Aranycsarnok

[Alyara Nirois]

Jobb, ha eltakarod a szemed, mert elvakít a pompa. Itt a tükrök csak arra kellenek, hogy megsokszorozzák az arannyal futtatott krémszínű márványpadlót és a teremben sürgölődő éterien gyönyörű lényeket. Nem sok elismerésre számíthatsz itt, e helynek a lakói minden fajt a sajátjuknál alacsonyabb rendűnek tartanak, tehát jobb, ha odafigyelsz!

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Lyendryana Daimon]

*Még a lakosztályban.*


/Megszorítom támogatásképpen felkarját, mikor gyengeségéről beszél. Szavakkal nem mondok semmit, de érezhető, legalábbis szeretném, hogy érezze, hogy mellette állok és mindenben támogatom őt.
A kép helyre kerülése után nem maradok sokáig a szobámba, és nem is érzem a késztetést, hogy átöltözzek, talán csak egy leheletnyi ideig, hogy a csontból készült kisestélyimet magamra öltsem, hogy azzal is megbotránkoztassam a másik udvar lakóit, de mégis leteszek róla. Hiszen most Lyen kedvébe akarok járni, ezért választottam ezt a ruhát.
Lyendrynbe karolva haladok, magam mellett tudva Qguent is./


*Már a Ragyogó Udvar területén*


/Régen volt már, hogy utoljára itt jártam, de nem feledtem, hogy milyen hatással van az ide tévedőknek, a szemre. Vakító, mondaná egy halandó. Viszont én azt tartom még mindig, hogy a giccs itt kezdődik.
Nem vártam volna, hogy ennyire könnyed bejutunk a Csarnokba, hiszen most már mindketten a másik Udvarhoz tartozunk és az itteni Uralkodó, nem nézi jó szemmel, ha valaki hívatlanul tér be ide.
Viszont, most semmilyen akadály nem gördült elénk. Még a Domb is hamar feltárta előttünk a bejáratott./


{79}

[Tessa T'Ziczmesa]

*Lyen & Lyen - Előzmény - 2900. augusztus 5.*

/Békésen és kipihenten ébredtem, egy pillanatig még azzal sem voltam tisztában, hogy hol vagyok, vagy hogy egyáltalán ki vagyok... Ezeréves emlékek keveredtek a 21. század és a tegnap élményeivel... Aztán az egész massza letisztult, ahogy a hülő üveg is gyönyörű áttetsző formát ölt.
Első pillantásommal a testvérem kerestem, de aztán rájöttem talán szüksége van egy kis békés magányra, vagy hogy újra felfedezze ezt a régen nem látott világot. Így végül nem indultam a keresésére, hanem úgy döntöttem a magam dolgával fogok foglalkozni, hiszen volt feladatom bőven.
Először is a szekrényhez sétáltam, hogy keressek valami megfelelő ruházatot és végül egy hosszú vörös ruha mellett döntöttem, amiről nem tudtam eldönteni az anyaga a dermedt vérre, vagy a selyemmé fagyott tűzre emlékeztet-e jobban. Minden esetre a ruha uszálya még néha mintha lángokat vetett volna, úgy örvénylett, akár a tűz.
Aztán kisétáltam a folyosóra, elsősorban Rabraquatot kerestem, vagy bárki mást a fiatalabbak közül, aki nem ismeri fel régi-új arcomat. Még nem jött el az ideje annak, hogy felfedezzék a házam újraéledését. Előbb szövetségesekre volt szükségem.
Éppen az Aranycsarnokon sétáltam át, amikor megéreztem, hogy feltárul a Domb és belép két sidhe. Egy pillantással felmértem őket, de nem emlékeztem rájuk... Illetve mégis, az itteni életem emlékei beszivárogtak a tudatomba, mire eszembe jutott a szertartás...
Az arcomra a szerényebbik csodálatos mosolyom öltöttem, ami illett az ifjabb részemhez. Habár a tartásom egyenes és uralkodói volt a szavaimból száműztem a lehető legtöbb öntudatot, amikor megszólítottam a nőt./
- Üdvözöllek Bevégzés Bárónője, nem hittem volna, hogy itt fogok találkozni veled ismét. /mondtam egy biccentés kíséretében, majd a sidhe férfinak is biccentek./
- Üdvözöllek téged is, habár úgy hiszem még nem találkoztunk. A nevem Tessa T'Ziczmesa, de egyesek az Üveg Úrnőjének is neveznek. /tettem hozzá semleges mosollyal./
- Ha esetleg érdeklődhetek hogy van a Királynőtök? /próbáltam valami semleges témát találni, és egyben olyat, ami még fontos információkkal is szolgálhatott. Kíváncsi voltam arra is, miért van itt egy fekete sidhe, de ezt így nem kérdezhettem meg, ráértünk még arra.../

(146)

[Lyendryana Daimon]

*Tessa*


/A ragyogást, egy nemrég látott személy váltja fel. Igen, ö is ott volt a szertartáson, ami arra volt hivatott, hogy Danu felébredjen. Tudtam már akkor, hogy ennek az udvarnak tagja. Csak rá kell nézni, és egyértelművé válik a sidhe számára./
- Üdvözöllek téged, Üveg Úrnője!
/Felelem a formaságoknak megfelelően. Nem mintha különösebben érdekelt volna, hogy elnyeri e tetszését, vagy sem, csupán megszokás. De, hogy miért is köszöntem neki vissza, és nem haladtam tovább utamon, testvéremmel, az csak azért van, mert egy leheletnyit érdekel ki az a személy, aki segített a rítus alatt./
- Üdvözöllek téged Tessa T'Ziczmesa, az Üveg Úrnője!
/Kezdte bátyám is, sokkal formálisabban a köszöntést./
- Valóban nem találkoztunk még, minden bizonnyal emlékeznék Önre! Lyendryn Diamond a nevem. Itt a Napfényles Udvarban A Kezdet Bárójának neveznek, de talán a Gyémánt nevet is hallhatta.
/Teszi meg maradéktalanul udvarias formulát követve, Lyen a bemutatkozást. Ez engem egy kissé zavar, hiszen sosem voltam ennek híve. A minimális udvariasságot betartom, de ennél többet ne várjanak!/
- Esetleg érdeklődhetsz!
/Adok hangot újra, miután fivérem elhallgatott. Elindulok a folyóson, bár nem tudom, hova fog vezetni, de a bejáratnál nem akarok maradni./
- Talán, ha velünk tart.
/Lyen róbálta kedves hangszínnel elfedni, az én nyers és hideg szavaimat./


{80}

[Tessa T'Ziczmesa]

*Lyen & Lyen - 2900. augusztus 5.*

- Részemről a szerencse, hogy üdvözölhetlek Lyendryn Diamond, a Kezdet Bárója. /mondtam egy elegáns mosollyal.
Közben levontam magamnak a tanúságot is, hogy a fiatalabbak közé tartozhatnak, hiszen, habár a nőt már láttam a szertartás alatt, de bárhogy kutattam Corriola emlékeiben ő nem emlékezett rájuk... Habár bevallom nem nagy dolog, hogy valakik fiatalabbak ezer évnél, amikor utoljára ezeket a folyosókat jártam teljes fényemben...
Ellenben nem rezzent egy arcizmom sem, mialatt ezek a gondolatok végigfutottak a fejemben, profibb voltam én már ennél, illetve aki voltam valaha profibb volt. Azonban a mágia körüllengte a két sidhet annak ellenére is, hogy fiatalok voltak, tehát úgy döntöttem okosan forgatva a kártyákat remek szövetséges válhatna belőlük, akiket majdan a családom visszatérésének ügyében, meg az udvarban kialakítandó befolyásomhoz remekül felhasználatlanék.
+ Habár azt jobb lesz megjegyezni, hogy a nő nem az a kedélyes fajta... +
Persze mindenek ellenére a nő szavaira is csak egy udvarias biccentéssel feleltem, majd szóban még hozzá is tettem, habár a szavaim inkább a férfi felé intéztem, mert ő tűnt kommunikatívabbnak, de igazából mindkettejüknek szólt./
- Igazán kedves, örömmel tartanék önökkel. /mondtam végül mosolyogva nézve hol az egyikre, hol a másikra.
Aztán ha a nő elindult követtem, persze csak ha nem küldött el melegebb éghajlatra, mert az eddigi viselkedése alapján még azt is kinéztem volna belőle./
+ Hamarosan megtudom mi történt... talán még többet is.+

(147)

[Lyendryana Daimon]

*Tessa*


/Magamban egy szemforgatás keretébe le is zárom, hogy testvérem mennyire közvetlen mindazok után ami történt vele, egy vadidegennel./
- Ha szabad megjegyeznem, Kegyed roppant csinos!
/Mondja elismerően végigmérve öltözeted./
- Még nem volt szerencsénk találkozni, ezért ha nem bánja kérdésem, mesélne arról, hogy milyen a múlt?
/Érdeklődik barátságos mosollyal arcán Lyen. Én csak csendben haladok mellettük, továbbra is bele karolva testvérembe, mígnem úgy vélem, hogy jobb ha külön utakon járunk. Egy pillanatra rám néz, mikor ellépek tőle, szemeiben kérdés és egy halvány szomorúság csillan meg, majd rendezi vonásait és figyelmét újra Tessa felé fordítja./
- Sikerült megszoknia az itteni légkört?
/Érdeklődik továbbra is, miközben felemeli karját, hogy bele karolhasson a nő.
A Domb érzésem szerint eddig volt velünk figyelmes, mert nagyon hosszú és kanyargós úton, végül egy furcsa faragású ajtóhoz vezet minket, ami egyértelműen nem a testvérem otthona.
A rideg falakból előtűnő köböl kirakott boltíves ajtó, egyáltalán nem ismerős számomra. Pedig rengeteget bolyongtam már benne. A köveken egy egy furcsa jel, van bele vésve, mely már annyira elkopott, hogy csak azért tűnt fel számomra, mert mostanában eléggé sok ehhez hasonló jelet láttam. Majd az kopottas ajtón megjelenik egy tisztán kivehető csomó, zöld izzása lassan megváltozik, és átalakul egy másik jellé./
- Ez érdekes.
/Ránézek testvéremre, aki ugyan abban a pillanatban szólalt meg mint én.
Lyen kinyújtja az ajtó felé kezét, hogy megérintse a kelta nap jelet, minek hatására ez eddig kopottas kinézetű ajtó, mintha megváltozna, és fénnyel telié válik. Mintha életre kelne./
- Mi lenne, ha nem nyúlkálnál csak úgy össze-vissza?
/Teszem fel a kérdést, mert kicsit kellemetlenül érint a tiszta élettel teli mágia, ami felszabadult ebben a pillanatban.
Nem nézek a testvéremre, tudom, hogy most egy szabadkozó pillantást kapok tőle. Inkább azt figyelem, hogyan nyílik ki a tölgyfa ajtó. Hosszú lépcsőt feltárva maga mögött./


{81}

[Tessa T'Ziczmesa]

*Lyen & Lyen - 2900. augusztus 5.*

- Nagyon kedves, de önöknek sem lehet oka panaszra. /viszonozom a bókot, ahogy illik, sőt nagyvonalúan kiterjesztem a testvérére is, mert látszik, hogy összetartoznak, így úgy döntök annak ellenére, hogy a nő szinte szóba sem áll velem, még udvariasabb és lekötelezőbb, hogyha ő is megkapja azt a dicséretet, amit a testvére.
Sugárzó mosolyom nem fakul meg az arcomon, de egy pillanatra maszkká válik, ahogy a múltról kérdez. Egy pillanatra belém hasonlít a rémület, hogy a múltról kérdez, aztán rájövök, hogy nem ismerhette Corriolát, ahhoz túl ifjú még. Amikor rájövök hogy Tessa butuska kis emberi emlékire kérdez rá nagyon is udvariasan visszatér az igazi fény a mosolyomba. Persze ez az egész pillanatok alatt játszódik le, nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnik, mire elkezdek csacsogni./
- Őszintén örülök, hogy ez is megtörtént. Azt hiszem kevésbé lenne sugárzó a napom, hogyha másképpen alakult volna. /mosolygok továbbra is. Élvezem az udvariaskodást, olyan mintha igazán a múltban lennék. /
- Nos a 21. század egészen más, mint ez a kor. Kezdjük talán azzal az alapvető különbséggel, hogy mindent az emberek uralnak. A mágikus lények csupán háttérbe húzódva vannak jelen, annyira a háttérben, hogy szinte senki nem is tud a létezésükről... De a mindennapok apró unalmasságaival nem is untatnám önöket. /legyintek kecsesen, mire a ruhám vörös szikrákat vet, mintha lángoló vér lenne.
A beilleszkedős kérdésére csak szégyellősen mosolygok. Hála a született sidhe-szinészkedésnek van ilyen is az eszköztáramban./
- Oh... hát szeretném azt hinni jól beilleszkedtem, de nem vagyok még itt annyi ideje, hogy igazán megismerjek az Udvart és társakat találjak. /mondom már-már zavartan.
+ Imádom ezt a játékot!+
Aztán figyelem ahogy a jellel szórakoznak és valami furcsa érzés kerít hatalmába. Ott ólálkodik a tudatom peremén valami ismerős érzés de nem tudom elcsípni, sikamlós angolnaként csúszik ki a kezemből. De végül félig őszintén adom elő a tudatlant./
- Ez meg mi volt? /kérdem zavartan. A mágia hatására a ruhám még inkább fénnyel telítődik egyre inkább lángnak tűnik, mint anyagnak, és a bőröm is aranyos fénnyel kezd derengeni./

(148)

[Lyendryana Daimon]

*Tessa*


/Egy fél pillantásra méltatom csupán az arany sidhét, amikor öltözetemet dicséri meg. Ebben a pillantásban észreveszem, hogy bátyámat ezzel halvány mosolyra inspirálta. Magamban egy lemondó sóhajt hallatok és képzeletben lehatom a fejem is, mint aki megadja magát./
+ Hát igen, ő az én bátyám! Egy szép vöröske és máris megszűnik az óvatossága! +
/Figyelmesen hallgatja végig a nő szavait, látszólag minden szavát issza.
Megsimogatom Gquen fejét, mert érezem, hogy belőle az én hatalmam forrása terjed./
- Nézzük meg, hogy mit rejt.
/Mondtam félhangosan. Nem közvetlenül, de válaszolva a nő kérdésére, hogy fogalmam sincs.
Lyendryn egy pillanatra összeráncolja homlokát, ahogy összehúzza szemöldökét, és már majdnem megszólal, hogy talán ezt nem kellene, de a végén mégsem teszi szóvá, mert csak a félhomályba vesző hátamnak tudná mondani. Bizonyára most benne játszódik le ugyan az, ami nemrég bennem. Szinte hallom a gondolatait./
+ Hát igen, ez az én húgom. Valami ismeretlen tárul fel, azt meg kell lesni, és nem számít az óvatosság! +
/Rápillant a nőre./
- Velünk tart?
/Kérdezi újra és ha a nő belegyezik, elindul lefelé ő is./


{82}

*A folytatást lehet az elfeledett szentélybe írni.*

[Eoryann Qaeriss]

*Előzmény [2900. augusztus 8.] Még a Valhallában*

/Hálás vagyok, amiért szabad kezet kaptam. Így sokkal könnyebb lesz minden. Látszik rajtam, hogy megnyugodtam, és már jóval békésebb hangulatban vagyok. Némi technikai teketóriázás után megérkezik a társam: a szép Raizelior. A vadsága megrémít, de arcomon egy izom se rándul, szemem jegessé fagy. Hagyom, hogy kezet csókoljon nekem, aztán egy udvarias mosoly kíséretében biccentek./

*Már itt*

/A következő pillanatban újra itthon találom magam, magamba szívom a Domb mágiáját, biztató és biztonságot adó közelségét. A nemlétező ráncaim kisimulnak, arcom derűs virággá változik. Nagyon sóhajtva beszívom az itthoni levegőt./

- Máris jobb /jegyzem meg mosolyogva./ Elég biztonságos ez a csarnok a további beszélgetéshez, vagy pedig inkább a magánlakosztályomba kíván visszavonulni? /kérdezem szándékosan félreérthetően társamtól egy kacér mosoly keretében, aztán minden lehervad rólam, mert igenis komoly teher van a vállamon a küldetés sikerességérére, és kockázatára való tekintettel. Komolynak kell maradnom. Dehát ebben nagyon is jó vagyok, nem lesz semmi probléma!/

(18)

[Caridwen]

*Időfolyam - 2900. augusztus 8. - Eoryann*

/Amikor megérkeztek a csarnokba, akkor a ragadozómosoly ismét felvillan a férfi ajkán, majd körbepillant. Senki nincs körülöttetek, mégis így szól./

- Alapvetően a legnagyobb körültekintéssel kell eljárnunk és különben is az elkövetkező évszázadokban nem tudnám kiverni a fejemből, hogy elszalasztottam a lehetőséget, hogy bepillantást nyerhessek egy sidhe hölgy lakosztályába... /somolygott, majd ő is kissé komolyabban folytatta./

- Tehát inkább menjünk a lakosztályba. Jelenleg nincs itt se senki, de ez még változhat. A célpontjainkat pedig nem szeretném ország-világ előtt leleplezni. Már így is mind hatalmas kockázatot vállaltak azzal, hogy felkerestek engem és megosztották a Vérkönnyel kapcsolatos aggályaikat. Ha az az őrült nőszemély megtudja, hogy felkeresték a Valhallát nincs az a hatalom, ami megvédhetné őket....
/körbepillantott újra szemügyre véve a helyet, csak aztán folytatta./

- A kisasszony pedig biztosan megérti, hogy aki több száz éve él, az már ragaszkodik annyira az élethez, hogy ne tegye csak úgy kockára.... Tehát vegyünk be magunk abba a lakosztályba, ott megmutatom kiket kell keresnünk. Aztán ha ön készen áll, akár indulhatunk is, nincsen vesztegetni való időnk. Ha Vérkönny eléri a célját a világunkat pusztulásba és káoszba dönti.

[Eoryann Qaeriss]

*Időfolyam* [2900. augusztus 8.]

/Megjegyzésére csilingelve felnevetek, és megindulok a Dombon keresztül a Qaeriss rezidencia felé. Közben figyelmesen hallgatom mondanivalóját, ami mellesleg igazán felkelti az érdeklődésem, de gyanítom, hogy amíg nem érkezünk meg hozzám, nem fogok semmit se tudni kihúzni ebből a figyelemreméltó férfiból. Vajon hány éves lehet? És egyáltalán hova tartozhat? Fogalmam sincs, hogy micsoda ez a férfi./

- No jöjjön, jöjjön, ne vesztegessük hát az időt/ csalogatom az útvesztőn keresztül be a pókhálómba./ Elmondása szerint tehát még sosem volt szerencséje egy igazi sidhéhez? Hiszen köztudott, hogy szívesen fogadunk személyeket, hogyha megfelelőnek találtatnak. És Ön, kedves Raizelior, méltónak találtatik hozzánk. Legalábbis amíg Danu ügyéért küzd. Remélem, pontosan elmondja, hogy hogyan került kapcsolatba szeretett Istennőmmel.

/Közben megérkezünk az otthonomba. A családommal nincs kedvem találkozni, nem is érdekel, hogy hol vannak, ezért megérintem a Domb falát, és megkérem, hogy nyisson ajtót a saját lakosztályomhoz. Ezek után belépek oda, ahol bármit tehetek, senki sem zavarhat meg./

(19)

*Folytassuk itt.*