Yllion lakrésze

[Yllion]

/Szolid, ajakbiggyesztéssel kísért vállvonással véleményeztem Anadessy szavait, amiről hirtelen nem tudtam eldönteni, saját, avagy a mások által hangoztatott gondolatokat hallottam tőle./
- Meglehet, azonban hadd hívjam fel rá a figyelmet, hogy udvarunk jelmondata éppen a "magunk közé tartozónak veszünk mindenkit". /Pillantásom jelentőségteljes, ahogy végigmérem, de aztán mielőtt bántóvá mélyülhetne, elmosolyodva széttárom karjaimat./
- Mint azt nyilván tudja kedves Milady, ön előtt áll... pontosabban ül /hagyom meg félmosolyomat arcomon, ahogy lecibálja leánykáját rólam/ eme eszme egyik példája. Viszont, hogy mégiscsak igazat adjak önnek /folytatom, mintha a kis incidenst észre sem venném/ aláírom, hogy tőlem meglehetősen távol áll a gondolat, hogy a felsőbb, vezető pozíciók egyikébe kerüljek. Meglehet, származásom a ludas ebben, azonban úgy vélem, ha netán lenne erre igényem, igenis ki tudnám vívni az ahhoz szükséges elismerést.

(34)

[Drun]

*Yllion -- 2900 augusztus 5.*


/Egy apró pukedlizés közepette szólal meg./
- Köszönöm a tanítást Grófúr!
/Szárnyai nagyon halványan mintha meglebbentek volna, ennek eredménye az, hogy látod a jég minden színét megmozdulni./
- Minden bizonnyal megvan önben a kellő erő és talpraesettség Yllion Gróf! Egy pillanatig sem mernék másképp vélekedni, hiszen az maga a téveszme lenne!
/Mondja a kicsi tündér, miközben feléd emeli tekintetét./
- Engedje meg, hogy megkérdezzem, meg van elégedve a lakosztályával? Szeretne valamit hozzátenni, vagy elvenni belőle?
/Vált témát a tündér./

[Yllion]

- Ugyan... /Kezdtem volna szabadkozásba, hárítva a cinizmusa mögé rejtett bökéseket, de éreztem, elszoktam már az udvariaskodástól. Egyszercsak úgy éreztem, elég volt a finomkodásból. +Mégiscsak harcos lennék inkább, semmint udvaronc, a fizikai szúrásokból és vágásokból áll az én világom, nem a verbálisakból!+ Minden bizonnyal megérezte indulataim nyomán feltámadó mágiám jelzéseit, mert egyszercsak hirtelen témát váltott. Ami nekem is segített, visszanyeltem sötét lobogásomat és ezúttal még egyszer körbepillantottam./
- Első pillantásra minden megfelelőnek tűnik, lekötelez... nek. /Vontam be egy mosollyal kísérve Xelexyát is hálám körébe./ Ha esetleg valamire még szükségem lenne a továbbiakban, mindenképpen megkeresem önöket... Vagy legalábbis valamelyiküket. /Küldtem újabb mosolyt a fiatalabb tündérnek, ahogy különös bódulatom enyhülésével valamelyest tisztult a fejem./ Természetesen, csakis olyan dolgokkal, amikkel a mindennapi személyzet - akik remélem, mihamarabb bemutatkoznak majd - nem tud megbirkózni. /Ezúttal a Miladyé lett a mosolyom, világossá téve, érzékelem törődésének alkalmi jellegét./
- Egyébként a továbbiakra nézve bízom benne, hogy lesz még alkalmunk csak úgy, minden különösebb probléma nélkül is csevegni... Amennyire természetesen idejük engedi. /Álltam fel végül, világossá téve, egyedül kívánok maradni./

(35)

[Drun]

*Yllion -- 2900 augusztus 5.*


/Újabb pukedlizés következik, maikor megköszönöd nekik a munkájukat. Xelexya csak kacéran rád kacsint./
- Bármikor szívesen segítek Önnek!
/Feleli édesanyját megelőzve./
- Úgy értesültem, hogy még nem lett kirendelve Önnek kiszolgáló személyzet. Mennyiben gondolja intézkedem ez ügyben.
/Folytatja a fonalat, Anadessy./
- Milyen kritériumai vannak Grófúr?
/Teszi fel a kérdést. Miközben felállsz ő maga is felszáll és a fiatalabbik tündér is, szemed magasságába reppen. Amennyiben felelsz a kérdésre, egy kurta fejbiccentéssel nyugtázza, majd távoznak. Ha nem, akkor egyszerűen tudomásul veszik, hogy nincs semmi mondanivalód a továbbiakban számukra és elröpülnek./


*Szabad vagy.*

[Yllion]

/Egykedvű biccentéssel fogadtam el Anadessy ajánlatát./
- Megtisztelő lenne, Milady. Különösebb kritériumaim nincsenek, hiszen ahogyan korábban már említettem, a mindennapjaimat egyedül is tudom rendezni. Ami viszont megkönnyítené a dolgomat, ha frissítő és valami nassolnivaló mindig állna rendelkezésemre. Az ételt már megoldom magam, vagy legalábbis a központi konyha személyzetének segítségével. /Mosolyodtam el./ Vagyis amire szükségem van a napi takarításon túl, az a vendégváró apróságok készleten tartása. A részleteket már önre bízom. Hogy férfi, nő, idős avagy fiatal... Lényegtelen. Hasznos legyen és segítőkész... És ha megoldható, állandó személy.

/Aztán ahogy jöttek, távoztak is, én pedig egyedül maradtam újdonat otthonomban. Egyedül frissen szerzett nemességemmel, az elmúlt +pár óra, perc? az idő errefelé egészen más jelentőséggel bír+ eseményekkel és a gondolataimmal. Amik aztán, ahogy belekortyoltam a tündérek kikészítette gyümölcsös lébe, egyre csak sorjáztak. Pedig lényegében nem is történt semmi, mindössze csak lakosztályomba vonultam./
- Mi lesz itt, ha véletlenül bele is folyok majd a társasági életbe?
/Sóhajtottam, majd poharamat az asztalra koppantva elindultam, hogy alaposan feltárjam odúm részleteit./

/Érzékeltem, hogy egy idegen tényleg annak látná, egy félhomályos odúnak, de előttem minden részletében kirajzolódott sötét hangulatú szépsége. Ében, mahagóni, éjfekete gránit, egytől egyig sötét színben és mégis... Sok halandó egész életében hiába gürcölne mindazért, amit a Domb jókedvében nekem kínált fel.
Miután felmértem a hálót, a társalgót, végezetül a nagyteremben állapodtam meg. Őszinte meglepetésemre a több díszfegyver mellett helyett kapott a hosszú évekkel korábban, Lugh arénájában használt párospengém és két kedvenc kardom is. Őszinte mosolyt csalt arcomra az apró figyelmesség, amit... Igazából hidegen hagyott, ki intézett el. Csak odaléptem a keskenyebb falat uraló pengékhez, s miután szeretettel végigsimítottam rajtuk, egy hosszú távollétből visszatért szerető figyelmességével emeltem le a kétkezes párospengét.

Kis ideig csak méricskéltem kezemben, engedtem, hogy súlyát ismét megszokja karom - őszintén megvallva, nem volt nehéz dolga +Akárhány év is telt el legutóbbi találkozásunk óta, régi ismerősök, bajtársak voltunk... vagyunk mi egymásnak.+ aztán pár óvatos, tapogatózó mozdulat után egyre gyorsuló tempóban láttam neki, hogy a régen használt gyakorlatokról letakarítsam az esetlegesen rájuk rakódott port./

(36)

[Caridwen]

*Yllion - 2900 augusztus 18.*

/Hosszú ideje nem történt semmi különleges, a napjaid viszonylagos monotonságban és nyugalomban teltek. Itt voltál már egy ideje, így volt időd alkalmazkodni a Dombhoz, habár az udvari életbe még nem tudtál teljesen visszaszokni. Ez az útvesztő talán soha senkinek nem lesz egyértelmű.
Bizonyos pletykák már utat találtak hozzád, ez elkerülhetetlen volt, ha szóba álltál valakivel. A bálról beszélt a nép nagy része, de valamilyen gyermekről, egy örökösről is suttogtak, habár csak annyira kevesen, hogy sidhe körökben meglepő volt.

A mai reggel is átlagosan indult, egészen addig amíg nem kopogtattak az ajtódon. Ha kinéztél könnyed tartásban a folyosó falának dőlve egy nő várt rád. Amikor észrevett rád emelte különös ibolyaszín tekintetét majd egy ragadozómosolyt villantott feléd./
- Áh Yllion! Én Brigith vagyok, remélem hallottál már rólam... /mondta mély füstös hangon, majd helyet sem hagyva a válaszra folytatta./
- A testvérem Oegus küldött hozzád. Érkezett egy új sidhe az udvarba, most fog beszélni a Királynővel. Viszont jó lenne, ha jönnél te is, mert az Uralkodó ideje drága, és a bátyám szerint miután fogadta szükség lesz valakire, aki körbevezeti és eligazítja itt. Szóval gyere velem. /mondta nyugodtan./
- Induljunk is, hamarosan odaér a Királynőhöz. /ezzel sarkon fordult és meg is indult a Trónterem felé nem is pillantva hátra, hogy követed-e./

[Yllion]

- Nnah... /Szusszantottam kimelegedve, ahogy utolsó vágásomat féltérden állva bevégeztem. Képzeletbeli ellenfeleim - mind a hat, ennyi igazán aktív koromban még félrészegen sem okozott gondot - haldokolva, nyomorékan, vagy épp holtan hevertek a nagyteremben rögtönzött vívókörben./ Jó lesz ez. /Mosolyogtam kétkezes fegyveremre s örömtől ittas csókot nyomtam markolatára. Az eltelt napokban egyre inkább úgy éreztem, újból, s ha lehet, még inkább részemmé vált. A korábban egzotikus - vagyis komoly odafigyelést igénylő - páros pengéjű fegyver használata hatalmam birtokában egyre kevesebb gondot okozott... Mármint a számomra. Magabiztosan és a korábbinál lényegesen nagyobb sebességgel tudtam forgatni, köszönhetően olykor, a szükség pillanataira éterivé villanó testemnek, ami kis odafigyeléssel lényegében semmi akadályt nem képezett a halálos pengeíveknek.

Magabiztosan álltam fel, s vezettem vissza korábbi helyére, azonban mielőtt felakaszthattam volna kijelölt kampóira, könnyed kopogással megzavartak addigi magányomban. Bosszús fintorral helyeztem el a főhelyen fegyveremet, hogy a bejárathoz érkeztemre fintorom le is kopjon arcomról. Az ajtót már kedélyesen tártam ki, hogy egy ismeretlen nővel találjam magam szemben, azonban ahogy bemutatkozott, egy pillanat alatt meg is válaszolta bármiféle kérdésemet. Brigith, az Ezerarcú.../
- Hát persze. /Bólintottam az egyik igen öreg sidhének a sok közül, azonban udvarias szólamokra már nem hagyott időt. Folytatta is, amit bemutatkozásával elkezdett, esélyt sem hagyva a szóhoz jutásra./
- Új sidhe érkezett??? /Szökött ki végül belőlem, nem tudván tűrtőztetni meglepetésemet. Mindenesetre önkéntelen megnyilvánulásomat gyorsan magamba nyeltem, ahogy Brigith válaszra sem méltatva megindult a Trónterem felé./ Természetesen, ahogy a Királynő azt kívánja. /Mormogtam orrom alatt, ahogy becsuktam magam mögött odúm ajtaját. Kétségeimet, kérdéseimet +Miért pont én? Hisz én is lényegében frissen érkeztem!+ sikeresen megtartottam magamnak, külső szemlélő számára értelmezhetetlenné merevedett vonásokkal az arcomon követtem vezetőmet a folyosó baráti árnyai között./

(37)

[Drun]

*Holtidő - Yllion*


/Már egy jó ideje a szobádban vagy és várakozol, mert még a folyosón összefutottál egy aprócska tündérrel, aki biztosított róla, hogy tud számodra gyógyítót találni.
Mivel nem tudja, hogy jelenleg hol van, ezért keresésére indul, de téged nem kötelez arra, hogy vele kóborolj addig is, ezért jöttél a szállásodra, hogy itt megtalálnak.
Már már kezdenéd elunni a várakozást, amikor kopogásra leszel figyelmes. Hallod a csöppnyi tündérke hangját is, ahogy bekéredzkedik. Ha engedélyt adsz neki, akkor az ajtó nyílik is és másodmagával bejön./
- Megérkeztünk Yllion Grófúr.
/Hadarja gyorsan a kis pille./
- Had mutassam be Önöket.
/Reppen kettőtök közé, majdnem szemmagasságba./
- A nagytiszteletű Tranquilien Grófúr volt oly szíves és kérésemre eljött segíteni Önnek.

[Yllion]

/Szívem szerint Aquarinához, a kis tündérhez csatlakoztam volna a nagy keresgélésben, de aztán úgy ítéltem, jobb az, ha nem csöpögtetem szanaszét véremet. +Még a végén valaki sérelmezné, hogy összepettyezem a lakosztálya előtti folyosót... Arról az eshetőségről nem is beszélve, hogy esetleg túlzottan megörülne neki... Meg különben is, talán készségesebben közreműködik a gyógyító, ha nem a saját lábán érkezik a beteg...+
Így hát meghúztam magam Tooddy társaságában, aki annak ellenére, hogy goblin, meglehetősen tisztán és rendben tartja lakosztályomat. Persze, meglehet, mindez csak előítéletességemnek meglepő, de igazság szerint nem nagyon mélyítettük el olyan szinten ismerkedésünket, hogy kikérdezzem fajtájának szokásairól./

- Kifejezetten tetszik ez a... hogy is nevezted? Fogd és fuss? /Pillantottam fel küszöbönálló győzelmem biztos tudatában a kisasztalon heverő tábláról szolgámra, aki az asztal túloldalánál álldogált. Szemünk nagyjából egy magasságban voltak így, hogy én ráérősen üldögéltem a kanapén. Szürkés tekintete bizonytalanul megrebbent elismerő szavaimra, mint aki még mindig nehezen fogadja el dícsérő szavaimat, pedig nem szoktam ezt elmulasztani, hogy igazi karakán kisinast neveljek belőle. Na, nem túl karakánt, mert azért nem fogok vele sohasem úgy igazán összehaverkodni, de nehezen viselném az állandó hajbókolást, amit rögtön az első időszakban maxialázata jeleként - ő fogalmazott így - foganatosított. Azóta szerencsére már úgy nagyjából leszoktattam róla.../
- Bizony, nagyuram, fogd és fuss. /Motyogta az érthetőség határán egy árnyalatnyival innen, aztán egy újabb hajbókolás keretében hirtelen felkapta a táblán lévő babszemeket - bábuimat - és meg sem állt nagytermem sarkáig. Onnan, a biztonságosnak vélt mély sötétségből villantotta felém örömteli pillantását, amibe nem kevés kajánság is vegyült. Bosszús-meglepett arckifejezésem képzeltem, milyen mulatságos lehetett, így hát végül én is kacagásban törtem ki./
- Tévedtem, nagyobb mester vagy ebben, mint én! /Ismertem be vigyorogva, miután végre szóhoz jutottam./És hiába bújsz a sötétbe, ez az én birtokom, szóval gyere csak elő nyugodtan! Ne aggódj, a győzelem így is, úgy is győzelem, pláne ha még a szabályok is lehetővé teszik! /Kacsintottam rá, aztán nagyvonalúan intettem a tábla túloldala felé./ Gyere, még egy forduló belefér.

/Mielőtt elfoglalhatta volna kijelölt helyét, kopogtak ajtómon. Sajnálkozva biccentettem felé, de nagyon nem is kellett jeladásomra várnia, magától is ugrott, hogy szélesre tárja bejárati ajtómat. Ahol aztán a kis tündér kíséretében a várva várt gyógyító lépett be a kétrét hajló kisgoblin mellett./

- Tranquilien gróf az Ősz házából, üdvözöllek./Szólítottam meg felállva tiszteletére, ahogy felismertem./ Bár attól tartok, feleslegesen engedtél Aquarina hívásának... Sebemet hideg vas okozta, nem vagyok biztos benne, hogy a világi módszereken túl bármi más is használhat. /Emeltem fel karomat, hogy megmutassam a Lélekfaló ejtette, még mindig szépen gyöngyöző vágást./ Mindenesetre őszintén remélem, tudsz nekem segíteni. /Fintorodtam el, amit akár mosolykezdeményként is értelmezhetett./ Tooddy majd előkeríti, ha ehhez valamire netán szükséged lenne. /Pillantottam végezetül szolgámra, akinek a tekintete ijedten villant rám, aztán a másik sidhére, ahogy a figyelem ráterelődött. Végezetül azért javára legyen írva, csak kihúzta magát és ijedt arccal, de eltökélten bólintva vállalta a feladatot./

(74)

[Drun]

*Holtidő -- Yllion*


/A kis pillet, jó messzire kerüli a házias komornyikodat. Eközben a gróf egykedvű tekintettel méri fel lakosztályod. Undort, vagy lenézést nem látsz tekintetében. De még azt sem, hogy tetszene neki. Igazából, semmit nem tudsz kiolvasni a vonásaiból.
Goblinod is alaposan tanulmányozza, majd végül rajtad állapodik meg tekintete. Egy apró fejbiccentéssel kíséri szavaid, mikor köszöntöd./
- Én is üdvözöllek Éter és Árnyak Grófja! Megtisztel, hogy ily késői órákban fogadja személyem.
/Hangja baritonszerűen cseng füledben, mégis szavai udvarias formulája ellenére, semmi dallamosságot nem érzel benne. Talán ez annak köszönhető, hogy nem játszik hangszínével, csupán, egyszerűen formálja a szavakat, mintha csak egy vázáról beszélne. Ennek ellenére, mégis jól esik a te fülednek is./
- Aquarian kisasszony, arról tájékoztatott, hogy Ön megsérült, és segítségre van szüksége.
/Mondja miután megmutatod sebed. Látszik, hogy felismerte pusztán ennyiből is, hogy mi a probléma./
- Arról nem tájékoztatott, hogy milyen a fennálló helyzet.
/Mondja számodra. Látszik rajta, hogy nem különösebben zavarja, hogy tud e segíteni vagy sem. Nem bosszús, se nem örül a hírnek.
A kis goblinra és a feladatára nem igazán figyel. Igazából, mintha teljesen máshol járna, mint gondolatban, mint fizikailag, mert egy pillanat tört részére mintha eltűnne a szemed elől, a másik pillanatban, meg mintha homályos lenne az alakja./
- A Dombban jelenleg nem található meg sebeire a gyógyír. De talán mégis tudok segíteni önnek ifjú Gróf. Bár igaz, nem úgy ahogy elképzelni véli.
/Körbepillant, mintha most nézne először körbe a szobában./
- Megengedi, hogy helyet foglaljak, esetleg megkínálna egy frissítővel, míg itt tartózkodom?
/Néz újra rád./

[Yllion]

/Újdonat házamhoz illő, merevre fagyott arccal igyekeztem asszisztálni, hogy a Lélekszikra felmérje helyzetemet. Igen, itt bizony sebem igazából csak másodlagos szerepet kapott, kissé az volt az érzésem, a gróf lakrészemből próbálja felmérni belsőmet, hogy mire és hogyan használhat fel. Persze meglehet, ez csak üldözési mániáról árulkodik, de hüllőszerű higgadtsága mögé rögtön számító és hideg természetet képzeltem. Mintha még Aquarina felé intézett megjegyzésébe is a gúny árnyalatnyi töredékét véltem volna vegyülni.../

- Ugyan, a kisasszony csak arról tudott, hogy sebemre gyógyítót keresek. /Vállaltam gyorsan magamra a bűnbak szerepét. +Eggyel több tündér, aki valamiért hálás lehet nekem... Ki tudja, mikor lesz szükségem pont erre az egyre a boldogulásomhoz?+/ Én mulasztottam el megemlíteni neki, hogy a szokványos módszerek nem biztos hogy segítenek. Amiért elnézéseteket kérem. /Bólintottam megadóan feléjük. Tranquilien újabb szavára fagyottnak tervezett vonásaim felolvadtak, hogy szolidan végül csak megemelintsem a szemöldökömet./

- A Dombban nincsen gyógyír? Nem úgy? Hanem hogyan?/Kezdtem volna bombázni kérdéseimmel, de már szokottan hideg szavaival ráébresztett valami elemi udvariassági szabályra, amiről sikeresen megfeledkeztem. +Légy jó házigazda...+/

- Persze, foglalj csak helyet nyugodtan! /Intettem köríveset, ami az asztal végén helyet kapott fotelemet és a kanapé még szabadon maradt részét is felölelte./ Tooddy pedig azonnal /figyelmeztető szemöldökfelvonással nyomatékosítottam a jelzőt/ mondom azonnal előkeríti, amivel szolgálhatunk. Ha jól rémlik, akad még abból a gyümölcsös nedűből...

/Intettem goblinom felé, aztán már figyelmemet a helyet foglaló sidhének szenteltem./

- Hogy érted, hogy nem úgy tudsz segíteni, ahogy azt képzelem?

(75)

[Drun]

*Holtidő -- Yllion*


/A felelősséget magadra hárítod, de ez nem igazán érdekli Tranquilient. A kis tündérke viszont felderült arccal repül közelebb hozzád. Szemeiben mintha a fény csillanna meg./
- Köszönöm Grófúr!
/Mondja halkan. Nem akarja megzavarni a beszélgetésetek, de nem is bírja magába tartani háláját.
Lélekszikra helyet foglal, miután jó házigazdához híven, hellyel kínálod. Látszólag kényelmesen helyezkedik el, bár ezt egy ember nem tudná utánozni. A sidhék sajátságos testarásával ül veled szemben./
- Köszönöm, elfogadom a frissítőt.
/Formálja a szavakat, ugyan azon a már megszokott stílusban. Kezded érezni, hogy számára ez a megszokott társalgási stílus, amikor valakivel minden rossz szándék híján társalog. Érzed a mágiájában, hogy teljesen nyugodt. Semmilyen negatív érzést nem hordozz magában jelenleg./
- Feltételezésim szerint, úgy képzelte el a segítségemet, illetve annak a személynek a segítségét, aki eljön Önt kezelni, hogy a Tőle kapott hatalommal lát neki, ellátni a sérülést.
/Folytatja a társalgást, mély bariton hangján./
- Az udvarban, nincs olyan gyógyítóról tudomásom, aki ezt a fajta sérülést képes lenne meggyógyítani teljesen, hatalma segítségével.
/Eközben Tooddy már meg is hozza, a kért italt, és a poharakat is, egy tálcán. Alázatos hajbókolás közepette emeli eléd, remélve, hogy elnyeri tetszésed a választott nedű./
- Egy részét a sérülésnek, kezelni tudom, de teljesen nem tudom rendbe hozni az okozott kárt. Ezért lesz szükség egy másik személy segítségére is.
/Eközben a kis pille másik oldaladra reppen, amikor a komornyikod közeledbe ér./
- Az a penge, nem csak a testen ejt sebet. De nyilván ezt Ön is érzi.

[Yllion]

/Aquarina hálálkodó kirohanását könnyeden felvillanó mosollyal kísért pillantással nyugtáztam, azonban mindössze egy pillanat erejéig volt övé a figyelmem, rögvest visszatértem vendégemhez. Félkönyékkel a kanapé karfa részére támaszkodtam, testem pedig felé fordult, miközben Tooddyt tálcástól a vendég felé intettem. +Első a vendég, a házigazda ráér...+/

- Nos, ami azt illeti, személy szerint tisztában vagyok vele, bármennyi időt is töltöttem a Dombtól távol... vagy talán épp azért, ki tudja... szóval nagyon jól tudom, hogy a hideg vas okozta seb mágiával nem gyógyítható. Meglehet, akkor talán még segítségre sem lenne szükségem. /Újabb fintorral húztam felfelé ajkamat. Igen, akár önironikus félmosolyként is értelmezhette./ Mindenesetre bíztam benne, akad valaki, aki a világi módszereket is ismeri és használja. Jómagam meglehetősen... hogy is mondjam... fércmunkát végeznék. /Kotortam hátra hajamat a vállam mögé, majd mintegy mellesleg megnyitottam ingemet és felvillantottam kezem és egy meglehetősen képzett pengeművész pengéjének el nem halványuló, közös munkáját a kulcscsontomnál./
- Ami pedig a járulékos károkat illeti... /Engedtem vissza ruhámat s elvettem a visszatérő Tooddytól a megmaradt poharat. Kortyoltam egyet a kellemesen savanykás italból, csak azután, tekintetemmel az övét keresve folytattam a megkezdett gondolatot./ Nem, nem érzem, hogy máshol is sebzett volna. Elvégre csak egy roppant kellemetlen penge volt. /Szemöldökömet kérdő gesztussal emeltem fel, alkalmat adva a másik sidhének, hogy kijavítson... és ezzel elárulja, hogy többet tud a sebről és a körülményekről, mint azt egy éppen csak erre tévedő akárki tudhat./

(76)

[Drun]

*Holtidő -- Yllion*


/Tooddy nem gondolatolvasó, így elősző tétova lépteket tesz, majd kitölti az italokat és az elsőnek megtöltött poharat adja Tranquiliennek. Mintegy magyarázatképp folytatja./
- Tudja Grófúr. Ott ahol a mágia minden, és nem igazán hagyatkoznak természetes eszközökre, ott, nem minden esetben lehet gyógymódot találni egy ilyen sebre.
/Elveszi a frissítőt, de nem iszok belőle még, mindaddig míg nálad nincs a sajátod. Csak utána kortyol bele./
- Jelen pillanatban, az én tulajdonomban lévő elsősegélyt nyújtó ládika, nincs a Domb, Uclysse területén. Arról, meg nincs tudomásom, hogy másnak, ha van is ilyen felszerelése, mennyire és mivel felszerelt.
/Újból kortyol az italból. Talán ízlik neki, nem tudod megállapítani, mert még mindig ugyan olyan közönyös az ábrázata./
- Roppant szép vágás.
/Jegyzi meg, két korty között, de nagyja, hogy beszélj. Nem akar megakasztani./
- Az akkor még a jobbik eset, hogy nem érez változást. Ugyanis a Lélekfaló nem egy egyszerű hideg fémből készült penge. Nem véletlenűl az a neve ami.
/Bök feléd, mutatóujjával, míg többi ujja a poharat tartja kecsesen./
- Attól, mert emberemlékezet óta, és még régebb óta a Holdfényes udvar mindenkori Uralkodóit szolgálja, nem sidhe mágia készítette.
/Belepillant a poharába, majd újból kortyol belőle./
- Ha igazán vissza nyeri a Penge is a hatalmát, ahogy kezd feléledni a mi erőnk is, akkor képes lesz arra is, hogy valóban elvegye akár egy apró suhintással a Lelked. Szóval óvakodj, tőle a jövőben!

[Yllion]

/Szemöldököm nemtetszésemről árulkodván megrebbent, ahogy vendégem rávilágított, tisztában van vele, miféle fegyver okozta sebemet.
+Miért van az, hogy a velem történt legapróbb esemény is eljut mindenkihez, míg jómagam csak hallomásból értesülök akár a legnagyobb horderejű dologról is??? Bámészkodó szemtanúja nem akadt az eseménynek, Tranquilien mégis tud az egészről. Én nem fecsegtem, gyanítom a királynő sem, nem hinném, hogy érdekében állna tudatni a népekkel, hogy kardja életre kel és ellene fordul... A testőrök pedig a királynő érdekeit védik, szóval ők sem beszélhettek róla. Őszintén érdekelne, milyen forrásból származik ez az információ... Mindenesetre, tagadni felesleges.+
Gondolatmenetem nyomot hagyott hangomon is, ahogy Tranquilien figyelmeztetésére válaszul epésen megjegyeztem:/

- Nem sűrűn tervezem, hogy ellene szegüljek. /Vontam meg vállamat s egyúttal poharam mélyére szegeztem tekintetemet. Rövid hallgatás után azért csak felpillantottam./
- Szóval azt mondod, ha történetesen bespájzolok kötszerekből, szükség esetén nagy hasznot húzhatok belőle? /Tekintetem pajkosan villant, még tán szám szélén is halovány mosoly játszott, inkább csak elméleti lehetőségként aposztrofálva kérdésemet, aztán komolyra váltottam./

- De visszatérve a tárgyra... Hol is kellene és kit keresnem, hogy érdemi segítséget kaphassak? Egyszerűen csak ejtsem útba az első kórházat?

(77)

[Drun]

*Holtidő -- Yllion*


/Még ennél is zavaróbb, hogy voltaképp semmit sem tudsz. Mert bár egy ideje itt vagy az udvarban, mégis alig jutnak el hozzád a hírek. Tooddy igyekszik téged informálni, de igazából ő sem hagyja el a lakosztályod, hiszen neki itt van dolga. Ha valamit be kell szereznie, akkor megy csak el. Nem tartja úgy a kapcsolatot másokkal, mint azt mondjuk az emberek teszik. Téged is igazából csak akkor zavar, ha engedélyt adsz neki, hogy Fogd és Fuss-ot játszatok. Csendes és igen szűkszavú. Talán pont ezért a két tulajdonságáért lett ő a komornyikod, mert ebben hasonlít rád. Te sem vagy az a kimondott társaság középpontjában szereplő sidhe./
- Ez egy bölcs hozzáállás!
/Mondja Tranquilien./
- Az csak árt az egészségnek, ha a mindenkori Uralkodó ellen van az ifjú sidhe.
/Leteszi a poharat, de közel a goblinodhoz, jelezve, hogy kér még az italból, viszont utasítani nem utasítja. Ez a te kiváltságod, ő csak vendég.
Mintha egy pillanatra megint eltűnne szemeid elől. Homályosan dereng, bár lehet, hogy csak a szemed káprázik./
- Valójában csak akkor nyernél ezzel az üzlettel, ha lennének olyanok akik igénybe is vennék. Igen.
/Most sem látsz semmilyen érzelmet rajta, de talán azzal, hogy egyáltalán kommentálta, ő is vevő a humorra./
- Nem tudom, hogy a mostani felszereltségük milyenek a kórházaknak, de azt hiszem többet ártana a puszta környezete, mint használna a kezelésük.
/Tooddy tölt Lélekszikrának, mert végre felfogja, hogy a hang nélküli utasítás is egy utasítás./
- A felszereltség alatt, nem a berendezéseket értem csak, hanem magát az épületeket is. Előszeretettel szeretnek a humanoidok fémmel dolgozni.
/Felveszi a poharat és egy aprót kortyol belőle./
- De valóban akad, egy hely, ami talán kevésbé okoz problémát, még a magunkfajtának is.
/Igazából nem tudod, hogy mi az amiért érzed, hogy ez az igazi jövetele célja. Talán a több évtizedes vadak között töltött idő. Talán a hatalmad egyre jobban felébredése, az hogy a saját területeden vagy, nem tudod eldönteni. Hiszen semmi nem támassza alá a megérzésed, mert semmiben nem változik meg sem a kisugárzása, sem a hangja./
- Nemrégiben megnyílt egy sajátos nézőponttal rendelkező kikapcsolódási központ.
/Pohara pereme felett néz rád./
- Nagyon sokan látogatnak oda, és mindenkinek csak pozitív élménye van a hellyel kapcsolatban. Bármilyen okból is menjen oda. Gyógyulni, sportolni, pihenni, vagy csak pusztán az újdonság-varázsaképpen megnézni, hogy mi is ez az Édenkert névre keresztelt hely.
/Kortyol az italából, majd ölébe teszi a poharat./
- Ha elmegy oda, biztos vagyok benne, hogy talál magának gyógyítót. Én személy szerint mégis egy másik vendéget ajánlanák. A hölgy Rezwana Icewanhan. Tudomásom szerint jelenleg ott tartózkodik. Ő képes arra, hogy ne csak a felületes sebeit kezelje, hanem teljesen rendbe hozza Önt.

[Yllion]

/Nem tehetek róla, de mikor megpróbált kioktatni a halandók építkezési szokásaira, felszaladt a szemöldököm a homlokom tetejére./
- Nem mondod... /Kommentáltam végül fintorogva kioktatását./ Meglehet, furcsa a számodra, de tudok ezt-azt a halandó világról... Nagyon jól tudod te is, hogy jópár évet lehúztam közöttük. /Húztam el a számat, majd Toodynak adtam a poharamat. Elment a kedvem az udvarias kortyolgatástól. Mielőtt azonban kifakadhattam volna és elhajthattam volna kellemetlen vendégemet, maradásra késztetett, hogy végre előadta, igazából miért is érkezett hozzám. A nyakamat tettem volna rá, hogy minden más csak mellékes, és igazából ezért keresett engem... vagy bárkit, aki hajlandó lenne helyette odamenni és kicsit sidhe-szemmel körbevizsgálódni./

- Rendben, szóval Édenkert. /Dőltem hátra ültömben s mellkasom előtt gondos figyelemmel egymáshoz érintettem az ujjaimat, egyfajta kupolát képezve velük./ És Rezwana... Icewanhan. /Ízlelgettem egy kicsit a nevet, aztán tekintetemet elszakítottam kezeimről és morcosan Tranquilienre szegeztem./ Tulajdonképpen mit is akarsz tőle, mit akarsz általam elérni? Ki tudja, ha meggyőzöl, akár önszántamból is megteszem ezt a szívességet neked.../Lágyítottam el vonásaimat, hogy ne érezze teljesen letámadva magát. Még akár barátságosnak is tekinthette hangomat, ábrázatomat./

(78)

[Drun]

*Holtidő -- Yllion -- 2900.08.18-19.*


/Lélekszikra arcán, most először látsz érzelmet kiütközni. Lassan, nagyon lassan emeli fel egyik szemöldökét, mintegy kérdőn, a kirohanásod után. Nem szól semmit. Csendben szemlél téged, és mire normális hangvételt ejtesz meg, a vonásai is rendeződnek./
- Nos, azt hiszem valamit nagyon félre értett Grófúr.
/Kezd a mondandójának, majd lassan feláll. Megigazítja a ruháját, ami egyébként is kifogástalan./
- Nem vagyok tisztában minden mozzanatával életének, melyet a Dombokon kívül töltött el. Nem vagyok magánnyomozó sem, hogy kémkedjek mások élete után.
/Egy kis ideig elidőzik a kézelőjénél, miközben azt igazgatja. Rád emeli a tekintetét. Ezt egy másik személytől úgy vennéd, hogy rejteget ott egy tört és most akarja elővenni, de ahogy eddig sem változott az aurája, így most erre a mozdulatra sem érezel fenyegetést./
- Figyelmeztetni akartam, nem kioktatni.
/Leereszti kezeit, majd egy apró fejbiccentéssel köszön./
- Köszönöm a vendéglátást, roppant finom volt az ital.
/Elindul az ajtó felé./

[Yllion]

/Amíg kioktatása közben a kézelőjét igazgatta, magamban dohogtam-dühöngtem csak. Nem, arra vigyáztam, újabb kifakadásnak ne adjak hangot. +Ki tudja, mikor lesz szükségem a képességeire... S akárhogy is nézzük, bizony életbevágó lehet, hogy egy gyógyító tétovázik, habozik-e, mielőtt kezelni kezdene egy sebet... De akkor is... Még hogy nem kémkedik... Ahhoz képest egész jólértesült... Lényegében bármivel kapcsolatban.+

Mikor aztán hirtelen felállt és távozni készült, enyhén meglepődve felvontam a szemöldökömet.
+Nocsak... Ennyire nehezen viseled, ha beléd látnak, grófúr? Az álsértődöttség nem áll jól...+/

- Váljék kedves egészségedre. /Bólintottam felé, majd a következő pillanatban eljutott agyamig, hogy mit is mondott. +Még hogy köszönöd! Egy tündértől nem esik rosszul, de fajtámbelitől, ráadásul olyantól, aki tisztában van a hagyományokkal, az etikettel...+/
- Gondolom, kitalálsz.

/Huppantam vissza ültömbe, miközben hangomhoz illően arcom is fagyosra váltott. +Még csak az kéne, hogy az ilyen nyilvánvaló sértést válasz nélkül hagyjam és kísérgesselek! Párbajt ugyan nem kívánok, de ez a minimum és legenyhébb gesztus, amit egy ilyen hiba megérdemel.+/

/Mikor aztán Tooddy becsukta mögötte az ajtót, mérgeset sóhajtottam./
- Ezt a pofát! /Fakadtam ki./ Ezek után lesheti, hogy körbenézek neki abban a lebujban... Még hogy csak ott tudnak meggyógyítani... Gyenge terelés, még én is észreveszem... /Aztán tekintetem megakadt Aquarinán, aki még mindig lakosztályomban téblábolt. És ha már észrevettem, eszembe is villant valami./
- Mondd csak drága... Ahogy őt megtaláltad nekem, mást is képes lennél megtalálni. /Nem, nem kérdés, kijelentés volt. Világosan kikristályosodott bennem, hogy jelen pillanatban csak egy tündér tud nekem segíteni. A Dombban valahogy... Nem bíztam, hogy a segítségemre lesz./ Szóval egy friss sidhét keresek, akit úgy hívnak, a Természet Követe. Vagy Kryon Vorm... Vagy Életet Építő. /Soroltam a neveket, amik eszembe jutottak./ Vezess hozzá, ha még a Dombon belül tartózkodik. Van vele... legalábbis nem hiszem, hogy elváltak volna egymástól... egy/kis szünetet tartottam. +Egy sárkánykutya.+ Mondtam volna, de aztán úgy döntöttem, nem feltétlen kell tudnia a kutya különlegességéről. +Ki tudja, még a végén megijedne. Szegény ártalmatlan Tooddytól is hogy tart...+/ Manó nevű kutya is, ha esetleg így könnyebb a dolgod.
/Válaszát nagyon meg sem várva keltem fel ültömből s igazából lehetőséget sem hagyva neki másra, a folyosóra tereltem./

*Folytatás: Kanyargós Folyosó*
(79)