Fenrir sátra

[Caridwen]

Kissé félreeső a helyen, és már eléggé a tábor szélén van, egy kicsi de üres dombocskán, mindössze egy fával a tetején. Itt, a fa tövében áll Fenrir sátra.

A sátor nem túl nagy, de azért szerencsére kicsinek sem mondható. Kívülről jellegtelen, semmiben nem különbözik a többi sátortól, de belül két részre van osztva. A külső, valamivel kisebb részben szinte semmi nincs. Mindössze egy gyékényszőnyeg van leterítve, illetve egy kis ládikó a ruháknak. A belső nagyobb rész egyben hálórész is. Itt vastagabb a gyékényszőnyegen párnák és takarók vannak leterítve. Itt egyszerre 2-3 ember is kényelmesen elfér.

[Fenrir]

/Fordultam egy újabbat álmomban, majd lassan kinyílt a szemem. Morgolódva tápászkodtam fel a fekhelyemről. A fiatal nőstény aki a tegnap esti dorbézoláson incslekedett velem, már messze jár, kihült a helye. Persze nem sokat kezdtem vele az éjjel. Szeretnek velem incselkedni, de még mindig csak a törzs peremén vagyok. Messze attól, hogy igazán el legyek fogadva. Köszönnek, megosztják ételüket és olykor testük melegét is. De még mindig én vagyok a különös idegen aki megsebezte Ulfricot. Mosolyogva emlékeztem vissza a lassan két évvel ezelőtti eseményekre. Megmozgattam a vállamat és megnéztem a legújabb zúzódásomat. A drága jó Fehér Agyar legutóbbi gyakorlatának nyoma. Áh, már csak megszokásból szidom, messze most a telihold, nincs ami felkorbácsolja az indulatokat. Két év, vagy csak másfél, már nem is emlékszem tisztán. Mint ha csak egy álom lenne. Akkoriban kerültem erre a világra és hamarosan beloptam magam a alpha és családjának szívébe. Azóta is bánom. Szinte minden napom hosszas gyakorlással telik, vagy ha éppen nem Ulfric vagy valamelyik támogatóm próbál kikupálni, olyankor Fekete Hold próbálja meg a fejembe verni mindazt a tudást, amit szerinte tudnom kell. De azért van ennek is előnye. Ilyen rövid idő alatt szinte mindent tudok amit az átlag falkatagnak tudnia kell és azért pár dologban le is körözöm őket. Mint kiderült, istenadta tehetségem van a nyomolvasáshoz így a törzs egyik legjobb vadásza vagyok már most is. Akik nálam jobbak, ők mind sok évnyi tapasztalatuk nyomán tartanak előrébb.
Kimásztam a bunda-takarók közül és kiléptem a külső helyiségébe a sátramnak. Nem a legnagyobb sátor a táborban, de amíg egyedül vagyok, bőven elférek benne. A ládámból kihalászok egy tiszta nadrágot és egy atlétát, majd kilépek a sátorból. Mélyen beszívom a tábor friss, reggeli illatát. Sülő hús, harmatos fű, fivéreim és nővéreim illata. Élet. Lomha léptekkel indulok át a táboron és közben itt-ott váltok pár szót a törzs tagjaival. Elhaladtomban rámosolygok a tábor szélén egy facsoportra és örömmel nyugtázom "Fák Között Surranó" mosolyát.
A hosszúháznál beköszönök a Lupához és átadom neki a tegnap elkészített gyógykenőcsöt. Elégedetten nyugtázza, hogy lassan kezdem megtanulni, hogy mi mire való, bár még messze vagyok attól, hogy sámánnak lehessen nevezni. De úgy, hogy szinte minden napomat az erdőben töltöm és hogy szinte mindent észreveszek, valamelyest könnyebb a különféle gyógynövényeket megtalálnom. Elköszönök tőle és váltunk néhány csípős megjegyzést Ulfrickal mielőtt nekivágnék az erdőnek.
Célirányosan az erdőben megbúvó tavacskához megyek, oda, ahol először találkoztam Fekete Holddal.

[47+20=67]

[Renata Rebel Wood]

* Augusztus 22 *
*Fenrir *

/Kimelegedve állok meg Fenrir mellett az egyik apró dombon, agyaraim közül és orromból forró pára száll. Jólesett a kergetőzés, a játék, elégedett vagyok, nyugodt és derűs, bár kissé fáradt és éhes is. / + Tiszta Woodstock./ Mármint képzeletemben valami hasonlóként jelenik meg a híres-neves találkozóhely, bár természetesen sosem járhattam ott.
Fenrir büszkén kihúzza magát és nemcsak hangjával, de testével is jelezni akar valamit. /+ Megérkeztünk. Tudom. De… ?/ Érzem, hogy van itt még valami többletjelentés, de nem tudom megfogalmazni magamnak./ + Biztonság? / billentem félre a fejem. /+ Neeem, ez más. / Hirtelen a felismerés csillan a tekintetemben! Értem! /+ Jó hely! / Lelkesen, farok csóválva, fület hegyezve jelzem elégedettségem. Társam hosszú, erőteljes vonítása tovább lelkesít. /+ Köszön. Ideje nekem is üdvözölnöm az új spanokat./ Mikor a hím elhallgat, én is tudtára adom a világnak, hogy itt vagyok. Hangomban jókedv, egy új élet reménye is benne zeng.
Az Indulásra biztató jelzés egyértelmű, ezt eddig is értettem, vidáman kocogok társam után. A szagok letaglóznak. Jó szagok. Meleg szagok. Barátságos szagok. Néha kicsit ijesztő szagok. Tekintélyt parancsoló szagok. És sok-sok-sok ehető dolog szaga. Összefut a nyál a számban, és ami azt illeti, rá kell jönnöm, hogy szomjas is vagyok.

Fenrir egy apró dombocskához vezet amin méretes sátor áll. /+ Bandavezér? Alvezér? Kiskirály, udvartartásod is van?/ Vezetőm példáján felbuzdulva én is szimatolni kezdek, de fogalmam sincs mit kéne éreznem. Semmi furcsát nem találok a szagokban, attól az egyetlen aprócska ténytől eltekintve, hogy életemben sohasem gondoltam volna, hogy ennyiféle szag létezik és a legtöbbről, még csak megtippelni sem tudom, hogy mihez tartozhat. /+ Nincs mese, mindent jól meg kell szaglászni./ vonom le a következtetést.
Fenrir nyomában félelem nélkül lépek be a sátorba. Példáját követve én is lerázom magamról a havat. Persze kicsit elveszítem az egyensúlyom, mint a kölyökkutyák, de legalább nem esek el. Ez is valami. Érdeklődve figyelem a férfi újabb átváltozását. Egyszerűen lenyűgöz a látvány. Mármint a pasi se rossz, de a metamorfózis, na az olyan csoda, amihez szer nélkül még nem volt szerencsém, és most egész biztos nem vagyok belőve. A férfi szavaira lassan leülök. /+ Változzak? De abba a múltkor is belehaltam. Mármint amikor farkas lettem a szörnyetegből. És most arra kér, hogy akarjam a kínt? Nem értem. / A hátsófelemre ereszkedek, és vezetőm a létező legmeghatóbb tekintettel ostromlom, amivel csak farkas nézni képes.
~ Muszáj?

/ Hát, ha muszáj, akkor muszáj. Essünk túl rajta, elvégre farkas vagyok, falkában a helyem, nem pedig kivert kutyaként egyedül valahol. /+ Ez is csak amolyan beavatási-szertatrtás szerűség lehet, ami a banda összetartását erősíti./ magyarázom magamnak a dolgot, majd fejemet lehajtva tekintetem mancsaimra szegezem. /+ Azok a kezeim. / Érezni akarom a kezeim, az ujjaim. Érezni akarom a szőnyeget a tenyerem alatt. Behunyom a szemem. /+ Ember vagyok. Biztonságban vagyok, jó helyen vagyok./ Igyekszem magam minél jobban átadni az érzésnek. Most, hogy kifutottam magam, fáradtan és elégedetten, megnyugodva sokkal könnyebben megy magamat az emberi testembe képzelni, mint félve és dühösen az erdőben volt. Hirtelen megszédülök, mintha valami megpattant volna a fejemben vagy megütöttek volna. Érzem, ahogy a testem megvonaglik a fájdalomtól. Felnyüsszenek, majd vihálva rogyok a padlóra. /+ Pokol, pokol, pokol. Miért fáj ennyire?/

A kín ismét alábbhagy és én immár emberi formámban, kissé reszketegen és végtelenül fáradtan hasalok a padlón. Lassan feltápászkodom térdelő helyzetbe. A kezeimet bámulom, mintha még sosem láttam volna kezeket. Behajlítom és kinyújom az ujjaim Az ezüsthátú tükör okozta sebek gyulladt szélű, vörös csíkokként éktelenkednek a kézfejemen és ujjperceimen, de már nem véreznek és fájni se fájnak annyira, bár még mindig kellemetlenül égnek. Talán két perc is eltelik, mire felfogom, hogy nem vagyok egyedül. Tekintetem lassan Fenrirre emelem./
- Haver, ez rohadt durva volt.

(61)

[Fenrir]

* Renata *

/Végül csak sikeredik a leányzónak az átváltozás. Elégedetten figyelem a folyamatát és nem kevésbé a végeredményt./
- Látod, látod. Megy ez.
/Ajkaimra vigyor feszül./
- Majd még gyakorlod és akkor jobb lesz. De ja, eleinte durva. Nagyon durva. De van ennél rosszabb is. Most legalább te csináltad, teliholdkor majd belülről tép szét az egész. Jó buli, csak utána napokig sajog majd mindened, és akkor még lazán megúsztad.
/A ládához fordulok, és előtúrok belőle két nadrágot és két trikót. Egyik páros a lánynak dobom./
- Tessék. Meg nem nagyon fogsz fázni. Annál erősebb az új tested, de gondolom még úgyis szégyenlős vagy. Na meg azért itt se szokás egy szál semmiben flangálni. Nem mindenki értékeli. Szóval vedd fel nyugodtan, bár ahogy elnézlek, nagy lesz rád a méret.
/Belelépek a nadrágba de a trikót egyenlőre csak a vállamra csapom./
- Ha éhes vagy szólj, kell még lennie valami ehetőnek itt. Ha kevés lenne, meg kerítünk még. Ez nagy előnye ennek a helynek. Bármi kell, azt az erdő megadja. Gyere, bent kényelmesebb.
/Félre húzom a belső függönyt és beterelem a lányt bentre./
- Nyugi, ajtó nincs amit rád zárjak. Üdv nálam. Nem a legnagyobb sátor a táborban, de azért van hely szerintem. Ez az egész egy hálószoba, többek között, úgyhogy ne szégyenlősködj. Ülj vagy feküdj le, ahogy jól esik.
/Ha bement, bemegyek utána én is és leheveredek az vaskos derékaljra./
- Na, milyen érzés? Sok az új dolog mi? Emlékszem, azt se tudtam hol áll fejem. Kis híján ki is nyírtam pár embert mire kijutottam abból a zajos dög egy városból. Ezt a helyet viszont egész hamar meg lehet szokni. Barátságosak a népek, főleg ha buli van. Az pedig szinte mindennapos. De ne hidd, hogy valami hippi gyülekezet, különben olyan gyorsan tépnek szét, hogy pislogni se lesz időd. De a kultúra oktatás még bőven ráér, na meg azt inkább beléd verik majd. Na de elöljáróban annyit, hogy rohadt sokat fogod hallani, hogy tudd mikor fogd be. Na ha velem beszélsz, ezt marha gyorsan felejtsd el. Nem fogok neked kiselőadást tartani, de néma gyereknek vak anyja se látja a fától az erdőt. Szóval ha valami van, vagy kell, vagy akarsz, bökd ki vagy csináld.

(166)

[Renata Rebel Wood]

* Fenrir*

/Fenrir „biztatására” nagyot fújok./
- Klassz! Csak tudnám, miért van minden király dolognak durva mellékhatása?
/A felém dobott ruhát elkapom egy rövid „Kösz!” kíséretében és ezzel a mozdulattal egy időben tudatosul bennem, hogy meztelen vagyok. Sosem voltam különösebben szégyenlős, megvetem és elítélem a társadalomba beleidomított prüdériát, most mégis zavartan nézek végig magamon. /+ Ez lenne a testem? Ez a masszív, izmos valami? Térdelek és nem rajzolódik ki a combcsontom? És hova lett a medencelapátom, ami majd átszakította a bőröm? És mikor nőttek ki a melleim? Huhh… ez durva./ Magamra húzom a valóban kissé túlméretes trikót, majd felállva, fél lábon egyensúlyozva a nadrágba is belebújok, még mindig a saját testemen csodálkozva. /+ Hiszen a boltban a tükörben is egy alacsonyabb, mokányabb nő nézett vissza rám, attól lettem ideges./ emlékszem vissza öltözködés közben. A nadrág nem marad meg a derekamon, de szerencsére a csípőcsontjaim legalább fenntartják, bár az aljából jó darabot fel kell hajtanom, hogy megelőzzem a hasraesés-veszélyt. A trikót betűröm, így legalább nem nézek ki benne vitorláshajónak és ennyivel is több tartja a nadrágom./
- Öhm… létezik, hogy az átváltozásnál nem az eredeti alakom nyerem vissza, hanem… hát hogy kicsit máshogy nézek ki? /+ Oké, a kérdés idétlen, de mivel az előbb még négy lábon rohantam lógó nyelvvel, talán annyira mégsem ostoba, mint amilyennek hangzik.
- Inkább szomjas vagyok, bár a kaja ellen sincs kifogásom. /felelem mindenféle udvariassági „Ne fáradj velem!” formula nélkül.
/Az invitálásra belépek a belső részbe. /+ Párnák, szőnyegek, klassz és kényelmes. Semmi csicsa, ostoba mütyürök. / Fenrir nyugtató szavaira megfordulok és pimaszul rávigyorgok./
- Héj, idegesnek tűnök? Engem nem lehet se bezárni, se akaratom ellenére megdöngetni. Előbbiről kb. hat állam rendőrsége, utóbbiról, meg pár törött mogyorós barom tudna mesélni. /Otthonosan leheveredek egy párnának dőlve, lábaimat kényelmesen magam alá húzva./
- Jó kis kecó.
/ Egy újabb kis szösszenetet kapok a farkas-kultúrából, de az elhangzottakban ideérkezésem óta először semmi újat nem találok, Agni is pontosan ezeket mondta. /+ Vajon miért hangoztatja mindenki, hogy „Neeem, ez nem hippi-gyülekezet, csak annak tűnik?” Na mindegy, majd kiderül./ A veréssel fenyegetés lepereg rólam, kaptam már belőle épp eleget és ha viszonzásról volt szó, hát, abban is igyekeztem helytállni./
- Hát, elég vad dolgok történnek velem mostanában, de már épp ideje volt valami őrültségnek, tiszta punnyadás volt már az életem.
- De azért ez a farkas dolog meredek. Mármint egyrészről úgy érzem, hogy mindig is bennem volt, másrészt viszont, te jó ég! Léteznek vérfarkasok és én is az vagyok? Kész szerencse, hogy nem a ranchen tört ki belőlem. Szétlőtte volna a seggem az őreg Rick.
- Tényleg, te honnan jöttél?

(64)

[Evangeline Stockbauer]

*Előzmény - Fenrir & Rebel*

/Elsőre úgy tűnt, hogy bármilyen istenek is dobáltak egyik csávából a másikba, most megkönyörültek rajtam. Úgy osontam a sátrak között mind valami ragyogó árnyék... mert hé, mégse hasonlíthatom magam teljesen valami sötét dologhoz jó?! Látszólag az itteniek átbulizták az éjszakát, vagy ebben a napszakban nem sokan jártak erre. A lényeg az volt, hogy szerintem már legalább egy egész perce lopakodtam és még nem botlottam bele senkibe. A nagy koncentrálás bundást is elaltatta odalent visszakotródott a kis barlangjába nyugtot hagyva nekem, amiért jelenleg nagyon hálás voltam.
+ Itt lesz az ideje, hogy megtanuljam kontrollálni ezt a farkas dolgot, vagy nagyon súlyos következményei lesznek, ha egyszer átváltozok valaki olyan előtt, aki ismer... tehát mondjuk úgy bárki előtt. Noh igen, van annak hátránya, ha az ember lányát az egész kontinensen mindenki ismeri.... +
/Nagyjából itt tartottam gondolatban, amikor a sors mintha csak be akarna mutatni nekem, pont abból az irányból amerre elhagyni készültem ezt a szutykos helyet egy kisebb banda közeledett nevetve és hangosan kiáltozva./
+ Danu szerelmére! Ezt miért velem történik?! +
/Egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy egyszerűen elsétálok mellettük, de a hülye római cuccban elég feltűnő voltam, amit az az idegbeteg adott rám... ráadásul elég, ha egyiküknek a mancsába került egy holomagazin véletlenül, és ha felismer, nekem lőttek... vagy minimum a hírnevemnek, ami még rosszabb. Tehát kénytelen voltam félretenni a büszkeségem és elbújni valahová. Gyorsan kellett cselekednem, mert ha észrevesznek, akkor megette a fene az egészet.
Egy pillantással felmértem a környéket, és kiválasztottam a legközelebbi sátrat, egy néma fohászt elmormolva, hogy ne legyen odabent senki.... Aztán nekiiramodtam amennyire lehet fedezékeben futva.... nah jó, nem voltam egy akcióhős, tehát ez a dolog elég gyérre sikeredett, de miután bevágódtam a sátor ajtaján azonnal rá kellett jönnöm, hogy cseberből vederbe kerültem....
Nagy rohanásban sikerrel átestem egy szőnyegen és félig bucskázva esve érkeztem meg a belső helyiségbe, ahol egy férfi meg egy nő beszélgetett. Egy pillanatra lefagytam és olyan félig esett félig már felülni készülő kicsavart helyzetből pislogtam fel rájuk aranyszín hajam összekuszálódott sátora alól. A fejemben ezerrel jártak a gondolatok, de túl sok volt mára a vészhelyzet, már azt sem tudtam ki a fene vagyok....
A farkas megmoccant bennem, valami felébresztette, szinte láttam a szemem sarkából a fehér bunda villanását, ahogy izgatottan fel alá szaladgászik. A szokottal ellentétben most azonban megnyugtatott a jelenléte. A részem volt, és ugyan még nem ismertük annyira egymást, de pont olyan tökéletes és remek volt, mint én... igen Evangeline Stockbauer vagyok, mi baj lehetne?
Vettem egy mély levegőt és mintha nem zuhanórajttal érkeztem volna, felküzdöttem magam kecsesen ülőhelyzetbe, már amennyire ez jelen helyzetben abszolválható volt. Majd jeges huskykék pillantásom szegény párocskára szegezve végül ennyit nyögtem ki./
- Hali. /ennél többre nem futotta, ha most nekiállnak és megesznek engem, akkor úgyis mindegy.... Éji Gyilkos mindig azt mondta nekem, hogy vigyázzak a többi farkassal, mert őrültek és veszélyesek. Hát ez már késő bánat... reménykedtem, hogy inkább beszélni fognak és akkor valahogy kimagyarázom magam, de jelenleg várakozó álláspontra helyezkedve zavartan csavargatva az egyik térdigérő aranyszínű tincsem a két hazai minden mozdulatát árgus szemmel figyeltem./
+ Közben hátha a kintiek elmennek és akkor... hát majd csak meglépek valahogy... Apa ki fog nyírni, ha ezt megtudja... Franc....+

(81)

[Fenrir]

* Renata & Trish *

- Durva mellékhatása? Talán azért, mert könnyen unalmas lenne az élet. De nyugi, majd megszokod. Idővel, azt nem mondom hogy jobb lesz, de kevésbé rossz.
/Próbálom nem túl feltűnően szemrevételezni a leányzó testét, de azért megnézi az ember amit meg kell nézni./
- Ilyenről még nem hallottam. Én mindig ugyanezt az alakot veszem föl. Bár,... eh, nem ... elvileg nem lehetséges. Az mondjuk lehet, hogy lassan fejlődik a tested. Ha edzel vagy túl sokat zabálsz, az minden formádon meglátszik idővel. És vannak egyéb dolgok is.
/A válaszom végén megvakargatom az arcomon lévő sebhelyet. Bent egy kis szekrényként szolgáló ládát felnyitok és előszedek belőle egy bőrrel bevont butykost és egy kis csomagot amiben szalonna és kétszersült van. Előbb a butykost nyújtom a lánynak./
- Uisge. Whisky. Nem tűnsz a gyümölcsleves fajtának. Szalonna és kenyér megteszi? Van még gyümölcs meg pár zöldség, de nincs hűtőm. Amúgy is jobban szeretek a bandával enni.
/Megkapja a kajás csomagot is és még egy vaskos, fa nyelű acél kést is kap. Biztos ami biztos./
- Jól van, nem is gondoltam.
/Nevetek egy kicsit./
- Amúgy se az én stílusom, hogy akaratod ellenére döntselek meg. Annyira azért nem vagyok rossz fiú. A punnyadás nem rossz, de itt nem lesz benne részed. Legalábbis, mindig találhatsz valamit amit csinálni lehet. Gondolhatod, én hogy meglepődtem. Régen is szerettem a mitológiát, de azért durva volt mikor ide kerültem. Lebontottam a fél boltot, szívbajt hoztam egy tündérre és kis híján kitéptem a szívét pár suttyónak mielőtt átkeveredtem ide. Itt meg rögtön a főnök nőjébe futottam bele, meg pár nem túl kedves farkasba. De ez már történelem. Már nevem van és senkit nem érdekel honnan jöttem. Többség nem is tudja, de nem is kérdezgetnek.
/Akár ivott akár nem, most visszakerül hozzám a butykos és meghúzom a karcos italt./
- Én, innen jöttem. Jó persze, nem erre vagy kíváncsi. A "Ranchból" és az "öreg Rickből" ítélve jenki lehetsz. Én viszont magyar voltam. Magyarországról. Pici, kis zsebkendőnyi ország volt Európa szívében. Jó hely. Néhány hegy, széles mezők, szép lányok és isteni kaja. De a mostani otthonomra se lehet panasz. Jó hely ez, ha megszokod.

/Még azelőtt meghallom a gyékény zaját mielőtt a függöny berobbanna. A kezem már a levegőben mire az érkező földet ér, de nem úgy tűnik hogy bajt akarna keverni. Inkább csak szerencsétlen./
- Hali? Te meg ki a fene vagy kislány? Kopogni nem tanított meg anyád?
/Végigmérem a szőkeséget./
+ Ki a fene visel ilyen ruhát itt? Még a szaga se ismerős.

(167)

[Renata Rebel Wood]

*Fenrir és Evangeline*

+ Pedig én nem így nézek ki. Legalábbis mielőtt bementem abba a régiségboltba és elkezdődött az őrület, egész biztos nem így néztem ki... / Ráncolom a szemöldököm, de annyiban hagyom a dolgot, nem akarok totál szerencsétlennek, vagy gyengeelméjűnek tűnni.
A felém nyújtott butykosra elkomolyodik az arcom, lassan megingatom a fejem, ahogy egy réges-rég hátrahagyott élet emlékei feltörnek. /
- A látszat csal. Inkább vizet iszom. Ha adsz valami edényt, kotrok magamnak egy kis friss havat, majd elolvad.
- Bármilyen kaja megteszi, köszi. /vonok vállat. A felém nyújtott élelmet átveszem és bár az Agnival elköltött balesetbe fulladt ebédem leszámítva fogalmam sincs mikor ettem utoljára, mégis lassan, megfontoltan nyúlok az ételhez azzal a feltett szándékkal, hogy ezúttal a gyomromban is tartsam a kaját. Inkább a kétszersültet ropogtatom, a szalonnából csak ímmel-ámmal szelek, nem hazárdjátékozom a gyomrom tűrőképességével. /- Te is kérsz? / kínálom házigazdám a saját szalonnájából, s ha igent mond, akkor felé nyújtok egy szelet szalonnát és mellé kenyeret, ha már nálam a kés.

/A férfi történetét valódi érdeklődéssel hallgatom. El tudom képzelni, ahogy tombolva tör zúz. Ami azt illeti látványnak se lehet utolsó, amikor zabos. /+ Jobb a feszkót levezetni, mint bent tartani, még a végén széttép az ideg…/ Kalandoznak el a gondolataim, de mikor a hajdani lakhelyére tereli a szót, az arcomra kiül az értetlenség. Nem nagyon jártam iskolába, így Európáról is csak annyi emlékem van, hogy valamelyik óceán másik oldalán egy nagy ország, ahol franciák, spanyolok na meg az angolok élnek és kész. Hogy tudatlanságomról eltereljem a figyelmet, megszólalok./
- Csavargó, nem jenki. A jardnak több havi munkája lenne, hogy kiderítse ki is vagyok. / dicsekszem vigyorogva, de nem folytatom. Fenrir felfigyel valamire, én meg megdermedek kezemben a szalonnás késsel. A következő pillanatban a jövevény közénk robban. Meglepődve mérem végig a lengén öltözött gyönyörű szőkeséget. /+ Sietős lehetett, ha hálóingben indultál el, Szívem. Mondjuk befoghatom azután, hogy én meg pucéran érkeztem ide./ Felváltva Fenrirre és a lányra nézek, ez itt nem az én területem, egyiküket se ismerem, boxolják le egymás közt a szitut.

(65)

[Evangeline Stockbauer]

*Fenrir & Rebel*

/Elsőként megnyugodva konstatáltam, hogy nem szándékoznak elevenen felfalni engem, de még csak a torkomnak sem ugrottak. Ez megnyugtat és segít abban, hogy a farkas szájából előrángassam saját magamat. Az arcomra kiül a szokott szoborszerűen angyali mosolyom, ahogy kezd visszaszivárogni a megszokott magabiztosságom, amint nem érzem magam életveszélyben.
Nagy megkönnyebbülésemben kegyesen elnézem a fickónak.... hmmm helloszia szépszemű, kár azért a csúnya sebhelyért a pofikádra... szóval kivételesen nem teszek megjegyzést amiért lekislányozott. Már betöltöttem a 19-et, szóval nagyon nem éreztem jogosnak a dolgot, ráadásul a Tíz Város leggazdagabb családjának örököse voltam, szóval a kisasszony, vagy hölgyem, ha már mindenképp valahogy meg akar szólalni. De egye fene, a túlélésem feletti örömömben ennyit megbocsájtunk./
- Hali.... /úgy néz ki nem ismernek.... vannak még csodák. Habár egy kicsit bökte azért a csőröm, hogy ezek itt még soha nem hallottak rólam.
+ Áh hagyjuk, vidéki bugrisok, valószínűleg nem teszik be addig a lábuk a nagyvárosba, hogy meglássanak egy olyan óriás holoplakátot, amin én vagyok. Meg különben is, már nagyjából kiszálltam a modellkedésből, mostanság inkább csak a magazinok a tanúk. +
De ha már megvan az áldott tudatlanság, hát maradjon is./
- Thris vagyok. Bocsi amiért megzavartam a kis... családi vacsit. /mértem fel egy gyors pillantással a sátrat ismét. Vetek egy pillantást a nőre, de ennél többet nem is igazán szánok rá, nem túlzottan kelti fel a figyelmem, teljesen átlagos, nem csúnya, de szépnek se mondanám.
Próbálom hegyezni a fülem, hogy a kintiek elmentek-e már, mire a farkas megint úgy dönt, hogy farokkergetősbe kezd a lényem mélyén, érzem a mágia finom rezdüléseit. Enyhén fintorgok, persze azt is csak úgy úriasan és próbálom összeszedni magam, plusz sajnálattal konstatálni, hogy kint még mindig nagy a zaj./
- Én... eltévedtem. + Nah ez aztán briliáns mentés....+ /De hogy egy kicsit kompenzáljam ártatlan kék cicaszemekkel nézek a szépszeműre, sőt még a csajnak is juttattam egy falást a sugárzó elveszett kislány tekintetemből, illetve izé, elveszett fiatal hölgy, mert mintha ezt a kislány dolgot egyszer már hanyagoltuk volna, nem??
Közben azon filóztam, hogyha beígérek egy szemtelenül méretes összeget a párocskának, akkor vajon hazavisznek-e engem egészben erről az őrült helyről, vagy megsértődnek, hogy ilyen számukra felesleges hülyeséggel próbálom bármire is rávenni őket....
+ A francba, azért nem ártott volna meg végül, ha egy parányival többet tudok a farkasokról ennél... +
/Jelenleg csak vártam, hogy bármit is reagáljanak, ami lehetőleg nem a kidobás. Róluk már egészen elhittem, hogy nem fognak megenni, nah ez a kinti bundásokról nem volt elmondható.../

(82)

[Fenrir]

* Renata & Trish *

- Eltévedtél? Ez most ugye csak vicc?
/Hitetlenkedve meredek a lánykára aki szemmel láthatóan elkezdte bevetni a bajba jutott királylány trükktárat./
- Hogy a fenébe lehet itt egyáltalán eltévedni? Farkas vagy kislány, vagy csak halandó?
/Közben a ládám tetejére telepszek és meghúzom az uisgét. Lenyúlok a láda mellé és felveszem az oda készített kancsót és lehúzom a kendőt a tetejéről. Beleszagolok majd összehúzott szemmel gondolkozom egy pillanatig./
- Tessék víz, még iható. Bár tegnapi.
/Átnyújtom a farkaslánynak a kancsót majd a butykost lerakva elveszem a felém nyújtott szalonnát és kenyeret./
- Kösz, farkas éhes vagyok!
/Jót mosolygok a saját gyenge szóviccemen./
- Jó kis nap. Egy kölyökfarkas és egy csellengő. Csak valamelyik ismerős be ne nézzen. Sose mosom le magamról, hogy egyszerre két nőt hoztam be. Na de akkor marad a neved Csavargó, vagy kaptál te is valami hangzatosat? Ami meg téged illet szőkeség, eh... Tish, Trish? Két kérdésem van feléd, de legyen inkább három. Egy, mit keresel itt? Kettő, hova akarsz eljutni? És három, figyelj mert ezt eltalálnod fontos! Ki vagyok én?
/Megint Renata felé pillantok és kicsit gonoszkás mosolyt engedek meg magamnak./
- Egen, ezt még nem mondtam, itt nem árt, ha tudod kinek a sátrában vagy. Persze lehetetlen mindenkit ismerni, de akit ismersz, akit megismersz, abból megmondható, hogy ki vagy. Tudod, madarat tolláról, farkast barátjáról. És mielőtt félre értenéd, nem az a lényeg, hogy kivel spanolsz össze. Itt olyan hogy hátszél nincs. De az számít, hogy harcoltál-e már magadnak ki elismerést.

(168)

[Renata Rebel Wood]

*Fenrir és Thris*

- Szasz. /köszönök a szőkeség második „Hali”-jára. /+ Tudsz vajon mást is mondani, csajszikám?/ Mikor Thris előadja a kissé túlspilázott édes elveszett kiscica történetét, hitetlenkedve bámulok rá. /+ Te most a szerencsétlent játszod, ahelyett, hogy előhozakodnál valami belevaló tökös mentéssel?/ Fenrir kérdésére nem bírom tovább és szívből felkacagok. Legalább annyira nevetek a lányon, mint Fenriren és magamon. /
- Csapj bele!/ nyújtom pacsira a kezem a lány felé, majd még mindig szakadva a röhögéstől Fenrirt bököm oldalba./
- Öregem, ez nem a te napod!
/ Mikor végre elhárul a kacagós fulladás-veszély, a felém nyújtott vizet hosszú, nagy kortyokban nyelem. Kimondhatatlanul jólesik most ez a víz. Fenrir kérdésére vállat vonok./
- Hívhatsz Rebelnek, de a Csavargó is megteszi. Vagy ahogy akarsz. Nem ezen múlik.
/A férfi újabb kulturális bonbonjára elmosolyodom./
- Szimpi ez a hely, de inkább versenyt futok veled mint pofozkodom./ szélesedik vigyorrá a mosoly./
A Thris felé intézett kérdésekre magam is kíváncsian várom a válaszokat. Na nem mintha számítana, csak ha már itt vagyok, érdekel hogy mennek itt a dolgok./

(68)

[Evangeline Stockbauer]

*Fenrir & Rebel*

+ Grrrr.... Nem szeretem, ha csicskáztatnak. És a parancsolgatást is rosszul bírom, azóta még rosszabbul, amióta annak a pszichopatának a kezei közé kerültem.... még hogy én a felesége bah... +
/Vettem hát egy mély levegőt próbálva elsimítani a hisztérikus haragomat, mert egyszerűen nem illet volna éteri tökéletességemhez. Tehát amikor megszólaltam a szavaim tisztán csengtek, ahogy az etikett oktató minden erőlködéssel végül belém nevelte, azonban gúny színezte őket. Sajnálatos módon amióta nem éreztem magam közvetlen veszélyben valahogy nem tudtam ezekre a farkasokra se őrült gyilkosként tekinteni, már csupán csak bosszantottak./
- Úgy nézek ki, mint aki viccel? Szerinted itt ücsörögnék a sátradba, mint valami nyamvadt goblinjárattöltelék, hogyha nem tévedtem volna el? Normális esetben közelébe se jönnék egy ilyen helynek! Valójában kisebb gondom is nagyobb annál, minthogy ebben az isten háta mögötti porfészekben pazaroljam az időmet! /húztam fel magam egy kicsit a végére. Éreztem, hogy a farkas is megmoccan, válaszol a dühömre, ahogy mindig is szokta. Próbáltam mélyeket lélegezni, de nem segített, a farkas egyre közelebb volt, már mintha a bőröm kapirgálta volna belülről./
- Nem vagyok halandó, én uralkodó vagyok. /közöltem dacosan, de ez még nekem is gyerekesnek tűnt minden igazságtartalma ellenére. Úgy döntöttem ha a többi farkas is ilyen, akkor butaság, hogy nem megyek ki. És különben is, nem vagyok rászorulva mindenféle jöttmentek segítségére, egy Stockbauer megoldja egyedül is az ügyeit.
A kis vakarcs persze nem így gondolta. A szemem sarkából láttam a fehér bunda villanását, aztán a fájdalom a gyomromba mart. Kissé összehúztam magam, a karjaim a hasamra szorítottam, mert olyan érzés volt, mintha onnan akarná előrágni magát a bundás.... /
+ A franca is, most hagyj! +
/Próbáltam harcolni vele, ahogy tudtam, valamibe kapaszkodnom kellett, hogy ne vehesse át az uralmat a közös testünk felett Hófehérke. Belekapaszkodtam a dacba, a szavakba, az öntudatba, mindenbe, ami az emberi oldalam képviselte, a farkast ugyanis ezek hidegen hagyták. Ő csak rohanni akart, kimenni innen az erdőbe vadászni a fajtársaival....
+ Nah még mit nem! +
- Tudod mit, válaszolok a kérdéseidre, hogy boldog légy. Egy varázslóféle őrült megfosztott a szabad akaratomtól és elrabolt, aztán valami teleportmedállal ide pottyantam, amikor megszöktem tőle, pedig aztán ide akartam jönni a legkevésbé. /szűrtem a fogaim között kínkeservesen, de azért folytattam./
- És haza akarok menni, vissza H'Sekiratba.... /aztán valami sötét gondolat vert gyökeret bennem, amit eddig tudatosan próbáltam elnyomni, amire próbáltam nem gondolni, mert a gyanú túl sötét volt, és ha elfogadtam volna azt, amit jelent.... /nem, nem mehetek haza. /halkult el végül a hangom. Már nem érdekelt a két farkas, se a többi. A szörnyű emlék, ami most betódult az agyamba egy pillanat alatt a feje tetejére állította a világom. Apám feleségül akart adni ahhoz az elmeháborodotthoz, ha visszamegyek, nincs garancia rá, hogy nem küld vissza..../
- És fogalmam sincsen ki a fene vagy te. És a barátnőd se ismerem. Sőt egyetlen farkast sem ismerek. Soha életemben nem jártam ezen az elátkozott helyen. /fejeztem végül be a válaszokat, de a hangom színtelenné vált, a felhúzott és átkarolt térdeimet bámultam. Még kellett egy kis idő, hogy összeszedjem a világomat. akkor majd a régi leszek, majd megoldom valahogy, mert mindig megoldottam, de most...
+ Oh bárcsak valami elhagyatott helyen jöttem volna rá erre, gyűlöltem gyengének látszani mások előtt... +
/A farkas nem bújt el. Szép lassan tört előre, mintha fel akarná falni a gondolatokat is a fejemben, nem csak a testemet belülről, de a belső kínhoz képest szinte nem is éreztem az egyre fokozódó fájdalmat... Csak egy valamit tudtam, amikor felemeltem a fejem és kifejezéstelen pillantással a önkéntelen vendéglátóim felé néztem, a szemeim már a farkas borostyánsárga pillantását tükrözték, tudtam, éreztem, de nem tudott érdekelni, úgyse tudták ki vagyok... de vajon én leszek még valaha az, akinek hiszem magam?/

(83)

[Fenrir]

* Rebel & Trish *

- Na hallod, tényleg nem az én napom!
/Kacagok már én is, pedig még csak egy kortyot ittam./
- Hát, azért nem úgy működik, hogy ha el tudsz futni akkor minden oké. Vannak régimódi farkasok, ők nem értékelik az iszkolást. És különben is, fusson veled versenyt akinek két anyja van! Van benned kraft, ha megszokod a dolgot én csak a port nyelem majd mögötted. Amúgy is, honnan evett ide a fene, hogy inkább futsz mint verekszel? Pedig ahogy láttam ez utóbbi is ment gond nélkül.
/Mosolyom viszont hamar lehervad. Összehúzott szemöldökkel mérem végig az elveszett báránykát. Lassú mozdulattal illesztem vissza a dugót a helyére és teszem le a láda mellé a butykost./
- Porfészek, mi? Goblinjárat?
/A lány felé fordulok és kihúzva magam messze fölé magasodok. Fintorogva szemlélem ahogy összehúzza magát és a hasát markolássza./
+ Ha félelmedben ide okádsz, nagyon pipa leszek.
- Te, uralkodó? Ez még viccnek is rossz, Bárányka.
/Legszívesebben adtam volna a lánykának két nyaklevest, kár hogy túl jó ember vagyok hozzá. Na meg kinek ne esne meg a szíve egy pityergő, kuporgó kislánykán aki van olyan ostoba, hogy télvíz idején egy szál pongyolában flangáljon a Sátortenger közepén. Még ha ez a világ legvidámabb helye, akkor is furcsa./
- Még egy megjegyzés az otthonomra és kib***lak mint macskát sz**ni. De ha figyelsz a szádra, nem lesz gond. A kapu amúgy arra van.
/Bökök a kapu irányába, ami jelen esetben csak a sátram egyik fala. Rebel felé nézek és félmosolyra húzom a számat./
- Barátnő mi?
/Visszafordulok a bárányka felé és csak ekkor veszem észre az oly ismerős szemeket./
- Na, mégis csak farkas vagy és nem bárány? Remek. Viszont türtőztesd magad. Az otthonom nem bőrváltás-barát. Eh... fene abba a nagy szívembe. Maradhatsz kicsit. Elférsz. Aztán ha rendbe szedted magad, hazaviszünk, vagy kerítünk neked helyet itt. Csavargónak is most lesz majd új helye.
/Megcsóválom a fejem a ruháján újra végignézve./
- Legalább meg nem fázol, többnyire nem szoktunk. Bár mostanában ritka rohadt hideg van. Eh... Csavargó és Bárányka.... tényleg nem az én napom.
/Újfent felnevetek, de ezt inkább csak kínomban./


(169)

[Renata Rebel Wood]

*Fenrir és Thris*

/Fenrir szavaira elhúzom a szám és csóválni kezdem a fejem./
- Semmi bajom a pofozkodással, csak szeretek élni. Tudod, sok múlik azon, hogy tudd mikor üthetsz és mikor tanácsos inkább iszkolni. Miért lenne gyávaság elfutni, ha nincs esélyed? Semmi bátor és hősies nincs abban, ha laposra vereted magad… Oké, persze van, amikor eldurran az ember agya, és magasról tesz rá, hogy nincs esélye. /újabb nagy korty víz után a kézfejemmel törlöm meg a szám./
- Őrültség, de néha mocskosul jól esik. /vigyorodok el. A dicsérő szavaktól nagyon is hízik a májam, büszkén ki is húzom magam. Bizony, az utcán töltött évek során verekedésből és futásból is kivettem a részem.

A kedélyes csevegés keltette vidám hangulatot azonban a jövevény villámgyorsan fagyasztja jeges hóviharrá./+ Hú, de be vagy feszülve, kisanyám! A világ legkirályabb helyén lazulhatsz, erre te adod itt a dívát?!/ vonom fel a szemöldököm a lány gúnyos megnyilvánulására, de látva Fenrir tekintetében a villanást, nem szólok, az ő sátrában ő a főnök, ossza ki ő a cicust, vagy vágja ki, mint a macskát… nos, ahogy mondja.
A lány szavait meghazudtolva, uralkodóhoz nem méltóan görnyedezik, mint aki rosszul van. /+ Vagy ivott?/ Kicsit felé dőlve próbálom megállapítani, hogy van-e pia, esetleg fű-szaga, ám legnagyobb meglepetésemre a bennem élő ösztönlény felcsapja füleit. /+ Fajtárs!/ mordulja bennem a hang. /+ Dühös fajtárs!/ nagyokat pislogok, hol Fenrirre, hol Thrisre. Furcsa ez az élmény, szoknom kell még. Fogalmam sincs, hogy mi lenne a célravezető viselkedés. Kicsit fészkelődök, hogy ha kell, akkor azonnal tudjak reagálni, védekezni vagy menekülni, amelyikre szükség lesz. A díva összeszedi magát és újabb számomra igencsak meglepő, ám annál érthetetlenebb monológot vág ki, majd újabb szenvedéshullám következik. A tarkómon égnek merednek a szőrszálak az érezhető, tapintható, belélegezhető feszültségtől, az izmaim megfeszülnek, de nem mozdulok. /+ Csak nyugi. Veszett macskát nem ingerlünk… / A lányt nézve feltörnek bennem a nem is olyan régi emlékeim a régiségboltról, a tolószékes lányról, Agni pimasz ingerléséről és legfőképp a változás őrült kínjáról. Fenrir szavait elsőre nem is fogom fel. Megrázom a fejem, hogy hessegessem az élményeket, hajamban összecsörrennek a kagylók, gyöngyök és egyéb vackok. Felnézek a kínjában nevető mokány srácra./
- Milyen új helyem? Menhelyre nem megyek, inkább csövezek. / felsejlik valami Agni szavaiból is, ezért homlokráncolva még hozzáteszem.
- És bilétát meg oltási könyvet se kérek. Mák, hogy nem úgy nézel ki, mint akit érdekel az ilyesmi. /+ Igaz, Agni se úgy nézett ki és mégis az első adandó alkalommal vágott át a palánkon… aztán passzolt le Fenrirnek…/ fonom harciasan karba a kezeimet.

(70)

[Evangeline Stockbauer]

*Fenrir & Rebel*

/Amikor a szépszemű fölém magasodik, akkor valami egészen furcsa mód lecsillapodik a farkasom. Szinte érzem ahogy félrebiccenti a kis fehér pofikáját, és rövid gondolkodási idő után farkát csóválva távozik a mélybe, mintha eldöntötte volna, hogy az itteni nehézfiúkkal inkább nem száll ringbe....
Elég döbbenten nézhetek fel egy pillanatig Fenrirre, ahogy a borostyánszín eloszlik a szememből újra helyet adja a jeges kéknek. Azonban egy pár pillanat bambulás után összeszedem magam és gyors mérlegelés alá helyezem a dolgokat. A kezdeti sokk elmúlt már ennyi idő alatt, és a jó öreg énem is kezd magához térni a farkas távozásával. Jó érzés, hogy hosszú idő óta ismét én vagyok az úrnő a fejemben. A pillantásom tiszta, a mosolyom semlegesen gyönyörű, ahogy megszólalok. Úgy döntöttem apámnak ez lesz a legkevesebb revans... igen, ez jó lesz. Megérdemli azért amit velem akart tenni, hogy az elit köreiben arról beszéljenek a lánya, az egyetlen örököse vérfarkassá lett.... A mosolyom egy parányit szélesebb lesz és gonoszkás élt ad a szavaimnak a tudat, hogy életemben először teszek valamit félistenként imádott apám ellen./
- Igen uralkodó farkaskoma. Szerintem még itt vidéken is kellett hallanod a Stockbauer családról, vagy ha nem, akkor igazán nem értem miért húzód fel úgy magad a jelzőimen, mert igazak. /közöltem könnyedén. Ha bármennyit is beszélt nem farkasokkal szerény véleményem szerint tudnia kell rólunk, vagy tényleg ez a világ vége.../
- Tehát engedd meg, hogy pontosabban bemutatkozzak, Evangeline Pathrisa Stockbauer vagyok, a Stockbauer család örököse. /Az utóbbiban azért jelen pillanatban nem voltam teljesen biztos, de masszívan hittem benne, hogy bármit teszek apám annyira nem tud pikkelni rám, hogy kitagadjon.
Aztán én is vetettem egy lefitymáló pillantást a hülye ruhára, ami az elrablómra emlékeztetett, és legszívesebben kivágtam volna az ablakon, annak ellenére, hogy gyönyörű volt a maga nemében./
- Nos igen... maradjunk annyiban ezt a vacakot nem a saját akaratomból vettem fel. Ugye jól sejtem, hogy nem találok errefelé ruhaboltot, ahol be tudnék szerezni egy másik ruhát? /pillantok rá érdeklődve.
De közben továbbra is forognak a fogaskerekek. Nem mehetek vissza, de maradni sem akarok.... nah mi legyen Thris? Végül rövid mérlegelés után úgy döntöttem kénytelen leszek maradni. Egyrészt az hátha felébreszti apámat, másrészt muszáj lesz megtudnom valamit erről az egész farkasságról és a kis bundás valamiért remekül viselkedik az itteniek jelenlétében... Ha lehetne Éji Gyilkost kérném meg, de ő aztán eltűnt a balfenéken, engem meg szépen ott hagyott.../
- Minden esetre nem tudok túl sokat a farkasok társadalmáról, sőt erősen alul tájékoztattak ezen ügyben. Éji Gyilkos azt mondta minden farkas veszélyes, és széttépnének ha találkoznak velem, de kellemesen csalódnom kellett, ráadásul a farkasom is valamiért megmoderálja magát a közeletekben, ez miért van így? /néztem érdeklődve a szépszeműre, aztán a figyelmem a nő felé fordítottam./
- Ha jól veszem ki a szavaiból maga is új itt, igaz Rebel? Most tették szintén farkassá? /intézek kérdést a nő felé is. A szavak kapaszkodót jelentenek, minden egyes kiejtett dallamosan csengő szócskával egyre közelebb kerülök önmagamhoz. Eddig görnyedező tartásom kiegyenesedik, a szépszemű kezdetben fenyegető árnyékában is úgy ülök, mintha csak egy elit teapartyn lennék a napernyő takarásában. Közben felmérem a sátrat is, és maradjunk annyiban nem nyeri el a tetszésem, maradnom kell, de vajon vagyok annyira igénytelen, hogy egy ilyen helyen el tudjak élni, amíg apám észhez tér?/

(84)

[Fenrir]

* Csavargó és Bárányka *

- Nem gyávaság elfutni?
/Kissé talán túljátszott értelmetlenséggel pislogok a lányra./
- Ha te mondod, lehet ezért agyalnak meg annyiszor. Valahogy nem tudom magam rávenni hogy kereket oldjak. De azért az évek megedzik a testet és a lelket. Szerintem ha körbemész, mindenki tud mondani legalább egy történetet, ahol azért nem én maradtam alul, mert tovább bírtam az ütéseket mint a másik. Azt mondjuk hagyjuk, hogy más alakjaimban kissé nagyobb vagyok az átlagnál. Na meg ahogy fogalmaztál, van hogy eldurran néha az ember agya. A farkasé kicsit sűrűbben! Főleg ha a farkast Fenrirnek hívják!
/Kezd jó kedvem lenni./
- Nyugi Csavargó, sátor az és nem menhely. Felőlem elalhatsz itt is egy darabig, de biztos vágysz a saját helyre. Oltási könyv meg itt nincs, és a chippet is hanyagoljuk. Nekem sincs, nem is szorulok rá.
/Visszafordulok Bárányka felé és egy kicsit megrágom a szavakat mielőtt kimondanám őket./
- Hát én két uralkodót ismerek. Na jó, hármat, de ebből egyet csak futólag. Viszont se Ulfric se Lupa nem, Stokbájer, vagy műmájer, vagy mi a fene. Szóval nem, gőzöm nincs ki vagy. Sose hallottam ilyen családról. Biztos marha híres vagy, és még sz**ni is aranyat sz**sz. De nem itt.
/Leöblítem a szavaimat egy korty uisgével./
- A nevem Fenrir.
/Elgondolkodom, őszintén elgondolkodom a ruhabolton./
- Te, komolyan azt hiszed, hogy valami harmadik világbeli pusztaságban vagy? Van itt bolt...valahol....azt hiszem. Na de lássuk csak, Éji Gyilkos hülyeséget mondott, bár szerintem Ulfric előtt ne emlegesd a nevét, és más előtt se, mert tényleg letépik azt a szőke is fejecskédet. A farkasod meg azért moderálja magát, mert nem létezik. Az nem a tiéd és nincs is. Hülye elképzelés, hogy külön él a farkas és te. Mellesleg meg gondolj bele, mikor húzza be egy farkas vagy ha abból indulok ki, hogy mit láthattál, egy kutya fülét farkát? Mert egy domináns fajtárssal nem kötözködik. Gondolom Csavargó vagy én vagyunk az ok.

(170)

[Renata Rebel Wood]

*Fenrir és Thris*

- Ó, semmi sem jobb, mint a tábortüzes sztorizgatások! Már alig várom, hogy összespanoljak a helyi srácokkal! Csak aztán nehogy a tökös macho sztorik helyett vicces-cikis dolgokat meséljenek rólad. /felelem Fenrirnek vigyorogva.

Meglepve szemlélem a lány újabb színeváltozását. Olyan jelentőséggel ejti ki azt a rengeteg nevet, hogy a röhögés ismét csiklandozni kezdi a torkom. Nem állhatom meg, hogy közbe ne szóljak./
- Szegény-szegény farkasbőrbe bújt elveszett Hófehérke! /kuncogok fejcsóválva a lányka szívszaggató történetét hallgatva.
Mikor Thris felém intézi kérdését, hatalmas szemeket meresztek rá, majd színpadiasan először a jobb, majd a bal vállam felett is hátranézek, mintha azt keresném, kihez szól. Végül közelebb csúsznék hozzá, hogy a vállára tegyem a kissé megszaggatott kezem, ha hagyja. Ha nem hagyja, akkor védekezően felemelem a kezeim, felőlem kényeskedjen, ha akar./
- Csajszikám, ha Ronnie James Dio volnék, se kajálnám a magázódást, pedig ő király volt! Szóval próbálj meg már normálisan beszélni velem, oké?
- Na, hát új vagyok itt, de egy csavargónál ez nem hír. Bejártam Amerikát Chicagótól Texasig, de ilyen f*sza helyet még nem pipáltam, mint ez itt, úgyhogy örülj, hogy ide pottyantott az a mókás mágus! A „farkassá tevés”… nos /hunyorogva megvakarom a fejem, hát ez nekem se annyira egyértelmű…/ Engem nem evett senki farkassá… /próbálom elpoénkodni a dolgot/ Téged talán megrágtak, mint a filmekben? /+ Vagy inkább megharapott egy veszett macska?

A menhellyel kapcsolatos kérdésemre Fenrir egész megnyugtató, ám annál hihetetlenebb választ ad. Homlokom ráncba szalad, arcomon hitetlen kifejezés./
- Saját kecó? Mármint tényleg lehet saját kecóm és nem kell lesnem, hogy mikor jön a yard kipucolni onnan? / a gondolat egyszerre borzalmasan idegen és mégis valahogy nagyon csábító. A ranchen volt saját szobám, de azt se csak úgy kaptam, hanem megdolgoztam érte. Szó szerint és keményen./
- Oké, mi a trükk? Mit vártok tőlem cserébe? /kérdésemnek heves gesztikulációval adok nyomatékot. /+ Ébredj fel, bilibe lóg a kezed! Itt valami ordas nagy átverés van!/ Lehet, hogy az elveszett mesebeli hercegnőnek jár a csoda, de egy magamfajta csatornatölteléknek maximum a szája járhat. A ranchről aztán eszembe jut, hogy kikkel is laktam ott... Hirtelen mozdulattal kapok a mellkasomhoz, ahol végtelennek tűnő időkkel ezelőtt még a farmermellényem zsebe volt. /+ Hol van Viking?/ A felismerés villámként sújt le rám. Lesápadok, majd kiver a víz, hogy aztán ismét lesápadjak. Felpattanok és többször is körbefordulok, pedig tudom, hogy a patkány nincs a szobában. De mióta nincs velem? Próbálok emlékezni, de az élmények egy része ködbe vész. Abban még biztos vagyok, hogy a gyorsétteremben velem volt, de utána?/+ A rohadt büdös életbe! Arról sincs lövésem, hogy hogy kerültem ide. / Beharapom az alsó ajkam, majd a férfi felé fordulok./

- Meg kell találnom! Vissza kell mennem oda, ahol találkoztunk! /idegesen toporogni kezdek, hirtelen túl szűk a sátor, a lelkiismeret furdalás ezer karommal marcangol, amiért csak most jutott eszembe hűséges társam és a legrosszabb, hogy fogalmam sincs hogyan találhatnám meg, hiszen azt se tudom hol veszett el. Egyetlen reményem, hogy a réten van és befészkelte magát a szétszaggatott cuccaimba. - Te Fenrir! Nem láttad véletlen a réten a haverom? Kb 10 cm magas, 20 cm hosszú, szürkésfehér, hosszúkás orral, kerek fülekkel és nagy, fekete szemekkel. /+ B*ssza meg! Elhagytam egy fehér patkányt a hóban. Remélem nem ette meg senki!/

(71)

[Evangeline Stockbauer]

*Fenrir & Rebel*

+ Noh szép, valóban lementem a térképről, és ott vagyok ahol a szörnyek élnek... +
- Csodálatos. Igazából elméletileg örülnöm kéne, mert így nem fogom az elittől visszahallani ezt a farkasos problémácskát, de másrészt egy kicsit frusztráló, hogy van olyan hely ezen a kontinensen, ahol még nem hallottak rólunk... jah, meg hogy engem pont oda teleportált valami hülye medál. /sóhajtottam fel előhúzva a nyakamba akasztott fémdarabot. Aztán a pillantásom továbbra is Fenrir felé fordítva folytattam./
- Jah és elárulom, hogy a vulgáris szavakkal nem ad nagyobb nyomatékot a mondanivalójának. És az arany különben is értéktelen kacat, ha namadayrát mondott volna, még el is hinném, hogy ért az igazán nemes fémekhez. De tudom, itt nem vidéken, ahol még talán bolt is van, nem ilyenekkel foglalkoznak... Mondjuk az felettébb elgondolkoztat, hogy mivel lehet úgy elütni egy napot, nem is, egy életet, hogy nem érintkeznek a külvilággal... /pillantok körbe újra a sátron. Tényleg nem tudom feldolgozni ezt az egészet...
Nem teszem inkább bele a szövegbe, hogy a nyúlkergetés elég unalmas lehet két három hét után. Habár kinézem belőlük, de annyi élethez való ragaszkodásom van, hogy ne vágjam a szépszemű fejének, hogy a kis bolyhos tappancsosok nyomában szalad lógó nyelvvel. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a nagyon vidéki és macsó farkasegója nem díjazná a kijelentést... elvégre már a triviálisan vidéki környezetükre tett megjegyzésemre is azonnal kijött a sodrából.
Amikor azonban Éji Gyilkosról kezd beszélni az már érdekel... A dolog tökéletes egybevág azzal a farkassal, akit én ismertem meg./
- Ebből úgy veszem ki, hogy itt sincs. És oké, nem beszélek róla, a szőke fejecském túl értékes ahhoz, hogy ilyen pitiáner ügy miatt megváljak tőle. /mondtam könnyedén a megfelelő helyeket enyhe gúnnyal megnyomva a szavakat.
Aztán Rebel szavaira csak felszaladt a szemöldököm, amikor pedig közeledett csupán egy lesajnáló pillantással díjaztam a dolgot. Nem ütöttem el a kezeit, az túl pitiáner lett volna, azonban a szememből sütött a megvetés, amikor megérintett. Higgyenek nekem, ebben jó voltam, eddigi éveim alatt tökélyre fejlesztettem ezt a felsőbbrendű pillantást. Nem kell hozzá szó, tökéletesen kifejezi, hogy szerintem hol áll ő és hol állok én./
- Nos nem ismerem se az említett Hófehérkét, se semmilyen Roméjcsém Diót, de ha ők a barátai, akkor egészségükre, beszéljenek úgy ahogy akarnak, jómagam is ezt teszem. /aztán amikor a régi könyvekben olvasott helyeket említi bevillan valami, habár kissé hihetetlen a dolog./
- Mármint maga afféle múltlakó, akikről a fővárosban beszélnek? /figyeltem kissé szkeptikusan. Volt némi tudományos ismeretem, de az időutazás... nos amíg valaminek nem értem az egyenleteit és logikáját nem fogok hinni benne teljesen soha./
- Nos a teljesség kedvéért igen, engem farkassá tettek, vagy rágtak, habár ez még mindig elég finom megfogalmazása annak amit Éji Gyilkos csinált. /mondtam. A végére már nem volt színe a hangomnak, úgy mondtam, mintha nem is velem történt volna. Sok fiatalkori őrültséget csináltam életemben, de az az éjszaka még mindig egy olyan emlék, amit nem szívesen idézek föl, mert igen, azért még az én gyomromnak is vannak durva dolgok.
Aztán még Fenrir felé fordulva hozzátettem a teljesség kedvéért./
- Nos szép és jó ez az elmélet, de nem igazán hiszem. Attól még hogy megharapott egy vérfarkas és én is az lettem, nem vagyok állat. Nem fogok meghunyászkodni a "dominánsak" előtt.... Elsősorban ember vagyok és ez az egész csak néhány plusz érzéket ad, nem tesz valami félős kiskutyussá aki őrjöng, aztán ha jönnek a csúnya nagy farkasok meghunyászkodik és behúzza fülét farkát... /fúrtam a pillantásom az övébe dacosan./
- Oh és drága Fenrir, ha magának van neve értékelném, ha másokét is használná, Thris vagyok, esetleg Stockbauer kisasszony, Evangeline, elég sok a választási lehetőség, de a bárányokhoz nincs közöm. Vagy ha mindenképp hülye beceneveket szeret aggatni mindenkire legalább valami eredetibbet találjon ki.

(85)

[Alyara Nirois]

*Előzmény; Fenrir, Rebel és Trish*

/Érdeklődve, szinte izgatottan szemlélem a Farkasváros kivetülését. Amikor megérkezem Fenrir sátrába, egy különös társaság tárul szemeim elé. Furcsa érzés, hogy én már látom őket, ám ők még nem engem. Kicsit bosszant, hogy nem egyedül találom itt a farkast, ezen felül úgy döntök, hogy maradok, beszélek.

A sátor bejáratánál öltök átlátszó szellem-alakot. A fény váratlanul megtörik a sátorban, apró szikrák tűnnek fel ott, ahol a lelkemet sejteni lehet. Először smaragd szemem ragyog fel, aztán a mágiával berajzolt arcom mosódik ki körülötte. Végül egy pár másodperc után feltűnik egy szakadt, szinte már rongyokba öltözött nő, akinek vöröslő haja csapzott fonatokban omlik hátára, testalkata vékony, szinte már csont és bőr, mint aki hetek óta nem evett egy falatot sem. Sápadt, beesett arcán különös minták futnak, a nonfiguratív rajzok asztálalakban úgy ragyognak, mint a szemei. Bár teste erőtlennek, meggyötörtnek tűnik, kisugárzása magabiztosságról, nagy lélekjelenlétről és akaraterőről árulkodik./

- Még mindig nem hiszem el, hogy megtaláltalak /mosolygok önfeledten a régi ismerősre./ Megváltoztál... ahogy én is /teszem hozzá csendesen. Aztán a két nő felé fordulok./ Hölgyeim. Elnézést hogy megzavartam ezt a kis összejövetelt. Ígérem, nem maradok sokáig.

/Ismét Fenrirre nézek, végigmérem tetőtől talpig. Felé kúszok, hogy közelebb kerüljek hozzá. Tényleg elsősorban csak vele szeretnék beszélni. Sajnos kicsit ködösen kell fogalmaznom a társaság miatt./

- Annak idején Alyaraként mutatkoztam be neked, és megígértem, hogy megkereslek. Hamarosan ellátogatok Hozzád, vagy Te is eljöhetsz hozzám Polimetronba. Különös dolgok vannak a hátam mögött, különös dolgok vannak még előttem is. Szükségem van a segítségedre. Nem tudom, hogy ki vár még rám, vagy ki keres. Nem tudom, hogy kihez fordulhatnék. Szívesen elmesélek mindent, de nem most, nem tudom, hogy meddig tudok maradni. Jelenleg nagyon messze vagyok innen, valahol Negapantól távol alszom. Hosszú idő még, míg vissza tudok térni. Valójában semmiben sem vagyok biztos. Elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal.

(194)

*Bocsi, hogy idepofátlankodtam, pár körig maradok csak, utána úgyis letelik az időm. *

[Fenrir]

*Csavargó, Bárányka és Szellemlányka*

- Hát tábortűz és sztorik is vannak bőséggel. Csak győzz válogatni. A környéken van egy pár jófej ember. Én többnyire Rassiával és falkájával lógok, vagy ha itthon vannak a Fúria nővérekkel. Kedvelnéd őket, olyanok mint te, kb. És azon nincs szerintem semmi ciki, ha ezer év után az ember nem ismeri meg a mérges szömörcét. Anno kisebbek voltak a levelek. Na meg szerintem mindennapos dolog, ha a fél törzs előtt ver laposra a főnök. De tény, hogy én kezdtem. Volt olyan nagy pofám, hogy pár nappal azután hogy idejöttem máris a nagyfőnökkel akasztottam tengelyt. De megérte. Azóta az este óta, nem sokan kötnek belém.
/Rebel hozza a formát és aprót azért szúr a Báránykán./
- Hőfehérke farkasbőrben? Ha, ez eszembe se jutott. Ott a pont. Na de komolyan nekem sincs sok lövésem hogy ki az a Ronnie James Dio. Bár az én érdeklődésemből kiindulva, vagy fizikus vagy valami metálmaci.
/Elhúzom a számat Bárányka szavain./
- Hát, pedig lövésem sincs hogy ki vagy. És mit mondhatnék, így jár aki mindenféle idegenektől fogad el ékszert. És megmondom őszintén, értékelném, ha nem szólnád le még egyszer az otthonomat. Egen, ez nem H'Sekirat, ahol minden üveg és acél. Itt nincsenek villogó fényreklámok és luxusklubbok. De tudod, azoknak akiket a sok csillogás nem vakított még el, ennél jobb hely a világon nincs. Meg se próbálom neked elmagyarázni hogy miért is az aranyat hoztam fel. Te pont az a fajta vagy, akinek az ember bármit mondhat, csak a saját igazát fogadja el. Az a fajta, aki még a saját fajtáját is semmibe veszi. Igen, elhiszem, te nem tudod értékelni ezt az életet, mint ahogy azt se amid van. Neked mindig mindenből új kell, szebb kel, drágább kell.
/Aztán mikor az átváltozásáról és Éji Gyilkosról beszél, megrázom a fejem./
- Akkor kellett volna kibeleznem azt a marhát mikor a kezeim között volt. Ha Ulfric megtudja hogy egy ilyen városi fruskát átváltoztatott, tajtékozni fog a dühtől. Egyáltalán, hogy a francba keveredtél te az ő társaságába? Na ide figyelj, Stokmájer kisasszony, elfogadod vagy sem, de vérfarkas lettél. Nem vagy állat de ember sem. És nem "csak néhány plusz érzéket ad". Felelősséggel és kötelességgel jár. Már nem vagy ember, korántsem, bármennyire is ragaszkodsz hozzá. Persze, elutasíthatod farkas voltodat, és elnyomhatod az ösztöneidet. Visszamehetsz az üvegpalotádba kólát szívni. ÉS tudod mi lesz a vége? Kikötsz majd a város alfelében ahol azok a farkasok élnek, akik kitaszítattak innen és inkább élnek a szemét közt a mocsokban mint sem felvállalják a büntetésüket. Vagy ami még rosszabb, kivész belőled a farkas. Üresen, lélektelenül kóborolsz majd a világban. Érzelmek nélkül, mint akinek a szívét tépték ki. És sehová nem fogsz tartozni. Se közénk, se közéjük. Ezt akarod? Ha igen menj csak, senki nem fog visszatartani. Senki nem fog győzködni és kérlelni.
/Visszafojtom a lány butasága miatt érzett haragomat. Persze, számára nem ez a butaság, de ha mindenki mindent ugyanúgy látna, unalmas lenne a világ.
Bámulok Csavargó reakciójától, bár igazat kell neki adnom. Tényleg kicsit túl szép./
- Jah, saját kecó. De ha pontos akarok lenni, akkor nem kecó csak sátor. Mint ez is, csak üresebb lesz eleinte. És nincs benne trükk. A főnök szavának így is súlya van és ha olyan peches vagy mint én, akkor téged is lépten-nyomon belerángatnak majd veszélyesnél veszélyesebb dolgokba. De az élet úgy szép ha mozgalmas. Amúgy a sátor valami indulási segélynek vagy minek a része. Bár ha átmész a szomszéd sátorba és azt mondod nincs kajád, kétlem hogy lenne olyan farkas aki elküldene. Szóval jah, ingyen és bér mentve lehet kérni sátrat a főnöktől. Vagy mint mondtam maradhatsz egy ideig, amíg megszokod a dolgokat. Eh, erről jut eszembe, hogy el kell vigyelek Ulfrichoz majd.
/A hirtelen kirohanása igencsak meglep, elsőre nem is értem, hogy ki a fenét hagyott el, igazán másodjára sem./
- A haverod? 20 centis és fehér? Mi a tököm húsz centis és fehér? Laborpatkány vagy mi? Valami alakváltóval összespanoltál? Na várj.... te elhagytál egy fehér egeret a bokáig érő hóban? Na had röhögjem ki magam.
/Nem is kell sokat várni, a sátor is beleremeg a röhögésbe./
- Eh...bakker. Ez húzós nap. Na jó, mázlid van hogy a törzs legjobb nyomolvasójával hozott össze a sors. Vissza megyünk a kis mirelit egérkéért. Öhm... hol láttad utoljára?
/Mire ide jutunk, már néhány perce különös érzésem van. Mint ha nem lennénk egyedül, de nem érzem senki szagát. Majd egy hang szólal meg és én összehúzott szemmel kutatom a forrást. Csak sejtem, miért nem láthatom./
- Szervusz? Honnan ismered ezt a nevet? Mutasd magad!
/Válaszolok neki és ugrásra készen várom a következményeket. De végül nem az történik amire számítok. De kellemesen csalódok. Felállok a ládáról ahol eddig ücsörögtem és a jelenés elé lépek./
+ Hm... kezd szűkös lenni a hely.
- Alyara? Te jöttél el hozzám mikor ide érkeztem. Segítettél nekem. Igen, emlékszem az ígéretre. Örülök hogy megtaláltál, bár reméltem, hogy végre nem csak a lelked látom. Mindent el kell mesélned, de azt hiszem nem most. De azt mondd el, hogy mi történt, miért kerestél meg? Ha tudsz, gyere nyugodtan, csak üzenj előtte. Mostanában haragosak a határőreink. Túl sok gond adódott erre felé is. Valami mozgolódik a világ szívében s a talapzata is repedezik. Ha nem tudsz jönni, üzenj, elmegyek én hozzád. Talán még könnyebb is az. De most még nem tudok, ahogy egyszer te láttál el tanáccsal, most találtam én is olyat, akire rá fér az útmutatás. És olyat is, aki talán nálad is elveszettebb.

(171)

[Renata Rebel Wood]

* Fenrir, Thris, Alyara*

/ Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy voltaképpen mi baja van a szőkeségnek és egész pontosan mit is akar. Egyre inkább egy unatkozó fehér perzsamacskát látok helyette a lelki szemeim előtt, aki csak úgy nyávog és karmol, ha elege van a cirógatásból, amit folyamatosan és hangosan követel magának.
A vállához érek és pontosan azt a tömény, undorral teli fintort kapom, amivel az ő fajtája tekint a hozzám hasonlókra. A világmindenség egyik legklasszabb énekesének ócsárlására megingatom a fejem és mélyet sóhajtva, lemondóan veszem el a kezem./
- Az a baj csajszikám, hogy túl steril vagy. Lehorzsolod a térded, összesározod a ruhád, szív egy kis füvet és máris jobban fogod érezni magad. /osztom meg vele őszintén a véleményem. A hangomban nyoma sincs a gúnynak, egyszerűen sajnálom, hogy korlátok közé szorítva létezik és fél igazán élni. Ahogy a fajtája. Ahogy mindenki, aki azt hiszi, hogy ha birtokol valamit, akkor gazdag is lesz. Fenrir véleményét aztán apró bólintásokkal hallgatom. Jól beszél a srác, teljesen egyetértek vele.
/A farkassá változása úgy látszik alaposan megviselhette, nem is firtatom tovább. / + Az első igazi horzsolás a világtól? / Fenrir szavait érdeklődve hallgatom, nekem is szoknom kell ezt a farkas-dolgot, bár kényelmetlennek egyáltalán nem érzem. Sőt! Nagyon is otthonos meleg farkasbundába bújva rohanni az erdőn át. /
- Milyen kötelességgel? /Bár a farkas-létről szóló szónoklat Thrisnek szólt, mégis kibukik belőlem a kérdés, kicsit bizonytalan hangon. A szabadság oké, sőt, királyság. De miféle kötelesség? /+ Ha olyasmi, mint a ranchen volt, „hogy a munkám elvégzem, az állatokért felelek, satöbbi”jellegű normális dolgok az teljesen korrekt. De vajon van egyéb?/

- Szóval Ulfric a nagyfőnök? Lesz beavatási szertartás is? Mert ha igen, remélem én nem kapok az arcomra ilyen hegeket. Egy pasinál macho, de nekem nem állna jól. / ahogy megkönnyebbülök kissé, újra csevegőbbé válok, de csak míg eszembe nem jut Viking. Fenrir döbbenete teljesen érthető, kimondva a szavakat tényleg elég hülyén hangzottak, de ha egyszer így van… A számat beherapva nézem, ahogy Fenrirből kitör a nevetés, majd a sátorrengető hahotában nem bírom tovább és homlokom rácba fut, a könnyeim elerednek és sírva nevetek én is a nyomoromon./
- Elhagytam egy fehér patkányt a hóban. Legalábbis úgy emlékszem, hogy mikor a réten felébredtem még ott volt a zsebemben… /hirtelen lesápadok mikor eszembe jut, hogy mi lett a ruhámból/ … a zsebem… a ruhám… Ugye elszaladt? Jajj, szegénykém, remélem nem fagyott meg vagy lett ette meg valami… /A hangos önmarcangolás bennem szakad, mikor Fenrir újra megszólal és láthatóan a semmihez intézi szavait. Meglepetten forgatom körbe a fejem, mígnem meglátom a jelenést. Megdermedek. /+ Szellem?! Szellem! Szellem… oké, én meg vérfarkas… Szia szellem, farkas vagyok… ó, anyám, soha többé nem szívok!/ A párbeszédből szinte semmit nem értek, de úgy tűnik nem is rám tartozik. Talán illetlenség is bámulni a különös jelenést, de képtelen vagyok róla levenni a szemem./

(73)

[Evangeline Stockbauer]

*Fenrir & Rebel & Alyara*

/Pár döbbent pislogást engedek meg magamnak, amikor a nő asztrálalakja megjelenik a sátorban. Azonban a döbbenet után valami ismerőst veszek észre a vonásokban. Rémlik, mintha már láttam volna ezt a nőt, de sehogysem akar beugrani hol... egészen amíg ki nem ejt egy nevet..../
- Alyara, Alyara Nirois? /pár pillanatig még bámultam a jelenésre, aztán beugrott. Egyszer apámat kísértem el az alakváltókhoz és ott láttam ezt a nőt, habár.... nos eléggé máshogy nézett ki, mint akkor. De úgy néz ki nem én vagyok az egyetlen híres személy, aki erre a nyomortanyára tévedt... Habár elképzelni sem tudom mit akar Fenrirtől. Oké, helyes a pasi, de egy éjszakánál többet nem ér meg, akkor meg mit szenved itt vele? Áh, biztos valami átváltozós humbug, ilyen farkas-alakváltó cucc, vagy hasonló.... Nagyon rejtélyes, szóval valami nagy gubancnak kell lennie.
Aztán azonban Fenrir felé fordultam, mert a szavait egyszerűen nem lehetett figyelmen kívül hagyni./
- Nos ha adnak vedd el, mellesleg ennyi kegyet megérdemelnek az emberek, hogy fogadjam az ajándékaikat. Mondjuk ez teljesen más szituáció volt, de nem erőltetem magam vele, hogy megpróbáljam elmagyarázni neked, úgyse figyelsz, csak a magadét szajkózod, és még engem vádolsz ezzel... /sóhajtok fel színpadiasan. Aztán azonban kihívó mosoly ül ki az ajkamra, ahogy folytatom./
- Nem vakított el a csillogás, sőt ebben a fényben olyan tisztán látok, amit el se tudsz képzelni... És tévedsz a család volt mindig is az első, mert ők az én fajtám, mást nem ismerek. Mellesleg miért ne kelljen az új, a jobb, a szebb? Csak a szerencsétlenek számára szól a beetetés, hogy érjék be a kevéssel és elégedjenek meg azzal, amijük van. Én megkapom amit akarok, mert akarom. Vagy ha nem adják hát elveszem.... nem ilyenek a ragadozók? /húzom szélesebb mosolyra a szám.
Amikor azonban Éji Gyilkosról kezd szónokolni sötét felhő fut át az arcomon. Felébred a haragom, dühít ez a beképzelt macsó, aki azt hiszi ő mindenkinél mindent jobban tud....
+ Vigyázz magadra csillagszemű, mert jössz te még az én utcámba... nem tudod kit oktatsz ki! +
A szemem összeszűkül és a hangom is mélyebb, amikor folytatom./
- Éji Gyilkos a testőröm volt, aztán a szeretőm, pontosan ilyen egyszerűen. /közöltem kevélyen./
- Nem utasítom el a farkast, kedvelem az érzékeket, szeretek rohanni a telihold fénye alatt... csupán nem akarok ezen az unalmas helyen élni, de amúgy nincs semmi bajom a dologgal, meg akarom tanulni uralni, elvégre ez is egy adomány, de amíg nem ismerem, addig inkább átok mint áldás, én pedig inkább az áldásokat részesítem előnyben.
Aztán a farkasnő szavai között volt egy, ami kivételesen felkeltette a figyelmem, még úgy is, hogy az undok fejéből jött ki. Felvont szemöldökkel pillantottam rá./
- Fű? Hatásos, de elég maradi.... Inkább a szintetikus drogokat részesítem előnyben, sokkal nagyobbat ütnek. /Aztán gonoszkás mosollyal végigsimítottam az arcán mintha csak a koszt törölném le, majd közelebb hajolva a fülébe súgom./
- Oh nem, nagyon tévedsz.... El sem tudod képzelni mennyire nem vagyok steril csajszikám.... /Aztán visszahúzódva fennhangon hozzátettem./
- Nos én nem javasolnám, hogy valami egérféle után kutassatok a hóban, valamelyik bundás már úgyis megette, elvégre ezek könnyű prédák nem? Vagy befúrta magát valami lyukba, ahol ezek élnek, aztán elő sem jön tavaszig. Szerintem inkább vegyél egy újat, az sokkal gyorsabb. /vontam vállat./ Persze, ha az időtöket akarjátok pazarolni hajrá. Útban a kutatásra esetleg megmutatná valaki hol van az a legendás ruhabolt? Szükségem lenne egy új öltözékre, meg egy komra, hogy érintkezzek a külvilággal, habár lehet túl sokat kérek.... /pillantottam újra körbe a viskón./

(86)

[Alyara Nirois]

*Fenrir, Rebel & Trish* [2900. augusztus 23., hétfő]

/Elképedést látok a hölgyek szemében, amitől szomorúság lesz rajtam úrrá. Megsajnálom őket, amiért olyan helyzetben vannak, amilyenben Fenrir mondta. Válaszút elé kerülök. Ugyanis nem akarom, hogy őket válassza helyettem. A régi énem, Gina ezt nem hagyja. Nagyot sóhajtok. Az esszenciám elhalványul egy kicsit, míg gondolkozom. Hezitálok./

- Merlin történt... /mondom lassan, határozatlanul./ Bonyolult /vonom meg a vállam elkeseredetten. A szememből látja, hogy nem merem elmondani mások előtt. Gyötrődök./ Tudom, hogy valami mozgolódik. Azt hiszem, én is a része vagyok. De nem akarok az lenni... Ezért van szükségem a segítségedre. Nem tudom, ki máshoz fordulhatnék... Most, hogy végre kiszabadultam a börtönömből, ideje hegyomlást előidéznem. Ideje megmutatni a világnak, hogy nem játszadozhat velem - velünk. Gyere el hozzám, és akkor elmondok mindent. Polimetronban még áll a házam, bár feldúlták azt is. Amikor készen állsz - ha a tanítványaid készen állnak -, gyere. De ne lepődj meg, ha már nem találsz otthon. Valóban szökött rab vagyok. Sokan kereshetnek. Nem tudom, hol biztonságos számomra.

/Egy kicsit megtörik a tartásom, a magabiztosság eltűnik a tekintetemből. A farkasok most valóban egy törékeny, szinte már a halál torkában lévő csontsovány lányt láthatnak maguk előtt. A tetoválás az arcomon felizzik./

- Nem tudom, hogy van-e még maradásom itt. Túl sok energiát emészt fel a varázslat. Bízhatok benned? Eljössz? /nézek könyörgő szemmel Tamásra. Mégiscsak őt kényszerítem választás elé. Vagy mégsem?/ Hozd el a hölgyeket is, amennyiben van kedvük jönni. A farkas vadászat közben ügyesedik. - És le kell vadásznunk egy pár embert. Illetve személyt.

(195)

[Fenrir]

*A hölgykoszorú*

- Merlin? Mármint az a Merlin? Na szép. Én meg már azt hittem egyszerűen elfeledkeztél rólam. Persze, elmegyek. De ezt a hegyomlást még azért gondold át. Nem biztos, hogy jó ötlet, van már úgyis elég baj a világban. Adj pár napot, messze van innen Polimetron. De ha baj van, jöhetsz ide is nyugodtan. Nem hiszem hogy itt keresne bárki is, ha mégis, próbáljon csak belekötni a törzsbe. Még a nagy Merlin maga se bír el egy falka felbőszült farkassal. Nem ő az egyetlen nehézsúlyú játékos a világon. Úgyhogy, ne aggódj, majd csak kitalálunk valamit. De most már jó lenne, ha egyszer hús-vér emberként is láthatnálak. Semmi bajom a szellemekkel, de azért na. Viszont ha tudsz, maradj még. Legalább a lányok is megismerhetnek kicsit.
/Oda is fordulok a két farkaslányhoz./
- Nos, ez itt Alyara, régi kedves ismerős. És amennyire hallom, a legbefolyásosabb diplomata ezen a féltekén.
/Karjaimat magasra emelem, és játékosan a sátor egyik merevítőrúdjába kapaszkodva elgondolkodva nézek Rebelre./
- Hát, az hogy mi a kötelességed, nem olyan könnyű elmondani. Sok van, de igazából, ezek mindegyike annyira része az életmódunknak, hogy szinte észre se veszed. Első körben kezdjük azzal, hogy itt mindenki szívesen ad és sok minden közös. Úgyhogy ne félj, de ne is vegyél el többet mint szükséged van. Ez duplán igaz az erdőre. Ha jól bánsz vele, ő is segíteni fog. De nem szabad ész nélkül öldösni az állatokat és a fákat. A törzsön belül meg, nos, az első, hogy amíg nem szereztél magadnak nevet, addig igazán nincs beleszólásod a dolgokba. Viszont bárki bárkit kihívhat bármikor. Elvben. Persze vannak itt is olyan íratlan szabályok, amiket illik betartani. Például ne hívj ki egy újszülöttet, meg hasonlók. Semmi olyasmi, ami ne lenne egyértelmű...szerintem legalábbis. De ahogy elnézlek, neked ez menni fog. Hm... mondtam már, hogy jól állnak a ruháim? Mellesleg a patkány miatt ne aggódj. Ha ott van még, és miért ne lenne annyi esze hogy elbújik a hóban? Szóval ha ott van még, akkor úgyis megtaláljuk. Nem véletlenül vagyok a törzs egyik legjobb nyomolvasója. Majd mutatok pár trükköt. Mellesleg ne legyél ennyire megilletődve, Alyara nem vészes. Emlékszem, anno rám is a frászt hozta, jobb híján azt hittem valami szellem vagy kísértet, de kiderült, hogy csak nem szeret sétálni.
/Rákacsintok Alyara alakjára, de csak barátian. Viszont a kis popsztár szavain csak megcsóválom a fejem./
- Mondani akartam, hogy nem a tanítványaim, de lehet hogy rájuk férne. A kis popsztárra mindenképpen.
/Oda is fordulok Thris felé./
- Nagyon csinos vagy, ezért gondolom eddig mindenki elnézte a naivságodat és a néha butácska megszólalásaidat. De elárulom, hogy nem attól leszel ragadozó, hogy mindent elveszel amit akarsz. Attól tudod mi vagy? Ember. Egy farkas törekszik az egyensúlyra a környezetével. A természettel. Egy igazi ragadozó, csak annyit öl amennyit kell. Tudod, egy darabig itt kéne élned, közöttünk, akkor megértenéd miről is szól farkasnak lenni. Talán még meg is szeretnéd ezt az életet. Láttam már nagyobb csodát. Mellesleg egy barátot megkeresni soha nem időpazarlás, és messze nem lehetetlen. Amúgy is, pénzért nem kaphatsz meg mindent. Azt viszont látom, hogy nagyon érdekes elképzeléseid vannak arról, hogy mégis mi az ami lettél. Bevallom, nekem nem kellett uralomra törnöm felette. Mégis megtanultam együtt élni azzal ami vagyok. Már nem is tekintem magam embernek. Én farkas vagyok. Talán egy napon, te is az leszel. Bár ahogy nézem, Csavargó már bőven lekörözött.

(172)

[Renata Rebel Wood]

* Fenrir, Thris, Alyara*

/A szőke lány úgy adja elő magát, mintha valami díva volna. Láttam már ilyet eleget, ahhoz, hogy ne érdekeljen. Színpadiasan elsuttogott szavaira a csak a szemeim futnak körbe egy lemondó fejcsóválás kíséretében./ + Nyomhatod a rizsát, úgyis csak éles szituban dől el, hogy ki milyen is valójában, ott legbelül./
Fenrir szavaira elmosolyodom./
- Ez nem kötelesség, ez alap. Azt hittem mondasz valami farkasos csiribít is. De ezek szerint eddig is farkasként éltem. /vigyorodom el.

- Üdv Alyara. Én Rebel vagyok. Vagy Csavargó. Ahogy tetszik. /integetek a szellemnek jobb híján, mert kezet nyújtani azért mégse nyújtok valakinek, aki itt sincs. /+ Nem, csak beszélsz hozzá… hülye!/
- Éppenséggel ráérek, és ha Fenrir nem veszi zokon, akkor naná, hogy benne vagyok a buliban. Tudod, a bandám épp rohadt messze van és necces hogy valaha is újra lássam őket. Már ha ez… ó, anyám, ha nem álmodom és ez nem bad trip, akkor ritka vén tyúk vagyok vagy mi. Szóval nincs kivel lógnom és ha valami történik is, akkor az pláne király … /dőlnek belőlem a szavak zavaromban. Igazság szerint nem akarok egyedül lenni és Fenrirnek szívesen segítek, mert hát jó tett helyében jót várj. Abba meg nem tudok belegondolni, hogy kiket és miért és hogyan kéne levadászni… erre ráérek akkor rágörcsölni, ha már ott tartunk.

Thris patkány-mentő-akcióval kapcsolatos megjegyzésére összeszűkülnek a szemeim, a torkomat elhagyó félig állatias morranás kíséretében lassan felegyenesedem és kihívóan fordulok szembe veled../
- Merj még egyszer így szólni a barátomról és átszabom az arcod, cicus! Viking barát, érző lény, nem egy csecse-becse! / szavaimból csöpög az indulat. Nem bánnám, ha nekem jönne, szívesen lekevernék egy-két pofont, de amíg Fenrir vendégszeretetét élvezem, nem fogok az otthonában verekedni… pontosabban nem én leszek az, aki először üt.

(74)