Fénytelen csarnok

[Mira]

*MET III - Hirig*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

- Nem Danun múlik, hogy tudok-e beszélni vele - jegyzi meg kicsit felpaprikázva a nő csendesen, de aztán megint becsukja a szemét, és ismét érzed azt a hányingerkeltő érzést. - Azt mondja, Ieas elárulta őket, és a segítségét kéri. Azt mondja, egy olyan helyen vannak, amit Danu mágiája őriz, és véd, ezért a Kulcs nélkül lehetetlen megtalálni. Arra kéri, hogy mentse meg őt és a társait, cserébe önhöz lesznek hűségesek, amíg el nem bocsájtja őket. Heten vannak. A valódi Kulcs hollétéről nem tudnak, de az biztos, hogy a fontosabb Sólymoknál van belőle másolat. Arra kéri, keresse meg Izabelle Stockbauert H'Sekiratban, akinél biztosan tudja, hogy van egy másolat.

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III.*


/Mélyról jövő kacajom betölti az egész teret/
- Oh kislány! Dehogy nem! Minden Danun múlik!
+ Meg rajtam! +
- Ha Ő nem akarja, senkinek sem fog sikerülni semmi!
/Majd elcsendesedem mert az a furcsa érzés a várakozással vegyül./
- Wen, Wen...
/Ingatom meg a fejem, mintha nem akarnék hinni a fülemnek, hogy valóban megtörtént, hogy hitt annak a Szemétládának./
- Nem hiszem el, hogy tényleg hittél neki?!
/Felemelem a fejem, tartásom és hangom is parancsolóvá válik./
- Hiea, mondja meg Wennek, hogy indulok.
/Nem mintha nem gyanakodnék, hogy mindez egy csapda, de mennem kell. Nem ölt meg amikor lehetősége volt rá, és ha kiszabadítom, akkor talán megtudja mondani, hogy hol van Ieas, hogy szétrúgjam a seggét és vissza vegyem ami minket illet!/
- Szóval egy sólymot kell keresnem a fővárosban akik Izabellának hívnak. Nagyszerű!
/Fintorodom el, majd a nőre pillantok jelentőségteljesen./
- Ha nincs más mondanivalója Wennek, akkor távozhat!
/Intek neki nagyvonalúan./


{373}

[Mira]

*MET III - Hirig*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

A nő csak megingatja a fejét, aztán tovalibben a folyosón felemelt fejjel. A tér meghajlik körülötte, és végre Te is hallod a suttogásokat, látod a lelkek derengő, halvány fényét, amik követik. Megborzongsz. Nem akarsz ekkora felelősséget hordozni a válladon. Soha. Soha. Mégis lelkekért akarsz majd felelni, amikor végre királynő leszel.

*Na, a fővárosig szabad vagy, tündérke! ^^*

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/Érzem a hatalmat ami a nőből kiáramlik és a holt lelek fanyar túlvilági erejét, ami gyomromban hideget és remegést vált ki. Valahol ez a hátborzongató érzés nagyon megnyugtató is egyben. Élvezem az utóhatását is.
Lágy mosoly terül szét arcomon, amit hidegen csillogó szemeim tesznek veszélyessé./
+ Bárhogy is alakul mindez a kis kiruccanás, biztos vagyok benne, hogy unatkozni nem fogok! +
/Mély levegőt veszek, mintha ezzel betudnám magamba szívni az egész Domb mágiával teli levegőjét, hogy magammal vigyem./
+ Veled semmi bajom, csak nem szeretek egy helyben ücsörögni. +
/Vetek egy pillantást a járatból a Dombra, miközben kinyújtom kezem, hogy megsimogassam./
+ De ezt te is tudod. +
/Ahogy megérintem és végigsimítok a hideg falon, mintha a mágia megremegne az oldalán. Meglepődöm, mert a következő pillanatban egy kardmarkolatot látok előbukkanni ott ahol az előbb a kezem volt./
- Oh! Köszönöm! Igazad van, harcba indulok, szükségem lehet erre.
/Húzom ki az Ikrek egyikét -feltételezem sajátomat-, a falból. Oldalamra csatolom az övet, amin a kard passzívan pihen.
Most már érzem azt is, hogy a járat teljesen megnyílik és elenged, hogy tovább mehessek célom felé.
Meg sem állok a térkapuig, hogy kimondjam a parancsszavakat, hogy H'Sekiratba érjek./


{374}

[Zoax]

[2900.Szeptember.03.]

*Drun*

/ Ruby rá se hederít a kérdésemre ami egy pillanatra nagyon felbosszant mert ilyen bánásmódra azért mégsem szolgáltam rá. De Xil okát adja Ruby viselkedésének. /
- Értem.
/ További szófecsérlés nélkül habozás nélkül belépek a kapun és már utána is vetném magam a lánynak, de mellbe vág a mágia. Nem éreztem még ilyesmit sosem, még is azonnal és kétség nélkül felismerem, hogy ez mágia. De ezen is túlteszem magamat és elindulok amerre az út visz. Mire utolérem Rubyt addigra már valami tükörteremben találom magamat. Ezeket a tükröket nem állok neki összetörni a boltbelivel ellentétben. Nincs rá okom, ráadásul itt annyi tükör van, hogy nyolcszáz év alatt sem végeznék velük. /
+ Talán nincs is itt annyi tükör csak a tükrök tükörképeit látom. +
/ A gondolat csak átvillan az agyamon, sem a tükrök száma, sem az azokban látszó számtalan tükörképem nem érdekel. Tükröt is láttam már meg magammal is tisztában vagyok és gyanítom ezek a tükrök nem írnak ki semmit. Csak a nagyon jó tájékozódási képességemnek köszönhetően tudom utolérni Rubyt a helyett, hogy eltévednék és nekimennék az egyik tükörnek. A nő elé állok. Nem fenyegetően de még csak nem is kihívóan. Egyszerűen csak szeretnék végre tisztességesen beszélni vele nem csak kiáltozni a tükrök között. Ráfüggesztem a szemeimet és fürkészőn nézek rá. Annak idején Kryon öcsémben úgy olvastam ilyenkor mint egy nyitott könyvben. Ez a helyzet más, még is valahogy ugyan olyan. Így szinte már apai hangon teszem fel a kérdésemet. /
- Mi a baj?
/ Egészen bizonyos vagyok benne, hogy bármi is a gondja, az velem is kapcsolatos. Ha nem így lenne nem kérdeznék, mert akkor semmi közöm nem lenne hozzá. Így azonban nagyon is tanácsos tudnom róla, mert valami azt súgja, hogy a saját testi épségem ezt kívánja. Azaz bár valami számomra megfoghatatlan oknál fogva törődök a lánnyal, még is a saját érdekemben is kérdezek. /

(67)

[Drun]

*Zoax -- 2900.09.03.*


/Ruby megáll amikor elé állsz./
- Ha nem mész arrébb, nem lesz újabb lehetőséged, hogy túléld a mérgezést, ha megint megböklek.
/Mondja színtelen hangon. Nem néz a szemedbe, és igazából rád sem nagyon. A tükrök között megnyíló falat figyeli, amiből lassan befolyik ugyan az a fekete-árnyalatú víz./
- Ez nagyon nem jó!
/Motyogja alig hallhatóan./
- Amikor utánad mentem, akkor sokkal rosszabb volt a helyzet.
/Dörmögi Xil a háta mögül. Furcsa mód, itt mintha teljesen bele olvadna a fekete ködszerű párába, ami a víz folyásával egyre jobban terjed befelé a csarnokba./
- Ennyire változik? Van még esélyünk...?
/Megrázza a fejét, majd Rád pillant, nem a szemedbe, inkább csak a mellkasodig tekint fel./
- Zoax állj el az utamból, hogy minél előbb teljesüljön az akaratod, és megismerd az itteni goblinok vezérét, hogy utána beilleszkedhess és éld a saját kis életed, amíg van rá lehetőséged.
/Hangja szomorú már, nem ingerült./

[Zoax]

[2900.Szeptember.03.]

*Drun*

+ Megböksz? +
/ A pillanat törtrésze alatt forr fel az agyvizem. /+ Igyekszem odafigyelni rád, te meg még fenyegetsz? Te...!!! +/ Nem sok választ el tőle, hogy bedobjam abba mocskos vízbe ami a falból szivárog és ez a düh biztosan egész lényemből sugárzik most. De a lila köd még sem önti el az agyamat. A két vacak párbeszéde közben sikerül lehiggadnom valamennyire, bár a szemeim még így is elárulják a bennem tomboló haragot. Halkan, de annál haragosabban szólalok meg. /
- Többé ne merd a szememre vetni, hogy nem érdekel a véleményed. -/ Szegezem neki a kijelentést mint valami lándzsát, majd egy oldallépéssel elállok Ruby útjából. Bár nem teszem szóvá, kezdem nagyon unni, hogy az orromnál fogva vezetnek mint valami hülyegyereket. /+ Nagyon remélem, hogy az itteni vezér végre egyenesen fog beszélni és megszabadít ettől a két kolonctól. +/ A Víz nem valami bizalomgerjesztő, ha lehet elkerülöm miközben követem Rubyt amint megindul. /

(68)

[Drun]

*Zoax -- 2900.09.03.*


/Ruby üveges, fakó szemekkel néz fel rád, miután lehordtad és közlöd vele, hogy nem figyelsz rá többet./
- Mindig is saját magadra figyeltél csak! Csak akkor fordult elő, hogy másra is, ha érdeked fűződött hozzá!
/Xil megböki a kardjának markolatával./
- Scruby, menjünk!
/Dörmögi a túlvilági hangon, ahogy szétszakad a szája.
Scruby elveszi rólad a tekintetét, és elindul a folyóson. Amikor kilép a Kanyargós folyósora és véletlenűl belelép az egyik fekete-vízbe, kibuggyan az egyik vörös bogyója, mely majd két méteres felületbe teríti be a falat, és majdnem titeket is, csak, hogy Xil elránt onnan. Fogását még a vasbőröd alatt is érzed, hogy hihetetlen erő van benne, mellyel pici mérete ellenére is, könnyedén arrébb tudott tessékelni./
- Vigyázz Kölyök!
/Dörmögi neked. Kivont kardjáról pár cseppnyi nektarin, csöpög le, mellyel titeket takart el, hogy ne érjen a karmazsin vörös folyadék.
A Csarnokba vezető átjáró bezárul mögöttetek./
- Scruby figyelj jobban oda!
/Teremti le a lányt, még mélyebb és dörgedelmes hangon, mely mivel mellette állsz még neked is kellemetlen.
Látod, hogy a fal, ahol a vérvörös trutymó araszol lefelé, ott megnyílik egy másik folyosó./


*Folytatást kérlek a Kanyargós folyosóra írd.*