, mindössze az izgalom önkéntelen megnyilvánulásaként./ ez is egy kellemes módja lehet. /Pillantása az előrehajlástól megvillanó tájakon kalandozik egy villanásnyit, mielőtt mosolya, hangja változna, az iramodásnyi távolságban feltűnő zsákmány nyomába eredő vadász magabiztosságáról árulkodván./ Hogy egy pasi mire képes, az sokban függ attól is, kivel teszi.
/Szárnyai megrebbennek, majd gyűszűnyi poharát a fotel karfáján hagyva a levegőbe emelkedik, hogy a mellette támaszkodó karon landoljon./
- Szóval, mit is szeretnél? /Guggol le, szárnyai finom legyezésével tartva egyensúlyát, miközben kezeivel - a szó szoros értelmében - pillekönnyen, cirogatóan megérintve a könyökhajlat finom bőrét./

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Vállat vonok, mikor a kiegészítőmre terelődik a szó./
- Mint mondtam, nem érdekel ki tudja meg.
/Óvatosan megsimogatom egyik ujjam hegyével az arcát./
- Épp az előbb mondtam mit szeretnék Pöttömke!
/Megfogom óvatosan, hogy a szárnyába ne tegyek kárt, úgy hogy ha kedve tartja bele is ülhet a tenyerembe. Felegyenesedem és elindulok a legfelső emeletre./
- Simán csak aludni, vagy előtte egyet szeretkezni.
/Hangom szavaim ellenére közömbösen csengenek./


{339}

[Jóindulat]

- Még semmit sem csináltam és máris a tenyereden hordozol? Akkor ebből a saját érdekedben szigorúan csak alvás lesz. /Kuncog a nő kezében üldögélve, majd az emeletre felérkezvén szárnyra kapva a levegőbe rebben./

- Bízom benne, nem ruhában szoktál aludni. /Kuncog Hirig fülébe, szárnycsapásaival finoman megcirógatva annak nyakát, hogy egy újabb rebbenéssel már ruhája pántjánál lévő kapocsnál kezdjen ügyködni./
- Nem, ne mozdulj. /Hangzik a vigyorral kísért felszólítás, mikor a nő odapillantana. Mintha csak magától válna le ruhája, a tündér férfi ténykedése másból nem vehető észre, végül, mikor már csak a lazábbra váló kard öve tartja egyben az egészet, újból a fülébe duruzsol a másik./
- Egészséges módon más kardjához nem szoktam nyúlkálni. Egyébként most már szabad a pálya. Vár az ágy, Csipkerózsika! Ti pedig szépségeim... sipirc! /A következő pillanatban a nő hajába font virágok összecsukott szirmokkal hullanak a földre./
- Nos, virágszálam? /Rebben az ágy párnáira, finom ruháitól szinte egybeolvadó mozdulattal megszabadulva./ Leszel az alvóbabám? /Ártatlan arckifejezését meghazudtolja pajkosan villanó tekintete, ami sejteti, ha rajta múlik, bizony az alvás előtt be fog következni még ez meg az./

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Egy fáradt mosollyal jutalmazom, mikor poénkodni probál./
- Jobb előbb kedvesnek lenni, mint fenyegetőzni.
/Vállat vonok./
- Meg különben is, te akartál a barátom lenni. Akkor meg miért ne legyek előzékeny veled?
/Hagyom, hogy levetkőztessen, majd a karod a fekete köntös mellé teszem, mintegy relikviaként. Ha már a köntös is az egyik "pasimtól" van./
- Ha nem bánod, Tündibündim, előbb lefürdök.
/Levetkőzök teljesen, ha már Lessi, csak félig tette meg. Majd a kádba mélyedek.
Mire leteszem a fenekem, már folyik is a meleg víz. Felmelegítve a lábaim./
- Mond, Lessi.
/Kérdezem csukott szemhéjam mögül. Megfáradtabb hangon, mint amikor megszólaltam felfelé jövet./
- Miért kerested fel a társaságom? Mit remélsz tőlem, ha már a szex nem kell?


{340}

[Jóindulat]

- Attól tartok drága, a névmemóriád nem a legtökéletesebb. Lastanar vagyok. Szeretném ha megjegyeznéd, rosszul venné ki magát, ha mást kiáltoznál a későbbiekben. /Röppen vigyorogva a kádban elhelyezkedő nő feje mellé./ Ugyanis eszem ágában sincsen abban a hitben hagyni téged, hogy ezekkel /nyom csókot a kistermetű férfi apró ajkaival Hirig fültövére/ csakis szövegelni tudok...
/A kád szélére csüccsenve szépen elkezdi kibontogatni a mellette lévő fonatokat, apró kezeivel gyengédebb és alaposabb munkát végezve, mint arra bármely fésű képes lehet. Ügyködése közepette egy mély sóhajjal kísérve elgondolkodik./
- Ha ragaszkodsz hozzá... Nem is igazán tudom. Őszintén megvallva úgy gondoltam, szükséged lehet rám, vagy legalábbis arra, amiket tudok. /Lábaival végigsimít a fürdőző nő nyakának ívén, olyan finom érintéssel, amire egy nagyobb méretű valaki cirógató ujjaival lenne képes./ Persze, ha közben nekem is jut egy kis élvezet, hát üsse kavics. De ha csak információforrásnak tekintesz, úgy is jó. Megfelel így?
/Helyezkedik munkája végeztével a nő vállgödrébe, hogy könnyed érintéseivel a környékén lévő bőrt ingerelje./

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Halványan elmosolyodom. Nem nyitom ki a szeme, csak élvezem a meleg, bugyogó vizet, a hajam babrálását és nyakam cirógatását. Szóval a kényeztetést!/
- Jól van Tanár! Megjegyzem a neved!
/Öltök egy pillanatra nyelvet, majd kicsit újra elkomolyodom./
- Félreértettél úgy hiszem.
/Ingatom meg a fejem óvatosan, nehogy leessen Lessi./
- Miért jöttél, ezt a kérdést azért tettem fel, mert tudni akarom, miért szánod rám az időd, önként.
/Rápillantok a szemem sarkából./
- Nem tudok neked adni semmit!
/Hangom keserűvé válik./
- Amim volt, ellopták. Hacsak nem pénzbeni juttatást vársz alapól. Mert az, van. Egyébként nincs semmim és ráadásul egy kívülálló vagyok!


{341}

[Jóindulat]

- Á, a pénz nem sokat számít. Nem árt, ha van, de nem csak azért lehetek figyelmes valakivel. /Újabb figyelmes csók követi Lastanar kijelentését, miközben minden érintésével bizonyítja, tudja, hogyan fordítsa előnyére apró termetét, ha történetesen egy nála nagyobb nőnek szeretne örömet okozni./
- Lehet, hogy meglepő, de semmi különöset nem várok tőled. Egyszerűen csak úgy gondolom, tudom, milyen lehet magányosnak lenni. /Rebben át apró szellőt kavarva az eddig hanyagolt másik oldalra, hogy nem minden érzékiségtől mentes kedveskedését ott folytassa./
- De ha nincsen rám szükséged, csak egy szavadba kerül és már itt sem vagyok.
/Szavaira rácáfolnak mozdulatai, amik minden megszakítási szándéktól mentesen lassan-lassan tovaterjednek, egészen a víz színéig, a kellemes melegbe merült, egyértelműbb izgatást kívánó részekig./
- Nos, mit szeretnél? /Mormolja az addig csókolt-simogatott bőrtől alig elemelkedve./

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Hosszú ideig nem mondok semmit, csak hallgatom, ahogy csobog a víz, még el nem áll. Hallgatom, hogyan repked, és mit mond apró vendégem.
A mennyezetet nézem, és az agyam teljesen máshol jár, mint ahol kellene. De nem is itt. Raphael jutott eszembe. Elönt miatta a gyász. Igyekszem nem mutatni, de mivel fáradt vagyok, a szemen nem tudok uralkodni, csak a vonásaimon.
Nehézkes sóhajt hallatok majd kikelek a kádból./
- Talán igazad van Lessi. Most az alvás lenne a legjobb.
/Odamegyek a paravánhoz, kezem félúton megakad a fekete köntös felé, majd a törülközőt fonom magam köré./
- Ha valóban a barátom akarsz lenni, akkor a beszélgetést azután folytatjuk, ha felébredtem.
/Összemegyek kicsire és velem együtt a lakrészem is változik méreteiben./
- Buj mellém.
/Kérem, mikor már az ágyban fekszem./


{342}

[Jóindulat]

- Ahogy kívánod... /A lebegve, könnyed-tréfás hangnemben előadott mondandója megszakad, ahogy a körülötte lévő tér méretben Hirighez igazodik. Látható meglepetéssel az arcán dermed mozdulatlanná, hogy aztán a földet érést követő könnyed meghajlással, érezhető tisztelettel a hangjában fejezze be:/ ...úrnőm.

/A méretéhez igazodott térben szárnyait összezárja, majd, mint valami vörös-arany ernyőt a hátára csukja, úgy lépdel az ágyhoz és az abban fekvő nőhöz./
- Szíves örömest /válaszol a felszólításra. Kényelmesen, az előbbi feszélyezettség halvány maradékával mozdulataiban elhelyezkedik a takaró alatt, majd óvatosan közelebb araszol a mellette lévő testhez, hogy ölelésébe vonja./ Pedig már azt hittem, ódzkodsz a tündérségtől. /Duruzsolja a másik fülébe, miközben lassan, visszafogottan ringatni kezdi./ Ehhez képest... olyan profin kezeled a személyes teredet, ahogy már csak nagyon kevesen képesek. Csak nem tündér voltál régen is? Tényleg... hogyan keveredtél át ennyi éven? Csak nem gombakörbe léptél?

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Félig felvonom az egyik szemöldököm, ahogy figyelem röptét és testbeszédét./
- Nem tudtam, hogy ez ennyire különös. Már akkor ezt csinálta amikor először változtam át.
/Hangon fáradt./
- Nem ódzkodom, csak nem szeretem ezt a méretet, viszont így kényelmesebben elférünk.
/Mondom enyhe búgó hangon, hogy oldjam feszélyezettségét, de amikor valami gombáról kezd beszélni, minden maradék pajkosságom elszáll és csak a buta tekintet marad arcomon./
- Milyen gomba leves?


{343}

[Jóindulat]

- Gombakör, nem leves. /Kuncog fel Lastanar./ De hagyd csak, amolyan szólásmondás ez. Tudod, nagyon sokáig úgy vélték, hogy a kör alakban nőtt gombák annak a jelei, hogy ott tartottuk a Holdtáncunkat, vagyis ott értelemszerűen vékonyabb a két világot - az övéket és a miénket - elválasztó fátyol. Ne tudd meg, mennyit kacagtunk az egyszerű embereken, akik megpróbáltak átjutni. /Széles vigyorra húzva a száját futólag elmerül emlékeiben, de aztán visszatér a jelenbe./ De visszatérve a kérdésemhez: Hogy keveredtél ide? Azt tudjuk, hogy a múltból jöttél, azt is, hogy egy bolton keresztül... De a többi? Ki voltál, milyen életet éltél?

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Olyan értelmes képet vágok, amit csak abban a helyzetben lehet, maikor halvány lila köze nincs az embernek miről hadovál a másik, de tudod, hogy most okosnak kell mutatkoznod./
- Aham!
/Felelem briliánsan, mikor megmagyarázza a gombás részt./
- És mi a véleményetek arról, aki még nem is hallott ezelőtt erről?!
/Kérdezem meg, miközben felülök és lovaglóülésbe ráülök a hasára. Éberségem visszatért, bár a hangomban még érezhető a fáradság./
- Jók az információid, ami az ide kerülésemet illeti. De mielőtt válaszolnék bármi kérdésedre a múltammal kapcsolatban.
/Simítok végig mellkasán./
- Te válaszolj pár kérdésemre.
/Fölé hajolok, hogy az orrára adhassak egy röpke csókot, majd vissza egyenesedem./
- Ha ennyire jól informált vagy, miért teszel fel felesleges kérdéseket, ahelyett, hogy olyanokat kérdeznél amit nem tudsz?!
/Elkezdem simogatni a mellkasát és a csupasz hasát, lehajolok és kicsit megharapom, de csak annyira, hogy ne maradjon nyoma, és persze nem fájjon, de azért érezze a törődést.
Kis ideig elidőzöm ott, majd feljebb haladok, arca felé. Ott lecsapok a szájára, majd felemelkedem, annyira, hogy lássam arcát, és szemeit./
- Ki voltam? Hmm.. ez egy jó kérdés. A nevem Hilary Gere volt és Philadelphia-ban születtem.
/Tűnődöm el egy kicsit a múlton. Mely mostanra már annyira idegen./
- Milyen életem volt?
/Bár az emléknek szépnek és kellemesnek kellene lenni, mert nem jut eszembe semmi rossz, a szememben mégis hidegség csillan./
- Tökéletes életem volt. Szerető család, jó munkahely, igazi barát!
/Nem pislogok csak hosszan nézek a szemébe./
- De mindez már a múlté. Az aki akkor voltam meghalt és minden ami vele kapcsolatos!
/Elmosolyodom, de nem a meleg és őszinte mosollyal./
- Következő kérdés?


{344}

[Jóindulat]

/A tündér férfi elégedett, magabiztos mosollyal, testének enyhe, könnyen érzékelhető megfeszülésével kíséri, ahogy a nő fölébe kerekedik. /
- Ezek nem felesleges... /Akad el a hangja, ahogy hasán megérzi a másik lehelletét, majd elégedett nyögés szakad fel belőle, mikor annak fogait is./
- Nem arról volt szó, hogy csak aludni akarsz? /Kérdi enyhén fátyolos hangon, majd kezei lassan, combtól nyakig végigcirógatják a fölötte lévő testet./ Ha már a kérdéseknél tartunk: mindig ennyire stabilak a védműveid? /Tarkójánál megfogva finoman közelebb, csóktávolságra húzza a másik fejét, miközben szabad bal keze határozottan, de nem fájdalmasan megmarkolja az addig finoman ingerelt csípőt./ Úgy nézem, robbantanom kell, hogy megmutasd magad...

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Fensőbbséggel teli mosoly uralkodik el rajtam, mikor látom és hallom a hatást, amit okoztam. Nem felelek a kérdésekre, hanem tovább folytatom a rosszalkodást. Hosszan becézve a teste különb pontjait.
Halkan elkuncogom magam./
- Mit értesz stabil védművek alatt?!
/Nézek a szemébe, majd választ meg sem várva, folytatom a teste cirógatását, kézzel szájjal./
- El is várom, hogy mindent beleadj! Különben nem tartlak meg!
/Mormogom a nyakába, mikor újra arcához közeledek, majd egy hosszúra nyúló csókba mélyedek./


{345}

[Jóindulat]

*jóízlés miatt végrehajtott időugrás után folytatódik a történet*

- Tudtam, hogy tehetséges vagyok, na de ennyire... /Hangzik fel jó másfél óra után az első, értelmesen megfogalmazott mondat Lastanar szájából. Kuncogásba fullad elégedett sóhaja, ami egyaránt szól a saját és a másik örömének./ Azt mondják, a boldogság betetőzése megszépíti az embert. /Nyom egy gyöngéd csókot Hirig vállára./ Nem gondoltam, volna, hogy bizonyos tündérek esetében ez szó szerint így van. /Elcsendesedik, ahogy tekintete végigfut a nő formás, örömtől elnehezült testén. Hogy nyomatékosítsa mondandóját, ujjaival végigbecézi a Hirig mellkasa közepéből induló, nonfiguratív jádezöld vonalakat, amik ezüstösbe fordulva ősi írásra emlékeztetnek./ Sűrűn előfordul az ilyesmi veled? /Pillant végül egyszerű, kendőzetlen érdeklődéssel a másik szemébe./

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Hosszan nézek magam elé és próbálom az elmúlt idő alatt szerzett információkat, intenzív érzéseket felfogni. Nem, nem a Lastanarral való együttlétünkre gondolok, mert azt eléggé könnyű elemezni. Hanem azt amit közben éreztem. Az érzést nem tudom egyik pillanathoz sem párosítani teljesen, de mégis az az érzést csak akkor - amikor megkaptam a Jádekővet és a Holdtánc alatt-, éreztem, mégis teljesen más volt ez./
- Danu felébredt!
/Mondom fátyolos hangon. Most először adva kis hangot, az utolsó intelmem után. Tudtam, hogy igazam van, de nem tudtam, hogy miért vagyok ebben biztos.
Megfogom Lastanar kezét és a szemeibe nézek./
- Az egyetlen állandó dolog az itteni életemben az az, hogy folyamatosan meg akarnak ölni!
/Kis szünetet tartok, miközben megnyalom a szám, mert kiszáradt./
- Minden más új!
/Másik kezemmel megsimogatom az arcát, kicsit beletúrok a hajába. Érzem, hogy a testem fáradt és elnehezült, mint ami ilyenkor teljesen megszokott érzés, egy jó szeretkezés után. Érzem az enyhe fájdalmat a combjaim között, hiszen ez egy új test volt. Mégis elmém éber.
Kutató tekintettel nézek a szemeibe./
- Te nem érzed Őt? Azt, hogy a Föld megváltozott?


{346}

[Jóindulat]

- Azt hittem, te, vagy a változásod az oka a ragyogásnak. Tudod, voltam már együtt sidhékkel és ők szoktak így reagálni rám. Úgy nézem, erősebb a sidhe örökséged, mint az gondolnánk. /Gondolkodik el kicsit a férfi, majd hirtelen, tettrekészen odafordulva a másikhoz védelmezően átkarolja, úgy kérdezi:/
- Kik akartak megölni, mikor és miért? Mesélj!