Titkos barlang

[Nymloth Dracarys]

/Csak csöndesen hallgatom végig a farkas szavait. Magamban kezdek elgondolkozni rajta, hogy vajon tréningezte-e magát beszédekre előző életében, mert olyan kisebb monológokat képes előadni, amikben persze van igazság, no de akkor is... Jó, persze nem élt mindenki olyan kuka életet, mint én, de akkor is csak búú meg bááá.
Azonban azt hiszem Zairnak elgondolkodtató lehet, amiket mond, így inkább nem szólok bele a dolgokba, csak azért hogy jártassam a számat fölöslegesen.
Aztán csak biccentek a farkasnak, nyugodtan kipróbálhatja a kis drágaságomat, ha szeretné, ennyire nem vagyok féltékeny. Különben is, azért az elemi szintű kíváncsiság ott lobog bennem, hogy egyáltalán tudja-e a nagy szája ellenére, hogy melyik végét kell megfogni... Nah jó, azért ennyit kinézek belőle, de a kisördög akkor is viripel. Amikor pedig ő kipróbálta a kardot én pedig szépen megfigyeltem, hogy annyira nem ügyetlen, mint amennyire elvárható bárkitől is, szépen visszaveszem a drágaságaimat. Magamban meg kell jegyeznem, hogy valami övféleséget ideje lesz kerítenem, mert a ruhám nagyobb részével az is a veszteséglistára került a sárkánytámadásnál. Így egyenlőre csak tovább tartogatom a fegyvereket a kezemben és nem igazán zavartatom magam azért hogy ez igen különös díszlet egy efféle "baráti csevejhez". /
- Amúgy mivel nincs jelenleg itt más nőnemű lény, így igen nehéz lenne nem a legkeményebb csajnak lennem. /viccelem el a dolgot egy kicsit. Amúgy tényleg kevésbé keménykedek mostanság, de ő tehet róla, ha valaki üt egyet, akkor nekem nagyobbat kell ütnöm, ez van..../
- Amúgy persze, ha kemény csajnak nézel az oké, de a bunkóságot kikérem magamnak! Természetesen megköszöntem, és tisztában vagyok vele, hogy tartozok a kislánynak. /Az Alyarás fenyegetésre csak enyhén felvonom az egyik hófehér szemöldököm, majd mivel úgy tűnik húzza a téma, így csak óvatosan rángatom./
- Nekem oké, de tudod ezt nem könnyű magapság... /idézem enyhe cinizmussal a szavait, de aztán igyekszem a kemény csaj helyett a jó kislány lenni./
- Amúgy tudom hogy nem ő tehet róla, és egy szóval sem mondtam, hogy bántani akarnám a kis szerelmed, egyszerűen csak arra utaltam, hogy nem tudom ki az, de nem fogok vele baráti csevegést folytatni a jelen körülmények között. A sárkányokat meg bízd rám, majd megoldom, így vagy úgy, de megoldódik. /Erre kissé elsötétül az arcom, mert biztos vagyok benne, hogyha Khar meggondolja magát a következő menetet már nem élem túl, biztos hogy nem.
Aztán sóhajtva Zairhoz fordulok./
- Figyelj Zair, a sárkány azért nem egyenlő az ősgonoszsággal... Nem mellesleg ettől még ugyan az az ember vagyok, aki jó tíz perces ismeretségünk alatt egész eddig. Véleményem szerint mialatt nyilatkozol rólam, vagy farkaspajtásunkról, az lesz a legjobb, ha alaposan megismersz, utána jöhet a beskatulyázás, megegyeztünk? /Néztem rá komolyan. Aztán figyeltem ahogy megvillan a szeme és hiába vágott ő akkor hideg arcot és felkacagtam. Eszembe jutott mi volt a képessége előző alkalommal és felmerült a kérdés hogy vajon a meztelen farkaspajtink képe mennyire tetszett a kis szöszi sidhenek? Végül nem mondtam semmit, de a vigyort nem bírtam levakarni a képemről, még akkor sem, amikor az ágyhoz sétált./

(87)

[Fenrir]

- Azért nem kell összecsinálnod magad Naar. Vannak itt jó dolgok is. Nincs ott mindenhol az ősgonosz, bár azért nem árt nyitott szemmel járni.
/Belebámulok a kölyök felemás szemébe, aztán hagyom had pihenjen le./
- Nyugodj meg Nym, csak a szavaidból azt hittem, hogy neheztelsz rá. És nem, nem a szerelmem. Nem is találkoztunk még szemtől szembe. Legalábbis nem a szó hétköznapi értelmében.
/Az elszendergő Naarozair felé intek./
- Érdekes fickó. Fura a szeme. Amióta itt vagyok, láttam már furcsa dolgokat, de jóssal még nem hozott össze a sors. Na de te? Nem úgy tűnsz, mint aki most esett volna át, és sárkányt se láttam még, mióta itt vagyok. És bocs ha bunkónak tűnök. Csak kicsit vagyok az. De azért rányomja az ember lelkére a bélyeget, ha kívülálló a világban. És bizonyos szintig mind azok vagyunk, akik átjöttünk.
/Felállok, kinyújtóztatom a tagjaimat majd a bejárathoz megyek és kilesek. Biztos, ami biztos. Miután meggyőződöm, hogy nem ér minket kellemetlen meglepetés visszalépek és megigazítom a bejáraton belül a kis függönyt, hogy minél kevesebb fény és hang szűrődhessen ki./
- Nem azt mondtam, hogy intézd el a sárkányokat. Csak megjegyeztem, hogy nem éppen egészséges, ha sárkányok kóricálnak az erdeinkben. Bár megnéznék egy sárkánypárbajt. Ha csak egy kicsit is hasonlítotok ránk, akkor nem semmi bunyó lehet.

[73]

[Naarozair]

/ A zaj nem ébreszti fel, ezért nyugodtan alszik mint a bunda. Álma ott folytatódik, ahol félbeszakadt az előző. A kis lény várja a parancsait, hogy teljesítse őket bármi legyen az. A goblin sokat vár, aztán kiad valami utasítást, mire rögtön elsiet. A jelenés után jobban szemügyre veszi a helyet, ahol ismeretlen szörnyek hemzsegnek. Egy csoportosulás felé indul meg, akik meglepően megadják neki a tiszteletet. Ettől jól érzi magát, majd gyalogol tovább a csapáson. Kellemes séta után érkezik egy sziklaszirthez. Végighordozza tekintetét a tájon, közben gondolataiba merül el. Az idő halad, majd egyszer megjelenik egy fajtársa, aki a sziklaszirten kiszúrja alakját. Közöttük párbeszéd alakul ki, viszont barátokká még nem válnak. A partnere beszélgetés után hirtelen távozik. Mesés környezet egy darabig lefoglalja íriszeit, majd nyugodtan távolodik a sziklaszirttől. Lassan a táj megváltozik, hogy újabb szép csodát mutasson meg magából. A látomás képe szertefoszlik, mikor a teste jelzi, hogy kipihente magát. Szemei nehézkesen kinyílnak, aztán körülnéz velük a barlangban és elégedetten látja Fenrirt és Nymloth-ot.
+ Még megvannak. + Ez a gondolat suhan át agyán és kis idő felkel. /
- Történt valami? / Náluk érdeklődik, hogy érdemleges esemény volt-e? Hangja hűvösen szól, és a tekintetén látszik mint ha idegen személy lenne. Kalandvágy csillan két szemében. Rókavigyor jelenik meg az arcán, amivel üzeni: Túl fogok élni minden megpróbáltatást. /

(17)

[Nymloth Dracarys]

- Én mindig is nyugodt voltam. /mosolygok rá a farkasra kissé hamiskásan. Nem igazán aggódtam amiatt, hogy ki neki ez az Alya, vagy mit tenne velem, ha bántom./
- Nem mellesleg nem szoktam olyan emberekre neheztelni, akiket nem ismerek, mindössze annyit mondtam, hogy történt már velem néhány hülyeség miatta, amik azért kialakítanak róla egy képet bennem...
/Amikor a sidhet említi, aki kisgyermekként bújik be az ágyba csak elmosolyodok./
- Nos valóban elég különös alak. Soha nem tudom eldönteni mit akar igazán... Szerintem még egy órája sem ismerem, de úgy kezelt az előbb, mint egy régi barátot, aki egy súlyos titkát hallgatta el... Nah mindegy, nekem igazából mindegy mit gondol. /vontam vállat. Ez nem volt teljesen igaz, mert vonzott az, amit Zair említett, mármint hogy végre legyenek barátaim, akikre támaszkodhatok, de ezt még magamnak sem vallottam be teljesen./
- Nem, én valóban nem most jöttem... Viszont annyira mozgalmas volt ez az idő, hogy gyakran többnek tűnik... Illetve volt egy kis időhurkom, ami bonyolít a dolgokon, de ha úgy vesszük bő öt éve is itt vagyok... Habár a nagy részében a mesteremtől tanultam kardforgatást, meg önuralmat, abban talán még többet fejlődtem a régi önmagamhoz képest. /mosolyodtam el ismét. Majd kissé elkomorultam, amikor a kivülállóságról beszélt, mert teljesen megértettem. Már a régi életemben is mindig kívülálló voltam és amíg nem a mesterrel voltam ez itt sem változott./
- Megértem, néha az ember csak sodródik az árral, de nincs mibe kapaszkodnia... Nehéz megszokni, hogy egyedül maradsz egy olyan helyen, ahol csak azért nem fogadnak el, aki vagy.... /sóhajtok egy picinykét, majd figyelem, ahogy felméri a terepet. A sárkányos dologra csak vállat vonok ismét./
- Nos nem egészséges, de nem igazán tudok mit tenni ellene. Csak reménykedek, hogy nem talál rám újra... Mellesleg kívülről még én sem láttam, de a föld eléggé megszenvedi a dolgot... maradjunk abban, hogy abban az alakomban egy kicsit magasabb vagyok. /somolygok. Aztán amikor a kis hétalvónk felébred csak felvont szemöldökkel pillantok rá./
- Semmi különös Zair, megbeszéltük hogyan pusztítjuk el a világot és gyilkoljuk meg a szüzet, akit a herceg ki akar menteni a sárkány karmaiból. /ugrattam kicsit csipkelődve a sidhet./

(88)

[Fenrir]

- Hát az már egyszer igaz, hogy eléggé meg tudja kavarni az ember időérzékét ez a hely. Én úgy másfél-két éve lehetek itt, magam se emlékszem pontosan, de már annyira nem is izgat. Élek, szeretek, ölök. És ennyi elég.
/A falnak támaszkodva bambulok a tűzbe és közben hagyom hogy a fejemben a fogaskerekek üresen kattogjanak. Amikor Naar magához tér jóval később, mosolyogva biccentek neki és a kezébe nyomok egy kis kupa uisget és egy csésze herbateát./
- Jó reggelt Csipkejózsika. Nesze idd meg, felkelsz tőle és felmelegít. Jut eszembe, ittál már pálinkát? Na ez is olyasmi, csak kicsit erősebb. Mifelénk főzik, bár nem vagyok benne biztos, hogy eredetileg emberi fogyasztásra készült-e. De finom, ha nem számítjuk azt, hogy szétégeti a nyelőcsöved. Oh, és ne érjen a nyelvedhez. Nym! Te kérsz egyet vagy üssek össze valami mást?
/Belekortyolok a magam teájába, amit már előtte megbolondítottam egy kicsit./
- Nyugi, nem maradtál ki semmiből Nizoral, csak csaptunk egy kis orgiát.

[74]

[Naarozair]

/ Nymloth szavait felhúzott szemöldökkel hallgatja, majd keveset mosolyog. A nő mellé sétál, aztán a következő szavak jutnak eszébe. /
- Csipkelődsz? Ettől fontosabb dolgaink akadnak, viszont igazad lehet, hogy a következő ilyen alkalom mikor lesz. / Naaro sóhajt egyet, közben ránéz a farkasra, aki a kezébe nyom két dolgot. A tea jobban vonzza, mint a uisget ezért azt visszatolja neki. /
- Én ritkán fogyasztok alkoholt. Teákat szeretem és a gyümölcsleveket. Szeder a kedvencem. / A szép nőhöz visszafordul, mert vele kell beszélnie. Nymloth tincseihez nyúl, és füle mögött elrendezi. Egy percig a nő szemeit vizsgálja, aztán megszólal./
- Gondolkoztál már kettőnkön? Együtt vagy külön utakon? / Tőlük elsétál, majd a teájából keveset iszik. Lassan megfordul, hogy szembeforduljon a szép teremtéssel. Komolyan beszél, és hasonló választ vár. Fenrir-re tekint a szemeivel, aztán a következőket ejti ki ajkain. /
- Elég könnyen beszélsz. Nem félsz attól, hogy a nagy szád bajt okozhat egyes helyeken? / Italát issza, majd gondolkozni kezd, hogy ha a vendéglátásnak vége, akkor valójában merre induljon? A sidhékhez menni igazán jó megoldás, viszont többet kell megtudnia róluk, mert különc nem akar lenni. /
- Szóval a fajok képviselői könnyen egymásra támadhatnak. Úgy érzem, ez a helyzetem nem fogja megkönnyebbíteni, de azért van agyam, hogy használjam. Készen állok.

(18)

[Nymloth Dracarys]

- Nem, nem csipkelődök... /mondom elnyújtott szarkazmussal. Elnézést, de tényleg kezd nálam kiborulni a bili. Kéne néhány jó harc, vagy edzés hogy helyre rakjam magam és visszataláljak a harcoshoz, aki az elmúlt öt évben voltam, ne pedig a brutál lady, aki az előtte lévő húsz évben./
- Egy teát elfogadnék én is. /válaszolok közben a farkasnak is. Nem fázom határozottan, de azért egy kis melegség jól esne, már csak azért is, mert ez a pattogás kezd kimeríteni. Már egészen jól vagyok, de elszoktam attól, hogy az alváson kívül mást is csináljak.
Aztán pedig a filozofáló sidhe fiú teljesen felhúz. Az egy dolog, hogy valaki jól néz ki, de nekem ne járkáljon folyton ki be az aurámba... egyszer jajj szépség piszkáljuk a haját, aztán meg hirtelen brutális bestia leszek.... érti fene!
+ Tisztára mint egy hisztis csaj! +
Szóval veszek egy mély levegőt, hogy ne kapjak agyfaszt és úgy kezdek el Zairhoz beszélni./
- Nos figyelj. Nem tudom álmodban elfejetetted-e, de éppen az előbb vágtad le a hisztit, hogy én egy gonosz szörnyeteg vagyok, aki jobb ha minél messzebb megy. Ezek után igazán nem értem, mire fel ez a kérdés?
/Aztán ha a farkaskánktól megkapom a teám, akkor átveszem és megiszom, hogy kellemesen égesse a torkom, ha elég meleg hozzá. Nagyon kéne csinálnom valamit, hogy ne őrüljek meg lassan....
Közben mint derült égből a villámcsapás megérkezik Tappancs is, úgy robban be a bejáraton valóban, akár egy fekete villám./
- Baj van! Baj! Ajajaajjjj... /motyogja./

(89)

[Fenrir]

- Szóval nem iszol alkoholt? Az pech. Na mindegy.
/ Azzal az ő uisgéjét is hozzátöltöm a teámhoz. Így már kicsit erősebb, de még közel sem vészes. Egy darabig csöndben tűröm az enyelgését aztán rámordulok./
- Figyelj kölyök, értem én hogy most kerültél ide, de ne akarj az első szembejövő nőre rámászni. Vagy legalábbis ne addig amíg én is itt vagyok. És nem, már elég rég leszoktam a félelemről. De azért nem ajánlanám, hogy kipróbáld, hogy mennyi kóstolgatást tűrök el. Tudod, a bájgúnároknak van egy olyan rossz tulajdonságuk, hogy hamar ki tudják húzni a gyufát. Ugye értve vagyok szépfiú?
/Miután kimorogtam magam, egy kis kupába beledobálok néhány apró gyógynövénylevelet és egy pár apró bogyót, majd felöntöm forró vízzel és Nymnek adom./
- Basszus, egy menstruáló farkaslány teliholdkor nem vág le ilyen hisztit és nincs ennyi hangulatváltozása mint ennek a kölyöknek.
- Te Nizorál, biztos egyedül vagy odabenn?
/Tappancs érkezése rövid úton véget vet a kibontakozó szájkaraténak. Rögtön hozzá lépek és félrehúzom./
- Nagy levegő Tappancs és mond el, hogy mi történt. És kérlek ne mondd azt, hogy bajban vagyunk.

[75]

[Naarozair]

/ Felhúzza a szemöldökét, mikor Nymloth újra emlékezteti, hogy sárkány valójában és nem látná szívesen. Az alvás csodákra képes. Fáradtan másképp látta a világot mint pihent állapotban. Tudomásul veszi, hogy egy ijedős pojácának könyvelték el.
+ Most aztán jól megcsináltam. + Mondja ki a szavakat, közben az agya egyre jobban működik. Az ép kezére ránéz és ökölbe szorítja. Saját teste és látványa nem taszítja, hanem elfogadja. Kipróbálja az érzékeit, aztán megállapítja, hogy valamennyit javult vasérzékelés terén. A farkas kérdése hozza vissza ebbe a világba. /
- Nem pech, csak sosem szerettem az alkoholt. / Fenrirtől szintén kapja a dumát, amit egy mosollyal nyugtáz és hátra húzódik. Elnézi a párost, akik nagyon jól összemelegedhettek egymással míg aludt. /
- Jól van Főnök, többet meg sem szólalok. / A helytelen névről nem tesz említést, hogy Nizorál helyett Naarozair-t vagy Naaro-t kellene mondani. Mivel nem neki címezték, ezért egyik fülén be, majd másikon ki. Tappancs érkezik meg, aki bajról tesz említést. Higgadt marad és érdeklődő tekintettel a fejleményeket várja. A nő és a férfi jól kijönnek egymással ezt látja.
+ Innen jó építkezni. + Soha többet nem akar átélni nyápic viselkedést. Biztosan hisztizett, viszont az alvás jót tett neki.
+ Komoly lehet a baj? + Teszi fel a kérdést magában, közben a Sárkányszemével próbálkozik átlátni a barlangon. Ha baj van akkor meglássa, hogy miről van szó és kik jönnek? Bevallani nem akarja, hogy egy picit feszült./

(19)

[Nymloth Dracarys]

/A nem kell minden nőre rámászni résznál már majdnem belevágok a farkas szavaiba, hogy köszönöm, de meg tudom ítélni, mikor másztak rám már zavaróan... de végül úgy döntök jobb, ha inkább behúzom fülem farkam, mert azért egy kicsit hagytam. Még nem vérforralóan sokat, de annyira igen, hogy ne legyen alapom pampogni.
Habár miközben átveszem a teát kissé elmosolyodom a farkas különös hasonlatán, amiben azért van igazság./
- Nos igen, valóban elég szeszélyes... /motyogom, majd belekortyolok a teába, melynek melege kellemesen bizsergeti a belsőmet. Közben azonban megérkezik Tappancs, akár egy hurrikán és inkább őket hallgatom, amint a másik farkassal beszélgetnek./

- Én csak... csak... megijedtem. Nem hiszem hogy te találkoztál volna már Éji Gyilkossal a nagybátyámmal. Apám testvére és ő volt az előző Ulfric, mielőtt el nem űzték volna a falkából... Már nem él itt, azonban anyám még mindig tartja vele a kapcsolatot. Min kiderült most is ezért ment el, azonban baj van... A nagybátyám fogságba ejtették! /nagyon rémültnek néz ki a kis farkaslány, így közelebb lépek én is hozzájuk./

- Tappancs, ha segítségre van szükséged csak szülj. Megmentetted az életem és ezért tartozom neked. /Mondom nagyon komolyan. A farkaslány aggódva pillant Fenrirre, majd vissza rám./
- Nem tudom mit tudtál tenni... elvitték őt a vadászok magukkal. /mondja elfúló hangon. Ez engem nem nagyon hat meg, de lehet nem tudok valamit, amit ő igen. Közben vetek egy pillantást Zairra is, hogy ő vajon mit reagál erre a különös dologra. Habár azt hiszem ő sem tud többet erről, mint én./

(90)

[Fenrir]

- Na várj, nekem Fehér Agyar nem említett más Ulfricot, de mindegy is. Viszont, ha kitaszított, akkor elvileg anyádnak se lett volna szabad tartania vele a kapcsolatot. Bár ahogy Fekete Holdat ismerem, nem az a fajta, akinek bárki megmondhatja mit csinálhat és mit nem.

/A bejárathoz sétálok és kinézek a barlangból. Egy darabig csak bambulok ki, megrágom alaposan a dolgot mielőtt bármit is döntenék./
- Na jó, legyen akár kitaszított vagy sem, akkor is farkas! Megyünk és kihozzuk. Tappancs, beszélnetek kell Ulfrickal. Ha a vadászok ellen vonulunk akkor minden falkatagra szükség lesz, akár kölyök akár vén. De adják a szellemek, hogy erre ne kerüljön sor. Anyád hol van, beszélnem kell vele. Ő tudja, hol él a nagybátyád vagy hogy hol lehetett utoljára. Én megtalálom, de egyedül nem tudom kihozni.

/A másik két itt lévőre pillantok és elhúzom a számat./
- Nym, szükségem lesz a segítségedre. Régebben vagy már itt és ha bajba kerülünk igen nagy hasznodat vehetnénk. Nizorál, vagy... áh b@sszus, mondj már valami olyan nevet amit meg is lehet jegyezni különben Nizorál maradsz. Azt mondod látó vagy nem? Ha akarsz egy jó pontot, akkor gyere velem. És még valami, nyisd ki a szádat nyugodtan, de ha mondasz valamit akkor tarts is ki mellette. Ha valaki rád szól vagy beszól, ne fúj rögtön visszavonulót, különben mindenki gyáva nyúlként fog elkönyvelni.

/Felhajtom a maradék teámat és kicsit megropogtatom a nyakamat./
- Nos, Tappancs ellenvetés? És nektek valami ellenvetés? Senki nem kötelez senkit, segítetek vagy sem az rajtatok múlik.

(76)

[Naarozair]

/ Hallgatja a beszélgetést és követi egészen végig. Arca komollyá változik hirtelen, majd a kialakuló helyzetet mérlegeli magában. Nymloth pillantását elkapja, hogy a felemás szemeivel belenézzen. Elfordul mert őt miért érdekelné egy farkas? Ráadásul kitaszított. Fenrir megszólal, akiben úgy néz ki hamar megérett a kiszabadítás gondolata.
+ Bezzeg a Sárkányhölgyre szükséged van. + Továbbra szavakra teljesen a férfi felé fordul és úgy figyel a szavaira. Nevetségesnek találja a másik tépelődését a nevével kapcsolatban, azonban érzi elérkezett a pillanat, hogy helyretegye a másikat. /
- Fene essen belé a névmemóriádba! Híjv Naar-nak pontosabban mondva Nar-nak szimplán. Remélem három betűt meg tudsz jegyezni. Többször nem fogom elmondani neked. / Tekintete egy kicsit haragos, azután elmondja a véleményét. /
- Ha akarok jó pontot magamnak? Nem az iskolában vagyunk! Adósod vagyok így is, mert elég sokat meséltél az itteni világról. Az lehet, hogy látó vagyok, azonban egyenlőre ismeretlen időközönként jön elő és csak egy-egy tárgyon látok át. Ha egy erős könnyű fát adsz a kezembe, azzal elleszek. Ezen kívül pedig jó az agyam és könnyen megjegyzek szövegeket. / Tart egy szünetet a beszédében, aztán a következőket találja mondani. /
- Nekem nincs ellenvetésem az akcióval kapcsolatban, azonban észrevétlenül kell cselekednünk. Egy falkát könnyebb kiszúrni mint egy farkast. Másik részről, remélem sem Nym és én fajtám nem szúr ki minket. Egyenlőre ennyit mondok. Kell egy terv, egy bombabiztos terv. / Zárja le beszédét és elfordul a többiektől, hogy kilessen. Az új fény hatására átlát a legközelebbi tárgyon.
+ Így lesz a legjobb. Segítek ennek a farkasnak. +

(20)

[Nymloth Dracarys]

/Kissé ingerülten pillantok Fenrirre, illetve inkább úgy, mint egy értetlen gyermekre./
- Te csak rám nem figyelsz, vagy ennyire el vagy foglalva magaddal? Éppen az előbb mondtam, hogy segítek Tappancsnak mindenben, mert tartozom neki. Szóval ha te vezeted az ő kis "expedícióját", akkor természetesen veled tartok. Ehhez viszont örülnék, ha figyelnél arra, amit mondok, mert nem szeretem csak úgy feleslegesen jártatni a számat. Még a végén elkopik.
/Aztán Tappancs felé fordulok, hogy jobban halljam, amit mond./

- Nos éppen itt van a gond... A falka nem fog segíteni neki. Anya is ezért találkozott vele titokban. Kitaszították, nos azért mert... ne haragudj, de erről nem szabad beszélnem, anya akkor tényleg megölne... Viszont apám borzasztó dühös rá és a kisujját sem tenné keresztbe érte, anya viszont tudom belepusztul a bánatba ha bármi baja lesz... Ha segítenétek neki biztosan borzasztó hálás lenne! /néz ránk reménykedve.
Mivel utálom ismételni magam, így nem mondom el megint, hogy segítek, már egyszer megmondtam és pont. Viszont amikor Zair felhúzza magát, akkor nem tudok nem mosolyogni. Tényleg folyamatosan változik a fiú stílusa és viselkedése, ami miatt tényleg annyira tudok kiigazodni rajta, mint egy trópusi viharon. Habár azért érdeklődve nézem, ahogy a két férfi kóstolgatja egymást.
Miközben Zair előadja a nagy ötletét, csak mosolygok tovább. Jó tudom, le kéne adnom a cinizmusomból, és néha az egyértelműt is ki kell mondani.../

- Én elviszem a fiúkat bárhová Tappancs, azzal nincs gond, viszont kicsit több információra lenne szükségünk ezzel a dologgal kapcsolatban. Hová kéne menni és milyen méretű ellenállásra számíthatunk?
/A farkaslány gondolkozott egy darabig, majd végignézett mindannyiunkon. /

- Anyám azt mondta a parti laborba vitték... Egyenlőre valami gond van a mágiával és a vadászok nagy erőkkel vonultak be a fővárosba, de még így is elég sokan őrzik, pontos számot nem tudok. A laborról csak annyit hogy elég messze van a kontinens déli csücskében....

(91)

[Fenrir]

/Pislogok párat a felfortyanó sárkánylánykára, majd kissé mérgesen válaszolok neki./
- Na figyelj te pikkelyes istencsapása! Hallottuk hogy ajánlkozol, de még senki nem bólintott rá semmire. Ne kezdj el te is hisztizni itt, mert különben esélytelen hogy együtt tudjunk dolgozni. És mielőtt bármelyikőtök azon kezdene nyavalyogni, hogy miért én "vezetem" a kis expedíciót, nos, hármunk közül ki a vérfarkas? Nem becsülöm én le egyikőtök tudását vagy képességeit sem, de akár kitaszított akár sem, nekem fajtársam, nektek nem. Ti, ha segítetek, és igen felfogtam hogy mindketten segíteni akartok, a saját döntésetek miatt jöttök. Senki nem kötelez semmire, de egy valamit elvárok, amíg ki nem szabadítjuk azt a fajankót, vegyünk vissza és ne ugorjunk minden percben egymás torkának. Én is visszafogom magam. Ha civakodunk nem jutunk semmire, úgyhogy, ha meggondoljátok magatokat, akkor menjetek nyugodtan, senki nem tart vissza, de legalább ne hátráltassatok.

/Majd miután kidühöngtem magam és lehiggadtam újra Tappancshoz fordulok./
- Rendben, szóval parti labor, valahol délen. Bízzunk benne, hogy nem rejtették el túl jól. Viszont nem ártana valami szagminta a nagybátyádtól. Bár bízom benne, hogy túl sok farkas nem lesz ott, azért mégis jó lenne valami fix fogódzó. És tényleg jó lenne, ha meg tudnád győzni apádat, hogy hozzon nekünk támogatást, vagy legalább engedjen pár falkatagot el. Biztosan lennének páran, akik ha nem is értem, de érted és anyádért gondolkodás nélkül kitépnék pár vadász torkát. Talán még élveznék is. Oh, és ha látod a Fúriákat, szólj nekik, hogy felbukkanhatnak morcos sárkányok a környéken. És ha megengeded, készítek össze egy kis szeretetcsomagot a készleteidből.
- Nar, látom megtaláltad a hangod. Csak így tovább, nehogy elveszítsd megint. És nekem semmivel nem vagy adósom. Vedd úgy, hogy kedves és jófej vagyok. Na, de az, hogy átlátsz a falakon még jól jöhet, de azért próbáld meg megtalálni a fogást rajta. Jó lenne, ha akarattal tudnád használni. De mi a tökömnek neked egy darab fa? Akkor már kerítsünk neked egy jófajta kést. Mondanám, hogy szerzünk pisztolyt, de marha drága és még véletlenül engem lőnél le. Bár ha vadászokkal kerülünk szembe, akkor szerintem még komolyabb stukkereket is elköthetsz. Tudod, amiért ölsz az a tiéd. A terv pedig egyszerű, bemegyünk, kihozzuk Éji Gyilkost és közben lepofozunk mindenkit aki az utunkba áll. De igazad van, legjobb lesz, ha mindezt a lehető legnagyobb csöndben intézzük.
/Miután befejeztem a mondókáimat, ha Tappancs engedélyt ad rá, akkor összepakolok pár dolgot egy hátizsákba. Úgy két napi élelmet, sózott húst, gyökereket pakolok össze, ha több kell, azt könnyedén megoldom. Kerítek még néhány kis bőrszütyőt és megtöltöm őket előkészített gyógykenőcsökkel és válogatok össze pár gyógyfüvet ami kelhet. Valamint három kulacsot megtöltök vízzel. Végül akár így, akár úgy, de Nymhez fordulok./

- Bízom benne, hogy nem lesz gondod az környék megtalálásával. Viszont próbálj meg észrevétlen lenni amennyire csak lehet. Az ég a te tereped, bízom a hozzáértésedben.
/Végül kissé mosolyogva megbököm Nart./
- Ugye te is vágytál már rá, hogy sárkánylovas lehess. Hát úgy tűnik, itt a nagy lehetőség. Felhághatsz majd Nym hátára, már ha megengedi.

(77)

[Naarozair]

/ Hallgatja a további beszédeket, hogy minél több információt jegyezzen meg. Az már eldőlt, hogy segíteni fognak kiszabadítani Éji Gyilkost egy kitaszított farkast. Tekintetével látta, hogy Nymloth mosolygott rajta, azonban ügyet se vet rá. Komoly dologról van szó, amit ügyesen meg kell szervezni. Egy sikeres akció egyik ismérve a jó terv, ezt még valahol olvasta a neten. Fenrir és a nő kis civakodása előcsalja belőle újra a jól megmondom nektek típust. /
- Héhééé! Mit csináltok? Majd ha végeztünk elbeszélgetünk arról ki kinek tartozik és egyebek. Koncentráljunk inkább a feladatra, vagyis Éji Gyilkos kiszabadítására. / Ezután következik férfi csapattársa következő szavai. /
- Talán azért kell fa, mert nem csapok akkora zajt mint egy fegyverrel. Ráadásul irtózom a fémektől. Modern szavakkal fém allergiás vagyok és jól elintéz. / A sérült kezét megmutatja a társaságnak, hogy nála milyen károkat okoz a fém. /
- De ha már komoly fegyverekről van szó egy íjat szívesen használnék. / Jegyzi meg a társaságnak, aztán a kezén a kötést átköti. Fenrir bökése nem tetszik neki, ami a beszédet illeti az szintén irritálja. /
- Nem leszünk jóban! / Hangja cseppet sem fenyegető, de egyértelműen tudomásra adja, hogy a másik épp egy határhoz ért. /
- Nem vágytam arra, hogy sárkánylovas legyek. Ráadásul ez csak rajta múlik, hogy elvisz-e? Azonban van olyan sanda gyanúm, hogy nem. / Azt már nem meséli el, hogy a viselkedése miatt dönthet úgy Nymloth, hogy nem engedi fel a hátára. Tisztában van a helyzetével, hogy jól lejáratta magát a másik kettő előtt. Ellép a farkas mellől, hogy nyugodtan ellássa magát, aztán a kötözés befejezésével megpihen. Gondolata azon jár, hogy milyen fegyver lenne az ideális a számára./
- Én készen vagyok az utazásra.

(21)

[Nymloth Dracarys]

- Nem hisztizek, csak közöltem a véleményem. Ha egyszer valamit mondom, az érvényes, én pedig elvállaltam. /vonok vállat kissé lehiggadva./
- Mellesleg eszembe sem jutott azon civakodni, hogy ki vezessen, nekem tökéletesen megfelel, ha te adod a parancsokat. Az elmúlt őt évben arra próbáltak rászoktatni, hogy tudjak parancsokat követni, szóval ne aggódj, ha te leszel a vezető, csinálom amit mondasz. /közlöm nemes egyszerűséggel és komolyan is gondolom. Soha nem én voltam a nagy diplomata agy, én a harcos vagyok és pont, és mivel nem vagyok vezető mindenképp kell egy szóval legyen ő, ha annyira úgy gondolja jó lenne.
Aztán figyelem ahogy Tappancs egy sálat nyújt át Fenrirnek./

- Ez az övé volt, anyának adta, amikor elment, ő pedig nekem. Amúgy megpróbálok beszélni apával, de ne erre támaszkodj, mert nem tudom mennyire lesz megértő... /A sárkányok említésére rám pillant, majd vissza Fenrirre és biccent egyet./
- Rendben szólok nekik, és persze vigyél bátran bármit, amit szeretnél.

/Aztán amikor Fenrir felém fordul nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Végül csak felvonom a szemöldököm és felnevetek./
- Hogy észrevétlen? Nos nem túl valószínű.... /A Zairhoz intézett szavai után pedig lenne kedvem nyakon vágni, de végül a fogaim között csak ennyit közlök./
- Nah majd meglátjuk mi lesz a véleményed kicsi farkas, ha átváltoztam...
/Közben Zairra is figyelek, aki láthatóan nem lesz nagy puszipajtás a farkassal, de azért reménykedek, hogy nem ugranak egymás torkának. Ha mindenki elkészült, követve Tappancsot végigkanyargunk a folyosókon egyenesen a felszínre.
Elmondani nem tudom milyen jó érzés, amikor kilépünk a mezőre és végre tiszta erdei levegő hatol a tüdőmbe. Mélyet lélegzek és hosszú napok bezártsága után végre szabadnak érzem magam./
- Vigyázz rájuk. /adom Fenrir kezébe a katanát és a wakizashi-t.
Távolabb sétálok a többiektől, élvezem, ahogy a bágyatag déli napsugarak a bőröm cirógatják, aztán lenyúlok mélyre, oda ahol a sárkány szunnyad a lelkem mélyén és szólítom a mágiáját, ő pedig morogva dühöngve, akár hófehér áradat, úgy robog végig rajtam. Érzem ahogy a testem körvonalai elmosódnak, majd mintha belülről feszítené szét a bőröm áramolva robban belém a sárkány. Az átváltozás olyan heves hogy felkiáltok fájdalmamban, a kiáltásom pedig egyre mélyül, ahogy a tagjaim megnyúlnak a csontjaim ropogva törnek el és forrnak újra össze.... Aztán vége lesz.
A szédítő magasból lenézem a három alakra tányér méretű ametiszt szemeimben enyhe érdeklődéssel. Látom, ahogy hófehér ezüsttel szegett pikkelyeimen megcsillan a napfény. Kitárom a szárnyaim és kisebb szélvihart szabadítok a lent állók nyakába. Aztán hosszúkás nyakamat behajlítva velük egy vonalba a földre helyezem a fejem. /
- Nos kicsi farkas egyéb vicces megjegyzés? /A hangom úgy dübörög végig a tisztáson, akár a mennydörgés, mintha egy mély kútból beszélnék./
- Ha nincs szálljatok föl. /Azzal lehasalok a földre, hogy föl tudjanak mászni az oldalamon./
- Ne aggódj Tappancs, kihozzuk. /mondom még a farkaslánynak, aki csak hálás mosollyal biccent./

(92)

[Fenrir]

- Szóval, allergiás vagy a fémre? És melyikre? Na várj csak, rémlik valami az angolszász mitológiából. A vas igaz? A vasra vagytok ti sidhék allergiásak! Hát akkor tényleg nem megyünk sokra egy késsel sem, bár a markolatot általában bőr borítja. De jó, megpróbálhatunk egy íjat szerezni, csak nehogy minket lőj le vele. Tappancs, van elfekvőben egy íjad?
/Átveszem Tappancstól közben a sálat és megszagolom, hogy eléggé érezhető-e rajta a tulajdonos szaga. Elégedetten bólintok, hisz így farkas formámban már gond nélkül megtalálom a nyomát Éji Gyilkosnak./
- Köszönöm, így már biztosan megtaláljuk. De miért van olyan érzésem, hogy ezért az Ulfric még nyakon fog csapni.
- Na jól van Nym, ha már észrevétlenek nem leszünk, legalább legyünk gyorsak. A bejutást majd megoldjuk ott. Oh, és egy apróság, ha nagyon gebasz lesz és kénytelen leszek átváltozni, nos maradjatok a hátam mögött. Ne értsetek félre, de olyankor kevésbé vagyok kedves és aranyos. Na ha mindenki megvan akkor essünk neki.
/Megvárom amíg mindenki összekészül és kisétálok velük együtt a barlangból majd átveszem Nym kardjait. Egy pillanatig elgondolkodom a legjobb megoldáson, majd lekötöm a kardokat a tsubánál és a trikómból némi átalakítással hevenyészett hevedert csinálok nekik, hogy a hátamra vehessem a kardokat. Miután ezzel megvagyok még megmozgatom magam és megdörgölöm az a néhány sebhelyet amit az utóbbi két évben sikerült begyűjtenem. Tappancs pillantásával nem sokat tudok kezdeni, nem tudom kiolvasni, hogy vajon sajnál miattuk, vagy megtetszettem neki. Na de a rézbőrön amúgy se könnyű észrevenni, ha elpirul valaki. A vállamra veszem az orvosságos-ellátmányos motyót is és eközben végignézem Nym átalakulását./
- Na ez a rész ismerős.
/Fűzöm hozzá halkan, hisz én is komoly fájdalmakat szoktam átélni átalakulásom során. Ahogy leszáll alaposan végigmérem és csak utána válaszolok a kérdésére./
- Mit ne mondjak, tetszenek az idomaid. Dracus Domesticus!
/Rövidet kacagok aztán fürgén felhágok a hátára és elhelyezkedek a nyaka tövében majd lenyújtom a kezemet Narnak./
- Na gyere pubi. Ideje egy kis hősködésnek. Ha most nem egy böszme sárkányon ülnénk, azt mondanám hogy: Gyia! De azt hiszem eltekintek tőle.



[78]

[Naarozair]

/ Követi a két társát kintre, hogy hozzálássanak Éji Gyilkos kiszabadításához. Ha kapott íjat akkor elfogadja, ha nem akkor anélkül is meglesz úgy érzi. Cseppet sem lesz puszipajtása a Farkasnak, mert nem tudja mire vélni azokat a szavakat, amiket a bájos Nymlothról szól. A sárkánylány visszaszól a farkasnak aki valószínűleg félhet is, hiszen méretbeli különbség látszódni fog. Az alakváltó lány előrébb indul, azonban nincs kedve követni. Jól tette, mert a szépségből egy szörny lesz, közben a Sárkányszeme gondol egyet működésbe lép. A tájon körülnéz egyszer és az első fákon átlát mint ha ott sem lennének. A szemével ránéz az átalakult nőre, majd a farkasra. Belefeledkezik a tárgyak nézésébe és csak gyönyörködik magában, hogy valójában nagyon szép képessége van. /
- Nekem nincs epés megjegyzésem. Vagy várj csak? / Kicsit gondolkozik, hogy adhatná elő szövegét érthetően a farkasnak. /
- Fenrir, azt hiszem kicsit rád férne ha visszavennél ezekből a szövegeket. Lehet, hogy saját magadat szórakoztatod, ám sem én és azt hiszem sem Nymloth nem tolerálja annyira. / Mikor a farkas a kezét nyújtja, hogy segítsen felszállni akkor belecsap, ahogy a férfi tette a köszöntésénél, majd a farkastól eltérően pillanatok alatt felmászik és megtalálja a megfelelő fogást. /
-Indulhatunk Nymloth. Majd szeretnék veled négyszemközt beszélgetni, azonban várat magára. A feladatra koncentráljunk. / Hangja meglepően határozott. Megacélosodott jellemről árulkodik, aki jelenleg szeretné teljesíteni a küldetését. Erősen kapaszkodik, hogy le ne essen közben a Sárkányszeme még mindig les.
+ Én irányítom? Vagy lenne köze ahhoz, hogy egy sárkány közelében vagyok? + Lehunyja a szemeit, mikor hangosabbá válik egy hang az elméjében. Számára ismeretlen nyelven valaki hadovál neki, körülbelül olyan hangon mint Nymlothnak volt.
+ Akrafazair yitsome, olg dan naha drakonire da ire. Kdu est nukdasa har. - Akrafazair vagyok, én vagyok a Sárkányszemed. Én látok. + Ez a szöveg ismétlődik az agyában. Jelentését nem tudja, azonban megrázza a fejét és jelenre kezd gondolni, akkor megszűnik a szuper látása pillanatok alatt.
+ Ki lehet az a Akrafazair? + Az utolsó szó hallatán újra átváltozik látóvá, viszont csak pár pillanatra. /

(22)

[Nymloth Dracarys]

/Azt még megvárom, amíg Tappancs visszaszalad a barlangba és előhoz egy íjat Zairnak. Aztán hallgatom apró barátocskáim +muhhaahaa+ fecsegését, és hogyha megfelelően kifejező lenne hozzá a fejem, akkor elmosolyodnék Fenrir szavaira./
- Hogy nem vagy akkor barátságos farkas? Azt hiszem nem fogok megrémülni... /mennydörgöm, habár tudom mire gondol, de ha neki van joga ugratni engem, akkor én is piszkálom picit a kutyulit.
Közben vetek egy kíváncsi pillantást Zairra, aki négyszemközt akar beszélni velem, és mivel nem igazán tudom mit akarhat, így nem füllik hozzá a fogam annyira... Soha nem szerettem az ilyen nagy négyszemközt beszélgetéseket. Lehet én vagyok paranoiás, de akkor is csupa rossz emlék fűződik hozzá. Végül csak biccentek a sidhenek, legyen meg a sors akarta.
A szemem pedig összeszűkül Fenrir szavaira, csak azért mert olyan nagy ingerem lenne kiharapni belőle egy darabot, de nem azért mert idegesít, inkább az idegesít, hogy nem tudok szóban visszavágni olyan jól... Az erőszak megoldás mindenre, de a végső megoldás... Vagy bizonyos esetekben annyira nem végső.
Azonban csak néhány füstcsík kígyózik elő az orromból, és nem bántom a farkast, mert különben is, ha félbe harapnám még a végén baja esne a fegyvereimnek, az pedig tényleg a vég lenne./
- Kapaszkodjatok kicsikéim... /adom ki végül a parancsot, aztán reménykedve benne, hogy tényleg megtették elrugaszkodom a földtől. Érzem, ahogy a szárnyaim hatalmas légörvényeket kavarva elemelik a testem a talajtól, érzem, ahogy elkapnak a légáramlatok és a mágia, ami szintén erősít a röptömön... ez persze mind ösztönös, a lényeg az, hogy simán erőteljes szárnycsapásokkal emelkedem egyre magasabbra és legszívesebben dugóhúzókban repülnék nagy örömömben. Ettől végül eltekintek, habár nagy a kísértés.... Aztán a megfelelő magasságban megállok és déli irányba fordulok, majd nekivágok az útnak. A pontos helyet nem tudom, de hamar meglesz. Mint a kilőtt nyílvessző 50 tonnás kiadása, úgy süvítek az égen egyenesen délnek a parti labor felé.

(93)