Belső kert

[Jóindulat]

*Előzmény: Hirig lakrésze*

/Lastanar előbb ráérősen sétálva, végül a más fajokkal közös használatú részekre érve már szárnyra kapva indul neki a kertbe vezető útnak. Odaérve aztán jelentősen visszavesz tempójából, s szinte andalogva rebben egyik virágról a másikra, kelyhükből mélyet szippantva, ráérősen simogatva egyiket-másikat./
- Jól van... Drágám, köszönöm... /Üti meg Hirig fülét egy-két suttogva elejtett szólam a férfi szájából, mintha a nem is olyan régen még neki szóló hangszínnel már a virágoknak kedveskedne./
- Nos, hogy tetszik a tegnapi mulatság helyszíne? /Fordul végül jókedvűen Hirig felé./ Sok mindenki nem mondaná meg, hogy itt a tegnap folyamán a fél tündér udvartartás szétcsapta magát. A másik fele meg csak szimplán jó hangulatba került... /Mosolyog a tündérnőre, ahogy az egyik levélre telepszik./

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Én szépen lassan, komótosan haladok, egyik lábamat a másik után rakva. Nem repkedek és nem kerülgetek ki senkit.
Amikor a kertbe érünk, oda megyek a kúthoz, ami a közepén van, onnan nézem, hogy mit csinál.
Leülök a peremére, mint ahogy azt az éjszaka is tettem. Egyik kezemmel játszadozok a víztükör felületén.
Felé fordulok, amikor megszólal, de nem mozdulok onnan./
- Szép.
/Mondom tömören, majd újra a vízen tova fodrozódó mintákat figyelem, de már nem játszom. Megvárom még eltűnik az utolsó hullám is, hogy nyugodt felszínnel hagyjam magam mögött./
- A virágok mindig szépek! Bármilyen megvilágításba legyenek is!
/Mondom a kijárat felé lépkedve. Ha követ, akkor vissza kérdezek, hogy neki is tetszenek e a virágok. Ellenben ha nem követ, akkor csendben haladok ki a Dombból./


{368}

[Jóindulat]

/Rövid, homlokráncolós töprengést követő mély sóhaj után Lastanar Hirig után rebben, majd mellé érve ő is sétára vált. Elgondolkodó arckifejezése, melyet öltve csendesen követi a nő lépteinek ritmusát, lefoszlik, hogy csibészes mosoly vegye át a helyét, mikor válaszol./
- Ó, a virágokkal különösképp jól kijövök. Ők legalább nem szöknek meg, ha éppen beszélgetni akarnék velük. /Kacsint a nőre, végül azonban megkomolyodva, árnyalatnyi megbántottság ígéretével a hangjában kérdezi:/ Van valami konkrét oka, hogy távozni akarsz, vagy egyszerűen csak meguntad, amit nyújtani tudok?

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*Folytatás itt.*

[Lynarin Seeragic]

* Előzmény - Lyen - 2900. augusztus 15. *

+ Nem hiszem el, hogy nem bírod felfogni! +
/Az ajkam dühös vonallá keskenyedik, persze a Hintó végtelen sötétségében nem láthatja, tudom jól... Ennek ellenére nem tudok tenni a harag, és valami még sötétebb érzelem ellen. Kívülálló vagyok. Hiába próbálom megértetni vele az én nézőpontomat, egyszerűen nem látja, mintha vak lenne az én igazamra, vagy csak egyszerűen nem is akarná észrevenni.
Nem szólok egy szót sem, úgy döntök a vita meddő, akkor meg miért jártassam a számat? Lenyelem a haragom, lenyelek a kétségem, elásom a fájdalmat abba a sokat használt régi ládába, ahol éveken át tartottam. Rázárom a tetejét, míg nem szivárog ki semmi és ismét csak az üresség marad./
+ Igen, így már mindjárt jobb, biztonságosabb... +
/Amikor a Hintó egy lágy rándulással megérkezik és kiszállunk, csak akkor fordulok Lyen felé. A hangom kimért, egy csepp érzelem sem szivárog bele... Honnan is szivárogna? Hiszen nincsen már bennem több./
- Rendben, átgondolom a dolgot. Értesítsd őt is, és annak alapján, amit mond meglátom majd, hogy méltó-e a tisztségre. Köszönet a tanácsokért. /mondom udvariasan, habár minimális hála sem érződik a szavaimból./
- Most pedig a mi utunk a trónterembe vezet. Te szedd össze a testőrjelölteket, és ha mindenkivel sikerült beszélned hozd el őket a tanácsterembe, ott fogadom őket. Ha mind megérkeztek küld értem egy goblint, és jövök. A szerinted lehetséges nevelők névsorát is állítsd össze. A viszont látásra Bevégzés Bárónője. /mondom még továbbra is színtelen hangon, majd távozom is, Cain látom ahogy vet még egy pillantást Lyenre, majd a maga kecses ragadozólépteivel a nyomomba ered és alig egy lépésnyire a balomon sétál. Helyes, így nem akadályozza a kardforgató kezem. Okos fiú.
Nyugodtan haladok a trónterem felé, már nem érdekel, ami bent vár rám. Nem számít ki a gyermek apja, én vagyok a királynő és uralkodni fogok, ha mindenkinek egyesével kell bebizonyítanom, hogy méltó vagyok rá, akkor is! És hogy ez a bizonyítás fájdalmas lesz-e, az csak rajtuk áll.../

(235)

*Köszi a játékot! Folyt köv.*

[Lyendryana Daimon]

*Lyn -- 2900.08.15.*

/Meghajolok Lynarin felé, mikor elköszön. Hiszen az illem ezt kívánja tőlem. Miért ne tenném meg, neki ezt az apróságot? Volt olyan időszak, amikor kényszeríteni kellett a testem egy ilyen mozdulatra, most viszont már annyira rutinos, mintha csak levegőt venne az ember. Teljesen bele ivódik a sidhei mindennapokba a több száz, ezer év alatt, ami másnak megerőltető odafigyelést igényel, mint egy apró gesztus, mikor a legfinomabb mozdulattal vegyítve, elegánsan elköszönik valaki a másiktól.
Cain pillantását viszonozom. Szemébe nézek, mikor felém fordul. Sőt, még egy apró érdeklődő izommozdulat sort is teszek, minek hatására, ball szemöldököm, feljebb kúszik a homlokomon. Nem szólalok meg, hiszen az egészet ő kezdte, de mivel nem szól egy szót sem, így a vonásom rendeződik, és figyelmem újra Lyn felé fordítom./
- A lista el fog készülni időben.
/Nem mozdulok, míg nem távoznak, csak állok, mintha egy szobor lennék. Gquen is csak azután mozdul meg mellettem újra, mikor már nincsenek bent a kertben. Nem kérdez semmit, csak jön mellettem, vissza a lakosztályomba, mintha a világ legtermészetesebb dolga ez lenne, hogy Ő békésen caplat mellettem, mintha egy házi kedvenc lenne csupán./

{107}

*Én köszönöm! Folyt.köv.!*