Bloosxi Teleportkapu

[Alyara Nirois]

A fénykapu az erdőn is túl áll, tehát ahhoz hogy bejuss a sátrak közé, még mindenképp át kell kelned a rengetegen. Csak vigyázz, nehogy valaki zsákmánynak nézzen...

(Az utazás a H'Sekirati minta szerint!)

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Caridwen]

*Előzmény*

- H'Sekirat - Bloosx.... /hallod a saját hangon visszhangját felcsendülni a mialatt érzed, ahogy a tested ismét összeáll. Különös érzés volt az utazás, ahogy darabjaidra szakadtál és milliónyi atomod egy pillanatra egyesült a világmindenséggel. Mintha meghaltál, majd újjászülettél volna egy pillanat alatt.
Aztán végül elhal a fény, illetve csak te válsz ki belőle hogy ismét felöltsd csodás testedet. Immár csak a hátad mögött dereng a kapu fénye, habár ennek mintha vörösesebb árnyalata lenne, mint annak, amiből kiléptél. Sőt körülötted a táj is megváltozott egy hatalmas erdő kellős közepére csöppentél.
Fehér Tappancs nem messze tőle ácsorog, és amikor megérkezel elmosolyodik./

- Nah, örülök, hogy sikerült! Mostmár tényleg nem vagyunk messze. Csak kövess és hamarosan odaérünk! /mondja boldog mosollyal.
Majd ha nem kérdezel tőle mást, vagy nem tartóztatod, akkor meg is indul az erdőben, és a növények is mintha segítenék a lépteit, olyan könnyen suhan az aljnövényzetben, akár egy ragadozó, vagy mintha ő is az erdőhöz tartozna...
Jó tíz perc vagy még több séta után egy barlang szájához érkeztek meg./

[Naarozair]

/ Elsőre fura érzés a teleportálás, amit személy szerint negatívan él át. Mikor a túloldalra kerül, az az első lépése, hogy teste bizonyos részeit megtapogatja biztonságból, hogy megvan-e még? Sóhaj keretében lélegzik fel, és csak azután tud koncentrál az idegenvezetőjére. Megváltozott a táj teljesen és éles ellentéte H'Sekiratnak. Varosról vidéki erdőbe került. Gyanakvó tekintetével körülnéz, próbálja a Sárkányszemét használni. Azonban nincs tisztában a Látó szemével, meg annak pontos működésével. /
- Ez lenne Bloosx? Azt hittem város. / Találja meg kicsit jobban önmagát, majd kilép a teleportkapu fénynyalábjából. Neki nagyon gyanús, hogy ez a kislány inkább ki akarja használni, azonban nem szólal meg, hanem követi tovább kétkedő arccal. Fogalma sincs arról, hogy mi a céljuk és valójában hol fognak kilyukadni. Kellemes tíz perc sétát végtelen hosszúnak érzékeli és közben egyre feszültebbé válik, mikor látja a kis hölgy mozgását. Egy barlang szájához érkeznek meg mikor kibuggyannak a szavak belőle./
- Hova hoztál? Mi ez a hely?

(7)

[Caridwen]

*folytatás itt.*

[Alyara Nirois]

*Előzmény // Vadászidény*

Altmyrca - Bloosx [2900. augusztus 4., szerda]

/Kilépve a fényes derengésből, a bloosxi rengetegben találom magam. Egy pillanatra megszeppenek, hiszen érzem: nem csak a térben utaztam. Gondolkodóba esek, hogy vajon hány percet vesztegettem már el az életemből, mindenféle teleportációnak hála.

Ilyesfajta gondolatok között indulok meg a farkasok felé, mialatt próbálok megkomolyodni, és a rakoncátlan gyermekből egy érett (de ugyanakkor lezser) nőt farigcsálni.

A mágiámat pedig hol kiengedem, hol visszahúzom, de csak addig, míg egyedül vagyok. Lehet, hogy a farkasok látomásból ismernek, de én most nem az igazi Alyara vagyok. Így érkezek be a városba./

(107)

*Folytatás*

[Payne Sodmactire]

* Add - Előzmény - 2900 augusztus 25. *

- H'Sekirat - Bloosx... /hallom elfoszlani a szavaimat a mágia ködében, amik mintha később érkeztek volna, mintha a hang nem tudta volna követni a testem utazásának szédületes sebességét. Különös és egyben hátborzongató érzés volt. Minden érzékszervem elfoszlott, átéreztem pár pillanatra milyen a teljes tehetetlenség, amikor feloldódsz a semmiben, amikor nem csak nem látsz, nem is hallasz, nem érzel szagokat se... Minden eltűnik, te pedig egy pillanatra vagy egyszerre egy örökkévalóságig semmi vagy.
Amikor újra testet öltöttem és előreléptem, ki a kapu vonzáskörzetéből, pár pillanatig még bizsergett a bőröm. Olyan volt, mintha a kapu csókja még körülöttem remegett volna. Kissé távolabb léptem, a fű halk surrogása a talpam alatt volt az egyetlen zaj. Aztán ahogy kiterjesztettem az érzékeimet a távolról elért hozzám az erdei állatok neszezése és a fák leveleinek suhogása a könnyed szellőben. Vettem egy mély levegőt és beszívtam az erdő esszenciáját, az otthon illatát.
Soha nem éltem itt sokáig, csak néhány halovány emlékem van erről a helyről, a szellemét azonban nem tagadhatom meg. Próbáltam elszakadni tőlük, az anyám messze vitt, hogy Fekete Hold mancsa ne érhessen el, de ez nem változtatott azon, hogy farkas voltam, ennek az erdőnek a gyermeke. Ide tartoztam, itt volt a helyem. Amikor erre rájöttem egy halk sóhajjal engedtem ki a levegőt.
Szerencsére Addeus érkezése elterelte a figyelmemet a nagy filozofikus gondolatokról, mert még a végén túl mélyre ástam volna magam ebbe a témába, és az soha nem vezet jóra. Többnyire ilyenkor elég mélyre tudok süllyedni, főleg, ha whisky és szivar is van a közelben...
Amikor meghallottam Addeus talpának halk surranását is, nyújtózkodtam egy nagyot, jól esett érezni, hogy ismét ura vagyok a testemnek. Aztán a férfi irányába fordítottam az arcom és mosolyogva szólaltam meg./
- Nah ugye, hogy nem volt olyan nagy dolog? /nevettem fel, aztán ismét körbeszimatoltam, de nem éreztem sehol idegen jelenlétet, így kissé lazábban folytattam./
- Hát itt lennénk, merre tovább? Mire vagy kíváncsi? Tudok mutatni sok fát, bokrot, meg bundásokat, melyik csábít? /somolyogtam./
+ Reszkessetek kutyulik, hazajöttem! +

(18)

[Addeus Axcylius]

* Payne - 2900 augusztus 25. *

- H'Sekirat - Bloosx. / Hallatszik, ahogyan Addeus szavai még, Bloosxban is visszhangzanak a teleportáció után. A férfi először végig tapogatja magát, hogy lássa meg-e van minden része. Amikor végzett a vizsgálattal és megbizonyosodott arról, hogy megvan mindene, Payne olyasmit hallhat, amire feltehetően nem volt felkészülve. /
- Bloosx - H'Sekirat! / Alig néhány másodperc múlva, Addeus szaga ismét megcsapja az orrát, ami jelzi a vak nőnek, hogy a férfi másodszor is megérkezett a teleportkapuval. Majd.. /
- Bloosx - HSekirat! / Egy párszor még megtörténik a múltlakó számára a csoda, amit teleportációnak neveznek. Végül azonban Addeus megállapodik Bloosxban és Payne mellé sétál. A lány hallhatja, ahogyan Addeus szíve hangosabban ver, tehát izgatott. /
- Ez nagyon király! A múltban, mit meg nem adtak volna ezért a technológiáért. Vagyonokat kereshettünk volna egy ilyen kapu felállításáért. Mi szolgáltatja az energiát a működéshez?
/ Kérdezi Addeus, miközben már-már olyan lelkesedéssel járja körbe a teleportkapu szűk környezetét, mintha vaélami olyan izgalmas dolgot talált volna, ami megérné a fáradtságot így rohangálni. Még hosszú perceket kell Paynnek várnia, mire Addeus lelkesedése a hely iránt alábbhagy és kérdésére végre választ is ad. /
- Kezdjük olyasmivel, amely nem veszélyes. Feltételezem Bloosxban van valaki, akit értesítettek, hogy új lakó érkezik. Elvégre, a regisztráción nekem azt mondták, hogy kiutaltak számomra egy lakást. Azt hiszem jó lesz az új otthonomat felkutatni. Ott berendezkedhetünk hosszabb távra. Már.. persze úgy értve, hogy én laknék ott. De szívesen látnálak vendégként, bármikor. Ha a vendégem vagy, már csak nem kötnek beléd. Legalábbis remélem, hogy itthon is tudsz akkor kicsit lenni. Szóval, keressük meg a hivatalt, közöljük velük, hogy ide a pecóval. Utána ... nem is tudom .. szeretnék bemutatkozni a vezetőségnek. Közölni nekik szándékomat, miszerint, ha már itt kell élnem mert én is vérfarkas vagyok, akkor szeretnék beilleszkedni. Szóval, kalandra fel! Merre tovább?
/ Kérdezi Addeus kicsit visszafogottabban, majd, ha Payne mutatja az utat, akkor elindul. Mivel a férfi lassan kezd kapcsolni, hogy feltehetően nem lesz azonnal népünnepély, ha összeakadnak a főnökasszonnyal, felzárkózik útitársa mellé. /

(29)

* bocsánat, hogy kicsit későn írtam, de elvesztem félúton Budapest és a munka világa között. *

[Payne Sodmactire]

* Add - 2900 augusztus 25. *

/Már éppen szóra nyitnám a számat, amikor hallom, hogy Addeus teleportál, majd megint és megint... A szemöldököm kibukkan a napszemüveg sötét lencséje mögül, ahogy a csodálkozás az arcomra is kiül, aztán egyszerűen felnevetek... Igen, azt hiszem rég nem szórakoztam ilyen jól. Addeus olyan volt, mint egy kajla kölyök, úgy rá tudott csodálkozni a számomra teljesen hétköznapi dolgokra, hogy az bámulatos volt. Az hiszem ez is benne lesz a cikkemben, az tuti. /
- Örülök hogy tetszik. /mondom, amikor a kacagás már szolid kuncogássá módosul, és képes vagyok szavakat formálni./
- Nem hittem volna, hogy ez ennyire fog tetszeni neked, habár nem tudom miért csodálkozom rajta... nálatok valóban nem volt ilyen. Hogy mi a pontos működése, arról valami szakit kéne megkérdezned, én bevallom csak egy kontár firkász vagyok. De ha jól emlékszem még ők se tudják pontosan. A teleportkapuk egyidősek a Tíz Város Szövetségével, igazából senki nem tudja hogy épültek, egyszerűen itt vannak, amióta a városok is léteznek. Ez afféle ködbevesző mítosza a mi kis nagyon racionális világunknak. /rándítok egyet a vállamon.
Kisebb koromban imádtam hallgatni anyám történeteit az ilyen mendemondákról. Azt hiszem akkor alakult ki bennem az a tudásszomj, ami végül az egyetlen lehetséges irányba terelte az életem./
- Hmmm babám, sokat kérsz, itt olyasmit nem nagyon tudunk csinálni, ami nem veszélyes. Ha csak ülsz a seggeden, akkor is van rá esély, hogy előcsörtet valaki a sűrűből és kiharap belőled egy darabot. /mondtam nyugodtan, habár ennél plasztikusabban nem tudtam volna leírni neki./
- De ennyi kell, úgy szép az élet, ha veszélyesen éljük. /mosolyogtam a férfi irányába, amerről a szívének ütemes dobbanásait hallottam. Aztán kiroppantottam a nyakam, mint aki boxmeccsre készül és ez talán nem is állt olyan messze a dologtól./
- Nos nem teljesen tudom ki a fő újoncpesztra errefelé, de besétálunk, beszélünk valakivel, aztán vagy megharap, vagy mi harapjuk meg, a dolog itt nagyjából így működik. /vonok vállat ismét./
- De ne is vesztegessük az időt, már rég nem bunyóztam egy jót. /nevettem fel mély füstös hangon, majd könnyed léptekkel megindultam a város irányába. A falka és az erdő szaga vonzott, bárhogy is tagadtam. De most nem kellett visszafognom magam, sőt.../

(19)

*No problem... *

[Addeus Axcylius]

* Payne - 2900 augusztus 25. *

- Viccelsz? Még, hogy tetszett.. Bah! Ez fantasztikus. Nem tudom, hogy ki volt az, aki ezt kitalálta, de hihetetlenül fantasztikus koponya volt az öreg.
/ Mondja, Addeus, majd tekintete kicsit elkomorul, amikor a lány arról kezd beszélni, hogy itt bizony igen magas a sérülési kockázat. Erre egyáltalán nem is gondolt. Semmilyen fegyvere nincs és verekedni se tud. Egyedül abban bízhat, hogy semmilyen komolyabb konfrontáció nem lesz. Nem akarja se magát, se Paynet bajba keverni. Bár, lehet ez már akkor sikerült, amikor ide indultak. Ő reméli a legjobbakat. /
- Akkor induljunk és keressük meg az illetékest. Semmi kedvem itt dekkolni az erdő szélén, mint valami remete. Különben is hajt a kíváncsiság. Ha bajt szimatolsz, szólj nekem is. Segíteni sajnos nem tudok.
/ Mondja végül Addeus és felzárkózik Payne mellé a városba vezető úton. Kíváncsian szemlél minden, érdekes látnivalót. S közben reménykedik, hogy Payne előrelátása, hogy itt harapás lesz, helytelennek fog bizonyulni. Semmi kedve kipurcanni, vagy legalábbis súlyos sérülésekkel kezdeni az új életét. /
- A vérfarkasoknak, vannak ünnepeik? Valamiféle hitviláguk? Te például miben hiszel?
/ Érdeklődik az úton, menet közben Addeus, elvégre mindenfélét meg kell ismernie a vérfarkasokról, ha közöttük akar élni. Ami elsőre, az elmondások alapján, nem lesz könnyű feladat. /

(30)

[Drun]

*Add és Payne - 2900.09.25.*

Addeus, az ide oda ingázás valami furcsa változást hoz elő belőled. Mintha a múltad nem is létezne. Csupán ködös emlék, ami egyre jobban homályosodik. A havas táj az egyik alkalommal, gyönyörű virágos és élettel teli tájnak látszik, de amikor újra Payne mellett vagy, mindent hó borít.
A hideg szél felkavarja az ösvényen lévő puha hóréteget és kisebb örvényként viszi tovább pár métert, hogy aztán egy gyönyörű hóhullást adjon nektek. A levegővel mások szagát is magával sodorja ahogy az arcotokba kapjátok, az addigra már csendesedő levegőt.
Egy falka szaga, az ami kiérződik belőle. Payne, számodra kicsit ismerős illat keveredik bele. Mintha már érezed volna ezt a falkaszagot, és azt az ismerős illatot, ami most oly tisztán érződik, mintha csak melletted lenne, pedig jóval arrébb vannak. Innen nem lehet látni őket. Mégsem tudod hova tenni elsőre.

*Jutalmatok +30hsz a Szülinapnak köszönhetően!*

[Payne Sodmactire]

*Add & Drun - 2900.09.25.*

/A kölyök lelkesedését csak csendesen megmosolygom, elvégre "láttam" én már ennél cifrábbakat is. Kíváncsi leszek, hogyan fog beilleszkedni. Habár van egy olyan sejtésem az eddigiek alapján, hogy be fog jönni neki ez a hely. Akiben megvan a nyitottság és a felfedezői kedv, azok jól fognak itt boldogulni./
- Oké fiú, ne aggódj, ha gond lesz lerendezem. Ha meg nem boldogulok vele, akkor úgyis mindegy. /somolyogtam vállat vonva.
Aztán meghallva a kérdéseit kissé elbizonytalanodtam. Azt hiszem összevont szemöldököm is sugallhatta elmélázásom, habár talán a napszemüveg takarta ezt. Végül rövid néma séta után szólaltam meg./
- Nos ez elég bonyolult. Mármint persze, mind hiszünk valamiben, mi leginkább a szellemvilágban. Mindennek van szelleme, akik az asztrálsíkon láthatóan is. A sámánjainknak van bejárása ide, ők tudnak beszélni a szellemekkel, vagy tanácsot kérni tőlük. Ha meghalunk, mi is ebbe a szellemvilágba kerülünk, ahol csatlakozunk a nagy vadászathoz, ahol örökké bőséges a préda és a mulatozás hangjai soha nem halnak el. /idéztem fel anyám szavait, majd egy vállvonás után még hozzátettem./
- Legalábbis anyám mindig ilyesmiket mesélt. bevallom részemről túl sokat éltem emberek között, szóval annyira nem hiszek ebben az egészben, inkább afféle gyermekkori szép emlék a dolog. Habár abban hiszek én is, hogy mindennek van szelleme, aminek meg kell adni a tisztelet. Jómagam a város gyermeke vagyok, de tisztelem a Természetet, mindannyiunk bölcsőjét.
/Aztán mondandómban megzavarnak az ismerős, mégis idegen illatok. Mélyet szippantok a falka szagából, próbálom beazonosítani, de mindig kicsusszan a kezemből, nem tudok rájönni, honnan ismerős. A mozgásom óvatosabb lesz, a lépteim lelassulnak és az egész testtartásom megváltozik, ahogy átállok arra, hogy bármelyik pillanatban átváltozzak és harcba vessem magam, ha az idegen falka esetleg támadó szándékú lenne./

(20+30=50)

[Addeus Axcylius]

* Drun, Payne - 2900.09.25. *

/ Bár a teleportkapuval való játszadozás kellemes szórakozásnak tűnt Addeus számára, valami megváltozott. Olyasmi játszódhatott le benne, amelyre nem találhat magyarázatot. Múltjának, lassú elpárolgása fel sem tűnt neki, hisze jelenével van elfoglalva. Amikor azonban különös bevillanást észlel, akkor megdermed egy pillanatra. Az előbb másmilyen volt a környezet. Ez olyasmi, amit még sosem tapasztalt. Payne egy pillanatra láthatja is rajta a megdöbbenést. Pár másodperc után aztán ismét issza Addeus a lány szavait. A vérfarkasok hite fontos ismeret lehet. A hitbéli kérdésekben való baki, hatalmas gondokat okozhat, tehát Addeus figyel. A különös bevillanásról nem szól semmit. Olyasmi ez, amelyet még nem tapasztalt, így nem tudja hová tenni, ezért hallgat róla. /
- Ez olyasmi, mint a múltban a természetközeli népek számára a sámánizmus. Mindig is érdekelt, egy ilyen szokásokkal rendelkező kultúra.
/ Mondja Addeus, majd amikor a hűvös szél különös szagokat hoz magával, Addeus elhallgat. Közelebb lép Paynehez. Nem, alapesetben nem fél, de egy olyan világban, mint ez, jobb olyas valaki mellett tartózkodni, akit a környéken élők ismernek. /
- Ezt a fura szagot érzed te is? Olyan, mintha egy csapatnyi, tesztoszterontól bűzlő huligán közeledne. Feltételezem, jobb lesz, ha te beszélsz.
/ Mondja Addeus és csendesen megáll a lány mellett. be nem vallaná senkinek, de ez a szag bántja az orrát. Az első találkozástól pedig feltehetően be is van szarba. /

( 31 + 30 = 61 )

[Alva]

*Payne és Add --- 2900 augusztus 25.*


/A hosszú csendet, egy hatalmas verseny követte. Ki tud minél hamarabb jobb kedvre deríteni. Sajnos senkinek nem sikerült. Jól érzetem magam velük, de inkább olyan szavakra vágytam, hogy amik az állításom megcáfolását voltak hívatottak demonstrálni, nem pedig annak elfogadását. Egyedül Belkam nem vett részt ebben a versengésben. Ö csendben feküdt mellettem.
Mondhatni hamar meguntam a néma szemlélődő szerepét és elindultam, hogy kiszellőztessem a fejem. A csapat még egy ideig bohóckodott a háttérben, majd csatlakoztak hozzánk. Igen, hozzánk, mert Belkam is csendben elindult velem. Mintha csak az árnyékom lenne.

Nem tudom, hogy merre indultam el, de végül a Kapunál kötöttem ki. A többiek játékos marakodással követtek, nem is vették észre első pillanatra, hogy megmerevedek. Csak Belkam volt az aki érzékelte egyből.
Nem örültem annak amit látok magam előtt. Payne. Payne és egy idegen./


{46}

[Payne Sodmactire]

*Add & Alva - 2900.09.25.*

- Sámánizmus? /ízelgettem a szót. A tudatom mélyén mocorgott valami, ismerős volt, olvastam is róla, de csak most ugrott be a konkrét kifejezés, ahogy kimondta. A mi sámánjaink hasonlítottak valóban arra, amiről olvastam, leszámítva azt a csekélyke különbséget, hogy nekik valós hatalmuk volt./
- Igen, érzem. /biccentettem. Ennél többet egyenlőre nem akartam hozzátenni. Az elhamarkodott kijelentésekből és rémhírekből csak baj lesz. A rossz szó egy gonosz varázs, ami végrehajtja önmagát. Ha azt a hitet keltem Addban hogy gond van, még a végén tényleg gond lesz. Addig reménykedjünk benne, hogy nem.
Ahogy közeledett az illat egyre ismerősebb és ismerősebb lett, a kifinomult szaglás, ami nálam az arcmemóriát helyettesítette látás híján, most megint működésbe lépett.
Az arcomra enyhén ironikus mosoly ült ki, és egy könnyed mozdulattal megigazítottam az orromon pihenő napszemüveget, ami vak pillantásomnak vetett gátat./
- Üdv Alva, rég nem láttalak. /mondtam könnyed csevegő hangon. Egy újságíró ismérve, hogy jó a memóriája. Igen ritkán jártam ezen a helyen, de akivel egyszer találkoztam, annak nem felejtettem el a nevét. Anyám úgy gondolta elhoz ide néha, hogy szokjam a helyet, de én soha nem tartoztam igazán ide. jómagam is olyan kissé kívülálló voltam, mint a közelben álló lány.
Az arcom a szívének dobogása irányába fordítottam, és hegyeztem a fülem meg az orrom, hogy hány idegen szívdobbanás és illat közeledik még, hogy hányan lehetnek az alakváltólánnyal./
- Mi a helyzet errefelé? /folytattam továbbra is abban a kötetlen hangnemben, mintha csak egy régi ismerőssel találkoznék. Félni nem fogok senkitől, innentől csak rajtuk áll, hogy normálisan reagálnak-e, vagy mint az agresszív állatok, amikhez egyes farkasok oly közel állnak./

(51)

[Addeus Axcylius]

* Alva & Payne - 2900.09.25. *

- Igen, sámánizmus. Olyan hitvilág, amelyben a közvetítő személy, az emberek és a természetfeletti között, a sámán. Különböző szellemeket kérnek meg arra, hogy segítsék mindennapjaikat. Egyszer, egy dokumentumfilmben láttam ilyesmit. Libabőrös lettem a sámán hangjától, olyan volt, mintha a belsőmet szólította volna meg. De, ez régen volt.
/ Mondja Addeus, végül az érkezők zavarják meg a csevegést. Szép kis kompánia. Addeus megszámolja azokat, akiket lát, majd alig hallhatóan közli Paynnel az eredményt. Addeus teljesen nyugodtan viselkedik, hiszen kísérője olyan hangnemben beszél a lánnyal, mint a régi jó ismerősök. A lánnyal lévők szaga, persze kissé csípi Addeus orrát. Olyan illat ez, amilyet még sosem érzett. Pláne nem ilyen erősen. Szinte meg is feledkezett arról, hogy arca fedetlen és kellene valami, amivel eltakarhatja ocsmány képét. De ebben a helyzetben ez kivitelezhetetlen. Addeus végül úgy dönt, hogy nem lesz bunkó. Köszön, hamár ő a vendég ebben a világban és csak úgy becsöppent farkasékhoz. /
- Hello.
/ Mondja lazán és próbál hozzá, valami bizalomgerjesztő mosolyt csalni arcára. Semmi kedve balhézni és mindent meg is tesz, hogy ne legyen balhé. /

(62)

[Alva]

*Payne és Add --- 2900 augusztus 25.*


/A legelső ami eszembe jutott Payne hangjának hallatán az az, hogy/
- Te mi a fenét keresel itt?
/Tört elő belőlem a kérdés, miközben átalakultam és végre hangom is volt. Azt hittem sikerült a többiek mellett megnyugodnom és lehiggadnom, de ahogy ott állt előttem, laza stílusban, valahogy nem jött össze./
- Csak nem tovább akarod írni a kis történetet?
/Belkam bundájába fúrom az ujjaim. Hideg van, de az ö közelségének köszönhetően nem fázom annyira. Érzem a tenyerem alatt az izmok mozgását, a meleg bundájának tapintását./
- És ez a Pofa, meg ki? A lesifotósod?
/A többiek abba hagyják a játszadozást, és mellénk állnak fel./


{47}

[Payne Sodmactire]

*Add & Alva - 2900.09.25.*

/Beszívtam a farkasok bundájának mámorító és egyben taszító szagát. Rokonok voltak, de nem a családom. A tartásom továbbra is merev maradt, még nem tudtam eldönteni mi a szándékuk. A lány szavaira csak elmosolyodtam./
- Én is örülök neked. /mondtam könnyeden, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, aztán kicsit közelebb is léptem. Nem támadóan, a tartásomban volt egy kis könnyedség az izmok folytonos tónusa mellett./
- A történetemet? Oh nem, mostanság van bőven munkám, de most nem ezért jöttem. Csupán egy baráti látogatás, jó rég nem jártam már itthon. /forgattam körbe a fejem, mintha szemügyre venném, a számomra örök sötétségbe burkolózó tájat. Csupán a szagok ezernyi árnyalata és finom motívuma jutott el hozzám, de azok alapján egyre jobban felmértem a terepet.
Mind a nyolc idegent "füllel tartottam" a talpuk alatt reccsenő ágak, a kifújt levegő mind egy végtelen tánccá állt össze, aminek a lépéseit egyre ismerten és gyűlöltem./
- Meg drága barátomat kalauzolom el vadregényes kis otthonunkba. Ha nincs szerencséje neki is köze lesz a falkához, tehát jobb, ha minél előbb szembesül a helyi viszonyokkal. Jobb ha az ember tudja mire számít, igaz fiam? /fordítottam az arcom Add felé, majd még hozzátettem./
- Oh, el ne felejtsem. Alva, ő itt Addeus, Addeus, a kisasszony pedig Alva. /biccentettem egyikre, majd másikra./
- A bundás rokonokat pedig nem ismerem, de azért nekik is lehet köszönni. /vonok vállat hanyagul./

(52)

[Addeus Axcylius]

* Alva & Payne - 2900. augusztus 25. *

/ Nyugodtan állok és csendben figyelem a kibontakozó beszélgetést. Nem úgy tűnik, hogy bármiféle komolyabb összeütközés alakulna ki a két forróvérű hölgy között. Igaz semmi kedvem belecsöppenni egy kibontakozó cicaharcba,. Biztos, roppant izgalmas és impozáns látvány lenne, ahogyan a két jelenlévő hölgy egymásnak esik, de tartok tőle, hogy a falka, amely a hölgyet kísérte rám vetné magát. Ahhoz pedig semmi kedvem, hogy hamburger húst farigcsáljanak a seggemből. Nincs kedvem még bedobni a kulcsot, így továbbra is nyugodt, passzív ácsorgásomat, csak az töri meg, amikor Payne bemutat. /
- Részemről a szerencse, hogy megismerhetem, Alva kisasszony. A teljes nevem Addeus Axcylius, a múltból érkeztem. Bizonyára hallott már ön is, a múltból érkező bevándorlókról.
/ Mondom nyugodt hangnemben és közelebb lépek, valamint barátságos mosoly közepette kinyújtom felé kezemet. Találkozásnál úgy illik, hogy kezet fognak az új ismerősök. Nekem pedig kérem szépen, semmi közöm ahhoz, ami a háttérben feszül a két hölgy között. /
- A H'Sekirati regisztrációs hivatalban azt mondták, hogy a továbbiakban Bloosx lesz az otthonom. Payne volt olyan kedves, hogy kíséretemül szegődött. Tudja, szeretném tüzetesen megismerni a környezetemet, ha már itt kell élnem a továbbiakban. Konfliktus kerülő ember vagyok, így célom az Ulfriccal találkozni és jelezni számára, hogy új lakója leszek a méltán híres vezetése alatt álló városnak. Természetesen abban az esetben, ha vezérünknek ez ellen nem lesz semmilyen kifogása. Így remélem megérti, szeretnék elkerülni mindenféle konfliktust.
/ Mondom majd egy kis szünet után, még hozzá teszem az alábbiakat. /
- Nem tudom mi okozza önök között a feszültséget, de megkérnék mindenkit mellőzzük a végkifejletet. Becstelenség lenne belekeverni egy vétlen felet.
/ Céloztam finoman magamra. Úgy vélem mindenkinek jobb, ha nem úgy rombolunk be Bloosxba, hogy Payne lemészárolja a szembejövő falka felét. Nem tennénk túl jó benyomást a helyiekre. S, hogy őszintén megvalljam, nekem sincs túl sok kedvem belefolyni, Payne másokkal való játszadozásába. Ő elkísér ide, Bloosxba, én pedig interjút adok neki. Ez volt a megállapodásunk, hát szeretném ehhez is tartani magamat. Mivel a harchoz nem értek, ezért igyekszem a szavak erejével elkerülni a csetepatét. /

(63 )

( Átváltottam E/1-be, hátha könnyebben megy az írás. A továbbiakban így folytatom a posztok írását. )

[Alva]

*Payne és Add --- 2900 augusztus 25.*


/Lapos pillák alól figyelem Paynet, semmi másra nem igazán figyelek, ezért kicsit meglep, amikor a Pofa az aurámba lép.
Figyeltem ugyan arra amit mond, de nem igazán tömörödöm vele. Amikor kinyújtja a kezét hátrább lépek egy lépést./
- Értem.
/Mondom kurtán. Mert megcsap hátulról egy hideg szélhullám, és emiatt nem érzem valami jól magam. Hiszen nem öltöztem át, maikor eljöttem otthonról, még mindig rajtam csak egy rövid sötétkék farmernadrág, egy futó-felsőre emlékeztető, a lapockát szabadon hagyó, de garbós fekete felső van. Egyetlen kiegészítő van -a jobb csuklómon-, a sulink kosárlabda csapatának emblémájával ellátott csuklóvédő. Lábbelim, egy egyszerű tornacipőből áll. Nem csoda, hogy fázom./
- Nem is tartozik magára, hogy mi van köztünk Payneval.
/Vetem oda félvállról a jövevénynek.
A falka szinte egyként kezd el nevetni, azon, amit Addeus mond. Nem csodálom egyébként, még én is elmosolyodok ezen. Bár a fanyar félmosoly jön elő, nem egy barátságos./
- Nagyobb biztonságban lenne, ha nem Payneval jött volna ide. Ezt a beszari szagot, meg tüntesse el, még nem is tettünk semmi olyant, amitől félnie kellene.
/Morrant egyet a többieknek, mire ők elnémulnak./
- Nem tőlünk kellene tartania, ha feltett szándéka Ulfriccal Payneval együtt találkozni!
/Tekintetét a laza testtartásban lévő nőre veti./
- Viszont addig sem árt valami védelem. Ha nem írod meg Alva sztoriját, akkor elkísérünk titeket.
/Belkam sokkal többet tud Payneról ezek szerint mint én. De miért kell védelem?/
- Kellemetlen lenne, ha a falkám egyik tajgáról ponyva kerülne ki a hírekbe.


{48}

[Payne Sodmactire]

*Add & Alva - 2900.09.25.*

- Nyugi cimbora, nincs semmi gond. Ez csak egy kis baráti civódás a viszontlátás felett érzett örömünkben. /somolygok fanyarul végighallgatva Add teljesen lehetetlen monológját. Dehát ez van, szegény gyerek nem tudhatja, hogy a békés megoldás nálunk nem mindig a legcélravezetőbb. Illetve minél erősebb vagy és ezt minél jobban ki tudod mutatni, annál több esélyed van a többiek megbecsülésére. Majd tanul. Reméljük./
- Hmmm nem is tudtam róla, hogy van köztünk valami. Majd informálj, mert ez elég érdekesen hangzik. /vigyorodok el, kissé csipkelődve, a figyelmem azonban a megszólaló farkas felé fordítom. Az illata erőteljes, tiszteletet parancsoló fanyar aromaként kúszik be az orromba. /
- Mint már említettem nem újságíróként jöttem. De legyen, van helyette új sztorim, a múltból jött barátunk személyében, szóval hogyha ennyire szívügyük, lássák, hogy az újságírók is tudnak segítőkészek lenni, nem írom meg Alva sztoriját. Mellesleg soha nem írok ponyvát. /mondom kissé elhúzva a számat, mintha már csak ennek a szónak a kiejtése is sértené az önbecsülésem.
Aztán még odafordulok Alva felé. Nem tudom tisztában van-e vele pontosan ki vagyok, vagy csak sejt valami, de úgy érzem jobb tisztázni a dolgokat./
- Nem életbiztosítás velem menni az Ulfric elé? Tény és való régen láttam a drága papát, de nem hiszem, hogy megölne mindenkit, aki a közelemben van, csak mert nem ültem itt az erdő közepén az elmúlt években. /nem tudom tisztában volt-e azzal, hogy Fehéragyar lánya vagyok, de minden esetre így tiszta a dolog./
- De azt hiszem akkor meg is egyeztünk, én nem írom meg a sztorit, ti meg jöhettek velünk, és mint egy nagy boldog kompánia meglátogatjuk apucit. /közlöm a hímfarkas felé fordulva, levéve a bőrkabátot és egy hanyag mozdulattal a vállamra vetve. Aztán a napszemüveget is leveszem és a kabátom egyik zsebébe süllyesztem. Ha esetleg mégis át kéne változnom sajnálnám, az egyik kedvenc szemcsim, noh meg a bőr se mutat jól a bundán. Persze így premier plánba előtűnnek a bandatetoválások, amiket még a fővárosban szereztem, de nagyon nem izgat a dolog. Még egy sanda mosollyal odavetem Addnak./
- Látod fiam, nincs min aggódni. Megyünk letudjuk a találkát, és még hátsón se harap senki. Tiszta haszon ez a nap. /azzal meg is indulok a többi farkas felé. Könnyed táncos léptekkel, ahogy a ragadozó cserkészi be a prédáját. Hallgatom a talpam alatt surrogó fű lágy hangját. Élvezem, ahogy a hideg szellő belekap a hajamba és fagyos csókot lehet a meztelen bőrömre. Aztán megállok a beszélő farkassal egy vonalban, de azért illedelmesen nem belemászva az aurájába./
- Részünkről akár indulhatunk is, ha nincs már itt más dolgotok. Mellesleg téged hogyan szólíthatunk? /fordultam a belőle áradó domináns illat felé. A szemem valószínűleg zavaróan egy nem létező pontra fókuszáló borostyánsárga káosz volt, amit felé fordítottam, de ez van. Én nem látok vele, ők tanulják meg nézni./

(53)

[Addeus Axcylius]

* Payne & Alva - 2900.08.25. *

/ Minő udvariatlanság. Egy barátságos kézfogást visszautasítani. Bár, Ö tudja. Lassan leengedem a kezemet, miközben majdnem képen röhögöm, amikor közli velem, hogy semmi közöm ahhoz, hogy mi húzódik Payne és ő közte. A sérüléseim miatt, végül nem ül ki arcomra a torz grimasz, így talán megúszok egy tökön rúgást. Végül mégis válaszolok a megjegyzésére. /
- Bizonyára félreértett, engem hangyányit sem érdekel, hogy mi van Ön és Payne között. Az sem érdekel, hogy Ön kicsoda. Egy név, egy nő, meghúzódva az ismeretlenség és bizalmatlanság ködében. Ha valaha akarni fogok kegyedtől valamit, majd jelzem.
/ Amikor Payne arról beszél, hogy nyugodjak meg, csak finoman bólintok. Éppen most mutattam ki a fogam fehérjét, bizonyítván, hogy az a tény, hogy féltem az életem, nem egyenlő azzal, hogy félős lennék. Szavaim minden bizonnyal felvilágosították Alva kisasszonyt, hogy kézfogási igényem a békés szándék jele volt. Amikor a falka nevetni kezd szavaimon, finom váll vonás a válasz. Nekem ők senkik és semmik. Nincsen érdekem ahhoz, hogy kicsit is kedveljenek, vagy elfogadjanak. Egyetlen célom van egy ilyen degenerált világban, ahol ezek a barmok élnek. Nyugodtan, békében élni. Az valószínűleg senkinek sem tűnt fel, hogy habár kiröhögtek, a vezetőjük azt ajánlotta fel, hogy elkísér bennünket az Ulfrichoz. Nem pedig azt, hogy hamburgert farigcsál a seggünkből. Úgy tűnik, ezek a vérfarkasok hülyébbek, mint hittem. Szemernyi érzékük sincs a dolgok szavak által történő elintézéséhez. Amikor az alfa beszarinak nevez, felé fordítom ocsmány képemet. /
- Tehát úgy véli, beszari dolog volt Paynevel eljönni a számomra biztonságosabb H'Sekiratból, ide Blossxba, ahol könnyedén hamburgert csinálhatnak a seggemből?
/ Ehhez nem fűzök többet. Döntse el maga a csökött agyával, hogy mennyire vagyok beszari. A bátorság nem csak abból áll, hogy egy rakás izomagyú barommal körülvéve, merek keménykedni. Bátorság úgy felszólalni és kiállni magunk mellett, hogy közben veszélyben az életünk. Bátorság, egy erőfitogtatásra épült kultúrának tagjait lebeszélni arról, hogy egyébként előnyben lévő csapatukkal, fasírtot csináljanak egy nőstényből és egy alakváltásra még a szó legszorosabb értelmében képtelen, harchoz egyáltalán nem szokott hímből. Ha én ezt veszem alapul, akkor eme falka vezére most csinált magából és csapatából hülyét. Függetlenül attól, hogy én vagyok olyan őrült, hogy megpróbálok lebeszélni valakit arról, hogy esetleg bántson engem vagy Paynet. Amikor az Ulfric elé állásról szól, ismét csak nem tudok vele mit kezdeni. /
- Erősen kétlem, hogy az Ulfric ne lenne elég bölcs ahhoz, hogy felismerje, egy gyenge tag elpusztítása nem fogja megerősíteni a hatalmát. Könnyű úgy győzedelmeskedni valaki felett, hogy az érdemben képtelen megvédenie magát. Beszariságomra tett megjegyzését, vitassuk meg egy későbbi alkalommal. Amikor az Önök kultúrájához méltó módon leszek képes arra válaszolni. Addig azonban haladjunk, az Ulfric ítéletét és reakcióját, pedig hagyjuk meg az Ulfricnak. Biztosan bölcsen fog eljárni.
/ Majd Payne felé fordulok. /
- Köszönöm.
/ Ezzel le is zárnám aprócska beszélgetésünket itt, eme kerek erdő kellős szélén. Aprócska előadásom után mindenki úgy dönt ahogyan akar. Nincs szükségem egyikük megbecsülésére sem. Gondolnak amit akarnak. Az se érdekel túlzottan, ha soha többet nem találkozok az itt jelen lévő személyekkel. Elvégre én egy idegen vagyok közöttük. Nem várhatom el senkitől, hogy szeretgessenek. /

(64)

[Alva]

*Payne - Add --- 2900.08.25.*


/Lesajnáló tekintettel nézek a jövevényre. Minden egyes szava egyre lejjebb és lejjebb csúsztatja magát egy láthatatlan gödörbe. Nem tudom Belkam miért ragaszkodik ahhoz, hogy elkísérjük ezeket Ulfrichoz. Ha már ennyire kellemetlen egy alak ez a csúf pofa akkor, meg miért?
Fújok egyet az orrommal, majd vissza alakulok farkas alakba. Nincs kedvem ezzel a majommal beszélgetni, és az ő érdekében jobb ha nem figyelek arra amit mond.
Hófehér bundám itt nem olvad bele a környezetbe, mert már nem annyira szép és tiszta a kapu közelében a táj, mint az erdőben, vagy a réten volt.
Belkam sem nagyon foglalkozott a hirtelen bunkóvá vált pofával, inkább Payneval foglalkozott. Most legyek emiatt is féltékeny?/
- Szólíts Belkam. A falkám többi tagja meg Cody, Zora, When, Goukan, Glen és Veronov.
/Mutatja be elsőként a lányokat, majd a többeket sorba, ahogy felállnak körülöttünk./
- Hamarosan megfog változni az idő, így jobb ha hamar végzünk ezzel a pofavizittel.
/Szólal meg halkan Goukan. A mondanivalóját inkább Nekünk, mint Payneéknak intézi./


{49}

[Payne Sodmactire]

*Add & Alva - 2900.09.25.*

/Egyszerűen csodás, habár még a végén prüszkölni fogok a sok puskaportól, ami itt kering a levegőben ezek között. És még azt hittem csak engem nem bír Alva kisasszony, de úgy látszik szegény szerencsétlen Addnak sincs több szerencséje vele, mint nekem. Noh se baj, nem is vele kell nyaliznunk, ez a találkozás csak egy szerencsétlen véletlen./
- Hagyd a dolgot Add. /nyúlok ki a fiú szívdobbanásainak irányába és a kezem a vállára téve próbálom lecsitítani, mielőtt még jobban felkapja a vizet, vagy még több olyat mond, amit a farkasok nem komálnának.
Aztán azonban Belkam szavaira hegyezem a fülem. Meg a fűszálak lágy rezdüléseire és a finom széllökésekre, amik a megmoccanó farkasok illatát hozzák el hozzám. Erősen koncentrálok, a neveket illatokhoz, szívdobbanásokhoz, elhelyezkedéshez próbálom kötni és jól elraktározni a fejemben./
- Üdvözöllek titeket. /biccentek udvariasan, amikor végzett a bemutatással. Egyesek szerint csak egy firkász vagyok, de anyám azért jól belém verte az illemet, habár igen-igen ritkán élet ezzel.
Ennyi is volt a nyalakodás nyújtózva egyet előreléptem a megszólaló felé, jelezve, hogy felőlem indulhatunk, majd szóban is nyomatékosítottam a dolgot./
- Akkor induljunk is, minél hamarabb ott vagyunk, annál előbb mehet mindenki a dolgára.
/És meg is indultam a Bloox felé vezető ösvényen. Rég jártam erre, de az útvonal a fejembe égett, amikor remegő lábakkal először tettem meg ezt az utat. Ezt az utat ami egy soha nem ismert hazába vezetett./

(54)

[Alva]

*Payne*


/Nehézkes sóhajjal indulnék meg a társasággal, de hirtelen megcsörren a személy-hívom, és mivel a bátyám jelző hangja ciripel, így kénytelen vagyok felvenni./
- Bocsi srácok, ezt el kell intéznem.
/Belkam csak bólint, a többiek meg lehuppannak, hogy akkor ők márpedig nem mennek sehova. Imádom ilyenkor őket!
Felveszem, majd beleszólok a készülékbe.
Hamar megtudom, mit is szeretne kedvenc testvérem, és sajnos bármennyire is szeretnék a falkával több időt tölteni, hajlok rá, hogy segítsek Anadesnek.
Hangos bólogatás után összecsukom a szerkezetet./
- Ne haragudjatok, de most el kell mennem. Nem tudok Veletek tartani.
/Nézek Belkámra és a többiekre./
- Anades megkért valamire, amit jobb ha minél előbb megcsinálok.
/Hallom a kellemetlen horkantásokat, és Belkam megnyugtató hangját./
- Rendben. Menj csak. Majd később találkozunk megint, amikor már ránk érsz.
/Egy apró morgással ad jelet a többieknek, akik talpra is állnak a parancsra./
- Menjünk.


{50}

*Köszönöm Payne a várakozást, azt hiszem Addnak majd akkor folytatom, ha vissza tért. Szabad van Te is, ha gondolod.*

[Alyara Nirois]

[2900. augusztus 31., kedd]

- Polimetron - Bloosx /hallatszik, amikor a semmiből összeállva előlépek a kapuból. "Figyelj arra, hogy a határvadászok tudják ki vagy és kit keresel" hallom Fenrir szavait, így az első dolgom az, hogy megálljak a kék fény előtt, s megvárjam, hogy egy farkas előkerüljön.

Egy ismerős bunda hamarosan feltűnik a közelben, nem tart soká, míg Kalin két lábra áll előttem. Egy laza kézmozdulattal üdvözöl./

- Fenrirhez jöttem /mondom neki, mire ő szó nélkül visszaalakul farkassá, s valamiféle üvöltést hallat. Gondolom ezzel jelzi, hogy én nem az a fickó vagyok, akitől tartanak. Miután jelzett, még rám néz, aztán elfut az erdő felé. Nem várom el tőle, hogy tovább pazarolja az idejét énrám.

Miközben végigvonulok a sátorvároson, azt az utat követem, amit asztális síkban is megtettem. Igyekszem nem túl nagy feltűnést kelteni, de valljuk be: ez egy kicsit lehetetlen feladat az arcomat borító minták és a vállamon ücsörgő sárkány miatt. Tóbiás szerencsére viszonylag nyugodtan viselkedik, bár kíváncsi természetét nem tudja teljesen legyűrni, folyamatosan szagolja a levegőt, fejével ide-oda kapkod.

Egy hosszú menetelés után végre megérkezem Tamás sátrához./

(216)