Titkos barlang

[Caridwen]

Viszonylag messzebb a várostól, ám a teleportkapuhoz kissé közelebb mélyen megbújva a növényzetben, van egy keskeny bejárat, ami jó mélyen levezet a föld gyomrába. Odabent mindig kellemes a hőmérséklet, a téli időben enyhe a nyáriban pedig kellemesen hűvös.
Különös ragyogó kristályok találhatóak odalent és egy hatalmas tiszta vizű tó is. Az állatok valamiért messziről elkerülik ezt a helyet, mintha tartanának tőle... Így még a medvéktől és egyéb rémektől sem kell tartani itt.

[Caridwen]

*Zair - előzmény*

/Amikor megérkeztek a barlang szájához és kérdezősködni kezdtek, akkor csak meglepetten pillant rád./
- Hogy hová? Hát biztos helyre! Azt mondtad nem akarsz ott beszélni a fősugárúton, tehát úgy gondoltam valami nyugalmasabb helyre szeretnél menni... Vagy nem így van? /néz rád zavartan./

- Odabent vannak a gyógyfüveim, amikkel el tudom látni a sebed, és vannak fekhelyek is. Egy másik sebesült is itt van nálam pár napja, az ő sérülései borzasztó súlyosak voltak... Ráadásul ő is olyan, mint te a múltból jött. Sőt, ismerek még valakit, ha gondolod elhozom őt is ide és beszélhetsz vele... /mondja lelkesen majd kissé bizonytalanabbul pillant rád./

- Akkor bejössz? /Ha követed, akkor megindul lefelé, szépen nyugodtan ereszkedik alá. Jó sokáig kanyarog a szinte útvesztőnek tűnő folyosókon egyre mélyebbre és mélyebbre a világító kristályokkal övezett úton. Végül jó egy óra kavargás után érkeztek meg egy öblösebb barlangba. ez a hely egészen barátságos, világító gömbökkel van díszítve, és jó öt ágy is le lett hozva ide.
A lány azonban az egyik szekrénykéhez sétál, és abból vesz elő mindenféle füveket. Ha hagyod neki bekötözi a sebeidet mindenféle növényekkel és krémekkel, majd tiszta gézzel átköti./

- Kész is, mostmár csak idő kérdése és tökéletesen rendbe jössz. Addig is ülj le és pihenj egy kicsit, a lányt ne zavard, had pihenjen. Int az egyik ágy felé, ahol sok-sok gézzel bekötözve egy nő pihen.


Ha nincsen már hozzá más kérdésed, akkor elköszön tőled, majd elmegy, hogy elhozza neked azt a férfit, aki állítása szerint szintén a múltból jött és tud majd neked válaszolni az olyan kérdéseidre is, amikre ő nem./

[Naarozair]

/ Nem tudja felfogni, hogy valakinek egy barlang jelenti a biztos helyet. Az erdő biztosan tele van vadállatokkal, akik csak arra várnak, hogy lecsaphassanak egy gyenge áldozatra. Az arcára kiül a tanácstalanság, hogy mit tegyen ebben a helyzetben? Fogalma sincs mi várja odabenn, mert egyenlőre csak a sötétséget látja. /
- De igen, azt hittem egy lakásba viszel. Nem hittem, hogy neked egy barlang a lakhelyed. Hogyan tudsz itt megélni? / Érdeklődik a másiktól finom hanggal. Felfigyel a másik szavaira, hogy megemlít egy sebesültet.
+ Mennyire lehetnek komolyak a sérülései? + Kíváncsi lesz, ami segít abban, hogy meginduljon Fehér Tappanccsal minden szó nélkül. Ráadásul a bizonyos sérült szintén a múltból jött. Kiváló alkalomnak érzi, hogy elbeszélgessen egy hozzá hasonló emberrel. A sötétségben való haladást, nehezebb megjegyezni ezért jobban figyel a lépéseire. Nagy helynek számít, mert egy óra kavargás után érkeznek meg./
- Köszönöm. /Ennyit mond, mikor a másik a sebeit látja el. A nyugtalansága elmúlik, mert nem kellett csalódnia a hölgyben. Bekötött kezét a zsebébe dugja, majd a következő szavak jutnak az eszébe./
- Nem fogom zavarni a lányt, azt az alakot pedig várom. / Útjára engedi, azonban egyedül nem bír sokáig egy helyben ácsorogni. A fémeket messze elkerüli, közben felméri alaposan a helyet.
+ Éhes vagyok! + Megkordul a gyomra, viszont nem mer más tulajdona között keresgélni. Nem szeretné a bizalmat eljátszani, sem pedig korán ellenségeket szerezni. Barátokra van szükségre, vagy legalábbis támogató személyekre. Vizsgálódása közben odaérkezik a sebesült nőhöz és ránéz.
+ Téged jól ellátott valaki. + Mormolja magában a szavakat. /

(7)

[Nymloth Dracarys]

*Zair*

/Kavargó emlékek és régi álmok... minden olyan bizonytalan... A belsőmben mintha őrjítő bíborszín lángok perzselnének fel mindent. Menekülök a tűz elől, elfutnék messze, de az utolér engem, a lángok azonban nem égetnek, sőt úgy érzem köztük, hogy otthon vagyok.
Lenézem a lábaimra a karmos mancsba végződő óriási hófehér mancsokra. Tudom, hogy házakat vagyok képes szétzúzni pusztán a súlyommal, de mégsem teszem, egy harcos nem tesz ilyet...
Eszembe jutnak az életek, amiket átéltem, az alakok, amiket viseltem... Mégis a kardom az, ami a világhoz köt, a fegyver, amit a mesteremtől kaptam, amivel együtt visszakaptam az eddig nem is létező becsületem.
Zaklatott sóhajjal ébredek föl az álomból. A sebesüléseim amiket az "apámtól szereztem még mindig szörnyen sajognak, pedig az a kedves farkaslány mindet jó alaposan bekötözte és már ki tudja mióta gyógyulgatok itt a barlang kellemes nyugalmába.
Óvatosan ültem fel, szükségem volt a kardomra, hogy a valóság ismét valósággá váljon. A hosszú hófehér tincsek velem moccantak, ahogy felültem és zavartan kisimítottam őket bepójált arcomból. Meglepődve néztem farkasszeme a gyönyörű férfival. Most éppen ametisztlila szemeim enyhén elkerekedtek és ha nem lettem volna ennyire gyenge és sebesült, már régen támadtam volna. Most azonban csak összeráncoltam a szemöldököm, majd kérdőn néztem rá./

- Te meg ki vagy? /tettem fel végül a millió dolláros kérdést. A hangom kicsit gyengécske volt, de egészen tisztának hangzott, aminek azért örültem. Közben alaposan végigmértem a fickót, de nem mutatott semmi támadó szándékot, sőt, még fegyvert sem láttam nála, így egy kicsit megnyugodtam, habár jól tudtam, hogy vannak olyan emberek, akik pusztakézzel is legalább olyan veszélyesek, mint más fegyverrel./

(78)

[Naarozair]

/ Sóhajra lesz figyelmes, ezért lenéz az ébredező nőre. Csodás teremtéssel van dolga, azonban egy szót sem mond neki. Farkasszemet néz vele egy kis ideig. A testtartásából amit rövid időre felvett, úgy véli támadó jellegű, viszont ahhoz nincs elég ereje, hogy ugorjon. Elhangzik a kérdés és elfordul a másiktól, hogy ne zavarja. Bunkónak hat a modora, közben arról van szó, hogy Fehér Tappancs szavait megfogja. A beteget hagyja pihenni, így nem szól hozzá. Távolodik a másik ágyától viszont félúton megáll és visszapillant rá.
+Mit tegyek? Hagynom kellene pihenni. Sosem fog meggyógyulni, ha zavarom. + Messzebb sétál és ott megáll a helyén. Felnéz a plafonra és gondolataiba temetkezik. Összeszedi az emlékeit a boltról és találkozását a kislánnyal, aki végül ellátta a sebeit. A megtett út és a teleportkapu használata szintén ott kavarog benne. Rápillant a sebesült teremtésre és a szemeiben őszinte kíváncsiság csillan meg. /
- Valaki vagyok. / Árulja el a jelenlegi állapotát, mert új magáról keveset tud. Naarozair a neve, emellett látó. Sidhének szólította a kis hölgy és ráadásul a fémektől irtózik, ami mellett kifejlődött a fémnek az érzékelése. Ez édes kevés. Magát meglepve közelít a másikhoz lassan, közben szemei végig a nőt figyelik./
- Több szót nem érdemes kiejteni. Pihenned kell. Tartalékold az erődet. / Ennyivel tudja le a szépséget és élesen elfordul, hogy távolabb találjon nyugalmat egy ágyon. Felfekszik rá és a sérült kezét kihúzza a zsebéből. Nem bántja, hanem méregeti egy darabig. /


(8)

[Nymloth Dracarys]

/Először megdöbbenek, aztán pedig szépen lassan, ám annál is határozottabban kezdek dühbe gurulni....
+ Mi az, néma ez a fickó, vagy csak engem nem méltat szóra se?! +
Moccannék, de erre éles fájdalom hasít az oldalamba ott, ahol a másik fehér sárkány karma belemart. Veszek egy mély levegőt és meditálni próbálok, kizárni a tudatomból a fájdalmat, valami másra koncentrálni. Elvonulni arra a helyre, ahová harc közben érkezek meg, amikor eggyé válok a fegyveremmel és nem létezik a tudat, ami a fegyvert forgatja, hanem a kard viseli a használóját....
Végül sikerül és a fájdalom elillan. És jelen állapotban az sem tud felidegesíteni, hogy milyen őrültségeket beszél ez a furcsa idegen. Habár bevallom, az a részem, akit Tatjanának hívtak valamikor jelentős kísértést érez rá, hogy jól beverje a képét, vagy oroszul az arcába káromkodjon.... De végül csak fölállok. Nem megy túl könnyen, a lábaim egyrészt megint újak, és habár örömmel konstatálom, hogy hosszabbak a szokásosnál...
+ Ágyő 150 cm! Végre a szokott magasságom felé haladok!! +
Azért még a magam 170 cm-e sem a teljes boldogság, plusz most valahogy szokatlan is. Azonban ezzel nem törődök, a kezem automatikusan az ágyam alatt heverő katanámért nyúl és amikor a markolat a kezembe simul máris sokkal jobban érzem magam, mintha ismét egész lennék. Így sétálok oda az ágyon fekvő és a kezét babusgató férfihez. A szemem résnyire szűkül, de amikor megszólalok a hangomban már nyoma sincs fájdalomnak, habár a magabiztosságom látszatát erősen rombolja a temérdek kötés, ami a testem borítja, de ezzel most nem nagyon törődök./

- Nos most jól figyelj rám barátom, mert többször nem fogom elmondani! Ha valaki megkérdezi ki vagy, akkor illik bemutatkozni! Csak azért mert olyan csinos a pofikád, még nem kell úgy kezelni másokat, mintha itt sem lennének! /kapom fel egy kicsit a vizet. Gondolatban megszidom magam, a mesterem most biztos nem lenne büszke rám, azonban a távollétében a másik húsz évem domináns jellemvonásai azért hajlamosak előjönni./
- Tehát lennél kedves bemutatkozni, ahelyett, hogy ott szenvedsz magadban? Ki vagy? És hogy kerülsz ide? A farkaslánnyal jöttél?

(79)

[Naarozair]

/ Nem figyeli a nő mozgását, hogy az ágyról felkel. Nem tudja milyen veszedelem vár rá, mikor a sérült nő a fegyverrel közeledik. Gondolataiba merül, ezért a fém érzékelése háttérbe szorul. A keze nagyobb figyelmet kap mikor egészen közelről és cseppet sem kedves hangnemben szól hozzá. Ijedten néz a pengére mint valami gonosz tárgyra. Elhúzódik távolabb a nőtől, közben szemei mindvégig a megjelenését figyelik./
- Már mondtam, valaki vagyok. Össze vagyok zavarodva./ Lép fel meglepően határozott hangon. Ha már őt piszkálják, akkor visszapiszkál egy kicsit beszéddel, mert mást nem tehet./
- Attól mert csodás alkatod van, nem biztos ismerkedni akarok veled. Főleg akkor mikor minden új számomra itt. / Parázslanak fel szemei, majd feszülten várja a hatást. A nő viselkedése hergeli mindenképpen ezzel a kérdőre vonással, azonban biztosan nem fogja megosztani egyből élete nagy eseményét a nővel. Felemás szemei méregetik a nőt erősen, közben ugrásra készen állva./
- Nem ide való vagyok, és... / Most esik le, hogy mit akart kimondani. Elcsámcsog magában ezen a farkaslány dolgon, míg végül úgy dönt elmeséli amit tudnia kell a másiknak. /
- Igen, a farkaslánnyal jöttem mert a kezem megsérült. H'Sekiratban találkoztam vele. Ő elhozott ide és itt vagyok. / Ezzel bőven elmondott minden eddigi eseményt. Sikerül közben halványan lecsendesedni. Lelki csatájában ott jár, hogy mi legyen vele? Vegye magára az új személyazonosságát és úgy mutatkozzon majd be vagy a régit és a régi nevével? /
- Jobb ha magamra hagysz.

(9)

[Nymloth Dracarys]

/Nos őszintén meglep, amiket a sidhetől hallok és ez segít is visszanyerni valamelyest a higgadtságom. Most a tokjába raknám a fegyverem, de mivel az az ágyamnál maradt így továbbra is csak annyit teszek, hogy lazán a föld felé tartom. Eddig sem fenyegettem őt vele, egyszerűen csak nekem volt szükségem a tapintására, hogy megnyugtassa kissé szétzilált idegeim.
Mire végighallgatom a fickót, aki még mindig nem mutatkozott be már sikerül teljesen visszanyernem a higgadtságomat. Könnyeden leülök a földre, ami annyira nem vészesen hűvös, így teljes békével ücsörgök ott. A katanát megtámasztom a combjaimon és szinte egyensúlyozok vele, élvezem, ahogy a kristályokból előtörő fények táncot járnak a borotvaéles pengén. Rövid merengésem után felnézek bele a sidhe különös felemás szemeibe./

- Nos rendben, kezdjük az elején. Ha nem akarsz bemutatkozni, hát megteszem én. A nevem Nymloth, Nymloh Dracarys, de már vagy három másik nevem is volt, sőt három másik testem is, és lassan már azt sem tudom ki is vagyok jelenleg. Ezért kérlek nézd el nekem a hirtelenségem, de a régi beidegződések még visszajönnek.
/Itt tartok egy rövid szünetet, hogy végiggondoljam amiket mondott és próbáljak annyira diplomatikus lenni, amennyire egy magamfajta harcosól telik./
- Nos azt pedig hogy értetted, hogy új vagy itt? /kissé félrebillentett fejjel kérdezem meg. / Te is a múltból érkeztél? Csak mert akkor értem miért vagy ennyire elzárkózó... engem is megrémített ez a világ elsőre.
/A csodás alakomra való megjegyzést egyszerűen figyelmen kívül hagyom, mert én aztán teljesen tisztában vagyok ez mennyire relatív, ráadásul soha nem is érdekelt hogy nézek ki, én az első és eredeti kigyúrt orosz testemben is jól elvoltam, habár most visszatekintve elég szánalmas egy élet volt az.../
- Minden esetre ha tényleg pihenni akarsz magadra hagylak, nem szeretek zavarni, de ha csak valami önmarcangoló butaság miatt akarsz elküldeni, akkor szerintem arról jobb, ha mihamarabb leteszel. Ez a század elevenen felfal, hogyha nem szokod meg hamar! Higgy nekem! /mutatom meg én is a bepólyált karomat./

(80)

[Naarozair]

/ Sikerül talán kicsit észhez téríteni a hölgyet, hogy ne legyen annyira ellenségeskedő. Fél győzelemként könyveli el, azonban tisztában van vele, hogy bármikor nekiugorhat. Nézi a másik mozdulatait és tapodtat sem veszi le róla a szemét. Nem tud megbízni a benne. Bemutatkozik neki a hölgy, de amit utána hall attól csak furábban néz rá.
+ Három teste volt és három neve? Ez meg hogyan lehetséges? + Rádöbben, hogy ezt az új világot még szokni kell. Tele van újdonságokkal, amik felfedezhetőek, sőt fel kellene őket fedezni, mert különben egy idő múlva ez a lehetősége elúszik. /
- A múltból érkeztem. / Hangja távolinak hat, mintha rövid időre visszatért volna a múltjába. Megmártózik a régi érzésekben még utoljára. Hallgat, azonban közben látszik az arcán a mély gondolkodás, amely barázdákat húz homlokára. Elengedte az emlékét, a kulcs már Fehér Tappancsé. Amire halványan és bizonytalanul dereng fejében, azt becsomagolja elméje egy kis pontjába. Kínos csend telepszik le közéjük, közben új személyén dolgozik. Van egy név, egy fajnév és a hatás amivel másokra hat. Az eddigi megismert dolgaiból építkezik. A csendet aztán kecses határozott mozgása töri meg, hogy szembeforduljon a nővel. Lenéz rá, ahonnan már nem egy bizonytalan alak figyel rá. Bár törékeny ez az új személyisége, az idők során teljesen megszereti új önmagát./
- Naarozair a nevem, a látó. / Úgy véli a tükör nem véletlenül írta neki. Sárkányszeme erre a pillanatra várt. Nymloth most közelről láthatja, ahogy a topáz-kék szem működésbe lép egy egy kicsit. Nincs benne szelídség, csak hátborzongató jéghideg ridegségével. Most érzi valamennyire különös szemének működését. Néz át a tárgyakon, azonban pár pillanat múlva jámborrá változik vissza./
- Csúnya sebeid vannak a kötések alatt. Te jobban megérdemled a pihenést. / Egy kis pír jelenik meg arcán, hogy bizonyítsa valami olyat látott amit nem kellett volna./
- De maradj nyugodtan, engem nem zavarsz.

(10)

[Nymloth Dracarys]

/Csak mosolyogva biccentek, amikor végre hajlandó kinyögni, hogy igen, valóban onnan jött ahonnan én, a 21. század mocskos pereméről.
+ Nah jó úton haladunk, már nem olyan szégyenlős a fiú! Talán a végén még a nevét is hajlandó lesz elárulni... +
Amikor szembe fordul velem, akkor ismét felfigyelek a különös szempárra, ami úgy vonzza magához az ember tekintetét, hogy még az aranyszínben ragyogó tincsekről is elvonja a figyelmet. Nézem, ahogy megvillan az egyik szeme, akár egy húsbörtönben örök kárhozatra ítélt csillag és a kíváncsiságom ismét feléled. Rövid utam során sidhebe még nem futottam bele és sokkal különösebbek ezek a lények, mint amit hallottam róluk, még úgy is, hogy ő nem született sidhe.
Az ovis átnézünk a ruhán dologra csak elmosolyodom. Most játszhatnám a szende szüzikét és kapdoshatnám a kezeim, vagy berserkerbe váltva neki is ugorhatnék feldarabolva őt a katanával, mert biztos vagyok benne még ilyen állapotomban is sikerülne, habár fegyvertelen ellenfélre nem támadok, ezt így kívánja a becsület. Nah de ott tartottam, hogy soha nem szerettem a színjátékokat. Legalább megtudtam mi a képessége.
+ Habár elég különös képesség hogy átlátsz valaki ruháján... egy kamasz szuperhősnek még csak-csak elmegy, noh de egy isteni hatalommal rendelkező meselénynek? Persze én nem ítéllek meg fura kapu, aki idehoztál minket, nekem aztán mindegy....+
Végül csak enyhén felvont szemöldökkel szólalok meg, habár a hangom inkább viccelődő, mint komoly./
- Noh de kérlek! Úgy gondolom, ami a ruhám alatt van, az csak rám tartozik. /mosolyodok el, közben a kezem mindenféle mintákat rajzol a katana pengéjére./
- De mellesleg ne aggódj, már határozottan jobban vagyok, ennyivel már megbirkózok. Volt egy kisebb atrocitásom egy sárkánnyal, szóval azt hiszem ahhoz képest még elég jól is jöttem ki ebből az egész helyzetből. /vontam meg a vállam. Majd mivel nem akartam erről többet beszélni, úgy gondoltam próbálom még jobban feloldani a fiú hallgatását. Jó játék volt, és régen nem beszélgettem már senkivel, egészen kezdett felfalni a magány./
- És mit gondolsz eddig erről a századról? van már valami terved, vagy ötleted mihez kezdesz itt?

(81)

[Naarozair]

/ Mosolyogni látja a nőt, ami kicsit meglepi mert nem nézte ki a másikból. Hallgatásba temetkezik, hogy a gondolataival foglalkozzon, és rájön a legjobb dolog az, hogy a múltat ott hagyva itt kötött ki. Van újdonság ebben a világban, és a hölgy a modorával megnyerte a férfit. Egyre inkább kezdi megkedvelni Nymlothot, azonban ennek még nem ad hangot. Elkezdi megismerni magában az új énjét, ami akár lehet egy szívtipró is. A másik vicces megjegyzésére elmosolyodik és a következőket válaszolja. /
- Ha nagyon zavar a tény, hogy meglestelek, akár egyenlíthetem a számlát./ Enyhén céloz a vetkőzésre, majd az első mosoly megjelenik az arcán. Megnyerővé varázsolja kisugárzását, közben még hozzárakja az előbbi szavakhoz. /
- Még keveset tudok magamról és képességeimről. Az idő során talán kiélesednek és fejlődnek ezek a képességeim. Egyenlőre azt tudom, hogy sokan felnéznek rám, átlátok tárgyakon néha. Érzékelem a fémet, azonban nem foghatom meg mert megsérülök./ Kicsit elszólta magát, ám szavaiból érződik hogy megbízik végre a másikban. Leül a nő mellé a földre, elnézi a másik rajzait, mit katanára ír. A kérdéseire a végén nyugodtan válaszol./
- Először érdekes, hogy egy farkaslány az aki elhozott ide, hogy utána egy ilyen szép nővel találkozzak mint te. Érdeklődő alkat vagyok, így kíváncsi leszek még mit tud mutatni nekem ez a világ. Ahhoz nincs ötletem, hogy mihez kezdjek. Még csak ismerkedem új hazámmal. / Szándékosan mondja ki a szavakat, mert hazamenni már nem akar. /
- Ha kicsit jobban megismerkedek vele, akkor biztosan mondhatok valamit a jövőmmel kapcsolatban. / Elhallgat, közben a szemei belenéznek a másikéba. /
- Először azt hiszem kell neked egy kukkoló aki elől nem bújhatsz el. / Mondja viccesen egy kicsit. /
- Meg egyedül nem jó kalandozni. Ha benne vagy akkor követlek és segítek neked. Már ha benne vagy a dologban.

(11)

[Nymloth Dracarys]

/Kissé döbbenten pislogok az arany sidhe-re, nem úgy, ahogy egy sárkányhoz illenék, hanem inkább afféle őzike néz a kocsilámpa fényébe, mielőtt elcsapnák. De hamar levakarom a döbbenetet a képemről és csak nevetve csóválom meg a fejem./
- Nagyon nemes a felajánlás, de jelen pillanatban megvagyok így is. /mondom tovább nevetve. Jó bevallom nagyon megnyerő a kisugárzása, van valami ragyogóan csodás az egész megjelenésében és fellépésében, de én azért elég régen kinőttem már abból a tinédzser fruskaságból, hogy egy csinos mosollyal el lehessen varázsolni.
Az már jobban érdekel, amit ezek után mond. Nem tudom sokat az ő fajáról és mindig szeretek új dolgokat tanulni. Szépen elraktározom az információkat, hátha még szükségem lehet rájuk majd később, de egyenlőre csak néhány apróságot teszek hozzá./
- Nos hidd el nekem, biztos lehetsz benne, hogy fejlődni fog a képességed. Én nem vagyok még itt olyan régóta, de máris sokat fejlődtem. Szerintem a te hatalmad is túlnő majd azon a szinten, hogy beless az emberek ruhája alá. /mosolygok.
+ Jó, tudom, lépjünk tovább! De ezeket a poénokat egyszerűen nem lehet kihagyni! Nem bírok nem kacagni a kamaszok álma képességen! +
Magamban még derülök egy sort, azonban amikor meghallom a végső szavait egy kis komolyság is szivárog a vidámságomba, sőt határozottan meglep, elvégre még alig öt perce ismer, és kezdetben olyan barátságtalan volt amennyire csak lehet... most meg velem akar kalandozni!
Zavartan túrok bele hosszú fehér hajamba +ezt majd le kell vágnom, vagy befonnom, vagy valami, mert borzasztóan kezd idegesíteni!+ aztán úgy szólalok meg./
- Persze, elsőre senki nem tudhatja mit is akar, csak nem tudtam pontosan mennyi ideje is vagy itt. Nooos hidd el, túl nagy vagyok én ahhoz, hogy bárki elől is elbújhassak. /nevetek fel ismét, ahogy eszembe jutnak a szinte kráterszerű árkok, amiket a földben hagyott a becsapódásom sárkány alakomban. /
- Minden esetre ha akarsz velem tarthatsz, habár igazából én sem tudom mit szeretnék kezdeni magammal. Eddig csak túlélni próbáltam itt, még én sem ismerem annyira ezt a világot. /mondom szinte bocsánatkérően./

(82)

[Naarozair]

/ Mikor hallja Nymloth-tól, hogy nem akar a felajánlással élni akkor elmosolyodik és a következőket mondja ki. /
- Te tudod, az ajánlat erre az alkalomra érvényes. Máskor nem áll az ajánlat. / Természetesen elneveti magát mint a nő, mert gondolja ennyivel nem tudja megnyerni magának. Tisztán érzi, hogy Nymloth áll most a legközelebb a szívéhez, de még cseppet sem mondaná barátjának ilyen hamar. Ha már elárult magáról, egy jó pár dolgot úgy érzi megkérheti a másikat, hogy meséljen neki megélt eseményeket. Természetesen magához híven, nem egyből kérdez rá, hanem végletekig keresi hozzá a megfelelő szavakat, hogy nem érezze a másik, hogy faggatózni szeretne. /
- Nymloth./ Szólítja finoman a bájos szépséget a nevén, közben keze kinyúl a másik közelebbi vállához és sidhe könnyen ráteszi. Finoman kivitelezett mozdulat, majd íriszei belenéznek a másikéba. Kinyúl a a másik kezével és finoman a rakoncátlan tincseket a másik füle mögé hajtja, már ha engedik neki a mozdulatot. Ekkor érzi, hogy a nőben elért biztosan valamilyen hatást, így rátér a lényegre. /
- Mesélnél nekem, hogy eddig te mit tapasztaltál meg? / Lágyan kérdezi tőle, hogy utána még jobban meglepje a katanás kisasszonyt. /
- A mai nap kerültem ide. / Sidhe véréhez képest, vagy talán a túlzott merészsége okozza a következő lépést, mert a kezét a nő ajkaira teszi./
- De ha megkérhetlek, a múltam legyen tabu. Úgy a te múltad is az. / Ha a nő jelét mutatja annak, hogy megértette, akkor elveszi a kezét a szájáról és folytatja a szavakat./
- Ha te sem vagy tapasztalt, akkor össze kellene fognunk. De ne higgy az erőszak hívének, ha jobban szeretsz magányos női harcos lenni én nem foglak vissza. Akkor külön utakat választunk és reménykedünk, hogy egy nap újra látjuk a másik arcát. / Sóhajt egyet és pihen kicsit a beszédével. Úgy tűnik a nőnek több huncut tincse van, azokat rendezi szépen. /
- Én úgy gondolom, nem mindig az erőszak a megfelelő módszer a túlélésre. Össze kell fogni és közösséget alkotni. Két ember agya még is több mint egy emberé. Több ember különböző gondolkozással a legmegfelelőbb. Több megoldás közül kiválasztani a legjobbat. / Nem sóhajt beszéde végeztével, ha eddig nem fogta meg Nymloth-ot a beszédével, akkor ezután sem fogja. Feláll a helyéről és kihúzza magát, és talán ez a beszéd után igazi arany sidhének látszik egy picikét. /

(12)

[Nymloth Dracarys]

+ Oh hogy az a rézfánfütyülős hétszer elátkozott fenőkővel őrölt rézangyala!!! +
/Minden létező porcikám megközelítőleg ezer más irányba menne, és egyszerre alaphangon is négy különböző dolgot szeretnék csinálni. Ad egy, menekülni... ad kettő élni azzal a vetkőzéses ajánlattal... ad három elbújni Fehér Tappancs szoknyája mögé.. ad négy beverni ennek a szemtelen fickónak a képét... Ez az utóbbi a túlszteroidozott orosz énemhez tartozik, de azért nem mondom azt, hogy nem vonzott a gondolat egy pillanatra. /
- Egyszer lehet bánni fogom, de ehhez még nem ismerlek elég régen. /mondom ki végül valami katyvaszát a gondolataimnak és csak mosolygok rendületlenül, egészen addig, amíg bele nem mászik a személyes terembe, de nagyon....
Jó tudom, velem van a gond, de nem igazán tudom hogyan kezelni ezt az érintésmizériáját az embereknek. Én többnyire akkor érintek meg valamit, ha elvesztem a katanám és puszta kézzel kell bevernem valaki orrát...
+ Nah erre varjak gombot valahogy! +
Persze nem azt mondom, hogy teljesen hatástalan volt az egész sugdosunk közelről és lágyan beszélünk édes aranyhaj alól... Nem vagyok én frigrid, csak kicsit nehezen kezelhető. Tehát mivel nem tudott a kisördög meg a kisangyal megbékélni bennem, így csak ültem mint kuka a moziban, vagy a lapultam mint nyuszi a fűben mondás talán jobban illik a magatartásomhoz.
Amikor Zair végre kitrappol a személyes teremből akkor fújom ki az eddig visszatartott levegőt és rendezem össze egy picit a gondolataimat... Így azért már jelentősen könnyebb gondolkozni és válaszolok is neki./
- Nos nézzük csak... Egyrészt ha most kerültél ide, akkor te még tényleg nálam is újoncabb vagy. Rólam? Nos elsőként itt ébredtem egy pici vörös nő alakjában, aki időnként tigrissé változott... Valami őrült kalandba kerültem, aminek a végén hirtelen japán lettem.. Ezek után öt évet eltöltöttem egy különös helyen harcművészetet tanulva. Azt hiszem ott komolyodtam meg végre. Aztán összetalálkoztam két sárkánnyal, aminek a nyomait láthatod. /adom elő a tömörített változatot. Arról még nem szeretném beszélni, hogy sárkány vagyok, ehhez még nem ismerem elég rég óta. Szimpatikus, gyönyörű, ennivaló... de akkor is, ha bántani akarna jobb ha van meglepetésem. /
- Nos én pedig továbbra is úgy gondolom, hogy az erőszak nagyon sokszor is megfelelő. /mosolyodok el végigsimítva a katana nyelén. A pengét jobb ha nem rongálom tovább a kezem zsírosságával./
- De ha gondolod majd mászkálhatunk együtt, te lehetsz a nagy diplomata, úgyis kell egy harcos is a csapatba. /mosolygok./
- Akkor ez lesz az életcélunk? Összeszedjük a Fantasztikus Négyest? /vigyorodok el, ahogy eszembe jut egy film a régi világból./

(83)

[Naarozair]

/ Végighallgatja a másikat, akivel nem vitatkozik. Nagyon ifjú ebben a világban és keveset élt meg. Ez az első nap. Szerencsésnek érezheti magát, hogy nem szúrták le vagy ölték meg az utcán. A nő története érdekesen hangzik, az érdeklődését felkeltette teljesen. Kinyújtja a kezét, hogy segítsen Nymlothnak felállni a helyéről már ha egyáltalán elfogadja a segítő szándékot. /
- Nem vagy éhes? Én kezdek farkas éhes lenni, mert érkezésem óta egy falatot sem ettem. Inkább a sebemmel voltam elfoglalva. / Körbenéz kicsit, hogy élelmet találjon azonban még mindig nem akar nyúlni engedély nélkül semmihez. Magában reméli, hogy végre megérkezik Tappancs a másikkal és akkor egy jóízűt étkezhet. Jár egyet a lábával, közben a szépséghez intézi a szavait. /
- Azt nem mondtam, hogy teljesen elítélem az erőszakot. / Erről felvilágosítja a másikat, hogy azért ne nevezze ki olyan hamar diplomatának. Kicsit rápillant a gyönyörű teremtésre, hogy reagáljon a Fantasztikus Négyes ötletére. /
- Nem állsz messze a célomtól. Valójában, jól esne ha barátokkal és ismerősökkel ismerném meg ezt a világot. Belefér egy fantasztikus négyes dolog, azonban én nem korlátoznám, hogy hány ember jöhet hozzánk. Talán álom marad, talán valóság. / Visszasétál Nymloth elé. /
- Azt hiszem lepihenek aludni míg Tappancs vissza nem ér valakivel. Okosabb leszek talán, meg talán te is. / A közeli ágyra lefekszik és lehunyja a szemét. /

(13)

[Nymloth Dracarys]

/Az étel emlegetésére már az én gyomrom is megkordul. Elvégre a gyógyuláshoz evésre van szükségem! És különben is, csak azért mert nő vagyok, még ugyan annyi táplálékra van szükségem, mint másoknak.. sőt nekem valójában egy jó 50 tonnás sárkány helyet kell ennem, szóval ide azzal a kajával!/
- De igazából az vagyok... /mondom, azonban végül nem viszem tovább a gondolatot, mert Zair tovább beszél, így inkább jelenleg figyelek rá./
- Nos persze, értem én. /mosolygok, habár magamban akkor is inkább a szavak emberének gondolom. A finom modorával meg az arany hajával valahogy inkább tűnik a hercegnőnek, mint a megmentő hercegnek... De nem gond, mert a sztori velem is hibádzik, hisz én sem a királylány vagyok, hanem a sárkány..../
- Persze, csak példaként dobtam föl. Pár barát soha nem árt, de azért vigyázz vele kikben bízol meg. /mosolyogtam finoman. Valahogy olyan kisgyermeknek tűnt, ahogy lefeküdt az egyik ágyra, majd békésen elszunnyadt. Tényleg olyan volt mint valami baba, hosszú aranyhajjal, és csodaszép márványfinomságú arcával. Csak megcsóváltam a fejem előre félve hogyan fogja tönkre tenni ez az évszázad ezt a törékeny lelkű gyermeket.
+ Talán majd vigyázok rá.... vagy nem, még eldöntöm. +
Én viszont még nem vagyok álmos, hisz napok óta mást sem csinálok, csak alszok. Elsétálok az egyik kabinszerű bemélyedéshez, ahonnan a farkaslány az ennivalót szokta hozni és nem kell csalódnom, szépen bedobozolva meg is találom azt, amit keresek. Egy kisebb tűzön megmelegítem a pár kiló húst, majd kipakolom a tányérra és leülök vele az asztalhoz. Csendesen látok neki a falatozásnak, hogy ne keltsem föl Zairt, had aludjon, aztán majd ha megjön Tappancs, biztos kap enni ő is.
Élvezem, ahogy a finom hús lecsúszik a torkomon és szépen lassan megtölti korgó gyomrom. Néhány kötést is nekiállok leszedni közben, habár meg kell jegyeznem, hogy a ruhám roncsait le kell majd cserélnem, mert ha minden kötést leszedek, hát még egy rossz pornófilmbe se vesznek föl ennyi szakadt ronggyal./
+ Szépen elintéztél drága "papa"....+

(84)

[Fenrir]

- Azért csak óvatosan kóborolj Tappancs. Uclysse nem biztonságos, sem falkában sem egyedül. Azok a fekete sidhek őrültek.
+ És kis híján rámásztam a királynőjükre.
- Nem lehetett semmi látvány, én még nem láttam sárkányt. De abból amit elmondtál, szinte biztosra venném, hogy egy alakváltó. De hogy nálad nagyobb, hát az nem nehéz. Nálad apróbb teremtést nem nagyon láttam.
/Halkan kuncogok egy kicsit majd szemügyre veszem a barlang felé kanyarodó ösvényt./
- Ha az új kis pártfogoltad sidhe, akkor kétszeresen is óvatosnak kell lenned. Nem nagyon bízom a fajtájukban. Te is hallhattad a történeteket róluk, lételemük az intrika. Bár ha még csak nemrég került át, akkor még szerencsénk is lehet vele. Akkor talán nem tud még élni a hatalmával. És próbálj meg nem belehabarodni, kétlem hogy Fehér Agyar egy sidhe bájgúnárt akarna vejének.
/Mielőtt bementünk volna a barlangba még egyszer szétnéztem, de nem láttam jelét annak, hogy bárki a környéken járna. Ahogy beléptünk a barlangba rögtön megéreztem az idegen szagokat. Tappancs nyomában beléptem hozzájuk és végigmértem mindkét alakot. A nő különös volt. A lilán szikrázó szemek és a hószín haj még ebben a világban is különös volt. Szaga alapján ő lehetett az alakváltó. Néhány szívdobbanásig elidőzött rajta a tekintetem amíg az emlékezetembe véstem az illatát, majd a férfi felé fordultam. Első pillantásra megértettem, hogy Tappancsot mi ragadta meg ennyire. De mit is várunk egy szeleburdi lánykától, még ha ő is az Ulfric leánya. Külsőre egyáltalán nem tagadhatja le sidhe voltát. Az ő szagát is megjegyzem magamnak mielőtt megszólalnék. Szavaimat a tűz mellett eszegető lánynak címzem és lehalkítom, hogy a szunyókáló férfi ne riadjon fel tőle./
- Na szép, az egyik alszik a másik lakomázik, bárki rátok ronthatna és még csak észre se vennétek. Fenrir vagyok és úgy hallom segítségre van szükségetek. Szerencsétek, hogy vendéglátótok kedves nekem.
/Fehér Tappancshoz fordulok ezután és kedves hangú kérést intézek hozzá./
- Mit ne mondjak, nekem is kimaradt eddig a reggeli és tapasztalatom szerint békésebbek az emberek tele hassal. Ha lehet, üssünk össze valami reggelit és akkor talán Csipkejózsika is csatlakozik hozzánk. Szabad?
/Közben, hacsak addig nem tér magához, leheletfinoman belerúgok a férfi lábába, hogy felkeltsem. Majd ha Fehér Tappancs megengedi segítek összedobni egy könnyű reggelit húsból, gyökerekből és herbateából./

[70]

[Caridwen]

*Fenrir*

/Tappancs csak hevesen bólogat minden szavadra, habár amikor azt mondod rá kicsi elkeskenyednek a szemei, de végül csak levezet a barlang mélyére.
Amikor leértek kissé csúnyán néz rád, amiért ilyesmiket mondtál a vendégeinek, és éppen szóra nyitná a száját, amikor hirtelen elsápad. Jól látszik, ahogy rezes bőre szinte krétafehér lesz./

- A szellemekre anya mégis hazaért! És engem keres! Ködökön járó, tartsd itt őket, és figyelj rájuk! Sietek vissza! De anya nem szabad, hogy megtalálja őket! /mondja a lány aggodalmasan, majd egy puszit nyom az arcodra és elszelel, pont úgy, ahogy a tóhoz érkezett meg./

[Naarozair]

/ Nem kell sok, hogy nyugodtan elszenderedjen az ágyon. Az álma még régi múltjáról szól, hogy mit csinálna most éppen. Összefüggő álom, teljesen részletesen látja az egészet, majd amikor egyet lép akkor a képe szertefoszlik. Egyik múltbeli kép után jelenik meg a másik és sorra tűnnek el amennyiszer csak megmozdul. Eközben mások csak annyit láthatnak, hogy forgolódik az ágyon jobbra-balra. Álma viszont nem hagyja nyugodni mert a képek szertefoszlása után következik az érdekes része. Különböző külsejű fajokat lát, ahogy nézi őket és azok meg néznek rá mintha az csak a Parancsolójuk lenne. Egy kis lény tipeg hozzá, majd a következőket mondja neki.
+ Rendelkessz velünk! + Nem akar hinni a fülének, azonban még mielőtt válaszolhatna érzékeli a rúgást. Pillanatok alatt felriad és még mielőtt szemügyre venné a helyzetet, harcállásba áll Fenrirrel szemben. Az idegen látványára megjelenik a rideg nézés. Jut idő felmérni a terepet és mikor Tappancsot meglátja, akkor lemond a támadásról. /
- Egy újabb farkas? / Kérdezi Tappancstól, meg Nymloth-tól mert még nincs szakértelme ahhoz, hogy meg tudja állapítani valakiről, hogy milyen fajba tartozik. /
- Máskor ne rúgd meg a lábam, kérlek. / A szépsége szavai jutnak eszébe, amit még félálomban hallott meg tőle, hogy ne mindenkiben bízzon meg. Alaposan szemügyre veszi Fenrirt és annak örül, hogy nem kapcsol be a Sárkányszeme. Tappancs ezután távozik köreikből így hárman maradnak. Végig zongorázza magában a lehetőségeket, aztán nyújtja a kezét a férfinek. /
- Naarozair a nevem, a látó. / Ennyi információt engedélyez a jövevénynek, majd elindul az ételhez és italhoz. Látszik rajta fáradtság./
- Nem kertelek. Régi időkből érkeztem, bár ez nem fontos. Inkább az érdekelne, hogy milyen az itteni világ. Esetleg fontosabb szabályok amire ügyeljünk. / Ránéz a falatozó Nymlothra és rámosolyog. /

(14)

[Nymloth Dracarys]

+ Úgy tűnik nem fogok békésen eszegetni... +
/Egy apró sóhajt hallatok, amikor megjelenik Tappancs, de a szemöldököm összeszalad, amikor a számomra ismeretlen idegen is feltűnik. Bevallom őszintén a nagy nyitóbeszédével nem lopja be magát a szívembe.
Veszek egy mély levegőt, majd kifújom, közben a kezem a katana markolatára csusszan, aki nem mellesleg ott pihent mellettem a széken, éppen csak azért nem közelebb, mert evéshez még egy magamfajta bolond is villát használ, nem gyönyörű szamurájkardot.
De csak így nyugodtan fölállok, figyelem ahogy a fickó belerúg szerencsétlen Zairba, majd utána szólok oda neki./
- Meghat az aggodalmad, de még ennyire sebesülten sem leszek soha védtelen. Ha védtelen vagyok, akkor már meghaltam. /mondom összeszűkült szemmel. A fegyvert lazán tartom, nem görcsölök rá a dologra, de még csak támadó állásba sem robbanok, ahogy az ébredező sidhe. Tudom, hogy támadni akkor kell, ha ő támad, afféle farokméregetős, nah ki az erősebb játszmákba meg nem megyek bele, had higgye a kis farkas, hogy ő itt a nagykutya, majd meglátjuk meddig élhet ebben az álomban. Vagy ha tényleg jobb, én elismerem, de nem ezzel a stílussal.
Amikor pedig Tappancs viharos menekülésbe kezd csak enyhén felvonom a szemöldököm, majd úgy döntök kivételesen én leszek a diplomata, persze csak addig, amíg nem viselkednek rosszul a fiúk, mert azért a harcos poszt még mindig szimpatikusabb./
- Nos úgy tűnik a farkaslánynak fontosabb dolga volt. Akkor én üdvözlöm eme szerény kis hajlékban dicső idegenvezetőnk. /mondom leheletnyi cinizmussal. Majd megcsóválom a fejem és odasétálok a saját ágyamhoz, elrakom a tokjába a katanát, kistestvére mellé. Miután megtettem ezt a látványos békegesztust, akkor fordulok vissza a két férfi felé./
- Nos, úgy gondolom fegyverekre most nincs szükség, de ha valaki igényt tart rá, amint kicsit jobban leszek nagyon szívesen szétrúgom a seggét. /mosolygok rá hűvösen a vérfarkasra, majd figyelem ahogy Zair a maga stílusában előadja a dolgait az új fickónak./
- Én pedig Nymloth vagyok, és szerintem van elég ennivaló mindenkinek, szóval addig is együnk, amíg a szeleburdi háziasszonyunk előkerül. /Indítványozom, a második adag ételem föl is ajánlom Zairnak, ha arra indul, én meg megindulok a kis konyhaféleség felé, hozva még utánpótlást, elsősorban magamnak, de ha jó kutyaként viselkedik, akkor ennek a különös farkasnak is./

(85)

[Fenrir]

- Ne aggódj, vigyázok rájuk. Menj csak! /Bocsátom el Tappancsot majd odalépek a sidhéhez és amúgy istenesen belecsapok a tenyerébe./
- Na szevasz. Egen, én is farkas vagyok és hozzátok hasonlóan jó régről. De erről jobb nem beszélni. A népek többsége nem nézi jó szemmel a feltűnésünket. Akik átkerülnek pedig vagy beilleszkednek, vagy rövid úton feldobják a bakancsot. Így vagy úgy.
/Nekilátok hogy rendes reggelink legyen, de csak csínján bánok az itt eltárolt ételekkel és számon tartom, hogy mi mindent kell majd Tappancsnak pótolnom. Amikor minden össze van készítve, oda ülök a tűz mellé és egy kis kannában elkezdek vizet forralni a teához. /
- Na figyelj Nymloth, ne szívd mellre, de lehetsz bármilyen jó harcos, ha meglepnek és nem tudod a kis drágaságot előrántani, akkor mindegy. Később ha szeretnéd megpróbálhatod szétrúgni a seggem, előre szólok, hogy manapság nem könnyű dolog. Minden esetre, a markolat és a hüvely alapján szép kard lehet. Már évek óta nem volt a kezemben ilyesmi.
/Eközben nyugodtan falatozgatni kezdek és várom amíg a víz felforr. Persze fél szemmel a bejáratot figyelem és hegyezem a fülem, hogy ha valaki közeledne észrevegyem./
- Na lássuk, Naarzo... szóval Naar. Ez itt ha jól emlékszem, a 30. évszázad. Kábé. A régi földrészek egy nagy darabba lettek összegyúrva és minden tele van olyan lényekkel, amik a mi időnkben legfeljebb a mítoszokban és mesékben fordulhattak elő. Jobb esetben. A technológia nagyon frankó, de nem itt Bloosxben. H'Sekirat a főváros, ott és a vadászoknák Vhinudratban viszont minden tele van neonfényekkel és repülő autókkal. Most éppen egy viszonylagos béke van, szóval elvileg senki nem öl senkit. De ez elég nagy kamu. A helyedben a közelébe se mennék a vadászoknak vagy vámpíroknak. Sőt a fekete sidhéktől és goblin slepjüktől se árt óvakodni. Az alakváltók többnyire jó fejek és a varázslók között is akadnak még olyanok, akiknek nem borult el az agyuk. Az angyalokkal nem könnyű szót érteni és szárnyak nélkül nem egészséges a városuk, nagyjából ugyanez a helyzet Aquapolitannal is. Szóval ha bármit venni akarsz, akkor inkább a fővárosban keresd. Amúgy a ti városotok Uclysse, bár még nem voltam ott, ahogy hallom csak annyira város mint Bloosx. A királyotokat nem ismerem, de a királynőtök egy igazi vérszívó szuka. Csak ajánlani tudom, ha kedveled a vehemens nőket. Ja tényleg, ez itt Bloosx. Szeretik városnak nevezni, de ne csapjon be az elnevezés. Itt nincs városhatár. A környező hegyek, erdők és mezők több tíz mérföldön belül a mi területünk. És a farkasok nem szeretik ha valaki hívatlanul kóborol a területükön. Ezért is fontos, hogy senki ne tudja meg, hogy itt vagytok. Fehér Tappancs nagy bajba kerülne ha lebuknátok. Naszóval ha jól értem te még csak most kerültél ide? Na és hogy van a nagyi, még mindig ugyanolyan beszédes? Na, mi érdekel még?
/Ahogy a víz felforr belemorzsolok néhány levelet majd pár perc ázás után előhalászok pár bögrét és kiteszem a tűz mellé. Egyet megtöltök és félreteszem magamnak./
- És te Nym, katanával jársz, sárkánnyá válsz és valaki csúnyán ellátta a bajod. Ezen kívül van még valami amit tudnunk kéne rólad? Jut eszembe, Alyara hogy van? Ha beszélsz vele add át üdvözletem, és mond meg, hogy nem felejtettem el mit ígért!

[71]

[Naarozair]

/ Meglepődik a Farkas üdvözlésén, aztán kiíródik az arcára, hogy a modortalanság ez a foka nem nyerte el tetszését. Egy kézfogásra számított. Figyelme nem lankad természetesen, a fél szemét rajta tartja Nymlothon. Hármuk közül csak ő nem rendelkezik harci tudással. Mikor elmondta a dolgait úgy marad csendben a másik kettő mellett, hogy egy mukkanást sem lehet tőle hallani. A szépség felajánlja neki a második adag ételét, akkor egy hálás nézéssel pillant felé. Ezután következik a Fenrir csodálatos válasza. Úgy hallgatja a szavait, mint kisgyerek az esti mesét. Mivel elég bőséges információt kap és képi memóriája a jobb, hát különböző betűképeket képzel el és úgy tárolja el az agyában szépen rendezve. Fenrir szövegelése végén mikor újra Nymloth-hoz szól, akkor teljesen ledöbben./
+ Micsoda? Ez a bájos hölgy sárkány? + Kezd kicsit kételkedni, hogy jó helyen van-e itt. /
- Elnézést, Nymloth, tényleg igaz amit Fenrir mond? Sárkánnyá tudsz változni? / Mint ha egy világ dőlt volna össze. Kezdi kicsit magányosnak érezni magát, hogy nem valami gonosz vérszívó vámpír lett belőle. Az ételből szed magának, aztán fogja magát és távolabb leül. /
- Ha még kérdezhetek, akkor inkább azt kérném mesélj el mindent amit eddig láttál és tapasztaltál. Utána azt hiszem elindulok valahova, mert nincsen számomra itt hely. Egyik farkas, másik meg egy sárkány. Találkozok egy harmadikkal arról meg kiderül majd, hogy egy Isten! Micsoda világ ez? A képességem amiről kicsit tudok, úgy érzem olyan hasztalan. Olyan semmis, bár valahol a szívem mélyén félek attól ha tényleg fejlődni fog. / Kiakadt, több szó nem hangzik el tőle, csupán némán falatozik az ételéből. /

(15)

[Nymloth Dracarys]

/A farkas szavaira érdeklődve szalad fel a szemöldököm, de mivel belátom, hogy a maga kifacsart nézőpontján, ha úgy vesszük igaza van. Ha valaki olyan gyorsan rohamozna, hogy nincs időm kirántani a katanát (ami gyakorlatilag egyenlő a lehetetlennel) akkor igen, valóban védtelen lennék. És mivel nem szeretek hirigben lenni a környezetemmel, főleg olyannal, akiből még hasznom is származhat, így vállat vontam, aztán szépen monologizáltam egyet./
- Nos akkor majd legközelebb vigyázok főnök, hogy ne lephessen meg senki... /mosolyodok el hűvösen./
- Engem pedig csak ne félts, szeretem a kihívásokat! /mondom halálosan nyugalommal. Jó, tudom, nem hergeljük azt, aki éppen "felvigyáz" ránk, de a hihetetlen öntudata borzasztóan piszkálta az én hihetetlen öntudatomat, és mivel két dudás egy csárdában még cellatangózva sem fér el, így muszáj volt feszegetnek a határokat.
Amikor pedig a fegyvereimről kezd beszélni csak könnyeden odalépek hozzá és bal kézzel a wakizashi-t, jobbal pedig a katanát nyújtom át neki tokostul. Én is tudom, hogy ősiek és gyönyörűek, a Hiro-sama szerint, a fegyverek Miyamoto Musashi-tól származnak, habár nem tudom ebből mennyi a valóság és mennyi a legenda... Minden esetre néha tényleg mintha valami egyedi szellem lengené körbe őket.
Utána pedig érdeklődve hallgatom azt, amit a farkas mond. Hányadtatásaim közepette sajnálatos módon eddig számomra kimaradt a rövid világismertetés, leginkább csatából csatába, egyik testből a másikba csöppentem. Próbálom minél többet megjegyezni, habár a 90%-ékát úgyis hamarosan elfelejtem, ahogy magamat ismerem.....
Aztán mintegy feltéve a pontot az i-re Zair hisztizni kezd. Mélyen felsóhajtok, majd mint ahogy egy óvónéni ahogy próbálja lenyugtatni a hisztis gyereket, habár talán kissé kevésbé degradálóan szólok hozzá./
- Nos édes fiam. Ad egy, igen, sárkánnyá tudok változni, de keményen megdolgoztam érte, és ha emiatt most itt nekiállsz nekem önmarcangolni és hisztizni, mint egy kislány, akkor esküszöm a cár atyuska nevére, hogy leharapom a fejed, és ezt veheted szó szerint is! /dohogok kicsit. Egy csöppet nem tudom feldolgozni a srácot és ez kezd kikészíteni. Egyik pillanatban heves Rómeó, aztán meg önsanyargató ifjú Werther.
Aztán azon melegében fordulok a farkashoz és neki is előadom a véleményem./
- Nos nem, semmi fontos, maximum annyi, hogy a katanával nem csak járok, hanem a kellemetlenkedő egyének képét csipkézem ki vele... Amúgy nem valaki látta el a bajom, hanem egy magát Khar-akármikinemondhatatlan izének nevező sárkány. Azzal az Alyara nevezetű nővel meg nekem is van elszámolni valóm, mert egyszer két vámpír azért tépett meg, mert azt hitték ő vagyok... Plusz valami galamboroszlán is el akart rángatni egy tanácsülésre helyette... Szóval Alyara kisasszony bárki is legyen nem lopta be magát a szívembe... /hadarom el egy szuszra, majd karba fonva a kezeim résnyire szűkült szemekkel vizslatom mind a két férfit, és közben próbálok lenyugodni +sokadszorra...+/

(86)

[Fenrir]

- Hát figyelj ide Nizorál, vagy hogy is hívnak... B@sszus, jól kiszúrt veled a nagyi tükre. Lényeg a lényeg, nem fogok most előadni neked minden apró kalandomat. Egyrészt mert marhára semmi közöd hozzá, másrészt mert van egy pár jelenet amit még én is csak szülői felügyelet mellett néznék újra. De, mielőtt összecsinálnád magad és előadnád a nagy halált. Adok pár tanácsot. Csak amolyan jófejségből, mert hát hiszed vagy nem, én jófej vagyok. Példa erre az is, hogy még nem haraptam át a torkod. Naszóval, egy: Miután Fehér Tappancs visszajön vagy üzen, hogy nem kell itt tartanom titeket, elviszlek a saját fajtádhoz. Amúgy is be akarok köszönni a nagylánynak. Na jó, valószínűbb, hogy a dombok látótávolságáról visszafordulok, nem kell a hepaj. Kettő: Ha hosszú és békés életet szeretnél, akkor húzd meg magad. Akik eddig átkerültek, ahogy hallom rendszeresen felkavarják az állóvizet. Nem lepődnék meg, ha a vadászok vagy valaki más újabb csatározásokat robbantana ki. Három: Tanuld meg megvédeni magad, vagy vegyél egy stukkert, de minimum szerezz egy testőrt. Javasolnám az elsőt. Vannak itt olyan dolgok, amik hamarabb tépik le a tökeidet mint hogy észrevennéd. Négy: Tanulj! El nem képzelnéd milyen fura ez a világ a huszonegyedik századhoz képest. Én már lassan két éve vagyok itt, és elég sok időt töltök azzal, hogy beilleszkedjek, és tudod hol járok? Van egy sátram a tábor szélén és a törzs java már nem fordul el ha meglátnak. Tegyük hozzá, hogy nagyjából 3 ember van a törzsben aki tudja honnan jöttem. Oh igen, öt: Ne hangoztasd, hogy a múltból jöttél. Sőt, próbáld meg elfelejteni azt az életet. Különben felemészt. És ne aggódj, van ezen a világon furcsább dolog is az alakváltóknál és vérfarkasoknál. Vegyünk például téged. Egyértelmű, hogy sidhe vagy. Valamikor az ősidőkben a sidhék amolyan természetszellemek, alacsonyabb rendű istenek voltak. Most a fele őrült, a másik bagázs meg ratyi. Ettől függetlenül, egy átlag sidhe romba dönthet egy várost. Legalábbis, én így hallottam. Persze ebben biztos van némi túlzás. Az meg hogy a képességeid most hasztalannak tűnnek, nos, gyakorolj! Fejleszd magad! Azt mondod "Látó" vagy. Gondolom ez azt jelenti, hogy belelátsz a jövőbe meg ilyenek. Ez neked hasztalan? Hát akkor te tényleg hülye vagy. Figyelj, tudom hogy most még nehéz. Mindenkinek az amikor átkerül. Én ha jól emlékszem kis híján lebontottam a boltot, arról ne is beszéljünk, hogy alig pár órája voltam itt, amikor agyonvertem egy kiszakadottat. Oh, és hogy tisztázzuk. Nem, még nem mehetsz el. Bocsesz öregem, de Fehér Tappancs arra kért, hogy tartsalak itt. Szóval ha nagyon ki akarsz menni, akkor kénytelen leszek odakötözni téged a falhoz, és akkor még kedves voltam.

/A kis szónoklat végén még barátian hátba veregetem a sidhét mielőtt átvenném Nymtől a kardokat. Először csak tokostól forgatom meg őket a kezemben és megnézem minden irányból. Végigfuttatom ujjaimat a hüvelyen és a markolaton, majd alaposabban szemügyre veszem a markolatvédőt./
- Ejha, Musashi-tsuba? Nekem is volt régen olyan kardom, amire bronz Musashi-tsubát raktam. Igen szépek. Öhm.... szabad?
/Illik azért rákérdezni, mielőtt más kardjával szórakozik az ember. Ha engedi, akkor kivonom a kardot és szemügyre veszem a pengéjét is. Majd néhány egyszerű, alap vágással és forgatással megmozgatom a kezemben, próbálgatva az egyensúlyát. Majd mikor kijátszottam magam, visszacsúsztatom a hüvelybe és visszaadom a kardokat. Ha megtagadja tőlem a próbát akkor csak egyszerűen vissza adom neki a kardokat és leülök./
- Na látom, te vagy az ügyeletes kemény csaj. Ahogy gondolod. De tudod, ha mindenkinél keményebb vagy, és ezt hangoztatod is, előbb vagy utóbb de egyedül maradsz. Azért remélem megköszönted már Fehér Tappancsnak mindazt amit érted tett. Más nem biztos, hogy segített volna. Oh és még valami. Ha Alyarara kezet mersz emelni, én magam tépem ki a szívedet. Se a vámpírokért se a "galamboroszlánért" nem ő a felelős. Galamboroszlán? Egy Griff? Na mindegy, tárgytalan. Viszont ezek szerint, más böszme nagy sárkányok is röpködnek odakinn és fasírtban vagy velük? Hát az cinkes. Remélem nem terveznek erre röpködni. Ulfricot az idegbaj kerülgetné ha most meg túlméretezett gyíkok kóricálnának az erdőnkben.

[72]

[Naarozair]

/ Úgy tűnik mindketten hisztisnek látják, pedig csak meglepte ez az új információ. Egy szép női test és abból átváltozik egy csúnya hatalmas sárkánnyá. Mindenki meglepődne és elgondolkozna, mint ahogy ő is tette. Persze valahol el kell kezdenie az itteni életét. /
- Cseppet sem akartam behisztizni, csak megleptél mert nem néztem volna ki belőled és nem feltételeztem volna. Szerintem a helyemben te is ezt tennéd ha olyat hallanál. Ha elmondtátok volna, hogy itt a legártatlanabb tárgyban vagy személyben is ott lapul az ősgonoszság, talán úgy kezeltem volna, hogy bámulatos adomány és mennyire változatos világ. / Védi meg magát. Kiáll magért rendesen, mert ez egy másik világ. Füle van és minden fontos információt megjegyez, hogy végén a kirakós darab összes darabkája a helyére kerüljön. Fenrir jó tanácsait meghallgatja és a hátba veregetést is fogadja. Csendben marad és közben étkezik. Evés után feláll a helyéről és a következőket mondja./
- Köszönöm az ételt és köszönöm, hogy kicsit útba igazítottál. / Közelebb lép hozzá, aztán a Sárkányszeme véletlenül működésbe lép. A farkas megtapasztalja az amit már Nymloth igen. Sárkányszeme hűvössé válik és élesen vizsgálja. Pár pillanat az egész, aztán újra szelíddé enyhül a topáz-kék írisz. Kicsit megrázza a fejét és elgondolkozik, hogy van e különösebb oka, hogy beindul ez a képessége. Kell lennie egy kulcsnak, ami előhívja. Egyenlőre kevés ideig használja de kezdi megszokni ezeket a véletlen Látásokat. Ilyenkor átnéz a tárgyakon, amin nem lepődik meg. Az álma eszébe jut, majd felidézi magában azt a valóságos álmot. Elmosolyodik a másik kettő szeme láttára, mert rájön egy újabb képességére derült fény. /
- Nyugodjatok meg, túlteszem magam a kezdeti nehézségeken. Nem fogtok sokat hisztizni látni. / Alakítja közben belső világát, hogy olyan sidhe legyen akire mások felfigyelnek. Pihenésért kiált a teste, ezért visszasétál a fekhelyéhez és elterül rajta./

(16)