Erdő

[Lynarin Seeragic]

*Lyen - 2900. augusztus 15.*

/Amikor megemlítette, hogy esetleg Bran lehet a gyerek apja, attól szép csendes frászt kaptam. Még túl új volt a dolog, hogy ennyit filozofáljak rajta, de így végiggondolva volt néhány olyan testőröm, aki nem csupán a gyermek apja lett volna, hanem király... Ez az eshetőség pedig valahogy nem kicsit megrémisztett. Eszembe jutott a nem is olyan régen lezajlott beszélgetésem Éadrommal, és kedvem lett volna kikacagni magam. Ha egyedül vagyok talán még meg is teszem. Ennyit arról, hogy nem lesz esküvő... Az agyam lázasan járt, próbáltam felmérni annak a következményeit, amire csak most jöttem rá. A gyermek által nem csak én kapok jogot az uralkodásra, de az apa is...
+ Hogy a franc esne belé! Nem, ezt nem fogom engedni! +
A harag ismét növekedni bennem, az afölött érzett harag, hogy amikor egy karnyújtásnyira vagyok attól, hogy mindenestül enyém legyen a trón, akkor elveszik tőlem, illetve osztozkodnom kell rajta. Nem akartam, nagyon, de nagyon nem! És nem is fogom hagyni, hogy bárki parancsolgasson nekem, vagy megpróbáljon beleszólni abba hogyan vezetem az udvarunkat!
Csak jó pár perc után jöttem rá, hogy habár az arcomon nem látszott a vívódásom, de elcsöndesedtem, így gyorsan egy részét szóba öntöttem, hogy ne legyen annyira furcsa az egész./
- Nem hiszem, hogy Bran lenne a gyermek apja... /aztán rájöttem ezt még mindig nem vele akarom megvitatni, így gyorsan folytattam is elterelve a témát./
- Azt hiszem újabb félreértés van. Bran valóban az én tanácsadóm, azonban én nem vagyok gyermek, nem igénylek 0-24-es bébiszittert, akinek semmi másra nincs ideje, csak rám! Van bőven elég testőröm és tanácsadóm is, ha Bran részt vesz a gyermek nevelésében, az elveszi az ideje egy részét, de annyi bőven marad, hogy meghallgassam a javaslatait. Nem látom tehát miért zárná ki egymást, hogy a tanácsadóm és a gyermek nevelője is legyen. /mondtam nyugodtan. Aztán a további szavaira csak biccentettem./
- Ez természetes, lesz időd, amennyi szükséges, nekem úgyis a testőreimmel kell beszélnem, ha visszatérek. Nem sürgős semmi, van egy évünk hogy ezt megszervezzük. Mellesleg igen, jól értetted a bálig nem akarom bejelenteni. Persze úgyis ki fognak szivárogni részletek, hiszen sidhek vagyunk... De a hivatalos bejelentést a bálra tartogatom. /az én hangom is semleges, olyan furcsa, mintha nem is az én életemről beszélnénk. A gyermeket elfogadtam, de még nem tudatosult bennem, egyszerűen képtelen vagyok ezt még érzelmileg feldolgozni, már ha esetemben lehet ilyesmiről egyáltalán beszélni.
Közben éreztem ahogy a Hintó megindul és visszafelé tartunk a Dombba. Tudtam nem kell sok idő, hogy odaérjünk, mégse vártam, túl sok megoldandó probléma sorakozott, amiket szívesebben kerültem volna el./
+ Danu szerelmére, miért ennyire bonyolult minden? Ha már azt hiszem valami megoldódik, az két másik problémát szül halálában... Mintha egy sárkánnyal küzdenék, aminek minden levágott feje helyére kettő nő... +

(234)

[Lyendryana Daimon]

*Lyn -- 2900.08.15.*


/Amikor beülök Cain mellé kerülök végül. Ami valahogy nem zavar. Odalent már volt a helyzet. De itt fent, hogy kordában tudja tartani az erejét, és már nem olyan roppant nagy kisugárzása van a hatalmának mint, mint legutóbbi találkozásunkkor, nem annyira feszélyező a jelenléte sem./
- Álljunk meg egy pillanatra Lyanarin! Meglehet, hogy felnőttel, de Bran nem is azért van melletted, hogy megtörölje a szádat, ha a babapép ott marad a szélén!
/Kezdek neki, miután közli, hogy nem huszonnégy-órás felügyeltet igényel./
- Mint nemrég megbeszéltük, nem vagy tisztában az udvar intrikáival, és az igazán fontos hatalmi mozgatórugókkal! Azzal, hogy nem kéred ki a figyelmét, csak még jobban elzárod magad az Udvartól és amiatt, hiába vagy te a Királynő, nem te irányítasz! A döntéseket nem Te hozod meg! Az udvar hatalmasai irányítanak most! Te csak dísz vagy számukra, mindaddig, míg bele nem folysz teljesen a politikába! Bran bármennyire is briliáns elme, nem lehet lojális két fél felé. Azzal, hogy megtennéd a gyermeked nevelőjének, erre is köteleznéd. Neki melletted van helye, hogy a segítségével kezedbe vedd az irányítást!
/Magyarázom az okot, amivel remélem észhez kap és belátja, hogy Brannak mellette a helye./
- Ha megosztod Őt, magaddal szúrsz ki!
/Megvonom a vállam, bár tudom, hogy nem látja, csak Cain érzi az apró rándulást./
- De persze ez a Te döntésed! Ha azt akarod, hogy ő legyen a Nevelő ő lesz az! Meg sem kell akkor említenem a jelölteimet.
/Megérkezünk a Domba, érzem. Ha maga a Domb mágiája nem lenne ennyire sajátos, és most már ennyire intenzív, akkor Gquen jelenléte miatt tudnám./
- A testőr jelölteknek viszont kell egy kapitány is. Mindegyikük igen kiforrott személyiség, és egyik sem hajtana parancs nélkül fejet a másik felett. Ha egyet értesz, akkor Draquyvell-t is megkörnyékezem, erre a szerepkörre.
/Megvárom míg Lyn kiszáll a hintóból, mivel ez az Ö kiváltsága, hogy elsőként lépjen ki, ellenben most nem engedem a Névtelennek, hogy elém furakodjon. Ö most már csak egy testőr, én meg egy nemes./
- Ha mégis érdekel a Dada szerepre szánt személyek nevei, akkor csak szólj!
/Mondom már kiszállva. Gquen egy könnyed ugrással mellém telepedik, fejét kezem alá teszi, hogy megérintsem. Különös, hogy Ö is pont annyira igényli az érintést, mint mi sidhék./


{106}

[Fenrir]

* Augusztus 9. - Visszaérkezés *

* Valhalla *

- Aha, szóval ha pittyegni kezd, akkor rántsak magamra egy gatyát.
/A "Vértehénre" öblösen felnevetek és hátba verem Tordát. /
- Tudtam én, hogy jóban leszünk.
/Aztán már irány is az öltöző. A jól megszokott strapabíró nadrág és a trikó kombináció mellett maradok, odahaza ez már fel se tűnik senkinek. Közben előkerül a kis motyóm is, kár lett volna itt hagyni ezeket./
- Na jól van Tejminátor, indulhatunk is.

* Erdei rét *

- Oh, hogy én ezt hogy utálom.
/Jegyzem meg a gyomorforgató szétszakadás-összeállás után. Mit mondhatnék, soha nem fogom megkedvelni ezt a dolgot./
- Kösz a fuvart és csókoltatom Sashit.
/Ezt már csak a levegőnek jegyzem meg, mert ha Torda itt is van, nyoma sincs. Felnyalábolom magam és visszamegyek a városba./

* Augusztus 16 - Telihold éjszakája *

/Az ifjabb farkasokkal már nagyon vártuk ezt az éjszakát. Már jóval korábban éreztük, hogy közeledik. A hormonok tomboltak, a város lassan felbolydult. Persze, ez nem jelenti, hogy eluralkodott volna a káosz, de azért aki tudja mire figyeljen észreveheti az apróbb változásokat.
Én az idő legnagyobb részét Rassia falkájával töltöttem vagy a Fúriák körül. Ulfric mostanában elfoglalt volt, de azért a napi földbedöngölésemre mindig szakított időt. Tappancs húgicámmal is kimentem futni néhányszor, de azért egy hét alatt nem jut mindenre idő. Mikor eljött a "nagy nap" Rassiáékkal és egy marék kölyökkel indultunk neki az erdőnek. Persze, sokan már megtanultuk, hogy ne boruljon teljesen el az agyunk de néha ki kell tombolnunk magunkat. Engem köt a hold, de azért teljesen nem bolondulok meg. Ma éjjel viszont elengedtük magunkat. Adtunk az életnek. Az prédaállatok mérföldekre menekültek az üvöltéseink elől. Nem sok félelmetes dolog lehet a világon, mint egy falka tomboló vérfarkas.
Hajnalban kékre-zöldre verve, karmolásokkal teli, véresen ültünk a méretes tábortűz körül. Az éjszakai prédáink maradványai ropogósra sülve gőzölögtek a tűz szélén, mi pedig jókat nevetve ittunk és mulattunk. Hangosan tárgyaltuk ki az éjszaka eseményeit, majd mikor már az uisge a fejünkbe szállt, a szó a helyi lányokra terelődött.
Lassan egyenként dőltünk ki és a tűz körül, az vérrel festett hó maradékán pilledtünk el és csak néhány óra múlva tértünk vissza a városba./

(128)

[Laki]

Fenrir folytatása a réten!

[Caridwen]

*Előzmény - 2900. szeptember 1. - Reagen*

/Az erdő valóban lenyűgöző. Érzed hogy valami misztikus aura árad belőle, valami megfoghatatlan hömpölygő energia. Valahogy megérint téged is, mintha hívogatna magához, ide tartoznál valahogy. A karodon feláll a szőr az érzéstől.
A többiek nem hagytak le nagyon, ami nagy szerencse mert az erdő valóban sűrű, a mágikus ragyogással és sejtelmes fényekkel is sötét és megtévesztő a legtöbb helyen amerre nézel. Amikor odaérsz hozzájuk közel és megindultok Rubor melléd áll, ketten pont hogy elfértek az ösvényen, de így kényelmesebben tudtok beszélgetni mintha egy vonalba mennétek. Nagyjából amúgy a csoport köréd rendeződik, előtted és mögötted is haladnak nem zavaróan, de figyelve hogy véletlen ne maradj le.
Amint elindultok Rubor felveszi a beszélgetés fonalát mintha a térugrós ezüstvarázslat meg se történt volna./
- Mert akkor mit szeretnél fiú, hogy hívjunk? /néz rád a vigyorogva./
- Nos hivatalosan Bloosx területén vagyunk, ami a vérfarkasok fővárosa. Ami igazából egy nagy adag sátor egy réten körülötte végtelen erdővel. Ezen erdők ennyikébe vagyunk. És jah néha felbukkanhatnak errefelé vérfarkasok, de ez megesik, nem igaz? /vigyorog cinkosul, még rád is kacsint a végén. Rövid séta után a sűrűben egy ritkásabb részhez értek. Mármint nem csupán a növényzet hanem a talaj is gyérebbé válik.

Végighaladtok a keskeny kis ösvényeken mostmár egyesével sorban. Rubor kíváncsian mutat egy ragyogó fényre az egyik fa magasába rejtve./
- Látod ott azt a ragyogást. /Ha igenlő választ adsz neki helyeslően bólint./
- Oda tartunk, az a rejtekhely. /Ahogy végigkanyarogtok az utacskákon hamarosan néhány leizzadás és halálfélelemben eltöltött pillanat után oda is értek egy kapu elé. Godal az ajtóra helyezi a kezét amiből szürke ragyogás árad szét és az ajtót tartó acélhuzalok kígyókként tekeregnek le róla majd feltárul a belső főterem.

Az első pillantásra kihalt szoba a szemed előtt telik meg élettel és ezüstös ragyogással./
- Noh gyere be fiú ha még érdekel egy jó ital. /int biztatóan Glodal./

[Reagen Weltz]

*Caridwen*

/Ha eltekintek attól, hogy néha megbotlok egy-egy gyökérben, és hogy egy (egyébként csillogó-kék) bogár beleszáll a tátva maradt számba, a körülöttem magasodó erdő valóban varázslatos. Néha emlékeztetem magam arra, hogy mintha megigértem volna magamanak, hogy jusztse fogok semmin se meglepődni, pláne lenyűgözni nem hagyom magam, de a jelek szerint megin csalódnom kell magamban. Ez van, nem érdekel. /
- Mondtam már, nem vagyok...Áh, mindegy. Szólítsatok Reagennek. Ha már itt tartunk, ti is bemutatkozhattok rendesen. De nem igérem, hogy mindenkinek meg is jegyzem a nevét. /azon túl, hogy ők a szürkekompánia, és az egyikük +Melyik is?+ Rubor névre hallgat nem sok mindent tudok róluk. /
- Csak sátrak? /kérdezem./ - Mondjuk érthető, ha minden teliholdkor az egész város őrjöngő fenevaddá változna, én sem építenék semmit, amiért kár lenne. / teszem hozzá rosszindulatúan. Aztán elvigyorodok, mert a fejemben megjelenik egy kép, amint szakállas férfiak fáradt tekintettel takaríják fel az előző este romjait./ +Tényleg, van olyan hogy másnaposság a telihold után? Farkas-másnap, vagy mi?+ / Úgy tűnik, rám ragadt a társaság jókedve.
Már jó ideje észrevettem, a fényt a fák között, mire Rubor +Vagy egy másik?+ felhívja rá a figyelmem. Vissza is szólok neki./
- Nem, épp hogy nem süti ki a szememet, de nem vettem észre. / Oda se hederít a megjegyzésemre.

Ahogy egyre magasabbra érünk,kezdemelveszíteni alelkesedésemet az erdő iránt. Most is szép, sőt, a magasból csak még inkább, de valahogy nem tudom igazán értékelni, úgy hogy csak pár centi csúszós moha választ el a biztos haláltól. A kapuhoz érve hálásan kapaszkodom a sabil(nak tűnő) fémbe. Ayz a navalyás ajtó, meg elkezd tekeregni, kis híján beleránt a mélybe. Pár pillanatig alig jutok levegőhöz, és amikor végre sikerül, teljes szívből szidni kezdem a rács anyját./

-Mi az hogy, sőt, ha eddig felmásztam érte, ajánlom, hogy nagyon jó legyen az a krador./ mondom miközben követm őket a terembe.

(88)