Hirig lakrésze

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Hozzábújok, de a testem túl tompa, hogy most ebből tovább vigyek bármit is, ami esetleg az előzményeket feleleveníthetné újra./
- Nem értem miről beszélsz Lessi!
/Nézek rá./
- A ragyogás és az, hogy megéreztem a változást, annak köszönhető talán, mert a Jádekő Hordozója vagyok.
/Vonom meg a vállam kicsit, majd belebújok még jobban az ölelésébe./
- Azt hittem, hogy Spicli vagy, nem Oltalmazó lovag!
/Kuncogom el magam, mikor aggódva néz rám./
- Nyugodj meg Kicsim!
/Simogatom meg az arcát gyengéden./
- Nem kell ezzel foglalkoznod! Nem a te dolgod!
/Egy kis ideig még hozzábújok, beszívom testének férfias illatát, majd kibontakozom az ölelésből./
- Újra fürdeni szeretnék, ne haragudj.
/Magyarázom meg, cselekedetem./
- Inkább te válaszolj a kérdéseimre.
/Kiszállok az ágyból és a már csobogó kád felé veszem az irányt./
- Mit értettél védművek alatt?


{347}

[Jóindulat]

- Védművek alatt? Ne nevettess... /Mondja Lastanar, mikor ő is kikászálódik az ágyból./ Folyamatosan próbálok közelebb kerülni hozzád, de olyan távolságot tartasz, mintha legalább méteres tüskéim lennének, és félnél, hogy megböklek vele. /Inkább megbántott, mint szemrehányó hangon előadott szavait hagyja egy kicsit hatni, aztán felderülve gyorsan folytatja./ Most nem az előbb történtekről beszélek, nem arról a bökdösésről. Főleg, hogy méteresről tüskéről az esetemben szó sem lehet. /Jókedélyű kuncogását elharapja, majd a kád szélére telepszik./
- Ha megengeded, megmosnám legalább a hátadat... /Lógatja bele lábát a lassan emelkedő vízbe./ És mielőtt félreértenél, sem spicli, sem lovag nem vagyok. Csak érdekelne, miken mentél keresztül, miben szorulhatsz segítségre. Szóval minek a hordozója vagy, kik próbáltak megölni? Satöbbi, satöbbi. Tudod /kacsint egyet/ hadd legyek a barátod.

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Félig leeresztett szemhéjam alól nézek Lessire, miközben odajön hozzám./
- Azért fogalmaztam így, mert te használtad előtte ezeket a szavakat.
/Mutatok rá, miközben magyarázok./
- Hogy tudd, mit kérdezek, jobba ha a te nyelvezetedet használom. Mert a végén még félreértesz.
/Vonom meg a vállam könnyedén./
- Miért ne tartanék távolságot?!
/Nézek rá kérdőn. Megsimogatom a karját./
- Mint mondtam volt, eleddig mindig megpróbáltak megölni.
/Kissé felemelkedem a vízből, felé fordulok, hogy a fejünk egy magasságba legyen. Átölelem vállait és kicsit közelebb húzom magamhoz./
- Ha azért vagy sértődött, mert nem adtam hangot, annak amit csináltál, akkor el kell, hogy szomorítsalak.
/Közel hajolok a füléhez és gyengéden megharapom./
- Mert ez így marad.
/Behúzom a vízbe, magam mellé, ahogy vissza ülök a kádba, majd ahogy meggondolom a magam az ölébe ülök és onnan szemlélem arcát, szemét./
- Jól van, akkor nem vagy spicli, csak szeretsz fecsegni.
/Simogatom meg arcélét./
- Te mondtad, hogy mindenki tudja róla, hogy sokat tudsz.
/Vállgödrébe fektetem a fejem, közben simogatom másik vállát, hátát./
- Elmesélhetem, hogy min mentem keresztül, de ha jól értem, te már tudod.
/Belefújok a nyakába./
- Egyszerűbb lenne, ha te mondanád el, hogy már mit tudsz! Nem szeretem feleslegesen jártatni a szám.


{348}

[Jóindulat]

/A férfi Hirig lehelletét követő jóleső morgás után sóhajtva gondolkodik el./
- Nézzük... Azt tudom, hogy a múltból érkeztél, azt is, hogy egy bolton keresztül. Azt mondtad, boldog életed volt, bár hogy őszinte legyek, nekem ez egy kicsit túl idilli. Vagyis valamit vagy nem említesz, vagy pedig az emlékek szépítik meg a múltat. /Gyors, nemtörődöm vállvonást követően folytatja/ De mindegy is. Azt tudom, hogy ez volt az első Holdtáncod, legalábbis ami itt, az udvarnál zajlott. A korábbiakon senki nem látott, a neved is csak páran tudták. Tény, hogy a királynő érdeklődik utánad, te viszont le se sajnálod. /Ismét átkarolja a nőt, s miközben ujjaival a hátát cirógatja, jószándékról árulkodó hangon csendesen hozzáteszi./ Ha rám hallgatsz, ez nem bölcs dolog, ha terveid vannak errefelé. /Gyengéd puszit követően ismét kihúzza magát, karja azonban továbbra is óvón öleli a másikat./
- Mindenesetre az is tény, hogy hozzád került az egyik nagytudású varázstárgy, amit több generáció óta csak őrizgetünk. Nyilván oka van ennek, de ez egyelőre rejtve van előttem. Mint ahogy az is, ki, miért akart megölni, és minek vagy a hordozója. /Újabb pillanatnyi szünet után Hirig szemébe néz./Azt hiszem ennyi. A szó a tiéd. /Mosolyodik el, miközben szabad kezével megigazítja a nő egyik rakoncátlankodó tincsét./

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Miközben beszél, lassan elkezdem lemosni a vízből kilógó testrészeit, mellkast, vállát, lapockáját. Lassan, mint akinek az idő semmit sem számítana.
Miközben magyaráz, olykor-olykor bólintok.
- Igen, ez mind igaz.
/Mondom is ki hangosan, hogy megerősítsem benne./
- Ha a kardra gondolsz, nagy hatalmú varázstárgy alatt, akkor a választ majd a Rózsaszálamtól kell megkérdezned.
/Belecsókolok a nyakába, majd a szemébe nézek, és úgy fojtatom a beszélgetést./
- Ha tényleg kíváncsi vagy a történetemre, akkor hallgass végig, és utána tegyél fel kérdéseket ha van.
/Megvárom a reakcióját, majd adok egy röpke csókot a szájára és miközben megfürdök, elmesélem a történetemet. Hangom annyi érzelmet mutat az egész beszámoló alatt, mint egy asztali örökmozgó./
- Azért jöttem ide, mert Izomagy azt mondta, ide tartozom. Tévedett! De akár egy utolsó kívánságnak is betudhatom, azt amit kb egy évvel ezelőtt mondott!
/Megvonom a vállam./
- Nincsenek terveim itt! Voldemortot és Ieast akarom megölni, a Szukafattyával egyetemben. Az itteni törpelékekhez semmi közöm!
/Adok az ajkaira egy újabb csókot, majd figyelem mi a reakciója, miközben kiszállok a vízből./


{349}

[Jóindulat]

/Lastanar csendben hallgatja végig a beszámolót, közben figyelmesen közreműködik a mosdásban. A korábban történtekkel ellentétben ezúttal csak minimális érzékiséget csempész a műveletbe, nem többet, mint egészséges érdeklődésű férfi tanúsít egy kívánatos női test iránt... Főként, ha nem sokkal korábban közösen fáradtak el./
- Pedig... Ahogy te fogalmaztál, az itteni törpelék a te néped. /Szólal meg csendesen, miközben halvány árnyék suhan át az arcán./ Tagadhatod, de akkor is egy vagy közülünk, s hiába tetteted magad a nagyokhoz hasonlónak, attól még ekkora marad a természetes méreted. /Mutat magára a vízben ücsörögve, majd megbántottságát csak visszafogva, de nem leplezve karba fonja kezeit./ De mondd csak, képes lenne arra akár egy sidhe is, amire mi? Hiába multimágikusak, meg a Földanya kedvencei, attól még mi vagyunk a természet igazi népe. Jóban vagyunk virággal, állattal és csak mi tudjuk a hold erejét hasznosítani. Ne mondd, hogy te még nem tapasztaltad, mitől vagyunk mások... /Emeli meg kirohanása végeztével kétkedve a szemöldökét./

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Félig leereszkedő félmosollyal kísérem haragos megnyilvánulását, majd amiért kiszálltam a kádból, előveszem az egyik fiókbók és vissza indulok, hogy újra belemélyedjek a vízbe.
Szerzeményemet, mely egy masszázskrém, a kád peremére teszem, majd beleülök Lessi ölébe újra. Mosolyom újra tökéletes./
- Lessi. Azt hiszem félreértettél!
/Simogatom meg arcélét, majd adok a durcás ajkaira egy futó csókot./
- A shidék sem jobbak nálam! Nem akarok hozzájuk hasonlítani, de nekem az igazi méretem nem éppen ekkora.
/Húzom végig mellkasán az ujjam játékosan./
- Nem tudom mire képesek a tündérek, sem azt, hogy a shidék.
/Vállat vonok, és közben megingatom a fejem./
- Az egyetlen amit tudok, hogy mindenki lenéz minket, mert ekkorák vagyunk. Én képes vagyok az eredeti méretemhez hasonló magasságot felölteni, de ennél többet nem tudok.
/Belehajtom a vállhajlatába a fejem./
- Viszont ennek ellenére, több vagyok mint akármelyik sidhe!
/Suttogom a levegőbe./
- Mert én, én vagyok!
/Kis ideig csak csendben ülök, majd felegyenesedem és a szemibe nézek./
- Mit kellet volna tapasztalnom?
/Nézek rá kérdőn, elgondolkodó tekintettel./


{350}

[Jóindulat]

/Komorságát feladva Lastanar a kedveskedés nyomán elmosolyodik, majd egy gyors, határozott ölelés után csendesen a gondolataiba mélyedve szolgál élő fotelként./

- Ha engem kérdezel, addig jó, amíg lenéznek minket. /válaszol végül/ Mindig is a rejtőzködésünk, meg az ártalmatlanságunkba vetett hit volt a legnagyobb fegyverünk. Igaz, hogy a mendemondákba azért vegyül némi valóságtartalom is, de nincs ez másképp teszem azt a vámpíroknál vagy az angyaloknál sem. Például egyikünk se őrizget aranyat a szivárvány végénél, de az igaz, hogy némelyikünk közelében kifejezetten szerencsés dolgok esnek meg, vagy akár az arra érdemesek kívánságát képes valóra váltani. Persze, csak ha tudja használni a hold erejét.
/Kis szünetet tart, majd kétkedő hangon kérdezi:/
- Azon például nem gondolkodtál el, hogy Nália rokonait miért engedte el az a rémálomba illő fa? Régebben természetes volt, hogy beszélgetsz a növényekkel?

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Most rajtam a sor, hogy rosszallón nézzek rá./
- Nincs ínyemre, hogy lenéznek!
/Hangom, mely alapból a mélyebb tónusokban helyezkedik el, most még jobban elmélyül./
- Legyenek közönyösek, vagy utáljanak, de ne nézzenek le!
/Elgondolkodom mikor a szerencséről beszél, majd felelek a kérdésére./
- Teljesen természetes volt, hogy beszélek azzal a fával!
/Kis lélegzetvételnyi szünetet tartok, majd folytatom./
- A múltban is beszéltem a növényeimmel! Már kiskorom óta, de amikor kertész lettem, még többet.
/Megrázom kicsit a fejem./
- Nem értem a kérdésed!


{351}

[Jóindulat]

- Nos valóban, az átlag ember, ha beszél a növényeihez, az teljesen természetes dolog még most is. Viszont ha egy kicsit odafigyelsz, rájöhetsz, hogy a növények bizony válaszolnak... Vagy akár engedelmeskednek is, ha a megfelelő módon kéred őket. Azt hittem feltűnt... /Hitetlenkedve mered a férfi Hirigre./ Azt akarod mondani, hogy számodra természetesek a tündérerők, és meg sem lepődsz rajtuk? Biztos nem voltál boszorkány, vagy hasonló, mielőtt ide kerültél?

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Úgy nézek rá, mint egy fura bogárra, amit most látok először./
- Ez most tényleg kérdéses?!
/Elkacagom magam, mikor boszorkánynak nevez majd megingatom a fejem./
- Nem.
/Kuncogok, halvány mosollyal szám szegeltében, de a szemem nem csillog a hangulathoz illően./
- Nem voltam boszorkány.
/Megsimogatom arcélét, majd kiszállok a vízből./
- De most gondolj bele, egy kicsit a helyzetembe.
/Nézek le rá, majd a törölközőt magam köré tekerve, a masszázsolajjal kezembe elheveredek az ágyon./
- Idekerülök egy futurisztikus jövőbe, ahol a mágia annyira eleven, hogy szinte arcon csapot!
/Megsimogatom magam mellett a heverőt, jelzésképp, hogy jöjjön ide./
- Igen, természetes a tündérerő, amit mondasz, hiszen ennek a világnak a része! Miért akadjak fen rajta?


{352}

[Jóindulat]

- Csak azt nem értem, ha ennyire természetes, miért menekülsz az elől, aki vagy? /Morfondírozik Lastanar félhangosan, ahogy szolid nyögés kíséretében kikászálódik a kádból./ Nem is beszélve arról, hogy ezzel lényegében magányra ítéled magadat. Pedig egyáltalán nem lenne rá szükség.
/Hangja ismételten zengőssé válik, ahogy az ágyban fekvő nő mellé csüccsenve az olajos flakonért nyúl./
- Akár hiszed, akár nem, többekben felmerült a gondolat, hogy egy magadfajta magányos nő különösképp nagyra értékelné a férfitársaságot. Ha tudnád, mit kellett kiállnom, amíg arra vártam, hogy visszatérj a szállásodra!

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Hátradőlök az ágyon, felkönyökölve nézek rá. Egyik lábamat felhúzom, hogy sejtető legyen, amit takar a törölköző./
- Nem tudok ellene tenni, annak ami lettem. De ne várd el, hogy elfogadjam azt amibe kellett volna, hogy beleszólásom legyen, de nem lehetett!
/Végigszánkázik a tekintetem testén, majd megállapodik újra a szemeinél./
- Oh, te szegényke!
/Búgóm elmélyítve a hangom./
- Hogy voltál képes kibírni addig?!
/Félmosollyal arcomon, ingatom a fejem hitetlenkedve./
- Feltételezem az unalmat.
/Megigazítom az egyik rakoncátlan hajtincset, mely előre szökött, pedig hátul lenne a helye, hogy ne takarja el a kilátást./
- Egyébként, nehéz lett volna nem észrevenni, hogyan faltatok el a szemetekkel. Viszont csak egy valakinek volt bátorsága odajönni és felkérni táncolni!


{353}

[Jóindulat]

/A megrovásra csak vállát vonja, majd mosolyra húzza száját./
- Mint azt a jelenlegi helyzet is illusztrálja, a mondással ellentétben a tánc még nem az előszobája semminek. /Kezébe önt egy kis olajat, a flakont a kisszekrényre állítja, majd összeesküvő módjára összedörzsöli tenyereit, egyenletesen eloszlatva rajtuk az olajat. Végezetül Hirig lábaihoz telepszik, ahol ráérősen simogatni-masszírozni kezdi lábszárait./
- Visszatérve a kérdéshez /szólal meg pár perc kényeztetés után/ miért nem fogadod el a tündérségedet? Ha megszületsz, sem választhatsz, mi akarsz lenni. Miért olyan nagy gond ez most? Mi szeretnél inkább lenni? Csak nem vámpír? /Húzza évődő vigyorra száját, miközben ügyes ujjakkal veszi kezelésbe egymás után a másik vádlijait./

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Elégedett mosollyal szemlélem, mikor végre nekiáll a szolid utalásomnak./
- A tánc lehet egyfajta előjáték.
/Elfekszem rendesen a hátamra, egyik kezemet a hasamra fektetem, még a másikat a fejem alá teszem./
- Miért, Te meglennél elégedve, ha annak előtt modellekkel vetekedett volna az alakod és most nem vagy nagyobb mint egy barby baba?
/Teszem fel a kérdést, nem válaszolva konkrét az övére. Megingatom kicsit a fejem./
- Nem, nem lennék vámpír. Anélkül is tudok vért szívni, hogy halottá legyek.
/Elgondolkodom kissé./
- De ha bele gondolok, emlékszem Voldemort vérének ízére, amit nem tudok lefelejteni. Mintha tudnám, hogy az az Övé.


{354}

[Jóindulat]

/Gyors ellenőrző pillantás után apró fejrázással tiltakozik./
- Az alakoddal most sincs gond. Az meg, hogy mennyi az a bizonyos centi... Állítólag ugyan csak önbizalomhiányos pasiknak született mondás, de a mi esetünkre tényleg igaz. Nem az számít, hány centi, hanem hogy mihez kezdesz vele. /Újabb, mosollyal kísért vállvonással zárja mondandóját, majd szépen lassan fókuszt váltva már a nő lábfejeiről, talpairól gondoskodik.

Az újabb információk hallatán sajnálkozva megcsóválja fejét./
- Csak vigyázz, rá ne kapj az ízére. Olyat is hallani, hogy a legrosszabb vérszívókon is túltesznek azok, akik nem tudnak neki ellenállni. És ha jól tippelek, egyáltalán nem akarsz hasonlítani... Hogy is hívták? Arich? Szóval Arich barátodra. Mikor bármit megtennél azért, hogy még egy kortyot, vagy legalább egy cseppet ihass... /Megrázkódik, mint akit rossz emlék gyötör, de aztán fejét megrázva elhessegeti./ Szóval csak óvatosan. Bár azt mondják, erőt lehet belőle nyerni, de ezt az információt mindig is fenntartással kezeltem. Mint a függő, aki csak a szerétől lesz ismét egész... Legalábbis szerintem. Mindenesetre én inkább maradok a gyümölcslénél, esetleg, ha kiemelkedő az alkalom, lehet szó gyümölcslikőrről. De ezt már úgyis említettem. /Villant egy újabb mosolyt, majd kezeire és a másik reakcióira koncentrálva munkájába mélyed./

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Félig leeresztett szemhéjam alól figyelem őt. Miképp formálja a szavakat ajkaival, vagy hogyan lazítja el fáradt végtagjaimban az izmokat./
- Nem érzek ellenállhatatlan késztetést, hogy véren éljek, de nincs is tőle öklendezhetnékem.
/Figyelem szemit, mely valahogy mindig vissza vonja figyelmem a testéről. Hosszú hallgatás után, mintegy mellékesen meg is jegyzem./
- Tetszik a szemed.
/Elveszem a fejem alól a kezem és magam mellé fektetem./
- Még mit kell tudnom a tündérekről? Milyen képességetek van, az emberi méretre való növésen kívül?


{355}

[Jóindulat]

/A szemeit érő dícséretre felpillant Lastanar, hogy egy újabb, hamisítatlan magabiztosságról tanúskodó mosolyt küldjön válaszul./
- Nem adom, van neked saját, legalább olyan szép. /Ölt nyelvet, majd ahogy lassanként végez a kezében lévő lábak ellazításával, gondoskodóan a takaróra helyezi azokat./
- Egyéb képességek? Úgy mondod ezt, mintha valami szuperhősök lennénk. /Dünnyögi, majd ráérősen egyre fentebb araszolnak ujjai Hirig lábain, továbbra is határozott-finoman gondoskodva róluk./
Olyan ez, mint teszem azt a halandóknál a sport, vagy a főzés. Ki ennyire, ki annyira tehetséges benne, van, akinek egyszerűen nincsen tehetsége dolgokhoz. Összességében viszont... Nos, ha így nézzük... /gondolkodik el/
- Van, aki az állatoknak, van, aki a növényeknek a nyelvét ismeri, ismeri a módját, hogyan vegye rá őket valamire, de ezt már említettem.

Sokan közülünk legendásan jól tájékozódnak, emiatt például rengetegen mentek idegenvezetőnek vagy futárnak.

Akad olyan is, aki abban nagyon jó, hogyan kell átverni másokat. Például hivatalos kaszinóba tündéreket be sem engednek, annyira tartanak tőlünk. Volt egy bácsikám, aki azt híresztelte, hogy a nem tudom melyik gazdasági válságot ő okozta azzal, hogy egy éjszaka alatt kifosztott egy Vega nevű sivatagi várost, csődbe borítva a kaszinóit, amiről hajdanán híres volt.

Aztán persze ott vannak a csodák, amik miatt a kezdet kezdetén, mikor éppencsak nyilvánosságra léptünk, még vadásztak ránk az idióta halandók. Azt hitték, a fajtánk a dzsinn, már csak palackot kell neki találni. De aztán a sidhék kinyilvánították, hogy a védelmük alatt állunk, szóval azóta nyugton hagynak minket.

Aztán persze olyan is akad, aki a holdfényt felhasználva képes olyasképp ragyogni, mint a sidhék, ha épp jó hangulatuk van. /A férfi szavai nyomán a szobában jelenlévő világítás mellett is foszforeszkáló, zöldes fényudvar öleli körbe bőrét, majd ahogy megrázza fejét, el is tűnik a jelenség, végezetül szinte szégyenlősnek ható mozdulattal vállat von./ Olyasmi lehet ez, mint hogy valaki egyszerre három labdát tud hajigálni. A látványosságon túl nem sok haszna van.

Aztán persze akad olyan is, aki másban tehetséges... /Csúsztatja be végül mondandója végeztével ujjait a törölköző alá./

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Viszonozom a kiöltött nyelvet./
- Akkor nem is kell!
/Mondom, enyhe durcás hangszínnel, játékosan./
- Jó, igazad van. Rosszul fogalmaztam. Képesség helyett, adottságot vagy tehetséget kellett volna kérdeznem.
/Komolyodok vissza, a hangulatnak és a témának megfelelően.
Végighallgatom, majd amikor elkezd incselkedni, én is felveszem a csábító nő szerepét./
- Valóban?!
/Kérdezem búgó hangon./
- És mi lenne az?
/Halvány félmosollyal arcomon./
- Mert ha az amire gondolok, akkor bizonyítsd!
/Felülök és kezeim közé veszem arcát, majd magamhoz vonom, hogy megcsókolhassam./


{356}

[Jóindulat]

- Balga módon azt hittem, a bizonyításon túlvagyunk... /Kacsint Lastanar, majd nekilát, hogy ha lehet, a korábbi élményt is felülmúló örömet szerezzen./

- Egyelőre ennyi telik tőlem, ha esetleg még van kívánságod, csak szólj, igyekszem teljesíteni. /Szólal meg újabb mozgalmas másfél óra után ./ Vagy ha netán más is érdekel, kérdezz bátran. /Cirógatja végig gyengéden a mellette csendesen szuszogó nő haját, hátát./

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Csak sejtelmesen elmosolyodom, mikor a bizonygatást említi, majd belefeledkezek az ölelésébe. Kényeztetem ahogy tudom, de mindent elveszek amire szükségem van.
Elégedett kiscica mosollyal fekszem mellette el végül./
- Két kívánságom van most.
/Nézek rá álmos-fáradt szemekkel./
- Nem akarok rémeket álmodni, és szeretném, ha itt lenél amikor felébredek.
/Hozzá bújok, majd lassan álomba merülök./


{357}

[Jóindulat]

- Ha rajtam múlik, nem lesz akadálya. /Mosolyog megnyugtatóan vissza Lastanar, majd ő is kényelembe helyezkedik./

Hirig aztán arra ébred, hogy az ágy azon a helyen, ahol a férfinak kellene lenni, üres.
Mielőtt azonban elmélyedhetne feltörő érzelmeiben, lépteket hall, majd kisvártatva megérkezik a jókedélyű férfi, kezében egy tálcán dinnyeként felszeletelt szőlőszemmel./
- Jó reggelt... /Önkéntelen mozdulattal pillantana ki az ablakon, de annak hiányában figyelme visszatér az ágyban lévő nőhöz./ Azazhogy ha jól érzem, már dél is elmúlt. Hoztam egy kis energiapótlást /emelinti meg a kezében tartott tálcát/ Remélem szereted a szőlőt, mert mást nem nagyon találtam. Hogy van az, hogy semmi sajt, vagy legalább egy vékony szelet sonka nincs a hűtődben?

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Elégedetten nyújtózom el az ágyon, mikor meglátom a férfit, kezében a reggelivel./
- Mmmmm... Kérted a hűtőt, hogy adjon mást is?
/Mondom nyújtózkodás közben. Félig felvonom a szemöldököm, mintha ez teljesen evidens dolog lenne, de a gyerek nem tudja a megoldást. Mint nem is olyan rég, fordított esetben./
- Én tegnap mikor megérkeztem több mindent találtam benne.
/Halvány mosollyal arcomon figyelem a pasast, miközben felülök az ágyba, és a hátam mögé polcozom a párnákat.
Beletúrok kócos hajamba, hogy kicsit rendbe szedjem magam, majd egy grimasszal az arcomon és egy lemondó legyintés kíséretébe annyiba hagyom./
- A kávém Zhan, hol van?
/Kérdem tőle művi hangon./


{358}

[Jóindulat]

- Nna, azért túlzásokba ne essünk! /Feddi meg játékosan ujjával a férfi Hiriget, mikor leteszi a tálcát az ágy szélére./ Fogalmam se volt róla, hogy a hűtődet kérni kell, a kávét meg felejtsd el. Az nagyon luxus cucc. /Vesz fel egy szelet gyümölcsöt, majd a tálca mellé telepedve elgondolkodva falatozni kezdi./
- Bár végül is... /Mélázik egy sort, majd hirtelen ötlettől vezérelve a nő felé fordul./ Ki utalta ki neked a lakosztályodat?

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Eddigi jókedvem pillanatok alatt eltűnik és arcom egyik igen ritka oldalát mutatom meg Lessinek, amikor közli, hogy nincs kávé. Méghozzá a hideg dühtől csillogó szemeket és a tökéletes megformázott rezzenéstelen arcot./
- Hogy mondtad? Nincsen kávé?
/Kérdezem jéghideg hangon. Majd meg sem várva a választ és a saját érdekében figyelmen kívül is hagyom, mit kérdez. Felkelek és elindulok le a lépcsőn, a konyhába. Csak úgy a la natúré Évakosztümben.
Tartásomon is látszik és a kisugárzásomból is érezhető a fenyegető és rideg hozzáállás, hogy most nagyon nem volt ínyemre amit mondott.
A konyhába érve, mintha teljesen természetes lenne, és megszokott, hogy annak a kifőzőnek és darált kávénak pont ott lenne a helye ahova nyúlok, előkészítem pár mozdulat alatt a hozzávalókat, hogy megcsinálhassam a reggeli elmaradhatatlan kelléké. A Kávét!
Még várok, belekukkantok a hűtőbe, és lám-lám találok benne mást is. Sajtot, felvágottakat, nem beszélve a tejről és müzliről, amit pont szeretnék enni.
Még előkészítem magamnak a cukros müzlit, elkezd lefőni a kávé is./


{359}