A sátrak között kisebb tisztások, útvonalak találhatóak, de erről a területről összegileg elmondható, hogy csupa-csupa sátor borította rész. A Fapalotán kívül gyakorlatilag ez a hely jelenti a várost magát.
|
Sátortenger
15 hozzászólás
• Oldal: 1 / 1
SátortengerA sátrak között kisebb tisztások, útvonalak találhatóak, de erről a területről összegileg elmondható, hogy csupa-csupa sátor borította rész. A Fapalotán kívül gyakorlatilag ez a hely jelenti a várost magát.
Re: Sátortenger*Előzmény // Vadászidény*
Re: Sátortenger*Előzmény //Alyara*
/Valóban olyan volt, akár egy vezeklés. Mindössze sarum nem kopott le a lábamról, vagy a durva föld nem vágta sebesre meztelen talpamat... Én ugyanis az égi rónán ballagtam magányos vándorként. Még frissen lüktetett a szentélyben történtek által hagyott seb a lelkemben, de a régi emlékek édes enyhülést csepegtettek rá. Még mindig fájt, amit tennem kellett és ahogyan, de már megtaláltam magam. A bizonytalanság elmúlt, már nem viaskodtam magammal és dacoltam eme évszázaddal. Már magam voltam Renaviel, Jeanne, Raven.... és mintha lett volna még valami régebbi emlék, de ez még túl homályos volt ahhoz, hogy emlékezzek rá. Ott motoszkált a tudatom peremén, de még nem tudtam előcsalogatni./ + Nem is számít... voltam, az számít kivé válok! + /Megacélozva az akaratom szilárd határozottsággal ezüstös tekintetemben szálltam alá a felhők közül, amikor már tényleg nem tudtam tovább repülni. Fáradt voltam, végtelenül kimerült, a szárnyaim elzsibbadtak a rengeteg használattól. Amikor megérkeztem a puha fűbe letérdeltem és halkan imádkozni kezdtem. Reméltem, hogy meghallgatásra talál az imám, hogy a fáradtság is tovatűnik, amikor már nincs milyen bűnért vezekelnem. Mintha közeledő hangokat hallottam volna a hátam mögül, de nem törődtem vele, nem akartam félbe szakítani az imám. Csak átkaroltam magam, mintha fáznék, pedig csak fáradt voltam, habár üdítő élmény volt, hogy nem a lelkem fáradt el, mindössze csak a testem. / (149)
Re: Sátortenger*Vadászidény // Raven*
Re: Sátortenger/Enyhe meglepettséggel nézek föl. Úgy elmerültem a saját gondolataimban, hogy észre sem vettem, hogy valaki időközben a közelembe ért. Megfedem magam, hogy jobban kéne figyelnem, de szinte közvetlenül ezután rá is jövök, hogy butaság ilyesmiken gondolkozni, hiszen épp nem is olyan régen döntöttem úgy, hogy békével próbálom megoldani a dolgokat./
- Köszönöm kedvességed. /mondom azonnal az első szavaira. A pihenés valóban jól esne, habár nem tudom fogok-e még tudni aludni azok után, amiket láttam. Végül halk sóhajjal talpra állok, hófehér ezüsttel szegett szárnyaim szorosan a hátamhoz simítom, majd egy gondolattal eltüntetem, hogy ne legyenek olyan feltűnőek./ - Köszöntelek Alyara, az én nevem... Raven. /mondom rövid habozás után. Az elmúlt életek olyan kavalkáddá olvadnak össze bennem, hogy lassan már nem is tudom eldönteni ki vagyok.../ - Mellesleg honnan veszed, hogy nyomná valami a szívem? /érdeklődök csendesen, ezüstszín szemeimmel kutatva bármilyen árulkodó érzelmet. Közben felmérem a ruházatát és egy pillantást szentelek a különös társaságának is./ - Mind idevalósiak vagytok? (150)
Re: Sátortenger*Vadászidény*
Re: Sátortenger/Igazából nem értem a különös vörös hajú nőt, aki furcsa ruhái ellenére mégis mintha valami tiszta fénnyel ragyogna. Csak figyelem őt, majd a három farkast is afféle csöndes sztoikus magánnyal. Távol vannak tőlem, hiába döntöttem el, hogy segítek bárkinek, ha tudok. Nekik mondjuk nincs szükségük segítségre...
+ Nehéz lesz ez az egész... + Olyan mintha én lennék aki segíteni akar, de mégse. Egy részem megfürödne a fényben és odaállna a nő mellé, hogy vele együtt ragyogjon lágyan és tisztán, ártatlanul távol tartva a világ mocskát. Egy másik énem, akit egy gondtalan anya nevelt fel, akit soha nem szerettek és aki soha nem szeretett, az pedig egyszerűen csak kacagna, kacagna ezen a nőn, aki szánalmasan tiszta próbál maradni egy szadistán mocskos világban.... + Nincs olyan, hogy ártatlanság, csak olyan állapot, amikor még nem döbbentél rá mennyire mocskos is vagy... + Enyhén megrázom a fejem, hogy messze űzzem a kéretlen gondolatokat, majd ezüstös pillantásom a smaragdba fúrom./ - Köszönöm a kedvességed, de nem fáj semmim. Én is gyógyító vagyok, tehát ilyesmivel nincs problémám. /mondom. Igazából nem akarok aludni. Az alvás az álmok ideje, az emlékezésé, azok a pillanatok, amikor az agyunk megpróbálja feldolgozni a napközben átélt élményeket... én nem akarok visszaemlékezni arra, ami ma történt veled./ - Ha nem haragszotok még nem szeretnék lepihenni, jobb lenne ébren maradni még. Persze ha megzavartalak titeket elmehetek. /mondom csendesen, de határozottan. Arra már nem teszek megjegyzés, hogy sok mindent lát. Ha valóban belelátna a lelkembe, már réges-régen máshogy nézne rám, talán több undorral, talán több távolságtartással. Nem lát tehát, csak elhiteti magával az ellenkezőjét./ (151)
Re: Sátortenger*Vadászidény*
Re: Sátortenger/Nem igazán értem meg a különös nőt, de szépen lassan ellazulok a közelségében. Végre valaki, aki nem akar tőlem semmit, aki nem próbál a maga céljaira használni, egyszerűen csak kíváncsi rá ki vagyok, vagy hogy vagyok.../
- Nos igen, valami olyasmi... /mondom halkan, nem is tudom miért. Idegeneknek nehezen nyílok meg, illetve régen többnyire így volt. Habár ha jobban belegondolok néhányszor már áthágtam eme szabályomat.... Végül fürkészve pillantok rá, mialatt követni kezdem. Elgondolkozom rajta megbízhatok-e benne.... Végül úgy döntök igen. Valóban jónak és kedvesnek tűnik, és ennyire nem lehet jó színésznő... mármint hogy ennyire jóságosnak adja ki magát, egyszerűen ez lehetetlen./ - Nem, valóban nem az otthonom, és nem is tudom lesz-e az valaha... Szörnyű dolgoknak voltam a részese ott, ami miatt az egész fajban csalódnom kellett kicsit, és magamban is... A múltból jöttem, de még mélyebben a múltban élek manapság, mint eddig... /mondom csendesen elmélázva. Aztán érdeklődve pillantok rá./ - És te? Veled mi a helyzet? Te sem tűnsz éppen idevalónak.... (152)
Re: Sátortenger*Vadászidény*
Re: Sátortenger/Enyhe döbbenettel fogadom Alya kirohanását, de ahogy az első sokk elmúlik a gondolat egyre inkább befészkeli magát a tudatomba./
+ Igen, talán ez a megoldás... Talán el kell hagynom ezt a helyet és messzire mennem, hogy megtaláljam önmagam. Milyen csodás is lenne egy új világ... Egy olyan világ, ahol senki nem mozgat bábként... + /Engem is elfog az ötlet mámora, habár az én viselkedésemen nem látszik olyan kitörő és mindent elsöprő szenvedély, mint az övén, de engem is magával ragadt az ötlet. Közben azért csodálkozva konstatálom, hogy ez a kedvesnek tűnő lány már jó három éve él ebben a században. Megjegyzek mindent amit mond, de már engem is a terv foglalkoztat./ - Igen, veled tartok. Bevallom először azt hittem megőrültél, de ha belegondolok... /mondom őszintén./ Azonban tetszik az ötlet. Egy olyan világ, ahol mi irányítunk, ahol nincsen, aki parancsolgatna nekünk... /Rámosolygok, ezüstös szemeimbe is befészkeli magát a lelkesedés./ - Viszont az álmok addig csak álmok maradnak, amíg pontosan nem körvonalazódnak. Mégis hogyan akarod elhagyni ezt a világot? Persze tudok repülni, de nem hiszem, hogy elbírnálak téged... Ráadáésul ha mégsincs más föld ezen kívül, akkor belefulladok a végtelen óceánba pár nap után, ha előbb nem halok éhen, mielőtt végleg kifáradnék... Tehát mi a őpontos elképzelésed? Veled tartok, de sajnos álmokon nem tudok hajózni. (153)
Re: Sátortenger*Vadászidény*
Re: Sátortenger/Figyelem a távolodó farkasokat és be kell vallanom magamnak, hogy egy kicsit megnyugszom. Nah nem mintha féltem volna tőlük, de egyszerűen minél kevesebb ember társaságára vágytam. Alyával egyenlőre egész jól kijöttem, de a farkasok közelsége feszélyezett.
Amikor a lány beszélni kezdett érdeklődve fordultam felé és kíváncsian hallgattam a mondandóját./ - Valóban tudsz repülni? Mégis hogyan? /kérdezem kíváncsian. Elgondolkozok, hogy vajon ő is angyal-e, de hamar elvetem az elképzelést, mert túl abszurdnak tűnik és valahogy nem is érzem úgy, hogy a fajtársam lenne.../ - Mellesleg részemről valami hajóféleségre szavazok. Biztosabb, mint a repülő és könnyebben lehet vele manőverezni meg persze nagyobb súlyt bír el, és kisebb az esély, hogy lezuhan... Illetve azokkal a technológiai ismeretekkel, amikkel én rendelkezem... Ha te három éve élsz itt ezt jobban tudod nálam, de nekem akkor is szinpatikusabb a hajó. Mellesleg milyen céh? /Aztán elgondolkozva összeráncolom a szemöldököm./ - Nos igen, ezt valóban jobb előre átrágni, mert a szabadásgot és a káoszt csupán egyetlen hajszál választja el egymástól... Szóval ha nem akarjuk hogy az egész ötlet káoszba fulladjon, akkor azt hiszem stabil törvényekre van szükségünk, habár nem tudom mik lennének jók, de mindenképp meg kell beszélnünk őket. /Egészen fellelkesültem ettől, még a fáradtságom is elmúlt egy időre./ - Esetleg tudsz valami helyet, ahol nyugodtan beszélhetnénk? (154)
Re: Sátortenger*Vadászidény*
Re: Sátortenger*Előzmény*
/A döbbent sikkantás még a torkomon izzik, ahogy a medálból sugárzó erő magával ragad és úgy taszít át máshová, mintha egy megvadult térkapu lenne.... + Nem is, inkább mint valami kiéhezett szerető, aki csak arra várt, hogy bekebelezzen... + /Kissé szédelegve döbbenten nézek körbe, kell pár pillanat, amíg feldolgozom, hogy hová kerültem, meg úgy nagy általánosságban, hogy mi a sidherágta fene történt.... Oké, listázzuk. Ad egy, megmenekültem egy idegbeteg kérő elől. Ez jó, pirospontot nekem. Ad kettő, Iza teljesen hülye, a medált, amit nem ad ide, hozzám vágja... Oké, ezen nem lepődünk meg, szerintem még pontot sem ér.... Aztán amikor körbelesek kósza aranyszín tincseim sátora alól egy pillanatra a szusz is belém fagy./ - Nah ne.... /egy pillogás, kettő... nem, ez baromira nem csak egy rémálom. Vetek egy pillantás a cipőimre és igen, hamisítatlan latyakban tocsogok... /+ öcsém, ezek még nem hallottam a kriolitüveg borításról, vagy valami kőszorszakiról, mondjuk kőutakról, vagy mit tudom én?!? + - Oké Thris, nyugodj le, a bolhások valószínűleg valami koszos nyuszi után szaladgásznak az erdőben, valószínűleg észre sem veszik, hogy itt voltál. Szépen hazamész, mintha mi sem történt volna.... /suttogtam magamnak és a hangom dallamosan csengő éteri búgása ellazított. Igen, már ismét a magam ura voltam, semmilyen szupervarázsló nem kényszerített mozdulatlanságra. Amikor rájöttem, hogy még mindig a medált szorongatva bámulok körbe, mint egy rémült nyuszi, akkor azért kicsit helyreraktam magam. Ez a pár pikoszekundumnyi idő elég volt, hogy a teherrepülőnyi szart helyre rakjam magamban és a célra összpontosítsak. A medált a nyakamba akasztottam, aranyosan ragyogó tincseim hátrasimítottam és kihúztam magam, mint aki aztán teljesen otthonosan mozog itt. + csak ekkora dzsuva ne lenne.... + Aztán hátravetett fejjel megindultam ki a sátrak közül, mintha csak egy holofotózás kifutóján sétálnék. Jeges kék tekintetemmel azért pásztáztam a tájat, hátha valahol feltűnik valami kellemetlen alak, de fohászkodtam minden istenhez, akikben nem hittem, hogy azok a koszos barbárok ne másszanak elő a lyukaikból, amíg errefelé császkálok. Azt hiszem első pillantásra se illettem ide... Nah nem baj, hátha kellően buták hogy bevegyék... Mondjuk az állatok inkább ösztönösek, akkor meg nem sokra megyek, hogy a fene enné meg./ + Nah kerüljön még egyszer a kezem közé a bagázs kifilézem mindet, aki idejuttatott....+ /A haragra a fehér bundás megmoccant bennem, mire ismét lefagytam./ + Nah nem cicám, te most nagyon nem hiányzol... elő ne merd dugni azt a púderezett nózidat, mert akkor aztán lőttek nekünk! + /Próbáltam nem nagyon lélegezni, mert az itteni illatok valahogy furcsán erősek és otthonosak voltam... ráadásul a furcsa bizsergést a testem mélyén nem hogy csitították volna, de még több fát hordtak a tűzre./ + Franc franc franc... csak át ne változzak itt.... + (80)
15 hozzászólás
• Oldal: 1 / 1
Ki van ittJelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó |