Fenrir sátra

[Evangeline Stockbauer]

*Fenrir & Rebel & Alyara*

- Merlin? /vonom fel egyik aranyszín szemöldököm. Rövid tűnődés után még hozzáteszem elhúzva a szám./
- Ha egy titkos szigeten él, ahol minden tiszta görögös és elmekontrollal veszi rá az embereket mindenre, akkor köszönöm én abból kimaradnék. Sok sikert a vadászathoz, meg minden, de én csak most jutottam ki onnan, nem vágyom több őrültre. /vonom meg a vállam. Habár nem vagyok teljesen biztos benne, hogy nem kerültem-e most is egy hasonlóan meredek szituációba, de ez van, vissza tuti nem megyek, még ha egy ilyen híres csajszi kéri is. Habár ha jól tudom erősen kiesett most a pikszisből.... Hmm talán apát érdekelné a dolog.... Vajon hajlandó lenne érvényteleníteni azt az őrült eljegyzést néhány infóért, ami még jól jöhet neki az elit körökben? Minden esetre egy próbát megér....
+ Vagy akár itt is maradhatok a farkasok között kipróbálni milyen, és ha már apának hiányzok, úgyis küldet érem, elvégre én lennék az örökös. +
Villámgyorsan megráztam a fejem, hogy a gondolatnak még csak nyoma se maradjon. Esélytelen, hogy én itt rohadjak! Ilyen beszűkült látókörű sárzabáló hippik között! Vagy guppik? Nem is emlékszem melyik volt az a szó, de az tuti, hogy nem fogok itt leélni egy hetet se az életemből, tiszta pazarlás lenne... Az én ragyogásomnak kifutóra és estélyre van szüksége, nem... bokrokra meg patkánykereső páriákra. Még mit nem!
Fenrir szavai amikor elérnek hozzám, akkor beszüntetem kicsit a belső vitát és angyali mosollyal közlöm vele a véleményem a szituációról./
- Édes vagy cicám, gondolom tapasztalatból ismered a dolgot. A te helyes pofidnak is adnék egy esélyt, hogy jobb célokra használd, ha nem jönne ki folyamatosan annyi baromság azon a szép metszésű szádon. Szóval jah értem mire gondolsz, azzal a különbséggel, hogy a butácska naivságom csak itt buckacityben nincs értékelve. Ha érdekel a butácskaságom, keresd fel a kor legnagyobb robotikus-genetikusát, akinél tanultam, vagy az egyetemeket. Hidd el sokkal többet tudok a ragadozókról valaki olyannál, aki csak a farkát csóválva csahol utánuk az erdőben, vagy kergeti velük a nyuszikat, igény szerint. De hiába is magyarázom, úgysem fogadja be a fejecskét a dolgot, szóval lehet hogy kár ha egymás idejét vesztegetjük. Ha akarnék maradhatnék bambira vadászni veletek, de nem szeretem bepiszkolni a kezem, az nem az én stílusom. Oh és még valami cicus, hidd el nekem, pénzzel mindent meg lehet kapni, csak a jó helyet kell tudni. Nekem pedig olyan mocskosul sok pénzem van, hogy ha elmondanám belepirulnánk, mint szűz lány az első éjszakába. Szóval jah, tartsd meg a bokraid, én majd beérem a sivár gyémánttal borított kriolit-üveg életemmel. /mosolygok rá lehengerlően. Kék szemein ékkőként szikráznak, ahogy belelovalom magam a dologba. Tényleg komolyan gondolom, és legszívesebben a fickó orra alá dörgölném és nézném, ahogy rádöbben a valóságra kiszakadva a sátrai és a szőröstalpú barbárai közül. Persze úgyse fog felérni soha erre a szintre, de azért szívesen megnézném a csini pofikáját, amikor rádöbben a kis vadász-természet egyensúly, mindenki puszi-pacsi cuki világa létjogosulatlanságára.
/Aztán ha már ennyire benne voltam odafordultam a duli-fuli pária felé is./
- A cicus nekem szólt, vagy a szépszeműnek? Neki van olyan kis sértődékeny durcás macskaképe. Viszont ha nekem, jelezném, hogy nincs szükségem átszabásra, így is túl gyönyörű vagyok hozzá, hogy ezen a sárgolyón éljek, de azért köszi az ajánlatot, igazán értékelem, hogy a magad kis szerencsétlen módján jót akarsz. /aztán színpadiasan az ajkamhoz emelem a kezem és elkerekítem a szemeim, mint aki egészen megrémült./
- Oh, jah hogy ez egy fenyegetés lett volna?? Oh Danu szerelmére, valaki mentsen meg a nagy gonosz farkastól! /nézek körbe tetetett rémültséggel./
- Tudod bogárkám, már sok dolog miatt fenyegettek meg, de egy vacak patkány miatt még soha, nem hittem volna, hogy ilyen is lesz egyszer. /vonok vállat./ Minden esetre ha ennyit ér neked az a kis kedvenc, akkor a pattogás helyett inkább túrd fel Lucsokfalvát, mert még a végén a kis cimborádon áttapos egy falka egymás farkát kergető farkaskölyök, aztán már csak egérmatricát találsz belőle, ami aztán borzasztó szívszorító jelenet lenne. /még egy könnycseppet is elmorzsolok, a hatásosság kedvéért.
Végül pedig Alya felé fordulok./
- Nos fogadja őszinte részvétemet, hogyha ezek az egyetlen emberek, akikhez baj esetén fordulni tud. Persze ha csak pasihiánya van ott a szupermágikus száműzetésben, akkor még talán elmegy a cica /vetek egy elgondolkozó pillantást Fenrir felé/ de hogy Merlin ellen? Kevesek a kutyulik ahhoz, mint sárkánykenyérben a lánglehelet. De ez a te dolgod, habár javasolnék valami kevésbé impotens bokorbujó társaságot. Ha két bükkfával arrébb lenne szükséged segítségre nem hiszem, hogy ez a nyerő ötlet. De ennyi, úgyse lehet itt értelmesen beszélni senkivel, megyek inkább haza, azt az eljegyzésnek nevezett viccet meg úgyse gondolta komolyan senki. / az utóbbit már csak egészen halkan mormolom és ezzel a lendülettel meg is indulok kifelé a sátorból./

(87)

[Alyara Nirois]

*Fenrir, Rebel & Trish* [2900. augusztus 23., hétfő]

/Fenrir szavaira gondolkodóba esek, összehúzott szemöldökkel lebegek a társaság előtt. Közben a viseletes testem meg-megrándul, elhalványodik, aztán időnként pulzálva lüktet, fénylik. Én már megszoktam ezt az állapotot, de nekik időnként ijesztő lehet./

- Itt várj rám. Várjatok rám /javítom ki, és barátságosan Csavargóra mosolygok./ Egy pár napon belül érkezem. Hogyha nagyon ügyes és gyors vagyok, valamint a Levegőm megsegít, akár egy nap alatt is átrepülhetem a tengert, megérkezve Negapan partjaihoz. Rókaként fogok megjelenni a farkasok között, úgyis rég vágytam már egy lompos alakjára. Talán holnap, holnapután. A holnaputánt valószínűbbnek tartom. És akkor ígérem, minden elmondok, világosan fogok beszélni.

- Elgondolkodom azon, amint mondtál Fenrir, megígérem. Rebel, én pedig csak örülök Neked. A segítségednek. Kicsit bonyolult most az életem, úgy érzem, hogy Nálatok kicsit leegyszerűsödhet. /Vágyakozó pillantásom mindent elárul az áhított békével és nyugalommal kapcsolatban./

- Nem hiszem, hogy ugyanarról a Merlinről beszélnénk... /mosolygok lemondóan a szőkére. +Bár manapság ki tudja...?+ Örülök, hogy nem akar velünk tartani, egyszerűen reménytelen eset. A nagy kirohanását és "kioktatását" szinte már láthatatlanul szemlélem, hogyha Fenrir tud ebből a csitriből egy normális farkast faragni, minden elismerésem az övé. Azonban úgy látszik, hogy a hölgy nem kíván farkas lenni. Hogyha Rebel és Trish nem esnek egymásnak Viking miatt, akkor nyugton maradok, ellenben hogyha bármilyen konfliktus kialakul, abban az esetben a levegő a két nő körül megmerevedik, és nem hagyja őket egymáshoz érni. Ha kell, még a hangerőt is levetetem, hogy ne hallják egymást, és így ne tudják agyonbosszantani a másikat. Trish anélkül távozhat, hogy Csavargó maradandó sérülést okoz neki./

- Nekem is mennem kell lassan. Ez a varázs nem tart ki túl sokáig, bár a távolság szerencsére nem számít. Csak érzem, hogy lassan vége, egyre fárasztóbb fenntartani a kapcsolatot. Ne aggódjatok, hamarosan találkozunk. Normális, fizikai körülmények között. Sok szerencsét Viking kereséséhez, biztos vagyok benne, hogy gond nélkül megtaláljátok /mosolygok kedvesen a farkasokra./ Ha idejében ideérek, én is szívesen besegítek. Bár addigra már biztos meglesz. Köszönöm, hogy beszélhettünk...

/Búcsúzóul még egyszer fáradtan rámosolygok Fenrire, majd Rebelre. Aztán szertefoszlok, majd az asztrálsíkot elhagyva visszatérek a Csillagkő-szigetekre, a saját testembe./

(196)

[Fenrir]

* Rebel és a távozók *

- Öööö farkasos csiribirit? Nem, még nem vagyok sámán. És szerintem teljesen nem is leszek. Én az alfa helyére pályázok. Ha az megvan akkor már csak a megfelelő párra kell ráakadnom. Az itt se könnyebb, elhiheted. Bár itt azért kicsit egyenesebb mindenki.
/Elégedetten elmosolyodok látva, hogy mennyivel nyíltabb a Csavargó mint a cicababa./
- Már miért venném zokon? Nekem csak jó a társaság. Amúgy is, az ilyen vén tyúkok mint ti tartsanak össze az ilyen vén kujonokkal mint én.
/Ahogy hirtelen csúcspontra hág a két lány közötti ellentét, csak mosolyogva, karba font kézzel méregetem őket./
+ Na, mindjárt kiderül melyik csajból lesz valaki.
/Sajnos a cicababa korai távozása miatt a csajbunyó elmarad. Pech.
De előtte kapunk tőle még egy komoly fricska áradatot amire már nekem is kinyílik a zsebemben az a bizonyos bicska.
Magamban forrongva nézem végig ahogy távozik, de közben érződik rajtam, hogy itt most nálam nagyon ki lett húzva a gyufa. Gyanítom még a sátram közeléből is elkotródott minden és mindenki aki csak egy kicsit is tart egy felbőszült farkastól. Vagy hallgat a józan eszére./ [Dominancia 4]
- Csavargó, ha legközelebb elénk kerül ez a csitri, juttasd eszembe hogy hagyjam hogy felképeld. Legszívesebben én magam csapnám agyon, de nem fogok megütni egy nőt. Bármennyire is rászolgált.
/Magamban dúlva-fúlva pakolom el az előszedett ételt és italt, de közben a belőlem áradó fenyegetés cseppet se csillapodik./
- Még hogy cicus meg lucsokfalva....
/Mikor kissé sikerül lehiggadnom a már halványodó Alyarára nézek./
- Vigyázz magadra kérlek. És ha érkezel, figyelj arra, hogy a határvadászok tudják ki vagy és kit keresel. Akkor hozzám is hamarabb elér a híred és meg tudlak találni. Addig megmutatok pár dolgot Csavargónak és előkerítjük azt a patkányt. De ne aggódj, mire ide érsz, két farkas fog várni rád.
/Mikor ő már nincs velünk, újra a vagánycsajra figyelek teljesen./
- Minden rendben?

(173)

[Renata Rebel Wood]

* Fenrir, Thris, Alyara*

/Figyelmeztettem Thrist, ő mégse vesz vissza az arcából. Sőt, gúnyos szavaival tovább hergel. Arcom vicsorba torzul, ahogy lendül az öklöm, hogy bizonyítsam, hogy amit mondtam, nem üres fenyegetés volt csupán. Ám hiába lendülök, mintha hirtelen gyorsan kötő betont öntöttek volna rám, izmaim a levegőnek feszülnek, a tüdőm kínlódva próbál megbirkózni a csiriz-szerű levegővel./
- Gyáva kutya! Állj ki velem! /ordítom fuldokolva, de a szőkeség még csak felém se pillant, a szellemlányhoz fordul./
- Ne merj nekem hátat fordítani! /hörgöm, de rám se hederít. Nem tehetek mást, mint hogy nézzem, ahogy eltűnik. Zihálva meredek utána, majd hogy végre a láthatatlan béklyóim engednek, az eddigi erőlködéstől remegő térddel, de továbbra is ökölbe szorított kezekkel állok. Alyara kedves szavai csillapítják dühöm. Mosolyogva biccentek felé./
- Köszönöm! Jó utat Neked!/ búcsúzom.
Fenrir dühe tapintható, szavai hallatán gonoszul elvigyorodom./
- Ó ne félj, tartozom ezzel a pofonnal és viszket a tenyerem, hogy megadjam. Nem védhetik meg mindig az ocsmány, gyáva trükkjei!? /morgom, bár kissé bizonytalan vagyok azt illetően, hogy legközelebb nem öntene-e újra láthatatlan betonba Thris, kijelentésem így kérdésbe csúszik át./
- Keressük meg Vikinget, a szöszit majd seggbe rúgom, ha megvan a kishaver.

(75)

[Fenrir]

* Rebel *

/Halk morgással kísérve húzom el a számat./
- Na jó, eleget tököltünk szerintem. Kezdjük az elején. Hol láttad utoljára? Ahol Vöröslő Holddal verekedtetek? Azt a helyet nem lesz nehéz megtalálni, még nem esett rá annyi hó hogy eltűnjön.
/Elhúzom a számat kicsit ahogy gondolkodom./
- Viszont ha csak két farkast érez visszaérkezni, akkor csórikám szívbajt fog kapni, úgyhogy emberbőrben megyünk. Bár még így is megérezheti rajtunk a farkasvért. Már ha hozzá van szokva. Őt itt szedted fel, vagy még odaát?
/Félre hajtom a függönyt és az "előtérbe" lépve feltúrom a ruhás ládát. Végül előszedek belőle két prémmel bélelt bőrmellényt és két pár surranót is kerítek a láda mellől. Mindkettőből kap a lány is./
- Ez biztos nagy lesz, de egyenlőre ennyivel tudok szolgálni. A mellényt vedd fel, kicsit meleged lesz benne, de hidd el, jól jön. Most forróbb a tested kicsit. Ez a gyorsabb anyagcsere miatt van. Ez is felel azért, hogy nagyon gyorsan tudunk gyógyulni. De ez egy kicsit csalóka én se mindig egy szál brokiban mászkálok kint. Nagy bajod egy kis hidegtől nem lesz, de inkább legyen meleged mint hogy összekoccanjon a fogad. Na meg a ruhádnak olyan a szaga mint nekem. Ha bármi van, egy fél erdővel odébbról is kiszagollak. Jah, és ha haza értünk akkor kaja és szunyálunk egy nagyot. Holnap elkezdelek bevezetni a farkasok életébe. Ha szeretnéd. Na, ha kész vagy mehetünk is.
/Ha a lány igent mond, akkor kilépek a sátorból. Megpöccintem a bejáratnál kifüggesztett Fenrisúlfr medált és nyugodt, de hosszú lépésekkel indulok meg arra, ahol összetalálkoztam a lánnyal. És közben bőszen magyarázok a sátortábor mindennapjairól./


(174)

[Renata Rebel Wood]

* Fenrir * [2900. augusztus 23., hétfő]
Előzmények

- Tudod, ha csak úgy mesélnék nekem, hogy ilyenek vannak és még el is hinném, akkor azt mondanám, hogy micsoda királyság már vérfarkasnak lenni! De nem érzem úgy… oké, lehet, hogy flúgos vagyok, de valahogy ez így inkább olyan érzés, mintha több lennék… vagy nem is tudom, ez nem jó szó így, mert még több sem vagyok. /vakarom meg a fejem, miközben az érzéseim igyekszem szavakba önteni. Jó róla beszélni, csak nehéz picit./ - Nem baró, frankó vagy akármi ilyesmi. Csak… ez így van jól. /fejezem be és nem lepődnék meg azon, ha totál hülyének nézne Fenrir./
- Ez így helyes. Okés. Jó./ mondom halkan, inkább csak magamnak.

- Majd figyelek, hátha sikerül ellesnem egy-két fogást. /mosolygok a férfire./ - Bár azt hiszem, hogy első körben tájékozódni kéne megtanulnom, mert ebben az erdőben egyedül felkopna az állam. Oké, annyi azért megy, hogy a Nap keleten kel, nyugaton nyugszik. Sőt, felismerek pár csillagképet is, csak azok ugye mászkálnak az égen, úgyhogy sokra nem megyek velük. Tudod pár év alatt megszokja az ember, hogy 66-os út, irány dél oszt csá! Még a szellemvárosunkban is voltak utcák, meg táblák meg mindenféle tájékozódási pontok. De itt meg lennék lőve azzal, hogy a harmadik fenyő után balra. / vakarom meg a homlokom. Elsőre minden fa egyforma és belegondolva fogalmam sincs merre tekergünk. /
- Az árnyékok keletre mutatnak, de ha nem lennének a nyomok a hóban fogalmam nem lenne, hogy merről jöttünk. Azt hiszem nem ártana ilyen apróságokra odafigyelnem. /leckéztetem magam.

Ahogy közeledünk a sátorváros felé egyre kevésbé vagyok beszédes kedvemben. Oké, a gizda kis testem helyett kaptam egy masszívabbat, de azért nem vagyok én ilyen hosszú túrákhoz szokva, ráadásul a túlméretes bakancs is alaposan feltörte a lábam. A rét felé észre se vettem, hogy ennyire kényelmetlen a lábbeli, de most, hogy már nem a Viking miatti aggodalom tölti ki az elmém, egyre jobban fáj a lábam. Talán Fenrir is észreveszi a kínlódásom, mert azzal biztat, hogy hamarosan megérkezünk. Összeszorítom a fogaim és igyekszem nem sántítani. /+ Nem vagyok puhány, anyámasszony katonája! Kitartást csajszi!/ Alig várom már, hogy lerogyhassak Fenrir sátrában a puha párnákra. Szerintem abban a pillanatban el is fogok aludni. Hiába: jó levegő, kalandok, túrázás. /+ Nem lehetek ilyen puhány! Hát így mi lesz a tábortüzes haverkodással?/

(79)

[Fenrir]

* Rebel *

- Ha nem érzed úgy, hát nem. Nekem például gőzöm nincs, mekkora királyság lehet angyalnak lenni és repülni, de őszintén szólva, én szeretek farkas lenni. Mondhatni erre születtem. Attól még nem leszel flúgos, hogy nem ugrasz ki a bőrödből tőle. Ez van.
/Némi nyom-mutogatás és oktatás közepette beleszövök néhány fontosabb dolgot is a magyarázásba./
- Emberi alakban nehezebb. Ilyenkor nehezebb észrevenni a vadcsapásokat, hogy hol van meghajolva egy bokor, letörve egy ág. Farkasként az érzékeid vezetnek. Az illatok mint mutatják az utat, a hangok elmondják, nem vagy egyedül. De akár így, akár úgy, a legfontosabb hogy az ösztöneid vezessenek. Azok nélkül nem vagy több mint egy egyszerű alakváltó.

/A táborba visszatérve egyenest a sátramhoz megyünk, látszik kicsit a lányon a fáradtság, és nem akarnám kínozni./
- Szerintem mára tegyük el magunkat, holnap bemutatlak pár embernek.
/Odabent kicsit elrendezem az alvó helyemen a párnákat és a vaskos prém takarókat. Már nincs túl világos, így felkapcsolok egy kis akkumulátoros lámpát./
- Ezzel tudok szolgálni, kényelmesebb mint ahogy elsőre kinéz. Ha nem kell a lámpa kapcsold le, csak a talpán nyomd meg a gombot, olyan mint a régi tábori lámpák. Remélem nem vagy szégyenlős. Fogytán vannak a nadrágjaim, nem akarnék holnap mosni. Amúgy se kényelmes ebben aludni.
/Azzal egy laza mozdulattal leveszem a mellényt és az atlétát, majd az "ágyba" mászás előtt a nadrágomból is kilépek és az oldalt lévő láda tetejére hajtom a többi ruhámra. Elhelyezkedem a takarók alatt és magam mellett hagyok bőven helyet a lánynak, félig felhajtva a takaró sarkát, jelezvén hogy azt szánom neki./
- Jól takarózz be és jó éjt. Holnap hosszú napunk lesz.
/Azzal hacsak a lány nem tart ébren hamarosan mélyen alszom, egészen hajnalig./

(178)

[Renata Rebel Wood]

* Fenrir * [2900. augusztus 23., hétfő]

/A nyomolvasás-kurzus valóban érdekes, csak sajnos az agyam befogadóképessége véges, így bár tényleg koncentrálok, úgy érzem, hogy bőven szükségem lesz még ismétlésre./
- Ösztönök, értem. Ez az „Orrod után!” kicsit kifinomultabb verziója? … Már nem kötekedni akarok, csak … Érted! Odaát… mármint régen… ahonnan jöttünk, ott éveken át próbálták beléd verni a sok baromságot. Egy rakás tök természetellenes szabályt! Itt meg az első számú tanács, hogy hallgass az ösztöneidre! Arra, amit odaát az úgynevezett társadalom igyekszik kiirtani belőled. Vagy nálad nem így volt? Mármint Agyarországban vagy hol, ahonnan idejöttél?

/A sátorhoz érve a pihenésről szóló indítványt hálás tekintettel fogadom./
- Szupi! Azt hiszem ez a nap már így is pont elég hosszúra nyúlt.
/Odabent, az előtérben az első dolgom megszabadulni a bakancstól. Bár lelki szemeim előtt a lábaimból csak véres cafatok maradtak, szerencsére a valóság mást mutat. A sarkamnál véresre dörzsölte a lábam a bakancs, de máshol megúsztam pár vízhólyaggal. Túlélhető, bár jobb lenne, ha a saját cipőmben járhatnék.
Amíg Fenrir a fekvőhelyet rendezgetni, én a magammal cipelt ruhacafatjaimból készítek fészket Vikingnek. A nadrágom zsebe furán domborodik, s mikor bele nyúlok, valami olyat találok, amit eddig még nem láttam. *a 200 + 75 kMŁ – induló „tőke” + szintlépésből*/ + A boltban vágtam volna zsebre? Meglehet, a boltról is elég foszlányosak az emlékeim. Azonban lövésem sincs mi a csuda lehet ez.+/
- Te, ez szerinted mi a bánat? / Nyújtom Fenrir felé a tenyeremben lévő pénzt.

Fenrir aztán nekivetkőzik az alváshoz, s engem is mágnesként húz az ágy./
- Na ja, a szégyenlősség is egy természetellenes dolog. Nézd meg a gyerekeket! Ők nem azok. /morgom, de már alig bírom nyitva tartani a szemeim, pedig Fenrir alakja igencsak vonzza a tekintetet. /+ Tök jó lehet hozzá bújni. + / állapítom meg miközben kikecmergek a kölcsönkapott cuccokból, amiket kirázok és a ládára terítek. A felkínált helyre kényelmesen befészkelem magam miután Vikinget is letettem a neki szánt vacokba./
- Szép álmokat! /búcsúzok vendéglátómtól, és abban a pillanatban el is alszom, ahogy lecsukom a szemeim. Az álmom azonban nem nyugodt. Az abszurd, karácsonyi lidércnyomás, a borzalmas karácsonyi dalok és eszeveszett hápogás kakofóniája még ébredéskor is a fülemben cseng. Kissé összegyűrődve könyökölök fel, mikor – ha Fenrir hagy addig aludni, valamikor délelőtt – felébredek. Kicsit bambán pislogok körbe, ahogy az emlékeim visszatérnek az előző napról, majd feltápászkodva felöltözök készen az új napra, újabb kalandokra és találkozásokra.

(80)

[Fenrir]

* Renata * [Intermezzo]

/Az újdonsült védencemből úgy látszik nem spórolták ki a kurázsit. Még azon se kap feltűnően szívrohamot, hogy félig rajtam ébred első este. Na de ha kényelmes hát kényelmes.
Na nem lett volna elcs***ettül rossz az álmom, akkor egész kellemes reggel elé nézhettünk volna. Így viszont nem kicsit nyúzott voltam első napunkon. De van amit nem éri meg halogatni. A korábban előkerült credit chippet csak ekkor veszem szemügyre és konstatálom, hogy anno én is egy ilyennel a zsebemben ébredtem. Ezt meg is osztom a lánnyal és megnyugtatom, hogy ez valami vigaszdíj lehet, ha már ide keveredtünk.

Második célként viszont végig gyaloglunk a sátortáboron egészen a nagy Faházig. Bemutatom Ulfricnak aki a maga "kedves", "aranyos" módján köszönti az új jövevényt. Lupával is sikerül megismertetnem Csavargót, ő valahogy mindig könnyebben megtalálta a hangot a többiekkel. Nem véletlenül ő a sámán. Mindkettejükkel hosszasan elbeszélgetünk Csavargó sorsáról és jöveteléről, így kölcsönösen megismerhetik egymást. Végül rám testálják hogy tanítsam ki, amivel szemben furcsa mód nincs különösebb ellenérzésem.
Ha igénye van rá, akkor már első nap kerítünk neki egy külön sátrat, ha nem, akkor nálam továbbra is elfér.
Este egy kis barátkozó sütögetésre előkerítem Rassiát és falkáját. Eszünk, iszunk, nevetünk és közben sztorizgatunk a lánynak.

A következő napokban két dolog van amit gőzerővel, gyorstalpaló jelleggel verek bele a lányba. Ha kell akkor addig csesztetve amíg rájön és megérti a dolgokat. Az első az alakváltás. Bár tudom, hogy ezt gyakran jobb hagyni hogy a maga módján érjen be, de ő már mutatott rá hajlandóságot, csak még gyakorolnia kell. De nem baj, az erdő nagy, időnk pedig mint a tenger. Így ezt minden nap igen hosszasan gyakoroljuk és minden alakban eltöltetek vele bőven időt, hogy szokja.
A másik pedig az, hogy megtalálja az útját a tábor körüli erdőkben, megismerje a tájat valamennyire. Kis nyomolvasási gyorstalpaló, csak hogy haza tudjon találni és persze sokat beszélünk a farkasokról, és úgy az egész korról amibe belecsöppent.
Gyakorlataink során gondoskodok arról, hogy a legalapabb, legegyszerűbb üvöltéseket, jelzéseket megtanulja. Legalább az olyanokat, mint hogy jelezze visszatértét, vagy hogy hogyan kérjen segítséget. De ha azt látom, hogy van érzéke hozzá, akkor nem kímélem. Nem akarom persze, hogy pár nap alatt mindent megtanuljon, de az alapokra adok neki lehetőséget. Hogy ebből mennyit tanul, az már a maga dolga. Én is csak azért sürgetem kissé, mert tudom hogy Alyara érkezni fog hamarosan, vagy üzen értem.

Első nap hagyom, hogy kipihenje magát, de a továbbiakban hajnalban már ébresztem.... persze csak mikor előtte nem volt esti hepaj, hisz nekem is kell az alvás és olyat nem fogok megkövetelni tőle, amire én se vagyok képes.

Idő közben ruhákat, és egyéb szükséges dolgokat is beszerzünk neki. A törzsben van minden, ha az ember tudja hol keresse./

(179)

[Renata Rebel Wood]

* Fenrir *[Intermezzo]

+ Vajon ki csípi annyira a búrám, hogy idepottyantson és még némi zsetont is hozzám vágjon? Áhh, tökmindegy, viszont ha ilyen jól állok, hát meghívhatom Fenrirt egy hamburgerre. Vagy akármire. Mert jófej.+ / S valóban, ha úgy adódik, meg is hívom.

Fehéragyar és Fekete Hold nem kis meglepetést okoznak. Életük derekán vagy kicsit azon túl járó alakoknak képzeltem őket, nem hittem volna, hogy ennyire fiatalok és ennyire közvetlenek. Eddig akik úgy gondolták, hogy fölöttem állnak, azok általában szemetek is voltak és folyton fitogtatták az erejüket. Ulfric és Lupa nem fitogtatják az erejüket, de ennek ellenére (vagy pont emiatt) nem tudok nem felfelé nézni rájuk. Még két nappal a találkozás után is Fekete Hold hatása alatt vagyok. /+ Itt otthonra lelhetek, ha én is így akarom. Itt tényleg otthon lehetek? Egyáltalán milyen ha valakinek van otthona?+/ A ranchen is azt hittem, hogy otthonra leltem, de aztán leléptem. Mert én így szoktam „megoldani” a problémáim. De itt… itt most kaptam egy új esélyt. / +Nem kéne elbaltázni.+

/A felajánlott sátrat elfogadom, ha már tiszta lap meg minden, akkor adok egy esélyt annak a ponyvának, hogy az otthonom legyen, bár több időt töltök Fenrirnél, mint otthon. Jófej és jó pasi. Jó vele összebújni és nem utolsó sorban mellette nem kezdek el mindenféle hülyeségeken kattogni. A haverjait is bírom, Rassia és a falkája baromi jófejek! Úgy érzem sikerült rajongókat szereznem az igazi texasi countrynak, s bár Rassiáék löttyét nem kóstoltam /+ Hé miért esik mindenki hanyatt attól, hogy nem iszom?!+ / azért csípem őket és a sztorikat. Az meg külön mulattatott, hogy mennyire igyekeztek olyat mesélni, amibe belepirulok.

Fenrir kíméletlen tanárnak bizonyul, én pedig az izomlázat sokkal jobban bírom, mint az agyzsibbadást. Hiába, nem nagyon koptattam az iskolapadot. Az alakváltás bár fájdalommal jár, de egész gyorsan megy, büszke is vagyok magamra. Átváltozva pedig meglepően gyorsan gyógyulnak a sebeim. Az első nap véresre tört sarkam másnap estére már jobb, mint újkorában, de azért hálás vagyok a méretemhez passzoló cuccokért. (Vagyok olyan jófej, hogy Fenrir ruháit kimosva szolgáltassam vissza.) A farkas-alakkal nincs is sok problémám, élvezem a kergetőzést, a megváltozott perspektívát, a kiélezett érzékeket. Olyan, mintha az erdő beszélni akarna hozzám, csak nem értem. A félfarkas alakkal már több a gondom. Szoknom kell a hatalmas testtel járó erőt, a mozgást, a szem-mancs koordinációt és egyensúlyozást is meg kell tanulni. A sikertelenség feldühít, az pedig, hogy Fenrir egy pöccintéssel tesz helyre ha kiborulok még jobban bosszant, de egyelőre csak a sebeim nyalogathatom, pedig olyan szívesen szétrúgnám néha a seggét.

A tábor környékén viszonylag hamar kiismerem magam, de a nyomolvasás leckékkel nehezebben boldogulok. Annyi mindenre kell figyelni és észben tartani egyszerre, hogy nálam valami mindig kipotyog. Fenrir nyomolvasás leckéi után úgy érzem, mintha úthengerrel mentek volna át az agyamon. A farkasnyelv sokkal könnyebb, ott ugyanis hallom a különbséget, ragad rám, akár a kosz, nem úgy, mint a hülye nyomok. / +Hát nekem tök mindegy, hogy cickány vagy egér nyoma! Lenyűgöző Fenrir tudása, de nekem ezt miért kell tudni? Oké, Vikinget nélküle sohasem találom meg, de akkor is… a nyomolvasáshoz én tök hülye vagyok.+/

Szegény Vikinget is hozzá kell szoktatnom az alakváltáshoz, ami nem egy hálás feladat. Sajnálom szegény kispajtást, hogy halálra rémítem, de ha nem akarom, hogy kirohanjon a világból, akkor sajnos meg kell kötnöm, míg hozzászokik farkas mivoltomhoz.

(81)

[Alyara Nirois]

*Előzmény -- Fenrir, Rebel* [2900. augusztus 31., kedd]

/Nem is tudom, hogy hogyan menjek be a sártorba. Dél körül jár az idő, gondolom a farkasok épp ebédelnek. Tudom, hogy tudják, hogy itt vagyok, de akkor sem akarom megzavarni őket ebéd közben. Végül azért megkopogtatom a sátor egyik tartófáját, és belépek.

Odabent találkozom Rebellel és Fenrirrel. Végre. Ők ugyanazt az embert láthatják, mint amit egy héttel korábban - szerteálló vörös loknik; ragyogó, zöld szemek; furcsa mintázatok az arcon; szörnyen sovány testalkat -, azzal a különbséggel, hogy most van rajtam ruha - egy kék, virágmintás, ami hála az átalakításoknak, nem lóg rajtam. A ruha felett farmerdzsekit hordok, ami takarja az alkaromat is. A hideg ellenére csupán ennyit viselek, sőt mezítláb vagyok. Vállamon ott csücsül egy macskaméretű sárkány. Mivelhogy most nem lebegek, a testmagasságom is be tudják saccolni: alacsony vagyok, 160 cm körüli./

- Remélem, nem zavarok /vigyorgok rá a vendéglátóimra./ Örülök, hogy végre normális körülmények között tudtunk találkozni. Ja igen: bemutatom Tóbiást, a társamat /vakarom meg a kis gyík állát./ Remélem, Vikingnek semmi baja /mosolygok Rebelre, miközben még mindig csak ott feszengek az "ajtóban"./

(217)

*No, megint itt. Bocsi a rövid posztért, de nem tudom, hogy épp mit csináltok, és nem akartam erőltetni semmit. *

[Fenrir]

* Rebel & Alyara *

- Na látod, megy ez neked. Nem véletlen keveredtél közénk.
/Dicsérem meg a lányt, ahogy a délelőttöt lezárandó visszatérünk a sátramhoz. Menet közben egy kisebb batyuval is gazdagodtunk, ami az "éléstáram" feltöltését hivatott elősegíteni. Sok étel nincs benne, csak pár olyasmi ami hűtő nélkül is eláll. /
- Éhes vagy?
/Teszem fel a kérdést, ahogy a sátorba lépünk és leteszem a batyut a kinti helyiségben. Lerángatom magamról a havas-sáros bakancsot és a hajamat megborzolva megdörgölöm a fejbőrömet hogy felfrissüljek. /
- Jól esett ez a kis mozgás. Na és mit rontottál el ma? Kíváncsi vagyok hogy tudod-e mi történt pontosan.
/Közben benyomulok a belső helyiségbe és egy törölközőt a nyakamba terítve letörlöm magamról az izzadtságot. Úgy félig egy törölközővel a fejemen láthat meg az újonnan érkező lány./
+ A végén azt hiszik majd a többiek hogy háremet tartok.
/Eleinte meg se ismerem a lányt, végül is, soha életemben nem találkoztam vele. Egy pár pillanatig csak bámulok és méregetem az érkezőt, majd gyorsvonat módjára rontok rá és kapom a karjaim közé, hogy a következő pillanatban már levegőben himbálózó lábakkal öleljem meg./
- Jó hogy végre itt vagy!

(180)

[Renata Rebel Wood]

*Fenrir és Alyara* [2900. augusztus 31., kedd]

/A reggeli edzést követően vidáman lépdelek Fenrir mellett. Jól érzem magam ebben a tarka-barka sátortengerben. Az ázott bunda, füst és gyanta szaga kellemes és megnyugtató. Az elmúlt napokban sok új ismerőssel gazdagodtam, akikkel szívesen lófrálok, sztorizgatok. Persze akadnak olyanok, akikkel nem komáljuk egymást, de eddig a legdurvább nézeteltérést is sikerült egy kis ordítozással elrendezni, de érik már egy-két pofozkodás is.

A sátorba érve Fenrir leckéztető kérdésére a szememet forgatom. Utálom, amikor ezt csinálja./
- Hogy nem rúgtalak jól tökön, amikor lehetőségem volt rá?

/A további leckéztetésnek nagy örömömre gyorsan vége szakad az újonnan érkező jóvoltából. Csak akkor döbbenek rá, hogy nem valamelyik szomszéd ugrott be, amikor Fenrir gyorsvonatként száguld át a sátron, hogy a karjaiba kapja a lányt./
- Ó, hát szia Alyara! /üdvözlöm én is, amikor újra földet ér a lába./
- És szia Tóbiás!

(82)

[Alyara Nirois]

*Fenrir, Rebel* [2900. augusztus 31., kedd]

/Meglepődök, amikor Fenrir felemel a földről. Örülök neki, felkacagok, de ez a gesztus akkor is meglepetésként ér. Érzem, hogy szorosan tart, mégis egy pillanatig félek, hogy leejt. Mégsem kezdek el hisztizni, hogy tegyen le, még ha ezt a fajta közelséget nem igazán bírtam régebben sem elviselni. Mindenesetre a farkas érzékelheti a körülöttem felgyülemlett meleg levegőt, ami megóv a tél hidegétől.

Amikor újra a földön vagyok, kicsit eligazgatom magamon a ruhámat kislányos zavaromban. Az arcomon hatalmas vigyor díszeleg. / - Jó itt lenni végre köztetek. Nem számítottam rá, hogy ilyen sokáig fog tartani az utam, de csak megérkeztem, nem igaz? /kezdek bele, majd megpróbálok valahová levackolni./ Megzavartam valamit? Épp fürödtetek? /nézek rá Fenrir hacukájára. Azt hiszem, a hangom kicsit féltékenyen cseng, de hál' Isten az arcomon semmi sem látszódik.

Azt hiszem, ennék valamit, most, hogy végre itt vagyok. Másrészt nem hiszem, hogy a farkasok nem néznek kórosan soványnak, ezért reménykedem benne, hogy előbb vagy utóbb leraknak elém valamit. Tóbiás árulja el az érzelmeimet, hisz miközben lemászik az ölembe, éles kis fogaival elkezdi rágcsálni a dzsekimet./ Ne haragudjatok meg érte, de nem tudnátok ennek a kis jószágnak valami halat keríteni? Vagy esetleg egy kisebb rágcsálót? Jaj, nem, dehogyis, nem Vikingre gondoltam! /nézek gyorsan Rebelre./ Megeszik ő mindent, ami hús, még engem is etet. Ugye, kicsim? /vakarom meg babusgatva Tóbiás állát./

(218)

[Fenrir]

* Renata & Alyara *

/ A meleg levegő csak "kicsit" lep meg, a rám sziszegő szárnyas gyík annál jobban. Leteszem a föld a lánykát és kissé össze húzott szemmel méregetem az állatot./
- Ez meg mi a fene? Pont úgy néz ki mint egy sárkány amit kimostak és összement. Hol leltél rá? Még nem is hallottam hasonlóról.
/ Ellépek a lánytól és az ágyként is szolgáló szőrmetakarók és a párnák felé intek. /
- Gyere, ülj csak le. Nem zavartál meg semmit, csak egy kis reggeli edzés. Viszont nekem kell egy száraz póló most.
/Lerángatom magamról az atlétát és előszedek egy egyszerű, fekete pólót. /
- Mindjárt megnézem mit tudok adni ennek a kis vakarcskának. Ti kértek valamit? Van pár gyümölcsöm, egy kis füstölt sonka, sajt és kenyér. Valahol kell lennie egy halkonzervnek. Már nem új, de ezek az istenért nem akarnak megromlani.
/ Kilépek a külső helyiségbe, és a szennyes pólót az erre rendszeresített kosárba dobom, majd az ételes batyuhoz fordulok. Abban turkálva várom a lányok rendelését./


(179)

[Renata Rebel Wood]

*Fenrir és Alyara* [2900. augusztus 31., kedd]

/Kirángatom magam mögül az egyik párnát, és kicsit felrázom, majd magam mellé pottyantva megpaskolom./
- Na csüccs le! /invitálom a lányzót barátságosan, s ha leül még vállon is veregetem./
- Tök jó, hogy itt vagy, már nagyon vártunk ám!
- Héééj! Szia kishaver! /nyújtom az ujjam Tóbiás felé is, hogy ha akarja megszagolhassa, de úgy tűnik a jószág mohóbb és felém kap. Bele is akadnak az éles kis fogak az ujjamba./
- A teringettét! Éheztet anyád? /rántom vissza a kezem, és szívogatom meg az ujjam.

Alyara aranyosan kislányosan zavarba jövős kérdésére, nem állhatom meg, hogy egy hatalmas vigyor keretében ne froclizzam picit./
- Hidd el nekem, ha megzavartál volna valamit, azt garantáltan észreveszed.

/A lányzó a minisárkányt hadtápolná. Én fel se veszem, hogy rágcsálót említ, csak mikor szabadkozni kezd./
- Ugyan, csajszi, aki a nevén nevezi a kispajtást, abból nem nézem ki, hogy lakomának kínálja a Tóbiásnak./ Bököm oldalba széles vigyor kíséretében./ - Lazulj picit! Ki a gőzt, semmi feszkó! /Persze Viking azért érzi, hogy a kis hüllő veszélyes lehet, így az elég sajátosan összevarrt mellényem zsebéből leskelődik csak./

- Fenrir, a láda tetején van egy kendőbe kötve pár mag. Hozzámvágod? /kiabálok a házigazda után. Tök büszke vagyok rá, hogy ezeket az ehetőnek tűnő bigyókat ilyen nagy gonddal összeszedegedtem tegnap délután./
- Kösz! /kapom el a csomagot, ha Fenrir hozzám vágja és Alyara és előttem a földön kicsomagolva kínálom./
- Kérsz? Én szedtem! Azért ha valami nagyon gyanúsan nem ehető, szólj! /bököm oldalba a lányt nagy vidoran./
- Na figyu: Ez fenyőmag, tuti finom. Meg a dió is. Ezt a szottyadt lila izébogyót passzolom, hogy mi, de tegnap lelegeltem egy fél bokrot belőle és még élek, szóval ez is ehető. /kínálgatom Alyarát, s ha időközben visszatért, akkor Fenrirt is./
- Mesélj, milyen volt az utad? /fordulok közben érdeklődve a lányhoz.

(83)

[Alyara Nirois]

*Fenrir, Rebel* [2900. augusztus 31., kedd]

/A farkasok melegsége, lazasága és vidámsága kezd lenyugtatni. Az egy hónappal ezelőtti - szintén farkasokkal eltöltött - napok emléke beteríti elmém, és a mosoly úgy néz ki, nem akar eltűnni az arcomról. Egy pillanatra hátradőlök a puha párnák között, becsukom a szemem, és csak élvezem, hogy egy ilyen jó (és egyszerű) helyre kerültem annyi bonyodalom után.

Rebel megjegyzését nem veszem magamra, helyette a mosolyom vigyorrá válik, s olyan mindent sejtő szemforgatást kap a lány. Aztán elnevetem magam, Tóbiás kicsit arrébb húzom./ - Nem, nem esszük meg a vendéglátóinkat! /szólok szigorúan, mire a kis hapsi bemenekül a hátam mögé. Persze a halra illatára előkerül, jóízűen csámcsogja a falatokat. Szokásához híven kiköp egy kis darabot a lábam elé, én meg jó kislány lévén egy grimasz kíséretében megeszem./ Mondtam, hogy etet. /Hogy elvegye a nyers hal borzalmas ízét, gyorsan nekiállok falatozni az elém lerakott ételekből: Rebel magvait jóízűen csipegetem, és a Fenrir által kínált sajtot és kenyeret is mohón tömöm a búrámba. Nem hiába: 10-20 kilót fel kéne szednem, hogy ismét normálisan nézzek ki./ Hm, kóstold meg a diót ezzel a sajttal, Rebel, nagyon finomak együtt! /nyomom a lány orra elé az említett üzemanyagokat.

Miután belaktam, ismét helyezkedem egy kicsit. Aztán nagy nehezen belekezdek:/

- Nos, Tóbiásról és az útról... Valahol Negapan keleti részénél lehettem, egy trópusi jellegű szigetcsoporton, amikor felkerestelek Titeket. Ott találkoztam Tóbiással is. Nem szeretnék a szigeteken történt élményeimről beszélni, az a helyzet, hogy még most sem értem őket igazán. Ami fontos, hogy ott döbbentem rá, hogy ígéretet tettem neked, Fenrir, és be akarom tartani.

- Az út nem is tudom... talán egy hétig tartott. Fárasztó volt, vissza kellett repülnöm a Kontinensre, onnan pedig Polimetront kellett elérnem. Volt egy kis dolgom a városban, meg hát... szóval a házamat is féltettem. Szerencsére nem esett baja, kicsit talán poros volt. Sokat varázsoltam, talán nem kellett volna, de amúgy is szeretnék majd beszélni Merlinnel, így hát nem bánom, hogy újra érzékelték jelenlétemet. Volt egy kis nézeteltérésem egy frissen átkerült férfivel, kicsit feltartott, de jöttem, amilyen gyorsan csak tudtam. Röviden ennyi, azt hiszem. A bonyolult dolgokat nem is tudom, hogy honnan kezdjem...

(219)

[Fenrir]

* Renata & Alyara "

/Bepakolom a fél "éléskamrát" a két lány elé majd oda telepszem melléjük magam is kicsit oldalvást, hogy jól lássam mindkettőt. Érdekes kontrasztot ad a vad farkaslány és a szende kis alakváltóm. Mosolyogva bökök fejemmel a gyümölcsök felé miközben egy rövid de masszív késsel kanyarítok egy darabot a sonkából és Alyara felé nyújtom./
- Egész ügyes kis gyűjtögető a lány, ha csak fele ilyen jó lenne a nyomkövetésben akkor jobb vadász lenne mint én. És még senki nem akarta megölni, ez teljesen pozitív szerintem. Engem már első nap megpróbáltak eltenni láb alól. Piszok veszélyes hely ez a század a magunk fajtának.
/Kissé rosszalló mosollyal nézek végig törékeny alakján./
- Eh.... mióta koplalsz te lány? Ne egyél sokat, még a végén rosszul leszel. Nem pótolhatsz mindent egyszerre.
/Egy pillanatig elgondolkozva méregetem Csavargót, talán kicsit még legeltetem is a szemem rajta./
- Na jól van Csavargó, úgy tekintem hogy az alapokat megtanultad. Holnap reggel már nem zargatlak az edzéssel. Persze ez nem jelenti hogy ne látnálak szívesen, de nem foglak a lábadnál fogva kivonszolni mint öhm... tegnap, vagy tegnap előtt volt? Hehehe....Na de komolyan szólva, elboldogulsz te. Van még mit tanulnod, de idővel jön majd az is... ifjú Padawan.
/ Öblösen elnevetem magam és csak pár pillanat múlva jutok megint szóhoz és levegőhöz./
- Ne haragudj, de ezt olyan rég ki akartam már mondani.
/Alyara rövid története érdekes, ám sokat nem tudunk meg belőle./
- Azt mondod egy hét volt az út és repültél? Akkor az a sziget messze lehet. Hm.... pedig nekem eddig azt mondták, hogy Negapanon kívül nincs más nagyobb földterület. Érdekes lenne szétnézni arra. Lehet ez a világ nagyobb mint bárki gondolná.
/Elnyúlok az ételkupac mellett, fejjel félig-meddig a lányok felé. és megvakargatom a kis sárkány-kezdemény fejét, már ha hagyja./
- És meg se próbálj megenni különben sárkány-ragu lesz a holnapi ebédem. /A két lányra emelem a tekintetemet./ Na és most mit kezdjek egy vadóccal és egy szende szűzzel? És miért van olyan érzésem, hogy kalandos időszak elé nézünk mi hárman?

(180)

[Renata Rebel Wood]

*Fenrir és Alyara* [2900. augusztus 31., kedd]

/Fenrirről sose tudom, hogy piszkál vagy dicsér, vagy piszkálva dicsér. A mondandóját most sem állhatom szó nélkül, két falat között vágok vissza./
- Nem hátrány, ha tudod mitől lehet beszívni, vagy izé hogy is mondta az az ezüsthátú sámánfickó… áhh, szóval nem árt tudni, hogy mitől lehet egy jót révülni. / vigyorgok. /+ Na ennyit arról, hogy soha többé nem szívok.+/ Persze a fickó beszélt fejfájás elleni szerről meg vérzéscsillapítóról meg még egy csomó másról is, de én praktikusan három csoportra osztottam a gizgazokat: 1) fű, 2.) kaja, 3.) franc se tudja, ne buzeráld. Csak ugye egy csomó ugyanúgy néz ki, könnyű melléfogni, pláne, úgy, hogy nem jellemző rám a kiscserkész múlt. De azért igyekszem, még se én legyek a legbutább farkas a környéken, meg amúgy tényleg érdekelnek a növények./
- Amúgy meg miért akarnának megverni? Jófej vagyok és nem játszok kinek nagyobb a micsodája melldöngetőset sem. Szóval csak písz! /vigyorgok rá a béke jelét mutatva felé. Csípem a nagy, morcos farkaskomát, bár az a sátorból kirángatás az durva volt. Az említésére össze is ráncolom a szemöldököm./
- Mert te még sosem akartál még öt percet aludni, mi? /cöccögök durcásan./ - A nénikéd a pádavánod! És vigyázz, mert egyszer a legszebb álmodból kelsz arra, hogy a hátadon ugrálok, hehehe! /öltök nyelvet csúfondárosan Fenrirre. Fogalmam sincs mi volt ilyen vicces ezen a padawanon, de ha csúfolódik, hát ne higgye, hogy csak úgy hagyom magam.

A jóízű falatozás után Alyara belekezd a történetébe, aminek az egyik felét úgy, ahogy van nem értem, a másik felét meg nem értem miért para. /+ Mármint hogy poros a háza? Na és? Úgysincs otthon most se, akkor meg mit parázik rajta?+/ Veszek egy nagy levegőt, hogy szóvá tegyem a gondolataimat, de valahogy érzem, hogy itt jelentősebb dolgok is vannak, így inkább nem szólalok meg, a levegő egy sóhaj formájában távozik a tüdőmből. Jobb is, hogy nem szólaltam meg, mert Fenrirnek okos meglátásai vannak./ +Most, hogy mondja, tényleg!+/ Én mindig is tojtam a világra és ez sok mindent leegyszerűsített, de ennek a lánynak úgy látszik egy csomó olyan dolog fontos, amit én nem is értek. Pedig nagyon szimpi és kedves is./
- Hogy tudok segíteni neked? /kérdezem elgondolkodva, az őszinte szándék kicseng a hangomból./

(84)

[Alyara Nirois]

*Fenrir, Rebel* [2900. augusztus 31., kedd]

/Fenrir intése ellenére is jóízűen falatozok. Nem érzem rosszul magam, jelenleg úgy igazán csak a karomon ejtett vágás fáj, de azt meg úgysem látják. Viszont lehet, hogy már átvérzett a kötés, ideje lenne újrakötni. Vajon géz van a farkasoknál?/

- Hát, tudod, ez történik /mutatok végig magamon két falat között/, ha az ember hetekig fekszik mozdulatlanul. Illetve pontosan nem tudom, hogy meddig voltam talán... alvó állapotban? Sokáig nem voltam a testemben, s mikor felébredtem én magam is csupa hamu és kosz voltam - ahogy minden más körülöttem. Mint mondtam: nem tudom értelmezni pontosan a szigeten történteket. Nem is emlékszem mindenre. De ami fontos: valóban vannak még lehetőségek Negapanon kívül, és feltett szándékom, hogy kihasználjam ezeket. Ahol én voltam, az csak egy kis szigetcsoport, nem alkalmas a letelepedésre. Ám hiszem, hogy a Kontinens határán túl van arra alkalmas föld, hogy eléldegéljek rajta.

- Nem akarok indiszkrét lenni, de akkor... akkor ez a seb az arcodon a farkasoktól származik? /kérdezem kissé halkabb hangon - nem akarom se megsérteni vendéglátómat, se pedig bunkó lenni./ Apropó sebek: kaphatnék esetleg sebkötözőt, gézt? Ma már minden energiámat elhasználtam, így nem tudom meggyógyítani magam (mert egyébként már nem húsz kiló lennék vasággyal, hanem ötven), viszont azt hiszem, lassan átázik a kötés a karomon.

/Mikor kapok kötöznivalót, leveszem a farmerdzsekimet, így egyrészt világossá válik, hogy fegyvert hordok magamnál - a derringer a karomon nyugszik. A másik alkaromon - a balon - valóban átázott a kötés, éreztem, ahogy mozgolódtam, hogy felszakadt a varrat. Sziszegve bugyolálom ki magam a gézből. Bőrömmel együtt felfedi magát a szép, jó nagy vágásom. Pár vonal, egy jel - nekik ez nem mondhat semmit./ - Ne kérdezzétek. Mágia. /Zárom le a részemről a témát, mielőtt elkezdenének faggatni./

- Nos, miben segíthettek? /mosolygok./ Nekem már az is elég, hogy egy kicsit itt lehetek. Nagyon rég találkozta már bárkivel, akiben meg tudnék bízni. De hogyha esetleg holnap kimehetek én is edzeni Veletek, nekem már az is nagy segítség. Meg akarom tanulni, hogyan védhetem meg magam bármilyen helyzetben. Ezért a derringer is. Persze tudom, hogy sebesült vagyok, de hátha meg tudom kímélni a kezem annyira, hogy ne szakadjon fel újra a varrat.

(220)

[Fenrir]

*Renata & Alyara*

- Beszívni? Azért remélem nem ennyit tanultál meg. Az ezüsthátú fickó, már ha ugyanarra gondolunk Ulfric, és nem sámán. Azt hiszem.
/Megdörgölöm kicsit az arcom, kidörzsölve belőle a fáradtságot./
- Nem csak akkor agyalhatnak meg, ha nem kedvelnek. Ulfricnak se volt velem különösebb baja, mégis rommá vertük egymást. Erő-elvű társadalomban élünk, ezt ne felejtsd el. Ez nem a nagyváros ahol attól vagy király mert sok a pénzed és senkit nem érdekel kinek a kölke vagy. Itt néha igenis meg kell verekedni a megbecsülésért.
/A nyelvöltésre gonoszan elvigyorodok./
- Ne nyújtogasd mert leharapom!
/Alyara kérésére előveszem a sámán és gyógymotyót. Már ahogy "becézni" szoktam. A fele cuccnak a szaga is van olyan rossz mint amennyire hatásos. De szerencsére a gondosan becsomagolt bőrzsákocskák a legrosszabbat elfojtják./
- Hogy ez a seb? Igen...sajnos vannak dolgok amiket még nem vagyok képes regenerálni, és ez nem is baj. Kell az emlékeztető. Lehetsz erős, mindig van valaki aki erősebb. Mindig van valaki, akinél erősebbé lehet válni.
/Félre tolom a matató kezét és nekilátok ellátni a sebeit. A kenőcsnek amit előszedek, már az illata is csípős és már előre nevetek magamban, hisz tudom milyen érzés ahogy a sebre kerül. Épp ezért finoman, de erősen tartom a karját mikor az ujjaimon lévő kenőccsel nekikezdek a sebei kezelésének./
- Eh... mi a fenét csináltál magaddal? Csont és bőr vagy, szó szerint. És még pisztolyt is hordasz? Na szép... még azt gondolom nem bízol bennem.
/Apró gúnyomnak csak hangom veszi el az élét, és az, hogy óvatos de biztos mozdulatokkal látom el a sebet. S végül még egy pár nagyobb, hűsítő levelet is rá fektetek mielőtt bekötözöm./
- Most szólok, hogy amíg itt vagy, azt elsüllyesztjük valahová. Rossz üzenetet hordoz és amúgy is fölösleges. Ha nem fejbe lősz vele, akkor garantálom, hogy morcosan fogok felkelni. Inkább kitanítalak, már amennyire tőlem telik, de először is megvárod amíg meggyógyulsz és felszedsz pár kilót, különben még a végén lebetegszel itt. Mellesleg, itt maradsz nálam. Szállodát még nem találtam a környéken, másre pedig nem vagyok hajlandó bízni téged.

(181+30)

[Alyara Nirois]

*Fenrir* [2900. augusztus 31., kedd]

/Amikor Fenrir előveszi a gyógyszeres dobozát, és megcsap a gyógynövények ismerős szaga, elfintorodom. Sosem foglalkoztam herbalizmussal, így nem tudom, hogy a farkas pontosan milyen kenceficékkel állt elő, de annak idején Merlin egyik termének ajtaja előtt elhaladva pontosan ilyen szagok szőttek körül, így kissé nosztalgikus érzéseim lesznek./

- Igen, ez sok mindenre emlékeztet /mosolygok rá./ Nem akarom mágiával begyógyítani. Ha minden apró-cseprő dologra elpazarolnám az energiáimat, megszűnnék embernek lenni. És a mai világban meg kell ragadnunk minden alkalmat arra, hogy emlékeztessük magunkat: mi nem a mágia világából származunk - legalábbis sokáig nem tudtunk róla. Szerettem ember, halandó lenni. Erősebbé pedig nem kell válnod. Csak figyelmesebbé, kitartóbbá. Vagy pedig fülelned kell. Ha megvannak a megfelelő információid, senki sem mer bántani.

/Kissé megremeg a kezem, amikor a férfi elkezdi ellátni a sebem. Felszisszenek. Utálom a csípőset. Grimasz kúszik fel az arcomra, de igyekszem tűrni a megpróbáltatásokat. Én választottam ezt az utat. Az ember útját. Amikor végez a sebkötözéssel, megköszönöm a fáradságát./

- Kifárasztottam magam. Eszméletlen voltam. A testem kimerült. Pihenésre és regenerálódásra van szükségem. A pisztoly meg... önvédelmi eszköz. Gyenge vagyok a mágiához. És sokan keresnek. De jó, jó, igazad van, nem vet túl jó fény rám. /Kissé ügyetlenül, de megszabadulok a fegyvertől./ Tessék, itt van, rejtsd el valahova.

- Igazán megtennéd? /csillan fel a szemem, amikor felhozza a tanításomat./ Biztos, hogy nem zavarok? /nézek végül kissé félénken a két farkasra./

(251)

[Fenrir]

* Lányok *

- Hogy zavarsz-e? Persze hogy nem. Fel se ajánlottam volna ha nem tudnálak hová tenni. Különösebben sok dolgom amúgy sincs mostanában. Csak Csavargót agyusztálom nap hosszat. De lassan kikupálódik és akkor megint unatkozni fogok. Amíg itt vagy legalább azért nem kell aggódnod hogy mit egyél, vagy hogy van aki keres.
/Közben a pisztolyt elveszem, és egy szövetdarabba csavarva a láda mélyére rejtem./
- Ha nagyon ragaszkodsz hozzá később visszaadom, vagy eláshatjuk valahol az erdőben. Amúgy, csak hogy körbevezesselek. Ez itt a hálószoba-nappali-dolgozó egyben, a függönyön túl van az előszoba. Mosdó érdemben a hosszúházban lesz, a tábor közepe felé a méretes cölöp épület. Majd elkísérlek oda is. Egyéb iránt ott az erdő, van folyó a közelben és egy-két meleg vizű forrás. Majd mutatok pár szép helyet. De arra még rá érünk. Úgy sejtem jó darabig itt leszel nálam.
/Magam alá gyűrök egy takarósarkat hogy kényelembe helyezzem magam, miután Alyarát teljesen elláttam./
- Hm...érdekes a te elgondolásod is. Ahogy hallom, van aki szint megtagadja a korábbi életét, és van aki görcsösen ragaszkodik hozzá. Igazad van, nem szabad elfelejteni hogy honnan jöttünk, de el kell fogadnunk azt is, hogy most hol vagyunk. Én személy szerint teljesen jól érzem magam itt, nagyrészt sikerült beilleszkednem, bár azért vannak dolgok amik hiányoznak. Én őszintén nem hiszek abban hogy az információ nagyon megvédhet. Nem mondom, hogy nincs így, csak én eddig nem tapasztaltam. Na de hagyjuk most ezeket a komoly témákat. Pihensz egy kicsit, vagy inkább csinálnál valamit?

(212)

[Alyara Nirois]

*Fenrir* [2900. augusztus 31., kedd]

/Megnyugodva hátradőlök, amikor Fenrir valóban meggyőz arról, hogy nincs miért tartanom, a teljes vendégszeretetét élvezem. Tetszik, hogy Rebelt Csavargónak hívja. Vajon én is kapok majd egy ilyen nevet, amíg a farkasok közt húzom meg magam?

Szememmel követem, ahogy elteszi a pisztolyom, ahogy mélyen elrejti a különböző anyagok között. Magamban teljesen egyetértek azzal, hogy nem illik hozzám, hogy nincs hasznomra. De félek, hogy egyszer csak elhagy a mágiám, az összes mágiám - a levegő már nem fog szólni hozzám; nem fogom tudni élettel megadományozni a sebesülteket vagy haldoklókat; nem fogok tudni asztális síkokat bejárni; teremteni és lelkekbe látni. S félek, hogy megszűnik minden ösztönöm és minden bőröm. Hogy a végén csak egy szerencsétlen halandó leszek, aki a harmincadik században ragadt.

Miután kizökkenek sötét gondolatmenetemből, figyelmesen hallgatom vendéglátóm szavait a sátráról. Elmosolyodom, amikor a természetre terelődik a szó./

- Tudod mit? Szeretnék szétnézni egy kicsit egyrészt itt, a Farkasok Városában, de még inkább az erdőben. /Mosolyom kissé pimasszá válik:/ Van egy ötletem, egy új alak, amit szívesen kipróbálnék. Talán így kevéssé különböznék tőletek.

(252)

[Fenrir]

* Alyara *

- Egy új alak? Mond csak, mégis hány alakot tudsz felvenni? Van egyáltalán határ? Csak mert nem szeretnék egyszer arra ébredni hogy magam mellett fekszem. Az azért egy kicsit még itt is durva lenne. Na, de gondolkozzunk akkor, hogy is álljunk neki az egésznek? Az tény és való, hogy amíg ilyen állapotban vagy, nem engedlek ki a közelemből. Szóval most egy darabig itt maradsz velem. Ha szégyenlős vagy, akkor kivackolok addig az "előtérbe".... Áh, nem. Ennél azért vagányabb vagy.
/Itt azért megengedek magamnak egy kis gúnyos mosolyt és Csavargóra is rákacsintok./
- Viszont akkor kicsit több kaját kell majd bespájzolnom. Tóbiást tartsd szerintem a közeledben. Nem tudom hogy bírja a farkasok közelségét, de nem lenne jó ha elkóborolna és valami baja esne. Erre felé nem élnek minisárkányok, szóval feltűnő lenne. A legutóbbi sárkány is egy fél erdőt letarolt nem is olyan messze innen. Azóta is kattog kicsit a vállam.
/Szórakozottan megmozgatom a jobb vállamat és mosolyogva gondolkodom el egy pillanatig./
- Azt hiszem, a legjobb az lenne, ha előbb a táborban mászkálnánk kicsit. Had szokják a többiek a jelenléted és nyugodtan lássanak velem. Az nyújt némi biztonságot ha tudják hova tartozol. Persze, hallottam hogy valami nagy fejes lettél ott Váltófalván, de az itt annyit azért nem nyom a latba.
/Összehúzott szemmel mérem végig megint a kis védenceimet. És kicsit "legeltetem" is a szemeimet rajtuk./
- De! Még mielőtt bármilyen bemutatkozó körbe belekezdenénk, azt hiszem mutatok nektek valamit, amit még itt se mindenki ismer. De nem lövöm le a poént, legyen elég annyi, hogy különleges hely és igencsak jót fog tenni. De ha kikotyogjátok hogy voltatok ott, és hogy egyáltalán mit láttatok, akkor istentelenül pipa leszek rátok tündérkéim. És csak hogy legyen benne egy kis szórakozás is, Alyara, te velem jössz, viszont drága kicsi Csavargóm, te várj még egy-két órácskát, és kövesd a nyomainkat. Kis gyakorlatnak nem lesz rossz. Ha ügyes vagy, nagyjából be is tudsz érni majd minket. Várjatok, szedek össze pár hasznos dolgot.
/Túl sok minden nem kerül a "hasznos dolgok" közé. Az én táskámba mindössze két törölköző és pár gyümölcs kerül, na meg a füves-erszényem. De azt amúgy is szinte mindig magammal hordom, így részben már csak megszokás. Rebelnek is előkészítek egy tiszta törölközőt, még jó hogy nem szeretek nagyon mosni, így egyes dolgokból akár 3-4 is van "raktáron". Persze elég kevés dologból./
- Szóval, van kedvetek megnézni a titkos helyemet?

(213)