Kanyargós Folyosó

[Drun]

Mindenki tudja, hogy a szeszélyes és öntörvényű Domb mennyire szereti saját kénye kedve szerint alakítani belső terét. Vannak akik éveken keresztül bolyonganak folyosóin, mire elérnek végre valahova. Ami nem feltétlenül jelenti, azt, hogy a végcéljukhoz, amit eredetileg szerettek volna.
A folyamatosan változó folyosók között akad viszont olyan is, hogy éppen olyan helyre kerül, aminek létezéséről nem is tudott a fey, vagy már nagyon régen elfeledte!

[Yllion]

*Előzmény: Trónterem*

/Nem túlzottan rózsás gondolataimba merülve bandukoltam a folyosón. Nem tudtam, miféle szállás vár rám, hol találok majd magamnak privát zugot, s egyáltalán, mennyi időbe telik majd, hogy megszokjam a Dombot. Bloosx határában egy egyszerű barlanghálózat mélye rejtette a tanyámat, de ott nem kellett reprezentálnom semmit, egyszerűen csak a túlélés volt a cél. Itt is ugyanez maradt a dolog veleje, annyi különbséggel, hogy nyilván érkeznek majd hozzám vendégek, akikre főként az első időkben már a lakhelyemmel is jó benyomást kell tennem. Már éppen kezdtem volna képzeletemben is vizualizálni leendő lakhelyemet, mikor egy ismerős hang zökkentett ki gondolataim közül./

- Csinos vagy, mint mindig, Minai. /Húztam szokásos minimálmosolyra ajkaimat, miközben óhatatlanul is felmértem környezetemet. Oldalt a falak, előre, hátra csak a folyosó... És az egész legközepén ott álltam én, meg az a nő, aki arról híres, mennyi párbaj tört ki miatta. Önkéntelenül is megfordult fejemben, vajon találkozásunk egy újabb bajvívás előjátéka lesz-e, de aztán tisztára söpörtem gondolataimat./
- Nem traktállak azzal, hogy csak téged akartalak látni. /Szinte szabadkozónak hatott, ahogy megvontam vállaimat. Szinte./ De ha már így alakult... Elkalauzolnál a Tél házának szállásaihoz? A királynő jóvoltából dolgom akadt arrafelé.

/Tértem ki a válaszadás elől, miközben erősen küzdöttem a késztetéssel, hogy lépjek egyet hátrafelé. +A főnök barátja, tartsuk a távolságot...+ Tört fel belőlem reflexszerűen, de aztán egy lélekbeli fejrázás után +Azok az idők elmúltak. Már nem alkalmazott vagyok, sőt, nem is ugyanaz a sidhe.+ az inger is megszűnt. Maradtam hát, s még egy, az előzőhöz hasonló mosolyt is sikerült magamra varázsolnom./

(15)

[Drun]

*Yllion*


/Elégedett mosolyt küld feléd./
- Köszönöm!
/Mondja, látszólag őszintén. Kicsit elszomorodik, mikor közlöd vele, hogy nem miatta vagy itt. Hangja is szomorkássá válik./
- Sajnálattal hallom. Pedig én miattad jöttem.
/Nehéz sóhajt enged ki magából, és megvonja a vállát, mintha ezzel le is tudná kikosarazását./
- Viszont örülök, hogy nem hagytad el a szokásunkat!
/Közelebb kép hozzád, talán azért mert észrevette a rezdüléseidből, hogy mi játszódik le benned, vagy csak mert szeret játszani a tűzzel. Nem tudod eldönteni ebben a pillanatban.
Jobboldalról beléd karol./
- Engedd meg hát, hogy a kísérőd legyek akkor!
/Hangja játékosan cseng./

[Yllion]

- Megtisztelsz. /Biccentettem beletörődvén a dolgok ilyetén alakulásába, mikor belémkarolt. Feszélyezett ugyan, hogy tőrömhöz nem tudok könnyedén hozzáférni, de leküzdöttem a késztetést, hogy bal oldalamra húzzam fegyveremet. +Ha szükséges, úgysem tud lefogni.+ Vigyorodtam el belül, ahogy eszembe jutott újonnan ébredt hatalmam. +Vajon a Hús keze működik akkor is, ha az a hús anyagtalan?+ Játszottam el a gondolattal, de aztán inkább másfelé tereltem gondolataimat./
- Miért pont engem kerestél? /Koppantak szavaim lépteink visszhangjaként, ahogy megindultunk a folyosókon./

(16)

[Drun]

*Yllion*


/Válladra hajtja a fejét ahogy haladtok./
- Tudom, hogy most csak formalitásból mondtad. De ettől függetlenül örülök, hogy nem a pengét választottad!
/Mondja halkan, de tisztán és érthetően./
- Inkább te mond el, mit keresel a Tél házában?
/Arcodra emeli tekinteté./
- Nem mintha nem lennél túl fagyos.
/Böki meg az oldalad./
- Nem annyira fontos, hogy miért kerestelek, hanem az, hogy megtaláltalak!
/Elmosolyodik./
- Engem a végcél érdekel jelen esetben, az odavezető út elenyésző!
/Megvonja kecses vállát, és felegyenesedik./
- Úgyis rengeteg időnk lesz még megbeszélni ezt a dolgot.
/Miközben rád néz, egy ideig csak csendben halad, majd visszafordul és az előttetek lévő folyosót figyeli./
- Vagy megint elmész, és nem maradsz itt köztünk?

[Yllion]

/A böködést és az egyéb, közvetlenségteremtő trükköt ignoráltam, legalábbis igyekeztem figyelmen kívül hagyni. +Sosem árt vigyázni egy olyan nővel, aki a kapcsolataiból él.+/
- Tehát nem vagy hajlandó megosztani, miért kerestél meg. Ezek után én viszont osszam meg veled, mivel bízott meg a királynő és miért, meddig tértem vissza? /Emeltem meg kétkedően a szemöldökömet, majd felkészülve a karom átlényegítését követő azonnali elszakadásra, verbálisan tapogatózni kezdtem. +Kérdezni mindig kényelmesebb, mint felelni, igaz, nővérem?+/ Lugh küldött volna? Hacsak nem valami nagyon jó ajánlata van, pillanatnyilag nem érdekel.

(17)

[Drun]

*Yllion*


/Könnyed vállvonással tudja le a dolgot./
- Jól van, akár lehetünk néma csendben is.
/Mondja amikor az indítékainak elfedéséről beszélsz. Könnyed léptekkel halad melletted, mindaddig amíg meg nem említed Lughot. Egy pillanat erejéig apró változást érzel a testének mozgásán. Mintha minden izma megfeszült volna, harcra készen, majd újra elernyed, mint amikor semmilyen veszély nem fenyegeti./
- Nem, nem ő küldött.
/Néz rád egy kis ideig majd újra az előttetek lévő utat fürkészi./
- Feleltem a kérdésedre, most te is felelj az enyémre.

[Yllion]

/Megadó, fagyos biccentéssel nyugtáztam válaszát... Vagy legalábbis amit válaszként kaptam tőle. Hogy feszélyezte, amiért nem voltam nyájas vele, nem nagyon hatott meg. +Jobb az óvatosság. A pókháló szálanként könnyen téphető, csak akkor válik veszélyessé, ha egyszerre kell megküzdened az egész szövevénnyel. Ha az első szálak sem tapadnak, a későbbiekkel sem lehet gond.+/
- Legyen hát. /Rántottam meg ajkaimat, amit akár egy mosoly kezdeményének is lehetett értelmezni./ +Ahogyan az erdőbe kiabálsz, úgy hangzik vissza...+ Nem tervezem, hogy újból eltűnök. /Mosolyom újból ráragyogtattam, de ő is tudhatta, egyáltalán nincsen mögötte szívélyesség. +Mit is várt? Tényleges választ, ha ő sem ad? Nem voltam oda olyan sokáig, hogy egy ilyen helyzetet ne vegyek észre. Nem nővérkém, egy bájos mosoly, meg egy ringó csípő kevés ehhez.+ Mosolyom maszkja mögött jót mosolyogtam rajta, miközben +hát ha így, hát így+ csendesen ballagtam mellette./

(18)

[Drun]

*Yllion*


/A Domb most is szeszélyes és kiszámíthatatlan. Már hosszú ideje sétáltok a végtelen folyóson, amikor egy kisebb kör alakú, kupolás terembe érkeztek, ahonnan további három folyosó vezet el./
- Miért nem lepődöm meg ezen?
/Teszi fel a kérdést, hosszú csöndet megtörve ezzel./
- Merre tovább?
/Néz rád kérdőn. Majd mielőtt elkezdenél bármit is mondani léptek zajára lesztek figyelmesek, mely a szemben lévő folyosóról szűrődik felétek. Nem látjátok, hogy ki az, mígnem egy fordulót elhagyva feltűnik előttetek, a hang forrása.
Gyönyörű fekete Fayaide-i bársonyszövetből készült ruhát viselő, lány.
Amikor észrevesz titeket, mintha egy pillanat erejéig megállna, majd meggondolva magát elindul felétek./
- Üdvözöllek titeket!
/Köszönt előre, amikor a terembe érkezik./

[Yllion]

- Tréfás kedvében van a Domb? /Dünnyögtem, majd fejemet felszegve, szolid mosolyt varázsolva arcomra vártam, ki lép elő a folyosók mélyéről. Mondhatnám, hogy az árnyak mélyéről, azonban az árnyak már nem zavartak. Barátaim, segítőim voltak, nem ellenfeleim./
- Glorya hercegnő, én... /pillanatra oldalt pillantottam, és korrigáltam/ mi is üdvözlünk tégedet! /Mármár lényegre törően megkérdeztem volna tőle, merre tovább, de idejében észbekaptam. Egyrészt, legalább még pár mondatot illett volna vele váltanunk, mielőtt elszakadunk - ha már ő ilyen szívélyesen kezdett s nem csak egy biccentéssel üdvözölt-, másrészt pedig vezetőm képességeit kérdőjeleztem volna meg. +Ha ő úgy dönt, hogy segítségre van szüksége... Nos, nem az én tisztem elbírálni. Legfeljebb később kérhetem számon rajta a hibáját, vagy azt, hogy mikoron nyilvánvalóvá lett, képességei kevesek, miért nem fordult segítségért.+
Az illem követelte minimumot teljesítve megfékeztem nyelvem és jelentéktelenné válva hagytam, a két nő társalogjon. +Úgyis az ő lételemük, a férfi legfeljebb csak elmerülhet, ha erre az ingoványos talajra lép.+/

(19)

[Drun]

*Yllion*


/Ahogy kimondod az utolsó szavakat, következő lépteket hallasz jobbról, és egy kisebb csoda is létrejön feltettek.
A mennyezetből hó hull alá, de a talajt nem éri el, egyetlen egy hóhelyes sem. Fejetek felett olyan karnyújtásnyi magasságba eltűnnek. A levegő kicsit hűvösebbre válik, de még nem az elviselhetetlen, fogvacogó hidegre./
- Úgy tűnik beköszöntött a tél.
/Jegyzi meg Minami, félhangosan, mintegy mellékesen, talán nem is nektek mondva, hanem csak hangosan gondolkodva.
Jobb oldali folyosóról két goblin, és egy féltündér kíséretében, megjelenik Nagaree.
Kellemes mosollyal arcán hallgatja a félig goblin félig tündér feyet, aki a levegőben repülve, füle mellett nem messze magyaráz valamit. Mikor meglát titeket csendre inti őt.
Ragyogó mosolya még szélesebb lesz, ahogy végigmér titeket./
- Mily kellemes meglepetés, titeket együtt látni.
/Mondja már-már csilingelő hangon. Vékony és dallamos hangja betölti a termet./
- Vagy ezer éve nem láttalak téged, Tünemény!
/Határozott léptekkel indul feléd, mozgását nem lehet nem össze keverni Minami ruganyos, harcedzett ragadozó mozgásával, mert ez a hajlékony vadászé. Érzed Minamin, hogy megfeszülnek az izmai, amikor már túl közel van, ami társnőd ítélőképessége szerint olyan másfél méter./
- Bár veletek is régen találkoztam, Dér, és Parázsvirág.
/A két lány, szinte egyszerre üdvözli viszont őt./

[Yllion]

- Ha megengeded, alig volt az száz éve, Nagaree grófnő. /Mosolyogtam kissé feszélyezetten az érkezőket vezető sidhe felé./ +Mi ez itt, valami rögtönzött találkozó?+ Mint mindannyian láthatjátok, bizony visszatértem. Mindkettőtök társasága figyelemre méltó, azonban Minaival /érintettem meg karját, ami jobbomba karolt, majd megnyugtatólag ott is hagytam tenyeremet/ éppen szállásom felé igyekeztünk, így hát nem is tartanánk fel tovább prominens személyeteket...
/Meglehet, kissé otrombának tűnt szabadkozásom, de olyan társaságban, ahol az említett hölgy is feszélyezetten mozog... +Nekem aztán nincsen sok keresnivalóm. És ami a legfontosabb, nem kellett hazudnom sem, ha ők esetleg félreértelmezik sietősségem okát... (Elvégre mi más lehet fontosabb egy népéhez frissen visszatért sidhének, mint kiélvezze fajának társaságát egy szemrevaló társsal?) Hát az már az ő bajuk.+
Mindenesetre tétován megindultam a legközelebbi járat felé, igyekezvén társnőmet magammal vonni./

(20)

[Drun]

*Yllion*


/Nagaree még jobban elmosolyodik, amikor kijavítod, de ennél többet nem tesz. Még Ryme ezzel egy időben tesz egy lépést oldalra, hogy megtartson egy bizonyos távolságot mindenkivel szemben. Minami meg, a kezedet -hüvelykujjával- megszorítja kissé./
- Nem én voltam, az aki távol volt a legutóbbi Jégpartin!
/Mondja közönyös hangszínnel Glorya, egyáltalán nem megrovóan, vagy számot kérően Nagareenek válaszolva, pusztán egy tényt közölve vele.
Minami kicsit közelebb helyezkedik el, de mintha abban az apró mozdulatban bele vegyítené, azt a mozzanatot, amivel egyben távol is karja tartani tőled Nagareet. A feszültség egy pillanat leforgása alatt már tapinthatóvá válik./
- Már mondta, hogy rendkívül sajnálom, a dolgot!
/Válaszol Gloryának, Nagaree, majd figyelmét felétek fordítja./
- De egy vis major esett lépett közbe, amit nem tudtam sehogy sem elkerülni. Viszont ami megtörtént, már a múlté, és nem lehet rajta változtatni. A Jelenben kell élni!
/Tekintetét a tiedbe próbálja fúrni./
- Jól értem, hogy vissza tértél? Ez nagyszerű hír!
/Ha a mosolyán lehetne fokozatokat állítani, akkor most az extra szélesen állapodna meg a mutató./
- Szívesen elkísérlek titeket a szállásodra!
/A két goblin összenéz, de nem szólal meg. A tündér csak csendben figyeli a társaságot./
- Remélem hamarosan tudunk majd értekezni egymással Yllion Gróf!
/Néz rád Glorya, és egy apró fejbiccentéssel jelzi, hogy részéről nem kíván feltartani titeket. Majd figylmét egy pillanatra Minamira emeli, majd tovább Nagareere./
- Azt hiszem, nekünk viszont most kellene beszélnünk Grófnő.

[Yllion]

+Nos, igen, a posvány, amitől tartottam... Utalások, rejtett fenyegetések... Egy nővel még talán meg merek küzdeni, na de hárommal, ráadásul három ilyennel...+ /Végigpillantottam a Nagaree mellett felsorakozott goblinfajzatokon./ +És ha mindez nem lenne elég, még itt vannak ezek is. Nem kétséges, kinek az oldalán szállnának be a vitába, csak azt tartom kizártnak, hogy ők is szavakat forgatnának. Ami mondjuk modortalanság, de az okozat szempontjából lényegtelen. Nem szeretnék alulmaradni velük szemben. Sem.+/
- Pillanatnyilag nem látom különösebb akadályát, hogy később sort kerítsünk rá. /Mosolyogtam Nagaree-re, mikor kíséretemül ajánlkozott. Egy pillanat erejéig ugyan eljátszottam a gondolattal, vajon mi minden örömöt szerezhetnénk egymásnak, ha Minaival és vele is a valahol távolban várakozó szállásomra hármasban érkeznénk, azonban elegendő volt egy másik, szintén jelenlévő, ám lényegesen kevéssé impozáns hármast eszembe idéznem, hogy még a lehetőségét is elvessem. +Nem valószínű, hogy őket viszont már szívesen látnám hajlékomban. Főként, ha részt kívánnának venni visszatértem ünneplésében.+ Így hát maradtam az elutasításnál. Csak remélni tudtam, hogy ezzel nem szereztem haragost a személyében. +Bár ha ősinek tekinthető korát vesszük figyelembe... Nem, egyszerűen túl sok felé kellene haragot tartania, ha mindenkire megneheztelne minden csekélység miatt.+/

- Minden bizonnyal találunk rá módot, Glorya hercegnő. /Bólintottam felé, mikor megszólított, majd ahogy Nagaree felé fordult, gálánsan megdöntöttem derekamat is./ Nem is zavarunk tovább. /Indultam tovább utamon Minaival az oldalamon, s egy szinte már bocsánatkérő mosolyt küldtem Nagaree irányába./ A vis major bizony komoly erő... Talán majd legközelebb, Nagaree kedves, tudsz csatlakozni.

(21)

[Drun]

*Yllion*


/Nagaree mosolya töretlen./
- Már alig várom!
/Mondja, lágy csilingelő hangon, majd Ryme felé fordul, aki maradásra késztette./
- Mit óhajtasz velem megtárgyalni?
/Teszi fel ugyan azon a hangon, ahogy veled beszélt az imént.
Eközben ti távoztok a folyosó irányába, amerre vezeted Minamit. Pár percig nem szólal meg, csak csendben halad melletted./
- Azt kell mondjam, jók a megérzéseid!
/Mondja kisvártatva, ahogy elértek egy szolid mintázatú, tölgyfa ajtóhoz./
- Ha jól tudom itt fogsz lakni! Emögött az ajtó mögött van a szállásod!
/Kibontakozik az ölelésből és egy kecses csuklómozdulattal int szavait megerősítve az ajtó irányába./
- Grófúr, fáradjon beljebb!
/Hajol meg kissé, majd felegyenesedik./


*Folyatás Itt.*

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18.]

/ Yilion hozzám intézett szavain még nevetnék is, ha nem morogva hangon érkezett volna./
~ Honnan a fenéből kellett volna előre tudnom?! ~
/ Egy pillanatra bosszús leszek, de a Pengék Mesterének békülékeny hangjából aztán megértem, hogy az előző morranás sem ellenem irányult. Így őszintén viszonzom a mosolykezdeményt. /
- A varázslat számomra csak mese volt. -/ Erősítem meg a szavait. /- Most meg a saját mágiámmal testet adtam egy kardnak ráadásul akaratom ellenére, sőt, tudtom nélkül. -~ Egy kardnak! Aki..ami ráadásul még egy tök jó nevet is adott nekem. A kutyám meg sárkánnyá változik. Mi lesz ebből? ~
/ A kérdésem költői és magamban vigyorgok mellé mert bármibe is csöppentem, nagy valaminek látszik. Manó sebéről komolyan és figyelmesen hallgatom az infókat. Közben szemembe ötlik, hogy neki is van egy ellátandó sérülése. Nem látszik komolynak. /
- Veled tartunk. -/ Fogadom el a felajánlást.
Aztán az ölembe veszem Manót figyelve rá, hogy a sebét ne bántsam. Meg arra is, hogy ne vérezzem össze magam. Persze van négy lába, meg nem haldoklik, de még a végén összekoszolja a sebet. Igazából nem foglalkoznék vele sokat normál körülmények között. Otthon egyszerűen csak leszeszelném aztán az ölembe venném a kutyát míg be nem szárad, be nem varasodik kissé a sebe. Különben megint összekoszolja. De most nem otthon vagyok...../
~ Illetve de. Most már ez az otthonom. Bár annyira egyáltalán nem érzem itthon magam. Mint tölgyfának a szabadesés. ~/ Jut eszembe korábbi megfogalmazásom. /~ De most már életem végéig így fogok szabadon esni, hozzá kell szoknom. Vagy megtanulok repülni. ~
/ Kissé elmosolyodom magamban a szárnyas tölgyfa gondolatára. Egyébként, ha csak meg nem szólítanak, csendesen ballagok kalauzom mellett, ölemben a hős kutyával aki fenemód élvezi a helyzetet. /

(94)

[Yllion]

*Előzmény*

/Kryon hitetlenkedését csak csendes biccentéssel és egy megértő pillantással kommentáltam. Mikor aztán utunkra indultunk, ujjaimmal még mindig sebemet szorítva vonultam előre, imígyen mutatván az utat. +Ami reményeim szerint nem lesz túl hosszú. Attól függ, a Dombnak mennyi kedve van a játszadozáshoz.+
Sétánk folyamán sok szó nem esett újdonsült tanítványom és köztem, én szokásomhoz híven közel hangtalanul lépdeltem, ő pedig csendesen szuszogott mögöttem, a sárkánykutyáját... Manót cipelve. Kissé ugyan furcsálltam, hogy azért a pár karcolásért minek erőlködik ennyit, de inkább nem tettem szóvá. +Majdcsak abbahagyja a kutya ajnározását, ha meg nem, akármennyire is értelmes fajta, a fejére nő. Na, nem méretileg, mert azt akár, ahogy az imént is megtapasztalhattuk, könnyedén megteheti most is... De ha minden apró probléma miatt cipelteti magát... Nos, akkor meg legalább némi izom ragad majd a fiúra. Végül is, akár így, akár úgy, de fejlődni fog tőle. A döntés az övé.+
Ahogy végül némi kanyargás és elágazás után feltűnt előttem odúm ajtaja, meghökkenve torpantam meg./
- Ez olykor még engem is meg tud lepni. /Fordultam kísérőm felé, azonban az eltűnt Manóstul, mindenestül. Fintorogva konstatáltam, hogy valamivel ezelőttől már a szuszogását, lépéseit sem hallottam, vagyis kedves Dombunk nemes egyszerűséggel szétválasztott minket. Csendesen morogva léptem be a nagyjából önként választott ajtón, hogy az előbb olyannyira hiányolt pengéim közül magamhoz véve párat visszatérjek és végre meglátogassam a gyógyítókat. +Vagy épp a szabókat, ha netán a Domb öltést kereső utam közben hozzájuk vezetne.+/

*Folytatás*

(43+30=73)

[Yllion]

*Előzmény*

- De gróf úr, én nem vagyok benne teljesen biztos, hogy... /Kezdett bele a kis tündérlány, de egy szigorú pillantással kísért félmosollyal elcsöndesítettem./
- Csak tegyél meg minden tőled telhetőt, aztán ha nem jársz sikerrel, legfeljebb majd a Domb kisegít. +Ha engem nem is, de téged biztosan.+ /Igazgattam el hátamon a páros tokom szíjait, amibe kardjaimat dugtam./ Gyanítom, ő is gyógyító után eredt, szóval vagy olyat keressünk, vagy netán olyan valakit, aki figyelemmel viseltetik a négylábú jószágok iránt. Vagyis valószínűleg valamelyik Ősz házabélinél lesz. És tudod... Nem leszek hálátlan. /Hunyorítottam még rá, bár hogy mivel tudtam volna meghálálni a segítségét... Adott pillanatban fogalmam sem volt róla. Mindenesetre rövid tétovázás után elröppent az egyik irányba, nekem pedig nem kellett sok és utána indultam.

Viszonylag rövid kanyargás, jópár kereszteződés és látszólag céltalanul tátongó terem után meg is érkeztem egy ajtóhoz, amin óriás pikkelyszerű képződmények adták a borítást, az ajtó előtt pedig Kryon és Manó álldogált./

- Gróf úr?
/Kérdezett tétován Aquarina, mire egy mosoly ígéretével arcomon biccentettem felé./
- Látom, igen. Ők azok. Ügyes vagy... Vagy szerencsés. De igazából mindegy is. /Kacsintottam még rá, aztán Kryonékhoz indultam./ Ó, ha nem nagy teher... /Fordultam vissza hozzá egy szóra./ Velem tartanál még egy kicsit? Úgy vélem, szükségem lenne még rád egy kis időre. Még talán élveznéd is.

/Mikor aztán rövid gondolkodást követően egy tétova bólintással utánam libbent, én is odaléptem Kryonhoz./

- Üdv ismét Kryon! Hogy alakul a kutyád sebe?

(80)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18]

*Yllion*

/ Kilépek a szobából Manóval a sarkamban, majd becsukom az ajtót. Ismét elgyönyörködöm pár percig az ajtó borításában. A látvány okozta kellemes érzést csak fokozza a tudat, hogy e mögött az ajtó mögött a szállásom van. A szoba ahol először érzem magam teljesen otthon mióta átléptem a fátylon. /
+ Azt hiszem Manó után ez a szoba az, ami egy újabb lépés, hogy megtaláljam a helyem ebben a korban. +
/ A gondolat ráébreszt, hogy igazából miért is indultam. Gyógyítót keresni Manónak./
- Na és akkor most merre? -/ Nézem mosolyogva a kutyát, habár nem várok tőle választ. Igen meglepődnék, ha megszólalna..../
+ Még is mi lenne ezen annyira meglepő? Mágiája is van és sárkánnyá változva az imént harapott ketté egy testet öltött kardot. A beszéd innentől már szinte elvárás. +
/ Mosolygok magamban miközben azon gondolkodom, hogy jobbra menjek e vagy balra./
+ Érdekes. Nemrég mintha ez még egy zsákutca lett volna nem? Egy olyan zsákutca ami a szobám ajtajában végződik. Most meg az ajtó csak egy érdekes jelenség az egyik falban, a folyosó zavartalanul folytatódik. +
/ Elmélkedés közben elnézek a folyosó egyik irányába és egyre érlelődik bennem az elhatározás, hogy arra fogunk menni. Mert valahogy az az érzésem, hogy a másik irányból jöttünk és arrafelé ugye nem találtunk gyógyítót. /+ Tényleg vajon Yllion hogy van? +/ Mintha csak válasz lenne a kérdésemre, Manó vakkant egyet. Megfordulva pedig Ylliont és egy körötte repkedő tündért pillantok meg közeledni abból az irányból amerről jöttünk. A férfi barátságosan üdvözöl, hasonló stílusban válaszolok./
- Üdv Yillion, a legjobbkor jöttél. Épp azon gondolkozom merre kellene mennem gyógyítót keresni. A seb már nem vérzik és Manó nem is sántít, de azért még is csak egy beszélő kard vágta meg ami nem mellesleg lélekrablással is foglalkozik. Ahogy látom, -/ nézek az alkarjára, /- te sem kaptál még ellátást.
/ Társalgásunkat megszakítva a tündérre pillantok. H'Sekiratban láttam már hasonló lényeket az utcán nem egyet és úgy tudom jó a tájékozódási képességük. /+ Talán pont ő fog nekünk gyógyítót keresni? + / Biccentek egyet a tündér felé. /
- Üdvözöllek. Kryon Vorm vagyok. Élet Építő.
/Egészen biztos vagyok benne, hogy ezt a rangot fogom használni. Nagyon jól hangzik és ráadásul egy elég tekintélyes múltú fegyvertől kaptam ami nem mellesleg a Királynőm tulajdonát képezi. /

( A születésnapi reagoknak köszönhetően: 126)

[Drun]

*Holtidő -- 2900.08.18. -- Yllion és Kryon*

*Yllion még a lakosztályodban*

/Aquarina megszeppent néz rád./
- Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztam Önöket!
/Látszik rajta, hogy legszívesebben elszállna jó messzire.
Tooddy elviszi a tálcát és az italokat. Ennyire már ismer, téged, hogy tudja, nem akarsz már többet fogyasztani./
- Hallottam már az új lakóról! A Természet Követeként ismerem inkább.
/Elpirul, majd amilyen gyorsan csak lehet, az ajtó felé veszi az irányt. Gyorsan ered a nyomódba./

*Yllion és Kryon már a Kanyargós folyóson*

/A kis tündér félszegen repked, látszik rajta, hogy még bizonytalan./
- Üdvözlöm Nagyuram!
/A levegőben pukedlizik egyet, majd felragyogó szemekkel és mosollyal az arcán gyorsan elszáll, mert észrevesz három másik tündért a megnyíló folyóson.
Az hogy miről beszélgetnek, nem hallatszik, de alig pár perc leforgása alatt, egy újabb tündér érkezik hozzájuk, arról a folyosóról kirepülve, ahonnan a többi kis tündérke is érkezett./

[Yllion]

/Ahogy Kryon szóvá tette sérülésemet, önkéntelen mozdulattal is ruhaujjam takarásába rejtettem./
- Nem, valóban nem. /Morogtam, miközben a ruhadarabot igazgattam./

- Viszont azt a tájékoztatást kaptam, hogy a dombon belül meglehetősen nehézkesen lehet csak gyógyítani a sebet. Mégiscsak úgymond mitikus kardról van szó... /Váltottam suttogásra, miközben szuggeratíve a tekintetébe lestem, majd a következő mondatom már normál, társalgási hangon érkezett./ Szóval, bármennyire is hajlok arra, hogy saját magam oldjam meg a kérdést egy csonttű és némi kifőzött egérbél segítségével, azt hiszem, mégiscsak érdemes lenne megmutatni valami szakavatott gyógyítónak, aki konyít egy kicsit a csodás dolgokhoz. Én a helyedben és a biztonság kedvéért azért Manó sebét is megmutatnám ugyanennek a személynek.
/Kis, lélegzetvételnyi szünetet hagytam, hagy ülepedjenek az elhangzottak, majd vállamat megrántva folytattam./
- Vagyis én most megyek és keresek valami megfelelő gyógyítót. Ha gondolod és úgy érzed, hasznodra válhat, tarts velem. Ki tudja, biztosan ezer és egy kérdésed merült... vagy még merülhet fel. /Húztam végezetül félmosolyra a számat./

(81)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.18-19]

*Holtidő*


+ Nagyuram? +/ Lepődöm meg. /+ Azt hiszem ideje lesz utánaolvasnom az etikettnek valahol. Méghozzá gyorsan, mert ez úgy tűnik itt életbevágóan fontos dolog. +/ Gondolatban sóhajtok egyet /+ Sokat kell még tanulnom...+
/ A tündér úgy tűnik nem vár választ mert rögtön el is repül egy közeli kis tündércsoportosuláshoz. A továbbiakban Yllionra figyelek, csak Manó nézi kíváncsian a tündéreket. Még ő is tudja, hogy ezek nem olyan lepkék amiket a Sárkánykertben kergetett, így nem veti magát utánuk önfeledten ugatva, hanem csak a lábam mellől nézi őket és hozzájuk csapódó ötödik társukat vágyakozón. /
- Tehát idebent aligha találhatjuk meg azt akire szükségünk van. -/ Összegzem a mondatait. A szuggeratíve halkság gondolom annak szól, hogy nem lenne jó világgá kürtölni, hogy a Királynő kardja ellenünk fordult ráadásul pont az én mágiám hatására. Ennek apropóján ismét ellenőrzöm, hogy a dugó a helyén van e. Eddig nem szivárgott, reményeim szerint most sem teszi. /- Úgy érzem hasznomra válhat így veled tartanék. De te is ott voltál mikor Királynőnk közölte velem, hogy jobbnak látná, ha a Dombokban maradnék egy jó darabig és az engedélye nélkül nem távozhatok. Mit tanácsolsz mit tegyek?
/ Valóban elég felemás helyzetbe kerültem. A Királynő ki van ütve, de amúgy sem mehetek oda hozzá, hogy még is csak engedjen már el, hisz világosan megmondta hogy most egy ideig maradnom kell. Viszont még is csak keresnem kellene valakit aki ért az ilyesmihez, nem akarom a véletlenre bíznom Manó sorsát. /
+ Na szép. Még egy órája sem vagyok itt és máris milyen hülye helyzetbe kerültem. +
/ Nagyon reméltem, hogy a trónterembeli önmagához képest határozottan barátságos Yllion kiutat mutat nekem ebből a helyzetből. /
+ Vagy még is találunk valakit a Dombokon belül. /

(127)

[Drun]

*Holtidő -- 2900.08.19. -- Yllion és Kryon*


/A beszélgetésetek mindaddig zavartalanúl folytatódik, míg a tündér sereg felétek nem röppen./
- Elnézést Grófúr és Nagyuram, amiért az előbb szó nélkül mentem el!
/Kezd neki Aquarina, eközben a másik négy kis tündérke, körbe repüli Kryont, majd Ylliont is./
- Azt hiszem, hogy ha többen vagyunk, nagyobb eséllyel találunk Önöknek megfelelő segítséget.
/Bátortalan mosolyt küld Yllionnak./
- Ha megengedik, akkor szólnának egy nemrég ide költöző gyógyítónak, aki a gazdájuk. Esetleg amit a Lélekszikra Grófúr mondott, kiegészítheti, vagy ténylegesen tud segíteni.
/A kis tündérkék színes kavalkádjának egyetlen közös vonása van, mely egy-egy bross a ruhájuk valamelyik pontján, vagy fülbevaló esetleg más ékszer./
- A Kezdet Bárója sokkal segítőkészebb.
/Ezt sokkal halkabban mondja, bár határozottan./

[Yllion]

/Fintorogva, némán adtam igazat Kryonnak. A királynő utasítását hiába forgattam, csavartam, nem tudtam rajta fogást találni, hogy mégis lehetőséget teremtsünk a mielőbbi távozásra./
- Akkor irány a könyvtár, masszív történelem- és etikettismertetés következik./Vontam konklúziót vállam egy rántásával kísérve./ Minél előbb kezdjük, annál hamarabb végezzük el a feladatot, annál hamarabb indulhatunk ezúttal problémamentesen. /Fordultam a könyvtárhoz vezető folyosók irányába. +Még szerencse, hogy az életem jó harmadát errefelé töltöttem, az Ősz házának szállásain. Itt legalább ismerem a járást...+ Aztán megtorpanva visszanéztem rá a vállam fölött./ Vagy esetleg, ha úgy gondolod, van értelme, megpróbálhatod egy audiencia keretében megkérni, hogy vonja vissza a korlátozásodat. Bár szerintem sejted, milyen eredménnyel járhat.

/Mielőtt igazán válaszolhatott volna, visszatért körünkbe Aquarina és ezúttal társnőit is hozta magával. Mintha észre sem venném, hagytam, hogy a kis lények körberepkedjenek, ismerkedjenek egy kicsit. Figyelmem töredékét arra tartogattam, nehogy elemeljék valami számomra fontos apróságomat, a maradékot viszont egyértelműen Aquarinának szenteltem. Szemöldökömet megemelintve mérlegeltem az elhangzottakat, +Végül is, sokat nem veszthetek. Legfeljebb ez a gyógyító is széttárja a kezét. Vagy legalább előkerít valami normális egészségügyi egységet. Vagy ha mást nem is, tiszta kötszert, aztán majdcsak begyógyul az a seb.+ aztán bólintottam./

- Legyen úgy. Mutassátok az utat.

(82)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.19]

*Holtidő*


+ Most komolyan öt perc alatt meg akarja nekem tanítani mindazt amit tudnom kell? +/ Kétkedtem gondolatban. /+ Bár a fene sem tudja, lehet ez is valami varázslattal megy majd. /
- Sejtem az eredményt.
/ Válaszoltam kelletlenül és már épp Ylliion nyomába eredtem volna mikor a tündércsapat idejött. Érdekes jelenség volt ahogy körberepültek. Úgy tűnt Manónak is tetszenek. /
+ Nocsak Manó szereti a tündéreket. Mondjuk aranyos lények. +
/ Nekem is tetszenek és nyugodtan hagyom, hogy minden irányból megvizsgáljanak. Közben egyikük, aki Yllionnal érkezett, beszélni kezd. /
+ A gazdájuk? Itt rabszolgaság is van? +
/ Gyanítom, hogy ez a kapcsolat azért egész más mint a rabszolgaság. Barátságos mosollyal válaszolok a tündérnek. /
- Részemről nem neheztelek a gyors távozásodért. Inkább hálás vagyok amiért megpróbáltál gyors segítséget találni nekünk. Örülök neki, hogy nem csalódtam a tündérek kedvességében. - / Címeztem immár mind az ötüknek a köszönet nyilvánítást gondosan elkerülve, hogy akár véletlenül is kiejtsem a köszönöm szót. / - Menjünk.

(128)