Rét

[Renata Rebel Wood]

* Fenrir * [2900. augusztus 23., hétfő]

/Bármennyire is Viking tölti ki az agyam, azért Fenrir válaszából valami csak eljut a tudatomig./
- Nem alakváltók? Mért, ők mi? Vérnyulak? /szalad föl a bal szemöldököm. Hát ez elég furi. Meg vicces is.

Amikor Fenrir letérdel a hóba, nem szólok, csak nézem, mit csinál, de nem sokáig, mert érkezik is Viking./
- A próféta szólt belőled! /csacsogok felvidámodva. Úszom a boldogságtól, hogy a kiskoma a fülembe szuszog végre. Ó, nem hagyom elveszni, soha-soha-soha már!/
- Szívesen lógok veled! Meg aztán a szellemcsajszi ismerősöd is valami utazásról beszélt vagy miről. Szóval semmi értelme egy kecónak, ha nem is lakom benne. Az olyan bunkóság lenne részemről. Mármint érted! Kapok csak úgy egy kecót, aztán lelépek. Na várj egy picit, összeszedem a cafatjaim! /és ezzel nekiállok a ruhám roncsait összeszedegetni. Nem akarom ezen a szép helyen itthagyni a cuccaim, inkább elcipelem a táborba./
- A mellényem talán menthető. A többi meg… ami használhatatlan, annak keresek egy kukát. Vagy csinálok Vikingnek is mellényt, meg ne fagyjon. Tudod, Texas melegebb. Na mindegy. /vonok vállat/ Inkább mesélj azokról a sárkányokról, angyalokról meg a többiekről. Egyáltalán vannak még itt emberek is? /azt hiszem ezzel bőven elég beszédtémát felvetettem, hogy kitartson hazáig, Esetleg holnap estig./

(78)

[Fenrir]

* Renata *

/Elindulunk a lánnyal vissza a táborba, közben beszélgetünk tovább./
- Úgy értem, mi nem Alakváltók vagyunk. Ők kedvükre váltogatják a bőrüket. Két, három, négy állat alakját is fel tudják venni. És ahogy elnéztem, még csak közüknek se kell lenniük egymáshoz. Mi vérfarkasok vagyunk. És bármilyen arcot is viselsz, itt bent farkas maradsz.
/Megkopogtatom a mellkasomat a mondat közben./
- Próféta nem vagyok csak nyomolvasó. Ha nem barmolják szét a nyomaidat még azt is megmondom hány kiló vagy. Egy szarvast több órás nyomok alapján is megtalálok és ha rendesen, farkas bőrben járom az erdőt, akkor több mérföldről is megérzem bármelyik farkas vagy bárki idegen szagát. És ezt most nem hencegésből mondom.
/Az erdő békés ahogy közeledünk vissza a tábor felé. Még fenn a nap, de már hosszúra nyúlnak a fák árnyékai./
- Nagy kecóra ne számíts. Egy sátor az egész, de jól be lehet lakni. Láthattad az enyémet. Igaz, ez elvileg kicsit nagyobb mint a többség, de szerintem nincs érdemi különbség. Jó, mikor már családod lesz, na akkor jöhet egy tényleg nagyobb sátor. Ruhát is szerzünk majd be. Bármennyire is sátrakban lakunk a természetben, de azért mi se vagyunk vademberek. Még ha a plázacica ezt is gondolta. Vikinggel viszont sürgősen kezdj valamit, nehogy szívrohamot kapjon a sok farkas között. A többi fajról viszont majd inkább holnap beszéljünk, hosszú nap volt, elég ha egyenlőre ennyit megemésztesz. Na húzzunk bele, mindjárt otthon vagyunk!

(177)

* Folytatás Fenrir sátrában. *