Hirig lakrésze

[Jóindulat]

- Úgy látom, nem csak a vérfüggés okozhat gondot /sétál le vigyorogva Lastanar kisvártatva a tálcán hozva az utolsó szelet szőlőt. Egy gesztussal felkínálja, ne árválkodjon, majd a tálcát leteszi a konyhapultra./
- Ne mondd, hogy a polcodat is kérni kell. Korábban kávé nem volt a szekrényben, ellentétben a likőröddel a hűtőben. Csak nem privát célra használod a Csodádat? /Vonja fel kétkedve szemöldökét, miközben nekitámaszkodik a pultnak, a tálca mellé./ Az egyrészt nem szép dolog, másrészt meg nem hallottam még olyat, hogy bárkinek is sikerült volna. Tudod, a jótündérek csak mások kívánságát teljesítik... /Vigyorog egy újabbat, majd elgondolkodva megfogja az állát./
Vagy netán a lakosztályod figyelne ennyire rád? Kitől is kaptad? /Pillant a nőre komolyra váltva a szót./

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Morgok csak rá, mikor lejön mosolyogva. Hangulatom csak akkor változik meg mikor már belekortyoltam a kávéba és megízleltem finom kesernyés izét.
A pohár pereme fölül nézek rá, a szemem még mindig hidegen csillog, de arcomra újra a semmitmondó mimika jelenik meg./
- Jól jegyezz meg valamit Lastanar!
/Ejtem ki a szavakat nagyon lassan és mély zöngéssel, hogy értsen belőle, most tényleg egy jó tanácsot mondok, amit a saját érdekében jobb ha megjegyez!/
- Soha ne állj a reggeli kávém és közém!
/Beleszimatolok a frissen lefőtt kávé telt illatába, jó mélyen beszívom./
- Nem hiszem, hogy lenne ilyen tulajdonságom. De eleddig bármit kértem az megjelent.
/Vonom meg a vállam. Hangszínem mostanra már teljesen hétköznapivá vállt./
- Nem vagyok Jótündérkeresztanyú!
/Ingatom meg a fejem./
- Nem mutatta meg senki, hogy ez itt az én szállásom.
/Iszom egy kortyot megint a kávéból./
- A Domb erre vezetett és én tudtam, hogy rám vár.
/Megsimogatom a pultot aminek támaszkodom./
- Miért kérded?


{360}

[Jóindulat]

/A férfi elgondolkodva hümmög egy sort, amíg kereslet híján a korábban felkínált utolsó falat szőlőt is eltünteti./
- Szóval a Domb kínálta fel... Ha a királynő ezt megtudja, megérzésem szerint jobban fel fogja dühíteni, mint az, hogy a partiját kihagytad. /Dünnyögi maga elé, aztán minden évődéstől mentes, már-már ijesztően komoly hangon mondja, egyenesen Hirig szemébe nézve./ Tudod, a Domb nem jár akárkinek a kedvében.
Sőt, úgy is mondhatnánk, a Domb a királynőn kívül másnak nem kedvez, másra nem hallgat. Neked pedig még egy saját lakosztályt is készített, ahol lényegében mindent megtalálsz, amire szükséged van. /Egy hosszú pillanatig hagyja, szavai ülepedjenek, majd ismét a korábbi, jókedélyű, vidám Lastanar bújik elő, ahogy kacsintva kérdezi./
- Nem jössz hozzám feleségül?

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Látványosan ásítok egyet, majd egy lesajnáló mosollyal és félig leeresztett szemhéjam alól tekintek rá./
- Mintha már mondtam volna Lessi, hogy rohadtul hidegen hagy, mit gondol a Királynőtök!
/Végre nekiállok a reggeli müzlimnek, ami valahogy most nagyon jól esik./
- Nem tudtam, hogy a Domb ennyire szeszélyes, de azt már észrevettem, hogy te ezen nagyon ki vagy akadva.
/Mondom két falat között./
- Gondolom, azért van, mindez, mert én vagyok a Jádekő Hordozója, és mert nem itt születtem, és szeretné ha jóban lennénk.
/Vonom meg a vállam./
- Nem kell ennek különösebb jelentőséget tulajdonsítani mint ami.
/Dőlök hátra, hogy a fejem a polcot érje, megtámassza. Leteszem a tányért a pultra és kezembe veszem kávés poharam, hogy folytathassam a reggeli ébredezést.
Körbenézek szemem sarkából, kicsit a fejemet is elfordítom./
- Nem pont az én ízlésemnek van berendezve, de azért nem panaszkodom. Ízléses!
/Simogatom meg a pultot, mintha az maga a Domb lenne és őt simogatnám meg./
- A Te lakásod nem ilyen?!
/Nézek rá kicsit nagydobra nyílt szemekkel, majd amikor bele kortyolok a kávéba, majdnem félrenyelek./
- Khöm.
/Köhögök egy sort, majd rendezem a vonásaim. Igyekszem a szomorúságot és a fájdalmat eltüntetni, helyette a hideg csillogás marad a szemembe./
- Ez nem vicces Lessi!
/Mondom komoly hangszínnel, egyenesen a szemébe nézve./
- Csak akkor kérd meg egy lány kezét, ha egy életen keresztül képes lennél mellette leni. Támogatni és szeretni őt.


{361}

[Jóindulat]

- Viszont nem mondtál nemet. Tehát van esélyem. /Vigyorodik el a férfi, majd ellöki magát a pulttól, hogy kezeit felemelve szabadkozhasson./
Úgy vettem észre, beletenyereltem valamibe. Csak nem Kelymre vársz? Majd ha visszatért titokzatos útjáról, megejtitek a kézfogót? /Fintorogva elhúzza a száját./ Nem elkeseríteni akarlak, de ő nem az a romantikázós figura. Ha netán fogadott volna bármit is. /Teszi hozzá végül Hirig szemébe nézve./

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Bólintok./
- Pont annyi esélyed van mindenki másnak. Azaz semmi!
/Mondom, teljesen tárgyilagos hangon, majd amikor Kelymet említi, meglepetten és bután nézek rá./
- Heh?
/Emelem fel egyik szemöldököm. Látszik, hogy vadul gondolkodom, majd mélyről feltörő hangon elkezdek kacagni, mintha az év legjobb viccég hallottam volna.
Le kell a kezemben lévő bögrét is tennem a pultra, nehogy összetörjem, vagy kilöttyintsem a tartalmát.
Még a könnyem is kiszalad a szemem sarkából, ahogy nevetek./
- Nehm!
/Próbálom kiejteni a választ, két lélegzetvétel között, mikor már csendesül a jókedvem.
Megingatom a fejem. Letörlöm a kosza cseppet./
- Nem! Eszembe sem jutott, hogy a Virágszálam és én összekötnénk egymást, egy életre.
/Rendezem fürtjeimet, majd fejemet ingatva, kávés poharammal kezembe elindulok a nappaliba./


{362}

[Jóindulat]

- Nem is tudom, örüljek-e ennek a ténynek. Vele bármikor felveszem a versenyt, de egy ismeretlen valakivel... Szóval ki a szerencsés? /Firtatja Lastanar, ahogy követi a nőt./ Azt ne mondd, hogy még régebbi ismerős a huszadik... azaz a huszonegyedik századból, mert akkor aztán teljesen halott az ügy... Bár, ha találunk egy készséges nekromantát, egy kívánságért cserébe... /Morfondírozik a kanapén elnyúlva./ Még akár ez is megoldható. Tehát? Beavatsz, hogy ne egyen a penész? Mibe tenyereltem bele? /Pökhendi szavai ellenére arckifejezése együttérzésről tanúskodik, ahogy a másik reakcióit figyeli./

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Szótlanul rendezem a párnákat a kanapén, majd leülök. Lábamat magam mellé helyezem.
Néha-néha belekortyolok a kávémba, még el nem fogy, majd leteszem a kis dohányzóasztalkára.
Hideg szemekkel tekintek Lessire./
- Azon tűnődöm, hogy honnan veszed ezt a képtelenséget.
/Teszem fel, közönyös hangon a kérdést./
- Vagy azt a bátorságot, hogy így viselkedj.
/Egyik kezemet ráteszem a karfára, és elkezdek körözni az ujjammal a szöveten./
- Attól mert az ágyamba engedtelek és jól éreztük egymást, még nincs semmi jogod hozzá!
/Másik kezemet combomra fektetem. Arcom, akárcsak a hangom, közönyös./
- Ha a barátom akarsz lenni, mint mondtad, akkor először, tanuld meg azt, hogy mikor kell csendben maradnod.
/Szemeibe fúrom a tekintetem./
- Tanuld meg azt, hogy mikor kell szólnod.
/Egy árnyalattal mélyebb lesz a hangom./
- És azt, hogy mit!


{363}

[Jóindulat]

/Ritka kifejezés, zavar fut át a férfi arcán, ahogy összeszedi magát és konszolidáltabb pózra váltva felül a kanapén./
- Oké, oké. /Emeli fel kezeit szabadkozva./ Akkor téma ejtve. Nem fogok a pasiügyeidről kérdezgetni, mert tabutéma. Majd igyekszek saját kútfőből felkelteni az érdeklődésedet, pedig a más hibájából gyorsabb tanulni. /Kacsint ismét pajkos mosollyal a szája szélén, majd egy megjátszott nyögéssel kísért sóhaj kíséretében felállva nyújtózik egyet./
- Egyébként mielőtt eltévednél, én nagyon is tudom a helyem az életedben. Úgy rémlik, az első órában tisztáztuk a szabályokat. /Egy beletörődő vállvonás után folytatja:/ Csak gondoltam, kicsit szavakkal is ismerkedünk. No mindegy. /Újabb sóhajt követően megindul a háló felé, út közben fennhangon kérdezi./
- Összekaparom én is magam és megyek sétálni. Velem tartasz?

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Csendben figyelem minden mozdulatát, gesztusát, és a legapróbb mimikáját. Hangja könnyed és egyben érzéki játékát. Testének férfias mozgását, ahogy testhelyzetet vált. A lépcső felé haladva, férfias hátát, amit egy kicsit összekarmoltam nem is olyan rég. A lapockájából előbukkanó hatalmas és mégis törékeny pilleszárnyakat. Formás, kellően feszes fenekét, izmos combjait./
+ Istennő?! Ha tényleg létezel, akkor mond meg, hogyan tudta elcsavarni a fejem egy huszonkét-centis pillangó? +
/Merengek magamban, miközben lassan felkelek a kanapéról./
+ Pontosabban kettő is. +
/Elkuncogok magamban, ahogy tovább fejtegetem a gondolatmenetet./
+ Méretben is már kicsit nagy lenne, de még az amit ha megfelelően használnak, pont jó. +
/Könnyed léptekkel megyek fel a felső szintre, és halvány mosollyal arcomon, kezdek neki a szekrényem kutatásához./
- Merre akarsz sétálni?
/Teszem fel a vállam felett a kérdést./
+ Egy reggeli szexhez jobban örülnék, de mielőtt itt hagyom a dombot, jobb előbb körbenézni egy kicsit. +
/Nem kell szerencsére most sem sokat keresgélnem, hamar megtalálom a megfelelő nadrágot, és felsőt amit magamra is öltök, a megfelelő kiegészítőkkel egyetemben. Szárnyam ebben a toppban, szabadon mozoghat./
- Van itt valami érdekes látnivaló?
/Teszem fel az újabb kérdést, miután már felöltöztem. Pár lépéssel a paravánhoz, ahol a kard és a fekete köntös is van. Emlékezvén, hogy kaptam egy nagyon szép medált Taranisztól, a zsebébe rejtettem el, ezért most, előveszem és felteszem, hogy jobban kihangsúlyozza a dekoltázsom./


{364}

[Jóindulat]

/Lastanar lényegesen ráérősebb mozdulatokkal ölti magára ruházatát, mint korábban lefelé sikerült. Jókedélyű, ám valahogy a korábbi pajkosságtól mentes tekintettel figyeli, ahogy Hirig öltözködik, majd elkészülvén az ágyra csüccsen. Onnan válaszol vissza évődéstől mentes, csengő hangon Hirig kérdésére./
- Nincsen konkrét irányom, vagy tervem. Bóklászok kicsit a kertben, meg megejtek pár tiszteletteljes látogatást a tegnapi Holdtánc túlélői között.
/Megvonja vállát, majd végignyúlik az ágyon. Mozgást hallva felkönyököl, úgy méri végig a spanyolfal mögül előlépő nőt. Tekintete egy pillanatra megakad annak nyakában díszelgő medálon, majd egy udvarias biccentéssel kísért/
- Szép.
/után - mely egyaránt szólhat az ékszernek, annak amit hangsúlyoz, vagy az egész jelenségnek, amit az előlépő Hirig jelent - felkel./
- Az attól függ, mit tartasz érdekesnek. /Szólal meg, miután rendbehozza elcsúszott ruháit./ Tudod, a turistának egy mindennapos híd is olyan látnivaló, amiről egy rakat felvételt készít. /Mosolya, kacsintása mintha elvesztette volna korábbi szikrázását, ahogy felvillantja./ Vagy legalábbis a múzeumban ezt az infót kaptam a turistákról.

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Vállat vonok, mivel a kérdésre nem tudok igazán válaszolni./
- Elkísérlek akkor, hátha látok valamit ami valóban érdekesnek tartok.
/Megint megvonom a vállam, majd elindulok le a konyhába, hogy egy újabb csésze kávét igyak meg.
Amikor már lent vagyok, elpakolom a romokat, amiket hagytunk magunk után, a reggeli procedúra alatt./
- Mit értesz az alatt, hogy aki túlélte a tegnapi estét?
/Teszem fel a kérdést, úgy hogy hallja Lessi is./


{365}

[Jóindulat]

- Csak szólj, ha elkészültél és indulhatunk. /Feleli Lastanar, majd könnyedén a falnak támaszkodva, egy cseppet sem feszélyezve magát nézi végig, ahogy a másik eltakarít kettősük után. Ebben a pózban vonja meg vállát az érkező kérdésre./
- Ha megszalad, ki tudja, mennyire lesz súlyos egy buli. /Teszi hozzá sokat sejtető arccal, majd kisvártatva felnevet./ Na, annyira azért nem kell aggódnod, a hagyományos Holdtánc tényleg nem szól másról, mint kicsit feltöltekezünk a telehold fényében, iszogatunk, eszegetünk, esetleg még talán jól is érezzük magunkat. Szóval inkább úgy kellett volna fogalmaznom, hogy a buli utáni másnap túlélői közül keresek fel párat. /Kacsint egyet cinkosan./ Tudod, csekély mennyiségben készül a tündérek bora, de az ereje nagyobb teremtményeket is kiütne.

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Ránézek egy pillanat erejéig./
- Szerintem magad is észre fogod venni, ha elkészültem!
/Öltök nyelvet, majd vissza fordulok a rendrakáshoz./
- Otthon nálunk is voltak ilyen bulik, amire te akarsz utalni.
/Beszélek a múltról, de mintha nem is lenne semmi közöm hozzá, annyira tárgyilagosan./
- Viszont ez a Holdtáncos ünnepség, meg sem közelítette azokat az éjszakákat!
/Mire befejezem a rendrakást, már kihűlt a maradék kávé a főzőben, de ez engem egy cseppet sem érdekel, úgy ala nature hidegen iszom meg, miután kiöntöm a bögrébe./
- Nem találkoztam azzal az említett borral.
/Oda lépek hozzá, szinte már majdnem érintkezik a testűnk, annyira közel. Ránézek rezzenéstelen arccal./
- De ha csak az kell, ahhoz, hogy jól érezzétek magatokat, akkor csináljatok belőle többet!
/Megcirógatom az állát./
- Vagy keressetek más örömforrást!
/Mondom kicsit halkabban, szint már suttogón. Pár pillanatig nézem a szemét, majd hirtelen arrébb lépek és elindulok lefelé, a fogadó szobába, hogy felvegyem a ruhámhoz a megfelelő cipellőt./


{366}

[Jóindulat]

/Magabiztos mosoly ömlik szét a férfi arcán az alternatív örömforrás említésekor./
- Ó, abban nincsen hiba, csak kár, hogy a Holdtánc inkább a táncról szól, mintsem másról. Sőt. Ha valaki csak jelen van, és semmit sem csinál, tegyük fel, még jól sem érzi magát, még akkor is hasznát látja.
/Néz vissza kutatóan fürkészve Hirig szemébe, majd arca a félkomolyból teljesen komollyá válik, a nő magára hagyja./

- Egyébként, ha az igazán vad bulikat kedveled, nem kellett volna kihagynod a királynő partiját. Állítólag még egy sidhét is meghívtak rá, persze, a sötétebbek közül. /Sétál le a lépcsőn, mikor már a lábbelivel küzd a nő./ Na, azokon azt mondják, nem csak a másnap a necces.
Tényleg, mivel csaptátok agyon az időt Kelyimmel, azon kívül, hogy kaptál tőle egy ereklyét?

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Most is figyelmesen hallgatom, mit mond, mégis látszólag oda sem figyelek rá./
- Aham.
/Jegyzem meg amikor elhalkul, mintha ezzel letudnám az egészet. Részemről így is van, mert nem akarom kifejteni, hogy milyen volt a múlt, sem azt, hogy mit csináltunk Kelyimmel. Bár csak beszélgettünk, és megígérte, hogy hű lesz hozzám, majd megfenyegetett, de inkább ez maradjon a mi titkunk. Higgyék inkább azt, hogy bármi más történt./
- Részemről készen vagyok. Indulhatunk.
/Mondom mikor már a cipő is rajtam van./
- Nem akartam kihagyni a bulit, pusztán így alakult.
/Félrebillentem egy kicsit a fejem és úgy nézek rá./
- Bár az is igaz, hogy nem repdestem a mámorban, mert elkellet volna mennem.
/Vissza billentem rendes tartásába, buksim./
- Az igazság az, hogy nem különösebben érdekelt, hogy mit csinálok azon az estén.
/Vállat vonok, majd kilépek a folyosóra./


{367}

[Jóindulat]

*Folytatás: Belsőkert*