Harapnivalók

[Drun]

Ez a bolthálózat igen népszerű a vámpírok körében. Nem csoda, hiszen minden meglelhető itt, amire szükségük lehet a mindennapokban.
Az apró csecsebecséktől kezdve, a vértasakokon keresztül, egészen a lakások felszereléséig -eléggé széles választékkal rendelkeznek, ezáltal- megvásárolható.
A bolt éjjel-nappali, mivel nappal egy vérszolga, éjszaka meg egy vámpír szolgálja ki a vevőket.
Előbbi, Amber igen népszerű, de akiknek igazán fontos a bevásárlás, azok az éjszakai teremtmények, így vele ritkán találkoznak. Helyette megkapják vérurát, Syrkellt.

[Auriel]

*Drun*

/Bernard elment anélkül, hogy válaszolt volna a kérdésemre./
+Bunkó. Ennek szokása, hogy nem válaszol semmire?+
/Hirtelen megint nagyon bedühödtem és nem is higgadtam le./
+Lehet, hogy egy kicsit igazságtalan vagyok, mert sok mindenre válaszolt, de nem érdekel.+
/Utána kis gondolkozás után rájöttem, hogy szinte nincs olyan város, ahol nincsen bolt, ezért elindultam be a városközpontba. Útközben megpillantottam egy magas, sápadt fickót és útbaigazítást kértem tőle. Egy kis ideig győzködtem, hogy nem nézem hülyének, csak még új vagyok itt és meg is mondta, hogy hol van a bolt./
+Legalább ő hajlandó válaszolni.+
/Megköszöntem neki és elindultam megkeresni. Mikor megláttam egy épületre kiírva azt, hogy Harapnivalók, akkor már tudtam is, hogy jó helyen járok. Mielőtt bementem volna, még kicsit körbenéztem és amennyire tudtam felfedeztem a helyet. mikor már nagyjából tudtam, hogy mi hol van, akkor bementem a boltba./
-Jó estét.
/Köszöntem, majd alaposan körbenéztem./

(20)

*Bocs, hogy eddig nem írtam, de nem volt túl jó a netem.+

[Drun]

*Auriel*

/Valóban hamar megtalálod a boltot, nem nehéz eltéveszteni.
Bent senki sem köszön vissza, amikor belépsz. Pár percig mintha egyedül sétálnál, és nem lenne ott senki rajtad kívül. Amikor az egyik sor végén kilépve, hogy a következőbe fordulj, éppen elkerülve az ütközést, megtalálod azt a személyt, akinek köszönhetően, az érzékeid teljesen kiélesedtek. Ugyanis érzed a friss vér illatát. Egy emberi testet látsz a földön heverni, talán csak eszméletlenül. A veled szemben álló hófehér bőrű férfi szájából, nagyon vékony csíkban vér csorog./
- Jó estét!
/Köszön rád a vörös szemű alak. Kutató tekintete, mintha felfalna. Valahogy ebben a pillanatban nem érzed valami biztonságban magad. Ha halandó lennél, tudod jól, hogy félnél, mert te lennél a következő áldozata./
- Miben segíthetek?
/Érdeklődik teljesen tárgyilagos hangon./

[Auriel]

*Drun*

/Miután köszöntem, senkit sem hallottam, hogy válaszolt volna. Kicsit körülnéztem, de nem láttam senkit./
+Biztos valahol az épület másik részén van a kiszolgáló, már ha van ilyen.+
/Teljesen véletlen irányokba kezdtem sétálni, hátha megtalálom. Hirtelen furcsa dolog történt. Az érzékeim kiélesedtek. Nagyon. Már az előtt tudtam, hogy miért, mielőtt megéreztem a vér illatát. Ekkor megláttam a testet a földön. Eszméletlennek látszott, bár én nem hiszek benne, hogy akárki is képes életben hagyni valakit, miután megízlelte a vérét./
+Én meg se próbálkoznék vele. Minél többet iszok, annál jobb. Az áldozat meg nem érdekel. Az erősebb mindig a gyengébb fölé kerekedik. Én ragadozó vagyok, ők pedig a zsákmányom.+
/Ez a gondolatsor egy másodperc törtrésze alatt futott le az agyamban. Csak ekkor vettem észre a fickót, aki akár hóember is lehetne a hófehér bőréből ítélve. Éreztem, hogy az én szemeim is vörösbe váltanak. A földön fekvő emberből gyengén csordogáló vérpatak nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Nagy nehezen ráparancsoltam magamra, hogy ne csináljak semmi hülyeséget, de a szemeim vörösek maradtak./
+Nyugi! Nem hiszem, hogy örülne neki, ha lenyúlnám a vacsiját. Nem fogok az itt tartózkodásom első napján verekedni egy nálam biztosan erősebb vámpírral.+
-Jó estét! Egy pár flakon vért szeretnék venni, illetve érdekelne, hogy hol találok egy Bíbor alkony nevű helyet.

(21)

[Drun]

*Auriel*


/Amikor köszönsz biccent egyet és elindul egy soron, mintha csak egy élelmiszer üzletben lennél bent, itt is kivannak rakva a mirelit-hűtőknél sorba, típusok szerint leosztva a vértasakok./
- Válasszon.
/Aztán otthagy, hogy kedvedre nézelődhess, míg ő a pénztárhoz megy. A másik kérdésedre nem reagál, mintha meg sem hallotta volna./

[Auriel]

*Drun*

/A fickó elvezetett egy helyhez, ahol ki voltak rakva a hűtött tasakok. Szépen, sorba rendezve. A másik kérdésemre nem reagált./
+Mi van? Ebben a világban mindenki süket? Vagy csak egyszerűen feleslegesnek gondolják koptatni a szájukat?+
/Egy perc múlva aztán inkább elkezdtem nézegetni a tasakokat./
+Vajon melyik legyen? Nem tudom, hogy miben különbözik az ízük.+
/Egy ideig még nézelődtem, majd levettem egy A pozitív vérrel teli tasakot. Úgy döntöttem, hogy annyit veszek, amennyi 20 KMŁ-ből kijön, majd elsétáltam a pénztárhoz./
-Ezek lesznek.

(22)

*Ezer bocs, hogy nem írtam, de a netem nagy valószínűséggel Májusig nem fog tökéletesen működni, ezért nem is nagyon leszek.*

[Drun]

*Auriel -- 2900 augusztus 20*


/A hófehér bőrű férfi, hulla nyugodtan üti be a termék kódját, majd oda nyújt neked egy látszólag tenyérleolvasót, amin egy apró gúlalakú bemélyedés található még./
- Az annyi mint 18 kMŁ. Ha nem kér mást.
/Néz rád unott tekintettel. Szemei továbbra is vörösen izzanak./


*Semmi baj én is ritkán voltam.*

[Auriel]

*Drun*

/A pénztárnál a boltos gyorsan lerendezi a dolgot és odanyújt valami tenyérolvasó féleséget egy gúla alakú mélyedéssel./
+Még jó, hogy elmondták, hogy mit kell ezekkel csinálni. Ha valamit elcseszek és kiröhög ez a fickó, akkor esküszöm, hogy leütöm.+
/Ez után a gondolatmenet után megrázom a fejem, jelezvén, hogy nem kérek mást és behelyezem a kis gúlámat a bemélyedésbe, majd mentegetőzve megszólalok./
-Elnézést, még soha nem fizettem ilyen eszközökkel.
/Úgy döntöttem, hogy hagyom a francba a kérdéseket, úgyse kapok rájuk választ. Inkább körberepülöm a várost és akkor csak megtalálom a Bíbor Alkonyt. Ha kifizettem ezeket a flakonokat, akkor biccentek egyet a boltosnak, majd kisétálok és gyalog elindulok a tüském felé. Séta közben kisebb kitérőket teszek és körbenézek a városban. Nagyjából egy óra gyaloglás után ha elérem a tüskémet, akkor ledobom előtte a flakonokat és denevérré változva egyesével felrepkedek velük a párkányra. Miután ezt a műveletet végrehajtottam, berakom őket a hűtőszekrénybe, majd levetem magam a párkányról és ismét denevérként elrepülök a város szíve felé./
+Csak nem lehet nehéz megtalálni azt a helyet. Elvégre egy szórakozóhelyről van szó.+
(23)

*Nah ennyit arról, hogy azon a bizonyos hétfőn írok. Bocsi, csak annyira lebetegedtem, hogy az ágyból sem bírtam felkelni. Laptopom meg még nincs.*

[Drun]

*Auriel -- 2900.08.20.*


/Nem igen kell bajlódnod a fizetéssel. Legalábbis amikor elkezd magyarázni, hogyan is kell használni./
- Tegye a kártyát a mélyedésbe, majd a tenyerét az arra kialakított helyre.
/Néz rád továbbra is unott képpel az eladó. Láthatólag nincs elragadtatva tőled. Nem beszélve arról, hogy éppen a vacsorázás közben zavartad meg. Holmi jelentéktelennek tűnő vásárlással, ami neki alig hoz hasznot most az üzletbe./
- Az Alkonyt meg hamar megfogod találni, bömböl a zene és a tömeg is oda tart.
/Alaposan végigmér./
- Bár nem hiszem, hogy lenne ott keretsínvalód kölyök!
/Ahogy leszedi a pénzt a kis ketyere, már vissza is veszi és leteszi a helyére a leolvasót./
- És most, ha megbocsát, folytatnám az étkezést!

[Auriel]

*Drun*

/Szerencsém volt, mert a fickó gyorsan elmagyarázta, hogy hogyan is kell fizetni. Amint befejezte a mondandóját, megfogtam a kis gúlát és betettem a helyére, aztán a tenyeremet az olvasóra helyeztem. Ekkor közölte a Bíbor Alkonyról azt, amit én is tudtam. Ráadásul még alá is becsült. Igaz, hogy joggal tette, de akkor is. Ettől megint fellobbant a haragom, ami ebben a világban már kezdett a legjobb barátommá válni./
+Kíváncsi vagyok rá, hogy melyikünk jönne ki győztesen egy párharcból. Valószínűleg te, de még arra is lenne egy nagyon halvány esély, hogy én. Bár az az esély tényleg nagyon halvány, ha visszagondolok arra, hogy hogy leütöttek H'sekiratban.+
-Nem is szórakozni megyek, hanem mert van egy biztonsági őri állás szabadon és azt szeretném megkapni. Elég jól tudok verekedni, és már emberként is gyorsan tudtam hatástalanítani valakit. Ráadásul a pénz is kéne.
/Ez után visszaadta a kis gúlámat és elrakta az olvasót./
-Persze, úgyis menni készültem. És elnézést, hogy megzavartam vacsorázás közben.
/Köszöntem el, majd kimentem a boltból és tettem egypár kört a városban, amíg sikerült teljesen elkeverednem. Ekkor átváltoztam denevérré és észrevettem, hogy a flakonok nem estek le a földre. Nem is láttam őket sehol. Gyorsan visszaváltoztam és még mindig ott voltak a kezeimben. Ezen felbuzdulva felszálltam és elindultam arra felé, amerre a tüskémet sejtettem. Egész gyorsan megtaláltam, majd szintén gyorsan be is raktam a hűtőbe, majd a peremről levetve magamat denevérré változtam és elkezdtem alacsonyan keringeni a város felett. Szépen repkedtem ide-oda, csak a repülés kedvéért. Nem nagyon kerestem az Alkonyt, mert ha hinni lehet a boltosnak, akkor úgyis megtalálom. Igaza is lett. Hatalmas bömbölés ütötte meg a túlzottan érzékeny denevérfüleimet. Elindultam arra és meg is láttam az épületet, ami az általam keresett szórakozóhely volt./

(24)